Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-10 22:59:47
Üzenet elküldve: 2016-01-10 22:59:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//A Felderítőraj//
*A többiekhez nem meglepő módon hasonlóan ringatózik kölcsönlova hátán az erőszélen, miközben egyre közelebb érnek a kastélyhoz.*
~Dögfészek.~
*Szalad át fején a gondolat, ahogy az épület felé fordítja arcát, megcsodálván a romokat a fura fényekkel. Összevonja szemöldökét, majd körbe pillog, fülel.
Fogalma sincs, milyen hangja van egy élőhalottnak, egyszerűen képtelen felidézni azokét, amik a városban próbálták megharapni őket. Van-e különbség szaftos és csontos hulla között? Valamelyik vajon könnyebben meghal, mint a másik? Szeretné megkérdezni a többieket, de nem akar így, viszonylag közel a tűzhöz felesleges zajt csapni a hangjával. Inkább csendesen szuszogja a sós, tengeri levegőt, mielőtt felkúszna orrjárataiban a holtak bűze és ráncokat varázsolna arcára az undor.*
//A Felderítőraj//
*A többiekhez nem meglepő módon hasonlóan ringatózik kölcsönlova hátán az erőszélen, miközben egyre közelebb érnek a kastélyhoz.*
~Dögfészek.~
*Szalad át fején a gondolat, ahogy az épület felé fordítja arcát, megcsodálván a romokat a fura fényekkel. Összevonja szemöldökét, majd körbe pillog, fülel.
Fogalma sincs, milyen hangja van egy élőhalottnak, egyszerűen képtelen felidézni azokét, amik a városban próbálták megharapni őket. Van-e különbség szaftos és csontos hulla között? Valamelyik vajon könnyebben meghal, mint a másik? Szeretné megkérdezni a többieket, de nem akar így, viszonylag közel a tűzhöz felesleges zajt csapni a hangjával. Inkább csendesen szuszogja a sós, tengeri levegőt, mielőtt felkúszna orrjárataiban a holtak bűze és ráncokat varázsolna arcára az undor.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-10 21:38:03
Üzenet elküldve: 2016-01-10 21:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//A Felderítőraj//
*Már azt is kisebb csodának éri meg, hogy az alatta ringó, döcögő ló mozgására nem alszik el. Abban reménykedett, hogy a hátason eltöltött idő kicsit felrázza, de nem így lett. A két óra pihenő úgy szállt el, mintha nem is lett volna, és pillanatnyilag nem tudná megmondani, használt-e a szemhunyásnyi idő, vagy inkább ártott.
Mindenesetre zokszó nélkül halad a többiekkel kissé bágyatagon, és persze igyekszik szemmel tartani a környéket. Igaz a sötétben egy félvérnek megvannak a maga hátrányai-e téren. Ám mire a kastélyhoz érnek már pirkad, így némileg jobb esélyekkel lát neki a terepszemlének.
Mintha látna valami mozgást a kastélynál, de bármennyire dörzsöli a szemét, bármennyire hunyorít, a részletekből alig-alig tud bármit is kivenni. Talán a fáradtság, talán csak ennyire javította fel látását az elf vér.*
//A Felderítőraj//
*Már azt is kisebb csodának éri meg, hogy az alatta ringó, döcögő ló mozgására nem alszik el. Abban reménykedett, hogy a hátason eltöltött idő kicsit felrázza, de nem így lett. A két óra pihenő úgy szállt el, mintha nem is lett volna, és pillanatnyilag nem tudná megmondani, használt-e a szemhunyásnyi idő, vagy inkább ártott.
Mindenesetre zokszó nélkül halad a többiekkel kissé bágyatagon, és persze igyekszik szemmel tartani a környéket. Igaz a sötétben egy félvérnek megvannak a maga hátrányai-e téren. Ám mire a kastélyhoz érnek már pirkad, így némileg jobb esélyekkel lát neki a terepszemlének.
Mintha látna valami mozgást a kastélynál, de bármennyire dörzsöli a szemét, bármennyire hunyorít, a részletekből alig-alig tud bármit is kivenni. Talán a fáradtság, talán csak ennyire javította fel látását az elf vér.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-08 22:56:05
Üzenet elküldve: 2016-01-08 22:56:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* A kis csapat taktikusan kerülve meg a pusztát érkezik meg a romos Grombar kastély mögötti erdőségekbe. A fák jó fedezéket nyújtanak ugyan, de nagy a táv innen még az építményig melyen inkább a puszta látképe dominál mintsem a komoly erdőségek.
De nem kell túl közel menniük, hogy lássanak ezt azt. Egész ide úton láthatóak voltak halovány fények a romokból kiszűrődve. Innen is ez látszik. Az elf szemek távolabb is látnak az embernél így az ezzel megáldott fajok (mint pl Syoud) mozgolódást is kivehetnek a baljós romok környékén.
Szaggatottan mozgó emberi alakok, csontos küllemű katonák. S egy nő alakot, magas vékony női alak, legalább is messziről annak tűnik, hosszú foszlott ruházatából nem sok maradt meg. Zöldes fények villannak körötte s a föld mozdul előtte, újabb alakok csatlakoznak a szép számú csapathoz. Majd az alak elvonul, vissza a romok közé.
Az erdő csendes, egyetlen neszt sem hallani, nem mozdul semmi, csupán enyhe szellő csapja meg a csapatot, a tenger felől sós illatot cipelve, melynek helyét hamarosan átveheti majd a rothadás bűzlő szaga. *
* A kis csapat taktikusan kerülve meg a pusztát érkezik meg a romos Grombar kastély mögötti erdőségekbe. A fák jó fedezéket nyújtanak ugyan, de nagy a táv innen még az építményig melyen inkább a puszta látképe dominál mintsem a komoly erdőségek.
De nem kell túl közel menniük, hogy lássanak ezt azt. Egész ide úton láthatóak voltak halovány fények a romokból kiszűrődve. Innen is ez látszik. Az elf szemek távolabb is látnak az embernél így az ezzel megáldott fajok (mint pl Syoud) mozgolódást is kivehetnek a baljós romok környékén.
Szaggatottan mozgó emberi alakok, csontos küllemű katonák. S egy nő alakot, magas vékony női alak, legalább is messziről annak tűnik, hosszú foszlott ruházatából nem sok maradt meg. Zöldes fények villannak körötte s a föld mozdul előtte, újabb alakok csatlakoznak a szép számú csapathoz. Majd az alak elvonul, vissza a romok közé.
