//Hazafelé//
*Széles mosollyal néz a topázszeműre, amikor kiderül, hogy Kagan nem a venárokra és erdőmélyi titkos erődjükre értette a "rólunk" kifejezést, hanem rá és Aneae-re. Nem lát bele a hadúr fejébe, de ez neki nem olyan hatalmas dolog. Bár úgy hiszi, hogy csak Aenae látta bele, amit szeretett volna és a tharg fejedelem nem gondolt ilyesmire. Mindezen túl csak egy mosollyal honorálja a szavakat.*
- Azalatt a kis idő alatt, amíg beszélgettünk, nekem úgy tűnt, hogy ő inkább egyenes ember. Agresszív, de egyenes. Ha azt akarta volna, hogy így legyen, akkor kimondja, nem utal rá. Nem hiszem, hogy meg kellene ijedned. *Fordul vissza a fák felé. Nem tud most elképzelni olyan helyzetet, amikor választani kellene az erdő és Aenae között. Nem is szeretne ilyen helyzetbe kerülni, de tartja magát olyan előrelátónak, hogy ilyen eset csak kivételes esetben fordulhasson elő.*
- Szerinted képes lennél meggyőzni? *Kérdi mosolyogva, bár a kérdés elég komolynak hangzik, de úgy tűnik, költőinek szánta, mert folytatja válaszolva a topázszemű sötét jövőképére reagálva.*
- Meglehet. A dolgok egyszerűek, csak mi bonyolítjuk meg túlságosan. Mindennek van egy egyszerűbb megoldási módja. Figyelni kell és várni, bár ez nem mindig sikerül. *Bölcselkedik.*
- Ha jobban belegondolok, egyiket sem. *Enged meg magának egy kis szemtelenkedést vidoran.*
- Bármennyire is félősnek gondolod magad, van egy oldalad, ami nem tűr ellentmondást. Ez vezetett téged Vadvédbe. De nem is azzal van baj, amit mondasz, hanem ahogyan mondod. Gondolom, nem vezetted elő kedvesen, hogy édesanyád hallgatta el előled a valódi apád kilétét? *Fordul a lombzöld tekintet a lány felé.
Közben kiérnek az erdőből, hogy a füves puszta határán haladjanak tovább a mocsaras vidék felé. A csuhás a távolba réved, a végtelen pusztaság rabul ejti a figyelmét. Gondolatai Kagan ajánlata körül járnak, s ha pozitív fogadtatásra talál a venárok közt, akkor a közelgő úton. Első közös munkájukon venárként.*