Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:55:09
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Miután összeszedi magát az elf, belép az előtte levő szobába, ami vélhetőleg egykor a konyha lehetett. A poros padlón számos edény, evőeszköz fekszik a földön. Körbenéz a szobában, hátha felfedezhet valami nyomot merre is tovább. Senkit nem talál a valaha volt étkezőben, így nem szentel figyelmet a poros étkészletekre sem, inkább az átellenben nyitva levő ajtó foglalkoztatja, hisz az az egyetlen járat a továbbhaladásra. Sötét folyósón halad, mígnem egy ajtóba ütközik. Határozottan kinyitja, és hirtelen megcsapja a hűvös kinti levegő. Egy kertben találja magát, aminek a közepén egy fa áll. Némi mozgást is észlel maga körül, felmerül gondolatai közt, hogy valószínűleg nincs egyedül. Azonban figyelmét teljesen leköti, hogy a fejében hallja, ahogy fenyegetőileg szól a gallyas élőlény, majd szinte ezzel együtt apró csiklandozást tapasztal a testén. Ma már nem ez az első eset, hogy ilyen érzéssel találkozik és meg is bizonyosodhat, hogy márpedig pókok táncolnak végig a testén. Próbálja őket lerázni magáról, illetve hangosan meggyőzni őket, hogy keressenek máshol futkározó helyet maguknak. Ha lemásznak róla, ha nem, különösebben nem zavartatja magát, egyenesen a fához közelít, hisz közelebbről is meg szeretné szemlélni ezt a nemes élőlényt. Elrakja kardját, mivel nem biztos, hogy örömmel értékelné ez a fa, ha valami éles szerszámmal látogatná meg. Amennyire csak engedi, hogy a közelébe menjen addig halad, majd hangosan megkérdi a fát.*- Miért távozzunk? ~Már ha többen vagyunk~*jegyzi meg magában* Nekem nincs ártó szándékom feléd. *próbál békítőleg hatni rá*
*Miután összeszedi magát az elf, belép az előtte levő szobába, ami vélhetőleg egykor a konyha lehetett. A poros padlón számos edény, evőeszköz fekszik a földön. Körbenéz a szobában, hátha felfedezhet valami nyomot merre is tovább. Senkit nem talál a valaha volt étkezőben, így nem szentel figyelmet a poros étkészletekre sem, inkább az átellenben nyitva levő ajtó foglalkoztatja, hisz az az egyetlen járat a továbbhaladásra. Sötét folyósón halad, mígnem egy ajtóba ütközik. Határozottan kinyitja, és hirtelen megcsapja a hűvös kinti levegő. Egy kertben találja magát, aminek a közepén egy fa áll. Némi mozgást is észlel maga körül, felmerül gondolatai közt, hogy valószínűleg nincs egyedül. Azonban figyelmét teljesen leköti, hogy a fejében hallja, ahogy fenyegetőileg szól a gallyas élőlény, majd szinte ezzel együtt apró csiklandozást tapasztal a testén. Ma már nem ez az első eset, hogy ilyen érzéssel találkozik és meg is bizonyosodhat, hogy márpedig pókok táncolnak végig a testén. Próbálja őket lerázni magáról, illetve hangosan meggyőzni őket, hogy keressenek máshol futkározó helyet maguknak. Ha lemásznak róla, ha nem, különösebben nem zavartatja magát, egyenesen a fához közelít, hisz közelebbről is meg szeretné szemlélni ezt a nemes élőlényt. Elrakja kardját, mivel nem biztos, hogy örömmel értékelné ez a fa, ha valami éles szerszámmal látogatná meg. Amennyire csak engedi, hogy a közelébe menjen addig halad, majd hangosan megkérdi a fát.*- Miért távozzunk? ~Már ha többen vagyunk~*jegyzi meg magában* Nekem nincs ártó szándékom feléd. *próbál békítőleg hatni rá*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-28 19:43:06
Üzenet elküldve: 2013-01-28 19:43:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Lehet, hogy nem igaziak, de erről ők mit sem tudnak, hiszen ha tudnák, máris nem lenne semmi értelme az ijesztésnek, mert nem gátolná őket semmiben. Ezért is röppen Dawn nyílvesszője a rémség felé, hogy megnézze, mit lehet vele kezdeni. Semmit, a nyíl úgy megy át a koponyáján, mintha ott sem lenne és dolgavégezetlen zuhan le a másik oldalon. Átment rajta? Újra csak a vadászkéshez folyamodik és megindul előre, a szörny irányába. Ha a nyíl átszállt rajta, akkor lehet, hogy ő is könnyedén át tud lépni a testén, nem igaz?
Nem tudja kideríteni, mert mire elérné a lényt, az eltűnik. Meglepve pislog körbe, de a fán kívül semmi érdemlegeset nem lát. Ez lenne a megoldás? Vagy csak véletlenül jutott ide? Ha tudná, hogy bizony Eris annyira profi, hogy egyből tudja, hogy a fa beszél hozzájuk, elszégyellné magát. Neki ilyen képtelen magyarázat addig eszébe sem jutna, amíg nincs valami konkrétan erre utaló nyom.
A következő "csapás", hogy pókok lepik el a testüket. Dawn, bár a pánik szorongatja a torkát, próbál teljesen mozdulatlan maradni, lévén sejti, hogy ezek is hasonló fantomállatok, amik ellen nem tud mit tenni.*
*Lehet, hogy nem igaziak, de erről ők mit sem tudnak, hiszen ha tudnák, máris nem lenne semmi értelme az ijesztésnek, mert nem gátolná őket semmiben. Ezért is röppen Dawn nyílvesszője a rémség felé, hogy megnézze, mit lehet vele kezdeni. Semmit, a nyíl úgy megy át a koponyáján, mintha ott sem lenne és dolgavégezetlen zuhan le a másik oldalon. Átment rajta? Újra csak a vadászkéshez folyamodik és megindul előre, a szörny irányába. Ha a nyíl átszállt rajta, akkor lehet, hogy ő is könnyedén át tud lépni a testén, nem igaz?
Nem tudja kideríteni, mert mire elérné a lényt, az eltűnik. Meglepve pislog körbe, de a fán kívül semmi érdemlegeset nem lát. Ez lenne a megoldás? Vagy csak véletlenül jutott ide? Ha tudná, hogy bizony Eris annyira profi, hogy egyből tudja, hogy a fa beszél hozzájuk, elszégyellné magát. Neki ilyen képtelen magyarázat addig eszébe sem jutna, amíg nincs valami konkrétan erre utaló nyom.
A következő "csapás", hogy pókok lepik el a testüket. Dawn, bár a pánik szorongatja a torkát, próbál teljesen mozdulatlan maradni, lévén sejti, hogy ezek is hasonló fantomállatok, amik ellen nem tud mit tenni.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:22:03
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:22:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Nem igazi lényekről van szó. Ezek a drága lények csak illúziók, amik semmilyen kárt nem tudnak okozni. Inkább pusztán a kinézetükkel félelmet keltenek, hogy a fától elriasszanak benneteket. Tombolnak maguktól és észre sem vesznek titeket. Minden fegyver és mágia simán átmegy rajtuk.
Egy újabb adag gáz tör fel alulról, ami a következőket eredményezi: Sok pók jelenik meg a sötétségből, hogy ellepjenek. Nem támadnak meg, hanem testetek minden egyes részét megszállják. A pókok szintén csak tévképzetek eredménye annyi különbséggel, hogy érzitek, ahogy a lábaikkal mozognak rajtatok.
~ Távozzatok! ~ Szól újra a fa, mert nagyon veszélyben érzi magát. Támadásnak veszi, hogy ennyien megjelentetek és felnőttek vagytok.*
*Nem igazi lényekről van szó. Ezek a drága lények csak illúziók, amik semmilyen kárt nem tudnak okozni. Inkább pusztán a kinézetükkel félelmet keltenek, hogy a fától elriasszanak benneteket. Tombolnak maguktól és észre sem vesznek titeket. Minden fegyver és mágia simán átmegy rajtuk.
Egy újabb adag gáz tör fel alulról, ami a következőket eredményezi: Sok pók jelenik meg a sötétségből, hogy ellepjenek. Nem támadnak meg, hanem testetek minden egyes részét megszállják. A pókok szintén csak tévképzetek eredménye annyi különbséggel, hogy érzitek, ahogy a lábaikkal mozognak rajtatok.
~ Távozzatok! ~ Szól újra a fa, mert nagyon veszélyben érzi magát. Támadásnak veszi, hogy ennyien megjelentetek és felnőttek vagytok.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:09:55
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:09:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Illúziók és árnyak//
*Mielőtt a másik válaszolhatna Eris kérdésére, ismét megmozdul a föld, ismét jönnek a gázok, és a talán-elf eltűnik az eredar szemei elől. Ott kell lennie valahol, de teljesen beleveszik a különös ködbe.*
"Ez most komolyan a fa volt?" *gondolja, és közben villámgyorsan igyekszik eszébe vésni, milyen is a mintázata egy gondolkodó növény gondolatainak. Csakhogy nem sok ideje marad a tanulásra, mert megjelenik egy hatalmas, cseppet sem szemet gyönyörködtető lény, és a helyzet kezd veszélyessé válni.
