Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-29 14:29:55
Üzenet elküldve: 2014-05-29 14:29:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor //
- Indulunk, de ne szaladj nem tudok sietni ezekben a vasakban! * Kiáltja fel és már meg is bánja mivel a sisak visszhangzik és enyhén elkezd füle sípolni, csengeni. Vissza indulnak a rozoga lépcsőn ahol megint hosszúra nyúlik az " átkelés ". De mire felérnek elmúlik a fülének problémája. Az hogy a kisfiú követi már szinte alapvető dolog számára így hátra se néz sisakja pedig nem engedi oda látni sajnos. Hamarosan beérik az ajtóval küzdő vénséget aki enyhén csatakosnak látszik, lehet az erőlködéstől. *
- Remek, milyen magasra? Kastélyba? Gyerünk papa mesélj. * Reccsen rá az öregre mivel újabb munkát varrtak nyakába azok akik nem értik a parancsot. Az elvégzéshez pedig több információ kell. Ha megkapta a válaszait ráront az ajtóra és könnyen betöri. A zsaluról leemelkedik és elindulnak felfelé egy csigalépcsőn. Az ősz ember korát meghazudtolva rohan a lépcsőn, Pelava csak sétál amivel ki is piheni magát egy kicsit. Ha Arsenor előre akar menni akkor nem lesz rest, nem akadályozza. A másik folyosóra érve látják hogy mennyire hasonló a kastély beltere. Az építtető eléggé szűk látókörű lehetett. Ahogy mozognak az aggastyán forrófejűségében előremegy és nem figyel a szerkezetre amely beszakad alatta. * ~ Szerencse. ~ * Ez az első gondolata a páncélos embernek, ha ő esett volna le, - mert biztos leesett volna, - biztos nem úszta volna meg ilyen apró sérülésekkel. *
- Menny nézd meg! Én túl nehéz vagyok. * Parancsol a fiúnak akitől jelentést is vár lehetőleg de mikorra odaér hallja a kiáltást tompán, jól van, remek akkor igyekezzen felfelé keresniük kell egy másik utat, legalábbis neki. Ahogy bambul maga elé megcsillan szeme előtt egy szép pár női mell, aztán még egy, még kettő és még kettő. Már két tucat leng előtte mikor eszmél. *
- NE GYERE FEL! * Ordítja el magát közben veszi le sisakját, talán még az idős férfi túlélheti és hozhat segítséget. De kitől? Elmosolyodik miközben végiggondolja és leveszi sisakját. Megcsikordul mögötte a padló és arra fordul teljes vállával. * ~ Még több? Ó hogy aza... ~ * Hosszú szitokáradatának egyszer vége szakad sisakját leveszi míg nem indultak el a nők, csak szájukat nyalogatják és melleiket ringatják miközben csípőjük néha elől néha hátul hívogat a két sor a két oldalt elejét veszi mindenféle támadásnak. Felröhög és megszólal. *
- Na kis barátom a döntés a tiéd. * Kezd bele miközben lerakja pajzsát és kalapácsát. Elkezdi páncéljának csatjait kikapcsolni így beszél a fiúnak. * Én úgy gondolom hogy így is úgy is meghaltunk, ha már el kell vérezni a farkamat egy meleg helyen szeretném tárolni. De te ellenállhatsz. * Mosolyodik hátra kivillanva fehér fogait miközben köti ki bőrkesztyűjét és rámutat az egyik vörös hajú telt keblű élőlényre és hívogatja magához. *
// Pelava, Arsenor //
- Indulunk, de ne szaladj nem tudok sietni ezekben a vasakban! * Kiáltja fel és már meg is bánja mivel a sisak visszhangzik és enyhén elkezd füle sípolni, csengeni. Vissza indulnak a rozoga lépcsőn ahol megint hosszúra nyúlik az " átkelés ". De mire felérnek elmúlik a fülének problémája. Az hogy a kisfiú követi már szinte alapvető dolog számára így hátra se néz sisakja pedig nem engedi oda látni sajnos. Hamarosan beérik az ajtóval küzdő vénséget aki enyhén csatakosnak látszik, lehet az erőlködéstől. *
- Remek, milyen magasra? Kastélyba? Gyerünk papa mesélj. * Reccsen rá az öregre mivel újabb munkát varrtak nyakába azok akik nem értik a parancsot. Az elvégzéshez pedig több információ kell. Ha megkapta a válaszait ráront az ajtóra és könnyen betöri. A zsaluról leemelkedik és elindulnak felfelé egy csigalépcsőn. Az ősz ember korát meghazudtolva rohan a lépcsőn, Pelava csak sétál amivel ki is piheni magát egy kicsit. Ha Arsenor előre akar menni akkor nem lesz rest, nem akadályozza. A másik folyosóra érve látják hogy mennyire hasonló a kastély beltere. Az építtető eléggé szűk látókörű lehetett. Ahogy mozognak az aggastyán forrófejűségében előremegy és nem figyel a szerkezetre amely beszakad alatta. * ~ Szerencse. ~ * Ez az első gondolata a páncélos embernek, ha ő esett volna le, - mert biztos leesett volna, - biztos nem úszta volna meg ilyen apró sérülésekkel. *
- Menny nézd meg! Én túl nehéz vagyok. * Parancsol a fiúnak akitől jelentést is vár lehetőleg de mikorra odaér hallja a kiáltást tompán, jól van, remek akkor igyekezzen felfelé keresniük kell egy másik utat, legalábbis neki. Ahogy bambul maga elé megcsillan szeme előtt egy szép pár női mell, aztán még egy, még kettő és még kettő. Már két tucat leng előtte mikor eszmél. *
- NE GYERE FEL! * Ordítja el magát közben veszi le sisakját, talán még az idős férfi túlélheti és hozhat segítséget. De kitől? Elmosolyodik miközben végiggondolja és leveszi sisakját. Megcsikordul mögötte a padló és arra fordul teljes vállával. * ~ Még több? Ó hogy aza... ~ * Hosszú szitokáradatának egyszer vége szakad sisakját leveszi míg nem indultak el a nők, csak szájukat nyalogatják és melleiket ringatják miközben csípőjük néha elől néha hátul hívogat a két sor a két oldalt elejét veszi mindenféle támadásnak. Felröhög és megszólal. *
- Na kis barátom a döntés a tiéd. * Kezd bele miközben lerakja pajzsát és kalapácsát. Elkezdi páncéljának csatjait kikapcsolni így beszél a fiúnak. * Én úgy gondolom hogy így is úgy is meghaltunk, ha már el kell vérezni a farkamat egy meleg helyen szeretném tárolni. De te ellenállhatsz. * Mosolyodik hátra kivillanva fehér fogait miközben köti ki bőrkesztyűjét és rámutat az egyik vörös hajú telt keblű élőlényre és hívogatja magához. *
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-29 12:43:36
Üzenet elküldve: 2014-05-29 12:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*Csak morran egy halkat és megrázza a fejét. Neki aztán nincsen semmi baja, már az általánossá váló lelki problémáin túl.
A szép reményű kis társaság -épp csak nem szór szerint- cafatokban. Hall valamit a kastélyból, de pontosan nem érti mi történik, mi folyik odabent, így a maga részéről inkább itt kint várakozik. Ha kintről befelé tartana még hárpia, úgy legalább fel tudja tartóztatni, ha bentről özönlenének kifelé, akkor pedig számára kedvezőbb terepen veheti fel velük a harcot. Már csak meg kéne osztania észrevételeit Toraggal.*
-Maradjunk.
*Válaszol röviden és egyszerűen. Csak valamivel később szánja rá magát, hogy a "miért"-be is beavassa az orkot.*
-Ha kintről menne be valaki, legalább azt le tudjuk szedni. Ha bentről jönne ki, könnyebben lelövöm. Nem is értem... miért nem füstöltük ki ezeket a dögöket innen? Ebben a kastélyban már úgy sincs semmi és senki, a hárpiák tanyája. Porig égethettük volna, ahelyett, hogy maréknyian besétálunk a fészkükbe.
*Dünnyög egykedvűen, miközben az épületet figyeli.*
-Ellássam a sebed?
*Kérdezi váratlanul, szürke tekintetét a hím sebesülésén futtatva végig.*
// Rana, Toragg //
*Csak morran egy halkat és megrázza a fejét. Neki aztán nincsen semmi baja, már az általánossá váló lelki problémáin túl.
A szép reményű kis társaság -épp csak nem szór szerint- cafatokban. Hall valamit a kastélyból, de pontosan nem érti mi történik, mi folyik odabent, így a maga részéről inkább itt kint várakozik. Ha kintről befelé tartana még hárpia, úgy legalább fel tudja tartóztatni, ha bentről özönlenének kifelé, akkor pedig számára kedvezőbb terepen veheti fel velük a harcot. Már csak meg kéne osztania észrevételeit Toraggal.*
-Maradjunk.
*Válaszol röviden és egyszerűen. Csak valamivel később szánja rá magát, hogy a "miért"-be is beavassa az orkot.*
-Ha kintről menne be valaki, legalább azt le tudjuk szedni. Ha bentről jönne ki, könnyebben lelövöm. Nem is értem... miért nem füstöltük ki ezeket a dögöket innen? Ebben a kastélyban már úgy sincs semmi és senki, a hárpiák tanyája. Porig égethettük volna, ahelyett, hogy maréknyian besétálunk a fészkükbe.
*Dünnyög egykedvűen, miközben az épületet figyeli.*
-Ellássam a sebed?
*Kérdezi váratlanul, szürke tekintetét a hím sebesülésén futtatva végig.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-27 16:59:32
Üzenet elküldve: 2014-05-27 16:59:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Helyén van az esze és nem is kívánja magát a dögök elé vetni, de jelenleg ő van a leginkább előnyös helyzetben, ő tudja a legjobban elcsalni őket, ő lenne az utolsó esély, de a hárpiákat nem érdekli. Ami nem mellesleg, elég idegesítő, hiába vannak életveszélyben, ilyenkor is fel tud éledni benne a féltékenység, hogy mindenki állandóan csak a nővérével foglalkozik, ő pedig el van felejtve.
De kicsinyes dühét félre is teszi, ahogy látja a felé induló párost, s mögöttük a hárpia-hadat. Parancs nélkül is szinte már suhan lefelé, néha kihagyva egy-két lépcsőfokot, hogy végül a lendülettel a folyosóra érve az első ajtópárost ki is hagyja. Aztán még pár ajtaját próbálja feltépni, de a zár nem enged. Végül, mire talál egy jót, azt kitárva int, hogy arra menjenek.
A berendezés elég mocskos, amúgy meg átlagosnak mondható a helyet tekintve. Ha más nem teszi előtte, akkor ő belép a szekrénybe és egy apró rést hagy csak, min kilát, ugyan keveset, de azt igen, ha elé ér egy is. Kezeibe újra tőreit veszi és készen várja, ha kell, hogy megsebesítse őket. Ölni nem fog, míg nem lát más megoldást. Akkor is csak a szükséges mennyiséget, hiszen csak rendet kell csapni köztük, ami egy kis "neveléssel" is megoldható.*
~Ugye?~
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Helyén van az esze és nem is kívánja magát a dögök elé vetni, de jelenleg ő van a leginkább előnyös helyzetben, ő tudja a legjobban elcsalni őket, ő lenne az utolsó esély, de a hárpiákat nem érdekli. Ami nem mellesleg, elég idegesítő, hiába vannak életveszélyben, ilyenkor is fel tud éledni benne a féltékenység, hogy mindenki állandóan csak a nővérével foglalkozik, ő pedig el van felejtve.
De kicsinyes dühét félre is teszi, ahogy látja a felé induló párost, s mögöttük a hárpia-hadat. Parancs nélkül is szinte már suhan lefelé, néha kihagyva egy-két lépcsőfokot, hogy végül a lendülettel a folyosóra érve az első ajtópárost ki is hagyja. Aztán még pár ajtaját próbálja feltépni, de a zár nem enged. Végül, mire talál egy jót, azt kitárva int, hogy arra menjenek.
A berendezés elég mocskos, amúgy meg átlagosnak mondható a helyet tekintve. Ha más nem teszi előtte, akkor ő belép a szekrénybe és egy apró rést hagy csak, min kilát, ugyan keveset, de azt igen, ha elé ér egy is. Kezeibe újra tőreit veszi és készen várja, ha kell, hogy megsebesítse őket. Ölni nem fog, míg nem lát más megoldást. Akkor is csak a szükséges mennyiséget, hiszen csak rendet kell csapni köztük, ami egy kis "neveléssel" is megoldható.*
~Ugye?~
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:20:40
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:20:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor //
*Arsenor szúrásai sikeresek, ami nem is véletlen, hiszen a hárpia annyira elvakultan próbálja szétrúgni, hogy nem is figyel közben a védekezésre, s szinte már sokkos állapotba kerülve észre sem veszi a fájdalmat. Ha Pelava nem csapott volna oda, akkor teljesen biztosan pár percen belül elvérzett volna a dög, ám így most újabb cafatok szakadnak Arsenorra - aki lassan már megszokhatja, hogy agy és tüdőmaradványok borítják be!*
- Erre, fiam!
