Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-08 13:19:16
Üzenet elküldve: 2016-02-08 13:19:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*A sötételf beszél, mégpedig Kaganhoz beszél, de a vezér csak egy ideig figyel rá.*
- A parancsaidat időben megkapod, egyébként pedig az ellenség zaklatása és minden olyasmi elpusztítása a feladat, amire rámutatok. *válaszolja a sziszegésre, de közben folyamatosan dél felé figyel. Nincsenek illúziói: a kastély már tudja, hogy itt vannak.*
- Nincs nélkülözhető emberem, sötételf. Menk vissza a helyedre.
*Worenthtel átbeszélik, amit át kell beszélniük, aztán Kagan lovára száll, és mesterkardját elővonva fordul dél felé.*
- A mágusokhoz, Ethea! *a mágusok tudnak ugyan vigyázni magukra, de jobb félni, mint megijedni. Közben megérkezett Akheel is, akit a felderítőkhöz vezényel.*
- Akheel, ide! *integet a Vörös Vadásznak, aki velük lovagol majd, még ha nem is tekinthető nehézvértesnek.*
*A Grombarnál mozgás támad - három hullakígyó indul meg három ellentétes irányba - az egyik éppen feléjük. Meghallgatja Gabrien szavait, de a lovag nyitott kapukat dönget - erre gondolt Kagan is.*
- Figyeljetek! *léptet előre, mert a dögök megelőzték őket, ám a kezükre dolgoznak.*
- Változik a terv! A holtak elénk jönnek, így sem kicsalni, sem szétszedni nem kell őket. Lovagok, mögém! Törpék, orkok! A jobbszárnyra! Turrog, vezesd őket! *a törpénél meglehetősen erős fegyverek vannak, az ő osztagát meg tudja védeni.*
- Felderítők a balszárnyra! Tartsátok a távolságot, és ne engedjétek kitörni őket! Oldalba kapjuk ezt a csürhét - nyugatról. Mágusok! Ti elsősorban a Grombart figyeljétek, nehogy a saját magunk ásta verembe essünk! *előreléptet a lovával.*
- Gabrien: jobbra; Khan, balra. Többiek ékben mögénk! Készüljetek! Várjatok a jelemre, míg közelebb nem jönnek! *A távolság még tekintélyes, és Kagan helyet akar maguk és a Grombar között.*
- A Szellemlényekre megyünk, a holtakat csak elsodorjuk. Világos? *pillant a két mesterkardos lovagra.*
- Készüljetek!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.08 14:09:06
//Egyesített seregek//
*A sötételf beszél, mégpedig Kaganhoz beszél, de a vezér csak egy ideig figyel rá.*
- A parancsaidat időben megkapod, egyébként pedig az ellenség zaklatása és minden olyasmi elpusztítása a feladat, amire rámutatok. *válaszolja a sziszegésre, de közben folyamatosan dél felé figyel. Nincsenek illúziói: a kastély már tudja, hogy itt vannak.*
- Nincs nélkülözhető emberem, sötételf. Menk vissza a helyedre.
*Worenthtel átbeszélik, amit át kell beszélniük, aztán Kagan lovára száll, és mesterkardját elővonva fordul dél felé.*
- A mágusokhoz, Ethea! *a mágusok tudnak ugyan vigyázni magukra, de jobb félni, mint megijedni. Közben megérkezett Akheel is, akit a felderítőkhöz vezényel.*
- Akheel, ide! *integet a Vörös Vadásznak, aki velük lovagol majd, még ha nem is tekinthető nehézvértesnek.*
*A Grombarnál mozgás támad - három hullakígyó indul meg három ellentétes irányba - az egyik éppen feléjük. Meghallgatja Gabrien szavait, de a lovag nyitott kapukat dönget - erre gondolt Kagan is.*
- Figyeljetek! *léptet előre, mert a dögök megelőzték őket, ám a kezükre dolgoznak.*
- Változik a terv! A holtak elénk jönnek, így sem kicsalni, sem szétszedni nem kell őket. Lovagok, mögém! Törpék, orkok! A jobbszárnyra! Turrog, vezesd őket! *a törpénél meglehetősen erős fegyverek vannak, az ő osztagát meg tudja védeni.*
- Felderítők a balszárnyra! Tartsátok a távolságot, és ne engedjétek kitörni őket! Oldalba kapjuk ezt a csürhét - nyugatról. Mágusok! Ti elsősorban a Grombart figyeljétek, nehogy a saját magunk ásta verembe essünk! *előreléptet a lovával.*
- Gabrien: jobbra; Khan, balra. Többiek ékben mögénk! Készüljetek! Várjatok a jelemre, míg közelebb nem jönnek! *A távolság még tekintélyes, és Kagan helyet akar maguk és a Grombar között.*
- A Szellemlényekre megyünk, a holtakat csak elsodorjuk. Világos? *pillant a két mesterkardos lovagra.*
- Készüljetek!
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.08 14:09:06
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-08 10:45:42
Üzenet elküldve: 2016-02-08 10:45:42
ÚJ
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
* Az égi jelenés, talán természetszerűen megborzongatja. Őt és hátasát egyaránt.*
~ No, szépen vagyunk. Már most berezelünk, Suttogóm? Ugye, nem?~
* A hátas mintha megérezné társa nyugtalanságát, fejét a vállára teszi. Ettől kicsit lehiggadva, felül a hátára. Gabrien mellé léptet, már amennyire lehetséges. Ekkor fedezi fel, az ellen kisebb csapatainak kirajzását.*
~ Akkor tehát elkezdődik a csata. Attól tartok, megpróbálják szétforgácsolni a mi erőinket, minél inkább megpróbálnak széttagolni minket. Remélem, ezt Kagan és Gabrien is észreveszi. Bár ha nekem feltűnik ez a dolog, akkor őnekik, már kezükben van a megoldás.~
*Morfondírozása közben, észrevétlenül, a kis dobócsillagok közül egyet a markába forgat. Nincs belőle sok, úgyhogy végszükség esetére visszacsúsztatja megszokott helyére. Gabrien felé fordul, parancsra vár*
A hozzászólás írója (Arctalan Ianmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.08 10:49:39
* Az égi jelenés, talán természetszerűen megborzongatja. Őt és hátasát egyaránt.*
~ No, szépen vagyunk. Már most berezelünk, Suttogóm? Ugye, nem?~
* A hátas mintha megérezné társa nyugtalanságát, fejét a vállára teszi. Ettől kicsit lehiggadva, felül a hátára. Gabrien mellé léptet, már amennyire lehetséges. Ekkor fedezi fel, az ellen kisebb csapatainak kirajzását.*
~ Akkor tehát elkezdődik a csata. Attól tartok, megpróbálják szétforgácsolni a mi erőinket, minél inkább megpróbálnak széttagolni minket. Remélem, ezt Kagan és Gabrien is észreveszi. Bár ha nekem feltűnik ez a dolog, akkor őnekik, már kezükben van a megoldás.~
*Morfondírozása közben, észrevétlenül, a kis dobócsillagok közül egyet a markába forgat. Nincs belőle sok, úgyhogy végszükség esetére visszacsúsztatja megszokott helyére. Gabrien felé fordul, parancsra vár*
A hozzászólás írója (Arctalan Ianmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.08 10:49:39
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-08 00:18:22
Üzenet elküldve: 2016-02-08 00:18:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Számított kezdeti nehézségekre, de lassan minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a helyét. Legalábbis nagyon gyorsan meg kellene ennek történnie, tekintve, hogy éles helyzetben vannak és bármikor szükség lehet a gyors és hatékony reagálásra.
Mintha válasz volna a kolosszus fel nem tett kérdésére, a Grombar kastély romjai közt mozgolódás kezdődik, egy lovas - talán az, amelyiket a Kikötőnél is látták - megjeleneik a Holt Sereg előtt és mintha parancsokat osztogatna. A hósörényű kicsit meglepődik, azt hitte, hogy valami sokkal misztikusabb módon történik a csapatok mozgatása a másik oldalon, de azt kell látnia, hogy ugyanazokat a profán eszközöket használják, amiket az élők: szavakat.
Miközben a napszemek a történéseket figyelik, az emberóriás a tharg vezér felé indul, aki valószínűleg maga is a mozgolódás figyeli a romoknál.*
- Felderítők?
*Kérdi homlokráncolva, mert nem érti igazán a történteket, de valami ilyesmit sejt.*
- Azok ott, amelyikből kettő van minden csapatban, azok a Szellemek. Azok a csuhások pedig a Hírnökök, a varázslóik.
*Korábban elég pontos és szemléletes leírást adott róluk, bárki felismerheti azokat, amelyekről a kolosszus beszélt, de ezt jó pontosítani is a vezér felé, aki majd dönteni fog a reakcióról.
Megvárja, míg Kagan átrágja a dolgot, hogy válaszol, de maga is hozzáfűzné saját gondolatait.*
- A Kikötő felé mennek. Ott pihent katonák és néhány kalandozó várja őket. Talán belefutnak valami arteniori felderítő brigádba.
*Nem tudja pontosan, de valószínűsíti, hogy a város se marad tétlen.*
- Azok ott a semmibe mennek, ott nincs semmi.
*Int páncélos jobbjával a dél-kelet felé induló csapat felé, hisz arra csak a part és a víz van. Bár jó lesz őket is szemmel tartani. Lehet, hogy trükk.*
- De azokat... azokat szétkaphatnánk.
*Egy csapat északra, a Szántóföldek irányába indult, ugyan kerülni kellene kicsit, de a lovakkal gyorsan utolérhetnék őket és a lovagok, a törpékkel és pár tharggal el tudná pusztítani a Holt felderítőket. A felderítők, meg az orkok mehetnének a másikra. Akár.
Természetesen a döntés ezúttal Kagané, itt más a helyzet, mint a Kikötőben. Meghallgatja a választ és aszerint cselekszik, ha kell, az ülepén marad és várja a parancsot.
Nem akar fontoskodni, de cselekedni kell, míg a csapatok elérhető közelségben vannak. Hisz a holtak nem fáradnak el, nem állnak meg pihenni vagy vizelni. Az idő most ellenük dolgozik.*
*Számított kezdeti nehézségekre, de lassan minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a helyét. Legalábbis nagyon gyorsan meg kellene ennek történnie, tekintve, hogy éles helyzetben vannak és bármikor szükség lehet a gyors és hatékony reagálásra.
Mintha válasz volna a kolosszus fel nem tett kérdésére, a Grombar kastély romjai közt mozgolódás kezdődik, egy lovas - talán az, amelyiket a Kikötőnél is látták - megjeleneik a Holt Sereg előtt és mintha parancsokat osztogatna. A hósörényű kicsit meglepődik, azt hitte, hogy valami sokkal misztikusabb módon történik a csapatok mozgatása a másik oldalon, de azt kell látnia, hogy ugyanazokat a profán eszközöket használják, amiket az élők: szavakat.
Miközben a napszemek a történéseket figyelik, az emberóriás a tharg vezér felé indul, aki valószínűleg maga is a mozgolódás figyeli a romoknál.*
- Felderítők?
*Kérdi homlokráncolva, mert nem érti igazán a történteket, de valami ilyesmit sejt.*
- Azok ott, amelyikből kettő van minden csapatban, azok a Szellemek. Azok a csuhások pedig a Hírnökök, a varázslóik.
*Korábban elég pontos és szemléletes leírást adott róluk, bárki felismerheti azokat, amelyekről a kolosszus beszélt, de ezt jó pontosítani is a vezér felé, aki majd dönteni fog a reakcióról.
Megvárja, míg Kagan átrágja a dolgot, hogy válaszol, de maga is hozzáfűzné saját gondolatait.*
- A Kikötő felé mennek. Ott pihent katonák és néhány kalandozó várja őket. Talán belefutnak valami arteniori felderítő brigádba.
*Nem tudja pontosan, de valószínűsíti, hogy a város se marad tétlen.*
- Azok ott a semmibe mennek, ott nincs semmi.