Erisnek semmi kedve hadakozni valamivel, amiről nem tudja, micsoda, és amit még csak nem is lát rendesen. Inkább összehúzza magán a köpenyt, mélyen lehúzza a csuklyát, hogy fehér bőre ne 'világítson' a sötétben, és a fal egy árnyékos szegletébe húzódva figyeli a fejleményeket. Óvatosan, a köpeny takarásában kardját is kivonja, hátha szüksége lesz rá.*
*Mielőtt a másik válaszolhatna Eris kérdésére, ismét megmozdul a föld, ismét jönnek a gázok, és a talán-elf eltűnik az eredar szemei elől. Ott kell lennie valahol, de teljesen beleveszik a különös ködbe.*
"Ez most komolyan a fa volt?" *gondolja, és közben villámgyorsan igyekszik eszébe vésni, milyen is a mintázata egy gondolkodó növény gondolatainak. Csakhogy nem sok ideje marad a tanulásra, mert megjelenik egy hatalmas, cseppet sem szemet gyönyörködtető lény, és a helyzet kezd veszélyessé válni.
Erisnek semmi kedve hadakozni valamivel, amiről nem tudja, micsoda, és amit még csak nem is lát rendesen. Inkább összehúzza magán a köpenyt, mélyen lehúzza a csuklyát, hogy fehér bőre ne 'világítson' a sötétben, és a fal egy árnyékos szegletébe húzódva figyeli a fejleményeket. Óvatosan, a köpeny takarásában kardját is kivonja, hátha szüksége lesz rá.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:34:50
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:34:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Gleadyss végighaladva a sötét folyosón a fáklyája fényével világítja meg az előtte levő utat. A folyosó kihalt, egy lélekkel sem találkozik, viszont valamiféle hang üti meg a fülét a közelből. Egy ajtó előtt találja magát, amikor is ismét megremeg a föld a lába alatt és nem éppen kellemes szag kezd el terjengeni a levegőben. Kezét, amelyikbe kardját tartja, egy pillanatra orra elé emeli, majd megpróbál uralkodni szaglószervein és aprókat lélegezni, amennyire csak lehet. Kezével óvatosan kinyitja az előtte lévő ajtót. Mielőtt megpillanthatna bármit is, mit rejt a bejárat, gondolatai zavarossá válnak, furcsa hangokat hall a fejében, így hogy megpróbálja összeszedni magát az ajtó melletti falnak dől, keze erősen szorítja fáklyáját és kardját.*
*Gleadyss végighaladva a sötét folyosón a fáklyája fényével világítja meg az előtte levő utat. A folyosó kihalt, egy lélekkel sem találkozik, viszont valamiféle hang üti meg a fülét a közelből. Egy ajtó előtt találja magát, amikor is ismét megremeg a föld a lába alatt és nem éppen kellemes szag kezd el terjengeni a levegőben. Kezét, amelyikbe kardját tartja, egy pillanatra orra elé emeli, majd megpróbál uralkodni szaglószervein és aprókat lélegezni, amennyire csak lehet. Kezével óvatosan kinyitja az előtte lévő ajtót. Mielőtt megpillanthatna bármit is, mit rejt a bejárat, gondolatai zavarossá válnak, furcsa hangokat hall a fejében, így hogy megpróbálja összeszedni magát az ajtó melletti falnak dől, keze erősen szorítja fáklyáját és kardját.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-23 14:26:17
Üzenet elküldve: 2013-01-23 14:26:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Talán életében először tudna neki örülni, ha nem ilyen szép, rózsásan fehér bőrrel áldották volna meg a szellemek, hanem ébenfeketével, mert akkor a sötétben is olyan jól láthatna, mint sötétbőrű, mufurc fajtársai. Máris kevesebb gondja lenne, hogy azt a kevéske, beszűrődő fényt kell beosztania, ami a résen át hatol az épületbe.
Értékeset, nyomravezetőt nem talál, kedvtelenül dobja háta mögé a kanalat, ami hangos csörömpöléssel landol az egyik kondérban. Igazából egész szép kis hely lehetne, ha nem lenne átkozott és valaki venné a fáradságot, hogy kitakarítsa. Úgyis illenék már lassan elköltözni otthonról, még pártíz év és kifejezetten kellemetlen lesz, hogy még 80 évesen is szülei szárnya alatt lakik. Itt helyben el is határozza, hogy ha élve megússza ezt a kalandot, elkezd spórolni, hogy mielőbb teljen egy önálló házacskára valahol. nem kell nagy, egy szoba pont elég, csak annyi a lényeg, hogy a sajátja legyen, ahol ő a főnök, nem kotyog bele mindenki abba, hogy mit csinál és nem arra ébred délutánonként, hogy anyuka már megint pöröl valakivel. Talán a szegénynegyed egy borzasztóan távoli részén kellene lakás után nézelődnie, akkor elég messze lenne, hogy már majdnem úgy tűnjön, egyedül él. Persze a legideálisabb az lenne, ha másik városba költözhetne, de az már tulajdon lustasága, hogy a kényelem és megszokás miatt marad itt.
Na de ennyit az elmélkedésről, ideje visszazökkenni a valóságba, úgyis mostani lépése, hogy kimerészkedik a sötét folyosóra, teljes figyelmet és koncentrációt igényel. Első lépéseit nem követi támadás, ez dicséretes, de nem akarja elbízni magát, lassan és hangtalanul óvatoskodik előre, vadászkését készenlétben tartva, hogy ha szükséges lenne, késedelem nélkül használhassa.
Nem jut el az ajtóig sem, amikor újabb földrengés rázza meg a rozoga építményt. Dawn rémülten lapul a falhoz, magában a természet minden szelleméhez fohászkodik, hogy ne zuhanjon rá semmi, mert a sötétségnek köszönhetően még csak kikerülni sem lenne esélye. A zuhanó kődarabokat ugyan megússza, de az újabb adag gázt már nem. Ha van bármiféle szaga, akkor ingujját az orra és szája elé tapasztja, szemeit lehunyja, hogy szemét ne irritálja, ha viszont teljesen szagtalan, akkor észre sem veszi, hogy ismét ennek a befolyásoltsága alá kerül. Mivel ő eddig sem látott senkit, így nagy változás nincs, csak annyi, hogy újra hallani vél egy hangot, észlelése szerint nem is szól olyan távolról. Előre iramodik, meg is találja az ajtót, amit feltép, ekkor tárul szeme elé az udvar, közepén a fával. Megkönnyebbülve lép ki a szabadba, a benti sötétség már kezdte nyomasztani, de alig szippant párat a friss levegőből, amikor a szörny megjelenik. A sok éves reflexeknek hála nem fagy le egy pillanatra sem, hanem kését a helyére csúsztatja, miközben oldalra szökken, elkerülve egy esetleges támadást, a következő pillanatban pedig már az íj húrját feszíti a keze, magabiztosan véve célba a szörnyeteg fejét, vagy legalábbis a fejének tűnő részét. A kilőtt nyíl szélsebesen süvít, már csak az a kérdés, hogy lepattan-e róla vagy átrepül rajta?*
*Talán életében először tudna neki örülni, ha nem ilyen szép, rózsásan fehér bőrrel áldották volna meg a szellemek, hanem ébenfeketével, mert akkor a sötétben is olyan jól láthatna, mint sötétbőrű, mufurc fajtársai. Máris kevesebb gondja lenne, hogy azt a kevéske, beszűrődő fényt kell beosztania, ami a résen át hatol az épületbe.
Értékeset, nyomravezetőt nem talál, kedvtelenül dobja háta mögé a kanalat, ami hangos csörömpöléssel landol az egyik kondérban. Igazából egész szép kis hely lehetne, ha nem lenne átkozott és valaki venné a fáradságot, hogy kitakarítsa. Úgyis illenék már lassan elköltözni otthonról, még pártíz év és kifejezetten kellemetlen lesz, hogy még 80 évesen is szülei szárnya alatt lakik. Itt helyben el is határozza, hogy ha élve megússza ezt a kalandot, elkezd spórolni, hogy mielőbb teljen egy önálló házacskára valahol. nem kell nagy, egy szoba pont elég, csak annyi a lényeg, hogy a sajátja legyen, ahol ő a főnök, nem kotyog bele mindenki abba, hogy mit csinál és nem arra ébred délutánonként, hogy anyuka már megint pöröl valakivel. Talán a szegénynegyed egy borzasztóan távoli részén kellene lakás után nézelődnie, akkor elég messze lenne, hogy már majdnem úgy tűnjön, egyedül él. Persze a legideálisabb az lenne, ha másik városba költözhetne, de az már tulajdon lustasága, hogy a kényelem és megszokás miatt marad itt.
Na de ennyit az elmélkedésről, ideje visszazökkenni a valóságba, úgyis mostani lépése, hogy kimerészkedik a sötét folyosóra, teljes figyelmet és koncentrációt igényel. Első lépéseit nem követi támadás, ez dicséretes, de nem akarja elbízni magát, lassan és hangtalanul óvatoskodik előre, vadászkését készenlétben tartva, hogy ha szükséges lenne, késedelem nélkül használhassa.
