Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-23 22:04:28
Üzenet elküldve: 2016-07-23 22:04:28
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Nem annyira hatja meg a szellem nemesi mivolta, vagy vélt előkelősége, de hát persze a gyermekek amúgy sem ez alapján ítélnek.*
-Ő itt Alcion.
*Emeli az egyik babáját az árny felé, mintha ez válasz, kellő reakció lenne bármire is. Konkrétan a vörös zsinór hajút, melynek épp oly vörös szemei vannak, mint Giginek.*
-Ő pedig Pihe.
*Mutatja be a másikat is, hasonló rongybaba, hasonló kabátgomb szemekkel, ez épp szőke hajú.*
-Pihe egy halott kisfiúé volt.
*Teszi hozzá, mert ezt most valamiért fontosnak érzi.*
-Hát nem.
*Húzza el élénkpiros ajkait fitymálóan. Számára Letrion valóban nem túl élő. Kevéske érdeklődéssel várja a további szavakat, de az életnagyságú játékbabák megzavarják. Pattan is fel nyomban, lelkesen, ahogy megjelennek a zombik.*
-Játszunk! Végre!
*Rohan máris előre, nem sokat törődve azzal, hogy Letriont kikerülje, egyszerűen csak átszalad rajta nevetve. Ugrabugrálva, szökkenve halad a lépcsőfokokon, és gondolkodás nélkül surran be a kitart ajtókon.
Sötétség, és talán üdvözlő szavak. Elképzelhető, hogy bújócskázni fognak. Majd maga is meglepődik, hogy még azelőtt térdel le, hogy ez szándékában állna. Figyelmesen hallgat, majd egy ponton csak közbekotyog, a hosszadalmas felsorolásnál, hogy ki is a fénylőszemű.*
-És te vagy az apukám is.
*Nem kérdi, határozottan jelenti ki, mert a bizonyosság erről kifejezetten erős lelkében. A többi fura felnőtt beszéd, a végső hangos szó is, melyre kicsit összerezzen, de továbbra is gyönyörködve a Mesterben mosolyog. A kinyújtott kézre maga is mozdul, és még Letrion tapicskol, ő addig lassan nyúl saját kobakjához, veszi le szöszke hajáról a kék kötött sapkát, és ejti azt a földre. Rá sem pillantva többet régi életének utolsó kedves emlékére. Majd lendületből vetődik a Mester karjának, öleli azt meg szorosan, és nyomja hozzá pofiját egy rövidke pillanatra, még elsuttogja vallomását.*
-Úgy szeretlek.
*A próba lehetőségét már tapsikolva fogadja, és siet az asztalhoz, mint ki valami új, különleges játékot remél. A szabályokra pedig nagyon figyel, mert nem szeret veszíteni. Pláne nem a fura szellem ellen. A választása így igen gyors, és kapja is fel nyomban a rövid kardot, nem is igazán törődve a többi holmival, ahogy elhangzik az utasítás, máris vágja meg bal hüvelykujjának hegyét, mert mindenképp első akar lenni.
Így elsőként sikolt fel, és esik össze, majd vonaglik görcsöktől a padlón, fennakadt vérvörös szemekkel. Elsőként, vagyis még azelőtt, hogy a szellemen sebet ejtett volna.*
//Halotti beszéd//
*Nem annyira hatja meg a szellem nemesi mivolta, vagy vélt előkelősége, de hát persze a gyermekek amúgy sem ez alapján ítélnek.*
-Ő itt Alcion.
*Emeli az egyik babáját az árny felé, mintha ez válasz, kellő reakció lenne bármire is. Konkrétan a vörös zsinór hajút, melynek épp oly vörös szemei vannak, mint Giginek.*
-Ő pedig Pihe.
*Mutatja be a másikat is, hasonló rongybaba, hasonló kabátgomb szemekkel, ez épp szőke hajú.*
-Pihe egy halott kisfiúé volt.
*Teszi hozzá, mert ezt most valamiért fontosnak érzi.*
-Hát nem.
*Húzza el élénkpiros ajkait fitymálóan. Számára Letrion valóban nem túl élő. Kevéske érdeklődéssel várja a további szavakat, de az életnagyságú játékbabák megzavarják. Pattan is fel nyomban, lelkesen, ahogy megjelennek a zombik.*
-Játszunk! Végre!
*Rohan máris előre, nem sokat törődve azzal, hogy Letriont kikerülje, egyszerűen csak átszalad rajta nevetve. Ugrabugrálva, szökkenve halad a lépcsőfokokon, és gondolkodás nélkül surran be a kitart ajtókon.
Sötétség, és talán üdvözlő szavak. Elképzelhető, hogy bújócskázni fognak. Majd maga is meglepődik, hogy még azelőtt térdel le, hogy ez szándékában állna. Figyelmesen hallgat, majd egy ponton csak közbekotyog, a hosszadalmas felsorolásnál, hogy ki is a fénylőszemű.*
-És te vagy az apukám is.
*Nem kérdi, határozottan jelenti ki, mert a bizonyosság erről kifejezetten erős lelkében. A többi fura felnőtt beszéd, a végső hangos szó is, melyre kicsit összerezzen, de továbbra is gyönyörködve a Mesterben mosolyog. A kinyújtott kézre maga is mozdul, és még Letrion tapicskol, ő addig lassan nyúl saját kobakjához, veszi le szöszke hajáról a kék kötött sapkát, és ejti azt a földre. Rá sem pillantva többet régi életének utolsó kedves emlékére. Majd lendületből vetődik a Mester karjának, öleli azt meg szorosan, és nyomja hozzá pofiját egy rövidke pillanatra, még elsuttogja vallomását.*
-Úgy szeretlek.
*A próba lehetőségét már tapsikolva fogadja, és siet az asztalhoz, mint ki valami új, különleges játékot remél. A szabályokra pedig nagyon figyel, mert nem szeret veszíteni. Pláne nem a fura szellem ellen. A választása így igen gyors, és kapja is fel nyomban a rövid kardot, nem is igazán törődve a többi holmival, ahogy elhangzik az utasítás, máris vágja meg bal hüvelykujjának hegyét, mert mindenképp első akar lenni.
Így elsőként sikolt fel, és esik össze, majd vonaglik görcsöktől a padlón, fennakadt vérvörös szemekkel. Elsőként, vagyis még azelőtt, hogy a szellemen sebet ejtett volna.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-21 20:03:15
Üzenet elküldve: 2016-07-21 20:03:15
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Bosszantja, hogy a legelső élő, aki elé kerül, és nem tud félelmet kelteni benne. Hallatlan!*
- Nem mind. Közülük is csak az előkelőbbek.
*Neki legalábbis mindig ezt mondta... Ki is? Az sem igaz, hogy tudja a halál, mert most épp emiatt nem emlékszik, de nem is érdekli. Most jobban lefoglalja annál a kislány, aki a nem létező idegein lanthúrként játszik.*
- Hmf, ilyen nincs is. Hát nem élek? Nem létezek neked eléggé?
*Fonja össze a karjait maga előtt, ami megint csak furcsa dolgot produkál, ugyanis hús és bőr nélkül, ami máskor összeakaszkodva kényelmesen megáll, most akadálytalanul csúszik át egymáson, és a mellkasán, ahogy elengedné. Ezért egy kis A nagy monológ pedig mégsem fejeződik be olyan hevesen, ahogy a kislány jó hogy nem ásít közben, majd visszamegy az ágyikójára. Lendületét szegetten csak lesi, ahogy aztán visszafelesel, egy kis szünetet hagyva utána. Felemelt ujjal nyitja a száját, hogy úgy tegyen, mintha erre még válaszolni akarna (tudna) valamit, amikor a zombik megzavarják.
Egyértelműen mondanak valamit, amikor belépnek. Félre pillant Gigire, hátha ő érti, de eszébe jut, hogy őt most nem kedveli, így csak utánuk megy, és követi őket. Centikkel a föld fölött lebeg, amikor végre leérnek, meg úgy az egész folyamat közben is. Mert ő egy szellem. De azért örül is, meg retteg is, ahogy érzi, végre találkozhat a mesterrel.
Aztán ahogy történik. Bemennek, sötétség, térdre csirkék. Kinyújtott kéz... Vár valamit, de mit? Jelenleg nem sok mindent tud kezdeni egy kézzel, főleg nem megrázni. Vagy pacsizni vele. De talán, valamit jelképesen... Ő is nyújtja a kezét, mint egy őzike az orrát egy átlagos simabőrű kinyújtott keze felé; megpróbál átnyúlni a kézen. Ha sikerül valamelyest megtennie, utána vissza is húzza. Ha azt tapasztalja (márpedig nem is tartja kizártnak) hogy keze nekiütközik a mesterének, akkor csak megérinti a gyűrűt, majd gyorsan visszahúzza a kezét.
Ezután, egy továbbra is létező Wandar csak végignézi a visszavonulást, a tálcák bemutatását; közelebb lebeg. A tény, hogy mégis van, mi megsebzi, porig rombolja a menet közben feltalált halhatatlanságba vetett hitét, amit nemrég majdnem buzgón sikerült ecsetelni Giginek. Belül bosszantja, hogy ennek az idegesítő kölyöknek kell megsebeznie őt, de a Mester előtt nem meri ezt kimutatni, pláne nem kudarcot vallani. Éltében igazából nem sok mindenhez értett, de abból egy épp itt van előtte. Így hát csak kinyújtja oldalra jobbját, Gigi felé, anélkül hogy felé nézne. Balja közben a tálcáján a nyilat babrálja. Próbálgatja, hogy a szárán át tud-e nyúlni; majd hogy a hegye felől megnyomva az ujjával odébb tudja-e tolni. Legalábbis, ha megsebezni meg tudja, ennyire is képes kell, hogy legyen. Gondolja ő. Aztán, a többit jobb híján rábízza Gigire. Ami utána jön... Az meg majd utána jön.*
//Halotti beszéd//
*Bosszantja, hogy a legelső élő, aki elé kerül, és nem tud félelmet kelteni benne. Hallatlan!*
- Nem mind. Közülük is csak az előkelőbbek.
*Neki legalábbis mindig ezt mondta... Ki is? Az sem igaz, hogy tudja a halál, mert most épp emiatt nem emlékszik, de nem is érdekli. Most jobban lefoglalja annál a kislány, aki a nem létező idegein lanthúrként játszik.*
- Hmf, ilyen nincs is. Hát nem élek? Nem létezek neked eléggé?
*Fonja össze a karjait maga előtt, ami megint csak furcsa dolgot produkál, ugyanis hús és bőr nélkül, ami máskor összeakaszkodva kényelmesen megáll, most akadálytalanul csúszik át egymáson, és a mellkasán, ahogy elengedné. Ezért egy kis A nagy monológ pedig mégsem fejeződik be olyan hevesen, ahogy a kislány jó hogy nem ásít közben, majd visszamegy az ágyikójára. Lendületét szegetten csak lesi, ahogy aztán visszafelesel, egy kis szünetet hagyva utána. Felemelt ujjal nyitja a száját, hogy úgy tegyen, mintha erre még válaszolni akarna (tudna) valamit, amikor a zombik megzavarják.
Egyértelműen mondanak valamit, amikor belépnek. Félre pillant Gigire, hátha ő érti, de eszébe jut, hogy őt most nem kedveli, így csak utánuk megy, és követi őket. Centikkel a föld fölött lebeg, amikor végre leérnek, meg úgy az egész folyamat közben is. Mert ő egy szellem. De azért örül is, meg retteg is, ahogy érzi, végre találkozhat a mesterrel.
Aztán ahogy történik. Bemennek, sötétség, térdre csirkék. Kinyújtott kéz... Vár valamit, de mit? Jelenleg nem sok mindent tud kezdeni egy kézzel, főleg nem megrázni. Vagy pacsizni vele. De talán, valamit jelképesen... Ő is nyújtja a kezét, mint egy őzike az orrát egy átlagos simabőrű kinyújtott keze felé; megpróbál átnyúlni a kézen. Ha sikerül valamelyest megtennie, utána vissza is húzza. Ha azt tapasztalja (márpedig nem is tartja kizártnak) hogy keze nekiütközik a mesterének, akkor csak megérinti a gyűrűt, majd gyorsan visszahúzza a kezét.
Ezután, egy továbbra is létező Wandar csak végignézi a visszavonulást, a tálcák bemutatását; közelebb lebeg. A tény, hogy mégis van, mi megsebzi, porig rombolja a menet közben feltalált halhatatlanságba vetett hitét, amit nemrég majdnem buzgón sikerült ecsetelni Giginek. Belül bosszantja, hogy ennek az idegesítő kölyöknek kell megsebeznie őt, de a Mester előtt nem meri ezt kimutatni, pláne nem kudarcot vallani. Éltében igazából nem sok mindenhez értett, de abból egy épp itt van előtte. Így hát csak kinyújtja oldalra jobbját, Gigi felé, anélkül hogy felé nézne. Balja közben a tálcáján a nyilat babrálja. Próbálgatja, hogy a szárán át tud-e nyúlni; majd hogy a hegye felől megnyomva az ujjával odébb tudja-e tolni. Legalábbis, ha megsebezni meg tudja, ennyire is képes kell, hogy legyen. Gondolja ő. Aztán, a többit jobb híján rábízza Gigire. Ami utána jön... Az meg majd utána jön.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-20 08:51:22
Üzenet elküldve: 2016-07-20 08:51:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*A beszélgetésbe újabb trappolás, és hörgés vág bele. Nyitott szájú páros jön fel hajlott gerinccel, és torz hangokat nyögnek, majd hátat fordítanak, és jelzésértékűen lépnek egyet.*
-Áreohg, eügrrsh.
