Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 08:52:24
Üzenet elküldve: 2015-11-20 08:52:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi ajkai elnyílnak a megelégedésre, ahogy a nőstényke visszahelyezkedik. Szabad keze élvezettel cirógatja tovább a szürke combot. Olyannyira, hogy...*
- Hm? *kérdez vissza már-már szenilis döccenéssel a téma fonalában.* - Ó, igen. Mindenképp *húzódik végül alávaló félmosolyra a szája, melyről még ízleli az iménti harapás provokáló mézét.
Nem hagyja túl soká kettejük közé férkőzni a távolságot. Iluse csípőjére fogva felemelkedik újra. Szégyentelen élvezettel csókol keblei rózsájára, hogy aztán a metsző hidegnek hagyja őket, hogy érzékenységük fokán illesse őket elégtételteljes harapással. A fehér fürtök közé túr s magához húzza a nőstény ajkait, hogy csókot követeljen, marjon magának. A hátára dönti ismét, mintha az egész a korábbi felvonás bizarr ismétlése volna. Csakhogy ez most a legkevésbé sem hasonlít arra. Baljós, fejedelmi vonulás egy hevült kamasz rohanásához képest. Kharasshi minden figyelme a nőstényé, és ez némileg... ijesztő, vagy legalábbis zavarba ejtő. Minden rezdülését, minden mozdulását követi, lélegzetének legapróbb botlásait. Nem rejthet el előle semmit. Ráérez a csalásra, a torkára ragad és megtorolja. Mindazonáltal szinte uszítja a kis bestiát, hogy próbálkozzon újra.
Gyalázatos durvaságban gázol, de olyan undokul mártja meg újra és újra kényeztető kéjekben, hogy ennek a határmezsgyének a hullámzása ellenállhatatlan hódítóként söpör végig az érzékeken. Élvezettel sodorja a nőstényt a gyönyör peremére többedszerre, hogy aztán visszahúzza onnan egy újabb kegyetlen fordulóra.
Kövér verejtékcseppek gördülnek a mellkasán, de mielőtt ziháló tüdővel terülne el, előzékenyen maga elé engedi a megsemmisülés kapujában a nőstényt.
Talán bolondság volt eddig húzni, de ezt az érzést most semmire nem cserélné el. Úgy érzi, egyetlen ujját se volna képes megmozdítani ebben a pillanatban. A világ megszűnik létezni néhány szívdobbanásra. Ez az a pillanat, amikor csak reménykedhet benne, hogy a nőstény legalább annyira elcsigázott, mint ő. Bár végül jóval kevesebb teret adott neki, mint tervezte.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi ajkai elnyílnak a megelégedésre, ahogy a nőstényke visszahelyezkedik. Szabad keze élvezettel cirógatja tovább a szürke combot. Olyannyira, hogy...*
- Hm? *kérdez vissza már-már szenilis döccenéssel a téma fonalában.* - Ó, igen. Mindenképp *húzódik végül alávaló félmosolyra a szája, melyről még ízleli az iménti harapás provokáló mézét.
Nem hagyja túl soká kettejük közé férkőzni a távolságot. Iluse csípőjére fogva felemelkedik újra. Szégyentelen élvezettel csókol keblei rózsájára, hogy aztán a metsző hidegnek hagyja őket, hogy érzékenységük fokán illesse őket elégtételteljes harapással. A fehér fürtök közé túr s magához húzza a nőstény ajkait, hogy csókot követeljen, marjon magának. A hátára dönti ismét, mintha az egész a korábbi felvonás bizarr ismétlése volna. Csakhogy ez most a legkevésbé sem hasonlít arra. Baljós, fejedelmi vonulás egy hevült kamasz rohanásához képest. Kharasshi minden figyelme a nőstényé, és ez némileg... ijesztő, vagy legalábbis zavarba ejtő. Minden rezdülését, minden mozdulását követi, lélegzetének legapróbb botlásait. Nem rejthet el előle semmit. Ráérez a csalásra, a torkára ragad és megtorolja. Mindazonáltal szinte uszítja a kis bestiát, hogy próbálkozzon újra.
Gyalázatos durvaságban gázol, de olyan undokul mártja meg újra és újra kényeztető kéjekben, hogy ennek a határmezsgyének a hullámzása ellenállhatatlan hódítóként söpör végig az érzékeken. Élvezettel sodorja a nőstényt a gyönyör peremére többedszerre, hogy aztán visszahúzza onnan egy újabb kegyetlen fordulóra.
Kövér verejtékcseppek gördülnek a mellkasán, de mielőtt ziháló tüdővel terülne el, előzékenyen maga elé engedi a megsemmisülés kapujában a nőstényt.
Talán bolondság volt eddig húzni, de ezt az érzést most semmire nem cserélné el. Úgy érzi, egyetlen ujját se volna képes megmozdítani ebben a pillanatban. A világ megszűnik létezni néhány szívdobbanásra. Ez az a pillanat, amikor csak reménykedhet benne, hogy a nőstény legalább annyira elcsigázott, mint ő. Bár végül jóval kevesebb teret adott neki, mint tervezte.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 21:22:41
Üzenet elküldve: 2015-11-19 21:22:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fém ismerős, hűvös érintése - hiába fordul így a helyzet megint vesztetté, kellemes borzongás fut rajta végig. Ez a megátalkodott hím a saját fegyverét fordítja ellene, és azzal tartja sakkban. Ez annyira bosszantó, hogy már elismerésre méltó. Lassacskán mosoly kúszik ajkára, ám ezúttal már nem akar vele palástolni semmit. Végre megint olyan mederbe terelődnek az események, amit jobban élvez. Pillanatnyilag vesztésre áll, de most sem aggódik emiatt, mindig van egy kínálkozó alkalom, csak résen kell lenni.*
- Legyen, ezt a kört te nyerted. *Duruzsolja ajkaival a hím ajkait cirógatva közben egy újabb csók ígéretével, ám helyette egy erős, de nem durva harapással búcsúzik. Elengedi a hím torkát és a vállát, s visszahelyezkedik pontosan úgy és oda, ahonnan a kis közjáték indult.*
- Nálad a tőr, és most hogyan tovább? Folytatod, amit félbe hagytál?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fém ismerős, hűvös érintése - hiába fordul így a helyzet megint vesztetté, kellemes borzongás fut rajta végig. Ez a megátalkodott hím a saját fegyverét fordítja ellene, és azzal tartja sakkban. Ez annyira bosszantó, hogy már elismerésre méltó. Lassacskán mosoly kúszik ajkára, ám ezúttal már nem akar vele palástolni semmit. Végre megint olyan mederbe terelődnek az események, amit jobban élvez. Pillanatnyilag vesztésre áll, de most sem aggódik emiatt, mindig van egy kínálkozó alkalom, csak résen kell lenni.*
- Legyen, ezt a kört te nyerted. *Duruzsolja ajkaival a hím ajkait cirógatva közben egy újabb csók ígéretével, ám helyette egy erős, de nem durva harapással búcsúzik. Elengedi a hím torkát és a vállát, s visszahelyezkedik pontosan úgy és oda, ahonnan a kis közjáték indult.*
- Nálad a tőr, és most hogyan tovább? Folytatod, amit félbe hagytál?
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 20:42:30
Üzenet elküldve: 2015-11-19 20:42:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi sem ostoba. Abból a csókból már tudja, hogy veszte felé csalja. Mégis kiélvezi minden pillanatát. Mi több, élveteg mosollyal teszi, nem rejtve véka alá, hogy tisztában van vele, mi célt szolgál. Meglehet, ez teszi igazán mámorossá.
Nem mordul a torkának feszülő mozdulatra sem. Csupán feljebb emeli egy kicsit az állát. A fakó szemekben mintha elégedettség játszana. Kedvére van ez az önérzet, ahogy a kétszínű, érzékiség mögé búvó ügyeskedés is. Ha ennek a nősténynek a tőrétől kéne tartania, fél szemét nyitva tartva aludna, de az biztos, hogy kaján mosollyal.
A helyzetet valószínűleg Iluse is megérti, amint a bőréhez ér a penge hűvöse. Az imént, amikor a térdét felhúzta, a sarkával épp eléggé közel ügyeskedte a hosszútőrt, aminek a hangja abból a ködös mámorból visszaszólította.
Végigsimít vele az oldalánál támaszkodó comb hátulján, aztán azon az érzéki ívű hátsón.*
- Nem mondtam, hogy felkelhetsz *súgja Kharasshi olyan aljassággal, hogy az már szinte az ő fülét is sérti.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi sem ostoba. Abból a csókból már tudja, hogy veszte felé csalja. Mégis kiélvezi minden pillanatát. Mi több, élveteg mosollyal teszi, nem rejtve véka alá, hogy tisztában van vele, mi célt szolgál. Meglehet, ez teszi igazán mámorossá.
Nem mordul a torkának feszülő mozdulatra sem. Csupán feljebb emeli egy kicsit az állát. A fakó szemekben mintha elégedettség játszana. Kedvére van ez az önérzet, ahogy a kétszínű, érzékiség mögé búvó ügyeskedés is. Ha ennek a nősténynek a tőrétől kéne tartania, fél szemét nyitva tartva aludna, de az biztos, hogy kaján mosollyal.