Nem jut el az ajtóig sem, amikor újabb földrengés rázza meg a rozoga építményt. Dawn rémülten lapul a falhoz, magában a természet minden szelleméhez fohászkodik, hogy ne zuhanjon rá semmi, mert a sötétségnek köszönhetően még csak kikerülni sem lenne esélye. A zuhanó kődarabokat ugyan megússza, de az újabb adag gázt már nem. Ha van bármiféle szaga, akkor ingujját az orra és szája elé tapasztja, szemeit lehunyja, hogy szemét ne irritálja, ha viszont teljesen szagtalan, akkor észre sem veszi, hogy ismét ennek a befolyásoltsága alá kerül. Mivel ő eddig sem látott senkit, így nagy változás nincs, csak annyi, hogy újra hallani vél egy hangot, észlelése szerint nem is szól olyan távolról. Előre iramodik, meg is találja az ajtót, amit feltép, ekkor tárul szeme elé az udvar, közepén a fával. Megkönnyebbülve lép ki a szabadba, a benti sötétség már kezdte nyomasztani, de alig szippant párat a friss levegőből, amikor a szörny megjelenik. A sok éves reflexeknek hála nem fagy le egy pillanatra sem, hanem kését a helyére csúsztatja, miközben oldalra szökken, elkerülve egy esetleges támadást, a következő pillanatban pedig már az íj húrját feszíti a keze, magabiztosan véve célba a szörnyeteg fejét, vagy legalábbis a fejének tűnő részét. A kilőtt nyíl szélsebesen süvít, már csak az a kérdés, hogy lepattan-e róla vagy átrepül rajta?*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:37:16
Üzenet elküldve: 2013-01-22 15:37:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Dawn a konyhában kutakodva nem sokra jöhet rá, mert hiába nézi az evőeszközöket, azok értéktelen darabok. Talán járhatott valaki erre, aki kifosztotta az egész helyet, és nagy felfordulást hagyott maga után. Mikor lassan a sötétségbe lép, akkor nem csap le rá semmi, hanem egy járatot vehet észre, ami elvezet az ismeretlenbe. Ha elkezd botorkálni a feketeségben követve a falat, akkor egy ajtóhoz érkezik meg. Az ajtót kinyitva megláthatja a fát, ami az udvar közepén pompázik.
Gleadyss sem ütközik egy lénybe se a folyosón, hanem egy ajtó várja őt is. Ha annyira kíváncsi, akkor ő Dawnnal találja magát szembe.
Az események fonala viszont nem ilyen egyszerű, mert megmozdul a föld, majd újabb gázok törnek fel a Földből, ami itt sokkal intenzívebb. Nincs menekülés előle. A hatását azonnal kifejti mindenkin. Hiába láttátok egymást, mert most eltűnik mindenki; csak a gondolatokat fogjátok fel, ami a másik fejében elhangzik. A fa viszont nem pihen, mert gondolat útján megszólal.*
~ Micsoda! Bemerészkedtetek a birodalmamba! Tűnés! Távozzatok! ~ Ijesztés címszó alatt előttetek egy nagyon ronda lény jelenik meg, amit nem fog se acél, se varázslat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.22 15:46:31
*Dawn a konyhában kutakodva nem sokra jöhet rá, mert hiába nézi az evőeszközöket, azok értéktelen darabok. Talán járhatott valaki erre, aki kifosztotta az egész helyet, és nagy felfordulást hagyott maga után. Mikor lassan a sötétségbe lép, akkor nem csap le rá semmi, hanem egy járatot vehet észre, ami elvezet az ismeretlenbe. Ha elkezd botorkálni a feketeségben követve a falat, akkor egy ajtóhoz érkezik meg. Az ajtót kinyitva megláthatja a fát, ami az udvar közepén pompázik.
Gleadyss sem ütközik egy lénybe se a folyosón, hanem egy ajtó várja őt is. Ha annyira kíváncsi, akkor ő Dawnnal találja magát szembe.
Az események fonala viszont nem ilyen egyszerű, mert megmozdul a föld, majd újabb gázok törnek fel a Földből, ami itt sokkal intenzívebb. Nincs menekülés előle. A hatását azonnal kifejti mindenkin. Hiába láttátok egymást, mert most eltűnik mindenki; csak a gondolatokat fogjátok fel, ami a másik fejében elhangzik. A fa viszont nem pihen, mert gondolat útján megszólal.*
~ Micsoda! Bemerészkedtetek a birodalmamba! Tűnés! Távozzatok! ~ Ijesztés címszó alatt előttetek egy nagyon ronda lény jelenik meg, amit nem fog se acél, se varázslat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.22 15:46:31
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-18 22:29:02
Üzenet elküldve: 2013-01-18 22:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Illúziók és árnyak//
*A ködben az orráig sem lát, és ez meglehetősen bosszanja. Csupán néhány homályos körvonalat tud kivenni, az egyik egy fa lehet - ez különösebben nem érdekli -, a másik mozogni látszik, talán valamilyen élőlény. E felé indul el, óvatosan, kezét kardja markolatán tartva, nehogy kellemetlen meglepetés érje. Olyan zavaros foszlányok röpködnek körülötte, hogy senkinek a szándékában sem lehet biztos.
Ha sikerül a lény közelébe érnie, mielőtt nyílvesszőt vagy más hasonlót kapna ebbe a bosszantóan sérülékeny testbe, láthatja, hogy az árnyalak is egy nő, elf vagy ember talán, ebben a homályban és kavargásban még ezt sem tudja kivenni.*
Ki vagy? *kérdezi, kezét továbbra is a kardmarkolaton tartva.*
*A ködben az orráig sem lát, és ez meglehetősen bosszanja. Csupán néhány homályos körvonalat tud kivenni, az egyik egy fa lehet - ez különösebben nem érdekli -, a másik mozogni látszik, talán valamilyen élőlény. E felé indul el, óvatosan, kezét kardja markolatán tartva, nehogy kellemetlen meglepetés érje. Olyan zavaros foszlányok röpködnek körülötte, hogy senkinek a szándékában sem lehet biztos.
Ha sikerül a lény közelébe érnie, mielőtt nyílvesszőt vagy más hasonlót kapna ebbe a bosszantóan sérülékeny testbe, láthatja, hogy az árnyalak is egy nő, elf vagy ember talán, ebben a homályban és kavargásban még ezt sem tudja kivenni.*
Ki vagy? *kérdezi, kezét továbbra is a kardmarkolaton tartva.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-17 22:10:09
Üzenet elküldve: 2013-01-17 22:10:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*A keskeny járaton keresztül egy szűk és poros szobába jut, mely szegényes berendezését a pókhálók mellett, egy rozoga ágy alkotja. Meglát szemben egy ajtót, el is indul felé, hogy tovább haladhasson, miközben az útjába kerülő hálókat kezével szedegeti le. Ám egy szúró fájdalom a vállába hasít, hirtelen odakap egy halk káromkodás kíséretében, és már csak annyit lát, hogy egy pók mászik ki a ruhája rejtekéből és ereszkedik békésen a föld felé. Morcos pillantást vet az állatra és magában reméli messze elkerüli őt, ha már így belemélyesztette csápjait. Kis idő múltával már a harapás körül egy nem éppen szép kék folt jelenik meg, ám Gleadyss nem érzékel különösebb változást magán az elszíneződésen kívül. Mint szokásához híven most sem törődik ezzel a kis kellemetlenséggel, majd ráér akkor, ha már itt végzett. Átvág a szobán az ajtó felé, ami ellenállás nélkül nyílik egy sötét folyosó irányába. Nem lép még ki az egyelőre biztonságosnak mondható szobából, először csak hallgatózik és próbálja a szemét a sötéthez szoktatni, kevés sikerrel. Csönd fogadja, és a farkasokat sem hallja már, viszont hajtja tovább kalandvágya, hogy felderítse a kastélyt és nyomára bukkanjon a városi pletyka forrásának. Visszavonul a szobába és tarisznyájából kiveszi egyik fáklyának való való botját és kovakövét, hogy tüzet és fényt csiholjon. Nem telik el pár pillanat és már egyik kezében az égő fáklyával, másikban kardjával indul el a sötét folyosó mentén*
*A keskeny járaton keresztül egy szűk és poros szobába jut, mely szegényes berendezését a pókhálók mellett, egy rozoga ágy alkotja. Meglát szemben egy ajtót, el is indul felé, hogy tovább haladhasson, miközben az útjába kerülő hálókat kezével szedegeti le. Ám egy szúró fájdalom a vállába hasít, hirtelen odakap egy halk káromkodás kíséretében, és már csak annyit lát, hogy egy pók mászik ki a ruhája rejtekéből és ereszkedik békésen a föld felé. Morcos pillantást vet az állatra és magában reméli messze elkerüli őt, ha már így belemélyesztette csápjait. Kis idő múltával már a harapás körül egy nem éppen szép kék folt jelenik meg, ám Gleadyss nem érzékel különösebb változást magán az elszíneződésen kívül. Mint szokásához híven most sem törődik ezzel a kis kellemetlenséggel, majd ráér akkor, ha már itt végzett. Átvág a szobán az ajtó felé, ami ellenállás nélkül nyílik egy sötét folyosó irányába. Nem lép még ki az egyelőre biztonságosnak mondható szobából, először csak hallgatózik és próbálja a szemét a sötéthez szoktatni, kevés sikerrel. Csönd fogadja, és a farkasokat sem hallja már, viszont hajtja tovább kalandvágya, hogy felderítse a kastélyt és nyomára bukkanjon a városi pletyka forrásának. Visszavonul a szobába és tarisznyájából kiveszi egyik fáklyának való való botját és kovakövét, hogy tüzet és fényt csiholjon. Nem telik el pár pillanat és már egyik kezében az égő fáklyával, másikban kardjával indul el a sötét folyosó mentén*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-14 12:03:16
Üzenet elküldve: 2013-01-14 12:03:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*A fal egy kis darabon máris leomlik áldásos (?), téglahúzogató tevékenysége nyomán. Vajon nem baj, hogy egy feltehetően elég régi, emlékműnek is betudható épületet rongál? megszokásból behúzza a nyakát és körbepislog, bár a ködtől amúgy sem lát semmit, de mégis ott motoszkált benne a balsejtelem, hogy mi van, ha anyuka még ezt is figyelte és mindjárt elkezd rikácsolni, amiért épületfalat bont. Hála az őserőknek, semmi ilyen nem történik, sőt, a nem túl halk robajra sem figyelnek fel mások, ami már meglepőbb annál, hogy Ingara robusztus alakja nem válik ki a tejszerű ködből.