*Kiáltja az öreg, s lehet a hallani, ahogy a hangja arról a folyosóról árad, amit átfésültek nemrég a lovagék. Hamarosan utol is érhetik, s megtalálhatják a zárt ajtó előtt, melyet a páros is láthatott.*
- Elvitték őket magasabb szintekre, úgyhogy minél előbb felfelé kell jutnunk, míg késő nem lesz! *ekkor megpróbálja betörni az ajtót, ám az neki nem sikerül* Khm, Pelava, ha segítenél...
*Ha a lovag erősebben nekiront, vagy megsuhintja kalapácsával, akkor az ajtó hamar feltárul, s az öreg már szalad is tovább egy újabb folyosóra, mely kiköpött mása az egy szinttel lejjebbinek. Ám nem megy minden zökkenőmentesen... Hirtelen Halmar eltűnik! A szerkezet eleve rozoga, így az egyik ponton beszakad alatta a padló, s esik egy igen nagyot. Nyöszörögve felkel, leporolja magát, majd felszól.*
- Jól vagyok, jól vagyok! Ti keressetek utat feljebb, mindjárt megyek utánatok!
*Azzal az öreg el is tűnik, ám ekkor egy igen fura dologra lehetnek figyelmesek: ahonnan jöttek, s a folyosó végérül vagy egy-egy tucat hárpia sétál feléjük. Kebleik szenvedélyesen ringanak, épp úgy, ahogy csípőik is, és fellépésükben semmi támadó jelleg nincs, ám más nagyon is... A pajzán, kacér vigyorok, s ajaknyalogatás igen sok mindent elárul! Ugyanakkor huszonnégy hárpia ellen esélyük sincs. Még ha túl is élnének egy összecsapást, akkor is teljesen biztosan maradandó és súlyos sérüléseket szereznének. Úgyhogy célszerű más taktikát alkalmazni. Ha nem csinálnak semmit, akkor a nőstények igen hamar beérik őket, s mikor körbeveszik őket, szorosan hozzájuk simulnak. Próbálnak a páncél, bőrpáncél alá nyúlni, simogatni a két férfit, majd hamarosan csókokat is hintenek rájuk.*
// Rana, Toragg //
*Valamerre lassan indulniuk is kellene, bár amolyan bejárati őrként is jól teljesítenek jelenleg. Az összes rájuk támadó bestiát sikeresen elintézik, még a kis gyermeket is. Kint innentől nem fognak semmit se észlelni, így dönthetnek, hogy még ácsorognak egy ideig, vagy be is mennek esetleg.
Ha utóbbit választják, akkor három lehetőség áll előttük. Az első balra vezet, ami egy nagyobb terembe nyílik. Itt található egy lyuk a falban, ezen át jöttek be Halmarék, emellett a plafonon is jól látható a tátongó lyuk, ezen pedig Dawnékat vitték el. A másik jobbra vezet az előcsarnokból, innen elérhetnek egy romosabb konyhát, ahonnan egy ajtó vezet valahova lefelé. Talán borospince lehet, ki tudja... Viszont azt meg kell jegyezni, hogy ha erre jönnek és közelebb lépnek az ajtóhoz, akkor hallhatnak egy vérfagyasztó kiáltást odalentről, a sötétből... Nem tudni, hogy hárpiától érkezett, vagy esetleg élő embertől! A harmadik lehetőség pedig felfelé vezet a lépcsőn, erre mentek Pelaváék is. Balra fordulva a folyosón végighaladva ők is elérhetnek az ajtóig, mely már betört állapotban van, jobbra pedig hasonló folyosóra érhetnek. Itt is találhatnak a végén egy újabb zárt szobát, viszont ez már nincs zargatva, ugyanakkor egy erősebb csapással könnyedén be lehet törni.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Gillyre nem is nagyon hederítenek már, a füttyentésre és a hangjára csak páran kapják fel fejüket, ám ennyi. Sokkal jobban érdekli őket a látvány, hogy hamarosan megfoszthatják Dawnt és Telpumot a ruháiktól, s igen "csúnya" dolgokat művelhetnek velük... Ez majdnem meg is történik, már kezdik épp felhúzni a hölgyemény ruháját, mikor is hirtelen azok nekiiramodnak! A nőstényeket olyannyira váratlanul éri a dolog, hogy hirtelen nem is tudnak mit reagálni, majd utána mindenki egyszerre próbál az ajtóhoz férkőzni s utánuk eredni. Ha gyorsak, eléggé nagy előnyre tehetnek szert, hiszen a rozoga és szűk lépcsőkön lefelé csődülő hárpiatömeg igen lassan halad. Ha a hármas leért, akkor egy folyosóra jutnak, ami tele van ajtókkal. Az elsők be vannak zárva, ám találnak olyat, ami nyitva van, ez nagyjából középtájon lehet. Egyelőre nem törik rájuk az ajtót, síri csend lesz az egyik pillanatban. Nagyjából öt perc múlva pedig hangos csörömpölést hallhatnak, ugyanis a bestiák elkezdték betörni végül az ajtókat.
Mit tesznek most? Több lehetőség áll előttük. Az első, hogy megküzdenek velük. Nem tudni, hogy milyen kimenetele lenne ennek, ám azt meg kell jegyezni, hogy az ajtó szűk, s ha gyorsan tudnak lőni, akkor többet le tudnak kapni pillanatokon belül, akiknek a testei gátat jelenthetnek az ajtóban. A másik lehetőség, hogy elbújnak, s megvárják, hogy a sereg odébb álljon. Akár az ágyba a paplan alá, az ágy alá, a szekrénybe, az asztal alá, a függöny mögé is bújhatnak. A harmadik lehetőség pedig, hogy megpróbálnak lemászni az erkélynél: a fal eléggé repedezett, így könnyedén találhatnak kapaszkodót, hogy esetleg egy szinttel lejjebb jussanak. A döntés csak rajtuk áll!*
// Pelava, Arsenor //
*Arsenor szúrásai sikeresek, ami nem is véletlen, hiszen a hárpia annyira elvakultan próbálja szétrúgni, hogy nem is figyel közben a védekezésre, s szinte már sokkos állapotba kerülve észre sem veszi a fájdalmat. Ha Pelava nem csapott volna oda, akkor teljesen biztosan pár percen belül elvérzett volna a dög, ám így most újabb cafatok szakadnak Arsenorra - aki lassan már megszokhatja, hogy agy és tüdőmaradványok borítják be!*
- Erre, fiam!
*Kiáltja az öreg, s lehet a hallani, ahogy a hangja arról a folyosóról árad, amit átfésültek nemrég a lovagék. Hamarosan utol is érhetik, s megtalálhatják a zárt ajtó előtt, melyet a páros is láthatott.*
- Elvitték őket magasabb szintekre, úgyhogy minél előbb felfelé kell jutnunk, míg késő nem lesz! *ekkor megpróbálja betörni az ajtót, ám az neki nem sikerül* Khm, Pelava, ha segítenél...
*Ha a lovag erősebben nekiront, vagy megsuhintja kalapácsával, akkor az ajtó hamar feltárul, s az öreg már szalad is tovább egy újabb folyosóra, mely kiköpött mása az egy szinttel lejjebbinek. Ám nem megy minden zökkenőmentesen... Hirtelen Halmar eltűnik! A szerkezet eleve rozoga, így az egyik ponton beszakad alatta a padló, s esik egy igen nagyot. Nyöszörögve felkel, leporolja magát, majd felszól.*
- Jól vagyok, jól vagyok! Ti keressetek utat feljebb, mindjárt megyek utánatok!
*Azzal az öreg el is tűnik, ám ekkor egy igen fura dologra lehetnek figyelmesek: ahonnan jöttek, s a folyosó végérül vagy egy-egy tucat hárpia sétál feléjük. Kebleik szenvedélyesen ringanak, épp úgy, ahogy csípőik is, és fellépésükben semmi támadó jelleg nincs, ám más nagyon is... A pajzán, kacér vigyorok, s ajaknyalogatás igen sok mindent elárul! Ugyanakkor huszonnégy hárpia ellen esélyük sincs. Még ha túl is élnének egy összecsapást, akkor is teljesen biztosan maradandó és súlyos sérüléseket szereznének. Úgyhogy célszerű más taktikát alkalmazni. Ha nem csinálnak semmit, akkor a nőstények igen hamar beérik őket, s mikor körbeveszik őket, szorosan hozzájuk simulnak. Próbálnak a páncél, bőrpáncél alá nyúlni, simogatni a két férfit, majd hamarosan csókokat is hintenek rájuk.*
// Rana, Toragg //
*Valamerre lassan indulniuk is kellene, bár amolyan bejárati őrként is jól teljesítenek jelenleg. Az összes rájuk támadó bestiát sikeresen elintézik, még a kis gyermeket is. Kint innentől nem fognak semmit se észlelni, így dönthetnek, hogy még ácsorognak egy ideig, vagy be is mennek esetleg.
Ha utóbbit választják, akkor három lehetőség áll előttük. Az első balra vezet, ami egy nagyobb terembe nyílik. Itt található egy lyuk a falban, ezen át jöttek be Halmarék, emellett a plafonon is jól látható a tátongó lyuk, ezen pedig Dawnékat vitték el. A másik jobbra vezet az előcsarnokból, innen elérhetnek egy romosabb konyhát, ahonnan egy ajtó vezet valahova lefelé. Talán borospince lehet, ki tudja... Viszont azt meg kell jegyezni, hogy ha erre jönnek és közelebb lépnek az ajtóhoz, akkor hallhatnak egy vérfagyasztó kiáltást odalentről, a sötétből... Nem tudni, hogy hárpiától érkezett, vagy esetleg élő embertől! A harmadik lehetőség pedig felfelé vezet a lépcsőn, erre mentek Pelaváék is. Balra fordulva a folyosón végighaladva ők is elérhetnek az ajtóig, mely már betört állapotban van, jobbra pedig hasonló folyosóra érhetnek. Itt is találhatnak a végén egy újabb zárt szobát, viszont ez már nincs zargatva, ugyanakkor egy erősebb csapással könnyedén be lehet törni.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Gillyre nem is nagyon hederítenek már, a füttyentésre és a hangjára csak páran kapják fel fejüket, ám ennyi. Sokkal jobban érdekli őket a látvány, hogy hamarosan megfoszthatják Dawnt és Telpumot a ruháiktól, s igen "csúnya" dolgokat művelhetnek velük... Ez majdnem meg is történik, már kezdik épp felhúzni a hölgyemény ruháját, mikor is hirtelen azok nekiiramodnak! A nőstényeket olyannyira váratlanul éri a dolog, hogy hirtelen nem is tudnak mit reagálni, majd utána mindenki egyszerre próbál az ajtóhoz férkőzni s utánuk eredni. Ha gyorsak, eléggé nagy előnyre tehetnek szert, hiszen a rozoga és szűk lépcsőkön lefelé csődülő hárpiatömeg igen lassan halad. Ha a hármas leért, akkor egy folyosóra jutnak, ami tele van ajtókkal. Az elsők be vannak zárva, ám találnak olyat, ami nyitva van, ez nagyjából középtájon lehet. Egyelőre nem törik rájuk az ajtót, síri csend lesz az egyik pillanatban. Nagyjából öt perc múlva pedig hangos csörömpölést hallhatnak, ugyanis a bestiák elkezdték betörni végül az ajtókat.
Mit tesznek most? Több lehetőség áll előttük. Az első, hogy megküzdenek velük. Nem tudni, hogy milyen kimenetele lenne ennek, ám azt meg kell jegyezni, hogy az ajtó szűk, s ha gyorsan tudnak lőni, akkor többet le tudnak kapni pillanatokon belül, akiknek a testei gátat jelenthetnek az ajtóban. A másik lehetőség, hogy elbújnak, s megvárják, hogy a sereg odébb álljon. Akár az ágyba a paplan alá, az ágy alá, a szekrénybe, az asztal alá, a függöny mögé is bújhatnak. A harmadik lehetőség pedig, hogy megpróbálnak lemászni az erkélynél: a fal eléggé repedezett, így könnyedén találhatnak kapaszkodót, hogy esetleg egy szinttel lejjebb jussanak. A döntés csak rajtuk áll!*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:39:54
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:39:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Úgy is mondhatjuk, hogy a terve sikerrel jár. Látja, ahogy Gilly épségben eléri az ajtót. Hála a szellemeknek! Apró mosoly szökik a szájára, ami csak addig tart, amíg meg nem érzi a követelőző kezeket. Ajaj. Felsikkant, amikor az első érintés eléri a "más" helyet, combjait azonnal összeszorítja és fordul egyet Telpummal, így próbálva legalább időlegesen elszakadni a kezektől.*
-Az ajtó felé kell mennünk, minél gyorsabban...
