Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-14 22:57:39
Üzenet elküldve: 2016-08-14 22:57:39
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
//Árnybábos ébredése//
*A magához térés... Mint a feltámadása volt. Csak persze jóval gyorsabb ütemben. Önkéntelenül a mellette lévő nyíl felé nyúl, persze üres levegőként markolászva azt. Meg a felállás, fura módon, most sikerül. Mintha már természetes lenne a számára ez a létforma. A nyíl mellette, a mester szemben, oldalt pedig a kislány még mindig rohamot kapott epilepsziásként fetreng és vonaglik, ami mosolyt csal az arcára. Valószínű ő is ugyanolyan felemelő pusztításról, és halálról álmodozhat... Közben a mester egy kérdést szegez neki. Számára egyértelmű a válasz! Hiszen milyen magasztos választás a mágia mindenható tudománya, amellyel talán mindarra képes lesz, amit most álmában vitt véghez, talán még többre is!*
- Az akahatlanok feletti ihányítást választom!
*Mondja kétkedés nélkül. És ezzel eldöntetett. Ugráltathatja a zombikat. Jó lesz. Közben kap egy új nevet.*
- Áhnybábos! *Visszhangozza, mintha csak ízlelgetné. Életében lehet nem tetszett volna neki. Egykét sör után talán még nevetségesen is hangzott volna. De az egy másik világ volt, másik létezés, amire már úgysem emlékszik, és a szellemlét eddigi életérzése alapján pedig tökéletesen passzol is. Ha pedig nem elég félelmetes egyeseknek, majd ő maga fogja azzá tenni. És akkor nem lesz az a tudatmódosító dózis, ami nevetésre sarkallná őket, ha meghallják ezt a nevet!*
- Nagyszehű név, nagyszehű ehő. Igyekszem hászolgálni!
*Hajt fejet. Ezután is csak várja a fejleményeket.*
//Halotti beszéd//
//Árnybábos ébredése//
*A magához térés... Mint a feltámadása volt. Csak persze jóval gyorsabb ütemben. Önkéntelenül a mellette lévő nyíl felé nyúl, persze üres levegőként markolászva azt. Meg a felállás, fura módon, most sikerül. Mintha már természetes lenne a számára ez a létforma. A nyíl mellette, a mester szemben, oldalt pedig a kislány még mindig rohamot kapott epilepsziásként fetreng és vonaglik, ami mosolyt csal az arcára. Valószínű ő is ugyanolyan felemelő pusztításról, és halálról álmodozhat... Közben a mester egy kérdést szegez neki. Számára egyértelmű a válasz! Hiszen milyen magasztos választás a mágia mindenható tudománya, amellyel talán mindarra képes lesz, amit most álmában vitt véghez, talán még többre is!*
- Az akahatlanok feletti ihányítást választom!
*Mondja kétkedés nélkül. És ezzel eldöntetett. Ugráltathatja a zombikat. Jó lesz. Közben kap egy új nevet.*
- Áhnybábos! *Visszhangozza, mintha csak ízlelgetné. Életében lehet nem tetszett volna neki. Egykét sör után talán még nevetségesen is hangzott volna. De az egy másik világ volt, másik létezés, amire már úgysem emlékszik, és a szellemlét eddigi életérzése alapján pedig tökéletesen passzol is. Ha pedig nem elég félelmetes egyeseknek, majd ő maga fogja azzá tenni. És akkor nem lesz az a tudatmódosító dózis, ami nevetésre sarkallná őket, ha meghallják ezt a nevet!*
- Nagyszehű név, nagyszehű ehő. Igyekszem hászolgálni!
*Hajt fejet. Ezután is csak várja a fejleményeket.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:32:03
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:32:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Kriegsen//
*Még az egész drámai távozós történet előtt Sa'argathot észreveszi Kriegsen zavart tekintetét.*
-A frontra akarsz menni netán?
*Kezd bele a dolgokba.*
-Vagy mire számítottál? A háborút már megnyertem, de ha gondolod, akkor statisztálhatsz benne.
*Közli az amúgy nagyképű mondandóját olyan hidegen, szárazon, és természetesen, hogy szinte tényleg hihetően hangzanak.*
-Ha meg nem, akkor mi olyan nehéz?
*Picit szünetet tart.*
-Fogod magad, elhajózol a szigetre. Neve nincs, csak alakja, meg az élők valami tűzhányó néven is ismerik, aztán odamész, megkeresed azt a boszit, aki odaláncolja a barátomat, felcsinálod, megölöd, vagy elfogatod. aztán elhozod a csalódott Kertészt ide. Mi nem világos?
*Mindezt olyan negédes mosollyal adja elő, mintha valami anyák napi verset szavalna. Már ha van anyja. Az még milyen ronda lehet.*
*Végül a ló keresése. Nos... a paci... hát... szóval az agyatlan holtak elég hamar "megtérítették". Néhol kilóg a bordája, de a szeme vörösen izzik. Az összhatás drámai, a nyihogása még inkább. De egy fix, most má boldogan barátkozik a furcsa lényekkel, akik csak hörögve húzódnak el a tündér elől is, aki így felpattanhat a nyeregbe. Ott észre is veheti, hogy a sebesség meg a puhaság némileg megcsappant, nyilván a strapabíró képesség javára. Na meg az abrak sem kérdés innentől. Irány tehát a Kikötő, ahogyan a Mester is parancsolta.*
//Kriegsen//
*Még az egész drámai távozós történet előtt Sa'argathot észreveszi Kriegsen zavart tekintetét.*
-A frontra akarsz menni netán?
*Kezd bele a dolgokba.*
-Vagy mire számítottál? A háborút már megnyertem, de ha gondolod, akkor statisztálhatsz benne.
*Közli az amúgy nagyképű mondandóját olyan hidegen, szárazon, és természetesen, hogy szinte tényleg hihetően hangzanak.*
-Ha meg nem, akkor mi olyan nehéz?
*Picit szünetet tart.*
-Fogod magad, elhajózol a szigetre. Neve nincs, csak alakja, meg az élők valami tűzhányó néven is ismerik, aztán odamész, megkeresed azt a boszit, aki odaláncolja a barátomat, felcsinálod, megölöd, vagy elfogatod. aztán elhozod a csalódott Kertészt ide. Mi nem világos?
*Mindezt olyan negédes mosollyal adja elő, mintha valami anyák napi verset szavalna. Már ha van anyja. Az még milyen ronda lehet.*
*Végül a ló keresése. Nos... a paci... hát... szóval az agyatlan holtak elég hamar "megtérítették". Néhol kilóg a bordája, de a szeme vörösen izzik. Az összhatás drámai, a nyihogása még inkább. De egy fix, most má boldogan barátkozik a furcsa lényekkel, akik csak hörögve húzódnak el a tündér elől is, aki így felpattanhat a nyeregbe. Ott észre is veheti, hogy a sebesség meg a puhaság némileg megcsappant, nyilván a strapabíró képesség javára. Na meg az abrak sem kérdés innentől. Irány tehát a Kikötő, ahogyan a Mester is parancsolta.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-14 09:01:41
Üzenet elküldve: 2016-08-14 09:01:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Iszonyúan zavaros egy történet. Valahogy nagyon nem így képzelte a világ leghatalmasabb démonát.*
~ Kertész úr???? ~
*Sandán néz a kék szeműre. Nem biztos benne hogy a jó démonnal kötött alkut.*
~ Ez lökött ~
*Hallgatja, hallgatja, de egyre értelmetlenebb az egész.*
~ Polip alakú sziget? Hajóval, délkeletre? ~
*Meggyőződése volt hogy a világ leghatalmasabb démona háborúra készül. Amon Ruadh alatt reguláris katonai alakulatok táboroznak, nem is kevesen. És akkor ő elmegy boszorkányra vadászni..*
~ Egyébként is, ha boszorkány, nem velünk kéne lennie? ~
*Végül bólint, megértette a feladatot, bár a szerény véleménye az hogy marhaság az egész. A kő működésének magyarázata pedig legjobb esetben is homályos. Nem igazán érti, mit meg hogy kéne tenni, de hát, ha nincs más opció akkor elmegy a szigetre. Megkeresni a Kertészt.
Amennyiben végeztek, felkapja ingét, s elindul megkeresni a hátast, van egy sanda gyanúja arról hogy kb. három mérföldet gyalogolhat mire meglesz. De csak nem indulhat gyalog a Kikötőbe.*
*Iszonyúan zavaros egy történet. Valahogy nagyon nem így képzelte a világ leghatalmasabb démonát.*
~ Kertész úr???? ~
*Sandán néz a kék szeműre. Nem biztos benne hogy a jó démonnal kötött alkut.*
~ Ez lökött ~
*Hallgatja, hallgatja, de egyre értelmetlenebb az egész.*
~ Polip alakú sziget? Hajóval, délkeletre? ~
*Meggyőződése volt hogy a világ leghatalmasabb démona háborúra készül. Amon Ruadh alatt reguláris katonai alakulatok táboroznak, nem is kevesen. És akkor ő elmegy boszorkányra vadászni..*
~ Egyébként is, ha boszorkány, nem velünk kéne lennie? ~
*Végül bólint, megértette a feladatot, bár a szerény véleménye az hogy marhaság az egész. A kő működésének magyarázata pedig legjobb esetben is homályos. Nem igazán érti, mit meg hogy kéne tenni, de hát, ha nincs más opció akkor elmegy a szigetre. Megkeresni a Kertészt.
Amennyiben végeztek, felkapja ingét, s elindul megkeresni a hátast, van egy sanda gyanúja arról hogy kb. három mérföldet gyalogolhat mire meglesz. De csak nem indulhat gyalog a Kikötőbe.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-13 16:12:45
Üzenet elküldve: 2016-08-13 16:12:45
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Furcsa egy hely, és furcsa egy érzés. Ismét az erdőben, egy úton, előtte katonák, fegyveres, hatalmas férfiak, most mind csak élelem, játékszer. És bármit megtehet, akármit! De ő csak játszani akar.
Végig tekintve magán öltözéke olyan, mint egy igezi kis hercegkisasszonyé, hófehér, csipkés ruhácska, libbenő, térdi érő szoknyával. Elméjében még a butácska gyermekdal, mit talán elkezdett. Most szökkenve, ugrándozva folytatja.*
-Egy, kettő, Apu érted jő.
*Síron túli a hang, mégis valahogy megkapó, az élők bőre borsódzik, valahogy muszáj megállni, megfordulva ráfigyelni.*
-Három, négy, óvatos légy.
*Közeledik ugrándozva a dalocska ritmusára. Miközben az élelem megbabonázott mozdulatlanságban figyeli.*
-Öt, hat, fegyver nem óvhat.
*Érkezik egészen közel, és kacagva táncolja körbe a katonákat.*
-Hét, nyolc, ébren forgolódsz.
*Mozdulnak meg most azok, mintha tekintetüket képtelenek lennének elvonni a kicsiről, követik mozgását, valóban forgolódva.*
-Kilenc, tíz, álmodban se bízz.
*Cövekel le végre előttük, földöntúli, megnyugtató mosollyal, és egyetlen kérdéssel.*
-Akartok játszani?
*Akarnak, bármit, és mindet akarnak, amit csak a kislány.*
-Te, és te.
*Mutat a két legközelebb állóra.*
-Ti lesztek a királynői testőrségem. Ti pedig többiek.
*Hajol most oldalra, ki az egyik testőr mögül a maradék tíz felé.*
-Ti vagytok a sárkányok, és szörnyek!
*Pördül körbe nevetve.*
-Akkor harc!
*Adja ki a vezényszót, és csillogó tekintettel, jelentős élvezettel szemléli, ahogy a megbűvölt csapat egymást mészárolja, olykor hangosan sikkantva saját párosnak figyelmeztető szavakat.*
-Vigyázz! Tűzet okád! Egy faág! Mögötted! Veremcsapda!
*És minden egyes szavára jelenik meg az említett dolog, az ellenséget akadályozva. Így a tűz mely feltörik egy katona torkából nem csak saját magát emészti el, de egy másik szörny társát is. A faág a murgalócot csapja homlokon, a hátulról jövő támadás elől félrelépő hős helyett pedig az ádáz szírka szívébe fúródik a kard, így a verembe sem a testőrség tagja zuhan, hanem a gonosz perlik. A maradék levágást tapsikolva nyugtázza, majd egy kidőlt farönkre állva fel szól hősies övéihez.*
-Szépen küzdöttetek. Add a kardod hősöm.
*Veszi át a fegyvert az engedelmes harcostól.*
-Most térdeljetek le. Én, Gigi tündérkirálykisasszony, lovaggá ütlek titeket!
*Jelenti ki igen ünnepélyes hangon, ám a kard nem a katonák vállát érinti, nyakukra sújt le, oda, hol a vér lüktetve zubog ereikben.