Az erdő csendes, egyetlen neszt sem hallani, nem mozdul semmi, csupán enyhe szellő csapja meg a csapatot, a tenger felől sós illatot cipelve, melynek helyét hamarosan átveheti majd a rothadás bűzlő szaga. *
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:15:30
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:15:30
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//A Felderítőraj//
*Nem sokkal korábban már járt erre, és azóta is áldja az eszét, hogy nem játszotta az ostoba - és rövid időn belül meglehetősen halott - hőst, hanem visszasöpört a többiekhez. Pedig ennyire délre még csak nem is lovagolt le akkor, mint most, Aletai vezetésével.*
*Kérdős tekintettel pillant Aletaira, miközben éles elf szemeivel igyekszik a pirkadat adta lehetőségeket a végsőkig kihasználni. Kezében töltött számszeríj pihen, de gondolatai igen gyakran frissen készült fokosa felé kalandoznak. Az élőholtak ellen alkalmasabb fegyvernek tűnik a nyílnál.*
//A Felderítőraj//
*Nem sokkal korábban már járt erre, és azóta is áldja az eszét, hogy nem játszotta az ostoba - és rövid időn belül meglehetősen halott - hőst, hanem visszasöpört a többiekhez. Pedig ennyire délre még csak nem is lovagolt le akkor, mint most, Aletai vezetésével.*
*Kérdős tekintettel pillant Aletaira, miközben éles elf szemeivel igyekszik a pirkadat adta lehetőségeket a végsőkig kihasználni. Kezében töltött számszeríj pihen, de gondolatai igen gyakran frissen készült fokosa felé kalandoznak. Az élőholtak ellen alkalmasabb fegyvernek tűnik a nyílnál.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-07 21:35:57
Üzenet elküldve: 2016-01-07 21:35:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//A Felderítőraj//
*Útjuk tehát Kalácsfalváról vezetett idáig, ám a háborús helyzet miatt nem érkezhettek egyenes úton. A meglehetően nagy kerülőút zavartalan bejárásához segítségükre volt egy térkép, amit Amon Ruadhról hozott az orgyilkos, bár kétségtelen, hogy egy ideje már feltérképezetlen területen járnak, méghozzá fák között. A Grombar kastély mögött ugyanis rátaláltak arra az erdőre, ahol nem túl sok halandó fordult meg Lanawin ismert világából. Ki tudja, hogy mit rejt az erdő? Vajon jobban kell majd félniük tőle, mint a kikötő felé tartó élőholt seregektől? Meglehet. De sokkal valószínűbb, hogy az ismeretlenről való félelem különbözteti meg csupán a többi erdőtől. Ezúttal talán szövetségesül szolgál majd a felderítőknek, kik a lombok és az aljnövényzet takarását kihasználva kikémlelhetik a kastély titkait. A kerülés egyébként egy közel fél napos utat jelentett, méghozzá lóháton. Miután már késő délután volt, hogy elindultak, az éjszakát utazással töltötték, kihasználva az éj leplét a nyílt terepen való átkeléshez. Most épp csak megvirradt, amikor beértek a fák közé. Most, ha jól számítunk, akkor egy kilométer van még a kastélyig, bár jó esély van rá, hogy az erdős terület nem fogja végig elrejteni őket az avatatlan szemek elől. Ha esetlen eljön majd a széle, alkalmazkodni fognak a terepviszonyokhoz.*
//A Felderítőraj//
*Útjuk tehát Kalácsfalváról vezetett idáig, ám a háborús helyzet miatt nem érkezhettek egyenes úton. A meglehetően nagy kerülőút zavartalan bejárásához segítségükre volt egy térkép, amit Amon Ruadhról hozott az orgyilkos, bár kétségtelen, hogy egy ideje már feltérképezetlen területen járnak, méghozzá fák között. A Grombar kastély mögött ugyanis rátaláltak arra az erdőre, ahol nem túl sok halandó fordult meg Lanawin ismert világából. Ki tudja, hogy mit rejt az erdő? Vajon jobban kell majd félniük tőle, mint a kikötő felé tartó élőholt seregektől? Meglehet. De sokkal valószínűbb, hogy az ismeretlenről való félelem különbözteti meg csupán a többi erdőtől. Ezúttal talán szövetségesül szolgál majd a felderítőknek, kik a lombok és az aljnövényzet takarását kihasználva kikémlelhetik a kastély titkait. A kerülés egyébként egy közel fél napos utat jelentett, méghozzá lóháton. Miután már késő délután volt, hogy elindultak, az éjszakát utazással töltötték, kihasználva az éj leplét a nyílt terepen való átkeléshez. Most épp csak megvirradt, amikor beértek a fák közé. Most, ha jól számítunk, akkor egy kilométer van még a kastélyig, bár jó esély van rá, hogy az erdős terület nem fogja végig elrejteni őket az avatatlan szemek elől. Ha esetlen eljön majd a széle, alkalmazkodni fognak a terepviszonyokhoz.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-23 14:55:42
Üzenet elküldve: 2015-11-23 14:55:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Van néhány roppant egyszerű elv, amit követni szokott életében. Az egyik, hogy amit akar, megszerzi, bármit is kelljen bevetnie azért. Amúgy sem szokása válogatni az eszközökben, nem az a finnyás fajta, e téren sem. A másik pedig, hogy amit bezsebelhet másoktól, azt be is hajtja. Ha már valamiért megküzdött, és elérte, nem hagyja, hogy csak úgy kicsússzon a karmai közül. Ugyan ezzel a maga hat napjának is sorra kell kerülnie, de legyen. Rosszabb békát is le kellett már nyelnie élete során nagybátyja leckéi által, amik persze arra voltak hivatottak, hogy megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket. És hogy igyekezzen azokat is a maga kedvére formálni.
A fülébe suttogott replika kellemes borzongást ébreszt porcikáiban. Bizony, e két ígéret már-már felér egy esküvel is, ami garantálja, hogy keresztezik még egymás útját. És hogy mi lesz annak a vége? Hogy miképp alakul ismeretségük, miután mindketten túlestek a másiknak járó engedelmességen? Nem tudja, és épen ez a bizonytalanság pezsdíti fel annyira. Hiába kell majd neki is meghajtania fejét a másik parancsára, nem csak kíváncsian, de izgalommal várja a kihívást.
Úti célja most a Szántóföldek felé viszi, ott vesz búcsút a hímtől.*
- Ne aggódj, majd behajtom a tartozást. *Mosolyodik el állát picit megemelve az érintésre.
Öt nap múlva. Még figyeli a távolodó lovas alakját, majd maga is elindul gyalogszerrel. Valóban, jobb, ha lezárja saját ügyeit, mielőtt ebbe az egészbe fejest ugrana.*
*Van néhány roppant egyszerű elv, amit követni szokott életében. Az egyik, hogy amit akar, megszerzi, bármit is kelljen bevetnie azért. Amúgy sem szokása válogatni az eszközökben, nem az a finnyás fajta, e téren sem. A másik pedig, hogy amit bezsebelhet másoktól, azt be is hajtja. Ha már valamiért megküzdött, és elérte, nem hagyja, hogy csak úgy kicsússzon a karmai közül. Ugyan ezzel a maga hat napjának is sorra kell kerülnie, de legyen. Rosszabb békát is le kellett már nyelnie élete során nagybátyja leckéi által, amik persze arra voltak hivatottak, hogy megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket. És hogy igyekezzen azokat is a maga kedvére formálni.
A fülébe suttogott replika kellemes borzongást ébreszt porcikáiban. Bizony, e két ígéret már-már felér egy esküvel is, ami garantálja, hogy keresztezik még egymás útját. És hogy mi lesz annak a vége? Hogy miképp alakul ismeretségük, miután mindketten túlestek a másiknak járó engedelmességen? Nem tudja, és épen ez a bizonytalanság pezsdíti fel annyira. Hiába kell majd neki is meghajtania fejét a másik parancsára, nem csak kíváncsian, de izgalommal várja a kihívást.
Úti célja most a Szántóföldek felé viszi, ott vesz búcsút a hímtől.*
- Ne aggódj, majd behajtom a tartozást. *Mosolyodik el állát picit megemelve az érintésre.
Öt nap múlva. Még figyeli a távolodó lovas alakját, majd maga is elindul gyalogszerrel. Valóban, jobb, ha lezárja saját ügyeit, mielőtt ebbe az egészbe fejest ugrana.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-23 12:31:47
Üzenet elküldve: 2015-11-23 12:31:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A retorziót hallva elmerengő mosoly suhan át a zord vonásokon. Különös megnyugvással tölti el az ígéret.
~A világ végéről is...~
Megnyugvással és némi kényelmetlen szorongással, ami jeges ujjakkal simít végig a gerince mentén. Zavarba ejtő érzés. Ebben az ígéretben olyasvalami szólal, ami az esküvések megmásíthatatlan betűit rója a lét testébe. Felkavaró zönge és ugyanakkor megtisztelő kiváltság is. Méltó választ kér a hímtől, s bizony nem kell erőlködnie vele. Kharasshi a nőstény fülébe súg ismét, mint egy távoli zuhatag borzongató robajlása.*
- Ne legyen kétséged. Akár a pokolból is visszatérek a jussomért. Megtalállak.
*Sejti, hogy nem nagylelkű áldozat volt a haladék. Valószínűleg a nősténynek is van mit elintéznie. Mindenesetre a várakozás már most szorongatja Kharasshi mellkasát, akár az indulás percei csata előtt.
Arra veszi az irányt, amerre Iluse kéri, s épségben eljuttatja utasát a kívánt helyre. Lesegíti a nyeregből, de mielőtt indulna még lehajol hozzá.*
- Elbúcsúznék illőn *simít egy galád félmosollyal a lány álla alá* -, de ha időben Artheniorba akarok érni, muszáj teendőim után néznem.
*Megtáncoltatja a kesely csődört a nőstény körül, aztán véknyába vágja a sarkát, s csak egy távolba vesző mondatot hagy maga után.*
- Öt nap múlva!
*A retorziót hallva elmerengő mosoly suhan át a zord vonásokon. Különös megnyugvással tölti el az ígéret.
