Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:48:39
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:48:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt a fránya mosolyt látva először csak bárgyún pillog párat. Jó lassan, elnyújtva, megadva a tiszteletet a bamba arckifejezésnek. Azután pedig megint csak a szemét forgatja. Lassan lehet, hogy beleszédülve fog arccal érkezni a dézsába, ha így halad. Akármi is történt most furcsállja, hogy Haldrian nem dicsekedik el vele.*
- Ezt aztán jól megfontoltad.
*Egyenesedik ki, amikor végre kibukik a fiúból az összeg. Az arcán nem látszik jele, hogy sokallná-e az összeget vagy éppen fordítva. Csak csípőre tett kézzel figyeli a fiút egy pár röpke pillanatig, majd a vízbe nyúlva pöcköl is belőle egy adagot az arcába.*
- Azt mondták az öregek, hogy egy kurafit nem kifizetődő pénzelni, de lásd, hogy milyen nagylelkű vagyok.
~És ostoba.~
*A végét már csak magában jegyzi meg, ahogy az oldalán lesimítva túr a zsebébe, hogy megmarkolja annak alig csörgő tartalmát. Amikor kihúzza szétnyitja kis öklét, majd lassan kezd el számolni, ide-oda tologatva az érméket. Most igen nagyon arra koncentrál, hogy leszámolja azt, amit a pultnál kapott. Nagyjából él az emlékeiben, hogy hány darab érme is lehetett az. Azt szépen gondosan visszadugja a zsebébe, majd a maradékot a fiú elé tolja.*
- Fogd.
*Kinyitott tenyereiből pontosan le lehetne számolni 43 érmét, amit Haldrian Rhuuv markába nyom, miután annak egyik csuklóját megragadva húzza magához a kezét és a tenyerébe szórja.
De ő aztán nem áll neki számolgatni, mert akkor csak beégne, hogy nem nagyon konyít a dologhoz. Így is nyűgös, nem kell, hogy a fiú esetleg piszkálni kezdje emiatt.
Így is csábító a gondolat, ahogy szóba kerül a Kisasszony.*
- Na az baszna be!
*Vágja is rá rögtön hörögve, majd a torkát megköszörülve vált szenvtelen arcra.*
- Vagyis na... Valóban? Gratulálok vagy mi a szösz.
*Noha elég magabiztosnak tűnik a fiú, azért valahogy mégis csak fenntartásokkal kezeli ezt az információt. De nem kukacoskodik. Egyelőre.*
- Olyan jó szolgálatot nyújtanék, hogy ketté állnának a hegyes füleid... Főnökúr.
*Végül elvigyorodva hecceli is a fiút, közben egy újabb kis adag vizet fröcskölve az arcába. Azután ismét a dézsa tisztítását folytatja, miközben várhatóan hallgathatja a fiú lódítását vagy éppen komoly alappal rendelkező dicsekedését.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt a fránya mosolyt látva először csak bárgyún pillog párat. Jó lassan, elnyújtva, megadva a tiszteletet a bamba arckifejezésnek. Azután pedig megint csak a szemét forgatja. Lassan lehet, hogy beleszédülve fog arccal érkezni a dézsába, ha így halad. Akármi is történt most furcsállja, hogy Haldrian nem dicsekedik el vele.*
- Ezt aztán jól megfontoltad.
*Egyenesedik ki, amikor végre kibukik a fiúból az összeg. Az arcán nem látszik jele, hogy sokallná-e az összeget vagy éppen fordítva. Csak csípőre tett kézzel figyeli a fiút egy pár röpke pillanatig, majd a vízbe nyúlva pöcköl is belőle egy adagot az arcába.*
- Azt mondták az öregek, hogy egy kurafit nem kifizetődő pénzelni, de lásd, hogy milyen nagylelkű vagyok.
~És ostoba.~
*A végét már csak magában jegyzi meg, ahogy az oldalán lesimítva túr a zsebébe, hogy megmarkolja annak alig csörgő tartalmát. Amikor kihúzza szétnyitja kis öklét, majd lassan kezd el számolni, ide-oda tologatva az érméket. Most igen nagyon arra koncentrál, hogy leszámolja azt, amit a pultnál kapott. Nagyjából él az emlékeiben, hogy hány darab érme is lehetett az. Azt szépen gondosan visszadugja a zsebébe, majd a maradékot a fiú elé tolja.*
- Fogd.
*Kinyitott tenyereiből pontosan le lehetne számolni 43 érmét, amit Haldrian Rhuuv markába nyom, miután annak egyik csuklóját megragadva húzza magához a kezét és a tenyerébe szórja.
De ő aztán nem áll neki számolgatni, mert akkor csak beégne, hogy nem nagyon konyít a dologhoz. Így is nyűgös, nem kell, hogy a fiú esetleg piszkálni kezdje emiatt.Így is csábító a gondolat, ahogy szóba kerül a Kisasszony.*
- Na az baszna be!
*Vágja is rá rögtön hörögve, majd a torkát megköszörülve vált szenvtelen arcra.*
- Vagyis na... Valóban? Gratulálok vagy mi a szösz.
*Noha elég magabiztosnak tűnik a fiú, azért valahogy mégis csak fenntartásokkal kezeli ezt az információt. De nem kukacoskodik. Egyelőre.*
- Olyan jó szolgálatot nyújtanék, hogy ketté állnának a hegyes füleid... Főnökúr.
*Végül elvigyorodva hecceli is a fiút, közben egy újabb kis adag vizet fröcskölve az arcába. Azután ismét a dézsa tisztítását folytatja, miközben várhatóan hallgathatja a fiú lódítását vagy éppen komoly alappal rendelkező dicsekedését.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:06:30
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:06:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Myyna//
*Csak egy sokat sejtető mosollyal feleli meg az érdeklődést. Vállat vonva szegi fel állát, jelezvén, hogy nem akar válaszolni. Legalábbis egyelőre.
A tavernát érintő kérdést elengedi a füle mellett. Jól ellenne ő az istállóban is, de annyi minden történik itt benn... Szeretne tűzközelben maradni és ez akkor is így lenne, ha nem lenne Alissäna a képben.*
-Pfff! *Feleli meg hasonlóan a püffögést, ahogy a hóhajú faképnél hagyja. Nincs meglepve, vázolhatta volna kérését kicsit jobban is. Nem szegi azonban kedvét az első reakció, s még van lehetősége hátulról is megstírőlni Myynát. Az a helyzet, hogy ember létére ínyére van. Bár ez egészen sok fehérnépről elmondható.
Követi a lányt, majd a dézsa szélére ül. Egy rövidke pillanatig elnézi, ahogy Myyna a rongyot mártogatja.*
-Húharrne... Negyven arany elég lenne. *Pillant fel. Nem kevés, de egy kupec azt mondta egyszer neki a boltolásuk során, hogy magasról kell indítani. És azért ez végül is nem is olyan sok.*
-Megadom majd... Már ha van annyid. *Lassan túr zsebébe, s tapintja ki a zsebében őrzött alsóneműt. Még nem henceg el vele, kivár. Nehogy rosszul időzítsen, már ha tényleg szükséges lenne bizonyítékot is szolgáltatnia.*
-Egész közel kerültem a Nagyságához. Ki tudja, lehet, hogy pár hat és én is a főnököd leszek. *Fojt el egy vigyort ajkába harapva.*
-Én biztos jól megfizetnélek. De csak ha jó szolgálatot nyújtasz. *E gondolat mentén merengve nyúl a dézsába, hogy szórakozottan körbelögybölje ujjai körül a vizet.*
*Csak egy sokat sejtető mosollyal feleli meg az érdeklődést. Vállat vonva szegi fel állát, jelezvén, hogy nem akar válaszolni. Legalábbis egyelőre.
A tavernát érintő kérdést elengedi a füle mellett. Jól ellenne ő az istállóban is, de annyi minden történik itt benn... Szeretne tűzközelben maradni és ez akkor is így lenne, ha nem lenne Alissäna a képben.*
-Pfff! *Feleli meg hasonlóan a püffögést, ahogy a hóhajú faképnél hagyja. Nincs meglepve, vázolhatta volna kérését kicsit jobban is. Nem szegi azonban kedvét az első reakció, s még van lehetősége hátulról is megstírőlni Myynát. Az a helyzet, hogy ember létére ínyére van. Bár ez egészen sok fehérnépről elmondható.
Követi a lányt, majd a dézsa szélére ül. Egy rövidke pillanatig elnézi, ahogy Myyna a rongyot mártogatja.*
-Húharrne... Negyven arany elég lenne. *Pillant fel. Nem kevés, de egy kupec azt mondta egyszer neki a boltolásuk során, hogy magasról kell indítani. És azért ez végül is nem is olyan sok.*
-Megadom majd... Már ha van annyid. *Lassan túr zsebébe, s tapintja ki a zsebében őrzött alsóneműt. Még nem henceg el vele, kivár. Nehogy rosszul időzítsen, már ha tényleg szükséges lenne bizonyítékot is szolgáltatnia.*
-Egész közel kerültem a Nagyságához. Ki tudja, lehet, hogy pár hat és én is a főnököd leszek. *Fojt el egy vigyort ajkába harapva.*
-Én biztos jól megfizetnélek. De csak ha jó szolgálatot nyújtasz. *E gondolat mentén merengve nyúl a dézsába, hogy szórakozottan körbelögybölje ujjai körül a vizet.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 21:39:32
Üzenet elküldve: 2023-01-14 21:39:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb, hogy nem tudja. A miért ebből a szempontból kérdéses, de kellemesebb az édes tudatlanság. Na nem mintha olyan sok köze lenne ahhoz, hogy egy vendég mire költi az aranyát. Főleg, ha az a Taverna javát szolgálja. A baj csak az, hogy túlságosan kíváncsi, meg a végén még kiderülhet az is, hogy sikerült közel kerülnie a Kisasszonyhoz. Bár azt kétli.*
- Na mesélj.
*Sóhajt fel nyúzottan, ahogy a fiú felé fordulva teszi karba a kezeit, s szenvtelen arccal hunyorog fel rá. Különösebben őt sem hozza zavarba Haldrian közelsége. Ranen mellett megszokta azt, hogy a szükség sokszor felülírja a mások által alapvetőnek gondolt illemszabályokat.*
- A tiéd pedig túlságosan elégedettnek tűnik, így biztos történt valami.
*Billenti félre a fejét, miközben magát meglepve most a hangjából nem cseng ki semmiféle kíváncsiság. Inkább csak illemtudó érdeklődés, hogy ha akar a fiú, akkor nyugodtan mesélhet. Pedig pont, hogy kíváncsi, de ez csak egy a sok Myynás dolog közül. Közben pedig nem harap rá a dologra, hogy elkezdjen panaszkodni. Igaz, ami igaz, hogy tökéletesen jó oka van arra, hogy hajtsa magát. Jó helyet talált, amit nem szeretne elszúrni. Az étel és a saját szoba pedig tökéletesen megéri ezt a kis nehézséget.*
- Gondolom az nem túl nehéz dolog, ha valaki egy Tavernában száll meg.
*Válaszolja egyszerűen és tárgyilagosan. Még nem érzékeli, hogy ezzel a leégés dologgal különösebben foglalkoznia kéne.
A fiú szavait bóknak könyveli el, már épp jókedvűen köszönné is meg, hogy ő kinézné belőle, hogy kelendő örömlány lenne, amikoris kibújik a szeg a zsákból. Legalábbis Myyna a bókot annak veszi, hogy a fiú így akarja a kölcsönre édesgetni.
Amire már összehúzza a szemeit, egy ideig csak némán fürkészi a fiú arcát, majd kifúj egy jó nagy levegőt, ahogy a szemeit megforgatva fordít hátat, hogy a vödröt felnyalábolva ballagjon beljebb a fürdőben.*
- Pfff.
*Hangzik vissza az ajtó felé, majd az egyik dézsa mellé állva mártogatja a vízbe a rongyot és kezdi pukkancs pofival sikálni.*
- Nem vagy kispályás, hogy ilyen hamar elszórod az aranyad.
*Amiről mondjuk fogalma sincs mennyi lehetett. Hisz valóban őt sem sok veti fel. Az a kis plusz pedig, ami a pultnál a markába került, na az kifejezetten a Kisasszonyt és a Tavernát illeti. Azt biztos nem adja oda a fiúnak, mert akkor tuti nagy szarba kerülne. Ellenben egy kevéske tartaléka akad. Valamire talán még elég is lesz neki. Annyira meg nem nagy összeg, hogy fájjon érte a feje, ha Haldrian végül örökre lelépne vele. Neki úgy is itt a munkás koszt és a saját szállása. Egyelőre ruhái is akadnak, azzal sem lenne gondja.*
- Mennyire gondoltál? Ami feltétlenül szükséges?
*Sandít végül fel a dézsából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jobb, hogy nem tudja. A miért ebből a szempontból kérdéses, de kellemesebb az édes tudatlanság. Na nem mintha olyan sok köze lenne ahhoz, hogy egy vendég mire költi az aranyát. Főleg, ha az a Taverna javát szolgálja. A baj csak az, hogy túlságosan kíváncsi, meg a végén még kiderülhet az is, hogy sikerült közel kerülnie a Kisasszonyhoz. Bár azt kétli.*
- Na mesélj.
*Sóhajt fel nyúzottan, ahogy a fiú felé fordulva teszi karba a kezeit, s szenvtelen arccal hunyorog fel rá. Különösebben őt sem hozza zavarba Haldrian közelsége. Ranen mellett megszokta azt, hogy a szükség sokszor felülírja a mások által alapvetőnek gondolt illemszabályokat.*
- A tiéd pedig túlságosan elégedettnek tűnik, így biztos történt valami.
*Billenti félre a fejét, miközben magát meglepve most a hangjából nem cseng ki semmiféle kíváncsiság. Inkább csak illemtudó érdeklődés, hogy ha akar a fiú, akkor nyugodtan mesélhet. Pedig pont, hogy kíváncsi, de ez csak egy a sok Myynás dolog közül. Közben pedig nem harap rá a dologra, hogy elkezdjen panaszkodni. Igaz, ami igaz, hogy tökéletesen jó oka van arra, hogy hajtsa magát. Jó helyet talált, amit nem szeretne elszúrni. Az étel és a saját szoba pedig tökéletesen megéri ezt a kis nehézséget.*
- Gondolom az nem túl nehéz dolog, ha valaki egy Tavernában száll meg.
*Válaszolja egyszerűen és tárgyilagosan. Még nem érzékeli, hogy ezzel a leégés dologgal különösebben foglalkoznia kéne.