Majd kacagva dobja el a fegyvert, hogy lakmározhasson az immár patakokban ömlő rőt folyadékból.
De itt újabb váltás, és immár megszokott öltözékében ácsorog egy sötét helyen. Egy láda, pusztán ez minden, mit ott lát. Nem ijesztő, egyáltalán nem, mintha apja arcát formázná a teteje. Ajándék lesz! Egyértelmű. Fut hát oda, a gyermekek sürgető izgalmával, és veszélyt nem is sejtve emeli ki az abban rejlő új játékot? Nem.
Lángokat tart keze, narancsszínben izzó tűzgömböt, mely meleg ugyan, de őt nem égeti. Félelmetes, pusztító, de őt nem bántja. És senki mást sem, ki hozzá közel áll. Vigasz lehet ez, egy régi tűzért. Vagy jele annak, hogy végleg szakíthat egy nagy félelmével, s többé nincs mitől rettegjen? Nem derül ki, hisz változik a hely újra.
Magasan van, de ez nem riasztja, ahogy az új feladat, és a távolság sem. Hiszen ő tündérkirálykisasszony! Pillant végig magán, és valóban, újra a szépséges ruhácska, kiegészülve erős szárnyakkal, melyek a rejtekhely bejáratához vezetik.
Itt persze durcásan kell tudomásul venni, hogy nem juthat be oly könnyedén.*
-Nem éri!
*Kiált fel nyűgösen.*
-Te csalsz!
*És dobbant haragosan.
Persze nem gond, ha ő nem mehet be, az ellenséget kell kicsalogassa. gondol erősen a tűzre, melyet a kriptában kapott, majd nyújtja ki karját a bunker felé, és koncentrál annak falaira. Ha minden igaz, és jól csinálja, odabenn elviselhetetlen forróság lesz csakhamar, mely vagy kiüldözi Apu ellenségét, vagy porhanyósra főzi.
Akár hogy is a dolog vége tűzhalál. Gigi pedig újra Atyja hangját hallja, ki megjutalmazná dicső tetteiért. De nehéz a kérdés, hisz neki már mindene meg van, mire csak vágyott, hisz ő csak családot akart mindig is. Így áll, vállát vonogatva, s semmi nem jut eszébe. Talán Apa nevetése most elismerő?
És már egy sereg tagjaként vonul, nem harcol, csak szavakkal segíti sajátjait, ahogy tette azt a katonák ellen is, követi a többieket, és táplálkozik az élők utolsó pillanatiból. Majd mikor már mindent vér borít érkezik az élők hőse, harsány kacagásra sarkallva a kislányt. Jéggel? A tűz ellen? A felnőttek olykor nagyon buták.
Majd fény, fájdalmas, és egy ismeretlen óriás, ismeretlen hanggal, mondja ki azt, mitől minden gyermek egyből dacos lesz.*
-De én még nem akarok aludni! Játszani akarok!
*Üvölt az istenség arcába, igazi, kis hisztis fúriaként. Dobbant, és toporzékol, majd a legocsmányabb fegyvernemet választja, melyet csak felnőttekkel szemben lehet. Fordít hátat, fűzi össze karjai mellkasa előtt durcásan.*
-Te nem parancsolsz nekem!
*És talán csak a véletlen műve, de ebben benne az egyetlen mondatban benne rejtezik minden istenség legnagyobb félelme, a "nem hiszek benned" is. A felejtés átka, a névtelenségbe süllyedés.
Hogy Apu ilyen cselre gondolt-e azt nem tudja. A harag oly annyira elborította, hogy nem is igazán figyelt a segítő hangra. Merészen fordított hátat a zsarnoknak, nem számolva a hátba támadás veszélyével, azzal a biztos tudatban, hogy márpedig ez a valami nem létezik számára, mert azért se fog neki szót fogadni, róla tudomást venni.*
//Halotti beszéd//
*Furcsa egy hely, és furcsa egy érzés. Ismét az erdőben, egy úton, előtte katonák, fegyveres, hatalmas férfiak, most mind csak élelem, játékszer. És bármit megtehet, akármit! De ő csak játszani akar.
Végig tekintve magán öltözéke olyan, mint egy igezi kis hercegkisasszonyé, hófehér, csipkés ruhácska, libbenő, térdi érő szoknyával. Elméjében még a butácska gyermekdal, mit talán elkezdett. Most szökkenve, ugrándozva folytatja.*
-Egy, kettő, Apu érted jő.
*Síron túli a hang, mégis valahogy megkapó, az élők bőre borsódzik, valahogy muszáj megállni, megfordulva ráfigyelni.*
-Három, négy, óvatos légy.
*Közeledik ugrándozva a dalocska ritmusára. Miközben az élelem megbabonázott mozdulatlanságban figyeli.*
-Öt, hat, fegyver nem óvhat.
*Érkezik egészen közel, és kacagva táncolja körbe a katonákat.*
-Hét, nyolc, ébren forgolódsz.
*Mozdulnak meg most azok, mintha tekintetüket képtelenek lennének elvonni a kicsiről, követik mozgását, valóban forgolódva.*
-Kilenc, tíz, álmodban se bízz.
*Cövekel le végre előttük, földöntúli, megnyugtató mosollyal, és egyetlen kérdéssel.*
-Akartok játszani?
*Akarnak, bármit, és mindet akarnak, amit csak a kislány.*
-Te, és te.
*Mutat a két legközelebb állóra.*
-Ti lesztek a királynői testőrségem. Ti pedig többiek.
*Hajol most oldalra, ki az egyik testőr mögül a maradék tíz felé.*
-Ti vagytok a sárkányok, és szörnyek!
*Pördül körbe nevetve.*
-Akkor harc!
*Adja ki a vezényszót, és csillogó tekintettel, jelentős élvezettel szemléli, ahogy a megbűvölt csapat egymást mészárolja, olykor hangosan sikkantva saját párosnak figyelmeztető szavakat.*
-Vigyázz! Tűzet okád! Egy faág! Mögötted! Veremcsapda!
*És minden egyes szavára jelenik meg az említett dolog, az ellenséget akadályozva. Így a tűz mely feltörik egy katona torkából nem csak saját magát emészti el, de egy másik szörny társát is. A faág a murgalócot csapja homlokon, a hátulról jövő támadás elől félrelépő hős helyett pedig az ádáz szírka szívébe fúródik a kard, így a verembe sem a testőrség tagja zuhan, hanem a gonosz perlik. A maradék levágást tapsikolva nyugtázza, majd egy kidőlt farönkre állva fel szól hősies övéihez.*
-Szépen küzdöttetek. Add a kardod hősöm.
*Veszi át a fegyvert az engedelmes harcostól.*
-Most térdeljetek le. Én, Gigi tündérkirálykisasszony, lovaggá ütlek titeket!
*Jelenti ki igen ünnepélyes hangon, ám a kard nem a katonák vállát érinti, nyakukra sújt le, oda, hol a vér lüktetve zubog ereikben.
Majd kacagva dobja el a fegyvert, hogy lakmározhasson az immár patakokban ömlő rőt folyadékból.
De itt újabb váltás, és immár megszokott öltözékében ácsorog egy sötét helyen. Egy láda, pusztán ez minden, mit ott lát. Nem ijesztő, egyáltalán nem, mintha apja arcát formázná a teteje. Ajándék lesz! Egyértelmű. Fut hát oda, a gyermekek sürgető izgalmával, és veszélyt nem is sejtve emeli ki az abban rejlő új játékot? Nem.
Lángokat tart keze, narancsszínben izzó tűzgömböt, mely meleg ugyan, de őt nem égeti. Félelmetes, pusztító, de őt nem bántja. És senki mást sem, ki hozzá közel áll. Vigasz lehet ez, egy régi tűzért. Vagy jele annak, hogy végleg szakíthat egy nagy félelmével, s többé nincs mitől rettegjen? Nem derül ki, hisz változik a hely újra.
Magasan van, de ez nem riasztja, ahogy az új feladat, és a távolság sem. Hiszen ő tündérkirálykisasszony! Pillant végig magán, és valóban, újra a szépséges ruhácska, kiegészülve erős szárnyakkal, melyek a rejtekhely bejáratához vezetik.
Itt persze durcásan kell tudomásul venni, hogy nem juthat be oly könnyedén.*
-Nem éri!
*Kiált fel nyűgösen.*
-Te csalsz!
*És dobbant haragosan.
Persze nem gond, ha ő nem mehet be, az ellenséget kell kicsalogassa. gondol erősen a tűzre, melyet a kriptában kapott, majd nyújtja ki karját a bunker felé, és koncentrál annak falaira. Ha minden igaz, és jól csinálja, odabenn elviselhetetlen forróság lesz csakhamar, mely vagy kiüldözi Apu ellenségét, vagy porhanyósra főzi.
Akár hogy is a dolog vége tűzhalál. Gigi pedig újra Atyja hangját hallja, ki megjutalmazná dicső tetteiért. De nehéz a kérdés, hisz neki már mindene meg van, mire csak vágyott, hisz ő csak családot akart mindig is. Így áll, vállát vonogatva, s semmi nem jut eszébe. Talán Apa nevetése most elismerő?
És már egy sereg tagjaként vonul, nem harcol, csak szavakkal segíti sajátjait, ahogy tette azt a katonák ellen is, követi a többieket, és táplálkozik az élők utolsó pillanatiból. Majd mikor már mindent vér borít érkezik az élők hőse, harsány kacagásra sarkallva a kislányt. Jéggel? A tűz ellen? A felnőttek olykor nagyon buták.
Majd fény, fájdalmas, és egy ismeretlen óriás, ismeretlen hanggal, mondja ki azt, mitől minden gyermek egyből dacos lesz.*
-De én még nem akarok aludni! Játszani akarok!
*Üvölt az istenség arcába, igazi, kis hisztis fúriaként. Dobbant, és toporzékol, majd a legocsmányabb fegyvernemet választja, melyet csak felnőttekkel szemben lehet. Fordít hátat, fűzi össze karjai mellkasa előtt durcásan.*
-Te nem parancsolsz nekem!
*És talán csak a véletlen műve, de ebben benne az egyetlen mondatban benne rejtezik minden istenség legnagyobb félelme, a "nem hiszek benned" is. A felejtés átka, a névtelenségbe süllyedés.
Hogy Apu ilyen cselre gondolt-e azt nem tudja. A harag oly annyira elborította, hogy nem is igazán figyelt a segítő hangra. Merészen fordított hátat a zsarnoknak, nem számolva a hátba támadás veszélyével, azzal a biztos tudatban, hogy márpedig ez a valami nem létezik számára, mert azért se fog neki szót fogadni, róla tudomást venni.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-11 13:09:45
Üzenet elküldve: 2016-08-11 13:09:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
-Helyes.
*Vigyorog fogak nélkül a kopasz, szikár corpus.*
-Na most, hogy a formaságokkal megvagyunk.
*Hátradől, sóhajt, és rápillant a kolosszra maga mellett, aki még mindig térdel.*
-Feladatot kapsz.
*Kezd bele a beszédbe.*
-Van innen nem messze egy sziget.
*Hangja flegma, mintha lekicsinylően beszélne.*
-Ott lakik egy ismerősöm.
*Kezd bele a mesébe.*
-Ez a kertész úr régen a barátom volt. Csak aztán jött valami kis fruska és elcsavarta a fejét. A te dolgod az lesz, hogy... Ezt a nőt valahogy eltávolítsd a színről, mert jó lenne, ha a barátságunk újra a régi lenne.
*Itt pici szünetet tart, majd határozottabb szinte kiabáló, dühös hangon folytatja.*
-Öld meg, érd el, hogy megcsalja, ejtsd foglyul, csúfítsd el, mindegy, találd fel magad!
*Szemeiből a lángok homlokáig csapnak. Végül egy kissé lehiggad.*
-Mit adok én neked, hogy el tudd ezt érni? Nos, először is, tudnod kell, hogy egy polip alakú szigeten lakoznak, egy napnyi hajózásra délkeletre. Másodszor, az asszony... hát, boszorka hírében áll, ezt használd fel ellene.
Harmadszor az a kis kavics, amit a mellkasodba ékeltem... lesz az útravalód. Én csak az Orgyilkosok leplének hívom.
Képes vagy rá, hogy eltűnj bárki szeme elől. A követ pedig a kín táplálja. Etesd hát, és hű szolgálatot tesz neked.
Ne feledd el, ha valamit nem tudsz megcsinálni végeztesd el a nálad ostobábbakkal.
*Zárja beszédét, és elkezd sétálgatni arra, ahonnan jött*
-Jaj... a jutalmadat majdnem elfelejtettem.
