Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-24 11:58:38
Üzenet elküldve: 2013-09-24 11:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
*Sajnos a terve nem vált be, így más eszközökhöz folyamodik. A batyujából elővesz egy fiolát, amiben nem túl bizalomgerjesztő színű lötty van. Szerencsére ezt még napokkal ezelőtt keverte be, mondván biztos szükség lesz rá. Ez egy olyan szer ami elállítja a vérzést, csak rá kell kenni a vérző sebre. Kissé erős szaga van, de nagy hasznát veszik jelen pillanatban. Sajnos kénytelen végig nézni, ahogy Roddar harcol a bestiával, ám tekintete hol a másik nőre, hol Engur-ra téved.*
~Remélem nem esik baja...~
// Második rész : Egy kastély //
*Sajnos a terve nem vált be, így más eszközökhöz folyamodik. A batyujából elővesz egy fiolát, amiben nem túl bizalomgerjesztő színű lötty van. Szerencsére ezt még napokkal ezelőtt keverte be, mondván biztos szükség lesz rá. Ez egy olyan szer ami elállítja a vérzést, csak rá kell kenni a vérző sebre. Kissé erős szaga van, de nagy hasznát veszik jelen pillanatban. Sajnos kénytelen végig nézni, ahogy Roddar harcol a bestiával, ám tekintete hol a másik nőre, hol Engur-ra téved.*
~Remélem nem esik baja...~
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-24 11:38:07
Üzenet elküldve: 2013-09-24 11:38:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön //
- Te jó ég! *szinte elsápad Log a látványtól* Kelteria, annyira csodás vagy, hogy még a szívdobbanásaimat is megzavarod! *ekkor mellkasához kap, s közelebb lép a hölgyhöz* El sem hiszem, hogy eddig nem akadtam rád, pedig milyen csodás évek teltek volna el! Már bánom, hogy ennyire belefúrtam magam a saját kísérleteimbe, s nem indultam a keresésedre.. *megragadja kezeit* Most már nem foglak elengedni soha, megígérem!
*Végül szorosan magához öleli Kelteriát, s hatalmas lelkesedéssel, boldogsággal telítődve indulnak meg lefelé a bálteremben. Logralon látszik az egészséges izgulás, amint a lépcsők aljára érnek, s megpillantja azt a sok nemesi ruhába bújt embert. Szinte ámulva pillant végig a tömegen, hiszen nincs ilyesmihez hozzászokva, ezért is kavarognak benne vegyes érzelmek. Örül ennek az egész rendezvénynek, ugyanakkor ez a sok ismeretlen ember kissé meg is zavarja! Ám mielőtt még túlságosan elvonhatná a figyelmét az embersereg, megpillantja az egyik sarokban Rathert, aki ugyanabban a fekete csuhában van, mint múlt éjjel. Kelteria felé biccent is egyet, majd megindul a mágus felé.*
- Hát maga? Nem báli ruhában kéne, hogy legyen? Tegnap este is ez volt magán! *kicsit közelebb hajol hozzá* Miért gubbaszt itt a sarokban? Nem mindenkinek adatik meg eme lehetőség az életében, élvezze ki a helyzetet! Öltözzön át, aztán próbáljon egy kis jó kedvet erőltetni az arcára! *ismét megveregeti a vállát* Ez az ijedt ábrázat nem igazán illik ide, mi a baja?
*Teszi fel sorjában a kérdéseit, miközben kérdően pislog Ratherre. Nem igazán érti a viselkedését, azonban most Kelteria, s a nyüzsgés sokkal jobban lefoglalja őt.
A nemesek többsége láthatóan nem abból a pökhendi fajtából való, hiszen nagy kedvvel, lelkesen fogadják Rahilt a társaságukban. Egy idősebb férfi, egy elegáns úr, s egy hosszú, vörös hajú, porcelánarcú hölgy társaság pedig még ott is tartja magánál az eredart, s kérdezgetni kezdik.*
- Honnan jött, Kedves? Nem is láttuk a hintók körül! *szól felé a vörös hajú hölgy, s megsimítja a vállát* Csak nem Ön lenne az egyik nagyrabecsült díjazott a mai estén? Ez esetben kérem, hadd gratuláljak, biztosan nagy sikereket ért el az életében!
*Kezdi meg a nemes hölgy a beszélgetést, miközben a zenészek szépen felsorakoznak az emelvény hátsó részébe. Elkezdenek hangolni, rendezgetik az ülőhelyeket, s kémlelik a vendégeket. Ezzel párhuzamosan az ételek, s italok is megérkeznek. Borok, whiskeyk, üdítők, teák.. Egy asztal tele van csupán italokkal! Ételekből is rengeteget hoznak be, finomabbnál finomabb fogásokat! A vendégek egy része rögtön oda is lép az asztalokhoz, s pár ezüst evőeszköz segítségével apró falatokat szednek kis aranytálkákra.
Így telik el egy bő negyed óra, mikor is nyílik az ajtó.. A nemesek halkan sustorogni kezdenek, Rahilnak is odasúg a vörös hajú.*
- Nem siette el az Úr! Ha jól hallottam, valami baleset miatt késett, de hát ki tudja az ilyen nagykutyáknál, nem igaz? Bár mi is a felsőbb körökbe tartozunk, de mellette még mi is eltörpülünk!
*Csevegi halkan Rahil felé. Ezelőtt, s még eközben Logral is odalép Kelteriával az egyik asztalhoz, s derekát átölelve egy kisebb rákot helyez egy tányérra, melyet meglocsol valami különleges öntettel.*
- Nem kóstolod meg? Igazán finomnak néz ki!
*Nyújtja felé a férfi a tányért, mikor ő is figyelmes lesz az ajtó nyitódására. Ha Rather elment átöltözni, akkor Log tekintetével őt kezdi keresni, ám ha még mindig ott gubbaszt a sarokban, akkor int neki egyet, hogy jöjjön közelebb.
S végre lehull a lepel, fény derülhet a nagy A. A.-ra, akire mindenki epekedve várt! Az ajtó nyikordul, kitárul, s belép rajta egy igazán elegáns, fiatalabb férfi! Haja ében, s kibontott állapotban derekát súrolja. Arca sápadtas, szemei rikítóak, s arca igen komoly, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor valami őrültséget is fel lehet benne fedezni. Amint megmutatkozik az Úr, síri csend lesz a teremben, s szinte mindenki mozdulatlanul figyeli, ahogy a fekete ruhás felsétál az emelvényre. Ott hátra kulcsolja először kezét, szétnéz a tömegen, majd kitárja karjait, s mély hangján felszólal.*
- Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit, örömömre szolgál, hogy el tudtak jönni szerény hajlékomba! Mindenkit értesítettem arról, hogy sajnos az érkezésem egy kis baleset miatt tolódik, ezért elnézésüket kérem, remélem, hogy nem várattam meg magukat, különösen a fővendégeket! S ezzel együtt rögtön meg is ragadom az alkalmat, s szeretném megkérni a díjazottakat, hogy fáradjanak ide mellém!
*Ekkor feltűnően végigpillant Rahilon, Kelterián, Ratheren és Logon, mintha csak ismerné őket, holott nem is találkozott még velük - legalábbis közvetlenül nem.. Szótlanul megvárja, amíg mindenki megérkezik mellé. Ekkor pedig négy inas egy aranyozott szegélyű ezüsttálcán behoz négy szütyőt. Ez sem az az ócska vászonszütyő, hanem selyemből készült, aranyozott madzaggal összekötve.
Ami esetleg még feltűnhet nekik, hogy az A. A.-nak vélt személy nem árulta el nevét. Talán azért, mert evidens számára, hogy mindenki ismeri őt, vagy esetleg más oka is volt ennek?*
- Te jó ég! *szinte elsápad Log a látványtól* Kelteria, annyira csodás vagy, hogy még a szívdobbanásaimat is megzavarod! *ekkor mellkasához kap, s közelebb lép a hölgyhöz* El sem hiszem, hogy eddig nem akadtam rád, pedig milyen csodás évek teltek volna el! Már bánom, hogy ennyire belefúrtam magam a saját kísérleteimbe, s nem indultam a keresésedre.. *megragadja kezeit* Most már nem foglak elengedni soha, megígérem!
*Végül szorosan magához öleli Kelteriát, s hatalmas lelkesedéssel, boldogsággal telítődve indulnak meg lefelé a bálteremben. Logralon látszik az egészséges izgulás, amint a lépcsők aljára érnek, s megpillantja azt a sok nemesi ruhába bújt embert. Szinte ámulva pillant végig a tömegen, hiszen nincs ilyesmihez hozzászokva, ezért is kavarognak benne vegyes érzelmek. Örül ennek az egész rendezvénynek, ugyanakkor ez a sok ismeretlen ember kissé meg is zavarja! Ám mielőtt még túlságosan elvonhatná a figyelmét az embersereg, megpillantja az egyik sarokban Rathert, aki ugyanabban a fekete csuhában van, mint múlt éjjel. Kelteria felé biccent is egyet, majd megindul a mágus felé.*
- Hát maga? Nem báli ruhában kéne, hogy legyen? Tegnap este is ez volt magán! *kicsit közelebb hajol hozzá* Miért gubbaszt itt a sarokban? Nem mindenkinek adatik meg eme lehetőség az életében, élvezze ki a helyzetet! Öltözzön át, aztán próbáljon egy kis jó kedvet erőltetni az arcára! *ismét megveregeti a vállát* Ez az ijedt ábrázat nem igazán illik ide, mi a baja?
*Teszi fel sorjában a kérdéseit, miközben kérdően pislog Ratherre. Nem igazán érti a viselkedését, azonban most Kelteria, s a nyüzsgés sokkal jobban lefoglalja őt.
A nemesek többsége láthatóan nem abból a pökhendi fajtából való, hiszen nagy kedvvel, lelkesen fogadják Rahilt a társaságukban. Egy idősebb férfi, egy elegáns úr, s egy hosszú, vörös hajú, porcelánarcú hölgy társaság pedig még ott is tartja magánál az eredart, s kérdezgetni kezdik.*
- Honnan jött, Kedves? Nem is láttuk a hintók körül! *szól felé a vörös hajú hölgy, s megsimítja a vállát* Csak nem Ön lenne az egyik nagyrabecsült díjazott a mai estén? Ez esetben kérem, hadd gratuláljak, biztosan nagy sikereket ért el az életében!
*Kezdi meg a nemes hölgy a beszélgetést, miközben a zenészek szépen felsorakoznak az emelvény hátsó részébe. Elkezdenek hangolni, rendezgetik az ülőhelyeket, s kémlelik a vendégeket. Ezzel párhuzamosan az ételek, s italok is megérkeznek. Borok, whiskeyk, üdítők, teák.. Egy asztal tele van csupán italokkal! Ételekből is rengeteget hoznak be, finomabbnál finomabb fogásokat! A vendégek egy része rögtön oda is lép az asztalokhoz, s pár ezüst evőeszköz segítségével apró falatokat szednek kis aranytálkákra.
Így telik el egy bő negyed óra, mikor is nyílik az ajtó.. A nemesek halkan sustorogni kezdenek, Rahilnak is odasúg a vörös hajú.*
- Nem siette el az Úr! Ha jól hallottam, valami baleset miatt késett, de hát ki tudja az ilyen nagykutyáknál, nem igaz? Bár mi is a felsőbb körökbe tartozunk, de mellette még mi is eltörpülünk!
*Csevegi halkan Rahil felé. Ezelőtt, s még eközben Logral is odalép Kelteriával az egyik asztalhoz, s derekát átölelve egy kisebb rákot helyez egy tányérra, melyet meglocsol valami különleges öntettel.*
- Nem kóstolod meg? Igazán finomnak néz ki!
*Nyújtja felé a férfi a tányért, mikor ő is figyelmes lesz az ajtó nyitódására. Ha Rather elment átöltözni, akkor Log tekintetével őt kezdi keresni, ám ha még mindig ott gubbaszt a sarokban, akkor int neki egyet, hogy jöjjön közelebb.
S végre lehull a lepel, fény derülhet a nagy A. A.-ra, akire mindenki epekedve várt! Az ajtó nyikordul, kitárul, s belép rajta egy igazán elegáns, fiatalabb férfi! Haja ében, s kibontott állapotban derekát súrolja. Arca sápadtas, szemei rikítóak, s arca igen komoly, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor valami őrültséget is fel lehet benne fedezni. Amint megmutatkozik az Úr, síri csend lesz a teremben, s szinte mindenki mozdulatlanul figyeli, ahogy a fekete ruhás felsétál az emelvényre. Ott hátra kulcsolja először kezét, szétnéz a tömegen, majd kitárja karjait, s mély hangján felszólal.*
- Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit, örömömre szolgál, hogy el tudtak jönni szerény hajlékomba! Mindenkit értesítettem arról, hogy sajnos az érkezésem egy kis baleset miatt tolódik, ezért elnézésüket kérem, remélem, hogy nem várattam meg magukat, különösen a fővendégeket! S ezzel együtt rögtön meg is ragadom az alkalmat, s szeretném megkérni a díjazottakat, hogy fáradjanak ide mellém!
*Ekkor feltűnően végigpillant Rahilon, Kelterián, Ratheren és Logon, mintha csak ismerné őket, holott nem is találkozott még velük - legalábbis közvetlenül nem.. Szótlanul megvárja, amíg mindenki megérkezik mellé. Ekkor pedig négy inas egy aranyozott szegélyű ezüsttálcán behoz négy szütyőt. Ez sem az az ócska vászonszütyő, hanem selyemből készült, aranyozott madzaggal összekötve.
Ami esetleg még feltűnhet nekik, hogy az A. A.-nak vélt személy nem árulta el nevét. Talán azért, mert evidens számára, hogy mindenki ismeri őt, vagy esetleg más oka is volt ennek?*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-22 20:47:44
Üzenet elküldve: 2013-09-22 20:47:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
* Roddar most közelebbről láthatja a szörnyet mint bármikor is vágyott rá. Kalandozó természet ő na de öngyilkosnak eddig soha sem volt mondató.
Óriási szerencséje van amikor megsebesíti a szörnyet, mert ha csak egy kicsit is jobban tűri a fájdalmat és célratörőbb akkor most Rodd teste fej nélkül heverne a földön. Szerencsére nem így történt. Nem is tudja merjen-e fellélegezni vagy az újabb támadást követel majd.
Ő nem gondolkodik, éljen vagy halljon? Nincs kérdés! Részéről halnia kell mert szörnyhöz méltó életet már úgy sem élhet. Amint még egy kevés erőt gyűjt azon nyomban előhúzza az egyik dobótőrét. Jó célzó Rodd bár eddig csak cirkuszi babákra kellett összpontosítania.
Amint levegőhöz jut, könnyed léptekhez szokott lábaival megpróbál a szörny elé kerülni tisztes távolságban maradva a motollaként hadonászó karoktól. Ha terve sikerül és jó egy-két lépéssel sikerül elébe kerülnie akkor kegyetlen precizitással megpróbál a szörny homloka közepébe vágni egy dobótőrt.*
// Második rész : Egy kastély //
* Roddar most közelebbről láthatja a szörnyet mint bármikor is vágyott rá. Kalandozó természet ő na de öngyilkosnak eddig soha sem volt mondató.
Óriási szerencséje van amikor megsebesíti a szörnyet, mert ha csak egy kicsit is jobban tűri a fájdalmat és célratörőbb akkor most Rodd teste fej nélkül heverne a földön. Szerencsére nem így történt. Nem is tudja merjen-e fellélegezni vagy az újabb támadást követel majd.
Ő nem gondolkodik, éljen vagy halljon? Nincs kérdés! Részéről halnia kell mert szörnyhöz méltó életet már úgy sem élhet. Amint még egy kevés erőt gyűjt azon nyomban előhúzza az egyik dobótőrét. Jó célzó Rodd bár eddig csak cirkuszi babákra kellett összpontosítania.