*Int páncélos jobbjával a dél-kelet felé induló csapat felé, hisz arra csak a part és a víz van. Bár jó lesz őket is szemmel tartani. Lehet, hogy trükk.*
- De azokat... azokat szétkaphatnánk.
*Egy csapat északra, a Szántóföldek irányába indult, ugyan kerülni kellene kicsit, de a lovakkal gyorsan utolérhetnék őket és a lovagok, a törpékkel és pár tharggal el tudná pusztítani a Holt felderítőket. A felderítők, meg az orkok mehetnének a másikra. Akár.
Természetesen a döntés ezúttal Kagané, itt más a helyzet, mint a Kikötőben. Meghallgatja a választ és aszerint cselekszik, ha kell, az ülepén marad és várja a parancsot.
Nem akar fontoskodni, de cselekedni kell, míg a csapatok elérhető közelségben vannak. Hisz a holtak nem fáradnak el, nem állnak meg pihenni vagy vizelni. Az idő most ellenük dolgozik.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-07 21:30:20
Üzenet elküldve: 2016-02-07 21:30:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* Az égi játék hamar lezajlik s nem sok jót kecsegtet. A vörös csóva szintén elenyészik néhány pillanat után. Hogy mi történt? Jó kérdés, ahhoz bizony közelebb kéne menni, de az nem túl egészséges ebben a helyzetben ezt a vak is látja.
Viszont a díszes társulat észrevehet valamit:
A kastélyból a lovas lépdel ki. A felsorakozott seregek elé áll majd karjával mutat körbe. Hogy beszél e jó kérdés, túl nagy a távolság. Miután befejezte nyugati irányba fordul, a kikötő felé, végül visszalépdel a romok közé. A holt katonák közül pedig néhányan megmozdulnak. Három kis alakulatot alkotnak, mind olyan 20 fős lehet maximum. Innen messziről nehéz kivenni őket, de mindegyik élén 2 Gabrien által leírt szellem alak éteri fényét látni. Mögöttük páncélos katonák lépdelnek különféle fegyverekkel. Közöttük pedig 1 szintén már látott csuhás úszik. A három csapat 3 irányba indul. Egy stratégiában jártas számára egyértelmű: felderítők. Vélhetően rövidtávú reakció az égi játékra. Az egyik csapat északi irányba indul, a második dél nyugatra, a harmadik pedig dél keletre. Nyíl egyenesen haladnak egyelőre a céljuk irányába. *
* Az égi játék hamar lezajlik s nem sok jót kecsegtet. A vörös csóva szintén elenyészik néhány pillanat után. Hogy mi történt? Jó kérdés, ahhoz bizony közelebb kéne menni, de az nem túl egészséges ebben a helyzetben ezt a vak is látja.
Viszont a díszes társulat észrevehet valamit:
A kastélyból a lovas lépdel ki. A felsorakozott seregek elé áll majd karjával mutat körbe. Hogy beszél e jó kérdés, túl nagy a távolság. Miután befejezte nyugati irányba fordul, a kikötő felé, végül visszalépdel a romok közé. A holt katonák közül pedig néhányan megmozdulnak. Három kis alakulatot alkotnak, mind olyan 20 fős lehet maximum. Innen messziről nehéz kivenni őket, de mindegyik élén 2 Gabrien által leírt szellem alak éteri fényét látni. Mögöttük páncélos katonák lépdelnek különféle fegyverekkel. Közöttük pedig 1 szintén már látott csuhás úszik. A három csapat 3 irányba indul. Egy stratégiában jártas számára egyértelmű: felderítők. Vélhetően rövidtávú reakció az égi játékra. Az egyik csapat északi irányba indul, a második dél nyugatra, a harmadik pedig dél keletre. Nyíl egyenesen haladnak egyelőre a céljuk irányába. *
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:24:50
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Akheel az átalakult Vérszövetség mostohagyermeke, sajnos jó ideje nem tudja eldönteni pontosan hova és kihez tartozik, ezért sokáig kicsit tanácstalanul lébecol azok közelében, akikkel együtt érkezett, de bizonytalansága csak a hosszas beszédek és orknevelést követő parancs hallatán oszlik el teljesen, mikor Gabe szemmel láthatóan őt is övéi közé sorolja annak ellenére, hogy egyáltalán nem lovag és vértesnek sem kifejezetten mondható.
Csont lemezekkel megerősített bőr vértje és hasonló alkarvédőjén kívül nem igen van rajta más, de azért igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Magát már így is messze túlteljesítette.
Sajnálatos módon inkább az orkokkal érez most rokonságot, benne is buzog már az esztelen tettvágy, érzi ahogy széjjel feszíti belül az indulat és az ideg. Felhúzott rugó, ami kitörne már és nekirontana az életüket megkeserítő ellenségnek, ám ugyanakkor nem szeretné ha menten agyoncsapná itt valamelyik vasba öltözött, így egyelőre a parancs értelmében -megerőszakolva magát- felsorakozik Gabrien mellett/mögött/előtt.*
//Egyesített seregek//
*Akheel az átalakult Vérszövetség mostohagyermeke, sajnos jó ideje nem tudja eldönteni pontosan hova és kihez tartozik, ezért sokáig kicsit tanácstalanul lébecol azok közelében, akikkel együtt érkezett, de bizonytalansága csak a hosszas beszédek és orknevelést követő parancs hallatán oszlik el teljesen, mikor Gabe szemmel láthatóan őt is övéi közé sorolja annak ellenére, hogy egyáltalán nem lovag és vértesnek sem kifejezetten mondható.
Csont lemezekkel megerősített bőr vértje és hasonló alkarvédőjén kívül nem igen van rajta más, de azért igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Magát már így is messze túlteljesítette.
Sajnálatos módon inkább az orkokkal érez most rokonságot, benne is buzog már az esztelen tettvágy, érzi ahogy széjjel feszíti belül az indulat és az ideg. Felhúzott rugó, ami kitörne már és nekirontana az életüket megkeserítő ellenségnek, ám ugyanakkor nem szeretné ha menten agyoncsapná itt valamelyik vasba öltözött, így egyelőre a parancs értelmében -megerőszakolva magát- felsorakozik Gabrien mellett/mögött/előtt.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:37:07
Üzenet elküldve: 2016-02-06 20:37:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Kagan megköszöni, hogy elhozta a mágusokat, és ezzel tulajdonképpen a megbízatása a végére ért. Újra visszatérhet arra a posztra ahol előtte volt. De vajon Kagan is azt akarja-e hogy mellette maradjon testőrként, vagy inkább tartson a felderítőkkel.
A nagy beszédek után, melyeket csendben és figyelve hallgat végig, némileg tanácstalanul áll. Gabrien maga mellé rendeli a lovagokat, az orkok is készülnek, ahogy a törpék is. Tekintete Aletaiék felé rebben, érzékeli, hogy a félelf neki nem jelez, csak az új "emberével" beszél. Csupán három lovat rendel, és ha Ethea jól gondolja, a harmadik Janemitáé. Felsóhajt. Megint ott tart, hogy nem találja a helyét. Végül megindul Kagan felé, legyen úgy, ahogy a vezér dönt felőle.*
-Vezérem. *Szólítja meg a férfit végül.* Maradjak melletted, vagy menjek a felderítőkkel? Esetleg maradjak a mágusok mellett acélnak?
*Bármelyik lehetőség egyformán jó neki, csak magától nem tud dönteni, hogy melyik lehetőséget válassza. Kagan viszont jobban átláthatja, hogy hol lehet Etheára a leginkább szükség.*
//Egyesített seregek//
*Kagan megköszöni, hogy elhozta a mágusokat, és ezzel tulajdonképpen a megbízatása a végére ért. Újra visszatérhet arra a posztra ahol előtte volt. De vajon Kagan is azt akarja-e hogy mellette maradjon testőrként, vagy inkább tartson a felderítőkkel.
A nagy beszédek után, melyeket csendben és figyelve hallgat végig, némileg tanácstalanul áll. Gabrien maga mellé rendeli a lovagokat, az orkok is készülnek, ahogy a törpék is. Tekintete Aletaiék felé rebben, érzékeli, hogy a félelf neki nem jelez, csak az új "emberével" beszél. Csupán három lovat rendel, és ha Ethea jól gondolja, a harmadik Janemitáé. Felsóhajt. Megint ott tart, hogy nem találja a helyét. Végül megindul Kagan felé, legyen úgy, ahogy a vezér dönt felőle.*
-Vezérem. *Szólítja meg a férfit végül.* Maradjak melletted, vagy menjek a felderítőkkel? Esetleg maradjak a mágusok mellett acélnak?
*Bármelyik lehetőség egyformán jó neki, csak magától nem tud dönteni, hogy melyik lehetőséget válassza. Kagan viszont jobban átláthatja, hogy hol lehet Etheára a leginkább szükség.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 18:11:45
Üzenet elküldve: 2016-02-06 18:11:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szavakat nem értékeli ebben az esetben igazán sokra, mert nem is az számít, hogy mi fogalmazódik meg bennük, sokkal izgalmasabb az érzésekre gyakorolt hatásukat vizsgálni, ami különbséget emel jó és csapnivaló szónokok között. Az előbbi Khan szerint nem arról ismerszik meg, hogy milyen szócsokrokba szedi a monológját, hanem hogy megtalálja-e a kulcsot a hallgatóság (legyen az egy hadsereg vagy egyetlen személy csupán) pszichéjéhez. Nem tagadható, hogy ehhez elengedhetetlen néhány alaposan megválasztott szó is, de az érzelmek intuícióin keresztül vezet a legrövidebb- és hatásosabb út a ráhatáshoz.
Magába tekint, hogy mit talál mellkasa csontpáncélja mögött Gabrien kiállása után és az eredmény csak részben kielégítő. Társánan lelki erejét dicséri, hogy egy egész tábor elé kiállva megtalálja a hangját és nem csak néhány rövid parancsot próbál vakkantani. Emiatt elismeréssel adózik előtte a Félszemű is, pedig a sikeresség (hallván a nyugtalan-méltatlan felhangokat innen-onnan) igencsak felemás jelleget ölt. Színes paletta sorakozik itt a harcosok archetípusaiból, biztosan meglelné azokat, akik a csatamezők dicsőülést hozó halálát keresik csak, mások egy hosszútávú befektetés rövid útjának tartva egy háborút, megpróbálják ügyesen pozicionálni magukat, hogy győzelem esetén egy lapon említtethessenek a héroszokkal, aztán vannak olyanok, mint Khan. Akik háborút vívnak, mert ahhoz értenek és nem keresnek ezen túlmenően sem a világban, sem magukban többet.
A türelmetlenül reagáló ork nőstény után a Kolosszusra tereli figyelmét, pontosan ismervén a folytatást. Az őt érintő résznél, mintha ki akarna hátrálni egy számára kényelmetlen szituációból, szíve szerint beharapná az ajkát és legyintve csak annyit jegyezne meg a tettet méltató szavakra, hogy: "jajj, hagyjad már!". De korán van még olajat locsolni a tűzre, annak lesz sokkal jobb helye még, amikor a holtaknak feszülnek.
Az egész "közösen a rohadt világ ellen" dolog egyébként szimpi a Félszeműnek, csak kevéssé hisz az összetartó erejében ott, ahol a nyakig szar van. Pátoszos hősiesség csak a bárdok dalaiból születik, a halál ennél jóval kevésbé... költői, de abban igazat ad Gabriennek, hogy ezernyi arccal bír. Egyes vándorszerzetesek szerint a kín millió formájában átélhető és Khan mindig is remélte, hogy ezt csak valamelyik részeg estéjén találta ki az egyik, mert hülye legyen, ha csak a tizedrészét meg akarná tapasztalni.
