Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-17 17:17:31
Üzenet elküldve: 2016-04-17 17:17:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*A tábor rövidesen élettel telik meg, igaz, nem sokáig marad ez így. A fantomok vértjei, fegyverei egy rakásra kerülnek, senki nem olyan balga, hogy megkockáztassa egy rontás lehetőségét. Varázshasználóik majd átvizsgálják a felszereléseket és ha azok tisztának és ártalmatlannak bizonyulnak, ki-ki megkapja a maga jussát a zsákmányból. Hrothgaar fáradtnak érzi magát, de igyekszik nem hagyni, hogy ez elhatalmasodjon felette. Éppen szúrt sebét vizsgálja, pontosabban a rést a sodronyingen, amit az ál-Turrog ál-mesterkardja vágott.*
- Tudod, komolyan azt hittem, hogy otthagyom a fogam... Ha nem kapom meg azt a gyógyító italt...
*Itt elhallgat egy pillanatra és összeszorított szájjal néz csupán Turrogra.*
- Hálás vagyok.
*Nyögi ki végül nem kis nehézség árán, de azért csak sikerült. A fekete vértek egy nagy halomba kerülnek, Hrothgaar pedig némán szemezget közöttük. Fajtájának sajátja ez a fura, marcangoló mégis olyan serkentő érzés.*
~Bár megtarthatnám mindet...~
*Tekintetében a mohó láng haragossá növekszik egy pillanatra, amikor elcsípi vezére szavait, miszerint az orkoknak ígér egy teljes felszerelést a zsákmányból. Földije talán észre is veszi ezt rajta, igaz, Hrothgaar gyorsan nyugalmat erőltet vonásaira.*
- Nem láttam őket a csatatéren... De... biztos jól harcoltak. Az ott *fejével az orkok vezére felé bök* elég harcviseltnek tűnik. Hehe, nem mintha mi épp a legjobban néznénk ki.
*Az érkező varázsló tiszteletteljes főhajtást kap üdvözlésképp Hrothgaar-tól, de a törpe nem elegyedik beszédbe vele. Összeszedi cuccait, majd segít felpakolni a szekérre, amit Turrog elővezet.*
- Tábort bonts! Mindenki szedelőzködjön! Egy fertályóra múlva indulunk a Vashegynek!
*Ereszti ki öblös, rekedtes hangját, hogy minden jelenlévő tisztában legyen vele.*
- A csatának vége, most kezdődik az őrség...
*Morogja Turrognak, arra célozván, hogy most még a harcosokkal és a zsákmánnyal meg kell érkezniük a Vashegyre. Ha mindenki felcuccolt, Hrothgaar felkap a lovára és kiadja a parancsot az indulásra.*
*A tábor rövidesen élettel telik meg, igaz, nem sokáig marad ez így. A fantomok vértjei, fegyverei egy rakásra kerülnek, senki nem olyan balga, hogy megkockáztassa egy rontás lehetőségét. Varázshasználóik majd átvizsgálják a felszereléseket és ha azok tisztának és ártalmatlannak bizonyulnak, ki-ki megkapja a maga jussát a zsákmányból. Hrothgaar fáradtnak érzi magát, de igyekszik nem hagyni, hogy ez elhatalmasodjon felette. Éppen szúrt sebét vizsgálja, pontosabban a rést a sodronyingen, amit az ál-Turrog ál-mesterkardja vágott.*
- Tudod, komolyan azt hittem, hogy otthagyom a fogam... Ha nem kapom meg azt a gyógyító italt...
*Itt elhallgat egy pillanatra és összeszorított szájjal néz csupán Turrogra.*
- Hálás vagyok.
*Nyögi ki végül nem kis nehézség árán, de azért csak sikerült. A fekete vértek egy nagy halomba kerülnek, Hrothgaar pedig némán szemezget közöttük. Fajtájának sajátja ez a fura, marcangoló mégis olyan serkentő érzés.*
~Bár megtarthatnám mindet...~
*Tekintetében a mohó láng haragossá növekszik egy pillanatra, amikor elcsípi vezére szavait, miszerint az orkoknak ígér egy teljes felszerelést a zsákmányból. Földije talán észre is veszi ezt rajta, igaz, Hrothgaar gyorsan nyugalmat erőltet vonásaira.*
- Nem láttam őket a csatatéren... De... biztos jól harcoltak. Az ott *fejével az orkok vezére felé bök* elég harcviseltnek tűnik. Hehe, nem mintha mi épp a legjobban néznénk ki.
*Az érkező varázsló tiszteletteljes főhajtást kap üdvözlésképp Hrothgaar-tól, de a törpe nem elegyedik beszédbe vele. Összeszedi cuccait, majd segít felpakolni a szekérre, amit Turrog elővezet.*
- Tábort bonts! Mindenki szedelőzködjön! Egy fertályóra múlva indulunk a Vashegynek!
*Ereszti ki öblös, rekedtes hangját, hogy minden jelenlévő tisztában legyen vele.*
- A csatának vége, most kezdődik az őrség...
*Morogja Turrognak, arra célozván, hogy most még a harcosokkal és a zsákmánnyal meg kell érkezniük a Vashegyre. Ha mindenki felcuccolt, Hrothgaar felkap a lovára és kiadja a parancsot az indulásra.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-17 12:40:27
Üzenet elküldve: 2016-04-17 12:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*A harcos a mellé lépő mágusra pillant. Alig egy pillanatra fáradt mosoly kúszik az arcára, majd finoman legyint.*
- Örülünk a segítségnek. *Jelenti ki barátságosan.* A bájitalt pedig tartsa meg, mester. Legyen ez az én köszönetem a küzdelméért. *A válla alatt tartott, mankóként funkcionáló mesterkardot kissé megigazítja, majd végigpillant a táborban. A harcosok készülődnek, az orkok pedig már jóval előrébb járnak.
Valamennyivel a mágus után lép Kaganhoz. Elismerő biccentést küld Viharpöröly felé, majd kardjának hüvelyére támaszkodva várja amíg a vezér levegőhöz jut a társalgás közben.*
- A csapatod győzött, Kagan. *Jelenti ki mély, öblös hangján.* Jó lenne tudnom, hogy miféle honorárium jár majd nekem a tapasztalaton kívül. *Ezzel finoman elhallgat. A Tharg vezér pontosan tudja, mire céloz a törpe. Vezette a rá bízott csapatot, először csapott össze a hullák osztagával és nem kevés segítséget nyújtott a csata alatt, egy törpe pedig nem jótékonykodik ilyesmikkel. Nem hiába nevezik kapzsinak a népét.*
*A harcos a mellé lépő mágusra pillant. Alig egy pillanatra fáradt mosoly kúszik az arcára, majd finoman legyint.*
- Örülünk a segítségnek. *Jelenti ki barátságosan.* A bájitalt pedig tartsa meg, mester. Legyen ez az én köszönetem a küzdelméért. *A válla alatt tartott, mankóként funkcionáló mesterkardot kissé megigazítja, majd végigpillant a táborban. A harcosok készülődnek, az orkok pedig már jóval előrébb járnak.
Valamennyivel a mágus után lép Kaganhoz. Elismerő biccentést küld Viharpöröly felé, majd kardjának hüvelyére támaszkodva várja amíg a vezér levegőhöz jut a társalgás közben.*
- A csapatod győzött, Kagan. *Jelenti ki mély, öblös hangján.* Jó lenne tudnom, hogy miféle honorárium jár majd nekem a tapasztalaton kívül. *Ezzel finoman elhallgat. A Tharg vezér pontosan tudja, mire céloz a törpe. Vezette a rá bízott csapatot, először csapott össze a hullák osztagával és nem kevés segítséget nyújtott a csata alatt, egy törpe pedig nem jótékonykodik ilyesmikkel. Nem hiába nevezik kapzsinak a népét.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-17 11:55:41
Üzenet elküldve: 2016-04-17 11:55:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*Worenth lép közben hozzájuk, és bár Kagan figyelmét nem kerülte el a mágus orkra vetett mosolya, válaszolni csak a hozzá intézett szavakra válaszol.*
- Nyugtunk, barátom? Semeddig. A legjobb embereimmel és sok segítséggel is csak egy kisebb hordájukat tudtuk felmorzsolni - és bár legyőztük ezt a félelmetes Lovagot, félek ez csak olaj volt a tűzre! *rázza meg a fejét lassan. Worenth felajánlására bólint, ő is így gondolta.*
- Igen. Amon Ruadh körzet központja a vashegyi Tharg Erőd, most oda kell vonnunk mindent, amit lehet. A folyó ugyan védelmet nyújt, de csak részben - láttuk, mi történt a Kikötőben. Most azonban arra kérlek, hogy Chiarival és Eirenivel a sérülteket, főleg Gabrien lovagot istápold! *mert Gabe igen rosszul nézett ki, és Kagan csak azért nem tolakszik oda, mert Khan és sokan mások már ott vannak. Majd úgyis szólnak, ha a vezérre is szükség lesz.*
*Worenth lép közben hozzájuk, és bár Kagan figyelmét nem kerülte el a mágus orkra vetett mosolya, válaszolni csak a hozzá intézett szavakra válaszol.*
- Nyugtunk, barátom? Semeddig. A legjobb embereimmel és sok segítséggel is csak egy kisebb hordájukat tudtuk felmorzsolni - és bár legyőztük ezt a félelmetes Lovagot, félek ez csak olaj volt a tűzre! *rázza meg a fejét lassan. Worenth felajánlására bólint, ő is így gondolta.*
- Igen. Amon Ruadh körzet központja a vashegyi Tharg Erőd, most oda kell vonnunk mindent, amit lehet. A folyó ugyan védelmet nyújt, de csak részben - láttuk, mi történt a Kikötőben. Most azonban arra kérlek, hogy Chiarival és Eirenivel a sérülteket, főleg Gabrien lovagot istápold! *mert Gabe igen rosszul nézett ki, és Kagan csak azért nem tolakszik oda, mert Khan és sokan mások már ott vannak. Majd úgyis szólnak, ha a vezérre is szükség lesz.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-17 07:44:15
Üzenet elküldve: 2016-04-17 07:44:15
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
*Worenth is visszaérkezik a táborba, és körbenéz a harcosokon.*
-Törpe urak. *lép oda fejet hajtva, és ő maga is szemügyre veszi a fegyvereket, vérteket, persze nem fogdossa csak nézegeti.*
-Veletek tartok majd és segítek a vizsgálatban. Turrog uram. Kaptam tőled egy bájitalt a harc előtt, amit természetesen visszaadok ha szeretnéd.
*Amennyiben nem úgy megköszöni a harcosnak, jó hasznát fogja venni a későbbiekben is.