A helyzetet valószínűleg Iluse is megérti, amint a bőréhez ér a penge hűvöse. Az imént, amikor a térdét felhúzta, a sarkával épp eléggé közel ügyeskedte a hosszútőrt, aminek a hangja abból a ködös mámorból visszaszólította.
Végigsimít vele az oldalánál támaszkodó comb hátulján, aztán azon az érzéki ívű hátsón.*
- Nem mondtam, hogy felkelhetsz *súgja Kharasshi olyan aljassággal, hogy az már szinte az ő fülét is sérti.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 19:23:54
Üzenet elküldve: 2015-11-19 19:23:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fürkésző pillantása valamelyest enyhül, ám éppen a combjának érintése az, ami még mindig józan óvatosságra inti. Eddig szerencséje volt, hiszen a küzdelmes éveket megúszta három heggel, a legcsúnyább az, ami bal alkarján van. A legtanulságosabb viszont a bal combján húzódó vágás, mely épphogy csak elvétette a fő eret.*
- Ilyesmit nem szokásom büntetni.
*Hangja ugyan játékosan cseng, ahogy a mosolya is ahhoz illik, skarlát szemében azonban nagyon is hideg, számító tekintet ül. Baljós árnyak gyülekeznek, vagy csupán az ijesztgetéssel próbálja szórakoztatni magát a nőstény?
Érez magán minden egyes incselkedő érintést, a meg-megfeszülő izmok árulkodnak róla, hogy el is érik hatásukat. S mi tagadás, a szavak ellenére is mosoly bujkál a nőstény ajkán.*
- Úgy, szóval megérné a kedvedet keresni?
*Eddig a hím térdeinek dőlve maradt, hadd játszadozzon kedvére, ám végül egy játékos, de határozott mozdulattal próbálja visszadönteni a földre, s a cél érdekében nem rest elvonni a figyelmét egy forró csókkal sem.
Azután pedig abban reménykedik, hogy gyorsasága nem hagyja cserben. Felemelkedik a hím öléből, s ha minden jól megy, jobb alkarja már a hím torkán fekszik, bal kezével pedig a hím vállára támaszkodik. Súlyával inkább a bal oldalára nehezedik, de a jobb is kap valamennyit belőle, így ha nem is fojtogató a légcsőre nehezedő teher, a lélegzet vételt már nehézkessé teszi.*
- Mondd, mégis minek nézel te engem? *Dorombolja negédes hangon.* - Egy hím, aki se előre, se hátra nem mozdul, és önként köti magát gúzsba erősebbnek hiszi magát nálam? Ne nevettess, kérlek. És ne keverd a türelmem azzal, hogy bármit elnézek.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fürkésző pillantása valamelyest enyhül, ám éppen a combjának érintése az, ami még mindig józan óvatosságra inti. Eddig szerencséje volt, hiszen a küzdelmes éveket megúszta három heggel, a legcsúnyább az, ami bal alkarján van. A legtanulságosabb viszont a bal combján húzódó vágás, mely épphogy csak elvétette a fő eret.*
- Ilyesmit nem szokásom büntetni.
*Hangja ugyan játékosan cseng, ahogy a mosolya is ahhoz illik, skarlát szemében azonban nagyon is hideg, számító tekintet ül. Baljós árnyak gyülekeznek, vagy csupán az ijesztgetéssel próbálja szórakoztatni magát a nőstény?
Érez magán minden egyes incselkedő érintést, a meg-megfeszülő izmok árulkodnak róla, hogy el is érik hatásukat. S mi tagadás, a szavak ellenére is mosoly bujkál a nőstény ajkán.*
- Úgy, szóval megérné a kedvedet keresni?
*Eddig a hím térdeinek dőlve maradt, hadd játszadozzon kedvére, ám végül egy játékos, de határozott mozdulattal próbálja visszadönteni a földre, s a cél érdekében nem rest elvonni a figyelmét egy forró csókkal sem.
Azután pedig abban reménykedik, hogy gyorsasága nem hagyja cserben. Felemelkedik a hím öléből, s ha minden jól megy, jobb alkarja már a hím torkán fekszik, bal kezével pedig a hím vállára támaszkodik. Súlyával inkább a bal oldalára nehezedik, de a jobb is kap valamennyit belőle, így ha nem is fojtogató a légcsőre nehezedő teher, a lélegzet vételt már nehézkessé teszi.*
- Mondd, mégis minek nézel te engem? *Dorombolja negédes hangon.* - Egy hím, aki se előre, se hátra nem mozdul, és önként köti magát gúzsba erősebbnek hiszi magát nálam? Ne nevettess, kérlek. És ne keverd a türelmem azzal, hogy bármit elnézek.
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 18:44:11
Üzenet elküldve: 2015-11-19 18:44:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sandán pillant a nőstényre a váddal itatott kérdésre. Évődve mordul, de ebben a mély hangban mintha valami engesztelő játékosság is bujkálna.
Simítása előre siklik a szürke combokra, majd fel Iluse oldalán, készakarva ingerelve a csiklandós részeket.*
- Büntetsz, mert elveszem, amit akarok? *kérdi csendes, morózus hangján, míg tovább cirógatja a nőstényt. Pillantása lassan vonul végig a karcsú testen.*
- Hát mégis csak mese *emelkedik fel ültébe ismét* -, hogy a mélységben született nőstények képesek ugyanerre.
*Iluse derekára simítja jobbját, baljával pedig hátrahajolni, a hím térdeire dőlni készteti, hogy Kharasshi ajkai folytassák az érzékek csiklandós játékát, ahogy csókokat oszt a nőstény megfeszülő hasára.*
- Hogy szolgálhatnálak így, hm? *suttogja a kaján igazságot baljós iróniával a csókok közé* - Erősebb vagyok nálad, nőstény. *Újból utat enged egy-egy harapásnak. Bizony-bizony. Az egyezségek az ő fajtájuknál mindig is képlékenyek voltak s hamar felülírta őket az erőviszonyok változása.*
- Te viszont *ingerlőn szántanak végig a körmei a nőstény hátán* - nem bánnád meg, ha a kedvem keresnéd. *Szemtelen ajánlat. Minden lelkifurdalás nélkül lehetne a zsarolás vagy akár a fenyegetés fejléc alatt is jegyezni, ahogy kísértésnek is beillene valamiképp.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sandán pillant a nőstényre a váddal itatott kérdésre. Évődve mordul, de ebben a mély hangban mintha valami engesztelő játékosság is bujkálna.
Simítása előre siklik a szürke combokra, majd fel Iluse oldalán, készakarva ingerelve a csiklandós részeket.*
- Büntetsz, mert elveszem, amit akarok? *kérdi csendes, morózus hangján, míg tovább cirógatja a nőstényt. Pillantása lassan vonul végig a karcsú testen.*
- Hát mégis csak mese *emelkedik fel ültébe ismét* -, hogy a mélységben született nőstények képesek ugyanerre.
*Iluse derekára simítja jobbját, baljával pedig hátrahajolni, a hím térdeire dőlni készteti, hogy Kharasshi ajkai folytassák az érzékek csiklandós játékát, ahogy csókokat oszt a nőstény megfeszülő hasára.*
- Hogy szolgálhatnálak így, hm? *suttogja a kaján igazságot baljós iróniával a csókok közé* - Erősebb vagyok nálad, nőstény. *Újból utat enged egy-egy harapásnak. Bizony-bizony. Az egyezségek az ő fajtájuknál mindig is képlékenyek voltak s hamar felülírta őket az erőviszonyok változása.*
- Te viszont *ingerlőn szántanak végig a körmei a nőstény hátán* - nem bánnád meg, ha a kedvem keresnéd. *Szemtelen ajánlat. Minden lelkifurdalás nélkül lehetne a zsarolás vagy akár a fenyegetés fejléc alatt is jegyezni, ahogy kísértésnek is beillene valamiképp.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 15:42:09
Üzenet elküldve: 2015-11-19 15:42:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha meg kellett volna mondania, miképp fog reagálni a hím a nevetésre, egyáltalán nem lett volna biztos benne, hogy egyáltalán eljut a tudatáig. Azonban csak észlelte az oda nem illő reakciót, ami meg is teszi a hatását.
Hiába kerül felülre, nem mozdul egyből, tekintete túlságosan is tiszta és éber. Valóban, szabad kezet adott a hímnek, hiszen nézetei szerint sok mindent elárul valakiről, miképp viselkedik, ha nincsen tiltás. És meg is kapta a maga válaszait. A gerincén futtatott érintés azért valami mosolyfélét csal vissza a szürke vonásokra.*
- Talán úgy gondolod, mulatnom kellet volna valamin? *Sandít hamiskás mosollyal a hímre.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha meg kellett volna mondania, miképp fog reagálni a hím a nevetésre, egyáltalán nem lett volna biztos benne, hogy egyáltalán eljut a tudatáig. Azonban csak észlelte az oda nem illő reakciót, ami meg is teszi a hatását.