Neki csak jobb, ha kis akciója teljesen észrevétlen marad, négykézlábra ereszkedik és lassan, figyelve minden lehetséges mozgásra és neszre mászik át a résen. Amikor eléri a félhomályos helyiséget, akkor sem emelkedik fel egyből, hanem a lyuktól oldalra tér ki, elővigyázatosságból, ha esetleg valaki várta volna. De rajta, meg talán pár patkányon kívül egy teremtett lélek sincs a szobában, így nyugodtan felállhat és elkezdheti leporolni magát. Na tessék, már megint csupa kosz a ruhája... Ha megúszná élve és komolyabb sérülések nélkül ezt a kalandot, hát majd anyuka biztosan tesz róla, hogy ez ne maradjon így, talán még az orrát is leharapja, amiért nem tud vigyázni a ruháira.
Elégedetlenül jön rá, hogy fáklyát bezzeg nem hozott magával és fújhatja az élelmiszereit, mivel odakint hagyta őket és az sem biztos, hogy innen olyan könnyen kisétálhat, mint ahogy bejutott. Hát igen, látszik, hogy még csak alig 60 éves, túl fiatal és tapasztalatlan az efféle kalandokhoz. Pedig milyen jól jönne némi belső fény! Jobban is körül tudna nézni, nem kéne ennyire erőltetnie a szemét.
A szoba közepére sétál, eközben persze nem ússza meg, hogy át ne essen egy széken, egy halom edény közé, amit nagy csörömpölés kísér. Morogva kászálódik fel, ismét nem hazudtolja meg önmagát és általános ügyességét. Mennyire jó, hogy apuka nem látja, különben bánatában biztos világgá menne, hogy ilyen kétballábas gyereket nevelt ki.
Szórakozottan felemel egy régi kanalat, ingujjával a nyele végét próbálja megtisztogatni, ha kell, még oda is köp egy picit, hogy megkönnyítse a műveletet, valamiféle nemesi címert szeretne találni, hátha attól okosabb lesz. Bár sosem szerette a történelmet, így elképzelhető, hogy semmit nem fog jelenteni számára az eredmény, már ha lesz egyáltalán. Másodlagos célja az is, hogy kiderítse, miféle anyagból készült az evőeszköz, mert ha aranyból, akkor nem lesz rest azonnal belső zsebeinek egyikébe süllyeszteni, és csak ez után foglalkozik az ajtónyílással. Átmenjen? Ne menjen? Sosem jut a rejtély végére, ha megakad már az első helyiségnél, így vadászkését jobbjába fogva, óvatosan oson a nyílás melletti falhoz, hallgatózik, hogy várható-e a sötétségben élet, majd ha nem, akkor továbbra is minden gyanús neszre figyelve lép át az ismeretlenbe.*
*A fal egy kis darabon máris leomlik áldásos (?), téglahúzogató tevékenysége nyomán. Vajon nem baj, hogy egy feltehetően elég régi, emlékműnek is betudható épületet rongál? megszokásból behúzza a nyakát és körbepislog, bár a ködtől amúgy sem lát semmit, de mégis ott motoszkált benne a balsejtelem, hogy mi van, ha anyuka még ezt is figyelte és mindjárt elkezd rikácsolni, amiért épületfalat bont. Hála az őserőknek, semmi ilyen nem történik, sőt, a nem túl halk robajra sem figyelnek fel mások, ami már meglepőbb annál, hogy Ingara robusztus alakja nem válik ki a tejszerű ködből.
Neki csak jobb, ha kis akciója teljesen észrevétlen marad, négykézlábra ereszkedik és lassan, figyelve minden lehetséges mozgásra és neszre mászik át a résen. Amikor eléri a félhomályos helyiséget, akkor sem emelkedik fel egyből, hanem a lyuktól oldalra tér ki, elővigyázatosságból, ha esetleg valaki várta volna. De rajta, meg talán pár patkányon kívül egy teremtett lélek sincs a szobában, így nyugodtan felállhat és elkezdheti leporolni magát. Na tessék, már megint csupa kosz a ruhája... Ha megúszná élve és komolyabb sérülések nélkül ezt a kalandot, hát majd anyuka biztosan tesz róla, hogy ez ne maradjon így, talán még az orrát is leharapja, amiért nem tud vigyázni a ruháira.
Elégedetlenül jön rá, hogy fáklyát bezzeg nem hozott magával és fújhatja az élelmiszereit, mivel odakint hagyta őket és az sem biztos, hogy innen olyan könnyen kisétálhat, mint ahogy bejutott. Hát igen, látszik, hogy még csak alig 60 éves, túl fiatal és tapasztalatlan az efféle kalandokhoz. Pedig milyen jól jönne némi belső fény! Jobban is körül tudna nézni, nem kéne ennyire erőltetnie a szemét.
A szoba közepére sétál, eközben persze nem ússza meg, hogy át ne essen egy széken, egy halom edény közé, amit nagy csörömpölés kísér. Morogva kászálódik fel, ismét nem hazudtolja meg önmagát és általános ügyességét. Mennyire jó, hogy apuka nem látja, különben bánatában biztos világgá menne, hogy ilyen kétballábas gyereket nevelt ki.
Szórakozottan felemel egy régi kanalat, ingujjával a nyele végét próbálja megtisztogatni, ha kell, még oda is köp egy picit, hogy megkönnyítse a műveletet, valamiféle nemesi címert szeretne találni, hátha attól okosabb lesz. Bár sosem szerette a történelmet, így elképzelhető, hogy semmit nem fog jelenteni számára az eredmény, már ha lesz egyáltalán. Másodlagos célja az is, hogy kiderítse, miféle anyagból készült az evőeszköz, mert ha aranyból, akkor nem lesz rest azonnal belső zsebeinek egyikébe süllyeszteni, és csak ez után foglalkozik az ajtónyílással. Átmenjen? Ne menjen? Sosem jut a rejtély végére, ha megakad már az első helyiségnél, így vadászkését jobbjába fogva, óvatosan oson a nyílás melletti falhoz, hallgatózik, hogy várható-e a sötétségben élet, majd ha nem, akkor továbbra is minden gyanús neszre figyelve lép át az ismeretlenbe.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-14 11:21:31
Üzenet elküldve: 2013-01-14 11:21:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Dawn-nak sikerül bemászni az épületbe, azonban nem az őrszobán találja magát, hanem a konyhában. Mindent ellep a por és mocsok. A földön régi evőeszközök, tányérok, serpenyők és lábasok rendezetlensége látható mindenfelé. Fel van dúlva, mintha kerestek volna valamit. Az ódon kastélyfal árasztja magából a hideget. A konyhaajtó ott fekszik a földön, amit a penész szépen kitulajdonított magának. Az ajtónyílás éj-feketén tátong.
Gleadyss a farkasokra kíváncsi, azonban azok rég leléptek a kastélyból, még az üvöltés után. Ha nyomukra szeretne bukkanni, akkor követnie kellene őket, ami jelen esetben teljességgel lehetetlen. Gleadyss talál egy kis szűk helyet, ahol belép a kastélyba. Kicsi szobában találhatja magát, egy rozoga ággyal. Mindenfelé pókhálók sokaságába ütközik, és ráadásul egyik pók bepofátlankodik a nő ruhája alá; azután megharapja, hogy mérgét belefecskendezze a szervezetébe. Aggodalomra nincs ok, mert csak egy 10 centis kék foltot kap, ami egy idő múlva el fog tűnni. A szoba ajtaja csukva, ám nincs kulccsal bezárva. Az ajtón túl egy sötét folyosó tátong, nem lehet tudni, hogy hová vezet.*
Az eredár nem talál semmilyen oldalajtót a várkastély külső falán, de egy ember nagyságú lyukat igen, amin bemehet.
Eris és Lyanne a belső udvart láthatja, valamint lépcsőket és ajtókat, ami mögött nem tudni mi rejlik. A hely közepén egy szép zöld fa áll, és ráadásul terebélyes lombkoronával. A növény egyáltalán nem magas, sőt a várkastély falának magasságát el sem éri.Mindketten látják a másikat, azonban felismerni egymást biztosan nem tudják. Inkább két sötétebb alak, ami mozog.*
*Dawn-nak sikerül bemászni az épületbe, azonban nem az őrszobán találja magát, hanem a konyhában. Mindent ellep a por és mocsok. A földön régi evőeszközök, tányérok, serpenyők és lábasok rendezetlensége látható mindenfelé. Fel van dúlva, mintha kerestek volna valamit. Az ódon kastélyfal árasztja magából a hideget. A konyhaajtó ott fekszik a földön, amit a penész szépen kitulajdonított magának. Az ajtónyílás éj-feketén tátong.
Gleadyss a farkasokra kíváncsi, azonban azok rég leléptek a kastélyból, még az üvöltés után. Ha nyomukra szeretne bukkanni, akkor követnie kellene őket, ami jelen esetben teljességgel lehetetlen. Gleadyss talál egy kis szűk helyet, ahol belép a kastélyba. Kicsi szobában találhatja magát, egy rozoga ággyal. Mindenfelé pókhálók sokaságába ütközik, és ráadásul egyik pók bepofátlankodik a nő ruhája alá; azután megharapja, hogy mérgét belefecskendezze a szervezetébe. Aggodalomra nincs ok, mert csak egy 10 centis kék foltot kap, ami egy idő múlva el fog tűnni. A szoba ajtaja csukva, ám nincs kulccsal bezárva. Az ajtón túl egy sötét folyosó tátong, nem lehet tudni, hogy hová vezet.*
Az eredár nem talál semmilyen oldalajtót a várkastély külső falán, de egy ember nagyságú lyukat igen, amin bemehet.
