Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-03 02:08:59
Üzenet elküldve: 2023-06-03 02:08:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégtér//
//Agin//
*Örül, hogy Aginnak kellemes társaságot tud szolgáltatni. Igyekszik is mindent úgy csinálni, hogy senkinek se okozzon csalódást. A baj csak ott leledzik, hogy az italozgatás nem az ő asztala és ezt fejének szédelgése és gyomrának háborgása is megerősíti.
Ahogy visszaérnek a fogadótérbe erősebben kapaszkodik a fiú kezébe, mintha csak attól tartana, hogy menten fel fog borulni. A nézelődést sem húzza el, inkább a fiúra pillant vissza. Ő egy viszonylag biztos pont abban, hogy a szédülése ne erősödjön tovább. Az evés gondolata pedig egyenesen felvillanyozza, amire még beteg gyomra is kordul egy hangosabbat.*
- A hús egy igazán remek ötlet.
*Viszonylagosan szabad kezével rá is dörgöl a pocakjára, ügyelve arra, hogy az üveget ne ejtse el. Amikor pedig a fiú elkéri megkönnyebbülten fel is szusszan. Ám ez a könnyebbültség sem örök életű. Amikor az ő pohara is megtelik ismét az itallal egy fancsali fintorral húzza el a száját. Valahogy nehezen hiszi el, hogy evés előtt jó lesz még egy ilyen borzadványos korty. De amilyen tökkelütött visszautasítani sem meri. Így egy mély levegőt véve a poharáért nyúl, s kissé ugyan tétován, de csak ráfog.*
- Hát, ha te mondod...
*Nem túl sok bizodalma van abban, hogy ez valóban így fog történni, de csak magába dönti a pohárka tartalmát. A szeme összeszorul, bele is nyög abba, ahogy a kortyot nagy nehezen lenyeli. A pohár is olyan hévvel koppan a pulton, mintha a lányt bántotta volna.*
- Gond lenne, ha én leülnék oda addig, amíg kideríted hol a hús?
*Nyöszörgi miközben a szemeit törölgeti. Közben pedig a választ nem is nagyon várva meg bukdácsol el az egyik asztalig, hogy a székre zuttyanjon. Szinte biztos abban, hogy ha nem tette volna le a hátsóját, akkor bizony a padlón terült volna el. Pedig amíg nem mászott ki a vízből nem érzete úgy, hogy ilyen gyászos lenne a helyzete.*
//Agin//
*Örül, hogy Aginnak kellemes társaságot tud szolgáltatni. Igyekszik is mindent úgy csinálni, hogy senkinek se okozzon csalódást. A baj csak ott leledzik, hogy az italozgatás nem az ő asztala és ezt fejének szédelgése és gyomrának háborgása is megerősíti.
Ahogy visszaérnek a fogadótérbe erősebben kapaszkodik a fiú kezébe, mintha csak attól tartana, hogy menten fel fog borulni. A nézelődést sem húzza el, inkább a fiúra pillant vissza. Ő egy viszonylag biztos pont abban, hogy a szédülése ne erősödjön tovább. Az evés gondolata pedig egyenesen felvillanyozza, amire még beteg gyomra is kordul egy hangosabbat.*
- A hús egy igazán remek ötlet.
*Viszonylagosan szabad kezével rá is dörgöl a pocakjára, ügyelve arra, hogy az üveget ne ejtse el. Amikor pedig a fiú elkéri megkönnyebbülten fel is szusszan. Ám ez a könnyebbültség sem örök életű. Amikor az ő pohara is megtelik ismét az itallal egy fancsali fintorral húzza el a száját. Valahogy nehezen hiszi el, hogy evés előtt jó lesz még egy ilyen borzadványos korty. De amilyen tökkelütött visszautasítani sem meri. Így egy mély levegőt véve a poharáért nyúl, s kissé ugyan tétován, de csak ráfog.*
- Hát, ha te mondod...
*Nem túl sok bizodalma van abban, hogy ez valóban így fog történni, de csak magába dönti a pohárka tartalmát. A szeme összeszorul, bele is nyög abba, ahogy a kortyot nagy nehezen lenyeli. A pohár is olyan hévvel koppan a pulton, mintha a lányt bántotta volna.*
- Gond lenne, ha én leülnék oda addig, amíg kideríted hol a hús?
*Nyöszörgi miközben a szemeit törölgeti. Közben pedig a választ nem is nagyon várva meg bukdácsol el az egyik asztalig, hogy a székre zuttyanjon. Szinte biztos abban, hogy ha nem tette volna le a hátsóját, akkor bizony a padlón terült volna el. Pedig amíg nem mászott ki a vízből nem érzete úgy, hogy ilyen gyászos lenne a helyzete.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-02 20:50:40
Üzenet elküldve: 2023-06-02 20:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Relael//
*Nem veszi fel különösképp, ahogy az elf fizikumát fitymálja. Megtették már mások is. Az jobban zavarja, hogy ennyire esélytelennek tartja őt egy bunyóban, még akkor is, ha talán bír némi valóságalappal a dolog.
Azért csak megtapogatja ő is a karját a hosszúéletű nyomán, ahogy visszaveszi maga mellé. Valóban nem túl vaskos, de...*
-Annál ügyesebb. *Biztos benne, hogy az elf zsánere a komor harcos kőkemény izmokkal. Az olyanok, mint amelyikkel eltűnt egy időre. Bár bizonyíthatná valahogy rátermettségét!*
-Megmérgezni? Leszúrni? *Nagyokat pislog.* -Azért megölni nem akarom... *Kissé furcsán pillant fel szürke szemeivel.*
-De ellátnám a baját. Akár még a Nagyságát is megvédeném, ha a szükség úgy hozza.
*Felvetésére az első reakciót elengedi a füle mellett, legalábbis igyekszik nem eltávolodni az asztaltól gondolatban. Kitölt a kancsóból még egy kis bort, hogy addig is elterelje fantáziáját, majd az ajkához emeli a poharat. A következőkre azonban beleköhög az italba és nem a rossz íze miatt. Biztos benne, hogy nem hallotta félre... Vagy mégis? Megint rosszul értené?
Hegyes fülei halovány rózsaszín színt öltenek, ahogy a kecsegtetett jutalom mikéntje után kutat rövid pillanatig a méregzöld szemekben. Hamar elkapja azonban inkább fejét, mert attól tart, hogy a zöld szempár gazdája esetleg meglátja a fejében cikázó képzeteket. Valóban nem kell hozzá sok idő, hogy vére felbuzogjon, de azért igyekszik napirendre térni az egész szituáció felett.*
-Vigyázni, igen. A helyre, a lányokra. Akkor... Dolgozhatok itt? *Visszhangozza a szavakat serényen bólogatva. Fogalma sincs, hogy képes lesz-e rá, de azt tudja, hogy első útja a szobájába fog vezetni eszmecseréjük után, hogy ismét használatba vegye a elcsent alsóneműt.*
//Relael//
*Nem veszi fel különösképp, ahogy az elf fizikumát fitymálja. Megtették már mások is. Az jobban zavarja, hogy ennyire esélytelennek tartja őt egy bunyóban, még akkor is, ha talán bír némi valóságalappal a dolog.
Azért csak megtapogatja ő is a karját a hosszúéletű nyomán, ahogy visszaveszi maga mellé. Valóban nem túl vaskos, de...*
-Annál ügyesebb. *Biztos benne, hogy az elf zsánere a komor harcos kőkemény izmokkal. Az olyanok, mint amelyikkel eltűnt egy időre. Bár bizonyíthatná valahogy rátermettségét!*
-Megmérgezni? Leszúrni? *Nagyokat pislog.* -Azért megölni nem akarom... *Kissé furcsán pillant fel szürke szemeivel.*
-De ellátnám a baját. Akár még a Nagyságát is megvédeném, ha a szükség úgy hozza.
*Felvetésére az első reakciót elengedi a füle mellett, legalábbis igyekszik nem eltávolodni az asztaltól gondolatban. Kitölt a kancsóból még egy kis bort, hogy addig is elterelje fantáziáját, majd az ajkához emeli a poharat. A következőkre azonban beleköhög az italba és nem a rossz íze miatt. Biztos benne, hogy nem hallotta félre... Vagy mégis? Megint rosszul értené?