Hiába kerül felülre, nem mozdul egyből, tekintete túlságosan is tiszta és éber. Valóban, szabad kezet adott a hímnek, hiszen nézetei szerint sok mindent elárul valakiről, miképp viselkedik, ha nincsen tiltás. És meg is kapta a maga válaszait. A gerincén futtatott érintés azért valami mosolyfélét csal vissza a szürke vonásokra.*
- Talán úgy gondolod, mulatnom kellet volna valamin? *Sandít hamiskás mosollyal a hímre.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:23:58
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:23:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kevés dolog van, ami egy hímet így leforrázhat a gyönyör küszöbén. Kharasshi értetlenkedve ráncolja a homlokát, egyszersmind el is szégyelli magát a történtek miatt, hiszen megannyi íratlan szabályt rúgott fel. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen Kharasshi mondhatni elég tapasztalattal bír már a szabályfelrúgásban, de vannak esetek, amikor a hogyan és a mikor kényes kérdésen nagyon nem mindegy. A szabályok ellen való játékban nem a szabályok ellen vétett, hanem a játék esszenciája ellen, ami vissza is ütött. Igen, kár volna tagadnia, máshol járt az esze, de távol álljon tőle, hogy magára vegyen minden felelősséget. A démoni kis szuka adott neki szabad kezet, pedig azt kétli, hogy ne lett volna más lehetősége.
A helyzet miatt kissé kelletlenül ugyan, de ezúttal önként hengeredik a hátára. Persze a nőstényt azért nem engedi el. A csípőjére fogva helyezkedik kényelembe alatta, s mozdít is rajta, hogy a kis döccenő ellenére szavát ne feledje a test zenéje se.*
- Talán rajtam mulatsz, gyönyörűm? *kérdi érdeklődve, s újabbat mozdít ölén, míg ujjai végigsimítanak a nőstény gerince mentén.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kevés dolog van, ami egy hímet így leforrázhat a gyönyör küszöbén. Kharasshi értetlenkedve ráncolja a homlokát, egyszersmind el is szégyelli magát a történtek miatt, hiszen megannyi íratlan szabályt rúgott fel. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen Kharasshi mondhatni elég tapasztalattal bír már a szabályfelrúgásban, de vannak esetek, amikor a hogyan és a mikor kényes kérdésen nagyon nem mindegy. A szabályok ellen való játékban nem a szabályok ellen vétett, hanem a játék esszenciája ellen, ami vissza is ütött. Igen, kár volna tagadnia, máshol járt az esze, de távol álljon tőle, hogy magára vegyen minden felelősséget. A démoni kis szuka adott neki szabad kezet, pedig azt kétli, hogy ne lett volna más lehetősége.
A helyzet miatt kissé kelletlenül ugyan, de ezúttal önként hengeredik a hátára. Persze a nőstényt azért nem engedi el. A csípőjére fogva helyezkedik kényelembe alatta, s mozdít is rajta, hogy a kis döccenő ellenére szavát ne feledje a test zenéje se.*
- Talán rajtam mulatsz, gyönyörűm? *kérdi érdeklődve, s újabbat mozdít ölén, míg ujjai végigsimítanak a nőstény gerince mentén.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:01:27
Üzenet elküldve: 2015-11-19 14:01:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hím egyre inkább elveszíti a józanságát, úgy a nőstény egyre inkább visszanyeri. Lassan lassan csak tudatosul benne, hogy a valószínűleg túlságosan régóta gyűlő feszültség őt jelölte meg célpontjának. Nos, ez is egy módja a problémák kezelésének, de tartós megoldást nem jelent. Nem próbál szabadulni, és a kelleténél több fájdalmat sem okoz, hiszen lesz bőven alkalma megkérni ennek az árát. Ha nem ezen a napon, lesz még rá alkalma hat egész másikon.
Ugyan érzékeli a változást a hím viselkedésében, de még ha mutatna is némi igyekezetet, már akkor is édes mindegy lenne. Gondolatait már más köti le, vére is más miatt ég már. Ironikus módon eszébe jut a rabszolgája, akit hatokkal ezelőtt vett még. Két dologhoz ért, ha megmaradt és felépült végre, ideje lesz a másik állítását is ellenőriznie. Őszintén szólva, nem hitte, hogy erre szükséges lenne. A helyzet és a gondolat képtelensége, együttes erővel elérik azt, amit ilyen szituációban ritkán hallani. Nevet.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a hím egyre inkább elveszíti a józanságát, úgy a nőstény egyre inkább visszanyeri. Lassan lassan csak tudatosul benne, hogy a valószínűleg túlságosan régóta gyűlő feszültség őt jelölte meg célpontjának. Nos, ez is egy módja a problémák kezelésének, de tartós megoldást nem jelent. Nem próbál szabadulni, és a kelleténél több fájdalmat sem okoz, hiszen lesz bőven alkalma megkérni ennek az árát. Ha nem ezen a napon, lesz még rá alkalma hat egész másikon.
Ugyan érzékeli a változást a hím viselkedésében, de még ha mutatna is némi igyekezetet, már akkor is édes mindegy lenne. Gondolatait már más köti le, vére is más miatt ég már. Ironikus módon eszébe jut a rabszolgája, akit hatokkal ezelőtt vett még. Két dologhoz ért, ha megmaradt és felépült végre, ideje lesz a másik állítását is ellenőriznie. Őszintén szólva, nem hitte, hogy erre szükséges lenne. A helyzet és a gondolat képtelensége, együttes erővel elérik azt, amit ilyen szituációban ritkán hallani. Nevet.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 13:21:03
Üzenet elküldve: 2015-11-19 13:21:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi elengedte utolsó kapaszkodóját is a józanságban. Nincs tekintettel, nem hajlik az amúgy kedvére való hatalmi játékokra sem. Az ösztön úgy gabalyodik össze a hetek óta cipelt kínnal és feszültséggel, hogy elemi erővel ragadja magával. Az indulat mindig utat keres magának, s ezúttal a nőstényen keresztül találja ezt meg, akit egyre inkább kedvét tehetetlenül elszenvedni kényszerít a megszállott vadságban égő tekintetű hím. Gondolkodás nélkül használja ki erejét, súlyát, hogy megkapja, amit akar. Szó sincs róla, hogy bántani akarná a nőstényt, de ha úgy lenne, egyszerűen el se jutna a tudatáig.
A jó ég tudja, mi téríti magához végül, talán az arrébb lökött tőr fémes hangja. Figyelme visszakapaszkodik, újból hevült csókokkal adózik a nyak, a váll finom bőrének, de érezni, hogy lassan a finálé felé veszi az irányt. Amilyen figyelmes szerető amúgy, most olyan pofátlanul kíván kitérni a kéjek nőstény javára való tovább húzása elől.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kharasshi elengedte utolsó kapaszkodóját is a józanságban. Nincs tekintettel, nem hajlik az amúgy kedvére való hatalmi játékokra sem. Az ösztön úgy gabalyodik össze a hetek óta cipelt kínnal és feszültséggel, hogy elemi erővel ragadja magával. Az indulat mindig utat keres magának, s ezúttal a nőstényen keresztül találja ezt meg, akit egyre inkább kedvét tehetetlenül elszenvedni kényszerít a megszállott vadságban égő tekintetű hím. Gondolkodás nélkül használja ki erejét, súlyát, hogy megkapja, amit akar. Szó sincs róla, hogy bántani akarná a nőstényt, de ha úgy lenne, egyszerűen el se jutna a tudatáig.
A jó ég tudja, mi téríti magához végül, talán az arrébb lökött tőr fémes hangja. Figyelme visszakapaszkodik, újból hevült csókokkal adózik a nyak, a váll finom bőrének, de érezni, hogy lassan a finálé felé veszi az irányt. Amilyen figyelmes szerető amúgy, most olyan pofátlanul kíván kitérni a kéjek nőstény javára való tovább húzása elől.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 11:08:27
Üzenet elküldve: 2015-11-19 11:08:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vékony termetének ez az átka, lehet bármennyire is edzett, azon ez nem változtat, hogy a hím egy kézzel is hátra tudja fogni csuklóit. Nem a finomkodáshoz van szokva, és nem is vágyik effélére. A hím pedig alaposan kihasználja a helyzeti előnyét, ez persze tovább pezsdíti a nőstény vérét. Ám de őt sem kell félteni, kezeit hiába kényszerítették karcsú alakja mögé, csípője, öle incselkedő ficergésével bőven viszonozni tud minden egyes csókot és harapást, ráadásul kamatostul.
Nem kerüli el az egyre lankadó figyelmét, hogy háta nem a hideg márványpadlót érinti, habár ebben a helyzetben már az se nagyon zavarná. Eljátszik a gondolattal, hogy hagyja, hadd vesződjön a hím a ruhákkal, talán még picit hátráltatná is. Ha minden holmija vele lenne, biztosan engedne a komisz gondolatnak, ám a táborhelye elég messze esik innen, főleg, ha minden ruhája szakadt. Így hát kénytelen besegíteni a vetkőzésbe, valamennyire, de azért arról sem feledkezik meg, hogy a hímről is lehámozzon ezt-azt. A csókokkal és harapásokkal nem fukarkodik, ahol csak lehet, elhalmozza velük a szürkés-kreolos bőrt. Vért ugyan nem fakaszt, de fogai nyomát egy darabig őrizni fogja a hím. Combjait hiába markolják, azok bizony ismét a hím oldalához simulnak, nem akadályozzák semmiben, csupán egy apró emlékeztető, hogy talán ő kerekedett felül, de a diadal könnyen kérészéletűvé válhat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vékony termetének ez az átka, lehet bármennyire is edzett, azon ez nem változtat, hogy a hím egy kézzel is hátra tudja fogni csuklóit. Nem a finomkodáshoz van szokva, és nem is vágyik effélére. A hím pedig alaposan kihasználja a helyzeti előnyét, ez persze tovább pezsdíti a nőstény vérét. Ám de őt sem kell félteni, kezeit hiába kényszerítették karcsú alakja mögé, csípője, öle incselkedő ficergésével bőven viszonozni tud minden egyes csókot és harapást, ráadásul kamatostul.
