Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:44:03
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:44:03
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Ashmino'thar//
*A helyzet jobb mint várták. Ellenfelük tényleg elf, azonban csak egy ráadásul nőstény és csak alig felszerelt. Kettő, vagy három kardforgatóval bizony meggyűlt volna a bajuk. Emellett hamar realizálja azt is, hogy bizony kormos Ublatot sikerült elejteni. Aki a hiedelmekkel szemben még csak nem is egy veszélyes gyilkos hanem valami selymekbe bugyolált kis főúri szerencsétlenség. Viszont ha azt hiszi, hogy a két ork majd szépen nyugodtan megvárja amíg nagy nehezen előveszi a kését akkor bizony téved. A sikítás után Gravak azonnal letámadja és bárdjának egy jól irányzott lendítésével fejbe csapja a nőstényt, no persze csak a bárd lapjával. Nem akarja megölni, legalábbis még nem. Pontosan nem gondolja végig miért is. Kancának nem valami vonzó, de az is igaz, hogy az orkok rég voltak már nővel utoljára. Egy ilyen elkényeztetett csitrit amúgy is élvezet megszorongatni, és rajta verni le a polgárok és nemesek összes adósságát.
Ha az első ütés nem jönne össze és a harc maga folytatódik akkor Aereyna hamarosan megérezheti Umug állkapcsát bokáin, és abban a pillanatban már jön Gravak másik kezéből a másik bárd visszafelé, (szintén csak lapjával) hogy földre taszítsa szerencsétlenül járt áldozatukat. Ha viszont már az első csapás kiüti akkor a két állat csak nyugodtan szagolgatja miközben Gravak egyik fegyverét letéve kitépi a fegyvert a mélységi kezéből. Nem való az oda. Saját bárdját nyugodt szívvel helyezi le addig a földre, azt amúgy se tudná forgatni holmi elf fattyú.*
-Idegesítő.
*Sziszegi. A női sikoltozás mindig is felettébb idegesítette, ork nőstény ilyet nem csinál. Nem ártana ennek is betömni a száját valami ronggyal. Kalanon közeledéséről persze még nem tud. Ha tudná mit tett az elf talán még barátságosan hátba is veregetné amiért megmentette nekik a lovat sőt hozott is még egy másikat. Ám ha el akarja rejteni őket akkor bizony késve fog a kastélyhoz érni és akkor is elsőként fajtársa hiénájával kerül majd szembe. Tehát nekik még van egy kis idejük a hívatlan látogató érkezése előtt.*
*A helyzet jobb mint várták. Ellenfelük tényleg elf, azonban csak egy ráadásul nőstény és csak alig felszerelt. Kettő, vagy három kardforgatóval bizony meggyűlt volna a bajuk. Emellett hamar realizálja azt is, hogy bizony kormos Ublatot sikerült elejteni. Aki a hiedelmekkel szemben még csak nem is egy veszélyes gyilkos hanem valami selymekbe bugyolált kis főúri szerencsétlenség. Viszont ha azt hiszi, hogy a két ork majd szépen nyugodtan megvárja amíg nagy nehezen előveszi a kését akkor bizony téved. A sikítás után Gravak azonnal letámadja és bárdjának egy jól irányzott lendítésével fejbe csapja a nőstényt, no persze csak a bárd lapjával. Nem akarja megölni, legalábbis még nem. Pontosan nem gondolja végig miért is. Kancának nem valami vonzó, de az is igaz, hogy az orkok rég voltak már nővel utoljára. Egy ilyen elkényeztetett csitrit amúgy is élvezet megszorongatni, és rajta verni le a polgárok és nemesek összes adósságát.
Ha az első ütés nem jönne össze és a harc maga folytatódik akkor Aereyna hamarosan megérezheti Umug állkapcsát bokáin, és abban a pillanatban már jön Gravak másik kezéből a másik bárd visszafelé, (szintén csak lapjával) hogy földre taszítsa szerencsétlenül járt áldozatukat. Ha viszont már az első csapás kiüti akkor a két állat csak nyugodtan szagolgatja miközben Gravak egyik fegyverét letéve kitépi a fegyvert a mélységi kezéből. Nem való az oda. Saját bárdját nyugodt szívvel helyezi le addig a földre, azt amúgy se tudná forgatni holmi elf fattyú.*
-Idegesítő.
*Sziszegi. A női sikoltozás mindig is felettébb idegesítette, ork nőstény ilyet nem csinál. Nem ártana ennek is betömni a száját valami ronggyal. Kalanon közeledéséről persze még nem tud. Ha tudná mit tett az elf talán még barátságosan hátba is veregetné amiért megmentette nekik a lovat sőt hozott is még egy másikat. Ám ha el akarja rejteni őket akkor bizony késve fog a kastélyhoz érni és akkor is elsőként fajtársa hiénájával kerül majd szembe. Tehát nekik még van egy kis idejük a hívatlan látogató érkezése előtt.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:13:27
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:13:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sóhajt. Nem sok kedve van a játszadozáshoz, de ez a kínzó csend, ez a szorongató űr a mellkasában lassan felemészti. Ha maradhatott volna még Khan ér Rilai vendégszeretetében néhány napot vagy hetet, talán összeszedhette volna magát. A Sorsnak viszont más tervei voltak. Azt a békés zugot másnak adta. Örül, hogy így lett. Jobb, biztosabb helyet el sem tudna képzelni... neki. Ám így Kharasshi újból csak a számkivetettek nyomorúságos útjára kényszerült. S ami azt illeti, a szíve szakad meg, hogy nem lehet az övéi körében. Átkozottul magányos és rogyadoznak a térdei a terhek alatt, amiket az élet rá osztott.
Ez a kis nőstény itt mellette egyre csak kíváncsiskodik, mintha minden tudni akarna róla. Ő pedig a legszívesebben csak mesélne és mesélne. Ifjúsága bolondságairól, öröméről, bánatáról, veszteségeiről, vágyairól. Valami azt súgja neki, hogy a nőstény nem csak érdekből tudakozódik. Valami. Egy álnok valami, amit nem tud elhallgattatni, de nem is hisz neki.*
- Legyen *mondja némi hallgatás után.* - Számoljuk a jutalmat kétnapi szolgálatban a másiktól. Mondhattam volna azt is, hogy zsoldban, de a pénz az csak pénz, nem igaz?
*Ha nyer, ha veszít, lesz egy indoka, hogy összekösse magát a kíváncsiskodóval.*
- De a kikötésem, hogy nem ontok vért parancsra.
*Ezt egyenesen leszögezi. Kharasshinak elvei vannak. S bár valahogy a nőstényből se nézné ki az öncélú kegyetlenséget, ezt szükségesnek látta tisztázni.*
- Ha gondolod, te is tehetsz egy kikötést *vonja meg a vállát, mert az alku így billen egyensúlyba.*
- Halljam az állításod!
*Sóhajt. Nem sok kedve van a játszadozáshoz, de ez a kínzó csend, ez a szorongató űr a mellkasában lassan felemészti. Ha maradhatott volna még Khan ér Rilai vendégszeretetében néhány napot vagy hetet, talán összeszedhette volna magát. A Sorsnak viszont más tervei voltak. Azt a békés zugot másnak adta. Örül, hogy így lett. Jobb, biztosabb helyet el sem tudna képzelni... neki. Ám így Kharasshi újból csak a számkivetettek nyomorúságos útjára kényszerült. S ami azt illeti, a szíve szakad meg, hogy nem lehet az övéi körében. Átkozottul magányos és rogyadoznak a térdei a terhek alatt, amiket az élet rá osztott.
Ez a kis nőstény itt mellette egyre csak kíváncsiskodik, mintha minden tudni akarna róla. Ő pedig a legszívesebben csak mesélne és mesélne. Ifjúsága bolondságairól, öröméről, bánatáról, veszteségeiről, vágyairól. Valami azt súgja neki, hogy a nőstény nem csak érdekből tudakozódik. Valami. Egy álnok valami, amit nem tud elhallgattatni, de nem is hisz neki.*
- Legyen *mondja némi hallgatás után.* - Számoljuk a jutalmat kétnapi szolgálatban a másiktól. Mondhattam volna azt is, hogy zsoldban, de a pénz az csak pénz, nem igaz?
*Ha nyer, ha veszít, lesz egy indoka, hogy összekösse magát a kíváncsiskodóval.*
- De a kikötésem, hogy nem ontok vért parancsra.
*Ezt egyenesen leszögezi. Kharasshinak elvei vannak. S bár valahogy a nőstényből se nézné ki az öncélú kegyetlenséget, ezt szükségesnek látta tisztázni.*
- Ha gondolod, te is tehetsz egy kikötést *vonja meg a vállát, mert az alku így billen egyensúlyba.*
- Halljam az állításod!
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-13 17:15:39
Üzenet elküldve: 2015-11-13 17:15:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ashmino'thar//
*Hirtelen ötlettől vezérelve belöki hát a csálén álló, elvásott faajtó egyik szárnyát, mely nyikorogva vág utat a bendi tompa sötétségbe. Rey beiszkol a résen, úgy sejtve, a hörgő-morgó vadakat ezzel ki is csukta. Ad magának egy pár szívdobbanásnyi időt, hogy szeme hozzászokjon a benti sötéthez. Bár népe generációk óta elhagyta a barlangok mélységeit, fajtájából adódóan jobban lát a sötétben, mint bármely más felszíni nemzetség. És ezen tulajdonságának teljes birtokában körülnéz, és nem boldog.
