//Norileina Vylrien//
*Kiérve a fák közül arcon csapja a meleg. A napernyőjét nem hozta, csak egy kis szalmakalap van a feje tetején, hogy megvédje a napszúrástól vagy leégéstől. Érzi, hogy megfagyott kissé a beszélgetés, de nem érti, miért. Fel sem fogja szavai igazi súlyát, szinte gondolkodás nélkül mondott mindent. Sokáig tart ugyan, mire összeszedi a gondolatait, és kinyögi őket, de nem azért, mert annyira átgondolná őket, hanem mert bátorságot gyűjt, hogy kinyissa a száját. Nori közelében sokkal könnyebben feloldódik, ezért meglepően könnyedén kimondott mindent, ami a szívét nyomta. Szeretet. Milyen régen is volt, mikor utoljára bárkinek ezt tudta mondani. Szülei sosem szerették igazán, és ez kölcsönös volt. Voltak hosszabb távú barátságai, de sosem kötődött senkihez. Mordach megmentette az életét, őt sosem felejti el. Volt egy elf fiú is, aki kedves volt, meg is dobogtatta a szívét, de végül elváltak útjaik. Kim... Nem tudja, mi volt köztük pontosan, de semmi romantikus. És Bato. Ő lenne talán az egyetlen, akin elgondolkodna, szereti-e, de az sem lenne ennyire őszinte és nyílt, mint amit Nori iránt érez.
Most, hogy alaposabban is átgondolta, amit mondott, bizton állíthatja, hogy szereti a lányt.*
-Mindennél jobban.
*Suttogja inkább maga elé, mintsem a feketeségnek. Számára is teljesen új dolog, de ketten együtt csak kibogozzák, mi is folyik itt. Legjobb barátnők lehetnek, bajtársak, akik védelmezik egymást. Most még csak Nori védi őt, de ha mindent megtanult, amit szeretett volna, akkor lesz ereje és hatalma megvédeni, mikor szüksége lesz rá.*
-Már megszoktam. *Vonja meg a vállát.* Sokat menekültem és bujkáltam. Talán még most sem ártana meghúznom magam, de a külsőm megváltozása miatt nem vagyok nagy veszélyben.
*De még így is felismerhetik. Testalkata és mérete árulkodhat faji mivoltáról, és arca is elég jellegzetes, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy alaposabban megnézze. Nincsen mindentől védve, de pont a feltűnő külső segíti, hogy eltűnjön a tömegben.*
-És... Nem tudnál esetleg úgy bevinni, hogy ő nincs ott? *Kezd el tervezgetni.* Biztosan nem kuksol egész nap egy helyen, főleg ha egy eldugott helyen van az oltár. Néha el kell mennie beszerezni ezt-azt. Egy órára lenne szükségem, hogy sötétséget nyerjek ki belőle. Ha esetleg... lenne más valaki is, aki tud hasonló, oltárhoz szükséges varázslatokat, vele is beszélhetnék, és segíthetnénk egymásnak.
*Nagyon belelkesült. Nem ugrándozik ugyan örömében, és nem csak a testhelyzet miatti lehetetlenség miatt, hanem mert tisztában van azzal, milyen veszélyekkel járhat a dolog, de vállalja. Nagyon megörült, mikor megtudta, hogy hasznát vehetné a tanult mágiáknak, nem szeretné elszalasztani a lehetőséget.*