Felszerelést és fegyverzetet ellenőrizve sorakozik fel Gabrien előtt, elsőként talán, mielőtt a Kolosszus csúcsra járatná oroszlánbőgésszerű hangját. A vállára fekteti kesztyűbe bújtatott tenyerét, de még azon keresztül is átüt a lovagpáncél hidege.*
- A legvégsőkig. *A Kikötőben elkezdtek valamit, de külön úton fejezték be. A Grombarnál másképp lesz. Osztozni fognak a holtak felett ült győzelemben vagy a tömegsírban, ahová mindannyian kerülnek.
Szép gondolat, de nem éli túl a következő pillanatot, ami emlékezteti a Félszeműt, hogy a halál most szó szerint csak egy másik ösvény lesz, amire idővel mindannyian rátérnek és ő már tudni is véli, hogy miképp.
"Szolgálj" - az a hang a Kikötő óta sem eresztette el a zsoldost.*
//Egyesített seregek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szavakat nem értékeli ebben az esetben igazán sokra, mert nem is az számít, hogy mi fogalmazódik meg bennük, sokkal izgalmasabb az érzésekre gyakorolt hatásukat vizsgálni, ami különbséget emel jó és csapnivaló szónokok között. Az előbbi Khan szerint nem arról ismerszik meg, hogy milyen szócsokrokba szedi a monológját, hanem hogy megtalálja-e a kulcsot a hallgatóság (legyen az egy hadsereg vagy egyetlen személy csupán) pszichéjéhez. Nem tagadható, hogy ehhez elengedhetetlen néhány alaposan megválasztott szó is, de az érzelmek intuícióin keresztül vezet a legrövidebb- és hatásosabb út a ráhatáshoz.
Magába tekint, hogy mit talál mellkasa csontpáncélja mögött Gabrien kiállása után és az eredmény csak részben kielégítő. Társánan lelki erejét dicséri, hogy egy egész tábor elé kiállva megtalálja a hangját és nem csak néhány rövid parancsot próbál vakkantani. Emiatt elismeréssel adózik előtte a Félszemű is, pedig a sikeresség (hallván a nyugtalan-méltatlan felhangokat innen-onnan) igencsak felemás jelleget ölt. Színes paletta sorakozik itt a harcosok archetípusaiból, biztosan meglelné azokat, akik a csatamezők dicsőülést hozó halálát keresik csak, mások egy hosszútávú befektetés rövid útjának tartva egy háborút, megpróbálják ügyesen pozicionálni magukat, hogy győzelem esetén egy lapon említtethessenek a héroszokkal, aztán vannak olyanok, mint Khan. Akik háborút vívnak, mert ahhoz értenek és nem keresnek ezen túlmenően sem a világban, sem magukban többet.
A türelmetlenül reagáló ork nőstény után a Kolosszusra tereli figyelmét, pontosan ismervén a folytatást. Az őt érintő résznél, mintha ki akarna hátrálni egy számára kényelmetlen szituációból, szíve szerint beharapná az ajkát és legyintve csak annyit jegyezne meg a tettet méltató szavakra, hogy: "jajj, hagyjad már!". De korán van még olajat locsolni a tűzre, annak lesz sokkal jobb helye még, amikor a holtaknak feszülnek.
Az egész "közösen a rohadt világ ellen" dolog egyébként szimpi a Félszeműnek, csak kevéssé hisz az összetartó erejében ott, ahol a nyakig szar van. Pátoszos hősiesség csak a bárdok dalaiból születik, a halál ennél jóval kevésbé... költői, de abban igazat ad Gabriennek, hogy ezernyi arccal bír. Egyes vándorszerzetesek szerint a kín millió formájában átélhető és Khan mindig is remélte, hogy ezt csak valamelyik részeg estéjén találta ki az egyik, mert hülye legyen, ha csak a tizedrészét meg akarná tapasztalni.
Felszerelést és fegyverzetet ellenőrizve sorakozik fel Gabrien előtt, elsőként talán, mielőtt a Kolosszus csúcsra járatná oroszlánbőgésszerű hangját. A vállára fekteti kesztyűbe bújtatott tenyerét, de még azon keresztül is átüt a lovagpáncél hidege.*
- A legvégsőkig. *A Kikötőben elkezdtek valamit, de külön úton fejezték be. A Grombarnál másképp lesz. Osztozni fognak a holtak felett ült győzelemben vagy a tömegsírban, ahová mindannyian kerülnek.
Szép gondolat, de nem éli túl a következő pillanatot, ami emlékezteti a Félszeműt, hogy a halál most szó szerint csak egy másik ösvény lesz, amire idővel mindannyian rátérnek és ő már tudni is véli, hogy miképp.
"Szolgálj" - az a hang a Kikötő óta sem eresztette el a zsoldost.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 12:47:01
Üzenet elküldve: 2016-02-06 12:47:01
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Elmosolyodik Chiari szavain, bátorságból nincs híján a gyógyító, és elég motiváltnak tűnik... nem úgy mint Eireni.*
-Kivételesen most én is felcsatoltam a bőr alkarvédőmet. *mutatja meg a mágus köpeny alatt rejtőző "pajzsát". Eireni kirohanása egy szigorú pillantást eredményez, majd némileg meglágyulnak vonásai.*
-Ennek most nincs helye Eireni... nem vészmadárnak lettél ideküldve! Képzeld csak el, ha mindenki így állna hozzá. *morog kicsit magában, majd nemlegesen megcsóválja a fejét.* -Nem barátom. A tökéletes hadsereg itt áll előtted. *emeli meg mágusbotját, és mutat az előttük álló harcosokra, lovagokra. Hogy is mérhető a nagy Kagan Thargodar és csapatához ez a csontváz sereg? Worenth sokkal jobban aggódna, ha a másik oldalon állna.*
-Na hallod Gabrien szavait. Most is vannak még kételyeid? *emeli meg szemöldökét és inasára néz, mert a számok biz nem hazudnak, sőt kifejezetten szépen csengenek, és mindenképpen jó előjelnek számít. Nem várva választ lép oda a Tharg vezérhez, akivel megbeszélhetik a dolgokat. Úgy tűnik Kagan próbálkozása nem sikerül, bár ez sem igazán lepi meg a mágust, hiszen a legmagasabb szintű varázslatok egyikéről beszélünk. A hóhajú kész arra, hogy esetlegesen segítsen létrehozni a brutális erejű mesterkardot, de áldás hiányában nem fog összejönni. Közben zajlanak a kastély körüli események, Gabrien igazi parancsnokhoz méltóan igyekszik összeszedni a sereget, a mágus a maga részéről egy-két szemrevételezéssel nézi az égi játékot, és az élőhalott sereg rendeződését. Innen már nincs visszaút.*
//Egyesített seregek//
*Elmosolyodik Chiari szavain, bátorságból nincs híján a gyógyító, és elég motiváltnak tűnik... nem úgy mint Eireni.*
-Kivételesen most én is felcsatoltam a bőr alkarvédőmet. *mutatja meg a mágus köpeny alatt rejtőző "pajzsát". Eireni kirohanása egy szigorú pillantást eredményez, majd némileg meglágyulnak vonásai.*
-Ennek most nincs helye Eireni... nem vészmadárnak lettél ideküldve! Képzeld csak el, ha mindenki így állna hozzá. *morog kicsit magában, majd nemlegesen megcsóválja a fejét.* -Nem barátom. A tökéletes hadsereg itt áll előtted. *emeli meg mágusbotját, és mutat az előttük álló harcosokra, lovagokra. Hogy is mérhető a nagy Kagan Thargodar és csapatához ez a csontváz sereg? Worenth sokkal jobban aggódna, ha a másik oldalon állna.*
-Na hallod Gabrien szavait. Most is vannak még kételyeid? *emeli meg szemöldökét és inasára néz, mert a számok biz nem hazudnak, sőt kifejezetten szépen csengenek, és mindenképpen jó előjelnek számít. Nem várva választ lép oda a Tharg vezérhez, akivel megbeszélhetik a dolgokat. Úgy tűnik Kagan próbálkozása nem sikerül, bár ez sem igazán lepi meg a mágust, hiszen a legmagasabb szintű varázslatok egyikéről beszélünk. A hóhajú kész arra, hogy esetlegesen segítsen létrehozni a brutális erejű mesterkardot, de áldás hiányában nem fog összejönni. Közben zajlanak a kastély körüli események, Gabrien igazi parancsnokhoz méltóan igyekszik összeszedni a sereget, a mágus a maga részéről egy-két szemrevételezéssel nézi az égi játékot, és az élőhalott sereg rendeződését. Innen már nincs visszaút.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 11:08:27
Üzenet elküldve: 2016-02-06 11:08:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Reggel//
*Lova mellett töltötte az éjszaka hátralevő részét, mégsem érzi fáradtnak magát.*
~Jó kis mókának nézünk elébe.~
*Végighordozza tekintetét a tábori sokadalmon. Kissé meglepve vesz észre, ork csapatot, és egy sötételfet.*
~Na, őket is szemmel kell tartani. Nehogy, "hátba támadóst" legyen kedve játszani bármelyiknek.~
* Gondolataiból a gyülekezőre hívó hang vet véget. Lovát kantárszáron fogva vezeti. Nem szeretné ha lába kelne.*
//Egyesített seregek//
* Egy eléggé furcsa, ámbátor harcedzett férfit pillant meg. Magabiztos, sok csatát megélt férfi, áll, és kezd bele a beszédébe. Ianmorn, próbál társai közelségében maradni. Ami ekkora tömegben nem kis kihívás, jegyezzük meg.*
~Az általam ismert, szinte összes faj, részt vesz a harcban. Baromi nagy gáz lehet.~
* Pallosát leszúrja a földbe maga elé, és arra támaszkodik. Hallgatja az eligazítást. Váratlanul Gabrient szólítja Kagan.*
~No, akkor most elő az eszemmel, és megjegyezni mindent, amit uram és parancsolóm mondd!~
* Szinte issza a Hósörényű összes mondatát. Elképedve hallja a Kikötő béli harcok ellenfeleiről szóló tudósítást.*
~ Hát még ha az életem rámegy itt, erre a csatára, akkor sem hagyom cserben a vérteseket. Ha meg kell, halni egyszer az életben, hát itt most haljak meg!~
* Közben Gabrien egy orkot helyre rak, és magához hívja a lovagokat. Ő is kihúzza pallosát, megtörli a hegyét, és követi oroszlánpáncélos útitársát!*
//Reggel//
*Lova mellett töltötte az éjszaka hátralevő részét, mégsem érzi fáradtnak magát.*
~Jó kis mókának nézünk elébe.~
*Végighordozza tekintetét a tábori sokadalmon. Kissé meglepve vesz észre, ork csapatot, és egy sötételfet.*
~Na, őket is szemmel kell tartani. Nehogy, "hátba támadóst" legyen kedve játszani bármelyiknek.~
* Gondolataiból a gyülekezőre hívó hang vet véget. Lovát kantárszáron fogva vezeti. Nem szeretné ha lába kelne.*
//Egyesített seregek//
* Egy eléggé furcsa, ámbátor harcedzett férfit pillant meg. Magabiztos, sok csatát megélt férfi, áll, és kezd bele a beszédébe. Ianmorn, próbál társai közelségében maradni. Ami ekkora tömegben nem kis kihívás, jegyezzük meg.*
~Az általam ismert, szinte összes faj, részt vesz a harcban. Baromi nagy gáz lehet.~
* Pallosát leszúrja a földbe maga elé, és arra támaszkodik. Hallgatja az eligazítást. Váratlanul Gabrient szólítja Kagan.*
~No, akkor most elő az eszemmel, és megjegyezni mindent, amit uram és parancsolóm mondd!~
* Szinte issza a Hósörényű összes mondatát. Elképedve hallja a Kikötő béli harcok ellenfeleiről szóló tudósítást.*
~ Hát még ha az életem rámegy itt, erre a csatára, akkor sem hagyom cserben a vérteseket. Ha meg kell, halni egyszer az életben, hát itt most haljak meg!~
* Közben Gabrien egy orkot helyre rak, és magához hívja a lovagokat. Ő is kihúzza pallosát, megtörli a hegyét, és követi oroszlánpáncélos útitársát!*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 09:52:18
Üzenet elküldve: 2016-02-06 09:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Shelash az a tipikus ork, akik miatt eltűnt a törzsből. Egészséges versengés mindig kell, hisz az ösztökéli a másikat a jobb teljesítményre. Pont az ilyen hozzáállás, mint amit a másik ork nőstény képvisel. Az hozta ilyen helyzetbe az orkokat. S ennek meg is lett az ára. A lovag parancsnok, és a vezér rá is bődül a nőstényre. De ekkor már nem is figyel a másikra. Egyre jobban kezdi azt érezni, hogy túl kevesen lesznek. A félelem mi eluralja a testét. De látva a két másik hímet, ezt próbálja kezelni.*
-Eljött testvér! A diadalunk napja.
