Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:32:56
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:32:56
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Myyna, Agin//
*Ezmee elég sok mindenről maradt le amíg felhordta a vizes vödröket a fürdőbe, köztük a konfliktusról és annak végeredményéről is. Kicsit meg is torpan amikor észleli az idegen holttestét, ám a rövid döbbenet után kérdezősködés nélkül lép oda Myynához.*
- Az emeleten, igen. Ki is takarítottam.
*Felel ő Nellethyen helyett, aztán megy is tovább dolgára. Illetve menne, mert alig fejezett be valamit, máris kapja a következő feladatot.
~ A sötét isten nyúzna már meg lombzabáló! ~
Állkapcsa meg is feszül mérgében, de magába fojtja a szavakat, és engedelmesen Agin mellé lép.*
- Kivigyem, vagy menni fog?
*Bízik benne, hogy a számára gyengének tűnő fiú megpróbálkozik egyedül a mélységivel, neki úgyis majd sikálnia kell a padlót ilyen mocsok után. Bár lehet jobban jár, hogyha segít, mielőtt a fiú keresztül vonszolja Vendaart az egész fogadón.*
//Myyna, Agin//
*Ezmee elég sok mindenről maradt le amíg felhordta a vizes vödröket a fürdőbe, köztük a konfliktusról és annak végeredményéről is. Kicsit meg is torpan amikor észleli az idegen holttestét, ám a rövid döbbenet után kérdezősködés nélkül lép oda Myynához.*
- Az emeleten, igen. Ki is takarítottam.
*Felel ő Nellethyen helyett, aztán megy is tovább dolgára. Illetve menne, mert alig fejezett be valamit, máris kapja a következő feladatot.
~ A sötét isten nyúzna már meg lombzabáló! ~
Állkapcsa meg is feszül mérgében, de magába fojtja a szavakat, és engedelmesen Agin mellé lép.*
- Kivigyem, vagy menni fog?
*Bízik benne, hogy a számára gyengének tűnő fiú megpróbálkozik egyedül a mélységivel, neki úgyis majd sikálnia kell a padlót ilyen mocsok után. Bár lehet jobban jár, hogyha segít, mielőtt a fiú keresztül vonszolja Vendaart az egész fogadón.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:23:50
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Nor'Deron, Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Relael igyekszik túllendülni a történteken, bár valóban nehéz úgy, hogy egy sötét tócsa éktelenkedik a helység közepén. Ugyanakkor Nor'Deron most kellőképpen új és érdekes a számára, hogy egy időre tényleg száműzhesse elméjéből ezeket a kellemetlenkedéseket.*
- Képességeidhez méltó?
*Láthatóan érdekesnek találja ezt a kifejezést.*
- Az mit is jelentene pontosan? Csak hogy biztosan ne értsük félre egymást.
*Mivel sosincs ellenére egy kis "játszadozás", így most is örömmel viszonozza a kétes jeleket egy apró fejbiccentéssel, mintha csak tűnődve próbálná megállapítani bizonyos képességek milyenségét. Ez elégnek bizonyul egyelőre ahhoz, hogy valamennyire megnyugodjon az előbbi izgalmak után.*
- Csak ugyan meglep? Pedig emlékezetes egy este volt.
*Ez egy nyilvánvaló hazugság, tekintve, hogy a társaság minden tagja jó szerivel alig állt a lábán, köztük Relael is, aki rég volt annyira berúgva, mint akkor.*
- Ha ez megnyugtat.
*Kicsit közelebb hajol, mintha bizalmas információt szeretne megosztani.*
- Én eddig csak egy valakit láttam hasonló hajszínnel, mint a tiéd.
*Most nem erőlteti magára megszokott mosolyát, ahhoz túl erős a hiányból fakadó fájdalom, ami szívét marcangolja. Helyette Aginra emeli tekinteté, aki kérdéssel fordul hozzájuk.*
- Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ott, a konyhában akad egy csomó kacat, nézd meg, hátha lelsz ásót is. Szerintem jó esélyed van rá. Szólj az óriás asszonynak, hogy segítsen neked.
*Azt inkább nem kívánja firtatni, hogy micsoda pocsékolás ilyen szentimentális érzéseknek engedni, mert véleménye szerint valóban nem ér senki halála semmit, ha még ki sem lehet fosztani őt utána. Ám nem akarja Agint rögtön maga ellen fordítani, Relael mindig inkább igyekszik az embereket magához édesgetni, és úgy tetteket kicsikarni belőlük. Apja biztos helytelenítené ezt, aki inkább a megfélemlítés módszerét preferálta, nem is véletlen, hogy kettejük közül még a leány az, aki életben is van.*
- Tehát munka kellene, éppenséggel itt az bőven akad. Vannak terveim.
*Hatásvadász szünetet tartva nyúl a pohárért, aminél csalódottan tapasztalja, hogy csak víz van benne. Pedig sokat fizetne most egy pohár édes vörösért.*
- Ha már sikerült szert tennem erre a helyre, akkor szeretném ha gördülékenyen mennének a dolgok, ám ehhez jó kapcsolat szükséges a Patkányokkal. Hallottál már róluk, igaz?
*Míg választ kap, addig kihasználva az időt ő is vesz magához némi ételt. Válogat a kések közül egyet, ami a legszebbnek és legtisztábbnak tűnik, majd a kicsit már száradó kenyérre ken némi zsírt. Hátat fordít Vendaar testének, amíg megpróbál pár falatot leerőltetni a torkán.*
- Hamarosan indulunk is a Vámházhoz, azt hallottam ott mindig meglelni őket. Aztán reméljük, hogy nem jutunk hasonló sorsra.
*Kezével maga mögé bök a leszúrt hullára célozva.*
- Szeretnél velünk tartani, vagy ennyire nem kedveled az izgalmakat?
//Nor'Deron, Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Relael igyekszik túllendülni a történteken, bár valóban nehéz úgy, hogy egy sötét tócsa éktelenkedik a helység közepén. Ugyanakkor Nor'Deron most kellőképpen új és érdekes a számára, hogy egy időre tényleg száműzhesse elméjéből ezeket a kellemetlenkedéseket.*
- Képességeidhez méltó?
*Láthatóan érdekesnek találja ezt a kifejezést.*
- Az mit is jelentene pontosan? Csak hogy biztosan ne értsük félre egymást.
*Mivel sosincs ellenére egy kis "játszadozás", így most is örömmel viszonozza a kétes jeleket egy apró fejbiccentéssel, mintha csak tűnődve próbálná megállapítani bizonyos képességek milyenségét. Ez elégnek bizonyul egyelőre ahhoz, hogy valamennyire megnyugodjon az előbbi izgalmak után.*
- Csak ugyan meglep? Pedig emlékezetes egy este volt.
*Ez egy nyilvánvaló hazugság, tekintve, hogy a társaság minden tagja jó szerivel alig állt a lábán, köztük Relael is, aki rég volt annyira berúgva, mint akkor.*
- Ha ez megnyugtat.
*Kicsit közelebb hajol, mintha bizalmas információt szeretne megosztani.*
- Én eddig csak egy valakit láttam hasonló hajszínnel, mint a tiéd.
*Most nem erőlteti magára megszokott mosolyát, ahhoz túl erős a hiányból fakadó fájdalom, ami szívét marcangolja. Helyette Aginra emeli tekinteté, aki kérdéssel fordul hozzájuk.*
- Legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ott, a konyhában akad egy csomó kacat, nézd meg, hátha lelsz ásót is. Szerintem jó esélyed van rá. Szólj az óriás asszonynak, hogy segítsen neked.
*Azt inkább nem kívánja firtatni, hogy micsoda pocsékolás ilyen szentimentális érzéseknek engedni, mert véleménye szerint valóban nem ér senki halála semmit, ha még ki sem lehet fosztani őt utána. Ám nem akarja Agint rögtön maga ellen fordítani, Relael mindig inkább igyekszik az embereket magához édesgetni, és úgy tetteket kicsikarni belőlük. Apja biztos helytelenítené ezt, aki inkább a megfélemlítés módszerét preferálta, nem is véletlen, hogy kettejük közül még a leány az, aki életben is van.*
- Tehát munka kellene, éppenséggel itt az bőven akad. Vannak terveim.
*Hatásvadász szünetet tartva nyúl a pohárért, aminél csalódottan tapasztalja, hogy csak víz van benne. Pedig sokat fizetne most egy pohár édes vörösért.*
- Ha már sikerült szert tennem erre a helyre, akkor szeretném ha gördülékenyen mennének a dolgok, ám ehhez jó kapcsolat szükséges a Patkányokkal. Hallottál már róluk, igaz?
*Míg választ kap, addig kihasználva az időt ő is vesz magához némi ételt. Válogat a kések közül egyet, ami a legszebbnek és legtisztábbnak tűnik, majd a kicsit már száradó kenyérre ken némi zsírt. Hátat fordít Vendaar testének, amíg megpróbál pár falatot leerőltetni a torkán.*
- Hamarosan indulunk is a Vámházhoz, azt hallottam ott mindig meglelni őket. Aztán reméljük, hogy nem jutunk hasonló sorsra.
*Kezével maga mögé bök a leszúrt hullára célozva.*
- Szeretnél velünk tartani, vagy ennyire nem kedveled az izgalmakat?
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 23:24:01
Üzenet elküldve: 2022-08-01 23:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A francba! Csak megsebesíteni akartam, nem megölni. * Mondja, olyan hangsúllyal, mintha a sörét öntötte volna magára.
Ahogy kihúzza kardját a sötételf testéből, és a véres pengére pillant, rájön, hogy nem érez semmit a gyilkosság miatt, és ez aggasztja. Sokszor elképzelte már az első gyilkosságát, nem mintha olyan sokat szeretne belőlük: Egy szoros, hősies harc után, ahol mindkét fél mindent beleadva harcolt egymással, majd a vesztes, aki remélhetőleg nem Agin, elfogadja a sorsát, és büszkén búcsúzik el az élettől. Na persze ezt csak Agin képzelte így, és ahogy most ott áll a sötételf holtteste előtt, konstatálja magában, hogy ez közelében sem volt ahhoz, amit elképzelt. Nem tudta meg, hogy milyen harcos volt, nem küzdöttek szemtől szemben, egyenlő esélyekkel. Nyilván ha ezt akarná, akkor egy lovagi tornán lenne, nem pedig a kikötő környékén, de ez akkor is alulmúlta a képzeletét. A legjobban mégis az zavarja, hogy egyáltalán nem érez semmit sem. Nem érez megbánást, amiért leszúrta őt, nem érez büszkeséget sem. Se nem szomorú, se nem boldog. Mégis mi baj van vele? Nem kéne éreznie valamit?
Bólint egyet Relael felé, miután megkapta az elismerését. A nő arcáról nem tud leolvasni semmit, noha nem is figyeli azt sokáig. Elővesz a belső zsebéből egy kisebb rongyot, majd alaposan letörli vele kardját, utána pedig elrakja azt.
Relael-el és a fehér hajúval nem foglalkozik, figyelmét a holttest köti le. Nem ismerte a férfit, nem tudja igazán, hogy milyen volt, sőt, még a férfi nevét sem tudhatta meg. Ezért nem érez semmit? Ez lenne hát az oka? Átkutatja az elhunyt zsebeit és a fekete, immáron véres köpenyét, hátha talál bármit, ami családra utalna. Nem jár sikerrel. Helyette füstőlt húst talál. Agin még mindig nagyon éhes, de úgy gondolja, hogy az még várhat, mert most sokkal fontosabb dolga akad. Meghallja, ahogy Relael parancsot ad az óriás nőnek. Felpillant az elf-re, és az újonnan érkező idegenre, akit nem látott bejönni. *
- Ezt a férfit el kell temetni. A fegyverei, páncélja, maradjon nála, úgy illik, hogy azzal temessük el. Mivel én vagyok az, aki megfosztotta az életétől, én fogom őt eltemetni. Van itt valahol egy ásó?
* Körbenéz a fogadóban, mintha bármelyik asztal alatt kaphatna egy ásót. Az esetleges megfigyelőknek nem néz a szemükbe, no nem azért mert nem mer, vagy mert nem akar, szimplán most egy ásót akar látni, vagy bármit, amivel kitudna ásni egy sírt a sötételfnek. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- A francba! Csak megsebesíteni akartam, nem megölni. * Mondja, olyan hangsúllyal, mintha a sörét öntötte volna magára.