Olyannyira nem, hogy rémülten és élesen felvisít, amikor realizálja, hogy két döheder ork áll a bejárat két oldalán, ideálisan ahhoz, hogy a törékeny teremtést két oldalról körbefogják vagy meggátolják a menekülésben. Első rémületén túljutva remegő kézzel kifejti sokráncos-fátylas ruházat alól az övére csatolt, ékes mintával kivert fegyvertokot. Rángatja, húrkodja, de a beleszíjazott apró tűr csak nem ereszt. Közben hátrál-hátrál a két megtermett hím elől, szemét rajtuk tartva.*
- Ne merészeljetek bántani! - *Parancsolja királynőin határozott hangon. Idővel kiszerencsétlenkedi fegyverét a jobb markába. A díszes kis marokkés inkább tűnik levélbontónak, mint bármi egyébnek, ami a vastag bőrű, robosztus szerzeteken sebet ejthet. Megmentője hollétéről ugyan nincs fogalma, de lassan úgy ítéli meg, ideje megjelennie valamiféle égi csodának, hogy kimásszon a kutyaszoítóból.*
*Hirtelen ötlettől vezérelve belöki hát a csálén álló, elvásott faajtó egyik szárnyát, mely nyikorogva vág utat a bendi tompa sötétségbe. Rey beiszkol a résen, úgy sejtve, a hörgő-morgó vadakat ezzel ki is csukta. Ad magának egy pár szívdobbanásnyi időt, hogy szeme hozzászokjon a benti sötéthez. Bár népe generációk óta elhagyta a barlangok mélységeit, fajtájából adódóan jobban lát a sötétben, mint bármely más felszíni nemzetség. És ezen tulajdonságának teljes birtokában körülnéz, és nem boldog.
Olyannyira nem, hogy rémülten és élesen felvisít, amikor realizálja, hogy két döheder ork áll a bejárat két oldalán, ideálisan ahhoz, hogy a törékeny teremtést két oldalról körbefogják vagy meggátolják a menekülésben. Első rémületén túljutva remegő kézzel kifejti sokráncos-fátylas ruházat alól az övére csatolt, ékes mintával kivert fegyvertokot. Rángatja, húrkodja, de a beleszíjazott apró tűr csak nem ereszt. Közben hátrál-hátrál a két megtermett hím elől, szemét rajtuk tartva.*
- Ne merészeljetek bántani! - *Parancsolja királynőin határozott hangon. Idővel kiszerencsétlenkedi fegyverét a jobb markába. A díszes kis marokkés inkább tűnik levélbontónak, mint bármi egyébnek, ami a vastag bőrű, robosztus szerzeteken sebet ejthet. Megmentője hollétéről ugyan nincs fogalma, de lassan úgy ítéli meg, ideje megjelennie valamiféle égi csodának, hogy kimásszon a kutyaszoítóból.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:55:27
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:55:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Dehogy esel! - *Mordul hátra a válla fölött. A sziklák között ügyesen bicebócázva a nyomukban lépkednek a medgolyok. Ha valakikre, hát rájuk aztán a legkevésbé sincs nyomasztó hatással a hely bizalmatlan aurája. Csőrük csattogtatva ugrabugrálnak fel-alá a robosztus kidöntött oszlopok között, egymást kergetve szökkennek egyik helyről a másikra, végtagonként négy-négy éles karmuk csikordulva koccan a köveknek, ahogy ruganyos testük súlya nekifeszül a lépcsőmaradványoknak az újabb ugráshoz.*
- Még, hogy kertész! Mit ért az ehhez! - *Nyögve lehajol, puszta kézzel babrál az egyik kóróküllemű bokor levelei alatt. Végül diadalittasan kiemel egy maréknyi letépkedett, borostyán jellegű kúszónövényt.* - Tudod-e mi ez? Élő halál! Álomkór!
*A nevét nem tudja a növénynek, de a hatását pontosan ismeri. El is tűnik hamar a nő vállára vetett, dudorodó tarisznyában.*
- Szóval szerzetes! - *Böki mellkason egy határozott mozdulattal.* - Szép! Aztán miféle isteneknek áldozol? Véresek, kegyetlenek?
*Legyint a medvebaglyok kérdésére.*
- Á, hagyd csak. Szívós kis dögök. - *Ha jönnek, jönnek, ha nem, hát nem. Mivel a kérdés az volt, a bejáratot merre találja, Kara ennek megfelelő választ is adott, és ezéet nem hajlnadó előre menni a sötét és nem túl hívogató romépületbe.* - Megeshet, hogy eltévedünk. Én már megjártam párszor, pincétől padlásig, de folyvást másmilyen.
*Az éjszakát persze nincs az az isten, hogy itt töltse. Nem is annyira az emlegetett túlvilági entitások okán, nemes egyszerűséggel azért, mert él a gyanúval, hogy a hely mindenféle haramiák, szönylények, orkok vagy ki tudja miféle csúf szerzetek búvóhelye, ha meg leszáll az éj, az ilyesmi rondaságok hatványozottan aktívabbak. Persze, most bátran gázol a férfi nyomában az épületbe, egy kis horrortúra egyelőre nincs ellenére, amíg a sápadt vigyorú napkorong fenn ragyog az égen.*
- Dehogy esel! - *Mordul hátra a válla fölött. A sziklák között ügyesen bicebócázva a nyomukban lépkednek a medgolyok. Ha valakikre, hát rájuk aztán a legkevésbé sincs nyomasztó hatással a hely bizalmatlan aurája. Csőrük csattogtatva ugrabugrálnak fel-alá a robosztus kidöntött oszlopok között, egymást kergetve szökkennek egyik helyről a másikra, végtagonként négy-négy éles karmuk csikordulva koccan a köveknek, ahogy ruganyos testük súlya nekifeszül a lépcsőmaradványoknak az újabb ugráshoz.*
- Még, hogy kertész! Mit ért az ehhez! - *Nyögve lehajol, puszta kézzel babrál az egyik kóróküllemű bokor levelei alatt. Végül diadalittasan kiemel egy maréknyi letépkedett, borostyán jellegű kúszónövényt.* - Tudod-e mi ez? Élő halál! Álomkór!
*A nevét nem tudja a növénynek, de a hatását pontosan ismeri. El is tűnik hamar a nő vállára vetett, dudorodó tarisznyában.*
- Szóval szerzetes! - *Böki mellkason egy határozott mozdulattal.* - Szép! Aztán miféle isteneknek áldozol? Véresek, kegyetlenek?
*Legyint a medvebaglyok kérdésére.*
- Á, hagyd csak. Szívós kis dögök. - *Ha jönnek, jönnek, ha nem, hát nem. Mivel a kérdés az volt, a bejáratot merre találja, Kara ennek megfelelő választ is adott, és ezéet nem hajlnadó előre menni a sötét és nem túl hívogató romépületbe.* - Megeshet, hogy eltévedünk. Én már megjártam párszor, pincétől padlásig, de folyvást másmilyen.
*Az éjszakát persze nincs az az isten, hogy itt töltse. Nem is annyira az emlegetett túlvilági entitások okán, nemes egyszerűséggel azért, mert él a gyanúval, hogy a hely mindenféle haramiák, szönylények, orkok vagy ki tudja miféle csúf szerzetek búvóhelye, ha meg leszáll az éj, az ilyesmi rondaságok hatványozottan aktívabbak. Persze, most bátran gázol a férfi nyomában az épületbe, egy kis horrortúra egyelőre nincs ellenére, amíg a sápadt vigyorú napkorong fenn ragyog az égen.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-13 14:22:22
Üzenet elküldve: 2015-11-13 14:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Asmino'thar//
- Sssh *a riadt kancára Grombar felől talál rá. Ugyanazon az ösvényen bukkan fel, amin ő is követi már negyed napja a nőstény nyomát. A nyerget könnyű mozdulattal hagyja sorsára, hogy megállítsa a rémült állatot.
Végigsimít a pofáján, mintha tanult képességgel bírna abban, hogyan kell egy szűkölő állatot lecsillapítani. Kétségkívül vannak előnyei annak, hogy teste bír az elfek vérével. Anélkül az ő próbálkozása is csak annyit érne, mint bárki másé.
Aereyna utolérését a mostani pillanatig nem siettette. Kilencedik éve él a nőstény mellett, ismeri már a habitusát, így nem érte felkészületlenül, hogy korábban indult el a Kikötőből.
A kancát saját hátasa mögé köti, már nem jár messze Grombartól és bármilyen helyzetben találjon is a lányra, az első dolog amit számon fog kérni rajta az a ló lesz, miután megrótta azért, hogy nem volt mellette, amikor szüksége lett volna rá.
A körötte éledező ellenséges kisugárzás nem riasztja, intuíciójuk elvásik az éteri testet követő aurán, mely mintha maga is ugyanebből a gyűlöletből táplálkozna. Hiénák kacagnak fel valahol előtte, de nem jár a nyomában női sikoly. Megóvja a tartását vele, de nem fogja segíteni, amikor a dögevők gazdáival kerül szembe. A Grombarnak otthont adó lápos környék nem olyan hely, ahol a hiénák egymaguk előfordulnának.
Mindkét lovat valamivel korábban, az erdő egy olyan pontján hagyja, ahol nem bukkanhat rájuk rögtön senki, ő pedig a kastélyba lép, miután a levegőbe szagolva bizonyosra veszi, hogy a nőstény is itt van, mert tévesen menedéknek vélte az ősrégi falakat. Az ő illatán kívül másét is érzi, ami végleg feledteti vele, hogy átessenek az egészen pusztán némi szóbeli feddéssel.
A hullámkard fel sem sikkant, ahogy kezébe veszi.*
- Sssh *a riadt kancára Grombar felől talál rá. Ugyanazon az ösvényen bukkan fel, amin ő is követi már negyed napja a nőstény nyomát. A nyerget könnyű mozdulattal hagyja sorsára, hogy megállítsa a rémült állatot.
Végigsimít a pofáján, mintha tanult képességgel bírna abban, hogyan kell egy szűkölő állatot lecsillapítani. Kétségkívül vannak előnyei annak, hogy teste bír az elfek vérével. Anélkül az ő próbálkozása is csak annyit érne, mint bárki másé.
