Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 19:01:05
Üzenet elküldve: 2023-06-29 19:01:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael önként adta át az irányítás teljes egészét Denjaarnak, aki nem rest élni is ezzel a lehetőséggel. Most az elfet sem zavarja mindez, csak a fájdalomra, a vágyra, a nyakára szoruló bőrre és a férfira képes fókuszálni. Minden érzéke telítődik együttlétük során, s bár szavakat nem képes megformálni, de gyönyörrel és küszködéssel vegyes hangjai megtöltik a szobát. Tehetetlenül markolja az alattuk lévő takarót, s mivel számára a látvány közel sem olyan élvezetes, ezért csak csukott szemekkel veszik el egyesülésükben. Aligha gondolta volna valaha, hogy Syoud és Samonyr után talál még valakit, aki képes még lázba hozni őt, aki beférkőzik gondolataiba, és a legutolsó amire gondolt volna, hogy ez a Wegtorenből érkezett egykori Városőrség Parancsnoka képében fog megjelenni.
Találkozásuk mindenesetre örömteli a leánynak, s nem csak azért, mert már nem kell szobája magányában maga gondoskodnia saját kikapcsolódásáról, hanem mert van aki mellett kicsit önmaga legyen. Az a visszataszító és szánalmas önmaga, amit mások elől olyan gondosan rejteget.
Keveset tehet jelenlegi helyzetében, de Denjaar ritmusát felvéve apró rásegítéssel válik aktívabb résztvevővé az aktusuk során, hacsak a férfi nem ad neki némileg több mozgásteret. Ha pedig igen, akkor nem részesíti kevésbé intenzív élményben, ámbár a lány csípőjének mozgása más módon hozhatja lázba őket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael önként adta át az irányítás teljes egészét Denjaarnak, aki nem rest élni is ezzel a lehetőséggel. Most az elfet sem zavarja mindez, csak a fájdalomra, a vágyra, a nyakára szoruló bőrre és a férfira képes fókuszálni. Minden érzéke telítődik együttlétük során, s bár szavakat nem képes megformálni, de gyönyörrel és küszködéssel vegyes hangjai megtöltik a szobát. Tehetetlenül markolja az alattuk lévő takarót, s mivel számára a látvány közel sem olyan élvezetes, ezért csak csukott szemekkel veszik el egyesülésükben. Aligha gondolta volna valaha, hogy Syoud és Samonyr után talál még valakit, aki képes még lázba hozni őt, aki beférkőzik gondolataiba, és a legutolsó amire gondolt volna, hogy ez a Wegtorenből érkezett egykori Városőrség Parancsnoka képében fog megjelenni.
Találkozásuk mindenesetre örömteli a leánynak, s nem csak azért, mert már nem kell szobája magányában maga gondoskodnia saját kikapcsolódásáról, hanem mert van aki mellett kicsit önmaga legyen. Az a visszataszító és szánalmas önmaga, amit mások elől olyan gondosan rejteget.
Keveset tehet jelenlegi helyzetében, de Denjaar ritmusát felvéve apró rásegítéssel válik aktívabb résztvevővé az aktusuk során, hacsak a férfi nem ad neki némileg több mozgásteret. Ha pedig igen, akkor nem részesíti kevésbé intenzív élményben, ámbár a lány csípőjének mozgása más módon hozhatja lázba őket.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 18:17:02
Üzenet elküldve: 2023-06-29 18:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Izgatja a tudat, hogy Relael ilyen sajátos kelléktárból dolgozik, már ami a kéj megélését illeti. Ráadásul ő lehet az, aki ehhez a kéjhez juttatja.
A keblek és a még véraláfutással is szépséges arc látványát kellemes combok és formás hátsó váltja. A lány incselkedése arra kell, hogy ösztönözze, hogy még nagyobbakat vágjon rá. Nem kíméli sem az ízlésesen húsos combokat, sem a lány altáját. Elnézi a remegő lábakat és a formás csípőt. Nincs türelme már a játékhoz. Túlságosan fel van ajzva, túlontúl ég a vágytól, hogy magáévá tehesse a vadat. Mert a lány bizony vad. Nem felejtette ám el a lángokba fordult íriszeket, mikor az kést szegezett neki a fürdőben.
A lány mögé térdel, és ha csak Relael nem bújik ki alóla, a szíjat átveti a nyakán.*
-Őrült vagy és veszélyes. Te leszel a végzete az embereidnek. *Ha csak nem áll ellen túlságosan, úgy körültekeri még párszor a vékonyka nyakacskát és kemény marokkal tartja meg a szíj végét. Közben nem rest szép lassan magáévá tenni a lányt. Felnyögve merül el benne. Relael valahogy sokkal finomabbnak hat számára, mint bármelyik fehérnép.*
-Itt és most megmenthetném őket tőled. Meg az egész Kikötőt. *Közben oly erővel szorítja meg a szíjat, hogy akkor se tudjon válaszolni neki a "Nagyságos asszony", ha akar.*
-És mégis hagyni fogom, hogy a halálukba vezesd őket. És velük talán engem is. *Teljes terjedelmével elveszik az elfben, újabb kéjes sóhajokra ösztökélve magát. Izmos teste megfeszül a mámortól, vele együtt pedig a kezében tartott szíj is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Izgatja a tudat, hogy Relael ilyen sajátos kelléktárból dolgozik, már ami a kéj megélését illeti. Ráadásul ő lehet az, aki ehhez a kéjhez juttatja.
A keblek és a még véraláfutással is szépséges arc látványát kellemes combok és formás hátsó váltja. A lány incselkedése arra kell, hogy ösztönözze, hogy még nagyobbakat vágjon rá. Nem kíméli sem az ízlésesen húsos combokat, sem a lány altáját. Elnézi a remegő lábakat és a formás csípőt. Nincs türelme már a játékhoz. Túlságosan fel van ajzva, túlontúl ég a vágytól, hogy magáévá tehesse a vadat. Mert a lány bizony vad. Nem felejtette ám el a lángokba fordult íriszeket, mikor az kést szegezett neki a fürdőben.
A lány mögé térdel, és ha csak Relael nem bújik ki alóla, a szíjat átveti a nyakán.*
-Őrült vagy és veszélyes. Te leszel a végzete az embereidnek. *Ha csak nem áll ellen túlságosan, úgy körültekeri még párszor a vékonyka nyakacskát és kemény marokkal tartja meg a szíj végét. Közben nem rest szép lassan magáévá tenni a lányt. Felnyögve merül el benne. Relael valahogy sokkal finomabbnak hat számára, mint bármelyik fehérnép.*
-Itt és most megmenthetném őket tőled. Meg az egész Kikötőt. *Közben oly erővel szorítja meg a szíjat, hogy akkor se tudjon válaszolni neki a "Nagyságos asszony", ha akar.*
-És mégis hagyni fogom, hogy a halálukba vezesd őket. És velük talán engem is. *Teljes terjedelmével elveszik az elfben, újabb kéjes sóhajokra ösztökélve magát. Izmos teste megfeszül a mámortól, vele együtt pedig a kezében tartott szíj is.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 17:35:23
Üzenet elküldve: 2023-06-29 17:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jól tudja, hogy cselekedetének következménye lesz, szemhéjait még a pofon előtt becsukja. Bizony Denjaar nem kíméli őt, még a füle is cseng az ütés után, a tenyér csattanásának helyén érzékeny bőre csípő-égető érzéssel és véraláfutással reagál. Az elf ennek ellenére mosolyog.
Már ez is elég önmagában ahhoz, hogy foltot hagyjon a takarón, de Denjaarnak láthatóan más tervei is vannak. Relael kisöpri arcából kócos tincseit, és kíváncsian les a férfi után. A nadrágöv láttán reszketeg sóhajjal várja, hogy az egykori parancsnok használja is, ezért esze ágában sincs elhúzódni amikor végre lendülni látja a szíjat. Kéjesen és fájdalmasan nyög, teste ugyan ösztönösen megfeszül, de rögtön utána el is ernyed. Nem menekül, nem védekezik.*
- Talán majd ha szépen kéred.
*Relael gonosz kis nevetése jelzi Denjaar felé, hogy ez nem több szándékos provokációnál, főleg mert az elf rögtön mozdul is, de cseppet sem volna ellenére, ha a férfi ennek ellenére erejét fitogtatva igyekezne több alázatot tanítani neki. Relael combjai ismét megremegnek, egyfelől a sürgető vágy, másfelől az előbb kapott lecke okozta utófájdalom miatt. Krultos pedig más szögből is megcsodálhatja kezének nyomát, immáron nem csak az elf lány szép arcán, hanem formás lábain is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jól tudja, hogy cselekedetének következménye lesz, szemhéjait még a pofon előtt becsukja. Bizony Denjaar nem kíméli őt, még a füle is cseng az ütés után, a tenyér csattanásának helyén érzékeny bőre csípő-égető érzéssel és véraláfutással reagál. Az elf ennek ellenére mosolyog.
Már ez is elég önmagában ahhoz, hogy foltot hagyjon a takarón, de Denjaarnak láthatóan más tervei is vannak. Relael kisöpri arcából kócos tincseit, és kíváncsian les a férfi után. A nadrágöv láttán reszketeg sóhajjal várja, hogy az egykori parancsnok használja is, ezért esze ágában sincs elhúzódni amikor végre lendülni látja a szíjat. Kéjesen és fájdalmasan nyög, teste ugyan ösztönösen megfeszül, de rögtön utána el is ernyed. Nem menekül, nem védekezik.*
- Talán majd ha szépen kéred.
*Relael gonosz kis nevetése jelzi Denjaar felé, hogy ez nem több szándékos provokációnál, főleg mert az elf rögtön mozdul is, de cseppet sem volna ellenére, ha a férfi ennek ellenére erejét fitogtatva igyekezne több alázatot tanítani neki. Relael combjai ismét megremegnek, egyfelől a sürgető vágy, másfelől az előbb kapott lecke okozta utófájdalom miatt. Krultos pedig más szögből is megcsodálhatja kezének nyomát, immáron nem csak az elf lány szép arcán, hanem formás lábain is.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 16:35:36
Üzenet elküldve: 2023-06-29 16:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem zavarja a lány vadsága, miközben testük összeforr. Ahogy a a hajtövek mögött megbúvó sebhelyek sem. Neki is van belőle épp elég. Lelkesíti az elf vágya és az, hogy ily közel van, hogy a magáévá tehesse újra. Ahogy azonban elhúzódna, hogy megkeresse magának a szíjat, ajkához kell kapjon. Vér cseppen ujjai között, ahol Relael belé mart. Nem hévtől bódult mozzanat volt ez. Szándék volt benne, s ahogy az elf elégedett ábrázatára mered, ez hamar tudatosul is benne.*
-Kígyó. *Szólal meg, majd kézfejével oly pofont igyekszik kiosztani a hivalkodó, ám még így is csábítóan szépséges arc tulajdonosának, amit még talán az arénában is megérezne egy bajnok. Ahogy ott, úgy itt sem maradhat büntetlen, ha vér csordul.