*Szavai félbeszakadnak, szíve pedig kihagy egy ütemet, ahogy meghallja húga hangját. Ez nem normális! Na csak érjenek egy nyugisabb helyre, ezért olyan pofont fog kapni, amit egy életre megemleget, az már bizonyos. viszont figyelme nem lankad, ha a hárpiák a legkisebb mértékben is elfordulnak tőlük, akár csak a tekintetükkel is, máris elengedi Telpumot, csak a kezét szorítja és maga után húzva kezd rohanni az ajtó felé.*
-Gilly!
*Ha már csak pár méter kell, akkor kiáltja el magát, remélhetőleg a fiatalabbik szőkének is van annyi esze, hogy ne merészkedjen túl messze az ajtótól. Ha szerencséjük van, mindhárman biztos helyre érhetnek. Ha ez megtörténik, Dawn máris csukja az ajtót, ha feléjük nyílik, akkor hátát veti neki és úgy támasztja, ha pedig a hárpiák felé, akkor lábait az ajtófélfának vetve kapaszkodik a kilincsbe és húzza maga felé.*
-Gyorsan, nézzetek körbe, merre van menekülési út. Hátba tudnak-e keríteni, ha itt bocsátkozunk harcba? Talán a járat elég szűk, hogy egyszerre ne jöhessenek ránk olyan sokan, mi pedig távolról le tudjuk őket szedni. Gyorsan!
*Nem az erő bajnoka, de nem is olyan törékeny virágszál, mint amilyennek tűnik, a kis csapatból mindenképpen ő a legerősebb, ezért is nem mozdul az ajtótól. Kérdés, meddig tudja tartani.
Ha viszont nem sikerül a menekülés, akkor az adott helyzethez viszonyítva kell rögtönöznie valamit ismét.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Úgy is mondhatjuk, hogy a terve sikerrel jár. Látja, ahogy Gilly épségben eléri az ajtót. Hála a szellemeknek! Apró mosoly szökik a szájára, ami csak addig tart, amíg meg nem érzi a követelőző kezeket. Ajaj. Felsikkant, amikor az első érintés eléri a "más" helyet, combjait azonnal összeszorítja és fordul egyet Telpummal, így próbálva legalább időlegesen elszakadni a kezektől.*
-Az ajtó felé kell mennünk, minél gyorsabban...
*Szavai félbeszakadnak, szíve pedig kihagy egy ütemet, ahogy meghallja húga hangját. Ez nem normális! Na csak érjenek egy nyugisabb helyre, ezért olyan pofont fog kapni, amit egy életre megemleget, az már bizonyos. viszont figyelme nem lankad, ha a hárpiák a legkisebb mértékben is elfordulnak tőlük, akár csak a tekintetükkel is, máris elengedi Telpumot, csak a kezét szorítja és maga után húzva kezd rohanni az ajtó felé.*
-Gilly!
*Ha már csak pár méter kell, akkor kiáltja el magát, remélhetőleg a fiatalabbik szőkének is van annyi esze, hogy ne merészkedjen túl messze az ajtótól. Ha szerencséjük van, mindhárman biztos helyre érhetnek. Ha ez megtörténik, Dawn máris csukja az ajtót, ha feléjük nyílik, akkor hátát veti neki és úgy támasztja, ha pedig a hárpiák felé, akkor lábait az ajtófélfának vetve kapaszkodik a kilincsbe és húzza maga felé.*
-Gyorsan, nézzetek körbe, merre van menekülési út. Hátba tudnak-e keríteni, ha itt bocsátkozunk harcba? Talán a járat elég szűk, hogy egyszerre ne jöhessenek ránk olyan sokan, mi pedig távolról le tudjuk őket szedni. Gyorsan!
*Nem az erő bajnoka, de nem is olyan törékeny virágszál, mint amilyennek tűnik, a kis csapatból mindenképpen ő a legerősebb, ezért is nem mozdul az ajtótól. Kérdés, meddig tudja tartani.
Ha viszont nem sikerül a menekülés, akkor az adott helyzethez viszonyítva kell rögtönöznie valamit ismét.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-23 19:05:01
Üzenet elküldve: 2014-05-23 19:05:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Most Gilly vagy megőrült és inkább a dögök elé veti magát, vagy valami az eszébe jutott, amivel vagy magát, vagy mind hármunkat képes megmenteni. Az én ötletem elég balul sült el. Egy kicsit neki feszült, hogy ha a hárpiák engednek a szorításon, ő is próbálja lefejteni magától a dögök testrészeit. Hátha sikerül, és akkor még értelme is lenne annak, hogy bajba sodorta Dawn-ot is, azzal, hogy az ajtó felé próbálta invitálni.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Most Gilly vagy megőrült és inkább a dögök elé veti magát, vagy valami az eszébe jutott, amivel vagy magát, vagy mind hármunkat képes megmenteni. Az én ötletem elég balul sült el. Egy kicsit neki feszült, hogy ha a hárpiák engednek a szorításon, ő is próbálja lefejteni magától a dögök testrészeit. Hátha sikerül, és akkor még értelme is lenne annak, hogy bajba sodorta Dawn-ot is, azzal, hogy az ajtó felé próbálta invitálni.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-22 21:02:12
Üzenet elküldve: 2014-05-22 21:02:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
*A társa most sem hazudtolta meg magát. Egy pillanatra sem dőlt be a trükknek. A csóktól Arsenor azt hiszi, végük de, az ez utáni jelenettől kirázza a hideg. De, nincs ideje undorodni mert egyből rátámadnak. A dobókése alig sebzi meg azt a bestiát aki egyből ráugrik Arsenorra. Együtt gurulnak le a lépcsőn. A földre érve a bestia elkezdi rugdosni Arsenort aki próbál alkarral védekezni és közben szurkálni a lény felé. A társa segít neki de, ki is kéri a jussát. Arsenor nem is mer nagyon ellenkezni. Ahogy társa épp a hentesmunkával van elfoglalva és Arsenor a földön ül fáradtan meghallják az öreget. Ahogy hallja, hogy Telpum bajban van egyből visszatér egy kis erő belé és feláll. Majd elkezdik a lovaggal és az öreggel keresni őket.*
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
*A társa most sem hazudtolta meg magát. Egy pillanatra sem dőlt be a trükknek. A csóktól Arsenor azt hiszi, végük de, az ez utáni jelenettől kirázza a hideg. De, nincs ideje undorodni mert egyből rátámadnak. A dobókése alig sebzi meg azt a bestiát aki egyből ráugrik Arsenorra. Együtt gurulnak le a lépcsőn. A földre érve a bestia elkezdi rugdosni Arsenort aki próbál alkarral védekezni és közben szurkálni a lény felé. A társa segít neki de, ki is kéri a jussát. Arsenor nem is mer nagyon ellenkezni. Ahogy társa épp a hentesmunkával van elfoglalva és Arsenor a földön ül fáradtan meghallják az öreget. Ahogy hallja, hogy Telpum bajban van egyből visszatér egy kis erő belé és feláll. Majd elkezdik a lovaggal és az öreggel keresni őket.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:31:33
Üzenet elküldve: 2014-05-21 20:31:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Gilly sikerrel eléri az ajtót és kijut, ám ekkor megfordulva nagyon érdekfeszítő látvány tárul elé. Dawn terve kissé félresiklott, amikor Telpum megragadása a hárpiákat csak tovább gerjeszti. Egyre csak mozdulnak és nem csak Telpumot, de nővérét is ostromló kezek ragadják meg.
Egy kis hang súgja, hogy nem jó, hogy kimarad ebből, ám tudata többi része szinte visítja, hogy csináljon valamit. S míg a kis hangocska egyre csak arra sarkalja, hogy menjen vissza, elméje lázasan kattog, míg nem jön egy esetlen ötlet. Két ujját szájába veszi és élesen fütyülni kezd, majd kiabál.*
- Na, melyik botszárnyú, kiéhezett vesztes tud elkapni?
*Bár sok reménye nincs, hogy valóban sikerül párnál több hárpia figyelmét elvonni, főleg meggyőzni, de hirtelen más ötlete nincs. Nem véletlen szokta a tervezést Dawnra hagyni. Ám most improvizálnia kell és valljuk be, ez nem erőssége szorult, feszült helyzetben. Lehet, jobban jártak volna, ha Gilly segít elterelni és Dawn menekül, hogy ő találjon ki valamit. Vagy majd ott bent. Gilly meg reméli, hogy legalább a dögök egy részét sikerül magára vonni és üldözni kezdik, mert akkor bizony menekül, ahogy csak lába bírja.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Gilly sikerrel eléri az ajtót és kijut, ám ekkor megfordulva nagyon érdekfeszítő látvány tárul elé. Dawn terve kissé félresiklott, amikor Telpum megragadása a hárpiákat csak tovább gerjeszti. Egyre csak mozdulnak és nem csak Telpumot, de nővérét is ostromló kezek ragadják meg.
Egy kis hang súgja, hogy nem jó, hogy kimarad ebből, ám tudata többi része szinte visítja, hogy csináljon valamit. S míg a kis hangocska egyre csak arra sarkalja, hogy menjen vissza, elméje lázasan kattog, míg nem jön egy esetlen ötlet. Két ujját szájába veszi és élesen fütyülni kezd, majd kiabál.*
- Na, melyik botszárnyú, kiéhezett vesztes tud elkapni?
*Bár sok reménye nincs, hogy valóban sikerül párnál több hárpia figyelmét elvonni, főleg meggyőzni, de hirtelen más ötlete nincs. Nem véletlen szokta a tervezést Dawnra hagyni. Ám most improvizálnia kell és valljuk be, ez nem erőssége szorult, feszült helyzetben. Lehet, jobban jártak volna, ha Gilly segít elterelni és Dawn menekül, hogy ő találjon ki valamit. Vagy majd ott bent. Gilly meg reméli, hogy legalább a dögök egy részét sikerül magára vonni és üldözni kezdik, mert akkor bizony menekül, ahogy csak lába bírja.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-21 12:54:31
Üzenet elküldve: 2014-05-21 12:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*Ahogy a bestia a földre kerül, Toragg egyszerűen megtapossa annak koponyáját, kioltva ezzel a 'nő' életét. Megrázza fejét, ahogy a tetemeket bámulja, majd Rana felé pillant.*
-Minden rendben? Nem esett bajod?
*Hirtelen enyhén égető érzést érez arcán. Vaskos ujjaival megtapintja a sebhelyeket, melyeket a hárpiától szenvedett el. Arra emlékszik, ahogy felé nyúl a hárpia, de azt hitte, csupán kisebb karcolásokat, elhanyagolható sebet ejtett rajta. Ahogy csillapodnak a kedélyek, csökken az adrenalin, úgy érzi, hogy bizony van mélységük a sérüléseknek. Nem kibírhatatlan, de problémás lehet, főleg, ha igaz mindaz, amit az öreg mondott neki.*
~Ráadásul még egy csúnya heg is maradni fog majd, hacsak nem találok valakit, aki mágiával el tudná távolítani, mert ez bizony gyógyfüvekkel nem fog eltűnni, gyógyulás után...~
*Elkezd matatni egyik táskája mélyén, majd elővesz egy köteg, kis darabokból álló szövethalmazt, ami egy kis, vékony kötéllel van összekötözve. Kihúz belőle egy darabot, majd a többit visszateszi táskája mélyére. Azzal az egy darab szövet-fecnivel megtörli az arcán éktelenkedő sérülést, hogy letörölhesse, felitathassa a kibuggyanó vért.*
~Van pár adag vérfüvem, de lehet, hogy a többiek nem úszták meg ennyivel. Meglátjuk.~
-És most? Körülnézzünk még itt kint, vagy menjünk be?
*A hölgy akárhogy is dönt a továbbiakkal kapcsolatban, ő követni fogja, viszont az Öreg kiabálását nem hallotta a kastély belsejéből.*
// Rana, Toragg //
*Ahogy a bestia a földre kerül, Toragg egyszerűen megtapossa annak koponyáját, kioltva ezzel a 'nő' életét. Megrázza fejét, ahogy a tetemeket bámulja, majd Rana felé pillant.*
-Minden rendben? Nem esett bajod?
*Hirtelen enyhén égető érzést érez arcán. Vaskos ujjaival megtapintja a sebhelyeket, melyeket a hárpiától szenvedett el. Arra emlékszik, ahogy felé nyúl a hárpia, de azt hitte, csupán kisebb karcolásokat, elhanyagolható sebet ejtett rajta. Ahogy csillapodnak a kedélyek, csökken az adrenalin, úgy érzi, hogy bizony van mélységük a sérüléseknek. Nem kibírhatatlan, de problémás lehet, főleg, ha igaz mindaz, amit az öreg mondott neki.*
~Ráadásul még egy csúnya heg is maradni fog majd, hacsak nem találok valakit, aki mágiával el tudná távolítani, mert ez bizony gyógyfüvekkel nem fog eltűnni, gyógyulás után...~
*Elkezd matatni egyik táskája mélyén, majd elővesz egy köteg, kis darabokból álló szövethalmazt, ami egy kis, vékony kötéllel van összekötözve. Kihúz belőle egy darabot, majd a többit visszateszi táskája mélyére. Azzal az egy darab szövet-fecnivel megtörli az arcán éktelenkedő sérülést, hogy letörölhesse, felitathassa a kibuggyanó vért.*
~Van pár adag vérfüvem, de lehet, hogy a többiek nem úszták meg ennyivel. Meglátjuk.~
-És most? Körülnézzünk még itt kint, vagy menjünk be?