*Áll egy vonalba a többiekkel. És ha van lehetőség visznek magukkal olajat is. Ha kell Qira keres, és visz oda minden orknak. Azt mondta a lovag ez hatásos lehet ellenük, így ő nem rest ezt kihasználni. Hátán Nehéz számszeríj, kezében a dárda-fáklya. Nem másra vár, mint a felderítőkre, és Gworash intésére. Mert bizony övék a harc oroszlán része. Bárki bármit mondhat, ők találkoznak elsőként szemtől szembe az ellenséggel. És ha ott beüt valami, nagy számukra legyőzhetetlen ellen akkor mi lesz? Bár erre gondolni sem mer. Mert akkor már hegyen-völgyön túl lenne. Csak remélni tudja, hogy úgy is tesznek a többiek ahogy a Tharg vezér mondja. És ha baj van, segítenek nekik. Leginkább a mágusokra számít, elvégre ők minden téren hatásosak. Tudják az orkokat is segíteni, és a szellemeket is tudják sebezni. Ő maga pedig majd próbálkozik a tűzzel. Bár a tűzköpők ellen még semmi ötlete, talán ha kiluggatja őket elmúlnak. Ám amikor nagy dörgés és villanó jelenségek láthatóak a kastély felől a félelem átvált. Átvált valamiféle dührohammá. Ez a düh megváltoztat mindent a nő fejében. Nem vágyik másra csak a gyilkolásra. Fejéből eltűntek az aggodalmas kérdések, kételyek. Helyébe erő, és pusztítás utáni vágy lép előtérbe.*
A hozzászólás írója (Qira S'eltaek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 09:55:47
//Egyesített seregek//
*Shelash az a tipikus ork, akik miatt eltűnt a törzsből. Egészséges versengés mindig kell, hisz az ösztökéli a másikat a jobb teljesítményre. Pont az ilyen hozzáállás, mint amit a másik ork nőstény képvisel. Az hozta ilyen helyzetbe az orkokat. S ennek meg is lett az ára. A lovag parancsnok, és a vezér rá is bődül a nőstényre. De ekkor már nem is figyel a másikra. Egyre jobban kezdi azt érezni, hogy túl kevesen lesznek. A félelem mi eluralja a testét. De látva a két másik hímet, ezt próbálja kezelni.*
-Eljött testvér! A diadalunk napja.
*Áll egy vonalba a többiekkel. És ha van lehetőség visznek magukkal olajat is. Ha kell Qira keres, és visz oda minden orknak. Azt mondta a lovag ez hatásos lehet ellenük, így ő nem rest ezt kihasználni. Hátán Nehéz számszeríj, kezében a dárda-fáklya. Nem másra vár, mint a felderítőkre, és Gworash intésére. Mert bizony övék a harc oroszlán része. Bárki bármit mondhat, ők találkoznak elsőként szemtől szembe az ellenséggel. És ha ott beüt valami, nagy számukra legyőzhetetlen ellen akkor mi lesz? Bár erre gondolni sem mer. Mert akkor már hegyen-völgyön túl lenne. Csak remélni tudja, hogy úgy is tesznek a többiek ahogy a Tharg vezér mondja. És ha baj van, segítenek nekik. Leginkább a mágusokra számít, elvégre ők minden téren hatásosak. Tudják az orkokat is segíteni, és a szellemeket is tudják sebezni. Ő maga pedig majd próbálkozik a tűzzel. Bár a tűzköpők ellen még semmi ötlete, talán ha kiluggatja őket elmúlnak. Ám amikor nagy dörgés és villanó jelenségek láthatóak a kastély felől a félelem átvált. Átvált valamiféle dührohammá. Ez a düh megváltoztat mindent a nő fejében. Nem vágyik másra csak a gyilkolásra. Fejéből eltűntek az aggodalmas kérdések, kételyek. Helyébe erő, és pusztítás utáni vágy lép előtérbe.*
A hozzászólás írója (Qira S'eltaek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 09:55:47
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 09:01:05
Üzenet elküldve: 2016-02-06 09:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
~ Hát eljött az idő.~
*Napok telnek el mikor is harcra kerül a sor. A nőstényre már nem tekint rossz szemmel, magában gyorsan leszögezte, hogy lesz ami lesz, a társa lesz e nősténynek a harc erejéig. Később majd kitöri a nyakát. Bár különösebb okot már nem érez, hogy bántsa őt.
Mikor a fények feltörnek, Daetth arcán csodálkozás fut végig. Alig látott még ilyet és ez még mindig meglepi.*
~ Az istenit a mágusokba, meg az ő átkozott...~
*A gondolatot be sem fejezi, magához veszi a fegyvereit és fut a társaihoz. Mikor odaér hozzájuk, feléjük biccent.*
- Nos? Akkor eljött a nagy nap?
*Arcára a zavart vigyor és a harc lángja ül ki.*
A hozzászólás írója (Daetth Bharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 09:01:18
//Egyesített seregek//
~ Hát eljött az idő.~
*Napok telnek el mikor is harcra kerül a sor. A nőstényre már nem tekint rossz szemmel, magában gyorsan leszögezte, hogy lesz ami lesz, a társa lesz e nősténynek a harc erejéig. Később majd kitöri a nyakát. Bár különösebb okot már nem érez, hogy bántsa őt.
Mikor a fények feltörnek, Daetth arcán csodálkozás fut végig. Alig látott még ilyet és ez még mindig meglepi.*
~ Az istenit a mágusokba, meg az ő átkozott...~
*A gondolatot be sem fejezi, magához veszi a fegyvereit és fut a társaihoz. Mikor odaér hozzájuk, feléjük biccent.*
- Nos? Akkor eljött a nagy nap?
*Arcára a zavart vigyor és a harc lángja ül ki.*
A hozzászólás írója (Daetth Bharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 09:01:18
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 08:54:02
Üzenet elküldve: 2016-02-06 08:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek, Aletai//
*A reggel elközelgett és az éjjeli őrsége ezzel véget is ér. Aletai nem beszél hozzá és ő sem bánja, ha az őrség közben nem kell folyamatosan beszélnie. Ezt pozitívumnak veszi, és mint később világossá válik számára ez egyfajta teszt is volt, amelynek sikerességét az életében mérték. Aletai reggelre beszédesebbnek tűnik. Talán ez annak is betudható, hogy félvérként az éjszakát nem éli meg olyan barátságos környezetként, mint a mélységi. De végül belevág mondandójába. Q figyelmesen szolgai öntudattal hallgatja végig, azon meglepődik, majd meg is örül, hogy ideiglenesen fel lett véve. Megkapja a taktikai utasításokat, a sereg szélére húzódásról és végül, amely örömmel tölti el, mivel nem harcos és nem is állt soha szándékában senkivel fegyveres, pláne fegyvertelen harcot vívni. A sereg szélén szerencsére rejtőző és felderítői feladatokat kap majd így nem kell beavatkoznia. Csupán a jelentéstétel a kötelezettsége, amely gyorsaságot igényel és ezzel nem lesz gondja. Habár nappal lesz és szeme nem olyan éles, mint a többieké a táborban, de megteszi, majd ami tőle telik.* ~Csak ezt éljem túl.~
*Aletai alig fejezi be az első eligazításokat, amelyre nyugtázva bólint.* - Értettem! *Kagan gyülekező rendel el. Nagyot bődül mindenkire, hogy gyűljenek köré. Ezt Q nem igazán érti, mivel nincsenek olyan messze az ellentől és már így is nagy a zaj és a jövésmenés, tehát ha ezt a zajszintet növelik még a kiabálással, akkor előbb lesz itt háború, mint azt a Tharg vezér szerette volna. Ráadásul az orkok nem igazán azok a pillejárásukról, és csöndes beszédükről híresek és ezért aggódik a legjobban. Ennek ellenére Aletai intésére közelebb húzódnak a félvér lánnyal egyetemben, hogy hallják az igen egyszerű taktikai eligazítást. Az Uralkodó nem sokat vacakol, hogy hosszú lelkesítést mondjon embereinek, hanem egy pár mondatos bevezető után, rögvest a ki mit csináljon, a hadszíntéren gondolatok következnek. Nem kell sokat várnia, a ráosztott szerep kapcsán, hiszen már az elején kiderül, hogy feladatuk az előre lovaglás lesz, amellyel el kell terelniük a holtak figyelmét. Az egész beszéd nem tart sokáig, mivel Kagan gyorsan átadja az előadás további levezénylését a lovagok vezetőjének.* ~Remek, most ülhetek lóra, hogy az ellenség arcába vágtassunk, hát ha ezt tényleg túlélem!~ *Rimánkodik magában a sötételf, és a tervek hallatán az adrenalin a maradék fáradságot is kiveri a szervezetéből. Azonban a hallottak java még hátra van, hiszen az oroszlán lovag elkezdi rémisztő bemutatóját, az ellenség erőiről, amely legalább annyiban érdekes, hogy megtudja mi történt a kikötőben. Qban hamar felébred a túlélési ösztön és rögvest azt számolja, hogy melyik ellenfél ellen, mely taktikát tudná hasznosítani.* ~A szellemek elől már el tudtam rejtőzni egyszer, amikor ide értem, ezért talán velük nem lesz olyan nagy probléma. Ott vannak a tűzköpők, akik valószínűleg hátul álldogálnak, majd mivel távolsági fegyvernemnek számítanak, ezért velük talán nem is találkozok. A sétáló holtakat, meg le tudom hagyni, még gyalog is.~ *A bemutató végeztével Aletai és a félvér lány felé fordul, hogy további eligazítást kapjon. A felderítő vezért ki is adja az elsőt és elküldi a lovakért. Q szó nélkül meghozza a három lovat, és a visszafelé tartó rövidke úton ismét szöget üt a fejében egy pár dolog.* ~És ha a saját manőverünket megcsináltuk, mi lesz a szerepünk a továbbiakban?~ *Vissza is érkezik a három ló társaságában és egy apró meghajlással fel is teszi a kérdését Aletainak.*
- Méltószágossz Uram! Ha megcsináljuk a lovaglóssz manőverünket ésssz vissszakanyarodunk a ssszereg mögé. Mi dolgunk lesz utána? Esszetlegesszen nem kéne hírt vinni a kikötői sszeregnek, hogy feléjük indul egy több mint esszerfősz hadtesszt? Terméssszetesszen parancsnoksszágod asz elssső számomra, éssz amit parancsolsz megtesszem! *Hízeleg a kígyó az újdonsült vezetőjének és reméli, hogy a válasza nem, az lesz, hogy majd fegyvert ragadunk és nekimegyünk a holtaknak.
