//Sa'argathot ébredése//
//Visszatérés a Grombarhoz//
*Na ezt nem várta volna, pont egy városőr hadnagytól, a vörös hajútól pedig főleg nem. Az élőholtakkal való tárgyalás szerinte épp akkora hülyeség mintha az ember egy természeti katasztrófával akarna egy asztalhoz ülni, és megpróbálná megbeszélni a folyóval, hogy ne áradjon ki, a földdel, hogy ne rengjen, vagy a széllel, hogy ne fújja el a házak tetejét. Persze vannak olyan babonás bolondok és ősi hitvilágok amik szerint ez lehetséges, szóval maximum a barbár Thargoddar törzstől, vagy valami ork csoportosulástól várna el hasonlókat. Mégis valami különös agysorvadásos jelenség folytán ezt a leginkább Arthenior tanultabbik fele feszegeti. Aoneer olvasatában ezek az emberek inkább ragadják meg a legképtelenebb ostobaságokat is minthogy harcba menjenek. Ezért aztán gyáva bugrisoknak is tartja őket. És mivel az ilyen embereket nem lehet meggyőzni, az élőholtak, az időjárás, és nyálát csorgatva a gyerekágy felé somfordáló lumpusfulgur tárgyalásképtelenségéről, ezért inkább meg se próbálja a hadnagyot ezen a vonalon győzködni.*
-De igen, a holtak minden esetbe tárgyalással indították a kapcsolatfelvételt, ám sajnos a feltételeiket még mindig nem tudjuk elfogadni.
*Válaszolja a hadnagy kérdésére, és közben igyekszik visszafojtani egy sóhajtozást. Ahogy azt a gondolatot is próbálja elkergetni magától, miszerint ha a hadnagy egy vágóhídi ökör módjára megpróbálna tárgyalni a holtakkal akkor neki a legjobb esetben is le kéne ütnie, és megkötözve hazarángatnia. Legrosszabb esetben pedig agyonlőnie, lefejeznie, aztán pár napig magyarázkodnia Acatelnek, miért is nem tud semmit a hadnagy váratlan és különös eltűnéséről. Vagy épp arról, miért is nem érkezett időben a kikötőbe. Az igazság ebben az esetben ugye azonnali akasztást vonna maga után, amihez neki semmi kedve.
Ezekből a gondolatokból és elképzelésekből már leszűrhető milyen nyúzott képpel érkezik meg Aoneer a Grombar melletti dombra, amit szerencsére a sisak óvóan maga alá temet. Már ha a hadnagy engedi magát arra a dombra vezettetni amiről első alkalommal is figyelte a holtaktól megszállott kastélyt, és a Tharg hadsereget. Szabad szemmel persze nem sokat látni, lévén egyikük rokonságában sem voltak hegyes fülűek, de még a család barátai között se sok. Az őrmester ismét előkotorja a távcsövet, kinyitja, felhajtja sisakrostélyát, röviden belenéz, leellenőrizve, vajon tényleg elég pontosan kivehető e benne minden ami az elátkozott hely környékén történik, látszódik e rendesen minden egyes tántorgó hulla feje mellett a kifolyó agyleven megtelepedő gomba és penészdzsungel, majd ha ezen idő alatt még nem csapta őket agyon a villám, és nem zuhant rájuk egy élőholt tetril akkor át is nyújtja az eszközt a hadnagynak.*
-Ennél közelebb menni már veszélyes. A holtak mindenkit megtámadnak akit észrevesznek. *Próbálja meggyőzni a "kisasszonyt" a távolságtartásról és lebeszélni az esetleges tárgyalási kísérletekről.*