Ahogy kihúzza kardját a sötételf testéből, és a véres pengére pillant, rájön, hogy nem érez semmit a gyilkosság miatt, és ez aggasztja. Sokszor elképzelte már az első gyilkosságát, nem mintha olyan sokat szeretne belőlük: Egy szoros, hősies harc után, ahol mindkét fél mindent beleadva harcolt egymással, majd a vesztes, aki remélhetőleg nem Agin, elfogadja a sorsát, és büszkén búcsúzik el az élettől. Na persze ezt csak Agin képzelte így, és ahogy most ott áll a sötételf holtteste előtt, konstatálja magában, hogy ez közelében sem volt ahhoz, amit elképzelt. Nem tudta meg, hogy milyen harcos volt, nem küzdöttek szemtől szemben, egyenlő esélyekkel. Nyilván ha ezt akarná, akkor egy lovagi tornán lenne, nem pedig a kikötő környékén, de ez akkor is alulmúlta a képzeletét. A legjobban mégis az zavarja, hogy egyáltalán nem érez semmit sem. Nem érez megbánást, amiért leszúrta őt, nem érez büszkeséget sem. Se nem szomorú, se nem boldog. Mégis mi baj van vele? Nem kéne éreznie valamit?
Bólint egyet Relael felé, miután megkapta az elismerését. A nő arcáról nem tud leolvasni semmit, noha nem is figyeli azt sokáig. Elővesz a belső zsebéből egy kisebb rongyot, majd alaposan letörli vele kardját, utána pedig elrakja azt.
Relael-el és a fehér hajúval nem foglalkozik, figyelmét a holttest köti le. Nem ismerte a férfit, nem tudja igazán, hogy milyen volt, sőt, még a férfi nevét sem tudhatta meg. Ezért nem érez semmit? Ez lenne hát az oka? Átkutatja az elhunyt zsebeit és a fekete, immáron véres köpenyét, hátha talál bármit, ami családra utalna. Nem jár sikerrel. Helyette füstőlt húst talál. Agin még mindig nagyon éhes, de úgy gondolja, hogy az még várhat, mert most sokkal fontosabb dolga akad. Meghallja, ahogy Relael parancsot ad az óriás nőnek. Felpillant az elf-re, és az újonnan érkező idegenre, akit nem látott bejönni. *
- Ezt a férfit el kell temetni. A fegyverei, páncélja, maradjon nála, úgy illik, hogy azzal temessük el. Mivel én vagyok az, aki megfosztotta az életétől, én fogom őt eltemetni. Van itt valahol egy ásó?
* Körbenéz a fogadóban, mintha bármelyik asztal alatt kaphatna egy ásót. Az esetleges megfigyelőknek nem néz a szemükbe, no nem azért mert nem mer, vagy mert nem akar, szimplán most egy ásót akar látni, vagy bármit, amivel kitudna ásni egy sírt a sötételfnek. *
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 14:30:19
Üzenet elküldve: 2022-08-01 14:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér hátát a szék támlájának döntve, szája szélén halovány mosollyal pihenteti tekintetét a násztáncot járó igencsak kívánatos leányzón, még akkor is, ha a tudja jól, ezek a mozdulatok elsősorban nem az ő figyelmét hivatottak megragadni. S bár zene nélkül a tánc nem az igazi, fülét mégis inkább nem olyan régi ismerőse szóváltására hegyezi. Szó se róla a bárd kiválóan érti a dolgát, azonban az ott szárba szökő események messze érdekesebbnek tűnnek. Hála eleve megosztott figyelmének, szinte fel sem fedezi a felé közeledő tüneményt, egészen addig míg az elé nem nyomja étellel megrakott tányérját. Hősünk fejében ekkor láthatóan megfogalmazódik valami, ám gyomra hangos korgása megzavarja abban, hogy gondolatait a világgal is megossza, így egy széles mosollyal és egy bólintással nyugtázza a fehérnél tán csak egy árnyalattal szőkébb hajú lány kedves gesztusát.*
- Valóban hazajöttem.
*Morogja orra alatt kaján vigyorral a képén, egyáltalán nem tartva attól, hogy megjegyzése keresetlen fülekre találna, mert azok amúgy sem értenék mi a humor tárgya. Mielőtt hozzálátna a tányéron lévő ételhez, kabátja alól előkerül egy kopott bőrkulacs, melynek tartalma egy részét az út alatt bemocskolódott kezeire önti, mely vízből természetesen a földre is jut egy kisebb adag, na nem mintha sokat rontana ez a hely jelenlegi összképén, majd úgy-ahogy megtisztított kezét a kulacsához hasonlóan kopott és ennek tetejébe meglehetőst poros kabátjába törli, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve az előbbi procedúrát. Az első falat leküzdésénél ismeretlen dallam issza be magát a félvér hallójárataiba. Már-már megbabonázza a gyönyörű ének s át is adná neki magát, ám korgó gyomra már sajnos nem osztozik hősünk művészi érzékén, így folytatja az evést. Mikor a második falat csusszan le nyelőcsövén, s veti bele magát az emésztés nem túl gusztusos folyamatába, a gyertyaláng fényében felcsillan egy acélpenge, majd alig egy pillanatra rá, a pengét friss vér lepi el. A félvér fejét rázva mormol el egy halk imát egy ismeretlen nyelven, majd egy újabb falatot küld le a torkán. Ahogy az ismeretlen sötételf a földre hull, hogy ott aztán kilehelje lelkét, a félvér pillantása előbb a szerencsétlen gyilkosára, majd annak cinkostársára vándorol. Ekkor találkozik tekintetük régi ismerősével, s bár hősünk egyetlen részeg este után mindössze értetlenséget vár a nőtől, ennek ellenére s a legnagyobb meglepetésére, annak arcán a felismerés jelei látszódnak.
Mit van mit tenni az invitálás hatására a félvér felpattan többé-kevésbé kényelmes s azóta már kellemesen felmelegedett helyéről, s tányérjával a kezében indul meg Rel irányába. Menet közben gondosan ügyel arra, hogy átlépje a hullát, lehetőleg úgy, hogy a vértócsát is elkerülje, ezzel sem keserítve tovább az azt feltakarítani hivatott szerencsétlen életét. Közbe-közbe óvatosan a levegőbe szimatol, ám legnagyobb szerencséjére a friss sült hús illatát, még egyelőre nem vette át a halál beálltakor bekövetkező, engedő záróizmok végeredménye. Végül helyet foglal a kijelölt asztalnál s tekintettel szerényen ám, de számára éppen megfelelően megrakott tányérjára, semmi egyebet nem vesz el az asztalról, legfeljebb egy üres poharat, melyet legnagyobb örömére az elf készségesen meg is tölt.*
- Téged is jó látni.
*Mondja ő is, előhúzva egyik ha nem a legbarátságosabb mosolyát eszköztárából, látszólag ügyet sem vetve a néhány lábnyira heverő hullára.*
- Nos, gondolom a részletekre nem vagy kíváncsi sem te, sem a jelenlévő úriemberek s úrihölgyek, így tömören: Meglehetőst ráuntam már a cipőkészítésre na meg a virágszedésre sőt, arra aztán különösen, így gondoltam szerencsét próbálok a kikötőben, hátha találok valami… Hmm… Mondjuk úgy, hogy a képességeimhez méltóbb munkát.
*Ezen a ponton magabiztosan rákacsint a nőre, s ezúttal a bordélyházakban ismeretesebb vigyorát (még, ha nem is azzal a szándékkal amivel általában szokta) húzza elő. Na persze nem az itteni intézményekben, ugyanis a korábban említett munkák sajnos nem adtak kellő keretet az efféle mókához.*
- Nalret.
*Segíti ki a nőt, majd színpadiasan megvonja vállát.*
- Tán tovább állt. Tán ő is a kikötőben próbált szerencsét. Csak az ő istenei már nem voltak hozzá oly kegyesek. Egyébként, őszintén meglep, hogy még emlékszel rám. Bár tény a legtöbb ember megjegyez ennek az átoknak köszönhetően… - *Szemeivel egy az arcába lógó hófehér tincsre sandít.* - Azonban fura mód Artheniorban ez egy meglehetőst gyakori hajszín.
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.01 14:39:37
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér hátát a szék támlájának döntve, szája szélén halovány mosollyal pihenteti tekintetét a násztáncot járó igencsak kívánatos leányzón, még akkor is, ha a tudja jól, ezek a mozdulatok elsősorban nem az ő figyelmét hivatottak megragadni. S bár zene nélkül a tánc nem az igazi, fülét mégis inkább nem olyan régi ismerőse szóváltására hegyezi. Szó se róla a bárd kiválóan érti a dolgát, azonban az ott szárba szökő események messze érdekesebbnek tűnnek. Hála eleve megosztott figyelmének, szinte fel sem fedezi a felé közeledő tüneményt, egészen addig míg az elé nem nyomja étellel megrakott tányérját. Hősünk fejében ekkor láthatóan megfogalmazódik valami, ám gyomra hangos korgása megzavarja abban, hogy gondolatait a világgal is megossza, így egy széles mosollyal és egy bólintással nyugtázza a fehérnél tán csak egy árnyalattal szőkébb hajú lány kedves gesztusát.*
- Valóban hazajöttem.
*Morogja orra alatt kaján vigyorral a képén, egyáltalán nem tartva attól, hogy megjegyzése keresetlen fülekre találna, mert azok amúgy sem értenék mi a humor tárgya. Mielőtt hozzálátna a tányéron lévő ételhez, kabátja alól előkerül egy kopott bőrkulacs, melynek tartalma egy részét az út alatt bemocskolódott kezeire önti, mely vízből természetesen a földre is jut egy kisebb adag, na nem mintha sokat rontana ez a hely jelenlegi összképén, majd úgy-ahogy megtisztított kezét a kulacsához hasonlóan kopott és ennek tetejébe meglehetőst poros kabátjába törli, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve az előbbi procedúrát. Az első falat leküzdésénél ismeretlen dallam issza be magát a félvér hallójárataiba. Már-már megbabonázza a gyönyörű ének s át is adná neki magát, ám korgó gyomra már sajnos nem osztozik hősünk művészi érzékén, így folytatja az evést. Mikor a második falat csusszan le nyelőcsövén, s veti bele magát az emésztés nem túl gusztusos folyamatába, a gyertyaláng fényében felcsillan egy acélpenge, majd alig egy pillanatra rá, a pengét friss vér lepi el. A félvér fejét rázva mormol el egy halk imát egy ismeretlen nyelven, majd egy újabb falatot küld le a torkán. Ahogy az ismeretlen sötételf a földre hull, hogy ott aztán kilehelje lelkét, a félvér pillantása előbb a szerencsétlen gyilkosára, majd annak cinkostársára vándorol. Ekkor találkozik tekintetük régi ismerősével, s bár hősünk egyetlen részeg este után mindössze értetlenséget vár a nőtől, ennek ellenére s a legnagyobb meglepetésére, annak arcán a felismerés jelei látszódnak.
Mit van mit tenni az invitálás hatására a félvér felpattan többé-kevésbé kényelmes s azóta már kellemesen felmelegedett helyéről, s tányérjával a kezében indul meg Rel irányába. Menet közben gondosan ügyel arra, hogy átlépje a hullát, lehetőleg úgy, hogy a vértócsát is elkerülje, ezzel sem keserítve tovább az azt feltakarítani hivatott szerencsétlen életét. Közbe-közbe óvatosan a levegőbe szimatol, ám legnagyobb szerencséjére a friss sült hús illatát, még egyelőre nem vette át a halál beálltakor bekövetkező, engedő záróizmok végeredménye. Végül helyet foglal a kijelölt asztalnál s tekintettel szerényen ám, de számára éppen megfelelően megrakott tányérjára, semmi egyebet nem vesz el az asztalról, legfeljebb egy üres poharat, melyet legnagyobb örömére az elf készségesen meg is tölt.*
- Téged is jó látni.
