Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-07 10:36:18
Üzenet elküldve: 2016-03-07 10:36:18
ÚJ
![>Arctalan Ianmorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10338_1455268501_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*Rengeteg dologra felkészülhet egy harcos. Kivétel ez alól a sors akarata. Amikor csatába indul, hisz a szemtől szemben való küzdelem szentségében, akármivel is legyen dolga. De ez a csata, már rég nem erről szól. Itt a pusztításé, a másik teljes eltörlésének színhelye. Mikor becsapódtak, tudta hogy, számára nincs esély. Földre érkezésekor még hallja saját csontjai ropogását, mellkasára mintha ráült volna egy csatamén, lovasával egyetemben. Utolsó levegővételénél már vért hörög fel. Gondolatai Etheahoz és Rilihez szállnak. Majd sötétségbe borul minden.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 16:54:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
//Közép//
*Rengeteg dologra felkészülhet egy harcos. Kivétel ez alól a sors akarata. Amikor csatába indul, hisz a szemtől szemben való küzdelem szentségében, akármivel is legyen dolga. De ez a csata, már rég nem erről szól. Itt a pusztításé, a másik teljes eltörlésének színhelye. Mikor becsapódtak, tudta hogy, számára nincs esély. Földre érkezésekor még hallja saját csontjai ropogását, mellkasára mintha ráült volna egy csatamén, lovasával egyetemben. Utolsó levegővételénél már vért hörög fel. Gondolatai Etheahoz és Rilihez szállnak. Majd sötétségbe borul minden.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 16:54:06, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:34:46
Üzenet elküldve: 2016-03-07 09:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
*Ethea szidalmazására komolyan bólint, bár hamarosan megilletődik a már hosszúra nyúlt agymosás hatására. Valóban, hibázott, ezzel pedig Ethea tekintélyét is veszélybe sodorhatta volna. Érzi, hogy amit tett, az felháborító egy részről, de korántsem vallja megkérdőjelezhetően meggondolatlannak. Azt tette, amit a legjobbnak vélt.
Azonban gondolatmenetét és az apró, ám kellemetlen jelenetet valami még kellemetlenebb zavarja meg: a lovas, s immáron anyagtalan társai. Aletai, akit mellesleg csak látásból ismer Amon Ruadhról, követelőzve osztja a parancsot. Nincs ellenvetése, ugyan, csak egy hatalmas problémája: az égvilágon SEMMIT nem tehet. Nincs eléggé kiképezve, hogy bármiféle rohamot megállíthasson. Egy levegőpáncélja van, azt is csak magára és a körülötte levőkre tudja használni. De még abban sem biztos, hogy az képes lenne megállítani nyolc rohamozó lovast... főleg, hogy azok nem is feléjük tartanak.
Teljesen hasztalannak érzi magát, ez pedig küllemére is kihat: kétségbeesetten néz körül magán, fogait összeszorítva töri a fejét, mégis mi a francot tehetne. Bármit, amivel csak egy kicsit is segíthetne a fronton és a középen levőknek. Felnéz. Látja, ahogyan a lovas már áttöri a falat, amit Chiari védelmül húzott fel. Nem igazán, épp csak hallja, amit a lovas mond. Elég messze vannak, ezért is meglepő, mennyire hangos ez a lidérci alak. Túlvilági hang, ami már-már irritálja az erőszakot nem tűrő füleit.*
~A front veszélyben van. Ahogy elnézem, a mester pedig még annyira. De mit tehetnék az érdekében? Biztosan van valami a birtokomban, amivel csak a figyelmét...~
*Ekkor eszébe jut valami. Valami, ami hatalmas őrültség, de akár jól is elsülhet. Bizonytalan, mert a mágia élőkre hat, de nem tudja, gyakorlatilag hova sorolható a lovas. Anyagi teste van, beszél és mozog. Elvileg él... Gyakorlatilag viszont már halott. Pontosabban: élőhalott.
Lévén, hogy többet és mást nem igazán tehet, már-már rá is veszi magát a cselekvésre. De ha sikerül is, mit reagálna a lovas? Az sem teljesen kizárt, hogy attól a pillanattól kezdve Eireni lesz a célpontja. Ez aggasztja, sőt, fél a gondolattól. Főleg Ethea haragjától. Összeméri a lehetséges kimenetelek számát, amilyen gyorsan csak teheti és döntésre jut: nem cselekszik. Csettinthetne, de akkor a csatatér minden egyes élő teremtménye rá figyelne. Az éppen harcolók is, nem csak a lovas, akire nagy eséllyel nem is hatna. Az harcosok ellenségei pedig biztosan nem az élők rétegébe tartozik, így szinte biztos, hogy csak megölné szövetségeseit. Fáj vagy sem, a tény, miszerint semmit nem tehet, valós.*
-Sajnálom. Mélységesen sajnálom! De semmit nem tehetek jelenleg. A képességeim hiányosak. *Ezzel pedig követi is Chiarit a hátsó "biztonságosabb" helyre.*
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
*Ethea szidalmazására komolyan bólint, bár hamarosan megilletődik a már hosszúra nyúlt agymosás hatására. Valóban, hibázott, ezzel pedig Ethea tekintélyét is veszélybe sodorhatta volna. Érzi, hogy amit tett, az felháborító egy részről, de korántsem vallja megkérdőjelezhetően meggondolatlannak. Azt tette, amit a legjobbnak vélt.
Azonban gondolatmenetét és az apró, ám kellemetlen jelenetet valami még kellemetlenebb zavarja meg: a lovas, s immáron anyagtalan társai. Aletai, akit mellesleg csak látásból ismer Amon Ruadhról, követelőzve osztja a parancsot. Nincs ellenvetése, ugyan, csak egy hatalmas problémája: az égvilágon SEMMIT nem tehet. Nincs eléggé kiképezve, hogy bármiféle rohamot megállíthasson. Egy levegőpáncélja van, azt is csak magára és a körülötte levőkre tudja használni. De még abban sem biztos, hogy az képes lenne megállítani nyolc rohamozó lovast... főleg, hogy azok nem is feléjük tartanak.
Teljesen hasztalannak érzi magát, ez pedig küllemére is kihat: kétségbeesetten néz körül magán, fogait összeszorítva töri a fejét, mégis mi a francot tehetne. Bármit, amivel csak egy kicsit is segíthetne a fronton és a középen levőknek. Felnéz. Látja, ahogyan a lovas már áttöri a falat, amit Chiari védelmül húzott fel. Nem igazán, épp csak hallja, amit a lovas mond. Elég messze vannak, ezért is meglepő, mennyire hangos ez a lidérci alak. Túlvilági hang, ami már-már irritálja az erőszakot nem tűrő füleit.*
~A front veszélyben van. Ahogy elnézem, a mester pedig még annyira. De mit tehetnék az érdekében? Biztosan van valami a birtokomban, amivel csak a figyelmét...~
*Ekkor eszébe jut valami. Valami, ami hatalmas őrültség, de akár jól is elsülhet. Bizonytalan, mert a mágia élőkre hat, de nem tudja, gyakorlatilag hova sorolható a lovas. Anyagi teste van, beszél és mozog. Elvileg él... Gyakorlatilag viszont már halott. Pontosabban: élőhalott.
Lévén, hogy többet és mást nem igazán tehet, már-már rá is veszi magát a cselekvésre. De ha sikerül is, mit reagálna a lovas? Az sem teljesen kizárt, hogy attól a pillanattól kezdve Eireni lesz a célpontja. Ez aggasztja, sőt, fél a gondolattól. Főleg Ethea haragjától. Összeméri a lehetséges kimenetelek számát, amilyen gyorsan csak teheti és döntésre jut: nem cselekszik. Csettinthetne, de akkor a csatatér minden egyes élő teremtménye rá figyelne. Az éppen harcolók is, nem csak a lovas, akire nagy eséllyel nem is hatna. Az harcosok ellenségei pedig biztosan nem az élők rétegébe tartozik, így szinte biztos, hogy csak megölné szövetségeseit. Fáj vagy sem, a tény, miszerint semmit nem tehet, valós.*
-Sajnálom. Mélységesen sajnálom! De semmit nem tehetek jelenleg. A képességeim hiányosak. *Ezzel pedig követi is Chiarit a hátsó "biztonságosabb" helyre.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:54:09
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:54:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
//Worenth - FONTOS! Továbbra is csak Te látod mindezt!//
* A felhők egybegyűlnek s ontják magukból az esőt mely csillapítja a lángokat. De valami balul sült el. Az eső mely zúdul iszonyatos fájdalommal szakad le, mintha savas eső volna úgy oldódik a hangulat az orkok részéről. A mágus tulajdon bajtársait pusztítja éppen azok pedig hangos kiabálással adják tudtára a környéknek, hogy itt bizony baj van. *
//Gworash//
* Az ork erős ugyan, de nem eléggé. Kitért a csapás elől de a felöklelés nem tökéletesen megy végbe. A csontharcos jobb karjával engedi a lándzsát és amolyan parasztlengőből vág bele a harcos oldalába páncélos karjával. Okoz majd pár kellemetlen napot, a borda nem tört ugyan, részben a vértnek hála, de repedés, zúzódás előfordulhat. Ezek után persze hátrébb is taszajtódik a barátunk, de el nem esik. Összeszedve egyensúlyát két kézre fogja a lándzsát és döfni készül, egyenesen előre fog száguldni a rozsdás acél, a célpont az ork felsőteste. *
//Qira, Daetth//
* A másik csontharcos nem vele foglalatoskodni (bár fej nélkül nehéz is lenne megszabni kire is néz éppen) így nem számít az ork nő támadására. Így Qira lényegében tisztán találhatja oldalba a csontos katonát a vaskos golyóbisok be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket és törik a csontot. A lény bal karja zúzódik rendesen de a jobb, fegyveres kéz támadása száguld tovább Daetth felé. Aki a harci láztól elborult agya miatt kevésbé foglalkozik a védekezéssel így hatalmas csapás éri, jobbról érkezik a buzogányos támadás és végzi is azt amire kitalálták: tör, zúz. Komoly zúzódás, törés éri a bal kart mit talán most a harci hévben fel sem fog, de hamarosan ráül a hirtelen fájdalom. Qira támadása persze eltántorítja kissé így pár lépést kell tegyen hogy visszanyerje egyensúlyát. Ez után Qira lesz az újabb célpont. Szembefordul a nővel és felülről lendíti majd lefelé a súlyos buzogányt. *
//Turrog, Aoneer, Medliel, Lars (?)//
* A harcos gyorsan dönt, a szellem által megtámadottaknak nyújt segítségét és magára hagyja két törpe bajtársát. A szellem újabb támadásra készülni, hogy újabb lélekdarabot raboljon de ekkor hátulról Turrog pengéje átszalad rajta. Ez elegendő ahhoz, hogy megzavarja s eredeti céljától (Ez úttan Medliel éveinek rablásától) eltérítse. Cserébe viszont fordul, reflexből karmol hátra és azok a karmok széles ívben száguldanak és a törpe pajzsán keresztül suhanva futnak végig annak karján. Csupán éppen csak karmolás de a Törpe szeme elé táruló pillanatnyi látvány felér 100 halállal. //+2 év öregedés//. Miután belesikoltott annak arcába, immár szemben áll a törpe harcossal. Két karja két oldalról indul útnak, mellkasa így szabadon marad ugyan, de találat esetén mindkét karmos éteri kéz lopja majd a drága életet. *
//Hrothgaar, Mirakh//
* Hrothgaar nem sokat elmélkedik, cselekszik. A feléjük száguldó ál Turrog is így tett. De a vörös törpe gyorsabbnak bizonyul néhány szemvillanással csupán, így van ideje megvetni lábát. A két erő egymásnak vágódik és szinte érezheti a vörös törpe, hogy bizony ugyan akkora erő van ebben a lényben is mint bajtársában. Így csupán a gyorsabb reakciónak köszönheti Horthgaar, hogy a letaglózás nem jár sikerrel. Egymásról lepattanva hátrál ki az álTurrog s vélhetően ő maga is, egy ekkora erejű becsapódástól. Nem hagyják egymást pihenni sem. Jobb oldalról érkezik is a vörös törpe részéről egy elemi erejű csapás. Viszont az álTurrog rendelkezik pajzzsal ami hasznosnak bizonyul ebben a helyzetben. Lábat rogyasztja s oldalához húzza a pajzsot, kissé ráfekszik a csapásra, hogy így enyhítse a jobbról intézett csapást. Az acélpajzs pedig meg is fogja azt iszonyatos fémsikoly kíséretében. Ennek következtében az álTurrog kissé hátrahúzta jobb karját, minek hála a mesterkardnak elő is készült a hely a támadásra. Így amint lehet, már szúr is ki teljes erejéből, hogy a másikat mellkason, de legalább is valahol felső testen célozza. A pajzs marad vállnál, egyelőre, mert a támadás sikerétől függetlenül amint a szúrással végzett azonnal visszarántja s az acélpajzs ismét előtte lesz. Felméri magának a két törpöt. *
//Bal szárny//
//Cotys//
* Gyalogos harcnak nézünk elébe. A csontharcos nem siet sehova, komótosan halad előre. A nekifutás hasznos dolog a pajzs pedig okos ötlet. Belenyomja a másikba megakadályozza annak törött botos támadását és lódulhat a kard is. A láb reccsen és szakadnak az inak. Egy jobb lábbal kevesebb a csontosnak. Dől is oldalra. Ahogy földre került kap is rögvest a katona lába után. Ha elkapja magával rántja, de innen már nem fog felállni a rémség. Ellenben még igencsak eleven, ki tudja mire készül. *
//Közép//
//Gabrien - Kagan//
* A rutin és a gyakorlás sokat ér, ez most meg is mutatkozik. Gabrien a láncos buzogányt jól használja ki az alabárdos ellen. Feje felett térül el a támadás ahogy fentről érkezik de eredménytelenül csapódik be a földbe. A rém bizony nem engedi azt. Jobbjával engedné és indítana egy jókora csapást egy előrelépés után, de ekkor érkezik a második csapás Kagantól. Mesterkard hasznos fegyver és kellő erővel használva igen hatásos. A rémség derékbe töri ketté karrierjét. Nagyon reccsent a csont ahogy lenyaklik a felső teste. Nem is nagyon mozog tovább az ebadta. Az alabárd régi már, de jó állapotban van, használható. *
//Khan//
* Alulról érkezik az eltervezett vágás és száguld a félszemű felé, hogy amazt kettéhasítsa. A kis apróságokból látszik mennyire egyenlőek az erőviszonyok. Millimétereken s szemvillanásnál is kevesebb pillanatokon múlik egy egy támadás. A lentről érkező csapást elviszi a férfi oldalra, bár nem sokat tud taszítani rajta annak ereje miatt. Viszont a kimozgással együtt éppen elég arra, hogy oldala mellett hasítsa fel a levegőt, szinte arcán érzi a csapás szellőjét. A fénypenge nem jön létre, de a másik sem várja meg, hogy csoda történjen. Ha már ez a csapás nem járt sikerrel akkor majd folytatja is a lendületet tovább vezetve. Egy lépés jobb lábbal előre, majd egy újabbal ellép a másik mellett (ha már amaz is kitért kissé) és a kard markolatának vaskos gombjával készül oldalról fejbe vágni a másikat, ha sikerül ha nem, ismét szembe fordul vele. Maga elé húzza a kardot, majd nem sokat teketóriázik és indítja a következő támadását.