*Hallik a furcsa halotti beszéd. Ők itt biztosan nem érthetik, pedig valahogy biztosan meg lehetne.
Végül remélhetőleg besorolnak a csapat mögé, és elindulnak. Le a lépcsőn, a repedtes márvány folyosóra, onnan pedig egy oldalsó poros ajtót feltépve le. Ott pedig egy díszesebb ajtó van. Talán kincstár, vagy boros pince lehetett valamikor. A monoton mozgású zombik mindenesetre feltépik az ajtót, és várnak.
Ha úgy döntenek, hogy bemennek, már pedig érzik, sejthetik, hogy eljött a pillanat, akkor végül becsapódik az ajtó, és teljes sötétség fogadja őket.*
-Legyetek átkozottak!
*Szólal meg egy hang, és pattan ki egy mély kéken világító szempár valahol előttük.*
-Térdre!
*Kiált fel erőszakosan, és a szempár megmozdul, a páros pedig a földre rogy.*
-Az alapvető tiszteletet elvárom!
*Kezd a mesébe.*
-Én vagyok a létetek adója, én vagyok az elvevője is, ezt jól jegyezzétek meg!
*Közeledik egyre jobban a szempár a sötétben, a láthatatlan erő még mindig lenttartja a párost.*
-Ha tudnátok hány gyermekemet égettem el az alvilág tüzén...
*Dohog egy cseppet borzalmas hangján.*
-De aki hűséges hozzám. Nos, attól én kérek valamit. És ha betartja amit kérek... nos, az tőlem is kaphat valamit... *Hangsúlyozza ki a lényeget. Már egészen közel van.*
-_Hatalmat_!
*Kiált sikoltva, olyan hangon, amitől egy ember elájulna, de még egy szellem is libabőrös lesz, habár a gyönyörtől, csak úgy, mint amikor egy tökéletes bárd tökéletes akkordja zendül.
Szavira szeméhez hasonlóan kék lángok gyúlnak a szobában egy körben. Mindenképpen elképesztően néz ki a maga húsz lépéses átmérőjével. Így bevilágít mindent a szobában. A Mester egy nagyjából két méteres szikár alak. Feje gyakoraltilag egy koponyában világító két szemből áll. Eléggé hasonlít Fortelinre is, azonban csupán egy fekete bársony palástot visel, jobbján pedig egy apró vörös köves gyűrű.
Kezét nyújtja a földön térdelők felé, és a földöntúli szorítás. Nos az megszűnt. Egyértelműen vár valamit ettől az egész helyzettől. Majd ha meggyőződhetett "gyermekei" hűségéről, megfordul. Egy íróasztal áll még a körben. Beül mögé. Az asztalon két tálca van.*
-Próbára teszlek titeket.
*Mutat az ezüstös tálcákra.*
-Közelebb jöhettek.
*Az ezüst tálcán fegyverek sorakoznak. Összesen hét darab.*
-Válasszatok. Válasszátok ki azt, ami a legjobban illik rátok!
*Sistergi a magas, kopasz Mester az asztal mögül.*
-Ejtsetek magatokon sebet vele! Vagy bármi mással, amivel akartok!
*Adja ki az utasítást, majd vár. A tálcán van egy egyszerű rövid pengéjű kard, egy pár tőr, egy szögekkel kivert pajzs, egy koponya, két karomban végződő kar, egy nyíl, és egy halom szerszám a látcsőtől a kézi kapáig. Mind apró változatban.*
-Segíts a szellemnek!
*Morran a kislányra, hogy bebiztosítsa azt, rajta is lesz "seb", és a rúnákkal ellátott tálcára, és a szintén mágiával átitatott felszerelésre mutat, amit Letrion elé pakolt ki.
Innentől a vezér világító kék szemekkel figyel a táncoló kísértetiesen kék fényben. Nézi, ahogy a sebet megejtik magukon híveik, majd mosolyog. A hívek ugyanis összeesnek, remegnek görcsösen, fájdalmat éreznek, de amit látnak. Nos azt ebben a varázskörben ez a bölcs Démon is látja.*
//Halotti beszéd//
*A beszélgetésbe újabb trappolás, és hörgés vág bele. Nyitott szájú páros jön fel hajlott gerinccel, és torz hangokat nyögnek, majd hátat fordítanak, és jelzésértékűen lépnek egyet.*
-Áreohg, eügrrsh.
*Hallik a furcsa halotti beszéd. Ők itt biztosan nem érthetik, pedig valahogy biztosan meg lehetne.
Végül remélhetőleg besorolnak a csapat mögé, és elindulnak. Le a lépcsőn, a repedtes márvány folyosóra, onnan pedig egy oldalsó poros ajtót feltépve le. Ott pedig egy díszesebb ajtó van. Talán kincstár, vagy boros pince lehetett valamikor. A monoton mozgású zombik mindenesetre feltépik az ajtót, és várnak.
Ha úgy döntenek, hogy bemennek, már pedig érzik, sejthetik, hogy eljött a pillanat, akkor végül becsapódik az ajtó, és teljes sötétség fogadja őket.*
-Legyetek átkozottak!
*Szólal meg egy hang, és pattan ki egy mély kéken világító szempár valahol előttük.*
-Térdre!
*Kiált fel erőszakosan, és a szempár megmozdul, a páros pedig a földre rogy.*
-Az alapvető tiszteletet elvárom!
*Kezd a mesébe.*
-Én vagyok a létetek adója, én vagyok az elvevője is, ezt jól jegyezzétek meg!
*Közeledik egyre jobban a szempár a sötétben, a láthatatlan erő még mindig lenttartja a párost.*
-Ha tudnátok hány gyermekemet égettem el az alvilág tüzén...
*Dohog egy cseppet borzalmas hangján.*
-De aki hűséges hozzám. Nos, attól én kérek valamit. És ha betartja amit kérek... nos, az tőlem is kaphat valamit... *Hangsúlyozza ki a lényeget. Már egészen közel van.*
-_Hatalmat_!
*Kiált sikoltva, olyan hangon, amitől egy ember elájulna, de még egy szellem is libabőrös lesz, habár a gyönyörtől, csak úgy, mint amikor egy tökéletes bárd tökéletes akkordja zendül.
Szavira szeméhez hasonlóan kék lángok gyúlnak a szobában egy körben. Mindenképpen elképesztően néz ki a maga húsz lépéses átmérőjével. Így bevilágít mindent a szobában. A Mester egy nagyjából két méteres szikár alak. Feje gyakoraltilag egy koponyában világító két szemből áll. Eléggé hasonlít Fortelinre is, azonban csupán egy fekete bársony palástot visel, jobbján pedig egy apró vörös köves gyűrű.
Kezét nyújtja a földön térdelők felé, és a földöntúli szorítás. Nos az megszűnt. Egyértelműen vár valamit ettől az egész helyzettől. Majd ha meggyőződhetett "gyermekei" hűségéről, megfordul. Egy íróasztal áll még a körben. Beül mögé. Az asztalon két tálca van.*
-Próbára teszlek titeket.
*Mutat az ezüstös tálcákra.*
-Közelebb jöhettek.
*Az ezüst tálcán fegyverek sorakoznak. Összesen hét darab.*
-Válasszatok. Válasszátok ki azt, ami a legjobban illik rátok!
*Sistergi a magas, kopasz Mester az asztal mögül.*
-Ejtsetek magatokon sebet vele! Vagy bármi mással, amivel akartok!
*Adja ki az utasítást, majd vár. A tálcán van egy egyszerű rövid pengéjű kard, egy pár tőr, egy szögekkel kivert pajzs, egy koponya, két karomban végződő kar, egy nyíl, és egy halom szerszám a látcsőtől a kézi kapáig. Mind apró változatban.*
-Segíts a szellemnek!
*Morran a kislányra, hogy bebiztosítsa azt, rajta is lesz "seb", és a rúnákkal ellátott tálcára, és a szintén mágiával átitatott felszerelésre mutat, amit Letrion elé pakolt ki.
Innentől a vezér világító kék szemekkel figyel a táncoló kísértetiesen kék fényben. Nézi, ahogy a sebet megejtik magukon híveik, majd mosolyog. A hívek ugyanis összeesnek, remegnek görcsösen, fájdalmat éreznek, de amit látnak. Nos azt ebben a varázskörben ez a bölcs Démon is látja.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-19 11:53:59
Üzenet elküldve: 2016-07-19 11:53:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Valahol sajnálja, hogy nem lesz puki, biztos vicces lett volna.*
-Nem is igaz.
*Kezd vitába máris.*
-A nemesek nem így beszélnek.
*Ebben biztos, legalábbis akikkel szót váltott azok szép tisztán ejtették ki a szavakat.*
-Van valami a szádban?
*És ha van miért nem látszik át a fején? Mondjuk ezt az ásítás gyorsan kizárja, pedig Gigi még lábujjhegyre is emelkedett, hogy jobban belelásson Letrion szájába.*
-Vagy elveszett a nyelved? Kivágták, mint Dernnek? Leharaptad? Elvitte a cica?
*Sorolja a lehetséges okokat tovább vizsgálgatva az árnyat.*
-Mert még kicsi vagyok, nem nőttem akkorára, hogy halva éljek.
*Ad választ hamar a kérdésre, véleménye szerint a valóságnak megfelelően.*
-És te vagy a buta, még ezt se tudod. És nem is élsz.
*Vihog fel halkan, gonoszkásan. Nem kicsit nevetséges, hogy egy hulla szelleme hivatkozik az életre.
Hallgatja a nagy monológot, hát nem remeg félelmében, ez jól látszik. Inkább csak unja, ahogy a gyermekek általában a felnőttek túl komoly szavait. Ott is hagyja az árnyat, vissza sétálva az ágyhoz huppan le, és már rongybabáit kezdi rendezgetni. Kisimítani Alcion haját, megigazgatni Pihe ruhácskáját.
Azt azért érzékeli, hogy ez most itt egy verseny, és rajta a sor, hogy nagyobbat mondjon.*
-De te nem lehetsz Apa gyereke, mert egyedül én nem égtem el a vérétől, és különben se vagy a testvérem, mert öreg vagy, és ronda, én meg nem.
*Ölt nyelvet is, győztesen.*
//Halotti beszéd//
*Valahol sajnálja, hogy nem lesz puki, biztos vicces lett volna.*
-Nem is igaz.
*Kezd vitába máris.*
-A nemesek nem így beszélnek.
*Ebben biztos, legalábbis akikkel szót váltott azok szép tisztán ejtették ki a szavakat.*
-Van valami a szádban?
*És ha van miért nem látszik át a fején? Mondjuk ezt az ásítás gyorsan kizárja, pedig Gigi még lábujjhegyre is emelkedett, hogy jobban belelásson Letrion szájába.*
-Vagy elveszett a nyelved? Kivágták, mint Dernnek? Leharaptad? Elvitte a cica?
*Sorolja a lehetséges okokat tovább vizsgálgatva az árnyat.*
-Mert még kicsi vagyok, nem nőttem akkorára, hogy halva éljek.
*Ad választ hamar a kérdésre, véleménye szerint a valóságnak megfelelően.*
-És te vagy a buta, még ezt se tudod. És nem is élsz.
*Vihog fel halkan, gonoszkásan. Nem kicsit nevetséges, hogy egy hulla szelleme hivatkozik az életre.
Hallgatja a nagy monológot, hát nem remeg félelmében, ez jól látszik. Inkább csak unja, ahogy a gyermekek általában a felnőttek túl komoly szavait. Ott is hagyja az árnyat, vissza sétálva az ágyhoz huppan le, és már rongybabáit kezdi rendezgetni. Kisimítani Alcion haját, megigazgatni Pihe ruhácskáját.
Azt azért érzékeli, hogy ez most itt egy verseny, és rajta a sor, hogy nagyobbat mondjon.*
-De te nem lehetsz Apa gyereke, mert egyedül én nem égtem el a vérétől, és különben se vagy a testvérem, mert öreg vagy, és ronda, én meg nem.
*Ölt nyelvet is, győztesen.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:12:23
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:12:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Ámdebár gyanakvását, és a kérdést, hogy az ámdebár vajh mit jelenthet, félre kell tennie egy pillanatra, ugyanis egy olyan kérdés merül fel, ami magától értetődő lenne, mégsem jutott eddig eszébe.*
- Ehhe még... nem gondoltam. *Búgja szellemes hangján. De most tényleg, ha levegőből van, akkor csak szivárogtatnia kell magából egy kicsit, nem? De nem, nem levegőből van, ez már kiderült. Egy valamire való finghoz pedig emésztőszervek kellenek, melynek falai többek között képesek bent tartani a levegőt. Továbbá alapanyag, amiből az létrejön. De semmi nincs, így arra a következtetésre jut, hogy képtelen rá. Kár, pedig valahol úgy gondolja, hogy talán úgy is működhet, hogyha valami meggyőző érvvel elhiteti magával, hogy képes rá, és onnantól már meg tudná csinálni. Vagy ha sikerülne megenni egy másik szellemlényt, de az már kannibalizmus lenne, odáig pedig már nem menne el a tudomány nevében sem. Ezért ezúttal ezt a gondolatot teszi félre.*
- Nem fuhán beszélek, buta gyehmek, hanem nemeshez méltón! A mesteh éhteni fogja.*Ásítja öntelten, egyértelműen látszik, hogy ezt a gyereket nem nevelték. Közben kezével most a lány szeme fényét vizsgálgatja, vagyis elé tartja azt, vajon az enyhe zöldes árnyalat átszínezi-e a vöröst?*
- Hhh! *Morogja.* Nevetséges, hogy lehetne a Mesteh leánya élőbb, mint mindenki? Hacsak...
