Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-02 10:25:28
Üzenet elküldve: 2016-03-02 10:25:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
~A szurok sincs ilyen fekete...~
*Rohan át elméjén a gondolat, majd régi otthona és szülővárosa Taakeslottet jut eszébe. Hrothgaar gyermekkorában a tárnaváros egy része földrengés következtében beomlott, és a törpe jól emlékszik még a földalatti mentőakciókra és helyreállító-munkálatokra. A fiatal Hrothgaar egyszer napokra egyedül maradt egy utólagos földmozgás következtében beszakadó földalatti folyosón. A sötétség akkor és ott ette be magát örökre a törpe szívébe és elméjébe.*
~Ez a sötétség nem tart örökké. Az egyetlen sötétség, ami örökké tart, a halálom után várhat rám, de az Istennő az arra érdemeseket kiemeli az elmúlás sötétjéből és maga mellé ülteti.~
*A régi passzus felidézése megnyugtatja Hrothgaar-t, aki nagyot nyel és újra törpe nyelven szólal meg. Lelkét elhagyja a sötéttől való félelem és helyére a bátorság veszi be magát.*
~Össze kell rázódnunk, nem álljuk meg a helyünket külön-külön!~
*Fogalmazódik meg benne a gondolat és tervet ötöl ki: az igazi Turrog az imént tett tanúbizonyságot arról, hogy ismeri és használja a törpe nyelvet. Az imposztor nem ismerheti azt. Nem látott törpét az ellenség sorai között, ha pedig nincs törpe, akkor egy holtakból és lidércekből álló alakulatból ki ismerhetné a törpék ősi és nehéz nyelvét? Így okoskodik magában, erre építi tervét.*
- Turrog! A hanghoz! Hozzám!
*Kiáltja Hrothgaar az acélosan csengő törpe nyelven. Mirakh-ot maga mellé vonja és úgy szól mindkét társához.*
- Törpék! Hát a háthoz! Mozog körbe!
*Rövid, jól érthető instrukciókat ad, melynek lényege, hogy a három törpe vállt vállnak vetve egy kis "körbe", esetükben háromszög alakzatba rendeződjön és köröző mozgást kezdjenek. Hallja, hogy valaki közeledik, de hogy ki az, az igazi, vagy az ál-Turrog, azt csak egy módon tudhatja meg.*
- Barát vagy ellen? Barát vagy ellen?
*Kérdezi ingerülten Hrothgaar a törpék nyelvén és már emeli is harci kalapácsát, hogy lesújtson az érkezőre, ha az nem adna választ. Viszont, ha megérkezik a várt válasz a nyelvük szavain, akkor az csakis Turrog lehet és azzal ki is alakíthatják a kis védekező alakzatukat. Amint mindhárman beállnak a háromszögbe, vállt vállnak vetve, Hrothgaar újra megszólal.*
- Mozgás körbe! Balra! Védekezz!
*Hangja határozott, erőtől és elszántságtól duzzadó. A diktált tempó pedig lassú, nem szaladgálnak ők, mint a fejüket vesztett csirkék. Három állig felfegyverzett törpe harcosról van szó, erejük és fegyveres tudásuk párját ritkítja szerte Lanawinon. Nem lesz könnyű velük elbánni.*
//Front//
~A szurok sincs ilyen fekete...~
*Rohan át elméjén a gondolat, majd régi otthona és szülővárosa Taakeslottet jut eszébe. Hrothgaar gyermekkorában a tárnaváros egy része földrengés következtében beomlott, és a törpe jól emlékszik még a földalatti mentőakciókra és helyreállító-munkálatokra. A fiatal Hrothgaar egyszer napokra egyedül maradt egy utólagos földmozgás következtében beszakadó földalatti folyosón. A sötétség akkor és ott ette be magát örökre a törpe szívébe és elméjébe.*
~Ez a sötétség nem tart örökké. Az egyetlen sötétség, ami örökké tart, a halálom után várhat rám, de az Istennő az arra érdemeseket kiemeli az elmúlás sötétjéből és maga mellé ülteti.~
*A régi passzus felidézése megnyugtatja Hrothgaar-t, aki nagyot nyel és újra törpe nyelven szólal meg. Lelkét elhagyja a sötéttől való félelem és helyére a bátorság veszi be magát.*
~Össze kell rázódnunk, nem álljuk meg a helyünket külön-külön!~
*Fogalmazódik meg benne a gondolat és tervet ötöl ki: az igazi Turrog az imént tett tanúbizonyságot arról, hogy ismeri és használja a törpe nyelvet. Az imposztor nem ismerheti azt. Nem látott törpét az ellenség sorai között, ha pedig nincs törpe, akkor egy holtakból és lidércekből álló alakulatból ki ismerhetné a törpék ősi és nehéz nyelvét? Így okoskodik magában, erre építi tervét.*
- Turrog! A hanghoz! Hozzám!
*Kiáltja Hrothgaar az acélosan csengő törpe nyelven. Mirakh-ot maga mellé vonja és úgy szól mindkét társához.*
- Törpék! Hát a háthoz! Mozog körbe!
*Rövid, jól érthető instrukciókat ad, melynek lényege, hogy a három törpe vállt vállnak vetve egy kis "körbe", esetükben háromszög alakzatba rendeződjön és köröző mozgást kezdjenek. Hallja, hogy valaki közeledik, de hogy ki az, az igazi, vagy az ál-Turrog, azt csak egy módon tudhatja meg.*
- Barát vagy ellen? Barát vagy ellen?
*Kérdezi ingerülten Hrothgaar a törpék nyelvén és már emeli is harci kalapácsát, hogy lesújtson az érkezőre, ha az nem adna választ. Viszont, ha megérkezik a várt válasz a nyelvük szavain, akkor az csakis Turrog lehet és azzal ki is alakíthatják a kis védekező alakzatukat. Amint mindhárman beállnak a háromszögbe, vállt vállnak vetve, Hrothgaar újra megszólal.*
- Mozgás körbe! Balra! Védekezz!
*Hangja határozott, erőtől és elszántságtól duzzadó. A diktált tempó pedig lassú, nem szaladgálnak ők, mint a fejüket vesztett csirkék. Három állig felfegyverzett törpe harcosról van szó, erejük és fegyveres tudásuk párját ritkítja szerte Lanawinon. Nem lesz könnyű velük elbánni.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-02 08:29:11
Üzenet elküldve: 2016-03-02 08:29:11
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*A kis terv bejön, Qira pedig pontosan céloz, ami jelen esetben nagyon fontos tényező.*
-Ez az! Szép volt!
*Mindenképpen dicséretet érdemelnek az orkok, mivel gondolkodás nélkül zúznak bele az ellenségbe, méghozzá nem is olyan gyengén.*
-Próbálj még kilőni valakit! *mondja az ork íjásznak aki bizonyára még mellette áll. A mágus sem tétlenkedik sokat, rögtön tudja mi a teendő, de mielőtt bármit is véghez vinne keresztülhúzzák a számítását.
Egy pillanat alatt megjelenik egy másik Worenth! Kiköpött hasonmása az eredetinek, mintha csak az ikertestvére lenne, akit rég nem látott, egyedül az a bizonyos szem árulkodhat a másságról, már ha ennek is megváltozik a szeme. Persze némileg meglepődik a mágus, ki is ne lepődne meg ezen? Ennek ellenére sikerül hamar észhez térni, talán hamarabb is mint várná. A kántálást megkezdi a hasonmás Worenth, és az igazi sem sokat tétlenkedik... mondhatni nem szeretné megvárni a kántálás végét, hanem egyszerűen megelőzi. Két gyors lépés előre, előrenyújtja jobb kezét, amivel szintén csökkenti kicsit a távolságot kettejük között, majd jön a villámgyors kézmozdulat... a cél egyértelműen a másolat Worenth. Egy olyan varázslatot fog létrehozni reményei szerint, ami egyrészről megzavarja a hasonmás hóhajút, másrészről meg nem engedi bevarázsolni bármit is tervez. Ha esetleg nem jön be a varázslata, akkor sajnos a kántálás befejezését nem tudja megakadályozni.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a közvetlenül előtte lévő célszemélyt eltéríti eredeti szándékától a következő egy körre.
//Front//
*A kis terv bejön, Qira pedig pontosan céloz, ami jelen esetben nagyon fontos tényező.*
-Ez az! Szép volt!
*Mindenképpen dicséretet érdemelnek az orkok, mivel gondolkodás nélkül zúznak bele az ellenségbe, méghozzá nem is olyan gyengén.*
-Próbálj még kilőni valakit! *mondja az ork íjásznak aki bizonyára még mellette áll. A mágus sem tétlenkedik sokat, rögtön tudja mi a teendő, de mielőtt bármit is véghez vinne keresztülhúzzák a számítását.
Egy pillanat alatt megjelenik egy másik Worenth! Kiköpött hasonmása az eredetinek, mintha csak az ikertestvére lenne, akit rég nem látott, egyedül az a bizonyos szem árulkodhat a másságról, már ha ennek is megváltozik a szeme. Persze némileg meglepődik a mágus, ki is ne lepődne meg ezen? Ennek ellenére sikerül hamar észhez térni, talán hamarabb is mint várná. A kántálást megkezdi a hasonmás Worenth, és az igazi sem sokat tétlenkedik... mondhatni nem szeretné megvárni a kántálás végét, hanem egyszerűen megelőzi. Két gyors lépés előre, előrenyújtja jobb kezét, amivel szintén csökkenti kicsit a távolságot kettejük között, majd jön a villámgyors kézmozdulat... a cél egyértelműen a másolat Worenth. Egy olyan varázslatot fog létrehozni reményei szerint, ami egyrészről megzavarja a hasonmás hóhajút, másrészről meg nem engedi bevarázsolni bármit is tervez. Ha esetleg nem jön be a varázslata, akkor sajnos a kántálás befejezését nem tudja megakadályozni.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a közvetlenül előtte lévő célszemélyt eltéríti eredeti szándékától a következő egy körre.
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-02 01:04:14
Üzenet elküldve: 2016-03-02 01:04:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*A jó öreg taktika sikeres - annak ellenére is, hogy a páncélozott csontkollekció maga elé kapja a pajzsát -, a kolosszus előtt álló ellenfél hanyatt esik, lehetőséget kínálva a taposásra.
A vasalt csizmatalp elemi erővel tapos a csontváz koponyájára, émelyítő reccsenéssel zúzva be az évszázados csontot, majd a nyakat a fejhez rögzítő kötések is megadják magukat és az összezúzott fej leválik a testről.
Az emberóriás már lépne is tovább, hogy a thag vezér mellé robogjon, amikor valami megakasztja a mozgásban.
A lendület vinné előre, de a bokáját bilincsbe verő erő miatt féltérdre esik, pajzsával keres támaszt, hogy egyensúlyát megőrizze, derékból fordulva vissza, hogy megnézze, mi okozta megtorpanását.
Az acél oroszlánpofa alatt megfeszülnek állkapcsán az izmok, amikor látja a fejetlen csontvázharcost mozdulni. Ezek valóban nem azok az "egyszerű" holtak, amelyekkel a Kikötőben dolguk akadt, azokat a fej összezúzása megállásra kényszerített.
De nincs idő ezen gondolkodni - a kolosszus nem vét ekkora hibát -, az ellenfél még harcképes, tehát minél előbb harcképtelenné kell tenni, hisz minden pillanat számít.
Mindkettőjüknek fel kell állniuk, a csontváz ebből a szempontból rosszabb helyzetben van, hisz neki a hátáról kell talpra kecmeregnie, mint valami groteszk bogárnak.
A kolosszus nem várja ezt meg, a harc alapvető szabálya, hogy a lehetőségeket azonnal és maradéktalanul ki kell használni. Féltérdről süllyesztett állásba tornázza magát a pajzsról felnyomva súlyát, széles ívben lendül a mesterpallos térdmagasságban, hogy a felállni készülő csontvázharcos mozdulatát elkaszálva, újra földre kényszerítse a holt lelket, majd ezután szinte azonnal érkezik felülről az élezett peremű acélpajzs, hogy zúzással felérő csapást mérjen a mellvért oldalára teljes súlyát beleadva, ahol az acél a leggyengébb - a holtak vértje amúgy is rozsdás, megette az idő -, hogy alatta egyaránt törjön össze bordát, gerincet.
Ennek már elégnek kell lennie, mert ha mégsem, a kolosszus addig csépeli a földön fetrengő csontvázat, míg csak törött acéllemezek és finom csontpor marad utána.
De reméli, hogy erre nem lesz szükség.
HA sikerült a terve, a láblevágás és a bordák-gerinc bezúzása elégnek bizonyul, és még van ideje, felméri a helyzetét.
Kagan végzett a szellemmel és a távolról közeledő lovasnak szenteli figyelmét. Khan a hasonmásával folytat nehéz harcot, a többiek szanaszét, a harctér közepén sötétség takarja el naparany tekintete elől az odabent zajló eseményeket.
A kolosszus gyorsan dönt, ledobja pajzsát, combtokjából előhúzza a dobásra is alkalmas hosszú pengéjű tőrt és egyetlen mozdulattal metszi le a szoros, hószín fonatot, mely eddig a hátát verdeste. Most már senki sem keverheti össze a Holt Sereg alakváltójával.
Ha végzett, a tőrt a saját alakját felvevő lény széles háta felé hajítja teljes erőből, amikor az éppen támad a félszeműre.
Nem hiszi, hogy sok kárt tehet benne - főleg, ha ugyanolyan páncélt visel, mint ő most -, de talán esélyt ad Khannak egy támadásra, ha sikerül dobásával elterelnie az alakváltó figyelmét egy pillanatra.
Oldaláról leakasztja ballal a láncos buzogányt, majd megindul Kagan felé. Ha minden igaz, akad még egy páncélos csontvázharcos, azt szemeli ki, hogy "páncélnyitogatónak" keresztelt fegyverpárosításával meginduljon. Ha vele végzett, majd csatlakozik a tharg vezérhez, hogy fogadják az ismeretlen démonlovast.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.02 01:12:21
//Közép//
*A jó öreg taktika sikeres - annak ellenére is, hogy a páncélozott csontkollekció maga elé kapja a pajzsát -, a kolosszus előtt álló ellenfél hanyatt esik, lehetőséget kínálva a taposásra.
A vasalt csizmatalp elemi erővel tapos a csontváz koponyájára, émelyítő reccsenéssel zúzva be az évszázados csontot, majd a nyakat a fejhez rögzítő kötések is megadják magukat és az összezúzott fej leválik a testről.
Az emberóriás már lépne is tovább, hogy a thag vezér mellé robogjon, amikor valami megakasztja a mozgásban.
A lendület vinné előre, de a bokáját bilincsbe verő erő miatt féltérdre esik, pajzsával keres támaszt, hogy egyensúlyát megőrizze, derékból fordulva vissza, hogy megnézze, mi okozta megtorpanását.
