Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:44:20
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:44:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Eireni, Chiari és Kagan//
* Ők úgyszólván a háttérben várakoznak, hogy ha szükség lenne rájuk, hamar segíthessenek bárkinek. Kagan szól is értük, a harc megkezdődött és várható, hogy megsérülnek páran. Ő magában azért imádkozik, hogy minél kevesebben sérüljenek meg, és azok se legyenek többek egy karcolásnál. Lovával készen áll, hogy akár a sebesültekért menjen és ellása, biztonságba vigye őket, ha úgy hozza a sors. Azt nem tudja, hogy Eireni mennyire bírja a vért és ilyesmiket, de figyelni próbál majd mindenre. Elf, a hallása jó, látni jól lát. Mindemellett van egy kislánya, aki után már fürgén kell kúszni-mászni, szaladni. Szóval jól karban van tartva a figyelme és a fizikuma. *
- Figyelni fogjuk, hol lesz szükség ránk.
* Felel meg Kagannak és tovább figyeli a kastélyt és a "harctér" környékét. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 19:45:18
//Eireni, Chiari és Kagan//
* Ők úgyszólván a háttérben várakoznak, hogy ha szükség lenne rájuk, hamar segíthessenek bárkinek. Kagan szól is értük, a harc megkezdődött és várható, hogy megsérülnek páran. Ő magában azért imádkozik, hogy minél kevesebben sérüljenek meg, és azok se legyenek többek egy karcolásnál. Lovával készen áll, hogy akár a sebesültekért menjen és ellása, biztonságba vigye őket, ha úgy hozza a sors. Azt nem tudja, hogy Eireni mennyire bírja a vért és ilyesmiket, de figyelni próbál majd mindenre. Elf, a hallása jó, látni jól lát. Mindemellett van egy kislánya, aki után már fürgén kell kúszni-mászni, szaladni. Szóval jól karban van tartva a figyelme és a fizikuma. *
- Figyelni fogjuk, hol lesz szükség ránk.
* Felel meg Kagannak és tovább figyeli a kastélyt és a "harctér" környékét. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 19:45:18
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:04:39
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Egyesített seregek//
//Felderítésen//
*Q már elhagyta a Tharg csapatokat, hogy délnyugatnak tartson, és a fősereget megszemlélje. Azonban az erőltetett tempó ellenére hátra hátra pillant, hogy lássa Kaganékat rohamozni. Azonban nem indulnak. Ez eleinte furcsának tűnik, de amikor észreveszi, hogy a városiak egyre másra helyezkednek és végül két elf távozik, a csapatból akkor összeáll a kép számára. Jót nevet magában és ez a nevetés most a városi csőcseléknek szól. A veszekedés és vitatkozás szánalmasan mulatságos, és pontosan igazolja mindazt, amit mindig is sejtett. Azt, hogy a laza és kötetlen miliciák teljesen alkalmatlanok a harcra és pláne egy átfogó háború megvívására. Az ő szolgai sorsa ezt jól alátámasztja, hiszen mindent parancsra tett és a hierarchia, tervezés, egyéni érdekek háttérbe szorítása hatékonyságot és eredményt hozott. Ahogy egyre halad a néha fásabb, dombosabb, kövesebb vagy füvesebb területeken úgy emésztgeti magában a látottakat.* ~És még az én fajtámra mondják, hogy gonosz, meg együttműködés képtelen! Hah! Ez a sok lombleveli, csak a bomlasztáshoz ért. Nem látják, hogy háború van?~ *Mérgelődik és tanakodik magában. De végül hálát ad a sorsnak, hogy a Thargok mellett kapott munkát és nem a városi őrséggel hozta össze a jószerencse. Végül vállat ránt az egészre és a munkára koncentrál. Ezt az egész ügyet mostantól semmisnek veszi, és több nem foglalkozik a bohóckodó városiakkal.
A haladása óvatos, azonban gyors is. Próbálja kihasználni a sötétebb foltokat a terepen. Igyekszik a magas fűben felgyorsítani és kőtől kőig lavírozni. Közben folyamatosan keresi azokat a megfelelő leshelyeket, ahonnan látja a fősereg tevékenységét és a Thargokat is. Esetleg az északi felderítőket is, ha azok visszafordulnának, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak. Csak remélni tudja, hogy a holtak azt a taktikát követik, hogy a csatához sokkalta közelebb álló fő seregből küldenek majd erősítést és nem a felderítőket küldik majd vissza, hogy harcoljanak. Ráadásul az északi felderítők mozgása jelenlegi harci helyzettel ellentétes. A másik számítása, pedig az, hogy a Thargoknak még lehet esélyük mindkét felderítő csapattal szemben, de ha a fő seregből kiválik egy komolyabb csapat és elindul feléjük, akkor arról sokkalta érdemesebb tudomást szerezni, mint a másikról. Ezekkel a gondolatokkal próbálja igazolni magának a döntését és a megfelelő pozíciót megkeresni, amely kellő távolságra van, hogy ne vegyék észre és ahhoz is, hogy bele lásson a dolgok alakulásába.*
//Egyesített seregek//
//Felderítésen//
*Q már elhagyta a Tharg csapatokat, hogy délnyugatnak tartson, és a fősereget megszemlélje. Azonban az erőltetett tempó ellenére hátra hátra pillant, hogy lássa Kaganékat rohamozni. Azonban nem indulnak. Ez eleinte furcsának tűnik, de amikor észreveszi, hogy a városiak egyre másra helyezkednek és végül két elf távozik, a csapatból akkor összeáll a kép számára. Jót nevet magában és ez a nevetés most a városi csőcseléknek szól. A veszekedés és vitatkozás szánalmasan mulatságos, és pontosan igazolja mindazt, amit mindig is sejtett. Azt, hogy a laza és kötetlen miliciák teljesen alkalmatlanok a harcra és pláne egy átfogó háború megvívására. Az ő szolgai sorsa ezt jól alátámasztja, hiszen mindent parancsra tett és a hierarchia, tervezés, egyéni érdekek háttérbe szorítása hatékonyságot és eredményt hozott. Ahogy egyre halad a néha fásabb, dombosabb, kövesebb vagy füvesebb területeken úgy emésztgeti magában a látottakat.* ~És még az én fajtámra mondják, hogy gonosz, meg együttműködés képtelen! Hah! Ez a sok lombleveli, csak a bomlasztáshoz ért. Nem látják, hogy háború van?~ *Mérgelődik és tanakodik magában. De végül hálát ad a sorsnak, hogy a Thargok mellett kapott munkát és nem a városi őrséggel hozta össze a jószerencse. Végül vállat ránt az egészre és a munkára koncentrál. Ezt az egész ügyet mostantól semmisnek veszi, és több nem foglalkozik a bohóckodó városiakkal.
A haladása óvatos, azonban gyors is. Próbálja kihasználni a sötétebb foltokat a terepen. Igyekszik a magas fűben felgyorsítani és kőtől kőig lavírozni. Közben folyamatosan keresi azokat a megfelelő leshelyeket, ahonnan látja a fősereg tevékenységét és a Thargokat is. Esetleg az északi felderítőket is, ha azok visszafordulnának, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak. Csak remélni tudja, hogy a holtak azt a taktikát követik, hogy a csatához sokkalta közelebb álló fő seregből küldenek majd erősítést és nem a felderítőket küldik majd vissza, hogy harcoljanak. Ráadásul az északi felderítők mozgása jelenlegi harci helyzettel ellentétes. A másik számítása, pedig az, hogy a Thargoknak még lehet esélyük mindkét felderítő csapattal szemben, de ha a fő seregből kiválik egy komolyabb csapat és elindul feléjük, akkor arról sokkalta érdemesebb tudomást szerezni, mint a másikról. Ezekkel a gondolatokkal próbálja igazolni magának a döntését és a megfelelő pozíciót megkeresni, amely kellő távolságra van, hogy ne vegyék észre és ahhoz is, hogy bele lásson a dolgok alakulásába.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:02:02
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
*Szinte nem is érti, hogy miről van szó. Szemei kikerekednek, amikor a semmiből előtűnik a hóhajú, s olyanról magyarázkodik, hogy követni kéne a parancsokat, főleg harchelyzetbe. Bárhogy is néz szét, Pont Ott Áll, ahova mondta neki a kopasz. S az mégis hadbírósággal jön neki. Igaz, ahhoz kellene egy hadsereg is, de ahogy elnézi, itt sehol sincs. A kikötői katonák is inkább rendfenntartóknak látszódnak, mint hadseregnek.
De ő tudja. A következő események újra röhögésre késztetik. Ajkai megremegnek, ám most tartja magát. Csendben marad, s farkasszemet néz a kopasszal. Tudná, hogy mi folyik itt. Követi a parancsot, s amaz kezd el fenyegetőzni. Hirtelen hatalmat kapott a kezébe, s azt hiszi, hogy innentől bármit megtehet. Tiszteletet követel, de semmit sem tesz azért, hogy ezt megkapja. Idejönnek, hogy „munkáját” megróják, s mint egy felfuvalkodott hólyag szegezi neki a számszeríját.
Hitvány, s hatalommániás emberek.
Kezeit feltartja, s csak mosolyog. Liannere mosolyog kedvesen, s csak legyint neki. Lassan csúszik le a ló oldaláról, szinte egyszerre a nővel. Nem fog ezekkel foglalkozni, s ezekkel harcolni. S ha előveszik? Sok sikert nekik. Szinte odalöki a kantár szárát, nem foglalkozik vele. Bár nem tudja, hogy mit akar egy gazdátlan lóval, mert ahogy elnézi se közel, se távol nem lát semmit, ahova ki tudna kötni őket. S egy harcban egy ló, nem feltétlen marad nyugton. De ő tudja.
A tegezét, mely sajátja leveszi a kengyelről, s hátára dobja. Íját vállán dobja át, s kezeit pihenteti meg rajta. Öblös léptekkel indul meg.*
- Jó meghalást.
*Köszön el, s folytatja útját, s közben fütyörészik. Gyorsan beéri a másik nőt. Nem érdekli, ha hátba lövik. A kastély körül plusz mínusz egy hulla már nem számít. Látván, hogy több száz is ott van.*
- Fogadok 100 aranyba, hogy újdonsült parancsnokunkék fognak a leghamarabb megdögleni. *Vigyorodik el.
Egy pillanatig sem érez irántuk szánalmat. Ezek után még csak egy izmát sem mozdítja meg, hogy segítse őket. Akkor sem, ha látja őket meghalni. Úgy száz méterrel áll meg, s fordul vissza. Ajkain gúnyos félmosoly jelenik meg. Az eredeti parancsot fogja végre, amiért idejöttek. Megfigyel.
Végül is nem az a feladata, hogy segítsen. Az itt történő eseményeket kell hírül vinni. Hogy kikkel is állnak szembe. No hát nem nehéz megmondani: Több száz holt, és egy maroknyi élő.*
- Nem is értem, hogy gondolták. Az oké, hogy elcsalják, őket, de a maradék, majd ölbe tett kézzel fogják végigvárni, hogy holt társaikat, hogy kaszabolják le?
*Hitetlenkedik fejcsóválva. Figyeli az eseményeket, amikor is egy fekete manus felkiált, s átváltozik egy törpé. Halkan füttyent egyet.*
- No, ha erre a hangra nem figyelnek fel…
*Majd elnéz a kastély irányába.*
- Meg kéne nézni, hogy mi van odabent. *Bök fejével abba az irányba.* - Nem minden irányba vannak holtak. S kíváncsi lennék, hogy mi van benne.
*Vigyorodik a másikra, majd újra a harcteret figyeli. Egyedül azt a maroknyi csapatot sajnálja, akik a kikötőben is harcoltak. Mert igen, ő ott volt – a kopasszal, s oly sokukkal ellentétbe – ő pontosan tudja, hogy mik is ezek. Látta, s érezte a félelmet, mely a katonákból áradt. Tudja, hogy azok a katonák, a parancsnokkal a társaik haláltusáját nézték végig… De itt a legtöbben ilyenbe bele sem gondolnak. Azt hiszik, milyen nagy hőstett, vagy csak saját önző érdekeik vezérlik. Holott a kikötőn parancsnokán látszott, hogy ő aggódik. Nem csak a kikötő, s egy feltételezhető város sorsa miatt, hanem az emberei épsége miatt is. Ami itt hiányzik. S ezért Tiszteli őket.*
*Szinte nem is érti, hogy miről van szó. Szemei kikerekednek, amikor a semmiből előtűnik a hóhajú, s olyanról magyarázkodik, hogy követni kéne a parancsokat, főleg harchelyzetbe. Bárhogy is néz szét, Pont Ott Áll, ahova mondta neki a kopasz. S az mégis hadbírósággal jön neki. Igaz, ahhoz kellene egy hadsereg is, de ahogy elnézi, itt sehol sincs. A kikötői katonák is inkább rendfenntartóknak látszódnak, mint hadseregnek.
