Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-11 21:50:16
Üzenet elküldve: 2023-07-11 21:50:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Myyna//
*Felesleges lenne megvárnia Alissäna visszatértét. Hisz ki tudja, mikor érkeznek meg a Vámházból? Ott mindig nagy a tömeg, napestig tart bejutni is. Az lesz a legjobb, ha maga is felkerekedik, hogy némi aranyat "szerezzen". Éppen elszánná magát az indulásra, mikor a szeme sarkából megpillantja a takarító hóhajút. Szórakozottan követi tekintetével, főleg akkor, mikor az az "ő asztalát" célozza meg. Rögtön látja rajta, hogy becsípett, legalábbis a mozgása erre enged következtetni. Felemásak az érzései ezzel kapcsolatban, mert azt is sejteni véli, kivel néztek a pohár fenekére.
Nem szól egy árva szót sem, legalábbis nem azonnal. hagyja, hadd sikáljon csak Myyna. Meg sem moccan. Csak tekintete kalandozik el, ahogy a lány az asztal fölé hajol, s el is morzsol egy halovány mosolyt.*
-Zavarkodj csak. *Hagyja meg az engedélyt. Egy ideig még elnézegeti a lányt, mielőtt folytatná.*
-Látom, jól sikerült a fürdő. *Hogy honnan tudja, Myyna merre járt, arra nem tér ki. Helyette beharapja ajkait és várja a reakciót. Túlzás lenne azt állítani, hogy féltékeny, inkább csak zavarja a dolog. Ha megtehetné, az egész taverna az ő saját háreme lenne, férfi még csak be sem léphetne az ajtón.
Hátradől a székében, két lábra állítva az ülőalkalmatosságot maga alatt.*
-Túl jól?
//Myyna//
*Felesleges lenne megvárnia Alissäna visszatértét. Hisz ki tudja, mikor érkeznek meg a Vámházból? Ott mindig nagy a tömeg, napestig tart bejutni is. Az lesz a legjobb, ha maga is felkerekedik, hogy némi aranyat "szerezzen". Éppen elszánná magát az indulásra, mikor a szeme sarkából megpillantja a takarító hóhajút. Szórakozottan követi tekintetével, főleg akkor, mikor az az "ő asztalát" célozza meg. Rögtön látja rajta, hogy becsípett, legalábbis a mozgása erre enged következtetni. Felemásak az érzései ezzel kapcsolatban, mert azt is sejteni véli, kivel néztek a pohár fenekére.
Nem szól egy árva szót sem, legalábbis nem azonnal. hagyja, hadd sikáljon csak Myyna. Meg sem moccan. Csak tekintete kalandozik el, ahogy a lány az asztal fölé hajol, s el is morzsol egy halovány mosolyt.*
-Zavarkodj csak. *Hagyja meg az engedélyt. Egy ideig még elnézegeti a lányt, mielőtt folytatná.*
-Látom, jól sikerült a fürdő. *Hogy honnan tudja, Myyna merre járt, arra nem tér ki. Helyette beharapja ajkait és várja a reakciót. Túlzás lenne azt állítani, hogy féltékeny, inkább csak zavarja a dolog. Ha megtehetné, az egész taverna az ő saját háreme lenne, férfi még csak be sem léphetne az ajtón.
Hátradől a székében, két lábra állítva az ülőalkalmatosságot maga alatt.*
-Túl jól?
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-11 20:57:15
Üzenet elküldve: 2023-07-11 20:57:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Haldrian//
*Az étel lassan elfogy, ami szerencsésen keveredik el az itallal, amit még Agin társaságában döntött magába. Nem mondaná, hogy sokkal jobban van, de a gyomra annyira már nem morog. Ahogy körbe pillant a tavernában már a feje sem szédül olyan borzalmasan. A végén még talán jól is lesz. A fene sem tudja hogyan is működik az alkohol. Viszont így, hogy már kiesett Agin társaságából talán valami hasznosat is csinálhatna. Mivel a pultnál nem lát senkit, így ott nincs szükség rá, ellenben az asztalát sikeresen leette. Hát teszi azt, amit már egészen jól begyakorolt. Takarít.
Hátra csúszik székestől és az asztalba kapaszkodva emeli fel róla a fenekét. Ekkor érzi meg újra, hogy bizony az a pár pohárkányi ital nem igazán akarja nyugton hagyni. A szédülés visszatér, de legalább a gyomra nem forgolódik egyelőre. Így kissé nehézkesen lépdelve ballag a pult mögé, kéz bevesz egy rongyot és a vizes vödrét, majd visszasétálva törölgeti át az asztalát, hogy az utolsó morzsát és zsírcseppet is lesikálja róla.
Kába szemeinek elég szépnek hat, így a munka végeztével elégedetten szemléli a művet. Azután pedig körbe kémlel, hogy mi legyen a következő lépés. Az ismét magányosan ücsörgő Haldrian nem kerüli el a figyelmét. Egy része nem igazán kívánja, hogy az asztalához merészkedjen, ám végül is csak takarít. Biztos azon is van egy kis borcsepp, amit nem árt, ha letöröl. Így kihúzza magát megragadja a vödröt és odavonszolva áll meg a fiúval szemben az asztal túloldalán.*
- Bocsánat. Csak egy kicsit zavarkodom.
*Emeli meg a rongyot magyarázatként, közben pedig az imbolygásából a félvér ki is következtetheti, hogy valami most nem igazán stimmel a hóhajúval. Ám ez a kis bökkenő nem tartja vissza a lányt, hogy előre hajolva támaszkodjon meg az asztalon és egy cseppet sem zavartatva magát, dudorászva kezdje letörölgetni az asztalt. Természetesen a kancsót egyelőre kikerülve, mert azért attól tart, hogy ha azt kézbe veszi, akkor egy ügyetlen mozdulattal koppan, majd törik szét a padlón. Azért pedig biztos nem lesz megdicsérve.*
//Haldrian//
*Az étel lassan elfogy, ami szerencsésen keveredik el az itallal, amit még Agin társaságában döntött magába. Nem mondaná, hogy sokkal jobban van, de a gyomra annyira már nem morog. Ahogy körbe pillant a tavernában már a feje sem szédül olyan borzalmasan. A végén még talán jól is lesz. A fene sem tudja hogyan is működik az alkohol. Viszont így, hogy már kiesett Agin társaságából talán valami hasznosat is csinálhatna. Mivel a pultnál nem lát senkit, így ott nincs szükség rá, ellenben az asztalát sikeresen leette. Hát teszi azt, amit már egészen jól begyakorolt. Takarít.
Hátra csúszik székestől és az asztalba kapaszkodva emeli fel róla a fenekét. Ekkor érzi meg újra, hogy bizony az a pár pohárkányi ital nem igazán akarja nyugton hagyni. A szédülés visszatér, de legalább a gyomra nem forgolódik egyelőre. Így kissé nehézkesen lépdelve ballag a pult mögé, kéz bevesz egy rongyot és a vizes vödrét, majd visszasétálva törölgeti át az asztalát, hogy az utolsó morzsát és zsírcseppet is lesikálja róla.
Kába szemeinek elég szépnek hat, így a munka végeztével elégedetten szemléli a művet. Azután pedig körbe kémlel, hogy mi legyen a következő lépés. Az ismét magányosan ücsörgő Haldrian nem kerüli el a figyelmét. Egy része nem igazán kívánja, hogy az asztalához merészkedjen, ám végül is csak takarít. Biztos azon is van egy kis borcsepp, amit nem árt, ha letöröl. Így kihúzza magát megragadja a vödröt és odavonszolva áll meg a fiúval szemben az asztal túloldalán.*
- Bocsánat. Csak egy kicsit zavarkodom.
*Emeli meg a rongyot magyarázatként, közben pedig az imbolygásából a félvér ki is következtetheti, hogy valami most nem igazán stimmel a hóhajúval. Ám ez a kis bökkenő nem tartja vissza a lányt, hogy előre hajolva támaszkodjon meg az asztalon és egy cseppet sem zavartatva magát, dudorászva kezdje letörölgetni az asztalt. Természetesen a kancsót egyelőre kikerülve, mert azért attól tart, hogy ha azt kézbe veszi, akkor egy ügyetlen mozdulattal koppan, majd törik szét a padlón. Azért pedig biztos nem lesz megdicsérve.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-11 20:20:50
Üzenet elküldve: 2023-07-11 20:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Nyílt//
*Nem sokan maradtak a vendégtérben. Sőt, még talán sosem látott ennyire kevés lelket itt. A Nagysága elvonult, Liaren, Alissäna meg a vén trotty távozása után pedig látszólag csak az a bumfordi kalóz maradt, akit egyébként is kerülni szokott. Talán pont azért, hogy őrizze a fogadót. Vet néhány lapos pillantást a fickó felé, de a helyéről a világért sem moccanna el. Körbepislog, hátha meglátja Myynát vagy esetleg az óriásasszonyt.
Lehet, hogy a nyakába kéne vennie a Kikötőt... Hibádzik a zsebéből egy kevés arany. Az a néhány, ami pedig ott árválkodik, még csak nem is húzza a nadrágját. Megszokta már ezt, főleg az utóbbi hatokban, de attól még frusztráló. Meg sem meri számolni, mennyi tartozása van ide is és oda is. Előredől a székben és kitölti az utolsó pohár bort is abból, amit Relael rásózott. Nem, mintha sok kedve lenne a hugyízű nedűhöz, de zavarja már, hogy ott van. Forgatja egy darabig a poharat kezei között, mielőtt ajkához emelné. Még bele is fintorodik. Csak egy hely van a Kikötőben, ahol ilyen rossz bort mérnek...*
//Nyílt//
*Nem sokan maradtak a vendégtérben. Sőt, még talán sosem látott ennyire kevés lelket itt. A Nagysága elvonult, Liaren, Alissäna meg a vén trotty távozása után pedig látszólag csak az a bumfordi kalóz maradt, akit egyébként is kerülni szokott. Talán pont azért, hogy őrizze a fogadót. Vet néhány lapos pillantást a fickó felé, de a helyéről a világért sem moccanna el. Körbepislog, hátha meglátja Myynát vagy esetleg az óriásasszonyt.
