//Sa'argathot ébredése//
//O16//
//Aoneer, Ethea, Gworash//
* Ethea felé lódított könyök nem ér teljesen célba, a lány oldalra mozdul védekezés gyanánt így csupán a vállát éri egy ütődés. Aztán érkezik Aoneer és mindenki szerte szét ugrik. Nincs ezzel másként a fantom lovag sem. Annyi figyelmeztetés köteg után ő sem hülye, hogy ne vegye észre a nyilván valót. Így hát a többiekkel együtt ő is kitér a roham elől még pedig éppen az ellenkező oldalon mint ahol a lovon érkező fegyvere van. Így Aoneer lényegében nyugodtan átvágtázhat a kis trió között. Ez által egy oldalra érkeznek az orkal aki éppen kezd szagot fogni. Támadása azonnal lendül is így a fantomnak nincs sok ideje elmélkedni. Pörölye fejbe kólintja a dögöt és csattan is a sisakon. Nincs ideje kivédeni. Így marad a következő, bal kézből pajzsát vágja a másiknak, hogy hátrébb taszítsa kicsit, ezzel előkészíti a következő támadást ami a jobb kézben lévő fegyvertől érkezik majd, igyekszik levágni az orkot ahogy éppen éri.
//Erieni, Worenth//
//P 10//
A csuhás alak csupán figyel, azon kívül semmit sem csinál. A csukja óvó takarja arcát így amazt nehéz lenne megállapítani ki is lehet, élő e egyáltalán? Jó kérdés. A köpenye városi viseletre utal.
//Aletai, Kriag, Hrothgaar//
//P 14//
A törpe csépeli bizony erőt nem kímélve s ez kellően leköti. Kriag lábát kirántja így a harcos a rá zuhan. Ha már így alakult akkor rá is fog a barbárra és igen keményen megroppantja annak csontozatát. De ekkor meg is érkezik Aletai. Az orgyilkos ügyes kézzel csatolja a sisakot és némi ficánkolás után, hiszen nem megy az egyetlen pattintással, de végül sikerül. Viszont a látvány nem egészen az amire számított: A sisak alatt éteri fényből álló rémkép tekint rá vissza, zöldes lángnyelvek alkotják egész arcát. Néhány késdöfés inkább csupán hergelésre jó jelen esetben, de Kriagot nem ereszti, tovább roppantja a csontokat. Végül Hrothgaar lép oda, emeli a kalapácsot és lesújt. A rémség éteri fényből álló feje ekkor szétrobban, szanaszét repülnek a zöld lángnyelvek. A páncélzat megremeg és minden kis réséből kiszáguldanak a lángoló zöld fények. Mintha hirtelen a levegő 0 fok alá csökkenne a környéken, csontig hatoló hideg érzetét keltve. A teljes páncélzat pár pillanatig remeg, majd végül földre hull, Kriag szorítása is enged. A páncél ott hever a földön, csak úgy mint fegyvere. Egyáltalán nem rossz minőségű darabok, a törpe ha lenyugszik akkor ezt hamar meg is jegyezheti magának.
//Gardur, Mirakh, Cotys, Akheel//
//K19//
Az együttes erő meghozza gyümölcsét és a sok lúd disznót győz elv működik ezúttal is. A fantom igen szívós, nagyon jól bírja a csapásokat de végül ő is úgy jár mint egy bajtársa. A lerepült sisakban bizony nincsen koponya, így nincs mit zúzni benne. Amint elhagyta a testet zöldes fénylángok szaladtak ki belőle. S most, a megannyi csapás után mit rámért a csapat együttesen, a páncélos test is megremeg és a fénylángok kiszöknek ebből is. Fagyossá hűl a levegő, aztán végül nem mozdul többet. Páncélja s fegyverei maradnak csupán mozdulatlanul utána.
//Tyran, Raymond//
//O 19//
A harcos köszöni szépen jól megvan két ellenféllel, ez még nem okoz neki akkora gondot, mint mondjuk bajtársainak a 4 vagy 3 elleni harc. Jó kiképzést kapott valamikor régen. Elsőként Raymond próbál a pajzsába akasztani, de ő sem hülye így a beakasztást már nem hagyja a támadónak. Marad a pajzs ahol van, jó helyen az ő halott kezében. Cserébe egy vágással válaszol ami olyan váll, kulcscsont magasságban találja el a harcost. Szerencséjére ekkor csapódik be Tyran kardja így a vágást nem tudja befejezni teljesen. A Fantom karját (de másét sem teljes páncélban) levágni nem olyan egyszerű dolog. Reccsen a páncélkesztyű, de a fegyvert nem ereszti. Válaszul miután visszarántotta a kardot egy vágást indít oldalra a fiatal harcos felé, átlagos mellkas, has magasságban.