~A világ végéről is...~
Megnyugvással és némi kényelmetlen szorongással, ami jeges ujjakkal simít végig a gerince mentén. Zavarba ejtő érzés. Ebben az ígéretben olyasvalami szólal, ami az esküvések megmásíthatatlan betűit rója a lét testébe. Felkavaró zönge és ugyanakkor megtisztelő kiváltság is. Méltó választ kér a hímtől, s bizony nem kell erőlködnie vele. Kharasshi a nőstény fülébe súg ismét, mint egy távoli zuhatag borzongató robajlása.*
- Ne legyen kétséged. Akár a pokolból is visszatérek a jussomért. Megtalállak.
*Sejti, hogy nem nagylelkű áldozat volt a haladék. Valószínűleg a nősténynek is van mit elintéznie. Mindenesetre a várakozás már most szorongatja Kharasshi mellkasát, akár az indulás percei csata előtt.
Arra veszi az irányt, amerre Iluse kéri, s épségben eljuttatja utasát a kívánt helyre. Lesegíti a nyeregből, de mielőtt indulna még lehajol hozzá.*
- Elbúcsúznék illőn *simít egy galád félmosollyal a lány álla alá* -, de ha időben Artheniorba akarok érni, muszáj teendőim után néznem.
*Megtáncoltatja a kesely csődört a nőstény körül, aztán véknyába vágja a sarkát, s csak egy távolba vesző mondatot hagy maga után.*
- Öt nap múlva!
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-22 17:57:21
Üzenet elküldve: 2015-11-22 17:57:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elfogadja a segítséget a lóra szállásban, és fellendül a nyeregbe Kharasshi elé. Azonban bármennyire is nyugodtnak látszódjon, azért őt is aggasztja a rá szabott hat nap. Fogalma sincs, mik a hím céljai, és még nem ismerte ki elégé ahhoz, hogy sejtse, miféle húzásokkal fog előállni, ha a nőstény lesz kénytelen engedelmeskedni neki.*
- Nocsak, talán ennyire önálló akarattal bír? De nem kell aggódnia, kivételes alkalom. *Igen, ha minden rendben megy, akkor ő gazdagabb egy lóval, a többiek pedig ki lesznek fizetve. Ha nem, elevenen fogja megnyúzni azt a mihaszna orgyilkost. Az ő ostobasága okozta a kalamajkát és a késlekedést, ezek utána az a minimum, hogy ennyit el tud intézni. Bár akkor sem vár rá derűs sors, ha áron alul adja el a holmikat. Mert akkor nem csak Iluse fogja leverni rajta, hanem a két ork is.*
- Hmm? *Jelzi ezzel, hogy figyelme a hímé. Ó nagyon is, egy ilyen szép és kedves indítás után valami turpisság következik, ezt garantálja. Végig hallgatja Kharasshit, anélkül, hogy félbe szakítaná. Tehát neki is lenne néhány lezárandó ügye. Kíváncsisága azonnal ébredezni kezd, ám ezúttal még visszatartja. Hiszen neki is ez a problémája, hogy körmére kellene néznie egyik félig-volt emberének. Ráadásul, ha rábólint a haladékra, nem csak a maga dolgát könnyíti meg, de egy fuvart is kap.*
- Nos, legyen hát. *Bólint rá lassan, mint aki komoly áldozatot hoz meg a másik kedvéért.* - De remélem tudod, ha át akarsz verni, a világ végéről is visszahozlak, és akkor már nem csak hat nap lesz belőle. *Duruzsolja félig-meddig komolytalanul, félig viszont nagyon is komolyan.*
- Öt nap múlva Artheniorban, a Barakkban. Ott találkozunk, kora reggel. *Ennyi időt ad magának és a hímnek is, alkudozni erről nem óhajt. A Barakk. Ahol egy napra lecsukták a társát - véleménye szerint, mert sötételf volt, és az egyik őr rohadtul unatkozott. Hát most mindjárt megint kettővel fogja borzolni az idegeiket.*
*Elfogadja a segítséget a lóra szállásban, és fellendül a nyeregbe Kharasshi elé. Azonban bármennyire is nyugodtnak látszódjon, azért őt is aggasztja a rá szabott hat nap. Fogalma sincs, mik a hím céljai, és még nem ismerte ki elégé ahhoz, hogy sejtse, miféle húzásokkal fog előállni, ha a nőstény lesz kénytelen engedelmeskedni neki.*
- Nocsak, talán ennyire önálló akarattal bír? De nem kell aggódnia, kivételes alkalom. *Igen, ha minden rendben megy, akkor ő gazdagabb egy lóval, a többiek pedig ki lesznek fizetve. Ha nem, elevenen fogja megnyúzni azt a mihaszna orgyilkost. Az ő ostobasága okozta a kalamajkát és a késlekedést, ezek utána az a minimum, hogy ennyit el tud intézni. Bár akkor sem vár rá derűs sors, ha áron alul adja el a holmikat. Mert akkor nem csak Iluse fogja leverni rajta, hanem a két ork is.*
- Hmm? *Jelzi ezzel, hogy figyelme a hímé. Ó nagyon is, egy ilyen szép és kedves indítás után valami turpisság következik, ezt garantálja. Végig hallgatja Kharasshit, anélkül, hogy félbe szakítaná. Tehát neki is lenne néhány lezárandó ügye. Kíváncsisága azonnal ébredezni kezd, ám ezúttal még visszatartja. Hiszen neki is ez a problémája, hogy körmére kellene néznie egyik félig-volt emberének. Ráadásul, ha rábólint a haladékra, nem csak a maga dolgát könnyíti meg, de egy fuvart is kap.*
- Nos, legyen hát. *Bólint rá lassan, mint aki komoly áldozatot hoz meg a másik kedvéért.* - De remélem tudod, ha át akarsz verni, a világ végéről is visszahozlak, és akkor már nem csak hat nap lesz belőle. *Duruzsolja félig-meddig komolytalanul, félig viszont nagyon is komolyan.*
- Öt nap múlva Artheniorban, a Barakkban. Ott találkozunk, kora reggel. *Ennyi időt ad magának és a hímnek is, alkudozni erről nem óhajt. A Barakk. Ahol egy napra lecsukták a társát - véleménye szerint, mert sötételf volt, és az egyik őr rohadtul unatkozott. Hát most mindjárt megint kettővel fogja borzolni az idegeiket.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-22 16:24:16
Üzenet elküldve: 2015-11-22 16:24:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most, hogy valóban indulásra kerül a sor, Kharasshiban egyre gyűlnek a kétségek. Nem arról van szó, hogy visszakozna, de ez az egész túl hirtelen jött. Úgy ment bele, mintha meg is feledkezett volna róla, mennyi elvarratlan szál lóg a nyakában. Nem akar abba a hibába esni, hogy azok a szálak hurokká sodródjanak a torka körül.
Kharasshi hátrébb csúszik a nyeregben és kihajolva érte a kezét nyújtja a nősténynek.*
- Vigyázz, a lovam jegyzi az ilyesmit *mondja sóhajtva, ahogy maga elé emeli utasát. Baljával átöleli Iluse derekát, Bitangot fél kézre fogott kantárral is elvezeti. Lépésben indulnak meg, a kastély környékén amúgy se túl jó a terep gyorsabb haladáshoz.*
- Mondd csak, gyönyörűm *hajol Iluse füléhez.* - Nagyon ellenedre volna, ha kérnék néhány napot, míg elrendezem az ügyeimet? Utána, ígérem, a tiéd vagyok *súgja játékos éllel, mintha a kedvesétől kéretőzne el egy italozásra a komákkal.*
- Cserébe elviszlek egy darabon és a mai napot nem számolom a megállapodásunk keretében.
*Bár fesztelennek tűnik, de nagyon reméli, hogy a nőstény rááll az ajánlatra, mert az nagyon-nagyon sok fejfájástól kímélné meg. Ha Iluse nem egyezkedik, akkor bizony alaposan át kell gondolnia néhány dolgot.*
- Találkozzunk Artheniorban, csak mondd meg, mikor és hol.
*Abban mondjuk nem biztos, hogy jó ötlet időt adni a nősténynek, hogy átgondolja, mire is használja fel azt a hat napot, de most némileg szorongatják Kharasshit a még sorukra váró elintéznivalók, amiket nem volna jó túl soká halogatni.*
- Nos, mit mondasz?
*Most, hogy valóban indulásra kerül a sor, Kharasshiban egyre gyűlnek a kétségek. Nem arról van szó, hogy visszakozna, de ez az egész túl hirtelen jött. Úgy ment bele, mintha meg is feledkezett volna róla, mennyi elvarratlan szál lóg a nyakában. Nem akar abba a hibába esni, hogy azok a szálak hurokká sodródjanak a torka körül.