A fiú szavait bóknak könyveli el, már épp jókedvűen köszönné is meg, hogy ő kinézné belőle, hogy kelendő örömlány lenne, amikoris kibújik a szeg a zsákból. Legalábbis Myyna a bókot annak veszi, hogy a fiú így akarja a kölcsönre édesgetni.
Amire már összehúzza a szemeit, egy ideig csak némán fürkészi a fiú arcát, majd kifúj egy jó nagy levegőt, ahogy a szemeit megforgatva fordít hátat, hogy a vödröt felnyalábolva ballagjon beljebb a fürdőben.*
- Pfff.
*Hangzik vissza az ajtó felé, majd az egyik dézsa mellé állva mártogatja a vízbe a rongyot és kezdi pukkancs pofival sikálni.*
- Nem vagy kispályás, hogy ilyen hamar elszórod az aranyad.
*Amiről mondjuk fogalma sincs mennyi lehetett. Hisz valóban őt sem sok veti fel. Az a kis plusz pedig, ami a pultnál a markába került, na az kifejezetten a Kisasszonyt és a Tavernát illeti. Azt biztos nem adja oda a fiúnak, mert akkor tuti nagy szarba kerülne. Ellenben egy kevéske tartaléka akad. Valamire talán még elég is lesz neki. Annyira meg nem nagy összeg, hogy fájjon érte a feje, ha Haldrian végül örökre lelépne vele. Neki úgy is itt a munkás koszt és a saját szállása. Egyelőre ruhái is akadnak, azzal sem lenne gondja.*
- Mennyire gondoltál? Ami feltétlenül szükséges?
*Sandít végül fel a dézsából.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 21:10:07
Üzenet elküldve: 2023-01-14 21:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Myyna//
*Biztos csodálkozna a hóhajú, mennyi minden történt, míg ő végigsikálta az épületet és kiszolgálta a vendégeket. Végül csak egy önelégült mosoly kúszik arcára, miközben tekintetével követi, a lány miként szenvedi fel a lépcsőn a vödröt.*
-Ha tudnád... *Beharapja ajkait, szeme pedig kajánul csillan. Látszik, szívesen hencegne, valamiért viszont mégsem teszi. Szórakozottan téblábol Myyna után, miközben hallgatja a zsörtölődést.*
-Igen, rémlik valami... *Simítja meg tarkóját tenyerével. Igen, valóban mondott valami hasonlót Myyna is, ráadásul nem is téved. Hallgathatott volna rá is, ha akart volna.*
-Fáradtkának tűnsz. Nyúzott az a helyes kis pofikád. *Von vállat, végigmérve a lányt. Valóban meglátszik rajta a munka. Bár okkal nem panaszkodik; hisz van tető a feje felett, párna a feje alatt, nem verik és még kosztot is biztosan kap. Megéri, legalábbis az ő elgondolásában.
Zsebre vágja kezeit, ahogy a fürdő ajtófélfájának támaszkodik. Így kimondottan közel kerülnek egymáshoz, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Egy hozzá hasonlót nem érintenek meg olyan dolgok, mint az intim szféra.*
-Egész jól... Csak kissé leégtem. *Szemét forgatja, majd kipillant a folyosóra háta mögött. Biztos nem fogja elárulni Myynának, hová ment az aranya, mit oly serényen szórt, mikor megérkezett a fogadóba.*
-Én biztos nem szolgálnám ki őket. Némelyik igazi szarházi. Főleg itt, a Kikötőben. Vagy ha ki is szolgálnám őket, biztos bele köpnék a sörükbe. *Valóban megtenné. Elvégre igazán kicsi a veszélye a lebukásnak, az ilyet pedig kiváltképp szereti.
Meglepetten szegi fel tekintetét a következőkre, csak hogy aztán egy vigyorral találja szemben magát. Viszonozza ő is, de azért most alaposan megméri magának a hóhajút.*
-Szerintem jól állna... Mármint szebb vagy, mint a Kikötői cafkák. Én biztos fizetnék... Lehet, hogy még a Sellőházba is bejutnál idővel! *Bólogat serényen. Bár még soha életében nem volt sellőházi lánnyal, de mindig csinosnak tartotta őket.*
-Nem tudom. Kéne venni ezt-azt. Vissza kéne adni ezt-azt. *Lepillant kopott cipőjére, miközben egyik lábáról a másikra áll. Végül csak megköszörüli a torkát és rákérdez.*
-Nincs egy kis aranyad kölcsön? Tudod, van egy mesterkardom, amit el fogok adni... Abból nagy pénz lesz. És vissza tudom majd adni, kamatostul. *Óvatosan pillant a lányra, még egy félszeg mosoly is megjelenik arcán. Feltett szándéka visszaadni, de azért aki a Kikötőben nőtt fel, jobban helyén kezeli az ígéreteket. Mondjuk nem gondolja, hogy Myyna különösen el lenne engedve anyagilag, de néhány arany is több a semminél. Ráadásul a lány dolgozik, lehet, hogy csurrant-cseppent már valami. Neki pedig mélyre kell nyúlnia zsebében, hogy az Alissänával való kapcsolatát fenntarthassa...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 21:32:48
*Biztos csodálkozna a hóhajú, mennyi minden történt, míg ő végigsikálta az épületet és kiszolgálta a vendégeket. Végül csak egy önelégült mosoly kúszik arcára, miközben tekintetével követi, a lány miként szenvedi fel a lépcsőn a vödröt.*
-Ha tudnád... *Beharapja ajkait, szeme pedig kajánul csillan. Látszik, szívesen hencegne, valamiért viszont mégsem teszi. Szórakozottan téblábol Myyna után, miközben hallgatja a zsörtölődést.*
-Igen, rémlik valami... *Simítja meg tarkóját tenyerével. Igen, valóban mondott valami hasonlót Myyna is, ráadásul nem is téved. Hallgathatott volna rá is, ha akart volna.*
-Fáradtkának tűnsz. Nyúzott az a helyes kis pofikád. *Von vállat, végigmérve a lányt. Valóban meglátszik rajta a munka. Bár okkal nem panaszkodik; hisz van tető a feje felett, párna a feje alatt, nem verik és még kosztot is biztosan kap. Megéri, legalábbis az ő elgondolásában.
Zsebre vágja kezeit, ahogy a fürdő ajtófélfájának támaszkodik. Így kimondottan közel kerülnek egymáshoz, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Egy hozzá hasonlót nem érintenek meg olyan dolgok, mint az intim szféra.*
-Egész jól... Csak kissé leégtem. *Szemét forgatja, majd kipillant a folyosóra háta mögött. Biztos nem fogja elárulni Myynának, hová ment az aranya, mit oly serényen szórt, mikor megérkezett a fogadóba.*
-Én biztos nem szolgálnám ki őket. Némelyik igazi szarházi. Főleg itt, a Kikötőben. Vagy ha ki is szolgálnám őket, biztos bele köpnék a sörükbe. *Valóban megtenné. Elvégre igazán kicsi a veszélye a lebukásnak, az ilyet pedig kiváltképp szereti.
Meglepetten szegi fel tekintetét a következőkre, csak hogy aztán egy vigyorral találja szemben magát. Viszonozza ő is, de azért most alaposan megméri magának a hóhajút.*
-Szerintem jól állna... Mármint szebb vagy, mint a Kikötői cafkák. Én biztos fizetnék... Lehet, hogy még a Sellőházba is bejutnál idővel! *Bólogat serényen. Bár még soha életében nem volt sellőházi lánnyal, de mindig csinosnak tartotta őket.*
-Nem tudom. Kéne venni ezt-azt. Vissza kéne adni ezt-azt. *Lepillant kopott cipőjére, miközben egyik lábáról a másikra áll. Végül csak megköszörüli a torkát és rákérdez.*
-Nincs egy kis aranyad kölcsön? Tudod, van egy mesterkardom, amit el fogok adni... Abból nagy pénz lesz. És vissza tudom majd adni, kamatostul. *Óvatosan pillant a lányra, még egy félszeg mosoly is megjelenik arcán. Feltett szándéka visszaadni, de azért aki a Kikötőben nőtt fel, jobban helyén kezeli az ígéreteket. Mondjuk nem gondolja, hogy Myyna különösen el lenne engedve anyagilag, de néhány arany is több a semminél. Ráadásul a lány dolgozik, lehet, hogy csurrant-cseppent már valami. Neki pedig mélyre kell nyúlnia zsebében, hogy az Alissänával való kapcsolatát fenntarthassa...*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 21:32:48
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:38:06
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cipel, cipel, időnként mormog az orra alatt szidva azt, aki kitalálta, hogy egy vizes vödörnek ilyen súlyosnak kell lennie. Az pedig nem javít a hangulatán, hogy a hirtelen felbukkanó Haldrian is majdnem visszaborítja a lépcsőn.*
- Hogy a fene enné meg.
*Sóhajt, ahogy a hirtelen megtorpanástól egy adaggal rá is locsol mezítlábas tappancsaira. Igyekszik nem túl morcosan pillantani a félvérre, ami nagyjából sikerül is, mert azért örül, hogy ismét lett kihez szólnia. A hirtelen áradó kérdésekre viszont bárgyún pillog párat, majd egy újabb, igen mély sóhaj kíséretében forgatja meg a szemeit.*
- Fúúú, te aztán kipihenhetted magad, hogy így megeredt a szád.
*Vigyorodik el kissé, majd ismét emel egyet a vödrön, hogy a fiút kikerülve totyogjon olyan helyre, ami tökéletes távolságra van a Kisasszony és az új lány asztalától is. Vagyis minél messzebb, hogy véletlenül se higgyék azt, hogy hallgatódzni akarna vagy ilyesmi. Ha Haldrian követi, akkor szépen sorjában kezd is reagálni a megannyi kérdésre.*
- Először is én is mondtam, hogy szerintem a vendégek nem szoktak takarítani. Rám is hallgathattál volna.
*Nagy szívfájdalom neki, hogy az ő szavával ennyire nem törődnek. Ez kiérződik bosszús hangjából és abból is, ahogy durcásan ráncolja az orrát. Ez megint csak alátámasztja azt, hogy szebb pofi és nagyobb cici kellhet ahhoz, hogy akár egy fiú is meghallja, amit mond.
Bár az is lehet, hogy csak az a baja, hogy kicsit fáradt már. A hirtelen megérkezett vendégsereg okozta izgalom hamar kimerítette. Ebbe bizony bele kell majd szoknia.*
- Amúgy elég jól vagyok. És te?
*Végül kicsit megenyhülve pillant a fiúra, miközben a fürdő ajtaját veszi célba. Az elég megfelelő helynek tűnik ahhoz, hogy eltűnjön szem elől. Azért egy futó pillantást még ő is vet a vendégtérre, de szerencsére a lent levők száma nem gyarapodott az idő elteltével. Ő nem igazán tud levonni semmi furcsaságot a fiú mosolyából, így a kérdésre válaszol vállvonogatva.*
- Nem 'tom. Nem mondták. Ahogy azt sem, hogy ezt fogom-e csinálni. Előbb a pultnál voltam kiszolgálni a vendégeket. Szerintem ügyes voltam.
*Meséli is büszkén, bár valószínűleg a fiút nem igazán fogja érdekelni a dolog. Miért is érdekelné?*
- Lehet, hogy ennyi lesz a munkám. Lehet belőlem is kurva lesz. Tudod az nem lenne szokatlan itt a kikötőben.
*Vigyorodik el, de érezhető a hangján, hogy komolytalan dolgokat mond. Hisz szent meggyőződése, hogy nem lenne túl felkapott lotyó, így a Tavernának sok haszna sem lenne belőle. Sikálni viszont tud, nagyjából a pultnál is boldogult. Így talán már nem tűnik mihasznának. Mert hát bűntudtata van, hogy végül Ezmee és Leon Rumos kitérőjét lekéste.
Kíváncsiskodna, hogy mit csinált ma a fiú miután elváltak, de az új lánnyal való visszaérkezés miatt van valami sejtése, ami nem igazán hozná lázba, ha beigazolódna. Így inkább a továbbiakról kérdezi ki a fiút, ha van még kedve kicsit beszélgetni.*
- És mik a terveid mára még?
*Nyitja ki a fürdő ajtaját, majd a vödröt letéve rázza le elgémberedett karjait. Egyelőre nem lép be, mert nem akarja becibálni magával a fiút, ha amaz esetleg távozóra fogná. Így csak az ajtóban áll meg, s felé fordulva nyomkod finoman a derekára, míg elül benne a fájás.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 20:49:17
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cipel, cipel, időnként mormog az orra alatt szidva azt, aki kitalálta, hogy egy vizes vödörnek ilyen súlyosnak kell lennie. Az pedig nem javít a hangulatán, hogy a hirtelen felbukkanó Haldrian is majdnem visszaborítja a lépcsőn.*
- Hogy a fene enné meg.
*Sóhajt, ahogy a hirtelen megtorpanástól egy adaggal rá is locsol mezítlábas tappancsaira. Igyekszik nem túl morcosan pillantani a félvérre, ami nagyjából sikerül is, mert azért örül, hogy ismét lett kihez szólnia. A hirtelen áradó kérdésekre viszont bárgyún pillog párat, majd egy újabb, igen mély sóhaj kíséretében forgatja meg a szemeit.*
- Fúúú, te aztán kipihenhetted magad, hogy így megeredt a szád.
*Vigyorodik el kissé, majd ismét emel egyet a vödrön, hogy a fiút kikerülve totyogjon olyan helyre, ami tökéletes távolságra van a Kisasszony és az új lány asztalától is. Vagyis minél messzebb, hogy véletlenül se higgyék azt, hogy hallgatódzni akarna vagy ilyesmi. Ha Haldrian követi, akkor szépen sorjában kezd is reagálni a megannyi kérdésre.*
- Először is én is mondtam, hogy szerintem a vendégek nem szoktak takarítani. Rám is hallgathattál volna.
*Nagy szívfájdalom neki, hogy az ő szavával ennyire nem törődnek. Ez kiérződik bosszús hangjából és abból is, ahogy durcásan ráncolja az orrát. Ez megint csak alátámasztja azt, hogy szebb pofi és nagyobb cici kellhet ahhoz, hogy akár egy fiú is meghallja, amit mond.
Bár az is lehet, hogy csak az a baja, hogy kicsit fáradt már. A hirtelen megérkezett vendégsereg okozta izgalom hamar kimerítette. Ebbe bizony bele kell majd szoknia.*
- Amúgy elég jól vagyok. És te?