*Mondja ő is, előhúzva egyik ha nem a legbarátságosabb mosolyát eszköztárából, látszólag ügyet sem vetve a néhány lábnyira heverő hullára.*
- Nos, gondolom a részletekre nem vagy kíváncsi sem te, sem a jelenlévő úriemberek s úrihölgyek, így tömören: Meglehetőst ráuntam már a cipőkészítésre na meg a virágszedésre sőt, arra aztán különösen, így gondoltam szerencsét próbálok a kikötőben, hátha találok valami… Hmm… Mondjuk úgy, hogy a képességeimhez méltóbb munkát.
*Ezen a ponton magabiztosan rákacsint a nőre, s ezúttal a bordélyházakban ismeretesebb vigyorát (még, ha nem is azzal a szándékkal amivel általában szokta) húzza elő. Na persze nem az itteni intézményekben, ugyanis a korábban említett munkák sajnos nem adtak kellő keretet az efféle mókához.*
- Nalret.
*Segíti ki a nőt, majd színpadiasan megvonja vállát.*
- Tán tovább állt. Tán ő is a kikötőben próbált szerencsét. Csak az ő istenei már nem voltak hozzá oly kegyesek. Egyébként, őszintén meglep, hogy még emlékszel rám. Bár tény a legtöbb ember megjegyez ennek az átoknak köszönhetően… - *Szemeivel egy az arcába lógó hófehér tincsre sandít.* - Azonban fura mód Artheniorban ez egy meglehetőst gyakori hajszín.
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.01 14:39:37
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-01 09:06:16
Üzenet elküldve: 2022-08-01 09:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Nor'Deron//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden úgy alakul ahogy Relael szerette volna, mégis amikor Agin eleget téve kérésének pengéjét a sötételf húsába mártja, az elf nő éneke hirtelen marad abba. Valami döbbenet féleség ül ki arcára, vagy talán csak rácsodálkozás. Gyomra összeszorul a szörnyű látvány hatására, az erős görcs hatására hányingere támad. Kénytelen nyelni egyet, hogy ne szégyenítse meg magát a többiek előtt, közben tekintetét képtelen levenni a haldoklóról. Sokszor képzelt már el hasonlót rosszakaróval szemben, de valóban látni teljesen más. Elméje mélyéről valami azt sugallja, hogy adjon egy zöld bájitalt Vendaarnak, miközben annak teste küzd az életben maradásért. A sugallatok viszont koponyáját kapargatva az ellenkezőjét kívánják elérni, s sikerrel járnak, mert néma figyelésre kényszerítik Relaelt. Nem tudja mit érez. Semmit és egyszerre mindent. Elképed a szörnyűségen, amit ő okozott, és megrészegíti az a hatalom, amivel rendelkezhet.
Igyekszik összeszedni magát, megacélosítani elméjét, és semleges arckifejezést ölteni magára. Felkavarták a látottak, talán ez tükrözi legjobban mennyire feldúlta őt ez az apró esemény.*
- Jól van, azt hiszem jóban leszünk mi ketten.
*Egy elismerő mosollyal konstatálja, hogy Agin engedelmeskedett neki. Igyekszik erre összpontosítani, és nem arra, hogy most vált gyilkossá, ha csak közvetett módon is.*
- Amit nála találsz, az a tiéd. Fegyverek, arany, ami tetszik.
*Körbepillantva észrevesz egy újabb érkezőt, amit meglepetten tapasztal. Észre sem vette Nor'Deron érkezését, annyira beszűkült a látása erre a rövid időre.*
- Áh, Nor! De jó ismét látni téged.
*Valóban kicsit másképp viszonyul a férfihoz, mióta a bor és ördögvigyor gőzös éjszakán összetévesztette valakivel. Egy bájos, akár ártatlannak mondható mosollyal üdvözli a férfit, s ez a mosoly jól betanult módon arcán megpihenve tartósan ott is marad a beszélgetés közben.*
- Gyere, ülj le bátran, egyél valamit!
*Az asztal felé mutat, ahol a kenyér, a tojás, a zsír és egyebek találhatóak.*
- Még friss.
*Ő is oda telepedik, talán idő közben Agin is. Vet egy futó pillantást a jelenlévőkre, hogy ki merre kószál és mivel foglalatoskodik, bár leginkább az óriást keresi.*
- Ezmee! Majd fel kellene itt takarítani!
*Valahol távolabb mintha hallaná az óriás nő válaszát, de könnyen lehet, hogy csak arról mormog, hogy Sa'Tereth átkozza meg őt amiért megint ugráltatja.*
- Mesélj, hogy ment a sorod míg nem láttalak? Meg mi szél hozott ide?
*A kancsóból tölt vizet maguknak, és bár nem kedveli azt józanító hatásai miatt, de a torkában lévő gombóc nem kíván szűnni, így igyekszik azt leküzdeni a folyadék segítségével. Közben reméli, hogy a férfiak neki látnak az evésnek, mert dolguk az éppenséggel lenne, és gyengén, üres hassal nem indulhatnak el.*
- Csak egyedül? Mi lett azzal a...
*A nevet nem tudja felidézni, ezért hamar feladja a próbálkozást.*
- Szóval a bájos kis tündérrel?
*Gondosan ügyel arra, hogy elterelje a beszédtémát a mögöttük fekvő holttestről. Elvégre, ő nem is tett semmi rosszat, nem? Nem az ő kezében volt a penge.*
//Agin, Nor'Deron//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden úgy alakul ahogy Relael szerette volna, mégis amikor Agin eleget téve kérésének pengéjét a sötételf húsába mártja, az elf nő éneke hirtelen marad abba. Valami döbbenet féleség ül ki arcára, vagy talán csak rácsodálkozás. Gyomra összeszorul a szörnyű látvány hatására, az erős görcs hatására hányingere támad. Kénytelen nyelni egyet, hogy ne szégyenítse meg magát a többiek előtt, közben tekintetét képtelen levenni a haldoklóról. Sokszor képzelt már el hasonlót rosszakaróval szemben, de valóban látni teljesen más. Elméje mélyéről valami azt sugallja, hogy adjon egy zöld bájitalt Vendaarnak, miközben annak teste küzd az életben maradásért. A sugallatok viszont koponyáját kapargatva az ellenkezőjét kívánják elérni, s sikerrel járnak, mert néma figyelésre kényszerítik Relaelt. Nem tudja mit érez. Semmit és egyszerre mindent. Elképed a szörnyűségen, amit ő okozott, és megrészegíti az a hatalom, amivel rendelkezhet.
Igyekszik összeszedni magát, megacélosítani elméjét, és semleges arckifejezést ölteni magára. Felkavarták a látottak, talán ez tükrözi legjobban mennyire feldúlta őt ez az apró esemény.*
- Jól van, azt hiszem jóban leszünk mi ketten.
*Egy elismerő mosollyal konstatálja, hogy Agin engedelmeskedett neki. Igyekszik erre összpontosítani, és nem arra, hogy most vált gyilkossá, ha csak közvetett módon is.*
- Amit nála találsz, az a tiéd. Fegyverek, arany, ami tetszik.
*Körbepillantva észrevesz egy újabb érkezőt, amit meglepetten tapasztal. Észre sem vette Nor'Deron érkezését, annyira beszűkült a látása erre a rövid időre.*
- Áh, Nor! De jó ismét látni téged.
*Valóban kicsit másképp viszonyul a férfihoz, mióta a bor és ördögvigyor gőzös éjszakán összetévesztette valakivel. Egy bájos, akár ártatlannak mondható mosollyal üdvözli a férfit, s ez a mosoly jól betanult módon arcán megpihenve tartósan ott is marad a beszélgetés közben.*
- Gyere, ülj le bátran, egyél valamit!
*Az asztal felé mutat, ahol a kenyér, a tojás, a zsír és egyebek találhatóak.*
- Még friss.
*Ő is oda telepedik, talán idő közben Agin is. Vet egy futó pillantást a jelenlévőkre, hogy ki merre kószál és mivel foglalatoskodik, bár leginkább az óriást keresi.*
- Ezmee! Majd fel kellene itt takarítani!
*Valahol távolabb mintha hallaná az óriás nő válaszát, de könnyen lehet, hogy csak arról mormog, hogy Sa'Tereth átkozza meg őt amiért megint ugráltatja.*
- Mesélj, hogy ment a sorod míg nem láttalak? Meg mi szél hozott ide?
*A kancsóból tölt vizet maguknak, és bár nem kedveli azt józanító hatásai miatt, de a torkában lévő gombóc nem kíván szűnni, így igyekszik azt leküzdeni a folyadék segítségével. Közben reméli, hogy a férfiak neki látnak az evésnek, mert dolguk az éppenséggel lenne, és gyengén, üres hassal nem indulhatnak el.*
- Csak egyedül? Mi lett azzal a...
*A nevet nem tudja felidézni, ezért hamar feladja a próbálkozást.*
- Szóval a bájos kis tündérrel?
*Gondosan ügyel arra, hogy elterelje a beszédtémát a mögöttük fekvő holttestről. Elvégre, ő nem is tett semmi rosszat, nem? Nem az ő kezében volt a penge.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-29 10:44:04
Üzenet elküldve: 2022-07-29 10:44:04
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szokott fenyegetőzni, inkább a tettek embere, de most mégis megtette. Ez sem fenyegetőzés volt, inkább intelem, hogy vegye komolyan a másik, mert ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Bejött ide jóhiszeműen, kerülve a feltűnést és a leendő munkaadó azonnal megalázta, holott azt sem tudta ki. Más esetben biztos, hogy már szúrt volna, de mint mondta, ma ő a vendég, és ez már nála elég nagy tisztelet ahhoz képest, mennyire utálja a felfuvalkodott elfeket. Ráadásul a nő, még meg is akarja öletni, amit nem vesz jó néven és a kardjához nyúl, miközben a másik férfira néz, hogy vajon az megpróbálja-e a kérést teljesíteni. Ekkor hallja meg a furcsa dúdolást a vérpezsdítő zenén keresztül, ami befurakodik a fejébe és nem ereszti. A mozdulata félbemarad, ő pedig az elf ajkait bámulja és valami furcsa jóleső érzés tölti el. A szúrás bár fájdalommal tölti el, megmozdulni nem tud, csak a zenére figyel. Az ajakain vérpatak szökik át, ami az állára indul tovább, miközben ő térdre rogy. A szemei homályosodni kezdenek, majd kihunynak belőle a fények és ő hangos puffanással eldől. A Tízek utolsó tagja is elhagyja így Lanawin földi poklát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szokott fenyegetőzni, inkább a tettek embere, de most mégis megtette. Ez sem fenyegetőzés volt, inkább intelem, hogy vegye komolyan a másik, mert ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Bejött ide jóhiszeműen, kerülve a feltűnést és a leendő munkaadó azonnal megalázta, holott azt sem tudta ki. Más esetben biztos, hogy már szúrt volna, de mint mondta, ma ő a vendég, és ez már nála elég nagy tisztelet ahhoz képest, mennyire utálja a felfuvalkodott elfeket. Ráadásul a nő, még meg is akarja öletni, amit nem vesz jó néven és a kardjához nyúl, miközben a másik férfira néz, hogy vajon az megpróbálja-e a kérést teljesíteni. Ekkor hallja meg a furcsa dúdolást a vérpezsdítő zenén keresztül, ami befurakodik a fejébe és nem ereszti. A mozdulata félbemarad, ő pedig az elf ajkait bámulja és valami furcsa jóleső érzés tölti el. A szúrás bár fájdalommal tölti el, megmozdulni nem tud, csak a zenére figyel. Az ajakain vérpatak szökik át, ami az állára indul tovább, miközben ő térdre rogy. A szemei homályosodni kezdenek, majd kihunynak belőle a fények és ő hangos puffanással eldől. A Tízek utolsó tagja is elhagyja így Lanawin földi poklát.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:05:44
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Relael, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem szívesen száll be a két elf közti viszályba. Egyrészt, nem sok köze van hozzá, másrészt, menne enni. Csakhogy a helyzet kezd eldurvulni. A sötételf megjegyzésén kissé meglepődik, ugyanakkor egy kicsit örül, hogy vannak még nála is rosszabb munkakeresők. Abban biztos volt, hogy ha így beszél a munkáltatóval, akkor nem ma fog munkát kapni. Megfigyeli a férfit. E rövid idő alatt, míg egy légtérben volt vele, annyit állapított meg róla, hogy gyűlöli az elfeket, bár Agin-nak itt nem volt nehéz dolga, mivel a sötételf nem vonakodott attól, hogy ezt kimutassa.
