Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-01 19:53:53
Üzenet elküldve: 2016-02-01 19:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// A Zagur'Raz horda //
*Az ösvénytől ide vezető út hosszú és a hely közeledtével Daetthben, ha nem is a félelem, de a kétség árnyéka feltűnik. Harci láza egy kicsit lejebb szökik, látva a villodzó fényeket.*
~ Pokolba ezekkel a mágusokkal! Meg az ő flancos varázslataikkal!~
*Megszívja a mellkasát, torkából fenyegető morgás tör fel akár a vadászó ebnek. Mikor látja a helyet, nagy levegőt vesz és társaihoz fordul majd kérdést tesz fel.*
- Nos miképpen történjék érkezésünk? Aligha fognak sült marha combbal fogadni minket!
*Kérdése jogos és a mondat végére, inkább Gworashoz inti a szavakat.*
*Az ösvénytől ide vezető út hosszú és a hely közeledtével Daetthben, ha nem is a félelem, de a kétség árnyéka feltűnik. Harci láza egy kicsit lejebb szökik, látva a villodzó fényeket.*
~ Pokolba ezekkel a mágusokkal! Meg az ő flancos varázslataikkal!~
*Megszívja a mellkasát, torkából fenyegető morgás tör fel akár a vadászó ebnek. Mikor látja a helyet, nagy levegőt vesz és társaihoz fordul majd kérdést tesz fel.*
- Nos miképpen történjék érkezésünk? Aligha fognak sült marha combbal fogadni minket!
*Kérdése jogos és a mondat végére, inkább Gworashoz inti a szavakat.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-01 18:16:41
Üzenet elküldve: 2016-02-01 18:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*A bekerítő hadművel tulajdonképpen sikerrel járt, bár a másik szemfülessége lévén nem maradtak észrevétlenek.*
~Végül is, nem is az volt a cél!~
*Mosolyodik el, ahogy közelebb ér ő is a sötételf betolakodóhoz, de azért a nagy jókedvében rácsúsztatja a kezeit a dobótőreire. Közelebb visz, mint egy íj, de ilyen, körülbelül tíz méteres távolságból már hatékonyabb is talán.*
-Békés szándékod bebizonyíthatod Kagan Thargodar előtt!
*Bólint egyet, hogy szavának nyomatékot adjon, majd végigméri Janemitát.*
-A lány majd elvezet a Vezér irányába, én pedig mögötted leszek.
*Ez nem túlzottan jó hír, de abban azért biztos lehet a mélységi, hogy ha szándékukban állt volna megölni őt, akkor nem fedik fel a kilétüket előtte.*
-Csak semmi trükk, vagy próbálkozás rendben? Akkor nem esik bajod! A kezedet pedig tartsd úgy, hogy végig lássam!
*Bök a fejével az erdő irányába, jelezvén, hogy induljon a trió az elhangzottakkal egyetértésben. Nem lenne jó, hogy bármi nemű feltűnést keltene az ittlétük. Messze vannak a kastélytól, de annyira nem, hogy bátran távol maradjanak az erdő óvó és rejtő biztonságától.*
-Amon Ruadh hadura előtt fogsz hamarosan magyarázatot adni az ittlétedre! Javaslom, hogy beszélj vele tisztelettudóan és nyíltan.
*A gyorstalpaló meg is volt. Ha ezek után a sötételf felbosszantja Kagant, nos, azt csakis magának köszönheti. Feltéve persze, ha a jövevény továbbra is együttműködő lesz és eljutnak a vezérig. Nos, ha nem, akkor már itt, a mezőn eldőlhet minden!*
//Tharg Hadak//
*A bekerítő hadművel tulajdonképpen sikerrel járt, bár a másik szemfülessége lévén nem maradtak észrevétlenek.*
~Végül is, nem is az volt a cél!~
*Mosolyodik el, ahogy közelebb ér ő is a sötételf betolakodóhoz, de azért a nagy jókedvében rácsúsztatja a kezeit a dobótőreire. Közelebb visz, mint egy íj, de ilyen, körülbelül tíz méteres távolságból már hatékonyabb is talán.*
-Békés szándékod bebizonyíthatod Kagan Thargodar előtt!
*Bólint egyet, hogy szavának nyomatékot adjon, majd végigméri Janemitát.*
-A lány majd elvezet a Vezér irányába, én pedig mögötted leszek.
*Ez nem túlzottan jó hír, de abban azért biztos lehet a mélységi, hogy ha szándékukban állt volna megölni őt, akkor nem fedik fel a kilétüket előtte.*
-Csak semmi trükk, vagy próbálkozás rendben? Akkor nem esik bajod! A kezedet pedig tartsd úgy, hogy végig lássam!
*Bök a fejével az erdő irányába, jelezvén, hogy induljon a trió az elhangzottakkal egyetértésben. Nem lenne jó, hogy bármi nemű feltűnést keltene az ittlétük. Messze vannak a kastélytól, de annyira nem, hogy bátran távol maradjanak az erdő óvó és rejtő biztonságától.*
-Amon Ruadh hadura előtt fogsz hamarosan magyarázatot adni az ittlétedre! Javaslom, hogy beszélj vele tisztelettudóan és nyíltan.
*A gyorstalpaló meg is volt. Ha ezek után a sötételf felbosszantja Kagant, nos, azt csakis magának köszönheti. Feltéve persze, ha a jövevény továbbra is együttműködő lesz és eljutnak a vezérig. Nos, ha nem, akkor már itt, a mezőn eldőlhet minden!*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-01 16:07:09
Üzenet elküldve: 2016-02-01 16:07:09
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Worenth már annál több ismeretlen arcot lát, akikkel még a Vashegyen sem találkozott soha, bizonyára később csatlakoztak a Kagan féle csapathoz. Eireni és Chiari még sehol, mikor ők már odaérnek.*
-Üdv Thargok! *köszön oda mindenkinek a mágus, nem vesződik azzal, hogy egyesével mindenkinek bemutatkozzon, hogy ki is ő, bár ha valaki netán társalogni akar az ősz hajú mágussal nem fog elzárkózni előle. Kagan szavaira bólint, neki aztán mindegy hol fognak éjszakázni, bár a legkevésbé sem álmos, azért majd nem árt egy kis pihenés. Worenth különösebb felszerelést nem hozott magával, így ő ha akarna sem tudna nagyon szétpakolni.*
-Hrothgaar ha szükségesnek érzitek egy mágus jelenlétét is az őrségben, akkor szóljatok nyugodtan. Úgysem vagyok álmos. *ajánlja fel segítségét, de ha nincs szükség rá, akkor tényleg pihenni fog egy darabig, bár nem ártana a közeledő mágusokkal is váltani majd pár szót, vagy egy gyors tanítást lezavarni még a harc előtt. Ha nem kell tehát az őrségben, akkor semmi egyebet nem tesz, mint kicsit arrébb vonul, lekuporodik, és meditálni kezd mindaddig, amíg valaki meg nem zavarja majd ezen tevékenységét.*
//Tharg Hadak//
*Worenth már annál több ismeretlen arcot lát, akikkel még a Vashegyen sem találkozott soha, bizonyára később csatlakoztak a Kagan féle csapathoz. Eireni és Chiari még sehol, mikor ők már odaérnek.*
-Üdv Thargok! *köszön oda mindenkinek a mágus, nem vesződik azzal, hogy egyesével mindenkinek bemutatkozzon, hogy ki is ő, bár ha valaki netán társalogni akar az ősz hajú mágussal nem fog elzárkózni előle. Kagan szavaira bólint, neki aztán mindegy hol fognak éjszakázni, bár a legkevésbé sem álmos, azért majd nem árt egy kis pihenés. Worenth különösebb felszerelést nem hozott magával, így ő ha akarna sem tudna nagyon szétpakolni.*
-Hrothgaar ha szükségesnek érzitek egy mágus jelenlétét is az őrségben, akkor szóljatok nyugodtan. Úgysem vagyok álmos. *ajánlja fel segítségét, de ha nincs szükség rá, akkor tényleg pihenni fog egy darabig, bár nem ártana a közeledő mágusokkal is váltani majd pár szót, vagy egy gyors tanítást lezavarni még a harc előtt. Ha nem kell tehát az őrségben, akkor semmi egyebet nem tesz, mint kicsit arrébb vonul, lekuporodik, és meditálni kezd mindaddig, amíg valaki meg nem zavarja majd ezen tevékenységét.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-01 13:47:30
Üzenet elküldve: 2016-02-01 13:47:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Mire Kagan és Hrothgaar - kibővült kis csapatukkal - visszaérnek, az itt maradt Thargok száma is növekedésnek indult, már ha egy pösze sötételfet érdemes tényezőnek venni. Kagan nem vesződik egyelőre a fickóval, hadd foglalkozzanak vele a felderítők, azért vannak. Majd úgyis a színe elég hozzák, ha úgy adódik.*
- Hamarosan lemegy a nap. *állapítja meg rendkívül okosan a lefelé tartó fényforrás állapotát figyelve.*
- Pakoljatok le, verjetek tábort. Ma is itt éjszakázunk. Ne pakoljatok szét nagyon, lehetséges, hogy gyorsan kell távozunk! *mert nincs kétsége afelől, hogy a holtak hamarosan tisztába jönnek a jelenlétükkel, ha nem tudják máris.*
- Hrothgaar, Aletaijal szervezd meg az őrséget. *adja ki az utasítást, majd ellátja a lovát még az előtt, hogy magával foglalkozna. Van fontossági sorrend, ugyebár.*
- A lovagokat és a többi mágust megvárjuk még, aztán... meglátjuk, mire megyünk ezzel a démoni akármivel. Készüljetek, legyetek éberek!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.01 14:02:34
//Tharg Hadak//
*Mire Kagan és Hrothgaar - kibővült kis csapatukkal - visszaérnek, az itt maradt Thargok száma is növekedésnek indult, már ha egy pösze sötételfet érdemes tényezőnek venni. Kagan nem vesződik egyelőre a fickóval, hadd foglalkozzanak vele a felderítők, azért vannak. Majd úgyis a színe elég hozzák, ha úgy adódik.*
- Hamarosan lemegy a nap. *állapítja meg rendkívül okosan a lefelé tartó fényforrás állapotát figyelve.*
- Pakoljatok le, verjetek tábort. Ma is itt éjszakázunk. Ne pakoljatok szét nagyon, lehetséges, hogy gyorsan kell távozunk! *mert nincs kétsége afelől, hogy a holtak hamarosan tisztába jönnek a jelenlétükkel, ha nem tudják máris.*
- Hrothgaar, Aletaijal szervezd meg az őrséget. *adja ki az utasítást, majd ellátja a lovát még az előtt, hogy magával foglalkozna. Van fontossági sorrend, ugyebár.*
- A lovagokat és a többi mágust megvárjuk még, aztán... meglátjuk, mire megyünk ezzel a démoni akármivel. Készüljetek, legyetek éberek!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.01 14:02:34
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-31 23:56:33
