//A lány, aki a tűzzel játszik//
//Myyna//
* A lány hajós történetére hangosan felnevet. *
- Velem is történt már hasonló, de persze hajónak még közelében sem voltam.
* Visszaemlékszik, hogy mennyi bajba keveredett ő is, még a faluban, ahol felnőtt. A legtöbbnek persze az lett a vége, hogy jól megverték. Talán meg is ölték volna, ha ne legyen ott a nevelője. *
- Én ilyenkor mondjuk elintézem azt, aki szájal. Legtöbbször esélyük sincs. * Büszkén vigyorog. *
* Legtöbbször. Talán a férfi, akivel az imént harcolt, tudott mutatni valami érdemlegeset, de semmi olyat, amitől Agin önbizalma lennebb esne. *
- S hát még mennyire fogsz örülni, mikor megkóstolod a húst, amit hoztam. Még a királyok sem esznek ilyen finomat. * A hatás kedvéért nyom egy cuppanóst az ujjaira. *
* A lány következő kérdésére kicsit elgondolkozik. *
- Nem szebb, mint máshol. Sok a fa.
* Írja le az első képet, ami eszébe jut, ha a tharg földekre gondol. Nem sokat tud róluk, s azt a kevés tudást is a pásztortól szerezte, amíg ott volt. *
* Aprót biccent a fejével a lány kérdésére, majd a fejrázásra magyarázni kezd. *
- Két fő hozzávaló kell: hagyma és vér. Innen jön a neve is, asszem.
* Emlékszik, hogy a pásztor még rakott bele valami füveket, de fogalma sincsen, hogy mik lehettek azok, úgyhogy ezeket kihagyja az étel leírásából. *
- Össze kell keverni, meg kell főzni, és kész is a lakoma. Majd csinálok valamikor.
* Mennyire lehet nehéz? Elvégre a juhásznak is olyan könnyen ment. *
- Milyen sérülés?
* Kérdezi büszkén, jelezve, hogy sérülése nem okoz problémát. Valóban nem, de a lassú szédelgés őt is utol érte. *
~ Egy pohár még belefér. ~
* A lány fele nyújtja poharát, amikor pedig az megtelt, nagy lendülettel önti be a szájába. Ezek után eldobja poharát, majd felemelkedik a vízből. Egy kicsit áll ott, gondolkozik. Kiugrana a dézsából, úgy ahogyan befele is tette, de hamar rájön, hogy ez most már nem olyan könnyű. Megfogja a dézsa oldalát, de nem azért, hogy átugorjon rajta. Inkább valami kapaszkodót keresett. *
- Hát jó. Megyek, és szétverem annak a baromnak a fejét.
* Megtörténik az ugrás, vagyis az ugrásnak induló mozdulat, aminek következménye az, hogy a lába beakad a dézsa oldalában, és kiborul a földre. Persze fájdalmat nem érez, nem ütötte meg nagyon magát. *
- Hoppá!
* Nem időzik sokat a földön, hamar felszökken, majd úgy-ahogy, de elindul a holmijáért. *