Lehet, hogy a nyakába kéne vennie a Kikötőt... Hibádzik a zsebéből egy kevés arany. Az a néhány, ami pedig ott árválkodik, még csak nem is húzza a nadrágját. Megszokta már ezt, főleg az utóbbi hatokban, de attól még frusztráló. Meg sem meri számolni, mennyi tartozása van ide is és oda is. Előredől a székben és kitölti az utolsó pohár bort is abból, amit Relael rásózott. Nem, mintha sok kedve lenne a hugyízű nedűhöz, de zavarja már, hogy ott van. Forgatja egy darabig a poharat kezei között, mielőtt ajkához emelné. Még bele is fintorodik. Csak egy hely van a Kikötőben, ahol ilyen rossz bort mérnek...*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-11 19:54:26
Üzenet elküldve: 2023-07-11 19:54:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Jobbnak látja, ha a törpe dolgát végül elengedi a füle mellett. Nem lenne bölcs dolog Relael tudtára adni, hogy csak ködösen emlékszik minderre. Látszólag mély nyomot hagyott az eset az elfben. Benne már kevésbé.*
-Az érdekeim. Néha magam sem tudom. Az biztos, hogy most úgy kívánja érdekem, hogy itt maradjak még egy darabig. *Szórakozottan végigsimítja a lány combját maga mellett.*
-Bár így lett volna. De nem vagyok az a típus, mint kiderült. *Úgy hiszi, az elf sem az, így nem vár tőle ítéletet tettei felett.*
-Jobb ott neki. *Visszhangozza. Ebben bizonyos. Az ő lányának is jobb volt nélküle és rövid ismeretségük alapján úgy ítéli meg, hogy Relael gyermeke sem járt volna jobban, ha az anyja magához veszi. Főleg itt, a Kikötőben nem.*
-Nem sokat tanulhattam atyámtól, de egy dologra akaratán kívül is kiokított. Ha nem vagy alkalmas valamire, ne kezdj bele.
*Mélázva hallgatja az elf énekét. Nem gondolta volna, hogy ily könnyen dalra fakad, de egyáltalán nem bánja a dolgot. Fejét tenyereire kapva húzza fel magát, hogy szemrevételezze a hosszúéletűt. Nem csak a látvány az, mi leköti figyelmét, de a lány hangja is. Szép.*
-Kissé szomorúan hangzik. Nem az én világom. De szépen dalolsz. *Noha a hangzásvilág nem volt teljesen ismeretlen számára, a füle gyorsabb, vidámabb dallamokhoz szokott Wegtorenben.*
-Odahaza Wegtorenben szép summát fizetett volna bármelyik uraság, hogy dalolj nekik. Mezítelenül. *Elvigyorodik, de Relael közben tovább is görgeti a beszédtémát.*
-Fogalmam sincs. Futólag jártam csak Artheniorban azóta. Én meghagytam, hogy Bredoc Droynt, a helyettesem tegyék meg parancsnoknak... Kötve hiszem, hogy így tettek. A sajátjaik többet érnek számukra, mint egy olyan valaki, aki használta is már a kardját. *Ha teheti, magára húzza a lányt egy csók erejéig.*
-Itt töltjük a napot az ágyban, vagy készíttetsz nekem valami étket?
*Jobbnak látja, ha a törpe dolgát végül elengedi a füle mellett. Nem lenne bölcs dolog Relael tudtára adni, hogy csak ködösen emlékszik minderre. Látszólag mély nyomot hagyott az eset az elfben. Benne már kevésbé.*
-Az érdekeim. Néha magam sem tudom. Az biztos, hogy most úgy kívánja érdekem, hogy itt maradjak még egy darabig. *Szórakozottan végigsimítja a lány combját maga mellett.*
-Bár így lett volna. De nem vagyok az a típus, mint kiderült. *Úgy hiszi, az elf sem az, így nem vár tőle ítéletet tettei felett.*
-Jobb ott neki. *Visszhangozza. Ebben bizonyos. Az ő lányának is jobb volt nélküle és rövid ismeretségük alapján úgy ítéli meg, hogy Relael gyermeke sem járt volna jobban, ha az anyja magához veszi. Főleg itt, a Kikötőben nem.*
-Nem sokat tanulhattam atyámtól, de egy dologra akaratán kívül is kiokított. Ha nem vagy alkalmas valamire, ne kezdj bele.
*Mélázva hallgatja az elf énekét. Nem gondolta volna, hogy ily könnyen dalra fakad, de egyáltalán nem bánja a dolgot. Fejét tenyereire kapva húzza fel magát, hogy szemrevételezze a hosszúéletűt. Nem csak a látvány az, mi leköti figyelmét, de a lány hangja is. Szép.*
-Kissé szomorúan hangzik. Nem az én világom. De szépen dalolsz. *Noha a hangzásvilág nem volt teljesen ismeretlen számára, a füle gyorsabb, vidámabb dallamokhoz szokott Wegtorenben.*
-Odahaza Wegtorenben szép summát fizetett volna bármelyik uraság, hogy dalolj nekik. Mezítelenül. *Elvigyorodik, de Relael közben tovább is görgeti a beszédtémát.*
-Fogalmam sincs. Futólag jártam csak Artheniorban azóta. Én meghagytam, hogy Bredoc Droynt, a helyettesem tegyék meg parancsnoknak... Kötve hiszem, hogy így tettek. A sajátjaik többet érnek számukra, mint egy olyan valaki, aki használta is már a kardját. *Ha teheti, magára húzza a lányt egy csók erejéig.*
-Itt töltjük a napot az ágyban, vagy készíttetsz nekem valami étket?
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-10 19:01:22
Üzenet elküldve: 2023-07-10 19:01:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A nyelvét kidugva koncentrál oda az igen komoly feladatra, amivel a reggelét kezdeni méltóztat. A tojás is végül épségben keveredik el, így a tálat addig félrerakja amíg fűszereket szór bele, majd egy laposabb edényt a tűzre téve kanyarint bele zsírt, amíg pedig azt várja, hogy az felolvadjon a férfit hallgatja.
A szakmájának az említésére kissé felszalad a szemöldöke. Először is nem biztos benne, hogy arra gondol, amire a kalóz gondolhat. Mert ugye neki nincs igazán "szakmája". Hacsak a kikötői lopkodásait és a koldulást nem nevezik annak. Lehet, hogy Leon ironikusan éppen így értette. Hisz igazából igaza is van a férfinak, mert a lopáshoz nem kell sok ész, ellenben ügyes kéz és fürgeség igen. Ebből eredően azt már nem tudja hová tenni, hogy a kissé még gyerekes külseje ebben miért lenne segítség, de ugyebár rengeteg dolog van, amihez nem ért. Miért lenne éppen ez a kivétel?
A nagy fejtörés közben azért igyekszik a rántottára is odafigyelni, így a felolvadt zsírban apránként már sülöget is a tojás. Továbbra sem vág közbe, amíg a másik beszél. Békésen kavargatja a tojást, ám egy idő után kénytelen megállni a feladatában. Éppen akkor, amikor a fakanalat emeli a szájához, hogy kóstoljon egy falatot. A mozdulat félbe marad, ahogy tátott szájjal, hitetlenkedő arccal mered rá a férfira. A fejének kell némi idő, míg teljesen eljut hozzá, hogy mit is hallott az imént. Az zökkenti ki az elképedésből, ahogy a félig nyers tojás végigfolyik a fakanálon, hogy egy halk toccsanással érjen a padlóra.*
- Kurva?
*Pislog párat szaporábban, majd a torkát megköszörülve billenti félre a fejét.*
- Azt a kölyköt? Agint?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd aprót sóhajtva húzza el a tűzről az edényt. Először kivesz két tányért, elfelezi rajtuk a rántottát, majd kenyeret törve nyújtja oda az egyiket Leonnak.*
- Hát a Kisasszony azt mondta pátyolgassam egy kicsit miután el lett kalapálva.
*Vonja meg a vállait.*
- Fürödtünk meg ittunk, utána lementünk, hogy együnk. Csak jött az a lány, Aginon látszott, hogy az ő társaságát jobban kedvelné, mint az enyémet, így átültem máshová.
*Húzza el kissé a száját.*
- Senki sem mondta, hogy mit csináljak, így nem tudom, hogy úúúúgy kéne foglalkozzak a férfiakkal vagy sem. Amit mondanak igyekszem megcsinálni. Múltkor is a pultnál voltam, mikor hirtelen olyan sokan jöttek. Ha nincs semmi takarítok meg ilyenek...
*Újabb vállvonás, azután pedig ismét elhúzza a száját, ahogy a kezébe veszi a saját adagját. Noha szíve szerint megmosolyogná, hogy Leon szerint ő a szebb, de nem igazán hiszi, hogy igazat mond. Ha az elf lány lenne itt, akkor biztos neki mondaná ezt.*
- Haldrian is jobban szeret vele lenni, mint velem. Tőlem kölcsönkért pár aranyat, azóta nem is beszélt velem. Agin egyből fellelkesült az ő társaságában az enyémben meg annyira nem. Persze kedves volt, csak... nem úgy. A pultnál azok a férfiak is egyből azt a lányt figyelték. Én kiszolgáltam és onnantól láthatatlan lettem.