Kharasshi hátrébb csúszik a nyeregben és kihajolva érte a kezét nyújtja a nősténynek.*
- Vigyázz, a lovam jegyzi az ilyesmit *mondja sóhajtva, ahogy maga elé emeli utasát. Baljával átöleli Iluse derekát, Bitangot fél kézre fogott kantárral is elvezeti. Lépésben indulnak meg, a kastély környékén amúgy se túl jó a terep gyorsabb haladáshoz.*
- Mondd csak, gyönyörűm *hajol Iluse füléhez.* - Nagyon ellenedre volna, ha kérnék néhány napot, míg elrendezem az ügyeimet? Utána, ígérem, a tiéd vagyok *súgja játékos éllel, mintha a kedvesétől kéretőzne el egy italozásra a komákkal.*
- Cserébe elviszlek egy darabon és a mai napot nem számolom a megállapodásunk keretében.
*Bár fesztelennek tűnik, de nagyon reméli, hogy a nőstény rááll az ajánlatra, mert az nagyon-nagyon sok fejfájástól kímélné meg. Ha Iluse nem egyezkedik, akkor bizony alaposan át kell gondolnia néhány dolgot.*
- Találkozzunk Artheniorban, csak mondd meg, mikor és hol.
*Abban mondjuk nem biztos, hogy jó ötlet időt adni a nősténynek, hogy átgondolja, mire is használja fel azt a hat napot, de most némileg szorongatják Kharasshit a még sorukra váró elintéznivalók, amiket nem volna jó túl soká halogatni.*
- Nos, mit mondasz?
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-21 16:32:50
Üzenet elküldve: 2015-11-21 16:32:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pedig természete jobbik felét ismeri még csak a hím, mert eleddig igazán semmi baja a hímmel, néhány bosszantó apróságot leszámítva. De ilyesmit majd mindenkiben lel, tehát összességében eddig jól áll a szénája nála. De hát nem is ő lenne, ha nem pedzegetné legalább egy kicsit másik türelmét, mielőtt túlságosan belesüppednének a nyugalomba, vagy ami számára még rosszabb, az unalomba.*
- Én ugyan nem alkudozom. Ha meg akarnék szabadulni bármennyi szolgálati időtől is, akkor azt mondtam volna. Ellenben te vágtál olyan képet, mint akit éppen elevenen boncolnak, pedig alig telt még el valami az első napból. Ha kibírod, kibírod, nekem úgy is, jó, ha hamarabb akarsz szabadulni, abban is benne vagyok, fizesd meg az árát, és hamarabb letudjuk a mi ügyünk. *Ugyan kemény szavakkal kezd, de a végére már egészen hetykévé válik a hangnem, amit még egy vállvonással is kiegészít.*
- Nono, ácsi! Ketten utazunk azon a lovon. *Állítja meg a hímet. A határozott hang nem teszi kétségessé, ha mégsem osztozkodna a négylábún a hím, mi is lesz az első parancs, amit kapni fog.*
- Üzentem az előző csapatom egy tagjának, hogy távollétemben intézzen el néhány ügyet. *Arckifejezése alapján erősen kételkedik ennek sikerében.* - Orgyilkosnak vallja magát, célozni tényleg tud, de kicsi korában biztos, hogy néhányszor a fejére ejtették, akárkik nevelték is. És pechére őt hamarabb kiszúrni a tömegben, mint engem. *Ami azért nem kis szó, a vörösre festett tincsek a fehér fürtök között, és a karmok nyoma az arcán elég egyedi megjelenést kölcsönöz a nősténynek, ezt lepipálni azért nem egyszerű feladat. Mondjuk, az ő problémáján segít a csuklya és a maszk vagy kendő.*
- Úti célunk pedig artheniortól egy kicsit északabbra fekszik, egy-két óra gyalog a város főterétől.
*Pedig természete jobbik felét ismeri még csak a hím, mert eleddig igazán semmi baja a hímmel, néhány bosszantó apróságot leszámítva. De ilyesmit majd mindenkiben lel, tehát összességében eddig jól áll a szénája nála. De hát nem is ő lenne, ha nem pedzegetné legalább egy kicsit másik türelmét, mielőtt túlságosan belesüppednének a nyugalomba, vagy ami számára még rosszabb, az unalomba.*
- Én ugyan nem alkudozom. Ha meg akarnék szabadulni bármennyi szolgálati időtől is, akkor azt mondtam volna. Ellenben te vágtál olyan képet, mint akit éppen elevenen boncolnak, pedig alig telt még el valami az első napból. Ha kibírod, kibírod, nekem úgy is, jó, ha hamarabb akarsz szabadulni, abban is benne vagyok, fizesd meg az árát, és hamarabb letudjuk a mi ügyünk. *Ugyan kemény szavakkal kezd, de a végére már egészen hetykévé válik a hangnem, amit még egy vállvonással is kiegészít.*
- Nono, ácsi! Ketten utazunk azon a lovon. *Állítja meg a hímet. A határozott hang nem teszi kétségessé, ha mégsem osztozkodna a négylábún a hím, mi is lesz az első parancs, amit kapni fog.*
- Üzentem az előző csapatom egy tagjának, hogy távollétemben intézzen el néhány ügyet. *Arckifejezése alapján erősen kételkedik ennek sikerében.* - Orgyilkosnak vallja magát, célozni tényleg tud, de kicsi korában biztos, hogy néhányszor a fejére ejtették, akárkik nevelték is. És pechére őt hamarabb kiszúrni a tömegben, mint engem. *Ami azért nem kis szó, a vörösre festett tincsek a fehér fürtök között, és a karmok nyoma az arcán elég egyedi megjelenést kölcsönöz a nősténynek, ezt lepipálni azért nem egyszerű feladat. Mondjuk, az ő problémáján segít a csuklya és a maszk vagy kendő.*
- Úti célunk pedig artheniortól egy kicsit északabbra fekszik, egy-két óra gyalog a város főterétől.
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:18:11
Üzenet elküldve: 2015-11-21 12:18:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez a nőstény kikezdi. Egyetlen alkalmat sem hagyna ki, hogy ne élezze rajta a nyelvét. Kharasshi a lelki szemei előtt már a torkát harapva morog rá, mint valami bősz szörnyeteg.
Az ajánlatra hosszan elgondolkodik. A további szavakat bár hallja, nem foglalkozik velük.
Megszabadulhatna. De valamiért mégis megfutamodásnak érezné, s mintha Iluse pontosan erre játszana. Vagy talán attól tart annyira, ami a hetedik napon Kharasshi fennhatósága alá fordul? Joggal. A hím megízlelt valamit, ami épp úgy felzaklatja, mint ahogy vonzza.
Kharasshi is szembefordul a másikkal. Olyan közel lép hozzá, hogy az orruk biztos összeérne, ha nem lenne ekkora a magasságbeli különbség köztük.*
- Miért alkudozol velem, nőstény? Ha akarsz valamit, mondd ki, ne próbáld az én számba adni.
*Kissé morcosnak tűnik. Hallatszik a hangján, látszik a mozdulatain, ahogy nyeregbe kap és megindul előre. Ha jól sejti az észak Artheniort takarja. Esetleg a karavánpihenőt. De a városba valószínűleg így is, úgy is betérnek.*
- Elmondod, miről van szó? Ki az a... fajtánkbéli?
*Ez a nőstény kikezdi. Egyetlen alkalmat sem hagyna ki, hogy ne élezze rajta a nyelvét. Kharasshi a lelki szemei előtt már a torkát harapva morog rá, mint valami bősz szörnyeteg.
Az ajánlatra hosszan elgondolkodik. A további szavakat bár hallja, nem foglalkozik velük.
Megszabadulhatna. De valamiért mégis megfutamodásnak érezné, s mintha Iluse pontosan erre játszana. Vagy talán attól tart annyira, ami a hetedik napon Kharasshi fennhatósága alá fordul? Joggal. A hím megízlelt valamit, ami épp úgy felzaklatja, mint ahogy vonzza.
Kharasshi is szembefordul a másikkal. Olyan közel lép hozzá, hogy az orruk biztos összeérne, ha nem lenne ekkora a magasságbeli különbség köztük.*
- Miért alkudozol velem, nőstény? Ha akarsz valamit, mondd ki, ne próbáld az én számba adni.
