Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 17:55:49
Üzenet elküldve: 2022-12-23 17:55:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
//Haldrian//
*Myyna sem véletlenül mer magának megengedni ennyit, hogy cserfeskedjen és szemtelenkedjen. Odalent igyekszik olyan szerepet magára ölteni, ami nem egészen ő. Még legalábbis. Viszont a fiúval egész jól ki tud jönni, elmeri magát engedni, mert a saját "fajtájából" való. Különös, hogy kikötői évei alatt nem is futottak egymásba. Bár az is igaz, hogy leginkább Ranen fenekébe bújt mindig is. Ha meg egyedül maradt, akkor a biztonság kedvéért igyekezett mindenkit elkerülni. Ezek az évek nem a barátkozásról szóltak, hanem arról, hogy ne legyen feltűnő és nem nyírják ki valamelyik sötét sikátorban. Talán épp ezért is fura még neki is, hogy saját és szép ruhái vannak, meg egy saját szobája. Ha nem néznék hülyének még meg is csipkedné magát, de fél, hogy valamelyik kikötői szemétdomb alatt térne magához.*
- Ha már egyszer itt fogok dolgozni. Vagy itt dolgozom.
*Vonja meg a vállait a szoba kérdésére. Mivel neki már ez is hatalmas csoda és ajándék pont ezért igyekszik odalent mindent engedelmesen teljesíteni és amit lehet magára is vállalni. Hiszen azt azért megtanulta jól, hogy mindennek megvan a maga ára.
Haldrian közömbös magyarázatára először csak vigyorogva forgatja meg a szemeit.*
~ Na persze. Nem rossz. A nadrágod is egyet ért ebben.~
*Kuncog fel a megtartott gondolatra, ahogy ismét felötlik benne a lépcsős incidens. De tovább nem firtatja, mert nem az ő dolga. Azért mert jól kijönnek nem lettek barátok, testvére, sem szeretők egymásnak, hogy olyan dolgokba üsse az orrát, amihez semmi köze. De akkor is mókás ahogy pár elejtett megjegyzésen felháborodik a fiú.*
- Nem. Persze, hogy nem néztél úúúúúgy.
*Vigyorogva hajol előre, hogy a térdeire könyökölve támassza az állát a tenyereibe. A fiú szavaira közben hol eltűnődik, hol pedig zavarba jön, amire pironkodva pislog párat. De a vége az egésznek csak az, hogy elégedetten mosolyodik el.*
- Te is tetszel nekem. Szép az arcod. Vagy helyes vagy? Így mondják inkább, ugye?
*Hunyorogva ráncolja a homlokát a mély gondolkodás közepén. Nem igazán szokott bókolni fiúknak, szóval itt egy kicsit most meg van lőve. A lényeg, hogy tényleg van benne valami csibészes, ami tetszik neki a fiúkban. De igazából ő maga ennél mélyebben sosem gondolta tovább a dolgokat, ahogyan most sem teszi.*
- És, ha elf?
*Billenti félre a fejét. Persze hallott már azokról a dolgokról, hogy sok faj hogyan bánik a félvérekkel. Meg az elfek mennyire fennhéjázók tudnak lenni. De szerinte Relael nem ilyen. Legalábbis abból kiindulva, hogy mennyire díszes társaság gyűlt össze odalent.*
- Italért meg ilyenekért. Gondolom a készleteket feltölteni egy kicsit. Hogy tudjunk mit adni, ha betérne ide valaki. De Leon úr, gondolom lassan eljut a fürdőig. Sejtem, majd utána.
*Vonja fel a szemöldökeit a kaján vigyor láttán. Először megszeppen amikor tudatosul benne, hogy mire gondol a fiú, de nem adja ám ilyen könnyen azt, hogy zavarba jöjjön. Így csak egy pimasz mosollyal ránt egyet a vállán.*
- Honnan veszed, hogy nem lenne jogos az a gondolatuk? Nem tudhatják, ahogy te sem.
*Ölti ki a nyelvét, majd kuncogva kel fel lassan az ágyról.*
- De, ha szeretnél még gyönyörködni a hm... fogadó szépségében, akkor visszamehetünk.
*Vihorászik fel halkan.*
//Haldrian//
*Myyna sem véletlenül mer magának megengedni ennyit, hogy cserfeskedjen és szemtelenkedjen. Odalent igyekszik olyan szerepet magára ölteni, ami nem egészen ő. Még legalábbis. Viszont a fiúval egész jól ki tud jönni, elmeri magát engedni, mert a saját "fajtájából" való. Különös, hogy kikötői évei alatt nem is futottak egymásba. Bár az is igaz, hogy leginkább Ranen fenekébe bújt mindig is. Ha meg egyedül maradt, akkor a biztonság kedvéért igyekezett mindenkit elkerülni. Ezek az évek nem a barátkozásról szóltak, hanem arról, hogy ne legyen feltűnő és nem nyírják ki valamelyik sötét sikátorban. Talán épp ezért is fura még neki is, hogy saját és szép ruhái vannak, meg egy saját szobája. Ha nem néznék hülyének még meg is csipkedné magát, de fél, hogy valamelyik kikötői szemétdomb alatt térne magához.*
- Ha már egyszer itt fogok dolgozni. Vagy itt dolgozom.
*Vonja meg a vállait a szoba kérdésére. Mivel neki már ez is hatalmas csoda és ajándék pont ezért igyekszik odalent mindent engedelmesen teljesíteni és amit lehet magára is vállalni. Hiszen azt azért megtanulta jól, hogy mindennek megvan a maga ára.
Haldrian közömbös magyarázatára először csak vigyorogva forgatja meg a szemeit.*
~ Na persze. Nem rossz. A nadrágod is egyet ért ebben.~
*Kuncog fel a megtartott gondolatra, ahogy ismét felötlik benne a lépcsős incidens. De tovább nem firtatja, mert nem az ő dolga. Azért mert jól kijönnek nem lettek barátok, testvére, sem szeretők egymásnak, hogy olyan dolgokba üsse az orrát, amihez semmi köze. De akkor is mókás ahogy pár elejtett megjegyzésen felháborodik a fiú.*
- Nem. Persze, hogy nem néztél úúúúúgy.
*Vigyorogva hajol előre, hogy a térdeire könyökölve támassza az állát a tenyereibe. A fiú szavaira közben hol eltűnődik, hol pedig zavarba jön, amire pironkodva pislog párat. De a vége az egésznek csak az, hogy elégedetten mosolyodik el.*
- Te is tetszel nekem. Szép az arcod. Vagy helyes vagy? Így mondják inkább, ugye?
*Hunyorogva ráncolja a homlokát a mély gondolkodás közepén. Nem igazán szokott bókolni fiúknak, szóval itt egy kicsit most meg van lőve. A lényeg, hogy tényleg van benne valami csibészes, ami tetszik neki a fiúkban. De igazából ő maga ennél mélyebben sosem gondolta tovább a dolgokat, ahogyan most sem teszi.*
- És, ha elf?
*Billenti félre a fejét. Persze hallott már azokról a dolgokról, hogy sok faj hogyan bánik a félvérekkel. Meg az elfek mennyire fennhéjázók tudnak lenni. De szerinte Relael nem ilyen. Legalábbis abból kiindulva, hogy mennyire díszes társaság gyűlt össze odalent.*
- Italért meg ilyenekért. Gondolom a készleteket feltölteni egy kicsit. Hogy tudjunk mit adni, ha betérne ide valaki. De Leon úr, gondolom lassan eljut a fürdőig. Sejtem, majd utána.
*Vonja fel a szemöldökeit a kaján vigyor láttán. Először megszeppen amikor tudatosul benne, hogy mire gondol a fiú, de nem adja ám ilyen könnyen azt, hogy zavarba jöjjön. Így csak egy pimasz mosollyal ránt egyet a vállán.*
- Honnan veszed, hogy nem lenne jogos az a gondolatuk? Nem tudhatják, ahogy te sem.
*Ölti ki a nyelvét, majd kuncogva kel fel lassan az ágyról.*
- De, ha szeretnél még gyönyörködni a hm... fogadó szépségében, akkor visszamehetünk.
*Vihorászik fel halkan.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 16:13:04
Üzenet elküldve: 2022-12-23 16:13:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Myyna//
-Köffi! Rendes Tőled. *Hálálkodik tele pofával. Nem egy túl vaskos legény, de úgy eszik, mintha így lenne. Közben tekintetével kísérgeti a lányt, már ha az épp előtte császkál, ahogy feltérképezi a szobát. Az ő tekintete is elidőzik itt-ott, de a szétdobált ruhákon kívül túl sok érdekességet nem vél felfedezni. Jól érzi magát, valahogy képes elengedni magát Myyna társaságában. Olyan természetesnek hat a viselkedése, nem szükséges magát megjátszania egy percre sem.*
-Saját szobád lesz? *Egy kevéske csodálkozás, na meg irigység vegyül hangjába. Sosem volt ilyesmije. Nem, mintha különösebben hiányzott volna, de azért mégis nagy dolognak tartja, hogy Myynának sajátja lesz.*
-Mentek a Rumosba? *Gépies a kérdés, nem is vár igazán választ. Leköti az édesség, érzi, hogy lassan degeszre eszi magát. Rég volt már ilyen.
Behabzsolja a maradék fánkot is. Egy morzsa, annyi sem marad a szütyőben. Közben a fehérhajú lány térül-fordul, mögötte terem, s alattomos kis szavakat sugdos hegyes füleibe.
Megáll a rágásban, azért egy kicsit meglepi a kérdés. Hát persze, hogy tetszik neki. De még mennyire! Azt nem gondolta volna, hogy ilyen látványos, de ha már így alakult...*
-Áá! *Nyel nagyot egy színpadias legyintés kíséretében.* -Na jó, nem rossz. *Vállat von. Azért nem fogja elfecsegni csak így, hogy mennyire odavan a Nagyságáért. Myyna valószínűleg enélkül is tudja, de nem fogja önszántából az égkék szemek elé tartani kártyáit.*
-Szép. *Hagyja helyben a dolgot. Ezzel kár lenne vitatkozni. Vele is kedves volt. Meg is lepte kicsit. Kíváncsi lenne, vajon kettesben is ennyire készséges és melegszívű?*
-Én nem is néztem sehogy! *Pillant felháborodottan Myynára. Fogalma sincs, hogy nézett-e akárhogy. Talán tényleg látszott, amikor az állát kereste a földön.*
-Nem is vagy már gyerek. Csak az öregek gondolják azt mindig a fiatalabbakról. Mert hülyék és nem akarnak öregnek tűnni. Könnyebb, ha téged hívnak kölyöknek. Amúgy meg szép vagy. Nekem tetszel. *Őszinték a szavak, s egy kicsit felhatalmazva érzi magát arra is, hogy büntetlen végigmérje most a lányt. Nehezen tudná azt állítani, hogy nem csinoska. Szerencséjére a fehérhajú nem gondolatolvasó, különben nagy bajban lenne. Az ő fantáziája mélyebb, mint a legmélyebb kút a Kikötőben.*
-De ő egy elf. *Fejezi be a gondolatmenetet, mintha ezzel mindent megválaszolt volna. Valóban, ő oda meg vissza van az elfektől. Ritka madár erre, mint a fehér holló, ráadásul a Nagysága még az elfek között is... Nagysága.*
-Minek mentek a Rumosba? Visszamenjünk? Nehogy rosszat gondoljanak rólad. *Most ő enged meg magának egy kaján vigyort.*
//Myyna//
-Köffi! Rendes Tőled. *Hálálkodik tele pofával. Nem egy túl vaskos legény, de úgy eszik, mintha így lenne. Közben tekintetével kísérgeti a lányt, már ha az épp előtte császkál, ahogy feltérképezi a szobát. Az ő tekintete is elidőzik itt-ott, de a szétdobált ruhákon kívül túl sok érdekességet nem vél felfedezni. Jól érzi magát, valahogy képes elengedni magát Myyna társaságában. Olyan természetesnek hat a viselkedése, nem szükséges magát megjátszania egy percre sem.*
-Saját szobád lesz? *Egy kevéske csodálkozás, na meg irigység vegyül hangjába. Sosem volt ilyesmije. Nem, mintha különösebben hiányzott volna, de azért mégis nagy dolognak tartja, hogy Myynának sajátja lesz.*
-Mentek a Rumosba? *Gépies a kérdés, nem is vár igazán választ. Leköti az édesség, érzi, hogy lassan degeszre eszi magát. Rég volt már ilyen.
Behabzsolja a maradék fánkot is. Egy morzsa, annyi sem marad a szütyőben. Közben a fehérhajú lány térül-fordul, mögötte terem, s alattomos kis szavakat sugdos hegyes füleibe.
Megáll a rágásban, azért egy kicsit meglepi a kérdés. Hát persze, hogy tetszik neki. De még mennyire! Azt nem gondolta volna, hogy ilyen látványos, de ha már így alakult...*
-Áá! *Nyel nagyot egy színpadias legyintés kíséretében.* -Na jó, nem rossz. *Vállat von. Azért nem fogja elfecsegni csak így, hogy mennyire odavan a Nagyságáért. Myyna valószínűleg enélkül is tudja, de nem fogja önszántából az égkék szemek elé tartani kártyáit.*
-Szép. *Hagyja helyben a dolgot. Ezzel kár lenne vitatkozni. Vele is kedves volt. Meg is lepte kicsit. Kíváncsi lenne, vajon kettesben is ennyire készséges és melegszívű?*
-Én nem is néztem sehogy! *Pillant felháborodottan Myynára. Fogalma sincs, hogy nézett-e akárhogy. Talán tényleg látszott, amikor az állát kereste a földön.*
-Nem is vagy már gyerek. Csak az öregek gondolják azt mindig a fiatalabbakról. Mert hülyék és nem akarnak öregnek tűnni. Könnyebb, ha téged hívnak kölyöknek. Amúgy meg szép vagy. Nekem tetszel. *Őszinték a szavak, s egy kicsit felhatalmazva érzi magát arra is, hogy büntetlen végigmérje most a lányt. Nehezen tudná azt állítani, hogy nem csinoska. Szerencséjére a fehérhajú nem gondolatolvasó, különben nagy bajban lenne. Az ő fantáziája mélyebb, mint a legmélyebb kút a Kikötőben.*
-De ő egy elf. *Fejezi be a gondolatmenetet, mintha ezzel mindent megválaszolt volna. Valóban, ő oda meg vissza van az elfektől. Ritka madár erre, mint a fehér holló, ráadásul a Nagysága még az elfek között is... Nagysága.*
-Minek mentek a Rumosba? Visszamenjünk? Nehogy rosszat gondoljanak rólad. *Most ő enged meg magának egy kaján vigyort.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-23 15:21:24
Üzenet elküldve: 2022-12-23 15:21:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Sikeresen teljesült a kívánsága, ezen felül ki sem kapott azért, hogy a vendéget dolgoztatja. Bár nincs is így, mert a fiú magától indult meg segíteni. Noha nem tudja ez mennyire lenne jó kifogás. Szerencsére ezen nem kell törnie a buksiját, így a kulcsot hálás mosollyal zsebre vágja, s már vissza is tér a fiúhoz, kinél szent célkitűzése lett, hogy megeteti. Abban nem bízik, hogy lent akad még harapnivaló, így a biztos utat választja. Méghozzá a saját dugi készletét, amit köddé vált nővérkéjétől kapott. Ő már belakott belőle, így szívesen megosztja a másikkal. Amúgy sem szokása fukarkodni, főleg, ha hasonszőrű illetőről van szó.*
- Már nem. Most kaptam meg a saját szobám kulcsát. Gondolom ez ilyen ideiglenes volt, amíg rendbe szedtek.