Közben lehajol a szíjért és ha csak Relael nem húzza el lábát, isteneset vág vele a belső combjára. Kordában óhajtja tartani az elfet és tisztában van azzal is, hogy e vizsgán a legtöbb férfi bizony elhasalna. Nem csak az erő, de az elme próbája is ez. Azt is sejteni véli, hogy addig tarthat igényt a Relael combjai közötti kegyre, míg e próbát képes kiállni.*
-Fordulj meg. *Szól parancsoló, ám kéjtől cseppenő hangon. Amennyiben Relael nem engedelmeskedik, kénytelen erőfölényével élni és segédkezni a műveletben, akár mar a kígyó, akár nem.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem zavarja a lány vadsága, miközben testük összeforr. Ahogy a a hajtövek mögött megbúvó sebhelyek sem. Neki is van belőle épp elég. Lelkesíti az elf vágya és az, hogy ily közel van, hogy a magáévá tehesse újra. Ahogy azonban elhúzódna, hogy megkeresse magának a szíjat, ajkához kell kapjon. Vér cseppen ujjai között, ahol Relael belé mart. Nem hévtől bódult mozzanat volt ez. Szándék volt benne, s ahogy az elf elégedett ábrázatára mered, ez hamar tudatosul is benne.*
-Kígyó. *Szólal meg, majd kézfejével oly pofont igyekszik kiosztani a hivalkodó, ám még így is csábítóan szépséges arc tulajdonosának, amit még talán az arénában is megérezne egy bajnok. Ahogy ott, úgy itt sem maradhat büntetlen, ha vér csordul.
Közben lehajol a szíjért és ha csak Relael nem húzza el lábát, isteneset vág vele a belső combjára. Kordában óhajtja tartani az elfet és tisztában van azzal is, hogy e vizsgán a legtöbb férfi bizony elhasalna. Nem csak az erő, de az elme próbája is ez. Azt is sejteni véli, hogy addig tarthat igényt a Relael combjai közötti kegyre, míg e próbát képes kiállni.*
-Fordulj meg. *Szól parancsoló, ám kéjtől cseppenő hangon. Amennyiben Relael nem engedelmeskedik, kénytelen erőfölényével élni és segédkezni a műveletben, akár mar a kígyó, akár nem.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 15:09:19
Üzenet elküldve: 2023-06-29 15:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Némi elégedettséggel tölti el, hogy Denjaar nem kapja meg amit akar, vagy nem úgy, ahogy elképzelte. Az ilyen apró győzelmek is fontosak Relael számára. Persze a férfi még így sem panaszkodhat, helyzete igen kellemes és kiváltságos, ezt az egykori bajnok is feltehetően jól tudja.
Bosszantja az elfet Krultos önelégültsége, főleg amikor túlzó megjegyzést is tesz, ám a férfi simogató kézfeje ellágyítja a leányt, s ezért hajlandó letenni a késztetésről, hogy fogait kiengedve némi tiszteletre tanítsa a katonát. Relael leheletnyit meg is rezzen amikor Denjaar ujjai egy sebhelyhez tévednek, de megnyugtatja magát, hogy a férfit ez úgysem érdekli így őt sem.
Relael nem boldog. Már éppen egyenesedne fel, szemei veszélyes ellenszenvvel pásztázzák a férfit, amikor az az ágyra löki őt.*
- Hogy te milyen...
*Az már aligha derül ki, hogy mit kívánt volna mondani, mert az őt feltérképező kézfej olyan helyre vándorol, ami megakasztja gondolatmenetét, ráadásként Denjaar is birtokba veszi ajkait. Édes hanggal örvendezteti meg a férfit, meg némi engedelmeséggel, ahogy szépen lassan teljes testsúlyával visszadől az ágyra. A csókokat hasonló szenvedéllyel viszonozza, közben kezei ide-oda siklanak a férfi hátán és oldalán, helyenként pedig belé is mar, amikor már képtelen parancsolni a vágyából fakadó sürgető késztetésnek.
Akkor mutatja ki igazán foga fehérjét, amikor a fölé magasodó Denjaar kissé eltávolodik tőle, Relael ekkor harapással próbálja magához láncolni. Fogai szorításából viszont kiszabadul az egykori bajnok alsó ajka, de nem sértetlenül. Az elf elégedetten nyalja le szájára tapadt vért, s ugyanilyen elégedettséggel várja a durvaságáért járó büntetését.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Némi elégedettséggel tölti el, hogy Denjaar nem kapja meg amit akar, vagy nem úgy, ahogy elképzelte. Az ilyen apró győzelmek is fontosak Relael számára. Persze a férfi még így sem panaszkodhat, helyzete igen kellemes és kiváltságos, ezt az egykori bajnok is feltehetően jól tudja.
Bosszantja az elfet Krultos önelégültsége, főleg amikor túlzó megjegyzést is tesz, ám a férfi simogató kézfeje ellágyítja a leányt, s ezért hajlandó letenni a késztetésről, hogy fogait kiengedve némi tiszteletre tanítsa a katonát. Relael leheletnyit meg is rezzen amikor Denjaar ujjai egy sebhelyhez tévednek, de megnyugtatja magát, hogy a férfit ez úgysem érdekli így őt sem.
Relael nem boldog. Már éppen egyenesedne fel, szemei veszélyes ellenszenvvel pásztázzák a férfit, amikor az az ágyra löki őt.*
- Hogy te milyen...
*Az már aligha derül ki, hogy mit kívánt volna mondani, mert az őt feltérképező kézfej olyan helyre vándorol, ami megakasztja gondolatmenetét, ráadásként Denjaar is birtokba veszi ajkait. Édes hanggal örvendezteti meg a férfit, meg némi engedelmeséggel, ahogy szépen lassan teljes testsúlyával visszadől az ágyra. A csókokat hasonló szenvedéllyel viszonozza, közben kezei ide-oda siklanak a férfi hátán és oldalán, helyenként pedig belé is mar, amikor már képtelen parancsolni a vágyából fakadó sürgető késztetésnek.
Akkor mutatja ki igazán foga fehérjét, amikor a fölé magasodó Denjaar kissé eltávolodik tőle, Relael ekkor harapással próbálja magához láncolni. Fogai szorításából viszont kiszabadul az egykori bajnok alsó ajka, de nem sértetlenül. Az elf elégedetten nyalja le szájára tapadt vért, s ugyanilyen elégedettséggel várja a durvaságáért járó büntetését.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 13:09:54
Üzenet elküldve: 2023-06-28 13:09:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak egy halk horkantás a válasz a megjegyzésre. Talán kiszámítható, ezt cseppet sem bánja. Azt már annál inkább, hogy nem tehet kedve szerint. Bizony ellenállásba ütközik, mikor kedve szerint ritmust kívánna diktálni, de hamar eszébe jut, hogy ezúttal Relaellel van dolga. A leányok többsége könnyedén hajlik meg tiszteltet parancsoló küllem és az erős akarat alatt. Az elfet viszont más fából faragták, s ahogy ellenállásba, sőt kis híján pengébe ütközött első találkozásuk alkalmával, úgy most sem tehet kénye-kedve szerint.
Hamar megtapasztalja azonban, hogy nincs is szükség erővel áldozni az élvezet oltárán. Relael igen csak tapasztaltnak bizonyul ezen a téren is, s oly érzékkel tapint rá a lényegre, hogy akkor sem lenne kivetnivalója, ha Wegtoren legdrágább kurtizánjával lenne épp dolga. Újra és újra felnyögésre készteti, a szorítás a hajzuhatagon pedig gyengéd simításra vált. Nagyra nőtt férfi, így külön süvegelendő, amit a hosszúéletű odalenn művel.*
-Tán óriásokkal volt dolgod ezelőtt? *Pillant le, de nem bírja megállni, hogy a a legnehezebb pillanatban kezeivel kissé rásegítve tartsa a megfelelő pózban a lányt és az ajkait. Közben az ajtó felé sandít, amit Relael aligha zárt be, miután benyitott. Kíváncsi, hogy ha egy is rájuk nyitna a lenti sleppből, vajon mit szólna a tisztelet övezte nagyasszony látványához? Van egy olyan érzése, hogy a Relael övezte kultikus imádatot, ami az ő elméjét még csak kerülgetni látszik, még az ilyesmi sem csorbítja.
Végül nyögve taszítja le magáról az elfet, elégedett mosollyal pillantva végig rajta.*
-Nagyot nőhetne a hely forgalma, ha tudnák a kikötőiek, hogyan szolgálják itt a vendéget. *Közben az ágyra térdel és ha módja van rá, hátralöki Relaelt. Mohón húzza végig tenyerét a gyönyörű testen, egy röpke ideig pedig megkísérel a combok közé hatolni. Egyrészt ellenőrzi az állapotokat, másrészt fokozni óhajtja őket ujjai könnyed játékával. Csókokat lop, ezúttal pedig nem rejti véka alá éhségét. Csak egy pillanatra emelkedik fel, hogy tekintetével megkeresse földre dobott nadrágját, de leginkább annak szíját. Sokat ígérő mosollyal hajol újabb csókért. Érzéki e szituáció, de legutoljára igazán nagy örömét lelte abban, hogy tapasztalhatta, miként okozott a szenvedés gyönyört az elfnek. Lehet, hogy ő is rákapott, csak épp a túlsó végletből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak egy halk horkantás a válasz a megjegyzésre. Talán kiszámítható, ezt cseppet sem bánja. Azt már annál inkább, hogy nem tehet kedve szerint. Bizony ellenállásba ütközik, mikor kedve szerint ritmust kívánna diktálni, de hamar eszébe jut, hogy ezúttal Relaellel van dolga. A leányok többsége könnyedén hajlik meg tiszteltet parancsoló küllem és az erős akarat alatt. Az elfet viszont más fából faragták, s ahogy ellenállásba, sőt kis híján pengébe ütközött első találkozásuk alkalmával, úgy most sem tehet kénye-kedve szerint.