*Fancsali fintorral indul ki az egyik asztalt célozva meg. Hogy mérges lenne a lányra azt nem mondaná. Az teszi a dolgát valószínűleg és ennyi. Inkább kissé csalódott amiatt, hogy ezek szerint nem tesz meg mindent azért, hogy jó haszna legyen belőle a tavernának. Arról nem is beszélve, hogy újabban elég magányosnak érzi magát. De ez igazából az ő baja.*
- Én nem értek a férfiakhoz.
*Pakolja le a tányért, majd lezuttyan a székre.*
- Sosem voltam egyel sem. Ezért nem mentem fel még senkivel sem. Szóval ja. Ha ez kezdőnek számít akkor én kétszeresen is az vagyok.
*Vigyorodik el kicsit bárgyún, de a végére csak elszontyolodott képpel turkál a rántottába.*
*A nyelvét kidugva koncentrál oda az igen komoly feladatra, amivel a reggelét kezdeni méltóztat. A tojás is végül épségben keveredik el, így a tálat addig félrerakja amíg fűszereket szór bele, majd egy laposabb edényt a tűzre téve kanyarint bele zsírt, amíg pedig azt várja, hogy az felolvadjon a férfit hallgatja.
A szakmájának az említésére kissé felszalad a szemöldöke. Először is nem biztos benne, hogy arra gondol, amire a kalóz gondolhat. Mert ugye neki nincs igazán "szakmája". Hacsak a kikötői lopkodásait és a koldulást nem nevezik annak. Lehet, hogy Leon ironikusan éppen így értette. Hisz igazából igaza is van a férfinak, mert a lopáshoz nem kell sok ész, ellenben ügyes kéz és fürgeség igen. Ebből eredően azt már nem tudja hová tenni, hogy a kissé még gyerekes külseje ebben miért lenne segítség, de ugyebár rengeteg dolog van, amihez nem ért. Miért lenne éppen ez a kivétel?
A nagy fejtörés közben azért igyekszik a rántottára is odafigyelni, így a felolvadt zsírban apránként már sülöget is a tojás. Továbbra sem vág közbe, amíg a másik beszél. Békésen kavargatja a tojást, ám egy idő után kénytelen megállni a feladatában. Éppen akkor, amikor a fakanalat emeli a szájához, hogy kóstoljon egy falatot. A mozdulat félbe marad, ahogy tátott szájjal, hitetlenkedő arccal mered rá a férfira. A fejének kell némi idő, míg teljesen eljut hozzá, hogy mit is hallott az imént. Az zökkenti ki az elképedésből, ahogy a félig nyers tojás végigfolyik a fakanálon, hogy egy halk toccsanással érjen a padlóra.*
- Kurva?
*Pislog párat szaporábban, majd a torkát megköszörülve billenti félre a fejét.*
- Azt a kölyköt? Agint?
*Vonja fel a szemöldökeit, majd aprót sóhajtva húzza el a tűzről az edényt. Először kivesz két tányért, elfelezi rajtuk a rántottát, majd kenyeret törve nyújtja oda az egyiket Leonnak.*
- Hát a Kisasszony azt mondta pátyolgassam egy kicsit miután el lett kalapálva.
*Vonja meg a vállait.*
- Fürödtünk meg ittunk, utána lementünk, hogy együnk. Csak jött az a lány, Aginon látszott, hogy az ő társaságát jobban kedvelné, mint az enyémet, így átültem máshová.
*Húzza el kissé a száját.*
- Senki sem mondta, hogy mit csináljak, így nem tudom, hogy úúúúgy kéne foglalkozzak a férfiakkal vagy sem. Amit mondanak igyekszem megcsinálni. Múltkor is a pultnál voltam, mikor hirtelen olyan sokan jöttek. Ha nincs semmi takarítok meg ilyenek...
*Újabb vállvonás, azután pedig ismét elhúzza a száját, ahogy a kezébe veszi a saját adagját. Noha szíve szerint megmosolyogná, hogy Leon szerint ő a szebb, de nem igazán hiszi, hogy igazat mond. Ha az elf lány lenne itt, akkor biztos neki mondaná ezt.*
- Haldrian is jobban szeret vele lenni, mint velem. Tőlem kölcsönkért pár aranyat, azóta nem is beszélt velem. Agin egyből fellelkesült az ő társaságában az enyémben meg annyira nem. Persze kedves volt, csak... nem úgy. A pultnál azok a férfiak is egyből azt a lányt figyelték. Én kiszolgáltam és onnantól láthatatlan lettem.
*Fancsali fintorral indul ki az egyik asztalt célozva meg. Hogy mérges lenne a lányra azt nem mondaná. Az teszi a dolgát valószínűleg és ennyi. Inkább kissé csalódott amiatt, hogy ezek szerint nem tesz meg mindent azért, hogy jó haszna legyen belőle a tavernának. Arról nem is beszélve, hogy újabban elég magányosnak érzi magát. De ez igazából az ő baja.*
- Én nem értek a férfiakhoz.
*Pakolja le a tányért, majd lezuttyan a székre.*
- Sosem voltam egyel sem. Ezért nem mentem fel még senkivel sem. Szóval ja. Ha ez kezdőnek számít akkor én kétszeresen is az vagyok.
*Vigyorodik el kicsit bárgyún, de a végére csak elszontyolodott képpel turkál a rántottába.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-10 00:49:03
Üzenet elküldve: 2023-07-10 00:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Érezni vél némi ellenszenvet kijelentését követően, de nem kíván enyhíteni rajta. Csak bizakodni tud, hogy Krultos nem most utoljára volt vendége és társasága.
Nehezére esik konkretizálni, hiszen tényleg érzékeny pont számára ez a téma, s szent meggyőződése, hogy Denjaar memóriája nem lehet olyan rossz, hogy ne emlékezzen a törpére, tehát Relael szándékos bosszantásnak könyveli ezt el.*
- A törpe, aki megfosztott egy jelentős összegtől.
*Nagyot sóhajt ezt követően, sőt még szemeit is forgatja, hogy Denjaar ilyen jelentős információt csak úgy elfeledett. Ezek után viszont nem fog aggódni amiatt, hogy mit árul el neki.*
- Ajánlatom?
*Meglepődik, s idegesen alsó ajkát harapdálva kezd el töprengeni. Az éppenséggel nincs neki, de úgy véli Denjaar is jól tudja ezt, megint csak játszadozik vele.*
- Oh persze, van nekem olyan, több is. De csak akkor tudok választani közülük, ha meg tudom mik is pontosan az érdekeid.
*Megint legszebb mosolyát villantja meg a férfi felé, remélhetőleg ezzel némileg elterelve figyelmét az ilyen fontos részletektől.*
- Asszonyod is volt?
*Teljesen őszintén lepődik meg ezen.*
- Mennyi új információ. Sosem sejtettem volna, hogy bárki annyira lenyűgözne, hogy lehorgonyoz mellette és még gyermeket is vállaljatok.
*Biccentve ért egyet a férfi elhangzott szavaira. A wegtoreni valóban nem tűnik sem ideális párnak, sem ideális apának, katonának és szeretőnek már annál inkább.*
- A thargoknál, barbár cselédek vigyáznak rá. Meglepően gyengéd népek, ha az övéikről van szó.
*Lehet Denjaar túlzásnak véli Relael thargokhoz való kötődését, ám az elf külleme is árulkodik arról, hogy sok mindent magáévá tett a déliek kultúrájából.*
- Ez a világ nem túl ideális gyermekeknek, főleg nem lányoknak, s én magam sem vagyok alkalmas a feladatra. *Megrántja vállait.* Jobb ott neki. *Kicsit talán bánja ezt, de az istenek a tanúi, hogy megpróbálta, végül jelleme felülkerekedett rajta.
Nem szomorkodik, helyette térdelő helyzetbe telepedik, lábaira ülve. Tartása szép, egyenes, ami szükséges ahhoz, hogy kellemes hangokat formálhasson. Nagy levegőt vesz, eleinte csak a lassú, kissé szomorú dallamot dúdolja, majd népe nyelvén énekelni kezd.*
- Ter i lóme, nai lye ómanya rahtuva,
Or i súre, nai lyenna órenya wilyuva...
Nai loruvalye,
Hendu holine...
Nai loruvalye,
Éli calime...
Á sasta ingalya or telcunyat, nanwie nauvar ilye olorilyar
Á pata ter fend' ex' Ardanna,
Á papátu mina tyelepta cala
Nai loruvalye,
Hendu holine...
Nai loruvalye,
Éli calime...
Á sasta ingalya or telcunyat, nanwie nauvar ilye olorilyar
*A szöveget követően megint csak dúdolgat kicsit, közben testét ide-oda ringatva adja át magát az érzésnek. Szórakozottan ujjbegyével cirógatja Denjaar combját, akit remélhetőleg sikerült szórakoztatnia vagy legalább kicsit lelazítania előadásával.*
- Ez egy ismert altatódal. Sokat énekelték nálunk.
*Azt gondosan megőrzi, hogy pontosan ki és miért. Mindenesetre Relael számára sokat jelent ez a dal, láthatóan most is a hatása alá került, amit igyekszik is lerázni magáról.*
- Na és ki lett a Parancsnok utánad?
