Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:55:36
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:55:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy kiadós alvásnak hála már elég korán kivetette magából az ágy. Annak ellenére, hogy egész frissnek érzi magát ez nyúzott arcán cseppet sem látszik, ahogy kikászálódik az ágya szélére. Nyammog párat, beleborzol a nehezen behatárolható hosszúságú hajába, majd egy nyújtózást követően lehajol, hogy magára öltse a tegnap levetett, csak a földre dobált gönceit. Hanyagolja a kapott holmikat és ismét csak egy gyűrött ingbe és egy térdig érő nadrágba bújik. Ám kivételes alkalmak egyikeként egy vászon cipőcskét azért a lábára húz. Jó dolga végeztével pedig indul is át a Tavernába. A szemeiből kidörzsölgeti az álom után hagyott csipákat, s csak az lebeg a szemei előtt, hogy valami reggelit kerítsen. A füleit nem üti meg zsibongás, így arra a következtetésre jut, hogy mások előtt ébredhetett, tán még vendég sem sorakozik bent. Így a munka még várhat egy rövidke ideig.*
*Egy kiadós alvásnak hála már elég korán kivetette magából az ágy. Annak ellenére, hogy egész frissnek érzi magát ez nyúzott arcán cseppet sem látszik, ahogy kikászálódik az ágya szélére. Nyammog párat, beleborzol a nehezen behatárolható hosszúságú hajába, majd egy nyújtózást követően lehajol, hogy magára öltse a tegnap levetett, csak a földre dobált gönceit. Hanyagolja a kapott holmikat és ismét csak egy gyűrött ingbe és egy térdig érő nadrágba bújik. Ám kivételes alkalmak egyikeként egy vászon cipőcskét azért a lábára húz. Jó dolga végeztével pedig indul is át a Tavernába. A szemeiből kidörzsölgeti az álom után hagyott csipákat, s csak az lebeg a szemei előtt, hogy valami reggelit kerítsen. A füleit nem üti meg zsibongás, így arra a következtetésre jut, hogy mások előtt ébredhetett, tán még vendég sem sorakozik bent. Így a munka még várhat egy rövidke ideig.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:31:45
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Agin//
~ Annyira hiszékeny. Imádom. ~
*Relael fantasztikusan jól szórakozik azon, hogy szurkálódik Aginnal, de csak azért, mert a fiatal harcos remek partner ebben.*
- Nem-nem, csak ugratlak. A patkányok a barátaink, nem lesz semmi baja.
*Jobban belegondolva ezt ő sem tudhatja biztosan, lehet valóban egy csúnya helyzetbe küldte őket.*
- Egyébként hidd el, a kurtizánok nagyon talpraesettek, és nem is ment egyedül.
*Azt már jótékonyan megtartja magának, hogy szorult helyzetben a leány nem sokra menne a gnómmal, hacsak nem sikeredik még egy olyan jó dobása, mint Leon esetében.*
- Lenyűgöző, valóban. Majd mesélj még erről később is. Csak aztán nehogy nekem szerelmes legyél és összetörje a szívedet.
*Ha valamihez egyáltalán nincsen kedve, akkor az a fiú lelkének pátyolgatása, mert túl sokat látott bele egy fizetett szolgáltatásba. De majd egyszer tényleg elbeszélget vele erről, ámbár most fontosabb, hogy mindenki a feladatával legyen elfoglalva.*
- Hát ez remek hír! Én magam is, hiszen ott nőttem fel. Mennyi közös van bennünk, hihetetlen.
*Agin valójában jogos kérdéssel fordul hozzá, de bármennyire is töri a fejét nem jut eszébe érdemi információ.*
- Valahol a polgárnegyedben lesz, de ha megkérdezed biztos útbaigazítanak. Tudni fogják kit keresel.
*Kedvesen és bátorítóan megveregeti a fiú vállát, aki olyan készséges, hogy ez még mindig meghatja az elf nőt.*
- Nem kell sietned majd. Elsődleges a biztonság.
*Már nyúl is a zsebébe, hogy aranyait kutassa fel, amikor Agin egyéb kéréssel is fordul hozzá.*
- Jaj, hogyne, persze. Tessék.
*Elsőként 1 Sötétzöld varázsitalt tartalmazó fiolát nyújt át Agin Nardannak,
ezt megtolja még 50 arannyal, szintén Agin Nardan részére. *
- Remélem ez segít, nem tudom, hogy elég erős hozzá. Az arany pedig költőpénz ha szobára vagy ételre kellene. De nehogy kurtizánokra verd el nekem! Aztán vigyázz magadra fiú, ha visszajöttél ünneplünk egy nagyot.
~ Annyira hiszékeny. Imádom. ~
*Relael fantasztikusan jól szórakozik azon, hogy szurkálódik Aginnal, de csak azért, mert a fiatal harcos remek partner ebben.*
- Nem-nem, csak ugratlak. A patkányok a barátaink, nem lesz semmi baja.
*Jobban belegondolva ezt ő sem tudhatja biztosan, lehet valóban egy csúnya helyzetbe küldte őket.*
- Egyébként hidd el, a kurtizánok nagyon talpraesettek, és nem is ment egyedül.
*Azt már jótékonyan megtartja magának, hogy szorult helyzetben a leány nem sokra menne a gnómmal, hacsak nem sikeredik még egy olyan jó dobása, mint Leon esetében.*
- Lenyűgöző, valóban. Majd mesélj még erről később is. Csak aztán nehogy nekem szerelmes legyél és összetörje a szívedet.
*Ha valamihez egyáltalán nincsen kedve, akkor az a fiú lelkének pátyolgatása, mert túl sokat látott bele egy fizetett szolgáltatásba. De majd egyszer tényleg elbeszélget vele erről, ámbár most fontosabb, hogy mindenki a feladatával legyen elfoglalva.*
- Hát ez remek hír! Én magam is, hiszen ott nőttem fel. Mennyi közös van bennünk, hihetetlen.
*Agin valójában jogos kérdéssel fordul hozzá, de bármennyire is töri a fejét nem jut eszébe érdemi információ.*
- Valahol a polgárnegyedben lesz, de ha megkérdezed biztos útbaigazítanak. Tudni fogják kit keresel.
*Kedvesen és bátorítóan megveregeti a fiú vállát, aki olyan készséges, hogy ez még mindig meghatja az elf nőt.*
- Nem kell sietned majd. Elsődleges a biztonság.
*Már nyúl is a zsebébe, hogy aranyait kutassa fel, amikor Agin egyéb kéréssel is fordul hozzá.*
- Jaj, hogyne, persze. Tessék.
*Elsőként 1 Sötétzöld varázsitalt tartalmazó fiolát nyújt át Agin Nardannak,
ezt megtolja még 50 arannyal, szintén Agin Nardan részére. * - Remélem ez segít, nem tudom, hogy elég erős hozzá. Az arany pedig költőpénz ha szobára vagy ételre kellene. De nehogy kurtizánokra verd el nekem! Aztán vigyázz magadra fiú, ha visszajöttél ünneplünk egy nagyot.
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 16:30:11
Üzenet elküldve: 2023-06-27 16:30:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
* Finoman érinti meg Rel cirógató kezét, hogy ő is hasonlót tegyen vele. Arcán még ott maradnak a bánat jelei, de hamar felkapja a fejét Nagysága utolsó mondatára. *
- Miért? Egy veszélyes helyre küldted?
* Újra leereszti a fejét, majd aprókat ráz azon. *
~ Nincs ez így jól. ~
* Természetesen tudja, hogy mi Lissa foglalkozása, de ettől nem hiányzik neki kevésbé. *
- Hidd el, ez most más volt. Nem hiszem, hogy az aranyért lett volna velem. Alig van pár garasom * Apró mosolyra húzza a száját, ahogy visszagondol az eseményekre. * Nem, szerintem ő tényleg jól érezte magát velem, és tényleg velem akart lenni. Én láttam rajta. Lenyűgöző lány.
* Nem várja, hogy Rel mindezt elhiggye vagy megértse, elvégre ő nem volt ott. Nem látta, amit ő látott. *
~ Patkányokkal beszélget? Minek, hiszen itt is mászik elég. ~
* Nem agyal túl sokat rajta, rögtön áttér a feladat megértésére. *
- Arthenior. Az nem lesz gond. Voltam már ott, úgy ismerem, mint a tenyeremet.
* Valójában csak egy fogadóba tért be, de nem kételkedik abban, hogy megtalálná a helyét a városban. Rel dicséretére minden bánata elszáll. Az arccsipkedést nevetve fogadja. *
- Ez csak természetes, úrnőm. Ha bármilyen formában is szükséged van rám, akkor csak szólj, és én majd kielégítelek.
* Mint ahogy azt most is tervezi. Figyelmesen végig hallgatja Rel mondanivalóját, majd elismétli az imént hallott nevet. *
- Sose hallottam még róla. Van bármi ötleted, hogy Arthenioron belül hol találhatom meg?
* Létfontosságú információ, hiszen Arthenioron belül fogalma sincs, hogy merre menjen, de nem aggódik. Biztos benne, hogy ugyanúgy megtalálja ezt a kereskedőt, mint ahogy Troddot is megtalálta a Tharg földeken. Rel lovának egyébként nagyon örül, egyrészt jobb nem gyalogolni, másrészt előző útja során már összebarátkozott az állattal, akit egy hosszabb megfontolás után el is nevezett Lónak. *
- Ne aggódj, mellettem biztonságban lesz a kereskedő és a rakománya is. Mi sem egyszerűbb.
* A feladat eléggé feltüzeli őt. Már nem lehetne azt mondani a fiúról, hogy kedvetlen lenne, mint ahogy még pár perce volt. És ha ez nem lenne elég, Rel nem áll le a meggyőzéssel. *
- Én is pont ugyanerre gondoltam. Köszönöm, Rel.