Eris és Lyanne a belső udvart láthatja, valamint lépcsőket és ajtókat, ami mögött nem tudni mi rejlik. A hely közepén egy szép zöld fa áll, és ráadásul terebélyes lombkoronával. A növény egyáltalán nem magas, sőt a várkastély falának magasságát el sem éri.Mindketten látják a másikat, azonban felismerni egymást biztosan nem tudják. Inkább két sötétebb alak, ami mozog.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-13 17:37:25
Üzenet elküldve: 2013-01-13 17:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*A rég felépített falakra szögezi pillantását, oldalsó bejáratok után kutakodva és hol a moha rendellenes vehemenciával fedett be egy nagyobb, akár titkos ajtónyi területet gyanútól vezérelve indult meg feléje, fülelve mindeközben a neszekre. Néha-néha felpillant, akad-e kapaszkodó a falon, hol könnyebben feljuthatna a főbejáratot használni nem kívánó...
A ló és más kíváncsiskodók motoszkálása pöccintette meg füle botját. A kiváló hallás előnyét szolgálja, ahogyan a látás is tenné, ha nem lepné el a környéket az alászálló köd. A fal közelében folytatja a keresést, lemaradva a már észrevett ismeretlen háta mögött, sőt, mi több.. az ellenkező irányba fordulva vissza, az idő vasfoga által megtépázott kapu felé terelve figyelmét. Idekint a idegen mozgásokon kívül kevés érdemleges tényező akad, amin elindulhatna. Szemlátomást csak az ódon kőemelvénybe botolhat és a körénőtt növényvilágba...
Ám a következő pillanatban éles vonyítás visszhangját verik vissza a körülöttük lévő fák és a kopott falak. Megtorpan, felajzott íját fentebb emeli, vállának magasságába. A holdvonyítók együttes dala nem kecsegtet jóval, túlerőben vannak, ha nem csal felmenőinek öröksége és odabent is felszólal vészharang, mit sem sejtve a valódi veszélyről. A földrengés váratlanul éri, a faltól távolabb állt meg pár lépésnyire kitaposott területen. Fegyverének alját a földbe szúrja és terpeszbe ugrik, hogy egyensúlyát igyekezzen megtartani. Nem hasal le, érzi, hogy a föld megrepedezett és valami furcsa gáz száll föl, egyenest eltömítve orrlyukait. Köpenyének szélét kapja fel, hogy meggátolja az ismeretlen eredetű esszencia belélegzését, de úgy tűnik késő már...
A remegés alábbhagytával megindul a kapu felé, a lehető leggyorsabban, dehogy mit is takar ez a tempó... Fejében vészharang kongat újból. A farkasok, de abban a másodpercben hangok zavarják meg elméjét. Nem látja a forrást, pontosabban forrásokat. Kétség kívül egy folyó párbeszédnek lehet fültanúja, mint egy szürke kisegér, ami az asztal lábánál hallgatja ki az emberek susmorgását.. odafentről hallja a diskurzust. Ha feltekintene is, hiába tenné, nem láthatna semmit. Érti a szavakat, sajnos túlságosan jól.. egy nőről beszélnek, aki éppenséggel lehet akár ő is. Lehet a vöröshajú embernő vagy a két másik, akik közül kikerül a ló tulajdonosa is.. vagy egy bennfentes? Próbálja értelmezni az elhangzottakat, mit sem sejtve, hogy nem többek, mint agyának kreálmányai és egyre határozottabb szándék űzi a bejutását jelentő kapu irányába, hogy beérve feltérképezze az udvart. Esetleg egy kutat keressen, amelyben vízre lelhet...*
*A rég felépített falakra szögezi pillantását, oldalsó bejáratok után kutakodva és hol a moha rendellenes vehemenciával fedett be egy nagyobb, akár titkos ajtónyi területet gyanútól vezérelve indult meg feléje, fülelve mindeközben a neszekre. Néha-néha felpillant, akad-e kapaszkodó a falon, hol könnyebben feljuthatna a főbejáratot használni nem kívánó...
A ló és más kíváncsiskodók motoszkálása pöccintette meg füle botját. A kiváló hallás előnyét szolgálja, ahogyan a látás is tenné, ha nem lepné el a környéket az alászálló köd. A fal közelében folytatja a keresést, lemaradva a már észrevett ismeretlen háta mögött, sőt, mi több.. az ellenkező irányba fordulva vissza, az idő vasfoga által megtépázott kapu felé terelve figyelmét. Idekint a idegen mozgásokon kívül kevés érdemleges tényező akad, amin elindulhatna. Szemlátomást csak az ódon kőemelvénybe botolhat és a körénőtt növényvilágba...
Ám a következő pillanatban éles vonyítás visszhangját verik vissza a körülöttük lévő fák és a kopott falak. Megtorpan, felajzott íját fentebb emeli, vállának magasságába. A holdvonyítók együttes dala nem kecsegtet jóval, túlerőben vannak, ha nem csal felmenőinek öröksége és odabent is felszólal vészharang, mit sem sejtve a valódi veszélyről. A földrengés váratlanul éri, a faltól távolabb állt meg pár lépésnyire kitaposott területen. Fegyverének alját a földbe szúrja és terpeszbe ugrik, hogy egyensúlyát igyekezzen megtartani. Nem hasal le, érzi, hogy a föld megrepedezett és valami furcsa gáz száll föl, egyenest eltömítve orrlyukait. Köpenyének szélét kapja fel, hogy meggátolja az ismeretlen eredetű esszencia belélegzését, de úgy tűnik késő már...
A remegés alábbhagytával megindul a kapu felé, a lehető leggyorsabban, dehogy mit is takar ez a tempó... Fejében vészharang kongat újból. A farkasok, de abban a másodpercben hangok zavarják meg elméjét. Nem látja a forrást, pontosabban forrásokat. Kétség kívül egy folyó párbeszédnek lehet fültanúja, mint egy szürke kisegér, ami az asztal lábánál hallgatja ki az emberek susmorgását.. odafentről hallja a diskurzust. Ha feltekintene is, hiába tenné, nem láthatna semmit. Érti a szavakat, sajnos túlságosan jól.. egy nőről beszélnek, aki éppenséggel lehet akár ő is. Lehet a vöröshajú embernő vagy a két másik, akik közül kikerül a ló tulajdonosa is.. vagy egy bennfentes? Próbálja értelmezni az elhangzottakat, mit sem sejtve, hogy nem többek, mint agyának kreálmányai és egyre határozottabb szándék űzi a bejutását jelentő kapu irányába, hogy beérve feltérképezze az udvart. Esetleg egy kutat keressen, amelyben vízre lelhet...*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-11 22:09:34
Üzenet elküldve: 2013-01-11 22:09:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Illúziók és árnyak//
*Teljesen nyugodtan sétál a kastély falai körül. Nem az a célja, hogy olyan helyet találjon, ahol bejuthat, neki a főbejárat is megfelelne, csupán fel akarja deríteni egy kicsit, mielőtt belülről is megismerkedne vele. Mielőtt azonban körbeérne, megmozdul a föld, a repedésekből pedig különös gáz száll fel. Eris egy pillanatra megijed, hogy halandó teste számára esetleg mérgező lehet, de nem érez semmi különöset, így hamarosan megnyugszik, és továbbmegy.
A ködben nemigen lát semmit, így kénytelen érzékeire támaszkodni. Zavaros érzelmek kavarognak körülötte, és néhány dolog, amit nem egészen ért, abban az egyben azonban biztos, hogy nem ő az egyetlen, aki a kastély közelébe merészkedett. Nem találkozik senkivel, úgyhogy úgy dönt, egyelőre nem keresgél tovább, és a legközelebb eső oldalajtón - talán a cselédbejáraton - belép a baljós épületbe.*
*Teljesen nyugodtan sétál a kastély falai körül. Nem az a célja, hogy olyan helyet találjon, ahol bejuthat, neki a főbejárat is megfelelne, csupán fel akarja deríteni egy kicsit, mielőtt belülről is megismerkedne vele. Mielőtt azonban körbeérne, megmozdul a föld, a repedésekből pedig különös gáz száll fel. Eris egy pillanatra megijed, hogy halandó teste számára esetleg mérgező lehet, de nem érez semmi különöset, így hamarosan megnyugszik, és továbbmegy.
A ködben nemigen lát semmit, így kénytelen érzékeire támaszkodni. Zavaros érzelmek kavarognak körülötte, és néhány dolog, amit nem egészen ért, abban az egyben azonban biztos, hogy nem ő az egyetlen, aki a kastély közelébe merészkedett. Nem találkozik senkivel, úgyhogy úgy dönt, egyelőre nem keresgél tovább, és a legközelebb eső oldalajtón - talán a cselédbejáraton - belép a baljós épületbe.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-11 21:27:48
Üzenet elküldve: 2013-01-11 21:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
* Hamarosan köd száll a környékre, ezzel megnehezítve a látást. Körbekerülve a romokat, így elsőre nem talál semmi szokatlant, azon kívül, hogy úgy érzi, mintha hangyák százai menetelnének a bőrén. Egyszer csak farkasok üvöltése hallatszik a romok alól. Gleadyss magában örömmel tudakolja, hogy állatok telepedtek meg itt, és a falka valószínűleg megérezte jelenlétét és egyúttal figyelmeztetőleg szólnak hozzá. Ezt persze nem tudja biztosan, hiszen ahhoz személyes kontaktusra lenne szüksége a farkasokkal, hogy megtudja mi a vonításuk oka. Népének sajátos képessége, hogy valamelyest érti az állatok viselkedését, olykor beengedést kap a gondolataikba, érzéseikbe is. De mégis különlegesen bizalma viszonyban áll a farkasokkal, melynek bizonyítéka az oldalán levő farkas motívum, mit gyerekkorában kapott, amikor a falu teljes jogú tagja lett és a természet gyermekévé fogadta, megsegítve egy állat támogatásával.