*Fordul vissza pár méterre a ködbeli láthatár széléről. Kezében egy apró rózsaszín valami csillan, és gonoszul, hátborzongatóan röhögve olvad bele a sötétbe, ahova kolosszus szolgája szótlanul, dübögve követi.*
//Letrion//
*A szellem végül kizuhan a látomásokból, ahol minden úgy történt, ahogyan tervezte. Amint lelki szemei kinyílnak láthatja, hogy mellette egy nyíl, szemben vele pedig a Mester ül izzó szemeivel az asztal mögött.*
-Üdvözöllek szellem.
*Dörgi ő maga. Letrion amúgy láthatja közben, hogy Gigi továbbra is mellette vonaglik.*
-Túlestél a beavatásod utolsó részén.
*Illeszti össze ujjait álla előtt.*
-Mivel kegyes urad vagyok, így választást ajánlok neked.
*Ezzel két ujját tartja fel.*
-Vagy seregeim mágusainak titkába avatlak be, hogy az ő akaratuk meghosszabbítása lehess szellem, vagy a közeledben megtalálható Akaratlanoknak adhatsz célpontot, ha ujjaddal kijelölöd nekik. Persze ezek a lények tökéletlenek, viszont sokan vannak.
*Tárja szét a karját, és a válasznak megfelelően igét fog mormolni, miután Letrion érteni fogja, hogy hogyan lehet elérnie a Mester által felvázolt hatást.
S végül Sa'argathot újra emeli kezét.*
-Gyermekem, most, hogy szolgám lettél neved nem méltó hozzád többé, ezért újat kapsz tőlem, mely kifejezi lényed nemességét. Rettegjenek hát mostantól az Árnybábos névtől!
*Közli ünnepélyesen az új nevet.*
-Hamarosan feladatot is kaptok, de ehhez meg kell várnunk a többi szolgámat.
*Dől hátra még nem megjelölve azt, hogy mi lesz Letrion, avagy új nevén az Árnybábos dolga a maradék időben.*
-Helyes.
*Vigyorog fogak nélkül a kopasz, szikár corpus.*
-Na most, hogy a formaságokkal megvagyunk.
*Hátradől, sóhajt, és rápillant a kolosszra maga mellett, aki még mindig térdel.*
-Feladatot kapsz.
*Kezd bele a beszédbe.*
-Van innen nem messze egy sziget.
*Hangja flegma, mintha lekicsinylően beszélne.*
-Ott lakik egy ismerősöm.
*Kezd bele a mesébe.*
-Ez a kertész úr régen a barátom volt. Csak aztán jött valami kis fruska és elcsavarta a fejét. A te dolgod az lesz, hogy... Ezt a nőt valahogy eltávolítsd a színről, mert jó lenne, ha a barátságunk újra a régi lenne.
*Itt pici szünetet tart, majd határozottabb szinte kiabáló, dühös hangon folytatja.*
-Öld meg, érd el, hogy megcsalja, ejtsd foglyul, csúfítsd el, mindegy, találd fel magad!
*Szemeiből a lángok homlokáig csapnak. Végül egy kissé lehiggad.*
-Mit adok én neked, hogy el tudd ezt érni? Nos, először is, tudnod kell, hogy egy polip alakú szigeten lakoznak, egy napnyi hajózásra délkeletre. Másodszor, az asszony... hát, boszorka hírében áll, ezt használd fel ellene.
Harmadszor az a kis kavics, amit a mellkasodba ékeltem... lesz az útravalód. Én csak az Orgyilkosok leplének hívom.
Képes vagy rá, hogy eltűnj bárki szeme elől. A követ pedig a kín táplálja. Etesd hát, és hű szolgálatot tesz neked.
Ne feledd el, ha valamit nem tudsz megcsinálni végeztesd el a nálad ostobábbakkal.
*Zárja beszédét, és elkezd sétálgatni arra, ahonnan jött*
-Jaj... a jutalmadat majdnem elfelejtettem.
*Fordul vissza pár méterre a ködbeli láthatár széléről. Kezében egy apró rózsaszín valami csillan, és gonoszul, hátborzongatóan röhögve olvad bele a sötétbe, ahova kolosszus szolgája szótlanul, dübögve követi.*
//Letrion//
*A szellem végül kizuhan a látomásokból, ahol minden úgy történt, ahogyan tervezte. Amint lelki szemei kinyílnak láthatja, hogy mellette egy nyíl, szemben vele pedig a Mester ül izzó szemeivel az asztal mögött.*
-Üdvözöllek szellem.
*Dörgi ő maga. Letrion amúgy láthatja közben, hogy Gigi továbbra is mellette vonaglik.*
-Túlestél a beavatásod utolsó részén.
*Illeszti össze ujjait álla előtt.*
-Mivel kegyes urad vagyok, így választást ajánlok neked.
*Ezzel két ujját tartja fel.*
-Vagy seregeim mágusainak titkába avatlak be, hogy az ő akaratuk meghosszabbítása lehess szellem, vagy a közeledben megtalálható Akaratlanoknak adhatsz célpontot, ha ujjaddal kijelölöd nekik. Persze ezek a lények tökéletlenek, viszont sokan vannak.
*Tárja szét a karját, és a válasznak megfelelően igét fog mormolni, miután Letrion érteni fogja, hogy hogyan lehet elérnie a Mester által felvázolt hatást.
S végül Sa'argathot újra emeli kezét.*
-Gyermekem, most, hogy szolgám lettél neved nem méltó hozzád többé, ezért újat kapsz tőlem, mely kifejezi lényed nemességét. Rettegjenek hát mostantól az Árnybábos névtől!
*Közli ünnepélyesen az új nevet.*
-Hamarosan feladatot is kaptok, de ehhez meg kell várnunk a többi szolgámat.
*Dől hátra még nem megjelölve azt, hogy mi lesz Letrion, avagy új nevén az Árnybábos dolga a maradék időben.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-07 20:52:39
Üzenet elküldve: 2016-08-07 20:52:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*A rum olyasmi ami még mindig ízlik neki, mondjuk a rum nem él, de az élők világához tartozik. Nem tudja befejezni a gondolatsort - pedig az igen filozófiai magasságokkal kecsegtető volt - ugyanis a démon bömböl, s őt valami éteri a földre rántja.*
~ Csodás ~
*Ha lenne nyelve szitkozódna, de mivel nincs, csak cinikus arccal kiköp egy adag földet. S ha újra ő rendelkezik afölött mikor állhat fel, úgy fél térdre emelkedik, ahogy attól a bizonyos " nagy legénytől " látta.
Nem olyan ostoba ő, kezdi összerakni a képet. Itt a kék szemű a főnök, és az van amit ő mond, különben megy a levesbe a tündér. Következésképp nem árt vele jóban lenni.*
~ Vissza szerzem a hangom ~
*Fogalmazza meg fejben első célját, ugyanis ez olyasmi amihez gyengéd szálak fűzik, másfelől pedig biztos benne hogy a démon képes vissza adni neki azt amit elvett.
A távolabbi tervek? Ne rohanjunk még annyira előre. Lesz olyan is, efelől nincs kétsége, a világ legnagyobb rossz fiújának vélhetően van még pár piszkos trükk a tarsolyában amit elleshet.
A gyűrűt ajkához érinti, ha jól sejti ez a tiszteletadás jele. Ha nem, akkor megint megy a földre elmélkedni. El vannak itt ők. Mester és tanítványa. Hozzájuk képest a birkózószakkör elbújhat a sarokban.
Na de, most hogy túl vannak a formalitáson. Ledobja fehér ingét, s megtapogatja a követ, mely mellkasában van, vagyis, inkább bele van ékelődve.
Továbbra sincs meggyőződve a tényről hogy ez a kis obszidián izé iszonyú, és rettenetes gyilkost faragott volna belőle. Szóval miután megtapintotta a követ, újfent kérdőn néz a démonra. Talán most több információhoz jut, mint az első alkalommal.*
*A rum olyasmi ami még mindig ízlik neki, mondjuk a rum nem él, de az élők világához tartozik. Nem tudja befejezni a gondolatsort - pedig az igen filozófiai magasságokkal kecsegtető volt - ugyanis a démon bömböl, s őt valami éteri a földre rántja.*
~ Csodás ~
*Ha lenne nyelve szitkozódna, de mivel nincs, csak cinikus arccal kiköp egy adag földet. S ha újra ő rendelkezik afölött mikor állhat fel, úgy fél térdre emelkedik, ahogy attól a bizonyos " nagy legénytől " látta.
Nem olyan ostoba ő, kezdi összerakni a képet. Itt a kék szemű a főnök, és az van amit ő mond, különben megy a levesbe a tündér. Következésképp nem árt vele jóban lenni.*
~ Vissza szerzem a hangom ~
*Fogalmazza meg fejben első célját, ugyanis ez olyasmi amihez gyengéd szálak fűzik, másfelől pedig biztos benne hogy a démon képes vissza adni neki azt amit elvett.
A távolabbi tervek? Ne rohanjunk még annyira előre. Lesz olyan is, efelől nincs kétsége, a világ legnagyobb rossz fiújának vélhetően van még pár piszkos trükk a tarsolyában amit elleshet.
A gyűrűt ajkához érinti, ha jól sejti ez a tiszteletadás jele. Ha nem, akkor megint megy a földre elmélkedni. El vannak itt ők. Mester és tanítványa. Hozzájuk képest a birkózószakkör elbújhat a sarokban.
Na de, most hogy túl vannak a formalitáson. Ledobja fehér ingét, s megtapogatja a követ, mely mellkasában van, vagyis, inkább bele van ékelődve.
Továbbra sincs meggyőződve a tényről hogy ez a kis obszidián izé iszonyú, és rettenetes gyilkost faragott volna belőle. Szóval miután megtapintotta a követ, újfent kérdőn néz a démonra. Talán most több információhoz jut, mint az első alkalommal.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:08:23
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:08:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*A magasság. Innen mindent láthat. Látja például az első számú közellenséget. A feladat újfent egyértelmű. Maga mellett lát egy lovat. Ám nem akármilyen lovat, mert arra nem tudna felülni; egy páncélozott szellemcsataló, átlátszik, akárcsak ő maga. Fel ül rá, mert megteheti, és nekiindulnak, légvonalban. Nem is jut eszébe a földfelszín darabosságának nehézségei, ahogyan a magaslati légáramlatok, és a csapadék sem zavarja; mindez csak úgy átszalad rajta. Így vágtázik egy darabig, egyenesen a bunkernek érkezne, ám egy erőtér még őt is lepattintja. Leszáll a lováról, és mintha csak úszni készülne egyet, elrugaszkodik, és egy fejest ugrik a föld felszínére. És eltűnik alatta. Rövid idő után a pajzs mögött ismét előbukkan a feje, tényleg mintha csak víz alá bukott volna, ám nem kapkod levegő után, és a haja sem tapad le vizesen. Egyszerűen újra felmászik a talajszintre, mintha csak a mise lenne egyszerűbb. A fizikai csapdákon és akadályokon csak szimplán, és békésen átlebeg, a fényeket és tüzeket viszont odébb kell fújnia. Végül elér a gyáva élőhöz, nem ismeri, nem tudja miért olyan fontos, de nem is érdekli, elpusztítja és kész. A közelébe ér, mire azt látja, hogy kezei erősebb zöld fénnyel derengenek. ~Talán majd most!~ Kinyújtja a rettegő élő felé, mire az bármit is csinálhatna, és nyaka köré fonja jobbja ujjait, mire azok a mókus példájával ellentétben, ráfeszülnek, és elkezdik kipréselni az életet belőle. Vagy talán még többet is. A másik keze, ami szintén már világlik, is megteszi ugyanezt, enyhén belemélyednek szellemujjai a bőr alá, de továbbra sem csúsznak át. Ám a páciens nem csak a fuldoklást, de a kínok kínját is átéli, egy ponton a feje bekékül, de hamarabb kezd kifehéredni, minthogy meghalna, ha tudna, ordítana, az arcán ráncok jelennek meg, a haja is kivilágosodik, de végül mégis hamarabb meghal annál, hogy egy teljes öregedési folyamatot lezavarhasson. Letrion maga sem tudja felmérni az iménti eset mibenlétét, azt hitte csak megfojtani fogja az illetőt. ~Biztos valami lelki dolog lehet.~ Rándít vállat. Képváltás.
A nagy kérdés. Ha kérhet valamit, mit kér? Ha fegyvert kér, hiába; nem tudja megfogni. Tisztán él benne „élete” első veresége, amikor az ominózus mókuska sértetlenül csúszott át pusztításra éhes kezein. A mester akkor azt mondta, gyenge. Tehát mi az egyetlen, amire gondolhat, hogy kérjen?*
- Ehőt... *Aztán eszébe jut, hogy álmodik, és megpróbálhat rendesen beszélni.* Erőt... Hogy árthassak nekik! Hogy képes legyek rá!