Hegyes fülei halovány rózsaszín színt öltenek, ahogy a kecsegtetett jutalom mikéntje után kutat rövid pillanatig a méregzöld szemekben. Hamar elkapja azonban inkább fejét, mert attól tart, hogy a zöld szempár gazdája esetleg meglátja a fejében cikázó képzeteket. Valóban nem kell hozzá sok idő, hogy vére felbuzogjon, de azért igyekszik napirendre térni az egész szituáció felett.*
-Vigyázni, igen. A helyre, a lányokra. Akkor... Dolgozhatok itt? *Visszhangozza a szavakat serényen bólogatva. Fogalma sincs, hogy képes lesz-e rá, de azt tudja, hogy első útja a szobájába fog vezetni eszmecseréjük után, hogy ismét használatba vegye a elcsent alsóneműt.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-02 17:01:10
Üzenet elküldve: 2023-06-02 17:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ezmee//
*Jó pár falatot a szájába töm, mialatt hallgatja a nőt, de megáll a szájában a kanál amikor az arról beszél, hogy ő is akarna enni. Belenéz a tányérba, majd fel a nőre, újra a tányérba, végül kiveszi az evőeszközt és az óriás felé nyújtja.*
-Kérsz belőle? *Még egy picit a tányért is eltolja felé, de látszik rajta, hogy nagyon türtőzteti magát, hogy ne falja be az egészet egybe.*
-Te vagy itt az egyetlen normális. *Aztán meg is bánja kicsit a tettét, ahogy Ezmee leszólja Patkányt, de már nem fog visszakozni, ha már megkínálta. Nem mutatja ki, de igazán rosszul esik neki, hogy legjobb barátjáról így beszél az asszonyság.*
-Nem koszos. Többször tisztálkodik, mint te vagy én. Ő sosem hagyja ki a mosakodást velem ellentétben. *Aztán az óriás nő újra elevenébe vág, amitől Leonnak össze is szorulna az ökle, ha nem éppen a rágcsálót tartaná a tenyerében.*
-Nem. Vagyok. Magányos. *Bámul bele az óriás szemébe pár pillanatig, majd inkább visszafordul az ételhez.*
-Az a szerencséd, hogy jó kaját csináltál. *Húzza fel a szemöldökét, de a megakadt evőeszközt nem meríti bele végül a kanalat az ételbe, hanem a kenyérből hara egy nagyot, amit úgy magában elég nehéz letuszkolni a torkán, de végül egy pár nyeldeklés után sikerül neki.*
*Jó pár falatot a szájába töm, mialatt hallgatja a nőt, de megáll a szájában a kanál amikor az arról beszél, hogy ő is akarna enni. Belenéz a tányérba, majd fel a nőre, újra a tányérba, végül kiveszi az evőeszközt és az óriás felé nyújtja.*
-Kérsz belőle? *Még egy picit a tányért is eltolja felé, de látszik rajta, hogy nagyon türtőzteti magát, hogy ne falja be az egészet egybe.*
-Te vagy itt az egyetlen normális. *Aztán meg is bánja kicsit a tettét, ahogy Ezmee leszólja Patkányt, de már nem fog visszakozni, ha már megkínálta. Nem mutatja ki, de igazán rosszul esik neki, hogy legjobb barátjáról így beszél az asszonyság.*
-Nem koszos. Többször tisztálkodik, mint te vagy én. Ő sosem hagyja ki a mosakodást velem ellentétben. *Aztán az óriás nő újra elevenébe vág, amitől Leonnak össze is szorulna az ökle, ha nem éppen a rágcsálót tartaná a tenyerében.*
-Nem. Vagyok. Magányos. *Bámul bele az óriás szemébe pár pillanatig, majd inkább visszafordul az ételhez.*
-Az a szerencséd, hogy jó kaját csináltál. *Húzza fel a szemöldökét, de a megakadt evőeszközt nem meríti bele végül a kanalat az ételbe, hanem a kenyérből hara egy nagyot, amit úgy magában elég nehéz letuszkolni a torkán, de végül egy pár nyeldeklés után sikerül neki.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:18:11
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Haldrian//
*Egyre nehezebben képes elfojtani nevetését, pedig igazán nagyon igyekszik, ugyanakkor annyira nevetséges elképzelni, hogy a vézna kis kölyöknek bármilyen esélye volna Leonnal szemben. A szürreális fantáziakép csupán pár pillanatig szórakoztatja, aztán eszébe jut, hogy mennyire esélytelen küzdelem - vagy helyesebben mészárlás - lenne az, s valójában semmi meglepőt nem tartogatna a számára. Ez a kép kissé lelombozza, szerencséjére Haldrian folytatja a beszámolót, ami igencsak szórakoztatja őt, igyekszik ugyan mérsékelni, de csak kiszakad belőle egy nevetés.*
- Áh, szóval csak így. Ezekkel a karokkal?
*Széles mosollyal arcán hajol előre, hogy kezét kinyújtva megérintse az említett felkart, már amennyiben Haldrian is beleegyezik ebbe. Számít rá, hogy a fattyú megfeszíti izmait, de még úgyis elhanyagolható izomzattal rendelkezik Leonhoz képest.*
- Bölcsebb volna megmérgezni, az álmában leszúrni...
*Több verziót is képes lenne felsorolni, ugyanakkor nem kíván ötleteket adni senkinek ahhoz, hogyan végezzék ki az általa hasznosnak ítélt "alkalmazottakat".*
- Hát ez megnyugtató.
*A vehemens válasz megint elégedettséget vált ki belőle, kényelmesen vissza is dől székében.
Az ajánlat tagadhatatlanul meglepi, holott csupán azon kellene megdöbbennie, hogy Haldrian nem rukkolt elő ezzel korábban, elvégre Relael vagyonos s látszólag nem olyan vérszomjas, feltehetően még sok elveszett kikötői kölyök akar majd menedéket lelni mellette.*
- Nocsak, nocsak...
*Elégedetten megnyalja ajkait, főleg mert Haldrian igen szerény feltételeket szab meg neki.*
- Ami azt illeti, úgy érzem tudnálak mire használni.
*Ezen komolyabban elgondolkodik, közben pedig egy sötét hajtincsével babrál, s ignorálja a tényt, hogy mennyire félreértelmezhetően fogalmazott, persze nem véletlenül.*
- Azt mindenképpen hasznosnak tartanám, ha nyitott szemmel-füllel járnál, s amennyiben valóban hasznos információkat hozol nekem, úgy azt biztosan megjutalmazom.
*Hagy egy kis időt a fiúnak, hogy a megjegyzését követően legyen ideje vérének ismét nyaka fölé érkeznie, elvégre Relael nem ostoba és igen jól ismeri a férfiakat, főleg a fattyúhoz hasonló kiéhezett kölyköket. Természetesen szó sincs arról, hogy bármit is adna magából a kölyöknek, ha ezt viszont elmondanám, akkor amaz biztosan nem lenne olyan készséges mint ahogy azt az elf lány elvárja.*
- Ezen felül pedig nyugodtabb volnék, ha tudnám, hogy távollétemben van aki vigyáz a helyre és a lányokra.
*Természetesen Ezmee önmagában elég riasztó lehet, ugyanakkor egy a kikötőnél sokkal biztonságosabb közeg biztonsága is igen hamar megingott, ezért ha mást nem is, de némi óvatosságot mindenképpen tanított neki a lázadás.*
//Haldrian//
*Egyre nehezebben képes elfojtani nevetését, pedig igazán nagyon igyekszik, ugyanakkor annyira nevetséges elképzelni, hogy a vézna kis kölyöknek bármilyen esélye volna Leonnal szemben. A szürreális fantáziakép csupán pár pillanatig szórakoztatja, aztán eszébe jut, hogy mennyire esélytelen küzdelem - vagy helyesebben mészárlás - lenne az, s valójában semmi meglepőt nem tartogatna a számára. Ez a kép kissé lelombozza, szerencséjére Haldrian folytatja a beszámolót, ami igencsak szórakoztatja őt, igyekszik ugyan mérsékelni, de csak kiszakad belőle egy nevetés.*
- Áh, szóval csak így. Ezekkel a karokkal?
*Széles mosollyal arcán hajol előre, hogy kezét kinyújtva megérintse az említett felkart, már amennyiben Haldrian is beleegyezik ebbe. Számít rá, hogy a fattyú megfeszíti izmait, de még úgyis elhanyagolható izomzattal rendelkezik Leonhoz képest.*
- Bölcsebb volna megmérgezni, az álmában leszúrni...
*Több verziót is képes lenne felsorolni, ugyanakkor nem kíván ötleteket adni senkinek ahhoz, hogyan végezzék ki az általa hasznosnak ítélt "alkalmazottakat".*
- Hát ez megnyugtató.
*A vehemens válasz megint elégedettséget vált ki belőle, kényelmesen vissza is dől székében.
Az ajánlat tagadhatatlanul meglepi, holott csupán azon kellene megdöbbennie, hogy Haldrian nem rukkolt elő ezzel korábban, elvégre Relael vagyonos s látszólag nem olyan vérszomjas, feltehetően még sok elveszett kikötői kölyök akar majd menedéket lelni mellette.*
- Nocsak, nocsak...
*Elégedetten megnyalja ajkait, főleg mert Haldrian igen szerény feltételeket szab meg neki.*
- Ami azt illeti, úgy érzem tudnálak mire használni.
*Ezen komolyabban elgondolkodik, közben pedig egy sötét hajtincsével babrál, s ignorálja a tényt, hogy mennyire félreértelmezhetően fogalmazott, persze nem véletlenül.*
- Azt mindenképpen hasznosnak tartanám, ha nyitott szemmel-füllel járnál, s amennyiben valóban hasznos információkat hozol nekem, úgy azt biztosan megjutalmazom.
*Hagy egy kis időt a fiúnak, hogy a megjegyzését követően legyen ideje vérének ismét nyaka fölé érkeznie, elvégre Relael nem ostoba és igen jól ismeri a férfiakat, főleg a fattyúhoz hasonló kiéhezett kölyköket. Természetesen szó sincs arról, hogy bármit is adna magából a kölyöknek, ha ezt viszont elmondanám, akkor amaz biztosan nem lenne olyan készséges mint ahogy azt az elf lány elvárja.*
- Ezen felül pedig nyugodtabb volnék, ha tudnám, hogy távollétemben van aki vigyáz a helyre és a lányokra.
*Természetesen Ezmee önmagában elég riasztó lehet, ugyanakkor egy a kikötőnél sokkal biztonságosabb közeg biztonsága is igen hamar megingott, ezért ha mást nem is, de némi óvatosságot mindenképpen tanított neki a lázadás.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:03:51
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:03:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Relael//
*Haldriannak nem sok lehetősége volt modorosságot tanulni a Kikötőben nem túl hosszú élete alatt, ennek ellenére minden tudását beveti most Relael társaságában. Például igyekszik nem hagyni, hogy kiüljön arcára a bosszúság, ahogy az elf gyakorlatilag kineveti a Leont illető megjegyzése miatt. Sikerül ez több-kevesebb sikerrel. Talán meglepő lehet, de Relael és a hozzá hasonlók azok, akiknek a legjobban igyekezne megfelelni, vagy akár a kegyeikbe férkőzni.*
-Megnézném, hogy ugyanolyan hangosan nyüszít-e, mint amilyen hangosan ugat. *Feleli sokat sejtetően. Persze nagy szavak ezek, de igyekszik felnőni asztaltársaságához.*
-Hagynám, hogy ő lépjen először. Amilyen vehemens marha, biztos így lenne. Elkapnám a kezét, és ... Kezeivel mutatja csak, hogyan csavarná ki, de aztán csak legyint.* -Ehh, de ez mindegy. Szerencséje a fickónak, hogy ilyen vendéglátó mellett nem balhézom.
*Dohogja, majd kortyol ismét a borba, de mihelyst nyelve érinti a lőrét, már bánja is.*
-Nem! nem-nem. *Nyílik tágra szeme, majd megköszörüli torkát. Nem zavarsz... *Természetesen eszébe ötlik egy lecsapás arról, hogy miként szeretné Relael társaságát élvezni, erről pedig egy másik emlékkép is gondolatai közé úszik. El kell morzsolnia egy kósza somolyt, hisz kíváncsi, vajon mit reagálna a nemes elf, ha tudná, mit művelt titkon az alsóneműjével, ami most is ott rejtőzik mellkasánál. Persze a hosszúéletűt képzelte helyébe, ráadásul igen csak vállalhatatlan helyzetekben.