*Kissé morcosnak tűnik. Hallatszik a hangján, látszik a mozdulatain, ahogy nyeregbe kap és megindul előre. Ha jól sejti az észak Artheniort takarja. Esetleg a karavánpihenőt. De a városba valószínűleg így is, úgy is betérnek.*
- Elmondod, miről van szó? Ki az a... fajtánkbéli?
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:46:39
Üzenet elküldve: 2015-11-20 20:46:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A már-már panasznak tűnő megjegyzésre ismét a hím felé fordul, azzal a bosszantóan magabiztos, zsivány mosolyával.*
- Mikor nem? *Néhány pillanatig némán méregeti a hímet, mielőtt folytatná.* - Csak nem máris bánod, hogy belementél a kis játékba? Hopp, várjunk csak, hiszen te szabtad a tétet. *Szélesedik csöppet a mosolya, amint emlékezteti rá a harcost, kitől is ered az ötlet, hogy minden megnyert pontért két napnyi szolgálat legyen a váltó.*
- De tudod mit? Alkut ajánlok. Becserélhetsz annyi napot a szabadságodért, amennyit nem szégyellesz. Hatot hatért, egyet egyetért, vagy egyszerűen nem élsz a lehetőséggel. A te döntésed. *Fonja keresztbe a karjait maga előtt, kíváncsian szemlélve a hím reakcióját. A fogalmazás alapján a maga részéről nem cserél be semmit, ha a hat nap kurtábbá válik mindkettőjük részére, az a másik döntése alapján fog úgy alakulni.
Valóban nagyon más a hím, mint az eddigiek akikkel találkozott. Lénye is, és alkata is eltér azoktól a kormosoktól, akikkel eddig volt szerencséje vagy balszerencséje megismerkednie. Elgondolkoztató, de nem zavarja túlzottan. Elvégre ez itt a felszín, nem a mélység, és ha vannak is hasonlóságok, ez a terep más, mint szülőföldjéé.*
- Telhetetlen? Csak tudom mit akarok, és azt megszerzem. *A hím szavai mosolyt csalnak az arcára, miközben vele együtt fordul. Mindig is céltudatos kis fúriának tartotta magát, még ha rögtönzött kitűzéseket is kellett elérnie.*
- Nos, lesz egy utunk észak felé. Ha minden jól ment, csak fel kell szednem néhány dolgot. Ha nem, akkor nagyon komolyan el kell beszélgetnem egy fajtánkbelivel.
*A már-már panasznak tűnő megjegyzésre ismét a hím felé fordul, azzal a bosszantóan magabiztos, zsivány mosolyával.*
- Mikor nem? *Néhány pillanatig némán méregeti a hímet, mielőtt folytatná.* - Csak nem máris bánod, hogy belementél a kis játékba? Hopp, várjunk csak, hiszen te szabtad a tétet. *Szélesedik csöppet a mosolya, amint emlékezteti rá a harcost, kitől is ered az ötlet, hogy minden megnyert pontért két napnyi szolgálat legyen a váltó.*
- De tudod mit? Alkut ajánlok. Becserélhetsz annyi napot a szabadságodért, amennyit nem szégyellesz. Hatot hatért, egyet egyetért, vagy egyszerűen nem élsz a lehetőséggel. A te döntésed. *Fonja keresztbe a karjait maga előtt, kíváncsian szemlélve a hím reakcióját. A fogalmazás alapján a maga részéről nem cserél be semmit, ha a hat nap kurtábbá válik mindkettőjük részére, az a másik döntése alapján fog úgy alakulni.
Valóban nagyon más a hím, mint az eddigiek akikkel találkozott. Lénye is, és alkata is eltér azoktól a kormosoktól, akikkel eddig volt szerencséje vagy balszerencséje megismerkednie. Elgondolkoztató, de nem zavarja túlzottan. Elvégre ez itt a felszín, nem a mélység, és ha vannak is hasonlóságok, ez a terep más, mint szülőföldjéé.*
- Telhetetlen? Csak tudom mit akarok, és azt megszerzem. *A hím szavai mosolyt csalnak az arcára, miközben vele együtt fordul. Mindig is céltudatos kis fúriának tartotta magát, még ha rögtönzött kitűzéseket is kellett elérnie.*
- Nos, lesz egy utunk észak felé. Ha minden jól ment, csak fel kell szednem néhány dolgot. Ha nem, akkor nagyon komolyan el kell beszélgetnem egy fajtánkbelivel.
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:55:34
Üzenet elküldve: 2015-11-20 19:55:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kedvére való az incselkedés, hajlana is csókra, de hiába nyújtózkodik, a nőstény a pajkos harapás után nem adja az ajkait.
Valahogy sejtette. Kharasshi kelletlenül ropogtatja ki vállait, nyakát. A megjegyzést valahogy nem is jut eszébe úgy értelmezni, ahogy kellemesen értelmezhető lenne. Kicsit megdörgöli az arcát, hogy elüldözze az ébredés nyűgét, de már csóválja is a fejét.*
- Az erőmre, hm? *húzza el a száját.* - Máris mesterkedsz valamiben.
*Hat nap. Vajon miért van az az érzése, hogy élete leghosszabb hatja lesz ez? Hogy a viharba is esett ez meg? Eladta magát egy nyavalyás játékban, hogy egy démoni szuka kutyája legyen?
~Kharassi, te nyomorult! Bolondot csinálsz magadból újra és újra.~
Végül felkel ő is, hátára fordítja pallosát és szembefordul a nősténnyel. Most ütközik ki igazán, mennyivel jobban hasonlít Kharasshi alkata a felszíniékére. Ahogy ellép mellette, átkarolja Iluse derekát és magával fordítja. Az állacska alá nyúl hüvelykjével, úgy súgja oda.*
- Telhetetlen vagy *mondja, s már lép is tovább. Nyergel, összeszedi a holmiját, s hamarosan már útra készen fordítja hátasát a nagykapu felé.*
- Nos? *kérdi felhős ábrázattal.*
*Kedvére való az incselkedés, hajlana is csókra, de hiába nyújtózkodik, a nőstény a pajkos harapás után nem adja az ajkait.
Valahogy sejtette. Kharasshi kelletlenül ropogtatja ki vállait, nyakát. A megjegyzést valahogy nem is jut eszébe úgy értelmezni, ahogy kellemesen értelmezhető lenne. Kicsit megdörgöli az arcát, hogy elüldözze az ébredés nyűgét, de már csóválja is a fejét.*
- Az erőmre, hm? *húzza el a száját.* - Máris mesterkedsz valamiben.
*Hat nap. Vajon miért van az az érzése, hogy élete leghosszabb hatja lesz ez? Hogy a viharba is esett ez meg? Eladta magát egy nyavalyás játékban, hogy egy démoni szuka kutyája legyen?
~Kharassi, te nyomorult! Bolondot csinálsz magadból újra és újra.~
Végül felkel ő is, hátára fordítja pallosát és szembefordul a nősténnyel. Most ütközik ki igazán, mennyivel jobban hasonlít Kharasshi alkata a felszíniékére. Ahogy ellép mellette, átkarolja Iluse derekát és magával fordítja. Az állacska alá nyúl hüvelykjével, úgy súgja oda.*
- Telhetetlen vagy *mondja, s már lép is tovább. Nyergel, összeszedi a holmiját, s hamarosan már útra készen fordítja hátasát a nagykapu felé.*
- Nos? *kérdi felhős ábrázattal.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 15:52:55
Üzenet elküldve: 2015-11-20 15:52:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A válasz hallatán előbb csak felvonja egyik szemöldökét, majd lassan sunyi mosoly hódít teret magának.*
- Igazán? *Lép közelebb a fekhelyhez, s guggol le a hím mellett. Egészen közel hajol hozzá, ajkai épphogy nem érintik a másik ajkait.* - Én a helyedben tartalékolnám ez erőmet a következő estére. Szükséged lesz rá. *Aprócska, incselkedő harapás, ami az előző este visszhangját hagyja maga mögött, mielőtt a nőstény ismét talpra állna.
Néhány lépéssel tesz rövid sétát, miközben mélyet szippant a reggeli csípős levegőből. Az arcán, és tüdejében érzett hideg segít egy kicsit összeszednie magát, leráznia magáról a reggeli kábaságot, és megfelelő irányba terelni a gondolatait.