*Tudvalevő, hogy jelenleg gonosz hősünk a legártalmatlanabb lény Sa’argathot soraiban, amit talán ő maga sem fog tétlenül nézni. De most csak a nevetés... Képváltás.
Nézi a sereget, mellyel el fogják tiporni a tudatlanokat, a gyalázatosakat, és megszereznek mindent. Ám mennie kell, csatlakozni hozzájuk, tenni a dolgát. Kimegy hát a frontra, és azon is túlra. Szellemből van, most nem sok penge tud ártani neki. A csata megfelelően halad, és úgy tűnik, attól hogy keresztüllebeg egy élőn, az holtan esik össze. Így hát kitárt karokkal boldogan osztja a halált, aztán jön ugye a köpenyes. Ugyanolyan egyszerűséggel tizedeli a holtak sorait, mint hősünk az élőket. Egy kis túlzással, azért. Őt talán egy kis nehézség lesz legyőzni, de hát mire való a sereg? Bátorítja őket, egy nagy-nagy előretolásban a két szárny felől, melyben megpróbálják a mágust körbevenni, elzárni a támogatóitól. De az alattomos nem átallja minden kísérletüket füstbe, vagy jégbe menteni, ezért gonoszunknak magára kell vállalnia az elterelő hadműveletet. Így a varázsló minden második varázslatát felé küldi. A terv szép lassan sikerül, elvégre sokan vannak, az utánpótlás pedig helyből fakad. A kör bezárul, és szűkül, és gonoszunk is megindul. Persze a mágus sikeresen megosztja néhány varázslatával még most is a soraikat, ám vége közeleg, ő is látja, a körülötte lévő hű bajtársai mind elesnek, csak ő marad, a holtak pedig nem hezitálnak... Képváltás.
A következő álom egy nagyra nőtt alak. Egy isten, talán. Megint csak mindegy, a cél ugyanaz, mint eddig bármely álomban. Tehát valami újat kell kitalálnia. Eleinte csak elhátrál, és kerülgeti a pallost, mert ugye volt penge, ami megvágta, így nem kockáztat. Aztán, egy óvatlan pillanatban, nekilódul előre, és eltűnik az istenben. megint csak egy egyszerű megoldást választott; saját maga megszállja, és belülről pusztítja el az alakot. A fájdalom fertőzésként szétterjed az isteni kék vérben, gonoszunk is mondhatni megizzad, ahogy azért az istenség megpróbál ellenállni. Kívülről talán komikusnak is tűnik, ahogy a hatalmas alak szenved magában, de itt legalább nem használhatja azt az utálatos kenyérszeletelőt, amit kardnak nevez. Ami azt illeti... De. mégis megpróbálja, az idióta. Egy utolsó erőfeszítésképp megpróbálja élénél fogva a saját mellkasába mélyíteni, hátha ezzel a szellemet is kiirthatja magából. Legyen hát, nem áll a mozgása útjába, mi több segíti is, még több lendületet küldve karjának izmaiba. Csak amikor a kard érinti a mellkasát, Wandar már nincs ott. Kibucskázik oldalra, ismét elkerülve a pengét, amit az isten saját magának ad be. ~Tényleg komikus látvány lehetett!~ Habár nem volt az, sőt unalmasnak is tűnhet, gonoszunk érezhetően élvezi ezeket a csodás álmokat. Még több ilyet!*
//Halotti beszéd//
*A magasság. Innen mindent láthat. Látja például az első számú közellenséget. A feladat újfent egyértelmű. Maga mellett lát egy lovat. Ám nem akármilyen lovat, mert arra nem tudna felülni; egy páncélozott szellemcsataló, átlátszik, akárcsak ő maga. Fel ül rá, mert megteheti, és nekiindulnak, légvonalban. Nem is jut eszébe a földfelszín darabosságának nehézségei, ahogyan a magaslati légáramlatok, és a csapadék sem zavarja; mindez csak úgy átszalad rajta. Így vágtázik egy darabig, egyenesen a bunkernek érkezne, ám egy erőtér még őt is lepattintja. Leszáll a lováról, és mintha csak úszni készülne egyet, elrugaszkodik, és egy fejest ugrik a föld felszínére. És eltűnik alatta. Rövid idő után a pajzs mögött ismét előbukkan a feje, tényleg mintha csak víz alá bukott volna, ám nem kapkod levegő után, és a haja sem tapad le vizesen. Egyszerűen újra felmászik a talajszintre, mintha csak a mise lenne egyszerűbb. A fizikai csapdákon és akadályokon csak szimplán, és békésen átlebeg, a fényeket és tüzeket viszont odébb kell fújnia. Végül elér a gyáva élőhöz, nem ismeri, nem tudja miért olyan fontos, de nem is érdekli, elpusztítja és kész. A közelébe ér, mire azt látja, hogy kezei erősebb zöld fénnyel derengenek. ~Talán majd most!~ Kinyújtja a rettegő élő felé, mire az bármit is csinálhatna, és nyaka köré fonja jobbja ujjait, mire azok a mókus példájával ellentétben, ráfeszülnek, és elkezdik kipréselni az életet belőle. Vagy talán még többet is. A másik keze, ami szintén már világlik, is megteszi ugyanezt, enyhén belemélyednek szellemujjai a bőr alá, de továbbra sem csúsznak át. Ám a páciens nem csak a fuldoklást, de a kínok kínját is átéli, egy ponton a feje bekékül, de hamarabb kezd kifehéredni, minthogy meghalna, ha tudna, ordítana, az arcán ráncok jelennek meg, a haja is kivilágosodik, de végül mégis hamarabb meghal annál, hogy egy teljes öregedési folyamatot lezavarhasson. Letrion maga sem tudja felmérni az iménti eset mibenlétét, azt hitte csak megfojtani fogja az illetőt. ~Biztos valami lelki dolog lehet.~ Rándít vállat. Képváltás.
A nagy kérdés. Ha kérhet valamit, mit kér? Ha fegyvert kér, hiába; nem tudja megfogni. Tisztán él benne „élete” első veresége, amikor az ominózus mókuska sértetlenül csúszott át pusztításra éhes kezein. A mester akkor azt mondta, gyenge. Tehát mi az egyetlen, amire gondolhat, hogy kérjen?*
- Ehőt... *Aztán eszébe jut, hogy álmodik, és megpróbálhat rendesen beszélni.* Erőt... Hogy árthassak nekik! Hogy képes legyek rá!
*Tudvalevő, hogy jelenleg gonosz hősünk a legártalmatlanabb lény Sa’argathot soraiban, amit talán ő maga sem fog tétlenül nézni. De most csak a nevetés... Képváltás.
Nézi a sereget, mellyel el fogják tiporni a tudatlanokat, a gyalázatosakat, és megszereznek mindent. Ám mennie kell, csatlakozni hozzájuk, tenni a dolgát. Kimegy hát a frontra, és azon is túlra. Szellemből van, most nem sok penge tud ártani neki. A csata megfelelően halad, és úgy tűnik, attól hogy keresztüllebeg egy élőn, az holtan esik össze. Így hát kitárt karokkal boldogan osztja a halált, aztán jön ugye a köpenyes. Ugyanolyan egyszerűséggel tizedeli a holtak sorait, mint hősünk az élőket. Egy kis túlzással, azért. Őt talán egy kis nehézség lesz legyőzni, de hát mire való a sereg? Bátorítja őket, egy nagy-nagy előretolásban a két szárny felől, melyben megpróbálják a mágust körbevenni, elzárni a támogatóitól. De az alattomos nem átallja minden kísérletüket füstbe, vagy jégbe menteni, ezért gonoszunknak magára kell vállalnia az elterelő hadműveletet. Így a varázsló minden második varázslatát felé küldi. A terv szép lassan sikerül, elvégre sokan vannak, az utánpótlás pedig helyből fakad. A kör bezárul, és szűkül, és gonoszunk is megindul. Persze a mágus sikeresen megosztja néhány varázslatával még most is a soraikat, ám vége közeleg, ő is látja, a körülötte lévő hű bajtársai mind elesnek, csak ő marad, a holtak pedig nem hezitálnak... Képváltás.
A következő álom egy nagyra nőtt alak. Egy isten, talán. Megint csak mindegy, a cél ugyanaz, mint eddig bármely álomban. Tehát valami újat kell kitalálnia. Eleinte csak elhátrál, és kerülgeti a pallost, mert ugye volt penge, ami megvágta, így nem kockáztat. Aztán, egy óvatlan pillanatban, nekilódul előre, és eltűnik az istenben. megint csak egy egyszerű megoldást választott; saját maga megszállja, és belülről pusztítja el az alakot. A fájdalom fertőzésként szétterjed az isteni kék vérben, gonoszunk is mondhatni megizzad, ahogy azért az istenség megpróbál ellenállni. Kívülről talán komikusnak is tűnik, ahogy a hatalmas alak szenved magában, de itt legalább nem használhatja azt az utálatos kenyérszeletelőt, amit kardnak nevez. Ami azt illeti... De. mégis megpróbálja, az idióta. Egy utolsó erőfeszítésképp megpróbálja élénél fogva a saját mellkasába mélyíteni, hátha ezzel a szellemet is kiirthatja magából. Legyen hát, nem áll a mozgása útjába, mi több segíti is, még több lendületet küldve karjának izmaiba. Csak amikor a kard érinti a mellkasát, Wandar már nincs ott. Kibucskázik oldalra, ismét elkerülve a pengét, amit az isten saját magának ad be. ~Tényleg komikus látvány lehetett!~ Habár nem volt az, sőt unalmasnak is tűnhet, gonoszunk érezhetően élvezi ezeket a csodás álmokat. Még több ilyet!*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-07 10:30:08
Üzenet elküldve: 2016-08-07 10:30:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
*A démon felkacag az értetlen ábrázatot szemléve.*
-Nem kell megköszönnöd, hogy elviselhetővé tettelek.
*Legyint szórakozottan.*
-A fiúknak ízlett.
*Mutat egy csapat hörgő gusztustalanságra a háttérben.
Majd nézi, ahogy iszogat a tündér, majd fancsali arccal mutogat körbe, és nem igazán akaródzik neki tiszteletét kifejezni.*
-TÉRDRE!
*Üvölti, mire Kriegsen vállára láthatatlan erők nehezednek, melyek a padról is lehúzzák, így végül a földet szántja végig odalent testével.*
-Itt én kérdezek.
*Vált vissza suttogóra Sa'argathot hangja.*
-Te pedig szolgálsz. Ha nem találom kielégítőnek tetteidet...
*Kezd el mászkálni kezeit hátratéve.*
-Akkor ennek a nagy legénynek megnöveljük a magasságát fél tündérnyivel.
*Vigyorog le a földön fetrengő tündérre. Nem vitás. A világ legnagyobb szemetével van dolga Kriegsennek, de ez sejthető is volt. Végül csak eltűnik a képből a Mester lába is recsegések mellett leül a kőpadra, ha Kriegsen fülei nem csalnak.*
-Na, akkor kezdjük az elején. Nyilván nem tanított meg az élet a jó modorra.
*Legyint egyet ültében a kopasz halott, mire a láthatatlan erő abbahagyja a tündér lefogását.*
-Bár mire is taníthat meg egy ennyire alantas világ? A hatalmat sem ismered.
*Beszél kicsit lehangoltságot tettetve.*
-Na, akkor első a tiszteletadás.
*Nyújtja ismét gyűrűs jobbját lefele.*
*A démon felkacag az értetlen ábrázatot szemléve.*
-Nem kell megköszönnöd, hogy elviselhetővé tettelek.
*Legyint szórakozottan.*
-A fiúknak ízlett.
*Mutat egy csapat hörgő gusztustalanságra a háttérben.
Majd nézi, ahogy iszogat a tündér, majd fancsali arccal mutogat körbe, és nem igazán akaródzik neki tiszteletét kifejezni.*
-TÉRDRE!
*Üvölti, mire Kriegsen vállára láthatatlan erők nehezednek, melyek a padról is lehúzzák, így végül a földet szántja végig odalent testével.*
-Itt én kérdezek.
*Vált vissza suttogóra Sa'argathot hangja.*
-Te pedig szolgálsz. Ha nem találom kielégítőnek tetteidet...
*Kezd el mászkálni kezeit hátratéve.*
-Akkor ennek a nagy legénynek megnöveljük a magasságát fél tündérnyivel.
*Vigyorog le a földön fetrengő tündérre. Nem vitás. A világ legnagyobb szemetével van dolga Kriegsennek, de ez sejthető is volt. Végül csak eltűnik a képből a Mester lába is recsegések mellett leül a kőpadra, ha Kriegsen fülei nem csalnak.*
-Na, akkor kezdjük az elején. Nyilván nem tanított meg az élet a jó modorra.
*Legyint egyet ültében a kopasz halott, mire a láthatatlan erő abbahagyja a tündér lefogását.*
-Bár mire is taníthat meg egy ennyire alantas világ? A hatalmat sem ismered.