Kicsit fészkelődik ültében, kezeit pedig összekulcsolva az asztalra helyezve dől előre. Kicsit már felengedett.*
-Lehet, hogy rosszul mutatkoztam be, de igen rátermett vagyok egyébként. Szívesen dolgoznék kegyed alá. *Megenged magának egy halovány mosolyt.* -És cserébe nem kérek mást, csak egy ágyat bérmentve. *Igazából nem veszhet semmit egy ilyen ajánlattal.*
//Relael//
*Haldriannak nem sok lehetősége volt modorosságot tanulni a Kikötőben nem túl hosszú élete alatt, ennek ellenére minden tudását beveti most Relael társaságában. Például igyekszik nem hagyni, hogy kiüljön arcára a bosszúság, ahogy az elf gyakorlatilag kineveti a Leont illető megjegyzése miatt. Sikerül ez több-kevesebb sikerrel. Talán meglepő lehet, de Relael és a hozzá hasonlók azok, akiknek a legjobban igyekezne megfelelni, vagy akár a kegyeikbe férkőzni.*
-Megnézném, hogy ugyanolyan hangosan nyüszít-e, mint amilyen hangosan ugat. *Feleli sokat sejtetően. Persze nagy szavak ezek, de igyekszik felnőni asztaltársaságához.*
-Hagynám, hogy ő lépjen először. Amilyen vehemens marha, biztos így lenne. Elkapnám a kezét, és ... Kezeivel mutatja csak, hogyan csavarná ki, de aztán csak legyint.* -Ehh, de ez mindegy. Szerencséje a fickónak, hogy ilyen vendéglátó mellett nem balhézom.
*Dohogja, majd kortyol ismét a borba, de mihelyst nyelve érinti a lőrét, már bánja is.*
-Nem! nem-nem. *Nyílik tágra szeme, majd megköszörüli torkát. Nem zavarsz... *Természetesen eszébe ötlik egy lecsapás arról, hogy miként szeretné Relael társaságát élvezni, erről pedig egy másik emlékkép is gondolatai közé úszik. El kell morzsolnia egy kósza somolyt, hisz kíváncsi, vajon mit reagálna a nemes elf, ha tudná, mit művelt titkon az alsóneműjével, ami most is ott rejtőzik mellkasánál. Persze a hosszúéletűt képzelte helyébe, ráadásul igen csak vállalhatatlan helyzetekben.
Kicsit fészkelődik ültében, kezeit pedig összekulcsolva az asztalra helyezve dől előre. Kicsit már felengedett.*
-Lehet, hogy rosszul mutatkoztam be, de igen rátermett vagyok egyébként. Szívesen dolgoznék kegyed alá. *Megenged magának egy halovány mosolyt.* -És cserébe nem kérek mást, csak egy ágyat bérmentve. *Igazából nem veszhet semmit egy ilyen ajánlattal.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 19:29:43
Üzenet elküldve: 2023-06-01 19:29:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Haldrian//
*Ugyan Relael szereti felmagasztalni magát, ezúttal jelenlétének viszont biztosan nincs akkora jelentősége, mint amit Haldrian tulajdonít neki. Valóban helyet foglal és tagadhatatlanul a fattyú társaságát választja, de csupán azért, mert nincs senki más, akivel ezt megtehetné, ez pedig aligha hízelgő bárkire nézve.
Az elf leányt remek megfigyelő képességgel áldotta meg a sors, részben kényszerből, részben pedig őszinte érdeklődésből fakadóan, így nem esik nehezére észre venni az egyébként sem túl diszkrét fintort. Természetesen nagyon jól tudja, hogy a felkínált ital távolról sem nevezhető jónak, ennek ellenére sérti, hogy Haldrian ennyire nem kívánja rossz véleményét leplezni előtte. Kicsit megfeszül állkapcsa a jómodor hiánya miatt, ám könnyed mosolya változatlanul arcán pihen, mintha annak éppen olyan elengedhetetlen tartozéka volna akár az elf szemei, orra vagy szája.
Haldrian ezt követően sem engeszteli ki őt, nem szolgáltat számára semmi igazán kézzel foghatót, s komolyabb reakció hiányában Relael csalódott marad. Ezúttal ennek valamelyest jelét adja egy eltúlzott sóhajjal, keseregni viszont nem ér rá, elvégre Leon személyét kell megvitatniuk éppen.*
- Ó csakugyan?
*Végre némi kárpótlás, amint felettébb jól szórakozik. Mosolya immáron visszafogott nevetéssé fejlődik ahogy Haldrian megemlíti hogy elbánna Leonnal. Az istenek a tanúi, hogy szeretne hinni a fattyúnak, de nevetséges még elképzelni is, hogy bármi esélye volna a termetes vadállat ellen.*
- És hogy csinálnád?
*Talán feltűnhet a tolvajnak, hogy némi élvezet cseng Relael hangjában, de lehet elsiklik ezen részlet felett. Mindenesetre az elf által kitartott szünet azt sejteti vele, hogy konkrét elképzeléseket vár.
A kérdés kizökkenti ebből az elégedett állapotból, amit felfelé vándorló szemöldökei is jeleznek. Mosolya lelohad, sőt alsó ajkát lebiggyesztve fejezi ki milyen mélyen csalódott, hogy nem látják szívesen.*
- Ó, talán zavarok?
*Hangja egyszerre szomorkás és gunyoros, nehéz lenne megállapítani éppen melyik.*
- Szeretnéd, hogy elmenjek?
//Haldrian//
*Ugyan Relael szereti felmagasztalni magát, ezúttal jelenlétének viszont biztosan nincs akkora jelentősége, mint amit Haldrian tulajdonít neki. Valóban helyet foglal és tagadhatatlanul a fattyú társaságát választja, de csupán azért, mert nincs senki más, akivel ezt megtehetné, ez pedig aligha hízelgő bárkire nézve.
Az elf leányt remek megfigyelő képességgel áldotta meg a sors, részben kényszerből, részben pedig őszinte érdeklődésből fakadóan, így nem esik nehezére észre venni az egyébként sem túl diszkrét fintort. Természetesen nagyon jól tudja, hogy a felkínált ital távolról sem nevezhető jónak, ennek ellenére sérti, hogy Haldrian ennyire nem kívánja rossz véleményét leplezni előtte. Kicsit megfeszül állkapcsa a jómodor hiánya miatt, ám könnyed mosolya változatlanul arcán pihen, mintha annak éppen olyan elengedhetetlen tartozéka volna akár az elf szemei, orra vagy szája.
Haldrian ezt követően sem engeszteli ki őt, nem szolgáltat számára semmi igazán kézzel foghatót, s komolyabb reakció hiányában Relael csalódott marad. Ezúttal ennek valamelyest jelét adja egy eltúlzott sóhajjal, keseregni viszont nem ér rá, elvégre Leon személyét kell megvitatniuk éppen.*
- Ó csakugyan?
*Végre némi kárpótlás, amint felettébb jól szórakozik. Mosolya immáron visszafogott nevetéssé fejlődik ahogy Haldrian megemlíti hogy elbánna Leonnal. Az istenek a tanúi, hogy szeretne hinni a fattyúnak, de nevetséges még elképzelni is, hogy bármi esélye volna a termetes vadállat ellen.*
- És hogy csinálnád?
*Talán feltűnhet a tolvajnak, hogy némi élvezet cseng Relael hangjában, de lehet elsiklik ezen részlet felett. Mindenesetre az elf által kitartott szünet azt sejteti vele, hogy konkrét elképzeléseket vár.
A kérdés kizökkenti ebből az elégedett állapotból, amit felfelé vándorló szemöldökei is jeleznek. Mosolya lelohad, sőt alsó ajkát lebiggyesztve fejezi ki milyen mélyen csalódott, hogy nem látják szívesen.*
- Ó, talán zavarok?
*Hangja egyszerre szomorkás és gunyoros, nehéz lenne megállapítani éppen melyik.*
- Szeretnéd, hogy elmenjek?
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 13:38:20
Üzenet elküldve: 2023-06-01 13:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Relael//
*Az elfnek látszólag cseppet sincs ellenére, hogy az ő társaságában üsse el az idejét. Legalábbis helyet foglal az asztalánál, ami egy kicsit könnyít az ő lelkén is. Sőt, valamelyest férfiúi önbecsülését is fényezi. Ha látnák a pikkelyközi srácok, kivel ül egy asztalnál... Tekintetével kíséri, ahogy a kancsó tartalmából tölt a pohárba, majd kezével nyúl utána. Nem szomjas, főleg erre a lőrére nem, de kötelességének érzi inni belőle.
Neki fogalma sincs, hogyan lehet egy őrült fickó hasznos a hosszúéletűenek, de hát ő nem is tölt be olyan pozíciót, mint Relael, gőze sincs az ilyesmiről. Így hát csak vállat von a dologra és szájához emeli a poharat.
Elfintorodik a savanykás íztől, de leküzdi az utolsó kortyig a bort. Nem akar szégyenben maradni.
Alissäna dolgára lenyel egy zsigerből jövő, csípős választ. Hisz a szó szoros értelmében az ébenhajú lány valóban ringyó, de kiérzi az élt vendéglátója szavai mögül. Hallhatóan nem sokra becsüli beosztottjait, bár nem is csodálkozik rajta. Elég ránézni a nőre bárkinek hogy tudja, ő valami több. Mindenesetre a ringyó szóra azért némileg elkomorulnak vonásai, de jobbnak látja nem szóvá tenni a dolgot.*
-Nem... Csak egy rohadt alak, mióta csak betette ide a lábát. Mint akinek a seggébe szorult valami és emiatt mogorva. De meggyűlne a baja velem, ha durva lenne Alissänával... Nem lenne velem olyan könnyű dolga, mint azzal a kölyökkel! *Jól látható biccentéssel toldja meg szavait. Miért is rejtené véka alá, hogy jóban van a kurtizánnal?*
-Amúgy miért jött ide? *Bukik ki belőle a kérdés egyszer csak mellékesen, de legszívesebben visszaszívná. Valahogy nem érzi helyénvalónak, hogy faggatózzon az elfnél. Hogy miért jött ide? Az ő asztalához? A Kikötőbe? Alighanem a hosszúéltűnek kell megválaszolnia magában, mert kérdezője inkább félrepillant a magyarázat helyett.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 13:39:12
//Relael//
*Az elfnek látszólag cseppet sincs ellenére, hogy az ő társaságában üsse el az idejét. Legalábbis helyet foglal az asztalánál, ami egy kicsit könnyít az ő lelkén is. Sőt, valamelyest férfiúi önbecsülését is fényezi. Ha látnák a pikkelyközi srácok, kivel ül egy asztalnál... Tekintetével kíséri, ahogy a kancsó tartalmából tölt a pohárba, majd kezével nyúl utána. Nem szomjas, főleg erre a lőrére nem, de kötelességének érzi inni belőle.