Amint levegőhöz jut, könnyed léptekhez szokott lábaival megpróbál a szörny elé kerülni tisztes távolságban maradva a motollaként hadonászó karoktól. Ha terve sikerül és jó egy-két lépéssel sikerül elébe kerülnie akkor kegyetlen precizitással megpróbál a szörny homloka közepébe vágni egy dobótőrt.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-20 17:18:17
Üzenet elküldve: 2013-09-20 17:18:17
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rath arcát kezeibe temeti, és lassan egész testében remeg. Egyszerűen fél, retteg, mert nem képes emlékezni, és emiatt az egész világ veszélyt jelent rá. Igazából már meg sem hallja a mondatot, miszerint a nő nem is látott mást a tükörben, legfeljebb talán tudat alatt fogja fel, de nem hiszi, hogy ennél jobban képes lenne félni. Egyszerűen belehajították egy idegen világba, ez pedig egy kegyetlen tréfa. Miközben gyakorlatilag összegömbölyödik ülőhelyén, úgy igyekszik kirekeszteni a külvilágot, persze sikertelenül, hirtelen eljut füléig a mondat, miszerint akkor ne emlékezzen. Elveszi szemei elől a reszkető kezeit, és hosszasan bámul a nőre, de mivel amaz nem adja jelét, hogy ő mondta volna, így eléggé megrémíti a dolog. Már hangokat is hall? Mi történhet még? Hirtelen rémlátomásai lesznek? Valójában annyira belemerül a félelem szülte gondolatsorokba, hogy ismét becsukja a szemeit, ezzel persze utat engedve a rémálmainak, melyek a feketeségben tömegesen jelennek meg. Valójában a végére annyira belemerül, hogy már észre sem veszi a kinti nyüzsgést, a pakolászás hangjait, vagy azt, hogy az egyetlen ismerősebb személy, akibe kapaszkodhatna, hirtelen elsétál, és egyedül hagyja az ismeretlen világban. Persze semmi sem tart örökké, így egyszer sor kerül arra is, hogy ezt a fajta 'időtöltést' megunja, és kinyitja a szemeit. Kicsit hunyorog, de úgy érzi, megint értelmes pillanatát éli, az emlékezés feladatát pedig későbbre hagyja. Amikor felpillant, először megijed, amiért a nő nincs sehol, majd körbekémlel, és ettől csak még jobban elkezd félni. Elhagyta volna a szobát? Nem, biztosan szólt volna. Legalábbis Rath biztosra veszi, hogy nem ijesztené meg szándékosan, mindössze talán kiment a fejéből, vagy nem akarta zavarni. Igen, inkább az utóbbi a valószínű, hiszen a mágus el volt foglalva saját gondolataival. Lehet, hogy szólt is, csak ő nem hallotta? Nem figyelt volna? Ettől lelkiismeret-furdalása támad, hiszen igazán reagálhatott volna a minden bizonnyal kiejtett szavakra. Ennek hatására fel is kel, és kisiet a szobából, ekkor csöppen bele abba, ami történik.
Szavakkal le sem tudná írni, mit érez, amikor hirtelen rengeteg ismeretlen ember között találja magát. Ezek nagyjából két fajták lehetnek: akit még életében nem látott, és akit már látott, de elfelejtette. Szerencsére még a fekete szerzetesi csuha van rajta, így minden további nélkül be tud húzódni egy árnyékosabb sarokba, és ott maradni, amíg nem történik valami, amire feltétlenül reagálnia kell.*
*Rath arcát kezeibe temeti, és lassan egész testében remeg. Egyszerűen fél, retteg, mert nem képes emlékezni, és emiatt az egész világ veszélyt jelent rá. Igazából már meg sem hallja a mondatot, miszerint a nő nem is látott mást a tükörben, legfeljebb talán tudat alatt fogja fel, de nem hiszi, hogy ennél jobban képes lenne félni. Egyszerűen belehajították egy idegen világba, ez pedig egy kegyetlen tréfa. Miközben gyakorlatilag összegömbölyödik ülőhelyén, úgy igyekszik kirekeszteni a külvilágot, persze sikertelenül, hirtelen eljut füléig a mondat, miszerint akkor ne emlékezzen. Elveszi szemei elől a reszkető kezeit, és hosszasan bámul a nőre, de mivel amaz nem adja jelét, hogy ő mondta volna, így eléggé megrémíti a dolog. Már hangokat is hall? Mi történhet még? Hirtelen rémlátomásai lesznek? Valójában annyira belemerül a félelem szülte gondolatsorokba, hogy ismét becsukja a szemeit, ezzel persze utat engedve a rémálmainak, melyek a feketeségben tömegesen jelennek meg. Valójában a végére annyira belemerül, hogy már észre sem veszi a kinti nyüzsgést, a pakolászás hangjait, vagy azt, hogy az egyetlen ismerősebb személy, akibe kapaszkodhatna, hirtelen elsétál, és egyedül hagyja az ismeretlen világban. Persze semmi sem tart örökké, így egyszer sor kerül arra is, hogy ezt a fajta 'időtöltést' megunja, és kinyitja a szemeit. Kicsit hunyorog, de úgy érzi, megint értelmes pillanatát éli, az emlékezés feladatát pedig későbbre hagyja. Amikor felpillant, először megijed, amiért a nő nincs sehol, majd körbekémlel, és ettől csak még jobban elkezd félni. Elhagyta volna a szobát? Nem, biztosan szólt volna. Legalábbis Rath biztosra veszi, hogy nem ijesztené meg szándékosan, mindössze talán kiment a fejéből, vagy nem akarta zavarni. Igen, inkább az utóbbi a valószínű, hiszen a mágus el volt foglalva saját gondolataival. Lehet, hogy szólt is, csak ő nem hallotta? Nem figyelt volna? Ettől lelkiismeret-furdalása támad, hiszen igazán reagálhatott volna a minden bizonnyal kiejtett szavakra. Ennek hatására fel is kel, és kisiet a szobából, ekkor csöppen bele abba, ami történik.
Szavakkal le sem tudná írni, mit érez, amikor hirtelen rengeteg ismeretlen ember között találja magát. Ezek nagyjából két fajták lehetnek: akit még életében nem látott, és akit már látott, de elfelejtette. Szerencsére még a fekete szerzetesi csuha van rajta, így minden további nélkül be tud húzódni egy árnyékosabb sarokba, és ott maradni, amíg nem történik valami, amire feltétlenül reagálnia kell.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-19 19:31:29
Üzenet elküldve: 2013-09-19 19:31:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
*Úgy tűnik, Ophelia terve nem válik be. Roddar már túl közel van a szörnyhöz, mondhatni 'szagot fogott' a lény. Nem törődve a zajokkal, amit a kalandorok okoznak, a levegőben szökellve veti magát a harcos felé. Roddar most közelebbről láthatja a lényt. Egészen szörnyű képet nyújt a megkínzott pofa és a sebes mancsok ilyen közeli helyzetből. A morgás, vagy inkább hörgés amit a lény kierőltet magából sérti az kalandorok fülét.*
(Roddar Ares 'Erő' pontjai döntöttek a harc folytatásáról.)
*A fenevad rémülten üvölt fel, ahogy a penge a mancsait éri. Pár korty vér csobban fel a felszaggatott karmok alól, egyenesen a padlón, illetve a férfi ruháján érve földet. A seb nem halálos, viszont egyértelműen gondokat fog okozni a szörnyetegnek. Szőrös teste hirtelen görcsbe rándul, megpróbálja magát összébb húzni a fájdalom miatt, viszont nem képes visszafogni lendületét. A levegőben repülő, bömbölő, véres szörnyeteg egyenesen Roddarra esik, erősen meglökve őt. Szerencsére a harcosnak elég ereje van ahhoz, hogy talpon maradjon, viszont a lökés rajta is nyomott hagy. Erősen a falhoz nyomódik, aminek tüdejében rögtön meg is érzi a következményét. Krákogva kap levegő után a férfi, ahogy a szörny teste előtte pár lépésre a földre vetődik. A lény kényszeres rángatózásba kezd, ide-oda csapkodva ép és véres mancsaival, senkit sem engedve közel magához. Nem tud, vagy egyszerűen nem akar lábra állni, félig támaszkodva tartja magát a föld felett sérült mancsával, néha meginogva, összezuhanva. Kissé szánalomra méltónak tűnik ebből a helyzetből a pár perce még várszomjas fenevad. Úgy tűnik, innen már nem megy túl messze a riadt fenevad, azonban fontos tényező, hogy a szörnyeteg még harcképes. Ha a kalandorok életben hagyják, talán felépül és még több kárt tesz a házban, már ha nem sikerül kijutnia, ami talán végzetes körülményekkel végződne. Ideje feltenni a kérdést: Éljen, vagy haljon a lény?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.19 19:32:37
// Második rész : Egy kastély //
*Úgy tűnik, Ophelia terve nem válik be. Roddar már túl közel van a szörnyhöz, mondhatni 'szagot fogott' a lény. Nem törődve a zajokkal, amit a kalandorok okoznak, a levegőben szökellve veti magát a harcos felé. Roddar most közelebbről láthatja a lényt. Egészen szörnyű képet nyújt a megkínzott pofa és a sebes mancsok ilyen közeli helyzetből. A morgás, vagy inkább hörgés amit a lény kierőltet magából sérti az kalandorok fülét.*
(Roddar Ares 'Erő' pontjai döntöttek a harc folytatásáról.)
*A fenevad rémülten üvölt fel, ahogy a penge a mancsait éri. Pár korty vér csobban fel a felszaggatott karmok alól, egyenesen a padlón, illetve a férfi ruháján érve földet. A seb nem halálos, viszont egyértelműen gondokat fog okozni a szörnyetegnek. Szőrös teste hirtelen görcsbe rándul, megpróbálja magát összébb húzni a fájdalom miatt, viszont nem képes visszafogni lendületét. A levegőben repülő, bömbölő, véres szörnyeteg egyenesen Roddarra esik, erősen meglökve őt. Szerencsére a harcosnak elég ereje van ahhoz, hogy talpon maradjon, viszont a lökés rajta is nyomott hagy. Erősen a falhoz nyomódik, aminek tüdejében rögtön meg is érzi a következményét. Krákogva kap levegő után a férfi, ahogy a szörny teste előtte pár lépésre a földre vetődik. A lény kényszeres rángatózásba kezd, ide-oda csapkodva ép és véres mancsaival, senkit sem engedve közel magához. Nem tud, vagy egyszerűen nem akar lábra állni, félig támaszkodva tartja magát a föld felett sérült mancsával, néha meginogva, összezuhanva. Kissé szánalomra méltónak tűnik ebből a helyzetből a pár perce még várszomjas fenevad. Úgy tűnik, innen már nem megy túl messze a riadt fenevad, azonban fontos tényező, hogy a szörnyeteg még harcképes. Ha a kalandorok életben hagyják, talán felépül és még több kárt tesz a házban, már ha nem sikerül kijutnia, ami talán végzetes körülményekkel végződne. Ideje feltenni a kérdést: Éljen, vagy haljon a lény?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.19 19:32:37
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-19 19:26:11
Üzenet elküldve: 2013-09-19 19:26:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
//Második rész: Egy kastély//
*Ingon egy pillanatra megijed amikor a valami a fejük felett megszólal, majd rájuk ront a szörny. Ez most kissé hirtelen volt neki. A Roddar nevű kalandor reagál a leggyorsabban. Sikerül megsebeznie a szörnyet, majd újra támad. Az Engur nevű férfi meg mintha segíteni akarna neki.*
"Vagy mégsem? Mi van ha direkt dobta oda a fákját. Á marhaság."
*Ezzel le is zárta a témát. Nem is tudja, hogyan jutott eszébe ekkora hülyeség. Most inkább a szörnyre koncentrál. Megfeszíti az íját, egy fél másodpercig céloz, majd elengedi a vesszőt. Ha az eltalája a lényt, akkor a méregtől az ereje súlyosan csökken. Ha nem akkor újra próbálkozik. Ha az sem talál akkor előveszi a kardját és azzal próbálja meg megölni a teremtményt.*
//Második rész: Egy kastély//
*Ingon egy pillanatra megijed amikor a valami a fejük felett megszólal, majd rájuk ront a szörny. Ez most kissé hirtelen volt neki. A Roddar nevű kalandor reagál a leggyorsabban. Sikerül megsebeznie a szörnyet, majd újra támad. Az Engur nevű férfi meg mintha segíteni akarna neki.*
"Vagy mégsem? Mi van ha direkt dobta oda a fákját. Á marhaság."
*Ezzel le is zárta a témát. Nem is tudja, hogyan jutott eszébe ekkora hülyeség. Most inkább a szörnyre koncentrál. Megfeszíti az íját, egy fél másodpercig céloz, majd elengedi a vesszőt. Ha az eltalája a lényt, akkor a méregtől az ereje súlyosan csökken. Ha nem akkor újra próbálkozik. Ha az sem talál akkor előveszi a kardját és azzal próbálja meg megölni a teremtményt.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-18 18:16:08
Üzenet elküldve: 2013-09-18 18:16:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Kényelmesen eldőlve a kanapén kortyolgatja kitöltött italát, és néha az ajkaihoz emeli a szivart is, hogy mélyen belélegezze annak füstjét. Így hallgatja a férfi hangos elmélkedését. Feje büszkén felszegve mindvégig, még az sem töri meg büszke tartását, hogy Rathernek újra eszébe jut néhány emlék.*
- Tehát láttál a tükörben és még valakit... Ez nem hangzik jól.
*Nagyon jól tudja, miről van szó, ő tisztán emlékszik. Rather csak őt és önmagát látta a tükörben. Legalábbis ezt feltételezi. Mert ugyan előfordulhat, hogy a férfi mást látott, mint ő, de ennek az esélyét olyan csekélynek véli, hogy nem is igazán veszi számításba ezt az eshetőséget. Persze lehet, hogy ezzel hibát vét. De nem érdekli túlzottan.
A pohár takarásában, mikor szájához emeli azt és aprókat kortyol, végigmosolyogja Rather kínlódását. Képtelen akár csak egy pillanatra is elvonni róla a tekintetét. Fogalma sincsen, egészen pontosan mi zajlik a férfi bensőjében, de a vívódást, az erőfeszítéseket és természetesen a félelmet egyértelműen érzi és hagyja magát elmerülni benne addig a néhány percig, míg teheti.*
- Akkor ne tedd...
*Súgja halkan, válaszként a férfi elnyöszörgött mondatára. Nem egészen azzal a célzattal, hogy az őrületbe taszítsa a férfit, bár... Ha az most, így kínlódva nem ismeri meg a hangot és azt hiszi, hogy belső sugallatot hall...*
~Az lenne a legjobb. De azért furcsa. Már ennyire zsigerből, tudattalanul taktikáznék? Ó, az Egekre, hogy én tényleg milyen jó vagyok!~
*A következő percben már a pakolással járó zajokra figyel fel, amik odaátról szűrődnek be. Ám Rahil egyelőre nem mozdul, csak fejét fordítja az ajtó irányába, hátha megpillanthat valamit. Nagy a nyüzsgés, a sürgés-forgás a folyosón is. Elviszik az ételeket például és a függönynek szánt sötét, nehéz kelmét is épp a szeme előtt hozzák meg. Bár felkelti az érdeklődését a dolog, nem hagyja el a szobát addig, míg nem végez a szivarral. Már nincs sok hátra belőle, de már így is mindenütt nyüzsögnek a vagyonosnál vagyonosabbnak látszó vendégek, mire megérkezik a másik terembe. Azonnal felcsillan a szeme. Egy teljes pillanatig úgy festhet, mint egy szegény éhező, mikor bebocsátást nyer egy óriási boltba és azt sem tudja hirtelen, mit válasszon. Nagyjából így is érzi magát, azonban erőt vesz magán és felölti az úrikisasszony-mosolyt és viselkedést. Újabb pillanatot szán arra, hogy gyorsan célpontot válasszon... Aztán elindul vadászni. Mint a mélységi család bálján nemrég, vagy a kikötői eseményen azelőtt, vagy az azelőttin... vagy bármikor.
Közel sétál, mosolyog, határozott, kecses... Ilyeneket mutat az embereknek általában, ha le akarja őket nyűgözni. Mindent, amit végsősoron ellenük fordít, tőlük tanult, a leges-legapróbb mozzanatig. Az előző életében nem volt szüksége ilyen badarságokra, de itt igen. Nem volt nehéz őket megtanulni és megtanulni használni - bár lehet, hogy csak azért gondolja így, mert több száz év állt ehhez rendelkezésére -. Olyannyira belé ivódtak már ezek az apróságok, hogy néha, de talán még most is, szinte embernek hinné magát. Persze csak ha nem lenne ilyen éhes és ha nem tudná biztosan, hogy ő maga még így is több náluk.