//Kagan, Kipp//
//O18//
A manalövedék becsapódik a rémbe pillanatra megakasztja ugyan a becsapódás, de a lassító, bénító hatás elenyészik. Viszont arra épp elég, hogy a harcos időt nyerjen a félreugráshoz így a felfelé irányuló csapás elrobog mellette. De amint észleli a kitérést rögvest korrigál. S ha már a lendület felvitte a buzogányt, akkor most az oldalra ugrott után vág, ki ebben a helyzetben védekezni kevésbé tud így igen fájdalmas hátba/mellkason csapás éri a tollasbuzogánnyal. Jó erőben van a fickó, nagy erővel csap.
//Gabrien, Khan, Turrog, Jelahan, Qira//
//K15 és körzete//
Qira megpróbálja oldalba lőni a lovagot, ilyen közelharci dulakodásban ha lőne akkor bizony nagy eséllyel bajtársait találná el. Túl közel és főleg túl gyorsan mozognak egymáshoz. Főként a Gabrienre mért csapás után, mert ott kezdődik a kalamajka.
A lovast valóban nem korlátozzák a halandó világ béklyói, idegen síkról kapja hatalmát és ismeretlen, iszonyatos erő mozgatja.
Gabrien kezdi a sort buzogányának láncával próbálja elvonni a másik kardját. Sikerül összetekeredni vele. De a lovas lendülete és ereje bizony tovább viszi a mozdulatot. Az oroszlánsisakos lábai hirtelen elhagyják a talajt. Ha már így alakult akkor a helyzetet kihasználva s persze tulajdon erejét, vállon át dobja a méretes lovagot. Igen, demoralizáló látvány lehet halandók számára.
Jelahan az után érkezik, hogy Gabrient földhöz vágta, nem kellemes érzés ekkora erővel becsapódni, főleg nem sérülten. A fáradtság s a fájdalom összessége igencsak ráül már a termetes lovagra. A lovas készülne kitépne a láncok közül a kardját, de ekkor Jelahan pengéje úszik a képbe, oldalról szántja végig a mellértet ami nem igazán tetszik a lovasnak s fordulna is felé tekintetével, de ekkor Turrog támadása csapódik a térdhajlatába. Féltérdre rogy a törpe erejének hatására, s ekkor fog rá Jelahan. A következő pillanatban pedig a lovas ismét narancsos lángok közt foszlik szerte, csak úgy mint Jelahan aki éppen őt markolta.
//Jelahan figyelmébe!//
Hirtelen változik meg a világ, áthasad az ismert környezet, a csatatér látképe, de szörnyű küllembe burkolva. A talaj koromló hamuként borít be mindent, mindenütt alakmások mozognak, éteri formában sikoltanak a távolban. Csontig hatoló félelem sokkolja a férfit, az eddig is ősz hajszálak tovább fehérednek, a ráncok megszaporodnak mintha vagy 100 év zúdulna a férfire. Végtelennek tűnő idő, pedig valójában csupán egyetlen szemvillanás. Egy idegen létsík, idegen látképe. A lovas teste lángnyelvekkel borítva tartja, izzó szemeit a férfi íriszeibe fúrja egy röpke pillanatra. Majd újabb villanás s a világ ismét szétszakad. Feketeség borul az idős elmére, a sokktól ájultan rogysz össze.
//Amit a többiek látnak//
Egyetlen szemvillanás míg a lovas Jelahannal együtt lépi át a másik világ kapuját narancsló lángok képben foszlanak szerte. Hogy a következő szempillantásnál már jó 5 - 10 méterrel arrébb jelenjenek meg. Jelahan (ránézésre) élettelen testét pedig ernyedten ejti a földre. Majd szembe fordul a csapattal. Izzó szemeit végigfuttatja gyorsan a környezeten, felmér, elemez. Ő sem ma kezdte. *