*Éles váltás, tisztában vele, de most erre van szüksége, hogy a komfortjából kizökkenjen, mert a végén elszenderedik és elvesztegeti rövidke idejüket. Ha viszont nem kell többet énekelnie, akkor ledobja magát az ágyra Denjaar mellé, és feje alá igazítja az egyik párnát.*
*Érezni vél némi ellenszenvet kijelentését követően, de nem kíván enyhíteni rajta. Csak bizakodni tud, hogy Krultos nem most utoljára volt vendége és társasága.
Nehezére esik konkretizálni, hiszen tényleg érzékeny pont számára ez a téma, s szent meggyőződése, hogy Denjaar memóriája nem lehet olyan rossz, hogy ne emlékezzen a törpére, tehát Relael szándékos bosszantásnak könyveli ezt el.*
- A törpe, aki megfosztott egy jelentős összegtől.
*Nagyot sóhajt ezt követően, sőt még szemeit is forgatja, hogy Denjaar ilyen jelentős információt csak úgy elfeledett. Ezek után viszont nem fog aggódni amiatt, hogy mit árul el neki.*
- Ajánlatom?
*Meglepődik, s idegesen alsó ajkát harapdálva kezd el töprengeni. Az éppenséggel nincs neki, de úgy véli Denjaar is jól tudja ezt, megint csak játszadozik vele.*
- Oh persze, van nekem olyan, több is. De csak akkor tudok választani közülük, ha meg tudom mik is pontosan az érdekeid.
*Megint legszebb mosolyát villantja meg a férfi felé, remélhetőleg ezzel némileg elterelve figyelmét az ilyen fontos részletektől.*
- Asszonyod is volt?
*Teljesen őszintén lepődik meg ezen.*
- Mennyi új információ. Sosem sejtettem volna, hogy bárki annyira lenyűgözne, hogy lehorgonyoz mellette és még gyermeket is vállaljatok.
*Biccentve ért egyet a férfi elhangzott szavaira. A wegtoreni valóban nem tűnik sem ideális párnak, sem ideális apának, katonának és szeretőnek már annál inkább.*
- A thargoknál, barbár cselédek vigyáznak rá. Meglepően gyengéd népek, ha az övéikről van szó.
*Lehet Denjaar túlzásnak véli Relael thargokhoz való kötődését, ám az elf külleme is árulkodik arról, hogy sok mindent magáévá tett a déliek kultúrájából.*
- Ez a világ nem túl ideális gyermekeknek, főleg nem lányoknak, s én magam sem vagyok alkalmas a feladatra. *Megrántja vállait.* Jobb ott neki. *Kicsit talán bánja ezt, de az istenek a tanúi, hogy megpróbálta, végül jelleme felülkerekedett rajta.
Nem szomorkodik, helyette térdelő helyzetbe telepedik, lábaira ülve. Tartása szép, egyenes, ami szükséges ahhoz, hogy kellemes hangokat formálhasson. Nagy levegőt vesz, eleinte csak a lassú, kissé szomorú dallamot dúdolja, majd népe nyelvén énekelni kezd.*
- Ter i lóme, nai lye ómanya rahtuva,
Or i súre, nai lyenna órenya wilyuva...
Nai loruvalye,
Hendu holine...
Nai loruvalye,
Éli calime...
Á sasta ingalya or telcunyat, nanwie nauvar ilye olorilyar
Á pata ter fend' ex' Ardanna,
Á papátu mina tyelepta cala
Nai loruvalye,
Hendu holine...
Nai loruvalye,
Éli calime...
Á sasta ingalya or telcunyat, nanwie nauvar ilye olorilyar
*A szöveget követően megint csak dúdolgat kicsit, közben testét ide-oda ringatva adja át magát az érzésnek. Szórakozottan ujjbegyével cirógatja Denjaar combját, akit remélhetőleg sikerült szórakoztatnia vagy legalább kicsit lelazítania előadásával.*
- Ez egy ismert altatódal. Sokat énekelték nálunk.
*Azt gondosan megőrzi, hogy pontosan ki és miért. Mindenesetre Relael számára sokat jelent ez a dal, láthatóan most is a hatása alá került, amit igyekszik is lerázni magáról.*
- Na és ki lett a Parancsnok utánad?
*Éles váltás, tisztában vele, de most erre van szüksége, hogy a komfortjából kizökkenjen, mert a végén elszenderedik és elvesztegeti rövidke idejüket. Ha viszont nem kell többet énekelnie, akkor ledobja magát az ágyra Denjaar mellé, és feje alá igazítja az egyik párnát.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-09 10:01:10
Üzenet elküldve: 2023-07-09 10:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
-Úgy? Vörös köpenyesek! *Kissé felhúzza szemöldökét. Meglepi a dolog. Pont őket próbálta volna felkutatni annak idején itt, a Kikötőben. De most már más a helyzet; egészen máshonnan fúj a szél, ami terveit illeti. Nem akar a Kikötőre törni vagy széket szerezni magának itt. Pontosan tudja, hogy az sem lenne elég.*
-A halál eleddig elkerült. Nem mostanában fog eljönni értem. *Nem hagyja komment nélkül a dolgot. Bosszantja, ha bárki úgy gondolja, képes legyőzőre találni. Egyszer veszített csupán és a halál akkor sem jött el érte. Hiába kerülgeti, olybá tűnik, amaz jobban fél tőle.
A wegtoreni kereskedőt illető megjegyzést már szó nélkül hagyja. Érezni véli Relael szavai mögött az önreflexiót. Azon felül tisztában van vele, hogy a bárót miféle fából faragták. Hisz ha futólag is, de ismerte már Wegtorenből. Sok ellenséget szerzett magának, talán túl sokat is.*
-Miféle törpe? *Pillant végül hátra az elfre. Fogalma sincs, amaz miről beszél, hacsak nem memóriája hagy ki. Végül csak hátradől az ágyon, onnan pislogva szeretőjére, s hümmögve a "zsíros munka" dolgára."*
-Megtisztelsz. Ám az én munkáim nem csak arannyal kecsegtetnek, de az érdekeimmel is egybevágnak. Az igriccel mindig megtaláltuk a közös hangot ezen a téren. Az ajánlatod mindenesetre szívesen meghallgatom. *Nincs ellenére a tudat, hogy Relael nem csak vágyait elégíti ki a segítségével, de feladatokkal is ellátja. Semmi szín alatt nem hagyja unatkozni.*
-Bizony öreg. És még csak nem is fattyú az a kölyök. Fiatal voltam és meggondolatlan. Asszonyul vettem egy leányt. De nem való család olyannak, ki úgy él, mint én. *Megfordul, felkönyökölve vizslatva Relaelt.*
-Hát a Te véred hol van? *Kötve hiszi, hogy az elf magával hozta a Kikötőbe.*
-Énekelni. Hmm. Szeretném hallani, ahogyan énekelsz.
-Úgy? Vörös köpenyesek! *Kissé felhúzza szemöldökét. Meglepi a dolog. Pont őket próbálta volna felkutatni annak idején itt, a Kikötőben. De most már más a helyzet; egészen máshonnan fúj a szél, ami terveit illeti. Nem akar a Kikötőre törni vagy széket szerezni magának itt. Pontosan tudja, hogy az sem lenne elég.*
-A halál eleddig elkerült. Nem mostanában fog eljönni értem. *Nem hagyja komment nélkül a dolgot. Bosszantja, ha bárki úgy gondolja, képes legyőzőre találni. Egyszer veszített csupán és a halál akkor sem jött el érte. Hiába kerülgeti, olybá tűnik, amaz jobban fél tőle.
A wegtoreni kereskedőt illető megjegyzést már szó nélkül hagyja. Érezni véli Relael szavai mögött az önreflexiót. Azon felül tisztában van vele, hogy a bárót miféle fából faragták. Hisz ha futólag is, de ismerte már Wegtorenből. Sok ellenséget szerzett magának, talán túl sokat is.*
-Miféle törpe? *Pillant végül hátra az elfre. Fogalma sincs, amaz miről beszél, hacsak nem memóriája hagy ki. Végül csak hátradől az ágyon, onnan pislogva szeretőjére, s hümmögve a "zsíros munka" dolgára."*
-Megtisztelsz. Ám az én munkáim nem csak arannyal kecsegtetnek, de az érdekeimmel is egybevágnak. Az igriccel mindig megtaláltuk a közös hangot ezen a téren. Az ajánlatod mindenesetre szívesen meghallgatom. *Nincs ellenére a tudat, hogy Relael nem csak vágyait elégíti ki a segítségével, de feladatokkal is ellátja. Semmi szín alatt nem hagyja unatkozni.*
-Bizony öreg. És még csak nem is fattyú az a kölyök. Fiatal voltam és meggondolatlan. Asszonyul vettem egy leányt. De nem való család olyannak, ki úgy él, mint én. *Megfordul, felkönyökölve vizslatva Relaelt.*
-Hát a Te véred hol van? *Kötve hiszi, hogy az elf magával hozta a Kikötőbe.*
-Énekelni. Hmm. Szeretném hallani, ahogyan énekelsz.
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-08 23:42:14
Üzenet elküldve: 2023-07-08 23:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Nem firtatja a fizetés és a pillangó ügyét. Abban nem kételkedik ugyan, hogy a férfi használta a kurtizánt, de ez cseppet sem érdekli őt, amíg nem kap el tőle valami kellemetlen viszketést.*
- Elvileg nem. Elégedetlen helybéliek és bukott artheniori vörös köpenyesek. Főleg utóbbiak miatt nem becsülöm alá őket.