Üzenet elküldve: 2016-01-31 23:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Kara és Mirakh //
*Turrog komor tekintettel hallgat a nő szavaira. A történet közben kiveszi már elaludt pipáját a szájából, majd finoman kiütögeti abból a hamut. Pár másodpercig némán hallgat Kara története után, majd pedig lassan közelebb lép a nőhöz.*
- Igen sajnálatos ami ezekkel az emberekkel történt. Valóban mélyen érint hogyha ártatlanok sínylődnek efféle hatalmak miatt. *A harcos hangja igen őszinte. Szavai lassan gördülnek ki ajkai közül.* Viszont éppen emiatt vagyunk mi itt, és nem pedig ők. Egy ártatlan elme megtörik ha olyat lát, ami nem illik a természetbe, de miénk... *Egy kicsit újra elhallgat, mélyen a nőszemély szemeibe néz.* Nem először láttok már ilyet. Jópár éve hogy maga Lilith, a mélységiek kegyetlen istene szállt szembe velem és társaimmal egy barátom életéért. Alig pár hónapra rá már egy sárkánykígyó testébe zárt ősi isten tekergőzött a templom tornyai körül, a város pedig afféle hadszíntérre vált, mint azelőtt még sohasem. Volt ott jópár haragos entitás, hajaj! *Szavai után jobbját ruhájának egyik zsebébe túrja, majd egy lilás, ovális kővel díszített medaliont húz belőle elő.* Ezt az szépséget annak a halott fattyúnak a nyakából martam el aki annak idején csak Néma Fivérként ismertek. A saját bejáratú démonja, aki a saját kezem által esett el, olyan sebet hagyott a hátamon, hogy néha most is megsajdul. *Mondata végén közelebb emeli az ékszert Kara tekintetéhez. Nem rántja el, hogyha az meg akarná fogni vagy érinteni.* Az, hogy még állok és itt vagyok a legékesebb bizonyítéka annak, hogy ezeket az erőket le lehet győzni. Mert ha bár az istenek gyorsan cserélődnek, mi még itt leszünk egy ideig, az biztos. *Szavaival igyekszik tartani ugyanazt a tisztességes hangnemet amit eddig is megütött társalgásuk közben. Az egyetlen különbség csupán az, hogy Kara egy igen nagy adag elszántságot vélhet felfedezni a harcos tekintetében.* Az acélom miatt meg ne fájjon a feje kegyednek. Megvannak a fegyvereink ezek ellen. *Ezzel kissé oldalra fordul, és egy gyakorlott mozdulattal leoldja hátáról egyik kardját. A szíjjával együtt egyik fegyvere csúszik a törpe kezei közé, amit óvatos mozdulattal a nő felé nyújt. A kemény tokban egy könnyű, mesterien megmunkált penge rejlik. Turrog vár pár másodpercet, azonban mivel Kara nem tűnik éppenséggel zsoldos vagy kovács alkatnak, finoman hozzáteszi: * Ez egy Artheniori mesterkard. Páratlan munkával készül mágia és magas hozzáértés párosításával. Egy kezén megtudja számolni, hogy hány ilyen van a városban, de talán az egész földrészen is. Ritka darab, de ha kegyed szemfüles, láthatott már ilyet. A kis csoportjuk vezetője is büszkélkedik ennek egy testvérével... Hogyha ez nem tudja keresztülvágni az ellen torkát, akkor bizony semmi sem.
//Tharg Hadak - Kara és Mirakh //
*Turrog komor tekintettel hallgat a nő szavaira. A történet közben kiveszi már elaludt pipáját a szájából, majd finoman kiütögeti abból a hamut. Pár másodpercig némán hallgat Kara története után, majd pedig lassan közelebb lép a nőhöz.*
- Igen sajnálatos ami ezekkel az emberekkel történt. Valóban mélyen érint hogyha ártatlanok sínylődnek efféle hatalmak miatt. *A harcos hangja igen őszinte. Szavai lassan gördülnek ki ajkai közül.* Viszont éppen emiatt vagyunk mi itt, és nem pedig ők. Egy ártatlan elme megtörik ha olyat lát, ami nem illik a természetbe, de miénk... *Egy kicsit újra elhallgat, mélyen a nőszemély szemeibe néz.* Nem először láttok már ilyet. Jópár éve hogy maga Lilith, a mélységiek kegyetlen istene szállt szembe velem és társaimmal egy barátom életéért. Alig pár hónapra rá már egy sárkánykígyó testébe zárt ősi isten tekergőzött a templom tornyai körül, a város pedig afféle hadszíntérre vált, mint azelőtt még sohasem. Volt ott jópár haragos entitás, hajaj! *Szavai után jobbját ruhájának egyik zsebébe túrja, majd egy lilás, ovális kővel díszített medaliont húz belőle elő.* Ezt az szépséget annak a halott fattyúnak a nyakából martam el aki annak idején csak Néma Fivérként ismertek. A saját bejáratú démonja, aki a saját kezem által esett el, olyan sebet hagyott a hátamon, hogy néha most is megsajdul. *Mondata végén közelebb emeli az ékszert Kara tekintetéhez. Nem rántja el, hogyha az meg akarná fogni vagy érinteni.* Az, hogy még állok és itt vagyok a legékesebb bizonyítéka annak, hogy ezeket az erőket le lehet győzni. Mert ha bár az istenek gyorsan cserélődnek, mi még itt leszünk egy ideig, az biztos. *Szavaival igyekszik tartani ugyanazt a tisztességes hangnemet amit eddig is megütött társalgásuk közben. Az egyetlen különbség csupán az, hogy Kara egy igen nagy adag elszántságot vélhet felfedezni a harcos tekintetében.* Az acélom miatt meg ne fájjon a feje kegyednek. Megvannak a fegyvereink ezek ellen. *Ezzel kissé oldalra fordul, és egy gyakorlott mozdulattal leoldja hátáról egyik kardját. A szíjjával együtt egyik fegyvere csúszik a törpe kezei közé, amit óvatos mozdulattal a nő felé nyújt. A kemény tokban egy könnyű, mesterien megmunkált penge rejlik. Turrog vár pár másodpercet, azonban mivel Kara nem tűnik éppenséggel zsoldos vagy kovács alkatnak, finoman hozzáteszi: * Ez egy Artheniori mesterkard. Páratlan munkával készül mágia és magas hozzáértés párosításával. Egy kezén megtudja számolni, hogy hány ilyen van a városban, de talán az egész földrészen is. Ritka darab, de ha kegyed szemfüles, láthatott már ilyet. A kis csoportjuk vezetője is büszkélkedik ennek egy testvérével... Hogyha ez nem tudja keresztülvágni az ellen torkát, akkor bizony semmi sem.
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-31 01:16:42
Üzenet elküldve: 2016-01-31 01:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*A délelőtt lassan eltelik és a sötételf a nappal ellenére kipiheni magát. Az avar árnyékában kellemes pihenésen van túl és ez megerősíti mind fizikai állóképességét, mind türelmét, mind pedig nappali látását. A borús ég ellenére, ha a nap szűrt sugarai beszűrődnek is a fák csupasz lombkoronái között, mégis egészen jól lát, hiszen a tél hamar a fény ellenségévé válik. Ezt kihasználva a sötételf, pár óra pihentető alvás után újra nekiindulhat felderíteni a holtak seregét. Ezen törekvése érdekében újra kell pozícionálnia magát a saját körzetben. Az avart lassan és finoman széttúrja a feje fölül, majd óvatosan kidugja fejét a sárból. Körbe tekint és a teljes panorámát próbálja felmérni. Nem lát mást, mint, hogy északról egy alak felé közelít és egy másik délkeletről próbál mögé kerülni. Amikor ráeszmél, hogy csapdába próbálják csalni, apró mozdulatokkal beássa magát a sáros talajba, mint egy vakond. Tudja, hogy ez mit sem segít a helyzetén, de időt kell nyernie a gondolkodáshoz.* ~ Kik lehetnek ezek? Csak nem a holt sereg őrszemei? ~ *Először nem tudja eldönteni kik, lehetnek, mivel azt gondolja egyedüli élőként van jelen a vidéken. De amikor később ráeszmél, hogy ez közel sincsen így, hiszen nem olyan területen tartózkodik, amelynek urai hagynák a betolakodókat szabadon kószálni, rádöbben az igazságra.* ~ Hogy az a! Ezek felderítők! ~ *Most már csak az a kérdés, hogy városiak, vagy a thargok. Mivel az utóbbiak a környék urai, és ahogy az évek során megfigyelte, a Vashegy nem szereti sem az illetéktelen betolakodókat, sem azokat az elemeket, amelyek ezen, térség területére tévednek véletlenül, elgondolkodik mit is lehet tenni ebben a helyzetben. Egy kissé vert helyzetben vette észre már a felderítőket és nem sok esélye van a menekülésre, valamint a felszívódásra. Azonban még mindig tehet valamit a túlélés érdekében. Ez pedig a pánik.
Mivel a játszam ezúton háromszereplőssé vált. Holtak, Thargok, Q, ezért mérlegelni kell, ki van kivel. A holtak nyilván a Thargok és ő ellene is vannak. Q semleges és nincs senki ellene, de inkább a holtak ellen van, mint az élők ellene. Tehát, a logikus az, ha a Thargokra ideiglenes szövetségeseként tekinti, ebben a szituációban. Legalább is reméli, hogy ők is hasonlóképpen gondolkodnak. Ezen feltételezésének csak egy módon adhat hangot, ha jelt ad békés szándékairól és tudatja a felderítőkkel jelenlétének igazi mivoltját.
Az avar alatt és a biztos tudással a felderítőkről a tarsolyában, meghozza döntését. Mérlegeli, hogy egyik félnek sem jó, ha a holtak tudomást szereznek róluk és a legjobb, ha a találkozó csöndesen zajlik le, teszi meg az első gesztust a tőle északon lopakodó félvér felé. Tekintetét egyenesen rá irányítja és a közeledő íjász szemébe néz kérdően. Mint aki nem érti, mit is csinál a megfeszített húrral. Erősen rámered és kérdőre vonja szándékát. Majd finoman felemeli a kezét az avar alól, jelezve a békés szándékot és az együttműködést.* ~ Remélem nem fog lelőni! Mert ha megteszi, akkor olyan haláltusát láthat majd a környék, amit ország világ nem látott még soha. ~ *Q ha sarokba szorítják képes a szélsőséges cselekedetekre, habár nem kedveli. De mivel a nap már áldásos fényét árasztja a tájra és ő hátrányt szenved emiatt, ezért védelmi mechanizmusokat kell kitalálnia. Ha hidegvérrel meg akarják ölni és gyilkolni nem adja könnyen magát. Olyan zajt csap, amely bizton nem hagy kétséget a holtak seregének, hogy itt bizony történik valami.