Relaelre tekint, akit nem igazán tud hova tenni. Egy ilyen megjegyzés után, amit a sötételftől kapott, Agin elküldte volna őt egy melegebb éghajlatra, nem pedig azon gondolkozott volna, hogy milyen munkát adjon neki. Relael pedig látszólag pont ezt tette. Látszólag.
Az elf parancsát Agin nem reagálja le, legalábbis az arcán nem tükröződik semmi. Mondani se mond semmit, hanem megfigyeli Relt és a sötételfet is. Nyomban leesik neki, hogy mi a helyzet. A férfi valószínűleg semmit sem tudna tenni, ha Agin most megtámadná, így könnyű ellenfél számára. Elgondolkozik. *
~ A sötételf tényleg megfenyegette Relt, de nem tudom, hogy ennyi miatt megérdemli-e a halált. Elvégre ha mindenki meghalna, aki már fenyegetőzött életében, nem maradna senki a világon. Az is világos viszont, hogy Rel nem szereti ha így beszélnek vele. ~
* Agin elhatározza magát. Mivel Relael valamit művelt a sötételfel, nem egészen lenne becsületes, ha Agin nyakra menne, és lefejezné őt. Viszont mindenképp meg kell leckéztetni őt, ahogy Relael is mondta. Ha jobban belegondol, az elf sosem mondta hogy ölje meg őt, csak azt hogy szúrja le. Azt pedig megteszi. Kése nincsen, de előveszi az egyik rövid kardját, és olyan gyorsan, amennyire tud egy döfést küld a sötételf mellkasa felé. Látja, hogy a mellvértje valamivel megnehezítheti a dolgát, épp ezért céloz oda. Ha betalál, a sötételf valószínűleg nem fog meghalni, legalábbis nem egyből, így lehet még esélye a túlélésre, ugyanakkor nem fog már tudni rendesen harcolni, és a büntetését is megkapja, amiért Relt fenyegette.
A távolinak tűnő füstőlt hús illata ott leng Agin orra alatt, ő pedig már alig várja, hogy ne csak szagolja, hanem kóstolja is.*
//Relael, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem szívesen száll be a két elf közti viszályba. Egyrészt, nem sok köze van hozzá, másrészt, menne enni. Csakhogy a helyzet kezd eldurvulni. A sötételf megjegyzésén kissé meglepődik, ugyanakkor egy kicsit örül, hogy vannak még nála is rosszabb munkakeresők. Abban biztos volt, hogy ha így beszél a munkáltatóval, akkor nem ma fog munkát kapni. Megfigyeli a férfit. E rövid idő alatt, míg egy légtérben volt vele, annyit állapított meg róla, hogy gyűlöli az elfeket, bár Agin-nak itt nem volt nehéz dolga, mivel a sötételf nem vonakodott attól, hogy ezt kimutassa.
Relaelre tekint, akit nem igazán tud hova tenni. Egy ilyen megjegyzés után, amit a sötételftől kapott, Agin elküldte volna őt egy melegebb éghajlatra, nem pedig azon gondolkozott volna, hogy milyen munkát adjon neki. Relael pedig látszólag pont ezt tette. Látszólag.
Az elf parancsát Agin nem reagálja le, legalábbis az arcán nem tükröződik semmi. Mondani se mond semmit, hanem megfigyeli Relt és a sötételfet is. Nyomban leesik neki, hogy mi a helyzet. A férfi valószínűleg semmit sem tudna tenni, ha Agin most megtámadná, így könnyű ellenfél számára. Elgondolkozik. *
~ A sötételf tényleg megfenyegette Relt, de nem tudom, hogy ennyi miatt megérdemli-e a halált. Elvégre ha mindenki meghalna, aki már fenyegetőzött életében, nem maradna senki a világon. Az is világos viszont, hogy Rel nem szereti ha így beszélnek vele. ~
* Agin elhatározza magát. Mivel Relael valamit művelt a sötételfel, nem egészen lenne becsületes, ha Agin nyakra menne, és lefejezné őt. Viszont mindenképp meg kell leckéztetni őt, ahogy Relael is mondta. Ha jobban belegondol, az elf sosem mondta hogy ölje meg őt, csak azt hogy szúrja le. Azt pedig megteszi. Kése nincsen, de előveszi az egyik rövid kardját, és olyan gyorsan, amennyire tud egy döfést küld a sötételf mellkasa felé. Látja, hogy a mellvértje valamivel megnehezítheti a dolgát, épp ezért céloz oda. Ha betalál, a sötételf valószínűleg nem fog meghalni, legalábbis nem egyből, így lehet még esélye a túlélésre, ugyanakkor nem fog már tudni rendesen harcolni, és a büntetését is megkapja, amiért Relt fenyegette.
A távolinak tűnő füstőlt hús illata ott leng Agin orra alatt, ő pedig már alig várja, hogy ne csak szagolja, hanem kóstolja is.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-26 09:17:08
Üzenet elküldve: 2022-07-26 09:17:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
*Akármennyire is nehezére esik, igyekszik hinni Nellnek a fürdést illetőleg. Meg ugyebár továbbra is úgy van vele, hogy ez kis áldozat a nagyobb jó érdekében. Ha kap enni, cserébe időnként lefürdik. Így minden megjegyzésre helyeslőn bólogat, miközben a szerzett ételt tünteti el.
Addig pedig van bőven ideje figyelni Nell táncát, ami mellé hallgathatja a zenét. Ezen felül pedig nézheti Relael intézkedését, ha már onnan hallani annyira nem hallja, hogy mi történik igazából. Bár azt valahogy azért érzi, hogy arrafelé elég puskaporosnak tűnik a hangulat.
Idő közben pedig egy újabb idegen érkezik, de a csuklya miatt nem igazán látja miféle is lehet. Aztán lekerül a darab és kivillan a hószín haj. Felbandzsít a saját sörényére, ami ha nem is ugyan olyan, de akad hasonlóság, aztán túl is teszi magát rajta. Nell táncol, Relael dolgozik, az új jövevény pedig figyel. Ő maga pedig lassan befejezi az evést és eljön az ideje a fürdőnek. Amit még egy utolsó megmozdulással azért elhúz. Bekapja az utolsó falat tojást, felpattan a székre, majd a kiürült tányért megpakolja egy kevéske hússal, kenyérrel és tojással. Mezítlábas talpaival végigcsattog a padlón, hogy a hóhajú elé rakja az ételt. Nem tudja ki lehet, de ha mindenkinek szól az étel, akkor az új vendéget is megkínálja. Persze arra ügyelve, hogy maradjon a többieknek is. Megereszt egy tojásmaszatos bájmosolyt, majd sarkon fordulva totyog vissza Nellhez. Nem igazán akarja megtörni a táncot, de egy pillanatra muszáj lesz.*
- Akkor az emeleten van a dézsa?
*Húzogatja meg finoman a ruháját, hogy felhívja magára a figyelmet. Azután pedig, amint el lesz igazítva megy is lecsutakolni magát.*
*Akármennyire is nehezére esik, igyekszik hinni Nellnek a fürdést illetőleg. Meg ugyebár továbbra is úgy van vele, hogy ez kis áldozat a nagyobb jó érdekében. Ha kap enni, cserébe időnként lefürdik. Így minden megjegyzésre helyeslőn bólogat, miközben a szerzett ételt tünteti el.
Addig pedig van bőven ideje figyelni Nell táncát, ami mellé hallgathatja a zenét. Ezen felül pedig nézheti Relael intézkedését, ha már onnan hallani annyira nem hallja, hogy mi történik igazából. Bár azt valahogy azért érzi, hogy arrafelé elég puskaporosnak tűnik a hangulat.
Idő közben pedig egy újabb idegen érkezik, de a csuklya miatt nem igazán látja miféle is lehet. Aztán lekerül a darab és kivillan a hószín haj. Felbandzsít a saját sörényére, ami ha nem is ugyan olyan, de akad hasonlóság, aztán túl is teszi magát rajta. Nell táncol, Relael dolgozik, az új jövevény pedig figyel. Ő maga pedig lassan befejezi az evést és eljön az ideje a fürdőnek. Amit még egy utolsó megmozdulással azért elhúz. Bekapja az utolsó falat tojást, felpattan a székre, majd a kiürült tányért megpakolja egy kevéske hússal, kenyérrel és tojással. Mezítlábas talpaival végigcsattog a padlón, hogy a hóhajú elé rakja az ételt. Nem tudja ki lehet, de ha mindenkinek szól az étel, akkor az új vendéget is megkínálja. Persze arra ügyelve, hogy maradjon a többieknek is. Megereszt egy tojásmaszatos bájmosolyt, majd sarkon fordulva totyog vissza Nellhez. Nem igazán akarja megtörni a táncot, de egy pillanatra muszáj lesz.*
- Akkor az emeleten van a dézsa?
*Húzogatja meg finoman a ruháját, hogy felhívja magára a figyelmet. Azután pedig, amint el lesz igazítva megy is lecsutakolni magát.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:31:39
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
*Bár a sok romhalmaz közt nem könnyű feladat megtalálni azt az egy konkrétat, amit az ember keres, a félvér szerencsésnek mondhatja magát amiért még sötétedés előtt a varjú cégér alatt állhat. Halk sóhaj hagyja el ajkait. Hosszú út vezetett ide, egy oroszlán barlangja mellett, az úti cél pedig egy patkány veremben, de csak ideért egy darabban, holott még csak azt sem tudta mit várjon az egésztől. Egy újabb megfáradt sóhaj, majd hősünk kihúzva magát belép az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a jóval kellemesebb látvány fogadja belül, mint ahogy azt a külcsín indokolná, bár meg kell jegyezni, hogy elsősorban ehhez leginkább egy ismerős és néhány kevésbé ismerős csinos arcnak nagyon is nagy köze van, másodsorban pedig, még bőven van helye fejlesztéseknek. A félvér állát vakargatva vizsgálja a fogadót mígnem megfogalmazóik benne a tömör s egyben jogos kritika.*
~Félkész.~
*Mivel régi ismerőse épp elfoglalt s valószínűleg amúgy sem ismerné fel egykönnyen, a félvér nem csap nagy feltűnést. Sőt, csendben halad, ülőalkalmatosságot keresve, lehetőleg egy árnyékos helyen, s mikor megleli azt, valamint arról is megbizonyosodik, hogy az kellően stabil, kényelmesen helyet foglal. Csak ekkor dobja hátra az arca nagy részére árnyékot vető csuklyáját, majd szája szélén halovány mosollyal várja a továbbiakat. Ha jól értelmezte az érkezésekor fél füllel halott mondatokat, akkor hamarosan amúgy is műsor várható.*
*Bár a sok romhalmaz közt nem könnyű feladat megtalálni azt az egy konkrétat, amit az ember keres, a félvér szerencsésnek mondhatja magát amiért még sötétedés előtt a varjú cégér alatt állhat. Halk sóhaj hagyja el ajkait. Hosszú út vezetett ide, egy oroszlán barlangja mellett, az úti cél pedig egy patkány veremben, de csak ideért egy darabban, holott még csak azt sem tudta mit várjon az egésztől. Egy újabb megfáradt sóhaj, majd hősünk kihúzva magát belép az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a jóval kellemesebb látvány fogadja belül, mint ahogy azt a külcsín indokolná, bár meg kell jegyezni, hogy elsősorban ehhez leginkább egy ismerős és néhány kevésbé ismerős csinos arcnak nagyon is nagy köze van, másodsorban pedig, még bőven van helye fejlesztéseknek. A félvér állát vakargatva vizsgálja a fogadót mígnem megfogalmazóik benne a tömör s egyben jogos kritika.*
~Félkész.~
*Mivel régi ismerőse épp elfoglalt s valószínűleg amúgy sem ismerné fel egykönnyen, a félvér nem csap nagy feltűnést. Sőt, csendben halad, ülőalkalmatosságot keresve, lehetőleg egy árnyékos helyen, s mikor megleli azt, valamint arról is megbizonyosodik, hogy az kellően stabil, kényelmesen helyet foglal. Csak ekkor dobja hátra az arca nagy részére árnyékot vető csuklyáját, majd szája szélén halovány mosollyal várja a továbbiakat. Ha jól értelmezte az érkezésekor fél füllel halott mondatokat, akkor hamarosan amúgy is műsor várható.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-25 11:06:59
Üzenet elküldve: 2022-07-25 11:06:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Aktív képesség: bárdzene//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Agin nem kifejezetten meggyőző ha bocsánatkérésről van szó, de szerencséjére Relael kedveli ha hízelegnek neki, így valamivel elnézőbb is. Nem szakítja félbe a férfit, tovább piszkálgatja körmeit, s kéreti magát. Egyébként is meglepően szórakoztató, ahogy a rövidéletű sután próbálkozik.*
- El van nézve.