*Vonja meg a vállait, majd a fiúnak nyújtja a fánkokat. Amíg amaz falatozik, addig kényelmesen lehuppan az ágy szélére.*
- Én már degeszre ettem magam belőle. Tiéd lehet mind, amíg nem lesz valami jobb.
*Mosolyogva rázza meg a fejét. Az a mosoly viszont apránként valami vigyorfélébe fordul át, ahogy Haldrian felhozza Relaelt.*
- Semmit nem mondtam, csak hogy van még egy kis dolgom, mielőtt elindulnánk a Rumosba. A fánkokat sem tőle kaptam.
*Húzza össze sunyin a szemeit, ahogy felkelve kezd fel-alá járkálni, mintha csak úgy mellékesen kezdené feltérképezni a szobát.
Nem olyan dilis, mint amilyennek kinéz, így a Főnökasszonyra vetett pillantásokat is nagyjából be tudja határolni, hogy minek köszönhetőek. Látta, ahogy Ranen néz itt a nőkre. Aggódva, félve, tartva tőlük. De ennek a fiúnak van valami más is a nézésében, ami a lánykából kihozza a piszkálódós kis gonoszt. Valószínűleg amikor a szobába kísérte, a dudorodó nadrág is a szép főnökasszonyuknak volt köszönhető.*
- Lassan lehet, hogy meg kéne néznem indulunk-e.
*Van is kedve menni és nincs is. Élvezi, hogy hozzá hasonlóval fecseghet egy kicsit, de tetszik neki a gondolat, hogy rá is bíznak dolgokat. Talán épp azért, mert magától is igyekszik minél többet csinálni és látják, hogy ha komoly dolgokban nem is, de ilyen kis apróságokban hasznos tud lenni.*
- Tetszik, mi?
*Pördül végül a fiú mögé egy alattomos kis vigyor kíséretében, ahogy a fülébe motyogja a kérdést. Amint pedig az elhangzott vissza is táncikál, hogy fenekét ismét az ágyra pakolja.*
- Szép nő. Szerintem kedves is. Bár még nem sok alkalmam volt vele beszélni.
*Csacsog tovább a fiút fürkészve.*
- Remélem egyszer majd rám is fog valaki úgy nézni, mint te ő rá. Nem pedig úgy, mint egy gyerekre.
*Mert fiatal még, de már koránt sem gyerek. Ő is kíváncsi, meg hát most, hogy tiszta lett még élvezi is kicsit, hogy nem úgy néznek rá, mint a koszos utcakölykökre.*
*Sikeresen teljesült a kívánsága, ezen felül ki sem kapott azért, hogy a vendéget dolgoztatja. Bár nincs is így, mert a fiú magától indult meg segíteni. Noha nem tudja ez mennyire lenne jó kifogás. Szerencsére ezen nem kell törnie a buksiját, így a kulcsot hálás mosollyal zsebre vágja, s már vissza is tér a fiúhoz, kinél szent célkitűzése lett, hogy megeteti. Abban nem bízik, hogy lent akad még harapnivaló, így a biztos utat választja. Méghozzá a saját dugi készletét, amit köddé vált nővérkéjétől kapott. Ő már belakott belőle, így szívesen megosztja a másikkal. Amúgy sem szokása fukarkodni, főleg, ha hasonszőrű illetőről van szó.*
- Már nem. Most kaptam meg a saját szobám kulcsát. Gondolom ez ilyen ideiglenes volt, amíg rendbe szedtek.
*Vonja meg a vállait, majd a fiúnak nyújtja a fánkokat. Amíg amaz falatozik, addig kényelmesen lehuppan az ágy szélére.*
- Én már degeszre ettem magam belőle. Tiéd lehet mind, amíg nem lesz valami jobb.
*Mosolyogva rázza meg a fejét. Az a mosoly viszont apránként valami vigyorfélébe fordul át, ahogy Haldrian felhozza Relaelt.*
- Semmit nem mondtam, csak hogy van még egy kis dolgom, mielőtt elindulnánk a Rumosba. A fánkokat sem tőle kaptam.
*Húzza össze sunyin a szemeit, ahogy felkelve kezd fel-alá járkálni, mintha csak úgy mellékesen kezdené feltérképezni a szobát.
Nem olyan dilis, mint amilyennek kinéz, így a Főnökasszonyra vetett pillantásokat is nagyjából be tudja határolni, hogy minek köszönhetőek. Látta, ahogy Ranen néz itt a nőkre. Aggódva, félve, tartva tőlük. De ennek a fiúnak van valami más is a nézésében, ami a lánykából kihozza a piszkálódós kis gonoszt. Valószínűleg amikor a szobába kísérte, a dudorodó nadrág is a szép főnökasszonyuknak volt köszönhető.*
- Lassan lehet, hogy meg kéne néznem indulunk-e.
*Van is kedve menni és nincs is. Élvezi, hogy hozzá hasonlóval fecseghet egy kicsit, de tetszik neki a gondolat, hogy rá is bíznak dolgokat. Talán épp azért, mert magától is igyekszik minél többet csinálni és látják, hogy ha komoly dolgokban nem is, de ilyen kis apróságokban hasznos tud lenni.*
- Tetszik, mi?
*Pördül végül a fiú mögé egy alattomos kis vigyor kíséretében, ahogy a fülébe motyogja a kérdést. Amint pedig az elhangzott vissza is táncikál, hogy fenekét ismét az ágyra pakolja.*
- Szép nő. Szerintem kedves is. Bár még nem sok alkalmam volt vele beszélni.
*Csacsog tovább a fiút fürkészve.*
- Remélem egyszer majd rám is fog valaki úgy nézni, mint te ő rá. Nem pedig úgy, mint egy gyerekre.
*Mert fiatal még, de már koránt sem gyerek. Ő is kíváncsi, meg hát most, hogy tiszta lett még élvezi is kicsit, hogy nem úgy néznek rá, mint a koszos utcakölykökre.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-22 18:39:15
Üzenet elküldve: 2022-12-22 18:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Most a Hodarilról, vagy Elija csókjáról beszélünk? Bár kegyeddel azt hiszem, bármelyikkel próbát tennék.
*jegyzi meg cinkos félmosollyal. Nem meséli el a hölgynek, hogy távoli útjai során nem egyszer próbálta már a Hodarilt, azonban mindig kicsiny mennyiséget, biztos forrásból. Számára az emlék mindig inkább a fejfájós másnapokról élénkebb, nem pedig a bódultság pillanatairól. Mások elbeszéléséből úgy tudja, hogy ilyenkor vagy maga elé bámul döbbent tekintettel, vagy szeretetéhesen ölelget, és szinte teljesen mindegy, hogy kit vagy mit. Elkönyvelte magában az élményt olyasmiként, ami nem ér annyit, mint amennyit kockáztat érte, és azóta nem él vele.
Letudják a részleteket, és bár Relaelnek láthatóan nem tetszett, hogy a fizetés ügyét felhántolgatta, a válasz ezúttal csak egy bólintással elfogadja, nem kér bocsánatot. Nem szabadkozhat minden alkalommal, mégiscsak üzleti tárgyalás ez.
És bár más körülmények között ennél több biztosítékot akarna, most nem firtatja tovább a dolgot, hanem beéri Relael szavával. Nem szimpátiából, vagy vonzalomból, hanem pusztán azért, mert Relael nemes, és a nemeseknek mindig el kell fogadni a szavát. Első üzlet alkalmával. Hiába nincs már nemesség, Relaelt is a régi iskola szerint nevelték, így Orthus nem sérti meg azzal, hogy közemberek módjára tárgyal vele. Még ha mostanra már annak is minősül.*
- Úgy vélem, minden fontosat megbeszéltünk. Természetesen szükségem lesz egy részletes listára azokról a dolgokról, amiket be kell szereznem, és bizonyára lesznek még kérdéseim. Ha úgy látja jónak, ezeket a részleteket megbeszélhetem valamelyik... alkalmazottjával.
*egy pillanatra tétovázik, mert nem tudja, miként is kezeli Relael a többieket. Lehetnek szolgák, bajtársak, ki tudja mi a felállás a fogadóban.*
- Az ilyen részleteket, mint mennyiségek, határidők, hajlandó vagyok olyanokkal intézni, akiket kegyed bizalmasként megnevez, de a fontosabb kérdésekben továbbra önnel tárgyalok, ha önnek is megfelel így.
*mondja, majd kis szünet után hozzá teszi.*
- És az első szállítmányt személyesen kísérem. Egy kisebb adag Hodarillal, vagy Elija csókjával, hogy méltón ünnepelhessük a sikert.
*Ezzel visszakúszik az arcára a cinkos mosoly. Ez a legelevenebb érzelem, amit kimutat, leszámítva azt az élénkséget, amivel tárgyalt. A férfiban van valami alapvető ridegség, mintha a világot minél kevesebb érzelemmel és annál több értelemmel és számítással nézné. Emiatt van az, hogy a viselkedésében van valami érzelemmentes. Minden mozdulat tökéletes és időszerű, csak éppen szenvedélymentes. Láthatóan ez csak egy arc, amit visel, a valódi személyisége csak ritkán villan elő. Az üzlet az egyik, ami előhozta. Relael mosolyai és oldottabb megjegyzései szintén hatással vannak rá. Elég egyértelmű, hogy tetszik neki a nő. Ahogy az is, hogy nem fog elkezdeni flörtölgetni. Ahhoz mondhatni, túl karót nyelt.*
//Második szál//
- Most a Hodarilról, vagy Elija csókjáról beszélünk? Bár kegyeddel azt hiszem, bármelyikkel próbát tennék.
*jegyzi meg cinkos félmosollyal. Nem meséli el a hölgynek, hogy távoli útjai során nem egyszer próbálta már a Hodarilt, azonban mindig kicsiny mennyiséget, biztos forrásból. Számára az emlék mindig inkább a fejfájós másnapokról élénkebb, nem pedig a bódultság pillanatairól. Mások elbeszéléséből úgy tudja, hogy ilyenkor vagy maga elé bámul döbbent tekintettel, vagy szeretetéhesen ölelget, és szinte teljesen mindegy, hogy kit vagy mit. Elkönyvelte magában az élményt olyasmiként, ami nem ér annyit, mint amennyit kockáztat érte, és azóta nem él vele.
Letudják a részleteket, és bár Relaelnek láthatóan nem tetszett, hogy a fizetés ügyét felhántolgatta, a válasz ezúttal csak egy bólintással elfogadja, nem kér bocsánatot. Nem szabadkozhat minden alkalommal, mégiscsak üzleti tárgyalás ez.
És bár más körülmények között ennél több biztosítékot akarna, most nem firtatja tovább a dolgot, hanem beéri Relael szavával. Nem szimpátiából, vagy vonzalomból, hanem pusztán azért, mert Relael nemes, és a nemeseknek mindig el kell fogadni a szavát. Első üzlet alkalmával. Hiába nincs már nemesség, Relaelt is a régi iskola szerint nevelték, így Orthus nem sérti meg azzal, hogy közemberek módjára tárgyal vele. Még ha mostanra már annak is minősül.*
- Úgy vélem, minden fontosat megbeszéltünk. Természetesen szükségem lesz egy részletes listára azokról a dolgokról, amiket be kell szereznem, és bizonyára lesznek még kérdéseim. Ha úgy látja jónak, ezeket a részleteket megbeszélhetem valamelyik... alkalmazottjával.
*egy pillanatra tétovázik, mert nem tudja, miként is kezeli Relael a többieket. Lehetnek szolgák, bajtársak, ki tudja mi a felállás a fogadóban.*
- Az ilyen részleteket, mint mennyiségek, határidők, hajlandó vagyok olyanokkal intézni, akiket kegyed bizalmasként megnevez, de a fontosabb kérdésekben továbbra önnel tárgyalok, ha önnek is megfelel így.
*mondja, majd kis szünet után hozzá teszi.*
- És az első szállítmányt személyesen kísérem. Egy kisebb adag Hodarillal, vagy Elija csókjával, hogy méltón ünnepelhessük a sikert.
*Ezzel visszakúszik az arcára a cinkos mosoly. Ez a legelevenebb érzelem, amit kimutat, leszámítva azt az élénkséget, amivel tárgyalt. A férfiban van valami alapvető ridegség, mintha a világot minél kevesebb érzelemmel és annál több értelemmel és számítással nézné. Emiatt van az, hogy a viselkedésében van valami érzelemmentes. Minden mozdulat tökéletes és időszerű, csak éppen szenvedélymentes. Láthatóan ez csak egy arc, amit visel, a valódi személyisége csak ritkán villan elő. Az üzlet az egyik, ami előhozta. Relael mosolyai és oldottabb megjegyzései szintén hatással vannak rá. Elég egyértelmű, hogy tetszik neki a nő. Ahogy az is, hogy nem fog elkezdeni flörtölgetni. Ahhoz mondhatni, túl karót nyelt.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-22 13:30:59
Üzenet elküldve: 2022-12-22 13:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Az Elija csókja egészen más...élmény.