De erre semmi szükség! A legjobb, ha mindkét fél együttműködik és a maga szintjén próbálja megoldani a váratlan helyzetet. Ennek érdekében Q már megtette az első lépést. Megadóan jelez Janemita irányába. Kezét felemelve lassan testével is kiemelkedik az avarból. Közben félszemmel követi a másik félvér mozgását, aki próbál mögé kerülni.
Halkan sziszegi a szavakat a nő felé.*
- Csak lasszan azokkal a nyilakkal, hölgyem! Nem vagyok ellensszég! Nem vagyok holt!
*Fél testével és feltett kezeivel már ki is tűnik a nedves falevelek közül. Próbál úgy helyezkedni, hogy a holtak ne lássák meg mozgását, de mivel elég messze vannak, az erdő túloldalán nem kell aggódnia emiatt. A lényeg most a higgadtság és a józanész. Ezt várja a szembetévedőktől is.*
//Tharg Hadak//
*A délelőtt lassan eltelik és a sötételf a nappal ellenére kipiheni magát. Az avar árnyékában kellemes pihenésen van túl és ez megerősíti mind fizikai állóképességét, mind türelmét, mind pedig nappali látását. A borús ég ellenére, ha a nap szűrt sugarai beszűrődnek is a fák csupasz lombkoronái között, mégis egészen jól lát, hiszen a tél hamar a fény ellenségévé válik. Ezt kihasználva a sötételf, pár óra pihentető alvás után újra nekiindulhat felderíteni a holtak seregét. Ezen törekvése érdekében újra kell pozícionálnia magát a saját körzetben. Az avart lassan és finoman széttúrja a feje fölül, majd óvatosan kidugja fejét a sárból. Körbe tekint és a teljes panorámát próbálja felmérni. Nem lát mást, mint, hogy északról egy alak felé közelít és egy másik délkeletről próbál mögé kerülni. Amikor ráeszmél, hogy csapdába próbálják csalni, apró mozdulatokkal beássa magát a sáros talajba, mint egy vakond. Tudja, hogy ez mit sem segít a helyzetén, de időt kell nyernie a gondolkodáshoz.* ~ Kik lehetnek ezek? Csak nem a holt sereg őrszemei? ~ *Először nem tudja eldönteni kik, lehetnek, mivel azt gondolja egyedüli élőként van jelen a vidéken. De amikor később ráeszmél, hogy ez közel sincsen így, hiszen nem olyan területen tartózkodik, amelynek urai hagynák a betolakodókat szabadon kószálni, rádöbben az igazságra.* ~ Hogy az a! Ezek felderítők! ~ *Most már csak az a kérdés, hogy városiak, vagy a thargok. Mivel az utóbbiak a környék urai, és ahogy az évek során megfigyelte, a Vashegy nem szereti sem az illetéktelen betolakodókat, sem azokat az elemeket, amelyek ezen, térség területére tévednek véletlenül, elgondolkodik mit is lehet tenni ebben a helyzetben. Egy kissé vert helyzetben vette észre már a felderítőket és nem sok esélye van a menekülésre, valamint a felszívódásra. Azonban még mindig tehet valamit a túlélés érdekében. Ez pedig a pánik.
Mivel a játszam ezúton háromszereplőssé vált. Holtak, Thargok, Q, ezért mérlegelni kell, ki van kivel. A holtak nyilván a Thargok és ő ellene is vannak. Q semleges és nincs senki ellene, de inkább a holtak ellen van, mint az élők ellene. Tehát, a logikus az, ha a Thargokra ideiglenes szövetségeseként tekinti, ebben a szituációban. Legalább is reméli, hogy ők is hasonlóképpen gondolkodnak. Ezen feltételezésének csak egy módon adhat hangot, ha jelt ad békés szándékairól és tudatja a felderítőkkel jelenlétének igazi mivoltját.
Az avar alatt és a biztos tudással a felderítőkről a tarsolyában, meghozza döntését. Mérlegeli, hogy egyik félnek sem jó, ha a holtak tudomást szereznek róluk és a legjobb, ha a találkozó csöndesen zajlik le, teszi meg az első gesztust a tőle északon lopakodó félvér felé. Tekintetét egyenesen rá irányítja és a közeledő íjász szemébe néz kérdően. Mint aki nem érti, mit is csinál a megfeszített húrral. Erősen rámered és kérdőre vonja szándékát. Majd finoman felemeli a kezét az avar alól, jelezve a békés szándékot és az együttműködést.* ~ Remélem nem fog lelőni! Mert ha megteszi, akkor olyan haláltusát láthat majd a környék, amit ország világ nem látott még soha. ~ *Q ha sarokba szorítják képes a szélsőséges cselekedetekre, habár nem kedveli. De mivel a nap már áldásos fényét árasztja a tájra és ő hátrányt szenved emiatt, ezért védelmi mechanizmusokat kell kitalálnia. Ha hidegvérrel meg akarják ölni és gyilkolni nem adja könnyen magát. Olyan zajt csap, amely bizton nem hagy kétséget a holtak seregének, hogy itt bizony történik valami.
De erre semmi szükség! A legjobb, ha mindkét fél együttműködik és a maga szintjén próbálja megoldani a váratlan helyzetet. Ennek érdekében Q már megtette az első lépést. Megadóan jelez Janemita irányába. Kezét felemelve lassan testével is kiemelkedik az avarból. Közben félszemmel követi a másik félvér mozgását, aki próbál mögé kerülni.
Halkan sziszegi a szavakat a nő felé.*
- Csak lasszan azokkal a nyilakkal, hölgyem! Nem vagyok ellensszég! Nem vagyok holt!
*Fél testével és feltett kezeivel már ki is tűnik a nedves falevelek közül. Próbál úgy helyezkedni, hogy a holtak ne lássák meg mozgását, de mivel elég messze vannak, az erdő túloldalán nem kell aggódnia emiatt. A lényeg most a higgadtság és a józanész. Ezt várja a szembetévedőktől is.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-30 14:29:38
Üzenet elküldve: 2016-01-30 14:29:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Turrog és Mirakh//
*Tovább meresztgeti a szemeit Turrogra. Szavain felhorkan, és arcvonásai már-már érdeklődőek. A törpe harcos kétféle lehet a jövendőmondó szerint: egy, rettenthetetlen, hősies, és valószínűleg igen nagy harcos, kettő, elbizakodott, sötét hatalmakról mit sem sejtő szájhős. Hogy tulajdonképp melyik, azt egyelőre nem tudja eldönteni. Így hát félrebiccenti kezein nyugvó fejét a következő, kissé kétkedő kérdésének.*
- Aztán álltál-e már szemben ehhez fogható sötét hatalommal? - *Szavai ismét drámai árnyékot vetnek, és reszelős, mély hangja elfeledett próféták hangján szólal meg. Mármint, hogy Kara szerint, merthogy kívülről általában másként szoktak kinézni ezek az önjelölt észosztások, mint amilyennek a nőszemély szánja. Szemét a távolban a kastély romjaira szegezi.* - Azt beszélik, szörnyű, sötét hatalom üli meg a helyet, már sok és még annál is több éve. Hogyan lehetsz biztos benne, hogy a puszta fejsze foka, vagy a meztelen acél megvéd a túlvilági iszonyattól? He?!
*Merthogy Kara, ha nem is feltétlen az isteni belső sugallat által, de értesült egyről és másról, mielőtt elindultak volna. Például a kalácsfalvi esetről, az csúfos volt! Ha kell, ha nem, ezt most el fogja mesélni a lelkes (?) hallgatóságnak.*
- Pár hete történt, és fényes nappal, a kalácsfalvi rév közelében. Egy sápadt és kimerült erdőjáró botorkált be a közeli házakhoz, hályogos szemmel, remegő végtagokkal. A kezében kisgyermekkel. - *Torkot köszörül.* - Pontosabban: Félhalott kisgyermekkel. Onnét jöttek, ahova mi megyünk. A falubeliek faggatták, és faggatták, de a fickó egyetlen szót sem tudott kinyögni, csak szorongatta a szegény, drága halottat, és nyöszörgött. Élt, hiszen lélegzett, látott, és tán hallotta is azokat, akik hozzá szóltak. És ennyi. Mint egy zsák krumpli, arra az időre, ami neki hátravan ebben az állapotban. Mintha a lelkét vitték volna el a kastélyban. Ami vele, és a gyermekkel történt, a halálnál is rosszabb.
*Nyújtózva kiropogtatja hátát, leveszi szemét a messzi, fixírozott objektumról.*
- Nem. Nincs kétségem, törpe urak, hogy arról, amit tenni készül a Hegy ura odaát, még dalok fognak megemlékezni egyszer. Jó esetben a diadalról. Rossz esetben... Háh. - *Kárálva felnevet, és hüvelykujja hegyével megpattintja kisujja hegyes, hosszúra nőtt körmét.*
//Tharg Hadak - Turrog és Mirakh//
*Tovább meresztgeti a szemeit Turrogra. Szavain felhorkan, és arcvonásai már-már érdeklődőek. A törpe harcos kétféle lehet a jövendőmondó szerint: egy, rettenthetetlen, hősies, és valószínűleg igen nagy harcos, kettő, elbizakodott, sötét hatalmakról mit sem sejtő szájhős. Hogy tulajdonképp melyik, azt egyelőre nem tudja eldönteni. Így hát félrebiccenti kezein nyugvó fejét a következő, kissé kétkedő kérdésének.*
- Aztán álltál-e már szemben ehhez fogható sötét hatalommal? - *Szavai ismét drámai árnyékot vetnek, és reszelős, mély hangja elfeledett próféták hangján szólal meg. Mármint, hogy Kara szerint, merthogy kívülről általában másként szoktak kinézni ezek az önjelölt észosztások, mint amilyennek a nőszemély szánja. Szemét a távolban a kastély romjaira szegezi.* - Azt beszélik, szörnyű, sötét hatalom üli meg a helyet, már sok és még annál is több éve. Hogyan lehetsz biztos benne, hogy a puszta fejsze foka, vagy a meztelen acél megvéd a túlvilági iszonyattól? He?!
*Merthogy Kara, ha nem is feltétlen az isteni belső sugallat által, de értesült egyről és másról, mielőtt elindultak volna. Például a kalácsfalvi esetről, az csúfos volt! Ha kell, ha nem, ezt most el fogja mesélni a lelkes (?) hallgatóságnak.*
- Pár hete történt, és fényes nappal, a kalácsfalvi rév közelében. Egy sápadt és kimerült erdőjáró botorkált be a közeli házakhoz, hályogos szemmel, remegő végtagokkal. A kezében kisgyermekkel. - *Torkot köszörül.* - Pontosabban: Félhalott kisgyermekkel. Onnét jöttek, ahova mi megyünk. A falubeliek faggatták, és faggatták, de a fickó egyetlen szót sem tudott kinyögni, csak szorongatta a szegény, drága halottat, és nyöszörgött. Élt, hiszen lélegzett, látott, és tán hallotta is azokat, akik hozzá szóltak. És ennyi. Mint egy zsák krumpli, arra az időre, ami neki hátravan ebben az állapotban. Mintha a lelkét vitték volna el a kastélyban. Ami vele, és a gyermekkel történt, a halálnál is rosszabb.