*Feleli egy bájos mosollyal, ám a további kérdésre kénytelen elhalasztani a választ, mert sajnos fontosabb dolga is akad. Meg kell nevelnie egy pimasz kormost. Amit azonban tapasztal túlmegy minden korábbin, mi tagadás meg is lepődik, ezt nem is tudja kellőképpen leplezni.*
- Nahát.
*Méregeti kicsit a másikat, és a lehetőségeket, akár úgy tűnhet, hogy azon morfondírozik, hogy milyen munkát adjon Vendaarnak.*
- Tudod mit? Meggondoltam magamat, fiú. Ha tényleg bizonyítani szeretnél, akkor fogd a késedet, és szúrd le a férget!
*Egy mosollyal arcán dől hátra székében, s a már korábban is számtalanszor elismételt altatódalt kezdi el lágyan dudorászni. Tekintetét közben Vendaarra függeszti, pislogás nélkül bámulva őt. Világos zöld íriszei közepén aprócska ponttá zsugorodik szembogara, tekintete talán most először válik nyíltan fenyegetővé, mint egy macskának miközben a védtelen egeret bámulja, hogy lecsaphasson rá. Ám ő csak a lehetőséget teremti meg, amivel Agin élhet vele, ha van elég mersze hozzá.*
//Aktív képesség: bárdzene//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Agin nem kifejezetten meggyőző ha bocsánatkérésről van szó, de szerencséjére Relael kedveli ha hízelegnek neki, így valamivel elnézőbb is. Nem szakítja félbe a férfit, tovább piszkálgatja körmeit, s kéreti magát. Egyébként is meglepően szórakoztató, ahogy a rövidéletű sután próbálkozik.*
- El van nézve.
*Feleli egy bájos mosollyal, ám a további kérdésre kénytelen elhalasztani a választ, mert sajnos fontosabb dolga is akad. Meg kell nevelnie egy pimasz kormost. Amit azonban tapasztal túlmegy minden korábbin, mi tagadás meg is lepődik, ezt nem is tudja kellőképpen leplezni.*
- Nahát.
*Méregeti kicsit a másikat, és a lehetőségeket, akár úgy tűnhet, hogy azon morfondírozik, hogy milyen munkát adjon Vendaarnak.*
- Tudod mit? Meggondoltam magamat, fiú. Ha tényleg bizonyítani szeretnél, akkor fogd a késedet, és szúrd le a férget!
*Egy mosollyal arcán dől hátra székében, s a már korábban is számtalanszor elismételt altatódalt kezdi el lágyan dudorászni. Tekintetét közben Vendaarra függeszti, pislogás nélkül bámulva őt. Világos zöld íriszei közepén aprócska ponttá zsugorodik szembogara, tekintete talán most először válik nyíltan fenyegetővé, mint egy macskának miközben a védtelen egeret bámulja, hogy lecsaphasson rá. Ám ő csak a lehetőséget teremti meg, amivel Agin élhet vele, ha van elég mersze hozzá.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-24 11:01:31
Üzenet elküldve: 2022-07-24 11:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Relael, Agin, említve Nellethyen és Strat//
*Ami azt illetti ő is kezd megéhezni, ez főleg abból adódik, hogy az ételek illata megcsapja az orrát, és kéretlenül beférkőzik talán még a bőre alá is. Amíg a másikkal beszélget az elf, nem is igen zavartatja magát, de azért megnézi magának a másikat. Már csak azért is, mert lehet, hogy egy levegőt kell szívnia vele majd, ha mégis itt maradna Relalel főnöksége alatt. Bármennyire is taszítja a lehetőség, nem igen tudna olyan munkát kapni, ahol ne valamelyik torzszülött lenne a munkaadója. De legalább Vendaar nem nézi le jobban az elfeket, mint a többi fajt. Ugyanannyira utálja mindet, nem válogat. Majd, ha bizonyított egy-egy példánya, azokat emberszámba veszi. Ez egyelőre nem történik meg, sőt szemeiben viharfelhők gyülekeznek a pökhendi kislány láttán. De legalább tudja, hogy hányadán állnak. Nem jósol sokat a közös jövőjüknek, ha ennyire puskaporos lesz a viszony. Mi több fel is áll az asztaltól, úgy néz ki, hogy nem kíván ennek a dolognak több esélyt adni.*
- Ha nem a vendéged lennék, a fejed feltűzném egy botra és azzal mosnám fel a latrinádat. Ha már ilyen szép hosszú hajad van, Relael Ellerin lae'Natar. Ingyen. *Teszi még hozzá, de mivel van benne betyárbecsület, ad még egy esélyt a csitrinek.*
- Még egyszer megkérdezem. Van-e munkád az egykori tízek egyikének számára, vagy távozhatok? *Pedig akár szívesen maradna, a bárd muzsikára lejtő fehérnép elég kellemes számára. De csak emiatt felesleges lett volna ennyit utaznia. Így már csak az elfen múlik, hogy marad-e, vagy visszatér korábbi unott életéhez.*
//Relael, Agin, említve Nellethyen és Strat//
*Ami azt illetti ő is kezd megéhezni, ez főleg abból adódik, hogy az ételek illata megcsapja az orrát, és kéretlenül beférkőzik talán még a bőre alá is. Amíg a másikkal beszélget az elf, nem is igen zavartatja magát, de azért megnézi magának a másikat. Már csak azért is, mert lehet, hogy egy levegőt kell szívnia vele majd, ha mégis itt maradna Relalel főnöksége alatt. Bármennyire is taszítja a lehetőség, nem igen tudna olyan munkát kapni, ahol ne valamelyik torzszülött lenne a munkaadója. De legalább Vendaar nem nézi le jobban az elfeket, mint a többi fajt. Ugyanannyira utálja mindet, nem válogat. Majd, ha bizonyított egy-egy példánya, azokat emberszámba veszi. Ez egyelőre nem történik meg, sőt szemeiben viharfelhők gyülekeznek a pökhendi kislány láttán. De legalább tudja, hogy hányadán állnak. Nem jósol sokat a közös jövőjüknek, ha ennyire puskaporos lesz a viszony. Mi több fel is áll az asztaltól, úgy néz ki, hogy nem kíván ennek a dolognak több esélyt adni.*
- Ha nem a vendéged lennék, a fejed feltűzném egy botra és azzal mosnám fel a latrinádat. Ha már ilyen szép hosszú hajad van, Relael Ellerin lae'Natar. Ingyen. *Teszi még hozzá, de mivel van benne betyárbecsület, ad még egy esélyt a csitrinek.*
- Még egyszer megkérdezem. Van-e munkád az egykori tízek egyikének számára, vagy távozhatok? *Pedig akár szívesen maradna, a bárd muzsikára lejtő fehérnép elég kellemes számára. De csak emiatt felesleges lett volna ennyit utaznia. Így már csak az elfen múlik, hogy marad-e, vagy visszatér korábbi unott életéhez.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:48:05
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Relael, Vendaar//
* Relael Vasbordáról tett kijelentése után Agin összehúzza szemöldökét. ~Na várjunk! Az rendben van, hogy megfürdeti a főnökét, elvégre mégiscsak a hatáskörébe tartozik , de hogy még inget is adjon neki? Miféle egy kéjhölgy ez? Az biztos, hogy a legjobbak egyike, ha már ruhákat is osztogat az ügyfeleknek.~ Próbál nem olyan arcot mutatni, ami azt sugallná, hogy ezen gondolkozik. Realel következő mondata után persze mindent megért, és kissé elvigyorodik. *
-Ó, most már értem. Maga itt a főnök.
* Most hogy Agin jobban belegondol, rájön hogy az öreg gnóm igazából sosem mondta hogy ő lenne a főnök, csupán ő következtetett arra abból, hogy ő tűnt a legöregebbnek.*
- Na ugyan már, fel a fejjel! * Kínosan nevetgél, gyerekes hízelgéssel próbálja vigasztalni őt.* Elnézését kérem, de ha jobban belegondol, ez egy jó dolog, ugyanis csak a bájos és az elbűvölő hölgyekről gondolná ezt az ember. Ebből fakadóan maga pedig egy nagyon jó örömlány lenne. Na de biztos vagyok abban, hogy főnöknek sem utolsó.
* Úgy hiszi, hogy ezzel sikerült megvigasztalnia a hölgyet. A következő kijelentéséhez nem szól semmit, nincs neki semmi baja a "kormosokkal", de megérti Relaelt. Amint meghallja, hogy az étel ingyenes, felcsillan a szeme. Már szinte indulna az asztal felé, amikor megkapja a kérdést az elftől. *
-Ültem már lovon párszor, de nincsen saját lovam. * A feladat hallatára egyből belelkesedik. * Nagyszerű. Miről lenne szó?
* Na persze előbb mindenképpen enne egyet, főleg most, hogy megpillantja a füstölt húst az asztalon, ami mindig is a kedvencei közé tartozott. Csakhogy az ott elhelyezkedő ifjú hölgy már nekifogott a húsnak, és úgy érzi, hogy amilyen nagy lendülettel eszik, nem sok marad belőle neki, márpedig azt nagyon nem szeretné. A sötételf és az elf szócsatájába nem szól bele. Hallott már a két fajról, és hogy gyűlölettel tekintenek egymásra, amit most ő is a két saját szemével láthat. Jelenleg nem nagyon érdekelte őt a civakodásuk, csak az hogy ételhez és munkához jusson. *
//Relael, Vendaar//
* Relael Vasbordáról tett kijelentése után Agin összehúzza szemöldökét. ~Na várjunk! Az rendben van, hogy megfürdeti a főnökét, elvégre mégiscsak a hatáskörébe tartozik , de hogy még inget is adjon neki? Miféle egy kéjhölgy ez? Az biztos, hogy a legjobbak egyike, ha már ruhákat is osztogat az ügyfeleknek.~ Próbál nem olyan arcot mutatni, ami azt sugallná, hogy ezen gondolkozik. Realel következő mondata után persze mindent megért, és kissé elvigyorodik. *
-Ó, most már értem. Maga itt a főnök.
* Most hogy Agin jobban belegondol, rájön hogy az öreg gnóm igazából sosem mondta hogy ő lenne a főnök, csupán ő következtetett arra abból, hogy ő tűnt a legöregebbnek.*
- Na ugyan már, fel a fejjel! * Kínosan nevetgél, gyerekes hízelgéssel próbálja vigasztalni őt.* Elnézését kérem, de ha jobban belegondol, ez egy jó dolog, ugyanis csak a bájos és az elbűvölő hölgyekről gondolná ezt az ember. Ebből fakadóan maga pedig egy nagyon jó örömlány lenne. Na de biztos vagyok abban, hogy főnöknek sem utolsó.
* Úgy hiszi, hogy ezzel sikerült megvigasztalnia a hölgyet. A következő kijelentéséhez nem szól semmit, nincs neki semmi baja a "kormosokkal", de megérti Relaelt. Amint meghallja, hogy az étel ingyenes, felcsillan a szeme. Már szinte indulna az asztal felé, amikor megkapja a kérdést az elftől. *
-Ültem már lovon párszor, de nincsen saját lovam. * A feladat hallatára egyből belelkesedik. * Nagyszerű. Miről lenne szó?