Ekközben újabb üvöltés dördül el. Q összerezzen és behunyja az amúgy is hunyorgó szemét.* ~Ez már a második.~ *Nyugtázza magában kissé megborzongva a következményektől. Körbe tekint és örömmel veszi tudomásul, hogy a hangzavar ellenére nem kezdődik meg a csata idő előtt. Habár annyi biztos, hogy ha le is tudnak vágni több százat közülük, majd menekülniük kell, akkor az elpusztult holtak nem e kelnek fel ismételten? Ezáltal a támadás semmit nem fog érni, hiszen a sereg száma nem fog csökkenni. Egy teljes győzelem kéne, hogy mindenkit lekaszáljanak, majd hamvasszanak, hogy a holtak újra ne tudjanak járni. Ez persze csak teória, és maga sem tudja rá a választ, de reméli, hogy Kaganék azért erre is gondolnak.*
A hozzászólás írója (Qu'yl Vyrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 08:54:42
//Egyesített seregek, Aletai//
*A reggel elközelgett és az éjjeli őrsége ezzel véget is ér. Aletai nem beszél hozzá és ő sem bánja, ha az őrség közben nem kell folyamatosan beszélnie. Ezt pozitívumnak veszi, és mint később világossá válik számára ez egyfajta teszt is volt, amelynek sikerességét az életében mérték. Aletai reggelre beszédesebbnek tűnik. Talán ez annak is betudható, hogy félvérként az éjszakát nem éli meg olyan barátságos környezetként, mint a mélységi. De végül belevág mondandójába. Q figyelmesen szolgai öntudattal hallgatja végig, azon meglepődik, majd meg is örül, hogy ideiglenesen fel lett véve. Megkapja a taktikai utasításokat, a sereg szélére húzódásról és végül, amely örömmel tölti el, mivel nem harcos és nem is állt soha szándékában senkivel fegyveres, pláne fegyvertelen harcot vívni. A sereg szélén szerencsére rejtőző és felderítői feladatokat kap majd így nem kell beavatkoznia. Csupán a jelentéstétel a kötelezettsége, amely gyorsaságot igényel és ezzel nem lesz gondja. Habár nappal lesz és szeme nem olyan éles, mint a többieké a táborban, de megteszi, majd ami tőle telik.* ~Csak ezt éljem túl.~
*Aletai alig fejezi be az első eligazításokat, amelyre nyugtázva bólint.* - Értettem! *Kagan gyülekező rendel el. Nagyot bődül mindenkire, hogy gyűljenek köré. Ezt Q nem igazán érti, mivel nincsenek olyan messze az ellentől és már így is nagy a zaj és a jövésmenés, tehát ha ezt a zajszintet növelik még a kiabálással, akkor előbb lesz itt háború, mint azt a Tharg vezér szerette volna. Ráadásul az orkok nem igazán azok a pillejárásukról, és csöndes beszédükről híresek és ezért aggódik a legjobban. Ennek ellenére Aletai intésére közelebb húzódnak a félvér lánnyal egyetemben, hogy hallják az igen egyszerű taktikai eligazítást. Az Uralkodó nem sokat vacakol, hogy hosszú lelkesítést mondjon embereinek, hanem egy pár mondatos bevezető után, rögvest a ki mit csináljon, a hadszíntéren gondolatok következnek. Nem kell sokat várnia, a ráosztott szerep kapcsán, hiszen már az elején kiderül, hogy feladatuk az előre lovaglás lesz, amellyel el kell terelniük a holtak figyelmét. Az egész beszéd nem tart sokáig, mivel Kagan gyorsan átadja az előadás további levezénylését a lovagok vezetőjének.* ~Remek, most ülhetek lóra, hogy az ellenség arcába vágtassunk, hát ha ezt tényleg túlélem!~ *Rimánkodik magában a sötételf, és a tervek hallatán az adrenalin a maradék fáradságot is kiveri a szervezetéből. Azonban a hallottak java még hátra van, hiszen az oroszlán lovag elkezdi rémisztő bemutatóját, az ellenség erőiről, amely legalább annyiban érdekes, hogy megtudja mi történt a kikötőben. Qban hamar felébred a túlélési ösztön és rögvest azt számolja, hogy melyik ellenfél ellen, mely taktikát tudná hasznosítani.* ~A szellemek elől már el tudtam rejtőzni egyszer, amikor ide értem, ezért talán velük nem lesz olyan nagy probléma. Ott vannak a tűzköpők, akik valószínűleg hátul álldogálnak, majd mivel távolsági fegyvernemnek számítanak, ezért velük talán nem is találkozok. A sétáló holtakat, meg le tudom hagyni, még gyalog is.~ *A bemutató végeztével Aletai és a félvér lány felé fordul, hogy további eligazítást kapjon. A felderítő vezért ki is adja az elsőt és elküldi a lovakért. Q szó nélkül meghozza a három lovat, és a visszafelé tartó rövidke úton ismét szöget üt a fejében egy pár dolog.* ~És ha a saját manőverünket megcsináltuk, mi lesz a szerepünk a továbbiakban?~ *Vissza is érkezik a három ló társaságában és egy apró meghajlással fel is teszi a kérdését Aletainak.*
- Méltószágossz Uram! Ha megcsináljuk a lovaglóssz manőverünket ésssz vissszakanyarodunk a ssszereg mögé. Mi dolgunk lesz utána? Esszetlegesszen nem kéne hírt vinni a kikötői sszeregnek, hogy feléjük indul egy több mint esszerfősz hadtesszt? Terméssszetesszen parancsnoksszágod asz elssső számomra, éssz amit parancsolsz megtesszem! *Hízeleg a kígyó az újdonsült vezetőjének és reméli, hogy a válasza nem, az lesz, hogy majd fegyvert ragadunk és nekimegyünk a holtaknak.
Ekközben újabb üvöltés dördül el. Q összerezzen és behunyja az amúgy is hunyorgó szemét.* ~Ez már a második.~ *Nyugtázza magában kissé megborzongva a következményektől. Körbe tekint és örömmel veszi tudomásul, hogy a hangzavar ellenére nem kezdődik meg a csata idő előtt. Habár annyi biztos, hogy ha le is tudnak vágni több százat közülük, majd menekülniük kell, akkor az elpusztult holtak nem e kelnek fel ismételten? Ezáltal a támadás semmit nem fog érni, hiszen a sereg száma nem fog csökkenni. Egy teljes győzelem kéne, hogy mindenkit lekaszáljanak, majd hamvasszanak, hogy a holtak újra ne tudjanak járni. Ez persze csak teória, és maga sem tudja rá a választ, de reméli, hogy Kaganék azért erre is gondolnak.*
A hozzászólás írója (Qu'yl Vyrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 08:54:42
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-06 01:32:42
Üzenet elküldve: 2016-02-06 01:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Pontosan az történik, amire számított, ha befejezi - de még beszámolója alatt is - a beszédet. A sokszínű társaságon moraj fut végig, csak a lovagok és a harcosok maradnak csenden és hallgatják, mérlegelik az elhangzottakat.
Az orkok mocorognak, morognak, a kolosszus tudná mihez hasonlítani őket, de inkább nem teszi. Csak komor képpek figyel, de amikor a zöldbőrű nőstény bekérdez, Kagan felé fordul, naparany tekintetéből ékesen kiolvasható a kérdés: ez komoly, mert viccnek elég erős?*
- Én beszélek és nem pofázok. Majd, ha egyet is sikerült legyőznöd, majd akkor nyitsd ki a szád, addig pedig örülj, hogy nem kezdődött el a harc.
*Ezek az orkok úgy viselkednek, mintha piknikre készülnének, az emberóriás és lovagjai viszont már túléltek egy csatát ezekkel a szörnyekkel. Nem képes úgy visszafogni magát, mint Kagan vezér.*
- A lovagjaim a Kikötőben félszáz élőholtat vágtak le, megöltek egy tűzköpőt, a félszemű végzett egy Szellemmel.
*Int Khan felé páncélos jobbjával, bár a rókaképű biztosan nem vágyik efféle figyelemre.*
- Jómagam két tűzköpővel, egy Szellemmel és egy Hírnökkel végeztem. Kérdem, ork, te mennyit vágtál le közülük?
*Nem vár választ, a kérdés költői.*
- Tudod, miért sikerült elpusztítani őket? Mert együtt harcoltunk, összehangoltan és csapatként! Úgyhogy legközelebb, ha szólásra nyitod a szád, szűrt át szavaid bölcsességed szitáján, nőstény!
*Már most torkig van ezzel a csapattal, még szerencse, hogy sajátjai körében fog harcolni, ahogy eddig. Nem kérkedik, puszta tényeket közölt, és ha még kérkedni is akarna, legalább van mire.
Dühösen lép félre, eleget hallott, eleget látott. A Kikötőben fegyelmezet katonák voltak a társaik, lelkes amatőrök ugyan, de mégis képesek voltak hatékonyan harcolni együtt.
A kastély körül lezajló eseményeket már a csoporttól távolabb nézi végig, a naparany szemekben komor fellegek gyűlnek, érzi, hogy ez most más lesz, mint a Kikötőben. Kevesen vannak és a csapat fele fegyelmezetlen. Hiányzik a támogató tömeg, akik pajzsfalat alkotnak az ékek oldalán. A lándzsások, az íjászok. A Kikötő felé fordulnak a napszemek, az öreg parancsnok azt mondta, erősítést küldenek Artheniorból. Talán ide is jut egy századnyi pajzsos-kardos. Az már épp elég lenne.
Az égi mutatványra Balthazard egy helyben marad, csak busa fejét rázza meg olykor idegesen, miközben tenyérnyi rögöket fordít ki vasalt patájával a felázott földből.*
- Mellettem harcolsz majd, testvér?
*Lép Khan mellé komor pillantással. A Kikötőben elsodorta őket egymástól a sors, de most itt a lehetőség, hogy együtt szálljanak harcba.*
- THARGAROD LOVAGJAI, VÉRTESEK! Hozzám!
*Ereszti ki hangját, hogy övéit meglelje. Gardur, Ianmorn, Akheel és Khan. És talán Hrothgaar, Mirakh és a másik törpe - akit a kolosszus még nem ismer - is hozzá tartoznak majd.
Apró, de igen ütőképes kis csapat az övék.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 01:34:10
//Egyesített seregek//
*Pontosan az történik, amire számított, ha befejezi - de még beszámolója alatt is - a beszédet. A sokszínű társaságon moraj fut végig, csak a lovagok és a harcosok maradnak csenden és hallgatják, mérlegelik az elhangzottakat.
Az orkok mocorognak, morognak, a kolosszus tudná mihez hasonlítani őket, de inkább nem teszi. Csak komor képpek figyel, de amikor a zöldbőrű nőstény bekérdez, Kagan felé fordul, naparany tekintetéből ékesen kiolvasható a kérdés: ez komoly, mert viccnek elég erős?*
- Én beszélek és nem pofázok. Majd, ha egyet is sikerült legyőznöd, majd akkor nyitsd ki a szád, addig pedig örülj, hogy nem kezdődött el a harc.
*Ezek az orkok úgy viselkednek, mintha piknikre készülnének, az emberóriás és lovagjai viszont már túléltek egy csatát ezekkel a szörnyekkel. Nem képes úgy visszafogni magát, mint Kagan vezér.*
- A lovagjaim a Kikötőben félszáz élőholtat vágtak le, megöltek egy tűzköpőt, a félszemű végzett egy Szellemmel.
*Int Khan felé páncélos jobbjával, bár a rókaképű biztosan nem vágyik efféle figyelemre.*
- Jómagam két tűzköpővel, egy Szellemmel és egy Hírnökkel végeztem. Kérdem, ork, te mennyit vágtál le közülük?
*Nem vár választ, a kérdés költői.*
- Tudod, miért sikerült elpusztítani őket? Mert együtt harcoltunk, összehangoltan és csapatként! Úgyhogy legközelebb, ha szólásra nyitod a szád, szűrt át szavaid bölcsességed szitáján, nőstény!
*Már most torkig van ezzel a csapattal, még szerencse, hogy sajátjai körében fog harcolni, ahogy eddig. Nem kérkedik, puszta tényeket közölt, és ha még kérkedni is akarna, legalább van mire.
Dühösen lép félre, eleget hallott, eleget látott. A Kikötőben fegyelmezet katonák voltak a társaik, lelkes amatőrök ugyan, de mégis képesek voltak hatékonyan harcolni együtt.