* Már állna is fel, hogy útra induljon, de oldalát újabb fájdalomhullám támadja meg. Odanyúl kezével, majd kérő szemekkel pillant az elfre. *
- Tudod, mikor kisebb voltam, a nevelőm sokat mesélt valami italokról, amitől hamar meggyógyul a harcos, ha iszik belőle. Talán neked is van ilyen italod, elvégre neked sok mindened van.
* Megvárja, hogy az elf megerősítse a feltevését, s utána folytatja. *
- Kérni szeretnék egyet, ha nem gond. Mindig is kíváncsi voltam az ízére.
* Teszi még hozzá az utolsó mondatát, hogy Rel nehogy azt higgye róla hogy olyan nagy fájdalmai vannak. Normál esetben nem kérne ilyet, de ez most nem az, elvégre mégiscsak egy feladatot kell elvégezzen, aminek jobb lenne, ha teljes, egészséges formájában fogna neki. *
* Finoman érinti meg Rel cirógató kezét, hogy ő is hasonlót tegyen vele. Arcán még ott maradnak a bánat jelei, de hamar felkapja a fejét Nagysága utolsó mondatára. *
- Miért? Egy veszélyes helyre küldted?
* Újra leereszti a fejét, majd aprókat ráz azon. *
~ Nincs ez így jól. ~
* Természetesen tudja, hogy mi Lissa foglalkozása, de ettől nem hiányzik neki kevésbé. *
- Hidd el, ez most más volt. Nem hiszem, hogy az aranyért lett volna velem. Alig van pár garasom * Apró mosolyra húzza a száját, ahogy visszagondol az eseményekre. * Nem, szerintem ő tényleg jól érezte magát velem, és tényleg velem akart lenni. Én láttam rajta. Lenyűgöző lány.
* Nem várja, hogy Rel mindezt elhiggye vagy megértse, elvégre ő nem volt ott. Nem látta, amit ő látott. *
~ Patkányokkal beszélget? Minek, hiszen itt is mászik elég. ~
* Nem agyal túl sokat rajta, rögtön áttér a feladat megértésére. *
- Arthenior. Az nem lesz gond. Voltam már ott, úgy ismerem, mint a tenyeremet.
* Valójában csak egy fogadóba tért be, de nem kételkedik abban, hogy megtalálná a helyét a városban. Rel dicséretére minden bánata elszáll. Az arccsipkedést nevetve fogadja. *
- Ez csak természetes, úrnőm. Ha bármilyen formában is szükséged van rám, akkor csak szólj, és én majd kielégítelek.
* Mint ahogy azt most is tervezi. Figyelmesen végig hallgatja Rel mondanivalóját, majd elismétli az imént hallott nevet. *
- Sose hallottam még róla. Van bármi ötleted, hogy Arthenioron belül hol találhatom meg?
* Létfontosságú információ, hiszen Arthenioron belül fogalma sincs, hogy merre menjen, de nem aggódik. Biztos benne, hogy ugyanúgy megtalálja ezt a kereskedőt, mint ahogy Troddot is megtalálta a Tharg földeken. Rel lovának egyébként nagyon örül, egyrészt jobb nem gyalogolni, másrészt előző útja során már összebarátkozott az állattal, akit egy hosszabb megfontolás után el is nevezett Lónak. *
- Ne aggódj, mellettem biztonságban lesz a kereskedő és a rakománya is. Mi sem egyszerűbb.
* A feladat eléggé feltüzeli őt. Már nem lehetne azt mondani a fiúról, hogy kedvetlen lenne, mint ahogy még pár perce volt. És ha ez nem lenne elég, Rel nem áll le a meggyőzéssel. *
- Én is pont ugyanerre gondoltam. Köszönöm, Rel.
* Már állna is fel, hogy útra induljon, de oldalát újabb fájdalomhullám támadja meg. Odanyúl kezével, majd kérő szemekkel pillant az elfre. *
- Tudod, mikor kisebb voltam, a nevelőm sokat mesélt valami italokról, amitől hamar meggyógyul a harcos, ha iszik belőle. Talán neked is van ilyen italod, elvégre neked sok mindened van.
* Megvárja, hogy az elf megerősítse a feltevését, s utána folytatja. *
- Kérni szeretnék egyet, ha nem gond. Mindig is kíváncsi voltam az ízére.
* Teszi még hozzá az utolsó mondatát, hogy Rel nehogy azt higgye róla hogy olyan nagy fájdalmai vannak. Normál esetben nem kérne ilyet, de ez most nem az, elvégre mégiscsak egy feladatot kell elvégezzen, aminek jobb lenne, ha teljes, egészséges formájában fogna neki. *
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 14:27:29
Üzenet elküldve: 2023-06-27 14:27:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Agin//
//Az elején kicsit Leon//
*Relael valóban gondos munkát végez Leon haján, persze szebb volna a végeredmény, ha fésű is volna kéznél, de annyira nem veszi a fáradtságot, hogy szobájáig elsétáljon.*
- Irigylésre méltóan szép a hajad.
*Dicséri meg a férfit, közben szórakozottan babrál a sötét tincsekkel. Kicsit érzelmes hangulatba is kerül, ahogy eszébe jut gyermekkora, amikor ugyanezt csinálták Valeával, aki mindig valami pluszt is kért, legtöbbször fűszálakat és madártollat a hajába.
Még csak köszönetet sem kap, amint végez Leon ott is hagyja, de ezt cseppet sem veszi zokon és azt sem ellenőrzi, hogy a férfi mivel üti el az idejét, mert valójában cseppet sem érdekli. Helyette a kissé émelygő Aginnak szenteli figyelmét.*
- Jaj szegénykém!
*Alsó ajkát lebiggyesztve cirógatja meg a bánatos fiú arcát.*
- Ne félj, hamar visszajön. Remélhetőleg egyben.
*Gonosz kis megjegyzése után el kell fordítania arcát, mert képtelen leplezni szórakozott mosolyát.*
- Oh biztosan! Én is így gondolom. Elvégre a ringyók mindig jól érzik magukat, amíg a végén arany üti a markukat. Egyébként a Vámházhoz ment a Patkányokkal beszélni.
*Nem tudja eldönteni, hogy a harcos ennyire naiv, vagy csak nem informálták eléggé ahhoz, hogy tudja pontosan mi Alissäna foglalkozása.*
- Artheniorba kellene menned.
*Feleli kurtán és egész testével Agin felé fordul.*
- Ahh, olyan készséges vagy, mindjárt megzabállak olyan édes vagy.
*Mosolyogva meg is csipkedi a fiúcska arcát, aki most Relael teljes figyelmében fürdőzhet.*
- Van egy Orthus Morthimer nevezetű kedves kereskedő barátom. Egy kifinomult férfi, aki üzleti szempontból nagyon fontos nekem. Egyszerű a feladat, csak el kellene kísérni őt és a rakományt, amit ide hozna. Szavamat adtam egykor, hogy egy megbízható harcost küldök, hogy gondoskodjon az épségben hazajutásáról, elvégre nem csak a Kikötő, de az ide vezető út is veszélyes lehet egyedül. Persze a lovamat megint használhatod. Mit gondolsz?
*Elragadó mosolyával igyekszik a lehetséges nemleges választól eltántorítani a fiút, mielőtt még az utolsó mézesmadzagot is meglebegtetné előtte.*
- Oh, és addigra biztosan hazaérne Alissäna, s ha éppen nem térdelne más előtt, akkor lefogadom, hogy szívesen szakítana rád időt, elvégre te olyan helyes és kedves fiú vagy, biztos jobban kedvel mint a többieket.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.27 14:30:33
//Az elején kicsit Leon//
*Relael valóban gondos munkát végez Leon haján, persze szebb volna a végeredmény, ha fésű is volna kéznél, de annyira nem veszi a fáradtságot, hogy szobájáig elsétáljon.*
- Irigylésre méltóan szép a hajad.
*Dicséri meg a férfit, közben szórakozottan babrál a sötét tincsekkel. Kicsit érzelmes hangulatba is kerül, ahogy eszébe jut gyermekkora, amikor ugyanezt csinálták Valeával, aki mindig valami pluszt is kért, legtöbbször fűszálakat és madártollat a hajába.
Még csak köszönetet sem kap, amint végez Leon ott is hagyja, de ezt cseppet sem veszi zokon és azt sem ellenőrzi, hogy a férfi mivel üti el az idejét, mert valójában cseppet sem érdekli. Helyette a kissé émelygő Aginnak szenteli figyelmét.*
- Jaj szegénykém!
*Alsó ajkát lebiggyesztve cirógatja meg a bánatos fiú arcát.*
- Ne félj, hamar visszajön. Remélhetőleg egyben.
*Gonosz kis megjegyzése után el kell fordítania arcát, mert képtelen leplezni szórakozott mosolyát.*
- Oh biztosan! Én is így gondolom. Elvégre a ringyók mindig jól érzik magukat, amíg a végén arany üti a markukat. Egyébként a Vámházhoz ment a Patkányokkal beszélni.
*Nem tudja eldönteni, hogy a harcos ennyire naiv, vagy csak nem informálták eléggé ahhoz, hogy tudja pontosan mi Alissäna foglalkozása.*
- Artheniorba kellene menned.
*Feleli kurtán és egész testével Agin felé fordul.*
- Ahh, olyan készséges vagy, mindjárt megzabállak olyan édes vagy.
*Mosolyogva meg is csipkedi a fiúcska arcát, aki most Relael teljes figyelmében fürdőzhet.*
- Van egy Orthus Morthimer nevezetű kedves kereskedő barátom. Egy kifinomult férfi, aki üzleti szempontból nagyon fontos nekem. Egyszerű a feladat, csak el kellene kísérni őt és a rakományt, amit ide hozna. Szavamat adtam egykor, hogy egy megbízható harcost küldök, hogy gondoskodjon az épségben hazajutásáról, elvégre nem csak a Kikötő, de az ide vezető út is veszélyes lehet egyedül. Persze a lovamat megint használhatod. Mit gondolsz?