*Nyújtózva kiropogtatja hátát, leveszi szemét a messzi, fixírozott objektumról.*
- Nem. Nincs kétségem, törpe urak, hogy arról, amit tenni készül a Hegy ura odaát, még dalok fognak megemlékezni egyszer. Jó esetben a diadalról. Rossz esetben... Háh. - *Kárálva felnevet, és hüvelykujja hegyével megpattintja kisujja hegyes, hosszúra nőtt körmét.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-29 23:20:52
Üzenet elküldve: 2016-01-29 23:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Kara és Mirakh//
*A törpe elégedetten nyugtázza, hogy Mirakh nem akar már eszetlenül a tettek mezejére rohanni. Meglesz az a leselkedő ígyis, úgyis. Kara szavain halványan elmosolyodik.*
- Nem lenne ilyen magabiztos kiskegyed ha tudná, hogy Artheniorban milyen gyorsan cserélődnek az istenek. *Egy percre elhallgat, majd egy utolsó simítással leveszi kezét a bestiáról. Jobbjával kiveszi füstölgő pipáját a szájából.* Még az is megeshet, hogy éppen egy feltörekvő deitással van dolgunk itt a kastélyban. Ha jól látom őt is száznyi, sőt, ezernyi haragvó entitás őrzi, szóval lesz itt pereskedés hogy melyik úr a nagyobb. *Nem hangizk ellenségesen, csupán annyira egyenesen és tisztesságesen ahogyan egy törpéhez illik.* Ha meg legközelebb látja az szellemeit akkor szóljon nekik hogy Turrog üdvözli Wylnurana anyát, és hogy tartsa rajta a szemét, mert újra harcba viszi az életét. *Ezután tekintetével Mirakh felé fordul, aki láthatóan nem örül annak, hogy efféle ellenséggel kerül majd szembe.* Értelek én, Mirakh. Ez a dolgunk, bizony. *a harcos, barátságosan megveregeti társa vállát, majd másik visszateszi pipáját a szájába.* És meglásd barátom, ezek a szörnyek is csak addig lesznek ismeretlenek, amíg le nem vágsz belőlük egyet-kettőt! Utána meg, hagy hulljanak ahogy vannak. *Mélyet szív dohányából, ami lassan már az utolsókat rúgja. A kastély felé tekint, majd elgondolozva leheli a szavakat ki a pipa füstjével együtt.* Hagy hulljanak csak...
//Tharg Hadak - Kara és Mirakh//
*A törpe elégedetten nyugtázza, hogy Mirakh nem akar már eszetlenül a tettek mezejére rohanni. Meglesz az a leselkedő ígyis, úgyis. Kara szavain halványan elmosolyodik.*
- Nem lenne ilyen magabiztos kiskegyed ha tudná, hogy Artheniorban milyen gyorsan cserélődnek az istenek. *Egy percre elhallgat, majd egy utolsó simítással leveszi kezét a bestiáról. Jobbjával kiveszi füstölgő pipáját a szájából.* Még az is megeshet, hogy éppen egy feltörekvő deitással van dolgunk itt a kastélyban. Ha jól látom őt is száznyi, sőt, ezernyi haragvó entitás őrzi, szóval lesz itt pereskedés hogy melyik úr a nagyobb. *Nem hangizk ellenségesen, csupán annyira egyenesen és tisztesságesen ahogyan egy törpéhez illik.* Ha meg legközelebb látja az szellemeit akkor szóljon nekik hogy Turrog üdvözli Wylnurana anyát, és hogy tartsa rajta a szemét, mert újra harcba viszi az életét. *Ezután tekintetével Mirakh felé fordul, aki láthatóan nem örül annak, hogy efféle ellenséggel kerül majd szembe.* Értelek én, Mirakh. Ez a dolgunk, bizony. *a harcos, barátságosan megveregeti társa vállát, majd másik visszateszi pipáját a szájába.* És meglásd barátom, ezek a szörnyek is csak addig lesznek ismeretlenek, amíg le nem vágsz belőlük egyet-kettőt! Utána meg, hagy hulljanak ahogy vannak. *Mélyet szív dohányából, ami lassan már az utolsókat rúgja. A kastély felé tekint, majd elgondolozva leheli a szavakat ki a pipa füstjével együtt.* Hagy hulljanak csak...
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-29 18:28:51
Üzenet elküldve: 2016-01-29 18:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Q teljes biztonságba érzi magát a nedves avar alatt, amelyet az egész éjjel esett kiadós eső kellőképpen meglágyított. Ennek okán a levelek halmaza lassan, de biztosan összekeverednek a fagyott földből lett sárral, amely így jó alapot szolgáltat az álcakészítéshez. A természetben mindig a beolvadás az egyik leghatékonyabb módszer és mivel a környező alapanyagokat kell használni ehhez, ezért fontos, hogy az anyagok felhasználása minél gyorsabb és szakszerűbb legyen. Az eső áztatta föld, vagyis a sár, a legjobb alapanyag. Gyorsan felkenhető, jól beterít, bőven van belőle és minden terepen használható. Ha nedvesen van felvíve a ruhára, vagy bőrre sötéten rejt el, ha kiszárad akkor pedig világosabb árnyalattal szolgál álcát. Ezért Q biztonságérzete messzemenőkig elégedett.
Azonban az átkozott fény és a hajnal mindent elront. Nem sejti, hogy a Thargok, akik ráadásul félvérek és így szemük ebben a napszakban olyan kiváló, mint az övé éjszaka, már régen bekerítették és az életére akarnak törni. Mivel a napfelkelte előtt mindent ellenőrzöttnek vélt a közvetlen környezetében, így legalább a nap reggeli részét át akarja aludni. Az utolsó simításokat végzi éppen és talán a nedves levelek helyezgetése árulja el a pozícióját, de sajnálatos módon felhívja magára a figyelmet. Alig húsz méterre tőle már észlelték ottlétét, és mivel ügyes vadászokról van szó az ifjú sötételfnek esélye sincs arra, hogy észrevegye őket. Emellett fáradt az egész éjjeli mászkálástól és felderítéstől. Ennek tetejébe pedig a napfény sem lett szeme barátja.
Mindezen tények nemtudása révén, befejezi utolsó apró mozdulatait és reggeli alvóhelyén kényelmesen berendezkedve álomra hajtja fejét. Ha nem szól rá valaki, vagy hall valamilyen halk neszt, nem fog felébredni. Mivel nem harcos és pusztán egy tőre van, ammellyel még kegyetlen gazdái ajándékozták meg a sanyarú földalatti élete során, így nem fog túl nagy ellenállást tanúsítani a mágikus és mesterpengékkel ellene hadakozókkal szemben. De mindez még a jövő zenéje, amely nemsokára napvilágra kerül. De addig is békében alszik, hogy fáradalmait kipihenhesse.*
//Tharg Hadak//
*Q teljes biztonságba érzi magát a nedves avar alatt, amelyet az egész éjjel esett kiadós eső kellőképpen meglágyított. Ennek okán a levelek halmaza lassan, de biztosan összekeverednek a fagyott földből lett sárral, amely így jó alapot szolgáltat az álcakészítéshez. A természetben mindig a beolvadás az egyik leghatékonyabb módszer és mivel a környező alapanyagokat kell használni ehhez, ezért fontos, hogy az anyagok felhasználása minél gyorsabb és szakszerűbb legyen. Az eső áztatta föld, vagyis a sár, a legjobb alapanyag. Gyorsan felkenhető, jól beterít, bőven van belőle és minden terepen használható. Ha nedvesen van felvíve a ruhára, vagy bőrre sötéten rejt el, ha kiszárad akkor pedig világosabb árnyalattal szolgál álcát. Ezért Q biztonságérzete messzemenőkig elégedett.
Azonban az átkozott fény és a hajnal mindent elront. Nem sejti, hogy a Thargok, akik ráadásul félvérek és így szemük ebben a napszakban olyan kiváló, mint az övé éjszaka, már régen bekerítették és az életére akarnak törni. Mivel a napfelkelte előtt mindent ellenőrzöttnek vélt a közvetlen környezetében, így legalább a nap reggeli részét át akarja aludni. Az utolsó simításokat végzi éppen és talán a nedves levelek helyezgetése árulja el a pozícióját, de sajnálatos módon felhívja magára a figyelmet. Alig húsz méterre tőle már észlelték ottlétét, és mivel ügyes vadászokról van szó az ifjú sötételfnek esélye sincs arra, hogy észrevegye őket. Emellett fáradt az egész éjjeli mászkálástól és felderítéstől. Ennek tetejébe pedig a napfény sem lett szeme barátja.
Mindezen tények nemtudása révén, befejezi utolsó apró mozdulatait és reggeli alvóhelyén kényelmesen berendezkedve álomra hajtja fejét. Ha nem szól rá valaki, vagy hall valamilyen halk neszt, nem fog felébredni. Mivel nem harcos és pusztán egy tőre van, ammellyel még kegyetlen gazdái ajándékozták meg a sanyarú földalatti élete során, így nem fog túl nagy ellenállást tanúsítani a mágikus és mesterpengékkel ellene hadakozókkal szemben. De mindez még a jövő zenéje, amely nemsokára napvilágra kerül. De addig is békében alszik, hogy fáradalmait kipihenhesse.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-29 16:31:35
Üzenet elküldve: 2016-01-29 16:31:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
//Turrog//
* Nem tagadja, hogy fel van csigázva. Utálja a mágiát, itt pedig minden amiatt van. Turrog szavai mégis lehűtik valamennyire. *
- Bevallom, kedvelt elfoglatságom a tétlenség, ám nem itt és főleg nem most. Nem vagyok mágiatudó, nem is szeretem, s ez hergel. Dühös vagyok, mert olyan ellen kell fegyvert fognom, amit nem értek, s nem tudok felkészülni rá.
* Mondja kissé feszülten, de azért csatlakozik társához, aki a medgolyokat tanulmányozza. *
- Látod, őket értem. Igaz, nem természetes lények, de megszülettek, nőnek, majd meghalnak. Így inkább szállnék szembe az összes felmenőjével egyszerre, mint ezekkel. De ez a dolgunk.