*A hölgy akárhogy is dönt a továbbiakkal kapcsolatban, ő követni fogja, viszont az Öreg kiabálását nem hallotta a kastély belsejéből.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:34:56
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:34:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*A lövést talált, ám a másik bestia felé löki a halódó társát. Ha van módja rá, akkor biztos ami biztos átszúrja annak koponyáján a kezében lévő vesszőt, hogy biztos megdögöljön, csak eztán célozza be a kölyköt, ha Toragg boldogul a másik nősténnyel.*
-A kurvákon is látszik az élvezet, ha eleget fizetsz érte. *Dörmögi az orra alatt. Nem kifejezetten hatottak rá a teremtmények, csak azt nem tudja milyen valós, vagy vélt "fizetség" fejében játszottak. Egyáltalán nem ért egyet az orkkal, de ennek most (se) nem ad hangot.
Odabentről, mintha hallaná a többieket. És ha odabent vannak és még élnek, az tök jó. Semmi ok az aggodalomra. Bízik benne, hogy ez nem csak egy újabb trükk és inkább a kis vakarékot kísérli meg leszedni. A tőle telhető legpontosabb lövést igyekszik leadni, ha már van ideje becélozni a bestiát.
Ezen felül nem tesz mást. Toraggra pillant, társait keresi tekintetével. Majd valaki más megmondja mitévők legyenek. Ő addig figyel. Figyeli mi történik körülöttük.*
// Rana, Toragg //
*A lövést talált, ám a másik bestia felé löki a halódó társát. Ha van módja rá, akkor biztos ami biztos átszúrja annak koponyáján a kezében lévő vesszőt, hogy biztos megdögöljön, csak eztán célozza be a kölyköt, ha Toragg boldogul a másik nősténnyel.*
-A kurvákon is látszik az élvezet, ha eleget fizetsz érte. *Dörmögi az orra alatt. Nem kifejezetten hatottak rá a teremtmények, csak azt nem tudja milyen valós, vagy vélt "fizetség" fejében játszottak. Egyáltalán nem ért egyet az orkkal, de ennek most (se) nem ad hangot.
Odabentről, mintha hallaná a többieket. És ha odabent vannak és még élnek, az tök jó. Semmi ok az aggodalomra. Bízik benne, hogy ez nem csak egy újabb trükk és inkább a kis vakarékot kísérli meg leszedni. A tőle telhető legpontosabb lövést igyekszik leadni, ha már van ideje becélozni a bestiát.
Ezen felül nem tesz mást. Toraggra pillant, társait keresi tekintetével. Majd valaki más megmondja mitévők legyenek. Ő addig figyel. Figyeli mi történik körülöttük.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:00:41
Üzenet elküldve: 2014-05-20 22:00:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
* A csók és a megtévesztés remekül sikerül a szemének undorító folyadéka ujjain végigcsorog míg a sisak eltalálja arcát amely inkább állkapocsra sikerül, mindegy így is fájdalmas és fel is visít a nőnek nevezhető kéjes lény. A karmolás egy pillanatra eltántorítja a lovagot amely homlokán ívesen kanyarodik a szeme felé és folytatódik alatta. A szipirtyó vissza akarta adni amit kapott no sikertelenül. Amint megtámadja próbál utána kapni de a menekülési ösztöne erősebb a másiknak így az égbe emelkedve távozik a csatatérről. * ~ Nembaj, ez is az enyém. ~ * Gondolja magában kapzsin miközben meghallja a szinte már apródjává váló Arsenort ahogy épp viaskodik és nem nem a pozitív értelemben. Sisakját csupán leejti amelynek hangját a régen vörösen csillogó szőnyeg könnyen elnyeli előveszi csatakalapácsát és odalép a pároshoz. A hárpiát lerúgja társáról miközben erősen rásuhint már már guggolásig lerántja súlypontját és mindennek az erőnek a célpontja a hárpia mellkasa, ami hogyha eltalálja véres masszává válhat. Ha mást talál el akkor sem állíthatja meg semmi. A hollóarcú férfit szerencsére nem kaphatja el mert a rúgást után átlép felette. *
- Ez az enyém fiú. * Nem kekeckedik csak megjegyzi miközben fél arca vérben úszik az enyhe mennyiségű vértől amely arcából szivárog. Ha meghalt a hárpia elteszi fegyverét, ha nem akkor a nyakára mért közepes ütésnek meg kell tenni a hatását. Ezután előveszi kését és levágja ezt a fejet is már ha Arsenor elfogadja. Ha nem akkor kap egy csúnya pillantást, és ha erősködik szerezhet egy kulcscsont törést a következő mondattal övezve. *
- Én öltem meg, az enyém. Vajon feltűnne ha a tiédet is elvenném? * De ezek a szavak és a támadás csak a legvégső esetben hagyják el száját ha a férfi nem ismeri a betyárbecsületet. Megkeresi a másik fejet és a kezében lóg a két frissen vágott testrész a hajuknál fogva miközben beléjük vág egy nagy keresztet. A fejsérültnek bal arcára mivel az még látható és a másiknak is az esztétika kedvéért. Ekkor hallják meg az öreg kiáltását. *
- Indulok, de hova? Nem látlak öreg. * Jegyzi meg miközben sisakja szíjaival babrál a szemleves, véres kézzel már nehezebb "dolgozni". Ha megmutatja magát az öreg úgy elindulnak afelé, csupán gyorsan sétálnak nem akarnak semminek sem a csapdájába sietni az öreg is furcsán viselkedik, mit keres itt ha kint volt eddig nem bízik benne de ez a sisak miatt nem látszik. *
- Erőik? Mieink? * Érdeklődik a háromfős, avagy öt fős csapatban. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
* A csók és a megtévesztés remekül sikerül a szemének undorító folyadéka ujjain végigcsorog míg a sisak eltalálja arcát amely inkább állkapocsra sikerül, mindegy így is fájdalmas és fel is visít a nőnek nevezhető kéjes lény. A karmolás egy pillanatra eltántorítja a lovagot amely homlokán ívesen kanyarodik a szeme felé és folytatódik alatta. A szipirtyó vissza akarta adni amit kapott no sikertelenül. Amint megtámadja próbál utána kapni de a menekülési ösztöne erősebb a másiknak így az égbe emelkedve távozik a csatatérről. * ~ Nembaj, ez is az enyém. ~ * Gondolja magában kapzsin miközben meghallja a szinte már apródjává váló Arsenort ahogy épp viaskodik és nem nem a pozitív értelemben. Sisakját csupán leejti amelynek hangját a régen vörösen csillogó szőnyeg könnyen elnyeli előveszi csatakalapácsát és odalép a pároshoz. A hárpiát lerúgja társáról miközben erősen rásuhint már már guggolásig lerántja súlypontját és mindennek az erőnek a célpontja a hárpia mellkasa, ami hogyha eltalálja véres masszává válhat. Ha mást talál el akkor sem állíthatja meg semmi. A hollóarcú férfit szerencsére nem kaphatja el mert a rúgást után átlép felette. *
- Ez az enyém fiú. * Nem kekeckedik csak megjegyzi miközben fél arca vérben úszik az enyhe mennyiségű vértől amely arcából szivárog. Ha meghalt a hárpia elteszi fegyverét, ha nem akkor a nyakára mért közepes ütésnek meg kell tenni a hatását. Ezután előveszi kését és levágja ezt a fejet is már ha Arsenor elfogadja. Ha nem akkor kap egy csúnya pillantást, és ha erősködik szerezhet egy kulcscsont törést a következő mondattal övezve. *
- Én öltem meg, az enyém. Vajon feltűnne ha a tiédet is elvenném? * De ezek a szavak és a támadás csak a legvégső esetben hagyják el száját ha a férfi nem ismeri a betyárbecsületet. Megkeresi a másik fejet és a kezében lóg a két frissen vágott testrész a hajuknál fogva miközben beléjük vág egy nagy keresztet. A fejsérültnek bal arcára mivel az még látható és a másiknak is az esztétika kedvéért. Ekkor hallják meg az öreg kiáltását. *
- Indulok, de hova? Nem látlak öreg. * Jegyzi meg miközben sisakja szíjaival babrál a szemleves, véres kézzel már nehezebb "dolgozni". Ha megmutatja magát az öreg úgy elindulnak afelé, csupán gyorsan sétálnak nem akarnak semminek sem a csapdájába sietni az öreg is furcsán viselkedik, mit keres itt ha kint volt eddig nem bízik benne de ez a sisak miatt nem látszik. *
- Erőik? Mieink? * Érdeklődik a háromfős, avagy öt fős csapatban. *
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-20 21:28:33
Üzenet elküldve: 2014-05-20 21:28:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
*A nőstényt váratlanul éri Pelava arcán elterülő mosoly, s az, hogy eleinte nem támadó jelleggel lép fel ellene. Ezáltal fel is bátorodik, immáron sokkal jobban és szajhásabban riszálva magát indul meg felé, "kellemes" dolgok reményében. Az alkata tökéletes, remekül látszik, hogy még nem ellett fattyat, így hát miért is ne használná ki az alkalmat? Odalépve ő is szenvedélyesen megcsókolja a lovagot, s az elején már érzékeli, hogy bizony neki lesz jó napja! Pontosabban, lenne... Ha nem lenne olyan óvatlan, hogy hagyja, hogy a férfi az arca körül matasson, hiszen így az könnyedén kinyomja a szemét, melynek leve undorítóan folyik szét Pelava ujjai közt! A lény azonnal felsikít keserves hangon, melyet még Rana és Toragg is hallhat odakintről. Ezért a bestia elmozdul, kapálózni kezd, így a sisakkal való támadás sem sikerül valami jól, s csak állát súrolja meg eléggé, de túlságosan komoly sérülést ebből nem szerez. Azonban a kétségbeesés mellett a düh is eluralkodik rajta, vagy éppen a sokkos állapot miatt kezd el eszeveszett módon kapálózni, így hegyes karmaival a férfi arcát igen csúnyán fel is szántja, majd lábával erősen elrúgja magát tőle a föld felé, s ha hátrébb került, akkor azonnal felreppen a levegőbe vinnyogva. Úgy látszik, hogy neki a harc ma véget ért, hiszen kótyagosan, több mindennek nekimenve próbál feljebb repülni, majd el is tűnik az egyik résben. Nagy valószínűséggel ez sem fogja sokáig húzni ennyire roncsolt állapotban... Eközben a fentebbi hárpia is támadásba lendül, de ő természetesen Arsenort nézi ki magának. Eléggé gyorsan mozog a bestia, így a férfi maximum szárnyának szélét képes eltalálni, viszont mintha nem történt volna semmi, úgy közeledik vészesen felé. Ám egy ponton elrugaszkodik a földtől, s dühtől forgó szemekkel megkerülve a lándzsát, Arsenorra veti magát, akik együtt szépen gurulni kezdenek lefelé a lépcsőn - ez nagyjából akkor történik, mikor a másik hárpia megkarmolja Pelava arcát. Ha a páros leért a földre, akkor a nőstény felpattan, s igen erősen rúgni kezdi a földön a férfit. Látszik, hogy eluralkodott rajta a harag, hiszen nem számol sem Pelavával, sem azzal, hogy Arsenor még ugyanúgy meg tudja szúrni lándzsájával, ha eléri. Történjék bármi, a nőstény azon kívül semmit sem csinál, hogy próbálja agyonrúgni a földön fekvő férfit, így a lovag is és ő is könnyűszerrel el tudják intézni.
Ha megölték, akkor váratlanul rohanó hangokat hallhatnak meg az egyik lentebbi folyosó felől. Ami viszont nem hárpiától jön, hanem Halmartól, aki szélsebesen rohan a lépcsők felé.*
- Pelava, Arsenor, gyertek velem! Elkapták a két hölgyet meg az írnok fiút!
*Kiáltja feléjük, s ha vele tartanak, ha nem, ő megindul egyenesen felfelé.