Az acél oroszlánpofa alatt megfeszülnek állkapcsán az izmok, amikor látja a fejetlen csontvázharcost mozdulni. Ezek valóban nem azok az "egyszerű" holtak, amelyekkel a Kikötőben dolguk akadt, azokat a fej összezúzása megállásra kényszerített.
De nincs idő ezen gondolkodni - a kolosszus nem vét ekkora hibát -, az ellenfél még harcképes, tehát minél előbb harcképtelenné kell tenni, hisz minden pillanat számít.
Mindkettőjüknek fel kell állniuk, a csontváz ebből a szempontból rosszabb helyzetben van, hisz neki a hátáról kell talpra kecmeregnie, mint valami groteszk bogárnak.
A kolosszus nem várja ezt meg, a harc alapvető szabálya, hogy a lehetőségeket azonnal és maradéktalanul ki kell használni. Féltérdről süllyesztett állásba tornázza magát a pajzsról felnyomva súlyát, széles ívben lendül a mesterpallos térdmagasságban, hogy a felállni készülő csontvázharcos mozdulatát elkaszálva, újra földre kényszerítse a holt lelket, majd ezután szinte azonnal érkezik felülről az élezett peremű acélpajzs, hogy zúzással felérő csapást mérjen a mellvért oldalára teljes súlyát beleadva, ahol az acél a leggyengébb - a holtak vértje amúgy is rozsdás, megette az idő -, hogy alatta egyaránt törjön össze bordát, gerincet.
Ennek már elégnek kell lennie, mert ha mégsem, a kolosszus addig csépeli a földön fetrengő csontvázat, míg csak törött acéllemezek és finom csontpor marad utána.
De reméli, hogy erre nem lesz szükség.
HA sikerült a terve, a láblevágás és a bordák-gerinc bezúzása elégnek bizonyul, és még van ideje, felméri a helyzetét.
Kagan végzett a szellemmel és a távolról közeledő lovasnak szenteli figyelmét. Khan a hasonmásával folytat nehéz harcot, a többiek szanaszét, a harctér közepén sötétség takarja el naparany tekintete elől az odabent zajló eseményeket.
A kolosszus gyorsan dönt, ledobja pajzsát, combtokjából előhúzza a dobásra is alkalmas hosszú pengéjű tőrt és egyetlen mozdulattal metszi le a szoros, hószín fonatot, mely eddig a hátát verdeste. Most már senki sem keverheti össze a Holt Sereg alakváltójával.
Ha végzett, a tőrt a saját alakját felvevő lény széles háta felé hajítja teljes erőből, amikor az éppen támad a félszeműre.
Nem hiszi, hogy sok kárt tehet benne - főleg, ha ugyanolyan páncélt visel, mint ő most -, de talán esélyt ad Khannak egy támadásra, ha sikerül dobásával elterelnie az alakváltó figyelmét egy pillanatra.
Oldaláról leakasztja ballal a láncos buzogányt, majd megindul Kagan felé. Ha minden igaz, akad még egy páncélos csontvázharcos, azt szemeli ki, hogy "páncélnyitogatónak" keresztelt fegyverpárosításával meginduljon. Ha vele végzett, majd csatlakozik a tharg vezérhez, hogy fogadják az ismeretlen démonlovast.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.02 01:12:21
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-01 23:00:36
Üzenet elküldve: 2016-03-01 23:00:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*Még hallja Gabrien válaszát, de aztán már kénytelen a Szellemre koncentrálni. Két vágás, védekezés és megfontolás nélkül. Bejön, de azért Kagannak kissé rezgett a segge, mert nem akarta újra átélni a dög érintését - rossz volt, azok közül a rossz dolgok közül, amik ellen kevés a konok düh és akarat.*
*Kiköp egy adag vért - földet éréskor elharapta a száját, de csak most vette észre - és vadul körbepillant.*
~ Szellemet ölni mágiával és mesterkarddal lehet, de nem egyszerű. Gyengék vagyunk... ~ *fut át rajta a gondolat, mikor eszébe jut, hogy egyesített hadaiban alig öt harcosnak van kellő felszerelése ilyen ellenféllel szemben.*
- Thargok! Hozzám! *hördül, de látja, hogy Khan és Gabrien még a holtakkal van elfoglalva, Akheel csapata pedig az íjászokat kezdte darálni; a Vörös Vadász nyilván most szerez némi alapanyagot az új nyakláncához.*
*A jobb szárnyán a városőrök eltűnnek a törpéket és orkokat is elnyelő sötétgömbben, így "szinte" egyedül marad. Ekkor vetődik mellé a sötételf.*
- Átok! *villan szeme először
Qu'yl Vyrae felé, majd azonnal a lovast keresi.*
- Ne engedj holtat a közelembe, mélységi! *acsarogja, majd pajzsát végre bal kezébe veszi.*
- Utállak! *mordul a vadul közeledő lovas felé, aki élőket és valókat megszégyenítő sebességgel közeledik. Kagan a csontjaiban érzi, hogy ez a lovas jóval nagyobb kihívás lesz, mint a Szellem volt, és már azzal sem szívesen akaszkodott össze egyedül.*
*Mivel nincs most ellenfele, ezért (ha nem támad rá közvetlenül semmi) lassú, megfontolt léptekkel indul meg a közeledő lovas felé. Lovát nem keresi meg, különben is: földön jobbak az esélyei. Látja, hogy Aletai megpróbálja elvágni a lovas útját, de nem valószínű, hogy el tudja csípni.*
- Ne ijedj meg, mélységi... *szól hátra a vállá felett Q-nak, aztán mély levegőt vesz, és mágiáját is beleszőve hívja fel a figyelmét a lovasra.*
- THARG-O-DAR!
*Persze Kagan nem őrült meg. Nem akar egyedül megküzdeni valamivel, ami úgy száguld, mint egy megveszekedett griff, és nem rohanna meg egy harminc fős "vegyes gyülekezettel" egy ezer fős holtsereget. Mindössze csak improvizál, és erősen bízik benne, hogy lovagjai és Turrog a törpékkel előbb végeznek, mint hogy ténylegesen próbára kellene tennie a felé vágtatót. Ahhoz azonban, hogy győzzenek, egy időre fel kell tartania a Lovast.*
- Gyere, te fattyú, kóstolj egy kis jeges acélt! *még van egy kis ideje, amíg a lovas odaér. Hátát a sötételf fedezi, és talán Kagan is ki tud valamit találni addig.*
A varázsló kiált egyet, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
//Közép//
*Még hallja Gabrien válaszát, de aztán már kénytelen a Szellemre koncentrálni. Két vágás, védekezés és megfontolás nélkül. Bejön, de azért Kagannak kissé rezgett a segge, mert nem akarta újra átélni a dög érintését - rossz volt, azok közül a rossz dolgok közül, amik ellen kevés a konok düh és akarat.*
*Kiköp egy adag vért - földet éréskor elharapta a száját, de csak most vette észre - és vadul körbepillant.*
~ Szellemet ölni mágiával és mesterkarddal lehet, de nem egyszerű. Gyengék vagyunk... ~ *fut át rajta a gondolat, mikor eszébe jut, hogy egyesített hadaiban alig öt harcosnak van kellő felszerelése ilyen ellenféllel szemben.*
- Thargok! Hozzám! *hördül, de látja, hogy Khan és Gabrien még a holtakkal van elfoglalva, Akheel csapata pedig az íjászokat kezdte darálni; a Vörös Vadász nyilván most szerez némi alapanyagot az új nyakláncához.*
*A jobb szárnyán a városőrök eltűnnek a törpéket és orkokat is elnyelő sötétgömbben, így "szinte" egyedül marad. Ekkor vetődik mellé a sötételf.*
- Átok! *villan szeme először
Qu'yl Vyrae felé, majd azonnal a lovast keresi.*
- Ne engedj holtat a közelembe, mélységi! *acsarogja, majd pajzsát végre bal kezébe veszi.*
- Utállak! *mordul a vadul közeledő lovas felé, aki élőket és valókat megszégyenítő sebességgel közeledik. Kagan a csontjaiban érzi, hogy ez a lovas jóval nagyobb kihívás lesz, mint a Szellem volt, és már azzal sem szívesen akaszkodott össze egyedül.*
*Mivel nincs most ellenfele, ezért (ha nem támad rá közvetlenül semmi) lassú, megfontolt léptekkel indul meg a közeledő lovas felé. Lovát nem keresi meg, különben is: földön jobbak az esélyei. Látja, hogy Aletai megpróbálja elvágni a lovas útját, de nem valószínű, hogy el tudja csípni.*
- Ne ijedj meg, mélységi... *szól hátra a vállá felett Q-nak, aztán mély levegőt vesz, és mágiáját is beleszőve hívja fel a figyelmét a lovasra.*
- THARG-O-DAR!
*Persze Kagan nem őrült meg. Nem akar egyedül megküzdeni valamivel, ami úgy száguld, mint egy megveszekedett griff, és nem rohanna meg egy harminc fős "vegyes gyülekezettel" egy ezer fős holtsereget. Mindössze csak improvizál, és erősen bízik benne, hogy lovagjai és Turrog a törpékkel előbb végeznek, mint hogy ténylegesen próbára kellene tennie a felé vágtatót. Ahhoz azonban, hogy győzzenek, egy időre fel kell tartania a Lovast.*
- Gyere, te fattyú, kóstolj egy kis jeges acélt! *még van egy kis ideje, amíg a lovas odaér. Hátát a sötételf fedezi, és talán Kagan is ki tud valamit találni addig.*
A varázsló kiált egyet, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:52:48
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:52:48
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
*Az idő telik és a sötétség előbb vagy utóbb el fog oszlani. Sajnos az odabent lévőknek már nincs annyi idejük, legalábbis valószínűleg nincs. Nem tudni mi van odabent, nem tudni hányan vannak, vagy éppen, hogy mi a frászt terveznek ezzel az őket letakaró burokkal, és ez az őrmester szerint piszkosul idegesítő. Egy elképesztően ostoba vicc aminek a kiagyalója, vagyis az az oszladozó mágusmaradék, megérett a felszeletelésre.*
-Legyen. *Mondja a két mélységinek. Megbízhatatlan korcs fajtának tartja a szurkosokat. Bajkeverőknek akikkel mindig csak a baj van. Első szolgálati napján rögtön kettő is a rács mögé került, az egyik megpróbálta megölni a hadnagyot, és már fáj a foga arra a bizonyos szegénynegyedi bandavezérre is. Azonban így, hogy a front közepén két fekete elf, és egy rakás ork küzd az élőholtakkal miközben a lombrágók odakint ücsörögnek egy dombtetőn... finoman szólva is át kell értékelnie a dolgokat.
Lováról leakasztja a kantárt, majd egy egyszerű hurokkal az övére köti, másik végét pedig a benga felé nyújtja. Mindhármuknak volt lova, amit ugye már nem használhatnak, és ez a három kantár ki is adja azt a bizonyos köteléket. Már csak arra kell vigyázniuk, hogy ha valamelyikük orra borul akkor a másik kettő felrántsa, különben az áldás hamar átokká válhat. Ezúttal jobb oldalt foglal helyet Larsgrendius mögött. Némileg csodálja a férfi bátorságát, és bizony komoly önmérséklet kell hozzá, hogy ne álljon a kétfős kompánia élére és vezesse akciójukat a sötétség leple alatt. Ami úgy valószínűleg az ő halálával érne véget, amint belegyalogol egy lándzsába, vagy kardba. Alabárdját jobb kezével tartja ezzel lezárva az oldalát és remélhetőleg megállítva az ellenséget, ha az rá akarna vetődni. A bal oldalt meghagyja a nősténynek, aki ha ennek ellenére mégis mögötte jelenne meg, afféle bohókás százlábúvá változtatva ezzel a csapatot, akkor maximum egy rosszalló arckifejezést küld feléje, és a helyett, hogy még több időt pocsékolna el azzal, hogy mennyire előnytelennek tartja ezt az alakzatot, a benga által is javasolt ék helyett, inkább belép a sötétségbe. Elvégre valahol odabent valaki haldoklik.*
-Majd igyekszem. *Mondja a nősténynek, és még csak megsértődni sem hajlandó a dolgon, pedig most már volna min. Egy ideális világban most eltársalognának egy tea mellett a bajtársakhoz való hozzáállásról, de egy ideális világban a lombrágókat is lett volna idejük úri keretek között agyonlőni.*
-Merre? *Teszi fel ezt a kérdést röviden. Elvégre nem tudja észrevett e valamelyikük valamit, társat, ellenséget, egy nagy kutyaszart az út közepén amit nem ártana kikerülniük. Majd ha megkapja a választ akkor bal kezének két ujját szájába véve hatalmasat füttyent, és városi őrségben edzett hangjával beleordít a sötétségbe.*
-Aki életben van jelezze. *Szeretné hamar felhívni magára mind a bajtársak mind az ellenség figyelmét. Semmi kedve keresgélni őket a sötétben. Ha valaki velük van az tudassa, aki meg ellenük az most belerohanhat a lándzsájába. Eszement taktika, de most még visszakozhatnak. Csak egy lépést kell hátrálniuk és ismét a szabad ég alatt vannak, és nem kell a sötétben bóklászniuk.*
//Bal szárny//
*Az idő telik és a sötétség előbb vagy utóbb el fog oszlani. Sajnos az odabent lévőknek már nincs annyi idejük, legalábbis valószínűleg nincs. Nem tudni mi van odabent, nem tudni hányan vannak, vagy éppen, hogy mi a frászt terveznek ezzel az őket letakaró burokkal, és ez az őrmester szerint piszkosul idegesítő. Egy elképesztően ostoba vicc aminek a kiagyalója, vagyis az az oszladozó mágusmaradék, megérett a felszeletelésre.*
-Legyen. *Mondja a két mélységinek. Megbízhatatlan korcs fajtának tartja a szurkosokat. Bajkeverőknek akikkel mindig csak a baj van. Első szolgálati napján rögtön kettő is a rács mögé került, az egyik megpróbálta megölni a hadnagyot, és már fáj a foga arra a bizonyos szegénynegyedi bandavezérre is. Azonban így, hogy a front közepén két fekete elf, és egy rakás ork küzd az élőholtakkal miközben a lombrágók odakint ücsörögnek egy dombtetőn... finoman szólva is át kell értékelnie a dolgokat.