Nem kerüli el az egyre lankadó figyelmét, hogy háta nem a hideg márványpadlót érinti, habár ebben a helyzetben már az se nagyon zavarná. Eljátszik a gondolattal, hogy hagyja, hadd vesződjön a hím a ruhákkal, talán még picit hátráltatná is. Ha minden holmija vele lenne, biztosan engedne a komisz gondolatnak, ám a táborhelye elég messze esik innen, főleg, ha minden ruhája szakadt. Így hát kénytelen besegíteni a vetkőzésbe, valamennyire, de azért arról sem feledkezik meg, hogy a hímről is lehámozzon ezt-azt. A csókokkal és harapásokkal nem fukarkodik, ahol csak lehet, elhalmozza velük a szürkés-kreolos bőrt. Vért ugyan nem fakaszt, de fogai nyomát egy darabig őrizni fogja a hím. Combjait hiába markolják, azok bizony ismét a hím oldalához simulnak, nem akadályozzák semmiben, csupán egy apró emlékeztető, hogy talán ő kerekedett felül, de a diadal könnyen kérészéletűvé válhat.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-19 09:38:28
Üzenet elküldve: 2015-11-19 09:38:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A csókból harapásra vált, amint a szinte magát kínáló test kissé megfeszül. Iluse keblének puha húsa szinte megrészegíti. Nem sérti fel a bőrét, de nem is óvatoskodik. Mi több, egy kézre fogja a nőstény karcsú csuklóit, s a fehér tincsek közé túr, markol, hogy még éteribb pózba feszítse a bestia idomait.*
- Akarod te az elsőbbséget? *mordul mámortól rekedten.* - Legyen úgy! *Elereszti a nőstényt, de már fordítja is újra maga alá, hogy minél előbb megszabadíthassa a azt a démoni ölet is a ruháktól. Arra azért volt gondja, hogy a köpenyére döntse Iluse meztelen hátát.
Türelmetlen sietséggel csupaszítja le a nőstényt, s ha ebben akadályozzák, legyen szó akár a lányról, akár egy makacsabb ruhadarabról, bőszen villantja ki újfent fogsorát. A saját holmijaival ennél jóval kevesebbet vesződik. Épp csak annyira gombolkozik ki a nadrágjából is, amennyire muszáj. A nőstény combját markolva veszi birtokba a mámor palotáját egy hódító könyörtelen, önös kényével.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A csókból harapásra vált, amint a szinte magát kínáló test kissé megfeszül. Iluse keblének puha húsa szinte megrészegíti. Nem sérti fel a bőrét, de nem is óvatoskodik. Mi több, egy kézre fogja a nőstény karcsú csuklóit, s a fehér tincsek közé túr, markol, hogy még éteribb pózba feszítse a bestia idomait.*
- Akarod te az elsőbbséget? *mordul mámortól rekedten.* - Legyen úgy! *Elereszti a nőstényt, de már fordítja is újra maga alá, hogy minél előbb megszabadíthassa a azt a démoni ölet is a ruháktól. Arra azért volt gondja, hogy a köpenyére döntse Iluse meztelen hátát.
Türelmetlen sietséggel csupaszítja le a nőstényt, s ha ebben akadályozzák, legyen szó akár a lányról, akár egy makacsabb ruhadarabról, bőszen villantja ki újfent fogsorát. A saját holmijaival ennél jóval kevesebbet vesződik. Épp csak annyira gombolkozik ki a nadrágjából is, amennyire muszáj. A nőstény combját markolva veszi birtokba a mámor palotáját egy hódító könyörtelen, önös kényével.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 19:24:49
Üzenet elküldve: 2015-11-18 19:24:49
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az élet egy vékony üvegréteg. Vagy... inkább talán csak az élet nagy reményei ilyenek. Hatalmas üvegréteg, nagyobb, mint Lanawin, és mégis oly vékony, olyan könnyen megreped... Bizonyos esetekben pedig a lehető leghangosabb csörömpöléssel törik ripityára, olyan helyzetekben, amilyet Lorew is átél éppen. Röviden nevezzük csak csalódásnak, esetleg nagy csalódásnak (kicsit elnagyoltan végzetes csalódásnak).*
- De-de-de miért nem? *az élete majdhogynem romokban hever, rövid halandó létre túl nagy csalódás ez. Má' miért ne kaphatna ő is a gyilkos gazból? Nem enné meg, felelősségteljesen gondoskodna róla... Na jó, talán egy apró nyalintás beleférne, de ezt leszámítva semmilyen öngyilkos akcióra nm készülne vele.*
- Egy kicsit sem? *teszi fel a következő reménnyel telített kérdést, hátha Kara végül meg szándékozik szánni őt. A kastély az már egészen más kérdés, főleg mivel egészen máshogyan képzelte el. Egészen konkrétan úgy, ahogyan a nő lefestette, itt szügyig gázolhat a mindenféle mágikus energiában. De bárhol is legyen a szügye, a mágikus energiát nem érzi. Sem jót, sem rosszat, sem éterit, sem démonit, semmilyet. Igazából még légmozgást is alig, amióta beléptek. Talán ez lenne a mágikus energia? Megköti a szelet? Áh nem, ez Vi-szintű baromságnak is elmenne. A kérdés igencsak meglepi, számított hasonlóra, csak nem ilyen hamar.*
- Persze, itt minden tele van vele, szinte széthasítja a fejemet *jegyzi meg, mintha mi sem volna természetesebb, néhányszor még bólint is, aztán újra a nőre emeli a tekintetét* De... persze csak puszta kíváncsiságból, te érzel valamit?
*Mert hát beszélgetőtársa eddig is jeleskedett sokadik ösztön tekintetében, ha véletlenül ezúttal is támadnának megérzései, vagy ilyesmik, akkor Lorew azt nem szeretné elvesztegetni. Persze erre a becsületes szemlélődő azt mondaná, micsoda dolog ez? Nem csak hazudni arról, hogy érez-e valamit, de aztán még ki is használni más természet határain túlmenő ösztöneit? Szerencsére Lorewnek nem szokása ilyen erkölcsi kérdésekbe bonyolódni (elvégre meddig jutott volna, ha mindig ilyen hülyeségeken agyal ahelyett, hogy jó kis hasznot húzna a környezetéből), így ő csak magában reménykedik, hogy Kara érzékei ezúttal sem hagyják cserben.*
- Ne kezd már te is *persze rögtön eszébe jut a hülye mutatványos, aki rávette erre a kis útra, és aki azt mondta, el sem lehet téveszteni, ugyanis a tornyok éjjelente színes fényt ontanak magukból. Hát megkövült száraz lócitromot se ontanak magukból, tudja meg mindenki! Ugyanakkor néhány másodperc gondolkodás után arra jut, hogy a nő talán nem pont ilyen fényekről akar beszélni, így hát pontosít:*
- Nem, még nem hallottam róla, avass be kérlek *elvégre ki tudja? Minden tudás, és tudásnak tűnő dolog hasznos lehet ebben a helyzetben. Pontosan úgy, ahogyan a fáklya is. Természetesen a szerzetes is hozott magával hasonlót, nem is anélkül akart ám késő délutáni órákban felfedezni egy amúgy sem túl világos kastélyt. Csak bizonyára banditák támadták meg út közben, és elvették tőle, vagy ilyenek, erre csak akkor derül fény, ha konkrétan ilyen kérdést kap.*
*Az élet egy vékony üvegréteg. Vagy... inkább talán csak az élet nagy reményei ilyenek. Hatalmas üvegréteg, nagyobb, mint Lanawin, és mégis oly vékony, olyan könnyen megreped... Bizonyos esetekben pedig a lehető leghangosabb csörömpöléssel törik ripityára, olyan helyzetekben, amilyet Lorew is átél éppen. Röviden nevezzük csak csalódásnak, esetleg nagy csalódásnak (kicsit elnagyoltan végzetes csalódásnak).*
- De-de-de miért nem? *az élete majdhogynem romokban hever, rövid halandó létre túl nagy csalódás ez. Má' miért ne kaphatna ő is a gyilkos gazból? Nem enné meg, felelősségteljesen gondoskodna róla... Na jó, talán egy apró nyalintás beleférne, de ezt leszámítva semmilyen öngyilkos akcióra nm készülne vele.*
- Egy kicsit sem? *teszi fel a következő reménnyel telített kérdést, hátha Kara végül meg szándékozik szánni őt. A kastély az már egészen más kérdés, főleg mivel egészen máshogyan képzelte el. Egészen konkrétan úgy, ahogyan a nő lefestette, itt szügyig gázolhat a mindenféle mágikus energiában. De bárhol is legyen a szügye, a mágikus energiát nem érzi. Sem jót, sem rosszat, sem éterit, sem démonit, semmilyet. Igazából még légmozgást is alig, amióta beléptek. Talán ez lenne a mágikus energia? Megköti a szelet? Áh nem, ez Vi-szintű baromságnak is elmenne. A kérdés igencsak meglepi, számított hasonlóra, csak nem ilyen hamar.*
- Persze, itt minden tele van vele, szinte széthasítja a fejemet *jegyzi meg, mintha mi sem volna természetesebb, néhányszor még bólint is, aztán újra a nőre emeli a tekintetét* De... persze csak puszta kíváncsiságból, te érzel valamit?