*Végül kicsit megenyhülve pillant a fiúra, miközben a fürdő ajtaját veszi célba. Az elég megfelelő helynek tűnik ahhoz, hogy eltűnjön szem elől. Azért egy futó pillantást még ő is vet a vendégtérre, de szerencsére a lent levők száma nem gyarapodott az idő elteltével. Ő nem igazán tud levonni semmi furcsaságot a fiú mosolyából, így a kérdésre válaszol vállvonogatva.*
- Nem 'tom. Nem mondták. Ahogy azt sem, hogy ezt fogom-e csinálni. Előbb a pultnál voltam kiszolgálni a vendégeket. Szerintem ügyes voltam.
*Meséli is büszkén, bár valószínűleg a fiút nem igazán fogja érdekelni a dolog. Miért is érdekelné?*
- Lehet, hogy ennyi lesz a munkám. Lehet belőlem is kurva lesz. Tudod az nem lenne szokatlan itt a kikötőben.
*Vigyorodik el, de érezhető a hangján, hogy komolytalan dolgokat mond. Hisz szent meggyőződése, hogy nem lenne túl felkapott lotyó, így a Tavernának sok haszna sem lenne belőle. Sikálni viszont tud, nagyjából a pultnál is boldogult. Így talán már nem tűnik mihasznának. Mert hát bűntudtata van, hogy végül Ezmee és Leon Rumos kitérőjét lekéste.
Kíváncsiskodna, hogy mit csinált ma a fiú miután elváltak, de az új lánnyal való visszaérkezés miatt van valami sejtése, ami nem igazán hozná lázba, ha beigazolódna. Így inkább a továbbiakról kérdezi ki a fiút, ha van még kedve kicsit beszélgetni.*
- És mik a terveid mára még?
*Nyitja ki a fürdő ajtaját, majd a vödröt letéve rázza le elgémberedett karjait. Egyelőre nem lép be, mert nem akarja becibálni magával a fiút, ha amaz esetleg távozóra fogná. Így csak az ajtóban áll meg, s felé fordulva nyomkod finoman a derekára, míg elül benne a fájás.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 20:49:17
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:06:10
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Myyna//
*Elégedetten lép ki a szobájából, még göndörödő sörényét is megigazítja. Egészen kellemesen telik itt minden, mióta belépett a fogadó ajtaján. Nem kergeti senki, nem próbálják kardélre hányni, s még a Vérkertbe sem próbálták meg becibálni. Van hol aludnia, s még dolga is akad, ha nem is sok. Már csak ezt a fránya kardot kéne elpasszolnia...
Szórakozottan szemlél körbe, s nem nehéz kiszúrnia még az épp teát felszolgáló Alissänát. Megnyugszik a látottakra. Olybá tűnik, ez a felszolgálósdi az elsődleges feladta. Azért kicsit összeszűkül gyomra, hogy látszólag milyen jól elbeszélget fajtársával, de nem aggódik. Ha a fickónak lenne aranya, már biztos... Mást csinálnának. Legalábbis ő magából indul ki.
Gondolataiba merülve töpreng a dolgon, szinte beleütközik a felfelé igyekvő hóhajúba. Széles vigyor terül szét a vödörrel szenvedő leány láttán, s nem rest meg is szólítani.*
-Myynácska! Hogy vagy? Még mindig takarítasz? Segítenék, de a Nagysága rám szólt, hogy ne tegyem. "Nem vendégnek való az." Ezt mondta. *A hóhajú sajátos mosolyt vélhet felfedezni a félvér ábrázatán. Persze ez annak szól, hogy időközben megkaparintotta a szóban forgó "Nagysága" bugyogóját, de ezt Myyna aligha sejtheti. Egészen intim közelségben érzi most a ház úrnőjét.*
-Sokan vannak, igaz? *Szórakozottan pillant le a vendégtérbe, miközben megvakarja orrnyergét. Biztos elszalajtaná a lányt italért, ha tehetné, de egy árva aranya sincs.*
-Meddig dolgozol? Vagy... Mindig ezt fogod csinálni? *Fordul vissza a hóhajú lány felé. Legutóbb, mikor ő ennyit dolgozott, a Fekete Gályán raboskodott.*
*Elégedetten lép ki a szobájából, még göndörödő sörényét is megigazítja. Egészen kellemesen telik itt minden, mióta belépett a fogadó ajtaján. Nem kergeti senki, nem próbálják kardélre hányni, s még a Vérkertbe sem próbálták meg becibálni. Van hol aludnia, s még dolga is akad, ha nem is sok. Már csak ezt a fránya kardot kéne elpasszolnia...
Szórakozottan szemlél körbe, s nem nehéz kiszúrnia még az épp teát felszolgáló Alissänát. Megnyugszik a látottakra. Olybá tűnik, ez a felszolgálósdi az elsődleges feladta. Azért kicsit összeszűkül gyomra, hogy látszólag milyen jól elbeszélget fajtársával, de nem aggódik. Ha a fickónak lenne aranya, már biztos... Mást csinálnának. Legalábbis ő magából indul ki.
Gondolataiba merülve töpreng a dolgon, szinte beleütközik a felfelé igyekvő hóhajúba. Széles vigyor terül szét a vödörrel szenvedő leány láttán, s nem rest meg is szólítani.*
-Myynácska! Hogy vagy? Még mindig takarítasz? Segítenék, de a Nagysága rám szólt, hogy ne tegyem. "Nem vendégnek való az." Ezt mondta. *A hóhajú sajátos mosolyt vélhet felfedezni a félvér ábrázatán. Persze ez annak szól, hogy időközben megkaparintotta a szóban forgó "Nagysága" bugyogóját, de ezt Myyna aligha sejtheti. Egészen intim közelségben érzi most a ház úrnőjét.*
-Sokan vannak, igaz? *Szórakozottan pillant le a vendégtérbe, miközben megvakarja orrnyergét. Biztos elszalajtaná a lányt italért, ha tehetné, de egy árva aranya sincs.*
-Meddig dolgozol? Vagy... Mindig ezt fogod csinálni? *Fordul vissza a hóhajú lány felé. Legutóbb, mikor ő ennyit dolgozott, a Fekete Gályán raboskodott.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:52:03
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Sorelvyth Salvas, Leon Descobrat, Nälahye Läinaleia //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Úgy érzi, hogy kitörő jókedvét semmi sem tudná megfékezni, hiszen lassan tényleg visszaérkezik a Hét Varjú Tavernába, és még csak el sem tévedt a visszaúton. Már alig várja, hogy megkóstolja az általa szállított finom bort, amit egészen a thargoktól hozott el idáig. A Relael-től kapott lóval, akit azóta elnevezett Ló-nak, és a Ló által húzott, borral és birkahússal megtelt szekérrel közelíti meg a Tavernát. Először az épületet figyeli meg, és elgondolja, hogy semmi nem változott a külsőjén, amióta elment. *
~ Ugyan miért is változott volna? Nem voltam távol olyan sokáig. ~
* Ahogy közeledik az épülethez, három alakot vél felfedezni a Taverna előtt. Az egyik a földön fekszik, egy állónak pedig valami szúrószerszám volt a kezében. *
~ Hát persze! ~
* Arra gondol, hogy a Tavernában nincsen alkohol, hisz egyrészt még alig nyílt meg, másrészt meg csak most hozza ő a bort. Tudja, hogy alkohol hiányában az emberek megőrülnek, idegesek lesznek, úgy tűnik, hogy ez most sincs másképp.
Mikor teljesen megérkezik, a szemét nem veszi le a kinti hármasról. Teljesen más a helyzet, mint amit előre gondolt, de így is rögtön leesik, hogy mi folyik itt. A férfi, akinél a tőr van, rátámadt a két nőre, ahogy elnézi, a földön heverészőt már ki is ütötte. Utálja az ilyen faszfejeket. Rátámadnak a nőkre, hogy megerőszakolják őket. Talán ez az egyetlen, ami kitudja hozni a sodrából. Ennek ellenére megpróbál nyugodt maradni, és leplezni a dühét. *
- Jól van Ló, itt megállhatsz!
* Szól a lóhoz, majd a férfi fele fordul. Még mindig nyugalmat próbál leplezni. *
- Mi van te rohadék? Nincs jobb dolgod, mint nőket verni és erőszakolni? * Leszáll a szekérről. * De ahogy látom, még egy tőrt is elő kellett venned, hogy elbírj a lányokkal. Nem szép dolog ez. * A fejét rázza.
Ha mindkét lány talpon lenne, akkor simán befuthatnának az épületbe, amíg ő valahogy feltartóztatja a férfit. De most nem ez volt a helyzet, így mást kell kitalálni. Két rövid kardja közül egyelőre egyiket sem veszi elő. Majd ha azt látja, hogy a férfi a tőrével, vagy kardjával támad rá, akkor megpróbál a saját fegyvereivel védekezni, de egyelőre nem rántja elő azokat. *
- Utálom az ilyen barmokat, akik azt hiszik, hogy akármit megtehetnek a nőkkel. Ha dugni támad kedved, akkor fogadj fel egy kéjnőt! Ha pedig simán verni akarsz valakit, akkor egy férfit üssél, ne a nőket!
* Nem akarja kimutatni a dühét, próbál nyugodt maradni. Egy erőltetett vigyort vesz fel az arcára, úgy szól a férfihoz. *
- Megkérlek, hogy állj odébb a lányoktól, te patkány!
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Úgy érzi, hogy kitörő jókedvét semmi sem tudná megfékezni, hiszen lassan tényleg visszaérkezik a Hét Varjú Tavernába, és még csak el sem tévedt a visszaúton. Már alig várja, hogy megkóstolja az általa szállított finom bort, amit egészen a thargoktól hozott el idáig. A Relael-től kapott lóval, akit azóta elnevezett Ló-nak, és a Ló által húzott, borral és birkahússal megtelt szekérrel közelíti meg a Tavernát. Először az épületet figyeli meg, és elgondolja, hogy semmi nem változott a külsőjén, amióta elment. *
~ Ugyan miért is változott volna? Nem voltam távol olyan sokáig. ~
* Ahogy közeledik az épülethez, három alakot vél felfedezni a Taverna előtt. Az egyik a földön fekszik, egy állónak pedig valami szúrószerszám volt a kezében. *
~ Hát persze! ~
* Arra gondol, hogy a Tavernában nincsen alkohol, hisz egyrészt még alig nyílt meg, másrészt meg csak most hozza ő a bort. Tudja, hogy alkohol hiányában az emberek megőrülnek, idegesek lesznek, úgy tűnik, hogy ez most sincs másképp.
Mikor teljesen megérkezik, a szemét nem veszi le a kinti hármasról. Teljesen más a helyzet, mint amit előre gondolt, de így is rögtön leesik, hogy mi folyik itt. A férfi, akinél a tőr van, rátámadt a két nőre, ahogy elnézi, a földön heverészőt már ki is ütötte. Utálja az ilyen faszfejeket. Rátámadnak a nőkre, hogy megerőszakolják őket. Talán ez az egyetlen, ami kitudja hozni a sodrából. Ennek ellenére megpróbál nyugodt maradni, és leplezni a dühét. *
- Jól van Ló, itt megállhatsz!
* Szól a lóhoz, majd a férfi fele fordul. Még mindig nyugalmat próbál leplezni. *
- Mi van te rohadék? Nincs jobb dolgod, mint nőket verni és erőszakolni? * Leszáll a szekérről. * De ahogy látom, még egy tőrt is elő kellett venned, hogy elbírj a lányokkal. Nem szép dolog ez. * A fejét rázza.
Ha mindkét lány talpon lenne, akkor simán befuthatnának az épületbe, amíg ő valahogy feltartóztatja a férfit. De most nem ez volt a helyzet, így mást kell kitalálni. Két rövid kardja közül egyelőre egyiket sem veszi elő. Majd ha azt látja, hogy a férfi a tőrével, vagy kardjával támad rá, akkor megpróbál a saját fegyvereivel védekezni, de egyelőre nem rántja elő azokat. *
- Utálom az ilyen barmokat, akik azt hiszik, hogy akármit megtehetnek a nőkkel. Ha dugni támad kedved, akkor fogadj fel egy kéjnőt! Ha pedig simán verni akarsz valakit, akkor egy férfit üssél, ne a nőket!
* Nem akarja kimutatni a dühét, próbál nyugodt maradni. Egy erőltetett vigyort vesz fel az arcára, úgy szól a férfihoz. *
- Megkérlek, hogy állj odébb a lányoktól, te patkány!
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:10:02
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:10:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alissäna//
*Engedi, hogy Alissäna vezesse, hisz ő maga nem igazán tudja, hogy merre mi van. Persze nem nagy a taverna, de nem akar valami tiltott helyre betévedni. A végén még kipenderítenék és ez a legpozitívabb kimenetel amire gondolni akar. Bele sem mer gondolni, hogy milyen kreatív megoldásai lehetnek a fogadó rendfenntartóinak. Nem kerüli el figyelmét a nő bájos vonalai. Amennyiben szűk gallérja lenne minden bizonnyal könnyítene annak szorosságán, de mivel ez a helyzet nem áll fent, így csak szimplán hirtelen melegebbnek kezdi érezni maga körül a levegőt. A lépcsőn is hagyja Alissänat elől menni, ami tovább látványokat nyújt számára. Kisebb köhécselés hangoztat, ami egyértelmű jele a zavarának, még tekintetét is el-el kapdossa, de a látvány mindenféleképpen tetszésére való. Egy időre lepillant, hogy innen fentről is ránézzen a fogadó terére. A pult egy ideig a látóterébe kerül, ami eddigre már nagyjából üres. A fenti kárpitozott ülőhelyekből csak hármat lát, abból az egyik az elhúzott függöny alapján, foglalt.
~Biztos a főnökasszony és a nyakékes van bent.~
Találgat, hisz nem látott mást az emeletre jönni rajtuk kívül, de nem lehetetlen, hogy olyanok vannak bent, akik még az érkezése előtt foglaltak ott helyet. Kihagyva a középső asztalt foglalnak ők is helyet. Vagyis csak ő, hölgy társasága még az italok miatt nem foglal helyet.*
-Egy pohár elég lesz, köszönöm.
*Válaszolja és Alissäna egy rövid időre egyedül hagyja. Az emeletre felhallatszik a földszinti beszélgetések egy része, de csak ha nagyon koncentrál az ember akkor lehet pontosan kivenni egy-egy értelmes mondatot. A lenti társaságból senkit nem ismer, így azok beszélgetése hidegen hagyja. Míg egyedül van addig is jól megnézi magának a helyet. Kívülről nem volt túl káprázatos a fogadó, de a belseje ennek ellentmondó, már ha az épület külsejét hasonlítjuk a beltérhez. Szórakozásból még kis ülve ugrándozásokkal teszteli a padja stabilitását. Szerencsére nem szakadt be alatta, de jobbnak látja nem kísérteni a sorsot. Mire felkapja a fejét éppen Alissänat látja közeledni az italaikkal.*
-Köszönöm.