Úgy dönt utánanéz a falkának, hátha megtudhat tőlük némi információt. El is indul újra a bejárat felé, amikor megszalad a lába alatt a talaj és valamiféle anyag tör fel a levegőből. Hátraugrik, mikor a repedés a cipője alatt nyílik meg. Megszaporázza a kastély elejéhez vezető úton a lépteit. A sűrű köd miatt alig látja hol a bejárat, így csak beslisszan az első résen, amin átfér és vélhetőleg befelé vezet. Kardját azért készenlétbe helyezi, úgy halad előre.*
* Hamarosan köd száll a környékre, ezzel megnehezítve a látást. Körbekerülve a romokat, így elsőre nem talál semmi szokatlant, azon kívül, hogy úgy érzi, mintha hangyák százai menetelnének a bőrén. Egyszer csak farkasok üvöltése hallatszik a romok alól. Gleadyss magában örömmel tudakolja, hogy állatok telepedtek meg itt, és a falka valószínűleg megérezte jelenlétét és egyúttal figyelmeztetőleg szólnak hozzá. Ezt persze nem tudja biztosan, hiszen ahhoz személyes kontaktusra lenne szüksége a farkasokkal, hogy megtudja mi a vonításuk oka. Népének sajátos képessége, hogy valamelyest érti az állatok viselkedését, olykor beengedést kap a gondolataikba, érzéseikbe is. De mégis különlegesen bizalma viszonyban áll a farkasokkal, melynek bizonyítéka az oldalán levő farkas motívum, mit gyerekkorában kapott, amikor a falu teljes jogú tagja lett és a természet gyermekévé fogadta, megsegítve egy állat támogatásával.
Úgy dönt utánanéz a falkának, hátha megtudhat tőlük némi információt. El is indul újra a bejárat felé, amikor megszalad a lába alatt a talaj és valamiféle anyag tör fel a levegőből. Hátraugrik, mikor a repedés a cipője alatt nyílik meg. Megszaporázza a kastély elejéhez vezető úton a lépteit. A sűrű köd miatt alig látja hol a bejárat, így csak beslisszan az első résen, amin átfér és vélhetőleg befelé vezet. Kardját azért készenlétbe helyezi, úgy halad előre.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-10 23:23:07
Üzenet elküldve: 2013-01-10 23:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Érzékeny füle nem hagyja cserben, mivel érzékszervei a kétes hely miatt maximumon működnek, így mindhárom érkezőt meghallja, hiszen egyikük sem lopakodik vagy suhan nesztelenül, ezek után a tiszta vértől hegyesedő füleknek nem különösebb kihívás, hogy a léptek zaját felfogja. Teste azonnal reagál, ugyanis megtorpan és elővigyázatosan húzódik be egy falrepedésbe, ügyelve arra, hogy hollétét ne árulja el, ha eddig esetleg személye rejtve maradt volna. Márpedig valószínű, hogy a másik három mit sem tud róla, hiszen még lova is csak egyetlen személynek tűnt fel, a többiek átsiklottak efelett a nem elhanyagolható tény fölött is, hogy az istenek háta mögötti helyen mit keres egy ló.
Szóval a falrésbe húzódva, türelmesen várakozik, fülel, közben szemei is ide-oda cikáznak. Bentről vagy kintről jönnek a zajok? Mások is jöttek szerencsét próbálni, hogy segítséget vigyenek a gyerekeknek vagy pont ők azok, akiket keres? Ennyire az ő hallása sem kiváló, hogy pontosan megállapíthassa, melyik irányból is érkeztek a hangok, csak akkor kapott észbe, amikor már viszonylag közelről fedezte fel őket.
Előbb vagy utóbb ki kell derítenie, de hogy jusson a közelükbe észrevétlenül? Legegyszerűbb és kézenfekvőbb módja az lenne, ha találna valami hátsó bejáratot vagy hasadékot az ezeréves falon és azon bemászva, az épület alsó szintjén átvágva kerülhetne újra a főbejárathoz. Ha tovább kerüli a kastélyt félő, hogy valaki korábban meglátja, mint kellene, abból pedig nem feltétlenül jönne ki jól.
A földrengésnél automatikusan kapaszkodik meg a legközelebbi, kiálló téglákba, kék szemei órásira nyílva merednek fölfelé, hogy mikor akar valami a fejére zuhanni, hogy összezúzza. Szerencsére ezt még megússza épségben, csak egy varjúfészek landol a feje búbján, megtisztelve őt pár törött tojással és egy kis madárürülékkel. Na szép... Egyik belső zsebéből kendő kerül elő, így a nagyját sikeresen le is tudja törölgetni magáról. És most még ez a gáz is... Ingujját az orra és a szája elé szorítja, szemeit összehúzza és azt figyeli, a halványsárga gáz hogyan oszlik el a levegőben. A talaj közelében marad? Akkor a falon megpróbál kicsit feljebb mászni, hogy kikerüljön a hatóköréből. Felfelé száll? Akkor máris hasra vágja magát. Bármelyik legyen is, igyekszik, hogy minél kevesebb jusson szervezetébe az ismeretlen eredetű és hatású anyagból.
Sajnos hiába minden, bár az első percben még elhiszi, hogy megúszta mindenfajta mellékhatás nélkül a gázt, utána meghallja a beszélgetést, kiáltást, lépteket. A másodperc töredéke alatt lép elő rejtekhelyéről, íja megfeszül és a nyílvessző pontosan az ég felé mutat. Elharap egy káromkodást, ettől az átkozott, váratlan ködtől semmit nem lát normálisan, a vakvilágba pedig nem fog lődözni, ostobaság lenne már most pocsékolni a vesszőit. Így a nyíl visszakerül a tegezve, az íj a hátára, ő pedig visszalép a mélyedésbe. Amikor kapaszkodott, mintha az egyik tégla lazább lett volna, mint a többi... Elég csak kihúznia, hogy máris félembernyi helyen leomoljon a fal, nem túl halkan. Elégedetlenül ciccent, ne épp így tervezte, de ha már így alakult, legalább kihasználja, hogy bejuthat a kastélyba. Négykézlábra ereszkedik és óvatosan bemászik az épületbe, hogy belülről is szemügyre vegye és megnézze, kik siettek az őrszobára.*
*Érzékeny füle nem hagyja cserben, mivel érzékszervei a kétes hely miatt maximumon működnek, így mindhárom érkezőt meghallja, hiszen egyikük sem lopakodik vagy suhan nesztelenül, ezek után a tiszta vértől hegyesedő füleknek nem különösebb kihívás, hogy a léptek zaját felfogja. Teste azonnal reagál, ugyanis megtorpan és elővigyázatosan húzódik be egy falrepedésbe, ügyelve arra, hogy hollétét ne árulja el, ha eddig esetleg személye rejtve maradt volna. Márpedig valószínű, hogy a másik három mit sem tud róla, hiszen még lova is csak egyetlen személynek tűnt fel, a többiek átsiklottak efelett a nem elhanyagolható tény fölött is, hogy az istenek háta mögötti helyen mit keres egy ló.
Szóval a falrésbe húzódva, türelmesen várakozik, fülel, közben szemei is ide-oda cikáznak. Bentről vagy kintről jönnek a zajok? Mások is jöttek szerencsét próbálni, hogy segítséget vigyenek a gyerekeknek vagy pont ők azok, akiket keres? Ennyire az ő hallása sem kiváló, hogy pontosan megállapíthassa, melyik irányból is érkeztek a hangok, csak akkor kapott észbe, amikor már viszonylag közelről fedezte fel őket.
Előbb vagy utóbb ki kell derítenie, de hogy jusson a közelükbe észrevétlenül? Legegyszerűbb és kézenfekvőbb módja az lenne, ha találna valami hátsó bejáratot vagy hasadékot az ezeréves falon és azon bemászva, az épület alsó szintjén átvágva kerülhetne újra a főbejárathoz. Ha tovább kerüli a kastélyt félő, hogy valaki korábban meglátja, mint kellene, abból pedig nem feltétlenül jönne ki jól.
A földrengésnél automatikusan kapaszkodik meg a legközelebbi, kiálló téglákba, kék szemei órásira nyílva merednek fölfelé, hogy mikor akar valami a fejére zuhanni, hogy összezúzza. Szerencsére ezt még megússza épségben, csak egy varjúfészek landol a feje búbján, megtisztelve őt pár törött tojással és egy kis madárürülékkel. Na szép... Egyik belső zsebéből kendő kerül elő, így a nagyját sikeresen le is tudja törölgetni magáról. És most még ez a gáz is... Ingujját az orra és a szája elé szorítja, szemeit összehúzza és azt figyeli, a halványsárga gáz hogyan oszlik el a levegőben. A talaj közelében marad? Akkor a falon megpróbál kicsit feljebb mászni, hogy kikerüljön a hatóköréből. Felfelé száll? Akkor máris hasra vágja magát. Bármelyik legyen is, igyekszik, hogy minél kevesebb jusson szervezetébe az ismeretlen eredetű és hatású anyagból.