Az úgy nevezett sólyom állásból érkezik majd a míves penge, bal válltól lefelé, keresztbe a csípő jobb oldaláig indítja a vágást. *
//Középtájt - MINDENKI - Fekete Lovas//
* A lovas és immár 7 társa földöntúli erővel közeleg a rögtönzött csatatér felé. Egyre egyértelműbb haladási iránya és ezen bizony nem változtat: a fekete gömb közepén lévő csuhás felé száguld, akivel nagyjából egy vonalban van Worenth.
A lövedékek melyek feléjük robognak céltalanul suhannak át a fantom lovasokon, csak úgy mint a szellem alakokon. A Fekete Lovas páncélján pedig szimplán megpattanva perdülnek tovább ahogy tovább száguld.
A terepe elég könnyű átlátni, bárki számára, lévén, nagyjából sík a terület. Így az oldalról lóduló lovas csapat sem marad figyelmen kívül.
A fekete lovas újabb szavakat ejt amint meglátja az oldalról érkező lovas csapatot (Akheel, Arctalan, Gardur).
Az azon az oldalon lévő fantom lovasok közül 2 leválik, s szembefordulnak a hármassal.
Ahogy közelednek a fantom dárdák hegyesen merednek a hármas felé és ekkor eljön a becsapódás ideje. Éteri testük elemi erővel csapódik bele a hármas rohamába és a hatás földöntúli eredménnyel bír. A lovak a nagy sebesség miatt borulnak mindenfelé, hátasaik repülnek, a könnyebb páncélzatúak súlyosan zúzódnak míg a komolyabb vértesek is megérzik a kettős roham irdatlan erejét. A vészjósló nyerítés nem ígér sok jót nyakukat, lábukat törik a becsapódástól. A két fantom lovas pedig éteri fényben foszlik szerte. Persze ez a földön fetrengőket akik súlyosan összetörték magukat kevésbé vigasztalja. Zúzódások, törött csontok bizony nem túl ritkaságok egy ilyen egymásnak ütközésben.
A maradék (6) pedig rohamoz tovább egyenesen előre.
Egy jégfal terem a csatatér közepén mely felkelti a figyelmet, vélhetően mindkét fél részéről. Mivel idő közben egy újabb csapat is meglódul az Ametiszt csapat képében.
Egy mágikus lövedék is csapódik a hátasba (Kagan) ami, mivel komoly sérülést nem okoz a lénynek így nincs (látható!) hatása.
A jégfal középen van, s ha az Ametiszt osztag megkerüli azt (nyilván így tesz hisz nem akarnak egyenest belerohanni) akkor bizony nem tudnak a lovasokra támadni, mert azok bizony nem váltanak irányt. Szűkre vont ék alakot vesznek fel és így robognak a jégfalba. A jég derékvastag és természetesen módon viselkedik. Ekkora erővel pedig belecsapódva bizony áttöri a falat a középen száguldó. Röpködnek jobbra balra a jégdarabkák ennek hatására. De ahogy átér elveszíti lendületét így megállj parancsol a démoni hátasnak, amaz ágaskodva adja tudtára nem tetszését és önmagát fékezve fogja vissza a lendületet. A fantom lovasok pedig, anyagtalan testüknek hála, akadálytalanul haladnak át rajta követve a lovast ők is megállapodnak. Erőteljeset dobbant a rémség ahogy ágaskodásból földet ér. A lovas tekintetével Worenth el állapodik meg akire a csuhás feszülten koncentrál továbbra is. Pirtianesi nyelven beszél, így csupán az érti szavait ki ismeri ezt a nyelvjárást. Ha akad ilyen akkor nagyjából ennyit érthet. "A mágusnak vesznie kell. "
A fantomok földöntúli üvöltést hallatva reagálnak a parancsra. Majd a közös nyelven szólal meg a lovas. *
- Legyetek üdvözölve Sargathot földjén. Rövid leszek, állj át önszántatokból, vagy akaratotok ellenére fogtok.
* Valóban rövid volt. Csöppet vár a reakciókra amolyan formalitásként, hiszen ez is a parancs része volt. Aztán majd meglátja mi lesz a folytatás. *
//Front//
//Worenth - FONTOS! Továbbra is csak Te látod mindezt!//
* A felhők egybegyűlnek s ontják magukból az esőt mely csillapítja a lángokat. De valami balul sült el. Az eső mely zúdul iszonyatos fájdalommal szakad le, mintha savas eső volna úgy oldódik a hangulat az orkok részéről. A mágus tulajdon bajtársait pusztítja éppen azok pedig hangos kiabálással adják tudtára a környéknek, hogy itt bizony baj van. *
//Gworash//
* Az ork erős ugyan, de nem eléggé. Kitért a csapás elől de a felöklelés nem tökéletesen megy végbe. A csontharcos jobb karjával engedi a lándzsát és amolyan parasztlengőből vág bele a harcos oldalába páncélos karjával. Okoz majd pár kellemetlen napot, a borda nem tört ugyan, részben a vértnek hála, de repedés, zúzódás előfordulhat. Ezek után persze hátrébb is taszajtódik a barátunk, de el nem esik. Összeszedve egyensúlyát két kézre fogja a lándzsát és döfni készül, egyenesen előre fog száguldni a rozsdás acél, a célpont az ork felsőteste. *
//Qira, Daetth//
* A másik csontharcos nem vele foglalatoskodni (bár fej nélkül nehéz is lenne megszabni kire is néz éppen) így nem számít az ork nő támadására. Így Qira lényegében tisztán találhatja oldalba a csontos katonát a vaskos golyóbisok be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket és törik a csontot. A lény bal karja zúzódik rendesen de a jobb, fegyveres kéz támadása száguld tovább Daetth felé. Aki a harci láztól elborult agya miatt kevésbé foglalkozik a védekezéssel így hatalmas csapás éri, jobbról érkezik a buzogányos támadás és végzi is azt amire kitalálták: tör, zúz. Komoly zúzódás, törés éri a bal kart mit talán most a harci hévben fel sem fog, de hamarosan ráül a hirtelen fájdalom. Qira támadása persze eltántorítja kissé így pár lépést kell tegyen hogy visszanyerje egyensúlyát. Ez után Qira lesz az újabb célpont. Szembefordul a nővel és felülről lendíti majd lefelé a súlyos buzogányt. *
//Turrog, Aoneer, Medliel, Lars (?)//
* A harcos gyorsan dönt, a szellem által megtámadottaknak nyújt segítségét és magára hagyja két törpe bajtársát. A szellem újabb támadásra készülni, hogy újabb lélekdarabot raboljon de ekkor hátulról Turrog pengéje átszalad rajta. Ez elegendő ahhoz, hogy megzavarja s eredeti céljától (Ez úttan Medliel éveinek rablásától) eltérítse. Cserébe viszont fordul, reflexből karmol hátra és azok a karmok széles ívben száguldanak és a törpe pajzsán keresztül suhanva futnak végig annak karján. Csupán éppen csak karmolás de a Törpe szeme elé táruló pillanatnyi látvány felér 100 halállal. //+2 év öregedés//. Miután belesikoltott annak arcába, immár szemben áll a törpe harcossal. Két karja két oldalról indul útnak, mellkasa így szabadon marad ugyan, de találat esetén mindkét karmos éteri kéz lopja majd a drága életet. *
//Hrothgaar, Mirakh//
* Hrothgaar nem sokat elmélkedik, cselekszik. A feléjük száguldó ál Turrog is így tett. De a vörös törpe gyorsabbnak bizonyul néhány szemvillanással csupán, így van ideje megvetni lábát. A két erő egymásnak vágódik és szinte érezheti a vörös törpe, hogy bizony ugyan akkora erő van ebben a lényben is mint bajtársában. Így csupán a gyorsabb reakciónak köszönheti Horthgaar, hogy a letaglózás nem jár sikerrel. Egymásról lepattanva hátrál ki az álTurrog s vélhetően ő maga is, egy ekkora erejű becsapódástól. Nem hagyják egymást pihenni sem. Jobb oldalról érkezik is a vörös törpe részéről egy elemi erejű csapás. Viszont az álTurrog rendelkezik pajzzsal ami hasznosnak bizonyul ebben a helyzetben. Lábat rogyasztja s oldalához húzza a pajzsot, kissé ráfekszik a csapásra, hogy így enyhítse a jobbról intézett csapást. Az acélpajzs pedig meg is fogja azt iszonyatos fémsikoly kíséretében. Ennek következtében az álTurrog kissé hátrahúzta jobb karját, minek hála a mesterkardnak elő is készült a hely a támadásra. Így amint lehet, már szúr is ki teljes erejéből, hogy a másikat mellkason, de legalább is valahol felső testen célozza. A pajzs marad vállnál, egyelőre, mert a támadás sikerétől függetlenül amint a szúrással végzett azonnal visszarántja s az acélpajzs ismét előtte lesz. Felméri magának a két törpöt. *
//Bal szárny//
//Cotys//
* Gyalogos harcnak nézünk elébe. A csontharcos nem siet sehova, komótosan halad előre. A nekifutás hasznos dolog a pajzs pedig okos ötlet. Belenyomja a másikba megakadályozza annak törött botos támadását és lódulhat a kard is. A láb reccsen és szakadnak az inak. Egy jobb lábbal kevesebb a csontosnak. Dől is oldalra. Ahogy földre került kap is rögvest a katona lába után. Ha elkapja magával rántja, de innen már nem fog felállni a rémség. Ellenben még igencsak eleven, ki tudja mire készül. *
//Közép//
//Gabrien - Kagan//
* A rutin és a gyakorlás sokat ér, ez most meg is mutatkozik. Gabrien a láncos buzogányt jól használja ki az alabárdos ellen. Feje felett térül el a támadás ahogy fentről érkezik de eredménytelenül csapódik be a földbe. A rém bizony nem engedi azt. Jobbjával engedné és indítana egy jókora csapást egy előrelépés után, de ekkor érkezik a második csapás Kagantól. Mesterkard hasznos fegyver és kellő erővel használva igen hatásos. A rémség derékbe töri ketté karrierjét. Nagyon reccsent a csont ahogy lenyaklik a felső teste. Nem is nagyon mozog tovább az ebadta. Az alabárd régi már, de jó állapotban van, használható. *
//Khan//
* Alulról érkezik az eltervezett vágás és száguld a félszemű felé, hogy amazt kettéhasítsa. A kis apróságokból látszik mennyire egyenlőek az erőviszonyok. Millimétereken s szemvillanásnál is kevesebb pillanatokon múlik egy egy támadás. A lentről érkező csapást elviszi a férfi oldalra, bár nem sokat tud taszítani rajta annak ereje miatt. Viszont a kimozgással együtt éppen elég arra, hogy oldala mellett hasítsa fel a levegőt, szinte arcán érzi a csapás szellőjét. A fénypenge nem jön létre, de a másik sem várja meg, hogy csoda történjen. Ha már ez a csapás nem járt sikerrel akkor majd folytatja is a lendületet tovább vezetve. Egy lépés jobb lábbal előre, majd egy újabbal ellép a másik mellett (ha már amaz is kitért kissé) és a kard markolatának vaskos gombjával készül oldalról fejbe vágni a másikat, ha sikerül ha nem, ismét szembe fordul vele. Maga elé húzza a kardot, majd nem sokat teketóriázik és indítja a következő támadását.