Lováról leakasztja a kantárt, majd egy egyszerű hurokkal az övére köti, másik végét pedig a benga felé nyújtja. Mindhármuknak volt lova, amit ugye már nem használhatnak, és ez a három kantár ki is adja azt a bizonyos köteléket. Már csak arra kell vigyázniuk, hogy ha valamelyikük orra borul akkor a másik kettő felrántsa, különben az áldás hamar átokká válhat. Ezúttal jobb oldalt foglal helyet Larsgrendius mögött. Némileg csodálja a férfi bátorságát, és bizony komoly önmérséklet kell hozzá, hogy ne álljon a kétfős kompánia élére és vezesse akciójukat a sötétség leple alatt. Ami úgy valószínűleg az ő halálával érne véget, amint belegyalogol egy lándzsába, vagy kardba. Alabárdját jobb kezével tartja ezzel lezárva az oldalát és remélhetőleg megállítva az ellenséget, ha az rá akarna vetődni. A bal oldalt meghagyja a nősténynek, aki ha ennek ellenére mégis mögötte jelenne meg, afféle bohókás százlábúvá változtatva ezzel a csapatot, akkor maximum egy rosszalló arckifejezést küld feléje, és a helyett, hogy még több időt pocsékolna el azzal, hogy mennyire előnytelennek tartja ezt az alakzatot, a benga által is javasolt ék helyett, inkább belép a sötétségbe. Elvégre valahol odabent valaki haldoklik.*
-Majd igyekszem. *Mondja a nősténynek, és még csak megsértődni sem hajlandó a dolgon, pedig most már volna min. Egy ideális világban most eltársalognának egy tea mellett a bajtársakhoz való hozzáállásról, de egy ideális világban a lombrágókat is lett volna idejük úri keretek között agyonlőni.*
-Merre? *Teszi fel ezt a kérdést röviden. Elvégre nem tudja észrevett e valamelyikük valamit, társat, ellenséget, egy nagy kutyaszart az út közepén amit nem ártana kikerülniük. Majd ha megkapja a választ akkor bal kezének két ujját szájába véve hatalmasat füttyent, és városi őrségben edzett hangjával beleordít a sötétségbe.*
-Aki életben van jelezze. *Szeretné hamar felhívni magára mind a bajtársak mind az ellenség figyelmét. Semmi kedve keresgélni őket a sötétben. Ha valaki velük van az tudassa, aki meg ellenük az most belerohanhat a lándzsájába. Eszement taktika, de most még visszakozhatnak. Csak egy lépést kell hátrálniuk és ismét a szabad ég alatt vannak, és nem kell a sötétben bóklászniuk.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:13:39
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:13:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
*Nem tartja vissza Rayt. A barbár csak melléjük csapódott, sem elszámolása, sem parancskövetése nincs feléjük. Más dolog, hogy ha mindenki a saját feje után menne egy harcmezőn, a káoszban egymást kaszabolhatnák le a harcolók. Szerencsére ez nem így van, az övéi mellette maradnak, bár Tyran hevessége, és lendülete jól érzékelhető a számára.*
-Na csak vigyázz a nagy szádra fiam, még elkenem a szélét.
*Mutatja meg az öklét vigyorogva Tyrannak. Az ifjú harcos vélhetően erősebb az öregnél, hiszen Tyran még élete útjának elején jár, míg Jelahan már inkább a vége felé. Persze tudja, hogy a kölyök csak ugratja, ami valamennyire jól esik, hiszen nem a tiszteletlenségnek, hanem a bajtársiasságnak a jele. Legalább is, Jelahan így gondolja.
Közben a megfigyelők közül az elf fickó lóra ugrik és elvágtat. Jelahan nem is igazán érti, mit zagyvál a fickó, de ésszerűtlennek tartja azt, hogy egyetlen lény elől a sok felé meneküljön. Csak megemeli a szemöldökét, majd az őket megszólító elf nő mellé araszoltatja a lovát.*
-Jelahan Ijaaz vagyok, az Owairat-ház fegyvermestere.
*Most éppen az. Korábban volt már tanító, volt mindenféle mester, meg karavánvezető is. Most a szükség úgy hozza, hogy fegyvermesterré avanzsálja magát.
Bemutatkozása után végig hallgatja Chiari beszámolóját, majd a fiatal harcosok felé pillant.*
-A szellemeket és a csuklyást tartsátok szemmel. Elrabolják az életeteket.
*Aztán elővonja a kardját, miután meghallgatta Kriag szavait is. A barbár harcos jó tanácsot mond, csak sajnos nem mindig kerülhető el egy harcban a nehézség.*
-Majd vigyázunk a mágiára Kriag. Menjünk, nézzük meg hogyan vág csontot a kardunk. Hejj!
*Rikkantja, majd megböki lova oldalát, melytől az állat megugrik kicsit, s száguldásba kezd. Bár Ray jó néhány perccel hamarabb indult, de mégiscsak gyalogláb van. A lovakkal hamar beérhetik, hogy ha szembetalálkozik a figyelők felé vágtató rémséggel, hát besegítsenek neki. Remélhetően Tyran és Kriag is követi a vén harcost. S mintha egyre járna gondolatuk, Ray is hátrapillant, és hívja őket.*
-Jövünk már Fiam, mit se félj!
*Vigyorogva kiáltja oda amannak, hiszen sejti a barbárnak eszében nincs félni. No meg azon is vigyorog, hogy bizony, régen nevezték már anyámasszony katonájának.*
//Megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
*Nem tartja vissza Rayt. A barbár csak melléjük csapódott, sem elszámolása, sem parancskövetése nincs feléjük. Más dolog, hogy ha mindenki a saját feje után menne egy harcmezőn, a káoszban egymást kaszabolhatnák le a harcolók. Szerencsére ez nem így van, az övéi mellette maradnak, bár Tyran hevessége, és lendülete jól érzékelhető a számára.*
-Na csak vigyázz a nagy szádra fiam, még elkenem a szélét.
*Mutatja meg az öklét vigyorogva Tyrannak. Az ifjú harcos vélhetően erősebb az öregnél, hiszen Tyran még élete útjának elején jár, míg Jelahan már inkább a vége felé. Persze tudja, hogy a kölyök csak ugratja, ami valamennyire jól esik, hiszen nem a tiszteletlenségnek, hanem a bajtársiasságnak a jele. Legalább is, Jelahan így gondolja.
Közben a megfigyelők közül az elf fickó lóra ugrik és elvágtat. Jelahan nem is igazán érti, mit zagyvál a fickó, de ésszerűtlennek tartja azt, hogy egyetlen lény elől a sok felé meneküljön. Csak megemeli a szemöldökét, majd az őket megszólító elf nő mellé araszoltatja a lovát.*
-Jelahan Ijaaz vagyok, az Owairat-ház fegyvermestere.
*Most éppen az. Korábban volt már tanító, volt mindenféle mester, meg karavánvezető is. Most a szükség úgy hozza, hogy fegyvermesterré avanzsálja magát.
Bemutatkozása után végig hallgatja Chiari beszámolóját, majd a fiatal harcosok felé pillant.*
-A szellemeket és a csuklyást tartsátok szemmel. Elrabolják az életeteket.
*Aztán elővonja a kardját, miután meghallgatta Kriag szavait is. A barbár harcos jó tanácsot mond, csak sajnos nem mindig kerülhető el egy harcban a nehézség.*
-Majd vigyázunk a mágiára Kriag. Menjünk, nézzük meg hogyan vág csontot a kardunk. Hejj!
*Rikkantja, majd megböki lova oldalát, melytől az állat megugrik kicsit, s száguldásba kezd. Bár Ray jó néhány perccel hamarabb indult, de mégiscsak gyalogláb van. A lovakkal hamar beérhetik, hogy ha szembetalálkozik a figyelők felé vágtató rémséggel, hát besegítsenek neki. Remélhetően Tyran és Kriag is követi a vén harcost. S mintha egyre járna gondolatuk, Ray is hátrapillant, és hívja őket.*
-Jövünk már Fiam, mit se félj!
*Vigyorogva kiáltja oda amannak, hiszen sejti a barbárnak eszében nincs félni. No meg azon is vigyorog, hogy bizony, régen nevezték már anyámasszony katonájának.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-01 16:43:09
Üzenet elküldve: 2016-03-01 16:43:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*Úgy tűnik rohama nem volt elég ahhoz, hogy felborítsa az élőholtat, de megtántorodott és Daetth sikeres támadása annál édesebbnek bizonyul a csikorgó hangjával. Most, hogy Daetth veszi fel a harcot a pajzsos gyaloggal, Gworashnak új udvarlója akad. A lándzsás élőholt egyenesen felé tör. Pár lépéssel arrébb ugrik Daetthéktől, hogy ne egymás hegyén-hátán harcoljanak. Addig egy pillantás alatt végigfutnak agyában az opciók, végül úgy dönt, nem kockáztat. Persze sokféle trükköt bevethetne, de nem bízza a véletlenre, mivel ezek nem bizonyultak annyira képzetlen gyülevész csonthalomnak. Amint az ellenfél támad ő hárítani készül fegyverével, ha ez sikeres, egy lépéssel testközelbe lép, hogy a hosszú fegyver veszítsen hatékonyságából.*
-Shrobi!
* Üvölti természetéből fakadóan és - Ha sikeres volt - a hárításból nyert szögből ellentámadást készül indítani az élőholt fejére, remélve, hogy a súlyos zúzófegyver komoly kárt okoz benne.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 16:49:26
//Front//
*Úgy tűnik rohama nem volt elég ahhoz, hogy felborítsa az élőholtat, de megtántorodott és Daetth sikeres támadása annál édesebbnek bizonyul a csikorgó hangjával. Most, hogy Daetth veszi fel a harcot a pajzsos gyaloggal, Gworashnak új udvarlója akad. A lándzsás élőholt egyenesen felé tör. Pár lépéssel arrébb ugrik Daetthéktől, hogy ne egymás hegyén-hátán harcoljanak. Addig egy pillantás alatt végigfutnak agyában az opciók, végül úgy dönt, nem kockáztat. Persze sokféle trükköt bevethetne, de nem bízza a véletlenre, mivel ezek nem bizonyultak annyira képzetlen gyülevész csonthalomnak. Amint az ellenfél támad ő hárítani készül fegyverével, ha ez sikeres, egy lépéssel testközelbe lép, hogy a hosszú fegyver veszítsen hatékonyságából.*
-Shrobi!
* Üvölti természetéből fakadóan és - Ha sikeres volt - a hárításból nyert szögből ellentámadást készül indítani az élőholt fejére, remélve, hogy a súlyos zúzófegyver komoly kárt okoz benne.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.01 16:49:26
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-01 09:07:33
Üzenet elküldve: 2016-03-01 09:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők//
*Ahogy fut a barbár, egyre jobban lelassul. Ami eddig számára pár száz méternek tűnt az bizony csak még egy domb volt. Úgy tűnik jóval messzebb van az ellen mint ő azt gondolta. Annyit futni nem fog, inkább bevárja egy esetleges emelkedőn a lovast. Reméli, hogy ha emelkedőnek halad a dög akkor könnyebben le lehet csapni a lóról. A terv megvan, már csak vár. S amíg még közeledik a lovas, hátra pillant az ametisztekre. Rosszallóan csóválja fejét és int a bárddal nekik.*
-Gyertek már anyámasszony katonái! Mindent nekem kell elintézni? *Igaz több időt nem fecsérel rájuk, csak felkészül a közeledő lovasra. Nem tudja mihez ért a dög, lehet lesz mágia és miegymás. De egy biztos, a végzet elől elmenekülni nem lehet és nem is szabad.* -Felöltöm vértem, kezemben íjam és a kardom. Készen állok a rohamra, a csatajelet várom. Eltölt az erő és a büszkeség, nem érzek félelmet. Az első sorban harcolok, segítenek az istenek.
//Hátsó megfigyelők//
*Ahogy fut a barbár, egyre jobban lelassul. Ami eddig számára pár száz méternek tűnt az bizony csak még egy domb volt. Úgy tűnik jóval messzebb van az ellen mint ő azt gondolta. Annyit futni nem fog, inkább bevárja egy esetleges emelkedőn a lovast. Reméli, hogy ha emelkedőnek halad a dög akkor könnyebben le lehet csapni a lóról. A terv megvan, már csak vár. S amíg még közeledik a lovas, hátra pillant az ametisztekre. Rosszallóan csóválja fejét és int a bárddal nekik.*
-Gyertek már anyámasszony katonái! Mindent nekem kell elintézni? *Igaz több időt nem fecsérel rájuk, csak felkészül a közeledő lovasra. Nem tudja mihez ért a dög, lehet lesz mágia és miegymás. De egy biztos, a végzet elől elmenekülni nem lehet és nem is szabad.* -Felöltöm vértem, kezemben íjam és a kardom. Készen állok a rohamra, a csatajelet várom. Eltölt az erő és a büszkeség, nem érzek félelmet. Az első sorban harcolok, segítenek az istenek.
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-29 18:46:58
Üzenet elküldve: 2016-02-29 18:46:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
//Turrog//
* A sötétség hirtelen borul rájuk, vakságba taszítva mindenkit. A hangoskodás a társak irányába, hogy felhívja magára a figyelmet egyik oldalról jó ötlet hiszen segíti a tájékozódást társai számára, másrészről viszont igen rossz, mert a közelében ott bújik meg a másik Turrog, ki ezt kihasználva már tudja is a pontos helyét a másiknak. Nem is rest amaz, s már csap is. Suhan a penge fentről lefelé rézsútosan, hogy jobb válltól szántson bal alhasig. De Turrog előrelátóvolt s mozgásának hála a támadás céltalanul zúg el a semmibe. Későn hallja meg az idegen Turrog a mozgást mikor már az igazi odébb állt. Ha látná az arcot akkor dühödten nézne az irányába. De legalább kiderült, valóban csak a varázsló lát ebben a mágikus sötétségben. Így elindulhat bajtársai felé, hogy a szellemnek rontson. Amit szintén nem lát így csupán a vélt irányokat tudhatja a törpe harcos. *
//Mirakh, Hrothgaar//
* A szellem támadását követően nincs újabb, ki tudja merre van a vaksötétben? Jó kérdés, a két törpe egymásra talál s a közelükben hallják Turrog hangját, de van azon az igazi? vagy a másolat volna? Mindenesetre közeledik valaki feléjük, hallják a páncélzat csörömpölő hangját. *
//Worenth, Gworash. Daetth, Qira//
* A front csapat meglódul Worenth pajzsa mögött. A mágus újabb varázslattal él és sikeresen eltalálja az egyik íjászt azok közül kik éppen feléjük fordultak. A fényes gömbtől hátrahőköl a rémség, így a célzást s a lövés lehetőségét is elveszíti. Qira nem sokat teketóriázik, ilyen helyzetben nem is lehet. Kifordul, céloz és lő. A siker nem marad el már csak azért sem mert nem egy nagy művelet ilyen közelről (max 10 - 15 méter lehet a távolság) eltalálni valamit egy íjásznak. A lövedék átszaggatja a rozsdás sisakot és a csigolyákról még a fejet is lerántja a közelről leadott nyílpuska lövése. Az éppen célzó íjász pedig ennek hatására felrántja karját így a lövedéket elszáll a messzeségbe ő maga pedig egy hátast dob és elterül a földön, nem az első lövést kapta már szegény és úgy látszik ennyit már nem bírt.