Eközben odakint is folynak az események szépen lassan. Valamiért a két nőstény bízott abban, hogy Toragg jólelkűsége a sírba viheti, így pedig szórakozhatnak vele kicsit, viszont Ranával nem számoltak egyáltalán. Úgy tervezték, hogy teljesen megsajnálják őket, mikor is mindkettejüket megpróbálják majd elcsábítani. Hát, ez nem igazán jött össze! Eléggé közel vannak hozzájuk, így a hölgyeménynek szinte lehetetlenség lenne nem eltalálni a lényt. A nyílvessző egyenesen hasán szúródik keresztül, ám a másik hamar reagál, s azonnal megsebesült társa mögé ugrik, hátha újabb nyílvesszőt akar röpíteni felé Rana. Mögötte nem marad sokáig, hiszen szinte azonnal a másik nőstényt a szőkeség felé löki erősen, ezzel is gátolva egy újabb vessző ellövését, míg el tud menekülni. Pontosabban, el tudna... Ha Toragg nem mérne be neki egy igen erős ütést, ami talán a lény hibájából is következhetett be, hiszen ha nem lökte volna el társát, már rég a levegőben lehetne. Egyszóval, a fejre mért ütéstől megszédül kissé, s szinte ugyanabban a pillanatban karmolja meg erősen az ork arcát, mikor az beviszi gyomrába az ütést. Még ha a zöldbőrű meg is tántorodik ettől az erős karmolástól, akkor is még van ideje arra, hogy a tarkójára mérje azt az ütést, mitől a nőstény köp egy véreset, és rázkódva a földre hullik. Mintha valami rohama lenne, úgy kapálózik a földön, vagy csak az idegek bolondultak meg benne teljesen. Meghalni ugyan nem halt meg, de teljesen harcképtelenné vált. Eközben a kis gyermek szomorúan figyeli az eseményeket, pár könnycsepp meg is jelenik arcán, ám mielőtt még rá szegeződne a figyelem, azelőtt újra vigyor jelenik meg az arcán, s elmegy kergetni egy vörös pillangót. Látóhatáron kívül nem esik, így őt is le tudják vadászni, ha akarják - nem igazán állna ellen ez esetben, s még sérülést se tudna okozni egyikőjüknek sem.
Nagyjából Pelava, Arsenor és Rana, Toragg eseményei egy időben történnek, így ha a kinti páros nem ment túl messze a bejárattól, még hallhatták is az öreg vadász hangját. Ha a négy tag elintézte a hárpiákat, akkor egyelőre körülöttük nem bukkannak fel újabbak, így van idejük dönteni, hogy merre akarnak tovább menni - további helyek felfedezése, vagy az öreg után, esetleg hazafelé?*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*A hárpiák egyáltalán nem értik, hogy miről beszélnek, sőt, a hangjuk inkább minél jobban feltüzeli őket. Az pedig csak csepp volt a pohárban, ahogy Dawn odapördülve Telpumhoz átöleli őt! Gillyről pedig így szinte minden figyelem elterelődik, így esélye van szép lassan kisétálni a szobából. A terv pedig nem éppen úgy sikerül, ahogy azt gondolták, hiszen Dawn és Telpum egymáshoz simulva igazán izgató hatással van a nőstényekre, ezáltal pedig kissé be is vadulnak. Dawn kebleit és "mást" is hevesen kezdenek markolászni, s ugyanezt játsszák el Telpumnál is, hiszen neki a háta és a mellkasa mellett szintén "mást" is eléggé szenvedélyesen próbálnak "elérni". Így pedig nem sok esély van arra, hogy egy ugrással elérnek az ajtóhoz, viszont azt észrevehetik, hogy ha szépen lassan haladnak esetleg, akkor enyhén meglökve a hárpiákat mégis közelebb juthatnak, de ehhez is idő kell. Ám Gilly kiszabadulhat, viszont mit fog tenni egyedül odakint? Megpróbál segíteni testvérének s az írnoknak valahogy, esetleg megy segítséget kérni a többiektől? Bármi is történjék, az idő véges, hiszen hamarosan egy igen durva orgia veszi kezdetét...*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Pelava és Arsenor, majd Rana és Toragg //
*A nőstényt váratlanul éri Pelava arcán elterülő mosoly, s az, hogy eleinte nem támadó jelleggel lép fel ellene. Ezáltal fel is bátorodik, immáron sokkal jobban és szajhásabban riszálva magát indul meg felé, "kellemes" dolgok reményében. Az alkata tökéletes, remekül látszik, hogy még nem ellett fattyat, így hát miért is ne használná ki az alkalmat? Odalépve ő is szenvedélyesen megcsókolja a lovagot, s az elején már érzékeli, hogy bizony neki lesz jó napja! Pontosabban, lenne... Ha nem lenne olyan óvatlan, hogy hagyja, hogy a férfi az arca körül matasson, hiszen így az könnyedén kinyomja a szemét, melynek leve undorítóan folyik szét Pelava ujjai közt! A lény azonnal felsikít keserves hangon, melyet még Rana és Toragg is hallhat odakintről. Ezért a bestia elmozdul, kapálózni kezd, így a sisakkal való támadás sem sikerül valami jól, s csak állát súrolja meg eléggé, de túlságosan komoly sérülést ebből nem szerez. Azonban a kétségbeesés mellett a düh is eluralkodik rajta, vagy éppen a sokkos állapot miatt kezd el eszeveszett módon kapálózni, így hegyes karmaival a férfi arcát igen csúnyán fel is szántja, majd lábával erősen elrúgja magát tőle a föld felé, s ha hátrébb került, akkor azonnal felreppen a levegőbe vinnyogva. Úgy látszik, hogy neki a harc ma véget ért, hiszen kótyagosan, több mindennek nekimenve próbál feljebb repülni, majd el is tűnik az egyik résben. Nagy valószínűséggel ez sem fogja sokáig húzni ennyire roncsolt állapotban... Eközben a fentebbi hárpia is támadásba lendül, de ő természetesen Arsenort nézi ki magának. Eléggé gyorsan mozog a bestia, így a férfi maximum szárnyának szélét képes eltalálni, viszont mintha nem történt volna semmi, úgy közeledik vészesen felé. Ám egy ponton elrugaszkodik a földtől, s dühtől forgó szemekkel megkerülve a lándzsát, Arsenorra veti magát, akik együtt szépen gurulni kezdenek lefelé a lépcsőn - ez nagyjából akkor történik, mikor a másik hárpia megkarmolja Pelava arcát. Ha a páros leért a földre, akkor a nőstény felpattan, s igen erősen rúgni kezdi a földön a férfit. Látszik, hogy eluralkodott rajta a harag, hiszen nem számol sem Pelavával, sem azzal, hogy Arsenor még ugyanúgy meg tudja szúrni lándzsájával, ha eléri. Történjék bármi, a nőstény azon kívül semmit sem csinál, hogy próbálja agyonrúgni a földön fekvő férfit, így a lovag is és ő is könnyűszerrel el tudják intézni.
Ha megölték, akkor váratlanul rohanó hangokat hallhatnak meg az egyik lentebbi folyosó felől. Ami viszont nem hárpiától jön, hanem Halmartól, aki szélsebesen rohan a lépcsők felé.*
- Pelava, Arsenor, gyertek velem! Elkapták a két hölgyet meg az írnok fiút!
*Kiáltja feléjük, s ha vele tartanak, ha nem, ő megindul egyenesen felfelé.
Eközben odakint is folynak az események szépen lassan. Valamiért a két nőstény bízott abban, hogy Toragg jólelkűsége a sírba viheti, így pedig szórakozhatnak vele kicsit, viszont Ranával nem számoltak egyáltalán. Úgy tervezték, hogy teljesen megsajnálják őket, mikor is mindkettejüket megpróbálják majd elcsábítani. Hát, ez nem igazán jött össze! Eléggé közel vannak hozzájuk, így a hölgyeménynek szinte lehetetlenség lenne nem eltalálni a lényt. A nyílvessző egyenesen hasán szúródik keresztül, ám a másik hamar reagál, s azonnal megsebesült társa mögé ugrik, hátha újabb nyílvesszőt akar röpíteni felé Rana. Mögötte nem marad sokáig, hiszen szinte azonnal a másik nőstényt a szőkeség felé löki erősen, ezzel is gátolva egy újabb vessző ellövését, míg el tud menekülni. Pontosabban, el tudna... Ha Toragg nem mérne be neki egy igen erős ütést, ami talán a lény hibájából is következhetett be, hiszen ha nem lökte volna el társát, már rég a levegőben lehetne. Egyszóval, a fejre mért ütéstől megszédül kissé, s szinte ugyanabban a pillanatban karmolja meg erősen az ork arcát, mikor az beviszi gyomrába az ütést. Még ha a zöldbőrű meg is tántorodik ettől az erős karmolástól, akkor is még van ideje arra, hogy a tarkójára mérje azt az ütést, mitől a nőstény köp egy véreset, és rázkódva a földre hullik. Mintha valami rohama lenne, úgy kapálózik a földön, vagy csak az idegek bolondultak meg benne teljesen. Meghalni ugyan nem halt meg, de teljesen harcképtelenné vált. Eközben a kis gyermek szomorúan figyeli az eseményeket, pár könnycsepp meg is jelenik arcán, ám mielőtt még rá szegeződne a figyelem, azelőtt újra vigyor jelenik meg az arcán, s elmegy kergetni egy vörös pillangót. Látóhatáron kívül nem esik, így őt is le tudják vadászni, ha akarják - nem igazán állna ellen ez esetben, s még sérülést se tudna okozni egyikőjüknek sem.
Nagyjából Pelava, Arsenor és Rana, Toragg eseményei egy időben történnek, így ha a kinti páros nem ment túl messze a bejárattól, még hallhatták is az öreg vadász hangját. Ha a négy tag elintézte a hárpiákat, akkor egyelőre körülöttük nem bukkannak fel újabbak, így van idejük dönteni, hogy merre akarnak tovább menni - további helyek felfedezése, vagy az öreg után, esetleg hazafelé?*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*A hárpiák egyáltalán nem értik, hogy miről beszélnek, sőt, a hangjuk inkább minél jobban feltüzeli őket. Az pedig csak csepp volt a pohárban, ahogy Dawn odapördülve Telpumhoz átöleli őt! Gillyről pedig így szinte minden figyelem elterelődik, így esélye van szép lassan kisétálni a szobából. A terv pedig nem éppen úgy sikerül, ahogy azt gondolták, hiszen Dawn és Telpum egymáshoz simulva igazán izgató hatással van a nőstényekre, ezáltal pedig kissé be is vadulnak. Dawn kebleit és "mást" is hevesen kezdenek markolászni, s ugyanezt játsszák el Telpumnál is, hiszen neki a háta és a mellkasa mellett szintén "mást" is eléggé szenvedélyesen próbálnak "elérni". Így pedig nem sok esély van arra, hogy egy ugrással elérnek az ajtóhoz, viszont azt észrevehetik, hogy ha szépen lassan haladnak esetleg, akkor enyhén meglökve a hárpiákat mégis közelebb juthatnak, de ehhez is idő kell. Ám Gilly kiszabadulhat, viszont mit fog tenni egyedül odakint? Megpróbál segíteni testvérének s az írnoknak valahogy, esetleg megy segítséget kérni a többiektől? Bármi is történjék, az idő véges, hiszen hamarosan egy igen durva orgia veszi kezdetét...*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-20 00:19:26
Üzenet elküldve: 2014-05-20 00:19:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*A nyíl kilőve. Ahogy (/ha) az célt ér, Toragg nekiugrik a másik hárpiának. Jobbjával viszi be az első ütést, lehetőleg fejre, majd baljával a hasfalt célozva. Ha az meghajol, könyökével a hárpia tarkójára próbál rámérni egy akkora ütést, mellyel ha minden igaz, el tudja kábítani áldozatát. Ha az földre kerül, jobb lábával rátapos a bestia fejére, ezzel is egy próbálkozást tesz egy újabb élet kioltására.*
-Nem tűntek túl boldognak, látszódott rajtuk, hogy gyászolnak. Kijárt nekik ennyi. Ahonnan én jövök, az arra járó számtalan brutális és könyörtelen tulajdonságával találkozhat a törzsemnek, viszont van pár, ami becsülendő. Ez pedig a végtisztesség megadása, mind a sajátjainknál, mint az ellenségeinknél. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok hajlandó abbahagyni, ha rosszra fordulna a dolog. Ha ők nem tisztelik meg a sajátjaikat, akkor én miért tegyem?
*A kacagó hárpiakölyök felé pillant.*
-Le tudod lőni? Én sok mindent nem tudok ellene tenni, amíg a levegőben van, maximum, ha közelebb ér.
// Rana, Toragg //
*A nyíl kilőve. Ahogy (/ha) az célt ér, Toragg nekiugrik a másik hárpiának. Jobbjával viszi be az első ütést, lehetőleg fejre, majd baljával a hasfalt célozva. Ha az meghajol, könyökével a hárpia tarkójára próbál rámérni egy akkora ütést, mellyel ha minden igaz, el tudja kábítani áldozatát. Ha az földre kerül, jobb lábával rátapos a bestia fejére, ezzel is egy próbálkozást tesz egy újabb élet kioltására.*
-Nem tűntek túl boldognak, látszódott rajtuk, hogy gyászolnak. Kijárt nekik ennyi. Ahonnan én jövök, az arra járó számtalan brutális és könyörtelen tulajdonságával találkozhat a törzsemnek, viszont van pár, ami becsülendő. Ez pedig a végtisztesség megadása, mind a sajátjainknál, mint az ellenségeinknél. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok hajlandó abbahagyni, ha rosszra fordulna a dolog. Ha ők nem tisztelik meg a sajátjaikat, akkor én miért tegyem?