Aereyna utolérését a mostani pillanatig nem siettette. Kilencedik éve él a nőstény mellett, ismeri már a habitusát, így nem érte felkészületlenül, hogy korábban indult el a Kikötőből.
A kancát saját hátasa mögé köti, már nem jár messze Grombartól és bármilyen helyzetben találjon is a lányra, az első dolog amit számon fog kérni rajta az a ló lesz, miután megrótta azért, hogy nem volt mellette, amikor szüksége lett volna rá.
A körötte éledező ellenséges kisugárzás nem riasztja, intuíciójuk elvásik az éteri testet követő aurán, mely mintha maga is ugyanebből a gyűlöletből táplálkozna. Hiénák kacagnak fel valahol előtte, de nem jár a nyomában női sikoly. Megóvja a tartását vele, de nem fogja segíteni, amikor a dögevők gazdáival kerül szembe. A Grombarnak otthont adó lápos környék nem olyan hely, ahol a hiénák egymaguk előfordulnának.
Mindkét lovat valamivel korábban, az erdő egy olyan pontján hagyja, ahol nem bukkanhat rájuk rögtön senki, ő pedig a kastélyba lép, miután a levegőbe szagolva bizonyosra veszi, hogy a nőstény is itt van, mert tévesen menedéknek vélte az ősrégi falakat. Az ő illatán kívül másét is érzi, ami végleg feledteti vele, hogy átessenek az egészen pusztán némi szóbeli feddéssel.
A hullámkard fel sem sikkant, ahogy kezébe veszi.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:18:33
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:18:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán nem a legnagyobb harcos, talán nem is a legeszesebb, de nem csak hogy túlélő típus, de olyan, aki ha bele is szakad az erőlködésbe, de úgy forgatja a dolgokat, hogy az valami módon mindenképp neki tetsző legyen. Emellett egyre inkább úgy érzi, hogy a sors kegyeltje is egyben, mert a szerencse is elég gyakran rámosolyog. Erre természetesen nem akar építeni a jövőben sem, hiszen ezen kegy forgandó, és előbb-utóbb biztosan elfogy, ellenben kihasználja, amíg tart.
Láthatóan lenne még mit mondania akár a tetoválásról, akár a halottnak mondott felszíniről, mégis hallgat. A sejtelmes mosoly ellenben nem sok jót sejtet ezzel kapcsolatban.
Azonban nagylelkűen hagyja, hogy a beszélgetés inkább a játék irányába terelődjön. Elérkezett a pillanat, amikor gondba kerül. Mi legyen a jutalom? Azt a változatot, amit ők folytattak, mindig az ivóban játszották, ahol a jól tippelők, vagy a többieket jól ismerők díja egy kör ital volt. Itt azonban meglehetősen szűkös keretei vannak a különféle nyereményeknek.*
- Mivel már eleve előnnyel indulok, a jutalmat megválaszthatod te. Ésszerű kereteken belül hajlandó vagyok elfogadni bármit. *Habár bármilyen eszement dologba nem megy bele, van egy olyan sejtése, hogy meg fogja még bánni az ajánlatát. Mérget merne rá venni, hogy a hím revansot akar, az ő helyében ő is hasonlóképp érezne. Mégsem ítéli elhamarkodottnak a döntését, elvégre mégis csak az a cél, hogy a másik mélységi belemenjen a játékba. Ha ezzel el tudja terelni afelé hogy rábólintson, egye fene, ennyit bevállal.*
*Talán nem a legnagyobb harcos, talán nem is a legeszesebb, de nem csak hogy túlélő típus, de olyan, aki ha bele is szakad az erőlködésbe, de úgy forgatja a dolgokat, hogy az valami módon mindenképp neki tetsző legyen. Emellett egyre inkább úgy érzi, hogy a sors kegyeltje is egyben, mert a szerencse is elég gyakran rámosolyog. Erre természetesen nem akar építeni a jövőben sem, hiszen ezen kegy forgandó, és előbb-utóbb biztosan elfogy, ellenben kihasználja, amíg tart.
Láthatóan lenne még mit mondania akár a tetoválásról, akár a halottnak mondott felszíniről, mégis hallgat. A sejtelmes mosoly ellenben nem sok jót sejtet ezzel kapcsolatban.
Azonban nagylelkűen hagyja, hogy a beszélgetés inkább a játék irányába terelődjön. Elérkezett a pillanat, amikor gondba kerül. Mi legyen a jutalom? Azt a változatot, amit ők folytattak, mindig az ivóban játszották, ahol a jól tippelők, vagy a többieket jól ismerők díja egy kör ital volt. Itt azonban meglehetősen szűkös keretei vannak a különféle nyereményeknek.*
- Mivel már eleve előnnyel indulok, a jutalmat megválaszthatod te. Ésszerű kereteken belül hajlandó vagyok elfogadni bármit. *Habár bármilyen eszement dologba nem megy bele, van egy olyan sejtése, hogy meg fogja még bánni az ajánlatát. Mérget merne rá venni, hogy a hím revansot akar, az ő helyében ő is hasonlóképp érezne. Mégsem ítéli elhamarkodottnak a döntését, elvégre mégis csak az a cél, hogy a másik mélységi belemenjen a játékba. Ha ezzel el tudja terelni afelé hogy rábólintson, egye fene, ennyit bevállal.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:06:10
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:06:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez a nyomorult szuka! Hát ha meg sem szólal, rá sem néz, akkor a bőre alól húzza ki a gondolatait? Szörnyen, szörnyen dühíti Kharasshit, hogy ennyire átlátnak minden rezdülésén. Igaz, tudja ő is magáról, hogy kényes témák terén csapnivaló az önuralma. Fivére hiába használta ezt ki minduntalan, kibújni mégsem tud a saját bőréből. Most sem tud. Legfeljebb szidja magát, amiért nem tudja jobban elrejteni, ami másra nem tartozik.*
- Miért aggódnék? *fordítja a nőstényre hidegen parázsló tekintetét.* - Az a vörös halott *morogja, s félrevonja mellkasáról a ruhákat.* - Megmondtam.
*Mord kifejezés ül a képére. Ha egy piktor tanulmányt akarna festeni egy büszkeségében sértett hímről, Kharasshinál jobb témát aligha találhatna.
A nőstény viszont nem adja fel. Nagyon úgy fest, hogy az ifjabb D'Rake fivért mégis kirabolják ezen az estén. Ha nem is a javaiból, de a titkaiból tisztességesen kiforgatják.
Már első elmondásra nem tetszik neki ez a dolog. Mint amikor valaki leül egy lebujban kártyázni és valami már az elején ott csilingeli az örök igazságot, miszerint mindig a ház nyer. De valahogy mégis túl csábító a játszma. A hím csak piszkálja egy darab fával a tüzet, míg a nőstényt hallgatja. Gyanakvón szűkül a pillantása, rándul a szája szeglete, ingatja a fejét és mordulva sóhajt. Csak az a baj, hogy már annyi bőrt lehúzott róla a nőstény, hogy egyenesen ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy revansot adjon. Ha épp józanul gondolkodna, az azért eszébe juthatna, hogy valószínűleg nem a kis szuka saját játékában fog mindez sikerülni.*
- Milyen jutalmat? *kérdi még egyelőre kéretve magát a feszültséglevezető igaz-hamis játékkal kapcsolatban.*
*Ez a nyomorult szuka! Hát ha meg sem szólal, rá sem néz, akkor a bőre alól húzza ki a gondolatait? Szörnyen, szörnyen dühíti Kharasshit, hogy ennyire átlátnak minden rezdülésén. Igaz, tudja ő is magáról, hogy kényes témák terén csapnivaló az önuralma. Fivére hiába használta ezt ki minduntalan, kibújni mégsem tud a saját bőréből. Most sem tud. Legfeljebb szidja magát, amiért nem tudja jobban elrejteni, ami másra nem tartozik.*
- Miért aggódnék? *fordítja a nőstényre hidegen parázsló tekintetét.* - Az a vörös halott *morogja, s félrevonja mellkasáról a ruhákat.* - Megmondtam.
*Mord kifejezés ül a képére. Ha egy piktor tanulmányt akarna festeni egy büszkeségében sértett hímről, Kharasshinál jobb témát aligha találhatna.
A nőstény viszont nem adja fel. Nagyon úgy fest, hogy az ifjabb D'Rake fivért mégis kirabolják ezen az estén. Ha nem is a javaiból, de a titkaiból tisztességesen kiforgatják.