*Persze próbál óvatosan tapogatózni a témában, ha tényleg közvetlenebbül kötődik a mesterhez, mint ő, azért még pofára eshet. De attól még nem hiszi el.*
- Mindannyian a Mesteh gyehmekei vagyunk, buta lány! Ahogyan mindnyájunknak Ő adott életet.
*Szuszogja immár bosszúsan. Egész halálában nem beszélt még ennyit, mint amit most kell, de nem adja fel.*
- Ami a másikat illeti, nincs puki. Sem elfújás. Se köpés, se nyelés, se levegővétel, se taknyos orr a levelek havában, de!
*Eközben felegyenesedik, hangja is emelkedik (szuszogásból búgásba) végül teljes magasságából tekint le a lányra.*
Van elpusztíthatatlanság, és halhatatlanság, a mesteh szolgálatában. Kell ennél több?
*Ezzel, nemes egyszerűséggel keresztüllebeg a lányon, demonstrációképpen, jelenleg úgy hiszi, hogy semmi nem árthat neki. Csak... Most már tényleg ki kell találni, hogy ő mivel árthat, mivel az ijesztgetéssel nem sokra megy a szellem fia. Márpedig ezzel biztosan sikerül ráijeszteni a lányra is.*
//Halotti beszéd//
*Ámdebár gyanakvását, és a kérdést, hogy az ámdebár vajh mit jelenthet, félre kell tennie egy pillanatra, ugyanis egy olyan kérdés merül fel, ami magától értetődő lenne, mégsem jutott eddig eszébe.*
- Ehhe még... nem gondoltam. *Búgja szellemes hangján. De most tényleg, ha levegőből van, akkor csak szivárogtatnia kell magából egy kicsit, nem? De nem, nem levegőből van, ez már kiderült. Egy valamire való finghoz pedig emésztőszervek kellenek, melynek falai többek között képesek bent tartani a levegőt. Továbbá alapanyag, amiből az létrejön. De semmi nincs, így arra a következtetésre jut, hogy képtelen rá. Kár, pedig valahol úgy gondolja, hogy talán úgy is működhet, hogyha valami meggyőző érvvel elhiteti magával, hogy képes rá, és onnantól már meg tudná csinálni. Vagy ha sikerülne megenni egy másik szellemlényt, de az már kannibalizmus lenne, odáig pedig már nem menne el a tudomány nevében sem. Ezért ezúttal ezt a gondolatot teszi félre.*
- Nem fuhán beszélek, buta gyehmek, hanem nemeshez méltón! A mesteh éhteni fogja.*Ásítja öntelten, egyértelműen látszik, hogy ezt a gyereket nem nevelték. Közben kezével most a lány szeme fényét vizsgálgatja, vagyis elé tartja azt, vajon az enyhe zöldes árnyalat átszínezi-e a vöröst?*
- Hhh! *Morogja.* Nevetséges, hogy lehetne a Mesteh leánya élőbb, mint mindenki? Hacsak...
*Persze próbál óvatosan tapogatózni a témában, ha tényleg közvetlenebbül kötődik a mesterhez, mint ő, azért még pofára eshet. De attól még nem hiszi el.*
- Mindannyian a Mesteh gyehmekei vagyunk, buta lány! Ahogyan mindnyájunknak Ő adott életet.
*Szuszogja immár bosszúsan. Egész halálában nem beszélt még ennyit, mint amit most kell, de nem adja fel.*
- Ami a másikat illeti, nincs puki. Sem elfújás. Se köpés, se nyelés, se levegővétel, se taknyos orr a levelek havában, de!
*Eközben felegyenesedik, hangja is emelkedik (szuszogásból búgásba) végül teljes magasságából tekint le a lányra.*
Van elpusztíthatatlanság, és halhatatlanság, a mesteh szolgálatában. Kell ennél több?
*Ezzel, nemes egyszerűséggel keresztüllebeg a lányon, demonstrációképpen, jelenleg úgy hiszi, hogy semmi nem árthat neki. Csak... Most már tényleg ki kell találni, hogy ő mivel árthat, mivel az ijesztgetéssel nem sokra megy a szellem fia. Márpedig ezzel biztosan sikerül ráijeszteni a lányra is.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-18 14:18:44
Üzenet elküldve: 2016-07-18 14:18:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ez egy vicces játék. Pláne a fura beszédével, melyen nyomban fel is vihog a kislány. És persze nem fogad szót, hiszen neki ezt itt, meg nagyon sok minden mást is szabad. Tehát próbálja tovább taperolni a szellemet.*
-Hát ez nagyon furcsa. Pukizni tudsz?
*Folytatna máris alaposabb vizsgálatot, élénken érdeklődve a kísértetfinghang iránt.*
-Én itt lakom.
*Közli kifejezetten nagyképűen.*
-Apával.
*A sikertelen fogdosás a másik részéről legkevésbé sem zavarja, pláne mert sikertelen. Emellett picikét hűvös, és csiklandós is. Nagyokat kacagva próbál beleharapni a szellemkézbe.*
-Igen, csak nem ér rá. De ezt már Fortelin is mondta.
*Okoskodik, és nyafog, ahogy egy elkényeztetett, apuci kicsi hercegnőcskéje tenné.*
-Majd ha megjött minden vendég, akkor találkozhatsz vele. Miért beszélsz ilyen furán? Apa mérges lesz, ha le Sa'algathot-ozod.
*Fúj nagyot Letrionra. Hátha sikerül, mint a pihékkel, mókás lenne megröptetni.*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ez egy vicces játék. Pláne a fura beszédével, melyen nyomban fel is vihog a kislány. És persze nem fogad szót, hiszen neki ezt itt, meg nagyon sok minden mást is szabad. Tehát próbálja tovább taperolni a szellemet.*
-Hát ez nagyon furcsa. Pukizni tudsz?
*Folytatna máris alaposabb vizsgálatot, élénken érdeklődve a kísértetfinghang iránt.*
-Én itt lakom.
*Közli kifejezetten nagyképűen.*
-Apával.
*A sikertelen fogdosás a másik részéről legkevésbé sem zavarja, pláne mert sikertelen. Emellett picikét hűvös, és csiklandós is. Nagyokat kacagva próbál beleharapni a szellemkézbe.*
-Igen, csak nem ér rá. De ezt már Fortelin is mondta.
*Okoskodik, és nyafog, ahogy egy elkényeztetett, apuci kicsi hercegnőcskéje tenné.*
-Majd ha megjött minden vendég, akkor találkozhatsz vele. Miért beszélsz ilyen furán? Apa mérges lesz, ha le Sa'algathot-ozod.
*Fúj nagyot Letrionra. Hátha sikerül, mint a pihékkel, mókás lenne megröptetni.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-16 19:28:47
Üzenet elküldve: 2016-07-16 19:28:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Tehát már nem sokat kell várnia. Egy évet várt, sőt előző életét is végigvárta ezért, az a pár perc már igazán nem sok. Azt persze nem tudhatja, mit veszített azzal, hogy nem érez szagokat, és így nem tapasztalhatja Fornetti elhalt szájának csodás, átható bűzét. Amit viszont tapasztalhat, az a terem legkisebb tagjának
- El a kezekkel, koszos gyehmek!
*Ásítja, ami már egészen bosszúsnak is hangzik, közben arrébb húzódik, mintha csak a szellemruháját féltené összekoszoltatni a gyerek koszos kezeivel – mert ugye minden gyerek koszos, nem? Főleg ha élőhalott. Ez a mozdulat kis híján az egyensúlyába kerül, ám sikerül visszakapálóznia magát félig guggoló pózba, ami jól jön további tetteihez. Ugyanis a koszosságnál még zavaróbb tényt vesz észre: Ez a kölyök igenis él!*
- És mit kehesel itt, kicsi lány!?
*Kérdezi, közben kinyúl felé, hogy a torkára szorítsa saját balját, hogy az már ne válaszolhasson, talán csak fölösleges tátogással. Nem mintha elérne vele valamit, keze sikertelenül tűnik el a bőrben, át a légcsövön, a hangszálakon és az ereken, anélkül hogy bármi kárt tenne bennük. Nem is érti, hogy ezek átmeneti tulajdonosa hogyan létezhet gyönyörűen, otthonosan borzalmas köreikben anélkül, hogy sikítozna, rettegne, vagy egyáltalán csak rosszul érezné magát, pláne nem úgy, hogy játszadozna. Ám valamelyest homályos, de már kellően tisztuló látása észleli a vörösen izzó szemeket.*
- Miféle szehzet vagy te élő?
*Továbbra is gyanakvóan méregeti, szinte biztos benne, hogy a lányka szíve ver, ami felháborító. De biztos van oka, hogy a mester életben hagyta. A torkában elmélyült kezét kihúzza, és olyan mozdulatot tesz, mintha mutatóujjával próbálná megemelni arcocskáját az állánál fogva, hogy jobban szemügyre vegye. Ez sem sikerül, ezért tesz egy próbát, már ha a kislány nem lépett hátrébb (akkor utána kell lebegnie) és kezét ujjal előre belemártja az élő arcába. Először az agyában matat, aztán visszább húzza a kezét, és a vörös szempár baljával tesz úgy, mintha egy kavicsként a kezébe venné, majd összeroppantaná. Kíváncsi rá, hogy a lányka érzi-e egyáltalán, hat-e rá valamilyen módon, saját halmazállapotára jelenleg ő maga is éppoly kíváncsi, mint bárki, akinek valaha is megadatna, hogy egy szellemet vizsgálgasson.*
- És mivan az apáddal? Tán ő is a köhnyéken van?
*Ugyanis valami ilyesmit említett a lányka. Vagyis még egy élő van errefelé. A mester szavai után tényleg nem gondolta, hogy a pusztulás ennyire... Élő.
//Halotti beszéd//
*Tehát már nem sokat kell várnia. Egy évet várt, sőt előző életét is végigvárta ezért, az a pár perc már igazán nem sok. Azt persze nem tudhatja, mit veszített azzal, hogy nem érez szagokat, és így nem tapasztalhatja Fornetti elhalt szájának csodás, átható bűzét. Amit viszont tapasztalhat, az a terem legkisebb tagjának
- El a kezekkel, koszos gyehmek!
*Ásítja, ami már egészen bosszúsnak is hangzik, közben arrébb húzódik, mintha csak a szellemruháját féltené összekoszoltatni a gyerek koszos kezeivel – mert ugye minden gyerek koszos, nem? Főleg ha élőhalott. Ez a mozdulat kis híján az egyensúlyába kerül, ám sikerül visszakapálóznia magát félig guggoló pózba, ami jól jön további tetteihez. Ugyanis a koszosságnál még zavaróbb tényt vesz észre: Ez a kölyök igenis él!*
- És mit kehesel itt, kicsi lány!?
*Kérdezi, közben kinyúl felé, hogy a torkára szorítsa saját balját, hogy az már ne válaszolhasson, talán csak fölösleges tátogással. Nem mintha elérne vele valamit, keze sikertelenül tűnik el a bőrben, át a légcsövön, a hangszálakon és az ereken, anélkül hogy bármi kárt tenne bennük. Nem is érti, hogy ezek átmeneti tulajdonosa hogyan létezhet gyönyörűen, otthonosan borzalmas köreikben anélkül, hogy sikítozna, rettegne, vagy egyáltalán csak rosszul érezné magát, pláne nem úgy, hogy játszadozna. Ám valamelyest homályos, de már kellően tisztuló látása észleli a vörösen izzó szemeket.*
- Miféle szehzet vagy te élő?
*Továbbra is gyanakvóan méregeti, szinte biztos benne, hogy a lányka szíve ver, ami felháborító. De biztos van oka, hogy a mester életben hagyta. A torkában elmélyült kezét kihúzza, és olyan mozdulatot tesz, mintha mutatóujjával próbálná megemelni arcocskáját az állánál fogva, hogy jobban szemügyre vegye. Ez sem sikerül, ezért tesz egy próbát, már ha a kislány nem lépett hátrébb (akkor utána kell lebegnie) és kezét ujjal előre belemártja az élő arcába. Először az agyában matat, aztán visszább húzza a kezét, és a vörös szempár baljával tesz úgy, mintha egy kavicsként a kezébe venné, majd összeroppantaná. Kíváncsi rá, hogy a lányka érzi-e egyáltalán, hat-e rá valamilyen módon, saját halmazállapotára jelenleg ő maga is éppoly kíváncsi, mint bárki, akinek valaha is megadatna, hogy egy szellemet vizsgálgasson.*
- És mivan az apáddal? Tán ő is a köhnyéken van?
*Ugyanis valami ilyesmit említett a lányka. Vagyis még egy élő van errefelé. A mester szavai után tényleg nem gondolta, hogy a pusztulás ennyire... Élő.
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-16 15:26:24
Üzenet elküldve: 2016-07-16 15:26:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Bizony, Gigi és Letrion is átalakul, nehézségekkel találkozik, na meg újdonságokat tapasztal meg.
Különös pillanat lehet ez, mikor Sa'argathot új szolgái közül a legélőbb és a leghalottabb találkoznak.
Na pont ezt a már gusztustalanul meghitt pillanatot találja meg Fortelin a válaszra. Szájszaga amúgy továbbra is borzalmas.*
-Valahogy úgy. Megvárunk mindenkit, és jelenésetek van nála.