*Elragadó mosolyával igyekszik a lehetséges nemleges választól eltántorítani a fiút, mielőtt még az utolsó mézesmadzagot is meglebegtetné előtte.*
- Oh, és addigra biztosan hazaérne Alissäna, s ha éppen nem térdelne más előtt, akkor lefogadom, hogy szívesen szakítana rád időt, elvégre te olyan helyes és kedves fiú vagy, biztos jobban kedvel mint a többieket.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.27 14:30:33
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 14:04:11
Üzenet elküldve: 2023-06-27 14:04:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
* Nem érzi jól magát, ez vitathatatlan. Nem elég, hogy a hányás, és a kalapács okozta fájdalmakat is el kell viselnie, de még (és Agint ez zavarja a legjobban) Alissäna hiányával is meg kell küzdenie. Hátra dőlve a székében, felemelt fejjel a mennyezetet figyeli. Gondolkozik. Várja, hogy Lissa visszatérjen. Még az is megfordul a fejében, hogy Lissa után megy, elvégre minek üljön ő itt egyedül? Mindez egy kósza gondolatként száll el, amikor Relael megszólítja őt. Felocsúdik merengéséből. Meglepetten Relre tekint. *
- Valóban nincs jó kedvem. Pedig olyan jól éreztük volna magunkat.
* Utóbbi mondatát már halkabban, maga elé mondja. Újra felnéz az elfre. *
- De lefogadom, hogy ő is így érez. * Büszkén kihúzza magát. * Elvégre mondta, hogy már alig tud várni. Biztos nem örült neki, hogy el kellett mennie.
* Kicsit elgondolkozik, majd újra megszólal. *
- Amúgy megkérdezhetem, hogy hova is kellett mennie?
* Az elf kérésére szinte rögtön felpattan, és Rel mellé ül. Örül neki, hogy mellette ülhet, és hogy vele beszélhet. Persze egyszer-egyszer tekintete le is esik Nagysága melleire, de igyekszik kordában tartania magát, és nem nyáladzani. *
- Feladat? * Arca felderül. * Mi lenne az? Mondjad nyugodtan, és én megteszem.
* Nem érzi jól magát, ez vitathatatlan. Nem elég, hogy a hányás, és a kalapács okozta fájdalmakat is el kell viselnie, de még (és Agint ez zavarja a legjobban) Alissäna hiányával is meg kell küzdenie. Hátra dőlve a székében, felemelt fejjel a mennyezetet figyeli. Gondolkozik. Várja, hogy Lissa visszatérjen. Még az is megfordul a fejében, hogy Lissa után megy, elvégre minek üljön ő itt egyedül? Mindez egy kósza gondolatként száll el, amikor Relael megszólítja őt. Felocsúdik merengéséből. Meglepetten Relre tekint. *
- Valóban nincs jó kedvem. Pedig olyan jól éreztük volna magunkat.
* Utóbbi mondatát már halkabban, maga elé mondja. Újra felnéz az elfre. *
- De lefogadom, hogy ő is így érez. * Büszkén kihúzza magát. * Elvégre mondta, hogy már alig tud várni. Biztos nem örült neki, hogy el kellett mennie.
* Kicsit elgondolkozik, majd újra megszólal. *
- Amúgy megkérdezhetem, hogy hova is kellett mennie?
* Az elf kérésére szinte rögtön felpattan, és Rel mellé ül. Örül neki, hogy mellette ülhet, és hogy vele beszélhet. Persze egyszer-egyszer tekintete le is esik Nagysága melleire, de igyekszik kordában tartania magát, és nem nyáladzani. *
- Feladat? * Arca felderül. * Mi lenne az? Mondjad nyugodtan, és én megteszem.
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:47:35
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:47:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
*Ellentétben a másik vörössel, akit Leon majdnem megkéselt itt nem is olyan régen, ez elég illedelmesnek és tisztelettudónak bizonyul és ráadásul nem is tűnik idegen kurvának, mint az előző, tehát maradhat, ameddig csak akar, ha Leonon múlik. A kis állat produkciójára enyhén elmosolyodik. Le sem tudja tagadni, hogy szereti ezeket a szőrös rágcsálókat.*
-Nos, részemről az öröm, Rod! *Hajt fejet maga is a patkánynak. Senki előtt nem tenne ilyet, de a patkány az más tészta. Haldrianra pedig egy pillantást sem veszteget. Az ő szemében annyit sem ér, mint akár a lány. Ezután visszamegy az asztalához és az erszényéből előkerül a maga patkánya is, aki kíváncsi szemekkel pislog Rod felé, de közel sem annyira bátor, mint a gazdája, eszébe sincs odamenni az ismeretlen fajtárshoz, csak úgy sunyin pislog feléje.*
-Na, látod másoknak is van patkánya, nem te vagy az egyetlen, ugye? Mindig mondom én neked! *Beszél halkan a négylábúnak, miközben álla alatt vakargatja óvatosan. A fattyú bemutatását nem is látja, hiszen akkor még háttal van, de aztán láthatják, hogy bizony rajtuk tartja a szemét. Főként az állaton, de a két embernek is viszkethet a tarkója a szemétől. Máskor Patkányt is az étel érdekelné jobban, nem pedig Rod, de így, hogy nem is olyan régen evett, inkább az állatszagot szimatolgatja apró orrával. Közben gazdája a lehető legvérmesebb arcot vágja, amit csak tud, ha netén összeakadna a tekintetük a kettőssel.*
*Ellentétben a másik vörössel, akit Leon majdnem megkéselt itt nem is olyan régen, ez elég illedelmesnek és tisztelettudónak bizonyul és ráadásul nem is tűnik idegen kurvának, mint az előző, tehát maradhat, ameddig csak akar, ha Leonon múlik. A kis állat produkciójára enyhén elmosolyodik. Le sem tudja tagadni, hogy szereti ezeket a szőrös rágcsálókat.*
-Nos, részemről az öröm, Rod! *Hajt fejet maga is a patkánynak. Senki előtt nem tenne ilyet, de a patkány az más tészta. Haldrianra pedig egy pillantást sem veszteget. Az ő szemében annyit sem ér, mint akár a lány. Ezután visszamegy az asztalához és az erszényéből előkerül a maga patkánya is, aki kíváncsi szemekkel pislog Rod felé, de közel sem annyira bátor, mint a gazdája, eszébe sincs odamenni az ismeretlen fajtárshoz, csak úgy sunyin pislog feléje.*
-Na, látod másoknak is van patkánya, nem te vagy az egyetlen, ugye? Mindig mondom én neked! *Beszél halkan a négylábúnak, miközben álla alatt vakargatja óvatosan. A fattyú bemutatását nem is látja, hiszen akkor még háttal van, de aztán láthatják, hogy bizony rajtuk tartja a szemét. Főként az állaton, de a két embernek is viszkethet a tarkója a szemétől. Máskor Patkányt is az étel érdekelné jobban, nem pedig Rod, de így, hogy nem is olyan régen evett, inkább az állatszagot szimatolgatja apró orrával. Közben gazdája a lehető legvérmesebb arcot vágja, amit csak tud, ha netén összeakadna a tekintetük a kettőssel.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:34:19
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:34:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
-Te beszélsz mindig róla, nem én. *Feleli halkan, újfent lenyelve a vigyort. Valóban szerfelett sokat gondol a testiségre és a maga módján perverz is. Most azonban tényleg mindig a leány tér vissza a témához.*
-Honnan tudod, hogy itt vannak? *Nincs túl nagy ismeretsége Liaren testvéreivel, de azt tudja, hogy folyton úton vannak a tengeren.
Összerezzen, ahogy az asztalhoz lép a kalóz. Nem számított rá, arra pedig végképp nem, hogy elsősorban a patkányt kínálja a főfogással. Még a gyomra is megkordul a hús illatára, de igyekszik nem mutatni jelét, hogy irigyli az étket a patkánytól.
Nem szól egy árva szót sem, tart a férfitől. Utóbbi közben jó étvágyat kívánt a lány vállán ülő rágcsálónak. A sajátos közjáték még inkább arra ingerli, hogy valami borsot törjön a férfi orra alá. A mikéntjén még gondolkodik; valószínűleg a lehetőség fogja szülni az ötletet.
A férfi közben otthagyja az asztalt, így van lehetősége bemutatni is a háta mögött.*
-Ő kalóz... Kalózember. *Vágja ki magát a bemutatást illetően, mert nem rémlik, hogy valaha is bemutatkoztak volna egymásnak. Közben elnézi a kis rágcsálót, ahogy hozzálát a tányér tartalmához. Így már biztos nem eszik bele.*
-Amúgy jó terv. Ha nekem lennének testvéreim, biztos mindig velük lógnék. Megállíthatatlanok lennénk. *Jókora bólintással ad löketet szavainak, majd ásít egy nagyot.* -Szóval a tengerre mész? Nem mondanám, hogy irigyellek.
-Te beszélsz mindig róla, nem én. *Feleli halkan, újfent lenyelve a vigyort. Valóban szerfelett sokat gondol a testiségre és a maga módján perverz is. Most azonban tényleg mindig a leány tér vissza a témához.*
-Honnan tudod, hogy itt vannak? *Nincs túl nagy ismeretsége Liaren testvéreivel, de azt tudja, hogy folyton úton vannak a tengeren.
Összerezzen, ahogy az asztalhoz lép a kalóz. Nem számított rá, arra pedig végképp nem, hogy elsősorban a patkányt kínálja a főfogással. Még a gyomra is megkordul a hús illatára, de igyekszik nem mutatni jelét, hogy irigyli az étket a patkánytól.
Nem szól egy árva szót sem, tart a férfitől. Utóbbi közben jó étvágyat kívánt a lány vállán ülő rágcsálónak. A sajátos közjáték még inkább arra ingerli, hogy valami borsot törjön a férfi orra alá. A mikéntjén még gondolkodik; valószínűleg a lehetőség fogja szülni az ötletet.