Ha a kis társaság, akiket kinézett magának, nem utasítja el a közeledését, akkor igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe, miután bemutatkozik - természetesen álnéven. Persze, ezúttal sem csupán a látszat kedvéért tesz így. Igyekszik minden szóra figyelni, hátha a beszélgetésből elcsíphet valami fontosat. Egy-egy félinformáció már elég lehet, hogy többet tudjon meg a helyről, a jelenlévőkről, erről a rendezvényről, A.A-ról, vagy bármiről, ami kapcsolatban állhat azzal, ami jelenleg körülveszi és akár veszélyeztetheti is.
Ha viszont a kis csapat, akiket megcélzott, nem örül a jelenlétének, odébb áll egy másik csoportosuláshoz. Addig folytatja ezt, míg nem talál olyat, aki lefoglalja, akivel beszélgethet. Van miből válogatni, előbb-utóbb úgyis lesz olyan, aki elfogadja egy bájos hölgy társaságát.
Ratherre ügyet sem vet néhány pillanatig közben, csak akkor kezdi keresni őt pillantásával a teremben, mikor már talált magának megfelelő alanyokat, akiket kihallgathat, aztán...*
*Kényelmesen eldőlve a kanapén kortyolgatja kitöltött italát, és néha az ajkaihoz emeli a szivart is, hogy mélyen belélegezze annak füstjét. Így hallgatja a férfi hangos elmélkedését. Feje büszkén felszegve mindvégig, még az sem töri meg büszke tartását, hogy Rathernek újra eszébe jut néhány emlék.*
- Tehát láttál a tükörben és még valakit... Ez nem hangzik jól.
*Nagyon jól tudja, miről van szó, ő tisztán emlékszik. Rather csak őt és önmagát látta a tükörben. Legalábbis ezt feltételezi. Mert ugyan előfordulhat, hogy a férfi mást látott, mint ő, de ennek az esélyét olyan csekélynek véli, hogy nem is igazán veszi számításba ezt az eshetőséget. Persze lehet, hogy ezzel hibát vét. De nem érdekli túlzottan.
A pohár takarásában, mikor szájához emeli azt és aprókat kortyol, végigmosolyogja Rather kínlódását. Képtelen akár csak egy pillanatra is elvonni róla a tekintetét. Fogalma sincsen, egészen pontosan mi zajlik a férfi bensőjében, de a vívódást, az erőfeszítéseket és természetesen a félelmet egyértelműen érzi és hagyja magát elmerülni benne addig a néhány percig, míg teheti.*
- Akkor ne tedd...
*Súgja halkan, válaszként a férfi elnyöszörgött mondatára. Nem egészen azzal a célzattal, hogy az őrületbe taszítsa a férfit, bár... Ha az most, így kínlódva nem ismeri meg a hangot és azt hiszi, hogy belső sugallatot hall...*
~Az lenne a legjobb. De azért furcsa. Már ennyire zsigerből, tudattalanul taktikáznék? Ó, az Egekre, hogy én tényleg milyen jó vagyok!~
*A következő percben már a pakolással járó zajokra figyel fel, amik odaátról szűrődnek be. Ám Rahil egyelőre nem mozdul, csak fejét fordítja az ajtó irányába, hátha megpillanthat valamit. Nagy a nyüzsgés, a sürgés-forgás a folyosón is. Elviszik az ételeket például és a függönynek szánt sötét, nehéz kelmét is épp a szeme előtt hozzák meg. Bár felkelti az érdeklődését a dolog, nem hagyja el a szobát addig, míg nem végez a szivarral. Már nincs sok hátra belőle, de már így is mindenütt nyüzsögnek a vagyonosnál vagyonosabbnak látszó vendégek, mire megérkezik a másik terembe. Azonnal felcsillan a szeme. Egy teljes pillanatig úgy festhet, mint egy szegény éhező, mikor bebocsátást nyer egy óriási boltba és azt sem tudja hirtelen, mit válasszon. Nagyjából így is érzi magát, azonban erőt vesz magán és felölti az úrikisasszony-mosolyt és viselkedést. Újabb pillanatot szán arra, hogy gyorsan célpontot válasszon... Aztán elindul vadászni. Mint a mélységi család bálján nemrég, vagy a kikötői eseményen azelőtt, vagy az azelőttin... vagy bármikor.
Közel sétál, mosolyog, határozott, kecses... Ilyeneket mutat az embereknek általában, ha le akarja őket nyűgözni. Mindent, amit végsősoron ellenük fordít, tőlük tanult, a leges-legapróbb mozzanatig. Az előző életében nem volt szüksége ilyen badarságokra, de itt igen. Nem volt nehéz őket megtanulni és megtanulni használni - bár lehet, hogy csak azért gondolja így, mert több száz év állt ehhez rendelkezésére -. Olyannyira belé ivódtak már ezek az apróságok, hogy néha, de talán még most is, szinte embernek hinné magát. Persze csak ha nem lenne ilyen éhes és ha nem tudná biztosan, hogy ő maga még így is több náluk.
Ha a kis társaság, akiket kinézett magának, nem utasítja el a közeledését, akkor igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe, miután bemutatkozik - természetesen álnéven. Persze, ezúttal sem csupán a látszat kedvéért tesz így. Igyekszik minden szóra figyelni, hátha a beszélgetésből elcsíphet valami fontosat. Egy-egy félinformáció már elég lehet, hogy többet tudjon meg a helyről, a jelenlévőkről, erről a rendezvényről, A.A-ról, vagy bármiről, ami kapcsolatban állhat azzal, ami jelenleg körülveszi és akár veszélyeztetheti is.
Ha viszont a kis csapat, akiket megcélzott, nem örül a jelenlétének, odébb áll egy másik csoportosuláshoz. Addig folytatja ezt, míg nem talál olyat, aki lefoglalja, akivel beszélgethet. Van miből válogatni, előbb-utóbb úgyis lesz olyan, aki elfogadja egy bájos hölgy társaságát.
Ratherre ügyet sem vet néhány pillanatig közben, csak akkor kezdi keresni őt pillantásával a teremben, mikor már talált magának megfelelő alanyokat, akiket kihallgathat, aztán...*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:00:52
Üzenet elküldve: 2013-09-17 20:00:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
* Rodd legalább annyira meglepődik a fáklya érkeztén mint a vadállat és hátrál is egy fél lépést, sőt közben még jobban a falhoz lapul mint eddig. Kardját most két kézre fogva emeli maga elé, hogy nagyobb erővel sújthasson le ha sor kerül rá.
Az állat nem lát, a férfi pedig egy hangot sem ad ki. A rémület jó taktikussá tette, szinte még pislogni is fél, nehogy zajt csapjon vele és még jobban magára vonja a fenevad figyelmét.
Ha az állat nem adja fel a tervét és továbbra is mellső mancsait előre nyújtva halad tovább akkor Rodd megpróbál a hozzá közelebb lévő és egybe rá nézve veszélyesebb mancsra tiszta erőből lesújtani. Most nem aprózza el, terve az, hogy ha sikerül akkor csonkolja a veszélyes karmokkal ellátott lábfejet.*
// Második rész : Egy kastély //
* Rodd legalább annyira meglepődik a fáklya érkeztén mint a vadállat és hátrál is egy fél lépést, sőt közben még jobban a falhoz lapul mint eddig. Kardját most két kézre fogva emeli maga elé, hogy nagyobb erővel sújthasson le ha sor kerül rá.
Az állat nem lát, a férfi pedig egy hangot sem ad ki. A rémület jó taktikussá tette, szinte még pislogni is fél, nehogy zajt csapjon vele és még jobban magára vonja a fenevad figyelmét.
Ha az állat nem adja fel a tervét és továbbra is mellső mancsait előre nyújtva halad tovább akkor Rodd megpróbál a hozzá közelebb lévő és egybe rá nézve veszélyesebb mancsra tiszta erőből lesújtani. Most nem aprózza el, terve az, hogy ha sikerül akkor csonkolja a veszélyes karmokkal ellátott lábfejet.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-17 15:45:34
Üzenet elküldve: 2013-09-17 15:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
~Gondolkozzunk reálisan ebben a helyzetben! Ha megmozdulok vagy zajt csapok, meghallja ez a valami és akkor nekem ront. Ha nem cselekszem, akkor viszont Roddarnak eshet baja. Talán egyszerre kellene cselekednünk! Így talán megzavarhatjuk a szörnyet!~
*Nagyon sokat nem időzhetnek, hiszen a tét az életük. Lassan, visszafojtott levegővel leguggol s az első kisebb tárgyat felveszi. Végig a szörnyet nézni, valamint Roddar-t mennyi ideje van cselekedni. Ekkor puffan Rod mellett valami. Odapillant a másik nőre, majd Engurra.*
~Lehet hogy egyre gondoltunk? De akkor miért oda dobta? Lehet, hogy nem így akarta!~
*De ha már zaj, akkor ő is cselekszik, mégpedig óvatosan bekucorodik az egyik sarokba s a kezében lévő kisebb tárgyat megpróbálja feldobni a lépcsőn, hogy arra haladjon a bestia.*
~Remélem beválik!~
// Második rész : Egy kastély //
~Gondolkozzunk reálisan ebben a helyzetben! Ha megmozdulok vagy zajt csapok, meghallja ez a valami és akkor nekem ront. Ha nem cselekszem, akkor viszont Roddarnak eshet baja. Talán egyszerre kellene cselekednünk! Így talán megzavarhatjuk a szörnyet!~
*Nagyon sokat nem időzhetnek, hiszen a tét az életük. Lassan, visszafojtott levegővel leguggol s az első kisebb tárgyat felveszi. Végig a szörnyet nézni, valamint Roddar-t mennyi ideje van cselekedni. Ekkor puffan Rod mellett valami. Odapillant a másik nőre, majd Engurra.*
~Lehet hogy egyre gondoltunk? De akkor miért oda dobta? Lehet, hogy nem így akarta!~
*De ha már zaj, akkor ő is cselekszik, mégpedig óvatosan bekucorodik az egyik sarokba s a kezében lévő kisebb tárgyat megpróbálja feldobni a lépcsőn, hogy arra haladjon a bestia.*
~Remélem beválik!~
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-16 16:55:47
Üzenet elküldve: 2013-09-16 16:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Kelteia figyelmesen hallgatja Log lelkes meséjét a varázslatok hasznosságáról, s arról, hogy megmutatja mindet, amit ismer neki is. A lányt mindig is érdekelték az ilyen dolgok, még ha nem is megtanulni kívánta, de megcsodálni mindig is megcsodálta a mágusokat. A férfi láthatóan nagyon bele élte magát a mesébe.*
- Megtiszteltetés lesz, kíváncsian várom.
*Rögtön miután ezt kimondta a férfi oda hajol hozzá, s lágy csókkal illeti a hölgy ajkait. Kelteriát egy furcsa bizsergés járja át, egész testét elárasztja a férfiből áradó vonzódás ereje, amit a saját megmagyarázhatatlan vonzalma a férfi iránt csak növel. Kicsit meg is remeg a keze, talán még libabőrös is lett, s most örül, hogy Log nem fogja a kezét, hiszen a végén még azt hinné, nem tetszik neki az érzés, vagy hogy nem kedveli őt. Pedig pont az ellenkezője a helyzet, jobban élvezi, mint az eddigiek bármelyikét és nagyon is kedveli a férfit! A csók és Kelteria története után, Log megint együtt érzően válaszol és megosztja saját történetét a hölggyel. Kelteria szemében az együtt érzés csillog, teljesen elrejthetetlenül.*
- Neked se volt könnyebb életed,mint nekem, pedig te sem érdemelted meg ezt.. Ismered a történetem, tehát tudod, hogy pontosan tudom min mehettél keresztül, remélem a jövőd fényesebb lesz.
*Kedvesen mosolyog a férfira, s kezével megsimítja az arcát. Mélyen megérintette a története és őszintén reméli, hogy jobb élete lesz a jövőben. S talán ebben neki is lesz szerepe, milyen szép is lenne az. Kicsit elmereng ezen a gondolaton, majd a férfi hangjára felkapja a tekintetét. Figyelmesen hallhatja, s be kell látnia tényleg sok hátránnyal is rendelkezik egy ilyen, nagy kastély. A "ketten aligha tudnánk" kifejezésre az eddig nyugodt figyelmes arcára, kellemes meglepettség ül ki. Ketten, kellemesen cseng neki ez a szó. A férfi hosszabb megnyilvánulását viszont a kedvesebbik inas hangos, szívrohamot okozó hangja szakítja meg.*
~Szóval ebéd! Na, azt hiszem, azt jobb lesz gyorsan befejezni. Csak legyünk túl a bálon is.~
*Jegyzi meg magában majd követi a férfit a csónakhoz, s a segítségével be is ül. Egy negyed óra múlva már az ebédlőben ülnek. Gyorsan elfogyasztják az ételt. Kelteria alig nyelte le az utolsó falatot, mikor a férfivel elindulnak a szobák felé. Felérnek, s mielőtt belépnének a szobájukba Log szenvedélyesen megcsókolja Kelteriát, amit persze a hölgy is viszonoz a tőle telhető legnagyobb beleéléssel, s mikor a férfi egy aprót csap a hátsó felére, arcára halvány félmosoly húzódik.*
- Igyekszem nem csalódást okozni. Arra pedig én is kíváncsi leszek.
*Válaszolja a férfi mondatára. Amint becsukja maga után a szoba ajtót, tagjai telesen elgyengülnek, szinte bele zuhan az ágyba. Karjait kitárja és bámul a semmibe. Testét átjárja a megfékezhetetlen vonzódás adta erő és a gondolatok sokasága.*
~Hogy a jó életbe kedveltem meg egy, ilyen embert? Nem is az, hogy hogy, hanem hogy ilyen gyorsan? Megbabonázott volna valamivel? Nem ez belőlem jön, én akarom.. Ez furcsa, ilyet még nem éreztem.~
*Tekintetét végig futtatja a szobán, miközben gondolkodik, majd maga se tudja hogyan, vagy miért, de kicsit elbóbiskol. Mikor felkel álmosan megdörgöli a szemét, ásít egyet, majd a szekrény elé lép.*
- Lássuk a medvét!
*Mondja mosolyogva, s válogatni kezd a sok ruha közül. Mind szép és mind tetszik neki, nem tudja melyik legyen. Végső kétségbe esésében, maga elé idézi azokat a színeket, amiket a kastélyban látott, mivel nem sokat segítenek, így csukott szemmel húz ki egy ruhát a szekrényből. Egy igen sötét, bordó egybe részes szoknyát vett ki, derekán, s nyakánál zöld díszes szegéllyel. A ruha persze szépen megmutatja a hölgyemény dekoltázsát, de hát ennyit el tud viselni, végül is bálba megy, vagy mi a bánat. A ruhán érdekes még, hogy ujjai fekete fátyol szerű anyagból készültek, s meg vannak hasítva, könyéknél pedig a ruha alap színével megegyező pánt fogja. Ami a lábbelit illeti, Kelteria nem az a lány aki topánkát venne fel, ezért marad a fekete magassarkú csizma, bár ez lényegtelen, hiszen a szoknya alól nem látszik ki. Most, hogy van ideje, az ékszerek közt is szét néz. S hosszas kutatás után talál egy rubin köves láncot, ami nagyon megtetszik neki. Ezért úgy dönt, hogy nem keres tovább, hanem felveszi ezt. Mikor mindezzel elkészül megfésüli a haját, s az egyik oldalon egy ugyancsak vörös kővel díszített csattal, amit nyaklánc kutatás közben talált, feltűzi. Pont mikor elkészül, akkor kopognak az ajtaján. A hangra elmosolyodik. Gyors léptekkel az ajtóhoz siet, s már menet közben hangosan megszólal.*
- A szellemek óvjanak attól, hogy megvárakoztassam uram! Hű.. ha..*A lélegzete is eláll, mikor az ajtót feltárva megpillantja Log-ot, aki pontosan úgy fest, mint egy titokzatos, s talán kicsit különc nemes. Végül egy nagy levegő vétel után csak kinyög valamit.*
- Nagyon elegáns vagy.. Úgy festesz, mint egy igazi nemesi családból való úri ember. Sokan irigyelnének, ha most látnának.
