*A kastély egyik ablakára egy holló száll el. Hangja rémülettel tölti el, azt aki hallja. A holló odébb száll egy másik ablakba. Majd körbenéz. Szemében a legsötétebb fekete szín található, halandó ember nem lenne képes ilyen színt alkotni.
Egyszer csak a holló villámgyorsan elrugaszkodik, s zuhanórepülésben közeledik a föld fel, majd a föld felett elsuhan. Egy bogár vergődik a csőrében.
Argus észre sem vette a bogarat, de a holló észrevette. Figyeli a holló röptét.
A holló leszáll egy fára, és a maga kecses módján elfogyasztja a zsákmányát. Diadalmas énekbe kezd, hogy megtudja az egész világ milyen ízletes falatot evett az előbb.
Elrugaszkodik az ágról, s visszarepül az egyik ablakpárkányra. Az ablakban feltűnő tükörképe harcra ingerli a madarat, ezért csőrével vadul csapkodni kezdi. Percekig harcol önnön képével, mire felfogja, hogy nem képes legyőzni az ellenfelét. Ekkor ismét a külvilág felé tekint. Észreveszi Argus-t a fák árnyékában. Hatalmas kiáltással figyelmezteti az idegent, hogy ez az ő területe. Az idegen nem mozdul, ezért a holló közelebb merészkedik. Lehuppan a földre, s gyalog közelíti meg. Pár méterre tőle ismét szabadjára engedi a hangját, s a szárnyaival vad csapkodásba kezd. A férfi nem hátrál. Ekkor a holló odébb ugrál, s elkezd kapirgálni. Csőrével lazítja a földet, majd karmaival kotorja félre a földet. Valami megcsillan a hold fényében. A madár megragadja a csőrével, és felreppen.
Leszáll a férfi elé, s ledobja a felszedett dolgot, majd hátrébb ugrál.
A férfi lehajol megnézi, hogy mit talált a madár, de amint rájön, hogy mi az, akkor egyből megrémül.
A madár kárörvendően nevetni kezd. Megmondta az elején, hogy ez az ő területe, ezt senki ne felejtse el. Felreppen egy faágra és onnét is szét kürtöli a nagy világnak.
Amikor evvel végzett, akkor a romos épület legmagasabb pontjáról hirdeti ki hatalmasságát. Ezek után visszarepül az ember elé. Kérdően nézi a férfit.
A férfi hátrálni kezd. Megrémül a hollótól. Tudja, hogy nem minden az, aminek látszik.
Úgy dönt, hogy ideje távoznia.
A holló észreveszi, hogy az idegen távozik. Ennek megörül, s ismét bele kezd az egész éjszakán át tartó dicső énekében.
Valószínűleg ő a legboldogabb madár széle e vidéken.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.11 23:28:26