Az úgy nevezett sólyom állásból érkezik majd a míves penge, bal válltól lefelé, keresztbe a csípő jobb oldaláig indítja a vágást. *
//Középtájt - MINDENKI - Fekete Lovas//
* A lovas és immár 7 társa földöntúli erővel közeleg a rögtönzött csatatér felé. Egyre egyértelműbb haladási iránya és ezen bizony nem változtat: a fekete gömb közepén lévő csuhás felé száguld, akivel nagyjából egy vonalban van Worenth.
A lövedékek melyek feléjük robognak céltalanul suhannak át a fantom lovasokon, csak úgy mint a szellem alakokon. A Fekete Lovas páncélján pedig szimplán megpattanva perdülnek tovább ahogy tovább száguld.
A terepe elég könnyű átlátni, bárki számára, lévén, nagyjából sík a terület. Így az oldalról lóduló lovas csapat sem marad figyelmen kívül.
A fekete lovas újabb szavakat ejt amint meglátja az oldalról érkező lovas csapatot (Akheel, Arctalan, Gardur).
Az azon az oldalon lévő fantom lovasok közül 2 leválik, s szembefordulnak a hármassal.
Ahogy közelednek a fantom dárdák hegyesen merednek a hármas felé és ekkor eljön a becsapódás ideje. Éteri testük elemi erővel csapódik bele a hármas rohamába és a hatás földöntúli eredménnyel bír. A lovak a nagy sebesség miatt borulnak mindenfelé, hátasaik repülnek, a könnyebb páncélzatúak súlyosan zúzódnak míg a komolyabb vértesek is megérzik a kettős roham irdatlan erejét. A vészjósló nyerítés nem ígér sok jót nyakukat, lábukat törik a becsapódástól. A két fantom lovas pedig éteri fényben foszlik szerte. Persze ez a földön fetrengőket akik súlyosan összetörték magukat kevésbé vigasztalja. Zúzódások, törött csontok bizony nem túl ritkaságok egy ilyen egymásnak ütközésben.
A maradék (6) pedig rohamoz tovább egyenesen előre.
Egy jégfal terem a csatatér közepén mely felkelti a figyelmet, vélhetően mindkét fél részéről. Mivel idő közben egy újabb csapat is meglódul az Ametiszt csapat képében.
Egy mágikus lövedék is csapódik a hátasba (Kagan) ami, mivel komoly sérülést nem okoz a lénynek így nincs (látható!) hatása.
A jégfal középen van, s ha az Ametiszt osztag megkerüli azt (nyilván így tesz hisz nem akarnak egyenest belerohanni) akkor bizony nem tudnak a lovasokra támadni, mert azok bizony nem váltanak irányt. Szűkre vont ék alakot vesznek fel és így robognak a jégfalba. A jég derékvastag és természetesen módon viselkedik. Ekkora erővel pedig belecsapódva bizony áttöri a falat a középen száguldó. Röpködnek jobbra balra a jégdarabkák ennek hatására. De ahogy átér elveszíti lendületét így megállj parancsol a démoni hátasnak, amaz ágaskodva adja tudtára nem tetszését és önmagát fékezve fogja vissza a lendületet. A fantom lovasok pedig, anyagtalan testüknek hála, akadálytalanul haladnak át rajta követve a lovast ők is megállapodnak. Erőteljeset dobbant a rémség ahogy ágaskodásból földet ér. A lovas tekintetével Worenth el állapodik meg akire a csuhás feszülten koncentrál továbbra is. Pirtianesi nyelven beszél, így csupán az érti szavait ki ismeri ezt a nyelvjárást. Ha akad ilyen akkor nagyjából ennyit érthet. "A mágusnak vesznie kell. "
A fantomok földöntúli üvöltést hallatva reagálnak a parancsra. Majd a közös nyelven szólal meg a lovas. *
- Legyetek üdvözölve Sargathot földjén. Rövid leszek, állj át önszántatokból, vagy akaratotok ellenére fogtok.
* Valóban rövid volt. Csöppet vár a reakciókra amolyan formalitásként, hiszen ez is a parancs része volt. Aztán majd meglátja mi lesz a folytatás. *
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:49:22
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:49:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
* A törpe trió felveszi hát az alakzatot, létrehozva így egy mozgó acélgyűrűt. Hiába az elemi sötétség, a tapasztalt harcosok szinte ösztönből mozdulnak, nem zökkennek ki a ritmusból. Aztán hirtelen megszűnik a vakság, s sápadt fény áraszt el mindent. Mirakh megrázza a fejét, hogy szemeit visszaszoktassa a fényhez, és még időben veszi észre a rájuk vetödő vészt. Az imposztor, aki földije fizimiskáját viseli keményen esik neki Hrothgaarnak, ám ezzel nagy fába vágta a fejszéjét. Persze Mirakh sem áll tétlenül, s hacsak valami élőhalott nem avatkozik közbe, igyekszik társa segítségére sietni. Most nem kell aggódnia, hisz az igazi Turrog megfelelően igazolta személyét, miközben kilépett a körből, így most a kétfejű csatabárd teljes erővel dolgozhat. Ellentétes irányba mozdul, hogy ne legyen útba a rőtszakállúnak, s két oldalról fogják közre a rémet. Összeszedi minden, jelen esetben elég nagy, erejét, s hogy jobban bezavarja a hamist, ő a lábai felé céloz a súlyos fegyverrel. Lendül hát a íves fej, s ha sikerül, akkor térd magasságban fog becsapódni. *
~ Na ezt old meg szemét! ~
* Üzeni gondolatban a hullának, mert valljuk be, nem sokan lennének most a helyében. *
//Front//
* A törpe trió felveszi hát az alakzatot, létrehozva így egy mozgó acélgyűrűt. Hiába az elemi sötétség, a tapasztalt harcosok szinte ösztönből mozdulnak, nem zökkennek ki a ritmusból. Aztán hirtelen megszűnik a vakság, s sápadt fény áraszt el mindent. Mirakh megrázza a fejét, hogy szemeit visszaszoktassa a fényhez, és még időben veszi észre a rájuk vetödő vészt. Az imposztor, aki földije fizimiskáját viseli keményen esik neki Hrothgaarnak, ám ezzel nagy fába vágta a fejszéjét. Persze Mirakh sem áll tétlenül, s hacsak valami élőhalott nem avatkozik közbe, igyekszik társa segítségére sietni. Most nem kell aggódnia, hisz az igazi Turrog megfelelően igazolta személyét, miközben kilépett a körből, így most a kétfejű csatabárd teljes erővel dolgozhat. Ellentétes irányba mozdul, hogy ne legyen útba a rőtszakállúnak, s két oldalról fogják közre a rémet. Összeszedi minden, jelen esetben elég nagy, erejét, s hogy jobban bezavarja a hamist, ő a lábai felé céloz a súlyos fegyverrel. Lendül hát a íves fej, s ha sikerül, akkor térd magasságban fog becsapódni. *
~ Na ezt old meg szemét! ~
* Üzeni gondolatban a hullának, mert valljuk be, nem sokan lennének most a helyében. *
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:59:16
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:59:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*Védelmük megalakul. Lassan araszolva köröznek az éj-fekete körben, vállt vállnak vetve, fegyverrel a kézben. Közelről és távolról csata zaja hallatszik, meglehet, hogy csak ők toporognak tétlenvégre kényszerítve ebben az áthatolhatatlan sötétségben. Hrothgaar igyekszik teljes nyugalmat erőltetni magára, nem szabad, hogy elveszítse józan eszét. Látásától megfosztva kénytelen egyelőre többi érzékére hagyatkozni, legfőképpen a hallására.*
~Nem maradhatunk az idő végezetéig ebben a sötétségben. Ki kell innen törnünk.~
*Fogalmazódik meg benne a gondolat, amikor is hirtelen felszáll a sötétség és újra szemei elé tárul a világ.*
~Ez meg?~
*Hökken meg kissé, bár csodálkozni nincs sok ideje, ahogy a tájban és a látványban gyönyörködni és szörnyülködni sem. Oldalról támad rá az ál-Turrog, pajzzsal előre, hogy Hrothgaar-on átverekedje magát. Na de most aztán emberére, azaz törpéjére akadt. A rőtszakállúnak nincs sok ideje reagálni, nincs ideje cirádás, előkelő mozdulatokkal harcolnia, ezúttal zsigerből kell cselekednie. Remélhetőleg segítségére van ebben sokévi harci tapasztalata, amit a Thargodarok oldalán vérontással eltöltött évek alatt szedett fel. Lábát megveti, vállát pedig kissé összehúzza, térdeit rogyasztja. Célja, hogy az ál-Turrogot kizökkentse támadásából. Hrothgaar enyhén előre dől és maga elé tartja kétkezes harci kalapácsának nyelét. Ha sikerül terve, akkor a belé rohanó ál-Turrogot egy erős ellen-lökéssel kizökkenti egyensúlyából. Hrothgaar minden ügyességét és legendás erejét is igyekszik egyszerre latba vetni, végrehajtsa, amit eltervezett. Viszont, ha ötlete kudarcot vallana és a másik elsodorná, akkor a lehető leggyorsabban megpróbál feltápászkodni és besegíteni övéinek, hogy ha kell, együttes erővel döngöljék földbe az imposztort. A kavarodásban azonban az egyik Turrog lelép, hozzájuk intézett szavai pedig arról árulkodnak, hogy megvan, kit is kell agyonverniük. Ha van még ideje cselekedni, Hrothgaar az ál-Turrogot megpróbálja hátba támadni. Csapása oldalról érkezik, nagyjából mellkas magasságában, jobb kéz felől és ismét minden ügyességét, gyorsaságát és legendás törpe-erejét beleadja a csapásba.*
//Front//
*Védelmük megalakul. Lassan araszolva köröznek az éj-fekete körben, vállt vállnak vetve, fegyverrel a kézben. Közelről és távolról csata zaja hallatszik, meglehet, hogy csak ők toporognak tétlenvégre kényszerítve ebben az áthatolhatatlan sötétségben. Hrothgaar igyekszik teljes nyugalmat erőltetni magára, nem szabad, hogy elveszítse józan eszét. Látásától megfosztva kénytelen egyelőre többi érzékére hagyatkozni, legfőképpen a hallására.*
~Nem maradhatunk az idő végezetéig ebben a sötétségben. Ki kell innen törnünk.~
*Fogalmazódik meg benne a gondolat, amikor is hirtelen felszáll a sötétség és újra szemei elé tárul a világ.*
~Ez meg?~
*Hökken meg kissé, bár csodálkozni nincs sok ideje, ahogy a tájban és a látványban gyönyörködni és szörnyülködni sem. Oldalról támad rá az ál-Turrog, pajzzsal előre, hogy Hrothgaar-on átverekedje magát. Na de most aztán emberére, azaz törpéjére akadt. A rőtszakállúnak nincs sok ideje reagálni, nincs ideje cirádás, előkelő mozdulatokkal harcolnia, ezúttal zsigerből kell cselekednie. Remélhetőleg segítségére van ebben sokévi harci tapasztalata, amit a Thargodarok oldalán vérontással eltöltött évek alatt szedett fel. Lábát megveti, vállát pedig kissé összehúzza, térdeit rogyasztja. Célja, hogy az ál-Turrogot kizökkentse támadásából. Hrothgaar enyhén előre dől és maga elé tartja kétkezes harci kalapácsának nyelét. Ha sikerül terve, akkor a belé rohanó ál-Turrogot egy erős ellen-lökéssel kizökkenti egyensúlyából. Hrothgaar minden ügyességét és legendás erejét is igyekszik egyszerre latba vetni, végrehajtsa, amit eltervezett. Viszont, ha ötlete kudarcot vallana és a másik elsodorná, akkor a lehető leggyorsabban megpróbál feltápászkodni és besegíteni övéinek, hogy ha kell, együttes erővel döngöljék földbe az imposztort. A kavarodásban azonban az egyik Turrog lelép, hozzájuk intézett szavai pedig arról árulkodnak, hogy megvan, kit is kell agyonverniük. Ha van még ideje cselekedni, Hrothgaar az ál-Turrogot megpróbálja hátba támadni. Csapása oldalról érkezik, nagyjából mellkas magasságában, jobb kéz felől és ismét minden ügyességét, gyorsaságát és legendás törpe-erejét beleadja a csapásba.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:44:58
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:44:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Közép, majd Megfigyelők//
*A feléjük vészesen közeledő fekete lovas, lassan megmutatja igazi valóját és erejét megtöbbszörözve egy egész lovasrohamot produkálva vágtat feléjük. Kagan, nem akar és nem is tudna egyedül velük szemben győzedelmeskedni így hamar megfordul és fegyvert szerez a következő tervéhez. Vagyis Q ezt véli felfedezni a mozdulataiban. Ő megint az, akiről mindenki megfeledkezik és így nyugodtan teheti, amit szeretne és amit jónak lát. Ez pedig nem más, mint a csendes megfigyelés. Aletai visszatér a hátsó megfigyelőkhöz és ezt Q is kiszúrja, hiszen nem messze robog el tőlük lovával. A helyzet rendkívül veszélyessé válik a mélységi számára és túlmutat minden elképzelésén és képességén. Nincs kedve meghalni értelmetlenül és fölöslegesen. Látja, hogy sem ereje sem pedig a fegyvere nem elégséges, hogy a lovasokkal, vagy bármely ellenséggel felvegye a harcot. Ennek ellenére megtette amit Kagan kért tőle. Fedezte a hátát mindaddig, ameddig ő az érkező fekete páncélos felé ordibált.