Hamar megtapasztalja azonban, hogy nincs is szükség erővel áldozni az élvezet oltárán. Relael igen csak tapasztaltnak bizonyul ezen a téren is, s oly érzékkel tapint rá a lényegre, hogy akkor sem lenne kivetnivalója, ha Wegtoren legdrágább kurtizánjával lenne épp dolga. Újra és újra felnyögésre készteti, a szorítás a hajzuhatagon pedig gyengéd simításra vált. Nagyra nőtt férfi, így külön süvegelendő, amit a hosszúéletű odalenn művel.*
-Tán óriásokkal volt dolgod ezelőtt? *Pillant le, de nem bírja megállni, hogy a a legnehezebb pillanatban kezeivel kissé rásegítve tartsa a megfelelő pózban a lányt és az ajkait. Közben az ajtó felé sandít, amit Relael aligha zárt be, miután benyitott. Kíváncsi, hogy ha egy is rájuk nyitna a lenti sleppből, vajon mit szólna a tisztelet övezte nagyasszony látványához? Van egy olyan érzése, hogy a Relael övezte kultikus imádatot, ami az ő elméjét még csak kerülgetni látszik, még az ilyesmi sem csorbítja.
Végül nyögve taszítja le magáról az elfet, elégedett mosollyal pillantva végig rajta.*
-Nagyot nőhetne a hely forgalma, ha tudnák a kikötőiek, hogyan szolgálják itt a vendéget. *Közben az ágyra térdel és ha módja van rá, hátralöki Relaelt. Mohón húzza végig tenyerét a gyönyörű testen, egy röpke ideig pedig megkísérel a combok közé hatolni. Egyrészt ellenőrzi az állapotokat, másrészt fokozni óhajtja őket ujjai könnyed játékával. Csókokat lop, ezúttal pedig nem rejti véka alá éhségét. Csak egy pillanatra emelkedik fel, hogy tekintetével megkeresse földre dobott nadrágját, de leginkább annak szíját. Sokat ígérő mosollyal hajol újabb csókért. Érzéki e szituáció, de legutoljára igazán nagy örömét lelte abban, hogy tapasztalhatta, miként okozott a szenvedés gyönyört az elfnek. Lehet, hogy ő is rákapott, csak épp a túlsó végletből.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 12:24:27
Üzenet elküldve: 2023-06-28 12:24:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sejteni véli mi lesz Denjaar következő lépése, de csak mert igen jól ismeri már a tincseit markoló férfiak vágyait. Azért titkon reméli, hogy a katona meglepi majd, s amíg erre vár, a felkínált lehetőséggel élve csókért hajol. Ha a férfi nem sürgeti, akkor elsőként lágyan érinti ajkait az övéhez, majd elhajolva ízlelgeti és próbálja eldönteni, hogy kedvére való volt e az amit tapasztalt. A ráadás már mohóbb, követelőzve kívánja birtokba venni Denjaar száját, ha engedik neki.
Sejtelmei beigazolódni látszanak, hirtelen nem is tudja mit érez ezzel kapcsolatban. Ha korábban találkoztak volna, akkor bizonyosan nem okozott volna neki nehézséget eleget tenni az ilyen felhívásoknak, Relael viszont sokat változott azóta.*
- Ugyan, ez valóban kérdéses a számodra?
*Felel a kérdésre kérdéssel, de csak húzza ezzel az idejét. Van választási lehetősége, emiatt kicsit sem aggódik, amiatt már inkább, hogy úgy tűnhet bizonyítani akar bárkinek.*
- Milyen kiszámítható.
*Sóhajtja, ezzel kicsit törekedve arra, hogy némi kontrollt ragadjon magához, de önkéntelen mosolya elárulja őt. Nem csalódott, igazából ellenére sincs a kérés, csak a "vesztes" szerep az, amit egy ideje mer megengedni magának, akkor is ha csak kettejük játszadozásáról van szó.
Végül alá veti magát a férfi vágyainak, de csak úgy ahogy ő hajlandó rá. Ha Denjaar sürgetné, akkor ellenállásba ütközne, s bizony nincs olyan erőkülönbség kettejük között, hogy olyan könnyen érvényesíthesse akaratát. Relael lassan, és játszadozva térképezi fel Krultos legérzékenyebb részeit, mintha a kísérletezés, a reakciók kicsalása élvezetet okozna neki. Részben így van, másfelől el is felejtette milyen az, amikor valamit csak megtesz valamiért úgy, hogy abból neki igazán haszna nem származik. Nagy levegőt vesz és elszánja magát, s feltehetően Denjaar örömére, lassan teljes terjedelmében elveszhet Relael ajkai között.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sejteni véli mi lesz Denjaar következő lépése, de csak mert igen jól ismeri már a tincseit markoló férfiak vágyait. Azért titkon reméli, hogy a katona meglepi majd, s amíg erre vár, a felkínált lehetőséggel élve csókért hajol. Ha a férfi nem sürgeti, akkor elsőként lágyan érinti ajkait az övéhez, majd elhajolva ízlelgeti és próbálja eldönteni, hogy kedvére való volt e az amit tapasztalt. A ráadás már mohóbb, követelőzve kívánja birtokba venni Denjaar száját, ha engedik neki.
Sejtelmei beigazolódni látszanak, hirtelen nem is tudja mit érez ezzel kapcsolatban. Ha korábban találkoztak volna, akkor bizonyosan nem okozott volna neki nehézséget eleget tenni az ilyen felhívásoknak, Relael viszont sokat változott azóta.*
- Ugyan, ez valóban kérdéses a számodra?
*Felel a kérdésre kérdéssel, de csak húzza ezzel az idejét. Van választási lehetősége, emiatt kicsit sem aggódik, amiatt már inkább, hogy úgy tűnhet bizonyítani akar bárkinek.*
- Milyen kiszámítható.
*Sóhajtja, ezzel kicsit törekedve arra, hogy némi kontrollt ragadjon magához, de önkéntelen mosolya elárulja őt. Nem csalódott, igazából ellenére sincs a kérés, csak a "vesztes" szerep az, amit egy ideje mer megengedni magának, akkor is ha csak kettejük játszadozásáról van szó.
Végül alá veti magát a férfi vágyainak, de csak úgy ahogy ő hajlandó rá. Ha Denjaar sürgetné, akkor ellenállásba ütközne, s bizony nincs olyan erőkülönbség kettejük között, hogy olyan könnyen érvényesíthesse akaratát. Relael lassan, és játszadozva térképezi fel Krultos legérzékenyebb részeit, mintha a kísérletezés, a reakciók kicsalása élvezetet okozna neki. Részben így van, másfelől el is felejtette milyen az, amikor valamit csak megtesz valamiért úgy, hogy abból neki igazán haszna nem származik. Nagy levegőt vesz és elszánja magát, s feltehetően Denjaar örömére, lassan teljes terjedelmében elveszhet Relael ajkai között.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 11:11:44
Üzenet elküldve: 2023-06-28 11:11:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Elégedettséggel tölti el a kezei között vágytól reszkető elf látványa. Akár kiváltságosnak is érezhetné magát, de elméje egészen máshol jár. a levetkőztetett hosszúéletű látványa bizony megakasztója a magvas gondolatok megfogalmazódásának. Elnézi a telt idomokat és a finom vonalakat, míg Relael az ő testével van elfoglalva. Noha ösztönei szívesen eluralkodnának most rajta, nem nyúl mohón a hívogató test után, hogy markolva-tépve magáévá tegye. Nem akarja a sokat látott, mohó férfiember látszatát kelteni Relaelben, mert azzal kiengedné a gyeplőt kezei közül és roppant nehéz lenne visszaszerezni. Feltett szándéka megtölteni az elf gyönyör- és alighanem fájdalom okozta sikolyaival a tavernát, de szeretné még ódázni a dolgot. Húzni, amíg lehetséges, míg féktelen vágya könyörületnek nem hat az elf szemében.
Az ében fürtöket egy pillanatra el nem engedve huppan le az ágyról, hogy tettre kész férfiasságáról kisebb nehézségek árán lehúzza az ágyékkötőt. Most magához húzza a lányt, hogy lehajolva csókot kérjen. Nem tesz egyebeket ugyanakkor, hagyja, hogy Realel nyújtózzon érte, ha úgy óhajtja.*
-Bánsz-e úgy a száddal, mint mikor a parancsokat osztod? *Persze nehéz elkerülni a felé meredő lándzsa látványát, de biztos, ami biztos, kezét is köré fonja jelzésértékűen.*
*Elégedettséggel tölti el a kezei között vágytól reszkető elf látványa. Akár kiváltságosnak is érezhetné magát, de elméje egészen máshol jár. a levetkőztetett hosszúéletű látványa bizony megakasztója a magvas gondolatok megfogalmazódásának. Elnézi a telt idomokat és a finom vonalakat, míg Relael az ő testével van elfoglalva. Noha ösztönei szívesen eluralkodnának most rajta, nem nyúl mohón a hívogató test után, hogy markolva-tépve magáévá tegye. Nem akarja a sokat látott, mohó férfiember látszatát kelteni Relaelben, mert azzal kiengedné a gyeplőt kezei közül és roppant nehéz lenne visszaszerezni. Feltett szándéka megtölteni az elf gyönyör- és alighanem fájdalom okozta sikolyaival a tavernát, de szeretné még ódázni a dolgot. Húzni, amíg lehetséges, míg féktelen vágya könyörületnek nem hat az elf szemében.
Az ében fürtöket egy pillanatra el nem engedve huppan le az ágyról, hogy tettre kész férfiasságáról kisebb nehézségek árán lehúzza az ágyékkötőt. Most magához húzza a lányt, hogy lehajolva csókot kérjen. Nem tesz egyebeket ugyanakkor, hagyja, hogy Realel nyújtózzon érte, ha úgy óhajtja.*
-Bánsz-e úgy a száddal, mint mikor a parancsokat osztod? *Persze nehéz elkerülni a felé meredő lándzsa látványát, de biztos, ami biztos, kezét is köré fonja jelzésértékűen.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 10:19:32
Üzenet elküldve: 2023-06-28 10:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Érzi ahogy az ujjak lassan fogságba ejtik őt, mégsem tesz ellene semmit. Teljes mértékben hagyja Denjaart kibontakozni, aki ezt már sejtheti is az első húzásnál, ami egy aprócska meglepett nyögésen kívül csak egy mosolyt csal ki az elfből, de semmi ellenállást.
Az egykori parancsnok szavai kissé ködösek számára, részben pedig azért, mert arcuk közelsége egészen máshova terelik Relael gondolatait. Egyedül akkor mutat több érdeklődést, amikor a patkányokról ejtenek szót, aminél alaposan el kell gondolkodnia azon, hogy a férfi mennyit tudhat róluk pontosan.*
- Oh!