Viharpöröly szavaira odafordítja fejét, majd a végén halványan elmosolyodik. Akárhogy is van az orkok megmutattak magukból valamit, méghozzá egy olyan oldalt, amit még eddig bizonyára senki sem látott, vagy legalábbis nagyon kevesen.
Kagan szavai igazi hadvezérhez méltóak, ő is megmutatja egy nemesebbik oldalát. Miután megbeszélték maga Worenth is a Tharg vezérhez lép, hátha a hóhajú érkezésekor nem kap a kardja felé.*
-Megtiszteltetés volt a vezetésed alatt harcolni. *hajt fejet, majd elnéz dél felé.* -Vajon meddig lesz nyugtunk a holtaktól... gyanítom nem sokáig. De legalább a következtetéseket le tudjuk vonni. Veletek tartok segítek a vizsgálódásban, de sokáig nem maradhatok... személyesen vinném a híreket Synmira népének.
*Mivel nem akarja feltartani a hadvezért így részéről ennyi, inkább visszasétál inasa mellé. Úgy véli az lesz a legjobb, ha ő maga mondja el odahaza a történéseket.
Ha befutnak a többiek (Chiari, Ethea) akkor hozzájuk is odamegy és köszönti őket.*
*Worenth is visszaérkezik a táborba, és körbenéz a harcosokon.*
-Törpe urak. *lép oda fejet hajtva, és ő maga is szemügyre veszi a fegyvereket, vérteket, persze nem fogdossa csak nézegeti.*
-Veletek tartok majd és segítek a vizsgálatban. Turrog uram. Kaptam tőled egy bájitalt a harc előtt, amit természetesen visszaadok ha szeretnéd.
*Amennyiben nem úgy megköszöni a harcosnak, jó hasznát fogja venni a későbbiekben is.
Viharpöröly szavaira odafordítja fejét, majd a végén halványan elmosolyodik. Akárhogy is van az orkok megmutattak magukból valamit, méghozzá egy olyan oldalt, amit még eddig bizonyára senki sem látott, vagy legalábbis nagyon kevesen.
Kagan szavai igazi hadvezérhez méltóak, ő is megmutatja egy nemesebbik oldalát. Miután megbeszélték maga Worenth is a Tharg vezérhez lép, hátha a hóhajú érkezésekor nem kap a kardja felé.*
-Megtiszteltetés volt a vezetésed alatt harcolni. *hajt fejet, majd elnéz dél felé.* -Vajon meddig lesz nyugtunk a holtaktól... gyanítom nem sokáig. De legalább a következtetéseket le tudjuk vonni. Veletek tartok segítek a vizsgálódásban, de sokáig nem maradhatok... személyesen vinném a híreket Synmira népének.
*Mivel nem akarja feltartani a hadvezért így részéről ennyi, inkább visszasétál inasa mellé. Úgy véli az lesz a legjobb, ha ő maga mondja el odahaza a történéseket.
Ha befutnak a többiek (Chiari, Ethea) akkor hozzájuk is odamegy és köszönti őket.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 23:36:40
Üzenet elküldve: 2016-04-16 23:36:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
*A harcosok lassan visszatérnek a táborba, meg a sok hegyesfülű szakértő-megfigyelő is elsöpör nyugat felé, haza. Látja, hogy még az orkok is megértették szavait, és egy halomba dobálják a szörnyű fegyvereket. Persze biztos benne, hogy lesz olyan ostoba, aki eldug egy-egy darabot, de hát nem az ő felelőssége, ha "lepotyog neki töke".*
*Az ork előbb találja meg, mint hogy elhagyhatná a tábort. Kagan keze évtizedes beidegződéssel rebben meg kardja felé, de időben erőt vesz magán, így külső szemlélőnek egy laza intéssé válik a mozdulat.*
- Üdv neked, harcos! *biccent vissza a nyeregből a termetes zöldnek.*
- Nem... biztos voltam benne, hogy nem tüntök el a naplementében, mint a kikötői csőcselék. *aztán meghallgatja a tanúságtételt, és vagy jó húsz másodpercig nem felel, mérlegeli, mit is jelenthet mindez.*
- Felajánlásotok, bátor ork, köszönettel vesszük... és ha jól látom, mivel te vagy harcosaid vezetője, ezért neked ígérem: ha ezek a fegyverek és vértek ártalmatlannak bizonyulnak, akkor a Fantomok egyik felszerelését kijavítva átveheted Kagan Thargodartól, a Vashegyen; hősiességetek és szolgálatotok elismeréseként, hogy dicsőn forgassátok. *ez pedig az ő statútuma, kimunkált és többrétegű, ahogy egy vezértől illik.*
*A harcosok lassan visszatérnek a táborba, meg a sok hegyesfülű szakértő-megfigyelő is elsöpör nyugat felé, haza. Látja, hogy még az orkok is megértették szavait, és egy halomba dobálják a szörnyű fegyvereket. Persze biztos benne, hogy lesz olyan ostoba, aki eldug egy-egy darabot, de hát nem az ő felelőssége, ha "lepotyog neki töke".*
*Az ork előbb találja meg, mint hogy elhagyhatná a tábort. Kagan keze évtizedes beidegződéssel rebben meg kardja felé, de időben erőt vesz magán, így külső szemlélőnek egy laza intéssé válik a mozdulat.*
- Üdv neked, harcos! *biccent vissza a nyeregből a termetes zöldnek.*
- Nem... biztos voltam benne, hogy nem tüntök el a naplementében, mint a kikötői csőcselék. *aztán meghallgatja a tanúságtételt, és vagy jó húsz másodpercig nem felel, mérlegeli, mit is jelenthet mindez.*
- Felajánlásotok, bátor ork, köszönettel vesszük... és ha jól látom, mivel te vagy harcosaid vezetője, ezért neked ígérem: ha ezek a fegyverek és vértek ártalmatlannak bizonyulnak, akkor a Fantomok egyik felszerelését kijavítva átveheted Kagan Thargodartól, a Vashegyen; hősiességetek és szolgálatotok elismeréseként, hogy dicsőn forgassátok. *ez pedig az ő statútuma, kimunkált és többrétegű, ahogy egy vezértől illik.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 23:06:24
Üzenet elküldve: 2016-04-16 23:06:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Mire végez mondandójával egy szép látványnak örvend. A hullák vezérét elintézték, még Gworash is érzi a lökéshullámot. A győzelem íze vegyül a vérrel szájában és bár kedve jobb lett, sérüléseit továbbra is szenvedi.*
- Győztünk... *Jegyzi meg magának halkan. Nem tudja mennyi idő telhetett el, a harci hévben annyi minden történt. Worenthnek nagyon sokat köszönhetnek mindannyian, az orkok például könnyen lehet, hogy az életüket. Bár tudná mi van Daetthtel és Shelashsal. Reméli a kastély visszafoglalása már nem lesz ennyire körülményes és a főbb szerveket már elintézték, de ki tudja... Mindenki a táborba megy vissza, ki hátassal ki anélkül. Gworash is megindul gyalogszerrel, hátán a páncéllal és buzogánnyal. Nem tudja gyorsra fogni a tempót...*
//A táborban//
* Mindenki letette a vérteket és fegyvereket a tábor közepére, Gworash kissé idegennek érzi magát a többiek között. Ledobja a páncélt a többi közé egy hangos csörgéssel, majd belegondol, megéri-e tartogatni a fegyvert amit hozott. ~ Ahh, fő a biztos út... ~ Előveszi a nagy buzogányt, mely kimondottan vonzóan néz ki és a többi közé dobja. Sóhajt egyet, letenné a seggét egy kicsit, de Gworash nem az a fajta. ~ A hadvezér... ~ ELindul, hogy megtalálja a Thargodart, ami nem nehéz, mert az éppen bőszen osztogatja az utasításokat. A hadvezér vak lenne ha nem látná a nagy orkot haladni felé.*
- Üdvözlet harcos! *Mondja büszke bár fáradt hangján.*
- Meglepődsz tán, hogy itt látsz még? *Mosolyodik el egy pillanatra, majd komolyra fordítja a szót.*
- Tudd te is és mindenki más! *Mondja olyan hangerőn, hogy mások is könnyen hallják, de hangja nyugodt.*
- A Zagur'Razra továbbra is számíthattok, a vidék érdeke a miénk is, tovább látunk a saját érdekeinknél! *Halkabbra fogja.*
- És... Bár engem annyira nem hajt a zsákmány, azért elmondanád mi lesz vele? Magam is tudnék belőle mit hasznosítani... *Tábort nem kell bontaniuk, még azt sem tudja Qira jön-e a többiekkel, vagy hazamegy kapásból...*
*Mire végez mondandójával egy szép látványnak örvend. A hullák vezérét elintézték, még Gworash is érzi a lökéshullámot. A győzelem íze vegyül a vérrel szájában és bár kedve jobb lett, sérüléseit továbbra is szenvedi.*
- Győztünk... *Jegyzi meg magának halkan. Nem tudja mennyi idő telhetett el, a harci hévben annyi minden történt. Worenthnek nagyon sokat köszönhetnek mindannyian, az orkok például könnyen lehet, hogy az életüket. Bár tudná mi van Daetthtel és Shelashsal. Reméli a kastély visszafoglalása már nem lesz ennyire körülményes és a főbb szerveket már elintézték, de ki tudja... Mindenki a táborba megy vissza, ki hátassal ki anélkül. Gworash is megindul gyalogszerrel, hátán a páncéllal és buzogánnyal. Nem tudja gyorsra fogni a tempót...*
//A táborban//
* Mindenki letette a vérteket és fegyvereket a tábor közepére, Gworash kissé idegennek érzi magát a többiek között. Ledobja a páncélt a többi közé egy hangos csörgéssel, majd belegondol, megéri-e tartogatni a fegyvert amit hozott. ~ Ahh, fő a biztos út... ~ Előveszi a nagy buzogányt, mely kimondottan vonzóan néz ki és a többi közé dobja. Sóhajt egyet, letenné a seggét egy kicsit, de Gworash nem az a fajta. ~ A hadvezér... ~ ELindul, hogy megtalálja a Thargodart, ami nem nehéz, mert az éppen bőszen osztogatja az utasításokat. A hadvezér vak lenne ha nem látná a nagy orkot haladni felé.*
- Üdvözlet harcos! *Mondja büszke bár fáradt hangján.*
- Meglepődsz tán, hogy itt látsz még? *Mosolyodik el egy pillanatra, majd komolyra fordítja a szót.*
- Tudd te is és mindenki más! *Mondja olyan hangerőn, hogy mások is könnyen hallják, de hangja nyugodt.*
- A Zagur'Razra továbbra is számíthattok, a vidék érdeke a miénk is, tovább látunk a saját érdekeinknél! *Halkabbra fogja.*
- És... Bár engem annyira nem hajt a zsákmány, azért elmondanád mi lesz vele? Magam is tudnék belőle mit hasznosítani... *Tábort nem kell bontaniuk, még azt sem tudja Qira jön-e a többiekkel, vagy hazamegy kapásból...*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 21:17:11
Üzenet elküldve: 2016-04-16 21:17:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Társaihoz hasonlóan ő is felmarkol néhány darab páncélt, hiszen zsákmány nélkül nehezen érte volna meg harcolni. Fájó végtagjai miatt csupán a legközelebbi lóig vonszolja el az (már) mozdulatlan felszerelést, majd egykedvűen az állatra dobja azt és továbbindul a tábor felé.*
//A táborban//
//Először Horthgaar, majd mindenki a helyszínen//
*Viszonylag gyorsan megérkeznek a Thargok táborába, viszont a törpe nem egyszer pillant hátra a Grombar kastély irányába. A holtak serege még mindig az építmény körül táborozik, és habár az egyik hulla vezért sikerült eltenniük láb alól (már ha ez helyes kifejezés egy halottra), viszont ki tudja miféle hatalmas erők mozgathatják az élőholt hordát.