A férfi közben otthagyja az asztalt, így van lehetősége bemutatni is a háta mögött.*
-Ő kalóz... Kalózember. *Vágja ki magát a bemutatást illetően, mert nem rémlik, hogy valaha is bemutatkoztak volna egymásnak. Közben elnézi a kis rágcsálót, ahogy hozzálát a tányér tartalmához. Így már biztos nem eszik bele.*
-Amúgy jó terv. Ha nekem lennének testvéreim, biztos mindig velük lógnék. Megállíthatatlanok lennénk. *Jókora bólintással ad löketet szavainak, majd ásít egy nagyot.* -Szóval a tengerre mész? Nem mondanám, hogy irigyellek.
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 11:48:50
Üzenet elküldve: 2023-06-27 11:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai és Leon//
*Fájdalmasan felnyög, mert Haldrian nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy szexuális életéről essen szó. A leány erre csak lemondóan ingatja fejét, de érdemben nem képes rá reagálni.*
- JÓLVAN MÁR! Megértettük, hogy mindig áll a pöcköd és mindenkibe belerakod! Az istenekre!
*Ha nem kapott volna enni most biztosan megcibálná a pajzán kis fattyú fülét, de így teli hassal sokkal elnézőbb. Meg persze sokat segít rajta az is, hogy nem veszi komolyan a kölyköt, s bár ezt senkinek sem vallaná be, de valahol még szórakoztatja is a pimasz tolvaj.*
- Megkeresem a hülye testvéreimet, tudod, akad belőlük néhány. Megnézem, hogy élnek e még, aztán meglátjuk.
*Megvonja vállait. Tervezgetni nehéz a Kikötőben, inkább a lehetőségek megragadása jellemzi a helyieket. Már kész is arra, hogy lassan induljon, mielőtt még elzavarnák őt, ám Leon gyorsabbnak bizonyul. Értetlenül pislog az idegen, durva alakra, aki egyszerre hozott neki ételt ingyen és mégis ujjának eltörésével fenyegetőzik.*
- Rendben. Köszönöm! Azt hiszem.
*Tanácstalanul Haldrianra pillant, aki állítása szerint a fogadó Úrnőjének szeretője, tehát biztos többet tud a mogorva Leonról nála.*
- Rod a neve.
*Teszi még hozzá, majd az orrát érdeklődve mozgató állatra pillant.*
- Mutasd meg milyen jól nevelt vagy! Köszönd meg szépen! Köszönd meg Rod!
*A második parancs már engedelmességre készteti a kis rágcsálót, aki heves bólogatásba kezd fejével, ami persze mosolyt csal gazdája arcára. Leteszi a kis jószágot az asztalra, és hagyja, hogy elégedetten csapjon le a kistányérnyi ételre.*
*Fájdalmasan felnyög, mert Haldrian nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy szexuális életéről essen szó. A leány erre csak lemondóan ingatja fejét, de érdemben nem képes rá reagálni.*
- JÓLVAN MÁR! Megértettük, hogy mindig áll a pöcköd és mindenkibe belerakod! Az istenekre!
*Ha nem kapott volna enni most biztosan megcibálná a pajzán kis fattyú fülét, de így teli hassal sokkal elnézőbb. Meg persze sokat segít rajta az is, hogy nem veszi komolyan a kölyköt, s bár ezt senkinek sem vallaná be, de valahol még szórakoztatja is a pimasz tolvaj.*
- Megkeresem a hülye testvéreimet, tudod, akad belőlük néhány. Megnézem, hogy élnek e még, aztán meglátjuk.
*Megvonja vállait. Tervezgetni nehéz a Kikötőben, inkább a lehetőségek megragadása jellemzi a helyieket. Már kész is arra, hogy lassan induljon, mielőtt még elzavarnák őt, ám Leon gyorsabbnak bizonyul. Értetlenül pislog az idegen, durva alakra, aki egyszerre hozott neki ételt ingyen és mégis ujjának eltörésével fenyegetőzik.*
- Rendben. Köszönöm! Azt hiszem.
*Tanácstalanul Haldrianra pillant, aki állítása szerint a fogadó Úrnőjének szeretője, tehát biztos többet tud a mogorva Leonról nála.*
- Rod a neve.
*Teszi még hozzá, majd az orrát érdeklődve mozgató állatra pillant.*
- Mutasd meg milyen jól nevelt vagy! Köszönd meg szépen! Köszönd meg Rod!
*A második parancs már engedelmességre készteti a kis rágcsálót, aki heves bólogatásba kezd fejével, ami persze mosolyt csal gazdája arcára. Leteszi a kis jószágot az asztalra, és hagyja, hogy elégedetten csapjon le a kistányérnyi ételre.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 10:30:55
Üzenet elküldve: 2023-06-27 10:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Relael majd A kikötő koldusai//
*Élvezi, ahogy a lány a hajával babrál, de közben elgondolkodik, hogy nem-e túl nagy vállalás valakit így a háta mögé, főleg a nyakához engedni. Relael könnyedén átvághatná a torkát, ha akarná. Hallgatja az öreg gnómot és egyébként tetszik neki az ötlet. Persze nem az a része, hogy átverik új „társaikat”, de az tény, hogyha eltűnnek és még a patkányok is szívnak egy keveset, akkor sokkal könnyebb dolguk lesz a későbbiekben.*
-Egy nagyot, meg oldalt több kicsit. *Adja meg a paramétereket a hajához, ami a volt nemes ügyes kezének köszönhetően gyorsan el is készül. Látszik, hogy tényleg nem a kikötőbe való a lány. Közben végig figyel azért a fogadóra is. A megjelenő lányra és Haldrianra először csak egy pillantást vet, nem is többet. A nő nem balhézik, a kis fattyú pedig csendben van, ami jó jel. Aztán előkerül valami, ami szemet szúr neki. Ha Leon képes lenne ellágyulni, mint régebben, akkor most biztos azt tenné, de ugyanúgy magára erőlteti a mogorva pofát, nehogy veszítsen renoméjából. Aztán amikor Haldrian kicsempészik egy darab kenyeret, már nem tud megülni a seggén és amúgy is viszket már a tenyere.
Kifújja az egyik arcába kerülő tincset és feláll, majd pedig a konyhába vezet az útja, ahol akár ott van Ezmee, akár nem, Leon munkához lát. Feltűri ingujját, húst szel, kockáz, fűszerez, süt majd pedig tálalja az ételt egy tányérba, aztán a maradékot a lábasból a pofájába önti, hogy egy darab se vesszen el. Megtöröli képét, hogyha már ilyen rendezett lett az elmúlt napokban, akkor így is maradjon.
Ugyanazt az ételt készítette el, amit neki Ezmee, csak kicsit jobban sikerült, ugye. Még így is, ha valaki nem éhes, valószínűleg elég pocsék és középszerű ebéd, de biztos jobb, mint az üres kenyér. A tányérral a vörös asztalához indul, majd pedig egyértelműen lerakja elé egy kanállal egyetemben.*
-A patkányoknak nem elég a kenyér, adjál neki húst is! Aztán jól etesd meg, látom rajta, hogy egy kicsit vézna. Ha marad belőle miután jóllakott, zabálhatsz te is, ingyen van. De ha úgy látom, hogy még éhes, eltöröm az ujjaid. *Teszi meg szíves felajánlását.*
-Jó étvágyat te patkány! *Címzi szavait a nő nyakában lévő rágcsálónak. Ezután nem kötnek belé, ahogy ezek a vöröshajú lányok szoktak itt a Tavernában, akkor visszaül az asztalához a sarokba.*
*Élvezi, ahogy a lány a hajával babrál, de közben elgondolkodik, hogy nem-e túl nagy vállalás valakit így a háta mögé, főleg a nyakához engedni. Relael könnyedén átvághatná a torkát, ha akarná. Hallgatja az öreg gnómot és egyébként tetszik neki az ötlet. Persze nem az a része, hogy átverik új „társaikat”, de az tény, hogyha eltűnnek és még a patkányok is szívnak egy keveset, akkor sokkal könnyebb dolguk lesz a későbbiekben.*
-Egy nagyot, meg oldalt több kicsit. *Adja meg a paramétereket a hajához, ami a volt nemes ügyes kezének köszönhetően gyorsan el is készül. Látszik, hogy tényleg nem a kikötőbe való a lány. Közben végig figyel azért a fogadóra is. A megjelenő lányra és Haldrianra először csak egy pillantást vet, nem is többet. A nő nem balhézik, a kis fattyú pedig csendben van, ami jó jel. Aztán előkerül valami, ami szemet szúr neki. Ha Leon képes lenne ellágyulni, mint régebben, akkor most biztos azt tenné, de ugyanúgy magára erőlteti a mogorva pofát, nehogy veszítsen renoméjából. Aztán amikor Haldrian kicsempészik egy darab kenyeret, már nem tud megülni a seggén és amúgy is viszket már a tenyere.
Kifújja az egyik arcába kerülő tincset és feláll, majd pedig a konyhába vezet az útja, ahol akár ott van Ezmee, akár nem, Leon munkához lát. Feltűri ingujját, húst szel, kockáz, fűszerez, süt majd pedig tálalja az ételt egy tányérba, aztán a maradékot a lábasból a pofájába önti, hogy egy darab se vesszen el. Megtöröli képét, hogyha már ilyen rendezett lett az elmúlt napokban, akkor így is maradjon.