A kastély körül lezajló eseményeket már a csoporttól távolabb nézi végig, a naparany szemekben komor fellegek gyűlnek, érzi, hogy ez most más lesz, mint a Kikötőben. Kevesen vannak és a csapat fele fegyelmezetlen. Hiányzik a támogató tömeg, akik pajzsfalat alkotnak az ékek oldalán. A lándzsások, az íjászok. A Kikötő felé fordulnak a napszemek, az öreg parancsnok azt mondta, erősítést küldenek Artheniorból. Talán ide is jut egy századnyi pajzsos-kardos. Az már épp elég lenne.
Az égi mutatványra Balthazard egy helyben marad, csak busa fejét rázza meg olykor idegesen, miközben tenyérnyi rögöket fordít ki vasalt patájával a felázott földből.*
- Mellettem harcolsz majd, testvér?
*Lép Khan mellé komor pillantással. A Kikötőben elsodorta őket egymástól a sors, de most itt a lehetőség, hogy együtt szálljanak harcba.*
- THARGAROD LOVAGJAI, VÉRTESEK! Hozzám!
*Ereszti ki hangját, hogy övéit meglelje. Gardur, Ianmorn, Akheel és Khan. És talán Hrothgaar, Mirakh és a másik törpe - akit a kolosszus még nem ismer - is hozzá tartoznak majd.
Apró, de igen ütőképes kis csapat az övék.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.06 01:34:10
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:37:18
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:37:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*A dünnyögések, közbemorgások, egyéb fegyelmezetlen megnyilvánulások most az ingerküszöbe alatt maradnak, mert nem vár el lehetetlen dolgot ettől a vegyes gyülekezettől. Az orkok láthatóan felpezsdültek a lehetőségtől, hogy harcba mehetnek, így nem kell őket győzködni. Gabrien szavait némán hallgatja végig, van olyan információ, ami neki is új. Keze önkéntelenül siklik mesterkardjára, mely ezek szerint az egyik olyan fegyver lesz, ami minden dög ellen jó lehet. A felugató ork nőstény egy lapos pillantást és egy visszamorgást kap csupán.*
- Már holtak, asszony. Ha egyet is meg tudsz ölni, azt megtarthatod! *zsémbeskedik, mert most nem kellene kitörnie a "kinek nagyobb a kukettója-bővebb a mellye husa" versenynek.*
*Amíg harci megbeszélést folytatnak, valami megváltozik - komor fellegek gyűlnek föléjük és a Grombar hamarosan égi háború középpontjába kerül. Sajnos a pusztulásra az eddig néma kastély is felel: vörös tűzcsóvát vet az égnek.*
- Figyeljetek a lovakra! *adja ki a parancsot, nehogy az égiháború megriassza hátasaikat.*
- Még valami, emberek... *ezúttal nem hajlandó faji felsorolásba kezdeni, elégedjen meg mindenki ezzel a megjelöléssel.*
- Azért jöttünk, hogy kicsit oldalba rúgjuk ezt a bandát, hogy ne üljenek annyira nyugodtan, és azért, hogy ritkítsuk a hullasereget - nem pedig azért, hogy növeljük azt. Ahogy Gabrien is mondta: maradjatok együtt, és maradjatok eszeteknél; senkit, legyen az ember, ork, vagy elf-vérű, nem fogunk veszni hagyni, amíg ő nem hagyja veszni saját magát. De a hülyék bizony felfordulhatnak. Világos? Akkor kezdjünk lassan neki! Worenth, gyere ide! *vonja félre a mágust, majd félrevonul vele, hogy némi mágikus dolgokról értekezzenek. Ennek keretében megpróbálkozik egy áldással saját kardjára, de ez csak a mellékzönge. A támogatás módját és idejét beszéli meg a varázslóval elsősorban, négyszemközt.*
Kagan Thargodar megpróbált varázsolni egy Mesterkard áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Egyesített seregek//
*A dünnyögések, közbemorgások, egyéb fegyelmezetlen megnyilvánulások most az ingerküszöbe alatt maradnak, mert nem vár el lehetetlen dolgot ettől a vegyes gyülekezettől. Az orkok láthatóan felpezsdültek a lehetőségtől, hogy harcba mehetnek, így nem kell őket győzködni. Gabrien szavait némán hallgatja végig, van olyan információ, ami neki is új. Keze önkéntelenül siklik mesterkardjára, mely ezek szerint az egyik olyan fegyver lesz, ami minden dög ellen jó lehet. A felugató ork nőstény egy lapos pillantást és egy visszamorgást kap csupán.*
- Már holtak, asszony. Ha egyet is meg tudsz ölni, azt megtarthatod! *zsémbeskedik, mert most nem kellene kitörnie a "kinek nagyobb a kukettója-bővebb a mellye husa" versenynek.*
*Amíg harci megbeszélést folytatnak, valami megváltozik - komor fellegek gyűlnek föléjük és a Grombar hamarosan égi háború középpontjába kerül. Sajnos a pusztulásra az eddig néma kastély is felel: vörös tűzcsóvát vet az égnek.*
- Figyeljetek a lovakra! *adja ki a parancsot, nehogy az égiháború megriassza hátasaikat.*
- Még valami, emberek... *ezúttal nem hajlandó faji felsorolásba kezdeni, elégedjen meg mindenki ezzel a megjelöléssel.*
- Azért jöttünk, hogy kicsit oldalba rúgjuk ezt a bandát, hogy ne üljenek annyira nyugodtan, és azért, hogy ritkítsuk a hullasereget - nem pedig azért, hogy növeljük azt. Ahogy Gabrien is mondta: maradjatok együtt, és maradjatok eszeteknél; senkit, legyen az ember, ork, vagy elf-vérű, nem fogunk veszni hagyni, amíg ő nem hagyja veszni saját magát. De a hülyék bizony felfordulhatnak. Világos? Akkor kezdjünk lassan neki! Worenth, gyere ide! *vonja félre a mágust, majd félrevonul vele, hogy némi mágikus dolgokról értekezzenek. Ennek keretében megpróbálkozik egy áldással saját kardjára, de ez csak a mellékzönge. A támogatás módját és idejét beszéli meg a varázslóval elsősorban, négyszemközt.*
Kagan Thargodar megpróbált varázsolni egy Mesterkard áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:20:58
Üzenet elküldve: 2016-02-05 23:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
//Mirakh//
*Turrog kissé meglepődve figyeli törpe társa mozdulatait és szavait. A fegyverolajat szinte azonnal felismeri, ahogyan azt is, hogy az nem akármilyen munka. Az az opálos csillogás, az egészen halvány fénytörés csakis egy faj keze munkáját igazolja. Óvatosan nyúl az üvegcséért, majd jobban megvizsgálva azt büszkén Mirakh felé pillant.*
- Remek munka, még maga Wylnurana sem préselhetne szebbet. *Jelenti ki tiszteletteljesen. Mély tisztelettel biccent, könnyen észrevehető rajta, hogy igazán meghatódott.* Régóta nem fogtam semmit sem a kezemben, ami törpe mesterek munkáját dicsérte volna. Hidd meg nekem, hogyha ezzel a karddal szellemeket meg ködlényeket vágok le a harc közben, akkor az nem a mágia miatt lesz, hanem emiatt az olaj miatt. Többet ér ez mindennél... *Sóhajtja maga elé a harcos. Finom mozdulattal előhúzza mesterkardját és egy rongyra cseppegtetve egy kevés matériát elkezdi bevonni azt. Az olaj könnyen tapad, gyönyörű csillogást ad a fegyvernek.* Az aprólék miatt meg ne fájjon a feje, Mirakh uram. Meglássa, a csata után mind hősök leszünk egytiől-egyig... még a zöldbőrűek is. *Jelenti ki halkan, ahogyan pengéjét vizsgálgatja. Még nem volt szerencséje felavatni szűz mesterkardját egy csatában sem, viszont az élőholtak elleni ostrom megfelelő alkalom lesz erre. Büszkén csúsztatja vissza fegyverét tokjába, majd egy fiolát pattint le övéről. Az apró üvegcse valamiféle sötét, zöldes folyadékot tartalmaz.* Tartsa meg kend ezt, cserébe adom. Nekem van elég úgyis, az olaj meg úgyis többet ér bármilyen itókánál. Jól fog ez még jönni a csatában, hogyha nagy gondban lesz! Csak húzza le, meggyógyítja ez még a felvágott gyomrot is. *folytatja bátran a törpe, ahogy Mirakh felé nyújtja az üvegcsét. Kezében 1 Sötétzöld varázsitalt tart, amit rögtön Mirakh Naudagnak nyújt.
* A csatában melletted meg Hrothgaar mellett maradok, nektek kell egy mágikus fegyver ami véd a szellemek ellen, nekem meg egy pár jó harcos aki tartja bennem a lelket a harcban... és lássuk be, nem is kívánhatnék jobb egységet, mint jó törpéket magam mellé, ugye? *Kacag fel végül a harcos, majd nagyot sóhajtva a horizontra tekint.* Mi lesz itt, barátom, mi lesz itt...
//Egyesített seregek//
//Mirakh//
*Turrog kissé meglepődve figyeli törpe társa mozdulatait és szavait. A fegyverolajat szinte azonnal felismeri, ahogyan azt is, hogy az nem akármilyen munka. Az az opálos csillogás, az egészen halvány fénytörés csakis egy faj keze munkáját igazolja. Óvatosan nyúl az üvegcséért, majd jobban megvizsgálva azt büszkén Mirakh felé pillant.*
- Remek munka, még maga Wylnurana sem préselhetne szebbet. *Jelenti ki tiszteletteljesen. Mély tisztelettel biccent, könnyen észrevehető rajta, hogy igazán meghatódott.* Régóta nem fogtam semmit sem a kezemben, ami törpe mesterek munkáját dicsérte volna. Hidd meg nekem, hogyha ezzel a karddal szellemeket meg ködlényeket vágok le a harc közben, akkor az nem a mágia miatt lesz, hanem emiatt az olaj miatt. Többet ér ez mindennél... *Sóhajtja maga elé a harcos. Finom mozdulattal előhúzza mesterkardját és egy rongyra cseppegtetve egy kevés matériát elkezdi bevonni azt. Az olaj könnyen tapad, gyönyörű csillogást ad a fegyvernek.* Az aprólék miatt meg ne fájjon a feje, Mirakh uram. Meglássa, a csata után mind hősök leszünk egytiől-egyig... még a zöldbőrűek is. *Jelenti ki halkan, ahogyan pengéjét vizsgálgatja. Még nem volt szerencséje felavatni szűz mesterkardját egy csatában sem, viszont az élőholtak elleni ostrom megfelelő alkalom lesz erre. Büszkén csúsztatja vissza fegyverét tokjába, majd egy fiolát pattint le övéről. Az apró üvegcse valamiféle sötét, zöldes folyadékot tartalmaz.* Tartsa meg kend ezt, cserébe adom. Nekem van elég úgyis, az olaj meg úgyis többet ér bármilyen itókánál. Jól fog ez még jönni a csatában, hogyha nagy gondban lesz! Csak húzza le, meggyógyítja ez még a felvágott gyomrot is. *folytatja bátran a törpe, ahogy Mirakh felé nyújtja az üvegcsét. Kezében 1 Sötétzöld varázsitalt tart, amit rögtön Mirakh Naudagnak nyújt.
* A csatában melletted meg Hrothgaar mellett maradok, nektek kell egy mágikus fegyver ami véd a szellemek ellen, nekem meg egy pár jó harcos aki tartja bennem a lelket a harcban... és lássuk be, nem is kívánhatnék jobb egységet, mint jó törpéket magam mellé, ugye? *Kacag fel végül a harcos, majd nagyot sóhajtva a horizontra tekint.* Mi lesz itt, barátom, mi lesz itt...
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 21:41:53
Üzenet elküldve: 2016-02-05 21:41:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Másnap őrségben állva töltik el az időt a sötételffel, akinek a magyarázata feles fogadtatást kap. Ugyan nem szól hozzá Aletai az éjszaka során, de az, hogy nem ölte meg, az kielégítő magyarázat lehet számára, hogy helyesen felelt, a felderítő szótlansága pedig vélhetően annak köszönhető, hogy gondolkozik, mi az ördögöt is kezdhetne a mélységivel. Végül pirkadatkor szólal meg először.*
-Híján vagyok a felderítőknek, úgyhogy ha bizonyítod a hűségedet, akkor a kicsiny csapatom állandó tagja is lehetsz.