*Hörgi a szipirtyó.*
-Ha jönnek szedjétek össze őket!
*Ezzel tényleg kilép kettesben hagyva őket, hadd hörögjenek egy picit egymással.*
//Halotti beszéd//
*Bizony, Gigi és Letrion is átalakul, nehézségekkel találkozik, na meg újdonságokat tapasztal meg.
Különös pillanat lehet ez, mikor Sa'argathot új szolgái közül a legélőbb és a leghalottabb találkoznak.
Na pont ezt a már gusztustalanul meghitt pillanatot találja meg Fortelin a válaszra. Szájszaga amúgy továbbra is borzalmas.*
-Valahogy úgy. Megvárunk mindenkit, és jelenésetek van nála.
*Hörgi a szipirtyó.*
-Ha jönnek szedjétek össze őket!
*Ezzel tényleg kilép kettesben hagyva őket, hadd hörögjenek egy picit egymással.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-16 13:07:23
Üzenet elküldve: 2016-07-16 13:07:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Fortelin elmondása szerint játszótársakat kap, új barátokat, elégedett, gonosz kis mosoly ül ki arcára. Mely nem maradt ott sokáig, tekintve a hirtelen érkező rosszullétet, még villan vérvörös tekintete értetlenül, segélykérően, majd képszakadás, és csak a sötétség marad. Az időtlenségen túl érzékel azonban valami ismerősen kellemeset, valamit, ami után sóvárgott. És amihez foghatót eddig nem ismert. Pattannak ki szemem, immár frissen, üdén, és ereje teljében ül fel az ágyon, hogy megkapja a gyors, rövid magyarázatot. Vér. Ennyi az egész. És ugyan a banya következő szavai fenyegetőnek hangozhatnak, most mégis gyermeki örömmel kacag fel rajta.*
-Neked szívesen adnám.
*Mintha csak egy tréfa lenne az egész. De érthető, hisz a vér immár nem több tápláló, finom szörpinél. És fordult a világ nagyot, a patakokban kiömlő rőt folyadék, már nem a Halál. Sokkal inkább táplálkozás, Élet. Amit pedig mindenki a barátaival akar megosztani.
Mondjuk elégni nem szívesen égne el, és egészen biztos benne, hogy nem is fog, hiszen ő a Mester lánya, és még az ember lányaként is túl tudott élni egy tüzet. Reagálni viszont erre nincs ideje, kapja tekintetét maga is az ajtóra. Még több szófogadó játékbaba, már ez is öröm. De a mögöttük levegőben bekúszó lény az igazi meglepetés. Azonnal meg kell fogdossa! Pattan fel az ágyról, és az élőholtakat kerülgetve térül Letrion elé, máris kicsi kezecskéivel igyekezve megmarkolni, sikertelenül, azért nem adja fel, mintha vízzel, vagy füsttel játszadozna kap bele, majd legyezgeti meg benne ujjait.*
-Apa nem ér rá. Én Gigi vagyok.
*Pillant fel mindeközben az árnyra vérszín szemeivel.*
//Halotti beszéd//
*Fortelin elmondása szerint játszótársakat kap, új barátokat, elégedett, gonosz kis mosoly ül ki arcára. Mely nem maradt ott sokáig, tekintve a hirtelen érkező rosszullétet, még villan vérvörös tekintete értetlenül, segélykérően, majd képszakadás, és csak a sötétség marad. Az időtlenségen túl érzékel azonban valami ismerősen kellemeset, valamit, ami után sóvárgott. És amihez foghatót eddig nem ismert. Pattannak ki szemem, immár frissen, üdén, és ereje teljében ül fel az ágyon, hogy megkapja a gyors, rövid magyarázatot. Vér. Ennyi az egész. És ugyan a banya következő szavai fenyegetőnek hangozhatnak, most mégis gyermeki örömmel kacag fel rajta.*
-Neked szívesen adnám.
*Mintha csak egy tréfa lenne az egész. De érthető, hisz a vér immár nem több tápláló, finom szörpinél. És fordult a világ nagyot, a patakokban kiömlő rőt folyadék, már nem a Halál. Sokkal inkább táplálkozás, Élet. Amit pedig mindenki a barátaival akar megosztani.
Mondjuk elégni nem szívesen égne el, és egészen biztos benne, hogy nem is fog, hiszen ő a Mester lánya, és még az ember lányaként is túl tudott élni egy tüzet. Reagálni viszont erre nincs ideje, kapja tekintetét maga is az ajtóra. Még több szófogadó játékbaba, már ez is öröm. De a mögöttük levegőben bekúszó lény az igazi meglepetés. Azonnal meg kell fogdossa! Pattan fel az ágyról, és az élőholtakat kerülgetve térül Letrion elé, máris kicsi kezecskéivel igyekezve megmarkolni, sikertelenül, azért nem adja fel, mintha vízzel, vagy füsttel játszadozna kap bele, majd legyezgeti meg benne ujjait.*
-Apa nem ér rá. Én Gigi vagyok.
*Pillant fel mindeközben az árnyra vérszín szemeivel.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-14 02:31:31
Üzenet elküldve: 2016-07-14 02:31:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*A hívására érkezik válasz. Jön a jól tájékozott őrség, akiktől útbaigazítást kérhet. Megállnak előtte, ám kifejezni, hogy pontosan mit akar, egy évadnyi némaság után nem egyszerű, még akkor is, ha egyértelmű, hogy miért jött.*
- Mestehhh... *Úgy érzi, ez még kevés.*
- A mestehhez jöttem. *Mondja tagoltan, mintha egy alig látható súgógépről olvasná. A hangja most egy kicsit más, mint amikor az imént hahózott, tudniillik az kiabálásra tett kísérlet volt, ez pedig sima gyalogbeszéd, ugyanolyan visszhangos, ám most mintha csak lehelné a szavakat, annyi kiegészítéssel, hogy hangot is próbál hozzáadni. Mintha csak légszomjjal küszködne. Valamilyen értelemben ez igaz is, pedig tényleg eltelt egy kis időbe, míg mellkasa önkéntelen mozgása feladta a hiábavaló pumpálást. Mindenesetre biztos benne, hogy a lelkes őrök ezt a mondatot már megértették. Az ezután következő „halás szünet” pedig az ő próbatétele, tudja jól. Az élénk őrök által, vagy épp azon keresztül, maga a Mester teszi próbára, hogy megerősödött-e már annyira, hogy képes-e saját lábán megállni, anélkül, hogy elesne. Áll elébe, szó szerint is, egy helyben végiglebegi az egy percet, mintha mi sem lenne már egyszerűbb – és tényleg, hősünk ezt már kellően begyakorolta az út során. Amikor elindulnak, meg merne esküdni rá, hogy az élőhalottak elégedettnek látszanak. Ám miután bementek, egy az eddigiektől eltérő akadály tárul elé: Egy lépcső!
Ez is a mester próbája, ebben biztos, és most nem szabad elbuknia. Nem mászhat két kézen fel rajta, úgy csak a gyengék szoktak. ~Csak ugyanúgy, ahogy eddig is csináltad. Menni fog.~ Nekilebeg a lépcsőnek, és hogy, hogy nem, akadálytalanul el kezd emelkedni annak mentén. Bár a gravitáció, vagy bárminek is nevezzük az új erőt, ami jelenleg befolyásolja az ő szellemi manőverezését, súlytalanság ellenére elég ragaszkodónak bizonyul; lépcsőn emelkedni már nem tud olyan gyorsan, vagy ha tudna is, ahhoz jobban előre kellene dőlnie, ami pedig már azzal a veszéllyel jár, hogy elesik. Persze már sosem eshet el, de a próbán elbukhat, márpedig azt nem engedheti, tartozik ennyivel a mesternek! Szerencsére, a zombi őrök sem veszik túl sietősre a figurát, így biztonságosan, szépen lassan fel tud emelkedni a kijelölt emeletig. Magában sóhajt egyet, nem a fáradtság miatt, azt nem érez (nem érez ugye?) De ezen a próbatételen túl jutott. Mondjuk akármi lesz a következő, az biztos, hogy ennél már csak nehezebbek jönnek. De ő mindnek meg akar felelni, ennyivel tartozik a második esélyért. És még többel is. Beérnek egy terembe, ahol üdvözlik őt. Túl sokáig tartana erre válaszolni, így csak megbiccenti a fejét, erre a gesztusra még emlékszik valahonnan. Ám az ez utániakat nem hagyhatja kérdés nélkül:*
- A mestehh... Itt van? *Na, igen, ez is egy átmeneti „szellemi fogyatékosság” így kávé nélkül ébredés után, felfogása épp oly fakó, mint ő maga.*
//Halotti beszéd//
*A hívására érkezik válasz. Jön a jól tájékozott őrség, akiktől útbaigazítást kérhet. Megállnak előtte, ám kifejezni, hogy pontosan mit akar, egy évadnyi némaság után nem egyszerű, még akkor is, ha egyértelmű, hogy miért jött.*
- Mestehhh... *Úgy érzi, ez még kevés.*
- A mestehhez jöttem. *Mondja tagoltan, mintha egy alig látható súgógépről olvasná. A hangja most egy kicsit más, mint amikor az imént hahózott, tudniillik az kiabálásra tett kísérlet volt, ez pedig sima gyalogbeszéd, ugyanolyan visszhangos, ám most mintha csak lehelné a szavakat, annyi kiegészítéssel, hogy hangot is próbál hozzáadni. Mintha csak légszomjjal küszködne. Valamilyen értelemben ez igaz is, pedig tényleg eltelt egy kis időbe, míg mellkasa önkéntelen mozgása feladta a hiábavaló pumpálást. Mindenesetre biztos benne, hogy a lelkes őrök ezt a mondatot már megértették. Az ezután következő „halás szünet” pedig az ő próbatétele, tudja jól. Az élénk őrök által, vagy épp azon keresztül, maga a Mester teszi próbára, hogy megerősödött-e már annyira, hogy képes-e saját lábán megállni, anélkül, hogy elesne. Áll elébe, szó szerint is, egy helyben végiglebegi az egy percet, mintha mi sem lenne már egyszerűbb – és tényleg, hősünk ezt már kellően begyakorolta az út során. Amikor elindulnak, meg merne esküdni rá, hogy az élőhalottak elégedettnek látszanak. Ám miután bementek, egy az eddigiektől eltérő akadály tárul elé: Egy lépcső!
Ez is a mester próbája, ebben biztos, és most nem szabad elbuknia. Nem mászhat két kézen fel rajta, úgy csak a gyengék szoktak. ~Csak ugyanúgy, ahogy eddig is csináltad. Menni fog.~ Nekilebeg a lépcsőnek, és hogy, hogy nem, akadálytalanul el kezd emelkedni annak mentén. Bár a gravitáció, vagy bárminek is nevezzük az új erőt, ami jelenleg befolyásolja az ő szellemi manőverezését, súlytalanság ellenére elég ragaszkodónak bizonyul; lépcsőn emelkedni már nem tud olyan gyorsan, vagy ha tudna is, ahhoz jobban előre kellene dőlnie, ami pedig már azzal a veszéllyel jár, hogy elesik. Persze már sosem eshet el, de a próbán elbukhat, márpedig azt nem engedheti, tartozik ennyivel a mesternek! Szerencsére, a zombi őrök sem veszik túl sietősre a figurát, így biztonságosan, szépen lassan fel tud emelkedni a kijelölt emeletig. Magában sóhajt egyet, nem a fáradtság miatt, azt nem érez (nem érez ugye?) De ezen a próbatételen túl jutott. Mondjuk akármi lesz a következő, az biztos, hogy ennél már csak nehezebbek jönnek. De ő mindnek meg akar felelni, ennyivel tartozik a második esélyért. És még többel is. Beérnek egy terembe, ahol üdvözlik őt. Túl sokáig tartana erre válaszolni, így csak megbiccenti a fejét, erre a gesztusra még emlékszik valahonnan. Ám az ez utániakat nem hagyhatja kérdés nélkül:*
- A mestehh... Itt van? *Na, igen, ez is egy átmeneti „szellemi fogyatékosság” így kávé nélkül ébredés után, felfogása épp oly fakó, mint ő maga.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:48:54
Üzenet elküldve: 2016-07-13 21:48:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
//Letrion//
-Eöörgh!
*Jön az elhaló válasz, kissé hangosabban oldalról. Egy hármas hulla őrjárat jelenik meg, közvetlen a ködöskastély tövében. Lemerevedve cövekelnek le a szellem előtt. Egy perc csend. "Halás szünet". Majd mint akik csak arra vártak, hogy Letrion kissé megvárakoztatva érezze magát, akadozva hátrafordulnak, majd kissé lendületesebben indulnak el a kastély fala mentén, egy épebb rész felé. Itt belépnek egy ajtón, ami valaha szolgabejáró lehetett. A márvány padló felrepedt. A képeknek szegek lógnak le a falról. Néhol vérnyomok, egy kis kosz. Egy szóval igen otthonos.
Na de innen jönnek a kellemetlenségek.*
-Möh!
*Nyögnek a zombik is, mikor a két fordulós, enyhén ferde márványlépcsőn küzdik fel magukat. Odafent pedig még szobák sokasága, az első jobbra résnyire nyitva is van.*
//A szobában//
*Gigi átalakult hát. Az előtte lévő dolgok mind semmiségnek tűnhetnek. Most. Most született. A banya most kicsit lebiggyesztett ajakkal, peckes, halottas tartással, és jobban megnézve szikkadt szemgolyókkal figyel. Kajánul elmosolyodik a lány célratörő kérdésén. Pont az ilyet szereti.*
-Nos... Meg kell várni a Mester többi kiszemeltjét. Jönnek. Sokan.