* Ránt egyet a vállán, de a simogatáshoz nem csatlakozik. *
//Tharg Hadak//
//Turrog//
* Nem tagadja, hogy fel van csigázva. Utálja a mágiát, itt pedig minden amiatt van. Turrog szavai mégis lehűtik valamennyire. *
- Bevallom, kedvelt elfoglatságom a tétlenség, ám nem itt és főleg nem most. Nem vagyok mágiatudó, nem is szeretem, s ez hergel. Dühös vagyok, mert olyan ellen kell fegyvert fognom, amit nem értek, s nem tudok felkészülni rá.
* Mondja kissé feszülten, de azért csatlakozik társához, aki a medgolyokat tanulmányozza. *
- Látod, őket értem. Igaz, nem természetes lények, de megszülettek, nőnek, majd meghalnak. Így inkább szállnék szembe az összes felmenőjével egyszerre, mint ezekkel. De ez a dolgunk.
* Ránt egyet a vállán, de a simogatáshoz nem csatlakozik. *
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-29 14:38:25
Üzenet elküldve: 2016-01-29 14:38:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Turrog//
*Elkapja jégszürke szemeit a messzeségről, de csak azért, hogy felháborodottan Turrogra mereszthesse őket. Micsoda feltételezés! Mit neki a pénz, az anyagi világ semmit sem jelent a magafajta elhivatottak - egyes elhamarkodottak szerint elmerozzantak - számára. Ezen nyilvánvaló és mindenek felett álló igazságot tulajdon toprongyos külseje is alátámasztja. Bár abból a summából, amit egy ilyen különleges bestiáért fizetnek, valószínűleg igen sok csontrúnát, rágcsálókoponyát, faragott kőgyöngyöt, kiskutya fülét tudna venni, és ezekkel amúgy is szíves-örömest ékesíti haját, fülét és végtagjait.*
- Hát persze, hogy nem adjuk el őket. - *Látszik rajta egyébként, hogy igen nagyra van magával, amiért Kagan vezér őt bízta meg a bestiák teljhatalmú felügyelőjeként. Micsoda égi szerencse, hogy arról fogalma sincs, hogy a Hadúrnak épp nulla darab embere volt, aki alkalmasabb lehetett volna a bestiák őrzésére őnála, és ez azért már elmond valamit a Tharg állami apparátus akkori állásáról, amikor a kettyent nőszemély rárontott a Vashegyre a képzelt szellemektől hallott prófiéciákkal, meg elkezdte négykézláb lekövetni Kagan útját keresztül-kasul Thargarodon, hogy tűrje meg a furcsácska nőszemélyt a törzs sorai között.*
- Ők lehetnének a törzs totemállatai - *Tódítja meghatódottan, közben felhúzza két térdét az álla alá, és rátámasztja két tenyerét, arra pedig fejét. Sokfonatos, kóc hátán kóc haja a mozdulattól fel-felcsörren a belefont nyolcvanöt darab indokolatlan bizerétől. Elfogódottan figyeli, ahogy a kíváncsiskodó jószág lelapítja fejének két oldalán ékeskedő tollpamacsot, és saját tengelye körül meg-megfordulva beledörgöli lapos fejbúbját a törpe úr kinyújtott keze alá, tenyerébe. A nagyobbik fenevad, Baul csupán egy megvető pillantást vet a kettősre, és a biztonság kedvéért odébbcammog pár lépéssel, hogy mindenki számára világos legyen: ő túl vad vagy túl önérzetes az ilyesfajta majomkodáshoz. Kara tudálékosan tovább nyekereg Turrognak.* - Biztos vagyok benne, hogy a szellemek adták az erőt és az ügyességet, hogy akaratunkhoz hajtsuk őket! És tudod mit jelez ez, törpe uram? Hogy minden csatában győzedelmes sereg a miénk, mert a Szelek és Viharok Istene vigyázza minden léptünk, meg még száznyi haragvó és hatalmas entitás. Én látom őket, mondtam már?
*A krónikát jegyző hadd engedje meg magának a közbeszúrást, hogy ez az a pont, ahol a dialógusból ki szoktak farolni azok a résztvevők, akik nem teljesen eszehagyottak.*
//Tharg Hadak - Turrog//
*Elkapja jégszürke szemeit a messzeségről, de csak azért, hogy felháborodottan Turrogra mereszthesse őket. Micsoda feltételezés! Mit neki a pénz, az anyagi világ semmit sem jelent a magafajta elhivatottak - egyes elhamarkodottak szerint elmerozzantak - számára. Ezen nyilvánvaló és mindenek felett álló igazságot tulajdon toprongyos külseje is alátámasztja. Bár abból a summából, amit egy ilyen különleges bestiáért fizetnek, valószínűleg igen sok csontrúnát, rágcsálókoponyát, faragott kőgyöngyöt, kiskutya fülét tudna venni, és ezekkel amúgy is szíves-örömest ékesíti haját, fülét és végtagjait.*
- Hát persze, hogy nem adjuk el őket. - *Látszik rajta egyébként, hogy igen nagyra van magával, amiért Kagan vezér őt bízta meg a bestiák teljhatalmú felügyelőjeként. Micsoda égi szerencse, hogy arról fogalma sincs, hogy a Hadúrnak épp nulla darab embere volt, aki alkalmasabb lehetett volna a bestiák őrzésére őnála, és ez azért már elmond valamit a Tharg állami apparátus akkori állásáról, amikor a kettyent nőszemély rárontott a Vashegyre a képzelt szellemektől hallott prófiéciákkal, meg elkezdte négykézláb lekövetni Kagan útját keresztül-kasul Thargarodon, hogy tűrje meg a furcsácska nőszemélyt a törzs sorai között.*
- Ők lehetnének a törzs totemállatai - *Tódítja meghatódottan, közben felhúzza két térdét az álla alá, és rátámasztja két tenyerét, arra pedig fejét. Sokfonatos, kóc hátán kóc haja a mozdulattól fel-felcsörren a belefont nyolcvanöt darab indokolatlan bizerétől. Elfogódottan figyeli, ahogy a kíváncsiskodó jószág lelapítja fejének két oldalán ékeskedő tollpamacsot, és saját tengelye körül meg-megfordulva beledörgöli lapos fejbúbját a törpe úr kinyújtott keze alá, tenyerébe. A nagyobbik fenevad, Baul csupán egy megvető pillantást vet a kettősre, és a biztonság kedvéért odébbcammog pár lépéssel, hogy mindenki számára világos legyen: ő túl vad vagy túl önérzetes az ilyesfajta majomkodáshoz. Kara tudálékosan tovább nyekereg Turrognak.* - Biztos vagyok benne, hogy a szellemek adták az erőt és az ügyességet, hogy akaratunkhoz hajtsuk őket! És tudod mit jelez ez, törpe uram? Hogy minden csatában győzedelmes sereg a miénk, mert a Szelek és Viharok Istene vigyázza minden léptünk, meg még száznyi haragvó és hatalmas entitás. Én látom őket, mondtam már?
*A krónikát jegyző hadd engedje meg magának a közbeszúrást, hogy ez az a pont, ahol a dialógusból ki szoktak farolni azok a résztvevők, akik nem teljesen eszehagyottak.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-28 23:40:06
Üzenet elküldve: 2016-01-28 23:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Kara//
*Turrog bátran belesimít a medgoly tollazatába.*
- Jó nagy dögök lesztek ti, jó nagyok! *mosolyog az állat felé, majd lassan közelebb lép hozzá. Másik kezét is felemeli, és bőszen kezdi vakargatni, simogatni Böte nyakát, hátát. Nem sok állattal szokott dolga lenni, de ezek a kis mocskosok barátságosnak tűnnek... legalábbis ez a butábbik.* Nem tűnnek, nem nem. Kezesek ezek hogyha jó társaságban vannak. *jelenti ki büszkén egy-egy simítás között.* Az anyjukra meg talán már nem is emlékeznek, hogyha egyáltalán emlékeztek rá valaha. No nembaj, jó helyen vagytok ti, jó kezekben. Kevés más helyen lennétek ennyire biztonságban mint a Thargok közt, kis bestiák. *Turrog barátságosan hajol közelebb Bötéhez, már hogyha az hagyja. Figyelmes tekintettel vizsálgatja annak tollazatát, bundáját, illetve végtagjait. ~Valóban különös egy állat... a ritkaságáról meg nem is beszélve. Aligha láttam ehhez hasonlót eddig, ezek meg rögtön kettőt is fogtak.~ gondolataiba mélyedve pillant fel Karára, aki nem messze ücsörög.* Büszke lehetsz rájuk, tényleg szép kis fogás. Biztos vagyok benne, hogy a városban sok ember van, aki szép summát adna értük... *jegyzi meg komoran, majd gyorsan folytatja* Persze gondolom nem áll szándékodban eladni őket. Többet érnek ezek bármilyen pénznél.
//Tharg Hadak - Kara//
*Turrog bátran belesimít a medgoly tollazatába.*
- Jó nagy dögök lesztek ti, jó nagyok! *mosolyog az állat felé, majd lassan közelebb lép hozzá. Másik kezét is felemeli, és bőszen kezdi vakargatni, simogatni Böte nyakát, hátát. Nem sok állattal szokott dolga lenni, de ezek a kis mocskosok barátságosnak tűnnek... legalábbis ez a butábbik.* Nem tűnnek, nem nem. Kezesek ezek hogyha jó társaságban vannak. *jelenti ki büszkén egy-egy simítás között.* Az anyjukra meg talán már nem is emlékeznek, hogyha egyáltalán emlékeztek rá valaha. No nembaj, jó helyen vagytok ti, jó kezekben. Kevés más helyen lennétek ennyire biztonságban mint a Thargok közt, kis bestiák. *Turrog barátságosan hajol közelebb Bötéhez, már hogyha az hagyja. Figyelmes tekintettel vizsálgatja annak tollazatát, bundáját, illetve végtagjait. ~Valóban különös egy állat... a ritkaságáról meg nem is beszélve. Aligha láttam ehhez hasonlót eddig, ezek meg rögtön kettőt is fogtak.~ gondolataiba mélyedve pillant fel Karára, aki nem messze ücsörög.* Büszke lehetsz rájuk, tényleg szép kis fogás. Biztos vagyok benne, hogy a városban sok ember van, aki szép summát adna értük... *jegyzi meg komoran, majd gyorsan folytatja* Persze gondolom nem áll szándékodban eladni őket. Többet érnek ezek bármilyen pénznél.
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-28 18:34:48
Üzenet elküldve: 2016-01-28 18:34:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Nem tervez soká maradni a harcos csapat társaságában, de a medgolyok kicsit elterelik gondolatait. Kíváncsi, hogy vajon emlékeznek-e rá, vannak-e annyira okosak, hogy felismerjék régebbi gondozójukat. Látja, hogy egész sokat nőttek és egészségesek, ami Böte esetében kicsit meglepi. Sokkal később kelt ki, mint Baul és azt gondolta, hogy fejletlenebb maradt.