*Kelteia figyelmesen hallgatja Log lelkes meséjét a varázslatok hasznosságáról, s arról, hogy megmutatja mindet, amit ismer neki is. A lányt mindig is érdekelték az ilyen dolgok, még ha nem is megtanulni kívánta, de megcsodálni mindig is megcsodálta a mágusokat. A férfi láthatóan nagyon bele élte magát a mesébe.*
- Megtiszteltetés lesz, kíváncsian várom.
*Rögtön miután ezt kimondta a férfi oda hajol hozzá, s lágy csókkal illeti a hölgy ajkait. Kelteriát egy furcsa bizsergés járja át, egész testét elárasztja a férfiből áradó vonzódás ereje, amit a saját megmagyarázhatatlan vonzalma a férfi iránt csak növel. Kicsit meg is remeg a keze, talán még libabőrös is lett, s most örül, hogy Log nem fogja a kezét, hiszen a végén még azt hinné, nem tetszik neki az érzés, vagy hogy nem kedveli őt. Pedig pont az ellenkezője a helyzet, jobban élvezi, mint az eddigiek bármelyikét és nagyon is kedveli a férfit! A csók és Kelteria története után, Log megint együtt érzően válaszol és megosztja saját történetét a hölggyel. Kelteria szemében az együtt érzés csillog, teljesen elrejthetetlenül.*
- Neked se volt könnyebb életed,mint nekem, pedig te sem érdemelted meg ezt.. Ismered a történetem, tehát tudod, hogy pontosan tudom min mehettél keresztül, remélem a jövőd fényesebb lesz.
*Kedvesen mosolyog a férfira, s kezével megsimítja az arcát. Mélyen megérintette a története és őszintén reméli, hogy jobb élete lesz a jövőben. S talán ebben neki is lesz szerepe, milyen szép is lenne az. Kicsit elmereng ezen a gondolaton, majd a férfi hangjára felkapja a tekintetét. Figyelmesen hallhatja, s be kell látnia tényleg sok hátránnyal is rendelkezik egy ilyen, nagy kastély. A "ketten aligha tudnánk" kifejezésre az eddig nyugodt figyelmes arcára, kellemes meglepettség ül ki. Ketten, kellemesen cseng neki ez a szó. A férfi hosszabb megnyilvánulását viszont a kedvesebbik inas hangos, szívrohamot okozó hangja szakítja meg.*
~Szóval ebéd! Na, azt hiszem, azt jobb lesz gyorsan befejezni. Csak legyünk túl a bálon is.~
*Jegyzi meg magában majd követi a férfit a csónakhoz, s a segítségével be is ül. Egy negyed óra múlva már az ebédlőben ülnek. Gyorsan elfogyasztják az ételt. Kelteria alig nyelte le az utolsó falatot, mikor a férfivel elindulnak a szobák felé. Felérnek, s mielőtt belépnének a szobájukba Log szenvedélyesen megcsókolja Kelteriát, amit persze a hölgy is viszonoz a tőle telhető legnagyobb beleéléssel, s mikor a férfi egy aprót csap a hátsó felére, arcára halvány félmosoly húzódik.*
- Igyekszem nem csalódást okozni. Arra pedig én is kíváncsi leszek.
*Válaszolja a férfi mondatára. Amint becsukja maga után a szoba ajtót, tagjai telesen elgyengülnek, szinte bele zuhan az ágyba. Karjait kitárja és bámul a semmibe. Testét átjárja a megfékezhetetlen vonzódás adta erő és a gondolatok sokasága.*
~Hogy a jó életbe kedveltem meg egy, ilyen embert? Nem is az, hogy hogy, hanem hogy ilyen gyorsan? Megbabonázott volna valamivel? Nem ez belőlem jön, én akarom.. Ez furcsa, ilyet még nem éreztem.~
*Tekintetét végig futtatja a szobán, miközben gondolkodik, majd maga se tudja hogyan, vagy miért, de kicsit elbóbiskol. Mikor felkel álmosan megdörgöli a szemét, ásít egyet, majd a szekrény elé lép.*
- Lássuk a medvét!
*Mondja mosolyogva, s válogatni kezd a sok ruha közül. Mind szép és mind tetszik neki, nem tudja melyik legyen. Végső kétségbe esésében, maga elé idézi azokat a színeket, amiket a kastélyban látott, mivel nem sokat segítenek, így csukott szemmel húz ki egy ruhát a szekrényből. Egy igen sötét, bordó egybe részes szoknyát vett ki, derekán, s nyakánál zöld díszes szegéllyel. A ruha persze szépen megmutatja a hölgyemény dekoltázsát, de hát ennyit el tud viselni, végül is bálba megy, vagy mi a bánat. A ruhán érdekes még, hogy ujjai fekete fátyol szerű anyagból készültek, s meg vannak hasítva, könyéknél pedig a ruha alap színével megegyező pánt fogja. Ami a lábbelit illeti, Kelteria nem az a lány aki topánkát venne fel, ezért marad a fekete magassarkú csizma, bár ez lényegtelen, hiszen a szoknya alól nem látszik ki. Most, hogy van ideje, az ékszerek közt is szét néz. S hosszas kutatás után talál egy rubin köves láncot, ami nagyon megtetszik neki. Ezért úgy dönt, hogy nem keres tovább, hanem felveszi ezt. Mikor mindezzel elkészül megfésüli a haját, s az egyik oldalon egy ugyancsak vörös kővel díszített csattal, amit nyaklánc kutatás közben talált, feltűzi. Pont mikor elkészül, akkor kopognak az ajtaján. A hangra elmosolyodik. Gyors léptekkel az ajtóhoz siet, s már menet közben hangosan megszólal.*
- A szellemek óvjanak attól, hogy megvárakoztassam uram! Hű.. ha..*A lélegzete is eláll, mikor az ajtót feltárva megpillantja Log-ot, aki pontosan úgy fest, mint egy titokzatos, s talán kicsit különc nemes. Végül egy nagy levegő vétel után csak kinyög valamit.*
- Nagyon elegáns vagy.. Úgy festesz, mint egy igazi nemesi családból való úri ember. Sokan irigyelnének, ha most látnának.
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-15 13:03:43
Üzenet elküldve: 2013-09-15 13:03:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön //
//Kelteria//
- Jobb szeretem én is csak azt használni, amit a saját kezeimmel tudok elérni, ám rá kellett jönnöm, hogy hasznos lehet és felgyorsíthatja a kísérleteket. Egy hónapnyi várást lerövídíthetek akár egy hétre is, ami nagyon jelentős, könnyebben meg tudom figyelni a növekedést is. Szerintem érdekes lesz, majd mindent megmutatok!
*Mosolyog lelkesen, hogy végre akadt olyasvalaki, akit az ő unalmasnak vélt élete érdekelhet. Ezért is hajol át a hölgyhöz, s ajkait lágy csókkal hinti, melybe még szíve is beleremeg! Még szerencse, hogy Kelteria keze nem mellkasán pihen, hisz még bolondnak nézné a heves szívveréstől!*
- Értem.. Nem lehetett könnyű, hogy ennyi fontos embert elvesztettél az életben.. *pillant felé szomorkásan* Velem pont az ellenkezője történt. Három, négy éves lehettem, mikor a faluban kitört valami járvány, ami elvitte a szüleimet, nem is emlékszek rájuk. Furcsa módon engem "kikerült", meg még jópár embert, de a falu fele elhullott. Így megkezdődött a halottak eltakarítása, és a város újjáépítése. Engem igazából nem fogadott be senki, csak a fogadós nő a fogadó egy lepukkantabb szobájába rakott be, aztán a maradék ételeket nem kidobta, hanem nekem adta. Így aztán kötődés sem alakult ki senki iránt. Mikor idősebb lettem, akkor munkákat vállaltam.. Nem is kell mondanom, hogy hamar rákényszerültem az önállóságra! Tizenegy, tizénkét éves lehettem, mikor úgy döntöttem, hogy ott hagyom az egész falut. Utáltam, mindennél jobban utáltam, így a vándorút során jutottam el ahhoz a kis kunyhóhoz, ahol most élek. Eléggé lepukkant volt, pókhálós, látszott, hogy rég nem lakták. Így hát "elfoglaltam"..
*Pár pillanatra visszagondol múltjába, de a rideg szíve megakadályozza, hogy fájdalmat érezzen. Nem érez csalódást, bánatot, egyszerűen semmit sem érez, ha emlékek törnek elő. Talán Kelteriával majd új és gyönyörű emlékek szövődnek majd!*
- Nekem talán a kis kunyhóm hiányozna, hiszen ebben a hatalmas épületben könnyen lehet magányos az ember! No meg szolgálók is kellenének, hogy rendben tartsák az egészet, ketten aligha tudnánk! A másik meg, hogy nem szeretem a szolgálókat, jobb szeretek mindent egyedül csinálni úgy, ahogy azt én akarom!
*Épp kezdene bele egy újabb fejtegetésbe, mikor majd szívrohamot kap a fiatalabbik inas erősebb kiáltásától. Fejét azonnal a part felé kapja, ahol hevesen integet feléjük az inas.*
- Hamarosan megkezdődnek az előkészületek, emellett az ebéd is tálalva van! Kérem, jöjjenek, egyenek egyet, aztán vonuljanak vissza a szobájukba! Szeretnénk, ha meglepetésként érné Önöket a bálterem!
*Azzal Log int neki egyet, majd fel is áll a kis padról, megindul a csónak felé, ahol ismét segít beszállni a hölgyeménynek. Egy negyed óra múlva pedig már ott is csücsülnek az ebédlőasztal körül, s falatoznak. A férfi igyekszik hamarabb befejezni, hogy minél hamarabb elkezdődjenek az előkészületek. Az utolsó falat még alig ér szájába, de már feláll, s igyekszik a szobájába. Az ajtók előtt viszont szenvedélyesen megcsókolja Kelteriát, s egy aprót csap a hátsójára.*
- Kíváncsi leszek a báli ruhára! Na, meg arra is, hogy én mit találok!
*Kacsint egyet a másik felé, majd eltűnik szobájában.*
// A bál //
*A bál ideje hamar elérkezik. Miután a vendégek megebédeltek, s elhagyták a termet, azután a szolgálók azonnal le is bontják az asztalt, s igyekezve kezdenek el takarítani, díszíteni. A halovány sárgás függönyöket lecserélik feketékre, melyeken vörös minták díszelegnek. Számos asztalt hoznak be, melyeket a fal mellé állítanak, s melyekre sötétzöld, csipkés terítőket helyeznek. Étel ugyan még nincs rajtuk, hiszen az éppen készül a konyhán, hogy majd estére frissen tudják felszolgálni őket. Az északi fal elé egy sötétbarna emelvényt is húznak, melyre a hátsó részre pár széket is helyeznek. Felmosnak, takarítanak, egyszóval a délután nagy része ezzel megy el..
Hatot üt az óra. Lánccsörgés, kapunyikorgás, patadobogás.. Számos hintó robog be a kapun, melyek a bejárat előtt megállnak, s nemesi ruhába bújt emberek szállnak ki belőlük. Úrikisasszonyok a legdrágább ruhákban és ékszerekben, nemes urak díszes járóbotokkal és méregdrága öltönyökben.. Egyszóval látszik, hogy a rendezvény biz' elég nagy mértékű! A vendégeket az inasok fogadják, akik egyenesen a bál terembe irányítják őket - éppen abba a terembe, ami eddig az ebédlő volt. Rahil, Rather, Kelteria és Log is hallhatja a kialakuló zsivajt, így ha még nem tették akkor ideje lenne megjelenniük, hiszen a bál pontosan miattuk készült - elvileg.. Egyelőre ha lemennek, akkor a barátságosabbik inas őket is a terem felé irányítja, ahol egyelőre a rejtélyes A. A.-nak még nyoma sincs, zene sincs még, csupán a nemesek gyülekeznek apróbb csoportokban, mintha mindenki várna valamire.*
// Kelteria //
*Logral a készülődés előtt még ejt egy kis kitérőt a könyvtárba, s mielőtt ruha után kezdene kutatni, egy kis nyugodt olvasással ráhangolja magát a bálra. Valami rövid kis erdei kalandot sikerült találnia, mely két tündérről és egy emberről szól.. A végén még el is bóbiskol egy kicsit, de szerencsére időben ébred, mikor is kissé álmos arccal a szekrényéhez lép. Vagy tíz percig csak kutakodik, maga elé rakja a ruhákat, ám a tizenegyedik percben végre talál egy számára tökéletes ruhakölteményt! Fel is húzza a sötétszürke inget egy vérvörös, buggyos nyakkendővel, rá pedig egy fekete zakót. Alulra is fekete nadrág kerül, mely most nem buggyos, hanem jobban rásimul a lábára, melyre egy hasonló sötét csizmát húz, melybe betűri a nadrágot. A tükörben még egy igen éles penge segítségével megszabadul borostájától, majd hollófekete haját gondosan megfésüli, s fejére egy fekete cilindert húz. Külseje immáron eléggé komor, úgy néz ki, mint valami őrült nemes, viccből még egy gonosz vigyort is villant a tükör felé, majd a szekrényből előhúz egy szokatlan módon ezüstkoponyával díszített sétabotot, s megindul az ajtó felé. Odakint Kelteria szobája elé lépked, majd bekopog rajta.*
- Hölgyem, epekedve várom a megjelenését!
//Kelteria//
- Jobb szeretem én is csak azt használni, amit a saját kezeimmel tudok elérni, ám rá kellett jönnöm, hogy hasznos lehet és felgyorsíthatja a kísérleteket. Egy hónapnyi várást lerövídíthetek akár egy hétre is, ami nagyon jelentős, könnyebben meg tudom figyelni a növekedést is. Szerintem érdekes lesz, majd mindent megmutatok!
*Mosolyog lelkesen, hogy végre akadt olyasvalaki, akit az ő unalmasnak vélt élete érdekelhet. Ezért is hajol át a hölgyhöz, s ajkait lágy csókkal hinti, melybe még szíve is beleremeg! Még szerencse, hogy Kelteria keze nem mellkasán pihen, hisz még bolondnak nézné a heves szívveréstől!*
- Értem.. Nem lehetett könnyű, hogy ennyi fontos embert elvesztettél az életben.. *pillant felé szomorkásan* Velem pont az ellenkezője történt. Három, négy éves lehettem, mikor a faluban kitört valami járvány, ami elvitte a szüleimet, nem is emlékszek rájuk. Furcsa módon engem "kikerült", meg még jópár embert, de a falu fele elhullott. Így megkezdődött a halottak eltakarítása, és a város újjáépítése. Engem igazából nem fogadott be senki, csak a fogadós nő a fogadó egy lepukkantabb szobájába rakott be, aztán a maradék ételeket nem kidobta, hanem nekem adta. Így aztán kötődés sem alakult ki senki iránt. Mikor idősebb lettem, akkor munkákat vállaltam.. Nem is kell mondanom, hogy hamar rákényszerültem az önállóságra! Tizenegy, tizénkét éves lehettem, mikor úgy döntöttem, hogy ott hagyom az egész falut. Utáltam, mindennél jobban utáltam, így a vándorút során jutottam el ahhoz a kis kunyhóhoz, ahol most élek. Eléggé lepukkant volt, pókhálós, látszott, hogy rég nem lakták. Így hát "elfoglaltam"..
*Pár pillanatra visszagondol múltjába, de a rideg szíve megakadályozza, hogy fájdalmat érezzen. Nem érez csalódást, bánatot, egyszerűen semmit sem érez, ha emlékek törnek elő. Talán Kelteriával majd új és gyönyörű emlékek szövődnek majd!*
- Nekem talán a kis kunyhóm hiányozna, hiszen ebben a hatalmas épületben könnyen lehet magányos az ember! No meg szolgálók is kellenének, hogy rendben tartsák az egészet, ketten aligha tudnánk! A másik meg, hogy nem szeretem a szolgálókat, jobb szeretek mindent egyedül csinálni úgy, ahogy azt én akarom!