Már első elmondásra nem tetszik neki ez a dolog. Mint amikor valaki leül egy lebujban kártyázni és valami már az elején ott csilingeli az örök igazságot, miszerint mindig a ház nyer. De valahogy mégis túl csábító a játszma. A hím csak piszkálja egy darab fával a tüzet, míg a nőstényt hallgatja. Gyanakvón szűkül a pillantása, rándul a szája szeglete, ingatja a fejét és mordulva sóhajt. Csak az a baj, hogy már annyi bőrt lehúzott róla a nőstény, hogy egyenesen ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy revansot adjon. Ha épp józanul gondolkodna, az azért eszébe juthatna, hogy valószínűleg nem a kis szuka saját játékában fog mindez sikerülni.*
- Milyen jutalmat? *kérdi még egyelőre kéretve magát a feszültséglevezető igaz-hamis játékkal kapcsolatban.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 20:20:05
Üzenet elküldve: 2015-11-12 20:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
-Bahh... *Látja mikor elszelel a ló, és az elf nem tudja megtartani, persze hogy nem örül. Nem gondolta hogy nem tudja megtartani az elf a saját lovát. Nem baj majd utána megyünk. Quaro'th egyre közelebbinek tűnik legalábbis hang alapján, és Hagrar is beáll közvetlen az ajtó mellé. Persze értelem szerűen nem úgy hogy rá lehessen csapni az ajtót, hanem ha bejön valaki már ugorhasson is. Fegyvere készenlétben, és vár. Izmai megfeszülnek, és reméli hogy könnyű préda lesz, nem valami szemfényvesztő varázsló. De most nem lenne jó ha egyből széttépnék az ellenfelet. Információ kell. És azt csakis élő személyből lehet szerezni. Már érzi az elf szagát, és görcsbe rándul a gyomra. Nem a félelemtől, inkább az undortól. Nincs még veszve semmi, csak a fejünket ne veszítsük el.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.12 23:06:02, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
-Bahh... *Látja mikor elszelel a ló, és az elf nem tudja megtartani, persze hogy nem örül. Nem gondolta hogy nem tudja megtartani az elf a saját lovát. Nem baj majd utána megyünk. Quaro'th egyre közelebbinek tűnik legalábbis hang alapján, és Hagrar is beáll közvetlen az ajtó mellé. Persze értelem szerűen nem úgy hogy rá lehessen csapni az ajtót, hanem ha bejön valaki már ugorhasson is. Fegyvere készenlétben, és vár. Izmai megfeszülnek, és reméli hogy könnyű préda lesz, nem valami szemfényvesztő varázsló. De most nem lenne jó ha egyből széttépnék az ellenfelet. Információ kell. És azt csakis élő személyből lehet szerezni. Már érzi az elf szagát, és görcsbe rándul a gyomra. Nem a félelemtől, inkább az undortól. Nincs még veszve semmi, csak a fejünket ne veszítsük el.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.12 23:06:02, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:57:46
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:57:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Láthatólag nem csak ő vált izgatottá a friss ellenfél látványára. Hagrar is komoly érdeklőbésnek adja tanújelét, ez pedig már meg is alapoz egy kellemesen eltöltött estét. Odakint a hiéna üvölteni, nevetni kezd. Bizony nincs valami bizalomgerjesztő hangja. A hiénák ravasz és veszélyes dögök. Ritkán mennek neki a náluk nagyobb ellenfeleknek, noha megtehetnék, de ha valaki nemtörődömségből a közelükben merészel elaludni akkor éjszaka bizony átharapják a torkát. A ló megrémül, az Ublat meg túl gyenge ahhoz, hogy megtartsa. Gravak pedig már csak a távolodó paták dobogását hallja odabentről.* ~Droth~ *Morzsol el egy káromkodást a fogai között és igazából ez az első rossz szava Hagrarra. Sebaj. Ha a vézna csontú kis giznyáknál lesz pár arany akkor már megérte. A hátasnak meg úgyis utána megy szag alapján, már ha le nem vadászták közben a farkasok. Közben, mivel a figyelt személy tényleg bemenekül a kastélyba, igyekszik jól helyezkedni. A fal mellett az eddigi "halkságot" követve próbál az ajtó közelébe helyezkedni, jobb felől, hogy a belépő elől minél hamarabb elvághassa a lehetséges menekülési útvonalat. Mondjuk ezt a hiéna is megteszi. Csatabárdjai persze még mindig a kezében vannak Umug és Lash pedig szintén ugrásra készen várnak a bokáinál, hogy legyen kit a menekülő, vagy menekülők után ereszteni, és az ebek általi széttépetés becstelen sorsára juttatni azokat. A dolgok elég gyorsan történnek, és mivel tervük az nincs, ezért leginkább a ragadozóösztön és az újabb koponya utáni vágy mozgatja izmait, mintsem valódi megfontolt gondolatsorok.*
*Láthatólag nem csak ő vált izgatottá a friss ellenfél látványára. Hagrar is komoly érdeklőbésnek adja tanújelét, ez pedig már meg is alapoz egy kellemesen eltöltött estét. Odakint a hiéna üvölteni, nevetni kezd. Bizony nincs valami bizalomgerjesztő hangja. A hiénák ravasz és veszélyes dögök. Ritkán mennek neki a náluk nagyobb ellenfeleknek, noha megtehetnék, de ha valaki nemtörődömségből a közelükben merészel elaludni akkor éjszaka bizony átharapják a torkát. A ló megrémül, az Ublat meg túl gyenge ahhoz, hogy megtartsa. Gravak pedig már csak a távolodó paták dobogását hallja odabentről.* ~Droth~ *Morzsol el egy káromkodást a fogai között és igazából ez az első rossz szava Hagrarra. Sebaj. Ha a vézna csontú kis giznyáknál lesz pár arany akkor már megérte. A hátasnak meg úgyis utána megy szag alapján, már ha le nem vadászták közben a farkasok. Közben, mivel a figyelt személy tényleg bemenekül a kastélyba, igyekszik jól helyezkedni. A fal mellett az eddigi "halkságot" követve próbál az ajtó közelébe helyezkedni, jobb felől, hogy a belépő elől minél hamarabb elvághassa a lehetséges menekülési útvonalat. Mondjuk ezt a hiéna is megteszi. Csatabárdjai persze még mindig a kezében vannak Umug és Lash pedig szintén ugrásra készen várnak a bokáinál, hogy legyen kit a menekülő, vagy menekülők után ereszteni, és az ebek általi széttépetés becstelen sorsára juttatni azokat. A dolgok elég gyorsan történnek, és mivel tervük az nincs, ezért leginkább a ragadozóösztön és az újabb koponya utáni vágy mozgatja izmait, mintsem valódi megfontolt gondolatsorok.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:07:03
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:07:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Minél tovább ücsörög, annál nyugtalanabb lesz. Felmerül benne, hogy vissza kéne mennie az útelágazáshoz, és már épp tápászkodna, mikor felhangzik a vérfagylaló hiénakacagás. Rey összerezzen - eddig fel sem merült benne, hogy a kietlen tájon esetleg vadállatok is élnek.
Felegyenesedve csittegve a lovához indul. A karcsú kancának a következő üvöltés már sok: Rémülten felnyerít, felágaskodtában kirántja a kantárt a kis nőstény kezéből, szeme fehérje csak úgy villog a sötétben. Rey sikkantva elugrik a paták alól, és dühödten az állat után fordul.
A ló rohamszerűen távozik, kábé toronyiránt. Hősnőnk jobb ötlete nem lévén a romkastély bejárata felé botorkál, hogy minél messzebb kerüljön a kínosan kellemetlen vadállathangoktól. Azt persze nem sejti, hogy a java még csak most jön...*
*Minél tovább ücsörög, annál nyugtalanabb lesz. Felmerül benne, hogy vissza kéne mennie az útelágazáshoz, és már épp tápászkodna, mikor felhangzik a vérfagylaló hiénakacagás. Rey összerezzen - eddig fel sem merült benne, hogy a kietlen tájon esetleg vadállatok is élnek.
Felegyenesedve csittegve a lovához indul. A karcsú kancának a következő üvöltés már sok: Rémülten felnyerít, felágaskodtában kirántja a kantárt a kis nőstény kezéből, szeme fehérje csak úgy villog a sötétben. Rey sikkantva elugrik a paták alól, és dühödten az állat után fordul.
A ló rohamszerűen távozik, kábé toronyiránt. Hősnőnk jobb ötlete nem lévén a romkastély bejárata felé botorkál, hogy minél messzebb kerüljön a kínosan kellemetlen vadállathangoktól. Azt persze nem sejti, hogy a java még csak most jön...*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:04:02
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:04:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A komolytalan kérdésre nem kap választ. Azonban annál sokkal érdekesebb jelenetben lesz része. Ó igen, figyel, hát hogyne figyelne. Az anyja és a nagybátyja nevelése sok mindenben különbözött egymástól, néha bizony ütötték is egymást, azonban egy valamiben nagyon is egyezett. Mind a ketten arra tanították, hogy soha ne lankadjon sem a figyelme, sem az ébersége. Mert sosem lehet tudni, mikor találja szembe magát a mélységi egy érdekes, hasznos információval, vagy mikor csíp el egy aprócska, jelentéktelen jelet, amin élet és halál múlhat.
Semmi megjegyzést, semmi mordulást, semmi hangos kommentárt nem kap, a szavai gyakorolta hatás azonban harsányan megmutatja magát. Maga is hallgathatna, nyújthatná a kétségbeejtő bizonytalanságot. Megtehetné, de nem teszi. Hogy megpuhította volna őt is a felszín? Talán. De az öncélú kínzásnak néhány múló, mulatságos pillanatnál több haszna nem lenne, hosszú távon pedig kifejezetten ártalmas is lehet.*
- Ne aggódj, nem a te vörösöd volt. Egy magányos barna, akinek szerencséje volt, hogy én találtam meg, és nem egy másik haramia. *Mondjuk valamelyik alkalmi társa. A fosztogatáshoz van érzékük, de az üzlethez már annál kevesebb. Lennének ötletei, ők mivel kezdték volna a kis hegyesfülűvel az ismeretségüket.*
- Kicsit komolytalan a játék, de amolyan feszültség levezetőnek szánták a többiek. Azt hiszem. Minden résztvevő tesz egy állítást. Magáról, a múltjáról, a terveiről, a feladatairól, satöbbi. Ez ugyanúgy lehet igaz, vagy hamis. A többieknek persze meg kell tippelnie, vajon melyik eshetőség áll fenn. Aki kitalálta, az kapott valami jutalmat. Mondanom sem kell, ezt folyton a helyű késdobálóban játszották. *Bár maga nem sokszor vett részt ebben a balgaságban, az emlék mégis széles vigyort csal az arcára. Nézni is mókás volt, egy idő után már olyan történeteket adtak elő egymásnak a versenyzők, hogy bármelyik bárd megirigyelte volna. Nagyobbnál nagyobb képtelenségek. Az eleje viszont roppant tanulságos volt. No meg az is, hogy melyik társa mennyire bírja az italt.*
- Na igen, megfelelő mennyiségű itallal mókásabban hangzik.