Sajnos hiába minden, bár az első percben még elhiszi, hogy megúszta mindenfajta mellékhatás nélkül a gázt, utána meghallja a beszélgetést, kiáltást, lépteket. A másodperc töredéke alatt lép elő rejtekhelyéről, íja megfeszül és a nyílvessző pontosan az ég felé mutat. Elharap egy káromkodást, ettől az átkozott, váratlan ködtől semmit nem lát normálisan, a vakvilágba pedig nem fog lődözni, ostobaság lenne már most pocsékolni a vesszőit. Így a nyíl visszakerül a tegezve, az íj a hátára, ő pedig visszalép a mélyedésbe. Amikor kapaszkodott, mintha az egyik tégla lazább lett volna, mint a többi... Elég csak kihúznia, hogy máris félembernyi helyen leomoljon a fal, nem túl halkan. Elégedetlenül ciccent, ne épp így tervezte, de ha már így alakult, legalább kihasználja, hogy bejuthat a kastélyba. Négykézlábra ereszkedik és óvatosan bemászik az épületbe, hogy belülről is szemügyre vegye és megnézze, kik siettek az őrszobára.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-10 18:22:37
Üzenet elküldve: 2013-01-10 18:22:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Mindenki óvatos a kastéllyal kapcsolatban, s először válassza a külső falakat, mint ami belső dolgokat. Az időjárás nem kegyes, mert rövid időn belül sűrű, tejfehér ködöt bocsát a tájra, hogy ezzel megnehezítse a látási viszonyokat. A köd szépen bekebelez titeket, mikor a vár belsejéből hallani lehet, hogy egy farkas felüvölt. De nem is egy, hanem lehetnek vagy tízen és mindegyiknek más a hangszíne.Ahogy a telnek a percek, akkor se szó se beszéd megremeg alattatok a föld, ami azt eredményezi; hogy némi gázok szabadulnak fel onnan. Érzitek, ahogy belélegzitek az orrotokon keresztül, majd két perc után egyes személyeken kifejti a hatását.
Lynne bizonyul a leggyengébbnek, mert a gáz illúziókat teremt az agyában, különösebben hangokat; amiket azelőtt nem hallott. A Kastély falának tetején, úgy vélheti két őr beszélget egy nőről.
Erisre és Gleadyssre nincs hatással a gáz, mert náluk semmiféle változás nem jelentkezik, ezért egyenlőre örülhetnek a jelenlegi helyzetüknek. Tovább kereshetnek és kutakodhatnak.
Dawn-t szintén elkapja a gáz hatása, aki úgy jár mint Lynne. Olyan hangokat hall, amiket ezelőtt nem. A kastélyfalon közeledő lépéseket hall, aztán egy kiáltást.*
- Regislen, Zafuzel! Rögtön jelentkezzetek az őrszobán! A Tervet tudjátok. Most meglakolnak! * Ezután távolodó lépések hallatszanak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.10 18:36:25
*Mindenki óvatos a kastéllyal kapcsolatban, s először válassza a külső falakat, mint ami belső dolgokat. Az időjárás nem kegyes, mert rövid időn belül sűrű, tejfehér ködöt bocsát a tájra, hogy ezzel megnehezítse a látási viszonyokat. A köd szépen bekebelez titeket, mikor a vár belsejéből hallani lehet, hogy egy farkas felüvölt. De nem is egy, hanem lehetnek vagy tízen és mindegyiknek más a hangszíne.Ahogy a telnek a percek, akkor se szó se beszéd megremeg alattatok a föld, ami azt eredményezi; hogy némi gázok szabadulnak fel onnan. Érzitek, ahogy belélegzitek az orrotokon keresztül, majd két perc után egyes személyeken kifejti a hatását.
Lynne bizonyul a leggyengébbnek, mert a gáz illúziókat teremt az agyában, különösebben hangokat; amiket azelőtt nem hallott. A Kastély falának tetején, úgy vélheti két őr beszélget egy nőről.
Erisre és Gleadyssre nincs hatással a gáz, mert náluk semmiféle változás nem jelentkezik, ezért egyenlőre örülhetnek a jelenlegi helyzetüknek. Tovább kereshetnek és kutakodhatnak.
Dawn-t szintén elkapja a gáz hatása, aki úgy jár mint Lynne. Olyan hangokat hall, amiket ezelőtt nem. A kastélyfalon közeledő lépéseket hall, aztán egy kiáltást.*
- Regislen, Zafuzel! Rögtön jelentkezzetek az őrszobán! A Tervet tudjátok. Most meglakolnak! * Ezután távolodó lépések hallatszanak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.10 18:36:25
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-09 23:28:21
Üzenet elküldve: 2013-01-09 23:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Lassan halad az árnyas úton, nincs késztetése a siettségre, a kastély nem fog lábra kélni és elszaladni előle... Másfelől az óvatosság inti a visszafogott haladásra, ez a hely másabb, mint az általa ismert erdő, a varjak károgása is intő jelként hallatszódhat, de mindössze szemöldökét emeli fentebb és fejét csóválja meg a levegőben kerengő dögmadarak szonátájára. A nadrág övéhez rögzített tőrön pihen meg balja, a markolat köré fonódnak lazán ujjai. Kényelmes a tartás és ha kell időben előveheti a pengét vagy eleresztve nyúlhat íjáért a helyzettől függően.
Régi kőhalomnak tűnik, ahogy közelebb érve a benőtt növényekre veti pillantását, de nem csak az tűnik fel neki. Egy hátas várakozik odébb, a fa törzséhez kötözve, gazdátlanul. Gazdája a közelben lehet, ha magára hagyta az állatot, talán a kastély keskeny folyosóit rójja vagy az alsóbb szintek rejtekeit kutatja rég elfeledett kincsek után kutatva... Nem tudja. Félkör ívben közelíti meg a patás jószágot, de nem megy oda hozzá, folytatja útját a borostyánnal futatott falig, ám a következő szekundumban újabb alak körvonalaira figyel fel.
Lépte megtorpan, fekete eperfából készült íjáért nyúl, mit levesz válláról és íjat készít elő, hátha a szükség úgy hozzá, hogy használnia kell. A puhatalpú csizmának köszönhetően könnyen gördül megfontoltan egyik lábáról a másikra helyezve súlyát. A vörhenyes hajtincseket könnyű kiszúrni a föld színei közül, de nem lát nála fegyvert.. ami koránt sem jelent semmit - csupán távolságival nem rendelkezik a másik. Leereszti íját és újból körbekémlel, hogy szélesbítse látószféráját.*
~ Lehet övé a hátas... ~
*Biztosra nem venné. Az erdő felé siklik vissza szempárja, akad-e újabb sziluett a környéken, ám egyelőre a lón és az embernőn kívül nem lát mást. Bizalmatlanul méregeti a másik körvonalait, jobb idea híján nyomába ered. Külső körív mentén haladva, biztos távból...*
*Lassan halad az árnyas úton, nincs késztetése a siettségre, a kastély nem fog lábra kélni és elszaladni előle... Másfelől az óvatosság inti a visszafogott haladásra, ez a hely másabb, mint az általa ismert erdő, a varjak károgása is intő jelként hallatszódhat, de mindössze szemöldökét emeli fentebb és fejét csóválja meg a levegőben kerengő dögmadarak szonátájára. A nadrág övéhez rögzített tőrön pihen meg balja, a markolat köré fonódnak lazán ujjai. Kényelmes a tartás és ha kell időben előveheti a pengét vagy eleresztve nyúlhat íjáért a helyzettől függően.
Régi kőhalomnak tűnik, ahogy közelebb érve a benőtt növényekre veti pillantását, de nem csak az tűnik fel neki. Egy hátas várakozik odébb, a fa törzséhez kötözve, gazdátlanul. Gazdája a közelben lehet, ha magára hagyta az állatot, talán a kastély keskeny folyosóit rójja vagy az alsóbb szintek rejtekeit kutatja rég elfeledett kincsek után kutatva... Nem tudja. Félkör ívben közelíti meg a patás jószágot, de nem megy oda hozzá, folytatja útját a borostyánnal futatott falig, ám a következő szekundumban újabb alak körvonalaira figyel fel.
Lépte megtorpan, fekete eperfából készült íjáért nyúl, mit levesz válláról és íjat készít elő, hátha a szükség úgy hozzá, hogy használnia kell. A puhatalpú csizmának köszönhetően könnyen gördül megfontoltan egyik lábáról a másikra helyezve súlyát. A vörhenyes hajtincseket könnyű kiszúrni a föld színei közül, de nem lát nála fegyvert.. ami koránt sem jelent semmit - csupán távolságival nem rendelkezik a másik. Leereszti íját és újból körbekémlel, hogy szélesbítse látószféráját.*
~ Lehet övé a hátas... ~
*Biztosra nem venné. Az erdő felé siklik vissza szempárja, akad-e újabb sziluett a környéken, ám egyelőre a lón és az embernőn kívül nem lát mást. Bizalmatlanul méregeti a másik körvonalait, jobb idea híján nyomába ered. Külső körív mentén haladva, biztos távból...*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-09 22:25:07
Üzenet elküldve: 2013-01-09 22:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Illúziók és árnyak//
*A dokkok környékén már jóval nagyobb a nyüzsgés, mint a folyóparton volt, aztán hirtelen megint csend lesz, és Eris megpillantja a kastélyt. Kevesen merészkednek erre, és a 'bátrak' felől görcsös rettegés hullámzik az eredar felé. Ebből tudja, hogy jó helyen jár, hamarosan eléri a kastélyt, ahol az Artheniori rossz nyelvek szerint a virgonc gyerekekből csendes, engedelmes kis báránykák lesznek. Eris alig várja, hogy kiderítse, mi okozza ezt a változást - mi is lehetne ennél izgalmasabb neki, akinek kedvenc játéka rávenni másokat olyasmire, amit egyébként nem tennének meg?*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.09 22:25:38
*A dokkok környékén már jóval nagyobb a nyüzsgés, mint a folyóparton volt, aztán hirtelen megint csend lesz, és Eris megpillantja a kastélyt. Kevesen merészkednek erre, és a 'bátrak' felől görcsös rettegés hullámzik az eredar felé. Ebből tudja, hogy jó helyen jár, hamarosan eléri a kastélyt, ahol az Artheniori rossz nyelvek szerint a virgonc gyerekekből csendes, engedelmes kis báránykák lesznek. Eris alig várja, hogy kiderítse, mi okozza ezt a változást - mi is lehetne ennél izgalmasabb neki, akinek kedvenc játéka rávenni másokat olyasmire, amit egyébként nem tennének meg?*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.09 22:25:38
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-09 18:51:50
Üzenet elküldve: 2013-01-09 18:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Gleadyss végigjárja a kikötőt és környékét. Megcsodálja a hajók csodálatos hatalmasságának szépségét. A dokkok felé is elsétál, ahol mindenféle népek megfordulnak. Úgy dönt megnézi a kínált portékákat az egyik árusnál, amikor ismerős kifejezések ütik meg a fülét a szomszédos emberek csevegéséből. 'Gyerekek', 'rontás', 'kastély'. Ezt a hármast már hallotta Arthenior piacán sőt a barakkban is. Ez nem lehet véletlen. Úgy dönt megtudakolja személyesen mi is történt. Megszólítja a mellette vásárolni kívánó nőt.* -Üdvözlöm, asszonyom. Ne vegye tolakodónak szándékaimat, de előbbi beszélgetésük a fülembe jutott, amit nem először hallok, azonban csak részletekben. Megtisztelne azzal, hogy elmondja mi történt abban a bizonyos kastélyban?