* Na persze előbb mindenképpen enne egyet, főleg most, hogy megpillantja a füstölt húst az asztalon, ami mindig is a kedvencei közé tartozott. Csakhogy az ott elhelyezkedő ifjú hölgy már nekifogott a húsnak, és úgy érzi, hogy amilyen nagy lendülettel eszik, nem sok marad belőle neki, márpedig azt nagyon nem szeretné. A sötételf és az elf szócsatájába nem szól bele. Hallott már a két fajról, és hogy gyűlölettel tekintenek egymásra, amit most ő is a két saját szemével láthat. Jelenleg nem nagyon érdekelte őt a civakodásuk, csak az hogy ételhez és munkához jusson. *
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-20 20:36:22
Üzenet elküldve: 2022-07-20 20:36:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
* Elégedetten nézi, amint Myyna evéshez lát, noha igaz, hogy Rel hozta az ételt. Sebaj, ő majd gondoskodik arról, hogy az ifjú leányzó bőre és haja is makulátlanul tiszta legyen. Bevet mindent majd érte, még fésűt is. Körme hegyétől hajszálainak végéig tiszta és illatos lesz. *
- Meg fogod szokni, ne aggódj. Pár hat elteltével már kedvelni fogod a fürdőzést és hogy jó illatod van.
* Nevet fel csengőn Myyna megadó sóhajára. Majd füleit azért Relael felé irányozza, hogy hallja, miről van szó. Amikor pedig azt hallja, hogy a suttyót ribinek titulálja, csaknem leesik az álla. Egyetlen közös fürdőzésből ő már leszűrt annyit az elf jelleméből, hogy tudja; nagyon meg fogja szívni az ifjonc. A zenére koncentrál, noha szemmel tartja Myynát és persze várja azt is, hogy mikor lesz a nagyszájú ifjonc kiherélve. Lassú, ringatózós táncba kezd, ahogy Strat játszik. *
- Egy alapos fürdés után te is szebbnek látod majd magad, hidd el. Egyél nyugodtan, itt nem esik bajod.
* Biztatja a lányt és közben a táncot folytatja, kicsit megakad közben, mert hirtelen abba marad a zene; de látja, hogy Strat is csak egy kis elemózsiáért nyúlt; a zene már folytatódik is. A mostani ritmus már vérpezsdítőbb és látja a férfi pillantásait. Na igen, ehhez már hozzá van szokva. Szintén zenész a pályán ugye. Kellően csábos pillantással viszonozza az érdeklődést és kezdődik is a játék. Leginkább a gyér közönségnek, s persze egymásnak. Most sajnálja igazán, hogy csak kevés holmival érkezett. Sem a selyemkendők egyike, sem a botja nincs nála, amit gyakorta szokott használni, tánc közben. De még így is kellemes látványt nyújt a szemnek, ahogy a zene ritmusára táncol. Mert Nell minden porcikájában érzi és élvezi a jó zenét, s nem is röstelli ezt kimutatni. Készségesen lesz partner Strat mellett, s nem által a férfit körbetáncolni, olykor még közelebb is hajolni hozzá. Sőt. Hozzá is simulni, mikor a ritmus is engedi. *
* Elégedetten nézi, amint Myyna evéshez lát, noha igaz, hogy Rel hozta az ételt. Sebaj, ő majd gondoskodik arról, hogy az ifjú leányzó bőre és haja is makulátlanul tiszta legyen. Bevet mindent majd érte, még fésűt is. Körme hegyétől hajszálainak végéig tiszta és illatos lesz. *
- Meg fogod szokni, ne aggódj. Pár hat elteltével már kedvelni fogod a fürdőzést és hogy jó illatod van.
* Nevet fel csengőn Myyna megadó sóhajára. Majd füleit azért Relael felé irányozza, hogy hallja, miről van szó. Amikor pedig azt hallja, hogy a suttyót ribinek titulálja, csaknem leesik az álla. Egyetlen közös fürdőzésből ő már leszűrt annyit az elf jelleméből, hogy tudja; nagyon meg fogja szívni az ifjonc. A zenére koncentrál, noha szemmel tartja Myynát és persze várja azt is, hogy mikor lesz a nagyszájú ifjonc kiherélve. Lassú, ringatózós táncba kezd, ahogy Strat játszik. *
- Egy alapos fürdés után te is szebbnek látod majd magad, hidd el. Egyél nyugodtan, itt nem esik bajod.
* Biztatja a lányt és közben a táncot folytatja, kicsit megakad közben, mert hirtelen abba marad a zene; de látja, hogy Strat is csak egy kis elemózsiáért nyúlt; a zene már folytatódik is. A mostani ritmus már vérpezsdítőbb és látja a férfi pillantásait. Na igen, ehhez már hozzá van szokva. Szintén zenész a pályán ugye. Kellően csábos pillantással viszonozza az érdeklődést és kezdődik is a játék. Leginkább a gyér közönségnek, s persze egymásnak. Most sajnálja igazán, hogy csak kevés holmival érkezett. Sem a selyemkendők egyike, sem a botja nincs nála, amit gyakorta szokott használni, tánc közben. De még így is kellemes látványt nyújt a szemnek, ahogy a zene ritmusára táncol. Mert Nell minden porcikájában érzi és élvezi a jó zenét, s nem is röstelli ezt kimutatni. Készségesen lesz partner Strat mellett, s nem által a férfit körbetáncolni, olykor még közelebb is hajolni hozzá. Sőt. Hozzá is simulni, mikor a ritmus is engedi. *
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-19 21:17:19
Üzenet elküldve: 2022-07-19 21:17:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
*Strat egészen jól kezdi érezni magát, a másnaposságán valóban segíthetett az a pár korty jó bor Vasborda bá' jóvoltából. Az óriás nőnek finoman meghajol, ahogy lágyan pengetve körbe táncolja a bent lévő társaságot. Persze nem olyan hangosan, hogy elnyomja az esetleges beszédet, hisz az nem volna túl szerencsés. Relael hangja meg is üti a fülét, így addig megpihenteti ujjait, s csak néha ad ki hangot, hisz a barbár módon kettészakított muzsika igazán szörnyű befejezés.*
-A patkányok? Azok a rabló banditák? Szimpatikus fickók. Csináljuk!
*Mondja széles vigyorral, ahogy benyúl egy falatka husiért, majd röppen is tovább, mint egy ékes pillangó. Persze szeme megakad az igencsak csinos Nellen, bár a fürdőben kellemesen megnézte magának, nem tudja utána mi történhetett, úgyhogy egy-két kacér pillantás nem árthat. Látja a mellette lévő fiatal hölgyet is, de csak biccent neki, hisz a dalnak még nincs vége, sőt. Ahogy a táncot látja, neki is egyre inkább kedve van játszani, s az ujjai egyre vérpezsdítőbben táncolnak fel-le. Közben pedig erősen Nell-re koncentrál, hogy elbűvölje, az sem áll távol tőle, hogy fittyet hányva a személyes térre egész közel húzódjon hozzá ha egy módja van rá.*
*Strat egészen jól kezdi érezni magát, a másnaposságán valóban segíthetett az a pár korty jó bor Vasborda bá' jóvoltából. Az óriás nőnek finoman meghajol, ahogy lágyan pengetve körbe táncolja a bent lévő társaságot. Persze nem olyan hangosan, hogy elnyomja az esetleges beszédet, hisz az nem volna túl szerencsés. Relael hangja meg is üti a fülét, így addig megpihenteti ujjait, s csak néha ad ki hangot, hisz a barbár módon kettészakított muzsika igazán szörnyű befejezés.*
-A patkányok? Azok a rabló banditák? Szimpatikus fickók. Csináljuk!
*Mondja széles vigyorral, ahogy benyúl egy falatka husiért, majd röppen is tovább, mint egy ékes pillangó. Persze szeme megakad az igencsak csinos Nellen, bár a fürdőben kellemesen megnézte magának, nem tudja utána mi történhetett, úgyhogy egy-két kacér pillantás nem árthat. Látja a mellette lévő fiatal hölgyet is, de csak biccent neki, hisz a dalnak még nincs vége, sőt. Ahogy a táncot látja, neki is egyre inkább kedve van játszani, s az ujjai egyre vérpezsdítőbben táncolnak fel-le. Közben pedig erősen Nell-re koncentrál, hogy elbűvölje, az sem áll távol tőle, hogy fittyet hányva a személyes térre egész közel húzódjon hozzá ha egy módja van rá.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-19 19:41:25
Üzenet elküldve: 2022-07-19 19:41:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Mindenki is, aztán meg Nell és a kaja//
*Szinte már pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valami új jövevényről. Igazából szinte egy órája sem lehet még itt és az egyébként is ismeretlen arcok között csak újabbak bukkannak fel. Rel, Nell, a szépbe öltöztetett gnóm, az óriás nő és a mini muzsikus oké, de már ott a suhanc, aki még a gnómmal intézkedik, meg a sötét fószer, aki egyelőre csak olyan, mint egy árnyék. Legalábbis onnan nézve, ahol ő maga ül olybá tűnik. De sokáig nem szeretne most ezzel foglalkozni, mert a főtt tojás illata elég hamar elcsábítja. Mondjuk azt azért sajnálja, hogy Relnek ismét távozóra kell fognia, de igazából, amíg Nell legalább vele van nem kezd aggodalmaskodni. Így legalább nem lesz újabb kolonc Relael nyakában, most lehet így is épp elég baja. Ő maga nem is lenne főnök sehol sem. Ahogy elnézi elég sok a macera vele, amit köszöni szépen, de ki is hagy az életéből. Legalább úgy tűnik Nell tökéletes jobb keze lehet a leánynak, legalábbis Myynának nincs panasza rá. Nem fél, nem tart, hanem egész otthonosan érzi magát a nő mellett. Ami azért elég nagy szó lehetne annak, aki úgy igazán ismerné a lányt.*
- Mondanám, hogy tökéletes, de a fürdés azért eléggé keresztbe tesz neki.
*Vigyorodik el kissé, de végül megadó sóhajjal bólint válaszul.*
- Tökéletes.
*Azzal pedig nem is tétovázik tovább. Nem igazán kenyere az udvariaskodás, így nem nagyon vár arra, hogy csatlakoznak e hozzá az evésben. A tojások már előtte gőzölögnek, előkerülnek az evőeszközök is, a tányérok, természetesen az utóbbiakkal meggyűlik a baja. Idejét sem tudja mikor kellett a kezén kívül mást is használni, ezen pedig most nem valószínű, hogy változtatni fog.
Az egyik tányért elveszi, az egyik kis vekni kenyeret, két tojást és a füstölt húsból is egy kis darabot már fel is pakol rá. A tojást megpucolja és azért annyi jólneveltség akad benne, hogy a héját a tányér szélére gyűjtögesse. De innentől már kezeire bízza magát, a kést mellőzve. Tör egy darab kenyeret, harap egy falat tojást és a végén ráküld egy falat húst is. A méretéhez képest azért nem kis adagot orozott el a közösből, de minden nehézség nélkül tűnöget el a tányérról az étel. A várva-várt étel, a zene és Nell rögtönzött tánca olyan gyorsan le is köti a figyelmét és egyben nyugtatja is meg, hogy egy pillanatra úgy érzi magát, mint aki megtalálta az otthont. Ezért az érzésért pedig a napi fürdést is bevállalná. Vagy legalábbis kétnapit, mert azért túlzásba ő sem szívesen esne.*
- Olyan szépek vagytok...
*Motyogja teli szájjal, majd felszusszan kissé álmodozó tekintettel, ezalatt pedig első körben Nellt és Relaelt érti. Mindig is lenyűgözték őt a finoman öltözött nők, a jóképűre kikupált férfiak. Mégis tőle valahogy mindig távol került az, hogy valaha is csinos legyen, vagy legalább tiszta. De talán épp itt van a helye és az ideje, hogy ezen elkezdjen változtatni.*
//Mindenki is, aztán meg Nell és a kaja//
*Szinte már pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valami új jövevényről. Igazából szinte egy órája sem lehet még itt és az egyébként is ismeretlen arcok között csak újabbak bukkannak fel. Rel, Nell, a szépbe öltöztetett gnóm, az óriás nő és a mini muzsikus oké, de már ott a suhanc, aki még a gnómmal intézkedik, meg a sötét fószer, aki egyelőre csak olyan, mint egy árnyék. Legalábbis onnan nézve, ahol ő maga ül olybá tűnik. De sokáig nem szeretne most ezzel foglalkozni, mert a főtt tojás illata elég hamar elcsábítja. Mondjuk azt azért sajnálja, hogy Relnek ismét távozóra kell fognia, de igazából, amíg Nell legalább vele van nem kezd aggodalmaskodni. Így legalább nem lesz újabb kolonc Relael nyakában, most lehet így is épp elég baja. Ő maga nem is lenne főnök sehol sem. Ahogy elnézi elég sok a macera vele, amit köszöni szépen, de ki is hagy az életéből. Legalább úgy tűnik Nell tökéletes jobb keze lehet a leánynak, legalábbis Myynának nincs panasza rá. Nem fél, nem tart, hanem egész otthonosan érzi magát a nő mellett. Ami azért elég nagy szó lehetne annak, aki úgy igazán ismerné a lányt.*
- Mondanám, hogy tökéletes, de a fürdés azért eléggé keresztbe tesz neki.