~Már ameddig én vagyok a parancsnokotok!~
*Méri végig a vékonyka újoncot, majd folytatja.*
-A sovány testalkat pedig nem hátrány, sőt... Általában mozgékonysággal és hajlékonysággal párosul.
*Máshogy vélekedik az önvédelmi harcokról, mint például egy páncélos, hiszen az ő harcmodora is erre épül.*
-A csata után, ha nem harapunk a fűbe, akkor megkezdem a kiképzésed. Mondjuk úgy, hogy ideiglenesen fel vagy véve.
*Valamit még el kell rendeznie, hiszen olyat nem tehet, hogy kivonja a nádszálvirágot a következő összecsapásból.*
-A csatában maradj a sereg szélén, és mikor közelebb érünk, válj le róluk. Nem akarom, hogy máris otthagyd a fogad! A feladatod az lesz, hogy nyitva tartsd a szemed és figyeld a környezeted. Ha gyanús ellenséges mozgást látsz, vagy olyat, ami sarokba szoríthatja a csapatot, azonnal törj utat magadnak, és jelentsd Kagannak, vagy ha én közelebb vagyok, akkor nekem. Érhető!?
*Nyilván a parancs csak addig él, míg azt Aletai felül nem bírálja. Bár próbálja újdonsült emberét kivonni a harcból, az ő feladata sem sokkal veszélytelenebb, mint a sereg többi tagjáé. Ha nem akar egyedüli célpontként tündökölni a kastélyon álldogáló íjász számára, akkor bizony szüksége lesz a felderítői képességekre és a gyors mozgásra.
Idővel megvirrad, és a tábor ébredése után Kagan elkezdi a beszédét, mire Aletai közelebb húzódik, és erre inti Q-t és Janemitát is. Megdöbbenve tapasztalja a vezér új tervét, miszerint ők egyfajta csalik lesznek. A legnagyobb probléma viszont nem ebben van. A felderítők a csata heve alatt talán be tudnának lopózni a kastélyba, hogy galibát okozzanak, de így nem lesz erre esély. Aztán ott van még a túlerő is. Ha jól számolom, akkor húsz ember van ezer ellen a nyílt terepen!? Ugye!?*
~Tulajdonképpen mi jártunk a legjobban. A lovak könnyű mozgásúak, ha a csata kilátástalanná válik, elvágtázunk.~
*Mikor Gabrien sorolja az ellenséges egységeket, és azok erejét, akkor Aletai fején, aki egyébként nem frontharcos, átsuhan még egy gondolat.*
~Tulajdonképp akkor mit is keresünk itt mi?~
*Amíg ki lehet tartani, azért ki fog, de arra senki sem számítson, hogy a tűzköpőnek, vagy azoknak a szellem izéknek nekiugrik. Jó lesz neki az élőholt is, de azt is leginkább a saját módján, az erdőbe csalva fogja elintézni. Talán a felderítőknek ezt is fogja parancsolni.*
-Hallottad Q, készíts ide három lovat! Visszavonuláskor pedig maradjatok mellettem.
*Tekintetét ráemeli a kis Janemitára is. Felel mindkettőjükért, és a legnagyobb biztonságban a fák között lehetnek. Q el tud majd rejtőzni, Jane fel tud mászni a fára, hogy onnan nyilazzon, Aletai meg partizánakciókat és elcsalásokat tehet. Remélhetőleg néhány dög követni fogja. Mondjuk, úgy száz elég is lesz.*
//Egyesített seregek//
*Másnap őrségben állva töltik el az időt a sötételffel, akinek a magyarázata feles fogadtatást kap. Ugyan nem szól hozzá Aletai az éjszaka során, de az, hogy nem ölte meg, az kielégítő magyarázat lehet számára, hogy helyesen felelt, a felderítő szótlansága pedig vélhetően annak köszönhető, hogy gondolkozik, mi az ördögöt is kezdhetne a mélységivel. Végül pirkadatkor szólal meg először.*
-Híján vagyok a felderítőknek, úgyhogy ha bizonyítod a hűségedet, akkor a kicsiny csapatom állandó tagja is lehetsz.
~Már ameddig én vagyok a parancsnokotok!~
*Méri végig a vékonyka újoncot, majd folytatja.*
-A sovány testalkat pedig nem hátrány, sőt... Általában mozgékonysággal és hajlékonysággal párosul.
*Máshogy vélekedik az önvédelmi harcokról, mint például egy páncélos, hiszen az ő harcmodora is erre épül.*
-A csata után, ha nem harapunk a fűbe, akkor megkezdem a kiképzésed. Mondjuk úgy, hogy ideiglenesen fel vagy véve.
*Valamit még el kell rendeznie, hiszen olyat nem tehet, hogy kivonja a nádszálvirágot a következő összecsapásból.*
-A csatában maradj a sereg szélén, és mikor közelebb érünk, válj le róluk. Nem akarom, hogy máris otthagyd a fogad! A feladatod az lesz, hogy nyitva tartsd a szemed és figyeld a környezeted. Ha gyanús ellenséges mozgást látsz, vagy olyat, ami sarokba szoríthatja a csapatot, azonnal törj utat magadnak, és jelentsd Kagannak, vagy ha én közelebb vagyok, akkor nekem. Érhető!?
*Nyilván a parancs csak addig él, míg azt Aletai felül nem bírálja. Bár próbálja újdonsült emberét kivonni a harcból, az ő feladata sem sokkal veszélytelenebb, mint a sereg többi tagjáé. Ha nem akar egyedüli célpontként tündökölni a kastélyon álldogáló íjász számára, akkor bizony szüksége lesz a felderítői képességekre és a gyors mozgásra.
Idővel megvirrad, és a tábor ébredése után Kagan elkezdi a beszédét, mire Aletai közelebb húzódik, és erre inti Q-t és Janemitát is. Megdöbbenve tapasztalja a vezér új tervét, miszerint ők egyfajta csalik lesznek. A legnagyobb probléma viszont nem ebben van. A felderítők a csata heve alatt talán be tudnának lopózni a kastélyba, hogy galibát okozzanak, de így nem lesz erre esély. Aztán ott van még a túlerő is. Ha jól számolom, akkor húsz ember van ezer ellen a nyílt terepen!? Ugye!?*
~Tulajdonképpen mi jártunk a legjobban. A lovak könnyű mozgásúak, ha a csata kilátástalanná válik, elvágtázunk.~
*Mikor Gabrien sorolja az ellenséges egységeket, és azok erejét, akkor Aletai fején, aki egyébként nem frontharcos, átsuhan még egy gondolat.*
~Tulajdonképp akkor mit is keresünk itt mi?~
*Amíg ki lehet tartani, azért ki fog, de arra senki sem számítson, hogy a tűzköpőnek, vagy azoknak a szellem izéknek nekiugrik. Jó lesz neki az élőholt is, de azt is leginkább a saját módján, az erdőbe csalva fogja elintézni. Talán a felderítőknek ezt is fogja parancsolni.*
-Hallottad Q, készíts ide három lovat! Visszavonuláskor pedig maradjatok mellettem.
*Tekintetét ráemeli a kis Janemitára is. Felel mindkettőjükért, és a legnagyobb biztonságban a fák között lehetnek. Q el tud majd rejtőzni, Jane fel tud mászni a fára, hogy onnan nyilazzon, Aletai meg partizánakciókat és elcsalásokat tehet. Remélhetőleg néhány dög követni fogja. Mondjuk, úgy száz elég is lesz.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 21:21:21
Üzenet elküldve: 2016-02-05 21:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*A feszültség a tetőfokára hág. Eireni számára végképpen. Kagan buzdítása semmiképp sem hatott rá pozitívan, bár tudja, hogy jobban kellene éreznie magát a vezér szavai hallatán. Majd a Gabrien névre hallgató, kolosszus nagyságú emberfajzat mond nyers szónoklatot, pontosabban ismertetőt a lehetséges ellenségekről.
Szellemek, amiken nem fog az acél, tűzköpők, amik gyorsak és halálosak. Miféle sötét erő, borult elme, gyermekkor nélkül kifejlődött idióta képes ilyesmiket teremteni? Ki lehet képes ezekkel együtt harcolni, akár élni - ez esetben halni-élni. Ki nevezi ezt hatalmasnak, gyönyörűnek, egyáltalán létezére méltónak? Ehhez hasonló gondolatok futnak át az elf agyán, persze enyhébb megfogalmazás keretein belül. Fölösleges ugyan, hiszen ezek az álnok lények megérdemelnék az istentelen beszédet. Örüljön a bagázs, hogy Eireni pont nem képes ilyen megnyíilvánulásra.
Mestere nyugtatása még inkább fokozza elméjében a zavart, a rémületet. HOgy lehetne megijeszteni bármit is, ami már régen halott? Mit ér a halállal való fenyegetés, ha egyszer ezeknek az átkozott, rothadó testeknek már semmi vesztenivalójuk nincsen? Szeretne hinni mesterének, jaj, de nagyon szeretne hinni neki, de nem lehet. Gabrien jellemzése alapján és saját kialakított képe alapján Worenth szavainak több nyugtató célja van, mint értelme.
Engedelmesen bólogat, de ez egyszer be kell vallania magának: egyáltalán nem ért egyet mesterével. Az ismert varázslatok hallatán csak buzgóbban bólogat, de mint azt hamar észre lehet venni a fiún: egy árva hang nem hagyta el eddig ajkait.
Mikor Worenth megragadja a vállát, kicsit ingerült lesz, ám észre sem veszi magán.*
-Nem térünk vissza haza! *Mondja idegesen, kifakadva. Worenth érezheti, hogy Eireni enyhén remeg a félelem és a düh kevert érzelmi állapotában.
Mesterére néz. Azzal az arccal, amivel még senkire sem. Észreveszi önkívületi állapotát, s egy gyors, de annál mélyebb sóhajjal agyát megpróbálja újra józansággal eltölteni. Le is nyugszik valamennyire. Elszégyelli magát hirtelen, furcsa viselkedése miatt, de be kell látnia: amit mondott, az az igazi véleménye. Lehunyja szemeit és mélyeket lélegezve szól bocsánatkérően Worenthez, még mindig lezárt szemhéjakkal.*
-Elnézést, mester. De hiába próbálok hinni neked... nem megy. *Ekkor kinyitja szemeit és komor arccal szemkontaktust teremt.* Nem térhetünk mind haza. Valószerűtlen, ésszerűtlen. Ez egy véres csata olyan ellenfelekkel, amik már nem félnek semmitől, nem éreznek fájdalmat, nincs semmi vesztenivalójuk. Egy tökéletes hadsereg. Nem bízhatok abban, hogy mindannyian élve átvészeljük. Nem bízhatok abban, ami nem igaz...
//Egyesített seregek//
*A feszültség a tetőfokára hág. Eireni számára végképpen. Kagan buzdítása semmiképp sem hatott rá pozitívan, bár tudja, hogy jobban kellene éreznie magát a vezér szavai hallatán. Majd a Gabrien névre hallgató, kolosszus nagyságú emberfajzat mond nyers szónoklatot, pontosabban ismertetőt a lehetséges ellenségekről.
Szellemek, amiken nem fog az acél, tűzköpők, amik gyorsak és halálosak. Miféle sötét erő, borult elme, gyermekkor nélkül kifejlődött idióta képes ilyesmiket teremteni? Ki lehet képes ezekkel együtt harcolni, akár élni - ez esetben halni-élni. Ki nevezi ezt hatalmasnak, gyönyörűnek, egyáltalán létezére méltónak? Ehhez hasonló gondolatok futnak át az elf agyán, persze enyhébb megfogalmazás keretein belül. Fölösleges ugyan, hiszen ezek az álnok lények megérdemelnék az istentelen beszédet. Örüljön a bagázs, hogy Eireni pont nem képes ilyen megnyíilvánulásra.