*A nő készséggel felvilágosítja, hogy egy kirándulásuk alkalmával a közeli kastélyban, a testvérének a gyerekeit valamiféle átok érte, amitől mintha eltűnt volna az életkedv a csemetéiből. Már nem akarnak játszani, vagy csintalankodni az utcán. Viszont szótlanul, ellentmondás nélkül teljesítik a felnőttek kéréseit. A szülők pedig szeretik gyermekeiket és bármit megadnának azért, hogy visszakapják az imádott gyermekkacajt.
Az elf nőt megérinti ennek a nőnek a beszámolója és biztosítja arról, hogy utánanéz a történteknek. Útbaigazítást kér és a még hallja, ahogy a nő minden jót kíván, ő viszont siet célja felé.
Nem sok idő telik el, a nap még korán fordul a délután irányába, amikor meglátja a romos épületet. Hátán a hideg futkos, ahogy egy láthatatlan erő végigborzolja bőrét. ~Ez valóban elég jó játszótér a gyerekeknek~ méregeti az épületet magában. Nem szándékozik egyből betörni az épületbe, de úgy tűnik egyelőre csak a gyerekekre ártalmas az a valami, ami bent van, de később is ráér kockáztatni, előbb inkább körbejárja az épületet élőlény után kutatva.*
*Gleadyss végigjárja a kikötőt és környékét. Megcsodálja a hajók csodálatos hatalmasságának szépségét. A dokkok felé is elsétál, ahol mindenféle népek megfordulnak. Úgy dönt megnézi a kínált portékákat az egyik árusnál, amikor ismerős kifejezések ütik meg a fülét a szomszédos emberek csevegéséből. 'Gyerekek', 'rontás', 'kastély'. Ezt a hármast már hallotta Arthenior piacán sőt a barakkban is. Ez nem lehet véletlen. Úgy dönt megtudakolja személyesen mi is történt. Megszólítja a mellette vásárolni kívánó nőt.* -Üdvözlöm, asszonyom. Ne vegye tolakodónak szándékaimat, de előbbi beszélgetésük a fülembe jutott, amit nem először hallok, azonban csak részletekben. Megtisztelne azzal, hogy elmondja mi történt abban a bizonyos kastélyban?
*A nő készséggel felvilágosítja, hogy egy kirándulásuk alkalmával a közeli kastélyban, a testvérének a gyerekeit valamiféle átok érte, amitől mintha eltűnt volna az életkedv a csemetéiből. Már nem akarnak játszani, vagy csintalankodni az utcán. Viszont szótlanul, ellentmondás nélkül teljesítik a felnőttek kéréseit. A szülők pedig szeretik gyermekeiket és bármit megadnának azért, hogy visszakapják az imádott gyermekkacajt.
Az elf nőt megérinti ennek a nőnek a beszámolója és biztosítja arról, hogy utánanéz a történteknek. Útbaigazítást kér és a még hallja, ahogy a nő minden jót kíván, ő viszont siet célja felé.
Nem sok idő telik el, a nap még korán fordul a délután irányába, amikor meglátja a romos épületet. Hátán a hideg futkos, ahogy egy láthatatlan erő végigborzolja bőrét. ~Ez valóban elég jó játszótér a gyerekeknek~ méregeti az épületet magában. Nem szándékozik egyből betörni az épületbe, de úgy tűnik egyelőre csak a gyerekekre ártalmas az a valami, ami bent van, de később is ráér kockáztatni, előbb inkább körbejárja az épületet élőlény után kutatva.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-01-09 16:38:49
Üzenet elküldve: 2013-01-09 16:38:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Már csak annyi maradt hátra, hogy átvágjanak a szántóföldeken, közben a bosszúsan kiabálók felé bocsánatkéréseket rebegjen, amikor Lupo néha-néha eltévedve letér az útról és a vetésbe gázol. Nincs semmi rossz szándék az állatban, csak hát kíváncsi, és mivel nem kis méretű teremtés, így a törékeny csontozatú elf lány nem mindig tudja elsőre érvényesíteni az akaratát.
A fák alatt visszafogja lovát, hogy lépésben haladjanak tovább, a félhomály vészjóslónak hat, főleg, ha még ehhez hozzáveszi a pletykákat is, itt az ideje, hogy óvatosabban és figyelmesebben haladjon. Íja, valódi elf mestermunka, amit nagybátyja készített neki még a negyvenedik születésnapjára, ölében fekszik keresztbe fektetve, tekintete folyamatosan a környéket pásztázza, fülével minden neszre figyel, még akkor is, ha az csak a szél vagy valami madár motozása. Bár hisz a természetfeletti létezésében, gonosz szellemekben, alapvetően mindig evilági gazságokra gyanakszik, ha veszélyhelyzet adódik. Márpedig ami él, az ellen védekezni is lehet, hogy félreteszi szeleburdiságát és komolyan a feladatra koncentrál.
A kastély előtt száll csak le a nyeregből, újra alaposan körbenéz, mielőtt az egyik közeli fához kötné a kantárt.*
-Lupo, most itt maradsz, megvárod, amíg visszajövök, rendben?
*Megveregeti a ló izmos nyakát, még egyszer utoljára ellenőrzi saját felszerelését, majd vadászkését meglazítva, íját a kezében tartva indul meg újra a kastély felé. Ha nem hallotta volna a rémmeséket, még akár romantikusnak is tűnhetne a letűnt kort idéző rom, de így inkább csak a hideg futkos a hátán, és ezen még a varjak károgása sem segít.
Elsőként kívülről járja körbe az épületet, helyenként közelebbről vizsgálva, tapogatva a falt, néha pedig egészen elhátrálva, hogy nagyobb összefüggéseiben is lássa. Főleg arra kíváncsi, hogy a főbejáraton kívül talál-e más útvonalat is, amin be lehet jutni az épület belsejébe.*
*Már csak annyi maradt hátra, hogy átvágjanak a szántóföldeken, közben a bosszúsan kiabálók felé bocsánatkéréseket rebegjen, amikor Lupo néha-néha eltévedve letér az útról és a vetésbe gázol. Nincs semmi rossz szándék az állatban, csak hát kíváncsi, és mivel nem kis méretű teremtés, így a törékeny csontozatú elf lány nem mindig tudja elsőre érvényesíteni az akaratát.
A fák alatt visszafogja lovát, hogy lépésben haladjanak tovább, a félhomály vészjóslónak hat, főleg, ha még ehhez hozzáveszi a pletykákat is, itt az ideje, hogy óvatosabban és figyelmesebben haladjon. Íja, valódi elf mestermunka, amit nagybátyja készített neki még a negyvenedik születésnapjára, ölében fekszik keresztbe fektetve, tekintete folyamatosan a környéket pásztázza, fülével minden neszre figyel, még akkor is, ha az csak a szél vagy valami madár motozása. Bár hisz a természetfeletti létezésében, gonosz szellemekben, alapvetően mindig evilági gazságokra gyanakszik, ha veszélyhelyzet adódik. Márpedig ami él, az ellen védekezni is lehet, hogy félreteszi szeleburdiságát és komolyan a feladatra koncentrál.
A kastély előtt száll csak le a nyeregből, újra alaposan körbenéz, mielőtt az egyik közeli fához kötné a kantárt.*
-Lupo, most itt maradsz, megvárod, amíg visszajövök, rendben?
*Megveregeti a ló izmos nyakát, még egyszer utoljára ellenőrzi saját felszerelését, majd vadászkését meglazítva, íját a kezében tartva indul meg újra a kastély felé. Ha nem hallotta volna a rémmeséket, még akár romantikusnak is tűnhetne a letűnt kort idéző rom, de így inkább csak a hideg futkos a hátán, és ezen még a varjak károgása sem segít.
Elsőként kívülről járja körbe az épületet, helyenként közelebbről vizsgálva, tapogatva a falt, néha pedig egészen elhátrálva, hogy nagyobb összefüggéseiben is lássa. Főleg arra kíváncsi, hogy a főbejáraton kívül talál-e más útvonalat is, amin be lehet jutni az épület belsejébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258