*Épp kezdene bele egy újabb fejtegetésbe, mikor majd szívrohamot kap a fiatalabbik inas erősebb kiáltásától. Fejét azonnal a part felé kapja, ahol hevesen integet feléjük az inas.*
- Hamarosan megkezdődnek az előkészületek, emellett az ebéd is tálalva van! Kérem, jöjjenek, egyenek egyet, aztán vonuljanak vissza a szobájukba! Szeretnénk, ha meglepetésként érné Önöket a bálterem!
*Azzal Log int neki egyet, majd fel is áll a kis padról, megindul a csónak felé, ahol ismét segít beszállni a hölgyeménynek. Egy negyed óra múlva pedig már ott is csücsülnek az ebédlőasztal körül, s falatoznak. A férfi igyekszik hamarabb befejezni, hogy minél hamarabb elkezdődjenek az előkészületek. Az utolsó falat még alig ér szájába, de már feláll, s igyekszik a szobájába. Az ajtók előtt viszont szenvedélyesen megcsókolja Kelteriát, s egy aprót csap a hátsójára.*
- Kíváncsi leszek a báli ruhára! Na, meg arra is, hogy én mit találok!
*Kacsint egyet a másik felé, majd eltűnik szobájában.*
// A bál //
*A bál ideje hamar elérkezik. Miután a vendégek megebédeltek, s elhagyták a termet, azután a szolgálók azonnal le is bontják az asztalt, s igyekezve kezdenek el takarítani, díszíteni. A halovány sárgás függönyöket lecserélik feketékre, melyeken vörös minták díszelegnek. Számos asztalt hoznak be, melyeket a fal mellé állítanak, s melyekre sötétzöld, csipkés terítőket helyeznek. Étel ugyan még nincs rajtuk, hiszen az éppen készül a konyhán, hogy majd estére frissen tudják felszolgálni őket. Az északi fal elé egy sötétbarna emelvényt is húznak, melyre a hátsó részre pár széket is helyeznek. Felmosnak, takarítanak, egyszóval a délután nagy része ezzel megy el..
Hatot üt az óra. Lánccsörgés, kapunyikorgás, patadobogás.. Számos hintó robog be a kapun, melyek a bejárat előtt megállnak, s nemesi ruhába bújt emberek szállnak ki belőlük. Úrikisasszonyok a legdrágább ruhákban és ékszerekben, nemes urak díszes járóbotokkal és méregdrága öltönyökben.. Egyszóval látszik, hogy a rendezvény biz' elég nagy mértékű! A vendégeket az inasok fogadják, akik egyenesen a bál terembe irányítják őket - éppen abba a terembe, ami eddig az ebédlő volt. Rahil, Rather, Kelteria és Log is hallhatja a kialakuló zsivajt, így ha még nem tették akkor ideje lenne megjelenniük, hiszen a bál pontosan miattuk készült - elvileg.. Egyelőre ha lemennek, akkor a barátságosabbik inas őket is a terem felé irányítja, ahol egyelőre a rejtélyes A. A.-nak még nyoma sincs, zene sincs még, csupán a nemesek gyülekeznek apróbb csoportokban, mintha mindenki várna valamire.*
// Kelteria //
*Logral a készülődés előtt még ejt egy kis kitérőt a könyvtárba, s mielőtt ruha után kezdene kutatni, egy kis nyugodt olvasással ráhangolja magát a bálra. Valami rövid kis erdei kalandot sikerült találnia, mely két tündérről és egy emberről szól.. A végén még el is bóbiskol egy kicsit, de szerencsére időben ébred, mikor is kissé álmos arccal a szekrényéhez lép. Vagy tíz percig csak kutakodik, maga elé rakja a ruhákat, ám a tizenegyedik percben végre talál egy számára tökéletes ruhakölteményt! Fel is húzza a sötétszürke inget egy vérvörös, buggyos nyakkendővel, rá pedig egy fekete zakót. Alulra is fekete nadrág kerül, mely most nem buggyos, hanem jobban rásimul a lábára, melyre egy hasonló sötét csizmát húz, melybe betűri a nadrágot. A tükörben még egy igen éles penge segítségével megszabadul borostájától, majd hollófekete haját gondosan megfésüli, s fejére egy fekete cilindert húz. Külseje immáron eléggé komor, úgy néz ki, mint valami őrült nemes, viccből még egy gonosz vigyort is villant a tükör felé, majd a szekrényből előhúz egy szokatlan módon ezüstkoponyával díszített sétabotot, s megindul az ajtó felé. Odakint Kelteria szobája elé lépked, majd bekopog rajta.*
- Hölgyem, epekedve várom a megjelenését!
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-13 18:54:19
Üzenet elküldve: 2013-09-13 18:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Kelteria csendben figyeli a férfi hosszú véleménykifejtését a varázslatok használatáról és hasznosságáról. A lány nagy, csillogó szemekkel néz a másikra, kíváncsi lenne rá vajon milyenek azok a varázslatok, amiket tud. S ennek hangot is ad.*
- Ahogy mondod, ez a személyiségtől függ. Én nem akartam sose varázsolni tanulni, nekem azok a dolgok, amik nem kézzel foghatók elérhetetlennek tűnnek, én csak csodálom azokat, akik tudják használni a mágiát, hiszen az mindig olyan varázslatos. De az én elveimmel nem férne össze, hogy varázsoljak. Persze kíváncsi lennék rá, hogy mit tudsz.
*Osztja meg teljesen őszintén véleményét a férfivel és egy kicsit eljátszik a gondolattal, hogy láthatná varázsolni. Még sose beszélgetett senkivel ilyen hosszan és most kihasználja a helyzetet. Majd a Log felajánlását követő reakciójára a férfi derült arccal válaszol.*
- Egy ilyen kérést nyomós ok nélkül vétek lett volna elutasítani. Részemről a szerencse, hogy felajánlottad nekem. Bár legyünk őszinték kíváncsi leszek milyen arccal fognak fogadni.
*Mondandóját egy kedves pillantás követi, nagyon érdekli mind az, amiről a férfi mesélt neki még akkor is, ha ennek következtében kicsit kizökken az eddigi monoton életéből. Bár ezt kicsit se bánja, kell a változás, ha pedig Log ott lesz vele semmi kifogásolni valója nem lesz a változásban. Majd a másik, egy véletlenül elejtett „menekültem” szót fűz tovább.*
- Ritkán gondolok vissza azokra a napokra, de igazából minden percre emlékszem. A ló csak vágtatott egyenesen, több mint egy napig, még a nyeregben is aludtam. Majd a harmadik napon lelassult, de estig nem állt meg. Nem mertem leszállni a hátáról, így ott aludtam el újra, de mire felkeltem egy fa tövében találtam magam betakarva egy pokrócba. Annyira meg voltam ijedve, hogy meg se mozdultam, csak némán ültem. Nem volt senki sem mellettem, a lovat se láttam. Talán egy órát ültem így, mire egy fiatalabb férfi jött a tisztásra és odajött hozzám. Megkérdezte, hogy vagyok, nem esett-e bajom, miért vagyok egyedül, hol vannak a szüleim? Persze eltartott egy ideig mire meg mertem szólalni, de sikerült megértetnie velem, hogy nem akar rosszat nekem. Mindent elmondtam neki és a végén ő lett a tanítóm és olyan apám féle ember is. Egészen a halála napjáig vele voltam, ez öt éve történt, arra nem térnék ki, csak a szép dolgokra akarok emlékezni.
*Látta a férfin, hogy sajnálja őt, ezért próbálta meg a legkedvesebben és a legkevésbé unalmasan elmondani a történetét. Hiszen ki tudja hány ilyen történetet hallott már a férfi. Szörnyen szerencsés és ezt tudja is magáról, nem mindenki éli túl a banditákat és nem mindenki talál támaszt sem, de persze ez nem olyan dolog, amit a férfi orrára kötne. Az álltatokkal kapcsolatos újabb megjegyzésre csak egy mosollyal válaszol teljes mértékben egyet ért a férfivel, de a tó szépsége teljesen elkápráztatja, a fodrozódó víz és a felszínén visszatükröződő felhők képe, gyönyörrel tölti el. Talán teljesen el is feledkezett volna mindenről, ami körülötte van, ha Log meg nem szólalt volna. Kicsit megrezzen, de gyorsan magához tér és mosolyogva felel.*
- Tényleg gyönyörű hely, nyugodt és békés lenne, ha nem tudnám, hogy mi volt itt az este. Mindezek ellenére én is elfogadnám otthonnak, bár lehet, hogy hiányozna a szabadságom, hogy bárhol lehetek és bármikor. Neked nem?
*Kelteria csendben figyeli a férfi hosszú véleménykifejtését a varázslatok használatáról és hasznosságáról. A lány nagy, csillogó szemekkel néz a másikra, kíváncsi lenne rá vajon milyenek azok a varázslatok, amiket tud. S ennek hangot is ad.*
- Ahogy mondod, ez a személyiségtől függ. Én nem akartam sose varázsolni tanulni, nekem azok a dolgok, amik nem kézzel foghatók elérhetetlennek tűnnek, én csak csodálom azokat, akik tudják használni a mágiát, hiszen az mindig olyan varázslatos. De az én elveimmel nem férne össze, hogy varázsoljak. Persze kíváncsi lennék rá, hogy mit tudsz.
*Osztja meg teljesen őszintén véleményét a férfivel és egy kicsit eljátszik a gondolattal, hogy láthatná varázsolni. Még sose beszélgetett senkivel ilyen hosszan és most kihasználja a helyzetet. Majd a Log felajánlását követő reakciójára a férfi derült arccal válaszol.*
- Egy ilyen kérést nyomós ok nélkül vétek lett volna elutasítani. Részemről a szerencse, hogy felajánlottad nekem. Bár legyünk őszinték kíváncsi leszek milyen arccal fognak fogadni.
*Mondandóját egy kedves pillantás követi, nagyon érdekli mind az, amiről a férfi mesélt neki még akkor is, ha ennek következtében kicsit kizökken az eddigi monoton életéből. Bár ezt kicsit se bánja, kell a változás, ha pedig Log ott lesz vele semmi kifogásolni valója nem lesz a változásban. Majd a másik, egy véletlenül elejtett „menekültem” szót fűz tovább.*
- Ritkán gondolok vissza azokra a napokra, de igazából minden percre emlékszem. A ló csak vágtatott egyenesen, több mint egy napig, még a nyeregben is aludtam. Majd a harmadik napon lelassult, de estig nem állt meg. Nem mertem leszállni a hátáról, így ott aludtam el újra, de mire felkeltem egy fa tövében találtam magam betakarva egy pokrócba. Annyira meg voltam ijedve, hogy meg se mozdultam, csak némán ültem. Nem volt senki sem mellettem, a lovat se láttam. Talán egy órát ültem így, mire egy fiatalabb férfi jött a tisztásra és odajött hozzám. Megkérdezte, hogy vagyok, nem esett-e bajom, miért vagyok egyedül, hol vannak a szüleim? Persze eltartott egy ideig mire meg mertem szólalni, de sikerült megértetnie velem, hogy nem akar rosszat nekem. Mindent elmondtam neki és a végén ő lett a tanítóm és olyan apám féle ember is. Egészen a halála napjáig vele voltam, ez öt éve történt, arra nem térnék ki, csak a szép dolgokra akarok emlékezni.
*Látta a férfin, hogy sajnálja őt, ezért próbálta meg a legkedvesebben és a legkevésbé unalmasan elmondani a történetét. Hiszen ki tudja hány ilyen történetet hallott már a férfi. Szörnyen szerencsés és ezt tudja is magáról, nem mindenki éli túl a banditákat és nem mindenki talál támaszt sem, de persze ez nem olyan dolog, amit a férfi orrára kötne. Az álltatokkal kapcsolatos újabb megjegyzésre csak egy mosollyal válaszol teljes mértékben egyet ért a férfivel, de a tó szépsége teljesen elkápráztatja, a fodrozódó víz és a felszínén visszatükröződő felhők képe, gyönyörrel tölti el. Talán teljesen el is feledkezett volna mindenről, ami körülötte van, ha Log meg nem szólalt volna. Kicsit megrezzen, de gyorsan magához tér és mosolyogva felel.*
- Tényleg gyönyörű hely, nyugodt és békés lenne, ha nem tudnám, hogy mi volt itt az este. Mindezek ellenére én is elfogadnám otthonnak, bár lehet, hogy hiányozna a szabadságom, hogy bárhol lehetek és bármikor. Neked nem?
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-13 15:22:57
Üzenet elküldve: 2013-09-13 15:22:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
//Rahil és Rather//
*Úgy fest, Rath átkozottul ért a tapintatos kérdezősködéshez, hiszen még a következő kérdésére is választ kap. A válaszra pedig kis híján könny szökik a szemébe, úgy meghatódik. Persze ott van a dolgok mögött a magyarázat, ami tény is, hogy többen több esélyük van, de mégis... A lényeg, hogy a nő alig ismeri, de megmentette az életét. Hát hogy fogja ezt meghálálni neki? Mindenesetre gyorsan vissza is tereli a gondolatait a beszélgetésre, hogy ne kelljen ezen rágódnia. Hát ha a nő nem látta, az csak egy dolgot jelenthet...*
- Nem jött utánam *kezd bele hangosan a gondolatmenetbe* Pedig talán lett volna ideje elkapni. Bár... igazából nem tudom, mennyit feküdtem ott. Lehet órákig is ott voltam... Szóval nem követett, azért nem láttad. Talán megijedt tőled. Biztosan nagyszerű harcos lehetsz! *pillant fel csillogó szemekkel a nőre. Majd a következő szavakra a homlokára csap.*
- Hát persze, emlékszem! Mielőtt elaludtunk, ott voltak a tükörben ketten, az egyik te voltál, a másik pedig az, aki elől... *itt hirtelen torkára fagy a szó, és rápillant a tányérjára, majd enyhén remegő kézzel megtapogatja magát, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy még él. Talán az ételben nem volt semmi olyasmi, ami árthatna neki. Vagy csak még hatott... erre a gondolatra egy halk nyöszörgést hallat, majd ismét igyekszik magához térni. A nő persze csak tényeket közöl, de Rath mégis hibásnak érzi magát, amiért nem emlékszik semmi fontosra. Éppen ezért csak lehorgasztja a fejét, és igyekszik minden erejével felidézni, hogy mi történt...*
~ Van rosszabb a halálnál... a felejtés! ~
*Hirtelen a fejéhez kap, mert úgy érzi, mintha ez nem az ő gondolata lenne, hanem valami hang a bensőjéből. Ez rendkívül megrémíti, hiszen ő már elfelejtette belső démonát, és alighanem amaz is erre utalt.*
~ Ne bízz senkiben! ~
Az utolsó szó még nyomatékosan visszhangzik a fejében egy jó darabig, mire Rath a füleire tapasztja a kezeit, és úgy nyöszörög:*
- Nem akarok emlékezni *nyögi, miközben igyekszik kizárni elméjéből a visszhangot.*
~ De akarsz... muszáj... nem felejthetsz el... ~
*Már-már könyörgően csengenek az utolsó szavak, ettől függetlenül Rath továbbra is szilárdan tartja magát ahhoz, hogy nem fog emlékezni semmire.*
//Rahil és Rather//
*Úgy fest, Rath átkozottul ért a tapintatos kérdezősködéshez, hiszen még a következő kérdésére is választ kap. A válaszra pedig kis híján könny szökik a szemébe, úgy meghatódik. Persze ott van a dolgok mögött a magyarázat, ami tény is, hogy többen több esélyük van, de mégis... A lényeg, hogy a nő alig ismeri, de megmentette az életét. Hát hogy fogja ezt meghálálni neki? Mindenesetre gyorsan vissza is tereli a gondolatait a beszélgetésre, hogy ne kelljen ezen rágódnia. Hát ha a nő nem látta, az csak egy dolgot jelenthet...*
- Nem jött utánam *kezd bele hangosan a gondolatmenetbe* Pedig talán lett volna ideje elkapni. Bár... igazából nem tudom, mennyit feküdtem ott. Lehet órákig is ott voltam... Szóval nem követett, azért nem láttad. Talán megijedt tőled. Biztosan nagyszerű harcos lehetsz! *pillant fel csillogó szemekkel a nőre. Majd a következő szavakra a homlokára csap.*
- Hát persze, emlékszem! Mielőtt elaludtunk, ott voltak a tükörben ketten, az egyik te voltál, a másik pedig az, aki elől... *itt hirtelen torkára fagy a szó, és rápillant a tányérjára, majd enyhén remegő kézzel megtapogatja magát, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy még él. Talán az ételben nem volt semmi olyasmi, ami árthatna neki. Vagy csak még hatott... erre a gondolatra egy halk nyöszörgést hallat, majd ismét igyekszik magához térni. A nő persze csak tényeket közöl, de Rath mégis hibásnak érzi magát, amiért nem emlékszik semmi fontosra. Éppen ezért csak lehorgasztja a fejét, és igyekszik minden erejével felidézni, hogy mi történt...*
~ Van rosszabb a halálnál... a felejtés! ~
*Hirtelen a fejéhez kap, mert úgy érzi, mintha ez nem az ő gondolata lenne, hanem valami hang a bensőjéből. Ez rendkívül megrémíti, hiszen ő már elfelejtette belső démonát, és alighanem amaz is erre utalt.*
~ Ne bízz senkiben! ~
Az utolsó szó még nyomatékosan visszhangzik a fejében egy jó darabig, mire Rath a füleire tapasztja a kezeit, és úgy nyöszörög:*
- Nem akarok emlékezni *nyögi, miközben igyekszik kizárni elméjéből a visszhangot.*
~ De akarsz... muszáj... nem felejthetsz el... ~
*Már-már könyörgően csengenek az utolsó szavak, ettől függetlenül Rath továbbra is szilárdan tartja magát ahhoz, hogy nem fog emlékezni semmire.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-12 17:18:02
Üzenet elküldve: 2013-09-12 17:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
//Rahil és Rather//
*Talán Rather sejti, hogy könnyű prédát nyújt rosszakaróinak... Ám azt nem tudhatja, mennyire piszkosul igaza van. Rahil számára épp azért vesztette el préda 'rangját', mert már túl könnyű is lenne őt... Becserkészni? Nem, épp erről van szó. Hogy erre nem is lenne szükség. Nyugodtan nekiugorhatna a torkának akár itt és most is. De épp ezért nem tartja ezt izgalmas játszmának.