*Ajkaival aprócska O-t formál, amikor végre ráébred, hogy félreértett valamit. Úgy tűnik ma reggel a férfi tányérján ő lesz a főfogás, s nem a birkapörkölt.*
- Én is kapok esetleg egy kis étvágygerjesztőt?
*Tekintete látványosa Denjaar ajkaira vándorol ezzel konkretizálva, hogy egy csókra éhes, de valami azt súgja neki, hogy Wegtoren bajnoka nincs ilyen kegyes hangulatában. Relael viszont örömmel enged az erős kezek akaratának, helyenként még segít is ott, ahol esetleg elakadna ruhája. Combjai megremegnek a türelmetlenségtől.*
- Kígyó?
*Ízlelgeti kicsit az elhangzottakat.*
- Nem rossz.
*Frappánsabb megállapításra nem futja jelen pillanatban, ahhoz már túl mélyre merültek gondolatai együttlétük ígéretében. Ha ideje engedi, s Denjaar nem parancsol neki másképp, akkor kezével bátorkodik megérinteni a harcost testét. Szívesen kalandozik el különböző izomcsoportokon, esetleges hegeken még inkább. Figyelmét főleg a mellkason lévő szúrás nyoma köti le. A sebhely szabálytalan felületé kalandozik ujjbegye, teste pedig ismét jelzi igényeit egy reszketeg sóhaj formájában.*
*Érzi ahogy az ujjak lassan fogságba ejtik őt, mégsem tesz ellene semmit. Teljes mértékben hagyja Denjaart kibontakozni, aki ezt már sejtheti is az első húzásnál, ami egy aprócska meglepett nyögésen kívül csak egy mosolyt csal ki az elfből, de semmi ellenállást.
Az egykori parancsnok szavai kissé ködösek számára, részben pedig azért, mert arcuk közelsége egészen máshova terelik Relael gondolatait. Egyedül akkor mutat több érdeklődést, amikor a patkányokról ejtenek szót, aminél alaposan el kell gondolkodnia azon, hogy a férfi mennyit tudhat róluk pontosan.*
- Oh!
*Ajkaival aprócska O-t formál, amikor végre ráébred, hogy félreértett valamit. Úgy tűnik ma reggel a férfi tányérján ő lesz a főfogás, s nem a birkapörkölt.*
- Én is kapok esetleg egy kis étvágygerjesztőt?
*Tekintete látványosa Denjaar ajkaira vándorol ezzel konkretizálva, hogy egy csókra éhes, de valami azt súgja neki, hogy Wegtoren bajnoka nincs ilyen kegyes hangulatában. Relael viszont örömmel enged az erős kezek akaratának, helyenként még segít is ott, ahol esetleg elakadna ruhája. Combjai megremegnek a türelmetlenségtől.*
- Kígyó?
*Ízlelgeti kicsit az elhangzottakat.*
- Nem rossz.
*Frappánsabb megállapításra nem futja jelen pillanatban, ahhoz már túl mélyre merültek gondolatai együttlétük ígéretében. Ha ideje engedi, s Denjaar nem parancsol neki másképp, akkor kezével bátorkodik megérinteni a harcost testét. Szívesen kalandozik el különböző izomcsoportokon, esetleges hegeken még inkább. Figyelmét főleg a mellkason lévő szúrás nyoma köti le. A sebhely szabálytalan felületé kalandozik ujjbegye, teste pedig ismét jelzi igényeit egy reszketeg sóhaj formájában.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 09:29:03
Üzenet elküldve: 2023-06-28 09:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Relaelnek mindenre van válasza, nem újdonság ez számára.*
-Ígéretes lehetőség. *Visszhangozza a szavakat. Másnak talán nem, de neki viszont kifejezetten sértő e bélyeg. Egy ügyes kölyök talán kiérdemelhet egy ilyen megszólítást, de ő több ennél. Legalábbis többnek tartja magát. Szép fokozatosan zárul marka a hajzuhatagra, most még a lány csak egy aprócska húzást érezhet. Közben elidőzik tekintete a finom bőrön és a szép elfvonásokon.*
-Nem tetszik a macska. A macska elbánik a patkánnyal és nem közösködik vele. *Mit sem tud persze a varjak terveiről, csupán ködbe lövés ez részéről. Megfeszül karja, ahogy kissé hátrafeszíti Relael fejét. Nem hirtelen, nem kapkodva, szép lassan fordítja szembe magáéval a méregzöld szempárt.*
-A varjú szívós jószág, ám óvatlan is. Van úgy, hogy eltiporják. *Markába szorítja a fekete fürtöket és úgy vizsgálja a tetszetős arcot, mint egy műremeket. Persze csak ha Relael hagyja neki. Magához húzza, egészen közel, de csak tekintetét hordozza végig az arcon, csókra nem nyílnak ajkai.*
-Nos rendben, legyen. Elfogadom az ajánlatot. De előbb megreggelizem. *Sajátos mosoly csak a válasz arra, mit kíván tulajdonképp reggeli gyanánt elfogyasztani.
Amennyiben Relael nem ágál, úgy a hajánál fogva mozgatja a lányt lassan négykézláb, szabad kezével pedig módszeresen igyekszik megszabadítani őt a felesleges kelméktől. Reggeli edzés ide vagy oda, azért jó erőben van.*
-Vagy a kígyó tetszik? Hmm. Akár még találó is lehet.
*Relaelnek mindenre van válasza, nem újdonság ez számára.*
-Ígéretes lehetőség. *Visszhangozza a szavakat. Másnak talán nem, de neki viszont kifejezetten sértő e bélyeg. Egy ügyes kölyök talán kiérdemelhet egy ilyen megszólítást, de ő több ennél. Legalábbis többnek tartja magát. Szép fokozatosan zárul marka a hajzuhatagra, most még a lány csak egy aprócska húzást érezhet. Közben elidőzik tekintete a finom bőrön és a szép elfvonásokon.*
-Nem tetszik a macska. A macska elbánik a patkánnyal és nem közösködik vele. *Mit sem tud persze a varjak terveiről, csupán ködbe lövés ez részéről. Megfeszül karja, ahogy kissé hátrafeszíti Relael fejét. Nem hirtelen, nem kapkodva, szép lassan fordítja szembe magáéval a méregzöld szempárt.*
-A varjú szívós jószág, ám óvatlan is. Van úgy, hogy eltiporják. *Markába szorítja a fekete fürtöket és úgy vizsgálja a tetszetős arcot, mint egy műremeket. Persze csak ha Relael hagyja neki. Magához húzza, egészen közel, de csak tekintetét hordozza végig az arcon, csókra nem nyílnak ajkai.*
-Nos rendben, legyen. Elfogadom az ajánlatot. De előbb megreggelizem. *Sajátos mosoly csak a válasz arra, mit kíván tulajdonképp reggeli gyanánt elfogyasztani.
Amennyiben Relael nem ágál, úgy a hajánál fogva mozgatja a lányt lassan négykézláb, szabad kezével pedig módszeresen igyekszik megszabadítani őt a felesleges kelméktől. Reggeli edzés ide vagy oda, azért jó erőben van.*
-Vagy a kígyó tetszik? Hmm. Akár még találó is lehet.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 01:20:32
Üzenet elküldve: 2023-06-28 01:20:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
- Ultimátum? Nem, nem. *Fejét hevesen ingatva tiltakozik.* Ez esetben tisztelettel megjegyezném, hogy biztos a korból fakadóan, de rossz felől nézed, drága Parancsnok. *Minden idegszálával küzd az ellen, hogy mosolyra kanyarodjanak ajkai, elvégre jelenleg egy dolgot sem tudna megnevezni, ami szórakoztatóbb lenne számára mint hogy a veterán bajnokot kóstolgatja.
Hagyja, hogy Denjaar ujjai hajában elvesszenek, közben tudatosul valamelyest benne, hogy ez a mozdulat sem lehet véletlen, ennek elfogadásával pedig valamelyest kiszolgáltatja magát. De játékuk kockázatokkal és esetleges sérülésekkel is jár, az elf pedig most sem tervezi kímélni magát.*
- Mindig.
*Sóhatja elcsigázottan, mintha ez a privilégium akkora terhet jelentene neki, eközben pedig fejét ide-oda billenti annak függvényében, hogy a férfi kezének szórakozott felfedezőútja éppen merre tereli őt.*
- Csak elég kitartónak és határozottnak kell lenni hozzá.
*Rövid időre elkalandozik, még szemhéjait is lezárja, mintha teljesen megbízna az aréna gyilkosban.*
- Sőt, akár még türelemre is hajlandóságot mutatok, ha egy ígéretes lehetőségre látok esélyt.
*Lassan kinyitja szemeit, Denjaar arcán pihenteti őket, miközben a férfi reakcióit tanulmányozza igen alaposan. Relael világos íriszei most sokatmondóan csillannak meg, emellé pedig kiszáradt ajkait benedvesítő nyelve is árulkodik, hogy a finom falat akire szemet vetett éppen terítékén várja, hogy felszolgálják neki.*
- Varjúkirálynő?
*Egy igen látványos fintor fejezi ki Relael véleményét kapott címéről.*
- Kérhetnék valami más, megnyerőbb jószágot? Mondjuk egy macskát, s ha kedvesen simogatsz talán még dorombolok is neked.
*Annyira nem zavarja, hogy ne legyen képes hamar megbékélni ezzel a jogtalan címmel. Még csak nemrég érkezett meg a Kikötőbe, de már illeték őt mindenféle névvel, holott rá sem szolgált igazán. Mi ez ha nem hízelgő?*
- Nos, szívesen szolgálok reggelivel, de cserébe ígértet kérek arra, hogy kicsit megnyomogatod a lábacskáimat és vállaimat. Ilyen erős kezekkel ez igazán nem nagy fáradtság.
*Bár tagadhatatlanul jobb tetszett neki, amikor az erőteljes ujjak nem megfeszült izmaira, hanem légcsövére szorultak rá, ámbár most abban reménykedik, hogy Denjaarnak nem tűnik fel az, hogy alig pár perccel később máris emelte a tétet. Relael ezzel csupán teret enged az alkudozásnak, hogy a végén mindenki boldogan távozhasson.*
- Ultimátum? Nem, nem. *Fejét hevesen ingatva tiltakozik.* Ez esetben tisztelettel megjegyezném, hogy biztos a korból fakadóan, de rossz felől nézed, drága Parancsnok. *Minden idegszálával küzd az ellen, hogy mosolyra kanyarodjanak ajkai, elvégre jelenleg egy dolgot sem tudna megnevezni, ami szórakoztatóbb lenne számára mint hogy a veterán bajnokot kóstolgatja.