Kagan parancsát némán, komor pillantással nyugtázza, majd összehúzott szemöldökkel figyeli ahogyan a barbár vezér tovább lovagol birtokai felé.*
- Úgy tűnik a vezéredet eléggé magával ragadta a győzelem. *Jelenti ki Hrothgaar felé pillantva.* Néha elfelejti, hogy én nem tartozom a keze alá. *Ezzel úriasan kiköp oldalra, majd még mindig fájó oldalához húzva kezét a zsákmányként szerzett páncélokhoz lép. A halomnyi éjfekete fémdarab erőtlenül, ám nyugtalanító csendben pihen a tábor közepén. A törpe kíváncsian, azonban mégis óvatosan nyúl a felszerelésekhez, mintha csak attól tartana hogy azok valamelyik pillanatba még visszatérhetnek. Szemeit hozzáértően pásztázza minden egyes darabon.*
- Hrothgaar mester, keresd meg kérlek azokat az Ametiszteket. Én nem ismerem az arcukat. *Pillant újra fajttársa felé alig csak egy másodpercig felpillantva a páncélokról.* Ezeket egy szekérre teszük, aztán meg ponyvával fedjük le. Nincsen szükség arra, hogy minden kalácsfalvi megvizsgálhassa az istentelen fantomok maradékát. *A törpe egyszerű mozdulattal dobja vissza az éppen kezében tartott fémdarabot a többi közé, majd kihúzva magát kiereszti mély hangját. Reméli mindenki hallja szavait.*
- Győzelem, harcosok! *Kezdi szigorú, ám mégis valamiképp barátságos hangon.* Viszont nincsen időnk túl sokat teketóriázni. Bontsatok tábort, készítsétek a lovakat! Fél óra és indulunk, a Vashegyen lesz esélyetek megünnepelni a diadalt. *Ezzel még utoljára végigtekint a jelenlévőkön, majd pedig ő is munkához lát: előkészíti a zsákmányt szállító szekeret.*
*Társaihoz hasonlóan ő is felmarkol néhány darab páncélt, hiszen zsákmány nélkül nehezen érte volna meg harcolni. Fájó végtagjai miatt csupán a legközelebbi lóig vonszolja el az (már) mozdulatlan felszerelést, majd egykedvűen az állatra dobja azt és továbbindul a tábor felé.*
//A táborban//
//Először Horthgaar, majd mindenki a helyszínen//
*Viszonylag gyorsan megérkeznek a Thargok táborába, viszont a törpe nem egyszer pillant hátra a Grombar kastély irányába. A holtak serege még mindig az építmény körül táborozik, és habár az egyik hulla vezért sikerült eltenniük láb alól (már ha ez helyes kifejezés egy halottra), viszont ki tudja miféle hatalmas erők mozgathatják az élőholt hordát.
Kagan parancsát némán, komor pillantással nyugtázza, majd összehúzott szemöldökkel figyeli ahogyan a barbár vezér tovább lovagol birtokai felé.*
- Úgy tűnik a vezéredet eléggé magával ragadta a győzelem. *Jelenti ki Hrothgaar felé pillantva.* Néha elfelejti, hogy én nem tartozom a keze alá. *Ezzel úriasan kiköp oldalra, majd még mindig fájó oldalához húzva kezét a zsákmányként szerzett páncélokhoz lép. A halomnyi éjfekete fémdarab erőtlenül, ám nyugtalanító csendben pihen a tábor közepén. A törpe kíváncsian, azonban mégis óvatosan nyúl a felszerelésekhez, mintha csak attól tartana hogy azok valamelyik pillanatba még visszatérhetnek. Szemeit hozzáértően pásztázza minden egyes darabon.*
- Hrothgaar mester, keresd meg kérlek azokat az Ametiszteket. Én nem ismerem az arcukat. *Pillant újra fajttársa felé alig csak egy másodpercig felpillantva a páncélokról.* Ezeket egy szekérre teszük, aztán meg ponyvával fedjük le. Nincsen szükség arra, hogy minden kalácsfalvi megvizsgálhassa az istentelen fantomok maradékát. *A törpe egyszerű mozdulattal dobja vissza az éppen kezében tartott fémdarabot a többi közé, majd kihúzva magát kiereszti mély hangját. Reméli mindenki hallja szavait.*
- Győzelem, harcosok! *Kezdi szigorú, ám mégis valamiképp barátságos hangon.* Viszont nincsen időnk túl sokat teketóriázni. Bontsatok tábort, készítsétek a lovakat! Fél óra és indulunk, a Vashegyen lesz esélyetek megünnepelni a diadalt. *Ezzel még utoljára végigtekint a jelenlévőkön, majd pedig ő is munkához lát: előkészíti a zsákmányt szállító szekeret.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:46:51
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
//Megfigyelők - Sotheena - Vissza a kikötőben//
*Értékeli a nőstény őszinteségét, a mai világban ez már ritka, főleg hogy televan talpnyaló gerinctelen férgekkel.*
- Engem meg egyáltalán nem érdekelnek ezek. Más miatt jöttem a kikötőbe, gondoltam addig eltöltöm az időm valamivel. *Vonja meg a vállát, ahogy néz a pörgő eseményeket. Perc percet követ, s az események csak úgy mennek. Alig telik el egy óra, mégis az örökkévalóságig tart az egész.*
- Nem érdekel, hogy kki öl meg kit, kik ellen harcolnak. Egyet látok: holtak támadnak fel, ezek meg nagyképűsködnek. Az ilyet nem bírom, de ez már az én bajom. Felőlem megdögölhetnek, ez a világ sem érdekel, csak a szigetem.
*Fejti ki véleményét, még ha a nőt nem is érdekli. Közbe megölnek pár csontit, a kikötői hat önkéntes is a halálát leli, majd hamar újratámadnak. De az őt fenyegető katona sem rest, s máris gyújtják fel őket, de... csak ketten vannak.*
- Hol a maradék három? *Vonja fel jobb szemöldökét, ahogy körbenéz a két kormos és a másik íjász után.
Majd ott a lovas.
Szinte szerele lehetne első látásra, ha nem mindenki őt támadná meg, s ha lassan nem kezdenének elszállingózni az emberek.
S hogy lassan, de biztosan végetérjen a csata is.*
- Tudod azt nem értem, hogy... Egy holtat hogy ölsz meg? Hiszen már halott. S ha meg is ölöd, mivel hallottak támadnak fel, mi a garancia, hogy nem támadnak fel újra? *Sóhajtja gondterhelten.*
- Na tiplizzunk vissza. Valakinek jelentenie kell.
*Ugyanis a kis katonájuk más irányba megy el, ahol áll valaki. Hiába szűkíti össze szemét, nem látja tisztán. Még ha látná sem tudná megmondani, hogy ki az.*
- Ezek már nem fognak kóricálni, de a fősereg bármikor megindulhat. S látod, alig harminc-negyven holt katonát, meg fantomot, meg anyám kínját alig tudtak legyőzni. Mit kezdenek akkor majd a kikötőben is tísszer ennyivel? Ha csak nem aknásítják el az egész környéket. *Vigyorodik el, ahogy megfordul, s gyalogszerrel indul el a kikötőbe.
Egy két napra vannak, ha csak minimálisan aludnak, s keveset pihennek, talán tudják felezni ezt az időt. Nem tudja, hogy a nő vele tart-e, de ő megy. Nincs már itt dolguk.*
//Megfigyelők - Sotheena - Vissza a kikötőben//
*Értékeli a nőstény őszinteségét, a mai világban ez már ritka, főleg hogy televan talpnyaló gerinctelen férgekkel.*
- Engem meg egyáltalán nem érdekelnek ezek. Más miatt jöttem a kikötőbe, gondoltam addig eltöltöm az időm valamivel. *Vonja meg a vállát, ahogy néz a pörgő eseményeket. Perc percet követ, s az események csak úgy mennek. Alig telik el egy óra, mégis az örökkévalóságig tart az egész.*
- Nem érdekel, hogy kki öl meg kit, kik ellen harcolnak. Egyet látok: holtak támadnak fel, ezek meg nagyképűsködnek. Az ilyet nem bírom, de ez már az én bajom. Felőlem megdögölhetnek, ez a világ sem érdekel, csak a szigetem.
*Fejti ki véleményét, még ha a nőt nem is érdekli. Közbe megölnek pár csontit, a kikötői hat önkéntes is a halálát leli, majd hamar újratámadnak. De az őt fenyegető katona sem rest, s máris gyújtják fel őket, de... csak ketten vannak.*
- Hol a maradék három? *Vonja fel jobb szemöldökét, ahogy körbenéz a két kormos és a másik íjász után.
Majd ott a lovas.
Szinte szerele lehetne első látásra, ha nem mindenki őt támadná meg, s ha lassan nem kezdenének elszállingózni az emberek.
S hogy lassan, de biztosan végetérjen a csata is.*
- Tudod azt nem értem, hogy... Egy holtat hogy ölsz meg? Hiszen már halott. S ha meg is ölöd, mivel hallottak támadnak fel, mi a garancia, hogy nem támadnak fel újra? *Sóhajtja gondterhelten.*
- Na tiplizzunk vissza. Valakinek jelentenie kell.
*Ugyanis a kis katonájuk más irányba megy el, ahol áll valaki. Hiába szűkíti össze szemét, nem látja tisztán. Még ha látná sem tudná megmondani, hogy ki az.*
- Ezek már nem fognak kóricálni, de a fősereg bármikor megindulhat. S látod, alig harminc-negyven holt katonát, meg fantomot, meg anyám kínját alig tudtak legyőzni. Mit kezdenek akkor majd a kikötőben is tísszer ennyivel? Ha csak nem aknásítják el az egész környéket. *Vigyorodik el, ahogy megfordul, s gyalogszerrel indul el a kikötőbe.