*Valójában Relael senkit sem becsül már alá. Ha valamit megtanítottak neki az artheniori események - mind a lázadás, mind a lopás - az nem a részvét a szegényebbek felé, hanem a tudat, hogy bármennyire is sebezhetetlennek érzi magát egy senki fia is képes a kanapéra szorítani őt vagy ellene hangolni a tömeget.
Ezeknek vagy a lázadóknak emléke is elég ahhoz, hogy indulattal teljen meg szíve, amiből csupán Denjaar testének tanulmányozása képes kizökkenteni.*
- Milyen hősies!
*Nem veszi zokon, hogy Denjaar csak a kihívás miatt segítene rajta, elvégre nem jelentenek egymásnak semmit két szép testnél, amiben örömüket lelik.*
- Ez szeretem a férfiakban és tisztelem is bennetek.
*Kockára tenni az életét valaki másért, ez valóban elismerésre méltó Relael számára, hiszen meggyőződése, hogy ő sosem tenne ilyet senkiért.*
- De kár volna a Halálra pazarolni egy ilyen derék katonát.
*Hangja szinte csöpög az ígéretektől. Bizony sok elképzelése van még a wegtorenivel, már amennyiben az nyitott rá, s eddig úgy tűnt, hogy nagyon is az.*
- Agh!
*Kedve rögvest lelohad a másik wegtoreni említésétől.*
- Igen igen, nekem is volt szerencsém hozzá. Teljesen elcsavarta szegény Éné fejét.
*Lemondóan ingatja sajátját.*
- Nem kedvelem. Hamis alak.
*Egy ártatlan mosollyal előzi meg az ő hamisságára irányuló megjegyzéseket.*
- Ha Ő, és Éné jó szíve nem lett volna, akkor a törpe elengedését sem kérelmeztem volna.
*Képtelen megállni, hogy egy szemforgatással ne reagáljon az egykor történtekre. Hangjából kiérezhető, hogy még mindig sokat emésztgeti éjszakánként a történteket.*
- De zsíros munkát én is biztos tudok neked adni.
*Vonja meg vállait. Örülne ha Denjaar még kicsit itt maradna és nem kellene esténként keze a takaró alá vándoroljon, ami nem is olyan kielégítő számára, hiszen nem saját maga hanem más érintésére vágyik.*
- A leányod?
*Éppen kortyol mikor ezt meghallja, félre is nyeli italát, amit hosszas köhögés követ.*
- Van *nyel egyet, majd kortyol rá.* Van egy lányod? *Megköszörüli torkát, légzése pedig újra normalizálódik.* Aki ráadásul Városőr? Ejha! Hát akkor már aligha játszhatnának az enyémmel. *Relael gondolataitól hangos a csend ami körbeveszi őket. Nem is tudja mit feleljen elsőre, ezért megint a szurkálódás mellett dönt.*
- Öregebb vagy mint hittem.
*Szájához emeli poharát, ezzel sután palástolva huncut mosolyát.
A hangját illető bókra megtelik energiával. Relael valóban igen kellemes adottságokkal lett megáldva az isteneknek hála, ezek közé tartozik hangja is.*
- Énekelhetek is neked, ha szeretnéd.
*Nem firtatja a fizetés és a pillangó ügyét. Abban nem kételkedik ugyan, hogy a férfi használta a kurtizánt, de ez cseppet sem érdekli őt, amíg nem kap el tőle valami kellemetlen viszketést.*
- Elvileg nem. Elégedetlen helybéliek és bukott artheniori vörös köpenyesek. Főleg utóbbiak miatt nem becsülöm alá őket.
*Valójában Relael senkit sem becsül már alá. Ha valamit megtanítottak neki az artheniori események - mind a lázadás, mind a lopás - az nem a részvét a szegényebbek felé, hanem a tudat, hogy bármennyire is sebezhetetlennek érzi magát egy senki fia is képes a kanapéra szorítani őt vagy ellene hangolni a tömeget.
Ezeknek vagy a lázadóknak emléke is elég ahhoz, hogy indulattal teljen meg szíve, amiből csupán Denjaar testének tanulmányozása képes kizökkenteni.*
- Milyen hősies!
*Nem veszi zokon, hogy Denjaar csak a kihívás miatt segítene rajta, elvégre nem jelentenek egymásnak semmit két szép testnél, amiben örömüket lelik.*
- Ez szeretem a férfiakban és tisztelem is bennetek.
*Kockára tenni az életét valaki másért, ez valóban elismerésre méltó Relael számára, hiszen meggyőződése, hogy ő sosem tenne ilyet senkiért.*
- De kár volna a Halálra pazarolni egy ilyen derék katonát.
*Hangja szinte csöpög az ígéretektől. Bizony sok elképzelése van még a wegtorenivel, már amennyiben az nyitott rá, s eddig úgy tűnt, hogy nagyon is az.*
- Agh!
*Kedve rögvest lelohad a másik wegtoreni említésétől.*
- Igen igen, nekem is volt szerencsém hozzá. Teljesen elcsavarta szegény Éné fejét.
*Lemondóan ingatja sajátját.*
- Nem kedvelem. Hamis alak.
*Egy ártatlan mosollyal előzi meg az ő hamisságára irányuló megjegyzéseket.*
- Ha Ő, és Éné jó szíve nem lett volna, akkor a törpe elengedését sem kérelmeztem volna.
*Képtelen megállni, hogy egy szemforgatással ne reagáljon az egykor történtekre. Hangjából kiérezhető, hogy még mindig sokat emésztgeti éjszakánként a történteket.*
- De zsíros munkát én is biztos tudok neked adni.
*Vonja meg vállait. Örülne ha Denjaar még kicsit itt maradna és nem kellene esténként keze a takaró alá vándoroljon, ami nem is olyan kielégítő számára, hiszen nem saját maga hanem más érintésére vágyik.*
- A leányod?
*Éppen kortyol mikor ezt meghallja, félre is nyeli italát, amit hosszas köhögés követ.*
- Van *nyel egyet, majd kortyol rá.* Van egy lányod? *Megköszörüli torkát, légzése pedig újra normalizálódik.* Aki ráadásul Városőr? Ejha! Hát akkor már aligha játszhatnának az enyémmel. *Relael gondolataitól hangos a csend ami körbeveszi őket. Nem is tudja mit feleljen elsőre, ezért megint a szurkálódás mellett dönt.*
- Öregebb vagy mint hittem.
*Szájához emeli poharát, ezzel sután palástolva huncut mosolyát.
A hangját illető bókra megtelik energiával. Relael valóban igen kellemes adottságokkal lett megáldva az isteneknek hála, ezek közé tartozik hangja is.*
- Énekelhetek is neked, ha szeretnéd.
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-07 14:02:08
Üzenet elküldve: 2023-07-07 14:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem szeretne a továbbiakban a nemlétező másnaposságával törődni, hiszen ahogy iszik és tölti fel a vérét alkohollal, úgy múlik el a kínzó érzés is a tagjaiból és a fejéből. Lassan már koncentrálni is tud majd.*
-Jó' van na, csak kérdeztem! *Morog vissza a lánynak, majd a kancsóért nyúl, ami éppen, hogy csak érinti aljával a pultot. Csurig tölti a poharat, majd leiszik belőle.*
-A te szakmádban nem is baj, ha nem vagy okos és gyereknek nézel ki! *Húzza el a száját, hiszen itt jön képbe, amit meg akart már múltkor is kérdezni.*
-Na! *Végig figyeli a lány kezét, hogy esetleg elkaphassa a tálat, ha az kiesik a kezéből vagy ha bármi ilyesmi történne.*
-Arról akartam beszélni, hogy értem én, biztos kezdő vagy még, de hogy lehet az, hogy a másik kurva folyamatosan viszi fel a kuncsaftokat a szobára, te meg eddig csak azt a kölyköt tudtad bevinni? *Leonnak szívügye, hogy jól menjen az üzlet, hátha tud tanácsot adni a fehérhajúnak.*
-Valami baj van? Félsz tőlük? *Gondolkodik két korty között, hátha rájön, hogy mivel tudna több ügyfelet szerezni.*
-Pedig te vagy a szebbik kurvánk. *Húzza fel a szemöldökét, ahogy Myynára bámul.*
*Nem szeretne a továbbiakban a nemlétező másnaposságával törődni, hiszen ahogy iszik és tölti fel a vérét alkohollal, úgy múlik el a kínzó érzés is a tagjaiból és a fejéből. Lassan már koncentrálni is tud majd.*
-Jó' van na, csak kérdeztem! *Morog vissza a lánynak, majd a kancsóért nyúl, ami éppen, hogy csak érinti aljával a pultot. Csurig tölti a poharat, majd leiszik belőle.*
-A te szakmádban nem is baj, ha nem vagy okos és gyereknek nézel ki! *Húzza el a száját, hiszen itt jön képbe, amit meg akart már múltkor is kérdezni.*
-Na! *Végig figyeli a lány kezét, hogy esetleg elkaphassa a tálat, ha az kiesik a kezéből vagy ha bármi ilyesmi történne.*
-Arról akartam beszélni, hogy értem én, biztos kezdő vagy még, de hogy lehet az, hogy a másik kurva folyamatosan viszi fel a kuncsaftokat a szobára, te meg eddig csak azt a kölyköt tudtad bevinni? *Leonnak szívügye, hogy jól menjen az üzlet, hátha tud tanácsot adni a fehérhajúnak.*
-Valami baj van? Félsz tőlük? *Gondolkodik két korty között, hátha rájön, hogy mivel tudna több ügyfelet szerezni.*
-Pedig te vagy a szebbik kurvánk. *Húzza fel a szemöldökét, ahogy Myynára bámul.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-05 20:50:27
Üzenet elküldve: 2023-07-05 20:50:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Halovány mosoly terül szét arcán Relael mellélövésére. Persze, érti, hogy miért gondol arra az elf, hogy esetleg fizetett a pillangó szolgáltatásaiért. Ugyanakkor az igazság az, hogy megegyeztek a lánnyal; ha Denjaar lehozza a Kikötőbe, úgy bérmentve veheti igénybe a pillangó tudását.*
-Nem fizettem érte. *Töretlen somolygással viszonozza a lány pillantását. Ennyiben hagyja a dolgot. Egyrészről halovány bosszantás gyanánt meghagyja Relael gondolatainak, vajon miért nem kellett aranyat csengetnie Alissänáért, másrészt kár a témára több szót vesztegetni.
