*Újabb érdekes helyszín felé menetel, amiről már szintén hallott olyan legendákat, mint az árvaházról, csak aki említette, annak hangja talán még inkább remegősebbé vált, mikor a Grombar kastélyt említette. A szántóföldeken beszélt egy-két földművessel, akik készségesen útba is igazították, bár azt is hozzá tették, jobb elkerülni azt a helyet, viszont mikor a mágus botját meglátták, valahogy mintha megértették volna, hogy miért is érdeklik az ilyen titokzatos helyek felkutatása. Szépen sütöget a nap, viszont a föléje magasodó fák lombkoronái árnyékba borítják az utat, amin komótosan lépked. Közben eszébe jut a fiúcska az árvaháznál, akinek egy kép erejéig bele is látott az elméjébe, és ki is derítette, hogy nem őrült. Sajnálta kicsit, hogy magára hagyta, de olyan negatív érzések törtek rá a közelségétől, hogy úgy döntött, nem avatkozik a dolgaiba, és tovább áll. Gondolatai közepette megérkezik a kastélyhoz, és megpillantja a romokat, amit már sok helyen be is borított a rá nőtt növényzet. A helyben mégis több kísértetiesség lakozik, mint a leégett árvaházban, már csak ha a sötétséget veszi alapul, illetve egy-két madár vészjósló károgását, ami semmi jóval sem kecsegtet. Elkezdi körüljárni a kastély romjait, és ahová lehet, oda be is lép, persze nagy körültekintést követően, nehogy itt a végén még a lábát törje. Fel is fedez pár apró tárgyat, amik félig a földbe fúródva nyugszanak békésen. Hirtelen azonban mintha egy fénycsóva ütné meg szemét, és oda is kapja fejét a falra, sőt még reflexszerűen a botját is magasabbra emeli.*
~Ki van ott ?~ *kúszik végig agyán egy gondolat, majd közvetlen a fal elé lép. Eddig egy lelket sem látott errefelé, és biztosra veszi, hogy senki sem bújhatott meg úgy előle, hogy észrevétlen maradjon a mágus szemei elől. Aztán a kissé mohás falra helyezi tenyerét, becsukja szemeit, és újra megkísérli azt, amit az árvaháznál tett. Elméje hamar elcsendesül, behunyja szemeit, megnyugszik, és bizony hamar levetíti elméje a képet, amin az ősi Grombar kastély pompája látható. Magasodó tornyok, hatalmas ablakok, kiváló építészeti megoldások. A kép azonban alig pár röpke másodpercig él, majd szertefoszlik, mire a mágus pedig kinyitja szemeit, már újra a romos, mohás fal tárul elé, de legalább megláthatta egy pillanat erejéig a kastély valódi formáját. Rögtön érzi a fáradságot, amit a kis erőfeszítés okoz, így elballag a faltól, és leül az egyik nagyobb méretű kőre. Egy hang üti meg fülét bal oldala felől, oda is pillant, de senkit sem lát, ráadásul úgy véli, lehet, hogy megfáradt elméje játszadozik vele. Köpenye alól egy kis darab kenyeret húz elő, és tör belőle egy darabot, és vizes kulacsát is előveszi, hogy olthassa szomját.*