//Bolyongó//
*A rosseb vigye el. Mondhatná is ki hangosan, ha nem akarna idiótának tűnni. Hogy ki előtt? Azt igazából még ő sem tudja. De a lényeg az, hogy a ki nem mondott szavakat tökéletesen visszatükrözi az arcára kiült korántsem bájos tekintet. A töpped leányzó inkább olyan, mint egy sellő, akit már egy hete megállás nélkül az ágyban noszogatnak. Igazából annyira nem is távoli ez a valóságtól, leszámítva azt, hogy ő nem sellő és nem az egy hetes lepedőgyakorlattól olyan az arca, amilyen. Ami igazából kínozza az a talpán éktelenkedő vízhólyagok sokasága, mert ugyebár ló és cipő nélkül utazni olyan remek ötlet, hogy ha egyszer egy bárd dalt ír róla, akkor biztos ezt is bele fogja költeni.
De a lényegen ez most mit sem változtat. Nyűgös, éhes, fájnak a lábai és igazából azt sem tudja, hogy hol a fenében van. Lehet, hogy az öreg fószer azt mondta forduljon balra. Hát, ha késsel fenyegetnék most akkor is azt állítaná, hogy jobbat mondott. Vagy bal helyett fordult éppen jobbra? Fene tudja, van ennek már vagy két napja és igazából már úgy is mindegy. Kellemetlenül el van tévedve, aminek egyáltalán nem örül. Az egyetlen dolog, ami most felvillanyozza az a távolból kirajzolódó épület, mit elég nehezen tud kivenni, de biztos benne, hogy fogadó. Érzi a kislábujjában, hogy teljes mértékben igaza van.*
- Ha van ott kaja esküszöm vallásos leszek.
*Pillant fel az égre, mintha csak onnan várna megerősítést, de végül csak vállat vonva lódul meg, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a helyet.
Már ez a pár lépés meg sem kottyan neki, ha már az eddigieket kibírta. A csalódás csak akkor éri, mikor már az épület előtt ácsorog a szakadt kis batyuját szorongatva, tanácstalanul, akár egy kis utcagyerek, akinek segítségre van szüksége. Ez valamivel közelebb áll az igazsághoz, mint az előbbi sellős gondolatmenete.
De visszatérve csalódásához egy mélyről feltörő sóhajjal erősíti meg, hogy a távolból nézve nem egészen erre számított. Lép egyet jobbra, kettőt balra, de továbbra sem túl bizalomgerjesztő a kóceráj.*
- Ha itt van zaba köretnek megeszem mellé a zoknimat.
*Dünnyögi az orra alatt, majd ahogy elér a füléig a beszéd zaja az ajtó felé kukucskál, hátha a hangok gazdái is feltűnnek hamarosan.*