*Igyekszik óvatosan fogalmazni, de nehezen tudja leplezni lelkesedését a bódultságot okozó szerek szóbatétele alatt. Megint közelebb hajol, egy ravaszkás mosollyal arcán, pontosan így járt el anno is, amikor szaftos pletykákat meséltek egymásnak a többi arisztokrata hölggyel.*
- De ha félne esetleg egyedül kipróbálni, akkor szívesen csatlakozom Önhöz kedves uram. Úgy mégiscsak tudnánk vigyázni egymásra.
*Persze ha igazak a pletykák a Hodaril hatásairól, akkor aligha, Relael mégsem szeretne ebből az élményből kimaradni.*
- Oh, a fogadó jól fog menni, amiatt nem aggódom. Elvégre itt vagyok én is, meg szerzek kedves hölgyeket, akik becsalogatják az embereket.
*Valójában emiatt fáj a legkevésbé a feje, először a raktárat kell megtöltenie, utána már bajlódhat azzal, hogy hívogatóvá tegye a helyet.*
- Érthető.
*Biccent. Azt gondosan kihagyja, hogyha minden tervei szerint alakul, akkor idővel talán egy kellemes kis kertet is felvirágoztathatnak, ahol esetleg maguknak elég mennyiséget elő tudnak állítani. De ehhez még idő kell, s az sem kizárt, hogy nem lesz belőle semmi.
Orthus szavai most először nincsenek igazán ínyére. Azt még elnézte, hogy Relael hírnevét firtatta, de már vagyoni helyzetének kapirgálása zavarja az elf leány büszkeségét.*
- Oh, az arany nem jelent problémát, emiatt ne fájjon a feje, kedves Orthus uram. De persze ha van mód arra, hogy valamit olcsóbban beszerezzünk, akkor miért ne? Nem vagyok saját magam és a vagyonom ellensége.
*Megvonja vállait és italához fordul egy kis jobb kedv reményében.*
- Természetesen minden rendelés előtt egyeztetünk az árról is, csak azért, mert én sem járok-kelek jelentős összegekkel, de a fizetség garantálom, hogy nem marad el.
*Egy újabb biccentéssel veszi tudomásul az elhangzottakat. Sajnos a leány heves életvitelét tekintve rájön, hogy igen hamar elunja magát, ez a mesterkélt beszélgetés pedig már nem szolgál elég ingerrel számára. Már dereng az is a számára, hogy a Gazdagnegyedi kis fruskákat is mennyire rühellte, amikor Eeyr jóságáról vagy a szép időről beszélgettek, s mennyire kedvelte őket, amikor vagyonos urak cselédek által kilesett fojtogatós üzekedéseit taglalták.*
- Szóval a szállításban is tudna némileg segédkezni? Az remek volna.
//Második szál//
- Az Elija csókja egészen más...élmény.
*Igyekszik óvatosan fogalmazni, de nehezen tudja leplezni lelkesedését a bódultságot okozó szerek szóbatétele alatt. Megint közelebb hajol, egy ravaszkás mosollyal arcán, pontosan így járt el anno is, amikor szaftos pletykákat meséltek egymásnak a többi arisztokrata hölggyel.*
- De ha félne esetleg egyedül kipróbálni, akkor szívesen csatlakozom Önhöz kedves uram. Úgy mégiscsak tudnánk vigyázni egymásra.
*Persze ha igazak a pletykák a Hodaril hatásairól, akkor aligha, Relael mégsem szeretne ebből az élményből kimaradni.*
- Oh, a fogadó jól fog menni, amiatt nem aggódom. Elvégre itt vagyok én is, meg szerzek kedves hölgyeket, akik becsalogatják az embereket.
*Valójában emiatt fáj a legkevésbé a feje, először a raktárat kell megtöltenie, utána már bajlódhat azzal, hogy hívogatóvá tegye a helyet.*
- Érthető.
*Biccent. Azt gondosan kihagyja, hogyha minden tervei szerint alakul, akkor idővel talán egy kellemes kis kertet is felvirágoztathatnak, ahol esetleg maguknak elég mennyiséget elő tudnak állítani. De ehhez még idő kell, s az sem kizárt, hogy nem lesz belőle semmi.
Orthus szavai most először nincsenek igazán ínyére. Azt még elnézte, hogy Relael hírnevét firtatta, de már vagyoni helyzetének kapirgálása zavarja az elf leány büszkeségét.*
- Oh, az arany nem jelent problémát, emiatt ne fájjon a feje, kedves Orthus uram. De persze ha van mód arra, hogy valamit olcsóbban beszerezzünk, akkor miért ne? Nem vagyok saját magam és a vagyonom ellensége.
*Megvonja vállait és italához fordul egy kis jobb kedv reményében.*
- Természetesen minden rendelés előtt egyeztetünk az árról is, csak azért, mert én sem járok-kelek jelentős összegekkel, de a fizetség garantálom, hogy nem marad el.
*Egy újabb biccentéssel veszi tudomásul az elhangzottakat. Sajnos a leány heves életvitelét tekintve rájön, hogy igen hamar elunja magát, ez a mesterkélt beszélgetés pedig már nem szolgál elég ingerrel számára. Már dereng az is a számára, hogy a Gazdagnegyedi kis fruskákat is mennyire rühellte, amikor Eeyr jóságáról vagy a szép időről beszélgettek, s mennyire kedvelte őket, amikor vagyonos urak cselédek által kilesett fojtogatós üzekedéseit taglalták.*
- Szóval a szállításban is tudna némileg segédkezni? Az remek volna.
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-22 09:12:19
Üzenet elküldve: 2022-12-22 09:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Myyna//
*A vendég dolgára csak vállat von, miközben a rongyot vizezi újra. Nem nagyon tud mit kezdeni a vendég szerepével. Hogyan viselkedik egy jó vendég? Parancsokat osztogat?
A következőkre megáll a mozdulatban, majd nagy komolyan Myynára néz.*
-Akkor biztos az volt. Itt a Kikötőben nagyon sok van. Mármint ribanc. De azért furcsa, hogy az egész család... *Elhúzza száját, majd folytatja a munkát. Nem is nagyon tudna mást tenni, mert a fehérhajúnak eszébe jut valami. Biztos pisilnie kell. De nem a mosdó felé megy, ehelyett a Nagyságos elf asszonyságot zargatja! Megcsóválja fejét, majd a munkára koncentrál. Meri remélni, hogy nem hozza szóba előttük éhségét... Még az kéne!
Fel sem pillant a munkából, olyan erővel sikál, hogy majd feljön a padló a helyéről. Egészen addig nem is néz fel belőle, míg vissza nem tér a lány.
A kezét nyújtja felé, s ő el is fogadja. Meri remélni, hogy nem a Nagyságos Asztalt célozzák, mert akkor bizony lecövekelne.
Nem oda húzzák-vonják azonban, hanem egy szobába be. Szétpillant a kupiban, alaposan szemügyre véve a szétdobált fehérneműket.*
-Ez a Te szobád? *Még mielőtt azonban választ kapna, megmutatják neki az ágyat. Számos dolog átfut az agyán, s kissé felragyog az arca a felismeréstől. Nem gondolta volna, hogy a fehérhajú kufircolni hozta magával ide, de biztosan végiggondolta a korábbi beszélgetésük. Vagy talán ínyére volt, amit látott tőle. Nem ma volt már, hogy legutoljára lánnyal volt, főleg csinossal, így fokozott óvatossággal kell majd eljárnia a teljesítés terén... De képes lesz rá.
Egészen belelovalja magát a dologba, mikor kiderül ittlétük valódi apropója.*
-Ó... Ó! *Akkora csalódás azért nem éri. Átveszi az elemózsiát, majd nagy kedvel kezdi majszolni.*
-Mintha csak Eeyr készítette volna! *Fordul a lány felé tele szájjal.*
-Kérsz? *Nyújtja felé a szütyőt. Ahonnét ők jönnek, ott általában megosztják egymással az ilyesmit. De lehet, hogy a lány nem éhes. Titkon azért ebben reménykedik.*
-Amúgy... Mit mondtál a Nagyságának? Ő adta a fánkot? *Nagyot nyelve igyekszik két falat között visszaszerezni beszédkészsége felett az uralmat, több-kevesebb sikerrel.*
//Myyna//
*A vendég dolgára csak vállat von, miközben a rongyot vizezi újra. Nem nagyon tud mit kezdeni a vendég szerepével. Hogyan viselkedik egy jó vendég? Parancsokat osztogat?
A következőkre megáll a mozdulatban, majd nagy komolyan Myynára néz.*
-Akkor biztos az volt. Itt a Kikötőben nagyon sok van. Mármint ribanc. De azért furcsa, hogy az egész család... *Elhúzza száját, majd folytatja a munkát. Nem is nagyon tudna mást tenni, mert a fehérhajúnak eszébe jut valami. Biztos pisilnie kell. De nem a mosdó felé megy, ehelyett a Nagyságos elf asszonyságot zargatja! Megcsóválja fejét, majd a munkára koncentrál. Meri remélni, hogy nem hozza szóba előttük éhségét... Még az kéne!
Fel sem pillant a munkából, olyan erővel sikál, hogy majd feljön a padló a helyéről. Egészen addig nem is néz fel belőle, míg vissza nem tér a lány.
A kezét nyújtja felé, s ő el is fogadja. Meri remélni, hogy nem a Nagyságos Asztalt célozzák, mert akkor bizony lecövekelne.
Nem oda húzzák-vonják azonban, hanem egy szobába be. Szétpillant a kupiban, alaposan szemügyre véve a szétdobált fehérneműket.*
-Ez a Te szobád? *Még mielőtt azonban választ kapna, megmutatják neki az ágyat. Számos dolog átfut az agyán, s kissé felragyog az arca a felismeréstől. Nem gondolta volna, hogy a fehérhajú kufircolni hozta magával ide, de biztosan végiggondolta a korábbi beszélgetésük. Vagy talán ínyére volt, amit látott tőle. Nem ma volt már, hogy legutoljára lánnyal volt, főleg csinossal, így fokozott óvatossággal kell majd eljárnia a teljesítés terén... De képes lesz rá.
Egészen belelovalja magát a dologba, mikor kiderül ittlétük valódi apropója.*
-Ó... Ó! *Akkora csalódás azért nem éri. Átveszi az elemózsiát, majd nagy kedvel kezdi majszolni.*
-Mintha csak Eeyr készítette volna! *Fordul a lány felé tele szájjal.*
-Kérsz? *Nyújtja felé a szütyőt. Ahonnét ők jönnek, ott általában megosztják egymással az ilyesmit. De lehet, hogy a lány nem éhes. Titkon azért ebben reménykedik.*
-Amúgy... Mit mondtál a Nagyságának? Ő adta a fánkot? *Nagyot nyelve igyekszik két falat között visszaszerezni beszédkészsége felett az uralmat, több-kevesebb sikerrel.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-22 08:18:06
Üzenet elküldve: 2022-12-22 08:18:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Átveszi a kulcsot, de köszönetet azért nem mond érte, hiszen az első két nap ki van fizetve már. Így belegondolva feleslegesen kidobott pénz, de nem olyan nagy összeg, hogy érdekelje. Meg amúgy is jó helyre ment. A kulcsot erszényébe csúsztatja és úgy dönt, hogy majd inkább a fürdés után szemrevételezi a helyet és elrendezi majd úgy, ahogy neki tetszik, de előbb rendbe akarja szedni magát.*
-Persze, persze mindent kézben tartok! *Bólint, és ezzel el is indul Ezmee után a fürdőbe. Mialatt felér, a megkapott aranyakat dobálgatja kicsit, hogy súlyról megállapítsa, hogy mekkora összeg lehet.* ~Ennyiből nem fog elmenni egy fogadó, de ki vagyok én, hogy eldöntsem?~ *Most, hogy így rendben érzi a helyzetét, már fejében kész tervek is kialakulnak, hogy mit is kéne kezdjen új életével. A legjobban viszont arra vágyik, hogy bejöjjön valami problémás alak, akinek betörheti az orrát.* ~Majd a fürdés után! Tiszta kezet jobb összevérezni!~ *Ez a gondolat mosolyra fakasztja és már veti is le ingét és többi ruháját is, hogy bedobhassa maga mellé a fürdővízbe. Az se zavarja, hogy Ezmee még esetleg ott van.*
//Fürdő//
-Ez a jó élet! *Terpeszkedik el a vízben és kezdi ledörzsölni magáról a hatok alatt felhalmozódott dzsuvát és még haját is jól megmossa, hogy újra olyan legyen, mint amikor még a gazdagnegyedben élt. Patkány is előmerészkedik és kicsit megmosakszik, de a vízbe ő nem megy be, csak a fürdő széléről mártogatja bele kis praclijait, hogy aztán azzal mosakodhasson meg. Ő a vándorlásuk közben is eléggé komolyan vette ezt a dolgot, nem úgy, mint gazdája, szóval sokkal hamarabb végez, mint a kalóz, aki közben ruháit is elkezdi mosni, jól összedörzsölgeti és a víz lassan fekete lesz körülötte a sok kosztól, ami rárakódott. Ekkor a rágcsáló már a közelben sincs, újra elbújt az erszényben, hiszen ki nem állhatja a koszt. A vége az, hogy ő maga tisztán tud kiszállni és ruhái is egész jó állapotban vannak már, még ha nem is olyanok, mint új korukban. Előkerül váltás ruhája is, ami még tiszta. Csak egyszer volt rajta, mióta ki lett mosva. A többit, amik vizesek, kirakja valahova száradni, ahol nincsenek útban. Még felöltözés előtt kicsit visszavágja szakállát és haját, hiszen elég rendezetlen lett. Meg is fésülködik, ami csak nagy kínszenvedések árán sikerül, és egy jó marékkal ki is tép a loboncából, de hát ilyen ez, ha az ember elhanyagolja magát.*
*A vége az, hogy tiszta ruhában, normálisan kinézve lép ki az ajtón, pontosan úgy, mint annak idején, amikor ideérkezett a Kikötőbe.*
*Átveszi a kulcsot, de köszönetet azért nem mond érte, hiszen az első két nap ki van fizetve már. Így belegondolva feleslegesen kidobott pénz, de nem olyan nagy összeg, hogy érdekelje. Meg amúgy is jó helyre ment. A kulcsot erszényébe csúsztatja és úgy dönt, hogy majd inkább a fürdés után szemrevételezi a helyet és elrendezi majd úgy, ahogy neki tetszik, de előbb rendbe akarja szedni magát.*
-Persze, persze mindent kézben tartok! *Bólint, és ezzel el is indul Ezmee után a fürdőbe. Mialatt felér, a megkapott aranyakat dobálgatja kicsit, hogy súlyról megállapítsa, hogy mekkora összeg lehet.* ~Ennyiből nem fog elmenni egy fogadó, de ki vagyok én, hogy eldöntsem?~ *Most, hogy így rendben érzi a helyzetét, már fejében kész tervek is kialakulnak, hogy mit is kéne kezdjen új életével. A legjobban viszont arra vágyik, hogy bejöjjön valami problémás alak, akinek betörheti az orrát.* ~Majd a fürdés után! Tiszta kezet jobb összevérezni!~ *Ez a gondolat mosolyra fakasztja és már veti is le ingét és többi ruháját is, hogy bedobhassa maga mellé a fürdővízbe. Az se zavarja, hogy Ezmee még esetleg ott van.*
//Fürdő//
-Ez a jó élet! *Terpeszkedik el a vízben és kezdi ledörzsölni magáról a hatok alatt felhalmozódott dzsuvát és még haját is jól megmossa, hogy újra olyan legyen, mint amikor még a gazdagnegyedben élt. Patkány is előmerészkedik és kicsit megmosakszik, de a vízbe ő nem megy be, csak a fürdő széléről mártogatja bele kis praclijait, hogy aztán azzal mosakodhasson meg. Ő a vándorlásuk közben is eléggé komolyan vette ezt a dolgot, nem úgy, mint gazdája, szóval sokkal hamarabb végez, mint a kalóz, aki közben ruháit is elkezdi mosni, jól összedörzsölgeti és a víz lassan fekete lesz körülötte a sok kosztól, ami rárakódott. Ekkor a rágcsáló már a közelben sincs, újra elbújt az erszényben, hiszen ki nem állhatja a koszt. A vége az, hogy ő maga tisztán tud kiszállni és ruhái is egész jó állapotban vannak már, még ha nem is olyanok, mint új korukban. Előkerül váltás ruhája is, ami még tiszta. Csak egyszer volt rajta, mióta ki lett mosva. A többit, amik vizesek, kirakja valahova száradni, ahol nincsenek útban. Még felöltözés előtt kicsit visszavágja szakállát és haját, hiszen elég rendezetlen lett. Meg is fésülködik, ami csak nagy kínszenvedések árán sikerül, és egy jó marékkal ki is tép a loboncából, de hát ilyen ez, ha az ember elhanyagolja magát.*
*A vége az, hogy tiszta ruhában, normálisan kinézve lép ki az ajtón, pontosan úgy, mint annak idején, amikor ideérkezett a Kikötőbe.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-22 07:14:08
Üzenet elküldve: 2022-12-22 07:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Leonnak elég konkrét kérései vannak a szobáját illetően, de mivel szinte teljesen egyformák a hálók, ezért bár látszólag nagyon figyel valójában elengedi a szavakat a füle mellett.*
- Rendben, ezt figyelembe véve tessék itt van egy.