Hagyja, hogy Denjaar ujjai hajában elvesszenek, közben tudatosul valamelyest benne, hogy ez a mozdulat sem lehet véletlen, ennek elfogadásával pedig valamelyest kiszolgáltatja magát. De játékuk kockázatokkal és esetleges sérülésekkel is jár, az elf pedig most sem tervezi kímélni magát.*
- Mindig.
*Sóhatja elcsigázottan, mintha ez a privilégium akkora terhet jelentene neki, eközben pedig fejét ide-oda billenti annak függvényében, hogy a férfi kezének szórakozott felfedezőútja éppen merre tereli őt.*
- Csak elég kitartónak és határozottnak kell lenni hozzá.
*Rövid időre elkalandozik, még szemhéjait is lezárja, mintha teljesen megbízna az aréna gyilkosban.*
- Sőt, akár még türelemre is hajlandóságot mutatok, ha egy ígéretes lehetőségre látok esélyt.
*Lassan kinyitja szemeit, Denjaar arcán pihenteti őket, miközben a férfi reakcióit tanulmányozza igen alaposan. Relael világos íriszei most sokatmondóan csillannak meg, emellé pedig kiszáradt ajkait benedvesítő nyelve is árulkodik, hogy a finom falat akire szemet vetett éppen terítékén várja, hogy felszolgálják neki.*
- Varjúkirálynő?
*Egy igen látványos fintor fejezi ki Relael véleményét kapott címéről.*
- Kérhetnék valami más, megnyerőbb jószágot? Mondjuk egy macskát, s ha kedvesen simogatsz talán még dorombolok is neked.
*Annyira nem zavarja, hogy ne legyen képes hamar megbékélni ezzel a jogtalan címmel. Még csak nemrég érkezett meg a Kikötőbe, de már illeték őt mindenféle névvel, holott rá sem szolgált igazán. Mi ez ha nem hízelgő?*
- Nos, szívesen szolgálok reggelivel, de cserébe ígértet kérek arra, hogy kicsit megnyomogatod a lábacskáimat és vállaimat. Ilyen erős kezekkel ez igazán nem nagy fáradtság.
*Bár tagadhatatlanul jobb tetszett neki, amikor az erőteljes ujjak nem megfeszült izmaira, hanem légcsövére szorultak rá, ámbár most abban reménykedik, hogy Denjaarnak nem tűnik fel az, hogy alig pár perccel később máris emelte a tétet. Relael ezzel csupán teret enged az alkudozásnak, hogy a végén mindenki boldogan távozhasson.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-28 00:21:29
Üzenet elküldve: 2023-06-28 00:21:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Tisztában van vele, hogy nincs könnyű kérés, ha Realelről van szó. A reggeli dolga sem ilyen. Az elf nem habozik lábára helyezkedni és onnan ragadni meg a gyeplőt. Ezzel egyrészről azt gátolja meg, hogy felkeljen az ágyból, másrészről a tiszta gondolkodást sem segíti, hogy a telt ajkak ily közelségből próbálják igézni. Persze lelökhetné magáról minden további nélkül a lányt, de ezt valahogy végképp nincs kedve megtenni már. Egész kényelmes pozitúra, ha őszinte akar lenni. Legalábbis egyelőre.
Szigorú tekintete egy ideig követi az ajkak mozgását és csak azután hümment fel, hogy elhangzott a végszó.*
-Tárgyalást. *Visszhangozza.* -Ahonnét én nézem, ezt inkább ultimátumnak nevezik. *Kezével nyúl, és ha csak el nem húzódik az elf, úgy a sűrű tincsek közé fut ujjaival. Lassan, szórakozottan simítja végig a puha hajzuhatagot, eljátszadozva az ujjai közé szoruló fürtökkel. Nehéz lenne ellenállni egy ilyen reggelinek, annyi szent. Noha egyelőre jelét nem adja, de kifejezetten megéhezett rá. Noha közülük csak rajta nincs jóformán ruha, azért nem átall végigpillantani a hosszúéletűn. Tudja, mi van a ruha alatt, ez a tény viszont nemhogy elveszi, de inkább meghozza kedvét.*
-A lándzsámat teszem rá, hogy mindig megkapod, amit akarsz. *Sóhajt fel színpadiasan. Meghagyja egyelőre a szerény hatalomgyakorlást az elfnek, de csupán kíváncsiságból.*
-Tegyük fel, hogy hajlok erre. Milyen feltételeket támasztana a Varjúkirálynő?
*Tisztában van vele, hogy nincs könnyű kérés, ha Realelről van szó. A reggeli dolga sem ilyen. Az elf nem habozik lábára helyezkedni és onnan ragadni meg a gyeplőt. Ezzel egyrészről azt gátolja meg, hogy felkeljen az ágyból, másrészről a tiszta gondolkodást sem segíti, hogy a telt ajkak ily közelségből próbálják igézni. Persze lelökhetné magáról minden további nélkül a lányt, de ezt valahogy végképp nincs kedve megtenni már. Egész kényelmes pozitúra, ha őszinte akar lenni. Legalábbis egyelőre.
Szigorú tekintete egy ideig követi az ajkak mozgását és csak azután hümment fel, hogy elhangzott a végszó.*
-Tárgyalást. *Visszhangozza.* -Ahonnét én nézem, ezt inkább ultimátumnak nevezik. *Kezével nyúl, és ha csak el nem húzódik az elf, úgy a sűrű tincsek közé fut ujjaival. Lassan, szórakozottan simítja végig a puha hajzuhatagot, eljátszadozva az ujjai közé szoruló fürtökkel. Nehéz lenne ellenállni egy ilyen reggelinek, annyi szent. Noha egyelőre jelét nem adja, de kifejezetten megéhezett rá. Noha közülük csak rajta nincs jóformán ruha, azért nem átall végigpillantani a hosszúéletűn. Tudja, mi van a ruha alatt, ez a tény viszont nemhogy elveszi, de inkább meghozza kedvét.*
-A lándzsámat teszem rá, hogy mindig megkapod, amit akarsz. *Sóhajt fel színpadiasan. Meghagyja egyelőre a szerény hatalomgyakorlást az elfnek, de csupán kíváncsiságból.*
-Tegyük fel, hogy hajlok erre. Milyen feltételeket támasztana a Varjúkirálynő?
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:56:22
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:56:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Relael beszél és beszél, azt sem bánja, hogy a férfi láthatóan még magához sem tért, de még csak reakcióra sincs szüksége. Eleget hallgatott már másokat ma, most szeretne egy kis figyelmet magának. A figyelmet pedig nem igazán kapja meg, vagy inkább nem olyan mértékben és módban, amit igényelne, ami persze nyűgössé teszi őt. De Denjaar végre megszólal, csak mire kibök egy mondatot Relael gondolatai már máshol cikáznak.*
- Örülök.
*Feleli kurtán és türelmetlenül. Akkor kezd el igazán viszketni, amikor az egykori parancsnok a csendre tesz megjegyzést.*
- Úgy vélem igazán nem kérek sokat.
*Megadóan feltartja kezeit, tenyereit kifelé fordítva. Persze Relael semmit sem tesz véletlenül, már csak az a kérdés, hogy Denjaar mennyire tudatosan tagadja meg tőle azt, amit akar. Mindenesetre beválni látszik, mert Relael arcán csalódottság jeleit vélheti felfedezni a férfi. Az elf leány váratlanul feltolja magát az ágyon, megfordul és lábait átvetve helyezkedik el Denjaar combjain, majd közel hajol hozzá, mondhatni már kényelmetlenül közel, de semmi édeset nem ígér.*
- Nem szeretek bizonytalan ígéretekre hagyatkozni.
*Tekintete elsőként a wegtoreni ajkaira vándorol le, majd a fedetlen testre. Örömmel pihenteti a látványon zöldjeit, s csak részben azért mert tetszetős számára a látvány. Mindig muszáj valamelyest fitogtatnia csekélyke hatalmát, akkor is ha nincs igazi tétje.*
- De hajlandó vagyok tárgyalást folytatni erről, amennyiben nekem tetszőek a feltételek. Egy esetleges lábmasszírozás viszont nekem gyenge lábakon áll. Addig sajnos nem segíthetek a problémádon, amíg te sem segítesz az enyémen.
*Alsó ajkát lebiggyesztve úgy tesz, mint aki igazán csalódott amiatt, hogy nem sikerült elsőre megegyezniük, ám ravaszul csillogó szempárja elárulja, hogy mennyire élvezi játszmájuk második fordulóját is.*
- Mit szólsz?
*Ismétli el pimaszul az egykori parancsnok kérdését, s most a férfi a soros, hogy megtegye következő lépését a képzeletbeli sakktáblájukon.*
*Relael beszél és beszél, azt sem bánja, hogy a férfi láthatóan még magához sem tért, de még csak reakcióra sincs szüksége. Eleget hallgatott már másokat ma, most szeretne egy kis figyelmet magának. A figyelmet pedig nem igazán kapja meg, vagy inkább nem olyan mértékben és módban, amit igényelne, ami persze nyűgössé teszi őt. De Denjaar végre megszólal, csak mire kibök egy mondatot Relael gondolatai már máshol cikáznak.*
- Örülök.
*Feleli kurtán és türelmetlenül. Akkor kezd el igazán viszketni, amikor az egykori parancsnok a csendre tesz megjegyzést.*
- Úgy vélem igazán nem kérek sokat.
*Megadóan feltartja kezeit, tenyereit kifelé fordítva. Persze Relael semmit sem tesz véletlenül, már csak az a kérdés, hogy Denjaar mennyire tudatosan tagadja meg tőle azt, amit akar. Mindenesetre beválni látszik, mert Relael arcán csalódottság jeleit vélheti felfedezni a férfi. Az elf leány váratlanul feltolja magát az ágyon, megfordul és lábait átvetve helyezkedik el Denjaar combjain, majd közel hajol hozzá, mondhatni már kényelmetlenül közel, de semmi édeset nem ígér.*
- Nem szeretek bizonytalan ígéretekre hagyatkozni.
*Tekintete elsőként a wegtoreni ajkaira vándorol le, majd a fedetlen testre. Örömmel pihenteti a látványon zöldjeit, s csak részben azért mert tetszetős számára a látvány. Mindig muszáj valamelyest fitogtatnia csekélyke hatalmát, akkor is ha nincs igazi tétje.*
- De hajlandó vagyok tárgyalást folytatni erről, amennyiben nekem tetszőek a feltételek. Egy esetleges lábmasszírozás viszont nekem gyenge lábakon áll. Addig sajnos nem segíthetek a problémádon, amíg te sem segítesz az enyémen.