Neki fogalma sincs, hogyan lehet egy őrült fickó hasznos a hosszúéletűenek, de hát ő nem is tölt be olyan pozíciót, mint Relael, gőze sincs az ilyesmiről. Így hát csak vállat von a dologra és szájához emeli a poharat.
Elfintorodik a savanykás íztől, de leküzdi az utolsó kortyig a bort. Nem akar szégyenben maradni.
Alissäna dolgára lenyel egy zsigerből jövő, csípős választ. Hisz a szó szoros értelmében az ébenhajú lány valóban ringyó, de kiérzi az élt vendéglátója szavai mögül. Hallhatóan nem sokra becsüli beosztottjait, bár nem is csodálkozik rajta. Elég ránézni a nőre bárkinek hogy tudja, ő valami több. Mindenesetre a ringyó szóra azért némileg elkomorulnak vonásai, de jobbnak látja nem szóvá tenni a dolgot.*
-Nem... Csak egy rohadt alak, mióta csak betette ide a lábát. Mint akinek a seggébe szorult valami és emiatt mogorva. De meggyűlne a baja velem, ha durva lenne Alissänával... Nem lenne velem olyan könnyű dolga, mint azzal a kölyökkel! *Jól látható biccentéssel toldja meg szavait. Miért is rejtené véka alá, hogy jóban van a kurtizánnal?*
-Amúgy miért jött ide? *Bukik ki belőle a kérdés egyszer csak mellékesen, de legszívesebben visszaszívná. Valahogy nem érzi helyénvalónak, hogy faggatózzon az elfnél. Hogy miért jött ide? Az ő asztalához? A Kikötőbe? Alighanem a hosszúéltűnek kell megválaszolnia magában, mert kérdezője inkább félrepillant a magyarázat helyett.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 13:39:12
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 10:36:44
Üzenet elküldve: 2023-06-01 10:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Haldrian//
*Egy újabb apró győzelem, amik már lassan kezdenek Relael fejébe szállni. Egy elégedett mosollyal arcán teszi el az aranyakat, amik számára nem képviselnek valódi értéket a szegény kis utcakölyöknek feltehetőleg annál is inkább, s ennek tudatában még kellemesebb a felismerés, hogy nem mernek nemet mondani neki.*
- Remek!
*Kitörő lelkesedéssel fogadja a választ, olyannyira, hogy még bátorkodik önteni is a pohárba a borból, majd a kancsót is az asztalra helyezi melynél Haldrian helyet foglalt.*
- Dolgozik?
*Vonja fel kérdőn szemöldökeit, s miközben emésztgeti a választ a pult felé sandít. Sem Myynát, sem pedig az örömlányt nem látja, egyedül a csípős nyelvű Ezmeerhalda az, aki töretlenül kitart feladatai mellett.*
- Vagy úgy...
*Teszi hozzá még kissé sejtelmesen, egy leheletnyit baljósan, mindezt saját maga szórakoztatása kedvéért. Igen, észrevette, hogy fajtársa és a félvér igen sok időt töltenek egymással, ami egyébként cseppet sem zavarja, viszont ehhez hasonló tétlen unalmas percekben nincs is jobb, mint ennek az információnak tudatában megint kicsit sarokba szorítani Haldriant. Persze ez közel sem annyira érdekes számára, mint a fattyú apró megjegyzése Leont illetően.*
- Bajkeverő, ez tény, de hát a kikötőben nem mindenki az?
*Teszi fel a költői kérdést, amire természetesen nem vár választ. Bátorkodik leülni Haldrian asztalához, amíg Leon étkezésének végét várja, s ezen téma mentén tovább vezetni a beszélgetést.*
- De hasznos egy őrült, ezt nehéz elvitatni. *Sóhajt. Ha a szükség úgy hozná, bármikor odavetné Leon életét a sajátja helyett, ami önmagában elég értékes a számára és ezen kívül is sok mindenre fel tudja használni a férfit. Az egyedüli problémája csupán, hogy Leon elég tébolyult ahhoz, hogy ne tudja eldönteni az elf lány azt, hogy képes e irányítani őt avagy sem, s ez némileg nyugtalanítja, na meg persze bosszantja is.*
- Mire fel egyébként ez az ellenszenv? Csak nem téged is bántalmazott, mint a becsületes hősünket? Esetleg durván bánt azzal a kedves kis ringyóval?
*Kedvesen, ártatlanul mosolyog a félvérre. Pontosan úgy, mint aki nem most tett tudatosan megjegyzést arra, hogy tisztában van Haldrian és Alissäna légyottjaival. Ezzel nyilván semmi különösebb gondja nincs is, elvégre mire valók az örömlányok, ha nem erre? Becslései szerint pedig Haldrian egy kisebb vagyont elkölthetett már a lányra, következtetve abból, hogy minduntalan utána koslat, s ez is mind szép és jó. Igazából most is mint mindig arra kíváncsi, hogy szavai mit váltanak ki másokból. Közönyt? Felháborodást? Esetleg érzékeny pontra tapint?*
//Haldrian//
*Egy újabb apró győzelem, amik már lassan kezdenek Relael fejébe szállni. Egy elégedett mosollyal arcán teszi el az aranyakat, amik számára nem képviselnek valódi értéket a szegény kis utcakölyöknek feltehetőleg annál is inkább, s ennek tudatában még kellemesebb a felismerés, hogy nem mernek nemet mondani neki.*
- Remek!
*Kitörő lelkesedéssel fogadja a választ, olyannyira, hogy még bátorkodik önteni is a pohárba a borból, majd a kancsót is az asztalra helyezi melynél Haldrian helyet foglalt.*
- Dolgozik?
*Vonja fel kérdőn szemöldökeit, s miközben emésztgeti a választ a pult felé sandít. Sem Myynát, sem pedig az örömlányt nem látja, egyedül a csípős nyelvű Ezmeerhalda az, aki töretlenül kitart feladatai mellett.*
- Vagy úgy...
*Teszi hozzá még kissé sejtelmesen, egy leheletnyit baljósan, mindezt saját maga szórakoztatása kedvéért. Igen, észrevette, hogy fajtársa és a félvér igen sok időt töltenek egymással, ami egyébként cseppet sem zavarja, viszont ehhez hasonló tétlen unalmas percekben nincs is jobb, mint ennek az információnak tudatában megint kicsit sarokba szorítani Haldriant. Persze ez közel sem annyira érdekes számára, mint a fattyú apró megjegyzése Leont illetően.*
- Bajkeverő, ez tény, de hát a kikötőben nem mindenki az?
*Teszi fel a költői kérdést, amire természetesen nem vár választ. Bátorkodik leülni Haldrian asztalához, amíg Leon étkezésének végét várja, s ezen téma mentén tovább vezetni a beszélgetést.*
- De hasznos egy őrült, ezt nehéz elvitatni. *Sóhajt. Ha a szükség úgy hozná, bármikor odavetné Leon életét a sajátja helyett, ami önmagában elég értékes a számára és ezen kívül is sok mindenre fel tudja használni a férfit. Az egyedüli problémája csupán, hogy Leon elég tébolyult ahhoz, hogy ne tudja eldönteni az elf lány azt, hogy képes e irányítani őt avagy sem, s ez némileg nyugtalanítja, na meg persze bosszantja is.*
- Mire fel egyébként ez az ellenszenv? Csak nem téged is bántalmazott, mint a becsületes hősünket? Esetleg durván bánt azzal a kedves kis ringyóval?
*Kedvesen, ártatlanul mosolyog a félvérre. Pontosan úgy, mint aki nem most tett tudatosan megjegyzést arra, hogy tisztában van Haldrian és Alissäna légyottjaival. Ezzel nyilván semmi különösebb gondja nincs is, elvégre mire valók az örömlányok, ha nem erre? Becslései szerint pedig Haldrian egy kisebb vagyont elkölthetett már a lányra, következtetve abból, hogy minduntalan utána koslat, s ez is mind szép és jó. Igazából most is mint mindig arra kíváncsi, hogy szavai mit váltanak ki másokból. Közönyt? Felháborodást? Esetleg érzékeny pontra tapint?*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-01 00:00:08
Üzenet elküldve: 2023-06-01 00:00:08
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
- Ebbe van valami.
*Ért egyet végül Leonnal, mert számára sem szimpatikus a taknyos. Igaz, Ezmeerhalda számára aligha szimpatikus bárki is, így talán az ő véleménye mégsem annyira mérvadó.*
- Ejha!
*Vigyorog a kapott fogadtatáson, s bár nem érzelgősködik, de feltehetően ez a legszebb hazugság amit valaha mondtak neki, persze ezt szépen megtartja magának. Egy kicsit tagadhatatlanul jól esik neki és elégedettséggel tölti el a habzsoló férfi látványa.*
- Úgy eszel, hogy én is mindjár megkívánom.
*Teszi hozzá szórakozottan, s tagadhatatlanul neki is megindul a nyál elválasztása, holott ő is jól tudja, hogy nem lett különösebben finom az étel. Az viszont biztos, hogyha Leon továbbra is ilyen jó ízzel és mondhatni kedvesen viszonyul Ezmeehez, akkor legközelebb kicsit több erőfeszítést tesz majd arra irányulóan, hogy finom is legyen amit elé rak.
Már egészen jó kedve is van, amikor előkerül a koszos rágcsáló, ami vissza varázsolja a jól megszokott kelletlen kifejezést az arcára.*
- Minek neked az a koszos jószág?
*Nem fintorog, nem undorodik különösebben, ahhoz túl sok patkányt látott már, de az könnyen megállapítható, hogy nem örül az állatnak.*
- Tarthatnál szebb állatot is, ha má ennyire magányos vagy. Kutya, macska, hattyú...
*Morfondírozik a pultnak támaszkodva, közben kritikus pillantása nem ereszti a rágcsálót.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ezmeerhalda [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 00:00:42
- Ebbe van valami.
*Ért egyet végül Leonnal, mert számára sem szimpatikus a taknyos. Igaz, Ezmeerhalda számára aligha szimpatikus bárki is, így talán az ő véleménye mégsem annyira mérvadó.*
- Ejha!
*Vigyorog a kapott fogadtatáson, s bár nem érzelgősködik, de feltehetően ez a legszebb hazugság amit valaha mondtak neki, persze ezt szépen megtartja magának. Egy kicsit tagadhatatlanul jól esik neki és elégedettséggel tölti el a habzsoló férfi látványa.*
- Úgy eszel, hogy én is mindjár megkívánom.