De ő tudja. A következő események újra röhögésre késztetik. Ajkai megremegnek, ám most tartja magát. Csendben marad, s farkasszemet néz a kopasszal. Tudná, hogy mi folyik itt. Követi a parancsot, s amaz kezd el fenyegetőzni. Hirtelen hatalmat kapott a kezébe, s azt hiszi, hogy innentől bármit megtehet. Tiszteletet követel, de semmit sem tesz azért, hogy ezt megkapja. Idejönnek, hogy „munkáját” megróják, s mint egy felfuvalkodott hólyag szegezi neki a számszeríját.
Hitvány, s hatalommániás emberek.
Kezeit feltartja, s csak mosolyog. Liannere mosolyog kedvesen, s csak legyint neki. Lassan csúszik le a ló oldaláról, szinte egyszerre a nővel. Nem fog ezekkel foglalkozni, s ezekkel harcolni. S ha előveszik? Sok sikert nekik. Szinte odalöki a kantár szárát, nem foglalkozik vele. Bár nem tudja, hogy mit akar egy gazdátlan lóval, mert ahogy elnézi se közel, se távol nem lát semmit, ahova ki tudna kötni őket. S egy harcban egy ló, nem feltétlen marad nyugton. De ő tudja.
A tegezét, mely sajátja leveszi a kengyelről, s hátára dobja. Íját vállán dobja át, s kezeit pihenteti meg rajta. Öblös léptekkel indul meg.*
- Jó meghalást.
*Köszön el, s folytatja útját, s közben fütyörészik. Gyorsan beéri a másik nőt. Nem érdekli, ha hátba lövik. A kastély körül plusz mínusz egy hulla már nem számít. Látván, hogy több száz is ott van.*
- Fogadok 100 aranyba, hogy újdonsült parancsnokunkék fognak a leghamarabb megdögleni. *Vigyorodik el.
Egy pillanatig sem érez irántuk szánalmat. Ezek után még csak egy izmát sem mozdítja meg, hogy segítse őket. Akkor sem, ha látja őket meghalni. Úgy száz méterrel áll meg, s fordul vissza. Ajkain gúnyos félmosoly jelenik meg. Az eredeti parancsot fogja végre, amiért idejöttek. Megfigyel.
Végül is nem az a feladata, hogy segítsen. Az itt történő eseményeket kell hírül vinni. Hogy kikkel is állnak szembe. No hát nem nehéz megmondani: Több száz holt, és egy maroknyi élő.*
- Nem is értem, hogy gondolták. Az oké, hogy elcsalják, őket, de a maradék, majd ölbe tett kézzel fogják végigvárni, hogy holt társaikat, hogy kaszabolják le?
*Hitetlenkedik fejcsóválva. Figyeli az eseményeket, amikor is egy fekete manus felkiált, s átváltozik egy törpé. Halkan füttyent egyet.*
- No, ha erre a hangra nem figyelnek fel…
*Majd elnéz a kastély irányába.*
- Meg kéne nézni, hogy mi van odabent. *Bök fejével abba az irányba.* - Nem minden irányba vannak holtak. S kíváncsi lennék, hogy mi van benne.
*Vigyorodik a másikra, majd újra a harcteret figyeli. Egyedül azt a maroknyi csapatot sajnálja, akik a kikötőben is harcoltak. Mert igen, ő ott volt – a kopasszal, s oly sokukkal ellentétbe – ő pontosan tudja, hogy mik is ezek. Látta, s érezte a félelmet, mely a katonákból áradt. Tudja, hogy azok a katonák, a parancsnokkal a társaik haláltusáját nézték végig… De itt a legtöbben ilyenbe bele sem gondolnak. Azt hiszik, milyen nagy hőstett, vagy csak saját önző érdekeik vezérlik. Holott a kikötőn parancsnokán látszott, hogy ő aggódik. Nem csak a kikötő, s egy feltételezhető város sorsa miatt, hanem az emberei épsége miatt is. Ami itt hiányzik. S ezért Tiszteli őket.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:32:01
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
*Feszült várakozás telepszik vállaira. Sisakja rostélya alól megvillannak szemei ahogy a túloldalon gyülekező ellenséget figyeli. Több irányból csapatok mozognak, s lassan ők is előkerülnek a bevetési palettán. Hiszen minden parányi csapatnak, egységnek megvan a maga fontos helye, bevetésének pontos ideje. vezéreik tanácskoznak? Megeshet. Kagan felemelkedik nyergében s parancsok hangzanak. Gardur bólint kimért módon s a mellette leledző vörös üstökű nőre sandít s össze biccentenek. Helyére akasztja buzogányát s kardját veszi elő. Pengén napfénye csillan s az égre kémlelve igyekszik beméri magukat.
Szürke prüszkölve indul meg a kellő időben.
Nem akar parancsolgatni, de érzi kelleni fog a védelem.*
- Ha van pajzs, használjátok! *rikkantja, hiszen indulás előtt baljára erősítette sajátját. Kelleni fog az biztos. Lehet, hogy nincs olyan erejű fegyvere mint felettesének, vagy a nagy vezetnek, de Ő is tud harcolni s fog is.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:34:43, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás; elgépelés javítása, helyesírás.
//Egyesített seregek//
*Feszült várakozás telepszik vállaira. Sisakja rostélya alól megvillannak szemei ahogy a túloldalon gyülekező ellenséget figyeli. Több irányból csapatok mozognak, s lassan ők is előkerülnek a bevetési palettán. Hiszen minden parányi csapatnak, egységnek megvan a maga fontos helye, bevetésének pontos ideje. vezéreik tanácskoznak? Megeshet. Kagan felemelkedik nyergében s parancsok hangzanak. Gardur bólint kimért módon s a mellette leledző vörös üstökű nőre sandít s össze biccentenek. Helyére akasztja buzogányát s kardját veszi elő. Pengén napfénye csillan s az égre kémlelve igyekszik beméri magukat.
Szürke prüszkölve indul meg a kellő időben.
Nem akar parancsolgatni, de érzi kelleni fog a védelem.*
- Ha van pajzs, használjátok! *rikkantja, hiszen indulás előtt baljára erősítette sajátját. Kelleni fog az biztos. Lehet, hogy nincs olyan erejű fegyvere mint felettesének, vagy a nagy vezetnek, de Ő is tud harcolni s fog is.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:34:43, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás; elgépelés javítása, helyesírás.
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:25:21
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
*A bal szárnyat vezető mélységi hím is melléjük áll és dühödt kirohanást intéz a renitens társaság ellen, ezt követi az egyik nő látványos távozása és a másik elf nőstény replikája Aoneer ultimátumára, amikor is nyíltan lelövéssel fenyegeti meg az őrmestert amennyiben az elsütné a fegyverét.
Ezen a ponton meggyőződése, hogy az ellenség helyett szégyenszemre egymást fogják halomra gyilkolni, itt a Grombar melletti síkon. Lelki szemei előtt már látni véli, ahogy évekkel később a Tharg tábortüzeknél röhögve mesélik egymásnak az itt történteket, gúnyolódva a Városőrség inkompetenciáján.
Mindenki végtelen szerencséjére időközben a fővezér kiosztja a feladatokat az egységek számára, így nekik is. Talán ennek hatására az őrmester jobb belátásra tér.
Nem lő agyon senki senkit.
Visszafordulnak hát arccal az élőholtak felé és az őrmester parancsára rohamra indulnak.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:37:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
//Kikötői csapat//
*A bal szárnyat vezető mélységi hím is melléjük áll és dühödt kirohanást intéz a renitens társaság ellen, ezt követi az egyik nő látványos távozása és a másik elf nőstény replikája Aoneer ultimátumára, amikor is nyíltan lelövéssel fenyegeti meg az őrmestert amennyiben az elsütné a fegyverét.
Ezen a ponton meggyőződése, hogy az ellenség helyett szégyenszemre egymást fogják halomra gyilkolni, itt a Grombar melletti síkon. Lelki szemei előtt már látni véli, ahogy évekkel később a Tharg tábortüzeknél röhögve mesélik egymásnak az itt történteket, gúnyolódva a Városőrség inkompetenciáján.
Mindenki végtelen szerencséjére időközben a fővezér kiosztja a feladatokat az egységek számára, így nekik is. Talán ennek hatására az őrmester jobb belátásra tér.
Nem lő agyon senki senkit.
Visszafordulnak hát arccal az élőholtak felé és az őrmester parancsára rohamra indulnak.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:37:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 15:00:37
Üzenet elküldve: 2016-02-19 15:00:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Törpe és ork csapat, plusz egy mágus//
*A mágikus löketből bizony ő is kapott, így egyensúlyát egy pillanatra elveszíti, de mivel elég nehéz súlyú, ezért nem okoz nagy problémát. Turrogék rohama sikeres volt, bejutottak. Viszont nem tudja mire vélni, mi történik az egyik idegen bestiával. Majd alig hisz szemének, mikor tudatosul benne, mivé vált át. Bűzlik neki ez, és érzi, hogy ez bizony kemény lesz. Qira jól bánik a számszeríjjal, csak ő nem tud még mit kezdeni magával. Ahogy visszaáll helyére, megkezdi személyes kis szeánszát, hogy társai és saját moráljának lángjait is felszítsa, amennyire csak lehet.*
~ Hát elkezdődött... ~
*Gworash agyában feszített dobok harsognak és bömböl a tűz szívében. Az egyre jobban kalapál, melle megdagad, erei felduzzadnak. Kalapácsát keményen bal kézben tartva, térdeit kissé berogyasztja. Láthatóan felerősödik körülötte a szél hajába kapva. Szellemei vele vannak, s gyűlik a harag tüze. Mellét jobbjával veri azzal szítva dühét, lábaival olykor nagyokat trappol, ha ide jön bármelyik fattyú is abból fogpiszkálót csinál. Ősei nyelvén kezd rá.*
Ash nar'ogh, vo keri'agh!
Ash va thul' on Yvedhen!
Ash nar'ogh, vo keri'agh!
Ash va thul' on Yveden!
*Apjáról vesz ma példát, kit ugyanígy látott gyermekként és aki pont ilyen fajzatok miatt vesztette életét. Most már két kézre markolja fegyverét, szíve egyre jobban húzza a frontra, de megtartja ígéretét. Nem hiába választották sámánnak, ért a lázításhoz, de nem veszíti el a fejét. Erejét egyre jobban koncentrálja, az adrenalin kezd felgyülemleni benne. Készen áll...*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 16:57:35, a következő indokkal:
Fejléc pótlása.
//Törpe és ork csapat, plusz egy mágus//
*A mágikus löketből bizony ő is kapott, így egyensúlyát egy pillanatra elveszíti, de mivel elég nehéz súlyú, ezért nem okoz nagy problémát. Turrogék rohama sikeres volt, bejutottak. Viszont nem tudja mire vélni, mi történik az egyik idegen bestiával. Majd alig hisz szemének, mikor tudatosul benne, mivé vált át. Bűzlik neki ez, és érzi, hogy ez bizony kemény lesz. Qira jól bánik a számszeríjjal, csak ő nem tud még mit kezdeni magával. Ahogy visszaáll helyére, megkezdi személyes kis szeánszát, hogy társai és saját moráljának lángjait is felszítsa, amennyire csak lehet.*
~ Hát elkezdődött... ~
*Gworash agyában feszített dobok harsognak és bömböl a tűz szívében. Az egyre jobban kalapál, melle megdagad, erei felduzzadnak. Kalapácsát keményen bal kézben tartva, térdeit kissé berogyasztja. Láthatóan felerősödik körülötte a szél hajába kapva. Szellemei vele vannak, s gyűlik a harag tüze. Mellét jobbjával veri azzal szítva dühét, lábaival olykor nagyokat trappol, ha ide jön bármelyik fattyú is abból fogpiszkálót csinál. Ősei nyelvén kezd rá.*
Ash nar'ogh, vo keri'agh!
Ash va thul' on Yvedhen!
Ash nar'ogh, vo keri'agh!
Ash va thul' on Yveden!
*Apjáról vesz ma példát, kit ugyanígy látott gyermekként és aki pont ilyen fajzatok miatt vesztette életét. Most már két kézre markolja fegyverét, szíve egyre jobban húzza a frontra, de megtartja ígéretét. Nem hiába választották sámánnak, ért a lázításhoz, de nem veszíti el a fejét. Erejét egyre jobban koncentrálja, az adrenalin kezd felgyülemleni benne. Készen áll...*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 16:57:35, a következő indokkal:
Fejléc pótlása.