Békén hagyja az új gondozót és a törpét, a medgolyokhoz sem megy oda tesztelgetni a memóriájukat. Vissza kéne indulnia, hiszen kinézegette már magát, de Aletai megelőzi és már a lesről leugorva súgja Jane barna hajzuhataggal eltakart félhegyes fülébe a parancsot.*
-Rendben.
*Aprót biccent és meg is indul picike kerülővel a mutatott irányba. Út közben idegre illeszti nyílvesszőjét és igyekszik fák, csupasz bokrok takarásában osonni puha lépteivel az avarkupachoz. Néha elpillant az élőholtak felé, hátha nekik is kedvük szottyan megázott, bomló falevelek közé bújó bármit nézegetni.
Annyiból volt hasznos az eső, hogy az ázott avar nem zörög, így a két félvér lépte szinte hangtalan. Elég közel érve a lány lövésre készen tartja fegyverét, hogy ha kell, le tudja lőni vele azt, aki vagy ami a levelek alatt rejtezik, de az nem nagyon akar megmozdulni. Lát légzésre utaló jeleket, ahogy finoman süpped és emelkedik a kupac, mintha egy nagyobb állat pihent volna meg. Viszont nincsenek ismeretei egyetlen lényről sem, amelyik így elfedi magát és nappal tér aludni. Csak egészen közel érve látja, hogy egy sötételf pihent meg tőlük húsz méterre, róluk pedig tudja, hogy nem igazán hatékonyak nappal. A mellékelt ábra alapján valóban.
Picit hátrébb lépve bevárja a parancsnokot, tőle vár további utasítást.*
//Tharg Hadak//
*Nem tervez soká maradni a harcos csapat társaságában, de a medgolyok kicsit elterelik gondolatait. Kíváncsi, hogy vajon emlékeznek-e rá, vannak-e annyira okosak, hogy felismerjék régebbi gondozójukat. Látja, hogy egész sokat nőttek és egészségesek, ami Böte esetében kicsit meglepi. Sokkal később kelt ki, mint Baul és azt gondolta, hogy fejletlenebb maradt.
Békén hagyja az új gondozót és a törpét, a medgolyokhoz sem megy oda tesztelgetni a memóriájukat. Vissza kéne indulnia, hiszen kinézegette már magát, de Aletai megelőzi és már a lesről leugorva súgja Jane barna hajzuhataggal eltakart félhegyes fülébe a parancsot.*
-Rendben.
*Aprót biccent és meg is indul picike kerülővel a mutatott irányba. Út közben idegre illeszti nyílvesszőjét és igyekszik fák, csupasz bokrok takarásában osonni puha lépteivel az avarkupachoz. Néha elpillant az élőholtak felé, hátha nekik is kedvük szottyan megázott, bomló falevelek közé bújó bármit nézegetni.
Annyiból volt hasznos az eső, hogy az ázott avar nem zörög, így a két félvér lépte szinte hangtalan. Elég közel érve a lány lövésre készen tartja fegyverét, hogy ha kell, le tudja lőni vele azt, aki vagy ami a levelek alatt rejtezik, de az nem nagyon akar megmozdulni. Lát légzésre utaló jeleket, ahogy finoman süpped és emelkedik a kupac, mintha egy nagyobb állat pihent volna meg. Viszont nincsenek ismeretei egyetlen lényről sem, amelyik így elfedi magát és nappal tér aludni. Csak egészen közel érve látja, hogy egy sötételf pihent meg tőlük húsz méterre, róluk pedig tudja, hogy nem igazán hatékonyak nappal. A mellékelt ábra alapján valóban.
Picit hátrébb lépve bevárja a parancsnokot, tőle vár további utasítást.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:33:03
Üzenet elküldve: 2016-01-28 14:33:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak - Turrog//
*Miután a két gyalogszőrös megszívta friss vízzel bendőjét a madarakra jellemző fej fel-le ingatásával kísért fura koreográfia segítsgével, saját, és egymás tollazat-szőrzet aprólékosan kivitelezett rendezgetésébe fognak. Kara kedvtelve nézi őket, közben fájós lábát tekergeti. Talál egy farönköt, lezuttyan, nem messze a bocsoktól. Foghegyről visszaválaszol Turrognak. Két kezét feje fölé emeli ültében, aztán íves mozdulattal leengedve mutatja, milyen nagy és milyen széles lesz a két bocs, ha megnő.*
- Megtermettek. Majd' kétszerekkorák. Talán akkorra már nem lesznek ilyen kezesek. - *Mivel Kara nem pányvázta ki őket, és szíjaik a földön kunkorognak utánuk kígyó módjára, ezért nincs akadálya, hogy Turrog közelebbi ismerettséget kössön velük. A nagyobbik és vadabbik teremtés, Baul nem sok hajlandóságot mutat a barátkozásra, de a kisebbik, Böte, nyitott jellem. Okos fejét félredöntve tetőtől talpig végigméricskéli a törpe uraságot. Hullámzó, ruganyos mozgással közelebb, majd mégközelebb lép kinyújtott kezével. Lapos fejét óvatosan az őt érintő kéz alá helyezi, onnan pislog fel a szakállasra, moccanatlanul. Kara reszelősen elneveti magát.*
- Nem tűnnek túl vérszomjasnak, heh? Azt hiszem, a mi fajtánk nem áll az ő útjukban, habár az anyjukat Kagan ejtette el, amennyire tudom. Lehet, érzik a szagunk, és másmilyennek ítélik, mint másokét. - *Él a gondolattal, hogy egy idegent szétkapnának. Ahogy azt is, aki nem türelemmel, finom mozdulatokkal közelíti meg őket, vagy rájuk kiált, megijeszti őket. A gyógyfűárus és önjelölt vajákos büszkén dülleszti mellkasát.* - Ezen a vidéken ritka fogás ám az ilyen, bizony ám! Meg is lepődnék, ha bárki más kézhez szoktatna medvebaglyot, ráadásul kettőt! Majd meglátjátok, hasznukat fogjátok venni. Bezony!
//Tharg Hadak - Turrog//
*Miután a két gyalogszőrös megszívta friss vízzel bendőjét a madarakra jellemző fej fel-le ingatásával kísért fura koreográfia segítsgével, saját, és egymás tollazat-szőrzet aprólékosan kivitelezett rendezgetésébe fognak. Kara kedvtelve nézi őket, közben fájós lábát tekergeti. Talál egy farönköt, lezuttyan, nem messze a bocsoktól. Foghegyről visszaválaszol Turrognak. Két kezét feje fölé emeli ültében, aztán íves mozdulattal leengedve mutatja, milyen nagy és milyen széles lesz a két bocs, ha megnő.*
- Megtermettek. Majd' kétszerekkorák. Talán akkorra már nem lesznek ilyen kezesek. - *Mivel Kara nem pányvázta ki őket, és szíjaik a földön kunkorognak utánuk kígyó módjára, ezért nincs akadálya, hogy Turrog közelebbi ismerettséget kössön velük. A nagyobbik és vadabbik teremtés, Baul nem sok hajlandóságot mutat a barátkozásra, de a kisebbik, Böte, nyitott jellem. Okos fejét félredöntve tetőtől talpig végigméricskéli a törpe uraságot. Hullámzó, ruganyos mozgással közelebb, majd mégközelebb lép kinyújtott kezével. Lapos fejét óvatosan az őt érintő kéz alá helyezi, onnan pislog fel a szakállasra, moccanatlanul. Kara reszelősen elneveti magát.*
- Nem tűnnek túl vérszomjasnak, heh? Azt hiszem, a mi fajtánk nem áll az ő útjukban, habár az anyjukat Kagan ejtette el, amennyire tudom. Lehet, érzik a szagunk, és másmilyennek ítélik, mint másokét. - *Él a gondolattal, hogy egy idegent szétkapnának. Ahogy azt is, aki nem türelemmel, finom mozdulatokkal közelíti meg őket, vagy rájuk kiált, megijeszti őket. A gyógyfűárus és önjelölt vajákos büszkén dülleszti mellkasát.* - Ezen a vidéken ritka fogás ám az ilyen, bizony ám! Meg is lepődnék, ha bárki más kézhez szoktatna medvebaglyot, ráadásul kettőt! Majd meglátjátok, hasznukat fogjátok venni. Bezony!
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-27 22:26:43
Üzenet elküldve: 2016-01-27 22:26:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Enyhe hányingere van, de nem tudja mitől. Talán a furcsa, dermesztő ellenfél, vagy a városiak viselkedése, vagy úgy egyben ez az egész az, ami felkavarja gyomrát; mindegy is, majd legyűri, mint eddig mindent.*
- Syoudot visszaküldtem Amon Ruadhra, mert a Vashegy sem maradhat teljesen védtelen. *válaszolja Aletainak halkan, miközben ő maga is a Grombart vizslatja. Szeme elég jó, de emberléptékkel, így csak a mocorgást látja, azt sem nagyon - mást pedig nem.*
- További erősítést várok - a lovagokat és Synmira varázslóit. Ha ez megvan, megkezdjük Tharg módra a felőrölést, ha megy, és a mindhalálig tartó harcot, ha nem. *nincs más ötlete, és Aletai is éppen rendezkedik valami avarban bujkáló miatt, de csak hogy utána hülyeségeket kezdjen beszélni.*
- Tudom, hogy barbárnak tartasz, Aletai, de én... *bök a mellkasára.*
- Nem szoktam otthon érezni magam a sárban, egy hullákkal teli várrom közelében.
*Nem nagyon érdekli, mit kotornak ki az avarból az emberei, figyelme inkább a Grombar kastély felé kalandozik el, majd megpróbálkozik kapcsolatba lépni húgával, Isuriival. Általában nem sikerül neki ez a varázslat, de néha igen, ezért érdemes megpróbálni.*
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
//Tharg Hadak//
*Enyhe hányingere van, de nem tudja mitől. Talán a furcsa, dermesztő ellenfél, vagy a városiak viselkedése, vagy úgy egyben ez az egész az, ami felkavarja gyomrát; mindegy is, majd legyűri, mint eddig mindent.*
- Syoudot visszaküldtem Amon Ruadhra, mert a Vashegy sem maradhat teljesen védtelen. *válaszolja Aletainak halkan, miközben ő maga is a Grombart vizslatja. Szeme elég jó, de emberléptékkel, így csak a mocorgást látja, azt sem nagyon - mást pedig nem.*
- További erősítést várok - a lovagokat és Synmira varázslóit. Ha ez megvan, megkezdjük Tharg módra a felőrölést, ha megy, és a mindhalálig tartó harcot, ha nem. *nincs más ötlete, és Aletai is éppen rendezkedik valami avarban bujkáló miatt, de csak hogy utána hülyeségeket kezdjen beszélni.*
- Tudom, hogy barbárnak tartasz, Aletai, de én... *bök a mellkasára.*
- Nem szoktam otthon érezni magam a sárban, egy hullákkal teli várrom közelében.