*Teszi hozzá szórakozottan, s tagadhatatlanul neki is megindul a nyál elválasztása, holott ő is jól tudja, hogy nem lett különösebben finom az étel. Az viszont biztos, hogyha Leon továbbra is ilyen jó ízzel és mondhatni kedvesen viszonyul Ezmeehez, akkor legközelebb kicsit több erőfeszítést tesz majd arra irányulóan, hogy finom is legyen amit elé rak.
Már egészen jó kedve is van, amikor előkerül a koszos rágcsáló, ami vissza varázsolja a jól megszokott kelletlen kifejezést az arcára.*
- Minek neked az a koszos jószág?
*Nem fintorog, nem undorodik különösebben, ahhoz túl sok patkányt látott már, de az könnyen megállapítható, hogy nem örül az állatnak.*
- Tarthatnál szebb állatot is, ha má ennyire magányos vagy. Kutya, macska, hattyú...
*Morfondírozik a pultnak támaszkodva, közben kritikus pillantása nem ereszti a rágcsálót.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ezmeerhalda [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.01 00:00:42
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:49:34
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:49:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Relael//
*Megkapja a bor árát is, s miközben hallgatja az elfet, gépiesen helyet foglal az asztalnál, maga sem tudja igazán, miért. Bárki más kínálta volna, nyugodt szívvel mondana nemet erre a lőrére, de valamilyen oknál fogva - talán a kisugárzása miatt - őrültségnek vélné elutasítani a nőt. Ő maga is tekintetével kíséri a távozót, majd végül zsebébe nyúl, hogy egykedvűenRelael Ellerin lae'Natar elé tolja a 10 aranyat.
Persze közben igyekszik kerülni a smaragdzöld pillantást, hisz nehezen állja az átható tekintetet.*
-Akkor a kancsó lesz.
*Maga is körbefordul a székben Alissäna után, persze tudja, hogy nincs a fogadótérben. Valójában fogalma sincs, hol van. Talán alszik.*
-Dolgozik. Csinálja a ... munkáját. *Vágja ki magát végül, mert fogalma sincs, hogy mit csinál tulajdonképp a másik hosszúfülű. Feltett szándéka azonban bármi szín alatt megvédeni. Meri remélni, hogy a maradék arannyal is tud nála majd kezdeni valamit... Még ha nem is sokat. Sejteni véli, hogy házigazdájuk tud a kis légyottjáról Alissänával, de ebből nem csinál problémát. Valószínűleg elég szembeötlőek lehettek, minden tekintetben.
Noha dumásnak tartja magát és megvan a magához való esze is a frappáns szólásokhoz, Relael társasága valahogy bénítóan hat rá. Talán a megszeppentség állhat legközelebb jelen helyzetéhez. Mindenesetre nem jönnek bátran ajkára a kérkedő, olykor kéjenc szavak, mint máskor.
Közben felharsan valahol a tavernában annak az antipatikus fickónak is a hangja, akitől a hidegrázás kerülgeti, de legalább megtalálja a témáját. Csak felpillant szürke tekintetével az általa oly nagyon áhított elfre. Megint csak megállapítja, hogy a hosszúéletűek valami földöntúli vonzerővel bírnak, de ennek még itt a kisugárzása is béklyókat köt rá. Nehéz nem végigpillantani rajta, s nem is állja meg. Persze hamar visszaszegezi tekintetét a zöldekre.*
-Én már rég kidobtam volna. Bajkeverő, rémes alak. *Biccent a sajátos Leon hangok irányába. Mit sem sejt arról, hogy a fickó Relaelnek dolgozik. Leginkább átutazó vendégnek hiszi. Hisz olyan matrózfélének tűnik.*
//Relael//
*Megkapja a bor árát is, s miközben hallgatja az elfet, gépiesen helyet foglal az asztalnál, maga sem tudja igazán, miért. Bárki más kínálta volna, nyugodt szívvel mondana nemet erre a lőrére, de valamilyen oknál fogva - talán a kisugárzása miatt - őrültségnek vélné elutasítani a nőt. Ő maga is tekintetével kíséri a távozót, majd végül zsebébe nyúl, hogy egykedvűenRelael Ellerin lae'Natar elé tolja a 10 aranyat.
Persze közben igyekszik kerülni a smaragdzöld pillantást, hisz nehezen állja az átható tekintetet.*-Akkor a kancsó lesz.
*Maga is körbefordul a székben Alissäna után, persze tudja, hogy nincs a fogadótérben. Valójában fogalma sincs, hol van. Talán alszik.*
-Dolgozik. Csinálja a ... munkáját. *Vágja ki magát végül, mert fogalma sincs, hogy mit csinál tulajdonképp a másik hosszúfülű. Feltett szándéka azonban bármi szín alatt megvédeni. Meri remélni, hogy a maradék arannyal is tud nála majd kezdeni valamit... Még ha nem is sokat. Sejteni véli, hogy házigazdájuk tud a kis légyottjáról Alissänával, de ebből nem csinál problémát. Valószínűleg elég szembeötlőek lehettek, minden tekintetben.
Noha dumásnak tartja magát és megvan a magához való esze is a frappáns szólásokhoz, Relael társasága valahogy bénítóan hat rá. Talán a megszeppentség állhat legközelebb jelen helyzetéhez. Mindenesetre nem jönnek bátran ajkára a kérkedő, olykor kéjenc szavak, mint máskor.
Közben felharsan valahol a tavernában annak az antipatikus fickónak is a hangja, akitől a hidegrázás kerülgeti, de legalább megtalálja a témáját. Csak felpillant szürke tekintetével az általa oly nagyon áhított elfre. Megint csak megállapítja, hogy a hosszúéletűek valami földöntúli vonzerővel bírnak, de ennek még itt a kisugárzása is béklyókat köt rá. Nehéz nem végigpillantani rajta, s nem is állja meg. Persze hamar visszaszegezi tekintetét a zöldekre.*
-Én már rég kidobtam volna. Bajkeverő, rémes alak. *Biccent a sajátos Leon hangok irányába. Mit sem sejt arról, hogy a fickó Relaelnek dolgozik. Leginkább átutazó vendégnek hiszi. Hisz olyan matrózfélének tűnik.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:26:11
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Haldrian//
*Gesztusain nem mutatkozik az elégedettség, holott csordultig telik vele látva Haldrian hezitálását. Igyekszik megfejteni, hogy mit is lát pontosan, s bár több megoldás is születik az elméjében, de az óvatosság mindegyik képletben helyet kap.*
~ Helyes, helyes. ~
- Nos, egyébként 5 arany egy pohár és 16 arany a kancsó, de mivel láthatóan törzsvendégként tekinthetünk rád, ezért neked jutányos áron adjuk.
*Fejét oldalra billentve méricskéli a fattyút, mosolya továbbra is töretlenül, sőt leheletnyit még feljebb kanyarodik szája szeglete.*
- 10 aranyért tiéd lehet az egész kancsónyi és megkínálhatod vele azt a mutatós kis leánykát.
*Fejével a lány felé bök, akivel Haldrian alig pár perce beszélt, amiről Relael ugyan nem tud, csak arról van sejtése, hogy új vendég és egészen szemrevaló. Rövidesen szomorúan konstatálja, hogy Miradi távozik és jelenlétéből semmi haszna nem származott.*
~Kár. ~
- Utóbbi.
*Válaszol kurtán rövid hezitálást követően, majd a kancsót is az asztalra teszi. A feketébe öltözött lányon töpreng még mindig, s rövidesen meg is szólal.*
- Hol is van az a haszontalan kis cafka a sok ékszerrel?
*Hangja leheletnyit ellenséges, ami talán érthető, hiszen láthatóan lenne kit kiszolgálni és mégsem foglalkozik a vendégekkel senki.*
//Haldrian//
*Gesztusain nem mutatkozik az elégedettség, holott csordultig telik vele látva Haldrian hezitálását. Igyekszik megfejteni, hogy mit is lát pontosan, s bár több megoldás is születik az elméjében, de az óvatosság mindegyik képletben helyet kap.*
~ Helyes, helyes. ~
- Nos, egyébként 5 arany egy pohár és 16 arany a kancsó, de mivel láthatóan törzsvendégként tekinthetünk rád, ezért neked jutányos áron adjuk.
*Fejét oldalra billentve méricskéli a fattyút, mosolya továbbra is töretlenül, sőt leheletnyit még feljebb kanyarodik szája szeglete.*
- 10 aranyért tiéd lehet az egész kancsónyi és megkínálhatod vele azt a mutatós kis leánykát.
*Fejével a lány felé bök, akivel Haldrian alig pár perce beszélt, amiről Relael ugyan nem tud, csak arról van sejtése, hogy új vendég és egészen szemrevaló. Rövidesen szomorúan konstatálja, hogy Miradi távozik és jelenlétéből semmi haszna nem származott.*
~Kár. ~
- Utóbbi.
*Válaszol kurtán rövid hezitálást követően, majd a kancsót is az asztalra teszi. A feketébe öltözött lányon töpreng még mindig, s rövidesen meg is szólal.*
- Hol is van az a haszontalan kis cafka a sok ékszerrel?
*Hangja leheletnyit ellenséges, ami talán érthető, hiszen láthatóan lenne kit kiszolgálni és mégsem foglalkozik a vendégekkel senki.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:57:07
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Relael//
*Hosszan bámul még a távozó után, miközben szórakozottan dobálgatja az aranyérméket kezében. Azon tanakodik, megütheti-e a bokáját ezen az ügyleten és ha igen, hogyan vegye elejét. Selymes, ám baljósan ismerős hangra ocsúdik, s még bele is rezzen, ahogy konstatálja, ki szólította meg.
Ahhoz túlontúl meglepett, hogy viszonozza a mosolyt, így őszinte érzelmei ülnek arcára ki. Nehezen palástolja őket, hisz legutóbbi találkozásuk a hosszúéletűvel nem nevezhető éppenséggel kellemetlennek, ám kellően kínos emlék számára. Őrzi még a csók emlékét, talán soha életében nem feledi, de a lecke az lecke, ő pedig óvatos immáron.