Hiába figyeli a körülötte zajló világot egyre gyakrabban, egyre sűrűbb vörös ködön át, ezt az egyet még képes szem előtt tartani. Vagyis kettőt - a játszma, a vadászat örömteli élményének fontossága mellett még él benne az az elhatározás is, hogy A.A-ra tartogatja vadsága, éhsége nagyját.
Nyugodtan falatozik tovább és iszogat a nemes, markáns italból, mivel néhány percig úgy tűnik, van nyugta kiélvezni az ízeket, és a torkán patakként lezúduló melegséget. Ám a férfi -akit ezek után okkal tart egyre butábbnak- megint úgy dönt, megtöri a nyugalmat. Ekkor Rahil felsóhajt, leöblíti a hús ízét a barnás itallal, majd az asztalra könyököl a tányér két oldalán. Ujjait összefűzi, így fekteti állát kézfejeire.*
- Az, hogy nem ismerjük egymást túlságosan, nem jelenti azt, hogy hagynom kellett volna téged meghalni. Elvégre, bárki is tervelte ki ezt... Biztos tartogat még egyet s mást a számunkra. És akármi is jön, többen nagyobb eséllyel vergődünk át rajta.
*Adja a már kevésvé valós, de hihető magyarázatot - amit akár egy másik 'megmenekült' is mondhatna. Felvihog magában, valóban milyen gusztustalanul könnyű valakinek a gondolataival, érzéseivel játszani. Hiszen egy ilyen kézenfekvő, egyszerű lódítást bárki elhinne, nem kell hozzá még emlékezetvesztés sem. Rahil pedig az ilyesmivel korlátlanul, pofátlanul szórakozhat.*
- Fogalmam sincs, mi elől menekülhettél, nem láttam semmit, mikor ajtót nyitottam. Aztán meg...
*Úgy tesz, mint aki gondolkodik. Ez csupán színjáték. Nagyon pontosan emlékszik, mi volt a következő mozzanat és az azutáni... De muszáj, hogy a férfi elhiggye, egy igazán fontos információmorzsára derül fény.*
- Eldőltünk, mint egy zsák krumpli és elaludtunk. Az biztos, hogy nem az ételben volt valami szer, mert én nem ettem.
*Szándékosan említette az ételt. Hogy miért is? Pusztán azért, hogy elgondolkodtassa azon a férfit, ez az étel tartalmazhat-e valamiféle szert, és így egy picit azért ismét ráijesszen.
Mert ő ilyen igazán körmönfont.
Újra mély gondolkodást színlel, mielőtt ismét megszólal.*
- Mennyivel jobb lenne, ha emlékezne! Akkor talán legalább sejthetnénk, kivel vagy mivel állunk szemben.
*Mereven pillant a férfire, ám csak egy szívdobbanásnyi ideig, aztán ételével kezd foglalkozni. Úgy érzi, ez az egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy a férfi úgy érezze, hibásnak tartja őt, amiért nem emlékszik. Vagy ami még jobb, talán kétségbe ejti, vagy az őrületbe kergeti. Mert így lesz, ha Rather úgy értelmezi az elmondottakat, hogy mindenáron emlékeznie kell. Ha viszont nem fog menni, akkor...*
~És ha mégis?~
*Kérdezi ismét egy hűvösebb hang a fejében, amire a másik, erőteljes, gúnyosan borzongató sugallat felel, szintén valahol mélyen, legbelül, elméje egy másik rejtett zugában.*
~Akkor csak rájön minden másra is. Na és?~
~Arra is, hogy hazudtál. Mágusnak hiszed, nem ismered az erejét, mégsem féled?~
~Nem. Ettól csak izgalmasabbá és érdekesebbé válna az egész. Ha, mondom, HA így lenne.~
*Egy kisebb vita van kialakulóban tudata két része között, mikor Rather újra megszólal. Mivel az érvelés hevében egy jó nagy falat húst sikerült a szájába tömnie, csak megrántja a vállát válaszképp, majd figyeli, hogy mit művel körülötte a férfi, és hogy hogyan fog reagálni a tüdeje a füstre.
Ha Rather nem zargatja tovább, percek alatt végez az étellel és maga is meggyújt egy szivart, hogy annak az ízét is kiélvezze újabb pár korty ital mellett.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.12 17:21:33
//Rahil és Rather//
*Talán Rather sejti, hogy könnyű prédát nyújt rosszakaróinak... Ám azt nem tudhatja, mennyire piszkosul igaza van. Rahil számára épp azért vesztette el préda 'rangját', mert már túl könnyű is lenne őt... Becserkészni? Nem, épp erről van szó. Hogy erre nem is lenne szükség. Nyugodtan nekiugorhatna a torkának akár itt és most is. De épp ezért nem tartja ezt izgalmas játszmának.
Hiába figyeli a körülötte zajló világot egyre gyakrabban, egyre sűrűbb vörös ködön át, ezt az egyet még képes szem előtt tartani. Vagyis kettőt - a játszma, a vadászat örömteli élményének fontossága mellett még él benne az az elhatározás is, hogy A.A-ra tartogatja vadsága, éhsége nagyját.
Nyugodtan falatozik tovább és iszogat a nemes, markáns italból, mivel néhány percig úgy tűnik, van nyugta kiélvezni az ízeket, és a torkán patakként lezúduló melegséget. Ám a férfi -akit ezek után okkal tart egyre butábbnak- megint úgy dönt, megtöri a nyugalmat. Ekkor Rahil felsóhajt, leöblíti a hús ízét a barnás itallal, majd az asztalra könyököl a tányér két oldalán. Ujjait összefűzi, így fekteti állát kézfejeire.*
- Az, hogy nem ismerjük egymást túlságosan, nem jelenti azt, hogy hagynom kellett volna téged meghalni. Elvégre, bárki is tervelte ki ezt... Biztos tartogat még egyet s mást a számunkra. És akármi is jön, többen nagyobb eséllyel vergődünk át rajta.
*Adja a már kevésvé valós, de hihető magyarázatot - amit akár egy másik 'megmenekült' is mondhatna. Felvihog magában, valóban milyen gusztustalanul könnyű valakinek a gondolataival, érzéseivel játszani. Hiszen egy ilyen kézenfekvő, egyszerű lódítást bárki elhinne, nem kell hozzá még emlékezetvesztés sem. Rahil pedig az ilyesmivel korlátlanul, pofátlanul szórakozhat.*
- Fogalmam sincs, mi elől menekülhettél, nem láttam semmit, mikor ajtót nyitottam. Aztán meg...
*Úgy tesz, mint aki gondolkodik. Ez csupán színjáték. Nagyon pontosan emlékszik, mi volt a következő mozzanat és az azutáni... De muszáj, hogy a férfi elhiggye, egy igazán fontos információmorzsára derül fény.*
- Eldőltünk, mint egy zsák krumpli és elaludtunk. Az biztos, hogy nem az ételben volt valami szer, mert én nem ettem.
*Szándékosan említette az ételt. Hogy miért is? Pusztán azért, hogy elgondolkodtassa azon a férfit, ez az étel tartalmazhat-e valamiféle szert, és így egy picit azért ismét ráijesszen.
Mert ő ilyen igazán körmönfont.
Újra mély gondolkodást színlel, mielőtt ismét megszólal.*
- Mennyivel jobb lenne, ha emlékezne! Akkor talán legalább sejthetnénk, kivel vagy mivel állunk szemben.
*Mereven pillant a férfire, ám csak egy szívdobbanásnyi ideig, aztán ételével kezd foglalkozni. Úgy érzi, ez az egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy a férfi úgy érezze, hibásnak tartja őt, amiért nem emlékszik. Vagy ami még jobb, talán kétségbe ejti, vagy az őrületbe kergeti. Mert így lesz, ha Rather úgy értelmezi az elmondottakat, hogy mindenáron emlékeznie kell. Ha viszont nem fog menni, akkor...*
~És ha mégis?~
*Kérdezi ismét egy hűvösebb hang a fejében, amire a másik, erőteljes, gúnyosan borzongató sugallat felel, szintén valahol mélyen, legbelül, elméje egy másik rejtett zugában.*
~Akkor csak rájön minden másra is. Na és?~
~Arra is, hogy hazudtál. Mágusnak hiszed, nem ismered az erejét, mégsem féled?~
~Nem. Ettól csak izgalmasabbá és érdekesebbé válna az egész. Ha, mondom, HA így lenne.~
*Egy kisebb vita van kialakulóban tudata két része között, mikor Rather újra megszólal. Mivel az érvelés hevében egy jó nagy falat húst sikerült a szájába tömnie, csak megrántja a vállát válaszképp, majd figyeli, hogy mit művel körülötte a férfi, és hogy hogyan fog reagálni a tüdeje a füstre.
Ha Rather nem zargatja tovább, percek alatt végez az étellel és maga is meggyújt egy szivart, hogy annak az ízét is kiélvezze újabb pár korty ital mellett.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.12 17:21:33
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-11 19:18:30
Üzenet elküldve: 2013-09-11 19:18:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rath megnyugszik, úgy látszik nem tévedt megint tiltott mezőre, végül is most csak magáról faggatózott, az pedig nem volt megtiltva neki. legalábbis nem emlékezett rá. *
- Hogy én gyáva? Én nem... *megvakarja a fejét* Csak megrémiszt az idegen környezet. Nem ismerek senkit... *nyögi, miközben tudatosul benne, hogy valóban eléggé gyáva. Hát de milyen legyen az ember, ha semmire nem emlékszik, és talán tucatnyi barátja van, akiket sosem fog megismerni. És tucatnyi ellensége, akik... ebbe bele se mer gondolni. Nyilván könnyű prédát nyújt minden rosszakarójának... Azonban eddig nem volt ilyen. Eddig bátor volt, és megmentette a többieket. Legalábbis nélküle már nem élnének... Akkor már igazán ideje volna összeszedje magát! Megfogadja, hogy innentől legalább olyan bátor lesz, mint azelőtt, hogy ez a dolog történt vele. Ezt egy bólintással konstatálja, majd figyel tovább. A további szavak igencsak meglepik, de egy kicsit még magában tartja a kérdését az intelem hatására. Kicsit ijedt tekintettel vágja rá gyorsan:*
- Mindig nálam lesz, megígérem *gyorsan fel is mutatja, hogy a nő láthassa, még nem vesztette el. Majd mikor nagyjából végzett mindennel, ami a tányérján volt, kivéve azokat, amikről kiderült, hogy nem is olyan finomak, kényelmesen hátradől, és elgondolkozik azon, ami már régóta böki a csőrét. Végül nem bírja tovább, muszáj kibökje:*
- Ha nem beszéltünk túl sokat, akkor nem is ismerjük egymást annyira. Akkor... miért mentettél meg? *emeli a tekintetét a nőre, majd rájön, hogy ennél kicsit bővebben kéne kifejezze magát. Lehet, hogy az ő elméjében a 'megmenteni', az 'ajtó', meg az ehhez hasonlók már fogalommá váltak, de ez nem ilyen egyértelmű.*
- Szóval az utolsó emlékem, hogy történt valami. Valami rossz, ami elől én menekültem. És nyilván tudtam, hogy a te szobád biztonságos, csak az ajtón nem sikerült átjutnom. És utána nagyon sokáig ott feküdtem, a végén már azt vártam, hogy bármi elől is menekültem, az érjen utol, és haljak meg, de aztán... de sikeresen kinyitottad az ajtót, és bevonszoltál a biztonságos szobába. Ezzel pedig megmentetted az életemet *foglalja össze nagyjából az elképzeléseit az utolsó dologról, amire emlékszik. Majd gyorsan hozzáteszi* Amiért persze nem lehetek eléggé hálás. *majd gyorsan elgondolkozik, mit szeretne még tudni, és persze kismillió kérdés eszébe jut, ezek közül igyekszik a legfontosabbakat kiemelni:*
- És mit gondolsz, sok barátom van? És sok ellenségem? És hogyan varázsolok? És... szoktam szivarozni? *ez utóbbi már nem olyan fontos mindössze felkap egy szivart, és szemrevételezi, ezzel párhuzamosan pedig automatikusan kibuggyant belőle a kérdés.*
*Rath megnyugszik, úgy látszik nem tévedt megint tiltott mezőre, végül is most csak magáról faggatózott, az pedig nem volt megtiltva neki. legalábbis nem emlékezett rá. *
- Hogy én gyáva? Én nem... *megvakarja a fejét* Csak megrémiszt az idegen környezet. Nem ismerek senkit... *nyögi, miközben tudatosul benne, hogy valóban eléggé gyáva. Hát de milyen legyen az ember, ha semmire nem emlékszik, és talán tucatnyi barátja van, akiket sosem fog megismerni. És tucatnyi ellensége, akik... ebbe bele se mer gondolni. Nyilván könnyű prédát nyújt minden rosszakarójának... Azonban eddig nem volt ilyen. Eddig bátor volt, és megmentette a többieket. Legalábbis nélküle már nem élnének... Akkor már igazán ideje volna összeszedje magát! Megfogadja, hogy innentől legalább olyan bátor lesz, mint azelőtt, hogy ez a dolog történt vele. Ezt egy bólintással konstatálja, majd figyel tovább. A további szavak igencsak meglepik, de egy kicsit még magában tartja a kérdését az intelem hatására. Kicsit ijedt tekintettel vágja rá gyorsan:*
- Mindig nálam lesz, megígérem *gyorsan fel is mutatja, hogy a nő láthassa, még nem vesztette el. Majd mikor nagyjából végzett mindennel, ami a tányérján volt, kivéve azokat, amikről kiderült, hogy nem is olyan finomak, kényelmesen hátradől, és elgondolkozik azon, ami már régóta böki a csőrét. Végül nem bírja tovább, muszáj kibökje:*
- Ha nem beszéltünk túl sokat, akkor nem is ismerjük egymást annyira. Akkor... miért mentettél meg? *emeli a tekintetét a nőre, majd rájön, hogy ennél kicsit bővebben kéne kifejezze magát. Lehet, hogy az ő elméjében a 'megmenteni', az 'ajtó', meg az ehhez hasonlók már fogalommá váltak, de ez nem ilyen egyértelmű.*
- Szóval az utolsó emlékem, hogy történt valami. Valami rossz, ami elől én menekültem. És nyilván tudtam, hogy a te szobád biztonságos, csak az ajtón nem sikerült átjutnom. És utána nagyon sokáig ott feküdtem, a végén már azt vártam, hogy bármi elől is menekültem, az érjen utol, és haljak meg, de aztán... de sikeresen kinyitottad az ajtót, és bevonszoltál a biztonságos szobába. Ezzel pedig megmentetted az életemet *foglalja össze nagyjából az elképzeléseit az utolsó dologról, amire emlékszik. Majd gyorsan hozzáteszi* Amiért persze nem lehetek eléggé hálás. *majd gyorsan elgondolkozik, mit szeretne még tudni, és persze kismillió kérdés eszébe jut, ezek közül igyekszik a legfontosabbakat kiemelni:*
- És mit gondolsz, sok barátom van? És sok ellenségem? És hogyan varázsolok? És... szoktam szivarozni? *ez utóbbi már nem olyan fontos mindössze felkap egy szivart, és szemrevételezi, ezzel párhuzamosan pedig automatikusan kibuggyant belőle a kérdés.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:24:43
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
//Rahil és Rather//
*Egy szivart emel végül ujjai közé és maga elé tartva csodálja a fényben, majd orra alatt elhúzva mélyen beszívja az illatát. Szemeit lehunyva dől hátra a kanapén, ujjai közt forgatva a szivart.*
~Igazán fejedelmi. Már-már megint túl szép, hogy igaz legyen...~
*Az ajtó felé pillant, de még mindig nem látja közeledni, amit kért. Mivel már fogytán a türelme, hát Ratherre ügyet sem fordítva indul vissza az előző szoba felé, hogy maga tegyen arról, hogy végre valami ételféle kerüljön a gyomrába.