*Mert hát beszélgetőtársa eddig is jeleskedett sokadik ösztön tekintetében, ha véletlenül ezúttal is támadnának megérzései, vagy ilyesmik, akkor Lorew azt nem szeretné elvesztegetni. Persze erre a becsületes szemlélődő azt mondaná, micsoda dolog ez? Nem csak hazudni arról, hogy érez-e valamit, de aztán még ki is használni más természet határain túlmenő ösztöneit? Szerencsére Lorewnek nem szokása ilyen erkölcsi kérdésekbe bonyolódni (elvégre meddig jutott volna, ha mindig ilyen hülyeségeken agyal ahelyett, hogy jó kis hasznot húzna a környezetéből), így ő csak magában reménykedik, hogy Kara érzékei ezúttal sem hagyják cserben.*
- Ne kezd már te is *persze rögtön eszébe jut a hülye mutatványos, aki rávette erre a kis útra, és aki azt mondta, el sem lehet téveszteni, ugyanis a tornyok éjjelente színes fényt ontanak magukból. Hát megkövült száraz lócitromot se ontanak magukból, tudja meg mindenki! Ugyanakkor néhány másodperc gondolkodás után arra jut, hogy a nő talán nem pont ilyen fényekről akar beszélni, így hát pontosít:*
- Nem, még nem hallottam róla, avass be kérlek *elvégre ki tudja? Minden tudás, és tudásnak tűnő dolog hasznos lehet ebben a helyzetben. Pontosan úgy, ahogyan a fáklya is. Természetesen a szerzetes is hozott magával hasonlót, nem is anélkül akart ám késő délutáni órákban felfedezni egy amúgy sem túl világos kastélyt. Csak bizonyára banditák támadták meg út közben, és elvették tőle, vagy ilyenek, erre csak akkor derül fény, ha konkrétan ilyen kérdést kap.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 15:47:24
Üzenet elküldve: 2015-11-18 15:47:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hím kacagása mintha ragadós lenne. No nem szakad ki belőle nevetés, de a mosolya elveszti ragadozó jellegét, pusztán önfeledté, felszabadulttá válik. A csók azonban nem tompítja az éhséget, ellenkezőleg, tovább szítja azt, nem feledtetve a veszély jelenlétét, de egyre a háttérbe szorítja a józan óvatosságot.
Ha makacskodott az anyag, hát így járt, hadd szakadjon, azzal ráér majd hajnalban foglalkozni. Különben is, a beszűrődő hold ezüstös fénye, és a lángok narancs izzása sokkal jobban mutat, meztelen szürke bőrén, mint azon a vacak ingen.
Sokáig nem élvezheti azonban a váltás adta helyzeti előnyét, a hím ugyanis karcsú teste mögé kényszeríti karjait. Nem tiltakozik, nem próbál szabadulni, hetyke, mégis magabiztos tartással viseli a rabságot. Mintha akkor is tudna egy biztos kiutat, mikor már sarokba szorították, mintha mindig elég sikamlós lenne ahhoz, hogy soha ne lehessen biztos fogást találni rajta.
Kellemes borzongás fut végig a gerincén az idomai közé hintett csókra. Fejét hátra vetve, félig lehunyt szemekkel élvezi az ajkak érintését.*
- Igazán? Talán elfeledted, hogy hat napig én is rendelkezem feletted?
*A hím kacagása mintha ragadós lenne. No nem szakad ki belőle nevetés, de a mosolya elveszti ragadozó jellegét, pusztán önfeledté, felszabadulttá válik. A csók azonban nem tompítja az éhséget, ellenkezőleg, tovább szítja azt, nem feledtetve a veszély jelenlétét, de egyre a háttérbe szorítja a józan óvatosságot.
Ha makacskodott az anyag, hát így járt, hadd szakadjon, azzal ráér majd hajnalban foglalkozni. Különben is, a beszűrődő hold ezüstös fénye, és a lángok narancs izzása sokkal jobban mutat, meztelen szürke bőrén, mint azon a vacak ingen.
Sokáig nem élvezheti azonban a váltás adta helyzeti előnyét, a hím ugyanis karcsú teste mögé kényszeríti karjait. Nem tiltakozik, nem próbál szabadulni, hetyke, mégis magabiztos tartással viseli a rabságot. Mintha akkor is tudna egy biztos kiutat, mikor már sarokba szorították, mintha mindig elég sikamlós lenne ahhoz, hogy soha ne lehessen biztos fogást találni rajta.
Kellemes borzongás fut végig a gerincén az idomai közé hintett csókra. Fejét hátra vetve, félig lehunyt szemekkel élvezi az ajkak érintését.*
- Igazán? Talán elfeledted, hogy hat napig én is rendelkezem feletted?
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 14:52:05
Üzenet elküldve: 2015-11-18 14:52:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kharasshi felkacag, mikor a nevét hallja. Különös hangulata van a vérmes kis nőstény nyelvéről. Hát még az íze! Az a csók a szenvedély torkára fog és kifosztja, lángba borítja, hogy Kharasshi majd' beleszédül. Iluse öleli, derekára fonja a combjait, ő pedig a legszívesebben letépné magáról a lét minden zaboláját, hogy eleven lelke forrjon eggyé a másikéval, hogy a mámor izzó-forrongó bíbor napját emeljék az éjszakai égre.
Szinte észre sem veszi, hogy a nőstény fordít a helyzeten. Ujjai alatt szakad az anyag, ami eddig nem adta magát szépszerével, tenyere a bőr érzéki matériáját kutatja, markolja. Iluse mozdulatát mindjárt vezeti is tovább, s így bár ő van alul, de ülő helyzetbe emelkedik és újra a markába kaparintja a nőstény csuklóit. A karcsú test mögé feszíti őket és mély kortyokban nyelve a levegőt issza a fölé magasodó istennő éteri képét. A tetőcsonkon át beszűrődő holdvilág, a tűz démoni fényjátéka. Valószínűtlen jelenés.*
- Bizony, messze a hajnal *csókol Iluse keblei közé* -, s utána még hat napig az enyém vagy.
*Kharasshi felkacag, mikor a nevét hallja. Különös hangulata van a vérmes kis nőstény nyelvéről. Hát még az íze! Az a csók a szenvedély torkára fog és kifosztja, lángba borítja, hogy Kharasshi majd' beleszédül. Iluse öleli, derekára fonja a combjait, ő pedig a legszívesebben letépné magáról a lét minden zaboláját, hogy eleven lelke forrjon eggyé a másikéval, hogy a mámor izzó-forrongó bíbor napját emeljék az éjszakai égre.
Szinte észre sem veszi, hogy a nőstény fordít a helyzeten. Ujjai alatt szakad az anyag, ami eddig nem adta magát szépszerével, tenyere a bőr érzéki matériáját kutatja, markolja. Iluse mozdulatát mindjárt vezeti is tovább, s így bár ő van alul, de ülő helyzetbe emelkedik és újra a markába kaparintja a nőstény csuklóit. A karcsú test mögé feszíti őket és mély kortyokban nyelve a levegőt issza a fölé magasodó istennő éteri képét. A tetőcsonkon át beszűrődő holdvilág, a tűz démoni fényjátéka. Valószínűtlen jelenés.*
- Bizony, messze a hajnal *csókol Iluse keblei közé* -, s utána még hat napig az enyém vagy.
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 14:01:32
Üzenet elküldve: 2015-11-18 14:01:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alattomos, galád, aki mindig az alkalmat lesi, és nem rest bármilyen megtévesztést bevetni a sikerért. Kitelik tőle, ha valami nem tetszőt próbálnának vele tenni, nem azonnal, hanem a megfelelő lehetőségre várva vágna vissza keményen és kíméletlenül. Nem csoda hát, ha a vágy mellett az ösztönök a veszélyre is folyamatosan figyelmeztetik a hímet.
Az érzés azonban kölcsönös. Megtapasztalta, hogy képes meglepni a hímet, ám ha ez elmarad, vagy nem képes tartós előnyt kovácsolni belőle magának, könnyen vesztett helyzetben találhatja magát. Ettől lesz még csábítóbb az egész helyzet.