*A komolytalan kérdésre nem kap választ. Azonban annál sokkal érdekesebb jelenetben lesz része. Ó igen, figyel, hát hogyne figyelne. Az anyja és a nagybátyja nevelése sok mindenben különbözött egymástól, néha bizony ütötték is egymást, azonban egy valamiben nagyon is egyezett. Mind a ketten arra tanították, hogy soha ne lankadjon sem a figyelme, sem az ébersége. Mert sosem lehet tudni, mikor találja szembe magát a mélységi egy érdekes, hasznos információval, vagy mikor csíp el egy aprócska, jelentéktelen jelet, amin élet és halál múlhat.
Semmi megjegyzést, semmi mordulást, semmi hangos kommentárt nem kap, a szavai gyakorolta hatás azonban harsányan megmutatja magát. Maga is hallgathatna, nyújthatná a kétségbeejtő bizonytalanságot. Megtehetné, de nem teszi. Hogy megpuhította volna őt is a felszín? Talán. De az öncélú kínzásnak néhány múló, mulatságos pillanatnál több haszna nem lenne, hosszú távon pedig kifejezetten ártalmas is lehet.*
- Ne aggódj, nem a te vörösöd volt. Egy magányos barna, akinek szerencséje volt, hogy én találtam meg, és nem egy másik haramia. *Mondjuk valamelyik alkalmi társa. A fosztogatáshoz van érzékük, de az üzlethez már annál kevesebb. Lennének ötletei, ők mivel kezdték volna a kis hegyesfülűvel az ismeretségüket.*
- Kicsit komolytalan a játék, de amolyan feszültség levezetőnek szánták a többiek. Azt hiszem. Minden résztvevő tesz egy állítást. Magáról, a múltjáról, a terveiről, a feladatairól, satöbbi. Ez ugyanúgy lehet igaz, vagy hamis. A többieknek persze meg kell tippelnie, vajon melyik eshetőség áll fenn. Aki kitalálta, az kapott valami jutalmat. Mondanom sem kell, ezt folyton a helyű késdobálóban játszották. *Bár maga nem sokszor vett részt ebben a balgaságban, az emlék mégis széles vigyort csal az arcára. Nézni is mókás volt, egy idő után már olyan történeteket adtak elő egymásnak a versenyzők, hogy bármelyik bárd megirigyelte volna. Nagyobbnál nagyobb képtelenségek. Az eleje viszont roppant tanulságos volt. No meg az is, hogy melyik társa mennyire bírja az italt.*
- Na igen, megfelelő mennyiségű itallal mókásabban hangzik.
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 18:38:55
Üzenet elküldve: 2015-11-12 18:38:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem is tudja, miért kérdezte a nőstényt a hogyanról. Elég tapasztalt róka hozzá, hogy tudja. Élete javát fegyverek és fegyveresek között élte. Portyáztak, s ha mód nyílt rá, zsákmányt szereztek a fakóvérű szomszédoktól. Öltek és raboltak. Az az elégtétel, amit ifjabb korában érzett efelett, most valahogy undok pofával vigyorog rá. Nem felejtett el gyűlölni. Testvérei, barátai hullottak el az átkozottak kezétől. Azelőtt nem gondolt arra, hogy ők ugyanannak az érmének a másik oldala voltak a mészárlásban a kezdetektől. S ha lehet, most még jobban gyűlöl. Az ő hibájuk! Csakis az ő hibájuk, hogy Ydrisst ilyen védtelenül ostobává nevelték, hogy nem tudták visszatartani attól az eszement vállalkozástól, ami a vesztébe vitte.
Kharasshi nagyon jól ismeri az érzést, amikor lesből latolgatják az esélyeket. Sokszor lapult az övéivel az avarban egy-egy ellenséges csapatot fürkészve.
~Nem lehet...~ A legutóbbi áldozatról elejtett megjegyzésekre a vonásai szinte megmerevednek. Pillantása a táncoló lángok közé mered. Látszik, hogy ezúttal nem szeretne elárulni semmit, de nem igazán tud mit kezdeni felgyülemlő érzésekkel. Kényszeredettet nyelve igyekszik legyűrni a torkában kapaszkodó baljós sejtéseket.*
- Miféléhez? *kérdi kissé karcos hangon. Egyelőre nem néz a nőstényre, mintha nem akarná, hogy a ravasz pillantás bármit is kiolvasson a tekintetéből. Inkább tesz néhány vastagabb ágat a tűzre azok közül, amit odakészített. Nyugtalanítják a hallottak. Áldozat? Mit jelent ez? Kirabolta? Megölte? Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy a nőstény a rőt fakóvérűvel akadt össze. Ezen pedig kicsit sem segít a tény, hogy tudja, Ydriss a környéken van. A nyelve hegyén toporognak a kérdések, a kérdezősködés, hogy bizonyosságot szerezzen, de nem álltatja magát azzal, hogy a szemfüles kis fúria ne látna a dolgok mögé. Így marad a kétely.*
*Nem is tudja, miért kérdezte a nőstényt a hogyanról. Elég tapasztalt róka hozzá, hogy tudja. Élete javát fegyverek és fegyveresek között élte. Portyáztak, s ha mód nyílt rá, zsákmányt szereztek a fakóvérű szomszédoktól. Öltek és raboltak. Az az elégtétel, amit ifjabb korában érzett efelett, most valahogy undok pofával vigyorog rá. Nem felejtett el gyűlölni. Testvérei, barátai hullottak el az átkozottak kezétől. Azelőtt nem gondolt arra, hogy ők ugyanannak az érmének a másik oldala voltak a mészárlásban a kezdetektől. S ha lehet, most még jobban gyűlöl. Az ő hibájuk! Csakis az ő hibájuk, hogy Ydrisst ilyen védtelenül ostobává nevelték, hogy nem tudták visszatartani attól az eszement vállalkozástól, ami a vesztébe vitte.
Kharasshi nagyon jól ismeri az érzést, amikor lesből latolgatják az esélyeket. Sokszor lapult az övéivel az avarban egy-egy ellenséges csapatot fürkészve.
~Nem lehet...~ A legutóbbi áldozatról elejtett megjegyzésekre a vonásai szinte megmerevednek. Pillantása a táncoló lángok közé mered. Látszik, hogy ezúttal nem szeretne elárulni semmit, de nem igazán tud mit kezdeni felgyülemlő érzésekkel. Kényszeredettet nyelve igyekszik legyűrni a torkában kapaszkodó baljós sejtéseket.*
- Miféléhez? *kérdi kissé karcos hangon. Egyelőre nem néz a nőstényre, mintha nem akarná, hogy a ravasz pillantás bármit is kiolvasson a tekintetéből. Inkább tesz néhány vastagabb ágat a tűzre azok közül, amit odakészített. Nyugtalanítják a hallottak. Áldozat? Mit jelent ez? Kirabolta? Megölte? Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy a nőstény a rőt fakóvérűvel akadt össze. Ezen pedig kicsit sem segít a tény, hogy tudja, Ydriss a környéken van. A nyelve hegyén toporognak a kérdések, a kérdezősködés, hogy bizonyosságot szerezzen, de nem álltatja magát azzal, hogy a szemfüles kis fúria ne látna a dolgok mögé. Így marad a kétely.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-12 15:44:56
Üzenet elküldve: 2015-11-12 15:44:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Felfigyel ő is valaminek az érkezésére. De nem Gravak intésére. Quaro'th nem hiába maradt kint. Pont az ilyen meglepetések miatt szokott ő lemaradni. A hűséges hiéna rémisztő nyerítésbe, vagy ha úgy tetszik vihogásba kezd. Hogy honnan jön a hang? Egyenest ahonnan jött az idegen. Mintha követte volna őt idáig. Egyelőre kilétét nem fedi fel a termetes hiéna, csupán jelez és ami a kedvence ijesztget. Viszont nem kell kétszer mondani Hagrarnak se hogy meginduljon Gravak szavára.*
-Testvér egyelőre ne öld meg! Lehet többen vannak, lesben állnak. Csapdának tűnik!
*Ha szerencséjük van az idegen fog a kastélyba bemenekülni az ijesztgetés miatt, így majdhogynem az ölükbe borul a zsákmány. Nem akar itt most öldökölni, hisz kevesen vannak csak a figyelmet vonnák a kastélyra. Most minél óvatosabban kell eljárniuk. Tudja hogy Gravaknak nem fog tetszeni a dolog, de lesz még elég alkalom bizonyítani. Most össze kell szedniük egy tucat orkot legalább. Akkor már lehet fogócskát, meg ehhez hasonló orkos játékokat jásztani a helyi erőkkel. Odasiet "pille" léptekkel az ablakhoz, hogy a függöny takarásában meglesse kik az újonnan érkezettek. S ha minden igaz látja a hátast, és a Nőt. Azt hogy miféle azt nem veszi ki hisz be van bugyolálva mindenféle rongyokkal. De testalkatra elfnek nézi, ha minden igaz.*
-Ublat!
*Suttogja társának, és ha amaz még érti az ork nyelvet, akkor tudhatja hogy egy elf látogatta meg őket.*
*Felfigyel ő is valaminek az érkezésére. De nem Gravak intésére. Quaro'th nem hiába maradt kint. Pont az ilyen meglepetések miatt szokott ő lemaradni. A hűséges hiéna rémisztő nyerítésbe, vagy ha úgy tetszik vihogásba kezd. Hogy honnan jön a hang? Egyenest ahonnan jött az idegen. Mintha követte volna őt idáig. Egyelőre kilétét nem fedi fel a termetes hiéna, csupán jelez és ami a kedvence ijesztget. Viszont nem kell kétszer mondani Hagrarnak se hogy meginduljon Gravak szavára.*
-Testvér egyelőre ne öld meg! Lehet többen vannak, lesben állnak. Csapdának tűnik!