*Alsó ajkát lebiggyesztve úgy tesz, mint aki igazán csalódott amiatt, hogy nem sikerült elsőre megegyezniük, ám ravaszul csillogó szempárja elárulja, hogy mennyire élvezi játszmájuk második fordulóját is.*
- Mit szólsz?
*Ismétli el pimaszul az egykori parancsnok kérdését, s most a férfi a soros, hogy megtegye következő lépését a képzeletbeli sakktáblájukon.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:35:44
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Felül. A szobában a beszűrődő fényt függönyök zárják, így félhomály uralkodik. Kell néhány másodperc, mire eszmél, hol van épp és mi történt az elmúlt éjjel. Az ágy szélére helyezkedik, hogy kidörzsölje szeméből a maradék álmot. Fogalma sincs, hogy meddig aludt, de abban bizonyos, hogy alaposan kipihente magát.
Hátrafogja haját, majd a korsó vízért nyúl az asztalon, hogy leöblítse száraz torkát. Reggeli, majd edzés. Ez következik most. Hiába, kordában kell tartania testét élete derekán, ha nem akar berozsdásodni. Rég volt már egyáltalán, hogy használnia kellett pengéjét élesben... Legutoljára talán a Késes névre hallgató csirkefogó ellen. Felhümment.* ~Még, hogy a Kikötő bajnoka.~ *Megtámaszkodik háta mögött, merengve bámulva a fehérre meszelt falat szemben. Kissé céltalannak érzi magát, mióta teljesen kikerült a Kötelékből. Persze, saját pecsenyéjét mindig forgathatja afelett a bizonyos tűz felett, de mindig kell egy kiinduló pont. Ráadásul ami azt illeti, rövidtávú céltalanságának egy másik oka is van.
A búgó, negédes hang irányába fordul. Igen, valószínűleg már előző nap tovább állt volna, ha nincs a vendégszerető házigazda. Noha nem érzi béklyónak az elfet és tudja, akkor távozik, amikor akar, valamiféle mérgező vonzása tagadhatatlanul van az egykor előkelőbb körökben forgolódó nemesnek. Nem véletlenül gyűjtötte maga köré ezt a söpredéket ily hatékonysággal.
A hosszúfülű tőle megszokott módon nem zavartatja magát, s az sem érdekli különösebben, hogy vendége ágyékkötőben van. Hagyja, hogy amaz jártassa a száját, ő pedig igyekszik az emléktelen álom utolsó morzsáit is kiverni szeméből. Azért tekintete rákúszik a smaragd szempárra a "halál" és a "haszon" szókapcsolat után, de jobbnak látja komment nélkül elengedni a dolgot. Elvégre számára egykor a halál mindennapos látogató volt, s nem szolgált más célt, mint a tömegek szórakoztatását. Ő aztán nem törhet pálcát senki felett.
Elfogadja a felé nyújtott italt, majd apró korttyal nedvesíti be ajkait, mielőtt az asztalra helyezné. Meg kell hagynia, igéző látvány az ágyon nyújtózó elf. Még akkor is, ha talpmasszázzsal traktálja épp.*
-Rég aludtam ilyen jót. *Felpillant, s kivár. Szemmel láthatóan hallgatózik.*
-Csend van. Talán pont a csendre ébredtem. Jobb szeretek zajban aludni. *Végighordozza tekintetét az elfen, majd megállapodik a finom vonásokon. Ha őszinte akar lenni magához, nem sok jobb dolgot tud elképzelni napindítóként egy kiadós légyottnál. Ugyanakkor...*
-Nem reggeliztem még és nem gyakoroltam. Te pedig lábmasszázzsal töröd rám az ajtót. *Halovány mosollyal csóválja meg fejét, miközben feláll az ágyról és a kis asztalhoz lép, hogy megint csak a kezébe vegye az almabort. Leöblíti a pohár tartalmát, majd az elf mellé ül, hátát a falnak vetve terpeszkedik el.*
-Készíts nekem reggelit és meglátjuk. Mit szólsz?
*Felül. A szobában a beszűrődő fényt függönyök zárják, így félhomály uralkodik. Kell néhány másodperc, mire eszmél, hol van épp és mi történt az elmúlt éjjel. Az ágy szélére helyezkedik, hogy kidörzsölje szeméből a maradék álmot. Fogalma sincs, hogy meddig aludt, de abban bizonyos, hogy alaposan kipihente magát.
Hátrafogja haját, majd a korsó vízért nyúl az asztalon, hogy leöblítse száraz torkát. Reggeli, majd edzés. Ez következik most. Hiába, kordában kell tartania testét élete derekán, ha nem akar berozsdásodni. Rég volt már egyáltalán, hogy használnia kellett pengéjét élesben... Legutoljára talán a Késes névre hallgató csirkefogó ellen. Felhümment.* ~Még, hogy a Kikötő bajnoka.~ *Megtámaszkodik háta mögött, merengve bámulva a fehérre meszelt falat szemben. Kissé céltalannak érzi magát, mióta teljesen kikerült a Kötelékből. Persze, saját pecsenyéjét mindig forgathatja afelett a bizonyos tűz felett, de mindig kell egy kiinduló pont. Ráadásul ami azt illeti, rövidtávú céltalanságának egy másik oka is van.
A búgó, negédes hang irányába fordul. Igen, valószínűleg már előző nap tovább állt volna, ha nincs a vendégszerető házigazda. Noha nem érzi béklyónak az elfet és tudja, akkor távozik, amikor akar, valamiféle mérgező vonzása tagadhatatlanul van az egykor előkelőbb körökben forgolódó nemesnek. Nem véletlenül gyűjtötte maga köré ezt a söpredéket ily hatékonysággal.
A hosszúfülű tőle megszokott módon nem zavartatja magát, s az sem érdekli különösebben, hogy vendége ágyékkötőben van. Hagyja, hogy amaz jártassa a száját, ő pedig igyekszik az emléktelen álom utolsó morzsáit is kiverni szeméből. Azért tekintete rákúszik a smaragd szempárra a "halál" és a "haszon" szókapcsolat után, de jobbnak látja komment nélkül elengedni a dolgot. Elvégre számára egykor a halál mindennapos látogató volt, s nem szolgált más célt, mint a tömegek szórakoztatását. Ő aztán nem törhet pálcát senki felett.
Elfogadja a felé nyújtott italt, majd apró korttyal nedvesíti be ajkait, mielőtt az asztalra helyezné. Meg kell hagynia, igéző látvány az ágyon nyújtózó elf. Még akkor is, ha talpmasszázzsal traktálja épp.*
-Rég aludtam ilyen jót. *Felpillant, s kivár. Szemmel láthatóan hallgatózik.*
-Csend van. Talán pont a csendre ébredtem. Jobb szeretek zajban aludni. *Végighordozza tekintetét az elfen, majd megállapodik a finom vonásokon. Ha őszinte akar lenni magához, nem sok jobb dolgot tud elképzelni napindítóként egy kiadós légyottnál. Ugyanakkor...*
-Nem reggeliztem még és nem gyakoroltam. Te pedig lábmasszázzsal töröd rám az ajtót. *Halovány mosollyal csóválja meg fejét, miközben feláll az ágyról és a kis asztalhoz lép, hogy megint csak a kezébe vegye az almabort. Leöblíti a pohár tartalmát, majd az elf mellé ül, hátát a falnak vetve terpeszkedik el.*
-Készíts nekem reggelit és meglátjuk. Mit szólsz?
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 21:51:32
Üzenet elküldve: 2023-06-27 21:51:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már épp kezdené élvezni, hogy még kissé kába fejébe nem férkőzik be a fogadótéri zsivaj, mikor a morcos hang felzendül a közelében. Szerencsére megszokta már a hirtelen hangokat, így noha megrezzen, de legalább berezelni nem rezel be. Lusta pislogásokkal fordul a hang felé, majd egy ásításba fojtott köszöntést ereszt meg. Ami tejes valójában valószínűleg nem érkezik meg a kalóz felé, így egy újabb szemtörlést követően ismét megpróbálkozik a dologgal.*
- Reggelt!
*Indul tovább, hogy kielégíthesse mindkettőjük vágyát a reggeli után.*
- Másnap?
*Érdeklődik Leon szenvedésének oka végett, hangjában pedig nem csendül semmiféle káröröm. A múltkor ő is átérezhette életében először. Hallott már róla, de eddig nem tapasztalta, hogy mennyire is gyilkos egy dolog az.*
- Bajusz bácsi régen azt mesélte, hogy a pácolt hering és a savanyú uborka csodákat tesz olyankor.
*Sok okosat mondott az utca örege, legalábbis akkor azt gondolta. Egy részéről már kiderült, hogy ostobaság, de ezek akár még be is válhatnak. Bár kétli, hogy most ezekkel tudna szolgálni, így marad a...*
- Rántotta?
*Kutat ki és emel fel pár darab tojást, ám a választ meg sem várja. Azt az egyet biztos meg tudja csinálni, így neki is lát. Ám előtte azért azt a bort kitölti, hogy a férfi elé tegye. Elő hozakodna azzal, hogy talán inkább pár pohár víz kéne most ide, de ugyan kinek van kedve ahhoz, hogy korán reggel zavarják el a picsába? Így a pohár lepakolása után megvillant egy bájos mosolyszerű valamit, majd egy újabb ásítással fordul vissza, hogy a reggelit elkészítse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már épp kezdené élvezni, hogy még kissé kába fejébe nem férkőzik be a fogadótéri zsivaj, mikor a morcos hang felzendül a közelében. Szerencsére megszokta már a hirtelen hangokat, így noha megrezzen, de legalább berezelni nem rezel be. Lusta pislogásokkal fordul a hang felé, majd egy ásításba fojtott köszöntést ereszt meg. Ami tejes valójában valószínűleg nem érkezik meg a kalóz felé, így egy újabb szemtörlést követően ismét megpróbálkozik a dologgal.*
- Reggelt!
*Indul tovább, hogy kielégíthesse mindkettőjük vágyát a reggeli után.*
- Másnap?
*Érdeklődik Leon szenvedésének oka végett, hangjában pedig nem csendül semmiféle káröröm. A múltkor ő is átérezhette életében először. Hallott már róla, de eddig nem tapasztalta, hogy mennyire is gyilkos egy dolog az.*
- Bajusz bácsi régen azt mesélte, hogy a pácolt hering és a savanyú uborka csodákat tesz olyankor.