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:43:29
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:43:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
//A hátsó csapatok//
* Nem is érti, hogy a hősörényű lovag, honnan is sejthette, hogy bármi feszültség is lenne soraik között, hisz több lépésnyi távolságra volt mindvégig tőlük, s látványosan senki sem esett a másiknak. Érzékei irigylésre méltóak. Arra a következtetésre jut, hogy egy újabb alak, aki fontosnak akar látszani. De meg kell hagyni, lapul némi igazság szavai között, bár furcsa az összetartásról, olyan ember szájából hallani, akit saját mágusai hagytak hátra a csatában, miközben parancsot tagadott meg. Igaz, ezeket csak elbeszélésből hallotta, de valami kiindulópontja azért biztos akadt. Viszont arról a szedett-vedett kompániában senki nem tehet, hogy a kinevezett vezetőnek, még a nevét sem tudják, mert a golyói fényezésével van elfoglalva. Az egyre durvább helyzetből is látszik, hogy újonc lehet, akinek az arca túlságosan megnőtt a hirtelen jött „hatalomtól”. Aki ismeri a kalandozókat tudhatja, hogy öntörvényű banda, és nem azzal fogják őket maradással bírni, ha gyávasággal vádolják őket, vagy éppen büntetéssel, halállal, vérdíjjal fenyegetik. Ezek megint csak az erő fitogtatás újabb jelei. Jelenleg itt mindenki hálás lehet minden egyes plusz karért. Hogy elégedetlenkedés tört ki, az csak annak köszönhető, hogy nem ezért indultak el. S lám, ha ezt valaki szóvá teszi, akkor azt már máris gyávának, parancs szegőnek titulálják, holott még mindig itt van a vörös elf és ő is. Nem ártana itt néhány egyénnek újra gondolni a szót, melyet vadul köpköd, úgy hogy még a nyála is fröcsög közben. Szemöldöke felkúszik, ahogy egy számszeríj kerül elő az ifjú őrmesternél, kíváncsi lenne rá, hogy egy ilyen íjat felajzz egy lovon ülve, valahol az vessző behelyezése közben megállna a mozdulat. Valószínűleg addigra már homlok tájékán egy elf nyíl állna ki a fejéből. Szinte már mosolyog a komikán, ami itt folyik. Apróságokon akad fel mindenki, már rég elindulhattak volna, ha nem néhány „akadékoskodó” véleményen ragadnak le. Ezért sem érti a hím szavait- türelmetlenségét talán igen – hisz felálltak csatasorba, s várják az értelmes parancsot, amit teljesíthetnek. És végre megérkezik az is! Megösztökéli lovát, hogy kisvártatva meginduljon a maradék kis csapat után. *
//A hátsó csapatok//
* Nem is érti, hogy a hősörényű lovag, honnan is sejthette, hogy bármi feszültség is lenne soraik között, hisz több lépésnyi távolságra volt mindvégig tőlük, s látványosan senki sem esett a másiknak. Érzékei irigylésre méltóak. Arra a következtetésre jut, hogy egy újabb alak, aki fontosnak akar látszani. De meg kell hagyni, lapul némi igazság szavai között, bár furcsa az összetartásról, olyan ember szájából hallani, akit saját mágusai hagytak hátra a csatában, miközben parancsot tagadott meg. Igaz, ezeket csak elbeszélésből hallotta, de valami kiindulópontja azért biztos akadt. Viszont arról a szedett-vedett kompániában senki nem tehet, hogy a kinevezett vezetőnek, még a nevét sem tudják, mert a golyói fényezésével van elfoglalva. Az egyre durvább helyzetből is látszik, hogy újonc lehet, akinek az arca túlságosan megnőtt a hirtelen jött „hatalomtól”. Aki ismeri a kalandozókat tudhatja, hogy öntörvényű banda, és nem azzal fogják őket maradással bírni, ha gyávasággal vádolják őket, vagy éppen büntetéssel, halállal, vérdíjjal fenyegetik. Ezek megint csak az erő fitogtatás újabb jelei. Jelenleg itt mindenki hálás lehet minden egyes plusz karért. Hogy elégedetlenkedés tört ki, az csak annak köszönhető, hogy nem ezért indultak el. S lám, ha ezt valaki szóvá teszi, akkor azt már máris gyávának, parancs szegőnek titulálják, holott még mindig itt van a vörös elf és ő is. Nem ártana itt néhány egyénnek újra gondolni a szót, melyet vadul köpköd, úgy hogy még a nyála is fröcsög közben. Szemöldöke felkúszik, ahogy egy számszeríj kerül elő az ifjú őrmesternél, kíváncsi lenne rá, hogy egy ilyen íjat felajzz egy lovon ülve, valahol az vessző behelyezése közben megállna a mozdulat. Valószínűleg addigra már homlok tájékán egy elf nyíl állna ki a fejéből. Szinte már mosolyog a komikán, ami itt folyik. Apróságokon akad fel mindenki, már rég elindulhattak volna, ha nem néhány „akadékoskodó” véleményen ragadnak le. Ezért sem érti a hím szavait- türelmetlenségét talán igen – hisz felálltak csatasorba, s várják az értelmes parancsot, amit teljesíthetnek. És végre megérkezik az is! Megösztökéli lovát, hogy kisvártatva meginduljon a maradék kis csapat után. *
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:16:19
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:16:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
*A mesterpenge fémes sikkantással csúszik elő a hüvelyből, ahogy a Félszemű kivonja, utóbb a vállára csapja a különleges ötvözetből kovácsolt fegyvert. Makulátlan testű szépség, amely még akkor sem tűnik igazán bemocskoltnak, ha démonvér vagy élőholtak csontjainak pora borítja.
Turrogék megütközése után már nem tart sokáig, hogy Kagan elérkezettnek lássa az időt a komolyabb erők bevetéséhez. Az élre hágó ék triumvirátusába kap "meghívást" ő is, amit készséggel és büszkén el is fogad (magyarán szólva, engedelmeskedik a parancsnak). A kikötői- és városi szabadcsapatok disputáján nem időzik a figyelme, de azt mindenképp bölcs dolognak tartaná, ha a közös nevezőt mielőbb megtalálnák a résztvevők, mert a saját sorok közt széthúzást szító elképzeléseknek most sem helye, sem ideje nincs a grombari offenzívánál. Akik a délvidékre jöttek, hogy ilyen-olyan oknál fogva segítséget nyújtsanak, késznek kell lenniük arra is, hogy messzebbre lássanak saját érdekeiknél, még ha a hatalmasok számára ez is csak egyike az újabb lehetőségeknek, ahol kikaparhatják a maguk gesztenyéjét, de ezek a rókaképűnek semmit nem jelentenek.
Harcolni jött, mert a harchoz ért. Csatlakozik Kagan oldalán, a vezér balján, aki szélnek ereszti a hangját, hadd szántsa végig a csatamezőt. Soha ezelőtt nem hallotta még a harcra hívó szót, de feszül benne valami, amitől mosoly futja el az arcát. Szinte kedve támad neki is elismételni, leutánozni a Thargok első emberének kiáltását.
A terv olyan, mintha a Háború Nagy Könyvéből olvasták volna ki, de vajon mindenki számára ennyire érthető lesz? Hátrapillant válla fölött, csak azért, hogy nem egy tanácstalan és kétkedő arcot lásson. Nem is tartja rajtuk szemét túl hosszan, hiszen előtte legalább egy olyan ellenség várakozik, amivel már volt alkalma tengelyt akasztani, de most több cimboráját is elhozta a Vashegyről.*
- Nem rosszabb nap ez sem a halálra. *Lova véknyába ereszti csizmája sarkait, hogy hozzáigazítsa menettempóját a hármasuk alkotta ékéhez.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
//Egyesített seregek//
*A mesterpenge fémes sikkantással csúszik elő a hüvelyből, ahogy a Félszemű kivonja, utóbb a vállára csapja a különleges ötvözetből kovácsolt fegyvert. Makulátlan testű szépség, amely még akkor sem tűnik igazán bemocskoltnak, ha démonvér vagy élőholtak csontjainak pora borítja.
Turrogék megütközése után már nem tart sokáig, hogy Kagan elérkezettnek lássa az időt a komolyabb erők bevetéséhez. Az élre hágó ék triumvirátusába kap "meghívást" ő is, amit készséggel és büszkén el is fogad (magyarán szólva, engedelmeskedik a parancsnak). A kikötői- és városi szabadcsapatok disputáján nem időzik a figyelme, de azt mindenképp bölcs dolognak tartaná, ha a közös nevezőt mielőbb megtalálnák a résztvevők, mert a saját sorok közt széthúzást szító elképzeléseknek most sem helye, sem ideje nincs a grombari offenzívánál. Akik a délvidékre jöttek, hogy ilyen-olyan oknál fogva segítséget nyújtsanak, késznek kell lenniük arra is, hogy messzebbre lássanak saját érdekeiknél, még ha a hatalmasok számára ez is csak egyike az újabb lehetőségeknek, ahol kikaparhatják a maguk gesztenyéjét, de ezek a rókaképűnek semmit nem jelentenek.
Harcolni jött, mert a harchoz ért. Csatlakozik Kagan oldalán, a vezér balján, aki szélnek ereszti a hangját, hadd szántsa végig a csatamezőt. Soha ezelőtt nem hallotta még a harcra hívó szót, de feszül benne valami, amitől mosoly futja el az arcát. Szinte kedve támad neki is elismételni, leutánozni a Thargok első emberének kiáltását.
A terv olyan, mintha a Háború Nagy Könyvéből olvasták volna ki, de vajon mindenki számára ennyire érthető lesz? Hátrapillant válla fölött, csak azért, hogy nem egy tanácstalan és kétkedő arcot lásson. Nem is tartja rajtuk szemét túl hosszan, hiszen előtte legalább egy olyan ellenség várakozik, amivel már volt alkalma tengelyt akasztani, de most több cimboráját is elhozta a Vashegyről.*
- Nem rosszabb nap ez sem a halálra. *Lova véknyába ereszti csizmája sarkait, hogy hozzáigazítsa menettempóját a hármasuk alkotta ékéhez.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:36:54
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:36:54
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
*Egy másik elf egyszerre kezd el dumálni a közben elhangzó parancsokkal, majd válaszként még a mélységi is hozzáteszi a magáét aminek épp az az eredménye amit nem akart. Anarchia. Káosz. Nem is hadbíróság kéne ide hanem azonnali kivégzőosztag. Ráadásként még egy valaki elhagyja a csapatot ráadásként még az is kommentálja a dolgot. Természetesen nem fog mindenkinek egyesével válaszolgatni, de magában megesküszik, hogy ezt nem fogja ennyiben hagyni, és mivel a helyzet úgy kívánja kivételesen nem lő agyon senkit, ellenben megjegyzi magának, hogy legközelebb előbb lőjön és csak aztán fenyegetőzzön.*
-Zárt alakzat, jobbról kerülünk. *Üvölti túl az összes felé áramló hangot, miközben visszafordítja lovát előre, jobbjával visszahelyezi az íjpuskát a helyére, míg baljával fejébe nyomja a leveles sisakot.*
-Kész. *Aki jön jön, aki nem jön nem jön. Nem érdekli, hátat fordít az elfeknek minden esélyt megadva nekik, hogy aki akarja az hátba lőhesse egy nyílvesszővel, bár az valószínűleg lepattanna a páncélt alkotó nagy lemezpikkelyek egyikéről vissza valamely kedves társuk arcába. Mindenkinek van annyi ideje, hogy előre fordítsa a lovát, kezébe vegye választott fegyverét, mivel ő is ezt teszi. Ám aki az idejét ismét pofázással kívánja eltölteni az itt marad, és nem is lesz kár érte. Úgy dönt ignorálja a szavak nagy részét, és inkább megpróbálja túlharsogni őket mint, hogy még több időt pocsékoljon rájuk. Sisakját lecsukja, alabárdját a kezébe szorítja igyekszik minden dühét az ellenségnek szentelni. Feszülten várja ki a maguk idejét, a harmadik hullámban indulnak, ha jól értette ugyebár, és nagyjából akkorra is készülnek el.*
-Indulás.
//Kikötői csapat//
*Egy másik elf egyszerre kezd el dumálni a közben elhangzó parancsokkal, majd válaszként még a mélységi is hozzáteszi a magáét aminek épp az az eredménye amit nem akart. Anarchia. Káosz. Nem is hadbíróság kéne ide hanem azonnali kivégzőosztag. Ráadásként még egy valaki elhagyja a csapatot ráadásként még az is kommentálja a dolgot. Természetesen nem fog mindenkinek egyesével válaszolgatni, de magában megesküszik, hogy ezt nem fogja ennyiben hagyni, és mivel a helyzet úgy kívánja kivételesen nem lő agyon senkit, ellenben megjegyzi magának, hogy legközelebb előbb lőjön és csak aztán fenyegetőzzön.*
-Zárt alakzat, jobbról kerülünk. *Üvölti túl az összes felé áramló hangot, miközben visszafordítja lovát előre, jobbjával visszahelyezi az íjpuskát a helyére, míg baljával fejébe nyomja a leveles sisakot.*
-Kész. *Aki jön jön, aki nem jön nem jön. Nem érdekli, hátat fordít az elfeknek minden esélyt megadva nekik, hogy aki akarja az hátba lőhesse egy nyílvesszővel, bár az valószínűleg lepattanna a páncélt alkotó nagy lemezpikkelyek egyikéről vissza valamely kedves társuk arcába. Mindenkinek van annyi ideje, hogy előre fordítsa a lovát, kezébe vegye választott fegyverét, mivel ő is ezt teszi. Ám aki az idejét ismét pofázással kívánja eltölteni az itt marad, és nem is lesz kár érte. Úgy dönt ignorálja a szavak nagy részét, és inkább megpróbálja túlharsogni őket mint, hogy még több időt pocsékoljon rájuk. Sisakját lecsukja, alabárdját a kezébe szorítja igyekszik minden dühét az ellenségnek szentelni. Feszülten várja ki a maguk idejét, a harmadik hullámban indulnak, ha jól értette ugyebár, és nagyjából akkorra is készülnek el.*
-Indulás.