*Kotor bele a ládába, majd mikor meglelte a megfelelő számot átnyújtja a másiknak.*
- Egy középső szoba, közvetlen a lépcső mellett, sok természetes fény jut be.
*Fogja rövidre magyarázatát, és a férfinek átadja a szoba kulcsát, amin a nyolcas szám áll. Közben Myyna is készségesen hozzá járul, akinek konkrét elképzelése is van, ezért Relael nagyvonalúan megkeresi neki a hármas számot.*
- Tessék kedvesem. A közeledben leszek, de azért zárd esténként az ajtót. Sa'Tereth nem alszik.
*Kedvesnek szánt tanácsa kissé baljós felhangot kapott, még szerencse, hogy nem időznek ezen sokat.*
- Milyen szorgalmasak, ez kedvemre való. Jól van, tedd amit tenned kell.
*Int a leánynak, hogy menjen csak, ha ennyire szeretné a földet súrolni, Relael biztosan nem fog emiatt panaszkodni rá.*
- Úgy látom végre elkészült a víz is.
*Jegyzi meg Leonnak, és fejével az óriásasszony felé biccent, aki éppen az üsttel és vödörrel egyensúlyozik a lépcsőn felfelé haladva.*
- Hüm.
*Leon sokkal készségesebbnek tűnik most, úgy tűnik csak egy fekhely hiányzott a számára, hogy javuljon a modora.*
- Jó, persze, miért ne? Inkább többen, mint kevesebben, egy kardforgató férfira mindig szükség lehet. Meg akkor gondoskodj róla, hogy ne fukarkodjanak a kisasszonyok az itallal, biztos hamar elfogy.
* Amíg beszél erszényét kutatja, amiből 500 aranyat ad át Leon Descobratnak.
Lehet ostobaság ilyen könnyelműen megbízni másokban, de az arany Relael számára nem bír komoly jelentőséggel, ha Leon pedig megtalálná lopni legalább érdekes hajtóvadászatban lehetne Relaelnek része, úgysem volt még soha.*
- Biztos jó szemed van az italhoz, ha lehet ne valami vizezett lőrével szúrják ki a szemeteket.
*Leonnak elég konkrét kérései vannak a szobáját illetően, de mivel szinte teljesen egyformák a hálók, ezért bár látszólag nagyon figyel valójában elengedi a szavakat a füle mellett.*
- Rendben, ezt figyelembe véve tessék itt van egy.
*Kotor bele a ládába, majd mikor meglelte a megfelelő számot átnyújtja a másiknak.*
- Egy középső szoba, közvetlen a lépcső mellett, sok természetes fény jut be.
*Fogja rövidre magyarázatát, és a férfinek átadja a szoba kulcsát, amin a nyolcas szám áll. Közben Myyna is készségesen hozzá járul, akinek konkrét elképzelése is van, ezért Relael nagyvonalúan megkeresi neki a hármas számot.*
- Tessék kedvesem. A közeledben leszek, de azért zárd esténként az ajtót. Sa'Tereth nem alszik.
*Kedvesnek szánt tanácsa kissé baljós felhangot kapott, még szerencse, hogy nem időznek ezen sokat.*
- Milyen szorgalmasak, ez kedvemre való. Jól van, tedd amit tenned kell.
*Int a leánynak, hogy menjen csak, ha ennyire szeretné a földet súrolni, Relael biztosan nem fog emiatt panaszkodni rá.*
- Úgy látom végre elkészült a víz is.
*Jegyzi meg Leonnak, és fejével az óriásasszony felé biccent, aki éppen az üsttel és vödörrel egyensúlyozik a lépcsőn felfelé haladva.*
- Hüm.
*Leon sokkal készségesebbnek tűnik most, úgy tűnik csak egy fekhely hiányzott a számára, hogy javuljon a modora.*
- Jó, persze, miért ne? Inkább többen, mint kevesebben, egy kardforgató férfira mindig szükség lehet. Meg akkor gondoskodj róla, hogy ne fukarkodjanak a kisasszonyok az itallal, biztos hamar elfogy.
* Amíg beszél erszényét kutatja, amiből 500 aranyat ad át Leon Descobratnak.
Lehet ostobaság ilyen könnyelműen megbízni másokban, de az arany Relael számára nem bír komoly jelentőséggel, ha Leon pedig megtalálná lopni legalább érdekes hajtóvadászatban lehetne Relaelnek része, úgysem volt még soha.* - Biztos jó szemed van az italhoz, ha lehet ne valami vizezett lőrével szúrják ki a szemeteket.
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-20 20:11:51
Üzenet elküldve: 2022-12-20 20:11:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Elég szépen el van a takarítással. Még azt is meg meri kockáztatni, hogy élvezi is, amit csinál. Talán mert lefoglalja magát, talán mert így hasznosnak érzi az ittlétét, talán mindkettő egyszerre. Noha kicsit unalmas így egyedül tengődni, de Nell sincs sehol, Ranen is szót fogadva fürdőzik odafent. Meg valószínű nem ez lesz az utolsó, hogy egyedül kényszerül helyt állni, így miért is ne szokná meg az elején?
De aztán bekövetkezik a nem várt fordulat. Haldrian felől érkezik a pisszegés, amire a fejét felkapva torpan meg egy pillanatra. A kérdésről nem is beszélve. Először azt se nagyon tudja, hogy mit is válaszoljon. Nem biztos benne, hogy jó szemmel néznék, ha egy vendég mellette pucolná a padlót. De végül is a vendég dolga, hogy mivel kapcsolódik ki, nem?*
- Ha akarsz.
*Von végül vállat valami mosolyféle kíséretében. De azért körbe sandít, hogy nem e nézi őket valaki szigorú és rossz szemmel. Végül inkább tovább pucol a fiúval és igyekszik a beszélgetésbe belekapcsolódni.*
- Nem ismertem az enyémet.
*Von vállat egyszerűen.*
- Tudod, hogy te vendég vagy? És ők nem szoktak szerintem takarítani.
*Torpan meg újra rápillantva, majd kuncogva ingatja meg a fejét.*
- De engem nem zavar.
*Aztán sikál csendben újabb pár pillanatig, mielőtt visszakanyarodna az előző témához.*
- A nevelőm varrónő volt. A férje ács. Szerintük az anyám pedig egy elkényeztetett, hazug ribanc a szüleivel együtt.
*Olyan egyszerű és közönséges hangnemben mondja, mintha csak arról beszélne, hogy az évszakhoz igazodva milyen is kint az időjárás. De ebben az egyben igazat adott mindig is a nevelőinek. Az anyja eldobta, ami rossz érzés. De így nem olyan tragédia, hogy nem volt lehetősége megismerni sem.*
- Enni?
*Hümmög, miközben feltérdelve pakolja a kezeit az ölébe. Elgondolkodva pillant az asztal felé, ahol még érkeztekor evett. De ott üres a tányér. Viszont pár pillanat múlva gyertyaláng gyúl a fehér buksiban, csak a Főnökasszony ki is zökkenti hamar.*
- Várj egy kicsit.
*Mosolyog rá a fiúra, miközben a vállára simítva kel fel a földről.*
- Mindjárt visszajövök.
*Hajol aprót a fiú felé, majd Relaelék asztalához siet. A hajlongást ott megismétli, remélve, hogy a nap végére nem fog beakadni a dereka. Mikor kiegyenesedik a ládika felé fordul. Neki nincsenek nagy igényei. A legkisebb lyukban is el van, ha úgy adódik. Viszont egy butának tűnő kérése azért talán csak akad. Azt látja, hogy fel vannak számozva a kulcsok, csak kár, hogy nem ismeri fel egyiket sem. Ennek ellenére megszületik a kívánság, amit kissé szégyenlős ujjtördelésekkel tár is a Nagysága elé.*
- Ha... senki másnak nem kell, akkor... esetleg a hármas lehet az enyém?
*Köszörüli meg zavartan a torkát.*
- Ezmee pedig ne fáradjon. Rendbe teszem én. A többiben pedig nagyon szívesen segítek.
*Vállalja magára is a következő munkát, amit aztán Reltől követ egy újabb. Azon muszáj meglepődnie, hogy Leon kíséretnek szegődne, de az őszintét megvallva nem is igazán bánná. Na nem mintha Ezmee mellett nem érezné magát biztonságban, de tudja jól, hogy a Kikötő nem egyszerű egy hely. Így meg már nem is tűnik olyan mogorvának a fickó.*
- Természetesen állok rendelkezésükre. Viszont, amíg Ezmee nem készül el, meg az úr is meg akar mosakodni, addig én is elintéznék még egy apróságot. Sietek vele, csak a vendégnek még akad kérése.
*Bök a háta mögé, ahol Haldriant hagyta. Ha pedig nem tartóztatják tovább valami ügyetlen pukedli után vissza is siet a fiúhoz. Ezeket az illem dolgokat valószínűleg még gyakorolnia kell. De azzal később is ráér. Mondjuk egyedül nem lesz könnyű.*
- Na... Gyere velem!
*Adja a határozott utasítást a félvérnek, miközben kinyújtja felé a kezét. Ha pedig megfogják, akkor felsegítve, kézen fogva siet is a lépcső felé. Valószínűleg lököttnek tűnhet, de van amit ő sem tud levetkőzni magáról. De ezzel nem foglalkozik most, mert nem venné a lelkére, ha a fiú éhen veszne. Így behúzza abba a szobába, ahol még Nell pakolta ki a neki vett holmikat. Ahogy akkor nem foglalkozott azzal, hogy mások előtt egyszerűen pucérra vetkőzik, most sem törődik vele, hogy a fiút is átcibálja a széthajigált bugyik és ruhák halmazán. Ahogy megérkezik a célhoz, egyenesen az ágy elé, elengedi Haldrian kezét, s mindkét mancsával az ágy felé mutat széles mosollyal.*
- Itt is van.
*Rövid pillanatok telnek el, míg tudatosul benne, hogy csupán csak a lényeget takarta ki a testével. Merthogy ő nem az ágyra mutogatott, hanem az azon pihenő szütyőre, amiben az édessége lapul.*
- Már hogy ez...
*Vigyorodik el zavartan miközben a szütyőt felkapva lép a fiú elé, hogy szétnyitva mutassa meg a benne lapuló fánkokat.*
- Megeheted.
*Nyújtja fel az orra elé.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Elég szépen el van a takarítással. Még azt is meg meri kockáztatni, hogy élvezi is, amit csinál. Talán mert lefoglalja magát, talán mert így hasznosnak érzi az ittlétét, talán mindkettő egyszerre. Noha kicsit unalmas így egyedül tengődni, de Nell sincs sehol, Ranen is szót fogadva fürdőzik odafent. Meg valószínű nem ez lesz az utolsó, hogy egyedül kényszerül helyt állni, így miért is ne szokná meg az elején?
De aztán bekövetkezik a nem várt fordulat. Haldrian felől érkezik a pisszegés, amire a fejét felkapva torpan meg egy pillanatra. A kérdésről nem is beszélve. Először azt se nagyon tudja, hogy mit is válaszoljon. Nem biztos benne, hogy jó szemmel néznék, ha egy vendég mellette pucolná a padlót. De végül is a vendég dolga, hogy mivel kapcsolódik ki, nem?*
- Ha akarsz.
*Von végül vállat valami mosolyféle kíséretében. De azért körbe sandít, hogy nem e nézi őket valaki szigorú és rossz szemmel. Végül inkább tovább pucol a fiúval és igyekszik a beszélgetésbe belekapcsolódni.*
- Nem ismertem az enyémet.
*Von vállat egyszerűen.*
- Tudod, hogy te vendég vagy? És ők nem szoktak szerintem takarítani.
*Torpan meg újra rápillantva, majd kuncogva ingatja meg a fejét.*
- De engem nem zavar.