A felkínált borra pillant, majd vissza a szépséges arcra. A legkevésbé sem kívánja az italt, de nem is szívesen mondana ellent Relaelnek. Egyrészt kissé tart tőle, és nem is óhajtja az ingyenélő vendég benyomását kelteni. Másrészt nem akarja elfecsérelni ilyesmire a pénzét, hisz alapos tapasztalatot nyert Alissäna tarifáiból.*
-Mennyi...? *Böki ki a gyermeteg kérdést, ami leginkább időnyerésre szolgál, míg kigondolja a megfelelő választ. A zsebébe csúsztatja csekélyke pénzét kezével együtt, miközben igyekszik nem lenyelni a gombócot torkában. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni az aranyköltést.*
-Dokkokmenti, vagy ez az, amit a patkányok is isznak? *Leküzdi azt a szokásos, izgatott gyomorbukfencet, amit ennek az átokverte nőnek a közelsége vált ki belőle és kölcsönöz hangjának némi erőt. Tudni való, hogy a Vihar Fiai sosem innának olyan híg lóhugyot, mint amit a Rumosban árulnak. Persze kötve hiszi, hogy a ház úrnője tisztában van a helyi borviszonyokkal. Annál jobb.*
//Relael//
*Hosszan bámul még a távozó után, miközben szórakozottan dobálgatja az aranyérméket kezében. Azon tanakodik, megütheti-e a bokáját ezen az ügyleten és ha igen, hogyan vegye elejét. Selymes, ám baljósan ismerős hangra ocsúdik, s még bele is rezzen, ahogy konstatálja, ki szólította meg.
Ahhoz túlontúl meglepett, hogy viszonozza a mosolyt, így őszinte érzelmei ülnek arcára ki. Nehezen palástolja őket, hisz legutóbbi találkozásuk a hosszúéletűvel nem nevezhető éppenséggel kellemetlennek, ám kellően kínos emlék számára. Őrzi még a csók emlékét, talán soha életében nem feledi, de a lecke az lecke, ő pedig óvatos immáron.
A felkínált borra pillant, majd vissza a szépséges arcra. A legkevésbé sem kívánja az italt, de nem is szívesen mondana ellent Relaelnek. Egyrészt kissé tart tőle, és nem is óhajtja az ingyenélő vendég benyomását kelteni. Másrészt nem akarja elfecsérelni ilyesmire a pénzét, hisz alapos tapasztalatot nyert Alissäna tarifáiból.*
-Mennyi...? *Böki ki a gyermeteg kérdést, ami leginkább időnyerésre szolgál, míg kigondolja a megfelelő választ. A zsebébe csúsztatja csekélyke pénzét kezével együtt, miközben igyekszik nem lenyelni a gombócot torkában. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni az aranyköltést.*
-Dokkokmenti, vagy ez az, amit a patkányok is isznak? *Leküzdi azt a szokásos, izgatott gyomorbukfencet, amit ennek az átokverte nőnek a közelsége vált ki belőle és kölcsönöz hangjának némi erőt. Tudni való, hogy a Vihar Fiai sosem innának olyan híg lóhugyot, mint amit a Rumosban árulnak. Persze kötve hiszi, hogy a ház úrnője tisztában van a helyi borviszonyokkal. Annál jobb.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:35:26
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:35:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Haldrian//
*Kissé bosszúsan érkezik meg a vendégtérbe annak tudatában, hogy szegény és szépséges jószágát ilyen otromba csonkítás érte. Lát többeket is, de most nem időzik el részleteken, s Leont sem sürgeti holott már szíve szerint indulna.
A pult mögé sétál és felkönyököl oda. Ujjai monoton ritmusú dobolása jelzi unalmát, ami sosem jó előjel Relael esetében. Keres valamit, bármit ami ideiglenesen lekötheti, s részben meg is találja Haldrian képében, aki úgy tűnik aranyakkal babrál. Az persze annyira nem vonzza az elfet, hiszen aranyból akad éppen elég, bár a többnek mindig örül, most mégis ennek ürügyével indul meg a fattyú felé, de előtte még megtölt egy kancsót rossz borral és egy tisztának tűnő poharat is felkap. Léptei magabiztosak és lendületesek, rövid időn belül megérkezik Haldrianhoz, hogy elé toppanva bűbájos mosollyal kápráztassa el az ifjút. Pont olyannal, mintha valójában sosem találkoztak volna korábban, s nem éppen egy ágyhoz kötözte volna a kéjvágytól fűtött taknyost.*
- Ha esetleg nem tudnád mire elkölteni az aranyadat, akkor van egy remek ajánlatom.
*Színpadiasan megemeli a kancsót és a közeli asztalra teszi a hozott poharat.*
- Kikötői, biztos ismerős ízvilág.
*Fogalmazza meg igen diplomatikusan nem túl megnyerő véleményét a borzasztó lőréről, de talán Haldrian van elég eszes ahhoz, hogy ennyiből is megállapíthassa milyen minőséggel szembesülhet ha elfogadja az italt.*
//Haldrian//
*Kissé bosszúsan érkezik meg a vendégtérbe annak tudatában, hogy szegény és szépséges jószágát ilyen otromba csonkítás érte. Lát többeket is, de most nem időzik el részleteken, s Leont sem sürgeti holott már szíve szerint indulna.
A pult mögé sétál és felkönyököl oda. Ujjai monoton ritmusú dobolása jelzi unalmát, ami sosem jó előjel Relael esetében. Keres valamit, bármit ami ideiglenesen lekötheti, s részben meg is találja Haldrian képében, aki úgy tűnik aranyakkal babrál. Az persze annyira nem vonzza az elfet, hiszen aranyból akad éppen elég, bár a többnek mindig örül, most mégis ennek ürügyével indul meg a fattyú felé, de előtte még megtölt egy kancsót rossz borral és egy tisztának tűnő poharat is felkap. Léptei magabiztosak és lendületesek, rövid időn belül megérkezik Haldrianhoz, hogy elé toppanva bűbájos mosollyal kápráztassa el az ifjút. Pont olyannal, mintha valójában sosem találkoztak volna korábban, s nem éppen egy ágyhoz kötözte volna a kéjvágytól fűtött taknyost.*
- Ha esetleg nem tudnád mire elkölteni az aranyadat, akkor van egy remek ajánlatom.
*Színpadiasan megemeli a kancsót és a közeli asztalra teszi a hozott poharat.*
- Kikötői, biztos ismerős ízvilág.
*Fogalmazza meg igen diplomatikusan nem túl megnyerő véleményét a borzasztó lőréről, de talán Haldrian van elég eszes ahhoz, hogy ennyiből is megállapíthassa milyen minőséggel szembesülhet ha elfogadja az italt.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-28 01:51:45
Üzenet elküldve: 2023-05-28 01:51:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Maer//
-Az. *Hagyja helyben a vörös haj dolgát. Valóban feltűnő, ráadásul a piperkőc stílus annál is jobban szemet szúrhat.
Csak rázza a fejét a nő szavaira. Húsz aranyért aztán biztos nem vall színt. Annál több esze van! Legalábbis az ő elgondolásában biztosan.
Átveszi a megbeszélt összeget, még gondosan át is számolja. Szürke szemeiben elégedettség tükröződik, ahogy végül felpillant és bólint.*
~Kiket választottam?~ *Nem teszi fel a kérdést, talán jobb is nem tudni. Minél kevesebbet tud, annál kevesebb dolog miatt fáj a feje.*
-Neked is. *Dünnyögi még színtelenül, miközben a zsebébe csúsztatja a pénzt. Hosszan néz az idegen nyomába, aki úgy távozik, ahogy érkezett. Hirtelen és céltudatosan. Nem gondol bele, hogy talán pont őt, vagy pont azt a kardot kereste; inkább megköszöni a jószerencsének, hogy ismét pénzénél van, ráadásul ilyen könnyen. Még suttyomban el is vigyorodik, mert egy dologban bizonyos; ha ez a nő találja meg a Vörös Wegtorenit, biztosan az idegeire fog mászni a fickónak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.28 01:52:09
//Maer//
-Az. *Hagyja helyben a vörös haj dolgát. Valóban feltűnő, ráadásul a piperkőc stílus annál is jobban szemet szúrhat.
Csak rázza a fejét a nő szavaira. Húsz aranyért aztán biztos nem vall színt. Annál több esze van! Legalábbis az ő elgondolásában biztosan.