Lassan emeli fel fejét, ahogy hallgatja az elf Kikötőt érintő terveit. Meglepi, amit hall. Nem önmagában az, amit a lány mond, sokkal inkább az, hogy elmondja neki. Áltatná magát, ha úgy hinné, Relael bizalmi köréhez tartozik, s pont ezért furcsállja az egészet. Végül úgy dönt, nem forszírozza a bizalom dolgát. Helyette hümmögve serceg szakállát vakarva.*
-Lázadás. Van sejtésed, kik állnak a háttérben? Viharfiak? *Csak félig fordítja Relael felé fejét, de hegyezi a fülét. Ha elég jó emberismerő az elf, talán azt is kihallhatja, hogy a wegtorenit bizony érdekli a téma. Már azért is, mert annak idején hasonló célból érkezett a Kikötőbe maga is.
Magához veszi a felkínált bort. Belekóstol, s még kivár a válasszal egy darabig.*
-Attól függ, kivel szemben. *Feleli végül sokat sejtetően.* -És hogy mik az esélyeid. Ha csekélyek, úgy minden bizonnyal a védelmedre kelnék. Szeretem a kihívásokat.
*Hagyja, hogy a lány megérintse. Nem fordul meg ültében, így folytatja a társalgást.*
-Nos, rendben. Nem sietek sehova. *Szűk körű ünnepség, ahová maga Relael hívja meg. Rosszul biztosan nem sülhet el. Hogy ki a vendég, nem kérdi. Úgy is kiderül majd a maga idejében.*
-Egy wegtoreni bárót. Cha'yss a neve. Egy ideje már a tharg úrnő mellett legyeskedik, kevésbé érdekli a bolt. De mindig akadtak zsíros munkái. *Hátrafordul válla felett, vár valamit. Információt. Hisz emlékszik, hogy a tharg úrnő és Relael együtt keresték fel annak idején a kaszárnyában.*
-Ráadásul összefutottam néhány városőrrel is a Szántóföldeken, nem is oly rég. Ismertem mindhármat, de kettőt biztosan magam mellé tudnék venni. Az egyikük Pashtra, egy oktondi kölyök, de a kardot kiválóan forgatja. A másik pedig a leányom, Jenari. Forrófejű, előbb üt, mint kérdez. Kedvelnéd. Közös bennük, hogy mindkettő végtelenül tisztel. *Legalábbis meggyőződése. A tisztelet juttatta a kapitányi székhez, s a tisztelet volt az is, mi emberei fölött tartotta.*
-Tudnám őket mire hasznosítani. De ez még a jövő zenéje. *Hátradől az ágyon, szürke szemeit Relaelen nyugtatva.*
-De most nem sietek sehová. Mesélj nekem erről a lázadásról! Vagy amiről akarsz. Kedvelem a hangod.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.05 20:56:13
*Halovány mosoly terül szét arcán Relael mellélövésére. Persze, érti, hogy miért gondol arra az elf, hogy esetleg fizetett a pillangó szolgáltatásaiért. Ugyanakkor az igazság az, hogy megegyeztek a lánnyal; ha Denjaar lehozza a Kikötőbe, úgy bérmentve veheti igénybe a pillangó tudását.*
-Nem fizettem érte. *Töretlen somolygással viszonozza a lány pillantását. Ennyiben hagyja a dolgot. Egyrészről halovány bosszantás gyanánt meghagyja Relael gondolatainak, vajon miért nem kellett aranyat csengetnie Alissänáért, másrészt kár a témára több szót vesztegetni.
Lassan emeli fel fejét, ahogy hallgatja az elf Kikötőt érintő terveit. Meglepi, amit hall. Nem önmagában az, amit a lány mond, sokkal inkább az, hogy elmondja neki. Áltatná magát, ha úgy hinné, Relael bizalmi köréhez tartozik, s pont ezért furcsállja az egészet. Végül úgy dönt, nem forszírozza a bizalom dolgát. Helyette hümmögve serceg szakállát vakarva.*
-Lázadás. Van sejtésed, kik állnak a háttérben? Viharfiak? *Csak félig fordítja Relael felé fejét, de hegyezi a fülét. Ha elég jó emberismerő az elf, talán azt is kihallhatja, hogy a wegtorenit bizony érdekli a téma. Már azért is, mert annak idején hasonló célból érkezett a Kikötőbe maga is.
Magához veszi a felkínált bort. Belekóstol, s még kivár a válasszal egy darabig.*
-Attól függ, kivel szemben. *Feleli végül sokat sejtetően.* -És hogy mik az esélyeid. Ha csekélyek, úgy minden bizonnyal a védelmedre kelnék. Szeretem a kihívásokat.
*Hagyja, hogy a lány megérintse. Nem fordul meg ültében, így folytatja a társalgást.*
-Nos, rendben. Nem sietek sehova. *Szűk körű ünnepség, ahová maga Relael hívja meg. Rosszul biztosan nem sülhet el. Hogy ki a vendég, nem kérdi. Úgy is kiderül majd a maga idejében.*
-Egy wegtoreni bárót. Cha'yss a neve. Egy ideje már a tharg úrnő mellett legyeskedik, kevésbé érdekli a bolt. De mindig akadtak zsíros munkái. *Hátrafordul válla felett, vár valamit. Információt. Hisz emlékszik, hogy a tharg úrnő és Relael együtt keresték fel annak idején a kaszárnyában.*
-Ráadásul összefutottam néhány városőrrel is a Szántóföldeken, nem is oly rég. Ismertem mindhármat, de kettőt biztosan magam mellé tudnék venni. Az egyikük Pashtra, egy oktondi kölyök, de a kardot kiválóan forgatja. A másik pedig a leányom, Jenari. Forrófejű, előbb üt, mint kérdez. Kedvelnéd. Közös bennük, hogy mindkettő végtelenül tisztel. *Legalábbis meggyőződése. A tisztelet juttatta a kapitányi székhez, s a tisztelet volt az is, mi emberei fölött tartotta.*
-Tudnám őket mire hasznosítani. De ez még a jövő zenéje. *Hátradől az ágyon, szürke szemeit Relaelen nyugtatva.*
-De most nem sietek sehová. Mesélj nekem erről a lázadásról! Vagy amiről akarsz. Kedvelem a hangod.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.05 20:56:13
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-05 19:17:52
Üzenet elküldve: 2023-07-05 19:17:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
- Áh. Ebbe nem gondoltam még bele.
*Kicsit eltöpreng a hallottakon, ám a fintor Relael arcán eléggé beszédes a véleményét illetően. Felnyög.*
- Jaj milyen teátrális! Hát ennyire nem viselnéd el a megaláztatást?
*Döbbentnek tűnik, s valójában az is. Persze Relael nő, aligha tudja elkerülni, hogy életében némi megaláztatás érje, s meggyőződése, hogy a férfiak esetében ez másképp van, azért mégis túlzásnak érzi Denjaar kijelentését. Persze nem erőlteti túlzottan, annyira azért nem érdekli.*
- Bezzeg fizetni nem derogált.
*Sokat sejtetően pislog a szürke íriszekbe. Úgy sejti Krultos nem fogja érteni célzását, ezért pontosít.*
- Mármint a kis pillangónak, akit hoztál.
*Ha a férfi féltékenység jeleit keresné rajta, akkor hiába kutakodik, persze ez nem kizáró oka egy ilyen vádnak.*
- Tehát azt mondod nekem nem áll jól?
*Most ő folyamodik némi drámaisághoz kézfejét sajgó szívéhez kapva.*
- Ah, a szívem. Vérzik!
*Szomorúan konstatálja, hogy az annyira élvezett masszázsa a végéhez ér, pedig képes lenne naphosszat elviselni. El is gondolkodik magában, hogy talán fizetnie kellene egy cselédet itt is vagy kiderítenie, hogy a Denjaar által hozott kurtizán hajlandó volna e a kedvére tenni.*
- Terveim?
*Sóhajtva emeli tekintetét a mennyezetre.*
- Ó, az mindig van, rengeteg.
*Nyelvével végig nyalja fogsorát, mintha csak szavait ízlelgetné, valójában azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte a férfival. De úgy véli, hogy azok után amit műveltek egymással aligha tud alávalóbb képet festeni magáról.*
- Lázadás van alakulóban a Kikötőben. A Patkányok kérték, hogy beszéljünk valami vén rigolyás kováccsal, és találkoztunk a lázadók megszervezőivel. Szegény szerencsétlenek pedig azt hiszik, hogy segíteni tervezek nekik.
*Lassan felül és az ágy melletti bútoron heverő poharához és kancsóhoz hajol. Tölt maguknak bort, először ő iszik belőle, majd felkínálja a férfinak is.*
- Pedig sejthetnék, hogy nem rajongok a lázadásokért.
*Elnyom egy ásítást.*
- Ezek a rövidtávú terveim. Meg ami éppen eszembe jut.