*Aztán sikál csendben újabb pár pillanatig, mielőtt visszakanyarodna az előző témához.*
- A nevelőm varrónő volt. A férje ács. Szerintük az anyám pedig egy elkényeztetett, hazug ribanc a szüleivel együtt.
*Olyan egyszerű és közönséges hangnemben mondja, mintha csak arról beszélne, hogy az évszakhoz igazodva milyen is kint az időjárás. De ebben az egyben igazat adott mindig is a nevelőinek. Az anyja eldobta, ami rossz érzés. De így nem olyan tragédia, hogy nem volt lehetősége megismerni sem.*
- Enni?
*Hümmög, miközben feltérdelve pakolja a kezeit az ölébe. Elgondolkodva pillant az asztal felé, ahol még érkeztekor evett. De ott üres a tányér. Viszont pár pillanat múlva gyertyaláng gyúl a fehér buksiban, csak a Főnökasszony ki is zökkenti hamar.*
- Várj egy kicsit.
*Mosolyog rá a fiúra, miközben a vállára simítva kel fel a földről.*
- Mindjárt visszajövök.
*Hajol aprót a fiú felé, majd Relaelék asztalához siet. A hajlongást ott megismétli, remélve, hogy a nap végére nem fog beakadni a dereka. Mikor kiegyenesedik a ládika felé fordul. Neki nincsenek nagy igényei. A legkisebb lyukban is el van, ha úgy adódik. Viszont egy butának tűnő kérése azért talán csak akad. Azt látja, hogy fel vannak számozva a kulcsok, csak kár, hogy nem ismeri fel egyiket sem. Ennek ellenére megszületik a kívánság, amit kissé szégyenlős ujjtördelésekkel tár is a Nagysága elé.*
- Ha... senki másnak nem kell, akkor... esetleg a hármas lehet az enyém?
*Köszörüli meg zavartan a torkát.*
- Ezmee pedig ne fáradjon. Rendbe teszem én. A többiben pedig nagyon szívesen segítek.
*Vállalja magára is a következő munkát, amit aztán Reltől követ egy újabb. Azon muszáj meglepődnie, hogy Leon kíséretnek szegődne, de az őszintét megvallva nem is igazán bánná. Na nem mintha Ezmee mellett nem érezné magát biztonságban, de tudja jól, hogy a Kikötő nem egyszerű egy hely. Így meg már nem is tűnik olyan mogorvának a fickó.*
- Természetesen állok rendelkezésükre. Viszont, amíg Ezmee nem készül el, meg az úr is meg akar mosakodni, addig én is elintéznék még egy apróságot. Sietek vele, csak a vendégnek még akad kérése.
*Bök a háta mögé, ahol Haldriant hagyta. Ha pedig nem tartóztatják tovább valami ügyetlen pukedli után vissza is siet a fiúhoz. Ezeket az illem dolgokat valószínűleg még gyakorolnia kell. De azzal később is ráér. Mondjuk egyedül nem lesz könnyű.*
- Na... Gyere velem!
*Adja a határozott utasítást a félvérnek, miközben kinyújtja felé a kezét. Ha pedig megfogják, akkor felsegítve, kézen fogva siet is a lépcső felé. Valószínűleg lököttnek tűnhet, de van amit ő sem tud levetkőzni magáról. De ezzel nem foglalkozik most, mert nem venné a lelkére, ha a fiú éhen veszne. Így behúzza abba a szobába, ahol még Nell pakolta ki a neki vett holmikat. Ahogy akkor nem foglalkozott azzal, hogy mások előtt egyszerűen pucérra vetkőzik, most sem törődik vele, hogy a fiút is átcibálja a széthajigált bugyik és ruhák halmazán. Ahogy megérkezik a célhoz, egyenesen az ágy elé, elengedi Haldrian kezét, s mindkét mancsával az ágy felé mutat széles mosollyal.*
- Itt is van.
*Rövid pillanatok telnek el, míg tudatosul benne, hogy csupán csak a lényeget takarta ki a testével. Merthogy ő nem az ágyra mutogatott, hanem az azon pihenő szütyőre, amiben az édessége lapul.*
- Már hogy ez...
*Vigyorodik el zavartan miközben a szütyőt felkapva lép a fiú elé, hogy szétnyitva mutassa meg a benne lapuló fánkokat.*
- Megeheted.
*Nyújtja fel az orra elé.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 22:53:20
Üzenet elküldve: 2022-12-19 22:53:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
- Hodaril? Hasznos holmi, bár én inkább Elija Csókját részesítem előnyben, de persze csak mértékkel.
*jegyzi meg halvány mosollyal. Relael mosolya láthatóan a kedvére való, ezért lett oldottabb ő is.*
- Valóban nem okozhat gondot, hogy beszerezzem, amire szüksége lehet. Ugyanakkor a tömegtermékeknél aranyszabály, hogy ha olcsón akar hozzájutni, akkor nagy tételben kell beszereznie. Önöknek pedig csak akkor lesz értelme nagy tételben venni, ha a termék nagy tételben is fogy. Ahogy látom, most még azon dolgoznak, hogy felfuttassák ezt a helyet. Ügyesen, teszem hozzá. Tény, hogy van fantázia ebben a fogadóban, és a kikötő biztosít majd önöknek tisztes vendégséget is. Ez biztos lábakon álló, jövedelmező fogadóvá válhat. Ha jól csinálják.
*mondja, immáron már sokkal inkább az üzletember (vagy ha úgy tetszik, kalmár) stílusában, semmint a korábbi protokolláris modorban.*
- És úgy tisztességes, ha jelzem, nekem is fel kell még újítanom Artheniorban a kapcsolataimat azokkal, akiktől minden szükségeset beszerezhetek önöknek. Ez pedig azt jelenti, hogy először nem fogok jutányos árat kapni. Tiszteset igen, a nevem miatt, és attól se kell majd tartanom, hogy a minőség elmarad az elvárttól, vagy hogy valamilyen trükkel megrövidítsenek, például a szesz felvízezésével.
A sokadik üzletnél az ember persze már mindig más alkupozícióban van. De az első üzlet, mindig a tapasztalatszerzésről szól, és a kockázat minimalizálásáról. Meg fogják hát kérni az árát, és pontosan kell megfizetni azt.
Természetesen ha Ön fizetőképes, akkor nincsen semmi gond. De ha meg kell válogatnia, hogy mire mennyit költ, akkor úgy hiszem, az én szerepem is nagyobb lesz. Mert lehetek pusztán az, aki megfelelő közvetítéssel hozzájuttatja önöket a kívánt áruhoz, és egy tisztes közvetítői haszonért intézhetem a beszerzést, gondoskodhatok az utánpótlásról, és a kiszállításról. De ha arra van szükség, hogy a saját pénzemet is rászánjam az ügyletre, akkor bizony érdekeltté kell tennie.
*mutat rá. Ahogy Relael a nevére reagál, az Orthust is gyors pontosításra készteti. Még úgy is hogy a hölgy látszólag nem kezelte sértésként a szókimondást.*
- Az Ön neve továbbra is feddhetetlen, és nem árnyékolja be semmilyen pletyka, amire figyelmet kellene fordítani. Így természetesen semmi kifogásom ellene. Artheniorban persze pont ezért cseng rosszul, hiszen ott most sajnos sokan elfogultak a hajdani nemességgel szemben. De ezzel nem kell foglalkoznia, mert ott én leszek jelen és a Morthimer Ház köti az üzletet.
//Második szál//
- Hodaril? Hasznos holmi, bár én inkább Elija Csókját részesítem előnyben, de persze csak mértékkel.
*jegyzi meg halvány mosollyal. Relael mosolya láthatóan a kedvére való, ezért lett oldottabb ő is.*
- Valóban nem okozhat gondot, hogy beszerezzem, amire szüksége lehet. Ugyanakkor a tömegtermékeknél aranyszabály, hogy ha olcsón akar hozzájutni, akkor nagy tételben kell beszereznie. Önöknek pedig csak akkor lesz értelme nagy tételben venni, ha a termék nagy tételben is fogy. Ahogy látom, most még azon dolgoznak, hogy felfuttassák ezt a helyet. Ügyesen, teszem hozzá. Tény, hogy van fantázia ebben a fogadóban, és a kikötő biztosít majd önöknek tisztes vendégséget is. Ez biztos lábakon álló, jövedelmező fogadóvá válhat. Ha jól csinálják.
*mondja, immáron már sokkal inkább az üzletember (vagy ha úgy tetszik, kalmár) stílusában, semmint a korábbi protokolláris modorban.*
- És úgy tisztességes, ha jelzem, nekem is fel kell még újítanom Artheniorban a kapcsolataimat azokkal, akiktől minden szükségeset beszerezhetek önöknek. Ez pedig azt jelenti, hogy először nem fogok jutányos árat kapni. Tiszteset igen, a nevem miatt, és attól se kell majd tartanom, hogy a minőség elmarad az elvárttól, vagy hogy valamilyen trükkel megrövidítsenek, például a szesz felvízezésével.
A sokadik üzletnél az ember persze már mindig más alkupozícióban van. De az első üzlet, mindig a tapasztalatszerzésről szól, és a kockázat minimalizálásáról. Meg fogják hát kérni az árát, és pontosan kell megfizetni azt.
Természetesen ha Ön fizetőképes, akkor nincsen semmi gond. De ha meg kell válogatnia, hogy mire mennyit költ, akkor úgy hiszem, az én szerepem is nagyobb lesz. Mert lehetek pusztán az, aki megfelelő közvetítéssel hozzájuttatja önöket a kívánt áruhoz, és egy tisztes közvetítői haszonért intézhetem a beszerzést, gondoskodhatok az utánpótlásról, és a kiszállításról. De ha arra van szükség, hogy a saját pénzemet is rászánjam az ügyletre, akkor bizony érdekeltté kell tennie.
*mutat rá. Ahogy Relael a nevére reagál, az Orthust is gyors pontosításra készteti. Még úgy is hogy a hölgy látszólag nem kezelte sértésként a szókimondást.*
- Az Ön neve továbbra is feddhetetlen, és nem árnyékolja be semmilyen pletyka, amire figyelmet kellene fordítani. Így természetesen semmi kifogásom ellene. Artheniorban persze pont ezért cseng rosszul, hiszen ott most sajnos sokan elfogultak a hajdani nemességgel szemben. De ezzel nem kell foglalkoznia, mert ott én leszek jelen és a Morthimer Ház köti az üzletet.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 22:38:08
Üzenet elküldve: 2022-12-19 22:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Kicsit Rel, Myna//
*Kicsit füstölög magában, hogy nem volt elég gyors. Mármint az elfet illetően. Szemmel láthatóan érdekelte a kard, csak neki meg inába szállt a bátorsága a zöld tekintet kereszttüzében. Na meg a hirtelen fellépő állapotok sem segítettek ügyén. De ezen, elnézve "Naccságát" nem fog tudni segíteni. Elég huzamosabb ideig bámulnia hozzá, hogy hasonlókat idézzen elő. Majd eltereli a gondolatait legközelebb. Igen, ez lesz a jó.
Viszont véletlenül sem közelítené meg az elfet a kis kardjával, amíg az az alak ott van az asztalnál. Azt hitte, felment a szobájába, de... Visszatért. És neki volt vér a pucájában hozzá, hogy megközelítse a tökéletes idomokkal áldott elfet. Fene a fajtáját.
Sóhajtva túrja bele kezét göndör hajkoronájába, majd pillantása végigsiklik a vendégtéren. Nem látja az óriás asszonyságot, pedig ügye lenne vele... Kicsit megnoszogatná a dolgot, nem bír holnapig várni. Úgy érzi, menten felrobban.
Épp ezért kissé felüdülés is, ahogy megpillantja a nem messze sertepertélő, immáron cipőtlen Myynát.*
-Hé! *Sziszegi a lánynak, kissé kihajolva az asztal mögül.* -Segítsek? *Nem nagyon érzi magát vendégnek, ő nem szokott vendég lenni. Ellenben suvickolt hozzá eleget négykézláb, hogy ne okozzon különösebb fejfájást neki a dolog.* -Nincs egy kis kajád? Kenyér, ilyesmi? *Folytatja, továbbra is fojtott hangon. Véletlenül sem akarja megzavarni a Nagyasszony eszmecseréjét. Vet is egy kósza pillantást az irányába, és bukfencezik is tőle egyet a gyomra.
Annak rendje és módja szerint veti négykézláb magát Myyna mellett, s vesz magához egy rongyot, hogy segédkezzen a padlóápolásban. Nem akar dolgozni itt vagy ilyesmi, de valahogy szívesen vállal közösséget most a fehérhajúval. Ha rendszert nem is óhajt belőle.*
-Anyám szajha volt Dokkvégen. *Veszi fel a joviális csevejt Myynával, ha csak a lány nem állítja meg a takarításban.*
-A Tiéd mi volt? Tudsz valamit enni? Farkaséhes vagyok. *Jelzésértékűen helyezi tenyerét gyomrára. Persze a Nagysága azt mondta, hogy még nem érkezett meg az élelem a Tavernába, de azért valami kis maradék vagy madárlátta kenyér csak akad a konyhán...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.19 22:40:17
//Kicsit Rel, Myna//
*Kicsit füstölög magában, hogy nem volt elég gyors. Mármint az elfet illetően. Szemmel láthatóan érdekelte a kard, csak neki meg inába szállt a bátorsága a zöld tekintet kereszttüzében. Na meg a hirtelen fellépő állapotok sem segítettek ügyén. De ezen, elnézve "Naccságát" nem fog tudni segíteni. Elég huzamosabb ideig bámulnia hozzá, hogy hasonlókat idézzen elő. Majd eltereli a gondolatait legközelebb. Igen, ez lesz a jó.
Viszont véletlenül sem közelítené meg az elfet a kis kardjával, amíg az az alak ott van az asztalnál. Azt hitte, felment a szobájába, de... Visszatért. És neki volt vér a pucájában hozzá, hogy megközelítse a tökéletes idomokkal áldott elfet. Fene a fajtáját.
Sóhajtva túrja bele kezét göndör hajkoronájába, majd pillantása végigsiklik a vendégtéren. Nem látja az óriás asszonyságot, pedig ügye lenne vele... Kicsit megnoszogatná a dolgot, nem bír holnapig várni. Úgy érzi, menten felrobban.