Hogyan tovább? Haladnia kellene saját ügyeivel, de nem akarja, hogy a hím túlságosan belekeveredjen, vagy túl sok rálátást nyerjen ténykedéseiben. Elvégre csak hat napig tartozik neki engedelmességgel. Ráadásul a nősténynek észnél kell lennie, mit és mennyire használ ki ezen idő alatt. Mert utána az ő szolgálatán a sor, és egy pillanatig nem kételkedik benne, hogy minden sérelmet, nem tetsző dolgot meg fog torolni a hím, mindent kamatostul behajt rajta.*
- Azért lassan ideje lenne indulni. Hacsak nem akarsz tényleg még egy kis látványosságot adni búcsúzóul a helyi lidérceknek.
*A válasz hallatán előbb csak felvonja egyik szemöldökét, majd lassan sunyi mosoly hódít teret magának.*
- Igazán? *Lép közelebb a fekhelyhez, s guggol le a hím mellett. Egészen közel hajol hozzá, ajkai épphogy nem érintik a másik ajkait.* - Én a helyedben tartalékolnám ez erőmet a következő estére. Szükséged lesz rá. *Aprócska, incselkedő harapás, ami az előző este visszhangját hagyja maga mögött, mielőtt a nőstény ismét talpra állna.
Néhány lépéssel tesz rövid sétát, miközben mélyet szippant a reggeli csípős levegőből. Az arcán, és tüdejében érzett hideg segít egy kicsit összeszednie magát, leráznia magáról a reggeli kábaságot, és megfelelő irányba terelni a gondolatait.
Hogyan tovább? Haladnia kellene saját ügyeivel, de nem akarja, hogy a hím túlságosan belekeveredjen, vagy túl sok rálátást nyerjen ténykedéseiben. Elvégre csak hat napig tartozik neki engedelmességgel. Ráadásul a nősténynek észnél kell lennie, mit és mennyire használ ki ezen idő alatt. Mert utána az ő szolgálatán a sor, és egy pillanatig nem kételkedik benne, hogy minden sérelmet, nem tetsző dolgot meg fog torolni a hím, mindent kamatostul behajt rajta.*
- Azért lassan ideje lenne indulni. Hacsak nem akarsz tényleg még egy kis látványosságot adni búcsúzóul a helyi lidérceknek.
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:55:09
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:55:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kharasshit már a felszín nevelte. Sosem zavarták a nappalok és ahogy a világ éjbe fordul, nem is próbál a szemére hagyatkozni. Bár sem az erős fény sem a sötét nem barátja, szürkületkor a fakó szemek tűéles fókuszt kapnak. Épp akkor, amikor a legtöbb élőlény látását megzavarja a fényviszonyok változása. Meglehet, pont ezért találja olyan megejtőnek, ahogy a nőstény kelletlenül hunyorog. Nem követi Iluse példáját. Ráérősen hever még, s figyeli a másik ténykedését.
A kérdésre nyűgösen nyújtózik egyet. Mély sóhajjal bontakozik ki a prémes köpenyből és felkönyököl.*
- Nem esküdnék meg rá, hogy most meg tudom ismételni a tegnapit, de ha segítesz egy kicsit *vigyorodik bicskanyitogató mosollyal* -, legyen!
*Természetesen tudja, hogy valószínűleg nem ez lenne a nőstény első kívánsága. Sejti, ha úgy lenne, már a teljes ébredés előtt lerohanta volna valami mámorító. És hiába a nagy mellény, az igazat megvallva még a felkelés is legalább olyan nyögvenyelős lesz, hogy ne akarjon rá gondolni, amíg nem muszáj.*
*Kharasshit már a felszín nevelte. Sosem zavarták a nappalok és ahogy a világ éjbe fordul, nem is próbál a szemére hagyatkozni. Bár sem az erős fény sem a sötét nem barátja, szürkületkor a fakó szemek tűéles fókuszt kapnak. Épp akkor, amikor a legtöbb élőlény látását megzavarja a fényviszonyok változása. Meglehet, pont ezért találja olyan megejtőnek, ahogy a nőstény kelletlenül hunyorog. Nem követi Iluse példáját. Ráérősen hever még, s figyeli a másik ténykedését.
A kérdésre nyűgösen nyújtózik egyet. Mély sóhajjal bontakozik ki a prémes köpenyből és felkönyököl.*
- Nem esküdnék meg rá, hogy most meg tudom ismételni a tegnapit, de ha segítesz egy kicsit *vigyorodik bicskanyitogató mosollyal* -, legyen!
*Természetesen tudja, hogy valószínűleg nem ez lenne a nőstény első kívánsága. Sejti, ha úgy lenne, már a teljes ébredés előtt lerohanta volna valami mámorító. És hiába a nagy mellény, az igazat megvallva még a felkelés is legalább olyan nyögvenyelős lesz, hogy ne akarjon rá gondolni, amíg nem muszáj.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:10:52
Üzenet elküldve: 2015-11-20 14:10:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Általában korán szokott kelni, vagy ha az éjszakát valami miatt átvirrasztotta, akkor korán szokott lefeküdni. Hiába edződött már hozzá szeme valamennyire a napfényes felszínhez, a sötétség világa még mindig kényelmesebb, kellemesebb. Így, ha nappal is kell valami miatt aktívnak lennie, még a félhomályos órákban igyekszik magához térni, hogy kicsit még érzékeny szemei fokozatosan váljanak az átkos fény prédájává.
Most azonban ha az élete múlna rajta, legfeljebb akkor pattanna ki a köpenyek alól. Így azonban lusta nagymacskaként hever a pokrócon a hím mellett, miközben nagyban győzködi magát, hogy ideje lenne végre erőt vennie magán. Végül azonban csak győz a józan ész, mely makacsul kardoskodik amellett, hogy nem jut előrébb, ha csak henyél. Hosszú utat kell megtennie, képletesen is, és a valóságban is, és minél tovább halogatja, nos, jobb semmiképp sem lesz.
Lassú mozdulatokkal kászálódik ki a köpenyek alól, s rögtön első lépésként visszacsatolja magára fegyvereit. Nem válik feszültté, ha nem érzi magán a pengék súlyát, ellenben jóleső érzés ismét magán tudnia őket. Mintha lénye egy-egy aprócska darabja lenne az összes. Tekintete aztán a padlóra vándorol, ahol a tegnapi kis játék eredményei vannak felvezetve. Mindkét név alatt hat vonás szerepel. Somolyogva fordul féloldalt a hímre tekintve azzal a pimasz, hamiskás tekintettel.*
- Szóval azt mondod, enyém az elsőbbség? *Semmi kis jó reggelt, semmi üdvözlés és egyéb, az olyan snassz lenne, egyáltalán nem találja illőnek a kis játékuk folytatásához.*
*Általában korán szokott kelni, vagy ha az éjszakát valami miatt átvirrasztotta, akkor korán szokott lefeküdni. Hiába edződött már hozzá szeme valamennyire a napfényes felszínhez, a sötétség világa még mindig kényelmesebb, kellemesebb. Így, ha nappal is kell valami miatt aktívnak lennie, még a félhomályos órákban igyekszik magához térni, hogy kicsit még érzékeny szemei fokozatosan váljanak az átkos fény prédájává.
Most azonban ha az élete múlna rajta, legfeljebb akkor pattanna ki a köpenyek alól. Így azonban lusta nagymacskaként hever a pokrócon a hím mellett, miközben nagyban győzködi magát, hogy ideje lenne végre erőt vennie magán. Végül azonban csak győz a józan ész, mely makacsul kardoskodik amellett, hogy nem jut előrébb, ha csak henyél. Hosszú utat kell megtennie, képletesen is, és a valóságban is, és minél tovább halogatja, nos, jobb semmiképp sem lesz.
Lassú mozdulatokkal kászálódik ki a köpenyek alól, s rögtön első lépésként visszacsatolja magára fegyvereit. Nem válik feszültté, ha nem érzi magán a pengék súlyát, ellenben jóleső érzés ismét magán tudnia őket. Mintha lénye egy-egy aprócska darabja lenne az összes. Tekintete aztán a padlóra vándorol, ahol a tegnapi kis játék eredményei vannak felvezetve. Mindkét név alatt hat vonás szerepel. Somolyogva fordul féloldalt a hímre tekintve azzal a pimasz, hamiskás tekintettel.*
- Szóval azt mondod, enyém az elsőbbség? *Semmi kis jó reggelt, semmi üdvözlés és egyéb, az olyan snassz lenne, egyáltalán nem találja illőnek a kis játékuk folytatásához.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 13:24:32
Üzenet elküldve: 2015-11-20 13:24:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rég fordult elő vele, hogy ilyen álmatag ráérősséggel lelje a reggel. Úgy érzi, időtlen időkig tudna aludni és most kivételesen nem azért, mert hiányzik belőle az életkedv is a felkeléshez. Egyszerűen jó így.