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 11:18:27
Üzenet elküldve: 2016-02-19 11:18:27
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
*Egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy dühe nem is a holtakra irányul, (elvégre ők még semmit sem tettek hogy felbosszantsák) hanem erre a népségre ami őt veszi körül. Miután megcsapkodja az acélt ismét leereszti a pajzsát, ekkor látja meg az érkező Tharg lovagot Gabrient, aki hasonló benga állat mint a mélységi. A kis szócsatába nem szól bele amit az őrmesterrel vívnak, az az ő dolguk, de Lars menne már, csak menne már... ehelyett még mindig a pampogás meg a zúgolódás megy. Ennyi, nem bírja tovább. Arkot lassan megfordítja a kikötői csapat felé, igaz még azt sem érdemlik meg, hogy csapatnak tekintse őket... ha mélységiek lennének a nyivákolók úgy lefejelné őket, hogy a legprofibb sebész szanitéc sem tenné helyre soha sem az orrukat sem az arcukat, és akkor még szerencséjük is lenne.*
-Aki akadékoskodik húzzon már el innen a jó francba! Mögém ne álljanak be gyáva férgek! *harsan mély hangján a benga állat, saját magán kívül csak az őrmester, és az a félvér tűnik valamire valónak, aki a másik sor elejére van küldve.*
-Őrmester! A Tharg csapat elindult, a másik csapat meg már harcol. Éppen ideje lenne már nekünk is menni nem? *szegi fel szemöldökét.* -Ha végeztünk én magam segítek ha kell begyűjteni ezt a gyáva söpredéket, akik csapatnak vagy önkéntesnek vallják magukat. *néz értelemszerűen azokra, akik ezt kiérdemlik.* -De most már ne húzzuk az időt! Tehát akkor még egyszer. *csak a rend kedvéért.* -Bal szárny kész!
*Ha nem áll mögötte egy lélek sem nem gond, akkor a mélységi lovag egyedül fog lova hátán ügetve megindulni.* -Parancsszóra várok! *kiáltja, Ark már kaparja a földet, nagyon menne már ő is. Kardját előreszegezi mint egy lándzsát, pajzsát is fentebb emeli, nem lógatja.*
~Gyerünk már kérem!~
//Egyesített seregek//
*Egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy dühe nem is a holtakra irányul, (elvégre ők még semmit sem tettek hogy felbosszantsák) hanem erre a népségre ami őt veszi körül. Miután megcsapkodja az acélt ismét leereszti a pajzsát, ekkor látja meg az érkező Tharg lovagot Gabrient, aki hasonló benga állat mint a mélységi. A kis szócsatába nem szól bele amit az őrmesterrel vívnak, az az ő dolguk, de Lars menne már, csak menne már... ehelyett még mindig a pampogás meg a zúgolódás megy. Ennyi, nem bírja tovább. Arkot lassan megfordítja a kikötői csapat felé, igaz még azt sem érdemlik meg, hogy csapatnak tekintse őket... ha mélységiek lennének a nyivákolók úgy lefejelné őket, hogy a legprofibb sebész szanitéc sem tenné helyre soha sem az orrukat sem az arcukat, és akkor még szerencséjük is lenne.*
-Aki akadékoskodik húzzon már el innen a jó francba! Mögém ne álljanak be gyáva férgek! *harsan mély hangján a benga állat, saját magán kívül csak az őrmester, és az a félvér tűnik valamire valónak, aki a másik sor elejére van küldve.*
-Őrmester! A Tharg csapat elindult, a másik csapat meg már harcol. Éppen ideje lenne már nekünk is menni nem? *szegi fel szemöldökét.* -Ha végeztünk én magam segítek ha kell begyűjteni ezt a gyáva söpredéket, akik csapatnak vagy önkéntesnek vallják magukat. *néz értelemszerűen azokra, akik ezt kiérdemlik.* -De most már ne húzzuk az időt! Tehát akkor még egyszer. *csak a rend kedvéért.* -Bal szárny kész!
*Ha nem áll mögötte egy lélek sem nem gond, akkor a mélységi lovag egyedül fog lova hátán ügetve megindulni.* -Parancsszóra várok! *kiáltja, Ark már kaparja a földet, nagyon menne már ő is. Kardját előreszegezi mint egy lándzsát, pajzsát is fentebb emeli, nem lógatja.*
~Gyerünk már kérem!~
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:56:05
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:56:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
*Káosz. Rövid időn belül eluralkodik az apró csapaton, köszönhetően annak, hogy egy olyan ember kerül a csapat élére, kit láthatóan fele annyira sem tisztelnek, amennyire ő szeretné. Nem mellesleg, neki kezd elege lenni abból, hogy mindenki csak pofázik, egymást húzza, vagy éppen fontoskodik. Nem véletlenül kerülte világéletében az emberi közösségeket. Kicsinyesek és ostobák. Amint egy apró kis hatalom kerül a kezükbe nem restek azzal visszaélni. Csak éppen elfelejtik közben, hogy hatalmuk honnan ered. Mert, hogy a jelenlegi parancsnok hatalma tőlük ered, függetlenül attól, hogy nem ők maguk nevezték ki.
A hadbíróság emlegetésére szemét forgatja. Nem hallott ilyesmiről, de még, ha létezne is, biztosan nem egy csapat (mellesleg önkéntes) felderítővel fognak foglalkozni, csak azért, mert a vörös elfnek kissé nagyobb a szája a kelleténél. Ettől még talán harcbeli tudása kevésbé lenne megkérdőjelezhető, és Lianne megállapítása szerint, egy elf íjász mindig csak pluszt adhat. Így amikor a férfi távozásra szólítja fel, ráadásul még halállal is fenyegeti, amellett nem tud elmenni.*
- Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb idő arra, hogy csökkentsük az egyébként is apró csapat létszámát? *Fordul a férfi felé.* Szerintem elkél a segítség. *Nem áll a nő pártjára, de az ostobaságot nem bírja. Egy igazi parancsnoknak képben kellene lennie az erőviszonyokkal, és amikor ő maga legutóbb szétnézett, nem úgy tűnt a helyzet, mintha megengedhetnének maguknak, hogy mondvacsinált indokokkal elzavarjanak valakit, aki segíteni jött.*
- Mellesleg, ha lemeri lőni, tőlem is kap egyet a homloka közepére, és nem érdekel, hogy ki maga. A csatára tartogassa az erejét és inkább oda fókuszáljanak mind, ahol az igazi ellenség van. *Vélhetőleg ezután a kicsinyes emberi elme őt is ellenséggé kiáltja ki. De nem érdekli. Ő harcolni jött, s nem azért, hogy leugassák mindenért.
A sötétbarna nő pedig úgy dönt, inkább elmegy. Valahol megérti. Megvan benne is a mozdulat, hogy hagyja a sok beképzeltet, akik azoknak esnek neki, akik mellesleg talán az életüket is megmenthetnék, hogy főjenek a saját levükben, de lenyeli a békát és marad. Harci kedve és kalandvágya erősebb annál, minthogy bedőljön a rövidéletűek játékának. Így nem foglalkozik a hósörényű tagbaszakadt fickóval sem, bár annak legalább van kiállása és tekintélye.*
- Úgyhogy, befejezhetnénk mind ezt a bohóckodást és fenyegetőzést és… *Néz z fél-elf fickó felé, aki szintén úgy döntött, a nagy élőholt sereg helyett, amely alig várja, hogy lekaszabolja őket, szívesebben öli a sajátjait.*
~Parádé. Ezért fogunkk mind idedögleni.~
- Esetleg hallhatnánk valami igazi parancsot is? Mert én nem erre jelentkeztem.
A hozzászólás írója (Lianne Walessor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 11:01:17
//Kikötői csapat//
*Káosz. Rövid időn belül eluralkodik az apró csapaton, köszönhetően annak, hogy egy olyan ember kerül a csapat élére, kit láthatóan fele annyira sem tisztelnek, amennyire ő szeretné. Nem mellesleg, neki kezd elege lenni abból, hogy mindenki csak pofázik, egymást húzza, vagy éppen fontoskodik. Nem véletlenül kerülte világéletében az emberi közösségeket. Kicsinyesek és ostobák. Amint egy apró kis hatalom kerül a kezükbe nem restek azzal visszaélni. Csak éppen elfelejtik közben, hogy hatalmuk honnan ered. Mert, hogy a jelenlegi parancsnok hatalma tőlük ered, függetlenül attól, hogy nem ők maguk nevezték ki.
A hadbíróság emlegetésére szemét forgatja. Nem hallott ilyesmiről, de még, ha létezne is, biztosan nem egy csapat (mellesleg önkéntes) felderítővel fognak foglalkozni, csak azért, mert a vörös elfnek kissé nagyobb a szája a kelleténél. Ettől még talán harcbeli tudása kevésbé lenne megkérdőjelezhető, és Lianne megállapítása szerint, egy elf íjász mindig csak pluszt adhat. Így amikor a férfi távozásra szólítja fel, ráadásul még halállal is fenyegeti, amellett nem tud elmenni.*
- Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb idő arra, hogy csökkentsük az egyébként is apró csapat létszámát? *Fordul a férfi felé.* Szerintem elkél a segítség. *Nem áll a nő pártjára, de az ostobaságot nem bírja. Egy igazi parancsnoknak képben kellene lennie az erőviszonyokkal, és amikor ő maga legutóbb szétnézett, nem úgy tűnt a helyzet, mintha megengedhetnének maguknak, hogy mondvacsinált indokokkal elzavarjanak valakit, aki segíteni jött.*
- Mellesleg, ha lemeri lőni, tőlem is kap egyet a homloka közepére, és nem érdekel, hogy ki maga. A csatára tartogassa az erejét és inkább oda fókuszáljanak mind, ahol az igazi ellenség van. *Vélhetőleg ezután a kicsinyes emberi elme őt is ellenséggé kiáltja ki. De nem érdekli. Ő harcolni jött, s nem azért, hogy leugassák mindenért.
A sötétbarna nő pedig úgy dönt, inkább elmegy. Valahol megérti. Megvan benne is a mozdulat, hogy hagyja a sok beképzeltet, akik azoknak esnek neki, akik mellesleg talán az életüket is megmenthetnék, hogy főjenek a saját levükben, de lenyeli a békát és marad. Harci kedve és kalandvágya erősebb annál, minthogy bedőljön a rövidéletűek játékának. Így nem foglalkozik a hósörényű tagbaszakadt fickóval sem, bár annak legalább van kiállása és tekintélye.*
- Úgyhogy, befejezhetnénk mind ezt a bohóckodást és fenyegetőzést és… *Néz z fél-elf fickó felé, aki szintén úgy döntött, a nagy élőholt sereg helyett, amely alig várja, hogy lekaszabolja őket, szívesebben öli a sajátjait.*
~Parádé. Ezért fogunkk mind idedögleni.~
- Esetleg hallhatnánk valami igazi parancsot is? Mert én nem erre jelentkeztem.
A hozzászólás írója (Lianne Walessor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 11:01:17
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 09:27:53
Üzenet elküldve: 2016-02-19 09:27:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
Puszedli!
*Köszön a kidőlt hullának, és már kap is a számszeríjhoz. Kitámasztja, és húzza fel újra a fegyvert. Nem kis erőkifejtés kell hozzá, elvégre ez egy orkoknak méretezett fegyver. Kicsit vacakol a fegyverrel, kapkod. És annak sosincs jó eredménye.*
-Ááá Büdös rohadt éledbe! Nem megy ez ilyen gyorsan. Mozdulj már te szukafattya! Most legyen nagy a pofád!
* Ordít a másik nősténynek. Morog, és fel-felnéz hogy kiszúrták-e az íjászok. Mert ha igen, bizony akkor baj van. Csak remélni tudja hogy Shelash is csinál valamit azon kívül hogy álldogál. Viszont ha észrevették az íjászok, akkor nincs más hátra mint előre. Srégen balra kifelé indul, de csak miután feltöltötte a fegyvert. Ez időigényes, nem is kicsit. S ha így még marad kellő ideje lő. De nem is akár hogy. Igyekszik két íjászt is átlőni. Ugyanúgy nyak, és fej tájékra célozva. Viszont ha nincs elég ideje lőni, akkor figyel a nyilakra, s ha kell vetődik a sárban.*
//Egyesített seregek//
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
Puszedli!
*Köszön a kidőlt hullának, és már kap is a számszeríjhoz. Kitámasztja, és húzza fel újra a fegyvert. Nem kis erőkifejtés kell hozzá, elvégre ez egy orkoknak méretezett fegyver. Kicsit vacakol a fegyverrel, kapkod. És annak sosincs jó eredménye.*
-Ááá Büdös rohadt éledbe! Nem megy ez ilyen gyorsan. Mozdulj már te szukafattya! Most legyen nagy a pofád!