*Beszél kicsit lehangoltságot tettetve.*
-Na, akkor első a tiszteletadás.
*Nyújtja ismét gyűrűs jobbját lefele.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-06 13:11:30
Üzenet elküldve: 2016-08-06 13:11:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Az ébredés nem igazán hozza el a várt áldásos hatást, se nagyobbnak, se erősebbnek nem érzi magát, ellenben nincs nyelve, amit nem igazán díjaz. Pár sikertelen szó kísérletet követően felhagy a beszéd próbálkozásokkal.*
~ Hogy az anyaszomorító retkes..~
*És még sorolhatnánk miket gondol még jelenleg.*
~ Átrázott ez a mocsok ~
*Haragos pillantást vet a világító szeműre. Érzi magában a furcsa kavargó érzelmeket, de egyértelműen még mindig az élők világába tartozik. Azonban jelenleg dühös a démonra is, mert semmit nem érez az erőből amiért idejött. Semmit, persze ott a kő, meg hiányzik a nyelve.*
~ Remek, mostantól nehezebb lesz a csajozás, ellenben van egy szép kövem ~
*Felül, s a rumos üvegért nyúl. Ennyi izgalomra nem árt némi alkohol. Bár az élőket kezdi tokkal vonóval gyűlölni, de most nem érez hatalmas szimpátiát a másik oldal iránt sem. Mindenkit kezd egyaránt gyűlölni. Átejtették, így a gyűrűs kezet is igencsak dühösen szemléli. Ha a démon haragot akart, akkor megkapta, sikeresen kiáltott a tündér haragjáért. Felpiszkálta, s az lángol is, csak most épp mindent, és mindenkit el akar emészteni ezen a világon. A démont épp úgy mint az élőket. Lehet hogy valami félre ment a kis varázzsal. Vagy nem, isten tudja.
Meredten néz a gyűrűre, majd a démonra, aztán saját mellkasára mutat, a nyelvére, a démonra, körbe, össze vissza, s egyértelműen látszik az apró kis lényen hogy elégedetlen, zavart, de legfőképp az hogy nem érti mivel is lett ő erősebb.
Nagyot húz a rumból zárásként. Ha a démon a hűség csókját várja akkor előbb elmagyarázhatná mégis mire fel esküdjön ő hűséget, mert jelenleg csak a veszteséget érzi. Semmi nyereséget.*
*Az ébredés nem igazán hozza el a várt áldásos hatást, se nagyobbnak, se erősebbnek nem érzi magát, ellenben nincs nyelve, amit nem igazán díjaz. Pár sikertelen szó kísérletet követően felhagy a beszéd próbálkozásokkal.*
~ Hogy az anyaszomorító retkes..~
*És még sorolhatnánk miket gondol még jelenleg.*
~ Átrázott ez a mocsok ~
*Haragos pillantást vet a világító szeműre. Érzi magában a furcsa kavargó érzelmeket, de egyértelműen még mindig az élők világába tartozik. Azonban jelenleg dühös a démonra is, mert semmit nem érez az erőből amiért idejött. Semmit, persze ott a kő, meg hiányzik a nyelve.*
~ Remek, mostantól nehezebb lesz a csajozás, ellenben van egy szép kövem ~
*Felül, s a rumos üvegért nyúl. Ennyi izgalomra nem árt némi alkohol. Bár az élőket kezdi tokkal vonóval gyűlölni, de most nem érez hatalmas szimpátiát a másik oldal iránt sem. Mindenkit kezd egyaránt gyűlölni. Átejtették, így a gyűrűs kezet is igencsak dühösen szemléli. Ha a démon haragot akart, akkor megkapta, sikeresen kiáltott a tündér haragjáért. Felpiszkálta, s az lángol is, csak most épp mindent, és mindenkit el akar emészteni ezen a világon. A démont épp úgy mint az élőket. Lehet hogy valami félre ment a kis varázzsal. Vagy nem, isten tudja.
Meredten néz a gyűrűre, majd a démonra, aztán saját mellkasára mutat, a nyelvére, a démonra, körbe, össze vissza, s egyértelműen látszik az apró kis lényen hogy elégedetlen, zavart, de legfőképp az hogy nem érti mivel is lett ő erősebb.
Nagyot húz a rumból zárásként. Ha a démon a hűség csókját várja akkor előbb elmagyarázhatná mégis mire fel esküdjön ő hűséget, mert jelenleg csak a veszteséget érzi. Semmi nyereséget.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-06 09:48:08
Üzenet elküldve: 2016-08-06 09:48:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
*A furcsa alak csak hahotázni kezd a tündér szavaira.*
-Tudatlan vagy.
*Dörgi.*
-És sokat beszélsz.
*Kissé közelebb jön, és jó mélyen Kriegsen szemébe néz.*
-Egyet jól jegyezz meg! Egyik élő sem jobb a másiknál. Mindannyian _utolsó férgek!_
*Az utolsó két szót szinte üvölti, majd int egyet, mire az óriási valami ropogva felkel.*
-Hatalmat adok neked.
*Suttogja Sa'argathot, egy pár pillanattal azelőtt, hogy az embernyi kard markolatgombja a fején landolna.
Aztán csak sötétség. És düh. Csillapíthatatlan düh. Hirtelen igaznak érzi a Mester szavait. Nem csak egy csapat, nem csak egy élő, mindegyik ősellensége lett. Hiszen ugyanolyan bűnös mindegyik, aki nagyapját nem védte meg. Sőt, új szemléletet is kap. Hiszen a halál átmeneti állapot, a dicső lét kezdete, gyakorlatilag inkább jó, mint rossz. Szóval nagyapja igazán csak jót kapott. Ennek ellenére mindenkinek pusztulnia kell. Érzi az ereiben, hogy ez a Mester akarata. Azé, aki most fölé hajolva áll, és vigyorog. Immár kijózanodva láthatja a sötétben és a ködben a fölé magasló ijesztően nagy, kopasz, csontos fejű embermagas figurát.*
-Üdvözöllek az új létben gyermekem!
*Vigyorodik el szinte perverzül.*
-Míg a bölcsességet tudattalanul magadba szívtad megkaptad áldásomat.
*Nevet még mindig szinte, majd folytatja.*
-Először is megáldottalak a csenddel. Kivágtam a nyelvedet. Vedd megtiszteltetésnek!
*Majd pici szünetet tart.*
-Másodjára pedig a sötétség leplének ajándékát kaptad tőlem. A csontodba ültettem a két melled közé hatalmamnak egy szikráját.
*És tényleg. Nyelve nincs, mellkasában pedig egy fekete ékkő.*
-Feladatot fogsz kapni, amivel meghálálhatod nekem az áldást, habár ezt örökkön törleszteni fogod nekem.
*Itt csendben marad. Nyomatékosítólag néz, és gyűrűs kezét nyújtja. Nyilván vár valamit.*
*A furcsa alak csak hahotázni kezd a tündér szavaira.*
-Tudatlan vagy.
*Dörgi.*
-És sokat beszélsz.
*Kissé közelebb jön, és jó mélyen Kriegsen szemébe néz.*
-Egyet jól jegyezz meg! Egyik élő sem jobb a másiknál. Mindannyian _utolsó férgek!_
*Az utolsó két szót szinte üvölti, majd int egyet, mire az óriási valami ropogva felkel.*
-Hatalmat adok neked.
*Suttogja Sa'argathot, egy pár pillanattal azelőtt, hogy az embernyi kard markolatgombja a fején landolna.
Aztán csak sötétség. És düh. Csillapíthatatlan düh. Hirtelen igaznak érzi a Mester szavait. Nem csak egy csapat, nem csak egy élő, mindegyik ősellensége lett. Hiszen ugyanolyan bűnös mindegyik, aki nagyapját nem védte meg. Sőt, új szemléletet is kap. Hiszen a halál átmeneti állapot, a dicső lét kezdete, gyakorlatilag inkább jó, mint rossz. Szóval nagyapja igazán csak jót kapott. Ennek ellenére mindenkinek pusztulnia kell. Érzi az ereiben, hogy ez a Mester akarata. Azé, aki most fölé hajolva áll, és vigyorog. Immár kijózanodva láthatja a sötétben és a ködben a fölé magasló ijesztően nagy, kopasz, csontos fejű embermagas figurát.*
-Üdvözöllek az új létben gyermekem!
*Vigyorodik el szinte perverzül.*
-Míg a bölcsességet tudattalanul magadba szívtad megkaptad áldásomat.
*Nevet még mindig szinte, majd folytatja.*
-Először is megáldottalak a csenddel. Kivágtam a nyelvedet. Vedd megtiszteltetésnek!
*Majd pici szünetet tart.*
-Másodjára pedig a sötétség leplének ajándékát kaptad tőlem. A csontodba ültettem a két melled közé hatalmamnak egy szikráját.
*És tényleg. Nyelve nincs, mellkasában pedig egy fekete ékkő.*
-Feladatot fogsz kapni, amivel meghálálhatod nekem az áldást, habár ezt örökkön törleszteni fogod nekem.
*Itt csendben marad. Nyomatékosítólag néz, és gyűrűs kezét nyújtja. Nyilván vár valamit.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-05 23:18:26
Üzenet elküldve: 2016-08-05 23:18:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Ezek szerint a gyaloglással nem lesz gondja. Egy problémával kevesebb, amúgy sem állt túl stabilan a lábán.*
-Burák, tartsd nyitva a szemed, nehogy lenyúlják a maradék rumot.*Mondja, miközben a kolosszus emeli, és viszi.*
-Frataaan.*Utánozza a lény hangsúlyát.* Tetszik, szerintem mi igazán jó barátok leszünk.*Mondja széles mosollyal, s amennyiben lehetősége van, meglapogatja a melákot. Kissé undorító, de láthatóan barátságos szerzet, a légynek se ártana, a hülye is megmondja.*
-Itt? Ahogy parancsolod.*Mondja, mikor helyet foglal a padon.*
~ Milyen kellemes kis ülő alkalmatosság ~
*Nagyot húz a rumból, mikor meglátja a kék szemű alakot.*
~ Azt a rohadt tetves.. ~
*Talpra ugrik, és majdnem orra is esik, de sikerül pár szárny csapással egyenesbe játszania magát.*
-Naa naa, naa, öreg harcos.*Valóban kezd lerészegedni, nem szokott csak úgy tegeződni.*
-Nem azért mondom, de figyelj csak.*Lehúz egy kortyot, megszédül, s el tart pár másodpercig mire újra fókuszba veszi a kék szeműt.*
-Szép egy szemed van hallod e, mondták már?*Kérdi, majd legyint.*
-Szóval, ezek a rohadt szemét láda Vashegyiek, ezek a mocskos anyaszomorítók, ezek kinyírták a nagyapám. Érted te ezt?*Kérdi, s őszinte megértéssel néz a démonra.*
Érted?????*Kérdi, s megint csak meghúzza a rumot.*
-Én azt mondom neked.*Földhöz vágja az üveget egy hirtelen dührohamtól vezérelve.*Hogy én mindet pokolra küldöm.*Kirántja kardját, s egy elnagyolt de kétség kívül látványos mozdulattal megvágja saját markát.*
-de Bravadore véremre esküszöm, hogy szolgállak, ha segítesz nekem kinyírni ezeket a mocskokat.*Lángol a szeme a dühtől, ahogy kicsöpög a vér összeszorított mancsából.*
-Én csak egyet mondok neked, tégy engem az árnyékok közt járó halállá, gyilkossá, amilyen a nagyapám volt, és én a véremre esküszöm hogy megölöm őket.*Mondja, s véres öklét a démon felé nyújtja. Bátorság és bosszúvágy lobog a szívében. Készen áll.*
*Ezek szerint a gyaloglással nem lesz gondja. Egy problémával kevesebb, amúgy sem állt túl stabilan a lábán.*
-Burák, tartsd nyitva a szemed, nehogy lenyúlják a maradék rumot.*Mondja, miközben a kolosszus emeli, és viszi.*
-Frataaan.*Utánozza a lény hangsúlyát.* Tetszik, szerintem mi igazán jó barátok leszünk.*Mondja széles mosollyal, s amennyiben lehetősége van, meglapogatja a melákot. Kissé undorító, de láthatóan barátságos szerzet, a légynek se ártana, a hülye is megmondja.*
-Itt? Ahogy parancsolod.*Mondja, mikor helyet foglal a padon.*
~ Milyen kellemes kis ülő alkalmatosság ~
*Nagyot húz a rumból, mikor meglátja a kék szemű alakot.*
~ Azt a rohadt tetves.. ~
*Talpra ugrik, és majdnem orra is esik, de sikerül pár szárny csapással egyenesbe játszania magát.*
-Naa naa, naa, öreg harcos.*Valóban kezd lerészegedni, nem szokott csak úgy tegeződni.*
-Nem azért mondom, de figyelj csak.*Lehúz egy kortyot, megszédül, s el tart pár másodpercig mire újra fókuszba veszi a kék szeműt.*
-Szép egy szemed van hallod e, mondták már?*Kérdi, majd legyint.*
-Szóval, ezek a rohadt szemét láda Vashegyiek, ezek a mocskos anyaszomorítók, ezek kinyírták a nagyapám. Érted te ezt?*Kérdi, s őszinte megértéssel néz a démonra.*
Érted?????*Kérdi, s megint csak meghúzza a rumot.*
-Én azt mondom neked.*Földhöz vágja az üveget egy hirtelen dührohamtól vezérelve.*Hogy én mindet pokolra küldöm.*Kirántja kardját, s egy elnagyolt de kétség kívül látványos mozdulattal megvágja saját markát.*
-de Bravadore véremre esküszöm, hogy szolgállak, ha segítesz nekem kinyírni ezeket a mocskokat.*Lángol a szeme a dühtől, ahogy kicsöpög a vér összeszorított mancsából.*
-Én csak egyet mondok neked, tégy engem az árnyékok közt járó halállá, gyilkossá, amilyen a nagyapám volt, és én a véremre esküszöm hogy megölöm őket.*Mondja, s véres öklét a démon felé nyújtja. Bátorság és bosszúvágy lobog a szívében. Készen áll.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-05 21:40:20
Üzenet elküldve: 2016-08-05 21:40:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
*Természetesen a nagy ember sem nagyon tétovázik, a tündér udvarias szavait azért nyugtázza.*
-Helyees!