*Megint megköszöni az italt. Alissäna magának más italt hozott ez már a pohár gőzölgéséből látja, ezek szerint valami forró ital lehet, amit az is alátámaszt, hogy túl sokat nem kortyol belőle.*
-Forró, igaz?
*Teszi fel izgatottságában a teljesen nevetséges kérdést, de ha már kimondta már nem tudja vissza szívni. Hogy ne tűnjön teljes amatőrnek, bal könyökével rátámaszkodik az asztalra és fejét a kézfejével támasztja meg. Na meg megpróbálja minél csábosabb hanggal mondani.*
-Vagyunk egy páran, de most hogy mondod igazad van. Nekem is az apám volt vörös. Túl sok elfet én sem láttam vörös hajjal. Hébe-hóba igen, de nem gyakorta.
*Gondol bele, hogy a nőnek igaza van.*
-Helyihez?
*Kuncog a kérdésre.*
-Nem, nem vagyok környék béli. Itt a Kikötőben még nem jártam. Artheniorba is csak olyan egy, másfél éve érkeztem. Nem igazán volt bátorságom erre felé jönni, főleg nem egyedül.
*Belekortyol italába. Az íze igen sajátos, nem olyan amit megszokott.
~Biztos ez amolyan helyi különlegesség.~*
-És ön hogy keveredett erre a helyre?
*Kérdezi kíváncsian.*
-Hisz egy ilyen szép hölgy mint maga, egy ilyen nem túl tetszetős helyen, érdekes képet nyújt. Legalább is számomra.
*Engedi, hogy Alissäna vezesse, hisz ő maga nem igazán tudja, hogy merre mi van. Persze nem nagy a taverna, de nem akar valami tiltott helyre betévedni. A végén még kipenderítenék és ez a legpozitívabb kimenetel amire gondolni akar. Bele sem mer gondolni, hogy milyen kreatív megoldásai lehetnek a fogadó rendfenntartóinak. Nem kerüli el figyelmét a nő bájos vonalai. Amennyiben szűk gallérja lenne minden bizonnyal könnyítene annak szorosságán, de mivel ez a helyzet nem áll fent, így csak szimplán hirtelen melegebbnek kezdi érezni maga körül a levegőt. A lépcsőn is hagyja Alissänat elől menni, ami tovább látványokat nyújt számára. Kisebb köhécselés hangoztat, ami egyértelmű jele a zavarának, még tekintetét is el-el kapdossa, de a látvány mindenféleképpen tetszésére való. Egy időre lepillant, hogy innen fentről is ránézzen a fogadó terére. A pult egy ideig a látóterébe kerül, ami eddigre már nagyjából üres. A fenti kárpitozott ülőhelyekből csak hármat lát, abból az egyik az elhúzott függöny alapján, foglalt.
~Biztos a főnökasszony és a nyakékes van bent.~
Találgat, hisz nem látott mást az emeletre jönni rajtuk kívül, de nem lehetetlen, hogy olyanok vannak bent, akik még az érkezése előtt foglaltak ott helyet. Kihagyva a középső asztalt foglalnak ők is helyet. Vagyis csak ő, hölgy társasága még az italok miatt nem foglal helyet.*
-Egy pohár elég lesz, köszönöm.
*Válaszolja és Alissäna egy rövid időre egyedül hagyja. Az emeletre felhallatszik a földszinti beszélgetések egy része, de csak ha nagyon koncentrál az ember akkor lehet pontosan kivenni egy-egy értelmes mondatot. A lenti társaságból senkit nem ismer, így azok beszélgetése hidegen hagyja. Míg egyedül van addig is jól megnézi magának a helyet. Kívülről nem volt túl káprázatos a fogadó, de a belseje ennek ellentmondó, már ha az épület külsejét hasonlítjuk a beltérhez. Szórakozásból még kis ülve ugrándozásokkal teszteli a padja stabilitását. Szerencsére nem szakadt be alatta, de jobbnak látja nem kísérteni a sorsot. Mire felkapja a fejét éppen Alissänat látja közeledni az italaikkal.*
-Köszönöm.
*Megint megköszöni az italt. Alissäna magának más italt hozott ez már a pohár gőzölgéséből látja, ezek szerint valami forró ital lehet, amit az is alátámaszt, hogy túl sokat nem kortyol belőle.*
-Forró, igaz?
*Teszi fel izgatottságában a teljesen nevetséges kérdést, de ha már kimondta már nem tudja vissza szívni. Hogy ne tűnjön teljes amatőrnek, bal könyökével rátámaszkodik az asztalra és fejét a kézfejével támasztja meg. Na meg megpróbálja minél csábosabb hanggal mondani.*
-Vagyunk egy páran, de most hogy mondod igazad van. Nekem is az apám volt vörös. Túl sok elfet én sem láttam vörös hajjal. Hébe-hóba igen, de nem gyakorta.
*Gondol bele, hogy a nőnek igaza van.*
-Helyihez?
*Kuncog a kérdésre.*
-Nem, nem vagyok környék béli. Itt a Kikötőben még nem jártam. Artheniorba is csak olyan egy, másfél éve érkeztem. Nem igazán volt bátorságom erre felé jönni, főleg nem egyedül.
*Belekortyol italába. Az íze igen sajátos, nem olyan amit megszokott.
~Biztos ez amolyan helyi különlegesség.~*
-És ön hogy keveredett erre a helyre?
*Kérdezi kíváncsian.*
-Hisz egy ilyen szép hölgy mint maga, egy ilyen nem túl tetszetős helyen, érdekes képet nyújt. Legalább is számomra.
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 10:23:54
Üzenet elküldve: 2023-01-14 10:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Leon Descobrat, Sorelvyth Salvas//
*Csak félig-meddig képes ellenállni a húzóerőnek, amivel Sorel megpróbálja kivonszolni a Tavernából. Most már végkép nem érti, hogy mi történik, vagy mi rosszat tett, amiért a jóképű kalózember megorrolt rájuk, azt még annyira se, hogy újdonsült barátja miért toloncolja ki őket a Tavernából röpke fél óra után annak ellenére, hogy ő maga ajánlotta, hogy idejöjjenek. Egy nagy katyvasz van Leia fejében arról, hogy mi zajlik éppen körülötte, az pedig már egyenesen vicces számára, ahogy a Tavernában ülő emberek kinéztek. Mi ez a sok fura ember? Egyiknek nagy feje van, másiknak óriási lapátfüle vagy gülüszeme.*
~ Lehet, hogy ezek valami alakváltók, akik eddig emberi alakot viseltek, most pedig felfedték igazi valójukat? Mindenesetre nagyon viccesek. ~
*Az okosabbnál okosabb, értelmesebbnél értelmesebb gondolatok csak úgy cikáznak a fejében, a külvilág felé viszont mindez csak úgy mutatkozik meg, hogy nem bírja abbahagyni a viháncolást. Rövidesen kezd rájönni, hogy ennyire részeg még soha nem volt, pedig azért volt már egy-két eset, de akkor is maximum meghívatta magát pár férfival egy-egy italra, és mulatott egy jót megszabadulva a gátlásaitól. Ez most teljesen más volt. Extázisából picit kijózanodik, mikor megérzi a hűvös levegőt az arcán, viszont egy még erőteljesebb impaktja van Sorel lendülő kezének. Ekkora sallert se kapott még. Valószínűleg még az apja se adott neki soha ekkora pofont, vagy csak ő érezte most így, nem lehet tudni. Rendesen meg is szédült az ütés hatására, de nagy erőfeszítések árán talpon maradt.*
~ Lehet, hogy ez valami helyi gyógymónd a részegség ellen? ~
- Ezt most miért kaptam? Te mondtad, hogy késdobálós hely. Azt hittem, azért haragszanak, mert nem dobáltunk késeket.
*Mondja Sorelnek, akinek a szemeiben némi düht vél felfedezni. Úgy tűnik, mégiscsak Leiában van a hiba, és talán sikerült is bemutatkozzon Taverna népének. Mindenesetre az ütés valamit helyrerázhatott az agyában, ugyanis Sorelnek már nem volt nagy krumpliorra és kapafoga, mint 5-10 perccel ezelőtt, hanem ugyanazt az alacsony, fekete hajú nőalakot látta maga előtt, aki a Tavernába belépésükkor volt. Arca azonban sajgott az ütéstől, és úgy érezte, mintha a fején 500 kg súly lenne.*
- Furcsa színe volt annak a pezsgőnek.
*Mondja, miközben még mindig egy picit tántorogva kisepri szeméből vörös tincseit. Még akart volna mondani valamit, de el is felejtette, mikor hirtelen erős ütést érzett. Ez biztos nem egy nő finom keze volt, inkább egy férfi csontos térde. Maradék egyensúlyát is elveszítve kiterült a földre, valószínűleg a fejére nehezedő nyomástól, illetve az utóbbi rúgás fájdalmától pár, kb. 10-15 másodpercre elvesztette az eszméletét. Ezt a a hatásszünetnyi időt ő maga nem érzékelte. Mikor a szemeit kinyitotta, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van.*
~ Hogy kerültem ide? Az előbb még pezsgőztünk a Sellőházban. Ja. A kék pezsgő... Az lehetett a ludas.~
*Mivel rájön, hogy valószínűleg valami nagy hülyeséget csinálhatott, ami miatt valahonnan, sanszos, hogy a melletük álló cégéres épületből, kipenderítették. Hogy mitől sajognak a bordái, arra még nem jött rá, de a fejfájás okára már igen: belekeverhettek valamit az italába a Sellőházban. Fejét lassan felemelte, és kiseperte látóteréből a haját. Egy kalózruhás férfit látott Sorellel szemben, sötét szemeiben egyfajta kíváncsiságot vélt felfedezni. Hirtelen megfordult a fejében, hogy úgy tesz, mintha még mindig meg lenne futva, de közben eszébe jutott: fogalma sincs, hogy hogy viselkedett, így amúgy is hamar lefülelnék. A férfi kérdésének nem volt tanúja, meg sem próbált válaszolni rá. Jobbnak látta, ha még egy kicsit a földön marad, és kimarad ebből a buliból. A tőrét viszont felismerte a férfi kezében.*
~ Azt azért nem ártana visszaszerezni...~
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 10:49:41
*Csak félig-meddig képes ellenállni a húzóerőnek, amivel Sorel megpróbálja kivonszolni a Tavernából. Most már végkép nem érti, hogy mi történik, vagy mi rosszat tett, amiért a jóképű kalózember megorrolt rájuk, azt még annyira se, hogy újdonsült barátja miért toloncolja ki őket a Tavernából röpke fél óra után annak ellenére, hogy ő maga ajánlotta, hogy idejöjjenek. Egy nagy katyvasz van Leia fejében arról, hogy mi zajlik éppen körülötte, az pedig már egyenesen vicces számára, ahogy a Tavernában ülő emberek kinéztek. Mi ez a sok fura ember? Egyiknek nagy feje van, másiknak óriási lapátfüle vagy gülüszeme.*
~ Lehet, hogy ezek valami alakváltók, akik eddig emberi alakot viseltek, most pedig felfedték igazi valójukat? Mindenesetre nagyon viccesek. ~
*Az okosabbnál okosabb, értelmesebbnél értelmesebb gondolatok csak úgy cikáznak a fejében, a külvilág felé viszont mindez csak úgy mutatkozik meg, hogy nem bírja abbahagyni a viháncolást. Rövidesen kezd rájönni, hogy ennyire részeg még soha nem volt, pedig azért volt már egy-két eset, de akkor is maximum meghívatta magát pár férfival egy-egy italra, és mulatott egy jót megszabadulva a gátlásaitól. Ez most teljesen más volt. Extázisából picit kijózanodik, mikor megérzi a hűvös levegőt az arcán, viszont egy még erőteljesebb impaktja van Sorel lendülő kezének. Ekkora sallert se kapott még. Valószínűleg még az apja se adott neki soha ekkora pofont, vagy csak ő érezte most így, nem lehet tudni. Rendesen meg is szédült az ütés hatására, de nagy erőfeszítések árán talpon maradt.*
~ Lehet, hogy ez valami helyi gyógymónd a részegség ellen? ~
- Ezt most miért kaptam? Te mondtad, hogy késdobálós hely. Azt hittem, azért haragszanak, mert nem dobáltunk késeket.
*Mondja Sorelnek, akinek a szemeiben némi düht vél felfedezni. Úgy tűnik, mégiscsak Leiában van a hiba, és talán sikerült is bemutatkozzon Taverna népének. Mindenesetre az ütés valamit helyrerázhatott az agyában, ugyanis Sorelnek már nem volt nagy krumpliorra és kapafoga, mint 5-10 perccel ezelőtt, hanem ugyanazt az alacsony, fekete hajú nőalakot látta maga előtt, aki a Tavernába belépésükkor volt. Arca azonban sajgott az ütéstől, és úgy érezte, mintha a fején 500 kg súly lenne.*
- Furcsa színe volt annak a pezsgőnek.
*Mondja, miközben még mindig egy picit tántorogva kisepri szeméből vörös tincseit. Még akart volna mondani valamit, de el is felejtette, mikor hirtelen erős ütést érzett. Ez biztos nem egy nő finom keze volt, inkább egy férfi csontos térde. Maradék egyensúlyát is elveszítve kiterült a földre, valószínűleg a fejére nehezedő nyomástól, illetve az utóbbi rúgás fájdalmától pár, kb. 10-15 másodpercre elvesztette az eszméletét. Ezt a a hatásszünetnyi időt ő maga nem érzékelte. Mikor a szemeit kinyitotta, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van.*
~ Hogy kerültem ide? Az előbb még pezsgőztünk a Sellőházban. Ja. A kék pezsgő... Az lehetett a ludas.~
*Mivel rájön, hogy valószínűleg valami nagy hülyeséget csinálhatott, ami miatt valahonnan, sanszos, hogy a melletük álló cégéres épületből, kipenderítették. Hogy mitől sajognak a bordái, arra még nem jött rá, de a fejfájás okára már igen: belekeverhettek valamit az italába a Sellőházban. Fejét lassan felemelte, és kiseperte látóteréből a haját. Egy kalózruhás férfit látott Sorellel szemben, sötét szemeiben egyfajta kíváncsiságot vélt felfedezni. Hirtelen megfordult a fejében, hogy úgy tesz, mintha még mindig meg lenne futva, de közben eszébe jutott: fogalma sincs, hogy hogy viselkedett, így amúgy is hamar lefülelnék. A férfi kérdésének nem volt tanúja, meg sem próbált válaszolni rá. Jobbnak látta, ha még egy kicsit a földön marad, és kimarad ebből a buliból. A tőrét viszont felismerte a férfi kezében.*
~ Azt azért nem ártana visszaszerezni...~
A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 10:49:41
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:31:44
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:31:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
*Adrastus egészen megkapó, sötét, misztikus, tipikusan az az alak, akiért oda lett volna egy évtizeddel ezelőtt. Azóta viszont volt dolga ilyen férfiakkal, rosszabbakkal is, s összetörte ez illúzióját. Legutoljára is Denjaar hozta csupán lázba, de ő is csak azért, mert meglepte a leányt, hogy a zord külső micsoda hevességet takar.