Az éjszaka zsibbadt fáradtsága még ott van a tagjaiban, de pont az okai miatt, minden nyűgös mozdulásnál mintha hájjal kenegetnék. Ahogy fordul, egyre inkább megérzi magán a nőstény körmeinek nyomát is. Némelyik seb ingébe ragadt varrja elég kellemetlen, de nincs mit csodálkoznia. Sőt. Legfeljebb csak saját magán, amiért ilyen távlatokba engedte a vérét. Most először fordul meg a fejében, hogy fivérének talán lehet némi igazsága az elveiben. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyetértene vele. Legfeljebb, hogy kezdi érteni a kötődését a régi világ nyersnek tűnő esszenciáihoz.
Nem tudja, mi lelte az elmúlt éjjel, de tény, hogy egészen felszabadító érzés volt. Idegenül ismerős. És most... A reggel hűvös levegője úgy szökik a tüdejébe, olyan életteli frissességgel, mint még soha.*
*Rég fordult elő vele, hogy ilyen álmatag ráérősséggel lelje a reggel. Úgy érzi, időtlen időkig tudna aludni és most kivételesen nem azért, mert hiányzik belőle az életkedv is a felkeléshez. Egyszerűen jó így.
Az éjszaka zsibbadt fáradtsága még ott van a tagjaiban, de pont az okai miatt, minden nyűgös mozdulásnál mintha hájjal kenegetnék. Ahogy fordul, egyre inkább megérzi magán a nőstény körmeinek nyomát is. Némelyik seb ingébe ragadt varrja elég kellemetlen, de nincs mit csodálkoznia. Sőt. Legfeljebb csak saját magán, amiért ilyen távlatokba engedte a vérét. Most először fordul meg a fejében, hogy fivérének talán lehet némi igazsága az elveiben. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyetértene vele. Legfeljebb, hogy kezdi érteni a kötődését a régi világ nyersnek tűnő esszenciáihoz.
Nem tudja, mi lelte az elmúlt éjjel, de tény, hogy egészen felszabadító érzés volt. Idegenül ismerős. És most... A reggel hűvös levegője úgy szökik a tüdejébe, olyan életteli frissességgel, mint még soha.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 11:51:34
Üzenet elküldve: 2015-11-20 11:51:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tagadja a bókként érkező vádakat a hím, de miért is tenné? Ékes bizonyítéka ezeknek a mellette kimerülten pihegő nőstény.
Szorosan a hímhez simul a köpeny takarásában, hiába a szenvedély lángjai kitombolták magukat, így az este hidege előbb-utóbb visszaveszi, amit megtagadtak tőle. Ezt azonban el lehet még odázni egy kicsit, jól esik még egy kicsit heverészni, és kipihenni vad táncukat.
Azonban bármennyire is kellemes, sőt, már-már idilli legyen a henyélés, az idő csak emlékezeti őket arra, hogy a meleget adó nap már réges rég a látóhatár alá bukott, és a nyár utolsó órái sem tegnap peregtek le. Libabőrözve bújik ki a köpeny melegéből, s áll neki sietős öltözködésnek. Nadrágját sikerült megkímélnie a szagadástól, ám felső öltözetén azért megtalálja a hevesség nyomat. Még szerencse, hogy a késő ősz miatt, no meg mert elég gyakran visel vértet, rétegesen öltözködik, és a hasadások nem teljesen egymás fölött vannak.
Mire végez az öltözködéssel, a hím már a fekhely elkészítésével foglalkozik. Annyit legalább besegít, hogy az avart összesöpörje, odahordja a pokróc alá. Se nem konok, se nem bolond, hogy egyedül töltse az éjszakát, egyedül a köpenyében bízva, hogy valamennyire melegen tartja. Kész csoda, hogy eddig is kibírta meghűlés nélkül, hiszen ne hosszabb kirándulást tervezett, mikor elindult, csupán dühét akarta lejárni, amiatt az ostoba fiatal hím miatt. De szembejött vele a kínálkozó lehetőség, neki pedig döntést kellett hoznia, s mint már nem először élete során, lecsapott rá, még úgy is, hogy megannyi kellemetlenséget kellett elviselnie miatta.
Fegyvereit nem meglepő módon ő is közelebb húzza, azt a bizonyos hosszútőrt egészen maga mellé, de a többi penge is kartávon belül tölti az éjszakát. Régi szokás ez, amin nem hajlandó senki kedvéért változtatni, akkor is acéllal a párnája alatt aludt, ha történetesen azon kevesek társaságában töltötte az estét, akikben mélységi mércével nézve megbízott. Mert soha nem lehet tudni.
Saját köpenyét még keresztbe veti a prémesen, hogy legyen még egy réteg, ami védi őket a hidegtől, s hacsak nem tervez valami újabb merényletet a hím, bevackolja magát a fekhelyre. Ideje nyugovóra térnie, elvégre az új hajnallal igen érdekesnek ígérkező kétszer hat nap veszi kezdetét.*
*Nem tagadja a bókként érkező vádakat a hím, de miért is tenné? Ékes bizonyítéka ezeknek a mellette kimerülten pihegő nőstény.
Szorosan a hímhez simul a köpeny takarásában, hiába a szenvedély lángjai kitombolták magukat, így az este hidege előbb-utóbb visszaveszi, amit megtagadtak tőle. Ezt azonban el lehet még odázni egy kicsit, jól esik még egy kicsit heverészni, és kipihenni vad táncukat.
Azonban bármennyire is kellemes, sőt, már-már idilli legyen a henyélés, az idő csak emlékezeti őket arra, hogy a meleget adó nap már réges rég a látóhatár alá bukott, és a nyár utolsó órái sem tegnap peregtek le. Libabőrözve bújik ki a köpeny melegéből, s áll neki sietős öltözködésnek. Nadrágját sikerült megkímélnie a szagadástól, ám felső öltözetén azért megtalálja a hevesség nyomat. Még szerencse, hogy a késő ősz miatt, no meg mert elég gyakran visel vértet, rétegesen öltözködik, és a hasadások nem teljesen egymás fölött vannak.
Mire végez az öltözködéssel, a hím már a fekhely elkészítésével foglalkozik. Annyit legalább besegít, hogy az avart összesöpörje, odahordja a pokróc alá. Se nem konok, se nem bolond, hogy egyedül töltse az éjszakát, egyedül a köpenyében bízva, hogy valamennyire melegen tartja. Kész csoda, hogy eddig is kibírta meghűlés nélkül, hiszen ne hosszabb kirándulást tervezett, mikor elindult, csupán dühét akarta lejárni, amiatt az ostoba fiatal hím miatt. De szembejött vele a kínálkozó lehetőség, neki pedig döntést kellett hoznia, s mint már nem először élete során, lecsapott rá, még úgy is, hogy megannyi kellemetlenséget kellett elviselnie miatta.
Fegyvereit nem meglepő módon ő is közelebb húzza, azt a bizonyos hosszútőrt egészen maga mellé, de a többi penge is kartávon belül tölti az éjszakát. Régi szokás ez, amin nem hajlandó senki kedvéért változtatni, akkor is acéllal a párnája alatt aludt, ha történetesen azon kevesek társaságában töltötte az estét, akikben mélységi mércével nézve megbízott. Mert soha nem lehet tudni.
Saját köpenyét még keresztbe veti a prémesen, hogy legyen még egy réteg, ami védi őket a hidegtől, s hacsak nem tervez valami újabb merényletet a hím, bevackolja magát a fekhelyre. Ideje nyugovóra térnie, elvégre az új hajnallal igen érdekesnek ígérkező kétszer hat nap veszi kezdetét.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 11:17:33
Üzenet elküldve: 2015-11-20 11:17:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A halálos veszedelem torka felett ingó pengéje lassan elvonul. Maga mögött hagyja nyugvópontja mélységét, hogy az örök lendület továbbvigye egy távolibb véglet felé.