* Ordít a másik nősténynek. Morog, és fel-felnéz hogy kiszúrták-e az íjászok. Mert ha igen, bizony akkor baj van. Csak remélni tudja hogy Shelash is csinál valamit azon kívül hogy álldogál. Viszont ha észrevették az íjászok, akkor nincs más hátra mint előre. Srégen balra kifelé indul, de csak miután feltöltötte a fegyvert. Ez időigényes, nem is kicsit. S ha így még marad kellő ideje lő. De nem is akár hogy. Igyekszik két íjászt is átlőni. Ugyanúgy nyak, és fej tájékra célozva. Viszont ha nincs elég ideje lőni, akkor figyel a nyilakra, s ha kell vetődik a sárban.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-19 08:30:47
Üzenet elküldve: 2016-02-19 08:30:47
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
*Nem panaszkodhat, mivel amit szeretett volna elért a bombájával... nem estek hanyatt a páncélosok, érezhetően masszívak a dögök, na meg Worenth sem egy edzeni járó mágus, hogy a telibe páncélozott dögöket dobálja, vagy emelgesse... jó ez így kezdésnek. Innentől fogva szélesebb skálából válogathat, hogy mit is tegyen, de mivel a kezdeményezés megvan, így úgy dönt, hogy ismét támadni fog ahelyett, hogy bevédené magát valami jó kis varázslattal... az majd ráér később.*
~Kombinált mana aura~
*Csakis azért ismeri fel, mert maga is birtokolja a varázslatot, sőt ez is benne szerepel a kis listájában amit a harcokban alkalmazhat. Mivel Turrogot néhány méter elválasztja még a csuhástól, így Worenth cselekedni fog, mert bizony ő nagyon jól tudja, hogy a csuhás varázslata eltérítheti a közelharci fegyvereket, mondjuk azt nem tudja a mesterkardra mennyire vonatkozik ez. Ráadásul ha sikertelenül jár, könnyen közre foghatják, így addig kell cselekednie a hóhajúnak amíg a törpe harcos eléri célját.
Nagy levegő, majd mormolni kezd maga elé. Olyan varázslatot készül megidézni, ami nem látható mindennap még akkor sem, ha mostanság megszokott a fura égi jelenségek meg a villámok cikázása az égen. A mormolás után rámutat a célpontra, ami nem más, mint a csuhás alak. Szerencséje, hogy nem teljes mana aurát idézett meg a lény, mert akkor kénytelen lenne kivárni a hatás megszűnését. Benne van a pakliban, hogy ez a varázslat besül, de amennyiben sikerül, egy villámcsapás fog lecsapni a csuhás alakra mielőtt Turrog odaérkezik, amit bizony keményen meg fog érezni, és könnyen meg is pecsételheti a dög sorsát. Ha nem sikerül a varázslata, akkor más eszközökhöz kell folyamodnia a következőkben... de mikor is próbálná ki ha nem most.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:01:30, a következő indokkal:
Fejléc pótlása; világidegen kifejezés használata.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, majd rámutat a célpontra, melynek hatására az égből egy villámcsapás sújt le a kijelölt személyre, aki rövid időre (1 kör) teljesen megbénul és súlyos, fájdalmas, bár nem maradandó sebeket szerez (4).
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
*Nem panaszkodhat, mivel amit szeretett volna elért a bombájával... nem estek hanyatt a páncélosok, érezhetően masszívak a dögök, na meg Worenth sem egy edzeni járó mágus, hogy a telibe páncélozott dögöket dobálja, vagy emelgesse... jó ez így kezdésnek. Innentől fogva szélesebb skálából válogathat, hogy mit is tegyen, de mivel a kezdeményezés megvan, így úgy dönt, hogy ismét támadni fog ahelyett, hogy bevédené magát valami jó kis varázslattal... az majd ráér később.*
~Kombinált mana aura~
*Csakis azért ismeri fel, mert maga is birtokolja a varázslatot, sőt ez is benne szerepel a kis listájában amit a harcokban alkalmazhat. Mivel Turrogot néhány méter elválasztja még a csuhástól, így Worenth cselekedni fog, mert bizony ő nagyon jól tudja, hogy a csuhás varázslata eltérítheti a közelharci fegyvereket, mondjuk azt nem tudja a mesterkardra mennyire vonatkozik ez. Ráadásul ha sikertelenül jár, könnyen közre foghatják, így addig kell cselekednie a hóhajúnak amíg a törpe harcos eléri célját.
Nagy levegő, majd mormolni kezd maga elé. Olyan varázslatot készül megidézni, ami nem látható mindennap még akkor sem, ha mostanság megszokott a fura égi jelenségek meg a villámok cikázása az égen. A mormolás után rámutat a célpontra, ami nem más, mint a csuhás alak. Szerencséje, hogy nem teljes mana aurát idézett meg a lény, mert akkor kénytelen lenne kivárni a hatás megszűnését. Benne van a pakliban, hogy ez a varázslat besül, de amennyiben sikerül, egy villámcsapás fog lecsapni a csuhás alakra mielőtt Turrog odaérkezik, amit bizony keményen meg fog érezni, és könnyen meg is pecsételheti a dög sorsát. Ha nem sikerül a varázslata, akkor más eszközökhöz kell folyamodnia a következőkben... de mikor is próbálná ki ha nem most.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:01:30, a következő indokkal:
Fejléc pótlása; világidegen kifejezés használata.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, majd rámutat a célpontra, melynek hatására az égből egy villámcsapás sújt le a kijelölt személyre, aki rövid időre (1 kör) teljesen megbénul és súlyos, fájdalmas, bár nem maradandó sebeket szerez (4).
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:58:19
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
*Van abban valami egészen felemelő, de egyben félelmetes amikor az ember az ellenség felé lovagol. Turrog alatt lova ütemesen vágtat, a harcos maga pedig erősen támasztja pajzsát. Worenth szavaira elrántja kantárját, sikerül is kitérnie az erős lökéshullám elől. Megérzi a varázslat erejét, azonban nagy szerencséjükre csupán az élőholtakat éri igazi hatás. Páran hátrébb csúsznak védelmi pozíciójukban, ami habár nem elsöprő siker, de mindenképpen elismerendő eredmény. Turrog vágtájában szemeit a holtakra szegezi, akik láthatóan hasonló kíváncsisággal merednek a támadókra. Egy pillanatra mintha az egyik sötétszemű ocsmányság egyenesen az ő tekintetébe bámulna, azonban a törpe csupán vissza vicsorít rá és szemeit újra a tömeg felé fordítja. Bármiben is mesterkedik a szörnyeteg, nem tudja megzavarni a rohamozó harcost. ~Wylnurana...~ szólítja istenét a férfi ahogy kezében lévő kardjára pillant. ~Ideje lesz megemberelned magad, kedvesem.~
Rohamuk első körben elsöprő: sikerül betörniük a falanxot, így tervük kezdete kipipálva. ~Már csak a többivel lesz gond.~ merül fel fejében a gondolat, ahogy az újraformázódó holtakat pillantja meg szeme sarkából. ~A mocskok gyorsabban reagálnak mint hittem... impresszív.~ merül fel elméjének egy nagyon csendes részében a gondolat, hiszen figyelme jelenleg csupán a támadásra összpontosít. Érdekes elmeállapot ez, a harcosok sokszor tapasztalnak effélét: valahol tekervényes agya hátsó részében van egy másik hang, ami minden figyelmével összpontosít a csata legkisebb részleteire is. Leír, lejegyez mindent amit lát, felméri a helyzetet, elemez, közben pedig halkan sutyurog olyan figyelmeztetéseket mint például "arra a páncélosra jobb lenne odafigyelni" vagy "talán annak a hátsónak még van pár nyila, vigyázzunk vele", viszont igazából erre az apró hangra csupán a csata lefolyása után órákkal, néha napokkal később figyel fel az ember. Nyílhegyek helyeit ápolva merengenek el a harcosok napok múltán, és keserűen merül fel bennük a gondolat hogy "pedig láttam azt a nyilast, figyeltem rá." amire a kis hang bátran egy "Én megmondtam"-mal fog felelni. Nehéz harcosnak lenni, vezérnek pedig annál nehezebb.
Turrog agyában ez az apró hang csak úgy sürgött és forgott ebben a pillanatban. Ide-oda kapkodta jegyzetfüzetét és pennáját, riadtan kiabálva minden egyes mozdulatra ami körülötte történt. ~Rendben, először is az első hárommal nem kell törődni, eldőltek mint a fa, igen, de ott vannak a többiek, bezárják a kört! Na és a szellemek?! Csak úgy kámforrá válnak? Láthatatlanok vagy erősítésért ugrottak el? Na és a feketeszemű? Mit csinált? A legjobb lesz, hogy rögtön újraosztjuk a csapatot, Worenth a csuklyásra, orkok körénk, mi az ocsmányra, a törpék...~ Az egyetlen gond ezzel csupán az, hogy Turrog elméjének egy sokkal erősebb (és jelen helyzetben sokkal inkább hangosabb) része csupán egyetlen dologra koncentrál, és legszebb szóval is szólva annyira sem érdekli az amit társa sipákol a háta mögött mint egy háromgyerekes ork iparos élettörténete. Ott a kezében a kard, gyorsan törnek előre, itt az esélyük!
A törpe pontosan tudja, hogy mit KÉNE tennie. A baj csupán az, hogy a holtak talán pont így terelik őket a saját tervük irányába. Ilyen helyzetben nem szabad hagyni, hogy az ember ésszerűen cselekedjen. Már kiszemelte célpontját.
Turrog nem lassít egy kicsit sem az első sor halott ledöntése után. Mindenkinek kiadta a szerepét, ahogyan magának is. Látja, ahogyan a Hírnök Worenth mester felé fordítja otromba pofáját, majd pedig mormolni kezd. Kezében felsikolt a mesterkard, ahogyan lovát egyenesen a Hírnök felé rántja. Még van elég lépésnyi területe, hogy felgyorsuljon. Baljában magasra emeli a kardot, majd ahogyan ellenfele felé vágtat elkiáltja magát.*
- Rám figyelj te fattyú! *Kiáltja teljes tüdejéből, ahogyan egyre közelebb vágtat a csuklyáshoz. Hogyha elég közel kerül hozzá, akkor lovát igen enyhén elkanyarítja, hiszen nem szeretne a hátassal a Hírnökbe rohanni. Oh nem-nem, helyette kihasználva sebességét mesterkardjával egyenesen a csuklyás feje felé suhint.* Itt vagyok te mocskos, te csak ne mormogjál másokra! *Morogja dühödten. Minden porcikájával reméli, hogy csapása sikerülni fog. Akárhogy is történjen, ő nem fog lassítani lovával. Ha sikerült a csapás, ha nem, ő tovább galoppozik, majd pár méter után megfordítja lovát és újabb hasonló csapásra indul a Hírnök ellen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:04:09, a következő indokkal:
Fejléc pótlása; elgépelések tömeges javítása.
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
*Van abban valami egészen felemelő, de egyben félelmetes amikor az ember az ellenség felé lovagol. Turrog alatt lova ütemesen vágtat, a harcos maga pedig erősen támasztja pajzsát. Worenth szavaira elrántja kantárját, sikerül is kitérnie az erős lökéshullám elől. Megérzi a varázslat erejét, azonban nagy szerencséjükre csupán az élőholtakat éri igazi hatás. Páran hátrébb csúsznak védelmi pozíciójukban, ami habár nem elsöprő siker, de mindenképpen elismerendő eredmény. Turrog vágtájában szemeit a holtakra szegezi, akik láthatóan hasonló kíváncsisággal merednek a támadókra. Egy pillanatra mintha az egyik sötétszemű ocsmányság egyenesen az ő tekintetébe bámulna, azonban a törpe csupán vissza vicsorít rá és szemeit újra a tömeg felé fordítja. Bármiben is mesterkedik a szörnyeteg, nem tudja megzavarni a rohamozó harcost. ~Wylnurana...~ szólítja istenét a férfi ahogy kezében lévő kardjára pillant. ~Ideje lesz megemberelned magad, kedvesem.~
Rohamuk első körben elsöprő: sikerül betörniük a falanxot, így tervük kezdete kipipálva. ~Már csak a többivel lesz gond.~ merül fel fejében a gondolat, ahogy az újraformázódó holtakat pillantja meg szeme sarkából. ~A mocskok gyorsabban reagálnak mint hittem... impresszív.~ merül fel elméjének egy nagyon csendes részében a gondolat, hiszen figyelme jelenleg csupán a támadásra összpontosít. Érdekes elmeállapot ez, a harcosok sokszor tapasztalnak effélét: valahol tekervényes agya hátsó részében van egy másik hang, ami minden figyelmével összpontosít a csata legkisebb részleteire is. Leír, lejegyez mindent amit lát, felméri a helyzetet, elemez, közben pedig halkan sutyurog olyan figyelmeztetéseket mint például "arra a páncélosra jobb lenne odafigyelni" vagy "talán annak a hátsónak még van pár nyila, vigyázzunk vele", viszont igazából erre az apró hangra csupán a csata lefolyása után órákkal, néha napokkal később figyel fel az ember. Nyílhegyek helyeit ápolva merengenek el a harcosok napok múltán, és keserűen merül fel bennük a gondolat hogy "pedig láttam azt a nyilast, figyeltem rá." amire a kis hang bátran egy "Én megmondtam"-mal fog felelni. Nehéz harcosnak lenni, vezérnek pedig annál nehezebb.