Most azonban az idő lejárt és az utolsó utáni pillanat következett el, hogy kereket oldjon a frontvonalból. Nem is vacakol sokat. Körbe tekint és kiutat keresve Aletaiék és a hátsó megfigyelő állás felé indul el gyors léptekben, közben ügyelve arra, hogy görnyedt testtartását kihasználva ne jelentsen célpontot egy esetleges íjász támadásnak. A visszatérő úton már a következő lépésen gondolkodik, és a fejében összerakja a terveit. Azon agyal, hogy ha nyer is a csapat és esetleg a földre kényszerítik a holtakat és leginkább a fekete lovast abból nem e keletkezhet nagyobb baj. Mivel a fekete lovas egy igen magas vezető, tiszt, vagy akármi, de mindenképpen lényeges figurának tűnik az ellenség seregében, legyőzésével esetlegesen elég indokot adhatnak arra, hogy akár a fősereg is meginduljon, vagy egy nagyobb csoport leváljon és erősítést küldjön bosszúból, vagy egyéb indokból. Ennek szellemében a felderítő munka közel sem ért véget és Q ezt tudja. Ezért visszatér Aletaihoz és a hátsó szemlélődőkhöz, ha ők adnak parancsot, vagy javaslatot akkor azt követi, ha nem, akkor ismételten pozíciót keres, hogy a fősereget szemmel tudja tartani természetesen úgy, hogy a jelen eseményeket is meg tudja figyelni.*
//Közép, majd Megfigyelők//
*A feléjük vészesen közeledő fekete lovas, lassan megmutatja igazi valóját és erejét megtöbbszörözve egy egész lovasrohamot produkálva vágtat feléjük. Kagan, nem akar és nem is tudna egyedül velük szemben győzedelmeskedni így hamar megfordul és fegyvert szerez a következő tervéhez. Vagyis Q ezt véli felfedezni a mozdulataiban. Ő megint az, akiről mindenki megfeledkezik és így nyugodtan teheti, amit szeretne és amit jónak lát. Ez pedig nem más, mint a csendes megfigyelés. Aletai visszatér a hátsó megfigyelőkhöz és ezt Q is kiszúrja, hiszen nem messze robog el tőlük lovával. A helyzet rendkívül veszélyessé válik a mélységi számára és túlmutat minden elképzelésén és képességén. Nincs kedve meghalni értelmetlenül és fölöslegesen. Látja, hogy sem ereje sem pedig a fegyvere nem elégséges, hogy a lovasokkal, vagy bármely ellenséggel felvegye a harcot. Ennek ellenére megtette amit Kagan kért tőle. Fedezte a hátát mindaddig, ameddig ő az érkező fekete páncélos felé ordibált.
Most azonban az idő lejárt és az utolsó utáni pillanat következett el, hogy kereket oldjon a frontvonalból. Nem is vacakol sokat. Körbe tekint és kiutat keresve Aletaiék és a hátsó megfigyelő állás felé indul el gyors léptekben, közben ügyelve arra, hogy görnyedt testtartását kihasználva ne jelentsen célpontot egy esetleges íjász támadásnak. A visszatérő úton már a következő lépésen gondolkodik, és a fejében összerakja a terveit. Azon agyal, hogy ha nyer is a csapat és esetleg a földre kényszerítik a holtakat és leginkább a fekete lovast abból nem e keletkezhet nagyobb baj. Mivel a fekete lovas egy igen magas vezető, tiszt, vagy akármi, de mindenképpen lényeges figurának tűnik az ellenség seregében, legyőzésével esetlegesen elég indokot adhatnak arra, hogy akár a fősereg is meginduljon, vagy egy nagyobb csoport leváljon és erősítést küldjön bosszúból, vagy egyéb indokból. Ennek szellemében a felderítő munka közel sem ért véget és Q ezt tudja. Ezért visszatér Aletaihoz és a hátsó szemlélődőkhöz, ha ők adnak parancsot, vagy javaslatot akkor azt követi, ha nem, akkor ismételten pozíciót keres, hogy a fősereget szemmel tudja tartani természetesen úgy, hogy a jelen eseményeket is meg tudja figyelni.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:59:20
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:59:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
*A négyes lovasrohamuknak és a középső megveszekedett társuknak köszönhetően, lassan lepereg róluk a hátsó megfigyelők elnevezés, melynek helyébe elnézve a helyzet fokozódását, sokkal inkább helytálló megnevezés lenne, a „slamasztikában kerülők” harchelyzeti titulus. Minél közelebb kerülnek a szembe vágtató fenevaddal egymáshoz, annál inkább érzi a nyomást vállain, de hát előbb vagy utóbb minden valamire való harcosnak át kell esnie élete első, igazán komoly összecsapásán. Viszont még akkor sem remeg meg, mikor az eredeti osztódni kezd és hirtelenjében fél tucatnál is több ellenség nyársaló pillantását kezdi bőrén érezni. Már mindegy, ha eltervezték, végrehajtják, nincs mese, haladni kell előre és figyelni a vezető parancsait, hamarosan eléri elméjét a küzdelem szelleme, ahol csak egy számít, túlélni és győzedelmeskedni.
A parancs végül elhangzik, szerencsére még hallják egymást az ütemes, egyre erősödő lódobogás közepette, ezért enyhén balra irányítja lovát, ő maga kissé előre és oldalra dől, jobbjában kardja és várja a hamarosan bekövetkező pillanatot, mikor kiderülhet, mennyire visel magán őszinte Ametiszt jegyeket, képes e eleget tenni az elvárásoknak az efféle krízishelyzetekben és leginkább, hogy semlegesíthető e itteni tetteivel árulása.
A szétválás tehát sikeres, de egy percen belül már a második dolog történik úgy a közvetlen közelében, hogy egyáltalán nem számít rá. Ideje ugyan van reagálni, de észnél kell legyen, hogy ne kerüljön le idő előtt hátasáról. Élesebb kanyart kell vennie, hogy elkerülje az ütközést, sebességéből veszít, de a jégfalon túl bizony ott lesznek azok a lények, melyeket valamilyen úton-módon meg kell állítaniuk. Fogalma sincs róla, hogy kárt tehet e a penge ezekben a ménekben, vagy lovasaikban, mindenesetre ha már itt van, itt vannak, akkor ki kell próbálni, legföljebb ha a nyeregből nem sikerül elintézni a kitűzött feladatot, akkor talán majd lovak nélkül sikerül rendezni ezt a kérdést.
Ha adódik a lehetőség, kinéz magának egyet és teszi a parancsban kapott dolgát, megpróbálja a lidérc paripa lábait elvágni miközben abban reménykedik, hogy elég ügyes tud lenni ahhoz, hogy elkerülje rá meredő gyilkos lándzsahegyet. Természetesen nem öngyilkos alkat, ha látja, hogy a távolság, vagy egyéb probléma miatt nem kivitelezhető a lábvágás, a lándzsára fókuszál és megpróbálja kitéríteni mielőtt még felnyársalná vele a lovas.*
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
*A négyes lovasrohamuknak és a középső megveszekedett társuknak köszönhetően, lassan lepereg róluk a hátsó megfigyelők elnevezés, melynek helyébe elnézve a helyzet fokozódását, sokkal inkább helytálló megnevezés lenne, a „slamasztikában kerülők” harchelyzeti titulus. Minél közelebb kerülnek a szembe vágtató fenevaddal egymáshoz, annál inkább érzi a nyomást vállain, de hát előbb vagy utóbb minden valamire való harcosnak át kell esnie élete első, igazán komoly összecsapásán. Viszont még akkor sem remeg meg, mikor az eredeti osztódni kezd és hirtelenjében fél tucatnál is több ellenség nyársaló pillantását kezdi bőrén érezni. Már mindegy, ha eltervezték, végrehajtják, nincs mese, haladni kell előre és figyelni a vezető parancsait, hamarosan eléri elméjét a küzdelem szelleme, ahol csak egy számít, túlélni és győzedelmeskedni.
A parancs végül elhangzik, szerencsére még hallják egymást az ütemes, egyre erősödő lódobogás közepette, ezért enyhén balra irányítja lovát, ő maga kissé előre és oldalra dől, jobbjában kardja és várja a hamarosan bekövetkező pillanatot, mikor kiderülhet, mennyire visel magán őszinte Ametiszt jegyeket, képes e eleget tenni az elvárásoknak az efféle krízishelyzetekben és leginkább, hogy semlegesíthető e itteni tetteivel árulása.
A szétválás tehát sikeres, de egy percen belül már a második dolog történik úgy a közvetlen közelében, hogy egyáltalán nem számít rá. Ideje ugyan van reagálni, de észnél kell legyen, hogy ne kerüljön le idő előtt hátasáról. Élesebb kanyart kell vennie, hogy elkerülje az ütközést, sebességéből veszít, de a jégfalon túl bizony ott lesznek azok a lények, melyeket valamilyen úton-módon meg kell állítaniuk. Fogalma sincs róla, hogy kárt tehet e a penge ezekben a ménekben, vagy lovasaikban, mindenesetre ha már itt van, itt vannak, akkor ki kell próbálni, legföljebb ha a nyeregből nem sikerül elintézni a kitűzött feladatot, akkor talán majd lovak nélkül sikerül rendezni ezt a kérdést.
Ha adódik a lehetőség, kinéz magának egyet és teszi a parancsban kapott dolgát, megpróbálja a lidérc paripa lábait elvágni miközben abban reménykedik, hogy elég ügyes tud lenni ahhoz, hogy elkerülje rá meredő gyilkos lándzsahegyet. Természetesen nem öngyilkos alkat, ha látja, hogy a távolság, vagy egyéb probléma miatt nem kivitelezhető a lábvágás, a lándzsára fókuszál és megpróbálja kitéríteni mielőtt még felnyársalná vele a lovas.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:43:07
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:43:07
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
* A harcos kikapcsolja az agyát, máskülönben már változtatott volna az irányon, mikor a lény mellett még egypár materializálódott. Nem tudni, hogy ők csak amolyan fantomképek megfélemlítésképp, vagy valódi, immáron hús-vér, vagy legalábbis zúzható csontú ellenfelek. Nem számít, hamarosan úgyis kiderül. Ha meg kell halniuk, hát meghalnak, ezért vannak itt. Még egy kicsit sarkall a ló oldalába, ujjai belefehérednek az acél szorításába, előre dől, felkészülve a vészesen közelgő ütközésre. Azt azért nem akarja, hogy ő essen le, vagy a fél karját leszakítsa az ütközés, ezért ha kell, hát engedi a lándzsát. Meglepő módon egy nagyon ismerős jelenség szemtanúi lehetnek, és először fel sem tűnik neki, csak néhány pillanattal később, hogy ideje a lovat lelassítani és kitérni a semmiből ott termett fal elől. *
- Ó, ne már, megint ez?!