*Magyarázza a dolgok állását.*
-Én csak ennyit tudok. Meg azt, hogy ismét innod kell.
Megszokni ezt az új létet. Egy okból, hogy...
*És itt kezd el remegni a világ, csöngeni Gigi füle, és hanyatlik vissza a poros, rothadó ágyra.*
-Muhahaha
*Nevet a banya kínján, mikor ő újra felkel, és valami egészen furcsa üti meg nyelvét. Egy szenzáció. Egy olyan szenzáció, amit bizony még soha nem élt át. Édesebb minden Kip... Ki... Kivel is? töltött percnél. Keresi a nevet, de nem jut eszébe. Lényegtelen. Az érzés elfeledteti vele. A mámor pedig egy percen belül elmúlik. De Gigi érezheti, hogy még maradt benne valami. Talán még napokig érezni fogja csontjaiban az erőt, a feldobottságot. A hatalmat.*
-Vér.
*Veti oda a boszi.*
-Sajnos nem a tied, pedig ontanám.
*Néz gonoszul, majd suttogni kezd.*
-Attól a perctől kezdve, hogy idejöttél, és a Mester inkább a kísérletre akart feláldozni. A többiek mondjuk mind elégtek. Reméltem te is elégsz.
*Ecseteli élvezkedve elképzeléseit. Majd aztán csak megdermed.*
-Jött valaki!
*Szól. És tényleg. Recsegés, morgások. Egy kisebb csapat halott. Olyan kis nagyobb játékbabák, lépnek be, mögöttük pedig, ha Letrion is úgy gondolja, valami derengő.*
-Üdvözöllek szellem!
*Néz rá Fortelin.*
-Éppen a jövőtökről, és a Mesterről beszéltem. Amint megérkezik a csapat vége... fogad is benneteket.
*Biccent.*
-Most pedig. Dolgom van, ne legyetek láb alatt!
*Még egy kérdésnyi és egy válasznyi időre marad, aztán nemes egyszerűséggel kiugrik az ablakon. Az agyatlan lények pedig elhörögnek.*
//Halotti beszéd//
//Letrion//
-Eöörgh!
*Jön az elhaló válasz, kissé hangosabban oldalról. Egy hármas hulla őrjárat jelenik meg, közvetlen a ködöskastély tövében. Lemerevedve cövekelnek le a szellem előtt. Egy perc csend. "Halás szünet". Majd mint akik csak arra vártak, hogy Letrion kissé megvárakoztatva érezze magát, akadozva hátrafordulnak, majd kissé lendületesebben indulnak el a kastély fala mentén, egy épebb rész felé. Itt belépnek egy ajtón, ami valaha szolgabejáró lehetett. A márvány padló felrepedt. A képeknek szegek lógnak le a falról. Néhol vérnyomok, egy kis kosz. Egy szóval igen otthonos.
Na de innen jönnek a kellemetlenségek.*
-Möh!
*Nyögnek a zombik is, mikor a két fordulós, enyhén ferde márványlépcsőn küzdik fel magukat. Odafent pedig még szobák sokasága, az első jobbra résnyire nyitva is van.*
//A szobában//
*Gigi átalakult hát. Az előtte lévő dolgok mind semmiségnek tűnhetnek. Most. Most született. A banya most kicsit lebiggyesztett ajakkal, peckes, halottas tartással, és jobban megnézve szikkadt szemgolyókkal figyel. Kajánul elmosolyodik a lány célratörő kérdésén. Pont az ilyet szereti.*
-Nos... Meg kell várni a Mester többi kiszemeltjét. Jönnek. Sokan.
*Magyarázza a dolgok állását.*
-Én csak ennyit tudok. Meg azt, hogy ismét innod kell.
Megszokni ezt az új létet. Egy okból, hogy...
*És itt kezd el remegni a világ, csöngeni Gigi füle, és hanyatlik vissza a poros, rothadó ágyra.*
-Muhahaha
*Nevet a banya kínján, mikor ő újra felkel, és valami egészen furcsa üti meg nyelvét. Egy szenzáció. Egy olyan szenzáció, amit bizony még soha nem élt át. Édesebb minden Kip... Ki... Kivel is? töltött percnél. Keresi a nevet, de nem jut eszébe. Lényegtelen. Az érzés elfeledteti vele. A mámor pedig egy percen belül elmúlik. De Gigi érezheti, hogy még maradt benne valami. Talán még napokig érezni fogja csontjaiban az erőt, a feldobottságot. A hatalmat.*
-Vér.
*Veti oda a boszi.*
-Sajnos nem a tied, pedig ontanám.
*Néz gonoszul, majd suttogni kezd.*
-Attól a perctől kezdve, hogy idejöttél, és a Mester inkább a kísérletre akart feláldozni. A többiek mondjuk mind elégtek. Reméltem te is elégsz.
*Ecseteli élvezkedve elképzeléseit. Majd aztán csak megdermed.*
-Jött valaki!
*Szól. És tényleg. Recsegés, morgások. Egy kisebb csapat halott. Olyan kis nagyobb játékbabák, lépnek be, mögöttük pedig, ha Letrion is úgy gondolja, valami derengő.*
-Üdvözöllek szellem!
*Néz rá Fortelin.*
-Éppen a jövőtökről, és a Mesterről beszéltem. Amint megérkezik a csapat vége... fogad is benneteket.
*Biccent.*
-Most pedig. Dolgom van, ne legyetek láb alatt!
*Még egy kérdésnyi és egy válasznyi időre marad, aztán nemes egyszerűséggel kiugrik az ablakon. Az agyatlan lények pedig elhörögnek.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:20:35
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:20:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Nem is akarta egyedül behörpinteni az egészet, az nagyon udvariatlan lenne.*
-Ti nem kértek?
*Kedveskedik gyorsan kicsit, pláne, hogy Dern kifejezetten szomjasan hörög. De úgy fest a felnőttek itt sem szörpöznek.*
-Köszönöm.
*Veszi át a poharat vigyorogva, és kóstol bele az italba egyből. Nem olyan, mint amiket eddig ivott, de finom, édes.*
-Nagyon jó
*Kezdi dicsérni, mert így illik, meg amúgy is az, mondana még valamit, az látszik rajta, de angyali pofijára hirtelen valami düh, harag ül ki, és mered a távolba mérgesen szorítva a poharat kezében. Hiszen őt átverték! Becsapták, magára hagyták, és bántották. Sokan. Sok féle módon. És soha, soha nem volt senki, ki megvédte volna, csak a tudata mélyén rejtőző árnyak, a nem is létezők. Most valahogy egy felnőtt értelmével fogja fel ennek teljes mélységét, és szomorú, igazságtalan mivoltát. Ettől haragja óhatatlanul növekszik, még halkan nem roppan a pohár kezében. Ez az a pillanat, mikor tekintetét újra Fortelinre emeli, immár tisztán látva a nő valóját. Az első, eddig az egyetlen, ki jót tett vele, nem hazudott, és valóban szívén viselheti sorsát. Dern ugyan csak egy játékszer, de tetszetős, mozgó, parancsokat teljesítő játékbaba, így kap egy széles vigyort, melyben több a gonoszság, mint a gyermeki báj. És a továbbiak? Megbüntetni mindenkit. Mindenkit, aki ellen volt, aki nem segített, bosszút állni, a lehető legkegyetlenebb módon. Most végre semmivé foszlik Vina, a huncut kis kobold, örökségül hagyva furmányos, gonosz tréfáit, és elköszön szépen Giervin, a lovag, átruházva vakbuzgó kitartását, harci szellemét. A holdtavi tündér is távozóra fogja, búcsúajándékként a legnagyobb vigasz ígéretével, azzal, melyet csak a halál adhat az élőknek.
A hang forrását keresve kapja fel fejét, de hamar rájön az odabenn szól. És egyáltalán nem ijesztő. Szélsőséges érzelmek között hánykolódva lassan már sírna, a haragot felváltó megkönnyebbüléstől, örömtől, és Mestere bemutatkozásától. Megszólalni sem tud, még gondolatait annyira összpontosítani sem, hogy üdvözölje Sa'argathotot, amit mégis érezhet felőle Mestere az a határtalan hála, az odaadó, ráhagyatkozó szeretet oly mértéke melyre csak egy kisgyermek képes. Végre visszakapta mindazt, ami neki jár. Apát, Anyát, családot, otthon. És itt elsötétül a világ.
Álmában játszott, másokkal, sokakkal, ismerősökkel, és idegenekkel. Sikongattak, ő pedig nevetett. És ez jó volt. Fogócskáztak, bújócskáztak, és akit elkapott az vérét adta. És aki vérét adta, az már igazán a barátja volt. És barátokkal lehet csak jókat játszódni.
Végül a boszorkány hangja vet véget a képeknek, halkan nevet fel, mint a kisgyerek, ki tudja már lebukott, pedig szeretne még kizsarolni csak pár perc szunyókát az ágyban. A kérésre azonban felül, és éberen pislog Fortelinre. A tükröt kapva csodálja új szemeit, majd körülnézve keresi babáit, mindketten meg vannak, mindketten hasonlóan változtak.
Kérdése pedig lenne ezer, elsőként, hogy mikor láthatja apját. De megérti, ő elfoglalt, így hát segíteni kell neki, hogy minél több terhet vehessen le válláról, és mielőbbire kerüljön a találkozás időpontja.*
-Mi a mi dolgunk?
*Már csak ez maradt tisztázatlan, és új apja is erre utalt, egy feladatra, valami játékra.*
//Halotti beszéd//
*Nem is akarta egyedül behörpinteni az egészet, az nagyon udvariatlan lenne.*
-Ti nem kértek?
*Kedveskedik gyorsan kicsit, pláne, hogy Dern kifejezetten szomjasan hörög. De úgy fest a felnőttek itt sem szörpöznek.*
-Köszönöm.
*Veszi át a poharat vigyorogva, és kóstol bele az italba egyből. Nem olyan, mint amiket eddig ivott, de finom, édes.*
-Nagyon jó
*Kezdi dicsérni, mert így illik, meg amúgy is az, mondana még valamit, az látszik rajta, de angyali pofijára hirtelen valami düh, harag ül ki, és mered a távolba mérgesen szorítva a poharat kezében. Hiszen őt átverték! Becsapták, magára hagyták, és bántották. Sokan. Sok féle módon. És soha, soha nem volt senki, ki megvédte volna, csak a tudata mélyén rejtőző árnyak, a nem is létezők. Most valahogy egy felnőtt értelmével fogja fel ennek teljes mélységét, és szomorú, igazságtalan mivoltát. Ettől haragja óhatatlanul növekszik, még halkan nem roppan a pohár kezében. Ez az a pillanat, mikor tekintetét újra Fortelinre emeli, immár tisztán látva a nő valóját. Az első, eddig az egyetlen, ki jót tett vele, nem hazudott, és valóban szívén viselheti sorsát. Dern ugyan csak egy játékszer, de tetszetős, mozgó, parancsokat teljesítő játékbaba, így kap egy széles vigyort, melyben több a gonoszság, mint a gyermeki báj. És a továbbiak? Megbüntetni mindenkit. Mindenkit, aki ellen volt, aki nem segített, bosszút állni, a lehető legkegyetlenebb módon. Most végre semmivé foszlik Vina, a huncut kis kobold, örökségül hagyva furmányos, gonosz tréfáit, és elköszön szépen Giervin, a lovag, átruházva vakbuzgó kitartását, harci szellemét. A holdtavi tündér is távozóra fogja, búcsúajándékként a legnagyobb vigasz ígéretével, azzal, melyet csak a halál adhat az élőknek.
A hang forrását keresve kapja fel fejét, de hamar rájön az odabenn szól. És egyáltalán nem ijesztő. Szélsőséges érzelmek között hánykolódva lassan már sírna, a haragot felváltó megkönnyebbüléstől, örömtől, és Mestere bemutatkozásától. Megszólalni sem tud, még gondolatait annyira összpontosítani sem, hogy üdvözölje Sa'argathotot, amit mégis érezhet felőle Mestere az a határtalan hála, az odaadó, ráhagyatkozó szeretet oly mértéke melyre csak egy kisgyermek képes. Végre visszakapta mindazt, ami neki jár. Apát, Anyát, családot, otthon. És itt elsötétül a világ.
Álmában játszott, másokkal, sokakkal, ismerősökkel, és idegenekkel. Sikongattak, ő pedig nevetett. És ez jó volt. Fogócskáztak, bújócskáztak, és akit elkapott az vérét adta. És aki vérét adta, az már igazán a barátja volt. És barátokkal lehet csak jókat játszódni.
Végül a boszorkány hangja vet véget a képeknek, halkan nevet fel, mint a kisgyerek, ki tudja már lebukott, pedig szeretne még kizsarolni csak pár perc szunyókát az ágyban. A kérésre azonban felül, és éberen pislog Fortelinre. A tükröt kapva csodálja új szemeit, majd körülnézve keresi babáit, mindketten meg vannak, mindketten hasonlóan változtak.
Kérdése pedig lenne ezer, elsőként, hogy mikor láthatja apját. De megérti, ő elfoglalt, így hát segíteni kell neki, hogy minél több terhet vehessen le válláról, és mielőbbire kerüljön a találkozás időpontja.*
-Mi a mi dolgunk?