Egy két napra vannak, ha csak minimálisan aludnak, s keveset pihennek, talán tudják felezni ezt az időt. Nem tudja, hogy a nő vele tart-e, de ő megy. Nincs már itt dolguk.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:43:50
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:43:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Akheel és Gardur aztán Worenth//
*Végül sikerül beérnie a két Tharg harcost. Jobbját emeli üdvözlésre.*
-Van még kedvetek egy kis mókához mielőtt haza mentek? Az őrmesterem egy gyanús alakot látott amott.
*Kezével a jégfal maradványai és a frissen fellobban tott tűz, - melyben mostanra a hat néhai városőr teste is ég- mutat.*
-Ketten valószínűleg kevesen lennénk, ha ellenállna a letartóztatásnak.
*Ajka szegletében tréfás mosoly játszadozik, mintha nem is egy csatamezőn, hanem egy kies parkban találkoztak volna.*
- Menjünk oda és segítsetek neki, ha kell!
*Menet közben látja, hogy a rajtaütés véget ért. Az ő füléhez is eljutnak a Tharg hadúr parancsai is.*
~Tehát végre tényleg vége! Jó is lesz eltűnni innen.~
*Szemeivel az élőholtak fő csapatának tömbje felé vizslat. Nem sokat lát belőlük, de azt megállapíthatja, hogy azok továbbra is mozdulatlanok.*
~Miért nem támadtak meg? És miért nem támadnak még most sem? Vihar előtti csend. Rosszat sejtek.~
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.16 20:47:09
//Akheel és Gardur aztán Worenth//
*Végül sikerül beérnie a két Tharg harcost. Jobbját emeli üdvözlésre.*
-Van még kedvetek egy kis mókához mielőtt haza mentek? Az őrmesterem egy gyanús alakot látott amott.
*Kezével a jégfal maradványai és a frissen fellobban tott tűz, - melyben mostanra a hat néhai városőr teste is ég- mutat.*
-Ketten valószínűleg kevesen lennénk, ha ellenállna a letartóztatásnak.
*Ajka szegletében tréfás mosoly játszadozik, mintha nem is egy csatamezőn, hanem egy kies parkban találkoztak volna.*
- Menjünk oda és segítsetek neki, ha kell!
*Menet közben látja, hogy a rajtaütés véget ért. Az ő füléhez is eljutnak a Tharg hadúr parancsai is.*
~Tehát végre tényleg vége! Jó is lesz eltűnni innen.~
*Szemeivel az élőholtak fő csapatának tömbje felé vizslat. Nem sokat lát belőlük, de azt megállapíthatja, hogy azok továbbra is mozdulatlanok.*
~Miért nem támadtak meg? És miért nem támadnak még most sem? Vihar előtti csend. Rosszat sejtek.~
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.16 20:47:09
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:22:04
Üzenet elküldve: 2016-04-16 20:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Kelet//
*Lassan, de biztosan elszivárognak a thargok és csatlósaik. Ez igazán jó hír, mivel Q igen sokat rostokolt már a saját hasznát várva. Egy kis helyzetelemzést tart a környékről, ezért óvatosan a beásott pozícióját, fel nem adva körbe tekint. Látja, hogy a csapatok nagyrésze az északi tábor felé igyekszik és így ez az irány megfelelően távol esik majd tőle. Viszont van még itt valami. A városőrök egyik vezetője úgy döntött felkeresi a távoli furcsa idegent, aki viszont jócskán keleten tartózkodik és így pont Q mögött van. A mélységi morfondírozni kezd magában. Vajon megvárja e, míg a katona elintézi a dolgát az idegennel és esetleg visszaindul az alaptáborba, vagy inkább kockáztassa meg, hogy akcióba, lendül és így akár észre is vehetik. Nehéz döntés, de talán az időjárás eldönti majd helyette a dilemmát. Feltekint az égre és a szürkület, amely komótosan belopózott a hadszíntérre, lassan átváltozik éjszakává. Ezen napszak pedig Q legnagyobb öröme. Mivel tisztában van éjszakai képességeivel és tudja, hogy a thargok legjobb felderítői sem nagy mesterei az éjszakai megfigyelésnek révén, hogy ő maga majd húsz méterre közelítette meg a táborukat annak idején és így is csak a nap első sugarai fedték fel kilétét. Ezért ha beáll, a sötétség bátrabban cselekedhet. Most azonban még várni kell a katonára, a távozó és cipekedő harcosokra, de ami késik, az nem múlik, tartja a mondás. Q pedig minden koron türelmes és ráérős.*
//Kelet//
*Lassan, de biztosan elszivárognak a thargok és csatlósaik. Ez igazán jó hír, mivel Q igen sokat rostokolt már a saját hasznát várva. Egy kis helyzetelemzést tart a környékről, ezért óvatosan a beásott pozícióját, fel nem adva körbe tekint. Látja, hogy a csapatok nagyrésze az északi tábor felé igyekszik és így ez az irány megfelelően távol esik majd tőle. Viszont van még itt valami. A városőrök egyik vezetője úgy döntött felkeresi a távoli furcsa idegent, aki viszont jócskán keleten tartózkodik és így pont Q mögött van. A mélységi morfondírozni kezd magában. Vajon megvárja e, míg a katona elintézi a dolgát az idegennel és esetleg visszaindul az alaptáborba, vagy inkább kockáztassa meg, hogy akcióba, lendül és így akár észre is vehetik. Nehéz döntés, de talán az időjárás eldönti majd helyette a dilemmát. Feltekint az égre és a szürkület, amely komótosan belopózott a hadszíntérre, lassan átváltozik éjszakává. Ezen napszak pedig Q legnagyobb öröme. Mivel tisztában van éjszakai képességeivel és tudja, hogy a thargok legjobb felderítői sem nagy mesterei az éjszakai megfigyelésnek révén, hogy ő maga majd húsz méterre közelítette meg a táborukat annak idején és így is csak a nap első sugarai fedték fel kilétét. Ezért ha beáll, a sötétség bátrabban cselekedhet. Most azonban még várni kell a katonára, a távozó és cipekedő harcosokra, de ami késik, az nem múlik, tartja a mondás. Q pedig minden koron türelmes és ráérős.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 19:43:49
Üzenet elküldve: 2016-04-16 19:43:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Végül kis csapata összeszedi, amit össze kell szedni - Kippék már korábban elvittek egy csomagot, az orkok és Aoneer is intéztek maguknak, így Kaganék felmarkolják a többit: Turrog, Aletai, Hrothgaar, Mirakh és maga Kagan is, amennyit csak a lovára fel tud halmozni belőlük. Legalább ennyi eredménye legyen ennek a majdnem végzetes kimenetelű ütközetnek.*
//A táborban//
*A csapat fáradtan érkezik meg, szerencsére a lovak, amelyek - Aletaiét és Kippét kivéve - alig vettek részt a mókában, még igen jó állapotban vannak.*
- Hrothgaar, Turrog! Ti vagytok a felelősök az átkos vértekért és a táborért. Én előremegyek. *nem várhat tovább a Vashegy a Hadúrra. Az idő sokkal fontosabb tényezővé lépett elő, mint bármi más. Igyekeznie kell.*
- Gondotok legyen rá, hogy ne maradjon itt egy darab sem. Az Ametisztek harcosainál van egy teljes felszerelés, hozzátok azt is Kalácsfalvára, hogy a mágusok megvizsgálhassák. *terve szerint az orkok is, az Ametisztek is részesülnek a hadizsákmányból, sőt: bár a városőrök nyilván zsoldért és kötelességből harcoltak, Kagan úgy gondolja, nekik is jár - persze csak okosan, nehogy a tisztjeik azt higgyék: Amon Ruadh nemes ura meg akarja vesztegetni a hatóságokat.*
- Igyekezzetek! *azzal északnak indul, egyenesen Kalácsfalvára.*
*Végül kis csapata összeszedi, amit össze kell szedni - Kippék már korábban elvittek egy csomagot, az orkok és Aoneer is intéztek maguknak, így Kaganék felmarkolják a többit: Turrog, Aletai, Hrothgaar, Mirakh és maga Kagan is, amennyit csak a lovára fel tud halmozni belőlük. Legalább ennyi eredménye legyen ennek a majdnem végzetes kimenetelű ütközetnek.*
//A táborban//
*A csapat fáradtan érkezik meg, szerencsére a lovak, amelyek - Aletaiét és Kippét kivéve - alig vettek részt a mókában, még igen jó állapotban vannak.*
- Hrothgaar, Turrog! Ti vagytok a felelősök az átkos vértekért és a táborért. Én előremegyek. *nem várhat tovább a Vashegy a Hadúrra. Az idő sokkal fontosabb tényezővé lépett elő, mint bármi más. Igyekeznie kell.*
- Gondotok legyen rá, hogy ne maradjon itt egy darab sem. Az Ametisztek harcosainál van egy teljes felszerelés, hozzátok azt is Kalácsfalvára, hogy a mágusok megvizsgálhassák. *terve szerint az orkok is, az Ametisztek is részesülnek a hadizsákmányból, sőt: bár a városőrök nyilván zsoldért és kötelességből harcoltak, Kagan úgy gondolja, nekik is jár - persze csak okosan, nehogy a tisztjeik azt higgyék: Amon Ruadh nemes ura meg akarja vesztegetni a hatóságokat.*
- Igyekezzetek! *azzal északnak indul, egyenesen Kalácsfalvára.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 18:20:41
Üzenet elküldve: 2016-04-16 18:20:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
* Dühös. Csalódott, mégis valahogy megkönnyebbült. Jóformán végigharcolta a csatát, de egy fantom sem írható teljesen az ő számlájára. Most is csak egy kis segítséget tudott nyújtani, de az utolsó szó Hrothié volt. Persze a hála nem marad el, ami nem más, mint egy jó négy méteres repülés, majd a kötelező fűbe harapás. Mert pofára érkezett. *
- Az anyádat! Pfujj!
* Kel ki magából, miközben köpköd, s a szakállát igyekszik megtisztítani. Haragját csupán vezére győztes kiáltása csillapítja, így mire visszatér az immáron üres páncélhoz, ismét nyugodt. Ám a diadal percei elmúlnak, s ideje munkához látni. *
- Megyek. Amúgyis meg kell keresnem a pajzsomat!
* Morogja vissza, hisz ő maga is fáradt, de legalább sértetlen. Elindul hát, a mutatott irányba, s közben igyekszik visszaemlékezni, hogy hol dobta le a pajzsát. Akár megleli, akár nem, a fantom páncélja és fegyvere vele tart a táborba. *
//Táborban//
* Elcsigázottan lépdel be az északi táborba, csatabárdjára támaszkodva. Nem kell neki kétszer mondani, a halomhoz lép, s leszórja a páncél darabjait, meg a fegyvert is. *
- Itt van minden, tessék. Csak vigyázz, nehogy összerakják magukat!