Ugyanazt az ételt készítette el, amit neki Ezmee, csak kicsit jobban sikerült, ugye. Még így is, ha valaki nem éhes, valószínűleg elég pocsék és középszerű ebéd, de biztos jobb, mint az üres kenyér. A tányérral a vörös asztalához indul, majd pedig egyértelműen lerakja elé egy kanállal egyetemben.*
-A patkányoknak nem elég a kenyér, adjál neki húst is! Aztán jól etesd meg, látom rajta, hogy egy kicsit vézna. Ha marad belőle miután jóllakott, zabálhatsz te is, ingyen van. De ha úgy látom, hogy még éhes, eltöröm az ujjaid. *Teszi meg szíves felajánlását.*
-Jó étvágyat te patkány! *Címzi szavait a nő nyakában lévő rágcsálónak. Ezután nem kötnek belé, ahogy ezek a vöröshajú lányok szoktak itt a Tavernában, akkor visszaül az asztalához a sarokba.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 09:15:58
Üzenet elküldve: 2023-06-27 09:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
*Elnézi, ahogy a lány falatozni kezd. Valahol még jó érzés is tölti el, hogy megtöltött egy éhes szájat. Jobban mondva kettőt, ha a patkányt is hozzá számolja. Ha belegondol, fordított esetben ő is elvárna hasonlókat. Épp eleget forgolódott sikátorokban éhesen hozzá, hogy tudja, milyen, ha az ember éhes.*
-Mi?! Az ocsmány részek érdeklik őket a legjobban! Azokat különösképp emeld ki. *Bólogat serényen, miközben hátát a falnak vetve dől hátra székestül karba font kezekkel. Őt is az ilyesmi érdekelné... Valójában mindenkit. Biztos benne, hogy titkon Liarent is.*
-Nem isten volt az! Mondhatnám, hogy jókor voltam jó helyen. De kellett hozzá némi furfang és teljesítőképesség is. *Beharapja ajkait, ahogy lenyel egy vigyort. Számít rá, hogy ismét csak szemforgatást vált ki, de kezdi megszokni már a lánytól. Közben szórakozottan figyeli a patkányt, ahogy rágcsál. Mókás kis kompániának tűnik, már amikor nem rá vicsorog apró kis fogaival. Nem veti meg érte gazdáját, habár neki biztos nem lenne kedve és ideje tanítgatni egy ilyen állatot. Jobb dolga is akad.*
-Úgyhogy azért van dolgom bőven. ~Nincs.~ -De nem panaszkodhatom. És Te hová mész most?
*Elnézi, ahogy a lány falatozni kezd. Valahol még jó érzés is tölti el, hogy megtöltött egy éhes szájat. Jobban mondva kettőt, ha a patkányt is hozzá számolja. Ha belegondol, fordított esetben ő is elvárna hasonlókat. Épp eleget forgolódott sikátorokban éhesen hozzá, hogy tudja, milyen, ha az ember éhes.*
-Mi?! Az ocsmány részek érdeklik őket a legjobban! Azokat különösképp emeld ki. *Bólogat serényen, miközben hátát a falnak vetve dől hátra székestül karba font kezekkel. Őt is az ilyesmi érdekelné... Valójában mindenkit. Biztos benne, hogy titkon Liarent is.*
-Nem isten volt az! Mondhatnám, hogy jókor voltam jó helyen. De kellett hozzá némi furfang és teljesítőképesség is. *Beharapja ajkait, ahogy lenyel egy vigyort. Számít rá, hogy ismét csak szemforgatást vált ki, de kezdi megszokni már a lánytól. Közben szórakozottan figyeli a patkányt, ahogy rágcsál. Mókás kis kompániának tűnik, már amikor nem rá vicsorog apró kis fogaival. Nem veti meg érte gazdáját, habár neki biztos nem lenne kedve és ideje tanítgatni egy ilyen állatot. Jobb dolga is akad.*
-Úgyhogy azért van dolgom bőven. ~Nincs.~ -De nem panaszkodhatom. És Te hová mész most?
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:47:34
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
*Egy elégedett kis mosollyal konstatálja győzelmét, ami egész kitartóan ott is marad, sőt amikor Haldrian visszatér a kenyérrel még fogsorát is megvillantja felé.*
- Jó fiú vagy te Haldrian, csak mindig kéreted magadat.
*Amikor az ételért nyúl kísérletet tesz arra, hogy játékosan összeborzolja a fattyú haját, ezt követően visszaüljön székére törökülésben. A nyakánál pihenő kis patkány is felélénkül, és érdeklődve szaglászik a zsákmány felé.*
- Köszönöm szépen!
*Hangzik a válasz de már teli szájjal. Persze Liaren állatkájával is megoszt néhány falatot, de amíg ő a kenyér puhább belsejét csipkedi ki ujjaival, addig a jószágnak csak a kemény és ropogós héjat osztogatja. A patkány persze nem panaszkodik emiatt, csak örömmel rágcsálja amit kapott.*
- Aww, de édes vagy. Aranyból van a szíved.
*Liaren őszintén hálás a felajánlásért, de biztosan nem fog ezzel a lehetőséggel gyakran élni. Nem csak azért, mert nem jó dolog szívességet kérni valakitől, aki lépten nyomon lyukakba dugná altesti részeit, hanem mert Liaren kikötői mivolta ellenére nem szeret másokat kihasználni. Csak éppen annyira, amennyire elengedhetetlen a túléléshez.
A kenyér egy részét letöri, majd zsebébe rakja. Hogy valakinek viszi vagy csak rosszabb időkre teszi el, azt nem árulja el.*
- Rendben, ha arra járok elmondom neki, hogy jól vagy, de az ocsmány részeket kihagyom.
*Megint egy szemforgatással reagál, ami lassan már védjegye is lehetne.*
- De örülök, hogy jól vagy. Hogy-hogy az istenek ennyire felvitték a dolgodat?
*Érdeklődése őszinte, s a kezdeti csipkelődésük ellenére leheletnyi irigység sem vehető ki hangjából. Liaren csak örül neki, ha egyiküknek sem kellene többször az utcán aludni, de sajnos a Kikötőben ez túl nagy kérés.*
*Egy elégedett kis mosollyal konstatálja győzelmét, ami egész kitartóan ott is marad, sőt amikor Haldrian visszatér a kenyérrel még fogsorát is megvillantja felé.*
- Jó fiú vagy te Haldrian, csak mindig kéreted magadat.
*Amikor az ételért nyúl kísérletet tesz arra, hogy játékosan összeborzolja a fattyú haját, ezt követően visszaüljön székére törökülésben. A nyakánál pihenő kis patkány is felélénkül, és érdeklődve szaglászik a zsákmány felé.*
- Köszönöm szépen!
*Hangzik a válasz de már teli szájjal. Persze Liaren állatkájával is megoszt néhány falatot, de amíg ő a kenyér puhább belsejét csipkedi ki ujjaival, addig a jószágnak csak a kemény és ropogós héjat osztogatja. A patkány persze nem panaszkodik emiatt, csak örömmel rágcsálja amit kapott.*
- Aww, de édes vagy. Aranyból van a szíved.
*Liaren őszintén hálás a felajánlásért, de biztosan nem fog ezzel a lehetőséggel gyakran élni. Nem csak azért, mert nem jó dolog szívességet kérni valakitől, aki lépten nyomon lyukakba dugná altesti részeit, hanem mert Liaren kikötői mivolta ellenére nem szeret másokat kihasználni. Csak éppen annyira, amennyire elengedhetetlen a túléléshez.
A kenyér egy részét letöri, majd zsebébe rakja. Hogy valakinek viszi vagy csak rosszabb időkre teszi el, azt nem árulja el.*
- Rendben, ha arra járok elmondom neki, hogy jól vagy, de az ocsmány részeket kihagyom.
*Megint egy szemforgatással reagál, ami lassan már védjegye is lehetne.*
- De örülök, hogy jól vagy. Hogy-hogy az istenek ennyire felvitték a dolgodat?
*Érdeklődése őszinte, s a kezdeti csipkelődésük ellenére leheletnyi irigység sem vehető ki hangjából. Liaren csak örül neki, ha egyiküknek sem kellene többször az utcán aludni, de sajnos a Kikötőben ez túl nagy kérés.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 00:25:31
Üzenet elküldve: 2023-06-27 00:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
*Kissé egykedvűen felsóhajt. Nem szeret úgy cselekedni, hogy abból haszna vagy öröme nem származik. Most pedig arra kérik, hogy kerítsen valami harapnivalót.*
-Ehh. De nem a patkány miatt... *Rázza meg mutatóujját, majd feltápászkodik és elsiet Liaren mellett. A konyha felé veszi az irányt. Nagyjából tudja, merre találja. Meri remélni, hogy sem Myyna, sem az óriás asszonyság nem éri tetten. Keres és kutat, de némi száraz cipón kívül nem sok mindent talál. Így félbe tör egyet, s ezzel ruhája alatt tér vissza az asztalukhoz rövidesen.*
-Tessék. *Nyújtja át a cipót, miután helyet foglalt eddigi helyén.*
-Nem valami sok, de kajával nincsenek túlságosan eleresztve. *Von vállat. Kíváncsi, miért tért be a lány ide, de nem kárhoztatja válaszadással. Elvégre ő maga sem tudná megválaszolni. Valószínűleg az éhség. Sokkal inkább, minthogy behajtsa rajta a tartozást.*
-De azért ha kaja kell, mindig tudok csempészni egy keveset. *Teszi még hozzá. Tudja, mi az éhség, még akkor is, ha húzza a száját a szívességekért.*
-Ha a Lakónegyedet célzod, üdvözlöm Zsebes Tónit. Add át, hogy amúgy jól vagyok és nem, nem kasztliztak be a patkányok. Meg arról is mesélhetsz neki, kikkel bújok ágyba. *Elvigyorodik. Ha tudnák!*
*Kissé egykedvűen felsóhajt. Nem szeret úgy cselekedni, hogy abból haszna vagy öröme nem származik. Most pedig arra kérik, hogy kerítsen valami harapnivalót.*
-Ehh. De nem a patkány miatt... *Rázza meg mutatóujját, majd feltápászkodik és elsiet Liaren mellett. A konyha felé veszi az irányt. Nagyjából tudja, merre találja. Meri remélni, hogy sem Myyna, sem az óriás asszonyság nem éri tetten. Keres és kutat, de némi száraz cipón kívül nem sok mindent talál. Így félbe tör egyet, s ezzel ruhája alatt tér vissza az asztalukhoz rövidesen.*
-Tessék. *Nyújtja át a cipót, miután helyet foglalt eddigi helyén.*
-Nem valami sok, de kajával nincsenek túlságosan eleresztve. *Von vállat. Kíváncsi, miért tért be a lány ide, de nem kárhoztatja válaszadással. Elvégre ő maga sem tudná megválaszolni. Valószínűleg az éhség. Sokkal inkább, minthogy behajtsa rajta a tartozást.*
-De azért ha kaja kell, mindig tudok csempészni egy keveset. *Teszi még hozzá. Tudja, mi az éhség, még akkor is, ha húzza a száját a szívességekért.*
-Ha a Lakónegyedet célzod, üdvözlöm Zsebes Tónit. Add át, hogy amúgy jól vagyok és nem, nem kasztliztak be a patkányok. Meg arról is mesélhetsz neki, kikkel bújok ágyba. *Elvigyorodik. Ha tudnák!*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 00:07:10
Üzenet elküldve: 2023-06-27 00:07:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
*Röviden felnevet, de csak azért, mert nagyon szórakoztatja őt Haldrian reakciója.*
- Nem csapunk hozzá semmit semmihez, mert abból sem fogok egy aranyat sem látni, ha rajtad múlik.