Feltehetően a férfi mozzanatai nem miatta olyanok, amilyenek, ezt még Relael is belátja, aki gyakra hiszi azt, hogy minden az ő kedve szerint történik. De ha így volna a wegtoreni feltehetően csalódna, mert Relael még mindig nem omlott karjaiba, s jelét sem adja annak, hogy igazán el lenne bűvölve. Az esetleges pajkosság pusztán az elf leány sajátossága.*
- Nahát.
*Kedve lenne azt mondani, hogy milyen unalmas, de képes még utolsó pillanatban megtartani ezt magának, a vége pedig csak-csak valamivel érdekesebbre sikeredik.*
- Vadászat, megkapóan hangzik.
*A kiváltságosok játéka, apjának is kedvenc időtöltése volt, bár ő utóbbi évtizedeiben négylábúakkal űzte ezt a durva szórakozást.*
- Talán.
*Kedveli a kétségeket, most is előszeretettel ingatja meg a férfi határozott kijelentését, bár ő maga sem tagadhatná le, hogy más a viszonyuk a halállal. Főleg azzal, amit ilyen vagy olyan módon, de ők maguk követnek el.*
- Tagadhatatlanul jobb szeretek szemlélődni, mint magam cselekedni. Származásbéli ártalom.
*Persze nem csak a lustaság mondatja ezt vele.*
- Meg persze kívülről sok más dolgot is észrevesz az elf leánya, amit egy ilyen intenzív helyzetben jelenlévőként aligha.
*Zöld íriszei meg is változnak, nyíltan fürkészővé válnak, pont olyanokká, amik szeretnek más embereket elemezni. Kutatni minden rezdüléseiket, gyengéseiket.
Ezt a rideg pillanatot dallamos kacagása töri meg.*
- Még hogy a kikötő úrnője.
*Még egy kicsit nevetgél mire légzése újra normalizálódik.*
- Ugyan ugyan, alig érkeztem ide, máris úrnő volnék? Persze nem lenne ellenemre, de hosszú még az út odáig. De nem bánom. Izgalmas mindez, akárcsak a vadászat.
*Cinkos pillantással forgatja az előbb hallott kifejezést, ebben a kontextusban hozzá is jobban illik. Aligha vitathatná el tőle bárki is, hogy Relael mindig ügyesen helyezkedett, s mindig tudta, hogy mikor, hol és kivel kell lennie.*
- Nahát, milyen arcátlan.
*Széles mosoly telepedik pofijára, miközben hátrébb dől a kárpitozott padon.*
- Bizonyítsak? Nem is hittem, hogy ilyen nagy emberrel ülök szemben.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 00:33:36
*Adrastus egészen megkapó, sötét, misztikus, tipikusan az az alak, akiért oda lett volna egy évtizeddel ezelőtt. Azóta viszont volt dolga ilyen férfiakkal, rosszabbakkal is, s összetörte ez illúzióját. Legutoljára is Denjaar hozta csupán lázba, de ő is csak azért, mert meglepte a leányt, hogy a zord külső micsoda hevességet takar.
Feltehetően a férfi mozzanatai nem miatta olyanok, amilyenek, ezt még Relael is belátja, aki gyakra hiszi azt, hogy minden az ő kedve szerint történik. De ha így volna a wegtoreni feltehetően csalódna, mert Relael még mindig nem omlott karjaiba, s jelét sem adja annak, hogy igazán el lenne bűvölve. Az esetleges pajkosság pusztán az elf leány sajátossága.*
- Nahát.
*Kedve lenne azt mondani, hogy milyen unalmas, de képes még utolsó pillanatban megtartani ezt magának, a vége pedig csak-csak valamivel érdekesebbre sikeredik.*
- Vadászat, megkapóan hangzik.
*A kiváltságosok játéka, apjának is kedvenc időtöltése volt, bár ő utóbbi évtizedeiben négylábúakkal űzte ezt a durva szórakozást.*
- Talán.
*Kedveli a kétségeket, most is előszeretettel ingatja meg a férfi határozott kijelentését, bár ő maga sem tagadhatná le, hogy más a viszonyuk a halállal. Főleg azzal, amit ilyen vagy olyan módon, de ők maguk követnek el.*
- Tagadhatatlanul jobb szeretek szemlélődni, mint magam cselekedni. Származásbéli ártalom.
*Persze nem csak a lustaság mondatja ezt vele.*
- Meg persze kívülről sok más dolgot is észrevesz az elf leánya, amit egy ilyen intenzív helyzetben jelenlévőként aligha.
*Zöld íriszei meg is változnak, nyíltan fürkészővé válnak, pont olyanokká, amik szeretnek más embereket elemezni. Kutatni minden rezdüléseiket, gyengéseiket.
Ezt a rideg pillanatot dallamos kacagása töri meg.*
- Még hogy a kikötő úrnője.
*Még egy kicsit nevetgél mire légzése újra normalizálódik.*
- Ugyan ugyan, alig érkeztem ide, máris úrnő volnék? Persze nem lenne ellenemre, de hosszú még az út odáig. De nem bánom. Izgalmas mindez, akárcsak a vadászat.
*Cinkos pillantással forgatja az előbb hallott kifejezést, ebben a kontextusban hozzá is jobban illik. Aligha vitathatná el tőle bárki is, hogy Relael mindig ügyesen helyezkedett, s mindig tudta, hogy mikor, hol és kivel kell lennie.*
- Nahát, milyen arcátlan.
*Széles mosoly telepedik pofijára, miközben hátrébb dől a kárpitozott padon.*
- Bizonyítsak? Nem is hittem, hogy ilyen nagy emberrel ülök szemben.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 00:33:36
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 22:38:29
Üzenet elküldve: 2023-01-13 22:38:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
- Legyen.
*Egyetértően bólint, de még nem indul el az italért, mert további válaszokat vár. A férfi kicsit passzívnak tűnik elsőre, de semmi baja ezzel. Majd Alissäna gondoskodik arról, hogy kellőképpen felengedjen, s ettől azt reméli, hogy majd megered valamennyire a nyelve, mint Denjaarnak is.*
- Akkor fent.
*Bátorkodik elől menni, ha ezt a lehetőséget Dalthondan felkínálja neki, ha pedig így alakult a helyzet, akkor kicsit rásegít csípője ringó mozgására, ezzel vonzóbbá téve apró domborulatait. A kisasszony és a wegtoreni is fent vannak, de hogy ne zavarják őket kihagyva a középső ülőhelységet a másik szélsőhöz vezeti a férfit. Kezével könnyed mozdulatot téve biztatja, hogy üljön le.*
- Hozom a bort. Egy pohár elegendő lesz?
*Még megvárja a választ, majd lesiet a lépcsőn és a pult mögé sétál, ahonnan már kijött a hóhajú leány és most a takarításhoz lát neki ismét. Kedve lenne beszélgetni vele, de most sajnos nincs ideje rá.
Merít magának forró vizet egy teáskannába, majd egy bögre és szűrő keresésébe vág bele. Ezzel elbíbelődik egy darabig, végül meglel mindent, már csak a Rhéa félelmét kell kicsomagolnia és szépen leforráznia. Nem pakol el maga után, mert siet, nem akarja megvárakoztatni a férfit. Egyik kezében a teájával, a másikban a borral tér vissza, és foglal helyet a kárpitozott sarokpadon. Ha nagyon figyel, akkor talán egy-két szót hallani vél a tőlük távolabb lévő beszélgetésből, de figyelme most teljesen Dalthondané.*
- Nem hiszem, hogy valaha látni véltem rőt hajú fajtársat.
*Jegyzi meg mosolyogva, és óvatosan teájába érinti ajkát. Még túl forró, ezért az asztalra teszi vissza.*
- Csak nem egy helyihez van szerencsém?
- Legyen.
*Egyetértően bólint, de még nem indul el az italért, mert további válaszokat vár. A férfi kicsit passzívnak tűnik elsőre, de semmi baja ezzel. Majd Alissäna gondoskodik arról, hogy kellőképpen felengedjen, s ettől azt reméli, hogy majd megered valamennyire a nyelve, mint Denjaarnak is.*
- Akkor fent.
*Bátorkodik elől menni, ha ezt a lehetőséget Dalthondan felkínálja neki, ha pedig így alakult a helyzet, akkor kicsit rásegít csípője ringó mozgására, ezzel vonzóbbá téve apró domborulatait. A kisasszony és a wegtoreni is fent vannak, de hogy ne zavarják őket kihagyva a középső ülőhelységet a másik szélsőhöz vezeti a férfit. Kezével könnyed mozdulatot téve biztatja, hogy üljön le.*
- Hozom a bort. Egy pohár elegendő lesz?
*Még megvárja a választ, majd lesiet a lépcsőn és a pult mögé sétál, ahonnan már kijött a hóhajú leány és most a takarításhoz lát neki ismét. Kedve lenne beszélgetni vele, de most sajnos nincs ideje rá.
Merít magának forró vizet egy teáskannába, majd egy bögre és szűrő keresésébe vág bele. Ezzel elbíbelődik egy darabig, végül meglel mindent, már csak a Rhéa félelmét kell kicsomagolnia és szépen leforráznia. Nem pakol el maga után, mert siet, nem akarja megvárakoztatni a férfit. Egyik kezében a teájával, a másikban a borral tér vissza, és foglal helyet a kárpitozott sarokpadon. Ha nagyon figyel, akkor talán egy-két szót hallani vél a tőlük távolabb lévő beszélgetésből, de figyelme most teljesen Dalthondané.*
- Nem hiszem, hogy valaha látni véltem rőt hajú fajtársat.
*Jegyzi meg mosolyogva, és óvatosan teájába érinti ajkát. Még túl forró, ezért az asztalra teszi vissza.*
- Csak nem egy helyihez van szerencsém?
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 17:55:33
Üzenet elküldve: 2023-01-13 17:55:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alissäna//
*Újdonsült társa nem ijedt meg a tőrtől vagy csak jól leplezi. A kettejük közti távolság érezhetően csökkent. Az italok kérdésére gondolkodóba esik. Látványosan próbál vissza emlékezni az árakra amit mondtak neki, de túl sokra nem emlékszik.
~Hogy is volt 5 arany a pálinka és 3 a bor? Vagy fordítva?~
Az viszont igaz, hogy egy kis folyadék jól esne neki és lehetséges, hogy az elf társa is szívesen inna valamit.*
-Legyen bor.
*Mondja határozottan.*
-Szerintem fent foglaljunk helyet.
*Szemeivel követi a lépcsőket és úgy az emelet egy részét, de onnan, ahol állnak nincs jó rálátása. Sőt, az emelet nagy része épp a fejük felett van, úgyhogy egy így nehézségbe ütközik.*
-Itt lent az ülőhelyek egy kicsit kényelmetlennek tűnnek.
*Előre engedve a hölgyet hagyja, hogy vezesse, már csak azért is mert ő tudja merre kell menni. A kérdésre út közben válaszol.*
-Meglehet. Én jómagam most járok erre először életemben.
*Vallja be Alissänának.*
*Újdonsült társa nem ijedt meg a tőrtől vagy csak jól leplezi. A kettejük közti távolság érezhetően csökkent. Az italok kérdésére gondolkodóba esik. Látványosan próbál vissza emlékezni az árakra amit mondtak neki, de túl sokra nem emlékszik.
~Hogy is volt 5 arany a pálinka és 3 a bor? Vagy fordítva?~
Az viszont igaz, hogy egy kis folyadék jól esne neki és lehetséges, hogy az elf társa is szívesen inna valamit.*
-Legyen bor.
*Mondja határozottan.*
-Szerintem fent foglaljunk helyet.
*Szemeivel követi a lépcsőket és úgy az emelet egy részét, de onnan, ahol állnak nincs jó rálátása. Sőt, az emelet nagy része épp a fejük felett van, úgyhogy egy így nehézségbe ütközik.*
-Itt lent az ülőhelyek egy kicsit kényelmetlennek tűnnek.
*Előre engedve a hölgyet hagyja, hogy vezesse, már csak azért is mert ő tudja merre kell menni. A kérdésre út közben válaszol.*
-Meglehet. Én jómagam most járok erre először életemben.
*Vallja be Alissänának.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 17:34:27
Üzenet elküldve: 2023-01-13 17:34:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsit ez is, kicsit az is//
*Apránként úgy tűnik, hogy minden és mindenki a helyére kerül. De a Kikötőben kára azon izgulni, hogy akár csak egy pillanat is nyugodtan telne. Így hiába pihen meg a pult végében, éberen figyel, hátha érkezik egy újabb óhaj vagy sóhaj, esetleg kialakul egy nem kívánt ramazuri.
Figyelemmel kíséri, ahogy a Kisasszony távozóra fogja a smaragdos fickóval, közben a másik két férfi is távozik egy asztalhoz. Így a pultnál már csak Leon és a hölgyek maradnak. Időnként oda-oda pillantgat, így könnyű megállapítania, hogy a kis vörösnél valami igen nagy zavar lehet, de nem igazán akaródzik neki ezzel komolyan foglalkozni.
Egészen addig, amíg a bor nem kerül le a padlóra, Leon pedig, meglepő mód igen udvariasan és szépen, meg nem kéri, hogy takarítsa fel. Azért a száját húzza kicsit, mert hát azt nem ő csinálta oda, de úgy tűnik, hogy az ügyetlen vendégek után is az ő feladata pucolni.*
- Csinálom!