* Mosolyodik el fáradtan, majd míg az indulási parancsra várnak, előveszi pipáját. *
* Dühös. Csalódott, mégis valahogy megkönnyebbült. Jóformán végigharcolta a csatát, de egy fantom sem írható teljesen az ő számlájára. Most is csak egy kis segítséget tudott nyújtani, de az utolsó szó Hrothié volt. Persze a hála nem marad el, ami nem más, mint egy jó négy méteres repülés, majd a kötelező fűbe harapás. Mert pofára érkezett. *
- Az anyádat! Pfujj!
* Kel ki magából, miközben köpköd, s a szakállát igyekszik megtisztítani. Haragját csupán vezére győztes kiáltása csillapítja, így mire visszatér az immáron üres páncélhoz, ismét nyugodt. Ám a diadal percei elmúlnak, s ideje munkához látni. *
- Megyek. Amúgyis meg kell keresnem a pajzsomat!
* Morogja vissza, hisz ő maga is fáradt, de legalább sértetlen. Elindul hát, a mutatott irányba, s közben igyekszik visszaemlékezni, hogy hol dobta le a pajzsát. Akár megleli, akár nem, a fantom páncélja és fegyvere vele tart a táborba. *
//Táborban//
* Elcsigázottan lépdel be az északi táborba, csatabárdjára támaszkodva. Nem kell neki kétszer mondani, a halomhoz lép, s leszórja a páncél darabjait, meg a fegyvert is. *
- Itt van minden, tessék. Csak vigyázz, nehogy összerakják magukat!
* Mosolyodik el fáradtan, majd míg az indulási parancsra várnak, előveszi pipáját. *
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 12:14:29
Üzenet elküldve: 2016-04-16 12:14:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Hangos nyekkenéssel ér földet pár méterre a Lovastól, pontosabban mindattól, ami a Lovasból maradt. Támadása sikeres volt: a harci kalapács elementáris erővel csapódott be a sisakba, aminek következtében előbb megroggyant az alak, majd még láthatta felröppenni azokat a bizonyos lángnyelveket, épp mielőtt a lökéshullám taszított volna rajta egy jó nagyot. Tüdejéből minden levegő kipréselődik és pár pillanatra éles fájdalommá válik a világ. Hangos zihálások és szaftos szitkozódások közepette tápászkodik fel féltérdre, minden tagja sajog, a füle még sípol, feje még kótyagos. Kagan azonban nem tétlenkedik, azonnal parancsokat kezd pufogtatni. Hrothgaar csak egy lapos köpéssel honorálja ezt, egyelőre még túlságosan fáj mindene, de megpróbál felegyenesedni. Meglepetésére könnyebben ment, mint várta és csak két rövidke pillanatra érezte úgy, hogy kiszáll térdeiből az erő és a földre rogy megint. Nagyot szív orrán, mielőtt megszólalna.*
- Gyűjtsétek össze a vérteket és a fegyvereket. A táborban hordjátok őket egy kupacra, ott lóra tesszük őket!
~Az én lovamra.~
*Gondolja és a Lovas vértezetéhez mocorog. Le kell hajolnia érte, de egyelőre biztosabb, ha féltérdre ereszkedik, úgy nem esik előre legalább. Pár pillanatig vizsgálja a vértet, szakavatott szemei mustrálják a tárgyat.*
~Ha a varázslók megtisztítják, kiváló vértjeink lesznek.~
*Felkaparja a földről a Lovas vértezetét, mellvért, kar és lábvasak, sisak és az ellenség fegyvere. Mint egy málhás szamár, úgy nézhet ki Hrothgaar, de ez nem zavara különösképpen. Édes ez a teher most, a győztes összecsapást követően.*
- Mirakh! Arra is hagytunk egyet!
*Mutat el egyik irányba, ahol agyonvert egy Fantomot majd elcsigázottan megindul a táboruk felé. Rövidesen Turrog csapódik mellé. Hrothgaar arcán fáradt mosoly jelenik meg.*
- Jó harc volt.
*Nem mond többet, ennyi bőven leírja mindazt, amin átmentek. Földijével nem vitatkozik, miért is tenné? Turrog varázsitala mentette meg az életét, még szép, hogy mindenféle ellenvetés nélkül neki adja a karvasakat. Hrothgaar pedig eztán csendben a táborba bandukol.*
//Táborban//
- Harcosok! Akinél bármilyen darabja van a fantomok vértjének, az hozza ide és pakoljuk egy halomba őket! A varázslóink majd megvizsgálják és ha kell, megtisztítják őket! Ne kockáztassátok az átok és rontás lehetőségét!
*Fekhelye mellett egy nagy pokrócra lepakolja a Lovas páncéljának darabjait és megvárja, hogy a többiek is így tegyenek. Ha mindez megvan, Hrothgaar becsomagolja a vérteket és lova nyergének két oldalára erősíti a batyukat.*
*Hangos nyekkenéssel ér földet pár méterre a Lovastól, pontosabban mindattól, ami a Lovasból maradt. Támadása sikeres volt: a harci kalapács elementáris erővel csapódott be a sisakba, aminek következtében előbb megroggyant az alak, majd még láthatta felröppenni azokat a bizonyos lángnyelveket, épp mielőtt a lökéshullám taszított volna rajta egy jó nagyot. Tüdejéből minden levegő kipréselődik és pár pillanatra éles fájdalommá válik a világ. Hangos zihálások és szaftos szitkozódások közepette tápászkodik fel féltérdre, minden tagja sajog, a füle még sípol, feje még kótyagos. Kagan azonban nem tétlenkedik, azonnal parancsokat kezd pufogtatni. Hrothgaar csak egy lapos köpéssel honorálja ezt, egyelőre még túlságosan fáj mindene, de megpróbál felegyenesedni. Meglepetésére könnyebben ment, mint várta és csak két rövidke pillanatra érezte úgy, hogy kiszáll térdeiből az erő és a földre rogy megint. Nagyot szív orrán, mielőtt megszólalna.*
- Gyűjtsétek össze a vérteket és a fegyvereket. A táborban hordjátok őket egy kupacra, ott lóra tesszük őket!
~Az én lovamra.~
*Gondolja és a Lovas vértezetéhez mocorog. Le kell hajolnia érte, de egyelőre biztosabb, ha féltérdre ereszkedik, úgy nem esik előre legalább. Pár pillanatig vizsgálja a vértet, szakavatott szemei mustrálják a tárgyat.*
~Ha a varázslók megtisztítják, kiváló vértjeink lesznek.~
*Felkaparja a földről a Lovas vértezetét, mellvért, kar és lábvasak, sisak és az ellenség fegyvere. Mint egy málhás szamár, úgy nézhet ki Hrothgaar, de ez nem zavara különösképpen. Édes ez a teher most, a győztes összecsapást követően.*
- Mirakh! Arra is hagytunk egyet!
*Mutat el egyik irányba, ahol agyonvert egy Fantomot majd elcsigázottan megindul a táboruk felé. Rövidesen Turrog csapódik mellé. Hrothgaar arcán fáradt mosoly jelenik meg.*
- Jó harc volt.
*Nem mond többet, ennyi bőven leírja mindazt, amin átmentek. Földijével nem vitatkozik, miért is tenné? Turrog varázsitala mentette meg az életét, még szép, hogy mindenféle ellenvetés nélkül neki adja a karvasakat. Hrothgaar pedig eztán csendben a táborba bandukol.*
//Táborban//
- Harcosok! Akinél bármilyen darabja van a fantomok vértjének, az hozza ide és pakoljuk egy halomba őket! A varázslóink majd megvizsgálják és ha kell, megtisztítják őket! Ne kockáztassátok az átok és rontás lehetőségét!
*Fekhelye mellett egy nagy pokrócra lepakolja a Lovas páncéljának darabjait és megvárja, hogy a többiek is így tegyenek. Ha mindez megvan, Hrothgaar becsomagolja a vérteket és lova nyergének két oldalára erősíti a batyukat.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 10:13:10
Üzenet elküldve: 2016-04-16 10:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*A mívesen megtervezett mozdulatba csupán csak egyetlen hiba csúszott, méghozzá az, hogy az orgyilkos nem elég gyors. Ha a mágus a háttérből nem siet segítségére, akkor bizony csúcsa sebet kaphatott volna. Ez csak akkor tudatosul benne egyébként, miután a támadást kivitelezte. A kőborítású fegyver, noha már vágásra nem alkalmas, szúrásra továbbra is, főleg, ha valaki olyan erővel tolja meg, mint a Lovas. Mindenesetre akárhogy is, de a bőrvért teszi azt, amire tervezték, és eltéríti annyira a fegyvert, hogy ne okozzon sérülést az orgyilkosnak, noha maga az anyag a találat helyén felmondja a szolgálatot. A félköríves támadással kivitelezett mozdulat, bármennyire is nagy lendületet kölcsönöz a pengének, nem elegendő ahhoz, hogy a Fantomvezér páncéljánál a kezét leválassza a törzséről. Ennek ellenére sikeresen megsebesíti a lényt, és eztán pedig olyan gyorsan követik egymást az események, hogy Aletai szinte fel sem fogja. Csak azt követően rázódik vissza a jelenbe, hogy a Bestia egy éktelen nagy robbanással végleg az enyészetté válik, és a felszabaduló energia lökéshulláma miatt az orgyilkos néhány méterrel hátrébb a fenekén landol, majd elterül a porban.*
~A fene enne meg!~
*Először nem tudja, hogy ez egy újabb varázslat-e, vagy a megsemmisülés jele, az utóbbiról csak akkor győződik meg, mikor feltápászkodik, és lesöpri magáról a port.
Ekkor jut el a fülébe Kagan parancsa a következő feladatának a végrehajtásáról.*
-Örömmel megviszem a hírt, Kagan!
*Mosolyodik el, de mielőtt még elhagyná a csatateret, odamegy a Lovas páncéljához, majd átkutatja. Ha erre nincs lehetősége, akkor pedig az egyik csatlósa páncélkupacának az átvizsgálásán fog fáradozni.*
~Biztos, hogy nem természetes okoknál fogva volt ilyen gyors!~
*Célja, hogy megtaláljon egy amulettet, aminek a varázslatos lények a sebességüket köszönhetik. Ha sikerül ráakadnia, azt a zsebébe teszi, majd elindul vissza Worenthék felé. Útba ejti még a földbe szúrt fantom (1) kardját, amit a támadáskor hátrahagyott, majd odasétál a mágus mellé.*
//Worenth mester//
*Széles mosollyal sétál el a mágus mellett, egyenesen Árnyékhoz. Megfogja a ló kantárját, és a nagyhatalmú mágusra pillant.*
-Köszönöm, hogy vigyáztál a lovamra, Worenth mester!