* Méregeti a falat. Pont olyan, mint amilyen a Csonttemetőnél volt, csak kisebb. *
- Már megint ezek a retkes mágusok?!
* Ó, nincs is jobb egy harcos számára, mint hogy valamin kellőképpen felhúzza magát, hogy kellőképp dühös legyen, ezzel megsokszorozva a szívósságot és a makacsságot.
Remélhetőleg a lovasok nekirohantak a jégfalnak, és az sikerrel fel is tartóztatta őket, mert akkor bizonyosságot nyerhet hús-vér mivoltuk. Tehát lehet őket kaszabolni. Akárhogy is, a falat megkerülve, lándzsáját az egyikre szegezve, sarkallja meg a lovat. Ha nem is szemből, vagy nem is úgy, ahogy tervezte, de mindenképp ki akar ütni egyet a nyeregből. Ha sikerül, akkor a földön már viszonylag könnyű célpont lesz, s ha kell, akkor ő maga is leugorhat hátasáról. De egyelőre még csak abban reménykedik, hogy ki tud egyet taszítani, s mindeközben társai sem henyélnek. Nyilván nem, elvégre ők is harcolni akarnak. *
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
* A harcos kikapcsolja az agyát, máskülönben már változtatott volna az irányon, mikor a lény mellett még egypár materializálódott. Nem tudni, hogy ők csak amolyan fantomképek megfélemlítésképp, vagy valódi, immáron hús-vér, vagy legalábbis zúzható csontú ellenfelek. Nem számít, hamarosan úgyis kiderül. Ha meg kell halniuk, hát meghalnak, ezért vannak itt. Még egy kicsit sarkall a ló oldalába, ujjai belefehérednek az acél szorításába, előre dől, felkészülve a vészesen közelgő ütközésre. Azt azért nem akarja, hogy ő essen le, vagy a fél karját leszakítsa az ütközés, ezért ha kell, hát engedi a lándzsát. Meglepő módon egy nagyon ismerős jelenség szemtanúi lehetnek, és először fel sem tűnik neki, csak néhány pillanattal később, hogy ideje a lovat lelassítani és kitérni a semmiből ott termett fal elől. *
- Ó, ne már, megint ez?!
* Méregeti a falat. Pont olyan, mint amilyen a Csonttemetőnél volt, csak kisebb. *
- Már megint ezek a retkes mágusok?!
* Ó, nincs is jobb egy harcos számára, mint hogy valamin kellőképpen felhúzza magát, hogy kellőképp dühös legyen, ezzel megsokszorozva a szívósságot és a makacsságot.
Remélhetőleg a lovasok nekirohantak a jégfalnak, és az sikerrel fel is tartóztatta őket, mert akkor bizonyosságot nyerhet hús-vér mivoltuk. Tehát lehet őket kaszabolni. Akárhogy is, a falat megkerülve, lándzsáját az egyikre szegezve, sarkallja meg a lovat. Ha nem is szemből, vagy nem is úgy, ahogy tervezte, de mindenképp ki akar ütni egyet a nyeregből. Ha sikerül, akkor a földön már viszonylag könnyű célpont lesz, s ha kell, akkor ő maga is leugorhat hátasáról. De egyelőre még csak abban reménykedik, hogy ki tud egyet taszítani, s mindeközben társai sem henyélnek. Nyilván nem, elvégre ők is harcolni akarnak. *
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:27:33
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:27:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Ametiszt különítmény//
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
* Elmondja, amit tud és közben azért szemmel tartja a kastély környékét. Lovassal, mindenessel együtt, holmi fekete árnyékot, és csupa olyan dolgot, ami, hát szépen mondva elég nagy kitolás számukra. Aztán. Aztán a kis csapat is megindul, fura társuk után, aki üvöltve előre rohan, gyalogláb. Érdekes. S valahol Brennus jut róla eszébe. Igen, ő volt ilyen természetű. Nemsokkal ezután pedig még jobban kuszálódik a helyzet, amit a sürgősséggel hozzájuk rohanó Aletai is megerősít. *
- Szóval harminc méter.
* Előrébb lép és nem számít, hogy Ethea épp hátra zavarná. Persze tudja, hogy rá, mint gyógyítóra vigyáznak, de nagyon. Most mégis meg kell próbálnia egy varázslatot. Elf, szóval szemmel elég jól ki tudja saccolni a távolságot. Most már csak azért imádkozik magában, hogy a tanultak elő jöjjenek és sikerüljön a varázslat. Sikerülnie kell! Kenődjenek fel a jégfalra azok a nyomorultak! Kezével int és reménykedik, hogy a jégfalat "fel tudja húzni", a feléjük vágtázó lovasok elé. Élve és egy darabban szeretne innen hazakerülni. *
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
//Ametiszt különítmény//
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
* Elmondja, amit tud és közben azért szemmel tartja a kastély környékét. Lovassal, mindenessel együtt, holmi fekete árnyékot, és csupa olyan dolgot, ami, hát szépen mondva elég nagy kitolás számukra. Aztán. Aztán a kis csapat is megindul, fura társuk után, aki üvöltve előre rohan, gyalogláb. Érdekes. S valahol Brennus jut róla eszébe. Igen, ő volt ilyen természetű. Nemsokkal ezután pedig még jobban kuszálódik a helyzet, amit a sürgősséggel hozzájuk rohanó Aletai is megerősít. *
- Szóval harminc méter.
* Előrébb lép és nem számít, hogy Ethea épp hátra zavarná. Persze tudja, hogy rá, mint gyógyítóra vigyáznak, de nagyon. Most mégis meg kell próbálnia egy varázslatot. Elf, szóval szemmel elég jól ki tudja saccolni a távolságot. Most már csak azért imádkozik magában, hogy a tanultak elő jöjjenek és sikerüljön a varázslat. Sikerülnie kell! Kenődjenek fel a jégfalra azok a nyomorultak! Kezével int és reménykedik, hogy a jégfalat "fel tudja húzni", a feléjük vágtázó lovasok elé. Élve és egy darabban szeretne innen hazakerülni. *
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:18:33
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:18:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
*A vágta veszett száguldásba vált, ahogy Jelahan saját lovát nógatja egyre gyorsabb tempóra. Az állat hangosan fújtat, patái méterekre hányják maguk mögött a felkapált földet, fűcsomók repülnek. Ha valaki messziről nézi a képet azt láthatja, amint néhány lovas veszett tempóban száguld egymás felé, s elkerülhetetlen az összeütközés.
Jelahant meglepettséggel tölti el a démonlovas osztódása, de azonnal taktikát is változtat. Hallja még Ray hangját*
-Ilyen örök élet nem kell Fiam! Aki vihart vet, harcot arat!
*Kurjantja el magát, majd Kriag és Tyran felé pillantva jobbra int a karjával. Aztán Alfonz felé is eltekint, neki a bal oldali irányt jelzi.*
-Kitérés! A lovak lábait vágjátok! Itt kell megállítani őket!
*S a parancs elhangzik. Meg kell állítani, mielőtt a mágusok közelébe érnek. legalább is, amennyit bírnak. Ha minden jól jön ki, Ray-jel együtt öt lovast tudnak lelassítani, talán az eredeti démonlovassal együtt.
Jelahan balra húzza lova fejét, hogy kitérjen a szembejövők elől kissé, éppen annyira, hogy oldalba kaphasson egyet, s ha sikerül így megközelítenie, akkor oldalra kihajolva kissé a nyeregből, kaszáló mozdulatot végez kardjával, hogy a vágtató lónak inát vághassa. Remélhetően nem tépi ki az ütközés kezéből a kardot. Ha sikerül, akkor néhány lépésnyi lassítás után, megáll, majd már fordítja is lovát, hogy most már hátulról próbálja meg támadni az ellenfelét.*
//Hátsó megfigyelők - Ametisztek//
*A vágta veszett száguldásba vált, ahogy Jelahan saját lovát nógatja egyre gyorsabb tempóra. Az állat hangosan fújtat, patái méterekre hányják maguk mögött a felkapált földet, fűcsomók repülnek. Ha valaki messziről nézi a képet azt láthatja, amint néhány lovas veszett tempóban száguld egymás felé, s elkerülhetetlen az összeütközés.
Jelahant meglepettséggel tölti el a démonlovas osztódása, de azonnal taktikát is változtat. Hallja még Ray hangját*
-Ilyen örök élet nem kell Fiam! Aki vihart vet, harcot arat!
*Kurjantja el magát, majd Kriag és Tyran felé pillantva jobbra int a karjával. Aztán Alfonz felé is eltekint, neki a bal oldali irányt jelzi.*
-Kitérés! A lovak lábait vágjátok! Itt kell megállítani őket!
*S a parancs elhangzik. Meg kell állítani, mielőtt a mágusok közelébe érnek. legalább is, amennyit bírnak. Ha minden jól jön ki, Ray-jel együtt öt lovast tudnak lelassítani, talán az eredeti démonlovassal együtt.
Jelahan balra húzza lova fejét, hogy kitérjen a szembejövők elől kissé, éppen annyira, hogy oldalba kaphasson egyet, s ha sikerül így megközelítenie, akkor oldalra kihajolva kissé a nyeregből, kaszáló mozdulatot végez kardjával, hogy a vágtató lónak inát vághassa. Remélhetően nem tépi ki az ütközés kezéből a kardot. Ha sikerül, akkor néhány lépésnyi lassítás után, megáll, majd már fordítja is lovát, hogy most már hátulról próbálja meg támadni az ellenfelét.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:18:14
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:18:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
-Eireni! Maradj mögöttem, és csinálj gyorsan valamit!
*Kiáltja szinte megelőzve ezzel a feléjük vágtató Aletait.
Az Ametiszt különítmény már elszáguldott mellőlük, hogy egyenesen belevágtassanak a démonlovasba, aki épp ebben a pillanatban osztódik el, nyolc egyenlő arányban.*
-Rohadj meg!
*Morran maga elé. Közben persze Aletai parancsokat osztogat. Ethea pedig megrázza a fejét.*
-Menj, én a mágus mellett maradok Kagan parancsára.
*Szó nincs arról, hogy félne csatába keveredni a holtak seregével. Nem, nem. Viszont fél Kagan haragjától arra az esetre, ha a nyiszlett elfnek bármi baja esik azért, mert Ethea a parancs ellenére magára hagyja. Nem beszélve arról, hogy nem csak Eireni életére kell vigyáznia, hanem Chiariéra is.*
-Gyógyító, menj hátrébb, biztonságba.
*Vajh' mennyi lehet az a biztonságos tér? Nem ér rá most számolgatni. Remélhetően eddigre már az elf mágus is összekaparta magát annyira, hogy valamiféle varázslásba kezdjen, ami megakasztja a feléjük száguldó veszedelmet.*
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chiari és Aletai//
-Eireni! Maradj mögöttem, és csinálj gyorsan valamit!
*Kiáltja szinte megelőzve ezzel a feléjük vágtató Aletait.
Az Ametiszt különítmény már elszáguldott mellőlük, hogy egyenesen belevágtassanak a démonlovasba, aki épp ebben a pillanatban osztódik el, nyolc egyenlő arányban.*
-Rohadj meg!
*Morran maga elé. Közben persze Aletai parancsokat osztogat. Ethea pedig megrázza a fejét.*
-Menj, én a mágus mellett maradok Kagan parancsára.
*Szó nincs arról, hogy félne csatába keveredni a holtak seregével. Nem, nem. Viszont fél Kagan haragjától arra az esetre, ha a nyiszlett elfnek bármi baja esik azért, mert Ethea a parancs ellenére magára hagyja. Nem beszélve arról, hogy nem csak Eireni életére kell vigyáznia, hanem Chiariéra is.*
-Gyógyító, menj hátrébb, biztonságba.
*Vajh' mennyi lehet az a biztonságos tér? Nem ér rá most számolgatni. Remélhetően eddigre már az elf mágus is összekaparta magát annyira, hogy valamiféle varázslásba kezdjen, ami megakasztja a feléjük száguldó veszedelmet.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:01:23
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:01:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*Mivel ő a két fickó előtt lovagol valamelyest, nem látja merre kóvályognak mellette, meg merre kacsintgatnak. Egy kicsit őt is megzavarja a két Gabrien, de úgy tűnik az igazi látványosan meg akarja magát különböztetni és levágja haját, szóval hamar helyreáll a világ rendje.
Gyorsan felméri a helyzetet Kagan parancsának fényében és szinte gondolkodás nélkül cselekszik is, hogy eleget tegyen annak. Maga után inti a másik két fickót is ha azok még ott vannak egyáltalán és oldalról, kicsit hátulról belerohannak a nyolc rohamlovasba. Legalábbis ez a terv. Látja a másik fickót is látószögének perifériájából, de nem foglalkozik a távolból érkezővel egyelőre. Tuti nem velük van...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 00:02:15
//Közép//
*Mivel ő a két fickó előtt lovagol valamelyest, nem látja merre kóvályognak mellette, meg merre kacsintgatnak. Egy kicsit őt is megzavarja a két Gabrien, de úgy tűnik az igazi látványosan meg akarja magát különböztetni és levágja haját, szóval hamar helyreáll a világ rendje.