*Löki el magát a pulttól, majd elsiet a fogadótér túlvégében hagyott rongyaiért és az egyiket felkapva megy is a dolgára. A tócsa mellé térdelve kezdi azt felitatni, majd alaposan sikálni, nehogy nyomot hagyjon. Érti ő, hogy nem lehet egy komoly minőség az ital, de tényleg kár érte, hogy a padlón kötött ki. Bár ki lett fizetve és úgy gondolja, hogy itt a dolog lényege.
Időnként felpillantva még azt is látja futólag, hogy Haldrian is visszatért egy lánykával, aki viszont már nem olyan ismerős a számára. De rebesgettek valami új lánykát, aki itt lesz a vendégek szórakoztatására. Azt pedig az ő kis naiv agya is sejti, hogy ez mit jelenthet.
Amiközben takarít akkor már beindulnak a Kikötőre oly jellemző történések. Leon mintha kezdené elveszíteni a türelmét, a feketehajú nő szabadkozva kezdi maga után cibálni a kis vöröst, Myyna pedig bárgyú pofival sandít utánuk. Kétli, hogy az ő boruk okozott volna ilyen galibát. Talán pont valami kocsmatúrán a két lány. Igazából ez sem az ő reszortja, hogy ilyenekkel foglalkozzon, így a bor feltörlése után felszedi magát a földről, beletörli a kezeit a rongyba, majd ismét csak azt konstatálja, hogy a pult körül egyelőre elfogyott a munka. Ekkor villan meg a tőr a vörös kezében, amitől azért egy pillanatra meghűl benne a vér. Korai lenne bármelyikjüknek is a padlón végezni. Nem olyan rég amúgy is volt szerencséje a látványhoz. Egyelőre azt elégnek is gondolja. Szerencsére a tőr nem ért semmilyen célt, leszámítva a szerencsétlen padlót. Leon pedig ismét intézkedik is, legalábbis megindul a két nő után. Így ezzel sem kell tovább foglalkoznia, mint amennyit eddig sem foglalkozott vele.*
//Sikamika//
*Így visszaballag a vödréhez és a rongyaihoz, hogy végre befejezze azt a kis részt, amit a pultos munka előtt elkezdett. Nem akarja félbehagyni, úgy sincs már sok belőle. Utána meg akár az emeletre is felsétálhatna rendbe tenni az ottani asztalokat és az üresen maradt szobákat. Lentről úgy is eltűnt a kancsós férfi is, az új lány visszatérve a vörös elffel foglalkozik, a Kisasszony is valószínűleg még mindig megbeszél valamit a smaragdos fickóval, Haldrian sem tért vissza, Ezmee vállairól meg igyekszik annyi munkát levenni, amennyit csak bír. Noha nem érzi, hogy az óriás asszony kedvelné, de ha már együtt dolgoznak miért is ne akarna neki kedvezni. Amúgy meg amilyen hülye ő hamar képes mindenkit megkedvelni. Hisz Leont is egész tűrhetőnek tartja a maga módján.
Amúgy meg egyelőre el van ő így egymaga is. Noha nem állítja, hogy nem hiányzik Nell vagy Ranen, de nem csimpaszkodhat mindig valaki nyakán, mint egy kisgyerek.
Így magától kénytelen aktívkodni, hát akkor be is fejezi gyorsan a lent maradt részt, majd elballag, hogy vizet cseréljen a vödörben, azután az emeletet veszi célba.*
*Apránként úgy tűnik, hogy minden és mindenki a helyére kerül. De a Kikötőben kára azon izgulni, hogy akár csak egy pillanat is nyugodtan telne. Így hiába pihen meg a pult végében, éberen figyel, hátha érkezik egy újabb óhaj vagy sóhaj, esetleg kialakul egy nem kívánt ramazuri.
Figyelemmel kíséri, ahogy a Kisasszony távozóra fogja a smaragdos fickóval, közben a másik két férfi is távozik egy asztalhoz. Így a pultnál már csak Leon és a hölgyek maradnak. Időnként oda-oda pillantgat, így könnyű megállapítania, hogy a kis vörösnél valami igen nagy zavar lehet, de nem igazán akaródzik neki ezzel komolyan foglalkozni.
Egészen addig, amíg a bor nem kerül le a padlóra, Leon pedig, meglepő mód igen udvariasan és szépen, meg nem kéri, hogy takarítsa fel. Azért a száját húzza kicsit, mert hát azt nem ő csinálta oda, de úgy tűnik, hogy az ügyetlen vendégek után is az ő feladata pucolni.*
- Csinálom!
*Löki el magát a pulttól, majd elsiet a fogadótér túlvégében hagyott rongyaiért és az egyiket felkapva megy is a dolgára. A tócsa mellé térdelve kezdi azt felitatni, majd alaposan sikálni, nehogy nyomot hagyjon. Érti ő, hogy nem lehet egy komoly minőség az ital, de tényleg kár érte, hogy a padlón kötött ki. Bár ki lett fizetve és úgy gondolja, hogy itt a dolog lényege.
Időnként felpillantva még azt is látja futólag, hogy Haldrian is visszatért egy lánykával, aki viszont már nem olyan ismerős a számára. De rebesgettek valami új lánykát, aki itt lesz a vendégek szórakoztatására. Azt pedig az ő kis naiv agya is sejti, hogy ez mit jelenthet.
Amiközben takarít akkor már beindulnak a Kikötőre oly jellemző történések. Leon mintha kezdené elveszíteni a türelmét, a feketehajú nő szabadkozva kezdi maga után cibálni a kis vöröst, Myyna pedig bárgyú pofival sandít utánuk. Kétli, hogy az ő boruk okozott volna ilyen galibát. Talán pont valami kocsmatúrán a két lány. Igazából ez sem az ő reszortja, hogy ilyenekkel foglalkozzon, így a bor feltörlése után felszedi magát a földről, beletörli a kezeit a rongyba, majd ismét csak azt konstatálja, hogy a pult körül egyelőre elfogyott a munka. Ekkor villan meg a tőr a vörös kezében, amitől azért egy pillanatra meghűl benne a vér. Korai lenne bármelyikjüknek is a padlón végezni. Nem olyan rég amúgy is volt szerencséje a látványhoz. Egyelőre azt elégnek is gondolja. Szerencsére a tőr nem ért semmilyen célt, leszámítva a szerencsétlen padlót. Leon pedig ismét intézkedik is, legalábbis megindul a két nő után. Így ezzel sem kell tovább foglalkoznia, mint amennyit eddig sem foglalkozott vele.*
//Sikamika//
*Így visszaballag a vödréhez és a rongyaihoz, hogy végre befejezze azt a kis részt, amit a pultos munka előtt elkezdett. Nem akarja félbehagyni, úgy sincs már sok belőle. Utána meg akár az emeletre is felsétálhatna rendbe tenni az ottani asztalokat és az üresen maradt szobákat. Lentről úgy is eltűnt a kancsós férfi is, az új lány visszatérve a vörös elffel foglalkozik, a Kisasszony is valószínűleg még mindig megbeszél valamit a smaragdos fickóval, Haldrian sem tért vissza, Ezmee vállairól meg igyekszik annyi munkát levenni, amennyit csak bír. Noha nem érzi, hogy az óriás asszony kedvelné, de ha már együtt dolgoznak miért is ne akarna neki kedvezni. Amúgy meg amilyen hülye ő hamar képes mindenkit megkedvelni. Hisz Leont is egész tűrhetőnek tartja a maga módján.
Amúgy meg egyelőre el van ő így egymaga is. Noha nem állítja, hogy nem hiányzik Nell vagy Ranen, de nem csimpaszkodhat mindig valaki nyakán, mint egy kisgyerek.
Így magától kénytelen aktívkodni, hát akkor be is fejezi gyorsan a lent maradt részt, majd elballag, hogy vizet cseréljen a vödörben, azután az emeletet veszi célba.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 13:59:06
Üzenet elküldve: 2023-01-13 13:59:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
* A név számára semmi, hiszen a sajátját is úgy cserélgeti, ahogy kedve diktálja és ahogy a játékai megkövetelik. De ha már név, legyen hangzatos és szépen csengő. Ha pedig az övéről másoknak némi nemesi vér jut eszébe, az csak plusz ráadás.
Felvezette a mondandóját, szépen türelmesen kivárja, mit szól hozzá a másik. Nem ideges, hiszen nincs miért. Ha nem jön össze az üzlet, vannak még további tervei. Sosem csak egy terve van.
Bólint a nő szavaira. Őt nem zavarja a mocsok, hiszen ott nevelkedett. A személyesre vonatkozó kérdésnél sem hozza őt zavarba egy kicsit sem. Tucatnyi dolog jut az eszébe, amire kíváncsi lehet, de kissé meglepődik, mikor nem ilyesmit kérdeznek tőle. Elneveti magát, ahogy egy szerető nevet, mélyen, lágyan, intimen. *
~ Nahát, nahát, nahát. ~
- Semmilyen. Nem érzek az ég világon semmit. Inkább az odavezető út az, ami érdekes. A vadászat izgalma.
* Méreggel átitatott mosolya csak még szélesebb lesz. *
- Végső soron olyan primitívek vagyunk, nem gondolja? A bőrünk alatt egy vadállat rejtőzik, üvöltve várja, hogy kiszabaduljon. Csak jól palástoljuk. Megtudakolhatom, miért kérdezi?
* Arckifejezése egy pillanatra vadságot és kegyetlenséget sugároz, mielőtt gondosan visszaigazítaná a közömbösség álarcát.
Mosolyog, nevet és incselkedik. De a sok halál nem tűnt el nyomtalanul. Néha attól fél, nincsenek is igazán már érzelmei. Amíg besurran, követ és információt szerez, legalább érez még egy kis izgalmat. *
- A kisasszony még nem ölt.
* Mondja, és közben figyelmesen nézi. Nem kérdezi. *
- Akkor kell valaki, aki bepiszkolja a kezét Ön helyett.
* Szája sarka megrándul egy kissé. *
- Magam is úgy vélem.
* Morogja. Érdekes kis gyűjtője a wegtorenieknek a taverna. Talán otthon érzik magukat itt a Kikötőben, ahol az ököljog érvényesül, mint a városban a hivatalnokok szeme előtt. *
- Csak nem fél, hogy elorozza valaki a tisztségét, mint a Kikötő Úrnője?
* Hangosan felnevet. *
- Nem nekem való. Ha bebizonyítja, hogy méltó a hűségemre, én odaadó híve maradok mindhalálig.
* Fejet hajt Relael előtt. A bizalom még az ő részéről is hiányzik. Csak egy jó vezetőt képes feltétel nélkül szolgálni. Egy alkalmatlant nem fog. *
- Bármelyik szoba tökéletesen megfelel. Önre bízom a választást. Ami a lányokat illeti... meglátom, mihez kapok kedvet.
* Égő arzénsárga szemét a másikéba fúrja. *
* A név számára semmi, hiszen a sajátját is úgy cserélgeti, ahogy kedve diktálja és ahogy a játékai megkövetelik. De ha már név, legyen hangzatos és szépen csengő. Ha pedig az övéről másoknak némi nemesi vér jut eszébe, az csak plusz ráadás.
Felvezette a mondandóját, szépen türelmesen kivárja, mit szól hozzá a másik. Nem ideges, hiszen nincs miért. Ha nem jön össze az üzlet, vannak még további tervei. Sosem csak egy terve van.
Bólint a nő szavaira. Őt nem zavarja a mocsok, hiszen ott nevelkedett. A személyesre vonatkozó kérdésnél sem hozza őt zavarba egy kicsit sem. Tucatnyi dolog jut az eszébe, amire kíváncsi lehet, de kissé meglepődik, mikor nem ilyesmit kérdeznek tőle. Elneveti magát, ahogy egy szerető nevet, mélyen, lágyan, intimen. *
~ Nahát, nahát, nahát. ~
- Semmilyen. Nem érzek az ég világon semmit. Inkább az odavezető út az, ami érdekes. A vadászat izgalma.
* Méreggel átitatott mosolya csak még szélesebb lesz. *
- Végső soron olyan primitívek vagyunk, nem gondolja? A bőrünk alatt egy vadállat rejtőzik, üvöltve várja, hogy kiszabaduljon. Csak jól palástoljuk. Megtudakolhatom, miért kérdezi?
* Arckifejezése egy pillanatra vadságot és kegyetlenséget sugároz, mielőtt gondosan visszaigazítaná a közömbösség álarcát.
Mosolyog, nevet és incselkedik. De a sok halál nem tűnt el nyomtalanul. Néha attól fél, nincsenek is igazán már érzelmei. Amíg besurran, követ és információt szerez, legalább érez még egy kis izgalmat. *
- A kisasszony még nem ölt.
* Mondja, és közben figyelmesen nézi. Nem kérdezi. *
- Akkor kell valaki, aki bepiszkolja a kezét Ön helyett.
* Szája sarka megrándul egy kissé. *
- Magam is úgy vélem.
* Morogja. Érdekes kis gyűjtője a wegtorenieknek a taverna. Talán otthon érzik magukat itt a Kikötőben, ahol az ököljog érvényesül, mint a városban a hivatalnokok szeme előtt. *
- Csak nem fél, hogy elorozza valaki a tisztségét, mint a Kikötő Úrnője?
* Hangosan felnevet. *
- Nem nekem való. Ha bebizonyítja, hogy méltó a hűségemre, én odaadó híve maradok mindhalálig.
* Fejet hajt Relael előtt. A bizalom még az ő részéről is hiányzik. Csak egy jó vezetőt képes feltétel nélkül szolgálni. Egy alkalmatlant nem fog. *
- Bármelyik szoba tökéletesen megfelel. Önre bízom a választást. Ami a lányokat illeti... meglátom, mihez kapok kedvet.
* Égő arzénsárga szemét a másikéba fúrja. *
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 12:44:43
Üzenet elküldve: 2023-01-13 12:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
- Műalkotás.
*Szórakoztatja ez a színpadias túlzás.*
- Atyám bizonyosan egyetértett volna ezzel.
*De ő már nincs itt, Relael pedig semlegesen viszonyul nevéhez. Büszke rá, elvégre mégiscsak az övé, ezzel azonosítja magát, de végső soron rájön arra, hogy igazából saját magára büszke. Családjáról aligha beszéltek valaha annyit, mint az utóbbi időben, ez pedig az ő érdeme, akkor is ha problémás módon sikerült ezt elérnie.*
- Mm érdekesnek hangzik.
*Nem kérdezi hol is nevelkedett egy férfi, mert tetszik neki, hogy találgathat.*
- Áh.
*Nem vág a rejtélyes alak szavaiba, hagyja, hogy az kedve szerint adja elő históriáját.*
- Igen úgy hiszem itt elkélnek olyan emberek, akik nem félnek bemocskolni kezüket.