A közelharcosok pedig meglódulnak, a két ork megvadulva rongyol előre. A pajzsos csontharcos észleli őket s abban a pillanatban reflexből vágja le pajzsát a földbe, egyszemélyes falat alkotva. Az első ork, Gwarash be is csapódik a falba kalapácsával, iszonyatos erőt fejt ki az ork de a pajzs állja a sarat, a barátunk viszont kissé kiesik egyensúlyából, félig hátra lódul a pajzs, hogy a rohamot ellensúlyozza. Ez viszont lehetőséget ad a második harcosnak, Daetth érkezésére már nem tud felkészülni, így az ő támadása oldalát kapja el, hatalmas fémsikoly ahogy a kard csókot ad az ódon páncélzatnak. El nem dől ugyan de kap egy szép csapást. Miután visszanyeri egyensúlyát készül is a csapásra viszonzás gyanánt. A második támadó lesz a célpont, Daetth, buzogányát oldalról kaszálva akarja meg jobb belátásra bírni az orkot. Nagy erővel érkezik a támadás jobbról balra haladva. Ha nem mozdul ki az ork akkor bizony jókora csonttörő támadásban lesz része. Idő közben a másik csontharcos is közel ér. Gworash lesz a célpontja felé lépdel hát és támadni fog, szúrni fog az ork felé a lándzsájával, hátha felnyársalja, persze ha az ork jól mozog avagy hárít akkor ez nem lesz sikeres. *
//Worenth figyelmébe FONTOS: Csak Te látod!//
* Hirtelen a sötétségből egy olyan fekete lény alak lép ki majd egy szempillantást és Worenth önmagával találja szembe magát. Bajtársait, az orkokat veszi célba s kántálni is kezd nem sokkal mellettük. *
//Közép//
//Erieni//
* Az ilyen jellegű meggondolatlanságoknak általában csúfos a vége, egy jól irányzott nyílzápor vagy egyebek a közeledőre. De jelen esetben az ellen túl kevesen van és azok figyelme is lekötve, így a lovagló férfi gond nélkül ügyködhet. *
//Kagan//
* A pillanatnyi zavar után mit a szellem támadása okozott gyorsan kapcsol a harcos és újabb varázslattal próbálkozik ami sikerrel is jár. Az energialövedék be is csapódik a rémségbe és amaz felsikolt és ez éppen elég arra, hogy egy újabb csapást mérjen rá a férfi. A védekezés esélytelen ebben a helyzetben így a mesterkard végigszánt az éteri alakon aki sikolyok közepette foszlik szerte éteri fényjátékában. Egyel kevesebb. *
//Gabrien//
* Az öklelés okos ötletnek bizonyul, de a másik sem rest, maga elé rántja pajzsát, hogy majd az fogja meg a nagy erejű becsapódást. De sajnos ez is kevés, oldalról készült támadni miután valamennyit hárított a másik támadásából, de az túl jól sikerül így a rémség hátra borul. Pajzsa oldalra borul így szabadon hagyja a felsőtestet Gabrien gond nélkül taposhat így a halott arcba s a koponya el is hagyja a testet ahogy megroppan. Viszont ahogy tovább lépne a másik hirtelen a csontos kar ráfog a lábra és a lendület miatt nagy esély a megbotlásra. Ha így lesz akkor a csont harcos bizony fej nélkül ugyan, de feltápászkodik újra. Úgy látszik ez még kevés, hogy a földön maradjon. Ha sikerül felállni mert a másik a földre kerül akkor most rajta a sor, immár pajzs nélkül, csupán buzogányát lóbálva készül lecsapni a másikra. *
//Khan//
* A ló kidől így már csak ők maradnak egymással szemben. A páncélzat szinten minden apró porcikát lefed, kiegészítve a pajzzsal valóban mintha egy élő fal volna a másik előtt. Khan támadása hirtelen lódul meg, a másiknak pedig jobb lába hátrébb helyezkedik, súlypont áthelyez és a pajzs behúzódik maga elé, az fogja majd hárítani az első csapást, számítva arra, hogy a másik majd bizony kitér valamely irányba. Az első csapás le is csúszik és a mozgás is sikerrel járna, de a másik sem rest. Könyökkel csap oda a Khanra kinek támadása ez által meghiúsulhat, már ha nem fejezi be a csapást de az esetben a könyökös bizony akadály nélkül csapódik az arcába. Ha ezen túl vannak akkor már fordul is a másik, hogy újra szembe kerüljenek. Ennek örömére lódul is a fegyveres kéz és egy szúrás lódít meg a pajzs takarása mellől. Ha a könyök csapás sikeres volt akkor jó esély a találatra, ha nem akkor Khan sebessége hasznára lehet a hárításra. *
//Bal szárny//
* A csapat sötételfjei ránézésre rájöhetnek, hogy ez nem olyan sötétség melyen átlátnak, koromfekete mágikus eredetű sötétség, ezen bíz csak a varázslat kibocsátója lát át. Már azoknak akik értenek a mágiához ez tudható lehet.
A sötétbe belépők közül a két sötételf (Lars és Medliel) fülelve meghallhatja a motoszkálást nem sokkal előttük, kiabálás is hallatszik. A hang haladónak tűnik, morgós törpe hangok, de jó kérdés vajon igazi, vagy pedig a káprázat játszik velük?
A letarolt holt viszont feltápászkodik s egyenest a kinn maradt katona felé (Cotys) menetel. A fickó parádés mozdulatra készül, nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. A lándzsával készül döfni a másik és így sokkal nagyobb a felület amit el kell találjon. Kilép oldalra a másik ahogyan az várható volt és a lándzsa hegye, mivel támadás érte a hárítás formájában amire készült a harcos, félresiklik így a harcos jobb combját szántja végig. A ló pedig csak félig ökleli fel a barátunkat, el nem dől de rövid időre elveszíti egyensúlyát. Mire a másik megfordulna addigra bizony újra felé fordul készül leszúrni a másikat a nyeregből. *
//Jobb szárny//
* A három fős kis csapat át trappol a harcoson és egyenest az íjászoknak veszik az irányt. Azokat pedig nem védve semmi le is tudják tarolni a 4 csontost. Elkél némi csapkodást a földön nekik és szilánkos törés de amazok végül megadják magukat s nem mozdulnak. *
//Hátsó megfigyelők//
* A figyelők láthatják amint a másik két távoli alakulat (a dél keleti és a dél nyugati) szépen visszaér a fő sereghez akik továbbra sem mozdulnak, egy ilyen maroknyi csapatot nem méltatnak figyelemmel. Más terveik lehetnek. Akinek van egy csöpp esze az láthatja, hogy bizony egy az itt lévők létszámával bíró kis csapatnak mely a halandók részéről nagyjából 30 harcos lehet, vajmi kevés esélye lenne az ellen a sereg ellen mi ott éppen mozdulatlanságba réved. De ez csupán távoli gondolat az éterben.
A lovas ellenben közeleg. Úgy fél úton lehet (azért nem fél pillanat neki sem megtenni kiló méteres távokat. *
//Front//
//Turrog//
* A sötétség hirtelen borul rájuk, vakságba taszítva mindenkit. A hangoskodás a társak irányába, hogy felhívja magára a figyelmet egyik oldalról jó ötlet hiszen segíti a tájékozódást társai számára, másrészről viszont igen rossz, mert a közelében ott bújik meg a másik Turrog, ki ezt kihasználva már tudja is a pontos helyét a másiknak. Nem is rest amaz, s már csap is. Suhan a penge fentről lefelé rézsútosan, hogy jobb válltól szántson bal alhasig. De Turrog előrelátóvolt s mozgásának hála a támadás céltalanul zúg el a semmibe. Későn hallja meg az idegen Turrog a mozgást mikor már az igazi odébb állt. Ha látná az arcot akkor dühödten nézne az irányába. De legalább kiderült, valóban csak a varázsló lát ebben a mágikus sötétségben. Így elindulhat bajtársai felé, hogy a szellemnek rontson. Amit szintén nem lát így csupán a vélt irányokat tudhatja a törpe harcos. *
//Mirakh, Hrothgaar//
* A szellem támadását követően nincs újabb, ki tudja merre van a vaksötétben? Jó kérdés, a két törpe egymásra talál s a közelükben hallják Turrog hangját, de van azon az igazi? vagy a másolat volna? Mindenesetre közeledik valaki feléjük, hallják a páncélzat csörömpölő hangját. *
//Worenth, Gworash. Daetth, Qira//
* A front csapat meglódul Worenth pajzsa mögött. A mágus újabb varázslattal él és sikeresen eltalálja az egyik íjászt azok közül kik éppen feléjük fordultak. A fényes gömbtől hátrahőköl a rémség, így a célzást s a lövés lehetőségét is elveszíti. Qira nem sokat teketóriázik, ilyen helyzetben nem is lehet. Kifordul, céloz és lő. A siker nem marad el már csak azért sem mert nem egy nagy művelet ilyen közelről (max 10 - 15 méter lehet a távolság) eltalálni valamit egy íjásznak. A lövedék átszaggatja a rozsdás sisakot és a csigolyákról még a fejet is lerántja a közelről leadott nyílpuska lövése. Az éppen célzó íjász pedig ennek hatására felrántja karját így a lövedéket elszáll a messzeségbe ő maga pedig egy hátast dob és elterül a földön, nem az első lövést kapta már szegény és úgy látszik ennyit már nem bírt.
A közelharcosok pedig meglódulnak, a két ork megvadulva rongyol előre. A pajzsos csontharcos észleli őket s abban a pillanatban reflexből vágja le pajzsát a földbe, egyszemélyes falat alkotva. Az első ork, Gwarash be is csapódik a falba kalapácsával, iszonyatos erőt fejt ki az ork de a pajzs állja a sarat, a barátunk viszont kissé kiesik egyensúlyából, félig hátra lódul a pajzs, hogy a rohamot ellensúlyozza. Ez viszont lehetőséget ad a második harcosnak, Daetth érkezésére már nem tud felkészülni, így az ő támadása oldalát kapja el, hatalmas fémsikoly ahogy a kard csókot ad az ódon páncélzatnak. El nem dől ugyan de kap egy szép csapást. Miután visszanyeri egyensúlyát készül is a csapásra viszonzás gyanánt. A második támadó lesz a célpont, Daetth, buzogányát oldalról kaszálva akarja meg jobb belátásra bírni az orkot. Nagy erővel érkezik a támadás jobbról balra haladva. Ha nem mozdul ki az ork akkor bizony jókora csonttörő támadásban lesz része. Idő közben a másik csontharcos is közel ér. Gworash lesz a célpontja felé lépdel hát és támadni fog, szúrni fog az ork felé a lándzsájával, hátha felnyársalja, persze ha az ork jól mozog avagy hárít akkor ez nem lesz sikeres. *
//Worenth figyelmébe FONTOS: Csak Te látod!//
* Hirtelen a sötétségből egy olyan fekete lény alak lép ki majd egy szempillantást és Worenth önmagával találja szembe magát. Bajtársait, az orkokat veszi célba s kántálni is kezd nem sokkal mellettük. *
//Közép//
//Erieni//
* Az ilyen jellegű meggondolatlanságoknak általában csúfos a vége, egy jól irányzott nyílzápor vagy egyebek a közeledőre. De jelen esetben az ellen túl kevesen van és azok figyelme is lekötve, így a lovagló férfi gond nélkül ügyködhet. *
//Kagan//
* A pillanatnyi zavar után mit a szellem támadása okozott gyorsan kapcsol a harcos és újabb varázslattal próbálkozik ami sikerrel is jár. Az energialövedék be is csapódik a rémségbe és amaz felsikolt és ez éppen elég arra, hogy egy újabb csapást mérjen rá a férfi. A védekezés esélytelen ebben a helyzetben így a mesterkard végigszánt az éteri alakon aki sikolyok közepette foszlik szerte éteri fényjátékában. Egyel kevesebb. *
//Gabrien//
* Az öklelés okos ötletnek bizonyul, de a másik sem rest, maga elé rántja pajzsát, hogy majd az fogja meg a nagy erejű becsapódást. De sajnos ez is kevés, oldalról készült támadni miután valamennyit hárított a másik támadásából, de az túl jól sikerül így a rémség hátra borul. Pajzsa oldalra borul így szabadon hagyja a felsőtestet Gabrien gond nélkül taposhat így a halott arcba s a koponya el is hagyja a testet ahogy megroppan. Viszont ahogy tovább lépne a másik hirtelen a csontos kar ráfog a lábra és a lendület miatt nagy esély a megbotlásra. Ha így lesz akkor a csont harcos bizony fej nélkül ugyan, de feltápászkodik újra. Úgy látszik ez még kevés, hogy a földön maradjon. Ha sikerül felállni mert a másik a földre kerül akkor most rajta a sor, immár pajzs nélkül, csupán buzogányát lóbálva készül lecsapni a másikra. *
//Khan//
* A ló kidől így már csak ők maradnak egymással szemben. A páncélzat szinten minden apró porcikát lefed, kiegészítve a pajzzsal valóban mintha egy élő fal volna a másik előtt. Khan támadása hirtelen lódul meg, a másiknak pedig jobb lába hátrébb helyezkedik, súlypont áthelyez és a pajzs behúzódik maga elé, az fogja majd hárítani az első csapást, számítva arra, hogy a másik majd bizony kitér valamely irányba. Az első csapás le is csúszik és a mozgás is sikerrel járna, de a másik sem rest. Könyökkel csap oda a Khanra kinek támadása ez által meghiúsulhat, már ha nem fejezi be a csapást de az esetben a könyökös bizony akadály nélkül csapódik az arcába. Ha ezen túl vannak akkor már fordul is a másik, hogy újra szembe kerüljenek. Ennek örömére lódul is a fegyveres kéz és egy szúrás lódít meg a pajzs takarása mellől. Ha a könyök csapás sikeres volt akkor jó esély a találatra, ha nem akkor Khan sebessége hasznára lehet a hárításra. *
//Bal szárny//
* A csapat sötételfjei ránézésre rájöhetnek, hogy ez nem olyan sötétség melyen átlátnak, koromfekete mágikus eredetű sötétség, ezen bíz csak a varázslat kibocsátója lát át. Már azoknak akik értenek a mágiához ez tudható lehet.
A sötétbe belépők közül a két sötételf (Lars és Medliel) fülelve meghallhatja a motoszkálást nem sokkal előttük, kiabálás is hallatszik. A hang haladónak tűnik, morgós törpe hangok, de jó kérdés vajon igazi, vagy pedig a káprázat játszik velük?
A letarolt holt viszont feltápászkodik s egyenest a kinn maradt katona felé (Cotys) menetel. A fickó parádés mozdulatra készül, nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. A lándzsával készül döfni a másik és így sokkal nagyobb a felület amit el kell találjon. Kilép oldalra a másik ahogyan az várható volt és a lándzsa hegye, mivel támadás érte a hárítás formájában amire készült a harcos, félresiklik így a harcos jobb combját szántja végig. A ló pedig csak félig ökleli fel a barátunkat, el nem dől de rövid időre elveszíti egyensúlyát. Mire a másik megfordulna addigra bizony újra felé fordul készül leszúrni a másikat a nyeregből. *
//Jobb szárny//
* A három fős kis csapat át trappol a harcoson és egyenest az íjászoknak veszik az irányt. Azokat pedig nem védve semmi le is tudják tarolni a 4 csontost. Elkél némi csapkodást a földön nekik és szilánkos törés de amazok végül megadják magukat s nem mozdulnak. *
//Hátsó megfigyelők//
* A figyelők láthatják amint a másik két távoli alakulat (a dél keleti és a dél nyugati) szépen visszaér a fő sereghez akik továbbra sem mozdulnak, egy ilyen maroknyi csapatot nem méltatnak figyelemmel. Más terveik lehetnek. Akinek van egy csöpp esze az láthatja, hogy bizony egy az itt lévők létszámával bíró kis csapatnak mely a halandók részéről nagyjából 30 harcos lehet, vajmi kevés esélye lenne az ellen a sereg ellen mi ott éppen mozdulatlanságba réved. De ez csupán távoli gondolat az éterben.