Épp ezért kissé felüdülés is, ahogy megpillantja a nem messze sertepertélő, immáron cipőtlen Myynát.*
-Hé! *Sziszegi a lánynak, kissé kihajolva az asztal mögül.* -Segítsek? *Nem nagyon érzi magát vendégnek, ő nem szokott vendég lenni. Ellenben suvickolt hozzá eleget négykézláb, hogy ne okozzon különösebb fejfájást neki a dolog.* -Nincs egy kis kajád? Kenyér, ilyesmi? *Folytatja, továbbra is fojtott hangon. Véletlenül sem akarja megzavarni a Nagyasszony eszmecseréjét. Vet is egy kósza pillantást az irányába, és bukfencezik is tőle egyet a gyomra.
Annak rendje és módja szerint veti négykézláb magát Myyna mellett, s vesz magához egy rongyot, hogy segédkezzen a padlóápolásban. Nem akar dolgozni itt vagy ilyesmi, de valahogy szívesen vállal közösséget most a fehérhajúval. Ha rendszert nem is óhajt belőle.*
-Anyám szajha volt Dokkvégen. *Veszi fel a joviális csevejt Myynával, ha csak a lány nem állítja meg a takarításban.*
-A Tiéd mi volt? Tudsz valamit enni? Farkaséhes vagyok. *Jelzésértékűen helyezi tenyerét gyomrára. Persze a Nagysága azt mondta, hogy még nem érkezett meg az élelem a Tavernába, de azért valami kis maradék vagy madárlátta kenyér csak akad a konyhán...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.19 22:40:17
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 14:49:54
Üzenet elküldve: 2022-12-19 14:49:54
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Már lobog a víz ezért gyorsan lekapja a tűzről, persze egy rongy segítségével, mert egyébként is figyelmetlenségből fakadóan állandóan szét van égetve kézfeje. Miután lerakta, egy kicsit legyezgetve mozgatja meg a gőzölgő levegőt, és az előbb számolgatott aranyakat köténykéjének zsebébe söpri. Könnyedén kapja egyik kezébe az üstöt, a másikba pedig a hideg vizes vödröt, majd kilöki a konyha ajtaját és elindul a fenti szoba felé. Termetes léptei nyomán ki-kilöttyen egy kis víz, ha valaki nem vigyáz talán meg is perzselheti őt, na meg persze az arany is sokat sejtetően zörög minden lépése után.*
- Nemtom hol van a kis naccsága. Megkeressem?
*Feleli Relaelnek, miközben a lépcsőfokokat küzdi le.*
*Már lobog a víz ezért gyorsan lekapja a tűzről, persze egy rongy segítségével, mert egyébként is figyelmetlenségből fakadóan állandóan szét van égetve kézfeje. Miután lerakta, egy kicsit legyezgetve mozgatja meg a gőzölgő levegőt, és az előbb számolgatott aranyakat köténykéjének zsebébe söpri. Könnyedén kapja egyik kezébe az üstöt, a másikba pedig a hideg vizes vödröt, majd kilöki a konyha ajtaját és elindul a fenti szoba felé. Termetes léptei nyomán ki-kilöttyen egy kis víz, ha valaki nem vigyáz talán meg is perzselheti őt, na meg persze az arany is sokat sejtetően zörög minden lépése után.*
- Nemtom hol van a kis naccsága. Megkeressem?
*Feleli Relaelnek, miközben a lépcsőfokokat küzdi le.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 14:26:33
Üzenet elküldve: 2022-12-19 14:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Leon azt már nem is látja, hogy a fehérhajú lány mit mókol a cipőjével és azt sem tudja, hogy mikor került vissza a fogadótérbe és került a kezébe a seprű, de megjegyzi magában, hogy mégsem olyan rossz lány ez, mint gondolta, mert aki magától elkezd dolgozni, az biztosan vagy nagyon szorgos vagy nagyon sokat ütik. Azonban mivel nem lát rajta semmi sérülést, inkább az előbbire gondol. Kedveli az ilyen egyszerű embereket, még ha maga utál is dolgozni. Legalábbis másokért. Egy kicsit húzza a pofáját, mikor kiderül, hogy feleslegesen mászott fel a lépcsőn, mert nem is ott van a szobája, de annyira nem érdekli a dolog.*
-Pedig jó szoba az. *Jegyzi meg egyszerűen, hiszen már el is képzelte, hogy milyen függönyt meg ilyesmiket fog belerakni, de ha már így alakult, akkor el is mondja, hogy neki milyen szempontjai vannak.*
-Legyen nagy ablaka, hogy fényes legyen. Meg legyen száraz. *Részéről ennyi. A saját házában is az volt a dolgozószobája, amire a legjobban sütött a nap és a legtovább volt benne világos. Persze itt a kikötőben sokkal kevesebb természetes fény van, mint Arthenior gazdagnegyedében, de hát csak meg lehet oldani valahogy. Azon, hogy a nőnél is marad egy kulcs, meg sem lepődik, de abban biztos, hogy egy jó ideig még kardjával együtt fog aludni és pénzét sem teszi ki a fiókba.*
-Nem kell fáradnia. Kitakarítok én. Csak a fürdő lenne már kész! *Pillant el az óriásnő irányába, hogy hol késlekedik már.*
-Menjek én is? Megvédem őket, meg cipekedni is tudok, ha kell. *Persze az óriás nő mellett utóbbira nem biztos, hogy szükség van, de ha valaki fegyverrel áll eléjük, nem biztos, hogy a nagy test elég lesz.*
-Drága áruval járkálni nem életbiztosítás a környéken. *Vonja meg a vállát és még karjait is széttárja.*
-Engem már próbáltak megkéselni egy üveg rumért is.
*Leon azt már nem is látja, hogy a fehérhajú lány mit mókol a cipőjével és azt sem tudja, hogy mikor került vissza a fogadótérbe és került a kezébe a seprű, de megjegyzi magában, hogy mégsem olyan rossz lány ez, mint gondolta, mert aki magától elkezd dolgozni, az biztosan vagy nagyon szorgos vagy nagyon sokat ütik. Azonban mivel nem lát rajta semmi sérülést, inkább az előbbire gondol. Kedveli az ilyen egyszerű embereket, még ha maga utál is dolgozni. Legalábbis másokért. Egy kicsit húzza a pofáját, mikor kiderül, hogy feleslegesen mászott fel a lépcsőn, mert nem is ott van a szobája, de annyira nem érdekli a dolog.*
-Pedig jó szoba az. *Jegyzi meg egyszerűen, hiszen már el is képzelte, hogy milyen függönyt meg ilyesmiket fog belerakni, de ha már így alakult, akkor el is mondja, hogy neki milyen szempontjai vannak.*
-Legyen nagy ablaka, hogy fényes legyen. Meg legyen száraz. *Részéről ennyi. A saját házában is az volt a dolgozószobája, amire a legjobban sütött a nap és a legtovább volt benne világos. Persze itt a kikötőben sokkal kevesebb természetes fény van, mint Arthenior gazdagnegyedében, de hát csak meg lehet oldani valahogy. Azon, hogy a nőnél is marad egy kulcs, meg sem lepődik, de abban biztos, hogy egy jó ideig még kardjával együtt fog aludni és pénzét sem teszi ki a fiókba.*
-Nem kell fáradnia. Kitakarítok én. Csak a fürdő lenne már kész! *Pillant el az óriásnő irányába, hogy hol késlekedik már.*
-Menjek én is? Megvédem őket, meg cipekedni is tudok, ha kell. *Persze az óriás nő mellett utóbbira nem biztos, hogy szükség van, de ha valaki fegyverrel áll eléjük, nem biztos, hogy a nagy test elég lesz.*
-Drága áruval járkálni nem életbiztosítás a környéken. *Vonja meg a vállát és még karjait is széttárja.*
-Engem már próbáltak megkéselni egy üveg rumért is.
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 13:42:07
Üzenet elküldve: 2022-12-19 13:42:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Régi-új ismeretség//
//Második szál//
*Orthus valójában érdekesebb, mint amilyennek első ránézésre megmondta volna. Nem sejtette volna, hogy ilyen közönnyel, sőt, már-már természetességgel fogadja a Patkányok említését. Még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy felháborodást színleljen, ez pedig szimpatikus lépés Relael szemében.
Egy biccentéssel konstatálja a nyíltságot illető megjegyzést. Teljesen őszinték persze nem lehetnek egymással üzleti partnerek, de azért mégis jobb ha legalább az alapok ezen nyugszanak, főleg ha nem egyszeri nyerészkedésről van szó, hanem állandó üzleti partnerek szeretnének lenni.*
- Persze, érthető.
*Bár már láthatóan neki is lenne mit hozzátennie, de még hagyja beszélni a másikat, mert véletlenül sem szeretné belé fojtani a szót.*
- Mélyen megtisztelve érzem magamat.
*Kedves a bók számára, ezt önelégült mosolya is jelzi, amit igyekszik pohara mögé rejteni.*
- Tökéletesen megértem a bizalmatlanságot, kedves Orthus uram. Az lenne a szokatlan, ha nem volnának kételyei. Nos, én jómagam semmi egyebet nem teszek itt, csupán befektetem maradék vagyonomat. Egy helyet szeretnék, ami többnyire biztonságos, és minőségi szórakozásban lehet része bárkinek, de megfizethető áron. A minőség nem csak a vagyonosabb réteg jussa. Emellett persze nem csak tömegtermékek lennének elérhetőek, hanem a Hodarilhoz hasonló ritkaságok is, amit egy magához hasonló tapasztalt kereskedő jól tudhat, hogy milyen értéket képvisel. Talán még Önnek is meg kell majd mozgatnia ismeretségeit, kedves uram, bár abban nem kételkedem, hogy gondot ez nem okozna.
*Arcán mindenféle igazságot hirdető áhítat és együttérzés jelenik meg, holott legkevésbé sem érdekli őt, hogy ki milyen silány szereket visz a szervezetébe, csupán képtelen elviselni maga körül a megkérdőjelezhető minőséget.*
- Úgy vélem nevemet még mindig nem érte csorba. Továbbra sem beszélnek rólam az emberek, házam nem volt elég kiterjedt ahhoz. A rossz szóbeszéd pedig mind tudjuk, hogy senkit sem került el, a cselédségnek nincs jobb mulatsága, mint pletykálni. Én nem vagyok több, mint egy megtépázott család utolsó sarja, akit több ízben megfosztottak vagyonától és most új helyeken keresi a boldogulást. Ugyan ki feltételezne bármi ellenszenveset rólam, ugyebár Orthus uram?
*Elragadó mosoly társul szavai mellé. Szó mi szó sokat köszönhet szép vonásainak, azok nélkül feltehetően nem jutott volna ilyen messzire, s egyébként sem feltételez róla senki semmilyen aljasságot, amikor ilyen bájosan repegteti a pilláit.*
- De természetesen ha Ön, kedves uram úgy ítéli meg szükséges, akkor szerzek közvetítőt.
//Második szál//
*Orthus valójában érdekesebb, mint amilyennek első ránézésre megmondta volna. Nem sejtette volna, hogy ilyen közönnyel, sőt, már-már természetességgel fogadja a Patkányok említését. Még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy felháborodást színleljen, ez pedig szimpatikus lépés Relael szemében.
Egy biccentéssel konstatálja a nyíltságot illető megjegyzést. Teljesen őszinték persze nem lehetnek egymással üzleti partnerek, de azért mégis jobb ha legalább az alapok ezen nyugszanak, főleg ha nem egyszeri nyerészkedésről van szó, hanem állandó üzleti partnerek szeretnének lenni.*
- Persze, érthető.
*Bár már láthatóan neki is lenne mit hozzátennie, de még hagyja beszélni a másikat, mert véletlenül sem szeretné belé fojtani a szót.*
- Mélyen megtisztelve érzem magamat.
*Kedves a bók számára, ezt önelégült mosolya is jelzi, amit igyekszik pohara mögé rejteni.*
- Tökéletesen megértem a bizalmatlanságot, kedves Orthus uram. Az lenne a szokatlan, ha nem volnának kételyei. Nos, én jómagam semmi egyebet nem teszek itt, csupán befektetem maradék vagyonomat. Egy helyet szeretnék, ami többnyire biztonságos, és minőségi szórakozásban lehet része bárkinek, de megfizethető áron. A minőség nem csak a vagyonosabb réteg jussa. Emellett persze nem csak tömegtermékek lennének elérhetőek, hanem a Hodarilhoz hasonló ritkaságok is, amit egy magához hasonló tapasztalt kereskedő jól tudhat, hogy milyen értéket képvisel. Talán még Önnek is meg kell majd mozgatnia ismeretségeit, kedves uram, bár abban nem kételkedem, hogy gondot ez nem okozna.
*Arcán mindenféle igazságot hirdető áhítat és együttérzés jelenik meg, holott legkevésbé sem érdekli őt, hogy ki milyen silány szereket visz a szervezetébe, csupán képtelen elviselni maga körül a megkérdőjelezhető minőséget.*
- Úgy vélem nevemet még mindig nem érte csorba. Továbbra sem beszélnek rólam az emberek, házam nem volt elég kiterjedt ahhoz. A rossz szóbeszéd pedig mind tudjuk, hogy senkit sem került el, a cselédségnek nincs jobb mulatsága, mint pletykálni. Én nem vagyok több, mint egy megtépázott család utolsó sarja, akit több ízben megfosztottak vagyonától és most új helyeken keresi a boldogulást. Ugyan ki feltételezne bármi ellenszenveset rólam, ugyebár Orthus uram?
*Elragadó mosoly társul szavai mellé. Szó mi szó sokat köszönhet szép vonásainak, azok nélkül feltehetően nem jutott volna ilyen messzire, s egyébként sem feltételez róla senki semmilyen aljasságot, amikor ilyen bájosan repegteti a pilláit.*
- De természetesen ha Ön, kedves uram úgy ítéli meg szükséges, akkor szerzek közvetítőt.
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-19 09:59:49
Üzenet elküldve: 2022-12-19 09:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Relael pipázgatással ütni el az idejét, de még így is nehezen tudja leplezni kelletlenségét. Minden olyan lassan történik ez pedig valóban bosszantja. Legközelebb biztosan nem bíz semmit másokra, ami sürgetően fontos, például az alkohol iránti vágyának csillapítása. Persze van alternatívája, akár segíthetne is szegény túlterhelt Ezmeerhaldának a dolgai elvégzésében, de rég engedhette meg magának azt a luxust, hogy a személyzetet ugráltathassa, s szó mi szó hiányzott ez neki. Még mindig kellemes érzés a hatalomnak ez a parányi illúziója.*
- Ezmee!