*Ha szerencséjük van az idegen fog a kastélyba bemenekülni az ijesztgetés miatt, így majdhogynem az ölükbe borul a zsákmány. Nem akar itt most öldökölni, hisz kevesen vannak csak a figyelmet vonnák a kastélyra. Most minél óvatosabban kell eljárniuk. Tudja hogy Gravaknak nem fog tetszeni a dolog, de lesz még elég alkalom bizonyítani. Most össze kell szedniük egy tucat orkot legalább. Akkor már lehet fogócskát, meg ehhez hasonló orkos játékokat jásztani a helyi erőkkel. Odasiet "pille" léptekkel az ablakhoz, hogy a függöny takarásában meglesse kik az újonnan érkezettek. S ha minden igaz látja a hátast, és a Nőt. Azt hogy miféle azt nem veszi ki hisz be van bugyolálva mindenféle rongyokkal. De testalkatra elfnek nézi, ha minden igaz.*
-Ublat!
*Suttogja társának, és ha amaz még érti az ork nyelvet, akkor tudhatja hogy egy elf látogatta meg őket.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:53:50
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:53:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mélység sötétjében született, majd a felszín árnyai nevelték. Hol máshol mozogna, mint az alvilágban? Ugyan nem is olyan régen kapott egy csábító ajánlatot egy nyugodtabb életre, de vére még túlságosan nyughatatlan ahhoz. És igazán el sem tudná képzelni magát egy nemesi házban, még ha csak testőr lenne, még ha ő maga is egy nemesi ház leszármazottja. Egy családé, mely elbukott, és ezért csak magát okolhatja.*
- Kést csak akkor rántok, ha dobni akarom, vagy a torkához szorítom. *Jegyzi meg ártatlanul, és olyan természetessel, mintha egy egyszerű, városi asszony a mosás technikájáról beszélne.*
- Előbb mindig megfigyelem a célpontomat, már amennyire a lehetőségek és az időm engedi. Ha nem vesz észre, az már egy biztató jel. Persze akad épp elég apró, intő jel, amire fel lehet figyelni, ha túl nagy falatnak ígérkezne a vak. Nem mondom, hogy nem szeretem az aranyat, de más haljon meg érte.
*Tart egy kis szünetet, míg újabb néhány falat gesztenyét és szárított húst falatozik.*
- De jól sejted, lesből támadok, ha a terep engedi, de legalábbis valami váratlan húzással. Az persze más, ha sikerül valami szedett-vedett csapatot verbuválnom. Csak nem te is fel akarsz csapni úti rémnek? *A kérdést csak ugratásnak szánja, ez a féloldalas, hamiskás mosolyon is látszik.*
- Figyelem a mozgását és a viselkedését. No meg, a felszerelését. Habár a legutóbbi áldozatom pont egy felszíni rokon volt. *Sandít fel a hímre, hogy vajon miféle reakciót vált ki belőle az újonnan megosztott információ.* Egy nőstény. Valami történhetett szíve választottjával, vagy az tett vele valamit, de a faluját hátra-hagyva inkább magányosan élt az erdőben. *Csóválja a fejét, egyértelműen hatalmas hibának tartva a felszíni balga döntését.*
- Megint az orrodat lógatod. *Jegyzi meg cseppet sem epésen, inkább már-már kérdéssel ér fel a kijelentés - miért?* Tudom, tudom, így is túl sokat tudok. De mit szólnál egy üzlethez, vagy inkább, egy játékhoz?
*A mélység sötétjében született, majd a felszín árnyai nevelték. Hol máshol mozogna, mint az alvilágban? Ugyan nem is olyan régen kapott egy csábító ajánlatot egy nyugodtabb életre, de vére még túlságosan nyughatatlan ahhoz. És igazán el sem tudná képzelni magát egy nemesi házban, még ha csak testőr lenne, még ha ő maga is egy nemesi ház leszármazottja. Egy családé, mely elbukott, és ezért csak magát okolhatja.*
- Kést csak akkor rántok, ha dobni akarom, vagy a torkához szorítom. *Jegyzi meg ártatlanul, és olyan természetessel, mintha egy egyszerű, városi asszony a mosás technikájáról beszélne.*
- Előbb mindig megfigyelem a célpontomat, már amennyire a lehetőségek és az időm engedi. Ha nem vesz észre, az már egy biztató jel. Persze akad épp elég apró, intő jel, amire fel lehet figyelni, ha túl nagy falatnak ígérkezne a vak. Nem mondom, hogy nem szeretem az aranyat, de más haljon meg érte.
*Tart egy kis szünetet, míg újabb néhány falat gesztenyét és szárított húst falatozik.*
- De jól sejted, lesből támadok, ha a terep engedi, de legalábbis valami váratlan húzással. Az persze más, ha sikerül valami szedett-vedett csapatot verbuválnom. Csak nem te is fel akarsz csapni úti rémnek? *A kérdést csak ugratásnak szánja, ez a féloldalas, hamiskás mosolyon is látszik.*
- Figyelem a mozgását és a viselkedését. No meg, a felszerelését. Habár a legutóbbi áldozatom pont egy felszíni rokon volt. *Sandít fel a hímre, hogy vajon miféle reakciót vált ki belőle az újonnan megosztott információ.* Egy nőstény. Valami történhetett szíve választottjával, vagy az tett vele valamit, de a faluját hátra-hagyva inkább magányosan élt az erdőben. *Csóválja a fejét, egyértelműen hatalmas hibának tartva a felszíni balga döntését.*
- Megint az orrodat lógatod. *Jegyzi meg cseppet sem epésen, inkább már-már kérdéssel ér fel a kijelentés - miért?* Tudom, tudom, így is túl sokat tudok. De mit szólnál egy üzlethez, vagy inkább, egy játékhoz?
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:33:09
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:33:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alvilági körök. A felszíni városokban a mélységiek jellemző körei, úgymond. Lehetne rá mondani, hogy rossz nyelvek skatulyája, ha nem lenne nagy általánosságban igaz. Akiket a mélység nevelt, tökéletesen megtalálják a helyüket a felszín árnyai között is. Az ottani törvényeket ismerik. Lehet-e őket kárhoztatni érte, hogy olyan élet felé húznak, amit mindig is éltek?
Ráadásul minek kerülgetni, van hozzá tehetségük.*
- Szóval óvatlan utazókat fosztogatsz *hümment. Ezt a konklúziót vonja le, mert az elmondás alapján valószínűsíti a rablást, de egyedül a nőstény aligha bírna el egy karavánnal, így maradnak azok, akik vannak olyan bolondok, hogy társaság nélkül induljanak útnak.*
- És? *harap le egy újabb darabot a húsból.* - Hogy csinálod? Előugrasz a bozótból a késeiddel és azt kiáltod, pénzt vagy életet?
*Egy kis élc most is kerül a kérdésbe, de az igazság az, hogy tényleg érdekli. Az ilyesmi kockázatos vállalkozás. Ha az utazó egyedül is van, sosem lehet tudni, miféle. Könnyen visszafelé sülhet el a dolog. *
- Hogy döntöd el, ki lesz a "szerencsés"?
*A tűz ropogása, a ráérős falatozás, a meg-meghúzott pálinkás flaska, apró szurka-piszkákkal tűzdelt beszélgetés. Az otthon idézi. A fiatal nőstények mindig szerettek az esti tüzeknél Kharasshi mellé telepedni, akárcsak saját húgai. Mindig türelemmel viseltetett még a kisebbek nyaggatásaival szemben is. Ha igazságot kellett tenni, a pöttömök mindig hozzá szaladtak, pedig józan ítélete nem hagyta magát kenyérre kenni. Ritkán, ritkán hagyta magát kenyérre kenni. Mint második fivér a rangsorban, becsülettel viselte ezt a felelősséget. S ahogy ez eszébe jut, el is fogja a bűntudat. Mert bár bátyja terveiben cseppet sincs kedve asszisztálni, az övéi mellett lenne a helye.*
*Alvilági körök. A felszíni városokban a mélységiek jellemző körei, úgymond. Lehetne rá mondani, hogy rossz nyelvek skatulyája, ha nem lenne nagy általánosságban igaz. Akiket a mélység nevelt, tökéletesen megtalálják a helyüket a felszín árnyai között is. Az ottani törvényeket ismerik. Lehet-e őket kárhoztatni érte, hogy olyan élet felé húznak, amit mindig is éltek?
Ráadásul minek kerülgetni, van hozzá tehetségük.*
- Szóval óvatlan utazókat fosztogatsz *hümment. Ezt a konklúziót vonja le, mert az elmondás alapján valószínűsíti a rablást, de egyedül a nőstény aligha bírna el egy karavánnal, így maradnak azok, akik vannak olyan bolondok, hogy társaság nélkül induljanak útnak.*
- És? *harap le egy újabb darabot a húsból.* - Hogy csinálod? Előugrasz a bozótból a késeiddel és azt kiáltod, pénzt vagy életet?
*Egy kis élc most is kerül a kérdésbe, de az igazság az, hogy tényleg érdekli. Az ilyesmi kockázatos vállalkozás. Ha az utazó egyedül is van, sosem lehet tudni, miféle. Könnyen visszafelé sülhet el a dolog. *
- Hogy döntöd el, ki lesz a "szerencsés"?
*A tűz ropogása, a ráérős falatozás, a meg-meghúzott pálinkás flaska, apró szurka-piszkákkal tűzdelt beszélgetés. Az otthon idézi. A fiatal nőstények mindig szerettek az esti tüzeknél Kharasshi mellé telepedni, akárcsak saját húgai. Mindig türelemmel viseltetett még a kisebbek nyaggatásaival szemben is. Ha igazságot kellett tenni, a pöttömök mindig hozzá szaladtak, pedig józan ítélete nem hagyta magát kenyérre kenni. Ritkán, ritkán hagyta magát kenyérre kenni. Mint második fivér a rangsorban, becsülettel viselte ezt a felelősséget. S ahogy ez eszébe jut, el is fogja a bűntudat. Mert bár bátyja terveiben cseppet sincs kedve asszisztálni, az övéi mellett lenne a helye.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:24:23
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:24:23
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
-Van bizony. *Néz körül a kastélyban. Szinte már nevetséges mennyi csicsás vackot szednek össze az emberek, aminek semmi értelme.* -Bár nem sok.