A lovas ellenben közeleg. Úgy fél úton lehet (azért nem fél pillanat neki sem megtenni kiló méteres távokat. *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-27 22:20:22
Üzenet elküldve: 2016-02-27 22:20:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
*A könnyebb beilleszkedés reményében megpróbál a nagydarab Rayyel közvetlen és barátságos lenni, még beszélgetni is megpróbál, ámde, ha valaki nem igényli a társaságot, a csevegést, sőt még csak oda se figyel arra, amit éppen mond vagy tesz a mellette léptető, úgy nem fog ő sem a továbbiakban foglalkozni vele.
A dombocska mögül előbukkanva, a tagbaszakadt fickó, mint egy megbabonázott, egymaga, üvöltve rohan el mellőlük, egyenesen az élőholt sereg felé tartva, ami nem biztos, hogy a legésszerűbb megoldás. Kipp meglátása szerint Jelahan szavai nem egy azonnali támadásra utaltak, hanem inkább csak amolyan harci tűz szítása lehetett, ha még nem lobogna eléggé a jelen lévőkben.*
- Nagy hasznát vehettük volna, ha egy kicsit uralkodik magán. *megcsóválja a fejét és már most múlt időben beszél csatakiáltásokkal távolodó társukról, akinek túlélési esélyeit jelen pillanatban nem mondaná túl acélosnak.*
*Elnézi a csapat többi tagját, akik vele ellentétben már megéltek egypár csatát és meg kell, hogy állapítsa, valószínűleg ő az, aki a legjobban meg van illetődve attól, ami a szemük előtt zajlik. Saját meglátása szerint nem kellene rögtön az ellenség felé rohamozni, először tájékozódni kellene, ki kivel van és hol helyezkedik el. Ehhez most éppen megfelelő helyen vannak, át lehet tekinteni a harcmezőt.*
- Véleményem szerint sem kellene azonnal rohamozni. *ezzel a mondatával egyértelműen Kriag mellé áll és nem osztja Tyran elgondolását.*
*Chiari felbukkanása és segítő szavai rendet tesznek az első ránézésre kusza tömegek mozgásában, így már tudja hova tenni az egyes csapatrészeket és a velük szemben álló hordát is. Gyaníthatóan az idősödő vezetőjük megfontolt parancsot fog kiadni számukra, balgaságokat nem akar beszélni, így meg sem szólal abban a pár másodpercnyi mérlegelési időben, míg Jelahan meghozza a döntését.
Amíg a csapatvezető elhatározza a következő lépést, addig kiveszi a nyeregtáskából a varázsitalokkal teli szütyőt és átvetve magán, úgy dönt magánál tartja. Feltehetően hátassal indulnak neki a lankának, a megérkezés és a továbbiak már erősen kérdésesek. Jobb, ha a tarisznya nála van, kardja pedig a kezében.*
//Hátsó megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
*A könnyebb beilleszkedés reményében megpróbál a nagydarab Rayyel közvetlen és barátságos lenni, még beszélgetni is megpróbál, ámde, ha valaki nem igényli a társaságot, a csevegést, sőt még csak oda se figyel arra, amit éppen mond vagy tesz a mellette léptető, úgy nem fog ő sem a továbbiakban foglalkozni vele.
A dombocska mögül előbukkanva, a tagbaszakadt fickó, mint egy megbabonázott, egymaga, üvöltve rohan el mellőlük, egyenesen az élőholt sereg felé tartva, ami nem biztos, hogy a legésszerűbb megoldás. Kipp meglátása szerint Jelahan szavai nem egy azonnali támadásra utaltak, hanem inkább csak amolyan harci tűz szítása lehetett, ha még nem lobogna eléggé a jelen lévőkben.*
- Nagy hasznát vehettük volna, ha egy kicsit uralkodik magán. *megcsóválja a fejét és már most múlt időben beszél csatakiáltásokkal távolodó társukról, akinek túlélési esélyeit jelen pillanatban nem mondaná túl acélosnak.*
*Elnézi a csapat többi tagját, akik vele ellentétben már megéltek egypár csatát és meg kell, hogy állapítsa, valószínűleg ő az, aki a legjobban meg van illetődve attól, ami a szemük előtt zajlik. Saját meglátása szerint nem kellene rögtön az ellenség felé rohamozni, először tájékozódni kellene, ki kivel van és hol helyezkedik el. Ehhez most éppen megfelelő helyen vannak, át lehet tekinteni a harcmezőt.*
- Véleményem szerint sem kellene azonnal rohamozni. *ezzel a mondatával egyértelműen Kriag mellé áll és nem osztja Tyran elgondolását.*
*Chiari felbukkanása és segítő szavai rendet tesznek az első ránézésre kusza tömegek mozgásában, így már tudja hova tenni az egyes csapatrészeket és a velük szemben álló hordát is. Gyaníthatóan az idősödő vezetőjük megfontolt parancsot fog kiadni számukra, balgaságokat nem akar beszélni, így meg sem szólal abban a pár másodpercnyi mérlegelési időben, míg Jelahan meghozza a döntését.
Amíg a csapatvezető elhatározza a következő lépést, addig kiveszi a nyeregtáskából a varázsitalokkal teli szütyőt és átvetve magán, úgy dönt magánál tartja. Feltehetően hátassal indulnak neki a lankának, a megérkezés és a továbbiak már erősen kérdésesek. Jobb, ha a tarisznya nála van, kardja pedig a kezében.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-27 12:38:32
Üzenet elküldve: 2016-02-27 12:38:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
* Akadály nélkül tarolják le az előttük lévő pajzsfalat, viszont ekkor egy újabb akadályba ütköznek. Sötétség vonja közre az ellent, mely azt igen nagy előnyhöz juttatja a benne lévő harcosok ellen. A józan ész azt diktálja, hogy a rohamot megakasztva, torpanjanak meg előtte. Az elterülő sötétség jobb esetben Lars és számára nem okozhatna gondot ezt az élen haladó őrmester nagyon is jól gondolja. Abban az esetben, ha ez természetesetes sötétség lenne, akadékoskodás nélkül bólintana rá Aoneer szavaira. Csakhogy ez nem az, ez már kintről is érzékelhető, hisz a mélyébe nem lát bele. Merész vállalkozásnak tartja, mert ha bent valóban nem látnak semmit, könnyen elvéthetik a csapást és egymást fogják lemészárolni. Másrészt azt sem érti miért is akar velük tartani az ember, mikor csak akadályozná őket és csak élőpajzsnak lenne jó, de ha ennyire keblére akarja ölelni a halált, hát nem áll az útjába. *
- Őrmester, javasolnám, ha van kötél valakinél kössük össze magunkat. Ez nem éjszakai sötétség, megeshet, hogy mi sem tudunk benne tájékozódni.
* Időfecsérlésnek és balgaságnak tűnhet a két vérbeli harcos számára, de így legalább ha teljesen elvesztik tájékozódási képességüket, egymás hollétéről lesz tudomásuk. Ráadásul, ha felszáll a rájuk telepedett komorság, a kötelék egy vágással válhat semmissé.
A libasorba való bevonulást sem tartja jó ötletnek, hisz bármekkora is a bátorság a harcos szívben, az ismeretlen a sötétség megrémisztheti a legnagyobb harcost is s levághatja bajtársát, mert az óvatlanul mozdult. Bár ez abban az esetben igaz, ha mélységi vérük nem nyújt segítséget. Akárhogy is történik, ha ráállnak javaslatára, ha nem ő akkor is az ifjú katona mögött/mellett fogja átlépni a fény és árnyék mezsgyéjét. Egyetlen okot tud felhozni amellett, hogy Aoneer legyen középen. Egy szikra nem sok, de annyi sajnálatot sem érezne iránta, ha véletlenül őt döfné le, a lovag helyett. Ám még mielőtt belépne, ha lát egy földön heverő már gazdátlan pajzsot azt felveszi, védve vele oldalát, másik kezében hosszú tőre. Legyen teljesen vagy csak részlegesen vak a különleges burok belsejében – inkább az előző esetben- hallására hagyatkozik. Próbálja kiszűrni azokat a zajokat, mely idegenek számára. Rohamozó léptek zaját, talpak alatt reccsenő csontokat, acélpengék csókját, így próbál némi képet kapni a bent uralkodó helyzetről. *
- Beszéljen, vinnyogjon őrmester, ha nem akarja, hogy ledöfjük.
* Vakkant oda, ha számára is teljes a sötétség. Óvatosan lépdel, környezetét hallgatva. Ha netalán támadásra utaló jelet érzékel, úgy ha van pajzsa azt védekezésre emeli, s döf. *
//Bal szárny//
* Akadály nélkül tarolják le az előttük lévő pajzsfalat, viszont ekkor egy újabb akadályba ütköznek. Sötétség vonja közre az ellent, mely azt igen nagy előnyhöz juttatja a benne lévő harcosok ellen. A józan ész azt diktálja, hogy a rohamot megakasztva, torpanjanak meg előtte. Az elterülő sötétség jobb esetben Lars és számára nem okozhatna gondot ezt az élen haladó őrmester nagyon is jól gondolja. Abban az esetben, ha ez természetesetes sötétség lenne, akadékoskodás nélkül bólintana rá Aoneer szavaira. Csakhogy ez nem az, ez már kintről is érzékelhető, hisz a mélyébe nem lát bele. Merész vállalkozásnak tartja, mert ha bent valóban nem látnak semmit, könnyen elvéthetik a csapást és egymást fogják lemészárolni. Másrészt azt sem érti miért is akar velük tartani az ember, mikor csak akadályozná őket és csak élőpajzsnak lenne jó, de ha ennyire keblére akarja ölelni a halált, hát nem áll az útjába. *
- Őrmester, javasolnám, ha van kötél valakinél kössük össze magunkat. Ez nem éjszakai sötétség, megeshet, hogy mi sem tudunk benne tájékozódni.
* Időfecsérlésnek és balgaságnak tűnhet a két vérbeli harcos számára, de így legalább ha teljesen elvesztik tájékozódási képességüket, egymás hollétéről lesz tudomásuk. Ráadásul, ha felszáll a rájuk telepedett komorság, a kötelék egy vágással válhat semmissé.
A libasorba való bevonulást sem tartja jó ötletnek, hisz bármekkora is a bátorság a harcos szívben, az ismeretlen a sötétség megrémisztheti a legnagyobb harcost is s levághatja bajtársát, mert az óvatlanul mozdult. Bár ez abban az esetben igaz, ha mélységi vérük nem nyújt segítséget. Akárhogy is történik, ha ráállnak javaslatára, ha nem ő akkor is az ifjú katona mögött/mellett fogja átlépni a fény és árnyék mezsgyéjét. Egyetlen okot tud felhozni amellett, hogy Aoneer legyen középen. Egy szikra nem sok, de annyi sajnálatot sem érezne iránta, ha véletlenül őt döfné le, a lovag helyett. Ám még mielőtt belépne, ha lát egy földön heverő már gazdátlan pajzsot azt felveszi, védve vele oldalát, másik kezében hosszú tőre. Legyen teljesen vagy csak részlegesen vak a különleges burok belsejében – inkább az előző esetben- hallására hagyatkozik. Próbálja kiszűrni azokat a zajokat, mely idegenek számára. Rohamozó léptek zaját, talpak alatt reccsenő csontokat, acélpengék csókját, így próbál némi képet kapni a bent uralkodó helyzetről. *
- Beszéljen, vinnyogjon őrmester, ha nem akarja, hogy ledöfjük.
* Vakkant oda, ha számára is teljes a sötétség. Óvatosan lépdel, környezetét hallgatva. Ha netalán támadásra utaló jelet érzékel, úgy ha van pajzsa azt védekezésre emeli, s döf. *
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:13:45
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:13:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*Új értelmet nyer Hrothgaar számára a sötétség. Egy szemvillanásnyi idő alatt mindent elnyel a fekete űr... A rőt törpe egy pillanatra megtorpan, nem érti mi történhetett. Fogai összecsikordulnak, ahogy fejét jobbra-balra kapja, szemeit meresztgeti, de nem változik semmi. Dühös nyögést hallat, ám ekkor valami a hátához ér. Hrothgaar ösztönből mozdul: előre lép egy öleset és már emeli is a harci kalapácsot, hogy fordultában lesújtson a mögötte állóra, ám ekkor Mirakh hangját hallja és rájön, nem kell még támadnia.*
- Én! Én!!
*Kiáltja és leengedi kalapácsát, hogy kinyúljon társa felé, ám Mirakh felordít. Hrothgaar egy pillanatra attól tart, hogy társát valaki hátulról lemészárolta, de úgy tűnik, nem ez a fennforgás. Valószínűleg elérte a szellem, suhan át a rőt törpe elméjén, de tenni nem tud ez ellen. Ekkor hallja meg Turrog kiáltását, aki a törpék nyelvén szól hozzájuk. Furcsa dolog az ösztön: Hrothgaar évek óta nem hallott törpe szót, mégis most, zsigerből mozdul hallatára. Elkapja Mirakh grabancát és maga után húzza.*
- Gyere!
*Utasítja a másikat, aki még lehet mindig a szellemtámadás hatása alatt áll, ám közben vadul kattog az agya. Turrog kardja lángol, ez lehet az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti az imposztortól. Valahogy ki kell segíteniük egymást, hiszen a Behemótnál van az a fegyver, ami megsebezheti a szellemet.*
~Közéjük kell állnom!~
*Fut át elméjén az egyetlen megoldásnak vélt ötlet, és Hrothgaar el is üvölti magát fajtája nyelvén.*
- Hátra!
*Azzal megiramodik: harci kalapácsát két kézre kapja és az Turrog hangjának irányába lódul. Ha a másik hallotta és figyelt rá, akkor Hrothgaar talán pont beállhat az ő helyére, amikor az elugrik onnan. A törpe maga elé emeli fegyverét, hogy annak nyelével háríthasson, ha csapás érkezne felülről.*
//Front//
*Új értelmet nyer Hrothgaar számára a sötétség. Egy szemvillanásnyi idő alatt mindent elnyel a fekete űr... A rőt törpe egy pillanatra megtorpan, nem érti mi történhetett. Fogai összecsikordulnak, ahogy fejét jobbra-balra kapja, szemeit meresztgeti, de nem változik semmi. Dühös nyögést hallat, ám ekkor valami a hátához ér. Hrothgaar ösztönből mozdul: előre lép egy öleset és már emeli is a harci kalapácsot, hogy fordultában lesújtson a mögötte állóra, ám ekkor Mirakh hangját hallja és rájön, nem kell még támadnia.*
- Én! Én!!