*Kiált a konyha felé, s ha válaszol az óriás, ha nem, ő folytatja.*
- Nellt nem láttad valahol?
*Jó lenne összeírni a létszámot, már csak azért is, hogy a szobák kiosztására is sor kerülhessen. Felpattan és a pult mögötti pici ládikáért megy, amit visszavisz az asztalhoz. A ládikát felnyitva számtalan másik kulcs található, némelyiken szépen láthatóak még a fémbe vésett számok, más daraboknál már sérült és halványabb. Már éppen menne egy papírért és tintáért, amikor ismét társasága akad. Ez persze meglepi, de nem bánja, számára az egyedüllét és a csend a legszörnyűbb ami érheti.
Haldrian tőle távolabb ül le egy asztalnál, vet rá egy futó pillantást, de a fiú látszólag csak elüti idejét. Relaelt zavarja, hogy ennyire üres a raktár, egyre inkább, amit rövidesen orvosolni kíván, de közben Leon is megérkezik, ő némán az elf asztalához ül le. Igyekszik ellenérzésein felülemelkedni.*
- Akartam mondani, hogy a személyzet szobái nem az emeleten találhatóak. Nincs jelentős különbség közöttük, így gondolom mindegy melyiket osztom ki, igaz? Van olyan ami félreesőbb és olyan, ami a lépcsőhöz közelebb helyezkedik el.
*Nem kerüli el figyelmét az éppen takarító leány, ami kedvére való. Relael finnyás természetének hála sosem veszi rossz néven ha valaki igyekszik tisztábbá tenni a környezetét.*
- Aranyom, gyere csak ide!
*Int Myynának is, közben pedig a nyitott ládikát a többiek felé fordítja, hogy válogathassanak ha úgy tetszik, ha van konkrét kérés akkor persze Relael segít a választásban. Ha valamelyikőjük esetleg beletúrna a kulcsos halomba, akkor láthatják, hogy egytől tizennégyig vannak rajtuk számok.*
- Rajta, válassz magadnak te is szobát! Mindjárt megmutatom őket. Szerintem Ezmee még nem takarította ki az összeset, így azzal fogja kezdeni, amiket kiválasztotok. Mindegyikből kettő van, egy nálatok lesz, egy a biztonság kedvéért nálam, tartaléknak.
*Hagyja leülepedni kicsit a dolgot, aztán megint Myynához intéz pár szót.*
- El kellene mennetek majd a Rumosba, hozni néhány üveg italt, meg hasonlóakat. Ha Ezmee befejezte a vizet, akkor kérlek induljatok el, és ő is menjen veled mindenképpen. Már csak az hiányozna, hogy bajod essen út közben.
*Relael pipázgatással ütni el az idejét, de még így is nehezen tudja leplezni kelletlenségét. Minden olyan lassan történik ez pedig valóban bosszantja. Legközelebb biztosan nem bíz semmit másokra, ami sürgetően fontos, például az alkohol iránti vágyának csillapítása. Persze van alternatívája, akár segíthetne is szegény túlterhelt Ezmeerhaldának a dolgai elvégzésében, de rég engedhette meg magának azt a luxust, hogy a személyzetet ugráltathassa, s szó mi szó hiányzott ez neki. Még mindig kellemes érzés a hatalomnak ez a parányi illúziója.*
- Ezmee!
*Kiált a konyha felé, s ha válaszol az óriás, ha nem, ő folytatja.*
- Nellt nem láttad valahol?
*Jó lenne összeírni a létszámot, már csak azért is, hogy a szobák kiosztására is sor kerülhessen. Felpattan és a pult mögötti pici ládikáért megy, amit visszavisz az asztalhoz. A ládikát felnyitva számtalan másik kulcs található, némelyiken szépen láthatóak még a fémbe vésett számok, más daraboknál már sérült és halványabb. Már éppen menne egy papírért és tintáért, amikor ismét társasága akad. Ez persze meglepi, de nem bánja, számára az egyedüllét és a csend a legszörnyűbb ami érheti.
Haldrian tőle távolabb ül le egy asztalnál, vet rá egy futó pillantást, de a fiú látszólag csak elüti idejét. Relaelt zavarja, hogy ennyire üres a raktár, egyre inkább, amit rövidesen orvosolni kíván, de közben Leon is megérkezik, ő némán az elf asztalához ül le. Igyekszik ellenérzésein felülemelkedni.*
- Akartam mondani, hogy a személyzet szobái nem az emeleten találhatóak. Nincs jelentős különbség közöttük, így gondolom mindegy melyiket osztom ki, igaz? Van olyan ami félreesőbb és olyan, ami a lépcsőhöz közelebb helyezkedik el.
*Nem kerüli el figyelmét az éppen takarító leány, ami kedvére való. Relael finnyás természetének hála sosem veszi rossz néven ha valaki igyekszik tisztábbá tenni a környezetét.*
- Aranyom, gyere csak ide!
*Int Myynának is, közben pedig a nyitott ládikát a többiek felé fordítja, hogy válogathassanak ha úgy tetszik, ha van konkrét kérés akkor persze Relael segít a választásban. Ha valamelyikőjük esetleg beletúrna a kulcsos halomba, akkor láthatják, hogy egytől tizennégyig vannak rajtuk számok.*
- Rajta, válassz magadnak te is szobát! Mindjárt megmutatom őket. Szerintem Ezmee még nem takarította ki az összeset, így azzal fogja kezdeni, amiket kiválasztotok. Mindegyikből kettő van, egy nálatok lesz, egy a biztonság kedvéért nálam, tartaléknak.
*Hagyja leülepedni kicsit a dolgot, aztán megint Myynához intéz pár szót.*
- El kellene mennetek majd a Rumosba, hozni néhány üveg italt, meg hasonlóakat. Ha Ezmee befejezte a vizet, akkor kérlek induljatok el, és ő is menjen veled mindenképpen. Már csak az hiányozna, hogy bajod essen út közben.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:46:02
Üzenet elküldve: 2022-12-18 14:46:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hölgyek és savanyúságok//
*Annyira nem is tragédia ez a meló. Leszámítva, hogy most nem lenne szép dolog nyelvet ölteni az ilyen mogorva fickókra, mint az, akit most is kísérget. A fiatalabbik viszont egész normálisnak tűnik. Olyan ő fajtája, ami annyiból jó érzéssel tölti el, hogy nem csak Ranennel vannak, ketten egyedül.
Noha most tényleg kicsit egyedül érzi magát, de azért tetszik is neki a hely. Rel kedves, a fehérhajú kacsintása sem kerüli el a figyelmét, Ezmee kicsit furcsa, de a lánynak akkor is szimpatikus. A többieket pedig idővel csak megismeri. Egyre inkább szeretne beilleszkedni és hasznos lenni, hogy ne tegyék ki a szűrét. Ezért is erőltet magára valami bájosság félét, még azok felé is, akiknek ez nem kívánatos. Úgy is megszokta már, hogy úgy beszélnek és viselkednek vele, mint egy korcs kutyával az utca szélén. Neki csak az a fontos, hogy rá ne legyen panasz. Így apró sikernek könyveli el, mikor rendben eljuttatja az "úriembereket" a szobákhoz. A morcos arcú hamar el is köszön, így figyelme már csakis Haldrianra irányul.*
- Nem konkretizálták, hogy mit kell majd csinálnom. Volt itt egy kedves nő. Szerintem nem csak a szobalányság miatt vágott puccba. Azt mondta a takarításon kívül másban is segíthetek. Kiszolgálni és szórakoztatni a vendégeket. Meg ilyenek.
*Vonogatja meg a vállait érdektelenül. Annyira nem hülye, hogy ne sejtse, hogy nővérkéje mire gondolt akkor, miben is lehetne hasznos. Majdnem biztos abban, hogy nem csak a bájos mosolyát kéne megvillantgatnia a vendégek között. Tudja ő, hogy mivel foglalkoznak azok a sellők is ott a túloldalon. Valószínűleg ez Haldriannak is le fog esni, mert a lány szerint ő jobban benne lehet a témában nála. De, ha nem érkezik több kérdés hát ő sem tartja fel a vendéget, ha már a fiúnak nincs szüksége semmire. Indultában azért megtorpan a találkozás ígéretére, mert hogy neki ez már annak lett elkönyvelve, s zavartan pillázik párat a fiúra. De végül csak apró mosollyal biccent rá, s már szalad is a lépcső irányába. Vagyis szaladna, ha nem akarna lépésenként felbukni a cipők miatt. Azt meg is unja hamar, így egy félreesőbb helyen le is rúgja magáról. Ha már csinos lett csak nem tűnik fel senkinek, hogy cipő nincs rajta. Ha meg igen, hát azért nem lehet olyan nagy tragédia.
Így már sokkal kényelmesebben érzi magát, a mosolya is kiszélesedik ahogy visszatér a földszintre. Ahol újabb futó pillantást kapnak a jelenlévők, de mivel senkit sem szeretne zavarni máshol teszi magát hasznossá.
Seprűt, rongyot és vödröt ragad, majd az utóbbival eltűnik annyira, hogy teli engedje vízzel. Amit aztán nyögdécselve vonszol vissza a vendégtérbe. Kiválaszt egy helyet, ahol nem gyűlik semmilyen társaság és halkan dudorászva áll neki a sepregetésnek, portörlésnek és a koszfoltok sikálgatásának.*
*Annyira nem is tragédia ez a meló. Leszámítva, hogy most nem lenne szép dolog nyelvet ölteni az ilyen mogorva fickókra, mint az, akit most is kísérget. A fiatalabbik viszont egész normálisnak tűnik. Olyan ő fajtája, ami annyiból jó érzéssel tölti el, hogy nem csak Ranennel vannak, ketten egyedül.
Noha most tényleg kicsit egyedül érzi magát, de azért tetszik is neki a hely. Rel kedves, a fehérhajú kacsintása sem kerüli el a figyelmét, Ezmee kicsit furcsa, de a lánynak akkor is szimpatikus. A többieket pedig idővel csak megismeri. Egyre inkább szeretne beilleszkedni és hasznos lenni, hogy ne tegyék ki a szűrét. Ezért is erőltet magára valami bájosság félét, még azok felé is, akiknek ez nem kívánatos. Úgy is megszokta már, hogy úgy beszélnek és viselkednek vele, mint egy korcs kutyával az utca szélén. Neki csak az a fontos, hogy rá ne legyen panasz. Így apró sikernek könyveli el, mikor rendben eljuttatja az "úriembereket" a szobákhoz. A morcos arcú hamar el is köszön, így figyelme már csakis Haldrianra irányul.*
- Nem konkretizálták, hogy mit kell majd csinálnom. Volt itt egy kedves nő. Szerintem nem csak a szobalányság miatt vágott puccba. Azt mondta a takarításon kívül másban is segíthetek. Kiszolgálni és szórakoztatni a vendégeket. Meg ilyenek.
*Vonogatja meg a vállait érdektelenül. Annyira nem hülye, hogy ne sejtse, hogy nővérkéje mire gondolt akkor, miben is lehetne hasznos. Majdnem biztos abban, hogy nem csak a bájos mosolyát kéne megvillantgatnia a vendégek között. Tudja ő, hogy mivel foglalkoznak azok a sellők is ott a túloldalon. Valószínűleg ez Haldriannak is le fog esni, mert a lány szerint ő jobban benne lehet a témában nála. De, ha nem érkezik több kérdés hát ő sem tartja fel a vendéget, ha már a fiúnak nincs szüksége semmire. Indultában azért megtorpan a találkozás ígéretére, mert hogy neki ez már annak lett elkönyvelve, s zavartan pillázik párat a fiúra. De végül csak apró mosollyal biccent rá, s már szalad is a lépcső irányába. Vagyis szaladna, ha nem akarna lépésenként felbukni a cipők miatt. Azt meg is unja hamar, így egy félreesőbb helyen le is rúgja magáról. Ha már csinos lett csak nem tűnik fel senkinek, hogy cipő nincs rajta. Ha meg igen, hát azért nem lehet olyan nagy tragédia.
Így már sokkal kényelmesebben érzi magát, a mosolya is kiszélesedik ahogy visszatér a földszintre. Ahol újabb futó pillantást kapnak a jelenlévők, de mivel senkit sem szeretne zavarni máshol teszi magát hasznossá.