Gyorsan felméri a helyzetet Kagan parancsának fényében és szinte gondolkodás nélkül cselekszik is, hogy eleget tegyen annak. Maga után inti a másik két fickót is ha azok még ott vannak egyáltalán és oldalról, kicsit hátulról belerohannak a nyolc rohamlovasba. Legalábbis ez a terv. Látja a másik fickót is látószögének perifériájából, de nem foglalkozik a távolból érkezővel egyelőre. Tuti nem velük van...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 00:02:15
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 22:52:21
Üzenet elküldve: 2016-03-05 22:52:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*Ha élő ellenféllel kerülnének szembe, Kagan egyből azt a parancsot adná, hogy a csapat egy része szóródjon, a másik pedig vesse bele magát a gömbbe. Kevés élő hadsereg taposna bele a sötétgömbbe, ahol egyrészt saját társaik vannak, másrészt az ismeretlen, ami akár három sornyi lándzsa is lehet. Itt azonban kissé árnyaltabb a helyzet, lévén a holtakat nem érdeklik más holtak, továbbá a lándzsasortól sem igazán rettennek vissza.*
*A kurtított hajú Gabrien a közelében harcol egy alabárdossal, Kagannak pedig kell az az alabárd. Megpördül, és míg a kolosszus szemből védekezik a csontos ellen, addig Kagan hátulról vág oda. A sötétgömb felett közben felhők gyülekeznek és esni kezd, ám Kagan most a neki háttal álló dögre koncentrál. Egy féloldalas, felülről lefelé irányuló csapással sújt le akkor, amikor a csontváz is lecsap, hogy kettétörje a dögöt.*
*Ha és amennyiben sikerült együttes erővel legyűrniük a csontvázat, akkor mesterkardját hüvelybe dugja és magához veszi az alabárdot. Ha az kellően jó állapotban van még, akkor azt használja. Közben látja, hogy valami bolond barbár egyedül rohamozza meg a nyolc lovast, de Kagan ennél már jóval szofisztikáltabb és túlélés-centrikusabb taktikát követ.*
- Akheel! Oldalba őket! Gabrien! Segíts Khannak, aztán páros harc!
*Aletaiék talán ebben a pillanatban avatkoznak közbe, hogy nyilaikkal és mágiával segítsék Kaganékat, de a Hadúr sejti, hogy ez kevés lesz egy ilyen nehéz-páncélos lovasroham megfékezéséhez. Ő maga is mágiához nyúl. A lövedék egyenesen az eredeti lovas lova felé száguld, persze Kagan sem várja, hogy eredményre fog vezetni, de legalább még inkább öfeléje fogja terelni a rohamot.*
~ Lándzsát végét földbe be, pajzsot fel, fejet le! ~ *mantrázza a gyalogharcosok lovasroham elleni lándzsa-dalát, és így is tesz. Súlypont lent, az alabárd vége harminc fokos szögben a föld felé mutat, a pajzs magasan, a felülről jövő csapások ellen. Tudja, hogy jó esélye van a legázoltatásra, hacsak az oldalba támadás és a távolsági zaklatás nem tudja kellően felbontani az alakzatot, vagy ha ő maga nem tudja az alabárdra nyársalni a Fekete Lovas hátasát.*
~ No majd meglátjuk. Schlacht o Fiann! ~ *mert ha felé kanyarodik a támadás, akkor a sötétgömbben lévő csapatot, valamint a mágusokat máris megóvta a közvetlen csapástól.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 23:54:58
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
//Közép//
*Ha élő ellenféllel kerülnének szembe, Kagan egyből azt a parancsot adná, hogy a csapat egy része szóródjon, a másik pedig vesse bele magát a gömbbe. Kevés élő hadsereg taposna bele a sötétgömbbe, ahol egyrészt saját társaik vannak, másrészt az ismeretlen, ami akár három sornyi lándzsa is lehet. Itt azonban kissé árnyaltabb a helyzet, lévén a holtakat nem érdeklik más holtak, továbbá a lándzsasortól sem igazán rettennek vissza.*
*A kurtított hajú Gabrien a közelében harcol egy alabárdossal, Kagannak pedig kell az az alabárd. Megpördül, és míg a kolosszus szemből védekezik a csontos ellen, addig Kagan hátulról vág oda. A sötétgömb felett közben felhők gyülekeznek és esni kezd, ám Kagan most a neki háttal álló dögre koncentrál. Egy féloldalas, felülről lefelé irányuló csapással sújt le akkor, amikor a csontváz is lecsap, hogy kettétörje a dögöt.*
*Ha és amennyiben sikerült együttes erővel legyűrniük a csontvázat, akkor mesterkardját hüvelybe dugja és magához veszi az alabárdot. Ha az kellően jó állapotban van még, akkor azt használja. Közben látja, hogy valami bolond barbár egyedül rohamozza meg a nyolc lovast, de Kagan ennél már jóval szofisztikáltabb és túlélés-centrikusabb taktikát követ.*
- Akheel! Oldalba őket! Gabrien! Segíts Khannak, aztán páros harc!
*Aletaiék talán ebben a pillanatban avatkoznak közbe, hogy nyilaikkal és mágiával segítsék Kaganékat, de a Hadúr sejti, hogy ez kevés lesz egy ilyen nehéz-páncélos lovasroham megfékezéséhez. Ő maga is mágiához nyúl. A lövedék egyenesen az eredeti lovas lova felé száguld, persze Kagan sem várja, hogy eredményre fog vezetni, de legalább még inkább öfeléje fogja terelni a rohamot.*
~ Lándzsát végét földbe be, pajzsot fel, fejet le! ~ *mantrázza a gyalogharcosok lovasroham elleni lándzsa-dalát, és így is tesz. Súlypont lent, az alabárd vége harminc fokos szögben a föld felé mutat, a pajzs magasan, a felülről jövő csapások ellen. Tudja, hogy jó esélye van a legázoltatásra, hacsak az oldalba támadás és a távolsági zaklatás nem tudja kellően felbontani az alakzatot, vagy ha ő maga nem tudja az alabárdra nyársalni a Fekete Lovas hátasát.*
~ No majd meglátjuk. Schlacht o Fiann! ~ *mert ha felé kanyarodik a támadás, akkor a sötétgömbben lévő csapatot, valamint a mágusokat máris megóvta a közvetlen csapástól.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 23:54:58
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:41:17
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*Ahogy újabb találat éri a csontvázat, és végre újra töltött a fegyvere, hátra csapja azt. A fegyver hátra lendül az ork nő vállán, és előkerül a láncos buzogány. A vaskos vasgumókkal ellátott rozsdás fegyver kiváló a hullák ellen. Meglódul. És Daetthet próbálja védeni. A három vasgolyót meglendíti és váll magasságába sújt le a csontváz felé. Nem sajnálja, így nem fogja vissza magát. Pláne hogy ő eddig nem harcolt, csak lövöldözött. Remélhetőleg a csontváz erre nem számít, és már csak a fegyver súlyától és lendületétől törnek majd azok a csontok. Fura dolog, de nekiáll szemerkélni az eső, aztán szakadni. Így megázva már óvatosabban kell mozogni hisz elég latyakos lesz a terület.*
//Front//
*Ahogy újabb találat éri a csontvázat, és végre újra töltött a fegyvere, hátra csapja azt. A fegyver hátra lendül az ork nő vállán, és előkerül a láncos buzogány. A vaskos vasgumókkal ellátott rozsdás fegyver kiváló a hullák ellen. Meglódul. És Daetthet próbálja védeni. A három vasgolyót meglendíti és váll magasságába sújt le a csontváz felé. Nem sajnálja, így nem fogja vissza magát. Pláne hogy ő eddig nem harcolt, csak lövöldözött. Remélhetőleg a csontváz erre nem számít, és már csak a fegyver súlyától és lendületétől törnek majd azok a csontok. Fura dolog, de nekiáll szemerkélni az eső, aztán szakadni. Így megázva már óvatosabban kell mozogni hisz elég latyakos lesz a terület.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:59:30
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:59:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oké, tehát a kurafi tényleg nehezebb falat annál, mint amivel a legelején számolt, ezt most már ellenfele számlájára (és saját rovására) kell írnia. Más helyzetben asztalhoz ültetné az obszidiánharcost, hogy korsóba töltött sör felett vitassák meg képességeinek mibenlétét, mert szívesen tanulná el maga is. Mennyivel megkönnyítené a Harc Útját járók életét, ha a kívánt képességet, alakot úgy ölthetnék magukra, mint az ezerszer hordott mellpáncéljukat.
Apropó mellpáncél: a vállal öklelő alakorzó valahol a szegycsont felett találja el Khant, amitől majdnem gerincre is vágódik. A majdnem miatt nem itt ér véget a történet, kinek szerencséjére, kinek szerencsétlenségére.*
- Szívós szukafattya vagy, ezt meghagyom neked. *Ez az Argath tudja, hogy milyen szolgálókkal végeztesse el a meló mocskosabb részét. Később megköszöni majd testvérének a kisegítést, a támadás-riposzt mozdulatpáros talán másképp ér véget, ha nincsen a Fekete Kolosszust eltaláló tőrhegy.
Nem mintha verseny lenne egyébként, vagy hogy ahhoz hasonlítaná a Félszemű a mostani csatát, de eredményeket tekintve eddig övé a legkínosabb rosta: egy pengeakasztást leszámítva majdnem ugyanott tartanak ellenlábasával, mint amikor birokra keltek egymással. Kagan és Gabrien is végeznek a maguk adagjával, így ha nem akar nagyon lemaradni és hatokon át hallgatni, hogy csak a pofája nagy, akkor a lemaradásából faragnia kell.
A fényviszonyokat közelről sem tartja ideálisnak, de egy próbát megér a dolog. Mesterkardját jobbjába veszi, a másikat szabadon hagyja. Amon Ruadhon nem ismer mást, aki a kétkezes fegyverhasználhathoz (rajta kívül) értene és most úgy látja, hogy ezzel egyenlíthet az esélyeken. Persze a párharc nem két, sakktábla felett görnyedő alak között zajlik és Argath harcosának sem áll szándékában teret-időt engedni a Félszeműnek ahhoz, hogy addig várakoztassa őt, amíg az unalomtól meg nem hal. Oh, várjunk, hisz a csóka már halott!
A vágáshoz a kard felfelé lendül, két marokra fogattat és onnét sújt majd le a Félszeműre. Legyen bármilyen erős-gyors is ehhez az obszidiánharcos, az idő felett még ő sem lehet úr, ha meg mégis, akkor Khan sorsa már megpecsételődött és nincs miért aggódnia.
Siker esetén a manőver során anyagiasul majd baljában az a fénypenge, amihez az energiát a csillagóriástól veszi kölcsön. A jobbjában megtartott mesterkarddal arra törekszik, hogy elvezesse teste mellett majd a csapást. Na nem úgy, hogy egy helyben várja ki a bivalyerejű hasítást: megint előre és kifelé mozdul, hasonlóan mint az előbb, ám akkor a Fekete Kolosszus a pajzsát védekezésre is használta, erre most nem lesz lehetősége. Khan számol annak lehetőségével, hogy a hárítás nem megy végbe tökéletesen, s hogy egy újabb, nehezen gyógyuló sérülést szerez általa, amiről megint regélhet majd valami ordas baromságot, de ha cserébe ő is sikert ér el, akkor talán megéri a kockázat.
Emellett még azzal is számolnia kell, hogy nem tudja fókuszba fogni a fényt, így balja akár üresen is maradhat, ami megakadályozná abban, hogy nyakon, pofán vagy bármi olyan ponton szúrja ellenfelét, ahol azt az illesztések megengedik. Elsődlegesen a nyak körüli részeket célozza, másodlagosan a kart (könyököt) vagy a lábakat (térdet). Ez akkor valósulhat meg, ha van a másik kezében is hozzá fegyver.
Ha nincs, akkor a B-tervvel él, amely a forgatókönyvet annyiban módosítja, hogy a csapást elvezető pengét átvezeti a feje mögött, és balról rézsút lefelé tartó vágásba viszi át.
