//Mint a homokszemek//
//Haldrian//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Haldrian álmodozó típusnak tűnik a számára, egészen szórakoztatja őt ezzel, egészen addig, amíg a fiú elé nem tárja igényeit. Ezt Alissänának komolyan kell vennie, akkor is ha csak azért mondták neki, hogy jobb színben tűnjön fel a fattyú. Pedig neki igazán mindegy ki mennyire tapasztalt, vagy sem, így szegény Haldrian sem lesz vonzóbb a szemében.*
- Oh, és szeretnéd ha új dolgokat mutatnék neked?
*Reméli a nemleges választ, egyszerű és könnyű munkát szeretne, és egy igen kiadós pihenést utána.*
- Két orkkal? Tényleg? Azta!
*Hitetlenkedik, és érdeklődve hallgatja a rövid történetet. Idő közben megérkeznek a fürdőbe, ami szerény, de a célnak megfelelő. A medencéket tagadhatatlanul jobban kedveli a dézsáknál, ám azokhoz nem sokszor van szerencséje. A kérdésre csak biccent, s végre alkalma nyílik arra, hogy a dolgát tegye. Utóbbi időben a férfiak rendkívül önállóan maguk végezték el a vetkőztetést, most végre Alissänának is lehetősége nyílik erre.*
- Hogy bírtál el két bestiával és egy csomó tengerésszel?
*Beszélteti a fiút, miközben leguggol előtte és cipőjének kioldásával ügyeskedik. Azután felegyenesedik, és a félvér felsőtestét csupaszítja le, majd nadrágjával bajlódik egészen addig, míg az bokájáig nem csúszik.*
- Milyen érdekes.
*Ő is felfigyel a különös motívumokra Haldrian testén, meg is érinti őket. Ha nem is hisz el, hogy a fattyú két orkkal elbánt - mert bizony nem hiszi el -, abban viszont nem kételkedik, hogy kalandos élete lehetett.*
- Igen, kellemes lesz, meglásd.
*Maga részéről a vetkőzés igen egyszerű, csak rutinosan lazítja meg megfelelő helyeken ruháját, majd kilép belőle miután a földre hullott. Megint megfogja a fiú kezét, és a nagyobb, több személyes dézsához sétál vele.*
- Te vagy az első.
*Bátorítja Haldriant, közben kezével ellenőrzi a víz hőmérsékletét. Meleg, nagyon meleg, már majdnem perzselően, pont ahogy Alissäna szereti. Megvárja amíg Haldrian eleget tesz kérésének, és elhelyezkedik, csak utána lép ő is a dézsába, majd lassan nyakig elmerül a vízben. Elégedetten felsóhajt, még szemeit is lezárja, de csak pár pillanatig élvezi a kényelmet, hiszen megint dolga van. Nem szégyenlősködik, közelebb húzódik Haldrianhoz, és a fiú combjai mellé térdel. Kézfejeit a vízbe merítve nedvesíti be a félvért, meg időnként önmagát is. Haldrian aligha örülhet még, mert a kellemes érintéseket nem igen követi semmi, csak néhány csók a nyakára.*
- Ugye van elég arany nálad, kedves Haldrian?