//Második szál//
//Atehaner Nemarek//
*A tudás sosem jön rosszul. Sa'Tereth is olyasmit hirdet, hogy ésszel bármi elérhető. Ennek az alapja pedig az, hogy a világ minden tudományáról minél több információval rendelkezzünk. A férfi most közös istenük mágiájáról mesél neki, amit Nori illedelmesen végig is hallgat. Na nem a társadalmi norma miatt, miszerint nem illik beleszólni a másik mondandójába, hanem mert érdekli. A félvérnek hála, jobban megérti mi történ a szegénynegyedben, mikor az ork leszúrta áldozatukat, és valamiféle felsőbbrendű erőt engedett szabadjára. Mágia, ami tanulható, és ez az alak jártas benne. Legalábbis elég jól adja elő, hogy jártas benne. Nori nem ért a varázslatokhoz, épp ezért a legjobb amit tehet, hogy elhiszi a hallottakat.*
- Értem. *Bólint, miután a "tanórának" vége. A városőrséggel szembeni falazásba való beleegyezésre nem mond semmit. Csak természetes, hogy elfogadja az ajánlatot, ha tudni akarja hol van az oltár. Az alku fele tehát megköttetett. A második témához még van néhány hozzáfűzni valója, de előbb betartja az egyezség rá eső részét.*
- Az oltár a szegénynegyedben van. Annak is a peremén, a legelhagyatottabb, legszegényebb részen. Romos épületek mindenfelé. A nyomor, s halál szele fúj a környéken. Szűk utcák, sikátorok vezetnek egy viszonylag nagyobb térre. A térről arra mész tovább, amerre a legszűkebb, poros utca vezet. Hamarosan elérsz majd két házhoz. Az egyik emeletes, de nincs már teteje, a másik teljesen összedőlt. Az emeletes ház földszintjén van az oltár. Azonban, mint mondtam, óvakodj a démontól!
*Mosolyodik el, és gondol az orkra, akinek az oltárt rejtő ház a tulajdona. Ház? Romhalmaz, de a zöldbőrű olyan büszke rá, mintha csak egy palota lenne.*
- Meg fogod találni, mert bizonyára rengeteg városőrt látsz majd arra koslatni a gyilkosságok miatt.
*A férfi előbbi kiakadására csak most tér ki. Ezt a dolgot nem akarja összekeverni az üzlettel, szimplán csak érdekli a dolog, mert látja a másikon, hogy hasonlítanak.*
- Arra visszatérve, hogy miért érdekel a szenvedésed... Nézz rám, te idióta! Nézz a szemembe! Mit látsz?! Ugyanazt, mint én a tiédben. Kínt, vívódást a belső önmagaddal, aki irányítani akar. Én is emiatt szenvedek, de csak egy kérdés merül fel. Vajon melyikük az igazi?
*Gondol arra, hogy saját, vagy épp Atehaner belső személyiségei közül biztosan az a valódi, akiről ők gondolják, vagy épp akkor lehetnének önmaguk, ha az elnyomott személyiségüket engednék kiteljesedni?*