*Sok okosat mondott az utca örege, legalábbis akkor azt gondolta. Egy részéről már kiderült, hogy ostobaság, de ezek akár még be is válhatnak. Bár kétli, hogy most ezekkel tudna szolgálni, így marad a...*
- Rántotta?
*Kutat ki és emel fel pár darab tojást, ám a választ meg sem várja. Azt az egyet biztos meg tudja csinálni, így neki is lát. Ám előtte azért azt a bort kitölti, hogy a férfi elé tegye. Elő hozakodna azzal, hogy talán inkább pár pohár víz kéne most ide, de ugyan kinek van kedve ahhoz, hogy korán reggel zavarják el a picsába? Így a pohár lepakolása után megvillant egy bájos mosolyszerű valamit, majd egy újabb ásítással fordul vissza, hogy a reggelit elkészítse.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 21:50:20
Üzenet elküldve: 2023-06-27 21:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Most úgy érzi, hogy van egy kis ideje pihenni, mert bizony ő keményen dolgozott. Fontos teendői között szerepelt a munka másoknak kiosztása, s most hogy ezzel készen van bizony megérdemel egy kis jutalmat magának. Ha már olyan serényen osztogatja másoknak a bort, akkor nagylelkűen magának is enged egy kancsónyit a finomabbikból és mellé magához vesz egy poharat is. Az igazi jutalma pedig az egyik szobában várja őt.
Nem aggódik Leon miatt, biztos örül majd ő is egy kis csendnek, s egyébként is felnőtt ember, biztosan feltalálja magát amíg ő szükségleteivel foglalatoskodik. Nem sok vendégük van, így a kulcsok hiányából nagyjából ki tudja következtetni, hogy Denjaart melyik szobában leli. A poharat ajkai közé fogja amíg bátorkodik beengedni magát, s ebben az sem gátolja meg ha a férfi kulcsra zárta a szobát, mert bizony Relael rendelkezik pótkulccsal és örömmel használja is ha kell. Becsukja az ajtót maga mögött és kiveszi a poharat a szájából.*
- Remélem kielégítő volt a pihenésed.
*Búgja egy elégedett kis mosollyal arcán, majd hanyagul lerúgja magáról csizmáit. Rutinosan mozog mintha csak régi szeretők volnának, s fel sem merül benne, hogy esetleg ne látnák szívesen őt, holott még az is nehezére esik, hogy ne magázza és Parancsnoknak szólítsa a férfit.
Az ágyhoz lépve tölt a poharába, majd a kancsót a kisasztalra helyezi. Mielőtt folytatná mondandóját nagyokat kortyol az almaborból, egy cseppnyi ital pedig szája szegletétől szökésnek indul egészen le a nyakán a kulcscsontjáig.*
- Úgy érzem magamat, mint aki gyerekeket dajkál.
*Sóhajtja fáradtan és lehuppan az ágyra Denjaar mellé, lassan pedig hátra ereszkedik, de ügyelve arra, hogy italát ki ne öntse. Ha már ott van, akkor a férfi felé tolja, hogy így némán megkínálja vele.*
- Egy percig nem figyelek, és megölik egymást. Ami amúgy szórakoztatna, de hát jelenleg semmi hasznom a halálukból.
*Szórakozottan elkezdi lábait lóbálgatni, s eszébe jut egy merész kérés, aminek biztos nem fog eleget tenni a katona, de már csak a pimaszkodás öröméért is megéri megpróbálnia.*
- Ha szépen kérlek kapok egy kis lábmasszázst? Naaa?
*Most úgy érzi, hogy van egy kis ideje pihenni, mert bizony ő keményen dolgozott. Fontos teendői között szerepelt a munka másoknak kiosztása, s most hogy ezzel készen van bizony megérdemel egy kis jutalmat magának. Ha már olyan serényen osztogatja másoknak a bort, akkor nagylelkűen magának is enged egy kancsónyit a finomabbikból és mellé magához vesz egy poharat is. Az igazi jutalma pedig az egyik szobában várja őt.
Nem aggódik Leon miatt, biztos örül majd ő is egy kis csendnek, s egyébként is felnőtt ember, biztosan feltalálja magát amíg ő szükségleteivel foglalatoskodik. Nem sok vendégük van, így a kulcsok hiányából nagyjából ki tudja következtetni, hogy Denjaart melyik szobában leli. A poharat ajkai közé fogja amíg bátorkodik beengedni magát, s ebben az sem gátolja meg ha a férfi kulcsra zárta a szobát, mert bizony Relael rendelkezik pótkulccsal és örömmel használja is ha kell. Becsukja az ajtót maga mögött és kiveszi a poharat a szájából.*
- Remélem kielégítő volt a pihenésed.
*Búgja egy elégedett kis mosollyal arcán, majd hanyagul lerúgja magáról csizmáit. Rutinosan mozog mintha csak régi szeretők volnának, s fel sem merül benne, hogy esetleg ne látnák szívesen őt, holott még az is nehezére esik, hogy ne magázza és Parancsnoknak szólítsa a férfit.
Az ágyhoz lépve tölt a poharába, majd a kancsót a kisasztalra helyezi. Mielőtt folytatná mondandóját nagyokat kortyol az almaborból, egy cseppnyi ital pedig szája szegletétől szökésnek indul egészen le a nyakán a kulcscsontjáig.*
- Úgy érzem magamat, mint aki gyerekeket dajkál.
*Sóhajtja fáradtan és lehuppan az ágyra Denjaar mellé, lassan pedig hátra ereszkedik, de ügyelve arra, hogy italát ki ne öntse. Ha már ott van, akkor a férfi felé tolja, hogy így némán megkínálja vele.*
- Egy percig nem figyelek, és megölik egymást. Ami amúgy szórakoztatna, de hát jelenleg semmi hasznom a halálukból.
*Szórakozottan elkezdi lábait lóbálgatni, s eszébe jut egy merész kérés, aminek biztos nem fog eleget tenni a katona, de már csak a pimaszkodás öröméért is megéri megpróbálnia.*
- Ha szépen kérlek kapok egy kis lábmasszázst? Naaa?
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 20:58:33
Üzenet elküldve: 2023-06-27 20:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötő koldusai//
//Zárás//
*Fogalma sincs, vannak-e testvérei. Titkon reméli, hogy vannak, biztos mókás társaság lennének együtt.
Hogy Liaren rajta köszörüli a nyelvét, az nem újdonság. Megszokta már ezt a Kikötőben.
A bitófa dolgára felhorkan. Igen, valószínűleg az lesz a legjobb, ha ott kezdi meg a keresést a vörös. Még ha nem is az akasztófán, de talán a tömegben talán megtalálja valamelyiket... Nem olyan nehéz kiszúrni őket. Ami azt illeti, ő is találkozott egy gyanúsan vörös kobakkal a Sellőházban... De az a lány nem volt neki ismerős, tévútra meg nem akarja csalni Liarent.
Szórakozottan és némi irigységgel arcán figyeli, ahogy a kis patkány a tál egész tartalmát felfalja. Hazudna, ha nem sajnálná tőle...*
-Hogyne! Persze! *Int a lány után sután, ahogy az távozóra fogja. Egy biztos, a koszos kis kikötői brigádot biztos nem fogja behurcolni ide, mert velük együtt dobnák ki. Neki pedig roppant mód vigyázni kell kiharcolt szobájára itt. Legalábbis amíg tart. Egy kényelmes ágy és egy szoba többet jelent most neki bárminél. A díszes társaságról nem is beszélve.
Gondolataiba merülve marad még asz asztalnál egy darabig. Egykedvűen kortyolgatja a maradék bort. Mert ha már megvásároltatták vele, illik elfogyasztani is, legyen bármennyire rossz az íze.*
//Zárás//
*Fogalma sincs, vannak-e testvérei. Titkon reméli, hogy vannak, biztos mókás társaság lennének együtt.
Hogy Liaren rajta köszörüli a nyelvét, az nem újdonság. Megszokta már ezt a Kikötőben.
A bitófa dolgára felhorkan. Igen, valószínűleg az lesz a legjobb, ha ott kezdi meg a keresést a vörös. Még ha nem is az akasztófán, de talán a tömegben talán megtalálja valamelyiket... Nem olyan nehéz kiszúrni őket. Ami azt illeti, ő is találkozott egy gyanúsan vörös kobakkal a Sellőházban... De az a lány nem volt neki ismerős, tévútra meg nem akarja csalni Liarent.
Szórakozottan és némi irigységgel arcán figyeli, ahogy a kis patkány a tál egész tartalmát felfalja. Hazudna, ha nem sajnálná tőle...*
-Hogyne! Persze! *Int a lány után sután, ahogy az távozóra fogja. Egy biztos, a koszos kis kikötői brigádot biztos nem fogja behurcolni ide, mert velük együtt dobnák ki. Neki pedig roppant mód vigyázni kell kiharcolt szobájára itt. Legalábbis amíg tart. Egy kényelmes ágy és egy szoba többet jelent most neki bárminél. A díszes társaságról nem is beszélve.
Gondolataiba merülve marad még asz asztalnál egy darabig. Egykedvűen kortyolgatja a maradék bort. Mert ha már megvásároltatták vele, illik elfogyasztani is, legyen bármennyire rossz az íze.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:51:14
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leon maga is éppen most kelt, de Myynával ellentétben az ő reggeli rutinja jóval hosszabb. Mióta itt lakik, ad magára rendesen. Megvan a hajléktalan alkoholista létnek és kinézetnek is a bája, de azért jobban beilleszkedik, a Naccsága mellé, ha legalább megfésülködik és megfürdik reggelente. Haját most csak szépen copfba fogja és miután tiszta ruhát vett fel, amin csak egy folt van, de az is alig látszik, szobáját becsukja és levonul a fogadótérbe. Most csak ketten vannak bent, mert még nagyon reggel van. Csak a kis fehérhajú kurva van lent.*
-Reggelt! Éhes vagyok, csinálj valamit meg hozz egy pohár bort! *Ül le az asztalához és érzi, hogy kicsit zsibong a feje, mert még nem ivott. A reggelek a legborzasztóbbak, ilyenkor olyan, mintha Arthenior főtere lenne a fejében és mindenki csak káposztát árulna meg szekerekkel trappolna benne.*
-Meg lehet halni ilyen korán reggel. *Fogja meg tarkóját tenyerével és könyökkel letámaszkodik az asztalra, nehogy a végén leessen a székből.*
*Leon maga is éppen most kelt, de Myynával ellentétben az ő reggeli rutinja jóval hosszabb. Mióta itt lakik, ad magára rendesen. Megvan a hajléktalan alkoholista létnek és kinézetnek is a bája, de azért jobban beilleszkedik, a Naccsága mellé, ha legalább megfésülködik és megfürdik reggelente. Haját most csak szépen copfba fogja és miután tiszta ruhát vett fel, amin csak egy folt van, de az is alig látszik, szobáját becsukja és levonul a fogadótérbe. Most csak ketten vannak bent, mert még nagyon reggel van. Csak a kis fehérhajú kurva van lent.*
-Reggelt! Éhes vagyok, csinálj valamit meg hozz egy pohár bort! *Ül le az asztalához és érzi, hogy kicsit zsibong a feje, mert még nem ivott. A reggelek a legborzasztóbbak, ilyenkor olyan, mintha Arthenior főtere lenne a fejében és mindenki csak káposztát árulna meg szekerekkel trappolna benne.*
-Meg lehet halni ilyen korán reggel. *Fogja meg tarkóját tenyerével és könyökkel letámaszkodik az asztalra, nehogy a végén leessen a székből.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:50:11
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:50:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
//Zárás//
- Akkor jó. Megnyugtattál.