Mestere nyugtatása még inkább fokozza elméjében a zavart, a rémületet. HOgy lehetne megijeszteni bármit is, ami már régen halott? Mit ér a halállal való fenyegetés, ha egyszer ezeknek az átkozott, rothadó testeknek már semmi vesztenivalójuk nincsen? Szeretne hinni mesterének, jaj, de nagyon szeretne hinni neki, de nem lehet. Gabrien jellemzése alapján és saját kialakított képe alapján Worenth szavainak több nyugtató célja van, mint értelme.
Engedelmesen bólogat, de ez egyszer be kell vallania magának: egyáltalán nem ért egyet mesterével. Az ismert varázslatok hallatán csak buzgóbban bólogat, de mint azt hamar észre lehet venni a fiún: egy árva hang nem hagyta el eddig ajkait.
Mikor Worenth megragadja a vállát, kicsit ingerült lesz, ám észre sem veszi magán.*
-Nem térünk vissza haza! *Mondja idegesen, kifakadva. Worenth érezheti, hogy Eireni enyhén remeg a félelem és a düh kevert érzelmi állapotában.
Mesterére néz. Azzal az arccal, amivel még senkire sem. Észreveszi önkívületi állapotát, s egy gyors, de annál mélyebb sóhajjal agyát megpróbálja újra józansággal eltölteni. Le is nyugszik valamennyire. Elszégyelli magát hirtelen, furcsa viselkedése miatt, de be kell látnia: amit mondott, az az igazi véleménye. Lehunyja szemeit és mélyeket lélegezve szól bocsánatkérően Worenthez, még mindig lezárt szemhéjakkal.*
-Elnézést, mester. De hiába próbálok hinni neked... nem megy. *Ekkor kinyitja szemeit és komor arccal szemkontaktust teremt.* Nem térhetünk mind haza. Valószerűtlen, ésszerűtlen. Ez egy véres csata olyan ellenfelekkel, amik már nem félnek semmitől, nem éreznek fájdalmat, nincs semmi vesztenivalójuk. Egy tökéletes hadsereg. Nem bízhatok abban, hogy mindannyian élve átvészeljük. Nem bízhatok abban, ami nem igaz...
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 20:45:42
Üzenet elküldve: 2016-02-05 20:45:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* A kastély körüli csapatok megfigyelése nem túl sok izgalmat kecseget, már leszámítva a nem sokkal messzebb lévő tetemes holt sereget. Mozgás nem sok, csupán olykor a nőalakot látják előjönni az építményből majd varázstudományát latba vetve újabb csapatok kelnek a halott földből ezzel is a létszámukat gyarapítva. A napok ezen kívül viszonylagos unalommal telnek. A lovas is visszatér az épületbe alakja ez után eltűnik a szemek elől, ilyen távból legalább is mindenképp.
Napokkal később
Az égen a szürke felhők összegyűlnek, hirtelen égi játék zendül és megannyi villám csapódik ki belőlük. A célpontjuk a holtak serege. Színes fényjátékba kezd a távoli látkép amint a rothadó testekbe csapódba szétcikáznak a villámok és lobbantják lángra a csapatok nagy részét. Némi felbolydulás követi az eseményt de hamar alább hull a vélhetően mágikus eredetű színjáték. A holtak rendezik soraik s a rothadókon kívül szinte mind pillanatokon belül újra a sorokba rendezi önmagát.
Nem sokkal ez után egy fénycsóva száguld ki a Grombar kastélyból, ugyanolyan vörös nyaláb mint azon a bizonyos estén mikor először látták az itteni fényeket. *
* A kastély körüli csapatok megfigyelése nem túl sok izgalmat kecseget, már leszámítva a nem sokkal messzebb lévő tetemes holt sereget. Mozgás nem sok, csupán olykor a nőalakot látják előjönni az építményből majd varázstudományát latba vetve újabb csapatok kelnek a halott földből ezzel is a létszámukat gyarapítva. A napok ezen kívül viszonylagos unalommal telnek. A lovas is visszatér az épületbe alakja ez után eltűnik a szemek elől, ilyen távból legalább is mindenképp.
Napokkal később
Az égen a szürke felhők összegyűlnek, hirtelen égi játék zendül és megannyi villám csapódik ki belőlük. A célpontjuk a holtak serege. Színes fényjátékba kezd a távoli látkép amint a rothadó testekbe csapódba szétcikáznak a villámok és lobbantják lángra a csapatok nagy részét. Némi felbolydulás követi az eseményt de hamar alább hull a vélhetően mágikus eredetű színjáték. A holtak rendezik soraik s a rothadókon kívül szinte mind pillanatokon belül újra a sorokba rendezi önmagát.
Nem sokkal ez után egy fénycsóva száguld ki a Grombar kastélyból, ugyanolyan vörös nyaláb mint azon a bizonyos estén mikor először látták az itteni fényeket. *
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 18:02:01
Üzenet elküldve: 2016-02-05 18:02:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
*Valójában Shelash nem igazán foglalkozik a másik ork nősténnyel, az meg eszébe sem jut, hogy versenytársat lásson benne. Elvégre, miért is tenné, mi oka volna rá? Hímeken aligha fognak összeveszni, vagy éppen azok őrajtuk, s a vadász számára egyedül az fontos, hogy a célt elérje, bármilyen eszközzel, vagy módon. Ha Qira jobbnak bizonyul nála, ám legyen, sőt, Shel valahol még örülne is neki, hiszen egy csapat csak annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja. Az már egészen más kérdés, hogy ő maga alapvetően nem csapatban szokott működni, mint felderítő, vagy éppen orvlövész.
A fentiek tükrében, a felé intézett kihívásra nem is reagál érdemben, tulajdonképpen levegőnek nézi a másik nőstényt, aki ettől valószínűleg csak még inkább hergeli magát, de ez már legyen az ő baja, ha így tesz.
Shel leveszi válláról az íját, majd fel is ajzza, miután ellenőrizte az ideget. Párszor próbaképpen megfeszíti, majd lassan visszaereszti, hogy kevésbé legyen rideg a fegyver, majd nekiáll a nyílvesszőit is számba venni, egyesével ellenőrizni, s ha kell, akkor a tollakat megigazgatni. Ez eltart egy ideig, de ő maga most még nem is siet sehová sem.
Bármi is legyen a Tharg vezér terve, Shel nem fog ész nélkül belerohanni az ellenségbe, semmiféle öngyilkos küldetésben nem vesz részt, amellett pedig komoly pazarlás is volna részéről, ha így tenne. Sokkal hasznosabb, ha kiaknázhatja a képességeit, s messziről, egyesével szedi le az ellenséget, vagy éppen felderíti annak mozgását, létszámát, ilyesmi. A szemtől szembeni küzdelem a harcosok dolga, azokból meg van elég.*
-Meg is ölünk valamit, vagy csak pofázunk? *kérdi már-már unott hangnemben, hasonló arckifejezéssel. Ez az első alkalom, hogy direktben a másik ork nőstényre néz, mintha a kérdést leginkább hozzá intézte volna. Állja a másik tekintetét, ám az övé tökéletesen kifejezéstelen. A klánon belüli versengésnek alapvetően aligha van értelme, csak szétzilálja azt, aminek amúgy egységben kéne működnie. Legalábbis egy ilyen helyzetben mindenképpen.*
//Egyesített seregek//
*Valójában Shelash nem igazán foglalkozik a másik ork nősténnyel, az meg eszébe sem jut, hogy versenytársat lásson benne. Elvégre, miért is tenné, mi oka volna rá? Hímeken aligha fognak összeveszni, vagy éppen azok őrajtuk, s a vadász számára egyedül az fontos, hogy a célt elérje, bármilyen eszközzel, vagy módon. Ha Qira jobbnak bizonyul nála, ám legyen, sőt, Shel valahol még örülne is neki, hiszen egy csapat csak annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja. Az már egészen más kérdés, hogy ő maga alapvetően nem csapatban szokott működni, mint felderítő, vagy éppen orvlövész.
A fentiek tükrében, a felé intézett kihívásra nem is reagál érdemben, tulajdonképpen levegőnek nézi a másik nőstényt, aki ettől valószínűleg csak még inkább hergeli magát, de ez már legyen az ő baja, ha így tesz.
Shel leveszi válláról az íját, majd fel is ajzza, miután ellenőrizte az ideget. Párszor próbaképpen megfeszíti, majd lassan visszaereszti, hogy kevésbé legyen rideg a fegyver, majd nekiáll a nyílvesszőit is számba venni, egyesével ellenőrizni, s ha kell, akkor a tollakat megigazgatni. Ez eltart egy ideig, de ő maga most még nem is siet sehová sem.
Bármi is legyen a Tharg vezér terve, Shel nem fog ész nélkül belerohanni az ellenségbe, semmiféle öngyilkos küldetésben nem vesz részt, amellett pedig komoly pazarlás is volna részéről, ha így tenne. Sokkal hasznosabb, ha kiaknázhatja a képességeit, s messziről, egyesével szedi le az ellenséget, vagy éppen felderíti annak mozgását, létszámát, ilyesmi. A szemtől szembeni küzdelem a harcosok dolga, azokból meg van elég.*
-Meg is ölünk valamit, vagy csak pofázunk? *kérdi már-már unott hangnemben, hasonló arckifejezéssel. Ez az első alkalom, hogy direktben a másik ork nőstényre néz, mintha a kérdést leginkább hozzá intézte volna. Állja a másik tekintetét, ám az övé tökéletesen kifejezéstelen. A klánon belüli versengésnek alapvetően aligha van értelme, csak szétzilálja azt, aminek amúgy egységben kéne működnie. Legalábbis egy ilyen helyzetben mindenképpen.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-05 16:48:36
Üzenet elküldve: 2016-02-05 16:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
* Sikerül pár szót váltaniuk és ő is kicsivel nyugodtabb, hogy itt van Worenth mester. Majd Kagan beszélni kezd, és utána Gabrien is. Megjegyez mindent, amit mondanak, hogy kik lesznek, lehetnek az ellenségeik. Magában végig veszi azokat a varázslatokat, amiket tud. Hát, érdekes lesz. *
- Én nem félek a haláltól. De a lányom hazavár, és Azil is. Ha ezek miatt a dögök miatt meghalnék, le ne vágjátok a fejem. Esküszöm, hogy az élőholtak ellen küzdök élőholtként.
* Persze utóbbira nincs semmi garancia, egy nyugtatóbb poént - fekete poént - azért megpróbált beleszőni. Nem kell nagyon győzködni őt sem a mesternek. *
- Rendben, de amit lehet, azt a magam módján gyógyítom meg. Nem pazarolnám az erőmet varázslatokra, amíg nem muszáj. Felszerelést hoztam bőséggel. És van rajtam egy könnyebb bőrvért is.
//Egyesített seregek//
* Sikerül pár szót váltaniuk és ő is kicsivel nyugodtabb, hogy itt van Worenth mester. Majd Kagan beszélni kezd, és utána Gabrien is. Megjegyez mindent, amit mondanak, hogy kik lesznek, lehetnek az ellenségeik. Magában végig veszi azokat a varázslatokat, amiket tud. Hát, érdekes lesz. *
- Én nem félek a haláltól. De a lányom hazavár, és Azil is. Ha ezek miatt a dögök miatt meghalnék, le ne vágjátok a fejem. Esküszöm, hogy az élőholtak ellen küzdök élőholtként.
* Persze utóbbira nincs semmi garancia, egy nyugtatóbb poént - fekete poént - azért megpróbált beleszőni. Nem kell nagyon győzködni őt sem a mesternek. *
- Rendben, de amit lehet, azt a magam módján gyógyítom meg. Nem pazarolnám az erőmet varázslatokra, amíg nem muszáj. Felszerelést hoztam bőséggel. És van rajtam egy könnyebb bőrvért is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258