*Már csak ez maradt tisztázatlan, és új apja is erre utalt, egy feladatra, valami játékra.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:32:22
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:32:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Egy külső szemlélődő azt hihetné, hogy tulajdonképpen minden egyes fának nekimegy, ami az útjába akad. Valamilyen szinten igaz is, ám most már egyre sűrűbben érzi úgy, hogy kezdi irányítása alá vonni a manőverezést. Egy: egyre ritkábban csücsül le egy ellökődés után. Kettő: ezek az ellökődések egyre tovább tartanak, és már nem csak a lökés tartja mozgásban. Kezd rájönni, hogy az új fizikai törvények nem feltétlenül ellene vannak, csak meg kell tanulnia kihasználni őket. Például, hogy lehet ezt a „csúszós” légteret kihasználni. Nem többről szól, mint ha előredőlsz, akkor ugye előre is akarsz esni. viszont előre is mozogsz vele együtt, és a sebesség mégsem enged pofára esni. Vagy valami ilyesmi, igazából nem azt nézi, hogy így kellene-e, hanem hogy ez működik. Így, gyalogsebességgel, megtanul lebegve közlekedni. Nem megy tökéletesen, de lesz alkalma gyakorolni, másképp már nem tud amúgy sem közlekedni ilyen hatékonyan. Meg a Grombarba vezető út is egész hosszú lesz. Nem csak hosszú, most is az. Meg eddig is az volt, már jelentős részt megtett belőle. Így lebeg hát Grombar felé, vagy lökődik, ha esetleg eltanyálna, ám fákat kerülgetni, meg fel-le emelkedni minden dombon, egy jó gyakorló terep, és nem is igen fogja vissza magát, hiszen az eséstől nem kell félnie. Egyre inkább élvezi, mintha valami új sportot talált volna fel. Az irányt meg tudja, érzi, mert hívják, szükség van rá, és ez a hívás egyértelmű irányt mutat. A fák magasodnak, az erdő sötétedik, és egyszer csak, mintha a fák mögül előtoppanna, hopp, Grombar kastély. Az egész helynek van egy annyira lenyűgöző árnyas hangulata, a köddel, meg a hulla csenddel, mindenfelé emberi, és egyéb faji eredetű szervek, és testrészek, itt egy tartalmát lassan bugyborékoltató bélrendszer, amott egy átszúrt kéz, mely úgy esett, mintha valaki csak úgy állította volna, hogy integetni látsszon, és így tovább. Nem egy nagy szám, de őt egészen lenyűgözi a látvány. Még a dögevők sem járnak már erre. Sajnos nincs bőre, hogy a libáéhoz hasonlatossá váljon, és beleborzongani sem tud, de azért sóhajt egyet. Itthon van. Biztonságban, ahol nyugodtan lehet megfigyelni, terveket szövögetni, és felkészülni az utálatos eleven lények ellen, hogy annál hatékonyabban, és alattomosabban sújthassanak le rájuk. A sóhajtásról jut eszébe, hogy ez az első hang, amit eddig kiadott. Így hát megpróbálkozik a „hahó” kimondásával, ám a hangja mintha nem belőle, hanem mélyebbről jönne fel, egy másodperc-töredék, mire felerősödik, mélyebben, és egy kicsit visszhangosabban búg, ennyi érthető most belőle:*
- Aaaóóó!
*Ám tovább nem is próbálkozik. Ráér később. Most csak megközelíti ezt a barátságos épületet, és gyönyörködik a hely szépségében.*
//Halotti beszéd//
*Egy külső szemlélődő azt hihetné, hogy tulajdonképpen minden egyes fának nekimegy, ami az útjába akad. Valamilyen szinten igaz is, ám most már egyre sűrűbben érzi úgy, hogy kezdi irányítása alá vonni a manőverezést. Egy: egyre ritkábban csücsül le egy ellökődés után. Kettő: ezek az ellökődések egyre tovább tartanak, és már nem csak a lökés tartja mozgásban. Kezd rájönni, hogy az új fizikai törvények nem feltétlenül ellene vannak, csak meg kell tanulnia kihasználni őket. Például, hogy lehet ezt a „csúszós” légteret kihasználni. Nem többről szól, mint ha előredőlsz, akkor ugye előre is akarsz esni. viszont előre is mozogsz vele együtt, és a sebesség mégsem enged pofára esni. Vagy valami ilyesmi, igazából nem azt nézi, hogy így kellene-e, hanem hogy ez működik. Így, gyalogsebességgel, megtanul lebegve közlekedni. Nem megy tökéletesen, de lesz alkalma gyakorolni, másképp már nem tud amúgy sem közlekedni ilyen hatékonyan. Meg a Grombarba vezető út is egész hosszú lesz. Nem csak hosszú, most is az. Meg eddig is az volt, már jelentős részt megtett belőle. Így lebeg hát Grombar felé, vagy lökődik, ha esetleg eltanyálna, ám fákat kerülgetni, meg fel-le emelkedni minden dombon, egy jó gyakorló terep, és nem is igen fogja vissza magát, hiszen az eséstől nem kell félnie. Egyre inkább élvezi, mintha valami új sportot talált volna fel. Az irányt meg tudja, érzi, mert hívják, szükség van rá, és ez a hívás egyértelmű irányt mutat. A fák magasodnak, az erdő sötétedik, és egyszer csak, mintha a fák mögül előtoppanna, hopp, Grombar kastély. Az egész helynek van egy annyira lenyűgöző árnyas hangulata, a köddel, meg a hulla csenddel, mindenfelé emberi, és egyéb faji eredetű szervek, és testrészek, itt egy tartalmát lassan bugyborékoltató bélrendszer, amott egy átszúrt kéz, mely úgy esett, mintha valaki csak úgy állította volna, hogy integetni látsszon, és így tovább. Nem egy nagy szám, de őt egészen lenyűgözi a látvány. Még a dögevők sem járnak már erre. Sajnos nincs bőre, hogy a libáéhoz hasonlatossá váljon, és beleborzongani sem tud, de azért sóhajt egyet. Itthon van. Biztonságban, ahol nyugodtan lehet megfigyelni, terveket szövögetni, és felkészülni az utálatos eleven lények ellen, hogy annál hatékonyabban, és alattomosabban sújthassanak le rájuk. A sóhajtásról jut eszébe, hogy ez az első hang, amit eddig kiadott. Így hát megpróbálkozik a „hahó” kimondásával, ám a hangja mintha nem belőle, hanem mélyebbről jönne fel, egy másodperc-töredék, mire felerősödik, mélyebben, és egy kicsit visszhangosabban búg, ennyi érthető most belőle:*
- Aaaóóó!
*Ám tovább nem is próbálkozik. Ráér később. Most csak megközelíti ezt a barátságos épületet, és gyönyörködik a hely szépségében.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 16:30:25
Üzenet elküldve: 2016-07-12 16:30:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
-Akár még az is megeshet Gigi.
*Simogatja meg saját arcát a rusnya halott.*
-Jó bizony. Ha van kedved, majd megmutatom neked is, hogy miket szoktunk csinálni.
*Nevet fel sátánian, de persze lehet, hogy szegény csak így tud.*
-Nem keserű. Ez édes, egy kicsiny sós utóízzel.
*Biztosítja a lányt, majd jön a zombi bemutatása, és a lány elugrik a főzetért, amire a halott nő majdhogynem elájul keringés nélkül is.*
-Csak óvatosan aranyom, ne idd meg az egészet egyszerre!
*Kap fel egy poharat, melyet már több tíz éve biztosan nem használtak, kifújja, vagy inkább hörgi belőle a port, megtörli egyik foszló rongydarabjával, és az asztalra teszi. A monoton holtról így meg is feledkezve.*
-Kezdetnek elég ennyi, aztán majd még ihatsz, ha kérsz.
*Látszik rajta, hogy lassan elege lesz a színjátszásból, és miközben Gigi a szörpöt issza végig rámeredve figyel.*
-Na?
*Kérdezi, amint felhajtotta a lányka az amúgy tényleg édes italt. Azonban, mint a méreg, úgy járja át testét a furcsa itóka, lemerevedik egy percre, miközben az új anyag szétárad testében. Haragot érez, és hirtelen tisztulni kezd neki minden.
Látja, hogy Fortelin mennyire magasztos, de most nem csak, mint egy öreg nő, hanem, mint csapatának, igen, a romlást elhozóknak egy oszlopos, öreg, és neki sokat tanítani tudó tagja. Látja maga mellett a közrendű holtat. Bizony, ő csak egy báb, ezt most már Gigi is tudja. Gigi, akiben hirtelen harag ébred az élők irányába. Gyermekségével nem végzett, azonban most nem az az ártatlan, jó szándékkal megáldott gyermek, hanem hirtelen belülről feltör benne az, aki az utcán elveri a kisebbeket, és durcásan, emelt orral jár fel és alá. A rossz gyerek. Megspékelve azzal, hogy tudja, egy dolga van. Játszani. Méghozzá egy olyan játékot, melynek végén elpusztul a világ.*
~Üdvözlégy gyermekem!~
*Szólal meg egy hang.*
~Elfogadtad a véremet, így most már hozzám tartozol. Én vagyok a Mestered, az Apád, az Anyád. Én vagyok Sa'argathot. Játékot adok neked, feladatot, aminek a végén mindenki olyan lesz, mint te, meg én.~
*Magyarázza komolyan. Valahol Gigi fejében egy hang, miközben a világ elsötétül. Majd jó sokáig nem is lát semmit, képszakadás. Álmok, és gondolatok arról, hogy mit is fog tenni, ha felkel. Hogyan fogja megmutatni a világnak, hogy ki is ő valójában, az új, és most már egyértelműen az igazi Gigi.*
-Felkeltél, ne tagadd.
*Jegyzi meg egy hang aztán ébredőben. Egyértelmű, az őt ezzel az új léttel megáldó boszorkányé.*
-Gigi, nyisd ki a szemed! Köszöntelek!
*Húzódik most már igazán boszorkányos vigyorra szája.*
-Én leszek az, aki vezet téged, míg a Mester nem ér rá.
*Itt kicsi szünetet tart, majd apró főhajtást intéz Gigi irányába.*
-A Mester lánya lettél. Ez egyben áldás, és kötelez is téged. Nézz a tükörbe.
*Valamikor hálószoba lehetett ez, azonban mára már csak por és pentagrammák díszítik mindenhol vérrel kenve. Igen vérrel. Vérrel, mi oly jó, ha ki van ontva. És Fortelin most egy tükröt tart Gigi elé. A sapka stimmel, a babapofi is, sőt, majdnem minden. Csak ajkai lettek cseresznye pirosak, és szemei is. Babái is vele vannak.*
-Van kérdésed? Dolgom lenne...
*Néz most már a tettetett türelmet és negédességet elhagyva a lányra. Mert hát bizonyára van neki, de tényleg van jobb dolga is egy ilyen fontos banyának, mint a Démon játékszereinek pátyolgatása.*
//Halotti beszéd//
-Akár még az is megeshet Gigi.
*Simogatja meg saját arcát a rusnya halott.*
-Jó bizony. Ha van kedved, majd megmutatom neked is, hogy miket szoktunk csinálni.
*Nevet fel sátánian, de persze lehet, hogy szegény csak így tud.*
-Nem keserű. Ez édes, egy kicsiny sós utóízzel.
*Biztosítja a lányt, majd jön a zombi bemutatása, és a lány elugrik a főzetért, amire a halott nő majdhogynem elájul keringés nélkül is.*
-Csak óvatosan aranyom, ne idd meg az egészet egyszerre!
*Kap fel egy poharat, melyet már több tíz éve biztosan nem használtak, kifújja, vagy inkább hörgi belőle a port, megtörli egyik foszló rongydarabjával, és az asztalra teszi. A monoton holtról így meg is feledkezve.*
-Kezdetnek elég ennyi, aztán majd még ihatsz, ha kérsz.
*Látszik rajta, hogy lassan elege lesz a színjátszásból, és miközben Gigi a szörpöt issza végig rámeredve figyel.*
-Na?
*Kérdezi, amint felhajtotta a lányka az amúgy tényleg édes italt. Azonban, mint a méreg, úgy járja át testét a furcsa itóka, lemerevedik egy percre, miközben az új anyag szétárad testében. Haragot érez, és hirtelen tisztulni kezd neki minden.
Látja, hogy Fortelin mennyire magasztos, de most nem csak, mint egy öreg nő, hanem, mint csapatának, igen, a romlást elhozóknak egy oszlopos, öreg, és neki sokat tanítani tudó tagja. Látja maga mellett a közrendű holtat. Bizony, ő csak egy báb, ezt most már Gigi is tudja. Gigi, akiben hirtelen harag ébred az élők irányába. Gyermekségével nem végzett, azonban most nem az az ártatlan, jó szándékkal megáldott gyermek, hanem hirtelen belülről feltör benne az, aki az utcán elveri a kisebbeket, és durcásan, emelt orral jár fel és alá. A rossz gyerek. Megspékelve azzal, hogy tudja, egy dolga van. Játszani. Méghozzá egy olyan játékot, melynek végén elpusztul a világ.*
~Üdvözlégy gyermekem!~
*Szólal meg egy hang.*
~Elfogadtad a véremet, így most már hozzám tartozol. Én vagyok a Mestered, az Apád, az Anyád. Én vagyok Sa'argathot. Játékot adok neked, feladatot, aminek a végén mindenki olyan lesz, mint te, meg én.~
*Magyarázza komolyan. Valahol Gigi fejében egy hang, miközben a világ elsötétül. Majd jó sokáig nem is lát semmit, képszakadás. Álmok, és gondolatok arról, hogy mit is fog tenni, ha felkel. Hogyan fogja megmutatni a világnak, hogy ki is ő valójában, az új, és most már egyértelműen az igazi Gigi.*
-Felkeltél, ne tagadd.