Turrog agyában ez az apró hang csak úgy sürgött és forgott ebben a pillanatban. Ide-oda kapkodta jegyzetfüzetét és pennáját, riadtan kiabálva minden egyes mozdulatra ami körülötte történt. ~Rendben, először is az első hárommal nem kell törődni, eldőltek mint a fa, igen, de ott vannak a többiek, bezárják a kört! Na és a szellemek?! Csak úgy kámforrá válnak? Láthatatlanok vagy erősítésért ugrottak el? Na és a feketeszemű? Mit csinált? A legjobb lesz, hogy rögtön újraosztjuk a csapatot, Worenth a csuklyásra, orkok körénk, mi az ocsmányra, a törpék...~ Az egyetlen gond ezzel csupán az, hogy Turrog elméjének egy sokkal erősebb (és jelen helyzetben sokkal inkább hangosabb) része csupán egyetlen dologra koncentrál, és legszebb szóval is szólva annyira sem érdekli az amit társa sipákol a háta mögött mint egy háromgyerekes ork iparos élettörténete. Ott a kezében a kard, gyorsan törnek előre, itt az esélyük!
A törpe pontosan tudja, hogy mit KÉNE tennie. A baj csupán az, hogy a holtak talán pont így terelik őket a saját tervük irányába. Ilyen helyzetben nem szabad hagyni, hogy az ember ésszerűen cselekedjen. Már kiszemelte célpontját.
Turrog nem lassít egy kicsit sem az első sor halott ledöntése után. Mindenkinek kiadta a szerepét, ahogyan magának is. Látja, ahogyan a Hírnök Worenth mester felé fordítja otromba pofáját, majd pedig mormolni kezd. Kezében felsikolt a mesterkard, ahogyan lovát egyenesen a Hírnök felé rántja. Még van elég lépésnyi területe, hogy felgyorsuljon. Baljában magasra emeli a kardot, majd ahogyan ellenfele felé vágtat elkiáltja magát.*
- Rám figyelj te fattyú! *Kiáltja teljes tüdejéből, ahogyan egyre közelebb vágtat a csuklyáshoz. Hogyha elég közel kerül hozzá, akkor lovát igen enyhén elkanyarítja, hiszen nem szeretne a hátassal a Hírnökbe rohanni. Oh nem-nem, helyette kihasználva sebességét mesterkardjával egyenesen a csuklyás feje felé suhint.* Itt vagyok te mocskos, te csak ne mormogjál másokra! *Morogja dühödten. Minden porcikájával reméli, hogy csapása sikerülni fog. Akárhogy is történjen, ő nem fog lassítani lovával. Ha sikerült a csapás, ha nem, ő tovább galoppozik, majd pár méter után megfordítja lovát és újabb hasonló csapásra indul a Hírnök ellen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.19 17:04:09, a következő indokkal:
Fejléc pótlása; elgépelések tömeges javítása.
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:49:19
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
- Igenis, vezérem.
*Hajtja meg fejét visszatérve a helyére, Kagan mellé, ahová osztotta korábban a tharg vezér. Nem szokta meg a lovagjai közt ezt a lezser módit, hogy minden katonának van véleménye és nem rest hangoztatni is. Nem bírta ki szó nélkül.
A jó katona nem kérdez, nem beszél, csak ha engedélyt kap rá, különben meg teljesíti a parancsot. A vezetőnek pedig az a dolga, hogy ne küldje a halálba. Egy hülye vezetőnek a kolosszus se engedelmeskedne.
Bármi is legyen Aoneer és a kalandozók közt, az emberóriás visszaáll a sorba és felkészül az előttük álló csatára. Balthy érzi a közelgő harc előszelét, rángatja a zablát és megfeszülő izmokkal várja, hogy kitörhessen végre a tehetetlenség posványából. Bármennyire is barátságos állatok a lovak, a kolosszus biztos benne, hogy Balthy élvezi, ha harcolhat, ahogy maga a hósörényű is, erre nevelték, erre képezték, valódi csatamén, fajtájának minden előnyével és hátrányával.
Kagan vezér szavaira csak az oroszlánpofa fordul felé, meghallgatja a parancsot, majd az elvártakhoz igazodva, kurta biccentéssel válaszol. Ő tudja a dolgát, ahogy Khan is a másik oldalon. Az elhangzottak tiszták és érthetőek, de akinek nem volna tiszta, az is tudni fogja, csak azt kell betartania, mikor induljon meg az előtte lovagló után.
Most már nincs értelme semmiféle további szónak, Kagan megindítja lovát délnyugatnak. A kolosszus elővonja fegyverét a nyereg mellé szíjazott hevederből, kéttenyérnyi penge, pirtianesi mesterkard mágiával átitatott, súlyos acélja felesel a nap ragyogásával. Baljával - melyre élezett peremű pajzsot erősített - fogja a kantárt, maga mellett a föld felé tartja a pallost, készen rá, hogy bármikor lecsaphasson. Persze, csak ha elég közel értek az ellenséghez.
Kagan mellett lovagol, ugyanolyan tempót diktálva, bár Balthazard sem akar lemaradni, ösztönszerűen követi a tharg vezér hátasát. Ügetés, vágta, majd roham, ahogy keletnek fordulnak a megfelelő távolság után, ahonnan már valószínűleg látni a kibontakozó harcot, ám idő még mire olyan távolságba érnek, ahonnan támadni lehet.
Ahonnan most letekintenek az alant kibontakozó csatára - bár csak a két csapatot tudja jól elkülöníteni -, láthatja, hogy a taktika bevált. A holt sereg arcvonala elnyúlik, mintha igyekezne bekeríteni a törpe-ork hadtestet, így szinte tökéletes célpontot adva az élen rohamozó vértes lovagoknak.
A kolosszus acélba öltözött emberóriás, az alatta robogó pokolfajzat pedig a lovak közt az egyik legnagyobb termetű hidegvérű csatamén, amit valaha neveltek, ha becsapódnak, ott holt nem marad talpon. Legalábbis ideális esetben...*
//Kikötői csapat//
- Igenis, vezérem.
*Hajtja meg fejét visszatérve a helyére, Kagan mellé, ahová osztotta korábban a tharg vezér. Nem szokta meg a lovagjai közt ezt a lezser módit, hogy minden katonának van véleménye és nem rest hangoztatni is. Nem bírta ki szó nélkül.
A jó katona nem kérdez, nem beszél, csak ha engedélyt kap rá, különben meg teljesíti a parancsot. A vezetőnek pedig az a dolga, hogy ne küldje a halálba. Egy hülye vezetőnek a kolosszus se engedelmeskedne.
Bármi is legyen Aoneer és a kalandozók közt, az emberóriás visszaáll a sorba és felkészül az előttük álló csatára. Balthy érzi a közelgő harc előszelét, rángatja a zablát és megfeszülő izmokkal várja, hogy kitörhessen végre a tehetetlenség posványából. Bármennyire is barátságos állatok a lovak, a kolosszus biztos benne, hogy Balthy élvezi, ha harcolhat, ahogy maga a hósörényű is, erre nevelték, erre képezték, valódi csatamén, fajtájának minden előnyével és hátrányával.
Kagan vezér szavaira csak az oroszlánpofa fordul felé, meghallgatja a parancsot, majd az elvártakhoz igazodva, kurta biccentéssel válaszol. Ő tudja a dolgát, ahogy Khan is a másik oldalon. Az elhangzottak tiszták és érthetőek, de akinek nem volna tiszta, az is tudni fogja, csak azt kell betartania, mikor induljon meg az előtte lovagló után.
Most már nincs értelme semmiféle további szónak, Kagan megindítja lovát délnyugatnak. A kolosszus elővonja fegyverét a nyereg mellé szíjazott hevederből, kéttenyérnyi penge, pirtianesi mesterkard mágiával átitatott, súlyos acélja felesel a nap ragyogásával. Baljával - melyre élezett peremű pajzsot erősített - fogja a kantárt, maga mellett a föld felé tartja a pallost, készen rá, hogy bármikor lecsaphasson. Persze, csak ha elég közel értek az ellenséghez.
Kagan mellett lovagol, ugyanolyan tempót diktálva, bár Balthazard sem akar lemaradni, ösztönszerűen követi a tharg vezér hátasát. Ügetés, vágta, majd roham, ahogy keletnek fordulnak a megfelelő távolság után, ahonnan már valószínűleg látni a kibontakozó harcot, ám idő még mire olyan távolságba érnek, ahonnan támadni lehet.
Ahonnan most letekintenek az alant kibontakozó csatára - bár csak a két csapatot tudja jól elkülöníteni -, láthatja, hogy a taktika bevált. A holt sereg arcvonala elnyúlik, mintha igyekezne bekeríteni a törpe-ork hadtestet, így szinte tökéletes célpontot adva az élen rohamozó vértes lovagoknak.
A kolosszus acélba öltözött emberóriás, az alatta robogó pokolfajzat pedig a lovak közt az egyik legnagyobb termetű hidegvérű csatamén, amit valaha neveltek, ha becsapódnak, ott holt nem marad talpon. Legalábbis ideális esetben...*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:10:34
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
*Szívesen megnézné azokat az élőholtakat egy kicsit közelebbről is, és ahogy a jelenlegi helyzet áll, nagyon hamar sor is fog rá kerülni, feleslegesen viszont még ő sem rohanna azoknak a köröző agyatlan báboknak. A vezetőség viszont hajthatatlannak tűnik, függetlenül attól, hogy az eddig elhangzottak alapján nem sok információ birtokában vannak az ellenségről. A cselekedeteik okát biztosan nem értik. Ezt különösebb reakció nélkül hagyja, ugyanolyan érdektelen arccal követi az eseményeket, ahogy eddig is. Nagyon örül neki, hogy csak egy kisebb kóválygó csapatot akarnak ritkítani, de nagyon érdekelné, hogy mi lesz, ha egyszer csak, ha már a harc közepében vannak megjelenik az „erősítés”. Gyors stratégiai visszavonulásnak nevezett, az életükért való menekülést fognak bemutatni? Ha így lesz, akkor nem kicsit lesz majd dühös, és joggal.
A hadbíróságról kapcsolatos szösszenet az egyetlen, amire valóban felkapja a fejét. Eddig nem is igazán érdekelte, hogy ki parancsol, ki lett kinevezve, kik érkeztek, vagy kik harcolnak már, de ez teljesen váratlanul üt.*
~Na, megvan kinek a haláláért fogok a leginkább szurkolni a csatamezőn.~ *Hadbíróság?! Ezért?! A hódképű ürgének aztán jó gyorsan a fejébe szállt a kinevezés. Na, ez az a kategória, aki képes lenne egy pillanat alatt a halálba vezényelni ki tudja hány katonája életét, csak az egoizmusa miatt. És még ha ez nem is így van ennél a példánynál, az Éji Démon tökéletesen meg van elégedve ezzel a következtetésével, és nem hajlandó változtatni.
Ő maga kiáltott volna fel erre a baromságra, ha az előbbi vörös hajú nem tenné meg előtte.
A barbár hordából érkezett díszbika hörgésére még csak oda sem pillant, tudomást sem akar venni a jelenlétéről. Ebből a helyzetből is látszik, hogy mi van, ha a hirtelen frissen szerzett rangot valaki nem tiszteli „annyira”. Miközben az az íjpuskáját a hegyes fülűre szegezi, burkoltan ugyan, de feneketlen ónix íriszei szinte szikrákat szórnak, ahogyan figyeli az eseményeket. Hát persze, a városőrök bármit megtehetnek büntetlenül, hát nyalogassa csak a sértett önbecsülését, ha az jobban esik neki.
Végül a következmények nélküli távozás mellett dönt. Neki egyelőre egyáltalán nem érdeke ezeknek az élőholtaknak nekimenni. Ennek a csapatnak az önzetlen segítése, meg kifejezetten az elvei ellen van.
Közben már száll is le a lováról, ismét a szokásos érdektelen arckifejezését magára öltve. Képtelen ennek a vezetése alatt hosszútávon eljátszani a szövetségest. Az ilyet általában ő maga akarná kivéreztetni, parancsokat képtelen lenne teljesíteni ettől! *
- Itt a lova! *Húzza előre a kantárt, mire az állat tesz előre pár lépést. Hogy a vörös hajú követi e a példáját, és inkább okosan lekászálódik a nyeregből, vagy inkább lelöveti magát, esetleg megpróbálja menteni a menthetőt, az az ő dolga. Nem miatta döntött így, nem is érte áll ki, pusztán csak nagyon irritálja annak a beképzelt kutyának a stílusa. A szülei még le se itták magukat, hogy megfoganhasson, mikor ő már ezt a síkot keserítette meg a jelenlétével. Egy ilyen kis kölyöknek nem fog megalázkodni.