A harmadik lehetőség a legkevésbé kecsegtető, de lelke megnyugvását szolgálja, hogy leendő fejfájának már évekkel ezelőtt kitalálta a feliratát: "ne temessetek túl mélyre, mindjárt jövök".*
Khan Lero megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Közép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oké, tehát a kurafi tényleg nehezebb falat annál, mint amivel a legelején számolt, ezt most már ellenfele számlájára (és saját rovására) kell írnia. Más helyzetben asztalhoz ültetné az obszidiánharcost, hogy korsóba töltött sör felett vitassák meg képességeinek mibenlétét, mert szívesen tanulná el maga is. Mennyivel megkönnyítené a Harc Útját járók életét, ha a kívánt képességet, alakot úgy ölthetnék magukra, mint az ezerszer hordott mellpáncéljukat.
Apropó mellpáncél: a vállal öklelő alakorzó valahol a szegycsont felett találja el Khant, amitől majdnem gerincre is vágódik. A majdnem miatt nem itt ér véget a történet, kinek szerencséjére, kinek szerencsétlenségére.*
- Szívós szukafattya vagy, ezt meghagyom neked. *Ez az Argath tudja, hogy milyen szolgálókkal végeztesse el a meló mocskosabb részét. Később megköszöni majd testvérének a kisegítést, a támadás-riposzt mozdulatpáros talán másképp ér véget, ha nincsen a Fekete Kolosszust eltaláló tőrhegy.
Nem mintha verseny lenne egyébként, vagy hogy ahhoz hasonlítaná a Félszemű a mostani csatát, de eredményeket tekintve eddig övé a legkínosabb rosta: egy pengeakasztást leszámítva majdnem ugyanott tartanak ellenlábasával, mint amikor birokra keltek egymással. Kagan és Gabrien is végeznek a maguk adagjával, így ha nem akar nagyon lemaradni és hatokon át hallgatni, hogy csak a pofája nagy, akkor a lemaradásából faragnia kell.
A fényviszonyokat közelről sem tartja ideálisnak, de egy próbát megér a dolog. Mesterkardját jobbjába veszi, a másikat szabadon hagyja. Amon Ruadhon nem ismer mást, aki a kétkezes fegyverhasználhathoz (rajta kívül) értene és most úgy látja, hogy ezzel egyenlíthet az esélyeken. Persze a párharc nem két, sakktábla felett görnyedő alak között zajlik és Argath harcosának sem áll szándékában teret-időt engedni a Félszeműnek ahhoz, hogy addig várakoztassa őt, amíg az unalomtól meg nem hal. Oh, várjunk, hisz a csóka már halott!
A vágáshoz a kard felfelé lendül, két marokra fogattat és onnét sújt majd le a Félszeműre. Legyen bármilyen erős-gyors is ehhez az obszidiánharcos, az idő felett még ő sem lehet úr, ha meg mégis, akkor Khan sorsa már megpecsételődött és nincs miért aggódnia.
Siker esetén a manőver során anyagiasul majd baljában az a fénypenge, amihez az energiát a csillagóriástól veszi kölcsön. A jobbjában megtartott mesterkarddal arra törekszik, hogy elvezesse teste mellett majd a csapást. Na nem úgy, hogy egy helyben várja ki a bivalyerejű hasítást: megint előre és kifelé mozdul, hasonlóan mint az előbb, ám akkor a Fekete Kolosszus a pajzsát védekezésre is használta, erre most nem lesz lehetősége. Khan számol annak lehetőségével, hogy a hárítás nem megy végbe tökéletesen, s hogy egy újabb, nehezen gyógyuló sérülést szerez általa, amiről megint regélhet majd valami ordas baromságot, de ha cserébe ő is sikert ér el, akkor talán megéri a kockázat.
Emellett még azzal is számolnia kell, hogy nem tudja fókuszba fogni a fényt, így balja akár üresen is maradhat, ami megakadályozná abban, hogy nyakon, pofán vagy bármi olyan ponton szúrja ellenfelét, ahol azt az illesztések megengedik. Elsődlegesen a nyak körüli részeket célozza, másodlagosan a kart (könyököt) vagy a lábakat (térdet). Ez akkor valósulhat meg, ha van a másik kezében is hozzá fegyver.
Ha nincs, akkor a B-tervvel él, amely a forgatókönyvet annyiban módosítja, hogy a csapást elvezető pengét átvezeti a feje mögött, és balról rézsút lefelé tartó vágásba viszi át.
A harmadik lehetőség a legkevésbé kecsegtető, de lelke megnyugvását szolgálja, hogy leendő fejfájának már évekkel ezelőtt kitalálta a feliratát: "ne temessetek túl mélyre, mindjárt jövök".*
Khan Lero megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 11:10:25
Üzenet elküldve: 2016-03-05 11:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*A védelmük megalakul, kicsit nagyobb biztonságot adva a harcosoknak. Körkörösen lépkednek, azonban a sötétség hirtelen szertefoszlik. Turrog keményen feszül meg, azonban az hasonmás gyorsan reagál. Társai közé veti magát, igyekezve mindkettejüket megsebezni. A harcos gyorsan felméri a helyzetet, azonban szörnyű eredményre jut: az ál-Turrog teljes egészében az ő képe. Tekintete az alig pár méterre elsuhanó csuhásra ugrik, aki éppen egy termetes férfira veti magát. Pokoli sikoly szökik az ég felé ahogyan a szörnyeteg a harcos húsába (vagy talán tulajdon lelkébe) mar. Turrog nehéz döntés előtt áll: hogyha törpe társaival marad akkor mindenképpen letudják győzni a hasonmást, azonban a csatározás közben könnyen összekeverhetik a szörnnyel, ami végzetes eredményekkel járhat. Máshol is szükség van rá, hiszen a mellettük harcoló csapatnak vajnyi kevés esélye van a csuklyás ellen mesterkard nélkül. Igyekszik felmérni a két mélységit és a férfit, azonban egy fegyvereik alapján nem tűnnek mágiahasználónak. ~A fenébe is!~ Mordul fel magában a törpe, ahogyan tekintetét gyorsan kapkodja a két csapat között.*
- Tartsátok magatokat! *Üvölti Mirakh és Hrothgaar felé, majd a csuklyás felé iramodik. Pajzsát oldalra tartja, mesterkardját pedig hátrahúzza. Egy kis szerencsével a szellem még ellesz foglalva áldozatával, így Turrog talán képes lesz egyenesen a háta közepébe vágni fegyverét.*
//Front//
*A védelmük megalakul, kicsit nagyobb biztonságot adva a harcosoknak. Körkörösen lépkednek, azonban a sötétség hirtelen szertefoszlik. Turrog keményen feszül meg, azonban az hasonmás gyorsan reagál. Társai közé veti magát, igyekezve mindkettejüket megsebezni. A harcos gyorsan felméri a helyzetet, azonban szörnyű eredményre jut: az ál-Turrog teljes egészében az ő képe. Tekintete az alig pár méterre elsuhanó csuhásra ugrik, aki éppen egy termetes férfira veti magát. Pokoli sikoly szökik az ég felé ahogyan a szörnyeteg a harcos húsába (vagy talán tulajdon lelkébe) mar. Turrog nehéz döntés előtt áll: hogyha törpe társaival marad akkor mindenképpen letudják győzni a hasonmást, azonban a csatározás közben könnyen összekeverhetik a szörnnyel, ami végzetes eredményekkel járhat. Máshol is szükség van rá, hiszen a mellettük harcoló csapatnak vajnyi kevés esélye van a csuklyás ellen mesterkard nélkül. Igyekszik felmérni a két mélységit és a férfit, azonban egy fegyvereik alapján nem tűnnek mágiahasználónak. ~A fenébe is!~ Mordul fel magában a törpe, ahogyan tekintetét gyorsan kapkodja a két csapat között.*
- Tartsátok magatokat! *Üvölti Mirakh és Hrothgaar felé, majd a csuklyás felé iramodik. Pajzsát oldalra tartja, mesterkardját pedig hátrahúzza. Egy kis szerencsével a szellem még ellesz foglalva áldozatával, így Turrog talán képes lesz egyenesen a háta közepébe vágni fegyverét.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 09:54:29
Üzenet elküldve: 2016-03-05 09:54:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
*A csapás sikeres volt és még egy nyíl is becsapódik a csontvázba, a nagy események között, fel sem tűnik neki, hogy megvágták, egyelőre csak ütközést érzett. Ez viszont nem volt elég, hogy a természetfeletti hulla elpusztuljon. Gworash már látja szeme sarkából, hogy az ellenfele ütésre készül, amiből ő viszont nem kér. Ekkor ösztönös reakcióként méretes karját arcához kapja és térdeit berogyasztva, saját súlypontját süllyesztve, fel próbálja öklelni ellenfelét. Eközben érezhetné a hátán, hogy eleredt az eső, de a nagy hévben észre sem veszi. Ha reményei szerint sikerül fellöknie ellenfelét, kapásból egy végső sújtásra készül a földön heverő hullán, ügyelve, hogy annak lándzsája még véletlenül se kerüljön kettejük közé. Ha így történne, akkor inkább a lándzsát csapja félre, hogy azután csapja agyon.*
//Front//
*A csapás sikeres volt és még egy nyíl is becsapódik a csontvázba, a nagy események között, fel sem tűnik neki, hogy megvágták, egyelőre csak ütközést érzett. Ez viszont nem volt elég, hogy a természetfeletti hulla elpusztuljon. Gworash már látja szeme sarkából, hogy az ellenfele ütésre készül, amiből ő viszont nem kér. Ekkor ösztönös reakcióként méretes karját arcához kapja és térdeit berogyasztva, saját súlypontját süllyesztve, fel próbálja öklelni ellenfelét. Eközben érezhetné a hátán, hogy eleredt az eső, de a nagy hévben észre sem veszi. Ha reményei szerint sikerül fellöknie ellenfelét, kapásból egy végső sújtásra készül a földön heverő hullán, ügyelve, hogy annak lándzsája még véletlenül se kerüljön kettejük közé. Ha így történne, akkor inkább a lándzsát csapja félre, hogy azután csapja agyon.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-05 08:35:22
Üzenet elküldve: 2016-03-05 08:35:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
*A páncélos csontharcos végül megadja magát, az élezett peremű pajzs többször lesújt, mire az összetört páncélú élőholt végleg a földön marad. A lényeg, hogy sikerült kiiktatnia. A kolosszus máris emelkedik, pajzs le, tőr ragad, hajat metsz. Valószínű volt, hogy dobása nem okoz túl nagy gondot, a hosszú pengéjű tőr inkább vért nélküli ellenfelek ellen hatásos, azon kívül, hogy az ilyen tőrökkel szokás megadni a lovukról leránott lovagoknak a kegyelemdöfést egy jól irányzott szúrással a mellvért és a karvért eresztéke között.
Nem nézi meg, Khannak sikerült-e kihasználnia az alkalmat, máris mozdul Kagan felé, ahol az utolsó csontvázharcos emelkedik fel, éppen közöttük.
A két páncélos - élő és holt - azonnal egymásnak feszül, az előbbi súlyos alabárdja felölről lefelé sújt le a kolosszusra. Pajzsát korábban eldobta, most baljában a láncos buzogánnyal készül fogadni a támadást. Ívesen maga előtt felfelé lendíti az ork-koponyás fegyvert, úgy hogy a lánc fogadja a lesújtó szálfegyvert, amitől a súly egy fordulattal rátekeredhet az alabárd nyelére, s ha ez így esik, már rántja is tovább, eltérítve a holt támadását feje felől.
Ezzel a védekezéssel nem csak a becsapódást kerülheti el, de lefoghatja a másik fegyverét is két kezével együtt - lévén az alabárd kétkezes fegyver.
Ha pedig ez sikerült, máris lendül jobbról a súlyos pallos hasonlóan ívben, felülről lefelé maga előtt, célja pedig a holt harcos két karja, valahol a könyökrészen, ahol a vállpáncél és az alkarpáncélok találkoznak. Ott a legkisebb a védelem.
Bármi is legyen a támadás vége, mindenképp lépéselőnyben marad talán. Ha sikerül a csontvázharcos karját eltalálni, lehet, hogy legvágja a karját, talán mindkettőt is. De az is lehet, hogy ellenfele elugrik - nem feltételez ilyen gyorsaságot tőle -, akkor pedig fegyverétől fosztja meg. Mindkettő végzetes hátrány lehet a vértes halott számára.*
//Közép//
*A páncélos csontharcos végül megadja magát, az élezett peremű pajzs többször lesújt, mire az összetört páncélú élőholt végleg a földön marad. A lényeg, hogy sikerült kiiktatnia. A kolosszus máris emelkedik, pajzs le, tőr ragad, hajat metsz. Valószínű volt, hogy dobása nem okoz túl nagy gondot, a hosszú pengéjű tőr inkább vért nélküli ellenfelek ellen hatásos, azon kívül, hogy az ilyen tőrökkel szokás megadni a lovukról leránott lovagoknak a kegyelemdöfést egy jól irányzott szúrással a mellvért és a karvért eresztéke között.