Eltöltött már egy néhány kellemes órát veszélyes alakokkal, de mégis más egy felszíni társaságát élveznie, mint egy mélységiét. Utóbbira pedig az elmúlt időszakban csúfosan kevés alkalma nyílt. Ugyan találkozott fajtájabeliekkel, de vagy nem keltették fel érdeklődését, vagy, hogy is mondta Ryz... házi nyúlra nem lövünk? Valami olyasmi. Ez a hím viszont más, alakult ki róla benne felemás kép, nem tagadhatja, kedvére való.
De ha azt hiszi, ennyi lett volna a küzdelem, s máris övé minden győzelem, csalatkoznia kell.*
- Nem emlékszem időkorlátra, a hajnal pedig még messze van Kharasshi. *Ugyan a mosolya már szerényebb, a skarlát tekintetekben villanó ravaszdi fény kétségessé teszi, hogy csak úgy hagyja elkönyvelni azt a két rovást. Hagyja, hadd ízlelgesse őt, hadd szabadítsa meg ruháitól, hadd érezze a vihar előtti csendet. Combjai a hímhez simulnak szorosan, szabaddá váló karjai átölelik, miközben éhes csókot oroz magának.
És ez az a pillanat, amikor a vihar előtti csend megszűnik. A karjai és a combjai ölelése szempillantás alatt szorosabbá válik, s az alattomos kis nőstény máris megpróbálkozik azzal, hogy megfordítsa a helyzetet, és ő kerüljön felülre.*
- Hidd el, ha nem lennél kedvemre való, arról már tudnál. De ki tudja, talán azzal jártál volna jobban. *Villantja ki a fogait gy ragadozó mosollyal.*
*Alattomos, galád, aki mindig az alkalmat lesi, és nem rest bármilyen megtévesztést bevetni a sikerért. Kitelik tőle, ha valami nem tetszőt próbálnának vele tenni, nem azonnal, hanem a megfelelő lehetőségre várva vágna vissza keményen és kíméletlenül. Nem csoda hát, ha a vágy mellett az ösztönök a veszélyre is folyamatosan figyelmeztetik a hímet.
Az érzés azonban kölcsönös. Megtapasztalta, hogy képes meglepni a hímet, ám ha ez elmarad, vagy nem képes tartós előnyt kovácsolni belőle magának, könnyen vesztett helyzetben találhatja magát. Ettől lesz még csábítóbb az egész helyzet.
Eltöltött már egy néhány kellemes órát veszélyes alakokkal, de mégis más egy felszíni társaságát élveznie, mint egy mélységiét. Utóbbira pedig az elmúlt időszakban csúfosan kevés alkalma nyílt. Ugyan találkozott fajtájabeliekkel, de vagy nem keltették fel érdeklődését, vagy, hogy is mondta Ryz... házi nyúlra nem lövünk? Valami olyasmi. Ez a hím viszont más, alakult ki róla benne felemás kép, nem tagadhatja, kedvére való.
De ha azt hiszi, ennyi lett volna a küzdelem, s máris övé minden győzelem, csalatkoznia kell.*
- Nem emlékszem időkorlátra, a hajnal pedig még messze van Kharasshi. *Ugyan a mosolya már szerényebb, a skarlát tekintetekben villanó ravaszdi fény kétségessé teszi, hogy csak úgy hagyja elkönyvelni azt a két rovást. Hagyja, hadd ízlelgesse őt, hadd szabadítsa meg ruháitól, hadd érezze a vihar előtti csendet. Combjai a hímhez simulnak szorosan, szabaddá váló karjai átölelik, miközben éhes csókot oroz magának.
És ez az a pillanat, amikor a vihar előtti csend megszűnik. A karjai és a combjai ölelése szempillantás alatt szorosabbá válik, s az alattomos kis nőstény máris megpróbálkozik azzal, hogy megfordítsa a helyzetet, és ő kerüljön felülre.*
- Hidd el, ha nem lennél kedvemre való, arról már tudnál. De ki tudja, talán azzal jártál volna jobban. *Villantja ki a fogait gy ragadozó mosollyal.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 13:06:29
Üzenet elküldve: 2015-11-18 13:06:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az est hűvöse egyre határozottabban kezd kiszorulni körükből. A szaporább lélegzet és az a még mindig ravasz csalást sejtető mosoly közelebb és közelebb szólítja a hímet. Mintha a mélység tárná ki felé hívogató karjait, hogy merítkezzen meg benne. Könnyen lehet, hogy az életével hazardírozik, ezt nem felejti el. De ha egy mélységi hím maga alá teper egy fajtájabéli nőstényt, ezt a tétet meg kell adnia. Itt nem holmi kis beképzelt fruskáról van szó, ahogy Arixu esetében. Iluse minden mozdulata, a pillantása, vonásainak csalárd játéka, az illata, az íze, mind-mind pattanásig kitolt feszültségben tartják veszélyérzékét. Ez pedig csak tápot ad annak az ősi zenének a vérében.
Óvatosan ízleli a mélyszürke bőrt, alig érintve ajkával, de forró leheletében bősz vágyak toporognak. A kérdésre megemelkedik kissé és helyezkedik is, hogy a nőstény térdei, combjai közé furakodjon.*
- Hazudsz *mondja.* - Megint. *Semmi kétség, Kharasshi fel kívánja róni a két nap jelét a maga számára ezért is.* - Az előbb kihátráltál.
*Bár nem szívesen, de elengedi a fogva tartott karokat, de csak hogy egyik kezén megtámaszkodva a másikkal nekilásson kibontogatni a nőstényt a ruháiból.*
- Talán inadba szállt a bátorságod? *kérdi egészen közel hajolva.* - Vagy talán *megáll egy pillanatra, hogy galád mosollyal pillantson végig a szemrevaló kis testen, melynek jeleiben azért ő maga is képes olvasni* - nem vagyok eléggé kedvedre való?
*Az est hűvöse egyre határozottabban kezd kiszorulni körükből. A szaporább lélegzet és az a még mindig ravasz csalást sejtető mosoly közelebb és közelebb szólítja a hímet. Mintha a mélység tárná ki felé hívogató karjait, hogy merítkezzen meg benne. Könnyen lehet, hogy az életével hazardírozik, ezt nem felejti el. De ha egy mélységi hím maga alá teper egy fajtájabéli nőstényt, ezt a tétet meg kell adnia. Itt nem holmi kis beképzelt fruskáról van szó, ahogy Arixu esetében. Iluse minden mozdulata, a pillantása, vonásainak csalárd játéka, az illata, az íze, mind-mind pattanásig kitolt feszültségben tartják veszélyérzékét. Ez pedig csak tápot ad annak az ősi zenének a vérében.
Óvatosan ízleli a mélyszürke bőrt, alig érintve ajkával, de forró leheletében bősz vágyak toporognak. A kérdésre megemelkedik kissé és helyezkedik is, hogy a nőstény térdei, combjai közé furakodjon.*
- Hazudsz *mondja.* - Megint. *Semmi kétség, Kharasshi fel kívánja róni a két nap jelét a maga számára ezért is.* - Az előbb kihátráltál.
*Bár nem szívesen, de elengedi a fogva tartott karokat, de csak hogy egyik kezén megtámaszkodva a másikkal nekilásson kibontogatni a nőstényt a ruháiból.*
- Talán inadba szállt a bátorságod? *kérdi egészen közel hajolva.* - Vagy talán *megáll egy pillanatra, hogy galád mosollyal pillantson végig a szemrevaló kis testen, melynek jeleiben azért ő maga is képes olvasni* - nem vagyok eléggé kedvedre való?
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 12:02:16
Üzenet elküldve: 2015-11-18 12:02:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán kevesebb tapasztalattal rendelkezik, mint a hím, ám ezt valamennyire kárpótolja a nevelés, amit kapott. Nem háborúban edződtek képességei, de hibákért épp ugyanúgy komoly árat kellett fizetni - mindkét világban. A mélységben az ármánnyal ismerkedett, a felszínen a harcos léttel, s mindkét téren elengedhetetlennek bizonyult a figyelem. tisztában lenni a környezettel, tisztában lenni a jelenlévőkkel, a viselkedésükkel, a reakcióikra, kiszúrni és értelmezni a legapróbb jeleket is. És ezek alapján eldönteni, mi lenne a legjobb döntés.
Csendben figyeli a hím ténykedését. hagy időt összeszedni magát, nem látja értelmét sem a további gyötrésnek, sem a faggatózásnak. Arra úgyis alattomosabb módszerei vannak, amikor az éberség már lankadni kezd, vagy amikor a beszélhetnék erősebb az óvatosságnál.
Némi érdeklődéssel figyeli a ló és gazdája közötti interakciót. Megtanulta megülni a felszín patásait, lovagolt is többször, de saját jószággal sosem rendelkezett. Sem hátasa, sem egyéb állata nem akadt, sem a mélyben, sem a felszínen, pedig egyre inkább az a benyomása, hasznos társak tudnak lenni. Elég csak az arcára tekinteni. A gazdáját védő beste nyoma örökre a vonásain maradt.
Az invitálás újfent némi habozásra készteti. ugyan vet egy pillantást a fegyvereire, de végül csak visszatelepedik Kharasshi mellé. Épp úgy, ahogy a kis pengét villantó közjáték előtt is hozzásimulva ült.