*Megint eljátszadozik egy gondolattal, ami már sokszor korábban felmerült benne. Nem is fogja vissza késztetését, hogy feltegye kérdését.*
- Lehet egy személyes kérdésem?
*Leheletnyit közelebb hajol, közben az asztalon lévő gyertyatömbről lecsöppent viaszt piszkálgatja.*
- Milyen érzés kioltani valaki életét?
*Erre mindig más választ kap, ezért is szereti újra meg újra megkérdezni.*
- Csakugyan? Igen sok a wegtoreni itt mostanság.
*Eltöpreng ezen, hiszen ez aligha lehet véletlen. Az viszont jobban foglalkoztatja, hogy a férfi nyíltan kifejezi, hogy mennyire kedvére való a hatalom és nem okoz neki problémát a gyilkosság. Ezek minden valamirevaló “vezetőt” aggasztanának, a kétkedő hangok teret is nyernek koponyájában.*
- Nos, biztos tudunk helyet szorítani. Szoba éppenséggel akad még bőven, de a hatalmi kérdésre majdan térjünk vissza máskor.
*Egyelőre még bizalomról is aligha beszélhetnek.*
- A fizetős hölgyekre pedig a vendégem, ha esetleg kedvet kapna hozzájuk. Melyik szobát szeretné? Vagy válasszak én?
- Műalkotás.
*Szórakoztatja ez a színpadias túlzás.*
- Atyám bizonyosan egyetértett volna ezzel.
*De ő már nincs itt, Relael pedig semlegesen viszonyul nevéhez. Büszke rá, elvégre mégiscsak az övé, ezzel azonosítja magát, de végső soron rájön arra, hogy igazából saját magára büszke. Családjáról aligha beszéltek valaha annyit, mint az utóbbi időben, ez pedig az ő érdeme, akkor is ha problémás módon sikerült ezt elérnie.*
- Mm érdekesnek hangzik.
*Nem kérdezi hol is nevelkedett egy férfi, mert tetszik neki, hogy találgathat.*
- Áh.
*Nem vág a rejtélyes alak szavaiba, hagyja, hogy az kedve szerint adja elő históriáját.*
- Igen úgy hiszem itt elkélnek olyan emberek, akik nem félnek bemocskolni kezüket.
*Megint eljátszadozik egy gondolattal, ami már sokszor korábban felmerült benne. Nem is fogja vissza késztetését, hogy feltegye kérdését.*
- Lehet egy személyes kérdésem?
*Leheletnyit közelebb hajol, közben az asztalon lévő gyertyatömbről lecsöppent viaszt piszkálgatja.*
- Milyen érzés kioltani valaki életét?
*Erre mindig más választ kap, ezért is szereti újra meg újra megkérdezni.*
- Csakugyan? Igen sok a wegtoreni itt mostanság.
*Eltöpreng ezen, hiszen ez aligha lehet véletlen. Az viszont jobban foglalkoztatja, hogy a férfi nyíltan kifejezi, hogy mennyire kedvére való a hatalom és nem okoz neki problémát a gyilkosság. Ezek minden valamirevaló “vezetőt” aggasztanának, a kétkedő hangok teret is nyernek koponyájában.*
- Nos, biztos tudunk helyet szorítani. Szoba éppenséggel akad még bőven, de a hatalmi kérdésre majdan térjünk vissza máskor.
*Egyelőre még bizalomról is aligha beszélhetnek.*
- A fizetős hölgyekre pedig a vendégem, ha esetleg kedvet kapna hozzájuk. Melyik szobát szeretné? Vagy válasszak én?
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-13 11:04:00
Üzenet elküldve: 2023-01-13 11:04:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
- A sok unalmas név közé kell valami egyediség. Akár az öné, ami igazi műalkotás.
* Suttogásba ment át, hangja erotikusan simogatóvá válik. A bókolás, kacérkodás és csábítás úgy megy neki, mint másnak a levegővétel. Szinte a lényének egy része, ki sem bírná nélküle. Főleg ha egy elbűvölő hölggyel társalog, és az sem számít, hogy talán Úrnője lesz a későbbiekben. Sőt, annál izgalmasabb. *
- Ahol én nevelkedtem, aligha talál bárki nemesi vért. * Halkan felnevet. * Annál több söpredéket.
* Egy távoli sziget, tele rablókkal és gyilkosokkal. Igazán gyermeknek való vidék. Az előtte lévő idők... még az elméjében sem jár arra gyakran. Egy név is eltűnt és feledésbe merült azokban az időkben.
Helyet foglal a nővel szemben. *
- Úgy van, beszélnek. És ezekből a kis suttogásokból arra következtettem, megtalálnám a számításaim ezen a környéken. De nem kertelek. * Veti oda lazán, és direkt kétértelműen fogalmaz, vigyorogva. * Hivatásom szerint, aranyért bérbe vehető a kardom.
* Komoran felvonja a szemöldökét. *
- Ha valakit el kell tűntetni, gyorsan és csendben, én vagyok a megfelelő személy a feladatra.
* Végighúzza az ujját a nyaka alján. *
- Vagy lassan és látványosan, ahogy kegyed óhajtja. Gondolom sok ellenséget szerez egy ilyen kis társulás. Vagy majd fog. És miért jó ez nekem, arra kíváncsi?
* Vigyora még szélesebb lesz. *
- Már eltekintve az Ön kedves társaságától. Adódott egy kis problémám Wegtorenben, ahonnan érkeztem.
* Vállat von, szép, könnyed mozdulattal. *
- Jobbnak láttam eltűnni onnan. És itt a Varjak között a Kikötőben megfelelően el tudnék tűnni, míg lecsillapodnak a kedélyek, bár nem szándékozom visszatérni.
* Azt az aprócska tényt nem tárja a nő elé, hogy vérdíj van a fején. Ha csakugyan olyan kiterjedt kapcsolatai vannak, kis erőfeszítéssel ki is tudja deríteni. Így is nagy kockázatot vállal. Előredől és két tenyerének ujjait összeilleszi maga előtt. *
- Szörnyen ambíciózus vagyok. Hatalmat akarok. És befolyást. És szerintem ebben nem vagyok egyedül. Talán kölcsönösen tudnánk egymást segíteni.
* Szavaiból fennsőbbség sugárzik. *
~ Reményeim szerint jobban kellenek neki a képességeim, mint az arany. Ezt hívják, hosszútávú befektetésnek. ~
A hozzászólás írója (Adrastus Airdan Garynnon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.13 11:19:22
- A sok unalmas név közé kell valami egyediség. Akár az öné, ami igazi műalkotás.
* Suttogásba ment át, hangja erotikusan simogatóvá válik. A bókolás, kacérkodás és csábítás úgy megy neki, mint másnak a levegővétel. Szinte a lényének egy része, ki sem bírná nélküle. Főleg ha egy elbűvölő hölggyel társalog, és az sem számít, hogy talán Úrnője lesz a későbbiekben. Sőt, annál izgalmasabb. *
- Ahol én nevelkedtem, aligha talál bárki nemesi vért. * Halkan felnevet. * Annál több söpredéket.
* Egy távoli sziget, tele rablókkal és gyilkosokkal. Igazán gyermeknek való vidék. Az előtte lévő idők... még az elméjében sem jár arra gyakran. Egy név is eltűnt és feledésbe merült azokban az időkben.
Helyet foglal a nővel szemben. *
- Úgy van, beszélnek. És ezekből a kis suttogásokból arra következtettem, megtalálnám a számításaim ezen a környéken. De nem kertelek. * Veti oda lazán, és direkt kétértelműen fogalmaz, vigyorogva. * Hivatásom szerint, aranyért bérbe vehető a kardom.
* Komoran felvonja a szemöldökét. *
- Ha valakit el kell tűntetni, gyorsan és csendben, én vagyok a megfelelő személy a feladatra.
* Végighúzza az ujját a nyaka alján. *
- Vagy lassan és látványosan, ahogy kegyed óhajtja. Gondolom sok ellenséget szerez egy ilyen kis társulás. Vagy majd fog. És miért jó ez nekem, arra kíváncsi?
* Vigyora még szélesebb lesz. *
- Már eltekintve az Ön kedves társaságától. Adódott egy kis problémám Wegtorenben, ahonnan érkeztem.
* Vállat von, szép, könnyed mozdulattal. *
- Jobbnak láttam eltűnni onnan. És itt a Varjak között a Kikötőben megfelelően el tudnék tűnni, míg lecsillapodnak a kedélyek, bár nem szándékozom visszatérni.
* Azt az aprócska tényt nem tárja a nő elé, hogy vérdíj van a fején. Ha csakugyan olyan kiterjedt kapcsolatai vannak, kis erőfeszítéssel ki is tudja deríteni. Így is nagy kockázatot vállal. Előredől és két tenyerének ujjait összeilleszi maga előtt. *
- Szörnyen ambíciózus vagyok. Hatalmat akarok. És befolyást. És szerintem ebben nem vagyok egyedül. Talán kölcsönösen tudnánk egymást segíteni.
* Szavaiból fennsőbbség sugárzik. *
~ Reményeim szerint jobban kellenek neki a képességeim, mint az arany. Ezt hívják, hosszútávú befektetésnek. ~
A hozzászólás írója (Adrastus Airdan Garynnon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.13 11:19:22
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 22:53:44
Üzenet elküldve: 2023-01-12 22:53:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
*Az Alissänához hasonló pillangók nem rejtegetik bájaikat, őt sem zavarja tehát, hogy mit látnak meg lenge ruháján keresztül, vagy mit nem. Sőt, egy-egy kivillanó bőrfelülete érdekessé is teheti, és a kiszemelt ügyfél étvágyát is meghozhatja. A férfi pillantása tehát nem kerüli el figyelmét, s bár külső jelét nem adja ennek, de örömmel konstatálja a lopott észrevétel.
Ha Alissäna tudná, hogy mi miatt aggódik fajtársa, akkor sértettséget mellőzve kedvesen a tudtára adná, hogy neki önként adják a férfiak a pénzüket, szerencséjére nem igen szorult rá eddig a lopásra. De Alissäna nem sejt semmit, kellemessége pedig továbbra is töretlen.*
- Most még. Veszélyes környék, gyorsan elfajulhatnak a dolgok székdobálássá.
*S bár az ő próbálkozása az elején kudarcba fulladt, hogy Dalthondant távolabb vonja, annak örül, hogy a távolság nem nőtt meg kettejük között, sőt, meg is érintik őt. Ezek mind ígéretes lehetőséget jelenthetnek egy kis fizetett légyotthoz.*
- Remek ötlet! Hozzak esetleg valamit inni? Látom már akad csekély választék a porzó torkok problémájának megoldására is.
*A landoló tőrről a pult felé pillant, ahol félig megivott poharak árválkodnak, ezt követően megint a tőrre szalad vissza tekintete és az ajtón eltűnő Leonra. Kétsége aligha maradt már csupán, a durva férfivel biztos jobb vigyázni, talán az a legjobb, ha nagy ívben el is kerüli őt Relaellel együtt.*
- Itt vagy fent? Fent akadnak puhább helyek is, kárpitozottak. Biztos nívós hely volt ez valamikor réges-régen.
*Régen. Mennyivel másabb érzés ezt egy fajtárs társaságában kimondania, hiszen az ifjú leány külseje ellenére igen sok nyarat látott már.*
*Az Alissänához hasonló pillangók nem rejtegetik bájaikat, őt sem zavarja tehát, hogy mit látnak meg lenge ruháján keresztül, vagy mit nem. Sőt, egy-egy kivillanó bőrfelülete érdekessé is teheti, és a kiszemelt ügyfél étvágyát is meghozhatja. A férfi pillantása tehát nem kerüli el figyelmét, s bár külső jelét nem adja ennek, de örömmel konstatálja a lopott észrevétel.
Ha Alissäna tudná, hogy mi miatt aggódik fajtársa, akkor sértettséget mellőzve kedvesen a tudtára adná, hogy neki önként adják a férfiak a pénzüket, szerencséjére nem igen szorult rá eddig a lopásra. De Alissäna nem sejt semmit, kellemessége pedig továbbra is töretlen.*
- Most még. Veszélyes környék, gyorsan elfajulhatnak a dolgok székdobálássá.
*S bár az ő próbálkozása az elején kudarcba fulladt, hogy Dalthondant távolabb vonja, annak örül, hogy a távolság nem nőtt meg kettejük között, sőt, meg is érintik őt. Ezek mind ígéretes lehetőséget jelenthetnek egy kis fizetett légyotthoz.*
- Remek ötlet! Hozzak esetleg valamit inni? Látom már akad csekély választék a porzó torkok problémájának megoldására is.
*A landoló tőrről a pult felé pillant, ahol félig megivott poharak árválkodnak, ezt követően megint a tőrre szalad vissza tekintete és az ajtón eltűnő Leonra. Kétsége aligha maradt már csupán, a durva férfivel biztos jobb vigyázni, talán az a legjobb, ha nagy ívben el is kerüli őt Relaellel együtt.*
- Itt vagy fent? Fent akadnak puhább helyek is, kárpitozottak. Biztos nívós hely volt ez valamikor réges-régen.
*Régen. Mennyivel másabb érzés ezt egy fajtárs társaságában kimondania, hiszen az ifjú leány külseje ellenére igen sok nyarat látott már.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 22:31:49
Üzenet elküldve: 2023-01-12 22:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren sötétsége//
*Úgy tűnik Adrastus higgadt habitusa talán jobb belátásra bírja Denjaart, legalábbis Relael ezt a következtetést vonja le. A harc önmagában nem is lenne ellenére, örömmel megnézné, ámbár aggódna Denjaar miatt, mert még szeretne egyszer alatta lenni mielőtt amaz feléli minden energiáját. Márpedig ha energiáról van szó, akkor Relaelhez igen sok szükséges.
Elfogadja a neki felkínált kézfejet, a Kikötőben úgysem lesz sokszor része ilye udvariasságban, ami nem feltétlenül probléma.*
- Hosszú név. Szinte már színpadiasan az.
*Hümmenti, és lassan veszi felfelé a lépcsőfokokat.*
- Csak nem egy kékvérűvel van dolgom?
*Kissé nyers, de most nehezére esik megválogatnia szavait, s semmi kedve a nemesi játszmákhoz, pedig feltehetően a férfinak igénye volna rá.*
- Nem téved.
