//Eltűnt mester és négy(?) kereső//
* A'frad továbbra sem adja fel, mindenképpen ki akar jutni, ami érthető, de semmi különös nincs se a falaknál, se a tüskék között. Nem mozdítható egyik sem, nincs rejtett kar, így marad a gödörszerű börtön és a mágia. Chadim igen passzívra veszi a formát, de csak fejét rázza meg végül, majd leül és gondolkozni kezd. Végül is az is jobb, mint a semmi. Lanilla szintén nem tesz túl sok mindent, végül csak leül Chadim mellé, hátha eszébe jut valami, de nem szólal meg egyelőre.
Az emberfiú viszont tovább ügyködik és gondolkodás helyett egyből a kiutat keresi (persze ehhez is kell némi gondolkodás). Mikor leér nem talál eleinte sokkal több dolgot, mint idáig, csupán egy elnyűtt lépcsőfokot, mely akkor hullt le, mikor próbált lemászni.
A csontváz mögött sincs semmi különös, csupán egy rágcsáló süvít ki mögüle, bizonyára a csontok csörgésétől megijedve, hogy aztán egy nagyobb repedés feketeségében eltűnjön. Egészen nagy repedés, egy ember feje is beférne talán oda... Minden bizonnyal ezt a repedést sem hagyja figyelmen kívül, így akár, ha csak egy kicsit is megmozdítja, megkopogtatja a mellette lévő omladozó követ, akkor hamarosan szürke por száll fel, természetesen nem egy kő leomlása után, melyek megkímélik Chadimot, bár a por akaratlanul is beleszáll az orrába/szájába/fülébe, így heves tüsszögést/köhögést vált ki a fiúból.
Nemsokára a por leülepedik és egy végeláthatatlan hosszú alagút lesz a láthatáron. Könnyen meglehet, hogy csak azért végeláthatatlan, mert öt méternél tovább nem lehet ellátni, de meglehet, hogy tényleg hosszú.
Nemsokára fentről megérkezik Chadim és Lanilla is, akik arról érdeklődnek, hogy jól van-e, és, hogy mit talált, feltételezhetően meghallották az omlást. *