*Lemondóan felsóhajt, s bár legközelebb is biztos meghúzza Haldrian hosszúkás fülét a tartozás miatt, de ismeri már a Kikötői módit, ahol mindenki tartozik mindenkinek, s ez a tartozás sosem kerül végül rendezésre. Kilátástalan egy helyzet.*
- Már megint csak hantázol!
*Ismételten homlokát ráncolja, főleg mert úgy érzi igazán nem kért nagy dolgot. Ő biztosan megtenné ezt Haldriannak, igaz Liaren valamivel engedékenyebb is, főleg ha az "éhes vagyok" varázsszó is elhangzik.*
- Te kis kéjenc! Remélem nem valami mocskos dolog jár a fejedben!
*Csattan fel és mutatóujját a fattyúnak szegezi.*
- Hát ennyit nem tennél meg egy régi barátodnak? Hálátlanja!
*Őszintén felháborodik, hogy Haldrian feltételeket szab neki, amiknek nem hajlandó ilyen könnyen engedni.*
- Vagy tényleg azt akarod, hogy Rodot rád szabadítsam? Úgysem tudnád bizonyítani, hogy az enyém, elvégre olyan sok itt a patkány.
*Megmosolyogja frappáns megjegyzését, de egyelőre nem utasítja az állatot, jobb szeret csupán fenyegetőzni.*
*Röviden felnevet, de csak azért, mert nagyon szórakoztatja őt Haldrian reakciója.*
- Nem csapunk hozzá semmit semmihez, mert abból sem fogok egy aranyat sem látni, ha rajtad múlik.
*Lemondóan felsóhajt, s bár legközelebb is biztos meghúzza Haldrian hosszúkás fülét a tartozás miatt, de ismeri már a Kikötői módit, ahol mindenki tartozik mindenkinek, s ez a tartozás sosem kerül végül rendezésre. Kilátástalan egy helyzet.*
- Már megint csak hantázol!
*Ismételten homlokát ráncolja, főleg mert úgy érzi igazán nem kért nagy dolgot. Ő biztosan megtenné ezt Haldriannak, igaz Liaren valamivel engedékenyebb is, főleg ha az "éhes vagyok" varázsszó is elhangzik.*
- Te kis kéjenc! Remélem nem valami mocskos dolog jár a fejedben!
*Csattan fel és mutatóujját a fattyúnak szegezi.*
- Hát ennyit nem tennél meg egy régi barátodnak? Hálátlanja!
*Őszintén felháborodik, hogy Haldrian feltételeket szab neki, amiknek nem hajlandó ilyen könnyen engedni.*
- Vagy tényleg azt akarod, hogy Rodot rád szabadítsam? Úgysem tudnád bizonyítani, hogy az enyém, elvégre olyan sok itt a patkány.
*Megmosolyogja frappáns megjegyzését, de egyelőre nem utasítja az állatot, jobb szeret csupán fenyegetőzni.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:31:56
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
*Egészen addig nem tudja, miről beszél a lány, míg az kézfején nem szemlélteti. Nem vörösödik bele a dologba, annyira nem jön zavarba, de azért félrepillantva söpri le az asztalt maga előtt.*
-Csitt már! Ha jobban ismernél, tudnád, hogy sosincsenek gondjaim. *Elmorzsol egy elégedett mosolyt, mert frappánsnak és kihívónak érzi a választ. Persze a termetes halaskofa dolgát igyekszik nem forszírozni tovább. Szeretné elrejteni az emléket az "akkor jó ötletnek tűnt" halmazba.*
-Hé! *Dörzsöli meg karját az öklös után. Elég találó volt gonoszkodása, s habár bűntudata nincs miatta, megenyhül kissé.*
-Sajnos mint mondtam, nincs pénzem. De hozzácsaphatjuk a tartozásomhoz. *Somolyog egy sort a dolgon. Nem tetszik neki különösebben a lány, ahhoz túl girhes és csapzott. De ha esetleg egyszer alkalom adódik...*
-Na! A kaja az szent. Azért fizetni kell a "kívülállóknak". Veled sem kivételezhetek, csak mert szeretőm a úrnő. *Kissé lebiggyeszti ajkait, de csak hogy cukkolja a lányt. Közben tarkóra tett tenyerekkel pihenteti fejét.*
-Szóval valahogy fizetned kell a kajáért. *Felsóhajt, megjátszott szomorúsággal pillantva fel arcán. Talán tudna szerezni valamit a konyháról éppenséggel.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 23:34:56
*Egészen addig nem tudja, miről beszél a lány, míg az kézfején nem szemlélteti. Nem vörösödik bele a dologba, annyira nem jön zavarba, de azért félrepillantva söpri le az asztalt maga előtt.*
-Csitt már! Ha jobban ismernél, tudnád, hogy sosincsenek gondjaim. *Elmorzsol egy elégedett mosolyt, mert frappánsnak és kihívónak érzi a választ. Persze a termetes halaskofa dolgát igyekszik nem forszírozni tovább. Szeretné elrejteni az emléket az "akkor jó ötletnek tűnt" halmazba.*
-Hé! *Dörzsöli meg karját az öklös után. Elég találó volt gonoszkodása, s habár bűntudata nincs miatta, megenyhül kissé.*
-Sajnos mint mondtam, nincs pénzem. De hozzácsaphatjuk a tartozásomhoz. *Somolyog egy sort a dolgon. Nem tetszik neki különösebben a lány, ahhoz túl girhes és csapzott. De ha esetleg egyszer alkalom adódik...*
-Na! A kaja az szent. Azért fizetni kell a "kívülállóknak". Veled sem kivételezhetek, csak mert szeretőm a úrnő. *Kissé lebiggyeszti ajkait, de csak hogy cukkolja a lányt. Közben tarkóra tett tenyerekkel pihenteti fejét.*
-Szóval valahogy fizetned kell a kajáért. *Felsóhajt, megjátszott szomorúsággal pillantva fel arcán. Talán tudna szerezni valamit a konyháról éppenséggel.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 23:34:56
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:13:52
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:13:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vamzer Varjak//
* Úgy tűnik, hogy mindent megbeszélnek, úgyhogy ott is hagyja az egykori nemes elfet, sóvárgó pillantással nézve a kényelmes szék, és a boroskancsó felé. De hiába, első a feladat, majd utána iszik tovább. Ez a legkevesebb, amivel meg tudja hálálni azt, hogy nem a hideg esőben, kiszáradt torokkal kell átvészelje a mindennapokat. *
- Gyere aranyom, keeheehee. * Int Alissäna felé, amikor csatlakozik hozzá az ajtóban. Beleszagol a levegőbe, majd elismerően bólint. * Jól tetted, hogy megfürödtél. Nem örülnék neki, ha szükség lenne rá, de nem vethetjük el az eshetőségét, hogy meg akarnak majd erőszakolni. Milyen csalódottak lesznek, ha nem fogsz ellenkezni, keeheehee. * Nevet fel a gnóm, aki szerint nincs szégyenteljes szakma, és a maga módján tiszteli az örömlányokat is. Számára erről beszélni olyan, mint egy pékkel a kenyérdagasztásról. *
- Remélem megjegyeztél minden részletet. Lehet, hogy tőled akarják majd hallani, és nem tőlem. És ne riszáld úgy azt a segget, legalább addig ne, amíg oda nem érünk. Ha minden sikátorba berángatnak, akkor előbb érnek el a Tavernába a lázadók, mint hogy mi végeznénk.
* Úgy tűnik, hogy mindent megbeszélnek, úgyhogy ott is hagyja az egykori nemes elfet, sóvárgó pillantással nézve a kényelmes szék, és a boroskancsó felé. De hiába, első a feladat, majd utána iszik tovább. Ez a legkevesebb, amivel meg tudja hálálni azt, hogy nem a hideg esőben, kiszáradt torokkal kell átvészelje a mindennapokat. *
- Gyere aranyom, keeheehee. * Int Alissäna felé, amikor csatlakozik hozzá az ajtóban. Beleszagol a levegőbe, majd elismerően bólint. * Jól tetted, hogy megfürödtél. Nem örülnék neki, ha szükség lenne rá, de nem vethetjük el az eshetőségét, hogy meg akarnak majd erőszakolni. Milyen csalódottak lesznek, ha nem fogsz ellenkezni, keeheehee. * Nevet fel a gnóm, aki szerint nincs szégyenteljes szakma, és a maga módján tiszteli az örömlányokat is. Számára erről beszélni olyan, mint egy pékkel a kenyérdagasztásról. *
- Remélem megjegyeztél minden részletet. Lehet, hogy tőled akarják majd hallani, és nem tőlem. És ne riszáld úgy azt a segget, legalább addig ne, amíg oda nem érünk. Ha minden sikátorba berángatnak, akkor előbb érnek el a Tavernába a lázadók, mint hogy mi végeznénk.
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:05:02
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:05:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
- Elf úrnő a Kikötőben?