*Felpattan a nyeregbe, majd ismét Synmira egyik vezetőjére pillant.*
-Azt hiszem, hogy most kvittek vagyunk! Nem mintha tartoztál volna bármivel is! Jószerencsét kívánok, remélem, még találkozunk!
*Azzal bólint egyet, és elvágtázik észak felé, Kalácsfalva irányába, hogy teljesíthesse Kagan parancsát.*
*A mívesen megtervezett mozdulatba csupán csak egyetlen hiba csúszott, méghozzá az, hogy az orgyilkos nem elég gyors. Ha a mágus a háttérből nem siet segítségére, akkor bizony csúcsa sebet kaphatott volna. Ez csak akkor tudatosul benne egyébként, miután a támadást kivitelezte. A kőborítású fegyver, noha már vágásra nem alkalmas, szúrásra továbbra is, főleg, ha valaki olyan erővel tolja meg, mint a Lovas. Mindenesetre akárhogy is, de a bőrvért teszi azt, amire tervezték, és eltéríti annyira a fegyvert, hogy ne okozzon sérülést az orgyilkosnak, noha maga az anyag a találat helyén felmondja a szolgálatot. A félköríves támadással kivitelezett mozdulat, bármennyire is nagy lendületet kölcsönöz a pengének, nem elegendő ahhoz, hogy a Fantomvezér páncéljánál a kezét leválassza a törzséről. Ennek ellenére sikeresen megsebesíti a lényt, és eztán pedig olyan gyorsan követik egymást az események, hogy Aletai szinte fel sem fogja. Csak azt követően rázódik vissza a jelenbe, hogy a Bestia egy éktelen nagy robbanással végleg az enyészetté válik, és a felszabaduló energia lökéshulláma miatt az orgyilkos néhány méterrel hátrébb a fenekén landol, majd elterül a porban.*
~A fene enne meg!~
*Először nem tudja, hogy ez egy újabb varázslat-e, vagy a megsemmisülés jele, az utóbbiról csak akkor győződik meg, mikor feltápászkodik, és lesöpri magáról a port.
Ekkor jut el a fülébe Kagan parancsa a következő feladatának a végrehajtásáról.*
-Örömmel megviszem a hírt, Kagan!
*Mosolyodik el, de mielőtt még elhagyná a csatateret, odamegy a Lovas páncéljához, majd átkutatja. Ha erre nincs lehetősége, akkor pedig az egyik csatlósa páncélkupacának az átvizsgálásán fog fáradozni.*
~Biztos, hogy nem természetes okoknál fogva volt ilyen gyors!~
*Célja, hogy megtaláljon egy amulettet, aminek a varázslatos lények a sebességüket köszönhetik. Ha sikerül ráakadnia, azt a zsebébe teszi, majd elindul vissza Worenthék felé. Útba ejti még a földbe szúrt fantom (1) kardját, amit a támadáskor hátrahagyott, majd odasétál a mágus mellé.*
//Worenth mester//
*Széles mosollyal sétál el a mágus mellett, egyenesen Árnyékhoz. Megfogja a ló kantárját, és a nagyhatalmú mágusra pillant.*
-Köszönöm, hogy vigyáztál a lovamra, Worenth mester!
*Felpattan a nyeregbe, majd ismét Synmira egyik vezetőjére pillant.*
-Azt hiszem, hogy most kvittek vagyunk! Nem mintha tartoztál volna bármivel is! Jószerencsét kívánok, remélem, még találkozunk!
*Azzal bólint egyet, és elvágtázik észak felé, Kalácsfalva irányába, hogy teljesíthesse Kagan parancsát.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-16 09:46:16
Üzenet elküldve: 2016-04-16 09:46:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
~Igen!~
*Végre sikerül szétcsapni a Fekete Lovast, aki egy robbanás kíséretében távozik eme világból. Hogy mennyi ideig az jó kérdés, de ráérnek még ezzel foglalkozni. Viharpöröly felé fordul.*
-Úgy tűnik a harcba már nem kell beavatkozni. *mondja kissé mosolyogva. Osztja a győzelem ünnepét, de úgy véli ez csak a kezdet, és az igazi harcok még csak eztán kezdődnek. A fenevad és fantomjai pokoli ellenfelek voltak, és ha lesznek még náluk is erősebbek akkor fel kell kötni az alsóneműt.
Eireni tekintetét keresi, és biccent neki egyet, most aztán megkönnyebbülhet inasa. A harcosok és mindenki aki segítette ezt a "győzelmet" bizonyította bátorságát és elszántságát. Az orkok különösen meglepik a mágust, leginkább az együttműködésük, a bátorságukban nem kételkedett. Na és a törpék... fantasztikus harcosok. Kagan Thargodar bebizonyította, hogy micsoda erős hadvezér, nélküle nem sikerült volna ez egészen biztos. Így, hogy mindenki hozzátette a magáét sikerült győzedelmeskedni, és a jövőben is össze kell fogni a holtak serege ellen, máskülönben elvesznek.*
-Menjünk. *szól inasának és már fordul is az északi tábor felé. Természetesen gyalog megy, vélhetően Eireni is így fog ugyanis Aletai elviszi lovát. Ha a Tharg harcos idejön átnyújtja neki Szürke kantárját, és már száguldhat is vele, hogy vigye a híreket... kissé meg is veregeti a harcos vállát.
A vértek és a fegyverek megvizsgálásában a hóhajú tud majd segíteni, van erre egy nagyon jó kis varázslata. Még egyszer visszanéz a csatatér azon pontjára, ahol Argath elbukott, majd irány az északi tábor.*
~Igen!~
*Végre sikerül szétcsapni a Fekete Lovast, aki egy robbanás kíséretében távozik eme világból. Hogy mennyi ideig az jó kérdés, de ráérnek még ezzel foglalkozni. Viharpöröly felé fordul.*
-Úgy tűnik a harcba már nem kell beavatkozni. *mondja kissé mosolyogva. Osztja a győzelem ünnepét, de úgy véli ez csak a kezdet, és az igazi harcok még csak eztán kezdődnek. A fenevad és fantomjai pokoli ellenfelek voltak, és ha lesznek még náluk is erősebbek akkor fel kell kötni az alsóneműt.
Eireni tekintetét keresi, és biccent neki egyet, most aztán megkönnyebbülhet inasa. A harcosok és mindenki aki segítette ezt a "győzelmet" bizonyította bátorságát és elszántságát. Az orkok különösen meglepik a mágust, leginkább az együttműködésük, a bátorságukban nem kételkedett. Na és a törpék... fantasztikus harcosok. Kagan Thargodar bebizonyította, hogy micsoda erős hadvezér, nélküle nem sikerült volna ez egészen biztos. Így, hogy mindenki hozzátette a magáét sikerült győzedelmeskedni, és a jövőben is össze kell fogni a holtak serege ellen, máskülönben elvesznek.*
-Menjünk. *szól inasának és már fordul is az északi tábor felé. Természetesen gyalog megy, vélhetően Eireni is így fog ugyanis Aletai elviszi lovát. Ha a Tharg harcos idejön átnyújtja neki Szürke kantárját, és már száguldhat is vele, hogy vigye a híreket... kissé meg is veregeti a harcos vállát.
A vértek és a fegyverek megvizsgálásában a hóhajú tud majd segíteni, van erre egy nagyon jó kis varázslata. Még egyszer visszanéz a csatatér azon pontjára, ahol Argath elbukott, majd irány az északi tábor.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-15 22:15:42
Üzenet elküldve: 2016-04-15 22:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Turrog mélyen a Fantom égő szemeibe pillant, ahogy annak tüzes lelke elhagyja testét. Vágása és társainak támadásai sikeresen őrölték fel a szörnyeteget. A hatalmas lökéshullám messzire löki a idős kardforgatót, aki oldalára borulva csúszik tova a csatatéren.
Először csak a por és vér ízét érzi szájában. Fülét rosszul érhette a repülés, mivel néhány másodpercig csak halk, finoman sípoló magas hangot hall. Kagan szavai érik először el elméjét, melyek kissé helyrerázzák kifárasztott gondolatait. Ahogy a harc heve kezd alábbhagyni, a harcos hideg, nehéz fájdalmat kezd érezni bordái környékén. Csapzott, fáradt tekintettel támaszkodik fel ültéből, kezét oldalára szorítva. Halkan szisszen fel ahogy összeszedi magát. A fantom utolsó vágása elég mélyen felszántotta, talán ha a lökéshullám nem repítette volna el tőle vagy Worenth mester igéje nem tompítja el a kardot akkor már erőtlenül feküdne valahol.
A mesterkardját gyorsan hüvelyébe csúsztatja, majd leoldva a válla alá állítja azt. Szüksége van egy mankóra, a fájdalom nem hagyja hogy harciasan kiegyenesedve ünnepelje győzelmüket. Vicsorogva köp ki oldalra, majd a fáradtságtól remegő kézzel pattintja le utolsó zöld bájitalának fedelét. Mohón hörpinti fel a gyógyszert, mely habár enyhít fájdalmán, de nehezen forrasztja be a sebet. Újabb vágással bővült gyűjteménye. Ezt a darabot is büszkén fogja viselni.
Kagan parancsait felfogja, ámbár nehezen lehetne ilyen állapotban bárminek is a gerince. Lassú léptekkel indul meg a tábor felé, közben csatlakozva Hrothgaar és Mirakh egységéhez. Gyors pillantást vet a Lovas porhüvelyére, majd alig sziszegve a szavakat, szinte sisteregve szólal meg.*
- A karjai az enyémek. *Jelenti ki a kovácsmester felé, majd mit sem törődve a csatatér állásával tovább indul a tábor felé. Egy pillanatra áll meg csak, bajtársias tekintettel visszapillantva fajtársaira.* Szép volt, barátaim. *És ezzel tovább is bandukol. Lova még a küzdelem elején megriadt, így nehezen találja meg egykönnyen a törpe. Ha teheti, akkor felnyújtózkodik valaki, bárki mellé a nyeregbe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Turrog mélyen a Fantom égő szemeibe pillant, ahogy annak tüzes lelke elhagyja testét. Vágása és társainak támadásai sikeresen őrölték fel a szörnyeteget. A hatalmas lökéshullám messzire löki a idős kardforgatót, aki oldalára borulva csúszik tova a csatatéren.
Először csak a por és vér ízét érzi szájában. Fülét rosszul érhette a repülés, mivel néhány másodpercig csak halk, finoman sípoló magas hangot hall. Kagan szavai érik először el elméjét, melyek kissé helyrerázzák kifárasztott gondolatait. Ahogy a harc heve kezd alábbhagyni, a harcos hideg, nehéz fájdalmat kezd érezni bordái környékén. Csapzott, fáradt tekintettel támaszkodik fel ültéből, kezét oldalára szorítva. Halkan szisszen fel ahogy összeszedi magát. A fantom utolsó vágása elég mélyen felszántotta, talán ha a lökéshullám nem repítette volna el tőle vagy Worenth mester igéje nem tompítja el a kardot akkor már erőtlenül feküdne valahol.