Távozni teljesen még nem szándékozik, ha van rá esély, hogy a kiszemeltjét kinyírják, még ha távolról is, de nem szalasztaná el a látványt.*
//Kikötői csapat//
*Szívesen megnézné azokat az élőholtakat egy kicsit közelebbről is, és ahogy a jelenlegi helyzet áll, nagyon hamar sor is fog rá kerülni, feleslegesen viszont még ő sem rohanna azoknak a köröző agyatlan báboknak. A vezetőség viszont hajthatatlannak tűnik, függetlenül attól, hogy az eddig elhangzottak alapján nem sok információ birtokában vannak az ellenségről. A cselekedeteik okát biztosan nem értik. Ezt különösebb reakció nélkül hagyja, ugyanolyan érdektelen arccal követi az eseményeket, ahogy eddig is. Nagyon örül neki, hogy csak egy kisebb kóválygó csapatot akarnak ritkítani, de nagyon érdekelné, hogy mi lesz, ha egyszer csak, ha már a harc közepében vannak megjelenik az „erősítés”. Gyors stratégiai visszavonulásnak nevezett, az életükért való menekülést fognak bemutatni? Ha így lesz, akkor nem kicsit lesz majd dühös, és joggal.
A hadbíróságról kapcsolatos szösszenet az egyetlen, amire valóban felkapja a fejét. Eddig nem is igazán érdekelte, hogy ki parancsol, ki lett kinevezve, kik érkeztek, vagy kik harcolnak már, de ez teljesen váratlanul üt.*
~Na, megvan kinek a haláláért fogok a leginkább szurkolni a csatamezőn.~ *Hadbíróság?! Ezért?! A hódképű ürgének aztán jó gyorsan a fejébe szállt a kinevezés. Na, ez az a kategória, aki képes lenne egy pillanat alatt a halálba vezényelni ki tudja hány katonája életét, csak az egoizmusa miatt. És még ha ez nem is így van ennél a példánynál, az Éji Démon tökéletesen meg van elégedve ezzel a következtetésével, és nem hajlandó változtatni.
Ő maga kiáltott volna fel erre a baromságra, ha az előbbi vörös hajú nem tenné meg előtte.
A barbár hordából érkezett díszbika hörgésére még csak oda sem pillant, tudomást sem akar venni a jelenlétéről. Ebből a helyzetből is látszik, hogy mi van, ha a hirtelen frissen szerzett rangot valaki nem tiszteli „annyira”. Miközben az az íjpuskáját a hegyes fülűre szegezi, burkoltan ugyan, de feneketlen ónix íriszei szinte szikrákat szórnak, ahogyan figyeli az eseményeket. Hát persze, a városőrök bármit megtehetnek büntetlenül, hát nyalogassa csak a sértett önbecsülését, ha az jobban esik neki.
Végül a következmények nélküli távozás mellett dönt. Neki egyelőre egyáltalán nem érdeke ezeknek az élőholtaknak nekimenni. Ennek a csapatnak az önzetlen segítése, meg kifejezetten az elvei ellen van.
Közben már száll is le a lováról, ismét a szokásos érdektelen arckifejezését magára öltve. Képtelen ennek a vezetése alatt hosszútávon eljátszani a szövetségest. Az ilyet általában ő maga akarná kivéreztetni, parancsokat képtelen lenne teljesíteni ettől! *
- Itt a lova! *Húzza előre a kantárt, mire az állat tesz előre pár lépést. Hogy a vörös hajú követi e a példáját, és inkább okosan lekászálódik a nyeregből, vagy inkább lelöveti magát, esetleg megpróbálja menteni a menthetőt, az az ő dolga. Nem miatta döntött így, nem is érte áll ki, pusztán csak nagyon irritálja annak a beképzelt kutyának a stílusa. A szülei még le se itták magukat, hogy megfoganhasson, mikor ő már ezt a síkot keserítette meg a jelenlétével. Egy ilyen kis kölyöknek nem fog megalázkodni.
Távozni teljesen még nem szándékozik, ha van rá esély, hogy a kiszemeltjét kinyírják, még ha távolról is, de nem szalasztaná el a látványt.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:03:01
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:03:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
*Míg egyezkednek a főnökök, meg a főnökjelöltek, addig ő tarkójáról kapargatja le a retket haja alól unottan. Addig se vele vannak elfoglalva, bár a nőszemély harci kedve és morálja percről percre párolog el. Lehet hogy új gyakorlatot vezet be, minek következtében majd neki is könyörögni lesznek kénytelenek, hogy méltóztasson segíteni, de addig míg ez eszébe jut talán azért még sem kell egy helyben vesztegelnie. Harcedzett lova is unottan legelészik, Akheel pedig már épp nagyot sóhajtana mikor Kagan végre kiemelkedik a tömegből és leosztja a feladatot.
Gyorsan felnéz az égre, hogy viszonylagosan be tudja magukat tájolni a nap állásából.*
-Igen!
*Válaszolja a vezér kérdésére, remélve ettől visszakúszik belé némi spiritusz. A kiabálás szokott segíteni a kedvén. Tekintetével a második vonalba sorolt Gardurt és az Arctalant keresi, ha megvan a kontaktus, akkor biccent nekik egyet-egyet és melléjük rendeződik.*
~Ez az, ez az, ez az!~
*Pörgeti fel magát, mielőtt unalmában lefordul a lóról.
Valamivel az első ék után ő is indulásra ösztönzi lovát. Kezében felajzott íja, hátán tegeze, combjához szíjazva pengéi.*
//Egyesített seregek//
*Míg egyezkednek a főnökök, meg a főnökjelöltek, addig ő tarkójáról kapargatja le a retket haja alól unottan. Addig se vele vannak elfoglalva, bár a nőszemély harci kedve és morálja percről percre párolog el. Lehet hogy új gyakorlatot vezet be, minek következtében majd neki is könyörögni lesznek kénytelenek, hogy méltóztasson segíteni, de addig míg ez eszébe jut talán azért még sem kell egy helyben vesztegelnie. Harcedzett lova is unottan legelészik, Akheel pedig már épp nagyot sóhajtana mikor Kagan végre kiemelkedik a tömegből és leosztja a feladatot.
Gyorsan felnéz az égre, hogy viszonylagosan be tudja magukat tájolni a nap állásából.*
-Igen!
*Válaszolja a vezér kérdésére, remélve ettől visszakúszik belé némi spiritusz. A kiabálás szokott segíteni a kedvén. Tekintetével a második vonalba sorolt Gardurt és az Arctalant keresi, ha megvan a kontaktus, akkor biccent nekik egyet-egyet és melléjük rendeződik.*
~Ez az, ez az, ez az!~
*Pörgeti fel magát, mielőtt unalmában lefordul a lóról.
Valamivel az első ék után ő is indulásra ösztönzi lovát. Kezében felajzott íja, hátán tegeze, combjához szíjazva pengéi.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:41:16
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:41:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői csapat//
*Úgy látszik, a Kikötőből érkezőkből is többféle van, és nem valami nagy az összhang a csapatok között.*
~ És én még azt hittem, hogy az orkokkal lesz gond. ~ *bár ez inkább előítélet volt a részéről, hiszen eleget élt egy fedél alatt a zöldekkel ahhoz, hogy tudja: hadi vállalkozásokban lehet rájuk alapozni.*
- Elég lesz. *mondja halkan, szavait Gabriennek és Aoneernek egyaránt címezve. Bár ő maga sem tartja sokra - úgy általában, nem személyenként - a városőrséget, de fegyelem terén többet vár el tőlük is, és saját lovagjaitól is. Hogy a nyafka segédhadak mit csinálnak, az legyen szegény kikötői parancsnok baja.*
*A sötételf jelentésére mordul egyet, majd int, hogy távozhat a fickó. Ez nem annyira jó hír, már általánosságban sem, de így, jelen helyzetre vetítve különösen nem az.*
- Második hullám, Gabrien. Indulunk. *szól a lovagra, aztán kiemelkedik a nyeregből, hogy jobban körbelásson.*
- LOVASSÁG! *húzza ki kardját, és az ég felé emelve hívja fel magára a figyelmet. Ha a lovagok és vértesek köré gyűltek, tekintete a felderítőket követi.*
- Aletai! A könnyűlovasokkal a jobbszárnyunkra, egy perc késéssel indultok. Mélyen kerültök délnek és egyet sem hagytok kitörni a vár felé, de a sűrűjét nem lövitek, csak ha tiszta a célpont. *rendelkezik még. A lovas felderítők igen hatékony csapat, de most harcértékük eléggé visszaesett, tekintettel az ellenségre.*
- Eireni, Chiari! Álljatok készen, hamarosan sok lesz a sebesült.
*Alapvetően csak a parancsnok embereivel és a városőrökkel számol - az elfek még azt sem igazán tudják eldönteni, itt akarnak e lenni, vagy sem. A hadbíróság ötletére elmosolyodna, ha vicces kedvében lenne, de nincs - azokkal azonban, akivel láthatóan a parancsnok sem számol, ő maga sem fog törődni.*
- Figyelem! Délnyugatnak vágtatunk, majd élesen keletnek fordulva oldalba kapjuk őket, míg a törpék és orkok lefoglalják az északnyugati frontoldalt! Világos? *reméli, hogy csupa bólogató fejet lát.*
- Elsődleges ék: Khan, Kagan, Gabrien! *rendelkezik. Elől megy a mesterkardokkal felszerelt erő.*
- Második vonal: Akheel, Gardur, Arctalan fickó! *a könnyebben felszerelt, agilisebb hullám, ami képes kitérni, ha az első sor megakad. Ez eddig világos, együtt a két Tharg csoport.*
- Harmadik hullám, a törpék felé nyit ütközéskor: mindenki, aki ma velünk vágtat! *sajnos még nem tudja a városőrök és a többi harcos nevét, így muszáj egyszerűsítenie. Lassan visszazökken a nyeregbe, majd a mesterkard megvillan a téli nap fényében, és a Vashegy ereje elszabadul.*
- Tharg-O-Dar! Schlacht O Fiann! *harsan a parancs, aztán ügetésbe rúgja lovát. Az ügetésből akkor lesz vágta, majd roham, amikor megfelelő távolságba ér harcosaival - erre azonban még várni kell. Ha mindenki követi a parancsait, akkor a lovasság egy tömegben, de három jól elkülöníthető hullámban zúdul délnyugat, majd délkelet felé, hogy nyugatról kapja oldalba az északkelet felől már szorongatott hullasereget.*
//Kikötői csapat//
*Úgy látszik, a Kikötőből érkezőkből is többféle van, és nem valami nagy az összhang a csapatok között.*
~ És én még azt hittem, hogy az orkokkal lesz gond. ~ *bár ez inkább előítélet volt a részéről, hiszen eleget élt egy fedél alatt a zöldekkel ahhoz, hogy tudja: hadi vállalkozásokban lehet rájuk alapozni.*
- Elég lesz. *mondja halkan, szavait Gabriennek és Aoneernek egyaránt címezve. Bár ő maga sem tartja sokra - úgy általában, nem személyenként - a városőrséget, de fegyelem terén többet vár el tőlük is, és saját lovagjaitól is. Hogy a nyafka segédhadak mit csinálnak, az legyen szegény kikötői parancsnok baja.*
*A sötételf jelentésére mordul egyet, majd int, hogy távozhat a fickó. Ez nem annyira jó hír, már általánosságban sem, de így, jelen helyzetre vetítve különösen nem az.*
- Második hullám, Gabrien. Indulunk. *szól a lovagra, aztán kiemelkedik a nyeregből, hogy jobban körbelásson.*
- LOVASSÁG! *húzza ki kardját, és az ég felé emelve hívja fel magára a figyelmet. Ha a lovagok és vértesek köré gyűltek, tekintete a felderítőket követi.*
- Aletai! A könnyűlovasokkal a jobbszárnyunkra, egy perc késéssel indultok. Mélyen kerültök délnek és egyet sem hagytok kitörni a vár felé, de a sűrűjét nem lövitek, csak ha tiszta a célpont. *rendelkezik még. A lovas felderítők igen hatékony csapat, de most harcértékük eléggé visszaesett, tekintettel az ellenségre.*
- Eireni, Chiari! Álljatok készen, hamarosan sok lesz a sebesült.
*Alapvetően csak a parancsnok embereivel és a városőrökkel számol - az elfek még azt sem igazán tudják eldönteni, itt akarnak e lenni, vagy sem. A hadbíróság ötletére elmosolyodna, ha vicces kedvében lenne, de nincs - azokkal azonban, akivel láthatóan a parancsnok sem számol, ő maga sem fog törődni.*
- Figyelem! Délnyugatnak vágtatunk, majd élesen keletnek fordulva oldalba kapjuk őket, míg a törpék és orkok lefoglalják az északnyugati frontoldalt! Világos? *reméli, hogy csupa bólogató fejet lát.*
- Elsődleges ék: Khan, Kagan, Gabrien! *rendelkezik. Elől megy a mesterkardokkal felszerelt erő.*
- Második vonal: Akheel, Gardur, Arctalan fickó! *a könnyebben felszerelt, agilisebb hullám, ami képes kitérni, ha az első sor megakad. Ez eddig világos, együtt a két Tharg csoport.*
- Harmadik hullám, a törpék felé nyit ütközéskor: mindenki, aki ma velünk vágtat! *sajnos még nem tudja a városőrök és a többi harcos nevét, így muszáj egyszerűsítenie. Lassan visszazökken a nyeregbe, majd a mesterkard megvillan a téli nap fényében, és a Vashegy ereje elszabadul.*
- Tharg-O-Dar! Schlacht O Fiann! *harsan a parancs, aztán ügetésbe rúgja lovát. Az ügetésből akkor lesz vágta, majd roham, amikor megfelelő távolságba ér harcosaival - erre azonban még várni kell. Ha mindenki követi a parancsait, akkor a lovasság egy tömegben, de három jól elkülöníthető hullámban zúdul délnyugat, majd délkelet felé, hogy nyugatról kapja oldalba az északkelet felől már szorongatott hullasereget.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:34:51
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:34:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//A hátsó csapatok//
* A parancsnok miután letudta mondandóját részéről lezártnak tekinti az ügyet. Az összevisszaság várható, de jelen helyzetben abszolút értelmetlen és továbbra is balga dolog. Persze erre ő már nincs sajnos mit reagáljon hiszen ő részéről a magával vitt 6 fős kis csapattal kicsit odébb vonul, hogy az egyik szélen felvegyen egy pozíciót. *
- Segítsétek az előőrsöt távolról!