*Vigyorodik el kissé, de végül megadó sóhajjal bólint válaszul.*
- Tökéletes.
*Azzal pedig nem is tétovázik tovább. Nem igazán kenyere az udvariaskodás, így nem nagyon vár arra, hogy csatlakoznak e hozzá az evésben. A tojások már előtte gőzölögnek, előkerülnek az evőeszközök is, a tányérok, természetesen az utóbbiakkal meggyűlik a baja. Idejét sem tudja mikor kellett a kezén kívül mást is használni, ezen pedig most nem valószínű, hogy változtatni fog.
Az egyik tányért elveszi, az egyik kis vekni kenyeret, két tojást és a füstölt húsból is egy kis darabot már fel is pakol rá. A tojást megpucolja és azért annyi jólneveltség akad benne, hogy a héját a tányér szélére gyűjtögesse. De innentől már kezeire bízza magát, a kést mellőzve. Tör egy darab kenyeret, harap egy falat tojást és a végén ráküld egy falat húst is. A méretéhez képest azért nem kis adagot orozott el a közösből, de minden nehézség nélkül tűnöget el a tányérról az étel. A várva-várt étel, a zene és Nell rögtönzött tánca olyan gyorsan le is köti a figyelmét és egyben nyugtatja is meg, hogy egy pillanatra úgy érzi magát, mint aki megtalálta az otthont. Ezért az érzésért pedig a napi fürdést is bevállalná. Vagy legalábbis kétnapit, mert azért túlzásba ő sem szívesen esne.*
- Olyan szépek vagytok...
*Motyogja teli szájjal, majd felszusszan kissé álmodozó tekintettel, ezalatt pedig első körben Nellt és Relaelt érti. Mindig is lenyűgözték őt a finoman öltözött nők, a jóképűre kikupált férfiak. Mégis tőle valahogy mindig távol került az, hogy valaha is csinos legyen, vagy legalább tiszta. De talán épp itt van a helye és az ideje, hogy ezen elkezdjen változtatni.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-19 14:41:55
Üzenet elküldve: 2022-07-19 14:41:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael segítő szándékát megint félreértik, de ez tapasztalatai szerint gyakori jelenség a férfiak esetében. Mosolya töretlen, holott meglepetten tapasztalja, hogy ez már a második eset, hogy kéjhölgynek nézik őt. Csak a kedves és készséges fellépést tudja okolni emiatt, mert úgy véli ruházata egyáltalán nem indokolja ezeket a feltételezéseket.*
- Vagy úgy.
*Neheztelésnek nem adja jelét, nem is szakítja félbe a férfit, hagyja, hogy tovább fejtegethesse téves elméleteit.*
- Igen, ő lenne az. Látta volna milyen koszos volt előtte, az inget is tőlem kapta.
*Kíváncsian szemléli, hogy Agin számára gyanússá válik ennek hatására valami, de ettől függetlenül folytatja válaszát.*
- Nos, munkát nálam nagyobb eséllyel találni, mivel a hely az enyém volna.
*Karjait összefűzi mellkasa előtt, és körmei piszkálgatásával babrál.*
- Bár nem tudom, hogy képes leszek e eltekinteni attól, hogy ringyónak lettem titulálva.
*Egy teátrális, lemondó sóhajjal nyugtázza szavait, de színjátékán látszik az eltúlzottság, hogy csupán azt szolgálja, hogy szórakoztassa őt és a fiút bocsánatkérésre ösztökélje vele. Már amennyiben tényleg munkát szeretne.*
- Helyes. A kormosokkal jobb nem is közösködni.
*Ez legalább jó pont az elf szemében a rossz kezdést követően.*
- Ingyen van. Egyél ameddig van mit. Ha már a munka érdekelne, akkor mondd csak, lovagolni tudsz? Akadna egy feladatom a számodra.
*Sajnos minden bizakodása ellenére a mélységi nem tágít, pedig Relael igyekezett ignorálni annak a jelenlétét. Mosolya ugyan nem rezzen meg sem, de jellege barátságtalanabb, gúnyosabb lesz.*
- Hozzád méltót, kormos? Hmm, lássuk csak, hadd gondolkodjam. Áh, a latrinára ráférne a pucolás. Azért kaphatsz néhány aranyat.
*A mélységi esetleges megvető pillantását kitartóan állja, s kíváncsian várja, hogy mi lesz a szópárbaj revansa.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.19 14:58:03
//Agin, Vendaar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael segítő szándékát megint félreértik, de ez tapasztalatai szerint gyakori jelenség a férfiak esetében. Mosolya töretlen, holott meglepetten tapasztalja, hogy ez már a második eset, hogy kéjhölgynek nézik őt. Csak a kedves és készséges fellépést tudja okolni emiatt, mert úgy véli ruházata egyáltalán nem indokolja ezeket a feltételezéseket.*
- Vagy úgy.
*Neheztelésnek nem adja jelét, nem is szakítja félbe a férfit, hagyja, hogy tovább fejtegethesse téves elméleteit.*
- Igen, ő lenne az. Látta volna milyen koszos volt előtte, az inget is tőlem kapta.
*Kíváncsian szemléli, hogy Agin számára gyanússá válik ennek hatására valami, de ettől függetlenül folytatja válaszát.*
- Nos, munkát nálam nagyobb eséllyel találni, mivel a hely az enyém volna.
*Karjait összefűzi mellkasa előtt, és körmei piszkálgatásával babrál.*
- Bár nem tudom, hogy képes leszek e eltekinteni attól, hogy ringyónak lettem titulálva.
*Egy teátrális, lemondó sóhajjal nyugtázza szavait, de színjátékán látszik az eltúlzottság, hogy csupán azt szolgálja, hogy szórakoztassa őt és a fiút bocsánatkérésre ösztökélje vele. Már amennyiben tényleg munkát szeretne.*
- Helyes. A kormosokkal jobb nem is közösködni.
*Ez legalább jó pont az elf szemében a rossz kezdést követően.*
- Ingyen van. Egyél ameddig van mit. Ha már a munka érdekelne, akkor mondd csak, lovagolni tudsz? Akadna egy feladatom a számodra.
*Sajnos minden bizakodása ellenére a mélységi nem tágít, pedig Relael igyekezett ignorálni annak a jelenlétét. Mosolya ugyan nem rezzen meg sem, de jellege barátságtalanabb, gúnyosabb lesz.*
- Hozzád méltót, kormos? Hmm, lássuk csak, hadd gondolkodjam. Áh, a latrinára ráférne a pucolás. Azért kaphatsz néhány aranyat.
*A mélységi esetleges megvető pillantását kitartóan állja, s kíváncsian várja, hogy mi lesz a szópárbaj revansa.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.19 14:58:03
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:21:01
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Relael, Agin//
*Ó, ő nem felejt. Bizony, hogy felismeri az oda lépő fél arasznyival kisebb, porcelánbőrű elfet. Látta megannyiszor, hiszen a Dwirithalenek és mások is bízták meg őt még a lázadás előtt megfigyelésekkel. Úgyhogy sok mindent látott, hallott és mindenféle apróságot megjegyzett, ami nem is tartozott szorosan a küldetéséhez. Tudja, hogy ki a másik, a fényben járó korcs, pontosan hozzá jött. Azóta persze már másképp néz ki valamennyire, de nem lehet elfelejteni a metsző jáde szemeket, mindig is szívesen kinyomta volna őket, ahogy hidegen rátekintettek. Szerencsére válaszolnia sem kell a kérdésre, a pillantását néhány pillangó szárnyrebbenéséig rajta tartó másik nem ismeri fel Vendaart. Ebben persze semmi meglepő sincs, más kérdés, hogy a sötételf ajkának sarkába hamiskás vigyor jelenik meg, ahogy az idegen Relalelt kéjnőnek nézi. Persze magáéban nem csodálkozik ezen sem, viszont jót mulat a közjátékon.*
- Én sem utazom bárkivel. Munkáért jöttem. Tudsz ajánlani hozzám méltót, elf? * Figyelmen kívül hagyja az emberkorcsot, nem foglalkozik vele, nem ezért jött. Az elf szót megfelelő megvetéssel ejti ki, mégis némi tisztelet is érződik addig a hangjában. Azonban a szokásokat még ő sem tudja legyőzni, habár nagyon nem is próbálkozik vele. Meglátja mire jutnak egymással.*
*Ó, ő nem felejt. Bizony, hogy felismeri az oda lépő fél arasznyival kisebb, porcelánbőrű elfet. Látta megannyiszor, hiszen a Dwirithalenek és mások is bízták meg őt még a lázadás előtt megfigyelésekkel. Úgyhogy sok mindent látott, hallott és mindenféle apróságot megjegyzett, ami nem is tartozott szorosan a küldetéséhez. Tudja, hogy ki a másik, a fényben járó korcs, pontosan hozzá jött. Azóta persze már másképp néz ki valamennyire, de nem lehet elfelejteni a metsző jáde szemeket, mindig is szívesen kinyomta volna őket, ahogy hidegen rátekintettek. Szerencsére válaszolnia sem kell a kérdésre, a pillantását néhány pillangó szárnyrebbenéséig rajta tartó másik nem ismeri fel Vendaart. Ebben persze semmi meglepő sincs, más kérdés, hogy a sötételf ajkának sarkába hamiskás vigyor jelenik meg, ahogy az idegen Relalelt kéjnőnek nézi. Persze magáéban nem csodálkozik ezen sem, viszont jót mulat a közjátékon.*
- Én sem utazom bárkivel. Munkáért jöttem. Tudsz ajánlani hozzám méltót, elf? * Figyelmen kívül hagyja az emberkorcsot, nem foglalkozik vele, nem ezért jött. Az elf szót megfelelő megvetéssel ejti ki, mégis némi tisztelet is érződik addig a hangjában. Azonban a szokásokat még ő sem tudja legyőzni, habár nagyon nem is próbálkozik vele. Meglátja mire jutnak egymással.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:43:13
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Relael//
//Említés szintjén Vendaar, Vasborda//
*Már épp menne kifelé csalódottan, mikor odalépett hozzá az elf nő. Nem igen tudja hova tenni a hölgyet. Megfigyeli őt, és megállapítja magában, hogy nem minden nap beszél egy ilyen szép nővel. Persze ekkor már egyből leesik neki, hogy mi a helyzet. Nem gondolta volna, hogy annak ellenére, hogy a hely csak most nyílna meg, már vannak örömlányok. Egy biztos: a hölgy elbűvölően jól végzi a munkáját, mivel Agin szinte gondolkodás nélkül elfogadná az ajánlatot. Elmosolyodik, és kezet nyújt.
- Szép napot önnek is, drága! A nevem Agin. Attól félek, hogy nem tarthatok igényt a szolgálataira. Ne vegye rossz néven, maga nagyon szép, az ajánlat is csábító. Most szimplán csak pénz szűkében vagyok. Gondolom, hogy Vasborda az az öreg gnóm. * Fejével a gnóm felé int.* Megértem, hogy talán kedvezményt kapnék, ha ismerősök lennénk, de az az igazság, hogy csak most találkoztam vele. Munkát kértem tőle, de a főnöke nem talált nekem valót. Szóval sajnálom, de ezt most vissza kell utasítanom.
*Agin hátrafordul, hogy megtekintse az illetőt, akiről Relael kérdezett. Még sohasem látta, tekintete nem időzik rajta sokat.