*Ezzel nagyjából fél méteres lapát kezeivel le is emeli a tündért a lóról, kivéve, ha valamit nagyon akadékoskodik, habár erre nem sok esélye van.
Lova persze erre még idegesebb lesz, nyihog, sőt, ahogy a húskolossz markában távolodik eléggé kétségbeesetten is nyihog, de sajnos ezekbe a dolgokba már Kriegsennek nem sok beleszólása van. Egy kisebb séta után az óriás egy kőre dobja.*
-Frataan.
*Mond valami tömöret és legalább annyira velőset foglya kérdésére, mint amennyi velővel rendelkezhet.*
-Marad!
*Hangzik egyszerű parancsa. Aztán puffanások, és csend. Ha kótyagos tündérünk körbenéz láthatja, hogy valamikori kőpadon ül, mellette pedig a furcsa emberi darabok három dimenziós puzzle remekműve a maga négy méterével most féltérden gubbaszt, hatalmas kardját két marokra fogja, fegyverének hegye az égre mutat, fejét pedig lehajtja.
Halk léptek zaja szakítja meg a megrendítő pillanatot, majd egy kéken izzó szempár fogadja a tündért.*
-A szolgáim jelentettek!
*Közli nyersen.*
-Nem sok választásod van. A szolgám leszel.
*Folytatja tovább bemutatkozás, és mindenek nélkül. Gyakorlatias alaknak tűnik, habár a hangja emberi koponyák ropogását idézi.*
-Utolsó szó jogán?
*Klisé, melyet minden főgonosznak illik elsütnie. Sa'argathot sem lóghat ki a sorból.*
*Természetesen a nagy ember sem nagyon tétovázik, a tündér udvarias szavait azért nyugtázza.*
-Helyees!
*Ezzel nagyjából fél méteres lapát kezeivel le is emeli a tündért a lóról, kivéve, ha valamit nagyon akadékoskodik, habár erre nem sok esélye van.
Lova persze erre még idegesebb lesz, nyihog, sőt, ahogy a húskolossz markában távolodik eléggé kétségbeesetten is nyihog, de sajnos ezekbe a dolgokba már Kriegsennek nem sok beleszólása van. Egy kisebb séta után az óriás egy kőre dobja.*
-Frataan.
*Mond valami tömöret és legalább annyira velőset foglya kérdésére, mint amennyi velővel rendelkezhet.*
-Marad!
*Hangzik egyszerű parancsa. Aztán puffanások, és csend. Ha kótyagos tündérünk körbenéz láthatja, hogy valamikori kőpadon ül, mellette pedig a furcsa emberi darabok három dimenziós puzzle remekműve a maga négy méterével most féltérden gubbaszt, hatalmas kardját két marokra fogja, fegyverének hegye az égre mutat, fejét pedig lehajtja.
Halk léptek zaja szakítja meg a megrendítő pillanatot, majd egy kéken izzó szempár fogadja a tündért.*
-A szolgáim jelentettek!
*Közli nyersen.*
-Nem sok választásod van. A szolgám leszel.
*Folytatja tovább bemutatkozás, és mindenek nélkül. Gyakorlatias alaknak tűnik, habár a hangja emberi koponyák ropogását idézi.*
-Utolsó szó jogán?
*Klisé, melyet minden főgonosznak illik elsütnie. Sa'argathot sem lóghat ki a sorból.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-05 12:55:17
Üzenet elküldve: 2016-08-05 12:55:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Igen, talán bölcsebb ha nem rugdalózik, egyrészt mert könnyen leeshet a nyeregből, másrészt mert el is törheti a lábát, ami nem lenne a legjobb. Vannak apróbb félelmei az itteni orvoslás színvonalával kapcsolatban.
A dobogó lóra figyel, a 4 méteres úriembert csak igen későn realizálja.*
-Burák, az isten fáját, ne legyél már ilyen nyámnyila, a halott kollégák nem akarnak megenni..*Kissé elmorfondírozik* Na jó, nem azt mondom hogy nem harapnak.*Aztán egy kardal találja szemben magát, és hatalmasat nyel, nincs annyi alkohol a kocsmában hogy itt és most ne érezze úgy hogy nem a pultos asszonyság kebleit kellett volna választani, valamelyik part menti lebujban.*
-Amennyiben úgy kívánja, természetesen, követem.*Ha a ló hajlandó előre menni, akkor mennek, ha nem hajlandó úgy kénytelen leszállni ( szó szerint, két szárnycsapással ) és kantáron húzni maga után a jó öreg Burákot.*
- Ha nem sértem meg gigantikusságod, ön milyen fajba tartozik? *Kérdi, hisz örök kíváncsisága sosem lankad.* Netán megkínálhatom?*Kérdi udvarias mosollyal, meglötyögtetve a rumot. Aztán majdnem pofára esik egy kőben. Tántorog, hisz részeg.*
A hozzászólás írója (Kriegsen de Bravadore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.05 12:56:53
*Igen, talán bölcsebb ha nem rugdalózik, egyrészt mert könnyen leeshet a nyeregből, másrészt mert el is törheti a lábát, ami nem lenne a legjobb. Vannak apróbb félelmei az itteni orvoslás színvonalával kapcsolatban.
A dobogó lóra figyel, a 4 méteres úriembert csak igen későn realizálja.*
-Burák, az isten fáját, ne legyél már ilyen nyámnyila, a halott kollégák nem akarnak megenni..*Kissé elmorfondírozik* Na jó, nem azt mondom hogy nem harapnak.*Aztán egy kardal találja szemben magát, és hatalmasat nyel, nincs annyi alkohol a kocsmában hogy itt és most ne érezze úgy hogy nem a pultos asszonyság kebleit kellett volna választani, valamelyik part menti lebujban.*
-Amennyiben úgy kívánja, természetesen, követem.*Ha a ló hajlandó előre menni, akkor mennek, ha nem hajlandó úgy kénytelen leszállni ( szó szerint, két szárnycsapással ) és kantáron húzni maga után a jó öreg Burákot.*
- Ha nem sértem meg gigantikusságod, ön milyen fajba tartozik? *Kérdi, hisz örök kíváncsisága sosem lankad.* Netán megkínálhatom?*Kérdi udvarias mosollyal, meglötyögtetve a rumot. Aztán majdnem pofára esik egy kőben. Tántorog, hisz részeg.*
A hozzászólás írója (Kriegsen de Bravadore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.05 12:56:53
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-05 11:45:02
Üzenet elküldve: 2016-08-05 11:45:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
*A holtak csak közelednek. Ezek amolyan agyatlan mindent megzabálni akaró szerencsétlenségek, így elég közel is mennek, és elég fenyegetően kezdenek mozogni, így jogos a vágta terve, na meg a vágta is. A rúgdosást ugyan jobb, ha tündérünk kihagyja, ugyanis nem valami gyorsak ezek az élőholt férgek, de egy kinyújtott kard és egy vágtázó ló sebességével haladó tündérláb nem jó kombináció.
Végezetül pedig a kastélyhoz tud rikoltva közeledni. A helyzet az, hogy a lakályok, és egyéb gusztustalan, de értelmes szerzetek nem igazán vannak itt. Viszont, ha már csatlakozni szeretne, nos ezt megteheti bátran. Erről tanúskodik az előtte a ködtől egészen szinte az utolsó pillanatig nem látott forma.
Egy négy méteres monstrum magasodik ugyanis föléjük, egyik kezében kard, jó embernyi hosszú, a másikat pedig tündérünk felé közelíti. Elhaló mély hangon dörgi neki.*
-Mooost veleeemm jöössz!
*Persze a lő itt már régen nem vágtázik, valahogy ezek az állatok megérzik a vészt, és különleges kiképzés kell nekik, ha ilyen szörnyek jelenlétében is engedelmességre akarja őket bírni gazdájuk, így csak nyihogva topog. Közben persze éled az egész táj, és egyre közelebbről hallatszik a holtak hangja minden irányból.*
*A holtak csak közelednek. Ezek amolyan agyatlan mindent megzabálni akaró szerencsétlenségek, így elég közel is mennek, és elég fenyegetően kezdenek mozogni, így jogos a vágta terve, na meg a vágta is. A rúgdosást ugyan jobb, ha tündérünk kihagyja, ugyanis nem valami gyorsak ezek az élőholt férgek, de egy kinyújtott kard és egy vágtázó ló sebességével haladó tündérláb nem jó kombináció.
Végezetül pedig a kastélyhoz tud rikoltva közeledni. A helyzet az, hogy a lakályok, és egyéb gusztustalan, de értelmes szerzetek nem igazán vannak itt. Viszont, ha már csatlakozni szeretne, nos ezt megteheti bátran. Erről tanúskodik az előtte a ködtől egészen szinte az utolsó pillanatig nem látott forma.
Egy négy méteres monstrum magasodik ugyanis föléjük, egyik kezében kard, jó embernyi hosszú, a másikat pedig tündérünk felé közelíti. Elhaló mély hangon dörgi neki.*
-Mooost veleeemm jöössz!
*Persze a lő itt már régen nem vágtázik, valahogy ezek az állatok megérzik a vészt, és különleges kiképzés kell nekik, ha ilyen szörnyek jelenlétében is engedelmességre akarja őket bírni gazdájuk, így csak nyihogva topog. Közben persze éled az egész táj, és egyre közelebbről hallatszik a holtak hangja minden irányból.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-04 23:01:34
Üzenet elküldve: 2016-08-04 23:01:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Úgy fest sikerült hallgatóságra szert tennie. Hát, ha nem is így tervezte, ez is több mint a semmi. Alapvetően, ha nem lenne benne matróz gyilkos mennyiségű rum valószínűleg sikítva rohanna. De az értékes nedű, mely már oly sok bátor tettre sarkallt, most benne is ott kering, s amúgy is kezd benne felpiszkálódni a de Bravadorék pár generációnként kiütköző súlyos őrülete.*
-Uraim! Ha volnának oly szívesek a dámon főherceg úrhoz vezetni, hogy tolmácsoljam felé szívélyes csatlakozási szándékom.*Amennyiben nem reagálnak kellően az illedelmes megkeresésre, úgy kardot ránt, lova vékonyába vág, s pofán rúgja az első útjába eső halott fickót.*
-CSATLAKOZNI AKAROK, Hejjj, az anyátok úristenit!*Rikkant, hangosat, s amennyiben módja nyílik rá erős vágtába kezd a kastély belseje felé.*
-Hahóó!! DÉMON FŐHERCEG ÚR!!! Igazán nem zavarnám, de ide tolná a képét?
*Úgy fest sikerült hallgatóságra szert tennie. Hát, ha nem is így tervezte, ez is több mint a semmi. Alapvetően, ha nem lenne benne matróz gyilkos mennyiségű rum valószínűleg sikítva rohanna. De az értékes nedű, mely már oly sok bátor tettre sarkallt, most benne is ott kering, s amúgy is kezd benne felpiszkálódni a de Bravadorék pár generációnként kiütköző súlyos őrülete.*
-Uraim! Ha volnának oly szívesek a dámon főherceg úrhoz vezetni, hogy tolmácsoljam felé szívélyes csatlakozási szándékom.*Amennyiben nem reagálnak kellően az illedelmes megkeresésre, úgy kardot ránt, lova vékonyába vág, s pofán rúgja az első útjába eső halott fickót.*
-CSATLAKOZNI AKAROK, Hejjj, az anyátok úristenit!*Rikkant, hangosat, s amennyiben módja nyílik rá erős vágtába kezd a kastély belseje felé.*
-Hahóó!! DÉMON FŐHERCEG ÚR!!! Igazán nem zavarnám, de ide tolná a képét?