*Denjaar megjegyzése meglepi és gyanakvásra készteti őt.*
- Miért, te megvédenél?
*Értetlenül ráncolja homlokát, majd ismét a pohárért nyúl, hogy megint kortyolhasson a finom almaborból.*
- Maradj még!
*Sóhajtja végül.*
- Várok egy vendéget, és tervezek némi ünneplést, amin szintén szívesen látnálak. Szerintem élveznéd és egészen szűkkörű volna.
*Az ágy szélén elhelyezkedő harcos lapockáját megérinti, bár finoman, de mozdulatai nem érzelmesek, csak kedvére való, hogy a számára tetszetős testes simíthatja.*
- Miféle kalmárt keresel?
*Érdeklődése ártatlan, de nem teljesen hasztalan, inkább csak csevegni kíván és nem információkat szerezni, de utóbbi sem teljesen elhanyagolható szempont.*
- Áh. Ebbe nem gondoltam még bele.
*Kicsit eltöpreng a hallottakon, ám a fintor Relael arcán eléggé beszédes a véleményét illetően. Felnyög.*
- Jaj milyen teátrális! Hát ennyire nem viselnéd el a megaláztatást?
*Döbbentnek tűnik, s valójában az is. Persze Relael nő, aligha tudja elkerülni, hogy életében némi megaláztatás érje, s meggyőződése, hogy a férfiak esetében ez másképp van, azért mégis túlzásnak érzi Denjaar kijelentését. Persze nem erőlteti túlzottan, annyira azért nem érdekli.*
- Bezzeg fizetni nem derogált.
*Sokat sejtetően pislog a szürke íriszekbe. Úgy sejti Krultos nem fogja érteni célzását, ezért pontosít.*
- Mármint a kis pillangónak, akit hoztál.
*Ha a férfi féltékenység jeleit keresné rajta, akkor hiába kutakodik, persze ez nem kizáró oka egy ilyen vádnak.*
- Tehát azt mondod nekem nem áll jól?
*Most ő folyamodik némi drámaisághoz kézfejét sajgó szívéhez kapva.*
- Ah, a szívem. Vérzik!
*Szomorúan konstatálja, hogy az annyira élvezett masszázsa a végéhez ér, pedig képes lenne naphosszat elviselni. El is gondolkodik magában, hogy talán fizetnie kellene egy cselédet itt is vagy kiderítenie, hogy a Denjaar által hozott kurtizán hajlandó volna e a kedvére tenni.*
- Terveim?
*Sóhajtva emeli tekintetét a mennyezetre.*
- Ó, az mindig van, rengeteg.
*Nyelvével végig nyalja fogsorát, mintha csak szavait ízlelgetné, valójában azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte a férfival. De úgy véli, hogy azok után amit műveltek egymással aligha tud alávalóbb képet festeni magáról.*
- Lázadás van alakulóban a Kikötőben. A Patkányok kérték, hogy beszéljünk valami vén rigolyás kováccsal, és találkoztunk a lázadók megszervezőivel. Szegény szerencsétlenek pedig azt hiszik, hogy segíteni tervezek nekik.
*Lassan felül és az ágy melletti bútoron heverő poharához és kancsóhoz hajol. Tölt maguknak bort, először ő iszik belőle, majd felkínálja a férfinak is.*
- Pedig sejthetnék, hogy nem rajongok a lázadásokért.
*Elnyom egy ásítást.*
- Ezek a rövidtávú terveim. Meg ami éppen eszembe jut.
*Denjaar megjegyzése meglepi és gyanakvásra készteti őt.*
- Miért, te megvédenél?
*Értetlenül ráncolja homlokát, majd ismét a pohárért nyúl, hogy megint kortyolhasson a finom almaborból.*
- Maradj még!
*Sóhajtja végül.*
- Várok egy vendéget, és tervezek némi ünneplést, amin szintén szívesen látnálak. Szerintem élveznéd és egészen szűkkörű volna.
*Az ágy szélén elhelyezkedő harcos lapockáját megérinti, bár finoman, de mozdulatai nem érzelmesek, csak kedvére való, hogy a számára tetszetős testes simíthatja.*
- Miféle kalmárt keresel?
*Érdeklődése ártatlan, de nem teljesen hasztalan, inkább csak csevegni kíván és nem információkat szerezni, de utóbbi sem teljesen elhanyagolható szempont.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:48:25
Üzenet elküldve: 2023-07-05 16:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Nincs ellenére, hogy Relael kedvére tegyen. Hisz megkapta, amit akart, egy kis lábmasszázs igazán nem okoz neki terhet.*
-Egy magamfajta addig talál magának betevőt, míg a szavát állja. Egyszer kell csak megszegnie, hogy többé senki ne bízzon benne.
*A következőkre csak kedélyesen felhümment. Egy idegentől vagy egy szajhától aligha tűrné az élcelődést. Relael azonban szórakoztatja a maga módján és élvezi a társaságát. Még magának sem vallaná be, de ínyére van az elf.*
-Úgy. Borravaló. *Egy pillanatra elgondolkodik, de nem jut eszébe semmi epés válasz.* -Előbb vágnám le a kezem.
*Felpillant Relaelre, s mivel a lány még mindig mezítelen, hát legelteti is egy darabon tekintetét rajta.*
-Az ilyesmi csak a zöldfülű bakáknak áll jól. Innen lehetett tudni, hogy kivették a részüket a csatározásból. *Abbahagyja az elf lábfejeinek kényeztetését, majd feljebb húzódik az ágyon.*
-De ahogy jónak látod. *Finoman simítja végig a sötét fürtöket ujjaival, szórakozottan szemlélve végig ismét a hosszúéletű testét.*
-Itt délen sokkal könnyebb fűbe harapni, mint Artheniorban. Mik a terveid? *Lassan ül fel, majd az ágy széléhez kúszik.*
-Visszafogok menni Artheniorba. Megkeresem a Kalmárt. Lesz, ki megvédjen?
*Nincs ellenére, hogy Relael kedvére tegyen. Hisz megkapta, amit akart, egy kis lábmasszázs igazán nem okoz neki terhet.*
-Egy magamfajta addig talál magának betevőt, míg a szavát állja. Egyszer kell csak megszegnie, hogy többé senki ne bízzon benne.
*A következőkre csak kedélyesen felhümment. Egy idegentől vagy egy szajhától aligha tűrné az élcelődést. Relael azonban szórakoztatja a maga módján és élvezi a társaságát. Még magának sem vallaná be, de ínyére van az elf.*
-Úgy. Borravaló. *Egy pillanatra elgondolkodik, de nem jut eszébe semmi epés válasz.* -Előbb vágnám le a kezem.
*Felpillant Relaelre, s mivel a lány még mindig mezítelen, hát legelteti is egy darabon tekintetét rajta.*
-Az ilyesmi csak a zöldfülű bakáknak áll jól. Innen lehetett tudni, hogy kivették a részüket a csatározásból. *Abbahagyja az elf lábfejeinek kényeztetését, majd feljebb húzódik az ágyon.*
-De ahogy jónak látod. *Finoman simítja végig a sötét fürtöket ujjaival, szórakozottan szemlélve végig ismét a hosszúéletű testét.*
-Itt délen sokkal könnyebb fűbe harapni, mint Artheniorban. Mik a terveid? *Lassan ül fel, majd az ágy széléhez kúszik.*
-Visszafogok menni Artheniorba. Megkeresem a Kalmárt. Lesz, ki megvédjen?
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-05 01:13:31
Üzenet elküldve: 2023-07-05 01:13:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
- Ó csakugyan? Ez fenyegetés vagy egy kecsegtető ígéret?
*Bár kimerült, de pimaszkodni mindig van energiája, főleg ha Denjaarral teheti meg. A férfi viszont kemény dió, az önbizalma kicsit sem kíván meginogni, pedig Relael törekszik valamelyest letörni a wegtoreni szarvát.*
- Meglátjuk.
*Hagyja ennyiben a siker dolgát, mert fontosabb dolga van éppen, mégpedig be kell hajtania a neki kijáró fizetséget. Egy pillanatig kételkedik abban, hogy a férfi hajlandó ennyire alávetni magát egy nő élvezetének, de végül az elf kellemesen csalódik.*
- Nocsak, ennyit számít még mindig az adott szó számodra?
*Eltöpreng Denjaaron, aki meglehetősen furcsa alak. Valahol becsületesnek mondható, de morális értelemben igencsak megkérdőjelezhető, legalábbis Relael kezdi ez a kettősséget meglátni benne, ami igencsak kíváncsivá teszi őt. Vajon mi fér bele a wegtoreninek és mi az amire már nem volna hajlandó? Ég a vágytól, hogy kideríthesse majd.
De most minden figyelme a kellemes érzésre összpontosul, amit Denjaar kezének munkájának köszönhet. Szemhéjait lezárva élvezi a kényeztetést, időnként elégedetten felnyög vagy fájdalmasan felszisszen, amikor a férfi esetleg megfeledkezik erejéről.*
- Oh, és te melyiknek tartod magadat?
*Megerőltetve magát félig kinyitja szemeit, hogy láthassa a férfi komor arcát, miközben sajátja felragyog huncut mosolya által. Nem úgy tűnik, mintha Relael egyhamar megunná ezt.*
- Ebben az esetben viszont jár a borravaló.
*Kezeivel elkezdi ruháit kutatni, hogy megkeresse aranyát, de túl nagy erőfeszítésnek bizonyul mindez, pedig kíváncsi volna arra, hogy Denjaar elfogadna tőle aranyat a légyottjukért. S vajon az elf hajlandó volna fizetni érte? Ezen kérdések gyötrik pár pillanatig a leányt.*
- Oh milyen kedves, hogy aggódsz a megítélésem miatt.