Nem foglalkozik azzal, elkezdték-e már valami tányérra halmozni neki a különböző gyümölcsöket. Egyszerűen felkap egy tányért, meg a kellő evőeszközöket és némi sült húst és zöldséget sikerít rá.*
~Meggondoltam magam. Na és? A drága holmikhoz odaát, valami finomabb illik.~
*Visszatérve a könyvtárszobába újra letelepszik, és szépen, asztalnál nekilát az evésnek.
Rather kérdése meglepi. Számított arra ugyan, hogy a férfi még többet akar majd tudni arról, ki ő, de... Azért remélte, hogy nem az evés kellős közepén tör rá a tudásvágy.
Gúnyos-hálásan mosolyodik el, de még addig nem szólal meg, míg le nem nyeli az épp aktuális falatot. Ekkor még mindig hamisan mosolyogva, megköszörüli a torkát, majd megkezdi válaszát.*
- Mit akarsz tudni? Hogy milyen ember vagy?
*Egy pillanat szünetet tart, s közben nekilát levágni egy következő falatnyit a tányérján heverő hússzeletből.*
- Most épp gyáva. Eddig nem voltál az. Jelentős szereped volt abban, hogy még élünk.
*Hazudik megint, és ismét anélkül, hogy tényleg valótlant állítana. Egyszerűen csak -iszonyú szemtelenül persze- meglovagolja a "minden csak nézőpont kérdése" nevű lovat.
A hús mellé zöldségeket is segít a villára, majd bekapja a falatot. Ezzel is végez, ha közben nem kap új kérdést, majd folytatja a "mesét".*
- Nem tudok rólad sokat, túl sokat nem beszéltünk. De a késed mindig legyen nálad!
*Emeli fel figyelmeztetőn az ujját.*
- Az jól jöhet.
~Mondjuk mikor rád kerül a sor. Mert téged, kis buta, a saját féltve őrzött késeddel foglak miszlikké szabni. Csak mert ennyire kedves vagy a számomra.~
*Mivel tényleg nem tud többet elmondani, eszik még pár falatot, majd pótolja az előzőleg elfelejtettet: hoz magának poharat és tölt az italból. Ebből aztán először csak egy aprót kortyol, hogy megkóstolja, majd egy nagyobb adagot önt szájába. Beleborzong az ital forró érintésébe, s kicsit el is vész e mámorban pár pillanatig. A pohár az asztalra kerül, ő pedig folytatja az evést, ha a férfi hagyja.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 18:27:26, a következő indokkal:
Szóismétlés, elgépelés.
//Rahil és Rather//
*Egy szivart emel végül ujjai közé és maga elé tartva csodálja a fényben, majd orra alatt elhúzva mélyen beszívja az illatát. Szemeit lehunyva dől hátra a kanapén, ujjai közt forgatva a szivart.*
~Igazán fejedelmi. Már-már megint túl szép, hogy igaz legyen...~
*Az ajtó felé pillant, de még mindig nem látja közeledni, amit kért. Mivel már fogytán a türelme, hát Ratherre ügyet sem fordítva indul vissza az előző szoba felé, hogy maga tegyen arról, hogy végre valami ételféle kerüljön a gyomrába.
Nem foglalkozik azzal, elkezdték-e már valami tányérra halmozni neki a különböző gyümölcsöket. Egyszerűen felkap egy tányért, meg a kellő evőeszközöket és némi sült húst és zöldséget sikerít rá.*
~Meggondoltam magam. Na és? A drága holmikhoz odaát, valami finomabb illik.~
*Visszatérve a könyvtárszobába újra letelepszik, és szépen, asztalnál nekilát az evésnek.
Rather kérdése meglepi. Számított arra ugyan, hogy a férfi még többet akar majd tudni arról, ki ő, de... Azért remélte, hogy nem az evés kellős közepén tör rá a tudásvágy.
Gúnyos-hálásan mosolyodik el, de még addig nem szólal meg, míg le nem nyeli az épp aktuális falatot. Ekkor még mindig hamisan mosolyogva, megköszörüli a torkát, majd megkezdi válaszát.*
- Mit akarsz tudni? Hogy milyen ember vagy?
*Egy pillanat szünetet tart, s közben nekilát levágni egy következő falatnyit a tányérján heverő hússzeletből.*
- Most épp gyáva. Eddig nem voltál az. Jelentős szereped volt abban, hogy még élünk.
*Hazudik megint, és ismét anélkül, hogy tényleg valótlant állítana. Egyszerűen csak -iszonyú szemtelenül persze- meglovagolja a "minden csak nézőpont kérdése" nevű lovat.
A hús mellé zöldségeket is segít a villára, majd bekapja a falatot. Ezzel is végez, ha közben nem kap új kérdést, majd folytatja a "mesét".*
- Nem tudok rólad sokat, túl sokat nem beszéltünk. De a késed mindig legyen nálad!
*Emeli fel figyelmeztetőn az ujját.*
- Az jól jöhet.
~Mondjuk mikor rád kerül a sor. Mert téged, kis buta, a saját féltve őrzött késeddel foglak miszlikké szabni. Csak mert ennyire kedves vagy a számomra.~
*Mivel tényleg nem tud többet elmondani, eszik még pár falatot, majd pótolja az előzőleg elfelejtettet: hoz magának poharat és tölt az italból. Ebből aztán először csak egy aprót kortyol, hogy megkóstolja, majd egy nagyobb adagot önt szájába. Beleborzong az ital forró érintésébe, s kicsit el is vész e mámorban pár pillanatig. A pohár az asztalra kerül, ő pedig folytatja az evést, ha a férfi hagyja.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 18:27:26, a következő indokkal:
Szóismétlés, elgépelés.
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:10:22
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:10:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön //
// Kelteria //
- Magam sem foglalkozok igazán mágiával, csupán pár varázslatot ismerek, amik a kísérletezéshez szükségesek, viszont ezek sem hatalmasak, csak apróságok. Viszont a te esetedben talán hasznos lehet.. Hiszen ha éppen nem tudsz tüzet csiholni, csupán elmormolsz egy varázslatot, s már ott is a fény! Vagy esetleg a vadászatnál is könnyebben tudnád érzékelni az állatokat egy varázsige segítségével! Természetesen nem akarlak rábeszélni, hiszen tapasztalatból mondom, hogy a vándorok inkább a matéria mellett vannak, mint hogy mágiát használjanak! Inkább alkalmazzák azokat a technikákat, amiket saját kezükkel csinálhatnak, s nem csapják be a földi létet azzal, hogy mondjuk varázslat segítségével könnyebben szert tesznek vadra. Sok az érv, sok az ellenérv, ez már csak a személyiségtől, s a beállítottságtól függ.
*Bólint határozottan, s bár megmutatná szívesen azt a pár igét, melyet tud, viszont jelen körülmények közt ez most lehetetlen, s a hölgyemény szavaiból ítélve nem is biztos, hogy nagyon érdekelné a dolog.*
- Hát ezt örömmel hallom, reméltem, hogy nem elutasító választ fogok kapni! *derül fel* A tanoncok biz' meg fognak lepődni, hogy a morcos tanító egy ilyen bájos hölggyel fog hazatérni!
*Nagy sóhajjal zárja le mondandóját, hiszen egy pillanatra visszagondol arra a tényleg magányos életre, ahol ugyanúgy telt el mindennap. Bár élvezte mindig is, amit csinált, viszont ennek a nyugalmas életnek is van hátulütője. Úgy látszik, hogy az ember már semmivel sem lehet megelégedve..*
- Menekültél.. *megvakarja kicsit az állát* Hogy élted túl ilyen fiatalon? Hova vitt az a ló? Talán valami kis falut, vagy várost sikerül elérned, ahol esetleg rád talált valaki? Vagy már akkor kénytelen voltál egyedül feltalálni magad? Bármi is történt, nagy megrázkódtatás lehetett fiatalon elveszteni a családod ilyen körülmények közt..
*Pillant a másikra szomorkásan, együttérzően, szinten lerí az arcáról a gondolat, miszerint Kelteria nem ezt az életet érdemelte. Sajnos nem lehet ezekkel előre számolni, hiszen rengeteg bandita van, s aki nem tudja megvédeni magát, az egy támadással szemben esélytelen. Bár még ha fel is tudná venni a harcot, akkor is általában a túlerő győz.*
- Sokszor jobb társaságok, mint az ember. Annyi csupán a különbség, hogy nem tudnak beszélni, ám mikor belenézel a szemükbe, szinte ki tudod találni, hogy mit gondolnak!
*Kis ideig kémleli a körülöttük elterülő tavat, melyen a néha felbukkanó felhők lágyan tükröződnek vissza. A szél is kellemesen fújdogál, Log hollófekete hajába is olykor belekap, s a hűvös időtől néha picit meg is borzong.*
- Kár, hogy ilyen borzalmak történet ebben a kastélyban, pedig otthonnak is szívesen elfogadnám.. Távol van az emberektől, sok szobája van, gyönyörű kertje..
// Kelteria //
- Magam sem foglalkozok igazán mágiával, csupán pár varázslatot ismerek, amik a kísérletezéshez szükségesek, viszont ezek sem hatalmasak, csak apróságok. Viszont a te esetedben talán hasznos lehet.. Hiszen ha éppen nem tudsz tüzet csiholni, csupán elmormolsz egy varázslatot, s már ott is a fény! Vagy esetleg a vadászatnál is könnyebben tudnád érzékelni az állatokat egy varázsige segítségével! Természetesen nem akarlak rábeszélni, hiszen tapasztalatból mondom, hogy a vándorok inkább a matéria mellett vannak, mint hogy mágiát használjanak! Inkább alkalmazzák azokat a technikákat, amiket saját kezükkel csinálhatnak, s nem csapják be a földi létet azzal, hogy mondjuk varázslat segítségével könnyebben szert tesznek vadra. Sok az érv, sok az ellenérv, ez már csak a személyiségtől, s a beállítottságtól függ.
*Bólint határozottan, s bár megmutatná szívesen azt a pár igét, melyet tud, viszont jelen körülmények közt ez most lehetetlen, s a hölgyemény szavaiból ítélve nem is biztos, hogy nagyon érdekelné a dolog.*
- Hát ezt örömmel hallom, reméltem, hogy nem elutasító választ fogok kapni! *derül fel* A tanoncok biz' meg fognak lepődni, hogy a morcos tanító egy ilyen bájos hölggyel fog hazatérni!
*Nagy sóhajjal zárja le mondandóját, hiszen egy pillanatra visszagondol arra a tényleg magányos életre, ahol ugyanúgy telt el mindennap. Bár élvezte mindig is, amit csinált, viszont ennek a nyugalmas életnek is van hátulütője. Úgy látszik, hogy az ember már semmivel sem lehet megelégedve..*
- Menekültél.. *megvakarja kicsit az állát* Hogy élted túl ilyen fiatalon? Hova vitt az a ló? Talán valami kis falut, vagy várost sikerül elérned, ahol esetleg rád talált valaki? Vagy már akkor kénytelen voltál egyedül feltalálni magad? Bármi is történt, nagy megrázkódtatás lehetett fiatalon elveszteni a családod ilyen körülmények közt..
*Pillant a másikra szomorkásan, együttérzően, szinten lerí az arcáról a gondolat, miszerint Kelteria nem ezt az életet érdemelte. Sajnos nem lehet ezekkel előre számolni, hiszen rengeteg bandita van, s aki nem tudja megvédeni magát, az egy támadással szemben esélytelen. Bár még ha fel is tudná venni a harcot, akkor is általában a túlerő győz.*
- Sokszor jobb társaságok, mint az ember. Annyi csupán a különbség, hogy nem tudnak beszélni, ám mikor belenézel a szemükbe, szinte ki tudod találni, hogy mit gondolnak!
*Kis ideig kémleli a körülöttük elterülő tavat, melyen a néha felbukkanó felhők lágyan tükröződnek vissza. A szél is kellemesen fújdogál, Log hollófekete hajába is olykor belekap, s a hűvös időtől néha picit meg is borzong.*
- Kár, hogy ilyen borzalmak történet ebben a kastélyban, pedig otthonnak is szívesen elfogadnám.. Távol van az emberektől, sok szobája van, gyönyörű kertje..