*Jegyzi meg egy hang aztán ébredőben. Egyértelmű, az őt ezzel az új léttel megáldó boszorkányé.*
-Gigi, nyisd ki a szemed! Köszöntelek!
*Húzódik most már igazán boszorkányos vigyorra szája.*
-Én leszek az, aki vezet téged, míg a Mester nem ér rá.
*Itt kicsi szünetet tart, majd apró főhajtást intéz Gigi irányába.*
-A Mester lánya lettél. Ez egyben áldás, és kötelez is téged. Nézz a tükörbe.
*Valamikor hálószoba lehetett ez, azonban mára már csak por és pentagrammák díszítik mindenhol vérrel kenve. Igen vérrel. Vérrel, mi oly jó, ha ki van ontva. És Fortelin most egy tükröt tart Gigi elé. A sapka stimmel, a babapofi is, sőt, majdnem minden. Csak ajkai lettek cseresznye pirosak, és szemei is. Babái is vele vannak.*
-Van kérdésed? Dolgom lenne...
*Néz most már a tettetett türelmet és negédességet elhagyva a lányra. Mert hát bizonyára van neki, de tényleg van jobb dolga is egy ilyen fontos banyának, mint a Démon játékszereinek pátyolgatása.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:50:25
Üzenet elküldve: 2016-07-12 11:50:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Fintorogva húzza el száját az őrök gonoszsága hallatán, ezzel együtt egyre jobban sajnálja a szegény nőt.*
-Majd akkor tudod mit csinálunk? A főnök hazakísér engem, és cserébe Nivere néni ad neki a ruháiból. Neki sok ruhája van.
*Véleménye szerint ez egy remek ötlet, ahhoz pedig még túl kicsi, hogy átlássa, őt a kezdetben befogadó család végleg magára hagyta.*
-Jó lehet nektek.
*Mosolyog fel teli pofival a banyára, némi irigység, ha van is hangjában, nem arra irányult megjegyzése, pusztán csak azt akarja hangsúlyozni ez az összetartás többet ér a szép ruháknál. ő például lemondana a kis kék sapkáról, csak Kipp itt legyen vele újra. De úgyis megtalálja, mindig megtalálja.*
-Tényleg?
*Kapja fel hirtelen tekintetét a boszira. Mert a szörpöt nagyon szereti, és azt is, ha békén hagyják, de nem teljesen hülye, így kételkedik még picit.*
-De ez nem olyan szörp igaz, mint a keserű főzet, amit ha megiszok nagy, és erős leszek, aztán másnap reggel is csak ugyanakkora vagyok? Meg mint a csodafésű, amivel ha mindennap megfésülöm a hajam, akkor elijednek a fejbefurkók, mert az se igaz.
*Rázza is meg fejecskéjét a nyomatékosítás kedvéért, és halkabban, bizalmasabb információkat megosztva folytatja.*
-Tudom, egyszer egy hatig nem fésültem, és nem is fúrtak a fejembe semmit se.
*A felnőtteknek bizony szokása hazudni.*
-Nem félek.
*Közli igen bátran, korához illően. Amúgy aludni se akar.*
-Örülök.
*Reagálja le a bemutatkozást, és közvetít szavaival egybehangzó érzelmeket.*
-A barátnőmtől kaptam Alciont, Pihét meg Marja nénitől. Ő a szegénynegyedben lakik, és meghalt a kisfia. Már régen. És nekem adta a ruhát, meg a babát. Meg sokszor enni is.
*Nagy locsogásában észre sem vette, hogy megtorpannak, azt is csak szavai végén, hogy valaki figyeli őket. Leginkább a hörgésből. Ijedt tekintettel pislog a jövevényre, kissé a boszi mögé húzódva, de hamar megnyugszik vendéglátóját hallva.*
-Szia Dern.
*Halkan súg fel Fortelinnek.*
-És most nagyon fáj neki? Beteg?
*Mert úgy tűnik, mintha a nyelvkivágáson kívül egyéb problémái is lennének. Szegény.*
-Talán pihennie kellene, meg gyógyteát innia.
*Azért biztos nagyon kedves Dern is, hisz nem törődve saját rosszullétével máris igyekszik Gigit kiszolgálni.*
-Hagyd csak!
*Térül ki nagy bátran a banya mellől, csapja le babáit az asztalra, és beelőzve az élőholtat viszi saját maga a piros löttyöt a nőhöz, majd mászik fel a székre.*
-Igen, meg.
*Biccent akkorát, hogy a bojt majd le esik sapkájáról, még ajkát is megnyalja kissé, felkészülve az imádott édes italra.*
//Halotti beszéd//
*Fintorogva húzza el száját az őrök gonoszsága hallatán, ezzel együtt egyre jobban sajnálja a szegény nőt.*
-Majd akkor tudod mit csinálunk? A főnök hazakísér engem, és cserébe Nivere néni ad neki a ruháiból. Neki sok ruhája van.
*Véleménye szerint ez egy remek ötlet, ahhoz pedig még túl kicsi, hogy átlássa, őt a kezdetben befogadó család végleg magára hagyta.*
-Jó lehet nektek.
*Mosolyog fel teli pofival a banyára, némi irigység, ha van is hangjában, nem arra irányult megjegyzése, pusztán csak azt akarja hangsúlyozni ez az összetartás többet ér a szép ruháknál. ő például lemondana a kis kék sapkáról, csak Kipp itt legyen vele újra. De úgyis megtalálja, mindig megtalálja.*
-Tényleg?
*Kapja fel hirtelen tekintetét a boszira. Mert a szörpöt nagyon szereti, és azt is, ha békén hagyják, de nem teljesen hülye, így kételkedik még picit.*
-De ez nem olyan szörp igaz, mint a keserű főzet, amit ha megiszok nagy, és erős leszek, aztán másnap reggel is csak ugyanakkora vagyok? Meg mint a csodafésű, amivel ha mindennap megfésülöm a hajam, akkor elijednek a fejbefurkók, mert az se igaz.
*Rázza is meg fejecskéjét a nyomatékosítás kedvéért, és halkabban, bizalmasabb információkat megosztva folytatja.*
-Tudom, egyszer egy hatig nem fésültem, és nem is fúrtak a fejembe semmit se.
*A felnőtteknek bizony szokása hazudni.*
-Nem félek.
*Közli igen bátran, korához illően. Amúgy aludni se akar.*
-Örülök.
*Reagálja le a bemutatkozást, és közvetít szavaival egybehangzó érzelmeket.*
-A barátnőmtől kaptam Alciont, Pihét meg Marja nénitől. Ő a szegénynegyedben lakik, és meghalt a kisfia. Már régen. És nekem adta a ruhát, meg a babát. Meg sokszor enni is.
*Nagy locsogásában észre sem vette, hogy megtorpannak, azt is csak szavai végén, hogy valaki figyeli őket. Leginkább a hörgésből. Ijedt tekintettel pislog a jövevényre, kissé a boszi mögé húzódva, de hamar megnyugszik vendéglátóját hallva.*
-Szia Dern.
*Halkan súg fel Fortelinnek.*
-És most nagyon fáj neki? Beteg?
*Mert úgy tűnik, mintha a nyelvkivágáson kívül egyéb problémái is lennének. Szegény.*
-Talán pihennie kellene, meg gyógyteát innia.
*Azért biztos nagyon kedves Dern is, hisz nem törődve saját rosszullétével máris igyekszik Gigit kiszolgálni.*
-Hagyd csak!
*Térül ki nagy bátran a banya mellől, csapja le babáit az asztalra, és beelőzve az élőholtat viszi saját maga a piros löttyöt a nőhöz, majd mászik fel a székre.*
-Igen, meg.
*Biccent akkorát, hogy a bojt majd le esik sapkájáról, még ajkát is megnyalja kissé, felkészülve az imádott édes italra.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:57:06
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:57:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*A furcsa rémség nem szontyolodik el annyira.*
-Igen, igen, csak az őrök nem engednek be, tudod kedves. Pont azért, amilyen vagyok, de így hogy szépüljek?
A Főnök már ígérte nekem viszont, hogy elmegy a földekre. Azt mondta szerez nekem valami jó kis fonalat, abból meg lehet ruha.
*Cseveg egy keveset még. Talán száz éve nem beszélt ennyit.*
-Kegyetlenek.
*Mormolja magában fejét ingatva.*
-Mi itt...
*Picit gondolkodik hogyan is fogalmazzon.*
-Halálunk után is összetartó banda vagyunk, a Főnök soha nem engedné, hogy valakit elhagyjunk, kivéve persze, ha gonoszkodik velünk.
*Magyarázza az élőholt seregek szerveződését a gyermekek nyelvén.*
-Ha gondolod... Nem tudom hogy állsz a szörpikkel. Éppen ma főztem egyet, amitől a csúnyaságok nem bántják azt, aki megissza. Nem kell félni tőlük, csak bátorság picinyem.
*Itt leesik egy csomócska haj a fejéről, ő annyira nem veszi észre, éppen az ajtót tárja fel a repedezett csempézetű, homályosan bevilágított, de legalább nem ködös folyosórészbe. A kis járat kihalt. Balra az első ajtón azonban nagy fény, ömlik ki. Ide lépnek be.*
-Én Fortelin vagyok. A becenevem Idéző.
*Remélhetőleg a lány nem érdeklődik sokat, mert akkor nagyon okosat kell kitalálnia.*
-Szép babáid vannak. Olyan... ennivalóan aranyosak.
*Mondja szinte szárazon, majd hirtelen megáll, ugyanis az apró, valamikor cselédétkezde helyére berendezett kotyvasztó szobácskában tartózkodik egy zombi. Olyan jó kis beesett vállú, foszladozó, agyatlan, hörgő fajta, nem az az okosabb féle, mint Fortelin. Rá is néz Gigire, és hörögve, darabosan indul meg.*
-Ő itt... Dern.
*Hebegi a banya.*
-Ő is... koldus volt. Azért hörög ennyire, mert kivágták a nyelvét, mikor nagyon éhesen enni akart lopni.
*Magyarázata még önmagát is elégedettséggel tölti el.*
-Dern, hozz Giginek egy kis szörpit!
*Mutat a különleges kotyvasztó berendezések végén álló mélyvöröses italra, mire a zombi arra kezd döcögni. Maga a banya pedig egy szekrényhez lép, és kutatni kezd.*
-Itt nincs kenyerünk. Le kell majd mennünk érte a pincébe. Megiszod itt a szörpidet? Megvárom.
*Húz ki két széket az asztalnál.*
//Halotti beszéd//
*A furcsa rémség nem szontyolodik el annyira.*
-Igen, igen, csak az őrök nem engednek be, tudod kedves. Pont azért, amilyen vagyok, de így hogy szépüljek?
A Főnök már ígérte nekem viszont, hogy elmegy a földekre. Azt mondta szerez nekem valami jó kis fonalat, abból meg lehet ruha.
*Cseveg egy keveset még. Talán száz éve nem beszélt ennyit.*
-Kegyetlenek.
*Mormolja magában fejét ingatva.*
-Mi itt...
*Picit gondolkodik hogyan is fogalmazzon.*
-Halálunk után is összetartó banda vagyunk, a Főnök soha nem engedné, hogy valakit elhagyjunk, kivéve persze, ha gonoszkodik velünk.
*Magyarázza az élőholt seregek szerveződését a gyermekek nyelvén.*
-Ha gondolod... Nem tudom hogy állsz a szörpikkel. Éppen ma főztem egyet, amitől a csúnyaságok nem bántják azt, aki megissza. Nem kell félni tőlük, csak bátorság picinyem.
*Itt leesik egy csomócska haj a fejéről, ő annyira nem veszi észre, éppen az ajtót tárja fel a repedezett csempézetű, homályosan bevilágított, de legalább nem ködös folyosórészbe. A kis járat kihalt. Balra az első ajtón azonban nagy fény, ömlik ki. Ide lépnek be.*
-Én Fortelin vagyok. A becenevem Idéző.
*Remélhetőleg a lány nem érdeklődik sokat, mert akkor nagyon okosat kell kitalálnia.*
-Szép babáid vannak. Olyan... ennivalóan aranyosak.
*Mondja szinte szárazon, majd hirtelen megáll, ugyanis az apró, valamikor cselédétkezde helyére berendezett kotyvasztó szobácskában tartózkodik egy zombi. Olyan jó kis beesett vállú, foszladozó, agyatlan, hörgő fajta, nem az az okosabb féle, mint Fortelin. Rá is néz Gigire, és hörögve, darabosan indul meg.*
-Ő itt... Dern.
*Hebegi a banya.*
-Ő is... koldus volt. Azért hörög ennyire, mert kivágták a nyelvét, mikor nagyon éhesen enni akart lopni.
*Magyarázata még önmagát is elégedettséggel tölti el.*
-Dern, hozz Giginek egy kis szörpit!
*Mutat a különleges kotyvasztó berendezések végén álló mélyvöröses italra, mire a zombi arra kezd döcögni. Maga a banya pedig egy szekrényhez lép, és kutatni kezd.*
-Itt nincs kenyerünk. Le kell majd mennünk érte a pincébe. Megiszod itt a szörpidet? Megvárom.