A mesterkardját gyorsan hüvelyébe csúsztatja, majd leoldva a válla alá állítja azt. Szüksége van egy mankóra, a fájdalom nem hagyja hogy harciasan kiegyenesedve ünnepelje győzelmüket. Vicsorogva köp ki oldalra, majd a fáradtságtól remegő kézzel pattintja le utolsó zöld bájitalának fedelét. Mohón hörpinti fel a gyógyszert, mely habár enyhít fájdalmán, de nehezen forrasztja be a sebet. Újabb vágással bővült gyűjteménye. Ezt a darabot is büszkén fogja viselni.
Kagan parancsait felfogja, ámbár nehezen lehetne ilyen állapotban bárminek is a gerince. Lassú léptekkel indul meg a tábor felé, közben csatlakozva Hrothgaar és Mirakh egységéhez. Gyors pillantást vet a Lovas porhüvelyére, majd alig sziszegve a szavakat, szinte sisteregve szólal meg.*
- A karjai az enyémek. *Jelenti ki a kovácsmester felé, majd mit sem törődve a csatatér állásával tovább indul a tábor felé. Egy pillanatra áll meg csak, bajtársias tekintettel visszapillantva fajtársaira.* Szép volt, barátaim. *És ezzel tovább is bandukol. Lova még a küzdelem elején megriadt, így nehezen találja meg egykönnyen a törpe. Ha teheti, akkor felnyújtózkodik valaki, bárki mellé a nyeregbe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:46:37
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:46:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Lovassal harcolók//
~ És vége... ~ *ezúttal sem kell lecsapni a lovasra, a törpék - kemény kis seggfejek mindahányan - végül sikerrel járnak. Már ha ez siker. Kagan maga is erősen támolyog, és a többiek is nyúzottak; az elmúlt két évben messze ez volt a legnehezebb küzdelmük. A lökéshullám hátrasodorja, de messzebb áll, így többé-kevésbé méltóságteljes tud maradni, és nem terül el a földön.*
*Kihúzza magát, és bár úgy érzi, hányni fog, vagy elered az orra vére és összeesik, mégis bősz diadalt erőltet arcára.*
- GYŐZELEM! *harsogja, hogy messze hallatszodjon.*
- Na... te fattyú! Kinek a földje ez, he?! *morogja, majd azonnal kiadja a parancsot.*
- Thargok! Szilánkok! És mindenki, aki velünk harcolt és a kenyerünket is megosztaná velünk - irány észak, előbb a tábor, majd irány Kalácsfalva! *körbepillant, mert alaposan talpasnak érzi magát.*
- A lovamat! *országát adná egy lóért, ha lenne országa.*
- Hrothgaar, Mirakh: minden varázsos fegyvert és vértet gyűjtsetek össze - eme átkos matéria ne maradjon őrizetlen. A Vashegyen majd megvizsgáljuk őket... *látja, hogy a városőrök tisztje egy idegennel kezd el parolázni, és összevonja a szemöldökét, de nem marad, nem maradhatnak. Másnak sem lenne szabad.*
~ Miért nem... miért nem támadnak ránk?! ~ *lovag meglehetősen magas rangú lidércnek tűnt - ha az Élők seregének egyik vezérét fenyegetné ily olcsó halál, Kagan minden erősítését bevetné; főleg mert jó eséllyel ő vagy egyik embere lenne a szerencsétlen.*
- Indulásra készüljetek! Chiari! A sebesültek legyenek szállíthatóak, aztán indulj meg az első hullámmal északnak. Aletai: sólyomszárnyon repülj és vidd győzelmünk hírét Kalácsfalvára és a Vashegyre; készüljenek fogadásunkra. Törpék: ti vagytok most a csapat gerince, Janemita - te velem maradsz hátvédnek. A lovagok a sebesültekre és a mágusokra ügyeljenek! *a parancsok jóval összeszedetlenebbek, mint szoktak lenni, de ez leginkább az alapos kifáradásnak tudható be. Ha valaki előkeríti lovát, valahogy a nyeregbe kapaszkodik, és enyhe aggodalommal tekint dél - a Grombar - felé.*
- Kétezer Tharg és a vidék minden mágusa. Egyébként hozzá se kezdek. *dünnyögi.*
//Lovassal harcolók//
~ És vége... ~ *ezúttal sem kell lecsapni a lovasra, a törpék - kemény kis seggfejek mindahányan - végül sikerrel járnak. Már ha ez siker. Kagan maga is erősen támolyog, és a többiek is nyúzottak; az elmúlt két évben messze ez volt a legnehezebb küzdelmük. A lökéshullám hátrasodorja, de messzebb áll, így többé-kevésbé méltóságteljes tud maradni, és nem terül el a földön.*
*Kihúzza magát, és bár úgy érzi, hányni fog, vagy elered az orra vére és összeesik, mégis bősz diadalt erőltet arcára.*
- GYŐZELEM! *harsogja, hogy messze hallatszodjon.*
- Na... te fattyú! Kinek a földje ez, he?! *morogja, majd azonnal kiadja a parancsot.*
- Thargok! Szilánkok! És mindenki, aki velünk harcolt és a kenyerünket is megosztaná velünk - irány észak, előbb a tábor, majd irány Kalácsfalva! *körbepillant, mert alaposan talpasnak érzi magát.*
- A lovamat! *országát adná egy lóért, ha lenne országa.*
- Hrothgaar, Mirakh: minden varázsos fegyvert és vértet gyűjtsetek össze - eme átkos matéria ne maradjon őrizetlen. A Vashegyen majd megvizsgáljuk őket... *látja, hogy a városőrök tisztje egy idegennel kezd el parolázni, és összevonja a szemöldökét, de nem marad, nem maradhatnak. Másnak sem lenne szabad.*
~ Miért nem... miért nem támadnak ránk?! ~ *lovag meglehetősen magas rangú lidércnek tűnt - ha az Élők seregének egyik vezérét fenyegetné ily olcsó halál, Kagan minden erősítését bevetné; főleg mert jó eséllyel ő vagy egyik embere lenne a szerencsétlen.*
- Indulásra készüljetek! Chiari! A sebesültek legyenek szállíthatóak, aztán indulj meg az első hullámmal északnak. Aletai: sólyomszárnyon repülj és vidd győzelmünk hírét Kalácsfalvára és a Vashegyre; készüljenek fogadásunkra. Törpék: ti vagytok most a csapat gerince, Janemita - te velem maradsz hátvédnek. A lovagok a sebesültekre és a mágusokra ügyeljenek! *a parancsok jóval összeszedetlenebbek, mint szoktak lenni, de ez leginkább az alapos kifáradásnak tudható be. Ha valaki előkeríti lovát, valahogy a nyeregbe kapaszkodik, és enyhe aggodalommal tekint dél - a Grombar - felé.*
- Kétezer Tharg és a vidék minden mágusa. Egyébként hozzá se kezdek. *dünnyögi.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:29:37
Üzenet elküldve: 2016-04-15 21:29:37
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú lovaglásba telik mire a városőrnek sikerül a bokrok között gubbasztó figura közelébe jutnia. Úgy látszik szerencséje van, a férfi nem fut el, nem tér ki, és nem rejtőzik el a fák sűrűjébe, de még csak délibábnak sem bizonyul, vagy egy bokornak amit a szél rezegtet az erdő szélén. Az alak a hatvanat közelíti, haja barnás, összességében nem emlékeztet egy vidéki apókára. Talán valami utazó, esetleg mágus.
Amos Thenior? Ez az eset fel sem vetődik a férfiban. Soha nem látta a város nagyra becsült vezetőjét. A templomi incidens óta nem járt a mágusok közelében, a várost kevesebb ideje lakja mint a legtöbb katona, és nemhogy a főtanács tagjaival nem találkozott még soha, de a saját főnökét is már másodszor cserélik le, és azon se csodálkozna, ha mire hazaér már egy harmadik embert találna abban a bizonyos irodai székben. Tehát a Aoneerről elmondható, hogy egy lópikulával sem tud többet a város ügyeiről mint amennyi a feladatainak teljesítéséhez szükséges, ráadásul Amos Thenior még a vezetők közül is a legtitokzatosabb. Így aztán nem csoda ha fejében elsőként a "vén szaros" kifejezés fogalmazódik meg, a "nagyuram" helyett.*
-Üdv. *Köszön az idegennek egyszerűen, bal karját felemelve. A jobbjában lévő alabárdot mégse rázhatja mint valami eszelős. Lovával megpróbál valahova a közelébe navigálni, ahol jobban hallhatják egymást, de nem szál le róla és elsőként nem is a férfi biztonsága miatt aggódik. Ő a hadnagyot akarja vagy legalább valami magyarázatot annak különös eltűnésére, a hat városőr közül.
Visszapillantva veszi csak észre mennyire kicsinek tűnnek innen a Thargok, a törpék szinte nem is látszanak. Ráadásul az innen figyelő férfi már benne jár a korban, az is lehet el se lát odáig. De mindegy is, ettől még ugyanúgy fel kell tennie a kérdését.*
-Nem látott egy lovast aki kivált a vörös köpenyesek közül? Az előretörő csapatot vezette. *Nincs értelme ennél többet mondania. Hiába írná körbe a szeme színét, az arcvonásait, innen jó ha az őrség vörös köpenyét látni lehetett, meg persze a lovat, ami csak valamivel nagyobb pötty a látóhatáron mint a rajta ülő katona.*
Amos Thenior? Ez az eset fel sem vetődik a férfiban. Soha nem látta a város nagyra becsült vezetőjét. A templomi incidens óta nem járt a mágusok közelében, a várost kevesebb ideje lakja mint a legtöbb katona, és nemhogy a főtanács tagjaival nem találkozott még soha, de a saját főnökét is már másodszor cserélik le, és azon se csodálkozna, ha mire hazaér már egy harmadik embert találna abban a bizonyos irodai székben. Tehát a Aoneerről elmondható, hogy egy lópikulával sem tud többet a város ügyeiről mint amennyi a feladatainak teljesítéséhez szükséges, ráadásul Amos Thenior még a vezetők közül is a legtitokzatosabb. Így aztán nem csoda ha fejében elsőként a "vén szaros" kifejezés fogalmazódik meg, a "nagyuram" helyett.*
-Üdv. *Köszön az idegennek egyszerűen, bal karját felemelve. A jobbjában lévő alabárdot mégse rázhatja mint valami eszelős. Lovával megpróbál valahova a közelébe navigálni, ahol jobban hallhatják egymást, de nem szál le róla és elsőként nem is a férfi biztonsága miatt aggódik. Ő a hadnagyot akarja vagy legalább valami magyarázatot annak különös eltűnésére, a hat városőr közül.