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-11 17:28:50
Üzenet elküldve: 2013-09-11 17:28:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*A nő nem haragszik meg rá, vagy csak nem mutatja ki, vagy... csak nem érdekli a dolog. Mindenesetre Rath újfent megnyugszik, már ha jelen helyzetében lehet ilyet állítani róla. Azonban az ajtó egy kicsit leköti a figyelmét, legalább addig nem aggódik. És már megint előtör belőle az az érzés, ami ezúttal szavakat is talál maga mellé, így azokkal együtt tör a felszínre:*
- Olyan ismerős... *majd megrázza a fejét, mintha el akarná tüntetni ezt az érzést. Nem azért, mert nem akar emlékezni, sokkal inkább azért, mert akarja érezni, hogy ott van az emlék, de képtelen felidézni. Így inkább tovább markolássza a kést, és egy újabb remek ötlettől vezérelve elkezd hátrafele járni, nehogy hátba támadják őket. Úgy érzi, ez így rendkívül biztonságos, annyi kivétellel, hogy kis híján leesik a lépcsőn, és nyakát töri, csak az utolsó pillanatban sikerül megragadnia a korlátot, így meg majdnem magába állítja a kést. Gyorsan megfordul, és innentől kezdve a jó ötleteit megtartja elméje kicsi zugának, és igyekszik úgy követni a nőt, hogy ne haljon bele. Ez eddig szokatlanul nehéz feladatnak tűnt, és ez nem feltétlen az emlékezetvesztésnek köszönhető, valószínűleg anélkül is ügyetlennek érezné magát. Legalábbis csak nem lehet elfelejteni az ügyességet, ugye? Legalábbis éppen ezen töri fejét, meg azon, hogy mitől olyan ismerős ez a hely, amikor meghallja a kérdést:*
- Hát... nekem mindegy *mondja, majd követi a nőt az étkezőbe. Amikor beérnek az étkezőbe, hirtelen meglátja a sokféle ételt, és nem is tudja, hogy melyikkel kezdje, mindenesetre megragad egy tányért, és elkezdi arra pakolni egymás után azokat, amik jól néznek ki. Ekkor hallja meg, hogy a nő nem szándékozik itt étkezni, így gyorsan utánasiet a tányérral, habár ez elég furán néz ki, így az inasnak még gyorsan annyit mond:*
- Én vele vagyok *majd bólint egyet, hogy komolynak tűnjön, és megy tovább, és végül lehuppan a kanapéra, és úgy kezdi el eszegetni mindazt, amit a tányérra halmozott. Úgy fest, amióta Rath amnéziás, megjavult az étvágya is. Majd hirtelen eszébe jut egy újabb nagyszerű ötlet, amit ki is mond*
- Mesélj rólam! *kéri a nőt kicsit gyerekesen elnyújtva az utolsó szótagot* Hátha eszembe jut valami. Úgyis olyan ismerős ez a hely... *reménykedik, hogy megtud magáról valami fontosat. Például hogy hogyan szokott varázsolni, az már igazán jól jönne neki.*
*A nő nem haragszik meg rá, vagy csak nem mutatja ki, vagy... csak nem érdekli a dolog. Mindenesetre Rath újfent megnyugszik, már ha jelen helyzetében lehet ilyet állítani róla. Azonban az ajtó egy kicsit leköti a figyelmét, legalább addig nem aggódik. És már megint előtör belőle az az érzés, ami ezúttal szavakat is talál maga mellé, így azokkal együtt tör a felszínre:*
- Olyan ismerős... *majd megrázza a fejét, mintha el akarná tüntetni ezt az érzést. Nem azért, mert nem akar emlékezni, sokkal inkább azért, mert akarja érezni, hogy ott van az emlék, de képtelen felidézni. Így inkább tovább markolássza a kést, és egy újabb remek ötlettől vezérelve elkezd hátrafele járni, nehogy hátba támadják őket. Úgy érzi, ez így rendkívül biztonságos, annyi kivétellel, hogy kis híján leesik a lépcsőn, és nyakát töri, csak az utolsó pillanatban sikerül megragadnia a korlátot, így meg majdnem magába állítja a kést. Gyorsan megfordul, és innentől kezdve a jó ötleteit megtartja elméje kicsi zugának, és igyekszik úgy követni a nőt, hogy ne haljon bele. Ez eddig szokatlanul nehéz feladatnak tűnt, és ez nem feltétlen az emlékezetvesztésnek köszönhető, valószínűleg anélkül is ügyetlennek érezné magát. Legalábbis csak nem lehet elfelejteni az ügyességet, ugye? Legalábbis éppen ezen töri fejét, meg azon, hogy mitől olyan ismerős ez a hely, amikor meghallja a kérdést:*
- Hát... nekem mindegy *mondja, majd követi a nőt az étkezőbe. Amikor beérnek az étkezőbe, hirtelen meglátja a sokféle ételt, és nem is tudja, hogy melyikkel kezdje, mindenesetre megragad egy tányért, és elkezdi arra pakolni egymás után azokat, amik jól néznek ki. Ekkor hallja meg, hogy a nő nem szándékozik itt étkezni, így gyorsan utánasiet a tányérral, habár ez elég furán néz ki, így az inasnak még gyorsan annyit mond:*
- Én vele vagyok *majd bólint egyet, hogy komolynak tűnjön, és megy tovább, és végül lehuppan a kanapéra, és úgy kezdi el eszegetni mindazt, amit a tányérra halmozott. Úgy fest, amióta Rath amnéziás, megjavult az étvágya is. Majd hirtelen eszébe jut egy újabb nagyszerű ötlet, amit ki is mond*
- Mesélj rólam! *kéri a nőt kicsit gyerekesen elnyújtva az utolsó szótagot* Hátha eszembe jut valami. Úgyis olyan ismerős ez a hely... *reménykedik, hogy megtud magáról valami fontosat. Például hogy hogyan szokott varázsolni, az már igazán jól jönne neki.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:10:28
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:10:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Log újfent megosztja Kelteriával kicsit talán furcsán ható nézeteit az itt létükről. A lány viszont csak mosolyog minden megjegyzésre, hiszen végül is igazat ad a férfinek. Bizonyos oldalról nézve, pozitív, hogy itt vannak, életveszélynek kitéve. Mikor a férfi lesüti a tekintetét, a lány csak egy kedves megértő pillantást ereszt felé, majd az újabb kérdésekre csengő hangján válaszol.*
- Igaz, igaz, ha másik oldalról nézzük, az eseményeket van jó is abban, hogy minden percben meghalhatunk. Legalább nem unatkozunk és tényleg kizökkent minket a megszokott mindennapokból. A tanulásról meg annyit lehet mondani, hogy attól függ. Van ahol igen, van ahol nem. Varázsolni például nem tanultam soha és nem hiszem, hogy fogok. Leginkább harcművészeteket és nyelveket tanulok, így út közben, de mivel sok helyen voltam így egyre nehezebb olyan dolgokat találni, amiket nem ismerek részben, vagy egészen.
*Miközben beszél, folyamatosan a férfit figyeli, ahogy kezét a víz felszínén húzza és a halak köré gyűlnek, majd elúsznak. Ekkor a férfi felkapja a tekintetét és egy újabb ötlettel áll elő. Kelteria először kicsit meglepett arcot vág, majd egy pillanat alatt elpirul és lesüti a tekintetét. Persze nem csalódott a férfiben, aki rögtön javít is az ajánlatán és lelkes hangon, csillogó szemekkel néz a lányra.*
- Nagyon szépen köszönöm a felajánlást..*hangja kicsit megakad* Nagyon örülnék neki, ha meg tudnád mutatni mindazt, amit szeretnél és én is szívesen megmutatom azt a keveset, amit én tudok. A közös utazást meg nagyon élvezném, megtiszteltetés lenne egy magad fajta tudós emberrel utazni.
*Az utolsó szavakat már lesütött szemmel teljesen elpirulva mondja. Nagyon örülne a férfi társaságának az után is, hogy elhagyják a kastélyt. Mert minden bizonnyal elhagyják, nem is lehet más, nem lesz bajuk. Bár ezekben a gondolatokban még maga sem biztos, mert hát itt bármi megtörténhet, még a végén élő halott ként járják majd a kastélyt. Persze ezt az ötletet gyorsan el is hessegeti, nem akar most ilyen rossz dolgokkal foglalkozni. Majd a férfi a társaságra tett megjegyzésére reagál, Kelteria kíváncsian figyeli a férfi véleményét, s ha jobban bele gondol, tényleg nem lehet valami kellemes társaság két tanonc.*
- Hogy mindig igazat kell neked adnom, innen is látszik, hogy szörnyen keveset tudok a világ ezen oldaláról. Nekem eddig csak az utazás volt az életem értelme, talán mert menekültem, vagy, mert nem tudtam mit kezdeni a letelepedett élettel, de egy szó, mint száz, te is igen magányos lehetsz, egyedül.
*Mondja együttérzéssel a hangjában, majd újra hallgatja, ahogy a férfi először a térképeket minősíti, majd az állatok témájában szólal meg. A lány most is tudás éhes pillantással figyeli, mindazt, amit a férfi mond neki. Majd nevetve reagál a férfi által mondottakra.*
- Szóval nem csak bennem van hiba, a térképek sem olyan pontosak. *majd az állatok témájára válaszol* Én mindig is kedvesen fordultam az állatokhoz. Nem egyszer utaztam ló háton, akkor pedig csak a ló volt az egyetlen társaságom, még csak az kellett volna, hogy utáljon. *kuncog egyet, majd épp válaszolna a férfinek a fekete lóra tett megjegyzésére, mikor az folytatja a mondandót, így Kelteria el is felejti a különös esetet* Hát sokkal őszintébb lények, mint bárki más. És aki meg bírja magár értetni az állatokkal, az bárkivel meg tudja, mondjuk, vannak olyan személyek, akikkel kizárt, hogy rendesen megértessük magunk.
* Mikor a férfi az égre néz, Kelteria is követi tekintetét, szép tiszta az ég semmi nyoma a tegnapi viharnak. Majd a férfi a part felé tekint, a lány válla felett néz ki a partra, megérkeztek. Log segít neki kiszállni, majd miután lába megszokta a szilárd talajt, követi a férfit az építménybe és leül mellé a kör alakban kialakított padra. Tekintetét végig futtatja a kis kápolnaszerű épületen, hangulatos és nyugodt a hely. Szinte teljesen megfeledkezik arról, hogy ott van kísértet kastély nem messze tőlük.*
- Nagyon jó ötlet volt megnézni ezt a tavat, igazán varázsos ezzel a kis nyitott kápolnával, nem?
A hozzászólás írója (Kelteria Milert) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.10 19:14:06
*Log újfent megosztja Kelteriával kicsit talán furcsán ható nézeteit az itt létükről. A lány viszont csak mosolyog minden megjegyzésre, hiszen végül is igazat ad a férfinek. Bizonyos oldalról nézve, pozitív, hogy itt vannak, életveszélynek kitéve. Mikor a férfi lesüti a tekintetét, a lány csak egy kedves megértő pillantást ereszt felé, majd az újabb kérdésekre csengő hangján válaszol.*
- Igaz, igaz, ha másik oldalról nézzük, az eseményeket van jó is abban, hogy minden percben meghalhatunk. Legalább nem unatkozunk és tényleg kizökkent minket a megszokott mindennapokból. A tanulásról meg annyit lehet mondani, hogy attól függ. Van ahol igen, van ahol nem. Varázsolni például nem tanultam soha és nem hiszem, hogy fogok. Leginkább harcművészeteket és nyelveket tanulok, így út közben, de mivel sok helyen voltam így egyre nehezebb olyan dolgokat találni, amiket nem ismerek részben, vagy egészen.
*Miközben beszél, folyamatosan a férfit figyeli, ahogy kezét a víz felszínén húzza és a halak köré gyűlnek, majd elúsznak. Ekkor a férfi felkapja a tekintetét és egy újabb ötlettel áll elő. Kelteria először kicsit meglepett arcot vág, majd egy pillanat alatt elpirul és lesüti a tekintetét. Persze nem csalódott a férfiben, aki rögtön javít is az ajánlatán és lelkes hangon, csillogó szemekkel néz a lányra.*
- Nagyon szépen köszönöm a felajánlást..*hangja kicsit megakad* Nagyon örülnék neki, ha meg tudnád mutatni mindazt, amit szeretnél és én is szívesen megmutatom azt a keveset, amit én tudok. A közös utazást meg nagyon élvezném, megtiszteltetés lenne egy magad fajta tudós emberrel utazni.
*Az utolsó szavakat már lesütött szemmel teljesen elpirulva mondja. Nagyon örülne a férfi társaságának az után is, hogy elhagyják a kastélyt. Mert minden bizonnyal elhagyják, nem is lehet más, nem lesz bajuk. Bár ezekben a gondolatokban még maga sem biztos, mert hát itt bármi megtörténhet, még a végén élő halott ként járják majd a kastélyt. Persze ezt az ötletet gyorsan el is hessegeti, nem akar most ilyen rossz dolgokkal foglalkozni. Majd a férfi a társaságra tett megjegyzésére reagál, Kelteria kíváncsian figyeli a férfi véleményét, s ha jobban bele gondol, tényleg nem lehet valami kellemes társaság két tanonc.*
- Hogy mindig igazat kell neked adnom, innen is látszik, hogy szörnyen keveset tudok a világ ezen oldaláról. Nekem eddig csak az utazás volt az életem értelme, talán mert menekültem, vagy, mert nem tudtam mit kezdeni a letelepedett élettel, de egy szó, mint száz, te is igen magányos lehetsz, egyedül.
*Mondja együttérzéssel a hangjában, majd újra hallgatja, ahogy a férfi először a térképeket minősíti, majd az állatok témájában szólal meg. A lány most is tudás éhes pillantással figyeli, mindazt, amit a férfi mond neki. Majd nevetve reagál a férfi által mondottakra.*
- Szóval nem csak bennem van hiba, a térképek sem olyan pontosak. *majd az állatok témájára válaszol* Én mindig is kedvesen fordultam az állatokhoz. Nem egyszer utaztam ló háton, akkor pedig csak a ló volt az egyetlen társaságom, még csak az kellett volna, hogy utáljon. *kuncog egyet, majd épp válaszolna a férfinek a fekete lóra tett megjegyzésére, mikor az folytatja a mondandót, így Kelteria el is felejti a különös esetet* Hát sokkal őszintébb lények, mint bárki más. És aki meg bírja magár értetni az állatokkal, az bárkivel meg tudja, mondjuk, vannak olyan személyek, akikkel kizárt, hogy rendesen megértessük magunk.
* Mikor a férfi az égre néz, Kelteria is követi tekintetét, szép tiszta az ég semmi nyoma a tegnapi viharnak. Majd a férfi a part felé tekint, a lány válla felett néz ki a partra, megérkeztek. Log segít neki kiszállni, majd miután lába megszokta a szilárd talajt, követi a férfit az építménybe és leül mellé a kör alakban kialakított padra. Tekintetét végig futtatja a kis kápolnaszerű épületen, hangulatos és nyugodt a hely. Szinte teljesen megfeledkezik arról, hogy ott van kísértet kastély nem messze tőlük.*
- Nagyon jó ötlet volt megnézni ezt a tavat, igazán varázsos ezzel a kis nyitott kápolnával, nem?
A hozzászólás írója (Kelteria Milert) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.10 19:14:06
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:04:59
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:04:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
// Második rész : Egy kastély //
*A szörnyeteg vad csapkodása egy pillanatra alábbhagy, ahogyan fogait csattogtatva fejét idegesen ide-oda ringatja. Hangokat, szagokat keres, gondolhatja egy szemlélő, azonban ez kicsit sem megnyugtató. A lény taszító külseje és a véres szag, ami vele együtt robbant be a szobába szinte elviselhetetlen. Hörgéshez hasonló hangok törnek fel torkából, ahogy mérgének próbál hangot adni.*
(Roddar Ares ügyeség szintje határozza meg a támadás kimenetelét.)
*Roddar szerencsére elég gyors, így még időben reagál. A szörnyeteg mancsai nem érik el a testét, remek időpont adódik a támadásra. A férfi karjai szúrásra áll, a penge rettenetesen szökik végig a levegőben, egyenesen a lény bundás oldalát megcélozva. A halálos pontos, gyors és majdhogynem halálos... lenne, ha a hirtelen földhöz csapódó kiégett fáklya test nem csapódna a harcos és a lény közé. Az éles koppanásra a fenevad meglepő gyorsasággal reagál. Gyorsan rugaszkodik el a veszély elől, ami így sajnos nem éri el. Jobb lesz ha a kalandorok felkötik a gatyájukat, hiszen alig telik egy pillanat, a lény folytatva mozdulatát újra elrugaszkodik, erős mancsait a falnak támasztva. Hihetetlen gyorsasággal indul meg a levegőben, egyenesen Roddar felé, mellső lábait előre szegezve. Az erős mancsok veszélyesnek tűnnek, ki tudja, hogy milyen következményekkel járna, ha a szörnyeteg sebet ejtene valakin.*
// Második rész : Egy kastély //
*A szörnyeteg vad csapkodása egy pillanatra alábbhagy, ahogyan fogait csattogtatva fejét idegesen ide-oda ringatja. Hangokat, szagokat keres, gondolhatja egy szemlélő, azonban ez kicsit sem megnyugtató. A lény taszító külseje és a véres szag, ami vele együtt robbant be a szobába szinte elviselhetetlen. Hörgéshez hasonló hangok törnek fel torkából, ahogy mérgének próbál hangot adni.*
(Roddar Ares ügyeség szintje határozza meg a támadás kimenetelét.)
*Roddar szerencsére elég gyors, így még időben reagál. A szörnyeteg mancsai nem érik el a testét, remek időpont adódik a támadásra. A férfi karjai szúrásra áll, a penge rettenetesen szökik végig a levegőben, egyenesen a lény bundás oldalát megcélozva. A halálos pontos, gyors és majdhogynem halálos... lenne, ha a hirtelen földhöz csapódó kiégett fáklya test nem csapódna a harcos és a lény közé. Az éles koppanásra a fenevad meglepő gyorsasággal reagál. Gyorsan rugaszkodik el a veszély elől, ami így sajnos nem éri el. Jobb lesz ha a kalandorok felkötik a gatyájukat, hiszen alig telik egy pillanat, a lény folytatva mozdulatát újra elrugaszkodik, erős mancsait a falnak támasztva. Hihetetlen gyorsasággal indul meg a levegőben, egyenesen Roddar felé, mellső lábait előre szegezve. Az erős mancsok veszélyesnek tűnnek, ki tudja, hogy milyen következményekkel járna, ha a szörnyeteg sebet ejtene valakin.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258