*Húz ki két széket az asztalnál.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:33:11
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:33:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Sok koldust ismer, ez az árva, szegénynegyedi gyermekek sorsa, és sok közöttük nagyon büdös, persze illetlenség lenne ezt felhozni.*
-Ó. *Sajnálja máris a ruhacsere miatt a nőt.* A városban vannak szép boltok, meg szabók. Tudom, onnan jövök.
*Fecseg máris, bátorságát visszanyerve, segítőkészen. Azért elkeserítő, hogy ilyen messzire került hazulról, biggyeszti is le csalódottan ajkait.*
-Lehet nem Malomságnak hívják, valami hasonló.
*Vet reménykedő pillantásokat a banyára, csak egyszer hallotta a majorság kifejezést, ennyi ragadt meg belőle.*
-Nivere néni a vezetője, és mi ott laktunk nála Kippel, de az hazudta nem így hívják. Már Kipp, mert ők ilyen gazdagok, és a gazdagok nem szeretik a mi szegény neveinket. Aztán elköltöztek, és engem ott hagytak, már rég.
*Az legalább vigasszal tölti el, hogy van itt egy gazda, aki segíthet.*
-És el is kísérne? Mert sok csúnyaság van az erdőben. Azt hiszem, feldarabolt emberek. És Alcion fél tőlük.
*Mutatja előre a nevezett rongybabát, a piros madzag hajút, nem a sárgát. Természetesen Gigi nem fél, amíg nem kell újra közel menni a leszakadt karhoz.
Engedelmesen követi a kedves régi koldust, bizony elfáradt, tényleg ráférne némi pihenés. A Malomság meg úgysem megy sehová. És ha az elmúlt hónapokban nem hiányolta családja, talán nem ma fogja elkezdeni.*
-Hívhatsz Giginek.
*Vált egyből tegezésre önkéntelenül is.*
-Ő meg Pihe.
*Mutatja be még triójuk fennmaradó harmadik tagját.*
-Neked mi a neved? És mi lesz vacsorára?
*Követi készségesen a banyát, immár merészen fecsegve.*
-Nem eszem ám sokat, egy kis kenyérvég is elég.
*Lassan saját kék kötött sapkáját is megenné, olyan éhes, de azt nagybátyjától kapta, ez pedig visszatartó erő.*
//Halotti beszéd//
*Sok koldust ismer, ez az árva, szegénynegyedi gyermekek sorsa, és sok közöttük nagyon büdös, persze illetlenség lenne ezt felhozni.*
-Ó. *Sajnálja máris a ruhacsere miatt a nőt.* A városban vannak szép boltok, meg szabók. Tudom, onnan jövök.
*Fecseg máris, bátorságát visszanyerve, segítőkészen. Azért elkeserítő, hogy ilyen messzire került hazulról, biggyeszti is le csalódottan ajkait.*
-Lehet nem Malomságnak hívják, valami hasonló.
*Vet reménykedő pillantásokat a banyára, csak egyszer hallotta a majorság kifejezést, ennyi ragadt meg belőle.*
-Nivere néni a vezetője, és mi ott laktunk nála Kippel, de az hazudta nem így hívják. Már Kipp, mert ők ilyen gazdagok, és a gazdagok nem szeretik a mi szegény neveinket. Aztán elköltöztek, és engem ott hagytak, már rég.
*Az legalább vigasszal tölti el, hogy van itt egy gazda, aki segíthet.*
-És el is kísérne? Mert sok csúnyaság van az erdőben. Azt hiszem, feldarabolt emberek. És Alcion fél tőlük.
*Mutatja előre a nevezett rongybabát, a piros madzag hajút, nem a sárgát. Természetesen Gigi nem fél, amíg nem kell újra közel menni a leszakadt karhoz.
Engedelmesen követi a kedves régi koldust, bizony elfáradt, tényleg ráférne némi pihenés. A Malomság meg úgysem megy sehová. És ha az elmúlt hónapokban nem hiányolta családja, talán nem ma fogja elkezdeni.*
-Hívhatsz Giginek.
*Vált egyből tegezésre önkéntelenül is.*
-Ő meg Pihe.
*Mutatja be még triójuk fennmaradó harmadik tagját.*
-Neked mi a neved? És mi lesz vacsorára?
*Követi készségesen a banyát, immár merészen fecsegve.*
-Nem eszem ám sokat, egy kis kenyérvég is elég.
*Lassan saját kék kötött sapkáját is megenné, olyan éhes, de azt nagybátyjától kapta, ez pedig visszatartó erő.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:06:49
Üzenet elküldve: 2016-07-12 10:06:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*A "néni" recsegő csontokkal guggol le, és emeli hosszú ujját, mely karomban végződik óvatosan a lány állához, hogy felemelhesse, közben azért duruzsolva hörög.*
-Valamikor koldus voltam, de most új, sokkal szebb munkám van. Csak a ruháimat nem tudtam lecserélni.
*Ha Gigi felnőtt lenne biztosan kihallaná az önundort a hangból, de így gyerekként viszont nem igazán tudja elképzelni, hogy valaki rosszul lehetne önmagától.*
-Ó, a malomság... Nem hallottam még róla, pedig egy napi járásra mindent ismerek itt.
*Hangja negédes, már amennyire egy aszott hullából kijövő bűzös és surrogó beszédlég tud negédes lenni.*
-Gyere be, olyan nagy a köd itt kint, és ma már úgysem tudsz messzire jutni.
*Mutat a kastély kissé romos, de még fedéllel zárt részére. Valahol innen nem messze van is egy ajtóm amit Gigi ugyan nem láthat, de ez a furcsa nő tudja, hogy ott van.*
-A Főnököm úgyis szívesen fogadja az eltévelyedett utazókat... Szívesen mutat nekik utat, és sok utat csak ő ismer...
*Állítja be a kastély jelenlegi tulaját, mint valami hobbi térképész és túravezető.*
-Itt álomra hajthatod a fejed egy időre akár, majd felkeltünk idejében.
*Simogatja meg az apró pofit, és feláll.*
-Jöjj gyermekem!
//Halotti beszéd//
*A "néni" recsegő csontokkal guggol le, és emeli hosszú ujját, mely karomban végződik óvatosan a lány állához, hogy felemelhesse, közben azért duruzsolva hörög.*
-Valamikor koldus voltam, de most új, sokkal szebb munkám van. Csak a ruháimat nem tudtam lecserélni.
*Ha Gigi felnőtt lenne biztosan kihallaná az önundort a hangból, de így gyerekként viszont nem igazán tudja elképzelni, hogy valaki rosszul lehetne önmagától.*
-Ó, a malomság... Nem hallottam még róla, pedig egy napi járásra mindent ismerek itt.
*Hangja negédes, már amennyire egy aszott hullából kijövő bűzös és surrogó beszédlég tud negédes lenni.*
-Gyere be, olyan nagy a köd itt kint, és ma már úgysem tudsz messzire jutni.
*Mutat a kastély kissé romos, de még fedéllel zárt részére. Valahol innen nem messze van is egy ajtóm amit Gigi ugyan nem láthat, de ez a furcsa nő tudja, hogy ott van.*
-A Főnököm úgyis szívesen fogadja az eltévelyedett utazókat... Szívesen mutat nekik utat, és sok utat csak ő ismer...
*Állítja be a kastély jelenlegi tulaját, mint valami hobbi térképész és túravezető.*
-Itt álomra hajthatod a fejed egy időre akár, majd felkeltünk idejében.
*Simogatja meg az apró pofit, és feláll.*
-Jöjj gyermekem!
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:45:19
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:45:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
*Egyre inkább fél, így egyre erősebben öleli magához rongybabáit. A talaj természetesnek ható akadályait még egészen jól viselné, de mikor egy emberi végtagban botlik meg, esik hasra, majd szemrevételezi azt utólag, miként a környező ijesztő tereptárgyakat is akkor hangos sikolyt hallatva, már sírva kezd hátrálni, rohanni, épp a kastély felé. Hangos szipogását pusztán az ijedtség fojtja belé, mikor megszólítják.*
-Csókolom.
*Kezdi a szokásos, igen udvarias módon, ezúttal kifejezetten reszkető hanggal.*
-Én a malomságot kere. *Szakad belé a szó, és tottyan sikoltva fenekére az érkező félelmetestől. Megszeppenve vizsgálgatja az alul öltözött, furcsa nőt, rémisztő, hát hogyne lenne az. Holott kedvesen szólt hozzá. Korából adódóan gyorsan ítél, és nem a láthatók alapján. Egy magára maradt nyolcéves igazán nem lehet válogatós, ha felnőtt társaságot, védelmet keres.*
-Koldusnak tetszik lenni? Bántották?
*Változatlanul a földön ülve reméli, hogy nem. Bár sokan bántanak koldusokat, ezt tudja. És azok bizony még attól sem riadnak vissza, hogy kicsi lányoknak, esetenként rongybabáknak ártsanak.*
//Halotti beszéd//
*Egyre inkább fél, így egyre erősebben öleli magához rongybabáit. A talaj természetesnek ható akadályait még egészen jól viselné, de mikor egy emberi végtagban botlik meg, esik hasra, majd szemrevételezi azt utólag, miként a környező ijesztő tereptárgyakat is akkor hangos sikolyt hallatva, már sírva kezd hátrálni, rohanni, épp a kastély felé. Hangos szipogását pusztán az ijedtség fojtja belé, mikor megszólítják.*
-Csókolom.
*Kezdi a szokásos, igen udvarias módon, ezúttal kifejezetten reszkető hanggal.*
-Én a malomságot kere. *Szakad belé a szó, és tottyan sikoltva fenekére az érkező félelmetestől. Megszeppenve vizsgálgatja az alul öltözött, furcsa nőt, rémisztő, hát hogyne lenne az. Holott kedvesen szólt hozzá. Korából adódóan gyorsan ítél, és nem a láthatók alapján. Egy magára maradt nyolcéves igazán nem lehet válogatós, ha felnőtt társaságot, védelmet keres.*
-Koldusnak tetszik lenni? Bántották?
*Változatlanul a földön ülve reméli, hogy nem. Bár sokan bántanak koldusokat, ezt tudja. És azok bizony még attól sem riadnak vissza, hogy kicsi lányoknak, esetenként rongybabáknak ártsanak.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:24:32
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:24:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Aprócska teremtés egy ekkora ködös részen. Ami ráadásul igen kihaltnak tűnik. Elég furcsa egy helyzet. Néha felbukkan egy-egy fából kinövö göcsört, de ez még azért nem minden. Sok másik buktató is van. Például kezek, csontok, bélkupacok. Érdekes, még a férgek se igazán lepik el a kupacokat.
Pihe és Alcion csendben remegni és pityeregni kezdenek a látványtól, már úgy, ahogy egy ilyen kicsi lány képzeletében ezt meg tudják tenni.
A köd pedig csak kavarog. Olyannyira, hogy Gigi már csak azt veszi észre, hogy egy romos kastély tövében álldogál.*
-Szia pici lány!
*Szól egy hang fentről. Amikor a köd kissé kevésbé sűrűn fordul egyet, felsejlik egy még épen maradt erkélyen, vagy annak valami leharcolt testvérén kibámuló nőalak. Ruha ugyan igen kevés és szakadt van rajta, kezében pedig embermagas botot tart.*
-Mit keres egy ilyen kis pinduri teremtés erre?
*Hörög tovább fentről, majd minden figyelmeztetés nélkül leugrik két emelet magasról, és a szokásos "szuperhős landolással" talajt fogva tápászkodik fel.
Bőrét valószínűleg itt nem a nap, hanem a rothadás barnította, és Gigit kifejezetten emlékeztetni tudja a gonosz, szikár nőalakokra, akiket éltében eddig látott, csak azoknak nem recsegtek az aszalt barackra hasonlító melleik, mint ennek, a példánynak, akinek ruhája ott már eloszlott.
Vörös szemeivel választ vár. Ajkain pedig a ragadozó macskák játékos vigyora pihen.*
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
*Aprócska teremtés egy ekkora ködös részen. Ami ráadásul igen kihaltnak tűnik. Elég furcsa egy helyzet. Néha felbukkan egy-egy fából kinövö göcsört, de ez még azért nem minden. Sok másik buktató is van. Például kezek, csontok, bélkupacok. Érdekes, még a férgek se igazán lepik el a kupacokat.
Pihe és Alcion csendben remegni és pityeregni kezdenek a látványtól, már úgy, ahogy egy ilyen kicsi lány képzeletében ezt meg tudják tenni.
A köd pedig csak kavarog. Olyannyira, hogy Gigi már csak azt veszi észre, hogy egy romos kastély tövében álldogál.*
-Szia pici lány!
*Szól egy hang fentről. Amikor a köd kissé kevésbé sűrűn fordul egyet, felsejlik egy még épen maradt erkélyen, vagy annak valami leharcolt testvérén kibámuló nőalak. Ruha ugyan igen kevés és szakadt van rajta, kezében pedig embermagas botot tart.*
-Mit keres egy ilyen kis pinduri teremtés erre?
*Hörög tovább fentről, majd minden figyelmeztetés nélkül leugrik két emelet magasról, és a szokásos "szuperhős landolással" talajt fogva tápászkodik fel.
Bőrét valószínűleg itt nem a nap, hanem a rothadás barnította, és Gigit kifejezetten emlékeztetni tudja a gonosz, szikár nőalakokra, akiket éltében eddig látott, csak azoknak nem recsegtek az aszalt barackra hasonlító melleik, mint ennek, a példánynak, akinek ruhája ott már eloszlott.
Vörös szemeivel választ vár. Ajkain pedig a ragadozó macskák játékos vigyora pihen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258