A bókra elégedett, kimerült mosoly kúszik a hím vonásaira.*
- És gyönyörű *teszi hozzá, s mindjárt szorosan magához is vonja a nőstényt, hogy mindkettejüket beburkolhassa a köpenyébe. Nem odázhatják sokáig az öltözködést, s a tűzre is elkélne még néhány hasáb, de kell néhány perc, amíg ezt a csörtét kiszuszogja.
Mindenesetre még így is határozottan felemelő érzés azt a semmihez nem fogható sós kimerültséget csókolni a nőstény bőrén, a letörölhetetlen és letagadhatatlan vidorságot az ajka szegletében.
Csak akkor kezd mocorogni, mikor a hideg már egyre határozottabban kezdi visszavenni az ölelkezés hevében odalett birodalmát. Visszabújik a ruhákba, amiktől Iluse volt szíves megszabadítani, a többit meg rendbe szedi magán. Aztán kerít még fát a tűzre, míg a nőstény is felöltözik. Nyerge hátuljáról leoldja az összetekert pokrócot s nekilát, hogy fekhelyet készítsen maguknak. Némi száraz avar a pokróc alatt határozottan kényelmesebbé és melegebbé teszi az éjszakai vackot.
A kardját azért a keze ügyébe igazítja. Nem is annyira a nőstény miatt, inkább csak általános elővigyázatosságból. Ha Iluse méltóztatik mellé telepedni és megosztoznak a prémes köpeny meg egymás melegén, még akár megfázás nélkül is átvészelhetik az éjjelt. Hiába, ilyenkor már nem a legjobb ötlet kint éjszakázni. Ez a romos kastély pedig inkább kint, mint bent, mert bár az esőtől és a széltől nagyjából védve vannak, de a hideg úgy jár ki-be, mint a hely undok nagyasszonya.*
*A halálos veszedelem torka felett ingó pengéje lassan elvonul. Maga mögött hagyja nyugvópontja mélységét, hogy az örök lendület továbbvigye egy távolibb véglet felé.
A bókra elégedett, kimerült mosoly kúszik a hím vonásaira.*
- És gyönyörű *teszi hozzá, s mindjárt szorosan magához is vonja a nőstényt, hogy mindkettejüket beburkolhassa a köpenyébe. Nem odázhatják sokáig az öltözködést, s a tűzre is elkélne még néhány hasáb, de kell néhány perc, amíg ezt a csörtét kiszuszogja.
Mindenesetre még így is határozottan felemelő érzés azt a semmihez nem fogható sós kimerültséget csókolni a nőstény bőrén, a letörölhetetlen és letagadhatatlan vidorságot az ajka szegletében.
Csak akkor kezd mocorogni, mikor a hideg már egyre határozottabban kezdi visszavenni az ölelkezés hevében odalett birodalmát. Visszabújik a ruhákba, amiktől Iluse volt szíves megszabadítani, a többit meg rendbe szedi magán. Aztán kerít még fát a tűzre, míg a nőstény is felöltözik. Nyerge hátuljáról leoldja az összetekert pokrócot s nekilát, hogy fekhelyet készítsen maguknak. Némi száraz avar a pokróc alatt határozottan kényelmesebbé és melegebbé teszi az éjszakai vackot.
A kardját azért a keze ügyébe igazítja. Nem is annyira a nőstény miatt, inkább csak általános elővigyázatosságból. Ha Iluse méltóztatik mellé telepedni és megosztoznak a prémes köpeny meg egymás melegén, még akár megfázás nélkül is átvészelhetik az éjjelt. Hiába, ilyenkor már nem a legjobb ötlet kint éjszakázni. Ez a romos kastély pedig inkább kint, mint bent, mert bár az esőtől és a széltől nagyjából védve vannak, de a hideg úgy jár ki-be, mint a hely undok nagyasszonya.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-20 10:16:32
Üzenet elküldve: 2015-11-20 10:16:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A galád nem átall minden lehetséges módon kihasználni nyertes helyzetét, ezzel is mintegy fricskát mutatva a nősténynek a figyelmetlenségért. De még milyet! Még az este hidegét is befogja a játékba, hogy a maga galád húzásait segítse. Úgy játszadozik a nősténnyel, mint ahogy előtte csak kevesen mertek, vagy merészkedtek valami hasonlóig.
És ha ez még nem lenne elég, ott lebeg a tudat, az érzés, hogy a hím a legapróbb rezdülését is számon tartja. Tudja, hogy nem fogja annyiban hagyni a nőstény, hiszen természete ezt diktálja, és éppen ez az, ami a küzdeni vágyást még inkább feltüzeli benne. Vére ég a vágytól az ösztönök ősi, vad táncától, és ég az édes bosszúért is, amiért valakinek sikerült fölébe kerekednie.
Ám hiába egy-egy alattomos mozdulat a kísérletre, hiába a kéjes érintés mögé bújtatott cselvetés, nem tud fordítani a helyzeten. A durvaság és a kéj keveredése szinte vadító és őrjítő egyszerre, egyikből sem adva túl sokat, s csekélyke vigaszt nyújt az ajkai érintése mellé adott körmei és fogai hagyta nyomok, mikkel viszonozza a törődést.
Végül megannyi incselkedést után megadja neki a kegyelemdöfést a hím, előzékenyen átengedve neki az elsőbbséget a kéjek oltárán. Hiába érzi magán az est hidegét, szürke bőrén megannyi verejtékcsepp csillan a lángok fényében, miközben nagy kortyokban kapkod a levegő után. Vérforraló, amit ez a hím művelt. Most kellene megint kihasználnia fürgeségét, felpattanni, megragadni a tőrt, és megmártani a másikban, de... ahhoz meg kellene mozdulnia, ami jelenleg a világ egyik legnagyobb kihívásának tűnik. És amúgy is, sértett büszkesége az, ami vagdalkozni akar, a másik fele csak somolyog. Kettejük párharcából végül ez utóbbi kerül ki győztesen, hiszen lassacskán egy mosoly ül ki a nőstény ajkára.*
- Egy utolsó, aljas szélhámos vagy. *Pihegi a szavakat még mindig meg sem moccanva, csupán mellkasa emelkedik és süllyed a gyors, mély lélegzetek nyomán.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A galád nem átall minden lehetséges módon kihasználni nyertes helyzetét, ezzel is mintegy fricskát mutatva a nősténynek a figyelmetlenségért. De még milyet! Még az este hidegét is befogja a játékba, hogy a maga galád húzásait segítse. Úgy játszadozik a nősténnyel, mint ahogy előtte csak kevesen mertek, vagy merészkedtek valami hasonlóig.
És ha ez még nem lenne elég, ott lebeg a tudat, az érzés, hogy a hím a legapróbb rezdülését is számon tartja. Tudja, hogy nem fogja annyiban hagyni a nőstény, hiszen természete ezt diktálja, és éppen ez az, ami a küzdeni vágyást még inkább feltüzeli benne. Vére ég a vágytól az ösztönök ősi, vad táncától, és ég az édes bosszúért is, amiért valakinek sikerült fölébe kerekednie.
Ám hiába egy-egy alattomos mozdulat a kísérletre, hiába a kéjes érintés mögé bújtatott cselvetés, nem tud fordítani a helyzeten. A durvaság és a kéj keveredése szinte vadító és őrjítő egyszerre, egyikből sem adva túl sokat, s csekélyke vigaszt nyújt az ajkai érintése mellé adott körmei és fogai hagyta nyomok, mikkel viszonozza a törődést.
Végül megannyi incselkedést után megadja neki a kegyelemdöfést a hím, előzékenyen átengedve neki az elsőbbséget a kéjek oltárán. Hiába érzi magán az est hidegét, szürke bőrén megannyi verejtékcsepp csillan a lángok fényében, miközben nagy kortyokban kapkod a levegő után. Vérforraló, amit ez a hím művelt. Most kellene megint kihasználnia fürgeségét, felpattanni, megragadni a tőrt, és megmártani a másikban, de... ahhoz meg kellene mozdulnia, ami jelenleg a világ egyik legnagyobb kihívásának tűnik. És amúgy is, sértett büszkesége az, ami vagdalkozni akar, a másik fele csak somolyog. Kettejük párharcából végül ez utóbbi kerül ki győztesen, hiszen lassacskán egy mosoly ül ki a nőstény ajkára.*
- Egy utolsó, aljas szélhámos vagy. *Pihegi a szavakat még mindig meg sem moccanva, csupán mellkasa emelkedik és süllyed a gyors, mély lélegzetek nyomán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258