*Jegyzi meg rossz szájízzel, mert az itteni vackok, bár nincs kevesebb funkciójuk mint korábban, mostanra öreggé, kopottá, porossá váltak, és az nem tetszik az embereknek.*
-Rendesebben át kéne kutatni ezt a helyet, és akkor talán beszerezhetnénk pár törékeny vackot, de a legtöbb túl nehéz, túl törékeny, és túl macerás vevőt találni rá, mintsem, hogy megérje a fáradtságot. *Nem is nagyon folytatja tovább. Ez a fajta kincsvadászat elég nehézkes és elég szolgai dolog. Neki speciel jól jönne egy új késkészlet, vagy pár edény, de ezeknek is csak akkor venné hasznát, ha lenne egy törzs akiknek összeüthetne valamit. Ékszert nem valószínű, hogy találnak, de páncélt és fegyvert már annál inkább. Azt pedig vagy megtarthatják, vagy eladhatják jó pénzért, még ha rozsdamarta akkor is.
A kutatásba azonban nem tud belekezdeni. Amint fordulna vissza a nyöszörgő, omladozó lépcsők irányába meglát valami sokkal szebbet, pontosabban valami szebbnek az árnyékát elsuhanni a régóta eltűnt ablak helyén tátongó lyukon keresztül. Egy ló az.* ~Vajon mit kereshet itt?~
*Nem igazán érti a dolgot, de ha egyszer már itt egy állat, és első pillantásra egészségesnek is tűnik akkor azt akár el is foghatnák. Sőt jó eséllyel el is adhatnák méghozzá drágábban mint az itteni holmik jó részét. Plusz, egy lovat cipelniük sem kell sehova, megy az a saját lábán.*
-Azt hiszem találtam is valami szépet testvér. *Suttogja széles vigyorral az ajkain. Vagy legalábbis nem csap akkora zajt mint korábban. Azonban mikor ebeire pillant látja rajtuk, hogy bizony nekik is felkeltette a figyelmüket az állat és az illat ami a ló szagával együtt az ablakon beszivárgó szél mellett tört be a terembe. Vagyis a hátas nincs egyedül.* ~Annál jobb.~
*Gondolja. Ha nem lóg meg akkor legalább megküzdhet valakivel, vagy valamivel.*
-Van odakint egy ló. A gazdája is vele van. * Mondja miközben izgatottan próbál lelopakodni a lépcsőről, ami nagyjából olyan mintha egy elefánt akarna keresztüllopakodni egy háztetőn. Közben pedig már tervezi is miképp kapják el a vándort.*
-Van bizony. *Néz körül a kastélyban. Szinte már nevetséges mennyi csicsás vackot szednek össze az emberek, aminek semmi értelme.* -Bár nem sok.
*Jegyzi meg rossz szájízzel, mert az itteni vackok, bár nincs kevesebb funkciójuk mint korábban, mostanra öreggé, kopottá, porossá váltak, és az nem tetszik az embereknek.*
-Rendesebben át kéne kutatni ezt a helyet, és akkor talán beszerezhetnénk pár törékeny vackot, de a legtöbb túl nehéz, túl törékeny, és túl macerás vevőt találni rá, mintsem, hogy megérje a fáradtságot. *Nem is nagyon folytatja tovább. Ez a fajta kincsvadászat elég nehézkes és elég szolgai dolog. Neki speciel jól jönne egy új késkészlet, vagy pár edény, de ezeknek is csak akkor venné hasznát, ha lenne egy törzs akiknek összeüthetne valamit. Ékszert nem valószínű, hogy találnak, de páncélt és fegyvert már annál inkább. Azt pedig vagy megtarthatják, vagy eladhatják jó pénzért, még ha rozsdamarta akkor is.
A kutatásba azonban nem tud belekezdeni. Amint fordulna vissza a nyöszörgő, omladozó lépcsők irányába meglát valami sokkal szebbet, pontosabban valami szebbnek az árnyékát elsuhanni a régóta eltűnt ablak helyén tátongó lyukon keresztül. Egy ló az.* ~Vajon mit kereshet itt?~
*Nem igazán érti a dolgot, de ha egyszer már itt egy állat, és első pillantásra egészségesnek is tűnik akkor azt akár el is foghatnák. Sőt jó eséllyel el is adhatnák méghozzá drágábban mint az itteni holmik jó részét. Plusz, egy lovat cipelniük sem kell sehova, megy az a saját lábán.*
-Azt hiszem találtam is valami szépet testvér. *Suttogja széles vigyorral az ajkain. Vagy legalábbis nem csap akkora zajt mint korábban. Azonban mikor ebeire pillant látja rajtuk, hogy bizony nekik is felkeltette a figyelmüket az állat és az illat ami a ló szagával együtt az ablakon beszivárgó szél mellett tört be a terembe. Vagyis a hátas nincs egyedül.* ~Annál jobb.~
*Gondolja. Ha nem lóg meg akkor legalább megküzdhet valakivel, vagy valamivel.*
-Van odakint egy ló. A gazdája is vele van. * Mondja miközben izgatottan próbál lelopakodni a lépcsőről, ami nagyjából olyan mintha egy elefánt akarna keresztüllopakodni egy háztetőn. Közben pedig már tervezi is miképp kapják el a vándort.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 19:15:28
Üzenet elküldve: 2015-11-11 19:15:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Immár jó ideje botladozik a ködben egy sudár, kecses kanca, és csuklyás utasa. Sűrűn meg-megáll, az alak jobbra-balra tekintget a kámzsa rejtekében. Viselkedése egyértelmű: Úgy eltévedt, mint annak a rendje. Az ösvényről számolatlan ideje letért, ezért már majdnem hogy teljesen fogalmatlanul csámborog a sűrűn nőtt, gorombán tüskézett csalitosban.
A jövevény arcát ugyan elfedi a jókora sál, a csuklya, ám a kis nőstény igen közel áll hozzá, hogy hátramarja a fátylakat arcából, és az első útjába akadó jöttmentnek is leszedje az arcát. Ajka dühödten lefelé ível, jégszín szeme szikrákat szór. Hát nem megmondta annak a szerencsétlen féleszű testőrének, hogy mely napszakban, és hol keresse, hogy utána együtt induljanak Artheniorba? Dehogynem megmondta! Csak az a jöttment, akit apja őmellé adott, mégsem volt képes teljesíteni a család egy szem és legfontosabb parancsát. Hisz mi egyéb lehetne előre valóbb az ő személyes biztonságánál?
Persze olyasmi nem merül fel benne, hogy ő tért le a Kikötőből a város felé vezető ösvényre, s az sem, hogy célravezetőbb lenne a megbeszélt találkahelyen várakozni a férfira. Azt majd ő jobban tudja!*
//Asmino'thar//
*Az idő telik-múlik. Immáron száron vezeti a lovat, miután a szerencsétlen, rémült pára nemhogy utast, a nyerget is nehezen viseli el a vészterhes miliőjű, baljósan néma helyszínen. Reyna hamarosan a várromokhoz ér. Kétségbeesetten lerogy az egyik vízszintes kődarabra, mely valaha egy oszlop lehetett. Míg kiötli, pontosan mi tévő legyen, egy marék apróbb követ vesz fel a földről, és unalmában az egyik száraz lombtól zörgő bokorra hajigálja őket.*
A jövevény arcát ugyan elfedi a jókora sál, a csuklya, ám a kis nőstény igen közel áll hozzá, hogy hátramarja a fátylakat arcából, és az első útjába akadó jöttmentnek is leszedje az arcát. Ajka dühödten lefelé ível, jégszín szeme szikrákat szór. Hát nem megmondta annak a szerencsétlen féleszű testőrének, hogy mely napszakban, és hol keresse, hogy utána együtt induljanak Artheniorba? Dehogynem megmondta! Csak az a jöttment, akit apja őmellé adott, mégsem volt képes teljesíteni a család egy szem és legfontosabb parancsát. Hisz mi egyéb lehetne előre valóbb az ő személyes biztonságánál?
Persze olyasmi nem merül fel benne, hogy ő tért le a Kikötőből a város felé vezető ösvényre, s az sem, hogy célravezetőbb lenne a megbeszélt találkahelyen várakozni a férfira. Azt majd ő jobban tudja!*
//Asmino'thar//
*Az idő telik-múlik. Immáron száron vezeti a lovat, miután a szerencsétlen, rémült pára nemhogy utast, a nyerget is nehezen viseli el a vészterhes miliőjű, baljósan néma helyszínen. Reyna hamarosan a várromokhoz ér. Kétségbeesetten lerogy az egyik vízszintes kődarabra, mely valaha egy oszlop lehetett. Míg kiötli, pontosan mi tévő legyen, egy marék apróbb követ vesz fel a földről, és unalmában az egyik száraz lombtól zörgő bokorra hajigálja őket.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 18:58:59
Üzenet elküldve: 2015-11-11 18:58:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Úgy tűnik társa megunta a várakozást, amit meg is ért. Így felkel a székről, és követi őt a lépcsők felé. Az első erőteljes lépések után Hagrar kétszer is meggondolja hogy folytatja útját a lépcsőkön, hisz bármennyire is masszívnak tűnnek a fokok recsegnek ropognak az orkok alatt. Nem beszélve a dohos régi szagokról, és a méretes pókokról melyek beszőtték az egész kastélyt. A tetőbe belekapaszkodó szél baljós hangokat hoz, ami nem riasztja el őket a céltól csupán zavaró tényező. A nagy ablakokat eltakaró vörhenyes bársony függöny már a végét járja, és néhol még az ablak is ki van törve. Festmények, és csupa ócskaság. Valószínű hogy az értékesebb holmikat már ellopta egy bátor tolvaj, de hátha találnak még valami értékeset. Az biztos, nem ők az elsők akik itt járnak, viszont ha valaki itt járt az nem mostanában volt.*
-Testvér, mennyire értesz ezekhez a holmikhoz? Ezeknek van valami értékük?