Nem nézi meg, Khannak sikerült-e kihasználnia az alkalmat, máris mozdul Kagan felé, ahol az utolsó csontvázharcos emelkedik fel, éppen közöttük.
A két páncélos - élő és holt - azonnal egymásnak feszül, az előbbi súlyos alabárdja felölről lefelé sújt le a kolosszusra. Pajzsát korábban eldobta, most baljában a láncos buzogánnyal készül fogadni a támadást. Ívesen maga előtt felfelé lendíti az ork-koponyás fegyvert, úgy hogy a lánc fogadja a lesújtó szálfegyvert, amitől a súly egy fordulattal rátekeredhet az alabárd nyelére, s ha ez így esik, már rántja is tovább, eltérítve a holt támadását feje felől.
Ezzel a védekezéssel nem csak a becsapódást kerülheti el, de lefoghatja a másik fegyverét is két kezével együtt - lévén az alabárd kétkezes fegyver.
Ha pedig ez sikerült, máris lendül jobbról a súlyos pallos hasonlóan ívben, felülről lefelé maga előtt, célja pedig a holt harcos két karja, valahol a könyökrészen, ahol a vállpáncél és az alkarpáncélok találkoznak. Ott a legkisebb a védelem.
Bármi is legyen a támadás vége, mindenképp lépéselőnyben marad talán. Ha sikerül a csontvázharcos karját eltalálni, lehet, hogy legvágja a karját, talán mindkettőt is. De az is lehet, hogy ellenfele elugrik - nem feltételez ilyen gyorsaságot tőle -, akkor pedig fegyverétől fosztja meg. Mindkettő végzetes hátrány lehet a vértes halott számára.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:08:38
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chia//
*Megrögzött, ellentmondást nem tűrő tekintettel mered a lovasra, aki felé vágtázik. A távolság lassan csökkenni kezd közöttük, a tempót az orgyilkosnak így mérsékelnie is kell, ha nem akar túlzottan elszakadni a mögötte sorakozó harcosoktól, veszélybe sodorva önmagát. Mégis, hiába fél-elf, és hiába pirtianesi születésű, nem értheti a nyelvükön ejtett pokoli szavakat, hiszen ahhoz százötven-százhetven méter túlzottan hosszú táv. Ellenben azt érzékeli Aletai, hogy Q üzenete eljutott Kagan fülébe, hiszen -egyelőre csak ketten- felsorakoznak, hogy fogadhassák a lovast. Ám ekkor történik valami, ami több mint aggasztó! A lovas oldalából szivárgó homályos ködfoszlány életet (vagy inkább halált) ad további hét lovasnak, hogy immár a magányos lovasból egy páncélos rohamosztagot kovácsoljon, és hogy egy feléjük zúduló lovasrohammal kelljen szembeszállni.*
~Ezek szét fogják őket szedni!~
*Elkerekedett szemekkel mered egy hosszúnak nyúló másodpercig a feléjük robogó pokoli különítményre, hogy egy hirtelen irányváltással sokkal gyorsabb, futó tempóra ösztökélje a lovát. Egyenesen a megfigyelők felé tart, ha azok számítása szerint elérhető közelségben vannak. Ahogy közelíti a társaságot, kiereszti a hangját, hogy mielőbb eleget tudjanak tenni az új parancsnak.*
-Eireni! Mágusok! Akasszátok meg a rohamot!
*Amint közelebb ér, a lovát lassabb tempóra készteti, majd folytatja.*
-Varázsolj közéjük valamit, mikor körülbelül harminc méterre lesznek, hogy megtörd az egységüket! Igyekezz!
*Elsősorban Eireninek címezi a mondandóját, de éppen úgy szól a többinek is, aki képes mágiát használni. Vajon ki kapcsol előbb? Kinek jut eszébe egy használható varázslat? Hiszen amíg a parancsot kiadta a felderítőtiszt, addig az ellenség távolsága jóval a felére csökkenhetett! Nem sok idejük marad gondolkodni azon, hogy miért jó ez, vagy miért nem, de minden esetleges ellenérzés ellenére meg kell bízniuk Aletaiban.*
-Íjászok! Szórjátok meg őket!
*Fogalma nincs, hogy van-e olyan tag a megfigyelők között, aki magáénak értheti a parancsot, de ha akad, akkor Janemitával ketten már jogosan alkotják a többesszámot.*
~Mi lesz, Jane! Lőj már!~
*Tekint egy pillanatra a hátrahagyott társára, de körülbelül ezek alatt a másodpercek alatt már el is kell csattannia a varázslatnak (vagy varázslatoknak), vagy késő lesz.*
-Ethea! Kardforgatók! Készüljetek! Hamarosan segítünk a Vezérnek! Chiari, húzódjatok hátrébb, biztonságos távolságra!
//Megfigyelők - Eireni, Ethea, Chia//
*Megrögzött, ellentmondást nem tűrő tekintettel mered a lovasra, aki felé vágtázik. A távolság lassan csökkenni kezd közöttük, a tempót az orgyilkosnak így mérsékelnie is kell, ha nem akar túlzottan elszakadni a mögötte sorakozó harcosoktól, veszélybe sodorva önmagát. Mégis, hiába fél-elf, és hiába pirtianesi születésű, nem értheti a nyelvükön ejtett pokoli szavakat, hiszen ahhoz százötven-százhetven méter túlzottan hosszú táv. Ellenben azt érzékeli Aletai, hogy Q üzenete eljutott Kagan fülébe, hiszen -egyelőre csak ketten- felsorakoznak, hogy fogadhassák a lovast. Ám ekkor történik valami, ami több mint aggasztó! A lovas oldalából szivárgó homályos ködfoszlány életet (vagy inkább halált) ad további hét lovasnak, hogy immár a magányos lovasból egy páncélos rohamosztagot kovácsoljon, és hogy egy feléjük zúduló lovasrohammal kelljen szembeszállni.*
~Ezek szét fogják őket szedni!~
*Elkerekedett szemekkel mered egy hosszúnak nyúló másodpercig a feléjük robogó pokoli különítményre, hogy egy hirtelen irányváltással sokkal gyorsabb, futó tempóra ösztökélje a lovát. Egyenesen a megfigyelők felé tart, ha azok számítása szerint elérhető közelségben vannak. Ahogy közelíti a társaságot, kiereszti a hangját, hogy mielőbb eleget tudjanak tenni az új parancsnak.*
-Eireni! Mágusok! Akasszátok meg a rohamot!
*Amint közelebb ér, a lovát lassabb tempóra készteti, majd folytatja.*
-Varázsolj közéjük valamit, mikor körülbelül harminc méterre lesznek, hogy megtörd az egységüket! Igyekezz!
*Elsősorban Eireninek címezi a mondandóját, de éppen úgy szól a többinek is, aki képes mágiát használni. Vajon ki kapcsol előbb? Kinek jut eszébe egy használható varázslat? Hiszen amíg a parancsot kiadta a felderítőtiszt, addig az ellenség távolsága jóval a felére csökkenhetett! Nem sok idejük marad gondolkodni azon, hogy miért jó ez, vagy miért nem, de minden esetleges ellenérzés ellenére meg kell bízniuk Aletaiban.*
-Íjászok! Szórjátok meg őket!
*Fogalma nincs, hogy van-e olyan tag a megfigyelők között, aki magáénak értheti a parancsot, de ha akad, akkor Janemitával ketten már jogosan alkotják a többesszámot.*
~Mi lesz, Jane! Lőj már!~
*Tekint egy pillanatra a hátrahagyott társára, de körülbelül ezek alatt a másodpercek alatt már el is kell csattannia a varázslatnak (vagy varázslatoknak), vagy késő lesz.*
-Ethea! Kardforgatók! Készüljetek! Hamarosan segítünk a Vezérnek! Chiari, húzódjatok hátrébb, biztonságos távolságra!
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:21:36
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:21:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
*Az újabb összecsapás félsikerrel zárul. Az ellenség fegyvere végre eltört, így elveszítve a veszélyes vashegyet.*
~Na, legalább ennyi.~
*Ahogy megfordul a lóval, látja, hogy a csontharcos ismét feláll és a törött fa nyéllel a kezében megindul felé.*
~Nem adod fel, mi?~
*Egy pillanatra eszébe ötlik az Aoneer által adott táskában lapuló öt palack lámpaolaj. De ahogy körülnéz, inkább egyelőre letesz a használatukról. Egyrészt nehézkes volna a csata közepén meggyújtani, másrészt túl nagy a tumultus. A félvér nem szeretné, ha a fáklyaként lángoló élőholt, véletlenül a Tharg csapatok közé keveredne mielőtt végleg elporladna, és ezzel tovább növelné a káoszt, sőt esetleg veszteségeket okozna.
Tudja, hogy ellenfele már kevésbé veszélyes azzal a fadarabbal, még ha hegyesre tört is. Cotys bőrvértje ehhez valószínűleg már elég védelmet nyújt, ráadásul már van pajzsa is. Így hirtelen elhatározástól vezérelve leszáll a nyeregből, hogy gyalog bocsátkozzon harcba. A fekete csődör néhány lépést galoppozik oldalra, de aztán megáll, mivel mindenfelé ordibáló, zajongó teremtmények veszik körül. A másodtiszt örömmel konstatálja, hogy az állat elérhető közelségben marad, tehát ha végzett valószínűleg nem lesz nehéz visszaülni rá.
Pár lépést tesz az ellenfele felé, közben azt is megtapasztalja, hogy sebe sem fogja talán különösebben zavarni a párharc során, mivel csekély fájdalmat okoz és úgy tűnik a vérzés is elállt.
Pajzsát maga elé emeli baljával, így nyaktól lefelé nagyjából kicsivel a térde alatt a lábszáráig védve van, jobbjában meglengeti a rövid kardot és rohamra indul. Tervei szerint ütközéskor nekinyomja a pajzsot a másiknak majd előredőlve a fedezékben elmetszi annak lábát térdből, így szándékozik végre földre vinni az átkozottat.
Futás közben még látja a nagydarab mélységit előjönni a sötétségből, lóra kapni és el szelelni.*
~Kormosok!~
*Gondolja megvetően, majd a felé szaladóhoz kiált, nem mintha arra számítana, hogy amaz bármit felfog szavaiból.*
-Na gyere te mocsok! Vissza küldelek oda ahonnan jöttél!
//Bal szárny//
*Az újabb összecsapás félsikerrel zárul. Az ellenség fegyvere végre eltört, így elveszítve a veszélyes vashegyet.*
~Na, legalább ennyi.~
*Ahogy megfordul a lóval, látja, hogy a csontharcos ismét feláll és a törött fa nyéllel a kezében megindul felé.*
~Nem adod fel, mi?~
*Egy pillanatra eszébe ötlik az Aoneer által adott táskában lapuló öt palack lámpaolaj. De ahogy körülnéz, inkább egyelőre letesz a használatukról. Egyrészt nehézkes volna a csata közepén meggyújtani, másrészt túl nagy a tumultus. A félvér nem szeretné, ha a fáklyaként lángoló élőholt, véletlenül a Tharg csapatok közé keveredne mielőtt végleg elporladna, és ezzel tovább növelné a káoszt, sőt esetleg veszteségeket okozna.
Tudja, hogy ellenfele már kevésbé veszélyes azzal a fadarabbal, még ha hegyesre tört is. Cotys bőrvértje ehhez valószínűleg már elég védelmet nyújt, ráadásul már van pajzsa is. Így hirtelen elhatározástól vezérelve leszáll a nyeregből, hogy gyalog bocsátkozzon harcba. A fekete csődör néhány lépést galoppozik oldalra, de aztán megáll, mivel mindenfelé ordibáló, zajongó teremtmények veszik körül. A másodtiszt örömmel konstatálja, hogy az állat elérhető közelségben marad, tehát ha végzett valószínűleg nem lesz nehéz visszaülni rá.
Pár lépést tesz az ellenfele felé, közben azt is megtapasztalja, hogy sebe sem fogja talán különösebben zavarni a párharc során, mivel csekély fájdalmat okoz és úgy tűnik a vérzés is elállt.
Pajzsát maga elé emeli baljával, így nyaktól lefelé nagyjából kicsivel a térde alatt a lábszáráig védve van, jobbjában meglengeti a rövid kardot és rohamra indul. Tervei szerint ütközéskor nekinyomja a pajzsot a másiknak majd előredőlve a fedezékben elmetszi annak lábát térdből, így szándékozik végre földre vinni az átkozottat.
Futás közben még látja a nagydarab mélységit előjönni a sötétségből, lóra kapni és el szelelni.*
~Kormosok!~
*Gondolja megvetően, majd a felé szaladóhoz kiált, nem mintha arra számítana, hogy amaz bármit felfog szavaiból.*
-Na gyere te mocsok! Vissza küldelek oda ahonnan jöttél!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258