*A kacagó hárpiakölyök felé pillant.*
-Le tudod lőni? Én sok mindent nem tudok ellene tenni, amíg a levegőben van, maximum, ha közelebb ér.
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-19 15:17:09
Üzenet elküldve: 2014-05-19 15:17:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg //
*Szőke hajának minden szála égnek állna -ha tudna ilyet-, amint realizálja mit is művel Toragg. Úgy hitte lenyom valami hókuszpókuszt a két némberre, ehelyett azonban a végtisztesség dolga miatt kezd el aggódni, s ügyködni annak érdekében.*
-Mit művelsz?
*Szakad ki belőle a megdöbbenés, miközben a közelükben szipogó, hüppögő szörnylények és közte villog fagyos szürke tekintete. Ideges. Nagyon.*
~Leöltük volna mindet, egy kalap alatt le lehetett volna tudni ezt a cécót! Most egyesével fogja elsiratni őket?!~
-Gyerünk!
*Ujjai lecsusszannak az idegről, hogy útjára ereszthesse végre a vesszőt, mellyel a vele szembe lévő bestia testére (törzsére) céloz. Még is csak az a legnagyobb felülete a lénynek, s bár elé közel vannak, biztosra akar menni. Az előbbivel is végzett vesszője, bízik benne, hogy emezeknek is elég lesz egy biztos lövés.
Ha még is verekedős kedvében lenne a hárpia (vesszővel magában, vagy anélkül), úgy Rana a következő vesszőt, melyet tegezéből előránt, nem fekteti az íjra, hanem megkísérli azt alulról átdöfni a bestia torkán és fején.
Ám ha sikerrel járt korábbi támadása, úgy ismét lövésre kész helyzetbe próbál kerülni, így (attól függően Toragg hogy boldogul) becélozza a megjelenő kölyköt.
Cselekszik, amint lehetősége van rá. Nem gondolkozik túl sokat a dolgon. Nem érdekli mit akarhattak amazok, vagy mit akarhat emez. Nem hagyja magát megtéveszteni, vagy meghatni.
Úgy tűnik -rajta kívül- mindenki elfelejtette hogyan intették óva őket induláskor.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg //
*Szőke hajának minden szála égnek állna -ha tudna ilyet-, amint realizálja mit is művel Toragg. Úgy hitte lenyom valami hókuszpókuszt a két némberre, ehelyett azonban a végtisztesség dolga miatt kezd el aggódni, s ügyködni annak érdekében.*
-Mit művelsz?
*Szakad ki belőle a megdöbbenés, miközben a közelükben szipogó, hüppögő szörnylények és közte villog fagyos szürke tekintete. Ideges. Nagyon.*
~Leöltük volna mindet, egy kalap alatt le lehetett volna tudni ezt a cécót! Most egyesével fogja elsiratni őket?!~
-Gyerünk!
*Ujjai lecsusszannak az idegről, hogy útjára ereszthesse végre a vesszőt, mellyel a vele szembe lévő bestia testére (törzsére) céloz. Még is csak az a legnagyobb felülete a lénynek, s bár elé közel vannak, biztosra akar menni. Az előbbivel is végzett vesszője, bízik benne, hogy emezeknek is elég lesz egy biztos lövés.
Ha még is verekedős kedvében lenne a hárpia (vesszővel magában, vagy anélkül), úgy Rana a következő vesszőt, melyet tegezéből előránt, nem fekteti az íjra, hanem megkísérli azt alulról átdöfni a bestia torkán és fején.
Ám ha sikerrel járt korábbi támadása, úgy ismét lövésre kész helyzetbe próbál kerülni, így (attól függően Toragg hogy boldogul) becélozza a megjelenő kölyköt.
Cselekszik, amint lehetősége van rá. Nem gondolkozik túl sokat a dolgon. Nem érdekli mit akarhattak amazok, vagy mit akarhat emez. Nem hagyja magát megtéveszteni, vagy meghatni.
Úgy tűnik -rajta kívül- mindenki elfelejtette hogyan intették óva őket induláskor.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-18 15:57:04
Üzenet elküldve: 2014-05-18 15:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Láthatóan nem értik, hogy mit beszél Dawn. Persze, a hangsúlyt nyilván érzik, ha elkezd dühösen kiabálni, rájönnek, hogy támadó a szándéka. Nyugalmat kell erőltetnie magára, miközben lúdbőrös karjait igyekszik szorosan testéhez zárni. A hárpiák érintése ugyan emlékezteti a nimfák és kentaurok puha kezére, de azok elvarázsolták, míg most inkább érez undort.
Az ölelő karok kissé zavarják, hiszen ha cselekedni kell, útban lesznek. Nem fog tudni elég gyorsan szabadulni és akkor itt... Arcára pír kerül, mikor a hárpia ajkai a nyakát érik. Nem tehet róla, hiába minden önuralom, az álom, mely szerinte az is volt, felfokozta érzékenységét, s mintha ezt kihasználná a nőstény. Így is örül, hogy egy elhaló nyögést képes fogai közé szorítani, nem ereszteni ajkairól lecsúszni. Ez pedig tovább feszíti belülről. Legszívesebben most vágná tőrét a koponyájába. Szabdalná pofáját apró cafatokra és aztán puszta kezével zúzná péppé. Az elmúlt napokban éppen eleget élt át, hogy ezt ne akarja. Szabadulna már...
Dawn hangja csalja figyelmét, végre egy terv! Amíg vár, tőreit oldalán lévő tokjaiba csúsztatja és rögtön elkezdi bontani próbálni a rajta lévő hárpia-ölelést. Nem túl gyorsan, éppen úgy akar időzíteni, hogy mikor elér Telpum háromig, akkor azonnal szabaduljon. Nem előbb, nem később. Ha egyáltalán képes erre, de eddig nem úgy tűnt, hogy nagyon erőszakosak lennének velük.
Ahogy megtörténik a fordulat, Gilly ellöki magát a hárpiától, úgy rohan, ha útja közben egy hárpia is elé kerül, nem sodorja el, de nem kerül nagy ívben. Akár pár horzsolást és karmolást is beszerez, nem is érdekli, csak jusson el az ajtóhoz, amit azonnal meg is próbál feltépni, ha nincs nyitva, vagy belökni, ha éppen arra nyílik.
Persze, ehhez arra lesz szükség, hogy a hárpiák figyelmét magára vonja két társa. Különben kudarcra van ítélve minden. Illetve, ha nem lenne elég, akkor a futást veti csak el. Nyugodt léptekkel, nem törődve az érintésekkel, éppen csak remegve, bensőjében pedig reszketve, indul az ajtó felé, mintha ez lenne a világ leghétköznapibb dolga. Nem fogja megállítani semmi, vagy így, vagy úgy, de a célja elérhető, így pedig van benne elég motiváció. Ha máshogy nem, ő lesz a figyelemelterelés, míg nővére és a férfi menekül.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Láthatóan nem értik, hogy mit beszél Dawn. Persze, a hangsúlyt nyilván érzik, ha elkezd dühösen kiabálni, rájönnek, hogy támadó a szándéka. Nyugalmat kell erőltetnie magára, miközben lúdbőrös karjait igyekszik szorosan testéhez zárni. A hárpiák érintése ugyan emlékezteti a nimfák és kentaurok puha kezére, de azok elvarázsolták, míg most inkább érez undort.
Az ölelő karok kissé zavarják, hiszen ha cselekedni kell, útban lesznek. Nem fog tudni elég gyorsan szabadulni és akkor itt... Arcára pír kerül, mikor a hárpia ajkai a nyakát érik. Nem tehet róla, hiába minden önuralom, az álom, mely szerinte az is volt, felfokozta érzékenységét, s mintha ezt kihasználná a nőstény. Így is örül, hogy egy elhaló nyögést képes fogai közé szorítani, nem ereszteni ajkairól lecsúszni. Ez pedig tovább feszíti belülről. Legszívesebben most vágná tőrét a koponyájába. Szabdalná pofáját apró cafatokra és aztán puszta kezével zúzná péppé. Az elmúlt napokban éppen eleget élt át, hogy ezt ne akarja. Szabadulna már...
Dawn hangja csalja figyelmét, végre egy terv! Amíg vár, tőreit oldalán lévő tokjaiba csúsztatja és rögtön elkezdi bontani próbálni a rajta lévő hárpia-ölelést. Nem túl gyorsan, éppen úgy akar időzíteni, hogy mikor elér Telpum háromig, akkor azonnal szabaduljon. Nem előbb, nem később. Ha egyáltalán képes erre, de eddig nem úgy tűnt, hogy nagyon erőszakosak lennének velük.
Ahogy megtörténik a fordulat, Gilly ellöki magát a hárpiától, úgy rohan, ha útja közben egy hárpia is elé kerül, nem sodorja el, de nem kerül nagy ívben. Akár pár horzsolást és karmolást is beszerez, nem is érdekli, csak jusson el az ajtóhoz, amit azonnal meg is próbál feltépni, ha nincs nyitva, vagy belökni, ha éppen arra nyílik.
Persze, ehhez arra lesz szükség, hogy a hárpiák figyelmét magára vonja két társa. Különben kudarcra van ítélve minden. Illetve, ha nem lenne elég, akkor a futást veti csak el. Nyugodt léptekkel, nem törődve az érintésekkel, éppen csak remegve, bensőjében pedig reszketve, indul az ajtó felé, mintha ez lenne a világ leghétköznapibb dolga. Nem fogja megállítani semmi, vagy így, vagy úgy, de a célja elérhető, így pedig van benne elég motiváció. Ha máshogy nem, ő lesz a figyelemelterelés, míg nővére és a férfi menekül.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-17 14:32:16
Üzenet elküldve: 2014-05-17 14:32:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Azt tudta, hogy értelmes beszéd formájában nem várhat választ, de hogy szavai ennyire semmi reakciót nem váltanak ki... Ennek is van előnye, legalább nyugodtan szót válthatnak egymás között anélkül, hogy a hárpiák megneszelnének bármit is abból, mit terveznek.
Tapasztalta már valahol ezt a fajta közeledést, méghozzá nem is olyan régen, álmában... Már ha tényleg álom volt, amit láttak, és ami iránt a megtalált hajszál vet fel kétségeket. Ott nem volt benne félsz, inkább csak zavartság, de itt, ahogy a hárpiák megérintik, gyomra ökölnyire zsugorodik. Mit kellene tennie? Farkasszemet néz az elé lépő nősténnyel, miközben agya lázasan zakatol. Mit tegyen? Szeme sarkából látja, hogy Gilly pattanásig feszül, csak arra vár, hogy ő kitaláljon valamit. De mit? Támadni jogtalan lenne, semmi nem fenyegeti az életüket, esetleg az ártatlanságukat, de ameddig csak cirógatásokkal "fenyegetnek", nem ölhetnek, azzal vétenének a természet íratlan törvényei ellen. Az viszont nem állapot, hogy csak így hagyják magukat, ráadásul a távolság is egyre növekszik, ami nem jó. Arra senki nem tanította meg, hogy ilyen esetben mit tegyen.
Telpum felé pillant, aki óvatosan az ajtó felé bök. Vajon el tudnák érni? Valamit muszáj lesz megpróbálni, mert ha sóbálvánnyá merevedve várnak, akkor azzal a hárpiáknak kedveznek csak.*
-Gilly, próbálj a közelünkben maradni, ha pedig alkalmasnak látod az időt, rohanj az ajtóhoz. Telpum, számolj el háromig és nyújtsd felém a kezed.
*Valahogy el kell terelnie a figyelmet húgáról, hogy ő nyugodtan szökhessen, valami olyan húzással, ami közben ők is észrevétlenül az ajtó felé tudnak hátrálni. Nincs idő azt lesni, hogy az írnok megértette-e a feladatot, újra szembenéz a mind közelebb és közelebb hajoló hárpiával. kezét, amely eddig a nőstény arcán nyugodott, elhúzza, mutatóujját az ajkára helyezi és megrázza a fejét. Hát nem értik, hogy ő nem akar vért ontani, de ha nem hagyják, akkor nem lesz más lehetősége? Reményei szerint ekkorra Telpum keze már érkezik, ő pedig megpördülve megfogja az írnokot, felé lép és átöleli, remélhetőleg némileg leszakítva így őt is a hárpiáktól. Vajon hány méter választhatja el őket az ajtótól? Óvatosan helyezkedik, nem eresztve a férfit, úgy, hogy ő szembe nézzen a hárpiákkal, Telpum pedig az ajtót lássa.*
-El kell érnünk, lehetőleg anélkül, hogy újra megragadhatnának. Ha úgy látod, hogy elég közel vagyunk, hogy pár ugrással átjuthass, akkor eressz el és fuss.
