// Ahlea, Reyf //
*Nem úgy tűnik, mintha az idő csillapodni akarna, hiszen ameddig a szem ellát, nem lehet felfedezni szakadást a gomolygó, fekete felhőkben, amit az egyre nagyobb záporozás is mutat. Olykor - egyre gyakrabban - jég is kezd hullni az égből, ami eleinte nem olyan nagy, ám minél közelebb ér a pároshoz a vihar centruma, ez annál rosszabb lesz, nem beszélve arról, hogy az özönvízszerű esőzés már elárasztotta a szántóföld egy részét, ahol vastag utakat mosott ki maga után az ár. Ki tudja, mikor érkezik meg a kastélyhoz?
Egyszóval, még mindig van lehetőségük odébb állni, bár a kockázat sokkal nagyobb, ha kültéren maradnak. Ám ha amellett döntenek, hogy betérnek a kastély ódon falai közé, akkor meglepetten tapasztalhatják, hogy az épület ajtaja egyáltalán nincs bezárva, avagy eltorlaszolva, készségesen nyílik az ki, ha megpróbálják feltárni.
Odabent a félhomály uralkodik, hatalmas pókháló s portengerrel, amik belepik a falakat. Egy kör alakú előtérbe érkezhetnek, ahonnan számos folyosó s járat nyílik. A terem ugyanakkor üres, ám annak pontosan a közepén egy majdnem három méteres hatalmas valami helyezkedik el, mely egy fehér lepellel le van takarva. Alakra egy a kisebbik élére állított téglalap vehető ki, melyet hátul az aljánál megtámaszthat valami.
Az előtérből öt irányba lehet menni. Balra s jobbra van egy nyitott ajtó, szemben két kanyargós lépcső vezet fel az emeletre, illetve alant a lépcsők között egy újabb ajtó vezet valahova. Ha megnézik, a tökéletes szimmetria uralkodik ezeknek a kidolgozásában. Egyelőre nem tudni, hogy ezek hova, avagy milyen helyre vezethetnek, viszont az ablakok előtt elcikázó villámok még kísértetiesebb köntösbe burkolják az amúgy is sötét és rideg falakat.*