* Kiált oda kissé hangosabban hiszen odébb van, a kis mozgolódást gondolja majd letudják, bizonyára csapatmozgást vitatnak meg. Marhára reméli, hogy épp a többiek is azzal foglalkoznak amivel Ők: a lényeggel ami éppen előttük van. *
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
* A roham megindul s a hangoskodásra a lények a immár a lesből támadókra emelik túlvilági tekintetüket. A meglepetés ereje hatásos dolog, Worenth megkezdi a varázslatát és sikerrel is jár. A csapat időben ugrik félre de így is kapnak a lökőhullámból a túl közel lévők. A pajzsukat a földre szegező holt harcosokig elér a robbanási hullám, de a mágus ereje bizony nem elegendő, hogy felborítsa őket. Hátrébb csúsznak ugyan páran, az első sorban de fel nem borulnak. A szellemekre, lévén nincs anyagi testük, nincs hatása. Sikoltva fordulnak a csapat felé és üvöltenek bele a távolba. A csuhás fordul is, és Turrog bánatára nem ő rá szegezi sötétlő tekintetét hanem bizony a mágiahasználóra, Worenthre. Reakcióként földöntúli hangon mormol, majd egy mozdulatot tesz. Ha Worenth ismeri a varázslatot akkor felismerheti annak alapján: Kombinált mana aura. Ha nem akkor csupán a kántálást látja ő is mint a többiek.
Ahogy a csapat megjelenik a 12 fős körben álló csoport mozdul is rögvest. Az elülső három volt aki kapott a lökőhullámból így ő rájuk szabadon támadhatnak az első sorban rohamozók lévén vissza kell nyerjék egyensúlyuk.
A meglepetésnek hála idő kell a többinek míg alakzatba formálódnak, de mindenesetre megkezdik a mozgást. A körből kiflit alakot formálnak, hogy a csapatot féloldalasan bekerítsék. Persze ehhez idő kell a meglepetés miatt így a mozgást megakadályozhatja a csapat. A céljuk elég egyértelmű: Útját állni a rohamnak míg a többi rémség az ő vonaluk mögött sorakozik fel "biztonságban".
A két szellem lassan szertefoszlik a szemek elől.
A fekete bőrűek közül az egyik kitünteti figyelmével a legelöl rohanók közül egyet, elsőként Turrogra emeli tekintetét. A törpe harcos egy röpke szemvillanásként látja maga előtt a rémség arcát, nem zavarja meg, rohanhat tovább. Szinte semmiség volt tán.
De a következő pillanatban a háttérben ha valaki rátekint a rémségre, akkor amaz hirtelen változni kezd, amorf alakot ölt, majd manifesztálódik. Pár pillanat csupán és Tuggor a behemót már nincs egyedül. Az ellenség soraiban Önmagát látja viszont, ott áll, teljes menetfelszelésben, kezében fegyvere s rajta páncélzata, mintha csak tükörkép volna. Egyetlen apró különbség látszik csupán, az írisz, merthogy a másiknak az csupán olajos feketeség.
A másik fekete rém a csuhás mellett marad, egyelőre.
Ekkor vágódik a lovas roham a pajzsfalba.
Az elülső hármas bizony még jócskán azzal van elfoglalva amit Worenth bombája okozott nekik így egyértelmű a tarolás. A lovas roham és a bomba hatásának ellenére is, érzik az elülső becsapódók, hogy kegyetlen masszívak. De ez momentán nem segít, hanyatt vágódnak a fekete földbe döngölik őket a nehéz lovak. De csupán az elülső hármat. A többi szép lassan zárja a félgyűrűt.
Ez alatt van idő a hátsó sorban lévő íjász orknak is helyezkedni. A varázslat hatósugara messze nem végtelen ezért az íjászokat már el sem érte a robbanás. De a helyzet amit talál magának éppen megfelelő, amíg nem szúrják addig egy kisebb dombtetőről már szórhatja is az áldást. Az ellenséges íjászok is éppen erre készülnek de az ork korábban lőhet náluk jóval. A célpont nem mozgó, nincs is túl messze és viszonylag közel állnak egymáshoz így a lövedék repül és bizony talál is. Ha nem is tökéletes fejlövés lesz de a mellpáncélmaradványt találja el amit át is visz a számszeríj és a csontos rém hátra lódul a lendülettől aztán érkezik a következő találat is ami hátra is vágja és a földbe csapódik a csontkatona. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.18 22:07:24
//A hátsó csapatok//
* A parancsnok miután letudta mondandóját részéről lezártnak tekinti az ügyet. Az összevisszaság várható, de jelen helyzetben abszolút értelmetlen és továbbra is balga dolog. Persze erre ő már nincs sajnos mit reagáljon hiszen ő részéről a magával vitt 6 fős kis csapattal kicsit odébb vonul, hogy az egyik szélen felvegyen egy pozíciót. *
- Segítsétek az előőrsöt távolról!
* Kiált oda kissé hangosabban hiszen odébb van, a kis mozgolódást gondolja majd letudják, bizonyára csapatmozgást vitatnak meg. Marhára reméli, hogy épp a többiek is azzal foglalkoznak amivel Ők: a lényeggel ami éppen előttük van. *
//Törpe és Ork csapat, plusz egy mágus//
* A roham megindul s a hangoskodásra a lények a immár a lesből támadókra emelik túlvilági tekintetüket. A meglepetés ereje hatásos dolog, Worenth megkezdi a varázslatát és sikerrel is jár. A csapat időben ugrik félre de így is kapnak a lökőhullámból a túl közel lévők. A pajzsukat a földre szegező holt harcosokig elér a robbanási hullám, de a mágus ereje bizony nem elegendő, hogy felborítsa őket. Hátrébb csúsznak ugyan páran, az első sorban de fel nem borulnak. A szellemekre, lévén nincs anyagi testük, nincs hatása. Sikoltva fordulnak a csapat felé és üvöltenek bele a távolba. A csuhás fordul is, és Turrog bánatára nem ő rá szegezi sötétlő tekintetét hanem bizony a mágiahasználóra, Worenthre. Reakcióként földöntúli hangon mormol, majd egy mozdulatot tesz. Ha Worenth ismeri a varázslatot akkor felismerheti annak alapján: Kombinált mana aura. Ha nem akkor csupán a kántálást látja ő is mint a többiek.
Ahogy a csapat megjelenik a 12 fős körben álló csoport mozdul is rögvest. Az elülső három volt aki kapott a lökőhullámból így ő rájuk szabadon támadhatnak az első sorban rohamozók lévén vissza kell nyerjék egyensúlyuk.
A meglepetésnek hála idő kell a többinek míg alakzatba formálódnak, de mindenesetre megkezdik a mozgást. A körből kiflit alakot formálnak, hogy a csapatot féloldalasan bekerítsék. Persze ehhez idő kell a meglepetés miatt így a mozgást megakadályozhatja a csapat. A céljuk elég egyértelmű: Útját állni a rohamnak míg a többi rémség az ő vonaluk mögött sorakozik fel "biztonságban".
A két szellem lassan szertefoszlik a szemek elől.
A fekete bőrűek közül az egyik kitünteti figyelmével a legelöl rohanók közül egyet, elsőként Turrogra emeli tekintetét. A törpe harcos egy röpke szemvillanásként látja maga előtt a rémség arcát, nem zavarja meg, rohanhat tovább. Szinte semmiség volt tán.
De a következő pillanatban a háttérben ha valaki rátekint a rémségre, akkor amaz hirtelen változni kezd, amorf alakot ölt, majd manifesztálódik. Pár pillanat csupán és Tuggor a behemót már nincs egyedül. Az ellenség soraiban Önmagát látja viszont, ott áll, teljes menetfelszelésben, kezében fegyvere s rajta páncélzata, mintha csak tükörkép volna. Egyetlen apró különbség látszik csupán, az írisz, merthogy a másiknak az csupán olajos feketeség.
A másik fekete rém a csuhás mellett marad, egyelőre.
Ekkor vágódik a lovas roham a pajzsfalba.
Az elülső hármas bizony még jócskán azzal van elfoglalva amit Worenth bombája okozott nekik így egyértelmű a tarolás. A lovas roham és a bomba hatásának ellenére is, érzik az elülső becsapódók, hogy kegyetlen masszívak. De ez momentán nem segít, hanyatt vágódnak a fekete földbe döngölik őket a nehéz lovak. De csupán az elülső hármat. A többi szép lassan zárja a félgyűrűt.
Ez alatt van idő a hátsó sorban lévő íjász orknak is helyezkedni. A varázslat hatósugara messze nem végtelen ezért az íjászokat már el sem érte a robbanás. De a helyzet amit talál magának éppen megfelelő, amíg nem szúrják addig egy kisebb dombtetőről már szórhatja is az áldást. Az ellenséges íjászok is éppen erre készülnek de az ork korábban lőhet náluk jóval. A célpont nem mozgó, nincs is túl messze és viszonylag közel állnak egymáshoz így a lövedék repül és bizony talál is. Ha nem is tökéletes fejlövés lesz de a mellpáncélmaradványt találja el amit át is visz a számszeríj és a csontos rém hátra lódul a lendülettől aztán érkezik a következő találat is ami hátra is vágja és a földbe csapódik a csontkatona. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.18 22:07:24
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:09:45
Üzenet elküldve: 2016-02-18 21:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Egyesített seregek//
*Az elf gúnyolódását követően a hatalmas termetű Tharg harcos fellépése alaposan felkavarja az állóvizet. A legnagyobb baj, hogy az oroszlánfejes lovagnak minden szava igaz, sajnos. Aoneer jogosan vár el engedelmességet a beosztottjaitól, de ezt talán finomabb eszközökkel is megpróbálhatta volna elérni. A kolosszus riposztja azonban hatalmas pofon az őrmester önérzetének és a hatás nem marad el. A félvér már meg sem lepődik amikor a felettese kifordítja lovát az elffel szemben és rászegezi fegyverét, sőt vele egy ütemben mozdul ő is egyrészt, hogy helyet adjon a manőverhez, másrészt azért, hogy nyomatékot adjon Aoneer szavainak. Így kívánja megmutatni, mind a Tharg seregnek, mind pedig a velük érkező önkénteseknek, hogy a Városőrség összetart, és, hogy az ő harci moráljukkal és fegyelmükkel nincs semmi probléma. Erősen reméli, hogy ezt mindenki érteni fogja, mert az imént kiderült, hogy az idegen harcos nagyon is egy kalap alá veszi az egész csapatot.
Amikor az őrmester belekezd a számolásba, mivel jobbjában már ott a rövid kard, bal kezével elengedi a kantárt és a mellkasán keresztbe vettet szíjon rögzített dobótőrök felé nyúl. Arra az esetre, ha valaki botor módon a felszíni nőstény védelmére kelne.*
//Egyesített seregek//
*Az elf gúnyolódását követően a hatalmas termetű Tharg harcos fellépése alaposan felkavarja az állóvizet. A legnagyobb baj, hogy az oroszlánfejes lovagnak minden szava igaz, sajnos. Aoneer jogosan vár el engedelmességet a beosztottjaitól, de ezt talán finomabb eszközökkel is megpróbálhatta volna elérni. A kolosszus riposztja azonban hatalmas pofon az őrmester önérzetének és a hatás nem marad el. A félvér már meg sem lepődik amikor a felettese kifordítja lovát az elffel szemben és rászegezi fegyverét, sőt vele egy ütemben mozdul ő is egyrészt, hogy helyet adjon a manőverhez, másrészt azért, hogy nyomatékot adjon Aoneer szavainak. Így kívánja megmutatni, mind a Tharg seregnek, mind pedig a velük érkező önkénteseknek, hogy a Városőrség összetart, és, hogy az ő harci moráljukkal és fegyelmükkel nincs semmi probléma. Erősen reméli, hogy ezt mindenki érteni fogja, mert az imént kiderült, hogy az idegen harcos nagyon is egy kalap alá veszi az egész csapatot.
Amikor az őrmester belekezd a számolásba, mivel jobbjában már ott a rövid kard, bal kezével elengedi a kantárt és a mellkasán keresztbe vettet szíjon rögzített dobótőrök felé nyúl. Arra az esetre, ha valaki botor módon a felszíni nőstény védelmére kelne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258