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-04 22:31:35
Üzenet elküldve: 2016-08-04 22:31:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
*Részeg tündér a ködben. Jó is az. Főleg, ha az ember tetemzabálónak tanul, és éppen éhes.*
-Heeoöö!
*Jön elő pár furcsán oszladozó, és magát vonszoló alak a ködből. A ló pedig megtorpan, felnyíg. Ez az a pillanat, ami talán segíthet Kriegsennek felocsúdni, vagy legalább egy picit a körbenézésre ösztönzi. Ahol is láthatja a ködből kibontakozó kardot lóbáló néhány élőhalottat, akik lassan, az előbbi hangkészletből folyamatosan gazdálkodva közelednek felé. Egy elől, kettő hátul, egy pedig balról. Ez jelenleg a helyzet. Hogy lehet-e velük beszélni, nos, azt egészen addig megpróbálhatja kideríteni, míg az egyikük oda nem csoszog és a ló oldalába nem vágja a kardját, mert ugye innentől lesz érdekes a történet.*
*Részeg tündér a ködben. Jó is az. Főleg, ha az ember tetemzabálónak tanul, és éppen éhes.*
-Heeoöö!
*Jön elő pár furcsán oszladozó, és magát vonszoló alak a ködből. A ló pedig megtorpan, felnyíg. Ez az a pillanat, ami talán segíthet Kriegsennek felocsúdni, vagy legalább egy picit a körbenézésre ösztönzi. Ahol is láthatja a ködből kibontakozó kardot lóbáló néhány élőhalottat, akik lassan, az előbbi hangkészletből folyamatosan gazdálkodva közelednek felé. Egy elől, kettő hátul, egy pedig balról. Ez jelenleg a helyzet. Hogy lehet-e velük beszélni, nos, azt egészen addig megpróbálhatja kideríteni, míg az egyikük oda nem csoszog és a ló oldalába nem vágja a kardját, mert ugye innentől lesz érdekes a történet.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-04 22:08:23
Üzenet elküldve: 2016-08-04 22:08:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
*Nem kicsit ittasan, éjfél után, mikor a sötétség a legsötétebb, na akkor csendül fel már a távolból az ének.*
~ Isteen tee veleed széééééép Piriaaatess ~
-Gyerünk burák, tarscsddd az ütemet.*Berúgott, és elindult a Grombar kastélyba. Nem volt nagy ötlet, vagyis, majd elválik. Új terve van, mely sötétebb, gonoszabb, és ősei szelleméhez sokkal jobban illőbb mint az előző volt. De ami a legfontosabb, ha ezt most megússza, nagyapja nyomdokaiba léphet.
És mivel más lehetősége nem nagyon van, élt ezzel. A piát a táborban szerezte, és vele együtt a terjengő pletykát is, miszerint a holtak minden támadásuk előtt felajánlották, hogy az élők csatlakozhatnak.
Hát ő itt van, teljes tündér nagyságában, és csatlakozni kíván.*
-Isteeen veeleeed te szééééépssééééééges föööld.*És kaptat is felfelé a domboldalon a kastély felé. Félelem érzete nincs, az ennyi pia után az nem jellemző, az is csoda hogy képes megülni a nyeregben. Előbb utóbb csak meghallja valaki, és remélhetőleg hagynak neki annyi időt hogy megszólaljon.*
*Nem kicsit ittasan, éjfél után, mikor a sötétség a legsötétebb, na akkor csendül fel már a távolból az ének.*
~ Isteen tee veleed széééééép Piriaaatess ~
-Gyerünk burák, tarscsddd az ütemet.*Berúgott, és elindult a Grombar kastélyba. Nem volt nagy ötlet, vagyis, majd elválik. Új terve van, mely sötétebb, gonoszabb, és ősei szelleméhez sokkal jobban illőbb mint az előző volt. De ami a legfontosabb, ha ezt most megússza, nagyapja nyomdokaiba léphet.
És mivel más lehetősége nem nagyon van, élt ezzel. A piát a táborban szerezte, és vele együtt a terjengő pletykát is, miszerint a holtak minden támadásuk előtt felajánlották, hogy az élők csatlakozhatnak.
Hát ő itt van, teljes tündér nagyságában, és csatlakozni kíván.*
-Isteeen veeleeed te szééééépssééééééges föööld.*És kaptat is felfelé a domboldalon a kastély felé. Félelem érzete nincs, az ennyi pia után az nem jellemző, az is csoda hogy képes megülni a nyeregben. Előbb utóbb csak meghallja valaki, és remélhetőleg hagynak neki annyi időt hogy megszólaljon.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-04 17:35:34
Üzenet elküldve: 2016-08-04 17:35:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Ha az első két színen túl vannak jön a harmadik. Egy hegyen állnak. A heggyel szemben pont a láthatár szélén azonban ott van valaki. Valaki, akit a Mester holtan akar megkapni. Menniük kell. Menni, hogy elkapják. Azt, hogy ezt hogy teszik meg. Nos, az rajtuk múlik a távolság nagy, lóval egy nap, és a terep sűrű. A Mester pedig türelmetlen. Amint odaérnek pedig láthatják, hogy a Mester ellensége bezárta magát. Valamiféle bunkerbe. Már megközelíteni is nehéz. Valamiféle védkörrel van ellátva. Odabent pedig ajtók sora, valamint csapdák, egy máglya és földöntúli fénysugarak sokasága nehezíti az útjukat, de valamilyen módon be kell jutniuk, és megölni a Mester ellenlábasát.
Nos, ha ezzel végeztek, akkor a Mester szeme kegyes kékben kezd lángolni.*
-Gyermekem! Mondd, mire vágysz a legjobban, mit adjak neked, hogy jobban tudj szolgálni?
*Tán egy cseppnyi kedvesség is van a reszelőnyi hangban, de lehet, hogy ez csak az álom sajátossága. Most mégis felelhet a kérdésre. Mire a válasz csak egy égzengető hahotázás. Majd egy újabb színre való ugrás.*
-Nézd csak meg ezt a sereget...
*Hörgi a már jól ismert hang.*
-El fogjuk tiporni a tudatlanokat, a gyalázatosakat. Megszerzünk mindent...
*Beszél tovább.*
-Most menj, csatlakozz a sereghez, tedd a dolgodat.
*Na itt egy picit kihagy, ugyanis azt a dolgot nem határozza meg, mintha csak rábízná szolgáira hogyan teszik a dolgukat.
A harc egyhangú, sorra halnak meg az élők, és állnak át egy másik, sokkal magasztosabb oldalra. Azonban végre valami izgalom. Jön egy mágus. Tenyerét fénysugár hagyja el, és süvítő jeget szór a seregre. Vörös köpenyben pusztít, és a környék emberei felnéznek rá. Egy tervet kell kieszelni. Ez itt most a taktika próbája, mindenképpen el kell pusztítani. Ez, talán ez lesz az a feladat, amit a Mester kijelölt számukra. Azonban ez már csak amolyan mozaikod álom lesz. Újabb jelenet következik, amint a mágust eltalálják az első támadások.
Fény. Borzalmasan erős fény. Egy jól fésült arany bevonatos fehér ruhában álló, majd hat méter magas lény áll. Sőt, szinte lebeg a márványos trónteremben. Kezében óriási kard villan.*
-Most örök nyugalonra tértek, ti, ki veszélyeztetitek népem biztonságát. Botor módon rám törtetek, és most azzal az átkozott Démonnal együtt saját kezemmel veszem fejeteket.
*Ezzel, ahogy a nyilvánvalóan istenség befejezi mondandóját, és álmodónk felé repül a Mester is beszédet mond.*
-Ismeri minden titkodat. Újat. Újat kell mutatnod. A legsötétebb cselt, csak így győzheted le!
*Ezzel le is tudnak mindent, és a szinte lehetetlen álombeli helyzet most valósnak tűnik. Meg kell ölniük istent, az eredmény csak rajtuk áll.*
//Halotti beszéd//
*Ha az első két színen túl vannak jön a harmadik. Egy hegyen állnak. A heggyel szemben pont a láthatár szélén azonban ott van valaki. Valaki, akit a Mester holtan akar megkapni. Menniük kell. Menni, hogy elkapják. Azt, hogy ezt hogy teszik meg. Nos, az rajtuk múlik a távolság nagy, lóval egy nap, és a terep sűrű. A Mester pedig türelmetlen. Amint odaérnek pedig láthatják, hogy a Mester ellensége bezárta magát. Valamiféle bunkerbe. Már megközelíteni is nehéz. Valamiféle védkörrel van ellátva. Odabent pedig ajtók sora, valamint csapdák, egy máglya és földöntúli fénysugarak sokasága nehezíti az útjukat, de valamilyen módon be kell jutniuk, és megölni a Mester ellenlábasát.
Nos, ha ezzel végeztek, akkor a Mester szeme kegyes kékben kezd lángolni.*
-Gyermekem! Mondd, mire vágysz a legjobban, mit adjak neked, hogy jobban tudj szolgálni?
*Tán egy cseppnyi kedvesség is van a reszelőnyi hangban, de lehet, hogy ez csak az álom sajátossága. Most mégis felelhet a kérdésre. Mire a válasz csak egy égzengető hahotázás. Majd egy újabb színre való ugrás.*
-Nézd csak meg ezt a sereget...
*Hörgi a már jól ismert hang.*
-El fogjuk tiporni a tudatlanokat, a gyalázatosakat. Megszerzünk mindent...
*Beszél tovább.*
-Most menj, csatlakozz a sereghez, tedd a dolgodat.
*Na itt egy picit kihagy, ugyanis azt a dolgot nem határozza meg, mintha csak rábízná szolgáira hogyan teszik a dolgukat.
A harc egyhangú, sorra halnak meg az élők, és állnak át egy másik, sokkal magasztosabb oldalra. Azonban végre valami izgalom. Jön egy mágus. Tenyerét fénysugár hagyja el, és süvítő jeget szór a seregre. Vörös köpenyben pusztít, és a környék emberei felnéznek rá. Egy tervet kell kieszelni. Ez itt most a taktika próbája, mindenképpen el kell pusztítani. Ez, talán ez lesz az a feladat, amit a Mester kijelölt számukra. Azonban ez már csak amolyan mozaikod álom lesz. Újabb jelenet következik, amint a mágust eltalálják az első támadások.
Fény. Borzalmasan erős fény. Egy jól fésült arany bevonatos fehér ruhában álló, majd hat méter magas lény áll. Sőt, szinte lebeg a márványos trónteremben. Kezében óriási kard villan.*
-Most örök nyugalonra tértek, ti, ki veszélyeztetitek népem biztonságát. Botor módon rám törtetek, és most azzal az átkozott Démonnal együtt saját kezemmel veszem fejeteket.
*Ezzel, ahogy a nyilvánvalóan istenség befejezi mondandóját, és álmodónk felé repül a Mester is beszédet mond.*
-Ismeri minden titkodat. Újat. Újat kell mutatnod. A legsötétebb cselt, csak így győzheted le!
*Ezzel le is tudnak mindent, és a szinte lehetetlen álombeli helyzet most valósnak tűnik. Meg kell ölniük istent, az eredmény csak rajtuk áll.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-08-01 21:43:27
Üzenet elküldve: 2016-08-01 21:43:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Még fent, ahogy a kislány a babáit mutatja be, eszébe jut valami, ami eddig egyáltalán nem is.*
- Lethion... *Elgondolkozik egy pöppet.* Wandahhr.
*Majd az elveszített csata, a levonulás és a találkozás után, részben ijedten, részben pedig bosszúsan szisszen fel, holott nem is szúrták meg. És épp ez az! Gigi összeesik, és boldogan álmodhatja ki tudja miféle rettenetes álmát, miközben Wandar itt ébren, és karcolásmentesen lebeg. Ám ezután villant egyet abból a gonosz vigyorból, amelyet eddig még ki sem próbált, amikor hallja a mester szavait.*
- Úgy bizony, mesteh!
*Bólogat lelkesen. Végül tőle kapja meg a nyilat, egyenesen a fejébe. A földhöz a lehető legközelebb esik, habteste görcsösen rángatózik a fájdalomtól. És hogy mit lát?
Követi a nyomokat, melyek elvezetnek hanyag teremtőjükhöz. Lágy szellőként suhan végig, hamar utolérve őket. Nem is bonyolítja túl, csak rámutat az elsőre. Vagyis az utolsóra, mivel neki háttal vannak.*
- Te!