*Nem nagyon érdekli, mit kotornak ki az avarból az emberei, figyelme inkább a Grombar kastély felé kalandozik el, majd megpróbálkozik kapcsolatba lépni húgával, Isuriival. Általában nem sikerül neki ez a varázslat, de néha igen, ezért érdemes megpróbálni.*
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-27 17:26:22
Üzenet elküldve: 2016-01-27 17:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
*Az éjszaka nagyszerűen telik és képes a kiszemelt területre érkezni észrevétlenül. Azonban az óvatosság és ez általa a lassú haladás nem engedi, hogy teljesen megvalósítsa a tervét és átjutva az erdőn a kastélyhoz közelebb kerülhessen. Így is több száz métert tekerek a fákig. Mivel a terep néhol igencsak kopár és a beolvadás nehézkes, így a terület előnyeit kihasználva, muszáj cikk cakkban haladnia, hogy legalább a pirkadatra elérje célját. A kúszva megtett táv közben minden adandó és lehetséges pillanatában körbe tekint, hogy meglesse, van e valami érdekes a környezetében és a látóhatáron. Tudja, hogy az éjszaka az az ő terepe és alig akad, olyan felderítő, harcos, vagy bárki, aki versenyre kelhetne vele. Ezért volt mindig büszke erre a teljesítményére és arra is, hogy ha megbízatást kapott egykori házától, vagy zsoldosként, akkor azt lényegesen jobban végezte, mint bárki más. Az ő élete leginkább erről szólt. Az éjjeli felderítő. Egy valamire való nemes, vagy király mindig uralni akarja a harcmezőt, és ha éjszaka nem tudja azt, legalább informálisan, akkor könnyen elbukhat, vagy hátrányba kerülhet.
Az útja az erdőig nem hoz semmilyen eredményt és nem találkozik akadállyal, vagy lát holtakból álló őrjáratot. Amikor odaér, a fák tövébe örömmel veszi tudomásul, hogy igen nagy faleveles, avaros rész veszi körül. A tél még nem tűntette el mindet ezért ezek között könnyedén el tud rejtőzni. Mivel a levelek több mint fél méter vastagon lepik be a talajt, ezért befedheti velük mindenét. Sőt ami a köpenyére ragad a sár miatt az jó lesz álcának is. Elsősorban azonban pihenésre van szüksége, mivel az éjjeli munka kissé kimerítette, így jó lesz aludni egyet a puha levelek között. A pirkadat első sugaraival párhuzamosan Q kis fészket túr ki magának, majd a körülötte lévő avarral teljesen betakarja magát, hogy álomba hajthassa a fejét.
A reggel elkövetkezik és a sötételf kezd elbóbiskolni. Nem is sejti, hogy körülötte már észlelték érkeztét és lassan, de biztosan bekerítik a Tharg csatlósok. Mivel a fény vakítja a szemét, és tompítja látását, amihez a fáradság is hozzájárul, ezért nem veszi észre a látogatókat maga körül. Azonban a felderítőkről is elmond valamit a helyzet, mégpedig azt, hogy alig húsz méter volt a táv kettejük között. Ez a szinte jelentéktelen távolság jól fémjelezi, hogy miért is fontos és szükséges egy éjszakai felderítő munkássága. Emellett jelzi, a mélységi fajtájának, hatékonyságát a szakmát illetően.*
*Az éjszaka nagyszerűen telik és képes a kiszemelt területre érkezni észrevétlenül. Azonban az óvatosság és ez általa a lassú haladás nem engedi, hogy teljesen megvalósítsa a tervét és átjutva az erdőn a kastélyhoz közelebb kerülhessen. Így is több száz métert tekerek a fákig. Mivel a terep néhol igencsak kopár és a beolvadás nehézkes, így a terület előnyeit kihasználva, muszáj cikk cakkban haladnia, hogy legalább a pirkadatra elérje célját. A kúszva megtett táv közben minden adandó és lehetséges pillanatában körbe tekint, hogy meglesse, van e valami érdekes a környezetében és a látóhatáron. Tudja, hogy az éjszaka az az ő terepe és alig akad, olyan felderítő, harcos, vagy bárki, aki versenyre kelhetne vele. Ezért volt mindig büszke erre a teljesítményére és arra is, hogy ha megbízatást kapott egykori házától, vagy zsoldosként, akkor azt lényegesen jobban végezte, mint bárki más. Az ő élete leginkább erről szólt. Az éjjeli felderítő. Egy valamire való nemes, vagy király mindig uralni akarja a harcmezőt, és ha éjszaka nem tudja azt, legalább informálisan, akkor könnyen elbukhat, vagy hátrányba kerülhet.
Az útja az erdőig nem hoz semmilyen eredményt és nem találkozik akadállyal, vagy lát holtakból álló őrjáratot. Amikor odaér, a fák tövébe örömmel veszi tudomásul, hogy igen nagy faleveles, avaros rész veszi körül. A tél még nem tűntette el mindet ezért ezek között könnyedén el tud rejtőzni. Mivel a levelek több mint fél méter vastagon lepik be a talajt, ezért befedheti velük mindenét. Sőt ami a köpenyére ragad a sár miatt az jó lesz álcának is. Elsősorban azonban pihenésre van szüksége, mivel az éjjeli munka kissé kimerítette, így jó lesz aludni egyet a puha levelek között. A pirkadat első sugaraival párhuzamosan Q kis fészket túr ki magának, majd a körülötte lévő avarral teljesen betakarja magát, hogy álomba hajthassa a fejét.
A reggel elkövetkezik és a sötételf kezd elbóbiskolni. Nem is sejti, hogy körülötte már észlelték érkeztét és lassan, de biztosan bekerítik a Tharg csatlósok. Mivel a fény vakítja a szemét, és tompítja látását, amihez a fáradság is hozzájárul, ezért nem veszi észre a látogatókat maga körül. Azonban a felderítőkről is elmond valamit a helyzet, mégpedig azt, hogy alig húsz méter volt a táv kettejük között. Ez a szinte jelentéktelen távolság jól fémjelezi, hogy miért is fontos és szükséges egy éjszakai felderítő munkássága. Emellett jelzi, a mélységi fajtájának, hatékonyságát a szakmát illetően.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-27 14:35:59
Üzenet elküldve: 2016-01-27 14:35:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
// Mirakh //
*Turrog halkan felnevet társa merészségén.*
- Te aztán nem szeretsz tétlenkedni! *Lovát egy cölphöz vagy fához vezeti, ahol egy egyzserű cosmóval kiköti azt. Füstölgő pipáját szája egyik sarkából a másikba csúsztatja.* Viszont talán jobb lenne, hogyha a kecsesebb teremtésekre bíznánk a kémvadászatot. Nem nagy előnyünk a futás meg a rejtőzködés, még a végén a csapat nyakára hozzuk a bajt. Várjuk ki míg idehozzák, a kihallgatás inkább nekünk való. *Válaszol Mirakh bátor szavaira, majd megveregeit a vállát.* Ha pedig kilyuggatják, akkor bizony így járt. Kellett neki erre tévedni. *jelenti ki érzelemmentesen, majd beljebb sétál a "táborba", ami sokkal inkább nevezhető bármi másnak, mint annak.*
// Kara //
*A törpe pár lassú és igen körültekintő lépéssel közeledik a furcsa nőszemély és a bestiái közelébe. Igyekszik semmi ártó szándékot sem mutatni, hiszen nem ismeri igazán a szokatlan állatokat és nem szeretné felizgatni őket ok nélkül. Hogyha elég közel került hozzájuk, kissé előrehajol is vizsgálgatni kezdi a Böteként bemutatott egyedet.*
- Igen érdekes állatok. *jegyzi meg halkan Kara felé, miközben beleszippant még mindig égő pipájába.* Mekkorák lesznek ha megnőnek? *kérdezi kiegyenesedve, majd kezét finoman kinyútja a lény felé. Hogyha az nem áll ellen, akkor közelebb lép és megpróbálja megsimogatni annak kobakját.*
//Tharg Hadak//
// Mirakh //
*Turrog halkan felnevet társa merészségén.*
- Te aztán nem szeretsz tétlenkedni! *Lovát egy cölphöz vagy fához vezeti, ahol egy egyzserű cosmóval kiköti azt. Füstölgő pipáját szája egyik sarkából a másikba csúsztatja.* Viszont talán jobb lenne, hogyha a kecsesebb teremtésekre bíznánk a kémvadászatot. Nem nagy előnyünk a futás meg a rejtőzködés, még a végén a csapat nyakára hozzuk a bajt. Várjuk ki míg idehozzák, a kihallgatás inkább nekünk való. *Válaszol Mirakh bátor szavaira, majd megveregeit a vállát.* Ha pedig kilyuggatják, akkor bizony így járt. Kellett neki erre tévedni. *jelenti ki érzelemmentesen, majd beljebb sétál a "táborba", ami sokkal inkább nevezhető bármi másnak, mint annak.*
// Kara //
*A törpe pár lassú és igen körültekintő lépéssel közeledik a furcsa nőszemély és a bestiái közelébe. Igyekszik semmi ártó szándékot sem mutatni, hiszen nem ismeri igazán a szokatlan állatokat és nem szeretné felizgatni őket ok nélkül. Hogyha elég közel került hozzájuk, kissé előrehajol is vizsgálgatni kezdi a Böteként bemutatott egyedet.*
- Igen érdekes állatok. *jegyzi meg halkan Kara felé, miközben beleszippant még mindig égő pipájába.* Mekkorák lesznek ha megnőnek? *kérdezi kiegyenesedve, majd kezét finoman kinyútja a lény felé. Hogyha az nem áll ellen, akkor közelebb lép és megpróbálja megsimogatni annak kobakját.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-27 06:24:21
Üzenet elküldve: 2016-01-27 06:24:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
* Mirakh alfele kezd elzsibbadni, mivel nincs hozzászokva a hosszú lovagláshoz. Ennek ellenére csendben marad, s ügyel a hátukra is. Szerencsére hamar összefutnak a felderítőkkel, így mire kettőt pislog, már a táborban találják magukat. Hálás sóhajjal kászálódik le Ködös nyergéből, hogy köszönjön a többieknek. *
- Üdv nektek!
* Miközben lovát nyergeli le, fél füllel a beszélgetést követi. A létszámon kicsit kiakad. *
~ Az egy kicsit sok. Még nekünk is. ~
* Tekintete Turrog felé vándorol, aki egykedvűen pipázik. *
- Te mit gondolsz?
* Kérdez rá egyenesen, a másik szemébe nézve. Aletai figyelmeztetésére meglazítja kardját a hüvelyében. *
- Csak nem egy kíváncsi teremtés? Hozzuk ide, majd mi elbeszélgetünk vele.