*Kérdezi Gravakot, bár sok reményt nem fűz hozzá. Igyekszik lépést tartani a másik orkkal, és mikor felérnek a lépcsőn alaposan körbenéz nincs-e fent valaki. Körben vizslató szemei hárta is figyelnek, nem-e bújtak meg mögötte az árnyak.*
*Úgy tűnik társa megunta a várakozást, amit meg is ért. Így felkel a székről, és követi őt a lépcsők felé. Az első erőteljes lépések után Hagrar kétszer is meggondolja hogy folytatja útját a lépcsőkön, hisz bármennyire is masszívnak tűnnek a fokok recsegnek ropognak az orkok alatt. Nem beszélve a dohos régi szagokról, és a méretes pókokról melyek beszőtték az egész kastélyt. A tetőbe belekapaszkodó szél baljós hangokat hoz, ami nem riasztja el őket a céltól csupán zavaró tényező. A nagy ablakokat eltakaró vörhenyes bársony függöny már a végét járja, és néhol még az ablak is ki van törve. Festmények, és csupa ócskaság. Valószínű hogy az értékesebb holmikat már ellopta egy bátor tolvaj, de hátha találnak még valami értékeset. Az biztos, nem ők az elsők akik itt járnak, viszont ha valaki itt járt az nem mostanában volt.*
-Testvér, mennyire értesz ezekhez a holmikhoz? Ezeknek van valami értékük?
*Kérdezi Gravakot, bár sok reményt nem fűz hozzá. Igyekszik lépést tartani a másik orkkal, és mikor felérnek a lépcsőn alaposan körbenéz nincs-e fent valaki. Körben vizslató szemei hárta is figyelnek, nem-e bújtak meg mögötte az árnyak.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 17:48:56
Üzenet elküldve: 2015-11-11 17:48:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Lenézve ebein nem látja, hogy gyanakodnának, vagy veszélyt várnának valamerről, olybá tűnik ők se értik igazán a jelen helyzetet. A földalatti üregekkel már volt dolguk mikor valami állatot kellett kikergetniük a rejtekéből, de ekkora csarnokkal még soha, és a lépcsőt is csak alig ismerik. Úgy látszik nincs veszély. Legalábbis egyelőre nincs.
Gravak persze készenlétben áll, taglóit két oldalról a magasan a vállain pihenteti ahonnan kérésre bármikor le tud velük csapni egy, nálánál kisebbnek feltételezett ellenfélre. Párszor meg is forgatja őket a levegőben, csakhogy ismételten érezze milyen is az. Rég volt már amikor utoljára húsvér élőlény ellen kellett őket használnia, de ő a bútorokban nem tesz kárt. Nyugodtabb típus, inkább hagyja, hadd dolgozzon fajtársa, bár a patkányok és denevérek felzavarásán túl nem sok minden történik. A földi és légi egerek ki is rontanak a kastélyból vagy elfutnak más mélyebben lévő vackaik felé. Egyet még agyon is tapos, csak úgy kedvtelésből mikor az épp lába mellett próbált áthaladni.*
~Udvariatlan egy fickó.~ *Gondolja, legalábbis a ház uráról aki nem hajlandó őket üdvözölni. Sebaj, ha nem kerül elő a tulaj akkor ők jogosultnak érezhetik majd magukat, hogy saját képükre formálják a kastélyt, avagy földig rombolják azt. Mikor nem érkezik válasz lassú és nem is túl határozott léptekkel megindul a lépcső irányába. Úgy mint akinek nagyjából mindegy a dolog, de ha már itt van esetleg körülnéz. Buzog benne egyfajta hódítani vágyás ami az ősi ódon falak közt rájött, és csupán azért nem rohangászik fel alá értékeket halmozva és szobák közt huhogva, mert már rég kinőtt abból a korból amikor mindent így kellett megoldania.*
-Gyere testvér megmutatom neked a világot. *Invitálja maga után Hagrart. Majd kárörvendő mosollyal hozzáfűzi.* -Ha a vendéglátónk nem jön elő, amúgy is nekünk kell felkutatni.
*Lenézve ebein nem látja, hogy gyanakodnának, vagy veszélyt várnának valamerről, olybá tűnik ők se értik igazán a jelen helyzetet. A földalatti üregekkel már volt dolguk mikor valami állatot kellett kikergetniük a rejtekéből, de ekkora csarnokkal még soha, és a lépcsőt is csak alig ismerik. Úgy látszik nincs veszély. Legalábbis egyelőre nincs.
Gravak persze készenlétben áll, taglóit két oldalról a magasan a vállain pihenteti ahonnan kérésre bármikor le tud velük csapni egy, nálánál kisebbnek feltételezett ellenfélre. Párszor meg is forgatja őket a levegőben, csakhogy ismételten érezze milyen is az. Rég volt már amikor utoljára húsvér élőlény ellen kellett őket használnia, de ő a bútorokban nem tesz kárt. Nyugodtabb típus, inkább hagyja, hadd dolgozzon fajtársa, bár a patkányok és denevérek felzavarásán túl nem sok minden történik. A földi és légi egerek ki is rontanak a kastélyból vagy elfutnak más mélyebben lévő vackaik felé. Egyet még agyon is tapos, csak úgy kedvtelésből mikor az épp lába mellett próbált áthaladni.*
~Udvariatlan egy fickó.~ *Gondolja, legalábbis a ház uráról aki nem hajlandó őket üdvözölni. Sebaj, ha nem kerül elő a tulaj akkor ők jogosultnak érezhetik majd magukat, hogy saját képükre formálják a kastélyt, avagy földig rombolják azt. Mikor nem érkezik válasz lassú és nem is túl határozott léptekkel megindul a lépcső irányába. Úgy mint akinek nagyjából mindegy a dolog, de ha már itt van esetleg körülnéz. Buzog benne egyfajta hódítani vágyás ami az ősi ódon falak közt rájött, és csupán azért nem rohangászik fel alá értékeket halmozva és szobák közt huhogva, mert már rég kinőtt abból a korból amikor mindent így kellett megoldania.*
-Gyere testvér megmutatom neked a világot. *Invitálja maga után Hagrart. Majd kárörvendő mosollyal hozzáfűzi.* -Ha a vendéglátónk nem jön elő, amúgy is nekünk kell felkutatni.
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 16:59:29
Üzenet elküldve: 2015-11-11 16:59:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Amikor körbenéz a csarnokon, azért nekiált gyanakodni. Túl nagy a csend, és ez nem engedi el maga előtt. Most veszi elő fejszéjét, és egyelőre nem mennek tovább. Körbejárja a csarnokot. Néhol egy vázát összetörve, feldöntve egy gyertyatartót. Hangzavart csap, hogy ha bármi is van a kastélyban, az felfigyeljen rájuk. Gravakra csak rápillant, remélhetőleg ez elég jelzésértékű, hogy a társa készenlétbe álljon egy esetleges támadás során. Nem akar ő megölni még senkit, csupán előcsalja az előcsalhatatlant. Ha valakinek értékesek ezek a tárgyak úgyis lejön hozzájuk. Viszont ha vadállattal néznek szembe, ahhoz is kell egy kis zaj. Nincs más hátra mint előre. A nagy csarnokot körbejárja az ork, és végül leül egy míves, ám de porlepte székre. Fülel, hogy az emeleten lévő egerek apró zaján kívül hall-e még valamit. Majd végül megszólal, öblös hangján.*
-HOL A HÁZ URA? Hagrar jött el őhozzá!
*Jó hangosan, hogy a kastély minden szegletében hallható legyen. Majd vár. Fülel. Lehet hogy feleslegesen járja ezeket a köröket, és elég lenne végig csörtetni a kastélyon. De most nem ez az elsődleges cél. Hanem a szövetségesek szerzése. És azt bizony rombolással nem lehet elérni.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.11 17:00:00
*Amikor körbenéz a csarnokon, azért nekiált gyanakodni. Túl nagy a csend, és ez nem engedi el maga előtt. Most veszi elő fejszéjét, és egyelőre nem mennek tovább. Körbejárja a csarnokot. Néhol egy vázát összetörve, feldöntve egy gyertyatartót. Hangzavart csap, hogy ha bármi is van a kastélyban, az felfigyeljen rájuk. Gravakra csak rápillant, remélhetőleg ez elég jelzésértékű, hogy a társa készenlétbe álljon egy esetleges támadás során. Nem akar ő megölni még senkit, csupán előcsalja az előcsalhatatlant. Ha valakinek értékesek ezek a tárgyak úgyis lejön hozzájuk. Viszont ha vadállattal néznek szembe, ahhoz is kell egy kis zaj. Nincs más hátra mint előre. A nagy csarnokot körbejárja az ork, és végül leül egy míves, ám de porlepte székre. Fülel, hogy az emeleten lévő egerek apró zaján kívül hall-e még valamit. Majd végül megszólal, öblös hangján.*
-HOL A HÁZ URA? Hagrar jött el őhozzá!
*Jó hangosan, hogy a kastély minden szegletében hallható legyen. Majd vár. Fülel. Lehet hogy feleslegesen járja ezeket a köröket, és elég lenne végig csörtetni a kastélyon. De most nem ez az elsődleges cél. Hanem a szövetségesek szerzése. És azt bizony rombolással nem lehet elérni.*
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.11 17:00:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258