*Mire az meghal. Nem, semmi extra trükkös dolog, csak meghal. És hősünk... Gonoszunk látja, hogy ez jó! A többi élő hátrafordul, és észleli a veszélyt. Rámutat a következőre:*
Te!
*A kiszemeltre ráesik egy szikla a semmiből. mondom, semmi hűdetuti. És nem is lesz. Ha ezt vártad, így jártál. A többiek ekkor már kivont karddal rohannak felé; Gonosz vigyor.*
- Te, te és te!
*Mondja élvezettel, mire hármat egyszerre nyel el egy, a földből előugró hatalmas féreg, majd vissza is fúrja magát a földbe. Pánik, az emberek kardjukat és eszüket vesztve futnak.*
- Ti ketten!
*A delikvensek egyszerre lángra kapnak, de egy darabig még tovább futnak.*
- Te, és te!
*Susogja tagoltan, mire kettejük futó lába alatt eltűnik a biztonságos, és mozgásban tartó talaj, és a két katona sötét mélységben zuhan tovább.*
- Te ott!
*Mutat most a legelöl futóra, mire az nem hal meg. Ehelyett kardját, amit ő ügyesen, és okosan mégis megtartott, fordulatból a mögötte lévőbe szúrja. Majd pedig az azt követő fejét hasítja le, mielőtt az irányt változtatna egy olyan szép mozdulattal, amit korábban tán sosem csinált.*
- Nem éhek ám hhá!
*Sürgeti a katonát, aki éppen csak, hogy kezdi felfogni mit tett, mikor keze megint csak megmozdul, a kardot ugyanannak a testnek a nyakához illeszti, amelyből kinőtt, és amelynek a feje olyan kétségbeesett arccal próbálja visszavenni a tagja fölötti irányítást. Persze minden hiába, egy íves mozdulattal felnyitja a saját torkát.
Gonoszunk vigyora társaságában figyeli remekművét. Nyers, és amatőr alkotás, ám mindenképpen élvezetes!
Képváltás, enyhe csalódott szájízzel, hogy ez csak álom volt.
Egy gyönyörű, mindennél otthonosabb, kihalt, szürke kripta. Melyben egy dekoratív koponyás láda teteje nyílik, és bele sem gondol, hogy miképp tudja ezt szellemkezével felnyitni – csak felnyitja és kész. Mert az jó.
A dobozkában pedig egy igencsak speciális dolgot lel: Egy kavicsot. Persze bárki bármelyik kaviccsal összekeverhetné, de ő ezer közül is felismeri. Amon Ruadh kavicsa. Nem tudja, miért pont ez került elő, ám a kavics némán kérlelve néz fel rá a ládából. Kinyúl érte, hogy megnyugtassa, hogy felvegye és beszélgessen vele, de újabb képszakadás jön.*
//Halotti beszéd//
*Még fent, ahogy a kislány a babáit mutatja be, eszébe jut valami, ami eddig egyáltalán nem is.*
- Lethion... *Elgondolkozik egy pöppet.* Wandahhr.
*Majd az elveszített csata, a levonulás és a találkozás után, részben ijedten, részben pedig bosszúsan szisszen fel, holott nem is szúrták meg. És épp ez az! Gigi összeesik, és boldogan álmodhatja ki tudja miféle rettenetes álmát, miközben Wandar itt ébren, és karcolásmentesen lebeg. Ám ezután villant egyet abból a gonosz vigyorból, amelyet eddig még ki sem próbált, amikor hallja a mester szavait.*
- Úgy bizony, mesteh!
*Bólogat lelkesen. Végül tőle kapja meg a nyilat, egyenesen a fejébe. A földhöz a lehető legközelebb esik, habteste görcsösen rángatózik a fájdalomtól. És hogy mit lát?
Követi a nyomokat, melyek elvezetnek hanyag teremtőjükhöz. Lágy szellőként suhan végig, hamar utolérve őket. Nem is bonyolítja túl, csak rámutat az elsőre. Vagyis az utolsóra, mivel neki háttal vannak.*
- Te!
*Mire az meghal. Nem, semmi extra trükkös dolog, csak meghal. És hősünk... Gonoszunk látja, hogy ez jó! A többi élő hátrafordul, és észleli a veszélyt. Rámutat a következőre:*
Te!
*A kiszemeltre ráesik egy szikla a semmiből. mondom, semmi hűdetuti. És nem is lesz. Ha ezt vártad, így jártál. A többiek ekkor már kivont karddal rohannak felé; Gonosz vigyor.*
- Te, te és te!
*Mondja élvezettel, mire hármat egyszerre nyel el egy, a földből előugró hatalmas féreg, majd vissza is fúrja magát a földbe. Pánik, az emberek kardjukat és eszüket vesztve futnak.*
- Ti ketten!
*A delikvensek egyszerre lángra kapnak, de egy darabig még tovább futnak.*
- Te, és te!
*Susogja tagoltan, mire kettejük futó lába alatt eltűnik a biztonságos, és mozgásban tartó talaj, és a két katona sötét mélységben zuhan tovább.*
- Te ott!
*Mutat most a legelöl futóra, mire az nem hal meg. Ehelyett kardját, amit ő ügyesen, és okosan mégis megtartott, fordulatból a mögötte lévőbe szúrja. Majd pedig az azt követő fejét hasítja le, mielőtt az irányt változtatna egy olyan szép mozdulattal, amit korábban tán sosem csinált.*
- Nem éhek ám hhá!
*Sürgeti a katonát, aki éppen csak, hogy kezdi felfogni mit tett, mikor keze megint csak megmozdul, a kardot ugyanannak a testnek a nyakához illeszti, amelyből kinőtt, és amelynek a feje olyan kétségbeesett arccal próbálja visszavenni a tagja fölötti irányítást. Persze minden hiába, egy íves mozdulattal felnyitja a saját torkát.
Gonoszunk vigyora társaságában figyeli remekművét. Nyers, és amatőr alkotás, ám mindenképpen élvezetes!
Képváltás, enyhe csalódott szájízzel, hogy ez csak álom volt.
Egy gyönyörű, mindennél otthonosabb, kihalt, szürke kripta. Melyben egy dekoratív koponyás láda teteje nyílik, és bele sem gondol, hogy miképp tudja ezt szellemkezével felnyitni – csak felnyitja és kész. Mert az jó.
A dobozkában pedig egy igencsak speciális dolgot lel: Egy kavicsot. Persze bárki bármelyik kaviccsal összekeverhetné, de ő ezer közül is felismeri. Amon Ruadh kavicsa. Nem tudja, miért pont ez került elő, ám a kavics némán kérlelve néz fel rá a ládából. Kinyúl érte, hogy megnyugtassa, hogy felvegye és beszélgessen vele, de újabb képszakadás jön.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-07-27 07:54:32
Üzenet elküldve: 2016-07-27 07:54:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Halotti beszéd//
*Kicsit furcsa ez a jelenet, mikor a Démonok legnagyobbika fogadja két... hát erősen alacsony rangú szolgáját. Azonban, ha egyvalamit sikerült az élőktől átvennie, az a számára ismeretlen halandóság gondolata, így sajnos fel kellett ismernie, hogy az őt nem igazán prófétaként tisztelő eszement csürhe levagdossa ördögi praktikákkal kedvenc játékszereit, így újakat kell nevelni, nos ezért van ez az egész haddelhad itt lent.*
-A vérem tett ilyenné, egyszerre vagyok anyád és apád, valamint urad és parancsolód.
*Helyesbít Gigi szavaira.
A szellem már majdnem rájön arra, hogy mit akart, így egy ideig dühösen nézi szerencsétlenkedését, utána pedig már sokkalta jobban tetszik neki a helyzet, így végül csak csendben tűri a leány szaladgálását.*
-Azért van ez gyermekem, mert élsz! Sajnálatos dolog, de a szeretet nem létezik, csak a gyengék kötődése másik gyengékhez. Az, amit érzel nem szeretet, igaz, hogy még gyenge vagy, de én nem. És hamarosan titeket is felemellek, hogy együtt hozzuk el az új világot. Feladatot fogtok kapni.
*Ezzel az agymosás meg is volt, hagyja, hogy összeessen a lány. Hideg szemekkel figyeli a szeleburdi vérevő és az egoista szellem párosát.*
-Jegyezd meg szellem, kislányokat mostantól másképp állitunk az oldalunkra.
*Sóhajt fel. Az egyetlen oka annak, hogy nem csinált már régen egy felturbózott zombit a gyermekből, az, hogy kinézete nem kelt nagy feltűnést az élők köreiben.
Szavai utän feláll, Letrion mellé sétál, és egy igen gyakorlatias mozdulattal homolkába vágja a nyilat.*
*Az álmok igen izgalmasan alakulnak. Egymástól függetlenül, de mindketten ugyanazt látják és érzik elkábult érzékszerveikkel, vagy valami hasonlóval. Egy út, egy tucat járőröző katona nyomai. Élők. A Mester parancsa egyértelmű. Végre kell hajtaniuk, azonban furcsa érzés keríti hatalmába mindkettejüket. Bármit megtehetnek szinte. Nem kell válogatniuk az eszközökben, a trükkökben, a módszerekben. Ez egy álom, megtehetik.
Ha sikerült lemészárolniuk a kis csapatot szakad a kép, újabb álom. Egy sötét kriptába kerülnek. Egy óriási koponya alakú ládába nyúlnak bele. Van benne valami. Hogy gáz, fehér nyuszi, folyadék, vagy fegyver-e, azt csak ők tudhatják, ugyanis az van benne, amit odaképzelnek.*
~Mi van benne?! Annyit dolgoztál érte, mi az?!~
*Kérdezi erőszakosan egy gonoszkás hang. Ha ezzel is végeztek ismét szakad a kép, és hamarosan folytatódik a látomás egy újabb jelenettel.*
//Halotti beszéd//
*Kicsit furcsa ez a jelenet, mikor a Démonok legnagyobbika fogadja két... hát erősen alacsony rangú szolgáját. Azonban, ha egyvalamit sikerült az élőktől átvennie, az a számára ismeretlen halandóság gondolata, így sajnos fel kellett ismernie, hogy az őt nem igazán prófétaként tisztelő eszement csürhe levagdossa ördögi praktikákkal kedvenc játékszereit, így újakat kell nevelni, nos ezért van ez az egész haddelhad itt lent.*
-A vérem tett ilyenné, egyszerre vagyok anyád és apád, valamint urad és parancsolód.
*Helyesbít Gigi szavaira.
A szellem már majdnem rájön arra, hogy mit akart, így egy ideig dühösen nézi szerencsétlenkedését, utána pedig már sokkalta jobban tetszik neki a helyzet, így végül csak csendben tűri a leány szaladgálását.*
-Azért van ez gyermekem, mert élsz! Sajnálatos dolog, de a szeretet nem létezik, csak a gyengék kötődése másik gyengékhez. Az, amit érzel nem szeretet, igaz, hogy még gyenge vagy, de én nem. És hamarosan titeket is felemellek, hogy együtt hozzuk el az új világot. Feladatot fogtok kapni.
*Ezzel az agymosás meg is volt, hagyja, hogy összeessen a lány. Hideg szemekkel figyeli a szeleburdi vérevő és az egoista szellem párosát.*
-Jegyezd meg szellem, kislányokat mostantól másképp állitunk az oldalunkra.
*Sóhajt fel. Az egyetlen oka annak, hogy nem csinált már régen egy felturbózott zombit a gyermekből, az, hogy kinézete nem kelt nagy feltűnést az élők köreiben.
Szavai utän feláll, Letrion mellé sétál, és egy igen gyakorlatias mozdulattal homolkába vágja a nyilat.*
*Az álmok igen izgalmasan alakulnak. Egymástól függetlenül, de mindketten ugyanazt látják és érzik elkábult érzékszerveikkel, vagy valami hasonlóval. Egy út, egy tucat járőröző katona nyomai. Élők. A Mester parancsa egyértelmű. Végre kell hajtaniuk, azonban furcsa érzés keríti hatalmába mindkettejüket. Bármit megtehetnek szinte. Nem kell válogatniuk az eszközökben, a trükkökben, a módszerekben. Ez egy álom, megtehetik.
Ha sikerült lemészárolniuk a kis csapatot szakad a kép, újabb álom. Egy sötét kriptába kerülnek. Egy óriási koponya alakú ládába nyúlnak bele. Van benne valami. Hogy gáz, fehér nyuszi, folyadék, vagy fegyver-e, azt csak ők tudhatják, ugyanis az van benne, amit odaképzelnek.*
~Mi van benne?! Annyit dolgoztál érte, mi az?!~
*Kérdezi erőszakosan egy gonoszkás hang. Ha ezzel is végeztek ismét szakad a kép, és hamarosan folytatódik a látomás egy újabb jelenettel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258