Átveszi a megbeszélt összeget, még gondosan át is számolja. Szürke szemeiben elégedettség tükröződik, ahogy végül felpillant és bólint.*
~Kiket választottam?~ *Nem teszi fel a kérdést, talán jobb is nem tudni. Minél kevesebbet tud, annál kevesebb dolog miatt fáj a feje.*
-Neked is. *Dünnyögi még színtelenül, miközben a zsebébe csúsztatja a pénzt. Hosszan néz az idegen nyomába, aki úgy távozik, ahogy érkezett. Hirtelen és céltudatosan. Nem gondol bele, hogy talán pont őt, vagy pont azt a kardot kereste; inkább megköszöni a jószerencsének, hogy ismét pénzénél van, ráadásul ilyen könnyen. Még suttyomban el is vigyorodik, mert egy dologban bizonyos; ha ez a nő találja meg a Vörös Wegtorenit, biztosan az idegeire fog mászni a fickónak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.28 01:52:09
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-26 19:29:07
Üzenet elküldve: 2023-05-26 19:29:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ezmee//
-Ha én nem verem el, megteszi helyettem más! Akkor már inkább enyém a szórakozás. *Vonja meg újra a vállát a kalóz. A verekedéshez ért szinte egyedül igazán és ebben még örömét is lelte, kalapács ide vagy kalapács oda.*
-Nem vesztettem én! *Nem is érti igazán, hogy miért kérdezi ezt Ezmee, de elengedi a dolgot, hiszen a nő nemsokára valamit ételt fog előállítani neki. Leon szinte biztos benne, hogy ő jobbat tudna készíteni, de most semmi energiája nincsen beállni a tűz mellé és főzőcskézni. Jó lesz, amit kap. Felőle Ezmee elküldhetné akárhová is, ha közben megígéri, hogy megeteti… Ahogy körbe kémleli a vendégteret látja, hogy van egy újabb jövevényük, de hamar rájön, hogy az bizony se nem pofátlan, se nem veszélyes, mint az a lány, akit a kalóz kidobott innen. Ha rendben van, akkor maradhat felőle. A konyhai zörgésre hangosan korogni kezd a gyomra és egyre jobban mardossa már az éhség, de már közel a cél, szóval nem kezd el kisgyerek módjára asztalt csapkodni vagy hangosan követelni a betevőjét, ahogyan az első ötlete volt. Ezmee szimpatikus neki, így türtőzteti magát egyelőre. Már a közeledő ételtől illatától is szinte olyan érzése van, mintha legalábbis gyomron vágták volna. Persze nem azért, mert olyan rossz lenne, sőt ellenkezőleg!*
-Áh, ha hinnék az istenekben, biztos azt hinném, hogy te vagy az egyik! *Bámul fel az óriásra és szinte a nyál is folyik már a szájából. Az első kanál után még vagy ötöt gyors egymásutánban benyom és úgy tömi a képébe a kenyeret, hogy szinte meg is fullad. Mikor hatalmas nyelések után sikerül levegőt is vennie, szinte párás szemmel néz jótevőjére.*
-Megmentettél! Nem is tudom hány napja nem ettem! *Közben az állatkáját is előszedi az erszényéből, de előtte figyelmezteti az óriást, nehogy az agyoncsapja Leon társát.*
-Házi patkány, nagyon jól van nevelve, ne üsd le! *Egy darab húst nyom oda a rágcsáló orra elé, hogy az is tudjon valamit enni. Ő igazából nem olyan éhes, mint a gazdája, hiszen a kalóz mindig neki adott előbb, ha egyáltalán volt mit.*
-Ha penészt adtál volna, szerintem most azt is megeszem, de ez valami nagyon jó! *Csámcsog teli pofával a szalűcsnőnek.*
-Ha én nem verem el, megteszi helyettem más! Akkor már inkább enyém a szórakozás. *Vonja meg újra a vállát a kalóz. A verekedéshez ért szinte egyedül igazán és ebben még örömét is lelte, kalapács ide vagy kalapács oda.*
-Nem vesztettem én! *Nem is érti igazán, hogy miért kérdezi ezt Ezmee, de elengedi a dolgot, hiszen a nő nemsokára valamit ételt fog előállítani neki. Leon szinte biztos benne, hogy ő jobbat tudna készíteni, de most semmi energiája nincsen beállni a tűz mellé és főzőcskézni. Jó lesz, amit kap. Felőle Ezmee elküldhetné akárhová is, ha közben megígéri, hogy megeteti… Ahogy körbe kémleli a vendégteret látja, hogy van egy újabb jövevényük, de hamar rájön, hogy az bizony se nem pofátlan, se nem veszélyes, mint az a lány, akit a kalóz kidobott innen. Ha rendben van, akkor maradhat felőle. A konyhai zörgésre hangosan korogni kezd a gyomra és egyre jobban mardossa már az éhség, de már közel a cél, szóval nem kezd el kisgyerek módjára asztalt csapkodni vagy hangosan követelni a betevőjét, ahogyan az első ötlete volt. Ezmee szimpatikus neki, így türtőzteti magát egyelőre. Már a közeledő ételtől illatától is szinte olyan érzése van, mintha legalábbis gyomron vágták volna. Persze nem azért, mert olyan rossz lenne, sőt ellenkezőleg!*
-Áh, ha hinnék az istenekben, biztos azt hinném, hogy te vagy az egyik! *Bámul fel az óriásra és szinte a nyál is folyik már a szájából. Az első kanál után még vagy ötöt gyors egymásutánban benyom és úgy tömi a képébe a kenyeret, hogy szinte meg is fullad. Mikor hatalmas nyelések után sikerül levegőt is vennie, szinte párás szemmel néz jótevőjére.*
-Megmentettél! Nem is tudom hány napja nem ettem! *Közben az állatkáját is előszedi az erszényéből, de előtte figyelmezteti az óriást, nehogy az agyoncsapja Leon társát.*
-Házi patkány, nagyon jól van nevelve, ne üsd le! *Egy darab húst nyom oda a rágcsáló orra elé, hogy az is tudjon valamit enni. Ő igazából nem olyan éhes, mint a gazdája, hiszen a kalóz mindig neki adott előbb, ha egyáltalán volt mit.*
-Ha penészt adtál volna, szerintem most azt is megeszem, de ez valami nagyon jó! *Csámcsog teli pofával a szalűcsnőnek.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:44:43
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégtér//
//Haldrian//
* Figyelmesen hallgatja a leírást, bár ez alapján akár Rundengart is lehetne. Lehet, hogy egy másik kereskedő a fickó, aki örömlányozni ruccant le a Sellőházba. *
~ Talán ott kellene folytatnom a kérdezősködést. ~
- Vörös haj... ez igencsak feltűnő.
* Már nyitja a száját, hogy kérdések ezrét zúdítsa a kölyökre. De nem jön ki hang a torkán, ugyanúgy csukja vissza a száját, ahogy kinyitja. *
~ Talán nem kellene tovább feszegetnem. ~
* A szántóföld említésére csak mélyen a szemébe néz, enyhén felvont fél-szemöldökkel. Meghányja-veti magában, majd úgy dönt, nem érdemes ezzel foglalkoznia. Nem ezért fizetik. Értelmes észérveket keres, miért is kellene megúsznia a perkálást, de nem talál, szóval a zsebeibe kotor. *
- Biztosan ezt szeretnéd? Nem kell az a 20 arany?
* Dobálgatja a kezében a zsákocskát, egy pillanatig. Egy sóhajjal átad Haldrian Rhuuv részére 40 aranyat. *
~ Nem így terveztem, de ám legyen. ~
* Megrántja a vállát. Ránéz Haldrianra. *
- Rendben, köszönjük, hogy minket választott.
* Alázatosan meghajtja a fejét, majd lecsusszan a székről. Itt az ideje, hogy kisétáljon. Mást nem tudja, mit mondhatna még. Visszavonul. *
- Legyen szép napot, kölyök!
* Megkapta, amit akart. *
//Haldrian//
* Figyelmesen hallgatja a leírást, bár ez alapján akár Rundengart is lehetne. Lehet, hogy egy másik kereskedő a fickó, aki örömlányozni ruccant le a Sellőházba. *
~ Talán ott kellene folytatnom a kérdezősködést. ~
- Vörös haj... ez igencsak feltűnő.
* Már nyitja a száját, hogy kérdések ezrét zúdítsa a kölyökre. De nem jön ki hang a torkán, ugyanúgy csukja vissza a száját, ahogy kinyitja. *
~ Talán nem kellene tovább feszegetnem. ~
* A szántóföld említésére csak mélyen a szemébe néz, enyhén felvont fél-szemöldökkel. Meghányja-veti magában, majd úgy dönt, nem érdemes ezzel foglalkoznia. Nem ezért fizetik. Értelmes észérveket keres, miért is kellene megúsznia a perkálást, de nem talál, szóval a zsebeibe kotor. *
- Biztosan ezt szeretnéd? Nem kell az a 20 arany?
* Dobálgatja a kezében a zsákocskát, egy pillanatig. Egy sóhajjal átad Haldrian Rhuuv részére 40 aranyat.
* ~ Nem így terveztem, de ám legyen. ~
* Megrántja a vállát. Ránéz Haldrianra. *
- Rendben, köszönjük, hogy minket választott.
* Alázatosan meghajtja a fejét, majd lecsusszan a székről. Itt az ideje, hogy kisétáljon. Mást nem tudja, mit mondhatna még. Visszavonul. *
- Legyen szép napot, kölyök!
* Megkapta, amit akart. *
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:46:12
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Maer//
*Egy pillanat erejéig habozik, majd a lányhoz lép, hogy megragadja annak kezét. Ettől a gesztustól még nem bízik benne. Elvégre a Kikötőben vannak. Itt megtanulja bárki, hogy még a legjobb barátjában sem bízhat meg maradéktalanul.*
-Egy piperkőc forma alak vette meg a Sellőházban. Kackiás bajusz, gyűrűk, olyan magasztos fickó... Nagydarab fickó egyébként, de nem olyannak látszott, mint aki tudja, hogyan kell verekedni. Ahhoz túl finom uraság volt. Nála van a kard. A nevét nem árulta el. *Von vállat. Ez nem lehet újdonság senkinek a Kikötőben, főleg ilyen üzleteknél.*
-Ja, és vörös a haja meg a szakálla. Ilyen fickót én még nem is láttam erre... Nem nehéz megismerni. *Visszatámaszkodik a pultnak, ám a következő szavaktól összeszűkülnek a szemei.* ~Miért érdekli, hol találtam?~ *Nem ostoba, legalábbis megvan a magához való esze. Ostobaság lenne megvallania, hogy lopta, hisz a lovag alighanem tűvé tette már érte Artheniort.*
-A szántóföldeken. *Füllenti rögtön.* -Ennyi. *Zárja rövidre a témát, majd tenyerét tartja az ébenhajú leányzó felé.*
-Elmondtam mindent. Kérem a jussom, amiben megegyeztünk. *Hangja színtelen. A legkevésbé sem volt ínyére a kérdés. Ki kérdezi az enyveskezűt, hol találta, amit talált? A kopók meg a patkányok... Még a Vihar Fiai sem aggályoskodtak soha ilyesmi miatt.*
//Maer//
*Egy pillanat erejéig habozik, majd a lányhoz lép, hogy megragadja annak kezét. Ettől a gesztustól még nem bízik benne. Elvégre a Kikötőben vannak. Itt megtanulja bárki, hogy még a legjobb barátjában sem bízhat meg maradéktalanul.*
-Egy piperkőc forma alak vette meg a Sellőházban. Kackiás bajusz, gyűrűk, olyan magasztos fickó... Nagydarab fickó egyébként, de nem olyannak látszott, mint aki tudja, hogyan kell verekedni. Ahhoz túl finom uraság volt. Nála van a kard. A nevét nem árulta el. *Von vállat. Ez nem lehet újdonság senkinek a Kikötőben, főleg ilyen üzleteknél.*
-Ja, és vörös a haja meg a szakálla. Ilyen fickót én még nem is láttam erre... Nem nehéz megismerni. *Visszatámaszkodik a pultnak, ám a következő szavaktól összeszűkülnek a szemei.* ~Miért érdekli, hol találtam?~ *Nem ostoba, legalábbis megvan a magához való esze. Ostobaság lenne megvallania, hogy lopta, hisz a lovag alighanem tűvé tette már érte Artheniort.*
-A szántóföldeken. *Füllenti rögtön.* -Ennyi. *Zárja rövidre a témát, majd tenyerét tartja az ébenhajú leányzó felé.*
-Elmondtam mindent. Kérem a jussom, amiben megegyeztünk. *Hangja színtelen. A legkevésbé sem volt ínyére a kérdés. Ki kérdezi az enyveskezűt, hol találta, amit talált? A kopók meg a patkányok... Még a Vihar Fiai sem aggályoskodtak soha ilyesmi miatt.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:14:15
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:14:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégtér//
//Haldrian//
* Reméli, nem egy rusnya, gonosz kikőtői aljadékhoz irányítja őt a kölyök, abba még az ő foga is beletörne. Maeralya nem szívesen kockáztatja a gyorsan meglelt szerencséjét. Idegen környék, itt nem túl ütőképes, szóval rá kell hagyatkoznia. Összenéz Haldriannal. Vállat von, majd kérdez. *
- Szóval arheniori, mih?