*A hárpiák mozgásán kívül tekintete Gilly-t is keresi. Vajon kis akciója elég volt-e ahhoz, hogy a húga körüli lények figyelmét is magára vonja egy pillanatra? Ha nem, akkor újabb tervre lesz szüksége, de legalább Telpum biztonságban lesz.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Azt tudta, hogy értelmes beszéd formájában nem várhat választ, de hogy szavai ennyire semmi reakciót nem váltanak ki... Ennek is van előnye, legalább nyugodtan szót válthatnak egymás között anélkül, hogy a hárpiák megneszelnének bármit is abból, mit terveznek.
Tapasztalta már valahol ezt a fajta közeledést, méghozzá nem is olyan régen, álmában... Már ha tényleg álom volt, amit láttak, és ami iránt a megtalált hajszál vet fel kétségeket. Ott nem volt benne félsz, inkább csak zavartság, de itt, ahogy a hárpiák megérintik, gyomra ökölnyire zsugorodik. Mit kellene tennie? Farkasszemet néz az elé lépő nősténnyel, miközben agya lázasan zakatol. Mit tegyen? Szeme sarkából látja, hogy Gilly pattanásig feszül, csak arra vár, hogy ő kitaláljon valamit. De mit? Támadni jogtalan lenne, semmi nem fenyegeti az életüket, esetleg az ártatlanságukat, de ameddig csak cirógatásokkal "fenyegetnek", nem ölhetnek, azzal vétenének a természet íratlan törvényei ellen. Az viszont nem állapot, hogy csak így hagyják magukat, ráadásul a távolság is egyre növekszik, ami nem jó. Arra senki nem tanította meg, hogy ilyen esetben mit tegyen.
Telpum felé pillant, aki óvatosan az ajtó felé bök. Vajon el tudnák érni? Valamit muszáj lesz megpróbálni, mert ha sóbálvánnyá merevedve várnak, akkor azzal a hárpiáknak kedveznek csak.*
-Gilly, próbálj a közelünkben maradni, ha pedig alkalmasnak látod az időt, rohanj az ajtóhoz. Telpum, számolj el háromig és nyújtsd felém a kezed.
*Valahogy el kell terelnie a figyelmet húgáról, hogy ő nyugodtan szökhessen, valami olyan húzással, ami közben ők is észrevétlenül az ajtó felé tudnak hátrálni. Nincs idő azt lesni, hogy az írnok megértette-e a feladatot, újra szembenéz a mind közelebb és közelebb hajoló hárpiával. kezét, amely eddig a nőstény arcán nyugodott, elhúzza, mutatóujját az ajkára helyezi és megrázza a fejét. Hát nem értik, hogy ő nem akar vért ontani, de ha nem hagyják, akkor nem lesz más lehetősége? Reményei szerint ekkorra Telpum keze már érkezik, ő pedig megpördülve megfogja az írnokot, felé lép és átöleli, remélhetőleg némileg leszakítva így őt is a hárpiáktól. Vajon hány méter választhatja el őket az ajtótól? Óvatosan helyezkedik, nem eresztve a férfit, úgy, hogy ő szembe nézzen a hárpiákkal, Telpum pedig az ajtót lássa.*
-El kell érnünk, lehetőleg anélkül, hogy újra megragadhatnának. Ha úgy látod, hogy elég közel vagyunk, hogy pár ugrással átjuthass, akkor eressz el és fuss.
*A hárpiák mozgásán kívül tekintete Gilly-t is keresi. Vajon kis akciója elég volt-e ahhoz, hogy a húga körüli lények figyelmét is magára vonja egy pillanatra? Ha nem, akkor újabb tervre lesz szüksége, de legalább Telpum biztonságban lesz.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:16:02
Üzenet elküldve: 2014-05-16 18:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Telpumot kellemetlenül érik, a "kezdeményező" hárpia mozdulatai. De nem mer ellenkezni, a bitang szörnyeteg gesztusai ellen. Egyrészről mivel a dög ebben a helyzetben egy mozdulattal képes kiontani az életét. Másrészről, a dögök kéjelgése során egyre közelebb kerül az ajtóhoz.*-Hölgyem...*Szól oda halkan Dawn-nak, de olyan hangon, amellyel nem igazán törődhetnek a hárpiák, hiszen halkan és elnyújtottan mondja.
Majd, mikor vár egy kicsit, a megszólítás után. A feje fölé fordítja a szemeit, és fejével bök egyet, az ajtó irányába.*~Remélem föltűnik neki, ha van ötlete, akkor sikerül kikerülnünk innen, de ha nem akkor valami durva fog történni.~
//Dawn, Gilly, Telpum//
*Telpumot kellemetlenül érik, a "kezdeményező" hárpia mozdulatai. De nem mer ellenkezni, a bitang szörnyeteg gesztusai ellen. Egyrészről mivel a dög ebben a helyzetben egy mozdulattal képes kiontani az életét. Másrészről, a dögök kéjelgése során egyre közelebb kerül az ajtóhoz.*-Hölgyem...*Szól oda halkan Dawn-nak, de olyan hangon, amellyel nem igazán törődhetnek a hárpiák, hiszen halkan és elnyújtottan mondja.
Majd, mikor vár egy kicsit, a megszólítás után. A feje fölé fordítja a szemeit, és fejével bök egyet, az ajtó irányába.*~Remélem föltűnik neki, ha van ötlete, akkor sikerül kikerülnünk innen, de ha nem akkor valami durva fog történni.~
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-16 17:29:22
Üzenet elküldve: 2014-05-16 17:29:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
*Nem találnak semmit. Nincs semmi támadás. Jó is mivel Arsenort ez az utolsó eléggé megviselte. Nem könnyen szedi össze magát. Ahogy éppen próbál visszatérni a lépcsőn lemenve a lovagból egy érdekes hang jön ki. Arsenor egyből előreszegezi a lándzsáját várva a veszélyt de, amit lát az sokkal inkább meglepi. A lovagot látszólag elbűvölte a látvány. Ez egyáltalán nem nyugtatja meg Arsenort aki eléggé zavarban érzi magát a lények viselkedésétől. Lények viselkedésétől mivel felbukkan egy másik is aki tekintetével szinte felfalja a zavart Arsenort. A lovag szavaitól kétség ébred Arsenor szívében.*
~De nem is támadnak? Mi miért bántanánk őket?~
*De azért követi a lovagot. Főleg, hogy minél távolabb kerüljön az őt kiszemelő lénytől. Akit ha a lovag támadására dühös lenne akkor Arsenor megpróbálja ledobni a dobótőrével.*
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
*Nem találnak semmit. Nincs semmi támadás. Jó is mivel Arsenort ez az utolsó eléggé megviselte. Nem könnyen szedi össze magát. Ahogy éppen próbál visszatérni a lépcsőn lemenve a lovagból egy érdekes hang jön ki. Arsenor egyből előreszegezi a lándzsáját várva a veszélyt de, amit lát az sokkal inkább meglepi. A lovagot látszólag elbűvölte a látvány. Ez egyáltalán nem nyugtatja meg Arsenort aki eléggé zavarban érzi magát a lények viselkedésétől. Lények viselkedésétől mivel felbukkan egy másik is aki tekintetével szinte felfalja a zavart Arsenort. A lovag szavaitól kétség ébred Arsenor szívében.*
~De nem is támadnak? Mi miért bántanánk őket?~
*De azért követi a lovagot. Főleg, hogy minél távolabb kerüljön az őt kiszemelő lénytől. Akit ha a lovag támadására dühös lenne akkor Arsenor megpróbálja ledobni a dobótőrével.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:49:22
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:49:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
* Ahogy elérik a lépcsőt látja a kéjesen vonagló hárpiát mivel ő megy elől ezért hamarabb meg is látja a hosszú combokat, a formás ágyékot az apró hasat a derűs kebleket és a fekete szemeket amelyek ki is ábrándítják miközben a szárnyakat is megvizsgálja nos igen, nincs jó napja. A fejet csak enyhén leejti és hümmög egyet ami a páncélban furcsa hang lehet kéjes morgásszerű. Lecsatolja sisakját és pajzsát hátára rakja miközben figyeli a kéjesen mozgó női alakot. Úgy intézi hogy pont széles mosoly legyen zord arcán mikor lekerül a sisak és pont a nőstényt nézze. Ahogy egyszerűen bólint és fehér haját túrja szét amely enyhén verítékes. Elindul lefelé a lépcsőn remélve hogy a fiú követi. Sisakja kezében, erősen markolva amely nem látszik bőr kesztyűjétől. Mindkét kezét kitárja a közeledő gyönyörre. Ugyan a lépcső tetején látja a kint zajló eseményeket a bőgő hárpiákat és hogy Rana biztonságban leledzik odakint. Valamint az ork is vele van, így már sokkal kevesebb a teher rajtuk. No nem baj láthatóan vállat von és rámosolyog a feszes mellű bestiára, ahogy elindul lassan kezeit kitárva. Hollószerű társával nem foglalkozik eléggé férfi hogy értheti a helyzetet egy dolga van, ne tűnjön fenyegetőnek és kussoljon. A férfi mézédes hangon hívogatja a lényt ahogy sétál le a lépcsőn. *
- Gyere drágán, látom rajtad rég farkaltak meg, mögöttem, nyugalom, készülj, szerelem, szex, vágyok rád, hát most kapsz majd egy remeket aztán majd dönthetsz. * Mondja a mondatokat teljesen egyben szeme sem rezzen mintha hazudna mint a vízfolyás teste teljesen átlagosan viselkedik. Még nadrágján is láthatóvá válik, ő is elfogadja a nőt. *
* Ha a hárpia közel lép hozzá, úgy átkarolja a nyakánál figyelve hogy az ő kezei legyenek felül miközben nyakát félti a teljes mozdulatsor közben és megcsókolja lassan, aztán enyhén hátradől bár inkább kiegyenesedik hogy megsimítsa a gyönyörű arcot aminek szemgödrébe beletúr bőrkesztyűs hüvelykjével miközben tömör sisakjával a szörny arcának másik részét támadja. Minden erejét beleadja a csapásba amely kiverheti a másik szemét is. Eközben " szabad " keze kampóként belemélyül a lyukba és nem ereszti a lényt. Legalábbis nem akarja. Ha nem sikerül a csapása úgy sisakját ledobja és pajzsát leakasztja magáról miközben kalapácsát újfent előveszi amelynek fókusz pontja telis-tele van rózsaszín agydarabkákkal miközben vizslatja a feltehetőleg már látható másodikat is aki a lépcső tetejére került valahogy. *
* Ha a hárpia nem jön oda hozzá úgy megpróbál odaugrani és fejbe vágni miután sisakját hagyja a gravitációnak és elkapja a felrebbenő szárnyakat lábakat avagy karokat. Ha nem történik repülés akkor szinte birkózómozdulattal lefogja a lényt és lefejeli miközben, - ha elbírja - lépked a fal felé ahol szétveri annak fejét a kemény kövön. *
A hozzászólás írója (Pelava Droth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 00:55:15
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
* Ahogy elérik a lépcsőt látja a kéjesen vonagló hárpiát mivel ő megy elől ezért hamarabb meg is látja a hosszú combokat, a formás ágyékot az apró hasat a derűs kebleket és a fekete szemeket amelyek ki is ábrándítják miközben a szárnyakat is megvizsgálja nos igen, nincs jó napja. A fejet csak enyhén leejti és hümmög egyet ami a páncélban furcsa hang lehet kéjes morgásszerű. Lecsatolja sisakját és pajzsát hátára rakja miközben figyeli a kéjesen mozgó női alakot. Úgy intézi hogy pont széles mosoly legyen zord arcán mikor lekerül a sisak és pont a nőstényt nézze. Ahogy egyszerűen bólint és fehér haját túrja szét amely enyhén verítékes. Elindul lefelé a lépcsőn remélve hogy a fiú követi. Sisakja kezében, erősen markolva amely nem látszik bőr kesztyűjétől. Mindkét kezét kitárja a közeledő gyönyörre. Ugyan a lépcső tetején látja a kint zajló eseményeket a bőgő hárpiákat és hogy Rana biztonságban leledzik odakint. Valamint az ork is vele van, így már sokkal kevesebb a teher rajtuk. No nem baj láthatóan vállat von és rámosolyog a feszes mellű bestiára, ahogy elindul lassan kezeit kitárva. Hollószerű társával nem foglalkozik eléggé férfi hogy értheti a helyzetet egy dolga van, ne tűnjön fenyegetőnek és kussoljon. A férfi mézédes hangon hívogatja a lényt ahogy sétál le a lépcsőn. *
- Gyere drágán, látom rajtad rég farkaltak meg, mögöttem, nyugalom, készülj, szerelem, szex, vágyok rád, hát most kapsz majd egy remeket aztán majd dönthetsz. * Mondja a mondatokat teljesen egyben szeme sem rezzen mintha hazudna mint a vízfolyás teste teljesen átlagosan viselkedik. Még nadrágján is láthatóvá válik, ő is elfogadja a nőt. *
* Ha a hárpia közel lép hozzá, úgy átkarolja a nyakánál figyelve hogy az ő kezei legyenek felül miközben nyakát félti a teljes mozdulatsor közben és megcsókolja lassan, aztán enyhén hátradől bár inkább kiegyenesedik hogy megsimítsa a gyönyörű arcot aminek szemgödrébe beletúr bőrkesztyűs hüvelykjével miközben tömör sisakjával a szörny arcának másik részét támadja. Minden erejét beleadja a csapásba amely kiverheti a másik szemét is. Eközben " szabad " keze kampóként belemélyül a lyukba és nem ereszti a lényt. Legalábbis nem akarja. Ha nem sikerül a csapása úgy sisakját ledobja és pajzsát leakasztja magáról miközben kalapácsát újfent előveszi amelynek fókusz pontja telis-tele van rózsaszín agydarabkákkal miközben vizslatja a feltehetőleg már látható másodikat is aki a lépcső tetejére került valahogy. *
* Ha a hárpia nem jön oda hozzá úgy megpróbál odaugrani és fejbe vágni miután sisakját hagyja a gravitációnak és elkapja a felrebbenő szárnyakat lábakat avagy karokat. Ha nem történik repülés akkor szinte birkózómozdulattal lefogja a lényt és lefejeli miközben, - ha elbírja - lépked a fal felé ahol szétveri annak fejét a kemény kövön. *
A hozzászólás írója (Pelava Droth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 00:55:15
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-15 19:01:09
Üzenet elküldve: 2014-05-15 19:01:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
*A legyőzött hárpiákon kívül egyelőre nem érkezik több, így a két férfit sem zavarja meg senki a fejelválasztásban. A visszaút is zökkenőmentesen telik el, sehol egy árva lélekkel nem találkoznak. Ám a hárpiáknak jó a hallásuk, s az egyik bizony már akkor hallja őket, mikor még le sem értek a terembe. Ez az a nőstény, mely eddig szép lassan haladt bent a fal mellett Rana és Toragg felé, akik mivel nem tértek be a kastélyba, így nem vették észre. Ám a bestia, mielőtt Pelava és Arsenor megjelenne, igen szokatlan pózba vágja magát: hátát a falnak támasztja, egyik kezével ébenfekete hajába túr, szárnyait szintén a falnak simítja, s enyhén behajlítva térdét, kissé széttett lábakkal várja a két férfit, akik ebben a helyzetben pillanthatják meg a bejárattól nem messze. S mivel a bejárat tárva-nyitva, így ha lejjebb mennek a lépcsőn, akkor észrevehetik a hölgyeményt és az orkot - ha ők éppen a bejárat előtt vannak pontosan -, előttük pedig a másik két meghunyászkodó hárpiát.