Seprűt, rongyot és vödröt ragad, majd az utóbbival eltűnik annyira, hogy teli engedje vízzel. Amit aztán nyögdécselve vonszol vissza a vendégtérbe. Kiválaszt egy helyet, ahol nem gyűlik semmilyen társaság és halkan dudorászva áll neki a sepregetésnek, portörlésnek és a koszfoltok sikálgatásának.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-11 09:49:17
Üzenet elküldve: 2022-12-11 09:49:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Követi a lányt és a fickót egészen addig a pontig, amíg el nem érnek a szobájába, itt pedig egy gyors biccentés után, amit elköszönésnek szán, be is lép a szobájába, ami úgy tűnik egy jó ideig lesz lakhelye.*
~Nem olyan rossz, de kicsit szegényes!~ *Már lelki szemei előtt látja is, hogy hova fog kerülni egy szép, színes szőnyeg és milyen függönyt fog felrakni az ablakra, hogy ne pusztuljon el ebben a sivárságban. Most egy kicsi szomorúság is elönti, hogy kacatjait otthagyta a hajóján. A legjobban az fabábú hiányzik neki, amire azokat a ruhákat tette, amiket éppen készített. Lehet, hogy beszerez egyet, ha már itt lesz ideje élni az egyik kedvenc hobbijának.* ~Hobbi? Mikor gondolkoztam legutoljára ilyenen?~ *El is neveti magát, hogy mekkora képtelenség ez és kihúzva a dugót az italos palackból, amit Reltől kapott, nagyot húz belőle és elégedetten sóhajt. Aztán mivel úgy véli, bőven van még ideje míg Ezmee felforrósítja a vizet és Leon lecsutakolhatja magát és tiszta ruhát vehet fel, úgy dönt, mégis visszamegy a fogadótérbe és beszélget a Naccságával.*
//Rel//
*Mielőtt azonban még megszólítaná vagy elindulna egyáltalán, előveszi azt a cigarettát, amit még tegnap készített magának, de végül nem szívta el és meggyújtja. Csak ezután ballag le a nőhöz, hogy leüljön mellé. Nem szólítja meg, csak leül és pöfékel. Várja, hogy a nő kezdeményezzen, ha egyáltalán akar beszélgetni.*
~Nem olyan rossz, de kicsit szegényes!~ *Már lelki szemei előtt látja is, hogy hova fog kerülni egy szép, színes szőnyeg és milyen függönyt fog felrakni az ablakra, hogy ne pusztuljon el ebben a sivárságban. Most egy kicsi szomorúság is elönti, hogy kacatjait otthagyta a hajóján. A legjobban az fabábú hiányzik neki, amire azokat a ruhákat tette, amiket éppen készített. Lehet, hogy beszerez egyet, ha már itt lesz ideje élni az egyik kedvenc hobbijának.* ~Hobbi? Mikor gondolkoztam legutoljára ilyenen?~ *El is neveti magát, hogy mekkora képtelenség ez és kihúzva a dugót az italos palackból, amit Reltől kapott, nagyot húz belőle és elégedetten sóhajt. Aztán mivel úgy véli, bőven van még ideje míg Ezmee felforrósítja a vizet és Leon lecsutakolhatja magát és tiszta ruhát vehet fel, úgy dönt, mégis visszamegy a fogadótérbe és beszélget a Naccságával.*
//Rel//
*Mielőtt azonban még megszólítaná vagy elindulna egyáltalán, előveszi azt a cigarettát, amit még tegnap készített magának, de végül nem szívta el és meggyújtja. Csak ezután ballag le a nőhöz, hogy leüljön mellé. Nem szólítja meg, csak leül és pöfékel. Várja, hogy a nő kezdeményezzen, ha egyáltalán akar beszélgetni.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-10 17:58:12
Üzenet elküldve: 2022-12-10 17:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
*Fürdő. Ezek tényleg komoly dolgokban utaznak. Legalábbis Haldrian elképzelése szerint biztosan. A Rumos Rókalyukban nincsenek ilyen úri dolgok. Azt sem tudná megmondani, mikor fürdött legutóbb dézsában. Persze néha lemegy a tengerhez a Kilátó alatt a sziklánál. Ismer ott egy sekélyesebb részt. Ha érzi a testszagát, akkor lefürdik ott. Ettől azonban még nem lesz jó illatú, mint a kövér urak a Sellőházban.*
-Á. *Bólint az elhangzottakra és eldönti, hogy a mai nap biztos nem indul falon található lyukak felkutatására. Valószínűleg bárkit szívesebben kilesne, mint a mogorva alkeszt.*
-Tehát amolyan szobalány vagy. *Nem rejti véka alá csalódottságát. Hülye lenne megkörnyékezni a fehérhajút. Még a végén kivágják innen, mert zaklatja a személyzetet. És addig semmi pénzért nem dobatná ki magát, míg meg nem szeri a "Naccsága" bugyogóját.
Az utolsó kérdésre megrázza fejét. Nem, valójában nem tud illőt kérni a lánytól, így nem is töri magát. Talán később. Jópofának tűnik. Olyan lánynak, aki szívesen csicsereg egy mézsör mellett. Olyannak, ami értő és pontosan látja, honnan is jön. Amolyan "kikötői". Talán még marhulni is lehetne vele.
Egy biccentéssel köszöni meg a kíséretet, miközben magához veszi a kulcsot. Mielőtt becsukná az ajtót, még visszafordul.*
-Találkozunk még. *Maga sem tudná megmagyarázni, miért mondta ezt a fehérhajúnak, de nem bánja. Végül behajtja maga mögött az ajtót, a kardot gondosan becsúsztatja az ágy alá, ő pedig helyet foglal rajta. Szórakozottan rugózik rajta egy darabig. Körbejárja a szobát, amit lehet, kezébe vesz és megforgatja. Érdekes egy hely ez. Mármint miért nyitna valaki egy fogadót pont itt?
Nehezen tud magával mit kezdeni. Illetve kezdeni mindig tudna mit, de most tartogatja magát. Ki tudja, mit hoz a holnap? Vagy akár az óriásnő?
Végül korgó gyomra dönt helyette. Magához veszi a kulcsot, bezárja a szobát és visszatér a vendégtérbe. Igaz, "Naccsága" azt mondta, nincs étel a háznál, de egy darab kenyér csak jut a fáradt utazónak.
Leülepszik egy félreeső asztalhoz és szemmel tartja a társaságot a vendégtérben. Várja, hátha felbukkan az óriásasszony. Az sem baj, ha nem teszi. Most, hogy van hol lehajtania a fejét estére, nem siet sehova tulajdonképp. Ráadásul így van ideje gyakorta elidőzni a "Naccságán" is, de csak suttyomban. Már ha még itt ténykedik az elf.*
*Fürdő. Ezek tényleg komoly dolgokban utaznak. Legalábbis Haldrian elképzelése szerint biztosan. A Rumos Rókalyukban nincsenek ilyen úri dolgok. Azt sem tudná megmondani, mikor fürdött legutóbb dézsában. Persze néha lemegy a tengerhez a Kilátó alatt a sziklánál. Ismer ott egy sekélyesebb részt. Ha érzi a testszagát, akkor lefürdik ott. Ettől azonban még nem lesz jó illatú, mint a kövér urak a Sellőházban.*
-Á. *Bólint az elhangzottakra és eldönti, hogy a mai nap biztos nem indul falon található lyukak felkutatására. Valószínűleg bárkit szívesebben kilesne, mint a mogorva alkeszt.*
-Tehát amolyan szobalány vagy. *Nem rejti véka alá csalódottságát. Hülye lenne megkörnyékezni a fehérhajút. Még a végén kivágják innen, mert zaklatja a személyzetet. És addig semmi pénzért nem dobatná ki magát, míg meg nem szeri a "Naccsága" bugyogóját.
Az utolsó kérdésre megrázza fejét. Nem, valójában nem tud illőt kérni a lánytól, így nem is töri magát. Talán később. Jópofának tűnik. Olyan lánynak, aki szívesen csicsereg egy mézsör mellett. Olyannak, ami értő és pontosan látja, honnan is jön. Amolyan "kikötői". Talán még marhulni is lehetne vele.
Egy biccentéssel köszöni meg a kíséretet, miközben magához veszi a kulcsot. Mielőtt becsukná az ajtót, még visszafordul.*
-Találkozunk még. *Maga sem tudná megmagyarázni, miért mondta ezt a fehérhajúnak, de nem bánja. Végül behajtja maga mögött az ajtót, a kardot gondosan becsúsztatja az ágy alá, ő pedig helyet foglal rajta. Szórakozottan rugózik rajta egy darabig. Körbejárja a szobát, amit lehet, kezébe vesz és megforgatja. Érdekes egy hely ez. Mármint miért nyitna valaki egy fogadót pont itt?
Nehezen tud magával mit kezdeni. Illetve kezdeni mindig tudna mit, de most tartogatja magát. Ki tudja, mit hoz a holnap? Vagy akár az óriásnő?
Végül korgó gyomra dönt helyette. Magához veszi a kulcsot, bezárja a szobát és visszatér a vendégtérbe. Igaz, "Naccsága" azt mondta, nincs étel a háznál, de egy darab kenyér csak jut a fáradt utazónak.
Leülepszik egy félreeső asztalhoz és szemmel tartja a társaságot a vendégtérben. Várja, hátha felbukkan az óriásasszony. Az sem baj, ha nem teszi. Most, hogy van hol lehajtania a fejét estére, nem siet sehova tulajdonképp. Ráadásul így van ideje gyakorta elidőzni a "Naccságán" is, de csak suttyomban. Már ha még itt ténykedik az elf.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-10 14:32:35
Üzenet elküldve: 2022-12-10 14:32:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek és savanyúságok//
//Rel, Haldrian, Myyna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Haldrian átadja neki végül a díszes kardot, de láthatóan nem szívesen, ezért Relael csak egy gyors pillantást vet rá. Talán feltűnhet a többieknek, hogy nem áll rosszul a kezében a penge, rutinosan fordítja meg, hogy kicsit tesztelgesse a súlyát.*
- Mutatós mutató, de az én ízlésemnek kicsit nehéz.
*Ezzel vissza is szolgáltatja mesterkardot tulajának, aki láthatóan szabadulna már társaságukból, ezért Relael nem tartja fel tovább.
Helyette Leonnal foglalkozik, most már csak és kizárólag vele, bár a nagyszájú férfi nem nyűgözte le modorával, amit ki is fejez egy rosszalló homlokráncolással.*
- Áll az alku, amennyiben elkezdünk dolgozni ezen a riasztó viselkedésen.
*Úgy véli ez egy megugorható feladat, és igazán nem nagy kérés azért cserébe, hogy lakhelyet és kosztot biztosít másoknak. Abban is biztos, hogy Ezmee is sokszor megmondaná a magáét, de még az óriásasszony is képes befogni a száját amikor kell.
Nyilván neki semmi oka a szobák felé venni az irányt, ezért pipájába lévő maradék dohányt füstölgeti el. Végre egy kis csend is kijut neki azt leszámítva, hogy hallja az óriás asszony ténykedését a konyhában.*
//Rel, Haldrian, Myyna//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Haldrian átadja neki végül a díszes kardot, de láthatóan nem szívesen, ezért Relael csak egy gyors pillantást vet rá. Talán feltűnhet a többieknek, hogy nem áll rosszul a kezében a penge, rutinosan fordítja meg, hogy kicsit tesztelgesse a súlyát.*
- Mutatós mutató, de az én ízlésemnek kicsit nehéz.
*Ezzel vissza is szolgáltatja mesterkardot tulajának, aki láthatóan szabadulna már társaságukból, ezért Relael nem tartja fel tovább.
Helyette Leonnal foglalkozik, most már csak és kizárólag vele, bár a nagyszájú férfi nem nyűgözte le modorával, amit ki is fejez egy rosszalló homlokráncolással.*
- Áll az alku, amennyiben elkezdünk dolgozni ezen a riasztó viselkedésen.
*Úgy véli ez egy megugorható feladat, és igazán nem nagy kérés azért cserébe, hogy lakhelyet és kosztot biztosít másoknak. Abban is biztos, hogy Ezmee is sokszor megmondaná a magáét, de még az óriásasszony is képes befogni a száját amikor kell.
Nyilván neki semmi oka a szobák felé venni az irányt, ezért pipájába lévő maradék dohányt füstölgeti el. Végre egy kis csend is kijut neki azt leszámítva, hogy hallja az óriás asszony ténykedését a konyhában.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-09 19:43:43
Üzenet elküldve: 2022-12-09 19:43:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az első mindig különleges//
*Hiába a sokatmondóan rosszalló tekintet bajtársa részéről, hősünk önbizalma oly töretlen akár az időközben képén termett vigyora. Sőt mi több, mikor kettejük tekintete találkozik a félvér mosolya még szélesebbre húzódik, majd lezserül emeli meg poharát a másik irányába. Tény és való, senki sem kérte ki szakértelmét az adott feladat elvégzését illetően, azonban túlzottan is hajtja a kíváncsiság s a kalandvágy, hogy kimaradjon a mókából. Arról nem is beszélve, hogy mintha fél füllel valamiféle jutalomról hallott volna, ami az igazat megvallva sosem jön rosszul egy magafajta hazátlan vándor számára.
Minekutána bajtársa kérdése süket fülekre talál, az ifjú elf aligha számíthat az öreg gnóm részvételére, így hősünk már szinte borítékolja, részvételét az elkövetkezendő küldetés során. Gúnyosabbik vigyorát ezúttal is igyekszik kupája mögé rejteni, majd mikor megérkezik a várva-várt parancs, hősünk önelégültsége eléri csúcspontját. Alig pár másodpercre rá nyilall a tarkójába a különös érzés. Tekintetét ösztönösen is a lépcső irányába tereli, ahol aztán sajtja összetalálkozik egy ismerős kék szempárral. Szó mi szó, a vastag koszréteg nélkül eleinte nehezére esik megismerni a fiatal lányt, viszont határozottan jót tett számára a változás. Kacsint egyet a tüneményre, majd mintha mi sem történt volna tereli vissza figyelmét az asztalnál ülőkre, s hallgatja végig Relael végszavát. Hacsak a másik hosszúfülű nem találna valami egyebet hozzáfűzni a témához, akkor hősünk nagyot nyújtózva pattan fel ültő helyéből, majd korábbi vigyorát előrántva sandít rá újdonsült partnerére.*
- Nos akkor mi a terv? Érdeklődünk, belevágunk, vagy ülünk itt míg a patkányok meg nem unják a várakozást és végzik el a ránk szabott piszkos munkát?
*Hiába a sokatmondóan rosszalló tekintet bajtársa részéről, hősünk önbizalma oly töretlen akár az időközben képén termett vigyora. Sőt mi több, mikor kettejük tekintete találkozik a félvér mosolya még szélesebbre húzódik, majd lezserül emeli meg poharát a másik irányába. Tény és való, senki sem kérte ki szakértelmét az adott feladat elvégzését illetően, azonban túlzottan is hajtja a kíváncsiság s a kalandvágy, hogy kimaradjon a mókából. Arról nem is beszélve, hogy mintha fél füllel valamiféle jutalomról hallott volna, ami az igazat megvallva sosem jön rosszul egy magafajta hazátlan vándor számára.
Minekutána bajtársa kérdése süket fülekre talál, az ifjú elf aligha számíthat az öreg gnóm részvételére, így hősünk már szinte borítékolja, részvételét az elkövetkezendő küldetés során. Gúnyosabbik vigyorát ezúttal is igyekszik kupája mögé rejteni, majd mikor megérkezik a várva-várt parancs, hősünk önelégültsége eléri csúcspontját. Alig pár másodpercre rá nyilall a tarkójába a különös érzés. Tekintetét ösztönösen is a lépcső irányába tereli, ahol aztán sajtja összetalálkozik egy ismerős kék szempárral. Szó mi szó, a vastag koszréteg nélkül eleinte nehezére esik megismerni a fiatal lányt, viszont határozottan jót tett számára a változás. Kacsint egyet a tüneményre, majd mintha mi sem történt volna tereli vissza figyelmét az asztalnál ülőkre, s hallgatja végig Relael végszavát. Hacsak a másik hosszúfülű nem találna valami egyebet hozzáfűzni a témához, akkor hősünk nagyot nyújtózva pattan fel ültő helyéből, majd korábbi vigyorát előrántva sandít rá újdonsült partnerére.*
- Nos akkor mi a terv? Érdeklődünk, belevágunk, vagy ülünk itt míg a patkányok meg nem unják a várakozást és végzik el a ránk szabott piszkos munkát?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477