*Kiáltja és leengedi kalapácsát, hogy kinyúljon társa felé, ám Mirakh felordít. Hrothgaar egy pillanatra attól tart, hogy társát valaki hátulról lemészárolta, de úgy tűnik, nem ez a fennforgás. Valószínűleg elérte a szellem, suhan át a rőt törpe elméjén, de tenni nem tud ez ellen. Ekkor hallja meg Turrog kiáltását, aki a törpék nyelvén szól hozzájuk. Furcsa dolog az ösztön: Hrothgaar évek óta nem hallott törpe szót, mégis most, zsigerből mozdul hallatára. Elkapja Mirakh grabancát és maga után húzza.*
- Gyere!
*Utasítja a másikat, aki még lehet mindig a szellemtámadás hatása alatt áll, ám közben vadul kattog az agya. Turrog kardja lángol, ez lehet az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti az imposztortól. Valahogy ki kell segíteniük egymást, hiszen a Behemótnál van az a fegyver, ami megsebezheti a szellemet.*
~Közéjük kell állnom!~
*Fut át elméjén az egyetlen megoldásnak vélt ötlet, és Hrothgaar el is üvölti magát fajtája nyelvén.*
- Hátra!
*Azzal megiramodik: harci kalapácsát két kézre kapja és az Turrog hangjának irányába lódul. Ha a másik hallotta és figyelt rá, akkor Hrothgaar talán pont beállhat az ő helyére, amikor az elugrik onnan. A törpe maga elé emeli fegyverét, hogy annak nyelével háríthasson, ha csapás érkezne felülről.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-27 10:43:25
Üzenet elküldve: 2016-02-27 10:43:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
*Mindenki meg könnyebülésére a roham sikeresnek mutatkozik, ám a az előttük hirtelen felbukkanó természetellenes sötétség megtorpanásra kényszeríti a felderítőket. Cotys akkorát ránt a kantáron, hogy a fekete csatamén kis híján fenékre ül.*
-Mi a... ?
*Mikor Aoneer úgy dönt bemegy a sötétségbe kicsit sem lepődik meg, azon sem, hogy a mélységieket viszi magával és nem őt. A félvér a maga részéről nem bánkódik e miatt. Ha a szurtos képűek odavesznek a varjú sem károg majd utánuk. Hanem azt erősen reméli, hogy az őrmester nem harap fűbe. Na nem azért mintha holmi szentimentális érzések fűznék hozzá, sokkal inkább mert nagyon nem szeretne a Városőrség morózus parancsnoka elé állni és annak az irányú kínos kérdéseire felelni, hogy hogy a fenébe sikerült a másodtisztnek első éles bevetésén elveszítenie a felettesét.
A kapott táskát a nyereg kápára akasztja. Tudja jól, hogy mi van benne. Ha ezt túléli többé senkinek nem fogja megengedni, hogy azt merje állítani, hogy a pipázás káros dolog, mert hála a félvér ezen rossz szokásának van nála tűzszerszám, bár az nem kis mutatvány lesz amikor a csata hevében megpróbálja vele meggyújtani az üvegekbe tömött vászon darabokat, de ezzel majd akkor foglalkozik ha eljön az ideje.
Most, hogy az őrmester és a sötételfek lekászálódnak a nyeregből (már ha mindegyikük Aoneerrel tart.), van egy pillanatnyi ideje körül nézni, és azt kénytelen látni, hogy az egyik korábban már legázolt és így ártalmatlannak vélt csontharcos feltápászkodott és feléjük tart.*
-Minden rendben lesz őrmester! Sok szerencsét odabent! Úgy látom én sem fogok unatkozni.
*Kardjával a közeledő élőholt felé mutat. Ezután amennyiben nem kap újabb parancsot vágtába ugratja a lovát és ismételten megpróbálja földbe taposni az ellenséget. Menet közben feláll a kengyelben és magasra tartott karddal közeledik a csontharcos felé. Az a a terve, hogy pengéjével félreüti az ellenfele fegyverét és ezúttal lova patái alatt szilánkokra zúzza az átkozottat.
Amennyiben amaz az utolsó pillanatban félreáll az útjából akkor megpróbálja lefejezni. Ha ez a terve sem sikerül akkor megfordul és újabb rohamra indul.*
//Bal szárny//
*Mindenki meg könnyebülésére a roham sikeresnek mutatkozik, ám a az előttük hirtelen felbukkanó természetellenes sötétség megtorpanásra kényszeríti a felderítőket. Cotys akkorát ránt a kantáron, hogy a fekete csatamén kis híján fenékre ül.*
-Mi a... ?
*Mikor Aoneer úgy dönt bemegy a sötétségbe kicsit sem lepődik meg, azon sem, hogy a mélységieket viszi magával és nem őt. A félvér a maga részéről nem bánkódik e miatt. Ha a szurtos képűek odavesznek a varjú sem károg majd utánuk. Hanem azt erősen reméli, hogy az őrmester nem harap fűbe. Na nem azért mintha holmi szentimentális érzések fűznék hozzá, sokkal inkább mert nagyon nem szeretne a Városőrség morózus parancsnoka elé állni és annak az irányú kínos kérdéseire felelni, hogy hogy a fenébe sikerült a másodtisztnek első éles bevetésén elveszítenie a felettesét.
A kapott táskát a nyereg kápára akasztja. Tudja jól, hogy mi van benne. Ha ezt túléli többé senkinek nem fogja megengedni, hogy azt merje állítani, hogy a pipázás káros dolog, mert hála a félvér ezen rossz szokásának van nála tűzszerszám, bár az nem kis mutatvány lesz amikor a csata hevében megpróbálja vele meggyújtani az üvegekbe tömött vászon darabokat, de ezzel majd akkor foglalkozik ha eljön az ideje.
Most, hogy az őrmester és a sötételfek lekászálódnak a nyeregből (már ha mindegyikük Aoneerrel tart.), van egy pillanatnyi ideje körül nézni, és azt kénytelen látni, hogy az egyik korábban már legázolt és így ártalmatlannak vélt csontharcos feltápászkodott és feléjük tart.*
-Minden rendben lesz őrmester! Sok szerencsét odabent! Úgy látom én sem fogok unatkozni.
*Kardjával a közeledő élőholt felé mutat. Ezután amennyiben nem kap újabb parancsot vágtába ugratja a lovát és ismételten megpróbálja földbe taposni az ellenséget. Menet közben feláll a kengyelben és magasra tartott karddal közeledik a csontharcos felé. Az a a terve, hogy pengéjével félreüti az ellenfele fegyverét és ezúttal lova patái alatt szilánkokra zúzza az átkozottat.
Amennyiben amaz az utolsó pillanatban félreáll az útjából akkor megpróbálja lefejezni. Ha ez a terve sem sikerül akkor megfordul és újabb rohamra indul.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-27 01:51:59
Üzenet elküldve: 2016-02-27 01:51:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szentimentális érzések fűzik a gebéhez, amit kivágnak alóla. A gebét annak idején Artheniorban váltotta meg néhány lyukas aranypénzért. A kupec a vágóhídra akarta küldeni, a Félszemű viszont meglátta benne azt a szerencsétlen sorsot, ami az élet szélére vetette őt is egy időben. Nem nehéz sorsközösséget érezni így, ezért hajlandó volt a még így is pofátlanul felsrófolt árat megadni a lókereskedőnek az állatért. Hosszú utat járt be felépülése alatt, ha csak eszébe idézi azt, amikor először indította neki Amon Ruadh szerpentinjének. A platóra érve le kellett szállnia a nyeregből, mert azt hitte, hogy a gebe kidöglik alóla. Nevet sohasem adott neki, nem érezte szükségét és a bizalma sem olyan rétű, mint amilyen Gabrient fűzi Balthyhoz. Tudja a fene, hogy miképp lehetne ezt a legjobban megragadni egy fogalommal, talán csak a megszokás teszi.
Mindenesetre a patás megbicsaklik alatta, ahogy a Fekete Kolosszus taktikus megfontolásból, egyenlít az esélyeiken és kiírja a további harcokból a hátast, mint előnyt biztosító tényezőt. Khan még az elzuhanás előtt kiemeli lábait a kengyelből és egyszerűen a földre ugrik, nehogy a két-három mázsás állat maga alá temesse.
A sorok rendezéséig talán van annyi ideje, hogy felmérje társai helyzetét és állapotát: Kagan és Gabrien (amennyire az egy harc sűrűjében lehetséges) boldogulnak a helyzettel, visszaerőszakolták magukat egyenlő feltételek mellé, a továbbiakban már képességeik és részben a csataterek forgandó szerencséje fog döntést hozni a folytatásról. Ahogyan számára is, most, hogy maga ellen hívta a testorzó lényt. Nincs sok minden, amire taktikáját alapozhatná: a Szellemekről és a tógásokról már tudják, miféle szerzetek, az alaklopó viszont egy új szereplő, ismeretlen képességekkel.*
~ Legalább a tűzhányó Morzsák nincsenek (még) itt. ~
*Kénytelen azzal a feltételezéssel pengeváltásba bocsátkozni, hogy a lény sikeresen lemásolta a Kolosszus harci tudását is valamiképp, ezért kimondottan óvatosnak kell lennie. A támadásai erősek lesznek, védelme a pajzsnak köszönhetően nehezebben átüthető, mint Khané, nem beszélve a test szinte egészét fedő páncélzatról. Egy józan eszű nem fogadna ilyen esélyek mellett Khanra, a félszemű mégis vigyorogva áll a próbába. Ő nem lovag, noha annak hívják. Életének egy egész szignifikáns tartamában azzal foglalkozott, hogy ilyen páncélos monstrumokat vágjon le. Ismeri a gyenge pontnak számító részeket a vértezet felületén, mint ahogy saját gyorsaságával is tisztában van, említendő emellé még a jobbjában forgatott mesterkard, Levegőváros mesterkovácsainak legkitűnőbb munkája. Ha az opáldémon arra is képes, hogy ezt lemásolja, akkor elképzelni nem tudja, milyen az ellenség igazi arca, aki a Grombarban fészkel.
A Fekete Kolosszusra emeli fegyvere hegyét, amely egyúttal a mágia létrehozásának egyik kötelező eleme is egyben. A legrosszabb eset, ami történhet, hogy kicsit belekrákog mondandójába.*
- A lovamért faszulni fogsz. *Azt már tudja, hogy nem papírnyúl az ellenfele, ideje megtudni, milyen _valójában_. A mozgékony és gyors ragadozók lendületével robban előrefelé, egyszerű pengeváltást próbálva kicsikarni ellenfeléből. Támadása végén srégen előrefelé mozdul el, megpróbálván úgy a másik mellé-mögé kerülni, hogy visszakézből is vághasson kardjával, amennyiben az számítása szerint elvásik az ellenség kardján vagy pajzsán. Az első vágás tehát csak előkészítése annak, amivel valóban is kárt kíván tenni: elsődlegesen a végtagok hajlataiban: térd, alkar, hónalj, szerencsésebb esetben a nyak magasságában.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.27 01:54:08
Khan Lero megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Közép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szentimentális érzések fűzik a gebéhez, amit kivágnak alóla. A gebét annak idején Artheniorban váltotta meg néhány lyukas aranypénzért. A kupec a vágóhídra akarta küldeni, a Félszemű viszont meglátta benne azt a szerencsétlen sorsot, ami az élet szélére vetette őt is egy időben. Nem nehéz sorsközösséget érezni így, ezért hajlandó volt a még így is pofátlanul felsrófolt árat megadni a lókereskedőnek az állatért. Hosszú utat járt be felépülése alatt, ha csak eszébe idézi azt, amikor először indította neki Amon Ruadh szerpentinjének. A platóra érve le kellett szállnia a nyeregből, mert azt hitte, hogy a gebe kidöglik alóla. Nevet sohasem adott neki, nem érezte szükségét és a bizalma sem olyan rétű, mint amilyen Gabrient fűzi Balthyhoz. Tudja a fene, hogy miképp lehetne ezt a legjobban megragadni egy fogalommal, talán csak a megszokás teszi.
Mindenesetre a patás megbicsaklik alatta, ahogy a Fekete Kolosszus taktikus megfontolásból, egyenlít az esélyeiken és kiírja a további harcokból a hátast, mint előnyt biztosító tényezőt. Khan még az elzuhanás előtt kiemeli lábait a kengyelből és egyszerűen a földre ugrik, nehogy a két-három mázsás állat maga alá temesse.
A sorok rendezéséig talán van annyi ideje, hogy felmérje társai helyzetét és állapotát: Kagan és Gabrien (amennyire az egy harc sűrűjében lehetséges) boldogulnak a helyzettel, visszaerőszakolták magukat egyenlő feltételek mellé, a továbbiakban már képességeik és részben a csataterek forgandó szerencséje fog döntést hozni a folytatásról. Ahogyan számára is, most, hogy maga ellen hívta a testorzó lényt. Nincs sok minden, amire taktikáját alapozhatná: a Szellemekről és a tógásokról már tudják, miféle szerzetek, az alaklopó viszont egy új szereplő, ismeretlen képességekkel.*
~ Legalább a tűzhányó Morzsák nincsenek (még) itt. ~
*Kénytelen azzal a feltételezéssel pengeváltásba bocsátkozni, hogy a lény sikeresen lemásolta a Kolosszus harci tudását is valamiképp, ezért kimondottan óvatosnak kell lennie. A támadásai erősek lesznek, védelme a pajzsnak köszönhetően nehezebben átüthető, mint Khané, nem beszélve a test szinte egészét fedő páncélzatról. Egy józan eszű nem fogadna ilyen esélyek mellett Khanra, a félszemű mégis vigyorogva áll a próbába. Ő nem lovag, noha annak hívják. Életének egy egész szignifikáns tartamában azzal foglalkozott, hogy ilyen páncélos monstrumokat vágjon le. Ismeri a gyenge pontnak számító részeket a vértezet felületén, mint ahogy saját gyorsaságával is tisztában van, említendő emellé még a jobbjában forgatott mesterkard, Levegőváros mesterkovácsainak legkitűnőbb munkája. Ha az opáldémon arra is képes, hogy ezt lemásolja, akkor elképzelni nem tudja, milyen az ellenség igazi arca, aki a Grombarban fészkel.
