//A lány, aki a tűzzel játszik//
//Agin, említés szintjén Haldrian és Alissäna//
*Agin arca meg sem rezdül a pálinkától. Nem is érti hogyan, mikor olyan pocsék az íze is meg a szaga. Meg még csíp is. Az után is, hogy lenyelte. Érzi, hogy a gyomrát is csípi. Arról nem is beszélve, hogy a feje is megszédült tőle.
De nem akar illetlen lenni, meg hát kíváncsi is volt, így csak leküzdötte azt a pohárnyi adagot.*
- Hát, ha tényleg nem árulsz be.
*Kuncogja halkan. Ismét arra a megállapításra jut, hogy rá is férne a fürdő, meg már egy kis pihenést is el tudna viselni. A víznek pedig túl jó a hőfoka ahhoz, hogy ki akarja hagyni.
Azon pedig meg sem sértődne, hogy Agin úgy látja nem egy szégyenlős fajta. Ahonnan ő jött, ott nem sok értelme volt mások elől bujdokolni. Közfürdőzés a tenger izében, idegenekkel alvás egy elhagyatott romházban. Ha a szükség ezt hozta, ezekkel kellett élnie, ha nem akart egyedül megfagyni valamelyik sikátor tövében. Meg hát az sem elhanyagolható dolog, hogy úgy is az a tudat él a fejében, hogy rá senki sem tekint szép lányként, akitől akarnának is valami többet egy italon vagy fürdőn kívül. Bár Haldrian azt mondta, hogy szép, de biztos abban, hogy csak azért, mert azt gondolta így jobban hajlik majd arra, hogy aranyat adjon neki. Ettől kicsit csalódottá is válik, hisz mikor ide feljöttek Haldriannak valószínűleg fel sem tűnt, olyan jól elvolt azzal az elf lánnyal. Kicsit bosszantja a dolog, csak nem érti, hogy miért. Még egy futó pillantást vet az ajtó felé, hogy kiűzze Haldrian és Alissäna kedvtelésének emlékét a fejéből, majd inkább mosolyogva fordul vissza Aginhoz. Kényelmesen elhelyezkedik, majd elégedetten szusszanva hunyja le egy pillanatra a szemeit, míg a kellemes hőfok átjárja a testét.*
- Máris öntöm.
*Amikor már eléggé ellazultnak érzi magát ki is fordul kissé a dézsából, hogy elérje az üveget és a poharakat. Noha az nem igazán van az ínyére, hogy ő is igyon, ismét nem akar illetlen lenni. Így mind a két pohárkát megtölti, s visszafordulva az egyiket a fiúnak adja. Mivel nem szokott az ilyen dolgokhoz ismét nem tűnik fel, hogy a fiú közeledik hozzá vagy sem. Így a hátát a dézsának vetve ugyan olyan kedves mosollyal pillant vissza rá a kérdés hallatán.*
- Hát nem túl érdekes egy történet. Viszont nagy mákom volt.
*Tartja magához a poharat beleszagolva, hátha változott valamit az illata az idő elteltével. De nem, még mindig ugyan olyan pocsék.*
- A kikötőből indultam, fogalmazzunk úgy, hogy szerencsét próbálni.
*Nem igazán akarja, hogy a vízben landoljon a pálinka, így inkább hamar túlesik a dolgon és egy laza mozdulattal önti a szájába. Ismét összeszorítja a szemeit, ahogy leküzdi a kortyot, s a végén megborzongva ráz aprót a fején. A poharat inkább ki is pakolja gyorsan.*
- Itt lyukadtam ki. Volt itt egy szép lány, Nell, aki azonnal a szárnyai alá vett, de hamar el is tűnt. De a Kisasszonynak köszönhetően legalább kaptam munkát és egy helyet, ahol lakhatom. Szóval itt és így ismertem meg.
*Közben készül rákérdezni ugyan így a dologra Aginnál is, de eszébe jut a sötételf emléke, a vér a padlón és az, hogy Nell akkor milyen gyorsan felment vele az emeletre. S úgy kellett tenniük, mintha semmi sem történt volna. Így inkább a kérdést el is veti, s a száját összepréselve gondolkodik valami máson. Végül eszébe jut, hogy a Leonnal való incidenséig nem is igazán látta a fiút. Ha jól értette ő ment el valami áruért. Hát ezt a témát ragadja meg.*
- Neked jó utad volt? Valahová elmentél a Kisasszony kérésére, igaz? Milyen helyen voltál?
*Jön is a kérdésáradat az izgatott lánytól, aki közben küzd a fejét megtámadó szédelgés ellen.*