* Most már nem kételkedik abban, hogy Lissa épségben visszatér útjáról. Továbbá, nem szeretne már ezen aggódni, hiszen neki is dolga van, így jobb lenne azzal foglalkozni. *
- Ugyan, ne aggódj! * Szája széle elkanyarodik, szemével oldalra néz. * Több kell ennél ahhoz, hogy szerelmes legyek. Ahhoz meg főleg, hogy összetörjék a szívemet.
* Az elf következő kijelentésére mosolyogva bólint egyet. Bár ő nem Artheniorban született, és nem is ismeri annyira a helyet, mint mondja, azért örül neki, hogy az elfel több közös tulajdonságuk is akad. *
- Valóban. Mindketten szépek, *az ujjain számol* okosak, ügyesek és talpraesettek vagyunk. Mondjuk neked nagyobbak a melleid, de az nem baj.
~ Már hogy is lenne baj? ~
- Rendben. Hamar megkapom a kereskedőt, nem lesz gond.
* A vállveregetésen meglepődik, és Rel szemébe néz. *
- Persze. Biztonság. Hiszen tudod, hogy milyen óvatos szoktam lenni.
* Mikor megkapja a fiolát, alaposan szemügyre veszi, legalábbis addig, amíg az aranyt is átveszi. *
- Hálás vagyok, köszönöm. Ez biztos, hogy jó lesz.
* Megforgatja párszor az italt. Sohasem ivott ilyesmit, így egy rövidebb tanulmányozás után lehúzza a varázsitalt. *
~ Nem is rossz. ~
- Ne aggódj! Okosabb vagyok én annál, hogy kurtizánokra költsem a pénzem.
~ Bár azért egy kis látogatás nem árt meg senkinek. ~
- Már alig várom. * Utal itt az ünnepségre, majd feláll, és rámosolyog az úrnőjére. * Addig is viszlát, Rel.
* Ha senki sem akadályozza meg benne, akkor elindul kifele. Odasétál Rel lovához, majd finoman el kezdi simogatni a ló fejét. *
- Szia, Ló! Hiányoztam?
* Nem várakozik sokat. Nyeregbe ül, és elhagyja a tavernát. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Zárás//
- Akkor jó. Megnyugtattál.
* Most már nem kételkedik abban, hogy Lissa épségben visszatér útjáról. Továbbá, nem szeretne már ezen aggódni, hiszen neki is dolga van, így jobb lenne azzal foglalkozni. *
- Ugyan, ne aggódj! * Szája széle elkanyarodik, szemével oldalra néz. * Több kell ennél ahhoz, hogy szerelmes legyek. Ahhoz meg főleg, hogy összetörjék a szívemet.
* Az elf következő kijelentésére mosolyogva bólint egyet. Bár ő nem Artheniorban született, és nem is ismeri annyira a helyet, mint mondja, azért örül neki, hogy az elfel több közös tulajdonságuk is akad. *
- Valóban. Mindketten szépek, *az ujjain számol* okosak, ügyesek és talpraesettek vagyunk. Mondjuk neked nagyobbak a melleid, de az nem baj.
~ Már hogy is lenne baj? ~
- Rendben. Hamar megkapom a kereskedőt, nem lesz gond.
* A vállveregetésen meglepődik, és Rel szemébe néz. *
- Persze. Biztonság. Hiszen tudod, hogy milyen óvatos szoktam lenni.
* Mikor megkapja a fiolát, alaposan szemügyre veszi, legalábbis addig, amíg az aranyt is átveszi. *
- Hálás vagyok, köszönöm. Ez biztos, hogy jó lesz.
* Megforgatja párszor az italt. Sohasem ivott ilyesmit, így egy rövidebb tanulmányozás után lehúzza a varázsitalt. *
~ Nem is rossz. ~
- Ne aggódj! Okosabb vagyok én annál, hogy kurtizánokra költsem a pénzem.
~ Bár azért egy kis látogatás nem árt meg senkinek. ~
- Már alig várom. * Utal itt az ünnepségre, majd feláll, és rámosolyog az úrnőjére. * Addig is viszlát, Rel.
* Ha senki sem akadályozza meg benne, akkor elindul kifele. Odasétál Rel lovához, majd finoman el kezdi simogatni a ló fejét. *
- Szia, Ló! Hiányoztam?
* Nem várakozik sokat. Nyeregbe ül, és elhagyja a tavernát. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:19:42
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:19:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kikötő koldusai//
- Ez aljas rágalom!
*Valóban nem ért egyet, ő lenne a legboldogabb ha szót sem ejtenének Haldrian intim tevékenységeiről, ámbár a fiú minduntalan félreérthető - vagy inkább félreérthetetlen? - utalásokat tesz, amit bizony nem hagyhat szó nélkül.*
- Nem tudhatom, de remélem. A múltkor a legfiatalabbat megette egy cápa, eltemetni sem tudtuk.
*Felsóhajt. Bár nevetségesnek hathat a rövid életút, ámbár Liaren valóban szomorú, hiába vannak megszámlálhatatlanul sokan, de többnyire igyekszik vigyázni családjára, csak sajnos önmaguktól és káros szenvedélyeiktől nem tudja mindig megóvni őket.*
- Kalóz?
*Felszisszen. Kalózokban és Sa'Tereth hívekben sosem bízik meg.*
- Akkor távol tartom magam tőle.
*Jut bölcs megállapítására és hálásan biccent a fattyú felé az információért.*
- Ugyan ugyan, biztos vannak. Fattyú vagy, szóval valahol biztos tanyázik legalább egy-két féltestvér. Lehet a szomszédban az a hasonlóan sunyi kis szoknyavadász taknyos. Hogy megállíthatatlanok lennétek... vannak kétségeim.
*De a maga módján szereti Haldriant, akkor is ha bosszantja. Biztos találna neki helyet zsúfolt viskójukban, ha nagyon szüksége volna rá. De úgy tűnik Haldrian mostanság van hol tanyázzon, egyen is és még talán nem is bántják érte, így ő érte már nem kell fájjon Liaren feje.*
- Hát még korán van, nem kezdődtek el az akasztások. Körülnézek a bitófa környékén, hátha le kell vágni valamelyiket a kötélről.
*Beszélgetésük során Rod az egész tányérnyi étket felfalta, amivel Liaren csupán most szembesül, s nem kicsit meg is döbben ezen a tényen.*
- Remélem nem megyek tengerre, de hát ki tudja.
*Lassan, óvatosan emeli fel a jóllakott apróságot, aki szinte mozdulni is alig bír, jelen állapotában legfeljebb gurulni lenne képes.*
- Majd az istenek eldöntik. Aztán majd mutass be az új barátaidnak!
*Integetve elkezd kihátrálni a fogadóból, s ha senki sem tartóztatja őt, akkor rövidesen távozik, lehetőleg olyan észrevétlenül amilyen észrevétlenül érkezett.*
- Ez aljas rágalom!
*Valóban nem ért egyet, ő lenne a legboldogabb ha szót sem ejtenének Haldrian intim tevékenységeiről, ámbár a fiú minduntalan félreérthető - vagy inkább félreérthetetlen? - utalásokat tesz, amit bizony nem hagyhat szó nélkül.*
- Nem tudhatom, de remélem. A múltkor a legfiatalabbat megette egy cápa, eltemetni sem tudtuk.
*Felsóhajt. Bár nevetségesnek hathat a rövid életút, ámbár Liaren valóban szomorú, hiába vannak megszámlálhatatlanul sokan, de többnyire igyekszik vigyázni családjára, csak sajnos önmaguktól és káros szenvedélyeiktől nem tudja mindig megóvni őket.*
- Kalóz?
*Felszisszen. Kalózokban és Sa'Tereth hívekben sosem bízik meg.*
- Akkor távol tartom magam tőle.
*Jut bölcs megállapítására és hálásan biccent a fattyú felé az információért.*
- Ugyan ugyan, biztos vannak. Fattyú vagy, szóval valahol biztos tanyázik legalább egy-két féltestvér. Lehet a szomszédban az a hasonlóan sunyi kis szoknyavadász taknyos. Hogy megállíthatatlanok lennétek... vannak kétségeim.
*De a maga módján szereti Haldriant, akkor is ha bosszantja. Biztos találna neki helyet zsúfolt viskójukban, ha nagyon szüksége volna rá. De úgy tűnik Haldrian mostanság van hol tanyázzon, egyen is és még talán nem is bántják érte, így ő érte már nem kell fájjon Liaren feje.*
- Hát még korán van, nem kezdődtek el az akasztások. Körülnézek a bitófa környékén, hátha le kell vágni valamelyiket a kötélről.
*Beszélgetésük során Rod az egész tányérnyi étket felfalta, amivel Liaren csupán most szembesül, s nem kicsit meg is döbben ezen a tényen.*
- Remélem nem megyek tengerre, de hát ki tudja.
*Lassan, óvatosan emeli fel a jóllakott apróságot, aki szinte mozdulni is alig bír, jelen állapotában legfeljebb gurulni lenne képes.*
- Majd az istenek eldöntik. Aztán majd mutass be az új barátaidnak!
*Integetve elkezd kihátrálni a fogadóból, s ha senki sem tartóztatja őt, akkor rövidesen távozik, lehetőleg olyan észrevétlenül amilyen észrevétlenül érkezett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477