Visszapillantva veszi csak észre mennyire kicsinek tűnnek innen a Thargok, a törpék szinte nem is látszanak. Ráadásul az innen figyelő férfi már benne jár a korban, az is lehet el se lát odáig. De mindegy is, ettől még ugyanúgy fel kell tennie a kérdését.*
-Nem látott egy lovast aki kivált a vörös köpenyesek közül? Az előretörő csapatot vezette. *Nincs értelme ennél többet mondania. Hiába írná körbe a szeme színét, az arcvonásait, innen jó ha az őrség vörös köpenyét látni lehetett, meg persze a lovat, ami csak valamivel nagyobb pötty a látóhatáron mint a rajta ülő katona.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:43:25
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:43:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Lovassal harcolók//
* Száguld a penge egyenes Aletai felé, iszonyatos sebességgel. Aletai hasznára válik az ital mit felhajtott, de önmagában kevés volna, némi támogatás érkezik azonban. Worenth varázslata hirtelen súly ereszt a nemes acélra, ami alapjáraton nem sokat változtatna a támadáson, de a röpke félpillanat éppen elég ahhoz, hogy Aletai ne nyársalódjon fel rá. Kitáncol oldalra így csupán az oldalát szántja fel a penge, végzetes sebet ugyan nem ejt de majd ha a csatának vége nem lesz mit takarítani a harcosról. Mivel a lovas éppen kiszúr így lényegében a felület amit támadni készül (hónalj) védtelen. Ezért az ellentámadás is sikerrel jár. Végigszánt a páncél illesztésnél a vágás s nyomán narancs láng szabadul fel. Ahhoz azért kevés volt, hogy levágjon a páncélozott kart, de kétség kívül szép kivitelezés. A vágás nyomán gyorsan vissza is rántja karját Argath így Mirakh csapása már elzúg előtte. Persze ez csupán a szerencse s gyorsaságának köszönheti nem tudatos volt. Lévén Turrog oldalról érkezése kerül a látószögébe. Száguld a penge a törpe harcos hihetetlen erejével megfűszerezve. Argath a bal karját emeli melyet pajzsként használt. Megpróbálja beletartani, hogy védekezhessen de mindhiába. Túl sok dolog egyszerre, akármilyen gyors is épphogy éri fel a kar védekezőn de ekkor már csapódik is be az iszonyatos erejű vágás. Hatalmas fémsikoly s a penge a nyak magasságába úszik. Újabb lángok csapnak fel nyomán s válaszul jobb karjával (ha már hátrahúzta) akkor egy gyors, rövid szúrással kedveskedik a törpnek, kővel vagy anélkül, neki aztán mindegy. A döfés has, felsőtest magasságában zúg, de amint befejezi érkezik egy újabb delikvens. Hrothgaar teljesen kiesik a látószögéből, hátulról támad és fentről lefelé érkezik a vész. Iszonyatos csapás mér a lovas páncélos fejére, megrogy előbb maga a fej, majd az egész alkata. A sisak rostélyból a narancs szempár felizzik amint Turrog szemeibe fúrja túlvilági tekintetét. Lángnyelvek csapnak ki a páncél alól, a rém rázkódni kezd. A páncél rései sorra száguldanak kifelé a lángok. Pár pillanat és irdatlan lökéshullám tör ki belőle, mindenkit jó két méternyit hátraröpítve. A narancsos éteri lángok mindenfelé száguldanak pár pillanatig kavarognak majd semmivé foszlanak. Mikor a színjáték alább hagy csupán porhüvelyként szolgáló felszerelés maradt utána. A koromfekete páncélzat s a fegyver, csak úgy mint a többi fantom hagyatéka. *
//Aoneer//
* A lángokban szép lassan elenyészik hajdani csapatuk. Sorra hullnak a porba az egykori derék katonák.
Végül egy idegen alak felé indul. Ahogy közelebb ér, úgy 50 méterre lehet még mikor talán ismerősnek vélheti a férfit. Mint városi katona Aoneer számára ismerősek lehetnek a vonások: Amos Thenior ra emlékeztet a fickó. Érdeklődve szemléli ahogy a lovas visszatér idegen világába s elhagyja a halandók síkját. *
//Lovassal harcolók//
* Száguld a penge egyenes Aletai felé, iszonyatos sebességgel. Aletai hasznára válik az ital mit felhajtott, de önmagában kevés volna, némi támogatás érkezik azonban. Worenth varázslata hirtelen súly ereszt a nemes acélra, ami alapjáraton nem sokat változtatna a támadáson, de a röpke félpillanat éppen elég ahhoz, hogy Aletai ne nyársalódjon fel rá. Kitáncol oldalra így csupán az oldalát szántja fel a penge, végzetes sebet ugyan nem ejt de majd ha a csatának vége nem lesz mit takarítani a harcosról. Mivel a lovas éppen kiszúr így lényegében a felület amit támadni készül (hónalj) védtelen. Ezért az ellentámadás is sikerrel jár. Végigszánt a páncél illesztésnél a vágás s nyomán narancs láng szabadul fel. Ahhoz azért kevés volt, hogy levágjon a páncélozott kart, de kétség kívül szép kivitelezés. A vágás nyomán gyorsan vissza is rántja karját Argath így Mirakh csapása már elzúg előtte. Persze ez csupán a szerencse s gyorsaságának köszönheti nem tudatos volt. Lévén Turrog oldalról érkezése kerül a látószögébe. Száguld a penge a törpe harcos hihetetlen erejével megfűszerezve. Argath a bal karját emeli melyet pajzsként használt. Megpróbálja beletartani, hogy védekezhessen de mindhiába. Túl sok dolog egyszerre, akármilyen gyors is épphogy éri fel a kar védekezőn de ekkor már csapódik is be az iszonyatos erejű vágás. Hatalmas fémsikoly s a penge a nyak magasságába úszik. Újabb lángok csapnak fel nyomán s válaszul jobb karjával (ha már hátrahúzta) akkor egy gyors, rövid szúrással kedveskedik a törpnek, kővel vagy anélkül, neki aztán mindegy. A döfés has, felsőtest magasságában zúg, de amint befejezi érkezik egy újabb delikvens. Hrothgaar teljesen kiesik a látószögéből, hátulról támad és fentről lefelé érkezik a vész. Iszonyatos csapás mér a lovas páncélos fejére, megrogy előbb maga a fej, majd az egész alkata. A sisak rostélyból a narancs szempár felizzik amint Turrog szemeibe fúrja túlvilági tekintetét. Lángnyelvek csapnak ki a páncél alól, a rém rázkódni kezd. A páncél rései sorra száguldanak kifelé a lángok. Pár pillanat és irdatlan lökéshullám tör ki belőle, mindenkit jó két méternyit hátraröpítve. A narancsos éteri lángok mindenfelé száguldanak pár pillanatig kavarognak majd semmivé foszlanak. Mikor a színjáték alább hagy csupán porhüvelyként szolgáló felszerelés maradt utána. A koromfekete páncélzat s a fegyver, csak úgy mint a többi fantom hagyatéka. *
//Aoneer//
* A lángokban szép lassan elenyészik hajdani csapatuk. Sorra hullnak a porba az egykori derék katonák.
Végül egy idegen alak felé indul. Ahogy közelebb ér, úgy 50 méterre lehet még mikor talán ismerősnek vélheti a férfit. Mint városi katona Aoneer számára ismerősek lehetnek a vonások: Amos Thenior ra emlékeztet a fickó. Érdeklődve szemléli ahogy a lovas visszatér idegen világába s elhagyja a halandók síkját. *
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:52:07
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:52:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
*Hrothgaar ötlete végül sikeres: a Lovasra hátulról vetette rá magát és sikerült az fellöknie, így az vágott egy hátast a porba. A törpe is földre huppan, de nem szándékszik sokáig ott maradni, így egy nehézkes tigrisbukfenccel kicsit elgurul, nehogy az ellenség őt szemelje ki áldozatául. Tüdejéből hirtelen préselődik ki a levegő, de nincs ideje megállni, felpattan a földről a bukfenc után, amilyen gyorsan csak tud és védekezésre emeli fegyverét, de ekkor látja, hogy közben Aletai került veszélybe.*
~Rohadt életbe!~
*Korholja magát, de nem támad azonnal, túl nagynak véli a nyüzsgést a Lovas körül ahhoz, hogy biztonságosan bevihessen egy öles csapást az ellenségnek. Hrothgaar így kivár pár pillanatot, de talán itt a vissza nem térő alkalom. Abban az esetben, és csakis abban az esetben, ha nem táncol be elé egyetlen másik harcos sem, akkor Hrothgaar támad. A Lovas mögött áll. Egyetlen lépést tesz előre, miközben kétkezes harci kalapácsát magasba emeli és egyenes vonalban, fentről lefelé lesújt. A sisakos fejre céloz. Amennyiben támadása sikeres, reméli, hogy újabb ellenfél vesztét jelentő lángnyelvek felröppenését láthatja, ám ha esetleg csak a levegőt kaszálná, akkor hátrál egy lépést, hogy újra támadásba lendülhessen. Igyekszik harcostársaira is vigyázni.*
*Hrothgaar ötlete végül sikeres: a Lovasra hátulról vetette rá magát és sikerült az fellöknie, így az vágott egy hátast a porba. A törpe is földre huppan, de nem szándékszik sokáig ott maradni, így egy nehézkes tigrisbukfenccel kicsit elgurul, nehogy az ellenség őt szemelje ki áldozatául. Tüdejéből hirtelen préselődik ki a levegő, de nincs ideje megállni, felpattan a földről a bukfenc után, amilyen gyorsan csak tud és védekezésre emeli fegyverét, de ekkor látja, hogy közben Aletai került veszélybe.*
~Rohadt életbe!~
*Korholja magát, de nem támad azonnal, túl nagynak véli a nyüzsgést a Lovas körül ahhoz, hogy biztonságosan bevihessen egy öles csapást az ellenségnek. Hrothgaar így kivár pár pillanatot, de talán itt a vissza nem térő alkalom. Abban az esetben, és csakis abban az esetben, ha nem táncol be elé egyetlen másik harcos sem, akkor Hrothgaar támad. A Lovas mögött áll. Egyetlen lépést tesz előre, miközben kétkezes harci kalapácsát magasba emeli és egyenes vonalban, fentről lefelé lesújt. A sisakos fejre céloz. Amennyiben támadása sikeres, reméli, hogy újabb ellenfél vesztét jelentő lángnyelvek felröppenését láthatja, ám ha esetleg csak a levegőt kaszálná, akkor hátrál egy lépést, hogy újra támadásba lendülhessen. Igyekszik harcostársaira is vigyázni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258