A Fekete Kolosszusra emeli fegyvere hegyét, amely egyúttal a mágia létrehozásának egyik kötelező eleme is egyben. A legrosszabb eset, ami történhet, hogy kicsit belekrákog mondandójába.*
- A lovamért faszulni fogsz. *Azt már tudja, hogy nem papírnyúl az ellenfele, ideje megtudni, milyen _valójában_. A mozgékony és gyors ragadozók lendületével robban előrefelé, egyszerű pengeváltást próbálva kicsikarni ellenfeléből. Támadása végén srégen előrefelé mozdul el, megpróbálván úgy a másik mellé-mögé kerülni, hogy visszakézből is vághasson kardjával, amennyiben az számítása szerint elvásik az ellenség kardján vagy pajzsán. Az első vágás tehát csak előkészítése annak, amivel valóban is kárt kíván tenni: elsődlegesen a végtagok hajlataiban: térd, alkar, hónalj, szerencsésebb esetben a nyak magasságában.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.27 01:54:08
Khan Lero megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 17:42:37
Üzenet elküldve: 2016-02-26 17:42:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
Kész! *Biccent a mágusnak, és egy nagy levegő. Jobbra kifordulva a pajzs fedezékből célozza meg a bal oldali íjászt. Továbbra is fejre célozva, hátha széthasad a száguldó lövedéktől. Cél és tűz! Nem játszadozik sokat a fegyverrel amint tiszta a cél már lő is. Amint lőtt már szájából rántja is ki a következő pecket. Lábával kitámasztva a fegyvert húzza fel. Felhelyezi a következő lövedéket. Úgy tűnik a csontváz harcosokra Gworashék rohamoznak. Csatakiáltás nem marad el az orkok részéről sem.*
-Kegga'thar Ewirak!
*Nőies kiáltás mikor céloz a bénultra is. Ha még akad annyi ideje arra is rálő. Szintén fejre célozva.*
//Front//
Kész! *Biccent a mágusnak, és egy nagy levegő. Jobbra kifordulva a pajzs fedezékből célozza meg a bal oldali íjászt. Továbbra is fejre célozva, hátha széthasad a száguldó lövedéktől. Cél és tűz! Nem játszadozik sokat a fegyverrel amint tiszta a cél már lő is. Amint lőtt már szájából rántja is ki a következő pecket. Lábával kitámasztva a fegyvert húzza fel. Felhelyezi a következő lövedéket. Úgy tűnik a csontváz harcosokra Gworashék rohamoznak. Csatakiáltás nem marad el az orkok részéről sem.*
-Kegga'thar Ewirak!
*Nőies kiáltás mikor céloz a bénultra is. Ha még akad annyi ideje arra is rálő. Szintén fejre célozva.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 17:32:49
Üzenet elküldve: 2016-02-26 17:32:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Felderítésen//
//D-12//
*Miközben a fősereget számlálja és próbálja elkülöníteni az egyes egységeket és hadnemeket, az események nem várt, vagy épp várva várt fordulatot vesznek. Habár a fősereg egy tapodtat sem mozdul, a csatatéren érdekes fejleményeknek lehet szemtanúja a sötételf. A hadszintér egy része sötétségbe borul, amely számára lássuk be nem egy tragédia, és még el is mosolyodik azon, amikor az otthon fényei, vagyis a sötétség a szeme elé tárul. A látvány oly kedves emlékeket ébreszt a barlangok sötétjéről, amikor még a felszíni betolakodókat vakították meg hasonló módszerekkel, vagy épp a kellő pillanatban oltották el fáklyáikat, hogy utána a csapdákba sétálhassanak. Azonban ezek a kedves és kegyetlen idők elmúltak és a jelen felszínlakók igencsak megsínylik a látás hiányát. Azonban bármennyire is részvétet érez újdonsült munkaadói iránt a dolga mégis az, hogy a gyanús dolgokat kifürkéssze.
Nem is kell igazán sokat várnia erre, hiszen a holtak a síron túl is kellemes meglepetéseket képesek okozni élő rokonaiknak. A Grombár ajtajai feltárulnak és a már rég látott fekete lovas kiront rajta, egyenesen a harcoló felek irányába. Q felderítőként már számtalan veszélyes helyzetben és váratlan szituációban vett részt és edzett érzékei azonnal cselekvésre késztetik a mélységi felderítőt. Ígérete, amelyet a felszínlakó Aletainak tett egy pillanatra megingatja saját gyarló természetével és életösztönével szembe, hiszen semmi kedve a csata környékére is odakígyózni, de mit van mit tennie, ha a jövőben valamit el akar érni, akkor talán, muszáj lesz kockáztatnia. Ezek a gondolatok, talán ha egy, másfél másodpercet vesznek el a reakció idejéből, a lovas megjelenésétől számítva, így még épp idejében képes lovára pattani és Kagan felé indulni.
//Közép//
A csata kicsit érdekesen zajlik. Egy része a sötétben, más része a földön, de alapvetően nem áll rosszul az élők szempontjából. Q testi épségét nem kímélve közelíti meg a harcokat, de azért nem akar belevágni a közepébe és mindenáron Kagan mellé megérkezni. A sötétseég nem igazán zavarja a szemét, sőt legalább nem kell hunyorognia a világosság miatt így azon a részen bátrabban közelíti meg a dolgokat. Majd amikor a kellő tvolságba ér akkor bekiált a kűzdő hadvezérnek és tábornokának. Reménykedik benne, hogy alapvetően halk sziszegő hangját most elégségesen tudja megacélozni, hogy az információt átadhassa. A fekete lovas talán gyorsan közeledik, de ő közelebb volt a harcokhoz így talán lesz ideje még átadni a létfontosságú jelentést. Ha jól sejti, akkor a lovas egy magasrangú tisztje lesz az ellenségenk ezért mindenképpen a mesterkardokat látja indokoltnak bevetni, de erről majd az dönt, aki illetékes. A maga részéről megteszi, amivel megbízták.*
- Nagy Úr! A fekete lovassz hamarosszan ideér! *Kiáltja el magát.* - Kagan! Ellensszégessz erősszítéssz a várból! *Nem kedveli a pusztán Kagan megszólítást, de a szituáció talán most megköveteli, hogy ezt ilyen formában közölje. Miután elkiáltotta magát körbe tekint a harcokon és lovát készenlétben tartva táncoltatja, hogy ha kell, azonnal elillanjon a veszélyesé válható körülmények elől. Addig vár, ameddig Nem látja Kaganon, vagy Gabrienen, hogy felfogták, amit mond. Reménykedik, hogy a nem is olyan rég még a Tharg felderítők által is észlelt fekete lovas, képe beugrik a megszólított harcolóknak, és komolyan veszik a fenyegetést.*
//Felderítésen//
//D-12//
*Miközben a fősereget számlálja és próbálja elkülöníteni az egyes egységeket és hadnemeket, az események nem várt, vagy épp várva várt fordulatot vesznek. Habár a fősereg egy tapodtat sem mozdul, a csatatéren érdekes fejleményeknek lehet szemtanúja a sötételf. A hadszintér egy része sötétségbe borul, amely számára lássuk be nem egy tragédia, és még el is mosolyodik azon, amikor az otthon fényei, vagyis a sötétség a szeme elé tárul. A látvány oly kedves emlékeket ébreszt a barlangok sötétjéről, amikor még a felszíni betolakodókat vakították meg hasonló módszerekkel, vagy épp a kellő pillanatban oltották el fáklyáikat, hogy utána a csapdákba sétálhassanak. Azonban ezek a kedves és kegyetlen idők elmúltak és a jelen felszínlakók igencsak megsínylik a látás hiányát. Azonban bármennyire is részvétet érez újdonsült munkaadói iránt a dolga mégis az, hogy a gyanús dolgokat kifürkéssze.
Nem is kell igazán sokat várnia erre, hiszen a holtak a síron túl is kellemes meglepetéseket képesek okozni élő rokonaiknak. A Grombár ajtajai feltárulnak és a már rég látott fekete lovas kiront rajta, egyenesen a harcoló felek irányába. Q felderítőként már számtalan veszélyes helyzetben és váratlan szituációban vett részt és edzett érzékei azonnal cselekvésre késztetik a mélységi felderítőt. Ígérete, amelyet a felszínlakó Aletainak tett egy pillanatra megingatja saját gyarló természetével és életösztönével szembe, hiszen semmi kedve a csata környékére is odakígyózni, de mit van mit tennie, ha a jövőben valamit el akar érni, akkor talán, muszáj lesz kockáztatnia. Ezek a gondolatok, talán ha egy, másfél másodpercet vesznek el a reakció idejéből, a lovas megjelenésétől számítva, így még épp idejében képes lovára pattani és Kagan felé indulni.
//Közép//
A csata kicsit érdekesen zajlik. Egy része a sötétben, más része a földön, de alapvetően nem áll rosszul az élők szempontjából. Q testi épségét nem kímélve közelíti meg a harcokat, de azért nem akar belevágni a közepébe és mindenáron Kagan mellé megérkezni. A sötétseég nem igazán zavarja a szemét, sőt legalább nem kell hunyorognia a világosság miatt így azon a részen bátrabban közelíti meg a dolgokat. Majd amikor a kellő tvolságba ér akkor bekiált a kűzdő hadvezérnek és tábornokának. Reménykedik benne, hogy alapvetően halk sziszegő hangját most elégségesen tudja megacélozni, hogy az információt átadhassa. A fekete lovas talán gyorsan közeledik, de ő közelebb volt a harcokhoz így talán lesz ideje még átadni a létfontosságú jelentést. Ha jól sejti, akkor a lovas egy magasrangú tisztje lesz az ellenségenk ezért mindenképpen a mesterkardokat látja indokoltnak bevetni, de erről majd az dönt, aki illetékes. A maga részéről megteszi, amivel megbízták.*
- Nagy Úr! A fekete lovassz hamarosszan ideér! *Kiáltja el magát.* - Kagan! Ellensszégessz erősszítéssz a várból! *Nem kedveli a pusztán Kagan megszólítást, de a szituáció talán most megköveteli, hogy ezt ilyen formában közölje. Miután elkiáltotta magát körbe tekint a harcokon és lovát készenlétben tartva táncoltatja, hogy ha kell, azonnal elillanjon a veszélyesé válható körülmények elől. Addig vár, ameddig Nem látja Kaganon, vagy Gabrienen, hogy felfogták, amit mond. Reménykedik, hogy a nem is olyan rég még a Tharg felderítők által is észlelt fekete lovas, képe beugrik a megszólított harcolóknak, és komolyan veszik a fenyegetést.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:38:34
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:38:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Megfigyelők -Ethea és Eireni//
//Ametiszt-különítmény//
* Ő még csak annyira sem szólal meg, mint Eireni. Inkább figyeli tovább az eseményeket, amik igencsak, nos, elszabadultak. Próbál több felé is figyelni persze, de újabb segítők is érkeznek és a kastély felől is olyan támadás indul meg, amivel nem tudja, mit kezdhetnének. Eireni nekiindul lóháton, hogy figyelmeztesse a harcosokat. Hát ő nem. Gyógyítóként nem fog előre rohanni, csak ha sérült van. Inkább marad hátul, nehogy aztán az ellátatlan sérültek miatt veszítsék el a csatát. Bár Eireninek mondaná, így legfeljebb csak Ethea az, aki hallhatja. *
- Maradok itt, nem rohanhatunk mind előre.
* Az összes holmi, ami a gyógyításhoz kell, itt van nála, lova jócskán meg van ezekkel pakolva, nem tudna úgy vágtázni vele. *
- Ethea, maradj mellettem, de inkább mögöttem. Ez a valami, ami jön, nem e-világi. Nem vagyok egy nagy mágus, de talán.
* Talán tud ő is tenni valamit ellene. Tekintete csak kis időre fordul el a kastélyból érkező iszonyattól. A kis különítmény, ami érkezett, s a címer, amit mintha látott volna már valahol. Sőt. Az idős férfi (Jelahan), mintha már járt volna náluk a hegyen. Őt szólítja meg, és reméli, hogy a férfi közelebb jön. Mert ő bizony visszafordul arcával a kastély felé. *
- Üdv, Chiari vagyok, gyógyító. Többek között.
- Az egyik harcos, aki a Kikötőben is harcolt már, elmondta, hogy mikkel akadhat dolgunk és hasonlók.
* Röviden össze is foglalja neki, és a többieknek, hogy mikre lehet számítani. Élőholtak, szárazabbak és szaftosabbak, változó fegyverzettel hiszen parasztoktól a lovagok sokféle megfordul közöttük. Némelyik már kifejezetten csontváz. Eredményesebb, ha fejüket levágják, vagy elégnek, őket fogják a köznapi fegyverek. De újak lépnek a helyükbe és nem fáradnak el soha. Azután vannak azok, amik borjúnyi nagyságúak, macskaszerű tűzköpő lények. Erősek és gyorsak, nagyokat ugranak. Szájukból tűzlabda méretű lövedéket lőnek, egész gyorsan. A testükből iszonyú forróság árad, a páncélon keresztül is érezni. Kitartóbbak és nehezebb velük elbánni, de azért le lehet őket győzni. Vannak ködtestű szellemlények, amiket nem fog az acél, csak mágikus fegyverek és a varázslat. A fényt úgy tűnik, hogy nem bírják. Ha a szellem megérint valakit, az olyan, mintha jeges vízben merülne. Saját halálát látja és pillanatok alatt éveket, évtizedeket öregszik. Ha a szellem megragad valakit és elég sokáig fogja, akkor az holtan rogy össze. Talán a tűz segít ellene. Emellett vannak azok, akik a Kikötőben Hírnököknek nevezték magukat. Csuklyás alakok, akik a talaj fölött lebegnek és hatalmas mágikus erejük van. Képesek villámmal, tűzzel támadni, befolyásolni tudják az elmét és illúziókkal zavarják össze az embert. S megpróbálják így áttéríteni azokat. Pusztító tűztornádót idéztek, mikor a vesztüket érezték a Kikötőben és képesek valamilyen erőtérrel védeni magukat a fegyverek ellen. de a mágikus fegyverek, varázslatok ellen védtelenek. A fény nem bírják. Együtt varázsolnak, talán így erősebbek, de külön-külön is veszélyesek.
A sötét sereg vezetőjéről nekik sem mondtak sokat, de úgy tűnik, hogy ez lesz az az alak, aki most vágtázik ki annak a szörnyetegnek a hátán a kastélyból. Hát, mindjárt kiderül. Ő a maga részéről a lányára gondol és az óriásra. Ebből próbál erőt meríteni ahhoz, hogy talpon és életben maradjon. Fél, de nem akar most meghalni. *
//Megfigyelők -Ethea és Eireni//
//Ametiszt-különítmény//
* Ő még csak annyira sem szólal meg, mint Eireni. Inkább figyeli tovább az eseményeket, amik igencsak, nos, elszabadultak. Próbál több felé is figyelni persze, de újabb segítők is érkeznek és a kastély felől is olyan támadás indul meg, amivel nem tudja, mit kezdhetnének. Eireni nekiindul lóháton, hogy figyelmeztesse a harcosokat. Hát ő nem. Gyógyítóként nem fog előre rohanni, csak ha sérült van. Inkább marad hátul, nehogy aztán az ellátatlan sérültek miatt veszítsék el a csatát. Bár Eireninek mondaná, így legfeljebb csak Ethea az, aki hallhatja. *
- Maradok itt, nem rohanhatunk mind előre.