Ahogyan a kérdésére adandó válasz indul, meglepi. Kihátrálna a hím? Megelégszik a döntetlennel, csak kerüljék a további kínos helyzeteket és kényes témákat? Hihető eshetőség, és éppen itt követi el a hibát. Hogy elhiszi, ez a helyzet, s ezzel maga altatja el saját éberségét és gyanakvását. A hiba hamar meg is bosszulja magát, hiszen mire észbe kap, karjai már lefogva, ő pedig a hátán fekszik. Megint. Önkéntelenül is elmosolyodik. Ügyes. A hím tanult a korábbiakból.
A szíve máris hevesebben kezd verni a sarokba szorított helyzetben, de a savószín szemek pillantása egészen másképp pezsdíti már a vérét. Mellkasa a normálisnál kicsit gyorsabban emelkedik és süllyed, tekintete azonban nem arról árulkodik, hogy szorult helyzete miatt lenne. A korábbi mosolya szélesebben tér vissza.*
- Az előbb már bizonyítottam, hogy nem hátrálok egykönnyen, nemde?
*Talán kevesebb tapasztalattal rendelkezik, mint a hím, ám ezt valamennyire kárpótolja a nevelés, amit kapott. Nem háborúban edződtek képességei, de hibákért épp ugyanúgy komoly árat kellett fizetni - mindkét világban. A mélységben az ármánnyal ismerkedett, a felszínen a harcos léttel, s mindkét téren elengedhetetlennek bizonyult a figyelem. tisztában lenni a környezettel, tisztában lenni a jelenlévőkkel, a viselkedésükkel, a reakcióikra, kiszúrni és értelmezni a legapróbb jeleket is. És ezek alapján eldönteni, mi lenne a legjobb döntés.
Csendben figyeli a hím ténykedését. hagy időt összeszedni magát, nem látja értelmét sem a további gyötrésnek, sem a faggatózásnak. Arra úgyis alattomosabb módszerei vannak, amikor az éberség már lankadni kezd, vagy amikor a beszélhetnék erősebb az óvatosságnál.
Némi érdeklődéssel figyeli a ló és gazdája közötti interakciót. Megtanulta megülni a felszín patásait, lovagolt is többször, de saját jószággal sosem rendelkezett. Sem hátasa, sem egyéb állata nem akadt, sem a mélyben, sem a felszínen, pedig egyre inkább az a benyomása, hasznos társak tudnak lenni. Elég csak az arcára tekinteni. A gazdáját védő beste nyoma örökre a vonásain maradt.
Az invitálás újfent némi habozásra készteti. ugyan vet egy pillantást a fegyvereire, de végül csak visszatelepedik Kharasshi mellé. Épp úgy, ahogy a kis pengét villantó közjáték előtt is hozzásimulva ült.
Ahogyan a kérdésére adandó válasz indul, meglepi. Kihátrálna a hím? Megelégszik a döntetlennel, csak kerüljék a további kínos helyzeteket és kényes témákat? Hihető eshetőség, és éppen itt követi el a hibát. Hogy elhiszi, ez a helyzet, s ezzel maga altatja el saját éberségét és gyanakvását. A hiba hamar meg is bosszulja magát, hiszen mire észbe kap, karjai már lefogva, ő pedig a hátán fekszik. Megint. Önkéntelenül is elmosolyodik. Ügyes. A hím tanult a korábbiakból.
A szíve máris hevesebben kezd verni a sarokba szorított helyzetben, de a savószín szemek pillantása egészen másképp pezsdíti már a vérét. Mellkasa a normálisnál kicsit gyorsabban emelkedik és süllyed, tekintete azonban nem arról árulkodik, hogy szorult helyzete miatt lenne. A korábbi mosolya szélesebben tér vissza.*
- Az előbb már bizonyítottam, hogy nem hátrálok egykönnyen, nemde?
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-18 10:15:00
Üzenet elküldve: 2015-11-18 10:15:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nőstény visszavonul. Nem kel még fel, hiszen Kharasshi a csuklóját szorítja. És mást is. Rá kell jöjjön, hogy szabad keze bizony a nőstény combját markolja. De enged. Félrefordítja a pillantását is, míg egy kicsit összekapja a gondolatait. Ezek az átkozott viharok nem csillapodnak. S még így is, hogy kifelé alig engedi megmutatkozni őket, még így is milyen óvatosságra intenek egy ilyen megátalkodott némbert is.
Elfogadja a segítő jobbot és feltápászkodik maga is. Felveszi a földről az álnok köpenyt, s megrázza kissé, hogy megszabadítsa a portól és a ráakaszkodó száraz levelektől.
A kis intermezzo után ezúttal a hátasához indul. Bitang persze rá se igazán hederített a történésekre egy-egy unott horkantástól eltekintve. Most viszont hálásan fogadja, hogy gazdája végre leszerszámozza. Hálásan. Ami annyit tesz, hogy egy amolyan "már épp ideje volt" prüszkölés kíséretében megrázza magát.*
- Ha elcsatangolsz, itt hagylak a farkasoknak *morogja a hím a kesely csődör felé félhangosan.
Mielőtt visszatelepedne a tűz mellé, Kharasshi a csizmája orrát pallosa keresztvasa alá akasztja. Jelzésértékkel hagy teret a hangnak ahogy a fém csúszik, döcög a töredezett márványpadlón, amidőn közelebb húzza a fegyvert. Nem fenyegetés, ez egyértelmű. Inkább csak némi balzsam a sértett férfiúi önérzetre.
Kharasshi visszaül korábbi helyére és tesz néhány fadarabot még a tűzre. Aztán csak lehorgasztja a fejét kissé. Sóhajt. A kérdésre nem válaszol mindjárt, csupán várakozólag kitárja balfelől a köpeny szárnyát és felsandít a nőstényre. Kivárja, míg Iluse visszahelyezkedik mellé. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem hozzá bújva, ahogy korábban. Csak ekkor ereszti a vállára a köpenyt.*
- Lássuk csak *dünnyögi kissé összeszűkített pillantással. Mi tagadás, a játék kezd messzire menni, Kharasshi pedig mintha azt fontolgatná, hogy kihátrál. Vagy... valami egészen mást.
Ezúttal nem hagy egy pillanatnyi időt sem a nősténynek. Elkapja a karjait és már a hátára is fordította. A köpeny ezúttal kiköszörüli a csorbát, hiszen ölelése jócskán Kharasshi kezére játszik.
Ahogy a nőstény fölé hajol, a fakó tekintet parázslásából látszik, hogy aminek az imént még megálljt parancsolt, most teljes valójában megkapta az irányítást.*
- Kívánom *mondja lassú, mély tónusokon. Pillantása végigsiklik a nőstény vonásain, lélegzetének ütemén. Mintha csak azt latolgatná, hol kezdjen a lakomának, de nincs benne elbizakodottság. Minden érzékével a nőstényre figyel, hogy ha valamivel próbálkozna, azonnal tudjon reagálni. Ezzel az óvatos határozottsággal hajol közelebb, hogy aprót harapjon Iluse ajkába.*
- És te?
*A nőstény visszavonul. Nem kel még fel, hiszen Kharasshi a csuklóját szorítja. És mást is. Rá kell jöjjön, hogy szabad keze bizony a nőstény combját markolja. De enged. Félrefordítja a pillantását is, míg egy kicsit összekapja a gondolatait. Ezek az átkozott viharok nem csillapodnak. S még így is, hogy kifelé alig engedi megmutatkozni őket, még így is milyen óvatosságra intenek egy ilyen megátalkodott némbert is.
Elfogadja a segítő jobbot és feltápászkodik maga is. Felveszi a földről az álnok köpenyt, s megrázza kissé, hogy megszabadítsa a portól és a ráakaszkodó száraz levelektől.
A kis intermezzo után ezúttal a hátasához indul. Bitang persze rá se igazán hederített a történésekre egy-egy unott horkantástól eltekintve. Most viszont hálásan fogadja, hogy gazdája végre leszerszámozza. Hálásan. Ami annyit tesz, hogy egy amolyan "már épp ideje volt" prüszkölés kíséretében megrázza magát.*
- Ha elcsatangolsz, itt hagylak a farkasoknak *morogja a hím a kesely csődör felé félhangosan.
Mielőtt visszatelepedne a tűz mellé, Kharasshi a csizmája orrát pallosa keresztvasa alá akasztja. Jelzésértékkel hagy teret a hangnak ahogy a fém csúszik, döcög a töredezett márványpadlón, amidőn közelebb húzza a fegyvert. Nem fenyegetés, ez egyértelmű. Inkább csak némi balzsam a sértett férfiúi önérzetre.
Kharasshi visszaül korábbi helyére és tesz néhány fadarabot még a tűzre. Aztán csak lehorgasztja a fejét kissé. Sóhajt. A kérdésre nem válaszol mindjárt, csupán várakozólag kitárja balfelől a köpeny szárnyát és felsandít a nőstényre. Kivárja, míg Iluse visszahelyezkedik mellé. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem hozzá bújva, ahogy korábban. Csak ekkor ereszti a vállára a köpenyt.*
- Lássuk csak *dünnyögi kissé összeszűkített pillantással. Mi tagadás, a játék kezd messzire menni, Kharasshi pedig mintha azt fontolgatná, hogy kihátrál. Vagy... valami egészen mást.