~ Így érthetőbb a körözés, talán keresi a gazdája a kardot. ~
- Rendben van.
* Szalad ki a száján, halkan. *
- De nekem egy kósza részletet se hagyj ki.
* Ingerülten feláll. Hangjából süt a keserűség és a düh, csak hogy lássa a fiú, milyen nehezen megy bele az üzletbe. Nyújtja a kezét békülékenyen, de lépni nem lép felé, kivárja, hogy ő jöjjön. Ha nyújtja a jobbját, megfogja a kezét és megszorítja, így az egyezség megköttetik. *
- Hallgatlak.
* Egyre csak az zakatol a fejében, hogyan tudna még többet kihozni az alkuból. Vissztornássza magát a székre és a hátát a bútornak támasztja. Gondolatban jegyzeteli az elhangzókat, miközben ül, mint veréb a dróton. A sejtelmes célozgatás a lopásra, felkelti a figyelmét. Még nem árulta el, pontosan hogyan szerezte, és azt sem bökte ki, hogy kitől. *
- Mit szólnál, ha megspékelném még hússzal és cserébe belesúgod a fülembe, hogy hol találtad.
* Vár türelmesen, hátha beavatja. Ha mással ülne itt, máshol, biztosan nyíltan rákérdez, de a kikötőben nem árt az óvatosság. Az ittenieket be kell cserkészni, mint a nagyvadakat, és ezt nem csak azért gondolja, mert nyilvánvalóan egy ügyes kis tolvajjal van dolga. Az enyveskezűek nagyon rejtőzködőek ha a szajréról van szó. Egy rossz mozdulat elég, egy kicsit megpiszkálod őket és már magukba is fordulnak. Óvatoskodva, kivárva sokkal előbb derülnek ki a dolgok. Jó, néha nem árt egy jól irányzott kérdéssel fejbe bunkózni őket, attól megjön az eszük, de az esetek többségében a járható út, ha békén vannak hagyva. *
//Haldrian//
* Reméli, nem egy rusnya, gonosz kikőtői aljadékhoz irányítja őt a kölyök, abba még az ő foga is beletörne. Maeralya nem szívesen kockáztatja a gyorsan meglelt szerencséjét. Idegen környék, itt nem túl ütőképes, szóval rá kell hagyatkoznia. Összenéz Haldriannal. Vállat von, majd kérdez. *
- Szóval arheniori, mih?
~ Így érthetőbb a körözés, talán keresi a gazdája a kardot. ~
- Rendben van.
* Szalad ki a száján, halkan. *
- De nekem egy kósza részletet se hagyj ki.
* Ingerülten feláll. Hangjából süt a keserűség és a düh, csak hogy lássa a fiú, milyen nehezen megy bele az üzletbe. Nyújtja a kezét békülékenyen, de lépni nem lép felé, kivárja, hogy ő jöjjön. Ha nyújtja a jobbját, megfogja a kezét és megszorítja, így az egyezség megköttetik. *
- Hallgatlak.
* Egyre csak az zakatol a fejében, hogyan tudna még többet kihozni az alkuból. Vissztornássza magát a székre és a hátát a bútornak támasztja. Gondolatban jegyzeteli az elhangzókat, miközben ül, mint veréb a dróton. A sejtelmes célozgatás a lopásra, felkelti a figyelmét. Még nem árulta el, pontosan hogyan szerezte, és azt sem bökte ki, hogy kitől. *
- Mit szólnál, ha megspékelném még hússzal és cserébe belesúgod a fülembe, hogy hol találtad.
* Vár türelmesen, hátha beavatja. Ha mással ülne itt, máshol, biztosan nyíltan rákérdez, de a kikötőben nem árt az óvatosság. Az ittenieket be kell cserkészni, mint a nagyvadakat, és ezt nem csak azért gondolja, mert nyilvánvalóan egy ügyes kis tolvajjal van dolga. Az enyveskezűek nagyon rejtőzködőek ha a szajréról van szó. Egy rossz mozdulat elég, egy kicsit megpiszkálod őket és már magukba is fordulnak. Óvatoskodva, kivárva sokkal előbb derülnek ki a dolgok. Jó, néha nem árt egy jól irányzott kérdéssel fejbe bunkózni őket, attól megjön az eszük, de az esetek többségében a járható út, ha békén vannak hagyva. *
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-25 20:03:19
Üzenet elküldve: 2023-05-25 20:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vendégtér//
//Maer//
*Elhúzza a száját. Utálja, ha alkudoznak vele. Ő tolvaj, olyan gyorsan akarja továbbadni a szajrét, amilyen gyorsan csak lehet. Pontosan tudja, hogy a portékákat áron alul adja.*
-Várj, rosszul mondtam. Nem wegtoreni. *Javítja ki magát. Könnyen összecseréli ezeket a városokat...*
-Artheniori, asszem. Aranyozott markolatú, díszes. Valami állatot mintáz, nem emlékszem már pontosan. Mit tudom én. Nem olyan kard, amit mondjuk egy patkánynál vagy egy tengerésznél találsz. Míves meg minden. *Színpadiasan felsóhajt.*
-De nem megyek negyven arany alá, ha a holléte kell. *Bizony szüksége van az aranyra, ha meg akarja fizetni Alissänát.*
-Ha szép dolgokat keresel, azt keresed. Én mondom neked. Egy lovagé volt, amíg... El nem hagyta. *Vágja ki magát végül. Nem tud a körözésről, hogy is tudna. Jobbja hüvelykét nadrágszíjába akasztja, majd merően megkeresi magának a lány tekintetét.*
-Kell az infó vagy nem?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.25 20:03:35
//Maer//
*Elhúzza a száját. Utálja, ha alkudoznak vele. Ő tolvaj, olyan gyorsan akarja továbbadni a szajrét, amilyen gyorsan csak lehet. Pontosan tudja, hogy a portékákat áron alul adja.*
-Várj, rosszul mondtam. Nem wegtoreni. *Javítja ki magát. Könnyen összecseréli ezeket a városokat...*
-Artheniori, asszem. Aranyozott markolatú, díszes. Valami állatot mintáz, nem emlékszem már pontosan. Mit tudom én. Nem olyan kard, amit mondjuk egy patkánynál vagy egy tengerésznél találsz. Míves meg minden. *Színpadiasan felsóhajt.*
-De nem megyek negyven arany alá, ha a holléte kell. *Bizony szüksége van az aranyra, ha meg akarja fizetni Alissänát.*
-Ha szép dolgokat keresel, azt keresed. Én mondom neked. Egy lovagé volt, amíg... El nem hagyta. *Vágja ki magát végül. Nem tud a körözésről, hogy is tudna. Jobbja hüvelykét nadrágszíjába akasztja, majd merően megkeresi magának a lány tekintetét.*
-Kell az infó vagy nem?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.25 20:03:35
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-24 09:30:18
Üzenet elküldve: 2023-05-24 09:30:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vendégtér//
//Haldrian//
~ Ja, annak is simán. ~
- Mert hogy kellett volna mondanom?
* Ráncolja a homlokát. *
- Akkor ütköztessük, de csak az elképzeléseinket. Nem vicceltem.
* Vigyorog. Kicsit hátrébb húzódik, hogy telibe lássa a fickót. *
- Állj. Akkor játsszunk. Hogy is nevezik ezt? Áhám, alkudozzunk.
* Csak kibújik az a bizonyos szög, a bizonyos zsákból. Végre nevén nevezhetik az üzlet tárgyát. *
- Szóval egy wegtoreni kard... Mesélj még egy picit róla, hogy néz ki? Csak hogy lássam, ilyesmit keresek-e.
* Persze, nem akar alkudozni. Sosem akar senki. Miért akarna, ha megkaphatja azon az áron amit hirtelenjében kigondolt? A legtöbb kapásból rászámolja a tényleges díjra az alkudozást is.
Az asztalhoz megy és mégiscsak felkúszik egy székre. Jobban érzi magát, ha kiegyenlítettebbek a magassági viszonyok. Elég gyakran elvonódik a figyelme, ha egy bizonyos mérték alá esik a fizikai távolság közte és más emberek között. *
- Ha tetszik amit hallok, megbeszélhetjük azt a 40 aranyat.
* Teszi hozzá békítőleg, hiszen nem a saját aranyával fukarkodik. De azért a semmiért nem ad ki más zsebéből sem vagyonokat. A beszélgetés várható komolyságához illő arckifejezést varázsol az arcára. *
//Haldrian//
~ Ja, annak is simán. ~
- Mert hogy kellett volna mondanom?
* Ráncolja a homlokát. *
- Akkor ütköztessük, de csak az elképzeléseinket. Nem vicceltem.
* Vigyorog. Kicsit hátrébb húzódik, hogy telibe lássa a fickót. *
- Állj. Akkor játsszunk. Hogy is nevezik ezt? Áhám, alkudozzunk.
* Csak kibújik az a bizonyos szög, a bizonyos zsákból. Végre nevén nevezhetik az üzlet tárgyát. *
- Szóval egy wegtoreni kard... Mesélj még egy picit róla, hogy néz ki? Csak hogy lássam, ilyesmit keresek-e.
* Persze, nem akar alkudozni. Sosem akar senki. Miért akarna, ha megkaphatja azon az áron amit hirtelenjében kigondolt? A legtöbb kapásból rászámolja a tényleges díjra az alkudozást is.
Az asztalhoz megy és mégiscsak felkúszik egy székre. Jobban érzi magát, ha kiegyenlítettebbek a magassági viszonyok. Elég gyakran elvonódik a figyelme, ha egy bizonyos mérték alá esik a fizikai távolság közte és más emberek között. *
- Ha tetszik amit hallok, megbeszélhetjük azt a 40 aranyat.
* Teszi hozzá békítőleg, hiszen nem a saját aranyával fukarkodik. De azért a semmiért nem ad ki más zsebéből sem vagyonokat. A beszélgetés várható komolyságához illő arckifejezést varázsol az arcára. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477