*Nehéz elhinnie, s ha igaz is, ami bizony ritka mint a fehér holló, abban teljesen biztos, hogy Haldriannak semmi köze hozzá.*
- Jaj fúj!
*Sajnos a fattyú beszámolója igen érzékletes, ennek nem kifejezetten örül, s természetesen nem hiszi el, de ezt már feleslegesnek érzi elmondani egyáltalán, hiszen Haldrian úgyis tudja ezt. Nem morfondírozik ezen sokat, mert úgy tűnik szavai végre érzékeny pontra tapintottak, amit egy apró győzelemnek könyvel el.*
- Ühüm. De nem elég alaposan ahhoz, hogy gondjaid lettek volna.
*Ökölbe szorított kézfején tervezi prezentálni, hogy mire is gondol. Mutatóujját lassan kinyújtja, és picit felfelé is tartja, ezzel is konkretizálva, hogy Haldrian melyik az aktushoz elengedhetetlen testrészére utal.*
- Azért egy kicsit tetszett, valld be!
*Sajnos végleg megtörik komolysága, ahogy a puffogó kölyköt hallgatja, ami egy ritkán látott nevetés formájában mutatkozik meg. Egészen addig tart jókedve, míg múltbéli sérelmeik sorolásánál Liaren bűneire nem terelődik a szó.*
- Hé! Én lány vagyok, én nem verést kaptam volna, ezt te is tudod!
*Megfeszül állkapcsa, mert nem érzi jogosnak a szemrehányást.*
- Na!
*Előre hajol, hogy ököllel megüsse a fattyú felkarját, már amennyiben az nem tér ki ez alól. Nem tudja mennyire van tisztában a félvér Liaren anyjának hivatását illetően, de úgy érzi, hogy nagyon is szándékos utalás volt ez.*
- Talán az úrnőd nem elégít ki eléggé, és még fizetnél is értem?
*Kissé megenyhült arckifejezése, és a nyaka körül pihenő kisállat egyértelmű jele annak, hogy elengedte ellenérzéseit.*
- Viszont ha már ilyen nagy barátságban vagy itt az elf Úrnővel, akkor hozhatnál nekem enni. Majd kilyukad a gyomrom, a konyhában pedig biztos van egy-két finom falat.
- Elf úrnő a Kikötőben?
*Nehéz elhinnie, s ha igaz is, ami bizony ritka mint a fehér holló, abban teljesen biztos, hogy Haldriannak semmi köze hozzá.*
- Jaj fúj!
*Sajnos a fattyú beszámolója igen érzékletes, ennek nem kifejezetten örül, s természetesen nem hiszi el, de ezt már feleslegesnek érzi elmondani egyáltalán, hiszen Haldrian úgyis tudja ezt. Nem morfondírozik ezen sokat, mert úgy tűnik szavai végre érzékeny pontra tapintottak, amit egy apró győzelemnek könyvel el.*
- Ühüm. De nem elég alaposan ahhoz, hogy gondjaid lettek volna.
*Ökölbe szorított kézfején tervezi prezentálni, hogy mire is gondol. Mutatóujját lassan kinyújtja, és picit felfelé is tartja, ezzel is konkretizálva, hogy Haldrian melyik az aktushoz elengedhetetlen testrészére utal.*
- Azért egy kicsit tetszett, valld be!
*Sajnos végleg megtörik komolysága, ahogy a puffogó kölyköt hallgatja, ami egy ritkán látott nevetés formájában mutatkozik meg. Egészen addig tart jókedve, míg múltbéli sérelmeik sorolásánál Liaren bűneire nem terelődik a szó.*
- Hé! Én lány vagyok, én nem verést kaptam volna, ezt te is tudod!
*Megfeszül állkapcsa, mert nem érzi jogosnak a szemrehányást.*
- Na!
*Előre hajol, hogy ököllel megüsse a fattyú felkarját, már amennyiben az nem tér ki ez alól. Nem tudja mennyire van tisztában a félvér Liaren anyjának hivatását illetően, de úgy érzi, hogy nagyon is szándékos utalás volt ez.*
- Talán az úrnőd nem elégít ki eléggé, és még fizetnél is értem?
*Kissé megenyhült arckifejezése, és a nyaka körül pihenő kisállat egyértelmű jele annak, hogy elengedte ellenérzéseit.*
- Viszont ha már ilyen nagy barátságban vagy itt az elf Úrnővel, akkor hozhatnál nekem enni. Majd kilyukad a gyomrom, a konyhában pedig biztos van egy-két finom falat.
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:58:11
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:58:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
-Ez egy nagy űrnő. Majd meglátod. Elf! *Bizonygatja, majd a mellzsebébe gyűri a fehérneműt. A nagy színjátszás közben eszébe sem jut, hogy a látványos kis műsora esetleg másoknak is feltűnhetett.*
-Áhh, titkos szeretők vagyunk, nem mutathatom be. Nem állhat le egy kikötői suhanccal... De esténként minden porcikája beleremeg. *Lenyel egy vigyort, elvégre ez még az ő fantáziáját is csiklandozza. Az pedig, hogy egész hihetőre sikeredett a meséje, hab a tortán. Még akkor is, ha Liaren túl jól ismeri hozzá, hogy kétkedjen a szavaiban.
A vidámságát azonban Liaren gúnyolódása hamar leszegi. Még fel is fújja magát kicsit, ahogy most ő kezd neki a hegyibeszédnek.*
-Először is, az egyszeri eset volt csak és alaposan leitatott. Csak ezért... Történt. Amúgy sem láttad. *Valószínűleg élete végéig hallgatni fogja ezt a megingást. Azt már nem teszi hozzá, hogy azóta is ingyen sült pisztrángot kap, ha arra jár.*
-Nem ő az. És ne faggatózz! *Kezdi kihozni a sodrából Liaren.* -Különben sem én futottam meg, amikor nyakon csíptek a patkányok. Engem bevittek a Vámházba, Te meg... *Tompít némileg hangján. Egyszerű gyümölcslopás volt, aminek az lett az eredménye, hogy őt jól elverték, Liaren pedig távozott legalább egy zsák gyümölccsel. Ahogy jött a pulykaméreg, úgy távozik is belőle.*
-Még, hogy nyámnyila... *Csóválja meg fejét.* -Ti, vörösök mindig azt hiszitek, hogy Ti fogjátok a gyeplőt, de mindig ugyanott köttök ki. Többre mennétek más hivatással. *Pimaszul pillant fel Liarenre.* -Lehetnék a kuncsaftod.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 21:59:13
-Ez egy nagy űrnő. Majd meglátod. Elf! *Bizonygatja, majd a mellzsebébe gyűri a fehérneműt. A nagy színjátszás közben eszébe sem jut, hogy a látványos kis műsora esetleg másoknak is feltűnhetett.*
-Áhh, titkos szeretők vagyunk, nem mutathatom be. Nem állhat le egy kikötői suhanccal... De esténként minden porcikája beleremeg. *Lenyel egy vigyort, elvégre ez még az ő fantáziáját is csiklandozza. Az pedig, hogy egész hihetőre sikeredett a meséje, hab a tortán. Még akkor is, ha Liaren túl jól ismeri hozzá, hogy kétkedjen a szavaiban.
A vidámságát azonban Liaren gúnyolódása hamar leszegi. Még fel is fújja magát kicsit, ahogy most ő kezd neki a hegyibeszédnek.*
-Először is, az egyszeri eset volt csak és alaposan leitatott. Csak ezért... Történt. Amúgy sem láttad. *Valószínűleg élete végéig hallgatni fogja ezt a megingást. Azt már nem teszi hozzá, hogy azóta is ingyen sült pisztrángot kap, ha arra jár.*
-Nem ő az. És ne faggatózz! *Kezdi kihozni a sodrából Liaren.* -Különben sem én futottam meg, amikor nyakon csíptek a patkányok. Engem bevittek a Vámházba, Te meg... *Tompít némileg hangján. Egyszerű gyümölcslopás volt, aminek az lett az eredménye, hogy őt jól elverték, Liaren pedig távozott legalább egy zsák gyümölccsel. Ahogy jött a pulykaméreg, úgy távozik is belőle.*
-Még, hogy nyámnyila... *Csóválja meg fejét.* -Ti, vörösök mindig azt hiszitek, hogy Ti fogjátok a gyeplőt, de mindig ugyanott köttök ki. Többre mennétek más hivatással. *Pimaszul pillant fel Liarenre.* -Lehetnék a kuncsaftod.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 21:59:13
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:29:58
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:29:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
- Haldrian *Liaren felsóhajt, mintha az elkövetkezendő leckét már számtalanszor elismételte volna, s lám még mindig semmi foganatja nincs.* hányszor mondtam már, hogy a hazugság lényege az, hogy hihető legyen? *Azt nem gondolja, hogy utálnák egymást, de a kedvelés talán túlzás volna, legfeljebb kellemes volt a fattyúnak, hogy hasznot húzhatott Liaren jóhiszeműségéből.*
- Mikor szándékozol megadni a tartozásodat?
~ De egy esélyt mindenki megérdemel. ~
- Ostobaság?
*Égeti a kíváncsiság, hogy a fattyú most mivel fog előrukkolni, közben pedig Rod tátogása is ásításba fullad, majd gazdájának nyakához bújik, hogy ott békésen pihenhessen a következő utasításig.*
- Na és miért?
*Megint a borba kortyol, ami kifejezetten jól esik most neki, és próbálja elhessegetni azt a tény, hogy már más is ivott belőle.*
- Oh. Komolyan?
*Először kétkedik, egészen addig, amíg elő nem kerül a finom anyagú fehérnemű. Liaren egy pár pillanatig vizsgálgatja, de el kell ismernie, hogy szép darabnak tűnik, ámbár jól ismeri Haldrian nagyzolását és ragadós kezét.*
- Először is a kikötőben nincsenek nagy úrnők, főleg nem egy fogadóban.
*Mutatóujjával prezentálja is az egyest számot, miközben felveszi jól ismert kioktató hangnemét.*
- Másodszor a nyakamat teszem rá, hogy egy Sellőtől loptad. Harmadszor pedig ha szeretők vagytok, akkor biztos szívesen bemutatót őt egy régi barátnak, ugye?
