//Mint a homokszemek//
*Denjaar nem vált sokkal szimpatikusabbá a számára az elmúlt idő alatt, és az sem segít ezen a tényen, hogy Relael teljesen megtagadva nemesi mivoltát a Kikötőben vert tanyát. A kellemetlen események óta nem is járt Artheniorban, valójában nem is érdeklődött annak a porfészeknek hírei felől, így nem csoda, hogy még mindig Parancsnokként üdvözli a férfit.
Meglepő módon a férfi nyíltan kóstolgatni kezdi őt, s Relael nem egészen érti mivel szolgált rá, hiszen viselkedése most is - mint mindig - kifogástalan. De persze az elfet sem kell félteni, akinek szemei apró rezdülése fejezi ki csupán ellenszenvét, de mosolya nem lankad.*
- Azt csak az istenek tudják.
*Látszólag nemtörődöm módon vonja meg vállait, s közben esze ágában sincs az esetleges elképzeléseket tagadni. Relael jól tudja, hogy nem kell magyarázkodnia senkinek sem, főleg nem egy nagyszájú Parancsnoknak.*
- Ejnye, azért oroszlánnak nevezni egy kissé túlzás volna.
*Az ajtó felé pillant, de semmi mozgás nem érkezik onnan. Aggodalom persze nem ül ki arcára, ha esetleg meg is jelennek benne ilyen érzések, látszólag ura a helyzetnek, legalábbis ezt kívánja elhitetni a nem annyira kellemes vendéggel.*
- Igen, szerencsénkre.
*Meglepi, kicsit le is töri, hogy Denjaar már nem rendelkezik ezzel a befolyásos poszttal. Eddig legalább érdeke szolgálta, hogy jóban legyen a férfival, ezután viszont semmi nincs ami érdekessé tenné őt a számára. Emellett pedig Kedve lenne megütni a férfit, vagy váratlanul leszúrni őt, csak úgy. Ha erre gondol valóban jókedvűvé válik mosolya, még röviden fel is nevet ezen.*
- Oh, milyen figyelmes. Már látom, hogy jó hasznát vették az adományozott aranynak,
*Felületesen felméri a csendes leányt Denjaar mellett, aki ugyan nem vétet ellene semmit, de mivel a férfival érkezett, ezért Relael neki is szán némi csípős megjegyzést.*
- Ugyanakkor látom értéktelenedik a pénz, azt hittem ennyi aranyból kevésbé sovány lányokra is futja.
*Kissé kelletlenül húzza el a száját.*
- No mindegy, megteszi.
*Legyint, majd körbepillant és Ezmeet keresi. Szerencséjére az óriás asszony még éppen nem távozott, ezért int is neki.*
- Ezmee, légy olyan rendes és szolgáld ki a vendégeket. Egy fürdőt is készíts elő, biztosan jól esne nekik a meleg víz.
*Kérdő pillantása azt sugallja mintha egyetértést várna, valójában nem izgatja, hogy Denjaarék élnek e ezzel a lehetőséggel, vagy sem.*
- Szörnyű veszteség lehet ez Artheniornak, hogy elvesztett egy ilyen Parancsnokot.
*Hanghordozása furcsa elegyet alkot, hiszen egyszerre behízelgő és gunyoros.*
- Bár úgy tudtam ezeket a jelentős posztokat halállal vagy öregkorral lehet magunk mögött hagyni.
*Denjaar pedig se nem tűnik kiöregedett veteránnak, és szellemnek sem, így biztos érdekes história, hogy miként vált névtelen senkivé újra.*