- Nem, fogalmam sincs, hogy ő ki.
* Ahogy visszafordulna, észreveszi az étellel teli asztalt. Nagyot nyel, korgó gyomrát már nem igazán tudja csillapítani. Talán előbb eszik egy kicsit, és majd teli gyomorral megy tovább munkát keresni.*
- Az előbb mondott valamit az ételről, de nem nagyon figyeltem. Bocsánat, mással voltam elfoglalva. Olcsóbbak, mint a szolgáltatásai, ugye?
//Relael//
//Említés szintjén Vendaar, Vasborda//
*Már épp menne kifelé csalódottan, mikor odalépett hozzá az elf nő. Nem igen tudja hova tenni a hölgyet. Megfigyeli őt, és megállapítja magában, hogy nem minden nap beszél egy ilyen szép nővel. Persze ekkor már egyből leesik neki, hogy mi a helyzet. Nem gondolta volna, hogy annak ellenére, hogy a hely csak most nyílna meg, már vannak örömlányok. Egy biztos: a hölgy elbűvölően jól végzi a munkáját, mivel Agin szinte gondolkodás nélkül elfogadná az ajánlatot. Elmosolyodik, és kezet nyújt.
- Szép napot önnek is, drága! A nevem Agin. Attól félek, hogy nem tarthatok igényt a szolgálataira. Ne vegye rossz néven, maga nagyon szép, az ajánlat is csábító. Most szimplán csak pénz szűkében vagyok. Gondolom, hogy Vasborda az az öreg gnóm. * Fejével a gnóm felé int.* Megértem, hogy talán kedvezményt kapnék, ha ismerősök lennénk, de az az igazság, hogy csak most találkoztam vele. Munkát kértem tőle, de a főnöke nem talált nekem valót. Szóval sajnálom, de ezt most vissza kell utasítanom.
*Agin hátrafordul, hogy megtekintse az illetőt, akiről Relael kérdezett. Még sohasem látta, tekintete nem időzik rajta sokat.
- Nem, fogalmam sincs, hogy ő ki.
* Ahogy visszafordulna, észreveszi az étellel teli asztalt. Nagyot nyel, korgó gyomrát már nem igazán tudja csillapítani. Talán előbb eszik egy kicsit, és majd teli gyomorral megy tovább munkát keresni.*
- Az előbb mondott valamit az ételről, de nem nagyon figyeltem. Bocsánat, mással voltam elfoglalva. Olcsóbbak, mint a szolgáltatásai, ugye?
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:46:19
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:46:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Rel, Nell, Myyna, Ezmee, Strat//
* Ha Myyna tényleg maradni akar, akkor mindenkinek csak jót tesz azzal, hogy kicsit kikupálja a leányzót. Hiszen az alakja és az arca is szép; na meg a szemei. Formás ajkak. A haja kicsit sután kócosnak tűnik, de még abból is lehet jót kihozni. Na de, ennyire nem szalad előre. Mindenesetre, ez a kis pír az arcán is amolyan aranyos. Közben a fürdővíz is elkészül s Rel már intézi is annak sorsát. A szórakoztatást pedig úgyis átbeszélik előtte. Ilyesmiben nem hazudik s át is fogja ezt beszélni vele. Relael a tojásokról gondoskodik és ő csak bólint arra, hogy érezzék magukat otthon. *
- Egyél Myyna, utána megfürdesz és adok valami tiszta ruhát is rád. Ha majd nekilátunk a porolásnak, visszaveheted. Jó lesz így?
* Ő maga nem fog most enni, kevéskével is jól elvan, na meg tegnap is evett; s a reggeli sem maradt ki. Rel is elpályázik mellőlük, hiszen láthatóan sok a dolga a többiekkel is. Így ő maga csak Myyna mellett marad. Mondhatni vigyáz rá, kicsit pátyolgatja; ami most jól eső érzéseket vált ki belőle. Kiváltképp pedig Strat zenéje, amit rögtönözve ad elő számukra. Ő pedig annak ritmusára táncolni, lágyan ringatózva. Bár a bordó szoknyája nem az a pörgős, de idomaira kellemesen simul. Kedveli a jó zenét és szeret táncolni is. Persze az ő kis tánca is csak addig tart, míg zene szól; s nem is hátrál el Myyna mellől. Most leginkább csak a maga kedvéért táncol.*
//Rel, Nell, Myyna, Ezmee, Strat//
* Ha Myyna tényleg maradni akar, akkor mindenkinek csak jót tesz azzal, hogy kicsit kikupálja a leányzót. Hiszen az alakja és az arca is szép; na meg a szemei. Formás ajkak. A haja kicsit sután kócosnak tűnik, de még abból is lehet jót kihozni. Na de, ennyire nem szalad előre. Mindenesetre, ez a kis pír az arcán is amolyan aranyos. Közben a fürdővíz is elkészül s Rel már intézi is annak sorsát. A szórakoztatást pedig úgyis átbeszélik előtte. Ilyesmiben nem hazudik s át is fogja ezt beszélni vele. Relael a tojásokról gondoskodik és ő csak bólint arra, hogy érezzék magukat otthon. *
- Egyél Myyna, utána megfürdesz és adok valami tiszta ruhát is rád. Ha majd nekilátunk a porolásnak, visszaveheted. Jó lesz így?
* Ő maga nem fog most enni, kevéskével is jól elvan, na meg tegnap is evett; s a reggeli sem maradt ki. Rel is elpályázik mellőlük, hiszen láthatóan sok a dolga a többiekkel is. Így ő maga csak Myyna mellett marad. Mondhatni vigyáz rá, kicsit pátyolgatja; ami most jól eső érzéseket vált ki belőle. Kiváltképp pedig Strat zenéje, amit rögtönözve ad elő számukra. Ő pedig annak ritmusára táncolni, lágyan ringatózva. Bár a bordó szoknyája nem az a pörgős, de idomaira kellemesen simul. Kedveli a jó zenét és szeret táncolni is. Persze az ő kis tánca is csak addig tart, míg zene szól; s nem is hátrál el Myyna mellől. Most leginkább csak a maga kedvéért táncol.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-07-17 17:00:07
Üzenet elküldve: 2022-07-17 17:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Nell, Myyna//
*Elég szép kis társaság gyűlt össze, Relael el is kezd aggódni, hogy még az étel sem biztos, hogy elegendő lesz. A kijelentésre biccent, majd rövid időre eltűnik a megszerzett tojásokkal a konyhában, majd azokat Ezmee gondjaira bízza, s reménykedik, hogy hatalmas kezeivel nem töri őket össze. Vagy levonja majd az egyébként is csekély béréből.*
- Jól van akkor. Érezzétek otthon magatokat addig is, mindjárt jövök.
*Megint kénytelen kicsit eltűnni, de az asztal készen van, a tojások is megérkeztek.*
- Az emeletibe vidd inkább.
*A válasz az óriásnak és a lányoknak is egyaránt szól.*
//Strat, Vasborda//
- Uraim!
*A társaság férfi tagjaihoz fordul most. Cseppet sem zavarja a kellemes aláfestő dallam, int is a tündérnek, hogy nyugodtan folytassa, ha kedve úgy tartja.*
- Úgy vélem fontos lenne, hogy ne reaktívan, hanem proaktívan viselkedjünk, ezért talán érdemes volna bemutatkozni a Patkányoknak, mielőtt azok rontanak ránk. Személy szerint én a békés együttélést támogatnám, akár kölcsönösen segítve egymást.
*Eszébe jut, hogy talán kissé előre szaladt, nem tudja mennyire hallottak a többiek a Patkányokról.*
- Oh, a Patkányok mennyire ismerősek számotokra? Azt hallottam főleg a Vámháznál tanyáznak, de itt bárhol meglapulhatnak.
*Hagy időt a párosnak, hogy esetleg kérdezzen, vagy reagáljon, persze a többiek is hallhatják Relael szavait, ha esetleg érdekli őket az ügy.*
- Szeretném ha ebben eljárnátok helyettem. Vasborda bácsi, maga olyannak tűnik számomra, mint akinek ismerős ez a világ, és feltalálja magát, Strat, te pedig megnyerőnek tűnsz helyettem is. Mennék, ha tehetném, de sok a teendő, mint látjátok. De persze nem kényszer, ha nem vállalkoznátok ilyen veszélyes körökbe.
*Megvárja a választ, türelmesen, de szinte már mennie is kell rögtön, ezért csak gyorsan teszi még hozzá.*
- Egyébként nyugodtan rendezkedjetek be. Egyetek, pihenjetek, válasszatok szobát. Azon a lépcsőn juthattok le a hálókhoz, ami nem a vendégeké. Ha bármire szükségetek van, akkor csak vigyétek nyugodtan.
//Agin//
//Említés szintjén Vendaar//
*Az új jövevényhez lép, akivel Vasborda korábban beszélgetett.*
- Szép napot! Relael vagyok. Tudok esetleg segíteni? Vasborda kedves ismerőse volna?
*Nyájas hangja, és elragadó mosolya feltehetően pozitív képet fest le róla, nem úgy mint ellenszenves tekintete, ami Agin válla fölött siklik a mélységire.*
- Talán együtt érkeztek?
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.17 17:02:21
//Nell, Myyna//
*Elég szép kis társaság gyűlt össze, Relael el is kezd aggódni, hogy még az étel sem biztos, hogy elegendő lesz. A kijelentésre biccent, majd rövid időre eltűnik a megszerzett tojásokkal a konyhában, majd azokat Ezmee gondjaira bízza, s reménykedik, hogy hatalmas kezeivel nem töri őket össze. Vagy levonja majd az egyébként is csekély béréből.*
- Jól van akkor. Érezzétek otthon magatokat addig is, mindjárt jövök.
*Megint kénytelen kicsit eltűnni, de az asztal készen van, a tojások is megérkeztek.*
- Az emeletibe vidd inkább.
*A válasz az óriásnak és a lányoknak is egyaránt szól.*
//Strat, Vasborda//
- Uraim!
*A társaság férfi tagjaihoz fordul most. Cseppet sem zavarja a kellemes aláfestő dallam, int is a tündérnek, hogy nyugodtan folytassa, ha kedve úgy tartja.*
- Úgy vélem fontos lenne, hogy ne reaktívan, hanem proaktívan viselkedjünk, ezért talán érdemes volna bemutatkozni a Patkányoknak, mielőtt azok rontanak ránk. Személy szerint én a békés együttélést támogatnám, akár kölcsönösen segítve egymást.
*Eszébe jut, hogy talán kissé előre szaladt, nem tudja mennyire hallottak a többiek a Patkányokról.*
- Oh, a Patkányok mennyire ismerősek számotokra? Azt hallottam főleg a Vámháznál tanyáznak, de itt bárhol meglapulhatnak.
*Hagy időt a párosnak, hogy esetleg kérdezzen, vagy reagáljon, persze a többiek is hallhatják Relael szavait, ha esetleg érdekli őket az ügy.*
- Szeretném ha ebben eljárnátok helyettem. Vasborda bácsi, maga olyannak tűnik számomra, mint akinek ismerős ez a világ, és feltalálja magát, Strat, te pedig megnyerőnek tűnsz helyettem is. Mennék, ha tehetném, de sok a teendő, mint látjátok. De persze nem kényszer, ha nem vállalkoznátok ilyen veszélyes körökbe.
*Megvárja a választ, türelmesen, de szinte már mennie is kell rögtön, ezért csak gyorsan teszi még hozzá.*
- Egyébként nyugodtan rendezkedjetek be. Egyetek, pihenjetek, válasszatok szobát. Azon a lépcsőn juthattok le a hálókhoz, ami nem a vendégeké. Ha bármire szükségetek van, akkor csak vigyétek nyugodtan.
//Agin//
//Említés szintjén Vendaar//
*Az új jövevényhez lép, akivel Vasborda korábban beszélgetett.*
- Szép napot! Relael vagyok. Tudok esetleg segíteni? Vasborda kedves ismerőse volna?
*Nyájas hangja, és elragadó mosolya feltehetően pozitív képet fest le róla, nem úgy mint ellenszenves tekintete, ami Agin válla fölött siklik a mélységire.*
- Talán együtt érkeztek?
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.17 17:02:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477