*Jelenti ki határozottan, miközben megérkeznek a kárpitozott fotelekhez. Egy könnyed kézmozdulattal invitálja maga után a férfit, majd ugyanilyen könnyedséggel behúzza a függönyöket. A textíliák résnyire engednek betekintést, valamint kitekintést az egyébként néptelen emeletre, s bár a kíváncsi szemektől óvnak, de a fülektől aligha.*
- Hallani mindig lehet valamit. A gazdagnegyedi cselédek szája sem állt be soha, nincs ez másképp a kikötői mosónőkkel sem.
*Megvonja vállait.*
- Szolgálatait?
*Meglepődik, ezúttal az ő kíváncsiságát keltik fel a hallottak.*
- S milyen szolgálat volna az? No meg miért, mivel szolgálhatnánk mi?
*Tudna érvelni, hogy mit kínálhatnak azoknak, akik mellé szegődnek, de sokkal jobban érdekli, hogy a férfit valójában milyen feltételek mozgatják meg. Kicsit persze benne van az is, hogy kedveli Relael, amikor megpróbálják lenyűgözni. Ameddig válaszra vár, addig is viszonozza az érdeklődő pillantásokat, olyan szemérmetlenül méri fel a külhonit ahogy amaz is tette korábban.*
*Úgy tűnik Adrastus higgadt habitusa talán jobb belátásra bírja Denjaart, legalábbis Relael ezt a következtetést vonja le. A harc önmagában nem is lenne ellenére, örömmel megnézné, ámbár aggódna Denjaar miatt, mert még szeretne egyszer alatta lenni mielőtt amaz feléli minden energiáját. Márpedig ha energiáról van szó, akkor Relaelhez igen sok szükséges.
Elfogadja a neki felkínált kézfejet, a Kikötőben úgysem lesz sokszor része ilye udvariasságban, ami nem feltétlenül probléma.*
- Hosszú név. Szinte már színpadiasan az.
*Hümmenti, és lassan veszi felfelé a lépcsőfokokat.*
- Csak nem egy kékvérűvel van dolgom?
*Kissé nyers, de most nehezére esik megválogatnia szavait, s semmi kedve a nemesi játszmákhoz, pedig feltehetően a férfinak igénye volna rá.*
- Nem téved.
*Jelenti ki határozottan, miközben megérkeznek a kárpitozott fotelekhez. Egy könnyed kézmozdulattal invitálja maga után a férfit, majd ugyanilyen könnyedséggel behúzza a függönyöket. A textíliák résnyire engednek betekintést, valamint kitekintést az egyébként néptelen emeletre, s bár a kíváncsi szemektől óvnak, de a fülektől aligha.*
- Hallani mindig lehet valamit. A gazdagnegyedi cselédek szája sem állt be soha, nincs ez másképp a kikötői mosónőkkel sem.
*Megvonja vállait.*
- Szolgálatait?
*Meglepődik, ezúttal az ő kíváncsiságát keltik fel a hallottak.*
- S milyen szolgálat volna az? No meg miért, mivel szolgálhatnánk mi?
*Tudna érvelni, hogy mit kínálhatnak azoknak, akik mellé szegődnek, de sokkal jobban érdekli, hogy a férfit valójában milyen feltételek mozgatják meg. Kicsit persze benne van az is, hogy kedveli Relael, amikor megpróbálják lenyűgözni. Ameddig válaszra vár, addig is viszonozza az érdeklődő pillantásokat, olyan szemérmetlenül méri fel a külhonit ahogy amaz is tette korábban.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:30:34
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Alvásra fel//
*Nem látja pontosan, mi történik, de nem is érdekli különösebben. A Kikötőben vannak, az ilyesmi erre bizonyára megszokott. Odahaza Wegtorenben, a szokásjogok és az íratlan törvények otthonában sokkal nyugodtabb a mulató közeg. Tudták a népek, hol van a helyük.
Kitölti az utolsó pohár bort is, s érzi, kerülgeti már az álmosság. Hogy az olcsó bor az oka, vagy a túlságosan is kurta pihenő, nem tudná megmondani. Bizonyosan éltetné a balhé lehetősége, ám az ágy most valahogy jobban húzza. Nagyot nyújtózik, majd felhajtja a bort és komótosan felkászálódik az asztaltól.
A lépcső felé indul, s a világért sem állna meg a szobájáig. Amennyiben senki sem zavarja meg, bizonyosan átalussza majd az éjszakát. Igazából csak egyetlen olyat tud a tavernában, kinek módjában áll zavarni őt az éjjel.*
*Nem látja pontosan, mi történik, de nem is érdekli különösebben. A Kikötőben vannak, az ilyesmi erre bizonyára megszokott. Odahaza Wegtorenben, a szokásjogok és az íratlan törvények otthonában sokkal nyugodtabb a mulató közeg. Tudták a népek, hol van a helyük.
Kitölti az utolsó pohár bort is, s érzi, kerülgeti már az álmosság. Hogy az olcsó bor az oka, vagy a túlságosan is kurta pihenő, nem tudná megmondani. Bizonyosan éltetné a balhé lehetősége, ám az ágy most valahogy jobban húzza. Nagyot nyújtózik, majd felhajtja a bort és komótosan felkászálódik az asztaltól.
A lépcső felé indul, s a világért sem állna meg a szobájáig. Amennyiben senki sem zavarja meg, bizonyosan átalussza majd az éjszakát. Igazából csak egyetlen olyat tud a tavernában, kinek módjában áll zavarni őt az éjjel.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:57:18
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:57:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érintőlegesen mindenki//
*AZ események elkezdenek lecsillapodni Rel megérkezésével, viszont Denjaar hozzáállása Andrastushoz aggasztja őt. Abban biztos hogy a fogadóban nem fognak összekapni, de Denjaar szavaiból ítélve amit a másiknak intéz, ez már nem olyan biztos, ha elhagynák a tavernát. Denjaar válaszát nem igazán tudja hova tenni és túl sok magyarázatot sem kap, a férfi elhagyja a társaságukat. Nem veszi le a férfiról a tekintetét, végig követi, ahogy leül egy üres asztalhoz és tovább fogyasztja borát.
~Érdekes fickó. Talán nem ártana beszélnem egy kicsit vele.~
Tekintetét mégy egy olyan fél-egy percig rajta tartja, ami idő alatt tekintetük találkozhat, de róla csak a kíváncsiságot és az érdeklődést lehet leolvasni. Mire tekinteték a pulthoz irányítaná, addigra a hely tulajdonosa és a nyakékes már fél úton járnak a lépcső felé.
~Na pompás.~
Fortyog magában és nyúlna a pulthoz, hogy beleigyon poharába, mikor ráébred, hogy az nincs, hiszen nem akart inni.
~Igen feledékeny és szétszórt vagy. Szedd össze magad.~
Szidja magát. Az önfegyelmezése közepette aztán egy kisebb jelenetre lesz figyelmes nem is olyan messze tőle. Furcsa számára, hogy ezt sem vette észre, hogy ott mi van kialakulóban, de ezt letudja a saját kis beszélgetésük rovására. Mivel a pultnál tartózkodik, így a biztonság kedvéért a lehető legtávolabb igyekszik húzódni, a pult távolabbi végébe, nehogy véletlenül bántódása essék, de azért kíváncsi az eseményekre. Kisebb mosollyal az arcán követi az eseményeket, teljesen megfeledkezve arról a tényről, hogy Denjaarral akart néhány szót váltani. Megint a pult felé nyúl, hogy egyet kortyoljon a poharából, mikor megint eszébe jut, hogy nem is kért inni.
~Ez most komoly?~
Hitetlenkedik önmagán. Az üres kezét figyeli és mire felkapja tekintetét egy tőr kerül elő az egyik nő kezéből. Izgatottan emeli fel szemöldökeit, hogy vajon most ki, hogy fog reagálni.*
//Alissäna//
*A jelenet eddigi csúcspontján, a tőr előkerülésekor egy számára ismeretlen nő bukkan fel mellette és karját megragadva szeretné elvonni a közelből, természetesen sikertelenül. Túlságosan is érdekli a kis jelenet, de abban igazat kell adnia a nőnek, hogy nem feltétlenül jó ötlet ilyen közel lenni az események gócpontjához. Ránéz a nőre, aki a látottak alapján szintén elf, és mintha rémületet vagy aggodalmat vélne felfedezni az arcán. Mivel észrevehetően magasabb a nőnél, azzal hogy ránéz akaratlanul is lát olyat amit nem feltétlenül lenne szabad, persze ha csak a nő sem akarja máshogy. Az elf viszont hirtelen felébreszti az óvatosságát. Nem lehetetlen, hogy tolvaj a hölgy és így akar a közelébe jutni és eltulajdonítani néhány dolgot ami az övé.
~Vagyis én ezt csinálnám. Még az is lehet, hogy ez a kis jelenet is elterelés, hogy így lopjon meg másokat, vagy csak kihasználja a helyzetet. Inkább a második.~
Nem tesz semmit amivel felfedné kétségeit az, amúgy igen szemrevaló, hölggyel kapcsolatban. Lehet, hogy ha most lopással vádolná, akkor a bájait bevetve elhiteti másokkal, hogy ő ártatlan.
~Még lehet, hogy egy személyes holmiját elrejti nálam aztán úgy fog tűnni, mintha én loptam volna meg.~
Túl sok olyan férfi van a tavernában aki kakaskodós kedvében van, úgyhogy bele kell mennie a játékba, ha nem akar összetűzésbe keveredni senkivel.
~Még az is lehet, hogy csak tényleg aggódik.~
Megfogja a nő kezét és kedves, nyugodt hangon szól hozzá.*
-Ugyan szép hölgyem. Nem lesz semmi bajunk, hiszen csak nézze, nem mi vagyunk a fő céljaik.
*Közben a tőr a padlóban köt ki.
~Na ha az most félre ment volna nem akár nagy problémában is lehettünk volna.~
Hogy elterelje újdonsült társasága figyelmét egy invitálást ajánl fel neki.*
-Miért nem foglalunk valahol helyet egy üres asztalnál, ahol kevesebb a tőr?
*Mondja mosollyal a száján.*
*AZ események elkezdenek lecsillapodni Rel megérkezésével, viszont Denjaar hozzáállása Andrastushoz aggasztja őt. Abban biztos hogy a fogadóban nem fognak összekapni, de Denjaar szavaiból ítélve amit a másiknak intéz, ez már nem olyan biztos, ha elhagynák a tavernát. Denjaar válaszát nem igazán tudja hova tenni és túl sok magyarázatot sem kap, a férfi elhagyja a társaságukat. Nem veszi le a férfiról a tekintetét, végig követi, ahogy leül egy üres asztalhoz és tovább fogyasztja borát.
~Érdekes fickó. Talán nem ártana beszélnem egy kicsit vele.~
Tekintetét mégy egy olyan fél-egy percig rajta tartja, ami idő alatt tekintetük találkozhat, de róla csak a kíváncsiságot és az érdeklődést lehet leolvasni. Mire tekinteték a pulthoz irányítaná, addigra a hely tulajdonosa és a nyakékes már fél úton járnak a lépcső felé.
~Na pompás.~
Fortyog magában és nyúlna a pulthoz, hogy beleigyon poharába, mikor ráébred, hogy az nincs, hiszen nem akart inni.
~Igen feledékeny és szétszórt vagy. Szedd össze magad.~
Szidja magát. Az önfegyelmezése közepette aztán egy kisebb jelenetre lesz figyelmes nem is olyan messze tőle. Furcsa számára, hogy ezt sem vette észre, hogy ott mi van kialakulóban, de ezt letudja a saját kis beszélgetésük rovására. Mivel a pultnál tartózkodik, így a biztonság kedvéért a lehető legtávolabb igyekszik húzódni, a pult távolabbi végébe, nehogy véletlenül bántódása essék, de azért kíváncsi az eseményekre. Kisebb mosollyal az arcán követi az eseményeket, teljesen megfeledkezve arról a tényről, hogy Denjaarral akart néhány szót váltani. Megint a pult felé nyúl, hogy egyet kortyoljon a poharából, mikor megint eszébe jut, hogy nem is kért inni.
~Ez most komoly?~
Hitetlenkedik önmagán. Az üres kezét figyeli és mire felkapja tekintetét egy tőr kerül elő az egyik nő kezéből. Izgatottan emeli fel szemöldökeit, hogy vajon most ki, hogy fog reagálni.*
//Alissäna//
*A jelenet eddigi csúcspontján, a tőr előkerülésekor egy számára ismeretlen nő bukkan fel mellette és karját megragadva szeretné elvonni a közelből, természetesen sikertelenül. Túlságosan is érdekli a kis jelenet, de abban igazat kell adnia a nőnek, hogy nem feltétlenül jó ötlet ilyen közel lenni az események gócpontjához. Ránéz a nőre, aki a látottak alapján szintén elf, és mintha rémületet vagy aggodalmat vélne felfedezni az arcán. Mivel észrevehetően magasabb a nőnél, azzal hogy ránéz akaratlanul is lát olyat amit nem feltétlenül lenne szabad, persze ha csak a nő sem akarja máshogy. Az elf viszont hirtelen felébreszti az óvatosságát. Nem lehetetlen, hogy tolvaj a hölgy és így akar a közelébe jutni és eltulajdonítani néhány dolgot ami az övé.
~Vagyis én ezt csinálnám. Még az is lehet, hogy ez a kis jelenet is elterelés, hogy így lopjon meg másokat, vagy csak kihasználja a helyzetet. Inkább a második.~
Nem tesz semmit amivel felfedné kétségeit az, amúgy igen szemrevaló, hölggyel kapcsolatban. Lehet, hogy ha most lopással vádolná, akkor a bájait bevetve elhiteti másokkal, hogy ő ártatlan.
~Még lehet, hogy egy személyes holmiját elrejti nálam aztán úgy fog tűnni, mintha én loptam volna meg.~
Túl sok olyan férfi van a tavernában aki kakaskodós kedvében van, úgyhogy bele kell mennie a játékba, ha nem akar összetűzésbe keveredni senkivel.
~Még az is lehet, hogy csak tényleg aggódik.~
Megfogja a nő kezét és kedves, nyugodt hangon szól hozzá.*
-Ugyan szép hölgyem. Nem lesz semmi bajunk, hiszen csak nézze, nem mi vagyunk a fő céljaik.
*Közben a tőr a padlóban köt ki.
~Na ha az most félre ment volna nem akár nagy problémában is lehettünk volna.~
Hogy elterelje újdonsült társasága figyelmét egy invitálást ajánl fel neki.*
-Miért nem foglalunk valahol helyet egy üres asztalnál, ahol kevesebb a tőr?
*Mondja mosollyal a száján.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477