*Megrántja vállait.*
- Vagy csak nem szégyelled őt, mint azt a nagydarab asszonyságot, aki a halüzletben dolgozott?
*Most veszi a bátorságot és futólag szemügyre veszi a pult környékén lévőket. Közelebb hajol Halrianhoz, hangját is visszafogja, de arcára most pimasz mosoly költözik.*
- Csak nem az a termetes óriás gyűr maga alá esténként? Vagy te szoktál sámlira állni? Nem, nem! Biztos ő a dominánsabb, te túl nyámnyila vagy, mint a tolvajok általában.
- Haldrian *Liaren felsóhajt, mintha az elkövetkezendő leckét már számtalanszor elismételte volna, s lám még mindig semmi foganatja nincs.* hányszor mondtam már, hogy a hazugság lényege az, hogy hihető legyen? *Azt nem gondolja, hogy utálnák egymást, de a kedvelés talán túlzás volna, legfeljebb kellemes volt a fattyúnak, hogy hasznot húzhatott Liaren jóhiszeműségéből.*
- Mikor szándékozol megadni a tartozásodat?
~ De egy esélyt mindenki megérdemel. ~
- Ostobaság?
*Égeti a kíváncsiság, hogy a fattyú most mivel fog előrukkolni, közben pedig Rod tátogása is ásításba fullad, majd gazdájának nyakához bújik, hogy ott békésen pihenhessen a következő utasításig.*
- Na és miért?
*Megint a borba kortyol, ami kifejezetten jól esik most neki, és próbálja elhessegetni azt a tény, hogy már más is ivott belőle.*
- Oh. Komolyan?
*Először kétkedik, egészen addig, amíg elő nem kerül a finom anyagú fehérnemű. Liaren egy pár pillanatig vizsgálgatja, de el kell ismernie, hogy szép darabnak tűnik, ámbár jól ismeri Haldrian nagyzolását és ragadós kezét.*
- Először is a kikötőben nincsenek nagy úrnők, főleg nem egy fogadóban.
*Mutatóujjával prezentálja is az egyest számot, miközben felveszi jól ismert kioktató hangnemét.*
- Másodszor a nyakamat teszem rá, hogy egy Sellőtől loptad. Harmadszor pedig ha szeretők vagytok, akkor biztos szívesen bemutatót őt egy régi barátnak, ugye?
*Megrántja vállait.*
- Vagy csak nem szégyelled őt, mint azt a nagydarab asszonyságot, aki a halüzletben dolgozott?
*Most veszi a bátorságot és futólag szemügyre veszi a pult környékén lévőket. Közelebb hajol Halrianhoz, hangját is visszafogja, de arcára most pimasz mosoly költözik.*
- Csak nem az a termetes óriás gyűr maga alá esténként? Vagy te szoktál sámlira állni? Nem, nem! Biztos ő a dominánsabb, te túl nyámnyila vagy, mint a tolvajok általában.
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:09:56
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
*A bor dolgát elengedi. Erősen kétli, hogy bizonyíthatná bárki előtt, hogy az tényleg az övé. Így kénytelen vállat vonva eleget tenni Liaren kisajátításának.
A patkány láttán már felhúzza orrát. Na nem, mintha undorodna a kis bestiáktól, de az elmúlt néhány napban párnák között aludt és kefélt. Immáron megadja a módját.*
-Jó, mondtam, hogy majd megadom. De csak azért, mert kedvellek és nem azért... *Húzza el a száját és arcára ülő ellenérzéssel szemléli a patkányt. Azt a legkevésbé sem akarja, hogy az a kis dög megharapja bárhol is. Egyre kevésbé biztos benne azonban, hogy valóban a tartozást jött behajtani a vörös. Olyan meglepettnek tűnt, mikor meglátta...*
-Amúgy... Csak mondom, hogy elég nagy ostobaság lenne bármit is tenned. *Húzza ki magát kissé ültében. Bármi szín alatt, de ledumálja az ötletről Liarent. Futólag ismeri a kikötői lányt néhány balhén és zsebmetszésen keresztül, de úgy érzi, hogy nem üres fenyegetés, ami elhagyja a száját.*
-A hely úrnője a szeretőm. *Zsebéből azonnal előhúzza a bizonyíték gyanánt szolgáló bugyogót és látványosan körbepörgeti ujján. Messziről látszik, hogy finom anyag, ilyet nem hord egy kikötői.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 21:10:33
*A bor dolgát elengedi. Erősen kétli, hogy bizonyíthatná bárki előtt, hogy az tényleg az övé. Így kénytelen vállat vonva eleget tenni Liaren kisajátításának.
A patkány láttán már felhúzza orrát. Na nem, mintha undorodna a kis bestiáktól, de az elmúlt néhány napban párnák között aludt és kefélt. Immáron megadja a módját.*
-Jó, mondtam, hogy majd megadom. De csak azért, mert kedvellek és nem azért... *Húzza el a száját és arcára ülő ellenérzéssel szemléli a patkányt. Azt a legkevésbé sem akarja, hogy az a kis dög megharapja bárhol is. Egyre kevésbé biztos benne azonban, hogy valóban a tartozást jött behajtani a vörös. Olyan meglepettnek tűnt, mikor meglátta...*
-Amúgy... Csak mondom, hogy elég nagy ostobaság lenne bármit is tenned. *Húzza ki magát kissé ültében. Bármi szín alatt, de ledumálja az ötletről Liarent. Futólag ismeri a kikötői lányt néhány balhén és zsebmetszésen keresztül, de úgy érzi, hogy nem üres fenyegetés, ami elhagyja a száját.*
-A hely úrnője a szeretőm. *Zsebéből azonnal előhúzza a bizonyíték gyanánt szolgáló bugyogót és látványosan körbepörgeti ujján. Messziről látszik, hogy finom anyag, ilyet nem hord egy kikötői.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 21:10:33
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:40:00
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
*Ha valakire nem számított itt, az Haldrian, így ő éppen annyira meglepődik, mint a fiú, s ezt a fattyú is könnyedén megállapíthatja. De ha már így összehozta őket a sors, akkor valóban szót kíván ejteni lezáratlanul ügyükről. De megszólalni sem tud Haldrian a tőle megszokott módon már magyarázkodik is.
~ De vajon levegőt mikor fog venni? ~
Homlokát ráncolja, s bár többször szólásra nyitja ajkait, de komolyabb agressziót nem alkalmaz, hogy végre ő is hangot adhasson mondanivalójának.*
- A fenéket! Ismerlek már Haldrian, meg az összes kis sumák kikötőit, mint a rossz pénzt.
*Egyik szemöldöke feljebb emelkedik, s kis híján el is neveti magát.*
- Ne süketelj! Persze hogy veszélyes, hiszen a Kikötőben vagyunk.
*Nem állhatja meg hogy a gyenge próbálkozást látva szemeit forgassa. Kedves lenne kioktatóan tarkón is vágni a fattyút, mint testvéreit is egykoron, de ahhoz túl messze ült tőle.
A borra pillanat majd Haldrianra, szemei szigorúan összeszűkülnek.*
- Nem vonsz le semmit, ez egyébként is az én borom. Na!
*Csattan fel szigorúan, hiszen ha a félvéren múlna, akkor teljesen másfelé terelné a szót.*
- Megállapodtunk valamiben Haldrian.
*Egyik kezével vakon megkeresi zsákját, aminek kis résén begyömöszöli kézfejét, s rövidesen karján felkapaszkodva megjelenik vállán kis patkánya.*
- Ne bosszants fel, mert az istenekre esküszöm olyan helyekre küldöm Rodot, ahol nagyon fog fájni ha megharap!
*Karjait összefonja lapos mellkasa előtt, szájával pedig gyors egymásutánban két cuppanó hangot ad ki. A rágcsáló rögtön ért a parancsból és száját fenyegetően kitátva mutatja meg fogait.*
*Ha valakire nem számított itt, az Haldrian, így ő éppen annyira meglepődik, mint a fiú, s ezt a fattyú is könnyedén megállapíthatja. De ha már így összehozta őket a sors, akkor valóban szót kíván ejteni lezáratlanul ügyükről. De megszólalni sem tud Haldrian a tőle megszokott módon már magyarázkodik is.
~ De vajon levegőt mikor fog venni? ~
Homlokát ráncolja, s bár többször szólásra nyitja ajkait, de komolyabb agressziót nem alkalmaz, hogy végre ő is hangot adhasson mondanivalójának.*
- A fenéket! Ismerlek már Haldrian, meg az összes kis sumák kikötőit, mint a rossz pénzt.
*Egyik szemöldöke feljebb emelkedik, s kis híján el is neveti magát.*
- Ne süketelj! Persze hogy veszélyes, hiszen a Kikötőben vagyunk.
*Nem állhatja meg hogy a gyenge próbálkozást látva szemeit forgassa. Kedves lenne kioktatóan tarkón is vágni a fattyút, mint testvéreit is egykoron, de ahhoz túl messze ült tőle.
A borra pillanat majd Haldrianra, szemei szigorúan összeszűkülnek.*
- Nem vonsz le semmit, ez egyébként is az én borom. Na!
*Csattan fel szigorúan, hiszen ha a félvéren múlna, akkor teljesen másfelé terelné a szót.*
- Megállapodtunk valamiben Haldrian.
*Egyik kezével vakon megkeresi zsákját, aminek kis résén begyömöszöli kézfejét, s rövidesen karján felkapaszkodva megjelenik vállán kis patkánya.*
- Ne bosszants fel, mert az istenekre esküszöm olyan helyekre küldöm Rodot, ahol nagyon fog fájni ha megharap!
*Karjait összefonja lapos mellkasa előtt, szájával pedig gyors egymásutánban két cuppanó hangot ad ki. A rágcsáló rögtön ért a parancsból és száját fenyegetően kitátva mutatja meg fogait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477