* Jegyzi meg, mert ennyi vacakolás után már igencsak viszket a tenyere. *
//Tharg Hadak//
* Mirakh alfele kezd elzsibbadni, mivel nincs hozzászokva a hosszú lovagláshoz. Ennek ellenére csendben marad, s ügyel a hátukra is. Szerencsére hamar összefutnak a felderítőkkel, így mire kettőt pislog, már a táborban találják magukat. Hálás sóhajjal kászálódik le Ködös nyergéből, hogy köszönjön a többieknek. *
- Üdv nektek!
* Miközben lovát nyergeli le, fél füllel a beszélgetést követi. A létszámon kicsit kiakad. *
~ Az egy kicsit sok. Még nekünk is. ~
* Tekintete Turrog felé vándorol, aki egykedvűen pipázik. *
- Te mit gondolsz?
* Kérdez rá egyenesen, a másik szemébe nézve. Aletai figyelmeztetésére meglazítja kardját a hüvelyében. *
- Csak nem egy kíváncsi teremtés? Hozzuk ide, majd mi elbeszélgetünk vele.
* Jegyzi meg, mert ennyi vacakolás után már igencsak viszket a tenyere. *
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-25 21:13:58
Üzenet elküldve: 2016-01-25 21:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Az éjjel és az őrségváltás zökkenőmentesen telik. Végül a déli órákat ütheti az idő, mikor az őrt álló Jane hirtelen lehuppan a fáról, majd azzal a jelentéssel igyekszik hozzá, hogy a közelben látni véli magát Kagan Thargodart és egy maréknyi törpéből álló csapatot.*
~Nofene! A legjobb harcosok jöttek!~
*Mosolyodik el a hír hallatán, miközben közelebb húzódik az érkezők felé.*
-Üdvözöllek, Hadúr! Derék kis csapatot hoztál!
*Bólogat elismerően a törpékre és a kissé hamis medgolyokra, majd megteszi a gyors helyzetjelentést.*
-Jelentős mozgás, vagy változás nem történt. Még mindig néhány százan lehetnek, bár közelebb az ezer katonához, mint a hétszázhoz. Ahogy hírül adtam, a kastély lehet a központjuk. Abban bízom, hogy hamarosan elvonul a sereg, és megtámadhatjuk a főhadiszállást. Nyugtass meg, kérlek, hogy Syoud jól van, és épp az elcsalogatáson dolgozik.
*Miután a tisztavérű Aletai alá van rendelve, csakis Kagantól kaphatott ellentétes parancsot. Máskülönben vissza kellett volna térnie a tharg erősítéssel együtt. Ami Karát illeti, meglehetősen örül az orgyilkos a személyének, hiszen ezúttal ő látja majd vendégül a lányt, és nem fordítva.*
-Van ám butykosból is!
*Mosolyodik el, miközben átnyújtja neki az eddig az oldalán függő vízkészletét. Egyébként a felderítői tábor mindösszesen egy darab sátorból áll, bár az sem kifejezetten sátor, mint inkább menedék, lévén nem hoztak megfelelő alapanyagot, és így ágakból, gallyakból és néhány száraz avarból van. Az eső ellen az orgyilkos leterítette a barna színű köpenyével, ettől tűnhet a tákolmány sátornak.*
-Megpihenhetsz, ha elfáradtál.
*Nyugtatásként megfogja a nő vállát, de már tovább is indul a dolgára. Konkrétan felmegy az őrhelyre és szétnéz. Nem venné jó néven, ha Jane távozásával tartósan őrizetlenül maradnának.*
~Hm, érdekes!~
*Ezúttal nem marad a tekintete elől elrejtve a sötételf. Idő közben világos lett, és így az ő szeme élvez előnyt, vagy legalább is látja, amint az avar megmozdul, méghozzá kissé távolabb. Lehuppan a talajra, majd Janéhoz siet, hogy egy halk suttogással új parancsot osszon rá.*
-Úgy vélem, nem vagyunk egyedül. Az avarban valaki, vagy valami rejtőzködik.
*Ujjával az erdő széle felé mutat, a földön fekvő irányába, jóllehet, hogy az körülbelül húsz méterre van.*
-Menj felé, méghozzá felhúzott íjjal. Ha ellenséges mozgást mutat, lődd le. Mindeközben próbálj rejtve maradni a kastélybeliek szeme elől. Nem lenne jó lebukni.
*Az első éles helyzet, amit ittlétük alatt a nőre oszt. Ha távozott, az orgyilkos Kagan felé fordul.*
-Érezd magad otthon, Vezér. Találtok némi élelmet is a sátor környékén. Egyetek. Nekem most van egy kis dolgom, de hamarosan visszatérek.
*Bólint egyet Kagannak, majd gyorsabb mozgásra kapcsol, hogy az erdő takarását kihasználva gyorsan osonhasson, megkerülve a vélt betolakodó felbukkanási helyét.*
//Tharg Hadak//
*Az éjjel és az őrségváltás zökkenőmentesen telik. Végül a déli órákat ütheti az idő, mikor az őrt álló Jane hirtelen lehuppan a fáról, majd azzal a jelentéssel igyekszik hozzá, hogy a közelben látni véli magát Kagan Thargodart és egy maréknyi törpéből álló csapatot.*
~Nofene! A legjobb harcosok jöttek!~
*Mosolyodik el a hír hallatán, miközben közelebb húzódik az érkezők felé.*
-Üdvözöllek, Hadúr! Derék kis csapatot hoztál!
*Bólogat elismerően a törpékre és a kissé hamis medgolyokra, majd megteszi a gyors helyzetjelentést.*
-Jelentős mozgás, vagy változás nem történt. Még mindig néhány százan lehetnek, bár közelebb az ezer katonához, mint a hétszázhoz. Ahogy hírül adtam, a kastély lehet a központjuk. Abban bízom, hogy hamarosan elvonul a sereg, és megtámadhatjuk a főhadiszállást. Nyugtass meg, kérlek, hogy Syoud jól van, és épp az elcsalogatáson dolgozik.
*Miután a tisztavérű Aletai alá van rendelve, csakis Kagantól kaphatott ellentétes parancsot. Máskülönben vissza kellett volna térnie a tharg erősítéssel együtt. Ami Karát illeti, meglehetősen örül az orgyilkos a személyének, hiszen ezúttal ő látja majd vendégül a lányt, és nem fordítva.*
-Van ám butykosból is!
*Mosolyodik el, miközben átnyújtja neki az eddig az oldalán függő vízkészletét. Egyébként a felderítői tábor mindösszesen egy darab sátorból áll, bár az sem kifejezetten sátor, mint inkább menedék, lévén nem hoztak megfelelő alapanyagot, és így ágakból, gallyakból és néhány száraz avarból van. Az eső ellen az orgyilkos leterítette a barna színű köpenyével, ettől tűnhet a tákolmány sátornak.*
-Megpihenhetsz, ha elfáradtál.
*Nyugtatásként megfogja a nő vállát, de már tovább is indul a dolgára. Konkrétan felmegy az őrhelyre és szétnéz. Nem venné jó néven, ha Jane távozásával tartósan őrizetlenül maradnának.*
~Hm, érdekes!~
*Ezúttal nem marad a tekintete elől elrejtve a sötételf. Idő közben világos lett, és így az ő szeme élvez előnyt, vagy legalább is látja, amint az avar megmozdul, méghozzá kissé távolabb. Lehuppan a talajra, majd Janéhoz siet, hogy egy halk suttogással új parancsot osszon rá.*
-Úgy vélem, nem vagyunk egyedül. Az avarban valaki, vagy valami rejtőzködik.
*Ujjával az erdő széle felé mutat, a földön fekvő irányába, jóllehet, hogy az körülbelül húsz méterre van.*
-Menj felé, méghozzá felhúzott íjjal. Ha ellenséges mozgást mutat, lődd le. Mindeközben próbálj rejtve maradni a kastélybeliek szeme elől. Nem lenne jó lebukni.
*Az első éles helyzet, amit ittlétük alatt a nőre oszt. Ha távozott, az orgyilkos Kagan felé fordul.*
-Érezd magad otthon, Vezér. Találtok némi élelmet is a sátor környékén. Egyetek. Nekem most van egy kis dolgom, de hamarosan visszatérek.
*Bólint egyet Kagannak, majd gyorsabb mozgásra kapcsol, hogy az erdő takarását kihasználva gyorsan osonhasson, megkerülve a vélt betolakodó felbukkanási helyét.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-01-25 18:10:27
Üzenet elküldve: 2016-01-25 18:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Tharg Hadak//
*Kara viszont borzalmasan elfáradt a kimerítő gyaloglásban. Az ösvényen felfele kaptatva meglehetősen kimelegedett, így menet közben mindegyre foszladoznak le róla a sál- és rongyrétegek. Mire megérkeznek Aletai táborához, a nyelve csaknem térdig lelóg. Hörögve az egyik szélső sátorhoz támolyog, megragad egy vizescsebret. Két kezét a jeges vízbe merít, majd újra, majd újra iszik a remélhetőleg nagyjából fertőzésmentes vízből. Odakínálja bocsainak: azok amúgy is meglehetősen idegenkednek beljebb merészkedni az ismeretlen és meglehetősen zajos szerzetek közé, ezért inkább ők is felfrissítik magukat.
A környéket átható, éber tekintettel pásztázzák, akár ha ők is a csapat őrszemei lennének. A vadócabb, Baul ingerülten csattogtatja éles csőrét.*
- Megjöttünk. Megjöttünk, drágaságok. - *Szüttyögi halkan a fura küllemű nőszemély, miközben jobbra-balra somfordál, ácsingózva nézegeti a tanácskozókat.*
//Tharg Hadak//
*Kara viszont borzalmasan elfáradt a kimerítő gyaloglásban. Az ösvényen felfele kaptatva meglehetősen kimelegedett, így menet közben mindegyre foszladoznak le róla a sál- és rongyrétegek. Mire megérkeznek Aletai táborához, a nyelve csaknem térdig lelóg. Hörögve az egyik szélső sátorhoz támolyog, megragad egy vizescsebret. Két kezét a jeges vízbe merít, majd újra, majd újra iszik a remélhetőleg nagyjából fertőzésmentes vízből. Odakínálja bocsainak: azok amúgy is meglehetősen idegenkednek beljebb merészkedni az ismeretlen és meglehetősen zajos szerzetek közé, ezért inkább ők is felfrissítik magukat.
A környéket átható, éber tekintettel pásztázzák, akár ha ők is a csapat őrszemei lennének. A vadócabb, Baul ingerülten csattogtatja éles csőrét.*
- Megjöttünk. Megjöttünk, drágaságok. - *Szüttyögi halkan a fura küllemű nőszemély, miközben jobbra-balra somfordál, ácsingózva nézegeti a tanácskozókat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258