Ezúttal nem hagy egy pillanatnyi időt sem a nősténynek. Elkapja a karjait és már a hátára is fordította. A köpeny ezúttal kiköszörüli a csorbát, hiszen ölelése jócskán Kharasshi kezére játszik.
Ahogy a nőstény fölé hajol, a fakó tekintet parázslásából látszik, hogy aminek az imént még megálljt parancsolt, most teljes valójában megkapta az irányítást.*
- Kívánom *mondja lassú, mély tónusokon. Pillantása végigsiklik a nőstény vonásain, lélegzetének ütemén. Mintha csak azt latolgatná, hol kezdjen a lakomának, de nincs benne elbizakodottság. Minden érzékével a nőstényre figyel, hogy ha valamivel próbálkozna, azonnal tudjon reagálni. Ezzel az óvatos határozottsággal hajol közelebb, hogy aprót harapjon Iluse ajkába.*
- És te?
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:27:00
Üzenet elküldve: 2015-11-17 21:27:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hogy ilyen reakciókra számított-e, azt nem teszi közkincsé, ellenben vagy így, vagy úgy, de nyertes helyzetté csavarja a dolgok alakulását. Kedve lenne tovább menni, sokkal sokkal tovább menni, de se nem ostoba, se nem vak, ellenkező esetben már rég a föld alá lenne temetve. Vagy egy kóbor eb lakmározna belőle egy sikátorban valahol, a végeredmény szempontjából egyre megy. Ezúttal ő az, aki az alvó oroszlánt piszkálja, s tanulva más kárán, inkább bezsebeli a nyereményt.*
- Két vonás a válaszért, és még kettő. *Bólint elégedetten. Combjai szoros ölelése máris gyengül, jelezve ezzel, hogy lezártnak tekinti ezt a játszmát, ám leszállni csak akkor száll le a hímről, ha csuklója már szabad.
Tőrét bal kezébe veszi, és bajtársi jobbot nyújt a hímnek a talpra állást segítendő, hogy elfogadja-e a segítséget vagy sem, az már rajta áll. A penge eztán visszakerül a többi fegyverhez, a rá eső szerepet betöltötte, a főszerep most ismét az íróeszközül szolgáló ágé. Hamar behúzza a két vonalat magának, és a ráadás kettő sem marad el. Az állás így döntetlenre módosult. Rezzenéstelen arccal konstatálja az új állást, belül viszont roppant elégedett. De mint általában, most is ura vonásainak, és nem enged teret érzelmeinek, csak amit láttatni akar, az léphet színre.
A korábbi helyére azonban még nem telepedik vissza. Egyrészt nem biztos benne, az előbbi kis akciója után vajon miképp reagálna a hím, másrészt vajon mivel torolná meg rajta az orvul szerzett két napot.*
- Kívánod még folytatni a játékot? Mert ez esetben te jössz. *Semleges hangnemet üt meg, miközben fürkészőn méregeti a hímet. Egyelőre megint az óvatos lavírozás mellett dönt, hiszen nem érzi úgy, hogy kiért volna az ingoványos talajról, és nem szeretne komolyan újat húzni egy labilis kedélyű kardforgatóval. A meglepetés az előbb az ő oldalán állt, fordított esetben viszont komoly pácba kerülhetne.*
*Hogy ilyen reakciókra számított-e, azt nem teszi közkincsé, ellenben vagy így, vagy úgy, de nyertes helyzetté csavarja a dolgok alakulását. Kedve lenne tovább menni, sokkal sokkal tovább menni, de se nem ostoba, se nem vak, ellenkező esetben már rég a föld alá lenne temetve. Vagy egy kóbor eb lakmározna belőle egy sikátorban valahol, a végeredmény szempontjából egyre megy. Ezúttal ő az, aki az alvó oroszlánt piszkálja, s tanulva más kárán, inkább bezsebeli a nyereményt.*
- Két vonás a válaszért, és még kettő. *Bólint elégedetten. Combjai szoros ölelése máris gyengül, jelezve ezzel, hogy lezártnak tekinti ezt a játszmát, ám leszállni csak akkor száll le a hímről, ha csuklója már szabad.
Tőrét bal kezébe veszi, és bajtársi jobbot nyújt a hímnek a talpra állást segítendő, hogy elfogadja-e a segítséget vagy sem, az már rajta áll. A penge eztán visszakerül a többi fegyverhez, a rá eső szerepet betöltötte, a főszerep most ismét az íróeszközül szolgáló ágé. Hamar behúzza a két vonalat magának, és a ráadás kettő sem marad el. Az állás így döntetlenre módosult. Rezzenéstelen arccal konstatálja az új állást, belül viszont roppant elégedett. De mint általában, most is ura vonásainak, és nem enged teret érzelmeinek, csak amit láttatni akar, az léphet színre.
A korábbi helyére azonban még nem telepedik vissza. Egyrészt nem biztos benne, az előbbi kis akciója után vajon miképp reagálna a hím, másrészt vajon mivel torolná meg rajta az orvul szerzett két napot.*
- Kívánod még folytatni a játékot? Mert ez esetben te jössz. *Semleges hangnemet üt meg, miközben fürkészőn méregeti a hímet. Egyelőre megint az óvatos lavírozás mellett dönt, hiszen nem érzi úgy, hogy kiért volna az ingoványos talajról, és nem szeretne komolyan újat húzni egy labilis kedélyű kardforgatóval. A meglepetés az előbb az ő oldalán állt, fordított esetben viszont komoly pácba kerülhetne.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:30:48
Üzenet elküldve: 2015-11-17 18:30:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát persze. Erre azért gondolhatott volna. Talán gondolt is, s végig szándékosan terelgette ilyen irányba a játszmát egy csendesen duruzsoló sugallatot követve, ami nagyon, nagyon-nagyon ősi nyelven hívja.
Megborzong az érintésre, de ez nem az a fajta borzongás ami valami ellen kel fel. Nem. Ez az, amikor valamire minden érzék válaszol. Egy mély szusszanás erejéig magával ragadja az érzés, de a következő pillanatban elkapja a nőstény csuklóját, mely az öve felé vonul.
Pillantása tanúskodik róla, hogy minden akaraterejével kapaszkodik a józanságba.*
- Két vonás a válaszért *szűri a fogai közt* - és kettő ráadás.
*Alkunak alku, de akármennyire is tűnik vesztettnek a helyzete, Kharasshi hangjában mintha olyasmi morajlana, ami azt súgja, a nőstény érdekében egyezkedik. Addig, amíg érkezése van megtenni.
Az aljas incselkedés, a fogak villanása, az alattomos mosoly, a penge kettejük között. Régi dallam ez. Minden fajtájukbéli ismeri a zenéjét. Kharasshi pedig most erősebben hallja a hívását, mint bármikor. Az igazán komoly sebek mindig hazavezetik a kóbor lelkeket. A szülői házba, az óhazába vagy a kezdetekhez. Kharasshi pedig igen, ösztönösen érzi, hogy milyen felszabadító lenne elmerülni ebben a hívásban. Utat engedni annak az ősi szólamnak. Mégis tartja magát. Eltemette Ydrisst, de valamiképp még mindig tovább kapaszkodik belé. Becses és mérgező kolonc ez, amit most fenyegetve érez. Mint aki lassacskán meghasonlik önmagával. Menne is, maradna is.*
*Hát persze. Erre azért gondolhatott volna. Talán gondolt is, s végig szándékosan terelgette ilyen irányba a játszmát egy csendesen duruzsoló sugallatot követve, ami nagyon, nagyon-nagyon ősi nyelven hívja.
Megborzong az érintésre, de ez nem az a fajta borzongás ami valami ellen kel fel. Nem. Ez az, amikor valamire minden érzék válaszol. Egy mély szusszanás erejéig magával ragadja az érzés, de a következő pillanatban elkapja a nőstény csuklóját, mely az öve felé vonul.
Pillantása tanúskodik róla, hogy minden akaraterejével kapaszkodik a józanságba.*
- Két vonás a válaszért *szűri a fogai közt* - és kettő ráadás.
*Alkunak alku, de akármennyire is tűnik vesztettnek a helyzete, Kharasshi hangjában mintha olyasmi morajlana, ami azt súgja, a nőstény érdekében egyezkedik. Addig, amíg érkezése van megtenni.
Az aljas incselkedés, a fogak villanása, az alattomos mosoly, a penge kettejük között. Régi dallam ez. Minden fajtájukbéli ismeri a zenéjét. Kharasshi pedig most erősebben hallja a hívását, mint bármikor. Az igazán komoly sebek mindig hazavezetik a kóbor lelkeket. A szülői házba, az óhazába vagy a kezdetekhez. Kharasshi pedig igen, ösztönösen érzi, hogy milyen felszabadító lenne elmerülni ebben a hívásban. Utat engedni annak az ősi szólamnak. Mégis tartja magát. Eltemette Ydrisst, de valamiképp még mindig tovább kapaszkodik belé. Becses és mérgező kolonc ez, amit most fenyegetve érez. Mint aki lassacskán meghasonlik önmagával. Menne is, maradna is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258