Ám aki bent van, szintén nem úgy néz ki, mint aki támadni, akarna, sőt! Szép lassan, kacéran ringatva csípőjét megindul a két férfi felé - akik ezelőtt már igen nagy belátást nyertek "minden" testrészéhez. Az ő mozdulatában sincs semmi támadó, sőt, a szándékai pont arról árulkodnak, amit az öreg Halmar mondott, s amire Pelava minden bizonnyal jól emlékszik. Ám, ha ez sem lenne elég, akkor egy újabb nőstény jelenik meg, aki akkor bukkan elő, mikor a páros a lépcső közepére ér - ha nem mennek le, akkor a hárpia sem jelenik meg. Ha igen, akkor a nőstény a lépcső tetejére röppen valahonnan, s állát kitámasztja az egyik rozoga korláton, aminek dús kebleit is nekiszorítja. Szemeit le sem veszi Arsenorról, miközben hosszú nyelvével végignyalja szája szélét. Eközben a másik lény is közeledik feléjük, viszont az pont, hogy Pelavát nézte ki magának.
Ha Rana vagy Toragg hátrafordul, akkor szemtanúi lehetnek ennek, bár ki tudja, egy kis figyelmetlenség még a vesztüket is okozhatja...
Eközben odakint a két nőstény nem zavarja meg Toragg rituáléját, ez alatt is sírva pillantanak feléjük. Kartávolságba ugyan nem kerülnek, viszont elég közel vannak, s gyorsaságukat nézve egy pillanat alatt elmetszhetik mindkettejük torkát. Ám ilyen nem történik, s ezen a távolságon meg is állnak, nem haladnak közelebb. Történjék bármi, ha Rana kilövi nyilat, ha nem, valami kacagást hallhatnak maguk mellől, melynek a gazdája pillanatokon belül fel is tűnik, mégpedig egy kis gyermek hárpia képében. Szárnyai mintha önálló életre keltek volna, úgy repítik fel olykor a talajtól, s mikor visszaereszkedik, akkor párszor bukik egyet a poronty a földön, de irányt nem vált - egyenesen a két nőstény felé szalad játékosan, persze a mosoly az arcáról akkor eltűnik, ha bántódása esik a másik kettő bestiának.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Dawn szavaira egyáltalán nem reagál semelyik, s egy szikrányi jele sem látszik annak, hogy értenék, amit mondott a hölgyemény. Sokkal inkább próbálják oldani a helyzetet azzal, hogy páran a hármas közé férkőznek úgy, hogy ne tudjanak kapcsolatba lépni egymással.
Ekkor mindhármójukat szorosan körbeveszik. Dawn elé egy szép arcú, fekete hajú, sárgás szemű nőstény lép, ki óvatosan az elf keze felé nyúl, s ha hagyja, akkor szép lassan felemeli, majd arcához simítja azt - ha benne van a kés, ha nem. Ezt követően ujjai lassan simulnak fel karján, megállva nyakánál, s a célja ekkor már egyértelmű lesz: feje egyre közelebb hajol, szemeiben ég a vágy, s ajkai csókra nyílnak. A fegyvereit nem akarják elvenni, nem is mozdítják meg semelyiket, így a feltételezés, hogy ez a tett elterelés lenne, az téves lenne. Eközben Gilly oldalára kezek csúsznak, melyeket ha nem tol el magától, akkor lassan összekulcsolódnak hasának alsó részén, s a hárpia fejét a hölgyemény vállára támasztja, úgy figyeli őt oldalról. Gilly érezheti a nyakán a forró leheletet, s ha nem tesz semmit a mögötte kacéran simuló bestia ellen, akkor annak ajkai szép lassan el is érik a hölgy nyakát. Természetesen Telpum sem marad ki a "jóból", bár őt egy szenvedélyesebb nőstény nézte ki magának, ki egyből "lerohanja" az írnokot, s kezeit átkulcsolja nyakán, miközben kebleit szorosan a mellkasának tolja. Ha nem tesz semmit a férfi, akkor a bestia nyelve hamar előbukkan szájából, s végignyalja Telpum arcát, miközben kezével a haját kezdi cirógatni. Persze a többi sem marad távol, az ő kezeik nem mondanak le egy pillanatra sem a simogatás gyönyöréről! Némelyik óvatosan a férfi hátába karmol, némelyik erősebben túr bele hajába... Viszont azt meg kell jegyezni, hogy ha sikerült a hármas elválasztása - ha nem, akkor is megtörténnek az utóbbi cselekedetek -, ez esetben Telpum kerül legközelebb az ajtóhoz, alig pár karnyújtásnyira.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg, Pelava, Arsenor //
*A legyőzött hárpiákon kívül egyelőre nem érkezik több, így a két férfit sem zavarja meg senki a fejelválasztásban. A visszaút is zökkenőmentesen telik el, sehol egy árva lélekkel nem találkoznak. Ám a hárpiáknak jó a hallásuk, s az egyik bizony már akkor hallja őket, mikor még le sem értek a terembe. Ez az a nőstény, mely eddig szép lassan haladt bent a fal mellett Rana és Toragg felé, akik mivel nem tértek be a kastélyba, így nem vették észre. Ám a bestia, mielőtt Pelava és Arsenor megjelenne, igen szokatlan pózba vágja magát: hátát a falnak támasztja, egyik kezével ébenfekete hajába túr, szárnyait szintén a falnak simítja, s enyhén behajlítva térdét, kissé széttett lábakkal várja a két férfit, akik ebben a helyzetben pillanthatják meg a bejárattól nem messze. S mivel a bejárat tárva-nyitva, így ha lejjebb mennek a lépcsőn, akkor észrevehetik a hölgyeményt és az orkot - ha ők éppen a bejárat előtt vannak pontosan -, előttük pedig a másik két meghunyászkodó hárpiát.
Ám aki bent van, szintén nem úgy néz ki, mint aki támadni, akarna, sőt! Szép lassan, kacéran ringatva csípőjét megindul a két férfi felé - akik ezelőtt már igen nagy belátást nyertek "minden" testrészéhez. Az ő mozdulatában sincs semmi támadó, sőt, a szándékai pont arról árulkodnak, amit az öreg Halmar mondott, s amire Pelava minden bizonnyal jól emlékszik. Ám, ha ez sem lenne elég, akkor egy újabb nőstény jelenik meg, aki akkor bukkan elő, mikor a páros a lépcső közepére ér - ha nem mennek le, akkor a hárpia sem jelenik meg. Ha igen, akkor a nőstény a lépcső tetejére röppen valahonnan, s állát kitámasztja az egyik rozoga korláton, aminek dús kebleit is nekiszorítja. Szemeit le sem veszi Arsenorról, miközben hosszú nyelvével végignyalja szája szélét. Eközben a másik lény is közeledik feléjük, viszont az pont, hogy Pelavát nézte ki magának.
Ha Rana vagy Toragg hátrafordul, akkor szemtanúi lehetnek ennek, bár ki tudja, egy kis figyelmetlenség még a vesztüket is okozhatja...
Eközben odakint a két nőstény nem zavarja meg Toragg rituáléját, ez alatt is sírva pillantanak feléjük. Kartávolságba ugyan nem kerülnek, viszont elég közel vannak, s gyorsaságukat nézve egy pillanat alatt elmetszhetik mindkettejük torkát. Ám ilyen nem történik, s ezen a távolságon meg is állnak, nem haladnak közelebb. Történjék bármi, ha Rana kilövi nyilat, ha nem, valami kacagást hallhatnak maguk mellől, melynek a gazdája pillanatokon belül fel is tűnik, mégpedig egy kis gyermek hárpia képében. Szárnyai mintha önálló életre keltek volna, úgy repítik fel olykor a talajtól, s mikor visszaereszkedik, akkor párszor bukik egyet a poronty a földön, de irányt nem vált - egyenesen a két nőstény felé szalad játékosan, persze a mosoly az arcáról akkor eltűnik, ha bántódása esik a másik kettő bestiának.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Dawn szavaira egyáltalán nem reagál semelyik, s egy szikrányi jele sem látszik annak, hogy értenék, amit mondott a hölgyemény. Sokkal inkább próbálják oldani a helyzetet azzal, hogy páran a hármas közé férkőznek úgy, hogy ne tudjanak kapcsolatba lépni egymással.
Ekkor mindhármójukat szorosan körbeveszik. Dawn elé egy szép arcú, fekete hajú, sárgás szemű nőstény lép, ki óvatosan az elf keze felé nyúl, s ha hagyja, akkor szép lassan felemeli, majd arcához simítja azt - ha benne van a kés, ha nem. Ezt követően ujjai lassan simulnak fel karján, megállva nyakánál, s a célja ekkor már egyértelmű lesz: feje egyre közelebb hajol, szemeiben ég a vágy, s ajkai csókra nyílnak. A fegyvereit nem akarják elvenni, nem is mozdítják meg semelyiket, így a feltételezés, hogy ez a tett elterelés lenne, az téves lenne. Eközben Gilly oldalára kezek csúsznak, melyeket ha nem tol el magától, akkor lassan összekulcsolódnak hasának alsó részén, s a hárpia fejét a hölgyemény vállára támasztja, úgy figyeli őt oldalról. Gilly érezheti a nyakán a forró leheletet, s ha nem tesz semmit a mögötte kacéran simuló bestia ellen, akkor annak ajkai szép lassan el is érik a hölgy nyakát. Természetesen Telpum sem marad ki a "jóból", bár őt egy szenvedélyesebb nőstény nézte ki magának, ki egyből "lerohanja" az írnokot, s kezeit átkulcsolja nyakán, miközben kebleit szorosan a mellkasának tolja. Ha nem tesz semmit a férfi, akkor a bestia nyelve hamar előbukkan szájából, s végignyalja Telpum arcát, miközben kezével a haját kezdi cirógatni. Persze a többi sem marad távol, az ő kezeik nem mondanak le egy pillanatra sem a simogatás gyönyöréről! Némelyik óvatosan a férfi hátába karmol, némelyik erősebben túr bele hajába... Viszont azt meg kell jegyezni, hogy ha sikerült a hármas elválasztása - ha nem, akkor is megtörténnek az utóbbi cselekedetek -, ez esetben Telpum kerül legközelebb az ajtóhoz, alig pár karnyújtásnyira.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258