* Az összes holmi, ami a gyógyításhoz kell, itt van nála, lova jócskán meg van ezekkel pakolva, nem tudna úgy vágtázni vele. *
- Ethea, maradj mellettem, de inkább mögöttem. Ez a valami, ami jön, nem e-világi. Nem vagyok egy nagy mágus, de talán.
* Talán tud ő is tenni valamit ellene. Tekintete csak kis időre fordul el a kastélyból érkező iszonyattól. A kis különítmény, ami érkezett, s a címer, amit mintha látott volna már valahol. Sőt. Az idős férfi (Jelahan), mintha már járt volna náluk a hegyen. Őt szólítja meg, és reméli, hogy a férfi közelebb jön. Mert ő bizony visszafordul arcával a kastély felé. *
- Üdv, Chiari vagyok, gyógyító. Többek között.
- Az egyik harcos, aki a Kikötőben is harcolt már, elmondta, hogy mikkel akadhat dolgunk és hasonlók.
* Röviden össze is foglalja neki, és a többieknek, hogy mikre lehet számítani. Élőholtak, szárazabbak és szaftosabbak, változó fegyverzettel hiszen parasztoktól a lovagok sokféle megfordul közöttük. Némelyik már kifejezetten csontváz. Eredményesebb, ha fejüket levágják, vagy elégnek, őket fogják a köznapi fegyverek. De újak lépnek a helyükbe és nem fáradnak el soha. Azután vannak azok, amik borjúnyi nagyságúak, macskaszerű tűzköpő lények. Erősek és gyorsak, nagyokat ugranak. Szájukból tűzlabda méretű lövedéket lőnek, egész gyorsan. A testükből iszonyú forróság árad, a páncélon keresztül is érezni. Kitartóbbak és nehezebb velük elbánni, de azért le lehet őket győzni. Vannak ködtestű szellemlények, amiket nem fog az acél, csak mágikus fegyverek és a varázslat. A fényt úgy tűnik, hogy nem bírják. Ha a szellem megérint valakit, az olyan, mintha jeges vízben merülne. Saját halálát látja és pillanatok alatt éveket, évtizedeket öregszik. Ha a szellem megragad valakit és elég sokáig fogja, akkor az holtan rogy össze. Talán a tűz segít ellene. Emellett vannak azok, akik a Kikötőben Hírnököknek nevezték magukat. Csuklyás alakok, akik a talaj fölött lebegnek és hatalmas mágikus erejük van. Képesek villámmal, tűzzel támadni, befolyásolni tudják az elmét és illúziókkal zavarják össze az embert. S megpróbálják így áttéríteni azokat. Pusztító tűztornádót idéztek, mikor a vesztüket érezték a Kikötőben és képesek valamilyen erőtérrel védeni magukat a fegyverek ellen. de a mágikus fegyverek, varázslatok ellen védtelenek. A fény nem bírják. Együtt varázsolnak, talán így erősebbek, de külön-külön is veszélyesek.
A sötét sereg vezetőjéről nekik sem mondtak sokat, de úgy tűnik, hogy ez lesz az az alak, aki most vágtázik ki annak a szörnyetegnek a hátán a kastélyból. Hát, mindjárt kiderül. Ő a maga részéről a lányára gondol és az óriásra. Ebből próbál erőt meríteni ahhoz, hogy talpon és életben maradjon. Fél, de nem akar most meghalni. *
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:24:04
Üzenet elküldve: 2016-02-26 15:24:04
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
*Sikeresen rongyolnak bele a csontharcosokba, Ark pedig még bele is döngöli a földbe az ellent, így a kezdésnél minden a legnagyobb rendben. Egy-egy pillantást vet hátra Medliel irányába, ugyanis a harc mellett még meg is kell védenie a mélységi nőstényt a Matróna parancsára. A sötétség miatt lovának megálljt parancsol, majd leugrik a nyeregből, és az őrmester mellé lép kardjával és hatalmas acélpajzsával a kezébe.*
-Rendben.
*A mélységinek kapóra jön a sötétség, egyáltalán nem érez hátrányt miatta... egyrészről remekül lát a sötétben, másrészről élete nagy részét a sötétben töltötte... mindig is a társának tekintette. Na persze ez mágia, ki tudja mit tartogat a belseje.*
-Őrmester ék alakba menjünk... én leszek a nyílhegy.
*Afféle háromszöget fognak képezni feltéve ha hallgatnak rá. Lars hatalmas pajzsa remek fedezék lehet, ki kell használni hát. Ha követik lassú léptekkel indul meg egyenesen a sötétség közepébe. Minden lépésnél kissé megveti a lábát, és behúzódik a pajzs mögé, ami a bokájától a nyakáig takarja a benga lovagot. Ha nem követik őt szorosan akkor is egyébként a fedezék mögött lép a sötétségbe, tehát a lényegi dolog nem változik. Odabent ha képes látni valamit, ha csak az ellenség körvonalait is azonnal emeli kardját, hogy kettécsapja vele az elsőt, aki az útjába kerül. Egy egyszerű váll magasságból indított suhintással teszi mindezt. Viszont ha esetlegesen magát a csuhást meglátja, akkor őt fogja támadni, igyekszik elválasztani a fejét a testétől. Érzékszerveit kiélesíti, izmait megfeszíti, és várja a történéseket.*
//Bal szárny//
*Sikeresen rongyolnak bele a csontharcosokba, Ark pedig még bele is döngöli a földbe az ellent, így a kezdésnél minden a legnagyobb rendben. Egy-egy pillantást vet hátra Medliel irányába, ugyanis a harc mellett még meg is kell védenie a mélységi nőstényt a Matróna parancsára. A sötétség miatt lovának megálljt parancsol, majd leugrik a nyeregből, és az őrmester mellé lép kardjával és hatalmas acélpajzsával a kezébe.*
-Rendben.
*A mélységinek kapóra jön a sötétség, egyáltalán nem érez hátrányt miatta... egyrészről remekül lát a sötétben, másrészről élete nagy részét a sötétben töltötte... mindig is a társának tekintette. Na persze ez mágia, ki tudja mit tartogat a belseje.*
-Őrmester ék alakba menjünk... én leszek a nyílhegy.
*Afféle háromszöget fognak képezni feltéve ha hallgatnak rá. Lars hatalmas pajzsa remek fedezék lehet, ki kell használni hát. Ha követik lassú léptekkel indul meg egyenesen a sötétség közepébe. Minden lépésnél kissé megveti a lábát, és behúzódik a pajzs mögé, ami a bokájától a nyakáig takarja a benga lovagot. Ha nem követik őt szorosan akkor is egyébként a fedezék mögött lép a sötétségbe, tehát a lényegi dolog nem változik. Odabent ha képes látni valamit, ha csak az ellenség körvonalait is azonnal emeli kardját, hogy kettécsapja vele az elsőt, aki az útjába kerül. Egy egyszerű váll magasságból indított suhintással teszi mindezt. Viszont ha esetlegesen magát a csuhást meglátja, akkor őt fogja támadni, igyekszik elválasztani a fejét a testétől. Érzékszerveit kiélesíti, izmait megfeszíti, és várja a történéseket.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 06:18:23
Üzenet elküldve: 2016-02-26 06:18:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
* Elérkezik hát a pillanat, amikor az ifjú barbár szembenézhet a névtelen ellenséggel. Amit lát, valahol megnyugtatja, ám a lelke mélyén zavarja is, mert amit lát az egy közönséges csata. Fegyver fegyver ellen, test test ellen. Ami zavarja, az az időnkénti villongás, amit ő a mágiának tulajdonít. Elképedve nézi, ahogy társul minden megfontolás nélkül ront nekinaz ellenségnek. Kriag nem követi a példát, inkább az öreg vezető mellé lovagol. *
- Nem lehet belerohanni a harcba. Sok lenni a varázs. Te mit javasol?
* Kérdezi, de magában igyekszik felmérni a terepet. *
//Hátsó megfigyelők//
//Ametiszt-különítmény//
* Elérkezik hát a pillanat, amikor az ifjú barbár szembenézhet a névtelen ellenséggel. Amit lát, valahol megnyugtatja, ám a lelke mélyén zavarja is, mert amit lát az egy közönséges csata. Fegyver fegyver ellen, test test ellen. Ami zavarja, az az időnkénti villongás, amit ő a mágiának tulajdonít. Elképedve nézi, ahogy társul minden megfontolás nélkül ront nekinaz ellenségnek. Kriag nem követi a példát, inkább az öreg vezető mellé lovagol. *
- Nem lehet belerohanni a harcba. Sok lenni a varázs. Te mit javasol?
* Kérdezi, de magában igyekszik felmérni a terepet. *
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:59:56
Üzenet elküldve: 2016-02-26 00:59:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*Gyors ütésváltás után újabb akkordja kezdődik a harcnak, melyben a kezdeményezés a kolosszusé.
A hósörényűt nem lepi meg, hogy ez a holt sereg erősebb ellenfeleket számlál, mint amelyekkel a Kikötői csata során kerültek szembe. Ily közel az ellenség fészkéhez valószínű volt, hogy az Arctalan Fenyegetés komolyabb harcosait fogja csatarendbe állítani. Ha kikötői ütközet csak puhatolózás volt, akkor a tharg lovagok és a katonák igencsak jól szerepeltek, hisz viszonylag kisebb veszteségekkel sikerült felszámolniuk a holtak légióit.
Az emberóriás nem tulajdonít különösebb gondot annak, hogy ezek az ellenfelek komolyabbak. A cél ugyanaz, legyőzni mind és visszaküldeni őket a túlvilág mocskába, ahonnan vétettek.
Mostanra sikerült teljesen összeszednie magát a némileg kudarc-ízű lovasroham után, jobbjában kardja, baljában pajzs, ereiben lüktet a vér harcra hívó szava. Otthon van.
A páncélos csontvázharcos sikertelen támadása után - amit egyszerű hárítással került el - a kolosszus támadott, behorpasztva ellenfele pajzsát. Legyen a csontváz bármennyire páncélozva, nem lehet súlyban az acélba öltözött emberóriáshoz mérni. A sötét mágia mozgatta csont és ín nem lehet ellenfele a hús-vér, hajókötél vastag izmok mozgatta testnek.
A kolosszus gyorsan felméri helyzetét - valamikor ekkor bődül el Kagan is nem messze tőle -, ösztönösen mozdul, évtizedek csiszolta nyers erő és tapasztalat tör utat magának lerázva a gondolatok béklyóit, amikor cselekszik.*
- Úton!
*Mélyre engedi testsúlyát, lábait behajlítva készül támadásra és a páncélos lovagok kedvelt taktikáját választja: az öklelést.
A pajzsot leengedi kissé, hogy vállvasainak arasznyi tüskéi - egy oroszlán karmai -, előtűnhessenek, majd előre lendülve vállal, elemi erővel belerobban a csontvázharcos pofájába alulról felfelé. Pajzsa védi az oldalát a tollas buzogánytól, mesterkardját oldalt maga mellett tartja lefelé.
Súlyban és lendületben jócskán ellenfele felett jár, valószínűleg a harci tudása is meghaladja egy holtét. Ha sikerül az öklelés és a csontváz a földre kerül, emelkedik a vasalt csizmatalp, hogy bezúzza a halálvigyorú koponyát, lezárva ezt a párbajt és már lép is tovább.
HA sikerül a taposás - ha nem, akkor is -, maga mögött hagyja a csontvázat és a neki háttal álló Szellem felé rohamoz, akit éppen Kagan foglal le, és ha teheti meglepetésszerűen erőteljes vágást indít meg keresztben a homályszerű test vonalában.
A Kikötőben is harcolt már velük, tudja, hogy sokat bírnak, de reméli, hogy a tharg vezér és a saját vágása már elégnek bizonyul és utána együtt vehetik fel a harcot a közelükben maradt holtakkal.*
//Közép//
*Gyors ütésváltás után újabb akkordja kezdődik a harcnak, melyben a kezdeményezés a kolosszusé.
A hósörényűt nem lepi meg, hogy ez a holt sereg erősebb ellenfeleket számlál, mint amelyekkel a Kikötői csata során kerültek szembe. Ily közel az ellenség fészkéhez valószínű volt, hogy az Arctalan Fenyegetés komolyabb harcosait fogja csatarendbe állítani. Ha kikötői ütközet csak puhatolózás volt, akkor a tharg lovagok és a katonák igencsak jól szerepeltek, hisz viszonylag kisebb veszteségekkel sikerült felszámolniuk a holtak légióit.
Az emberóriás nem tulajdonít különösebb gondot annak, hogy ezek az ellenfelek komolyabbak. A cél ugyanaz, legyőzni mind és visszaküldeni őket a túlvilág mocskába, ahonnan vétettek.
Mostanra sikerült teljesen összeszednie magát a némileg kudarc-ízű lovasroham után, jobbjában kardja, baljában pajzs, ereiben lüktet a vér harcra hívó szava. Otthon van.
A páncélos csontvázharcos sikertelen támadása után - amit egyszerű hárítással került el - a kolosszus támadott, behorpasztva ellenfele pajzsát. Legyen a csontváz bármennyire páncélozva, nem lehet súlyban az acélba öltözött emberóriáshoz mérni. A sötét mágia mozgatta csont és ín nem lehet ellenfele a hús-vér, hajókötél vastag izmok mozgatta testnek.
A kolosszus gyorsan felméri helyzetét - valamikor ekkor bődül el Kagan is nem messze tőle -, ösztönösen mozdul, évtizedek csiszolta nyers erő és tapasztalat tör utat magának lerázva a gondolatok béklyóit, amikor cselekszik.*
- Úton!
*Mélyre engedi testsúlyát, lábait behajlítva készül támadásra és a páncélos lovagok kedvelt taktikáját választja: az öklelést.
A pajzsot leengedi kissé, hogy vállvasainak arasznyi tüskéi - egy oroszlán karmai -, előtűnhessenek, majd előre lendülve vállal, elemi erővel belerobban a csontvázharcos pofájába alulról felfelé. Pajzsa védi az oldalát a tollas buzogánytól, mesterkardját oldalt maga mellett tartja lefelé.
Súlyban és lendületben jócskán ellenfele felett jár, valószínűleg a harci tudása is meghaladja egy holtét. Ha sikerül az öklelés és a csontváz a földre kerül, emelkedik a vasalt csizmatalp, hogy bezúzza a halálvigyorú koponyát, lezárva ezt a párbajt és már lép is tovább.
HA sikerül a taposás - ha nem, akkor is -, maga mögött hagyja a csontvázat és a neki háttal álló Szellem felé rohamoz, akit éppen Kagan foglal le, és ha teheti meglepetésszerűen erőteljes vágást indít meg keresztben a homályszerű test vonalában.
A Kikötőben is harcolt már velük, tudja, hogy sokat bírnak, de reméli, hogy a tharg vezér és a saját vágása már elégnek bizonyul és utána együtt vehetik fel a harcot a közelükben maradt holtakkal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258