//Sa’argathot Ébredése//
//A kikötői felderítők érkezése//
*Eddig megélt évei során sikerült levonnia az életnek azt a nagyszerű tanácsát, hogy fejjel rohanni a falba, meglehetősen fájdalmas lehet. Ahogy feleslegesen jártatnia a száját is. Ám, míg idáig legfeljebb más törzsekkel, vagy vadállatokkal, esetenként egy balul sikerült küldetés alatt pár óriási méretű pókkal kellett megmérkőznie, jelen pillanatban viszont aggasztóbb a másik fél. Mégsem akar elmenni. Ezért is húzza félre kelletlenül ajkát, hallván, hogy inkább hírhordónak nevezik ki, mintsem, hogy valami érdemlegeset is tudna tenni. De érti a férfi logikáját, így nem is áll le vele vitatkozni. Fél pillantásra végigméri a fickót, akit melléjük rendeltek, úgy látszik, ő sincs elragadtatva a rászabott feladattól.
Abban való merengését, hogy vajon mennyi az esélye annak, hogy ilyen csekély sereg képes lenne végezni az előttük álló veszélyről, miközben érezhető, hogy a másik fél is készül valamire, egy tagbaszakadt fickó szakítja meg, ám idővel ki is derül, hogy a Thargodarok vezetője és nem mellesleg valami nemesi ház képviselője is. Igaz, ezekkel az információkkal nem tud mit kezdeni, nem folyt bele a város életébe annyira, hogy tudja mit is jelenthet nemesnek lenni, de biccent felé egyet üdvözlete jeléül. Tekintetéből viszont nem gyávaság sugárzik, inkább a tőle megszokott semlegesség. Sem arra való vágyára, hogy harcban íjat feszítsen, sem pedig menekülésre való ösztönre nem adnak jelet barna íriszei, de mindenki azt lát bele a dologba, amit akar.
Az elf nőstény hozza az akadékoskodó formáját, miközben a tárnaváladék nő okoskodik. Ingerült ciccenés bukik elő ajkai közül, miközben mellkasa előtt keresztbe fonja karjait.*
- Szerintem ne engedjük, hogy befejezzék, bármire is készülnek. *Utal az élőholt sereg különös rituáléjára. Igaz, lehet csapda, amibe ők pedig önként besétálnak, de ki tudja mi fog történni, ha a céltalannak tűnő körözgetés végül mégis eléri, amire hivatott?
Az Aoneer nevű fickóra figyel, ezek szerint ő fogja őket igazgatni. Bólint felé egyet, majd előveszi íját, s hozzá egy nyílvesszőt húz az oldalán függő tegezből, egyelőre nem húzza fel, amíg arra parancsot nem kap.*