*Ha lenne tükre, akkor jó alaposan megnézné bőrét tarkító foltokat, így viszont csak a combján lévőt tudja megcsodálni.*
- Pedig mutatósak. Jól állnak nekem. *Hümmög párat.* Majd. *Legyint lustán. Nem úgy tűnik, mint aki sietne elhagyni a szobát, főleg mert olyan kellemesen elheveredett az ágyon.*
- Ó csakugyan? Ez fenyegetés vagy egy kecsegtető ígéret?
*Bár kimerült, de pimaszkodni mindig van energiája, főleg ha Denjaarral teheti meg. A férfi viszont kemény dió, az önbizalma kicsit sem kíván meginogni, pedig Relael törekszik valamelyest letörni a wegtoreni szarvát.*
- Meglátjuk.
*Hagyja ennyiben a siker dolgát, mert fontosabb dolga van éppen, mégpedig be kell hajtania a neki kijáró fizetséget. Egy pillanatig kételkedik abban, hogy a férfi hajlandó ennyire alávetni magát egy nő élvezetének, de végül az elf kellemesen csalódik.*
- Nocsak, ennyit számít még mindig az adott szó számodra?
*Eltöpreng Denjaaron, aki meglehetősen furcsa alak. Valahol becsületesnek mondható, de morális értelemben igencsak megkérdőjelezhető, legalábbis Relael kezdi ez a kettősséget meglátni benne, ami igencsak kíváncsivá teszi őt. Vajon mi fér bele a wegtoreninek és mi az amire már nem volna hajlandó? Ég a vágytól, hogy kideríthesse majd.
De most minden figyelme a kellemes érzésre összpontosul, amit Denjaar kezének munkájának köszönhet. Szemhéjait lezárva élvezi a kényeztetést, időnként elégedetten felnyög vagy fájdalmasan felszisszen, amikor a férfi esetleg megfeledkezik erejéről.*
- Oh, és te melyiknek tartod magadat?
*Megerőltetve magát félig kinyitja szemeit, hogy láthassa a férfi komor arcát, miközben sajátja felragyog huncut mosolya által. Nem úgy tűnik, mintha Relael egyhamar megunná ezt.*
- Ebben az esetben viszont jár a borravaló.
*Kezeivel elkezdi ruháit kutatni, hogy megkeresse aranyát, de túl nagy erőfeszítésnek bizonyul mindez, pedig kíváncsi volna arra, hogy Denjaar elfogadna tőle aranyat a légyottjukért. S vajon az elf hajlandó volna fizetni érte? Ezen kérdések gyötrik pár pillanatig a leányt.*
- Oh milyen kedves, hogy aggódsz a megítélésem miatt.
*Ha lenne tükre, akkor jó alaposan megnézné bőrét tarkító foltokat, így viszont csak a combján lévőt tudja megcsodálni.*
- Pedig mutatósak. Jól állnak nekem. *Hümmög párat.* Majd. *Legyint lustán. Nem úgy tűnik, mint aki sietne elhagyni a szobát, főleg mert olyan kellemesen elheveredett az ágyon.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-07-01 21:01:53
Üzenet elküldve: 2023-07-01 21:01:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha meglenne kérdezve először is váltig tagadná, hogy megijedt volna. Hogy aztán ez így is van az már kérdéses. Másodszor pedig különösebben nem tart Leontól, hisz még nem volt lehetősége arra, hogy "összeakassza vele a bajszát". Ellenben elég sűrűn mogorva és morcos, legalábbis akkor mikor a lány látta őt.
Amúgy is inkább a váratlan hang volt az ijesztő, sem mint a hozzá tartozó férfi. Így amint túlteszi magát a hirtelen frászon már fel is ölti azt a Myynás stílusát és értő figyelemmel hallgatja a kalóz magyarázatát.
Azt persze kikérné magának, hogy ő gyerek volna. Fiatal, igen. De látott már olyan családot, ahol a vele egyidős lány feje már be volt kötve. Na nem valami rosszul érkezős esés miatt, hanem úgy ahogy a családalapításnál szokták. Vagy mifenénél.*
- Bizonyára. Okos volt az öreg.
*Vonja meg a vállait. Szerencsére ő ritkán iszik. Nagyjából soha. Most volt nem olyan rég egy kis botlása. Az tény, hogy másnap majd megakart purcanni, de eszébe nem jutott volna, hogy ilyeneket egyen rá.*
- Miért ne tudnám? Kicsi vagyok, állítólag gyerek is, talán nem is a legokosabb fajta. De egy rántottához nem kell zseninek lenni.
*Sandít hátra a férfira, mikor amaz követi a konyhába. Mielőtt még szó érné a ház elejét biztosra megy és az egyik kis asztalkára felpakolja a kancsó bort, majd igen elégedetten tér vissza a reggelihez. Tény, hogy elég ügyetlenül fogja azt a tálat, de azért csak verődik fel benne az a tojás.*
*Ha meglenne kérdezve először is váltig tagadná, hogy megijedt volna. Hogy aztán ez így is van az már kérdéses. Másodszor pedig különösebben nem tart Leontól, hisz még nem volt lehetősége arra, hogy "összeakassza vele a bajszát". Ellenben elég sűrűn mogorva és morcos, legalábbis akkor mikor a lány látta őt.
Amúgy is inkább a váratlan hang volt az ijesztő, sem mint a hozzá tartozó férfi. Így amint túlteszi magát a hirtelen frászon már fel is ölti azt a Myynás stílusát és értő figyelemmel hallgatja a kalóz magyarázatát.
Azt persze kikérné magának, hogy ő gyerek volna. Fiatal, igen. De látott már olyan családot, ahol a vele egyidős lány feje már be volt kötve. Na nem valami rosszul érkezős esés miatt, hanem úgy ahogy a családalapításnál szokták. Vagy mifenénél.*
- Bizonyára. Okos volt az öreg.
*Vonja meg a vállait. Szerencsére ő ritkán iszik. Nagyjából soha. Most volt nem olyan rég egy kis botlása. Az tény, hogy másnap majd megakart purcanni, de eszébe nem jutott volna, hogy ilyeneket egyen rá.*
- Miért ne tudnám? Kicsi vagyok, állítólag gyerek is, talán nem is a legokosabb fajta. De egy rántottához nem kell zseninek lenni.
*Sandít hátra a férfira, mikor amaz követi a konyhába. Mielőtt még szó érné a ház elejét biztosra megy és az egyik kis asztalkára felpakolja a kancsó bort, majd igen elégedetten tér vissza a reggelihez. Tény, hogy elég ügyetlenül fogja azt a tálat, de azért csak verődik fel benne az a tojás.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-30 07:22:38
Üzenet elküldve: 2023-06-30 07:22:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leon csak úgy fél szemmel látja, hogy a lány megrezzen tőle, amin egy kicsit elmosolyodik, másrészt meg azon gondolkodik, hogy mi rosszat is tehetett itt, amitől félni kéne tőle. Mivel semmi ilyesmi nem jut eszébe, kicsit meg is vonja a vállát.*
-Nem. Minden reggel ilyen. Kell az ébresztő, hogy elinduljon. *Évek óta így működik a kalóz, tehát szerinte ez a világ legtermészetesebb dolga.*
-Gyerek vagy még, nem értheted! *Ahogy valami Bajusz bácsiról kezd magyarázni a lányka, Leon tenyere égni kezd, hogy egy jó nagy nyakast lekeverjen neki, hogy piatöltés helyett még ilyen kedélyesen beszélget, de aztán inkább elengedi a dolgot. Még az is nehezére esik ilyenkor, hogy értelmes szavakat formáljon, nem még, hogy pofonokat osztogasson.*
-Igaza volt. *Hagyja helyben, hiszen egyébként ő is ismeri ezt a praktikát gyerekkorából, amikor még tudott olyasmit értelmezni, hogy másnap meg aznap és nem egy permanens alkoholizálás volt az egész napja. Aztán ahogy a megérkező bor jó felét felhajtja egyben, máris érzi, hogy kimegy tagjaiból a remegés és a feje is tisztulni kezd valamennyire. Persze idő kell, amíg a fogaskereket megolajozza az ital, de legalább már valami recsegés megindult.*
-Meg tudod csinálni a rántottát? *Pillant fel az elvonuló lányra, aki egyébként nem tűnik egy konyhatündérnek. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, felnyalábolja a poharat és megy Myyna után a konyhába. Múltkor akart tőle valamit kérdezni, de a nagy késelésekben és verekedésekben nem volt rá ideje, így majd most megteszi.*
*Leon csak úgy fél szemmel látja, hogy a lány megrezzen tőle, amin egy kicsit elmosolyodik, másrészt meg azon gondolkodik, hogy mi rosszat is tehetett itt, amitől félni kéne tőle. Mivel semmi ilyesmi nem jut eszébe, kicsit meg is vonja a vállát.*
-Nem. Minden reggel ilyen. Kell az ébresztő, hogy elinduljon. *Évek óta így működik a kalóz, tehát szerinte ez a világ legtermészetesebb dolga.*
-Gyerek vagy még, nem értheted! *Ahogy valami Bajusz bácsiról kezd magyarázni a lányka, Leon tenyere égni kezd, hogy egy jó nagy nyakast lekeverjen neki, hogy piatöltés helyett még ilyen kedélyesen beszélget, de aztán inkább elengedi a dolgot. Még az is nehezére esik ilyenkor, hogy értelmes szavakat formáljon, nem még, hogy pofonokat osztogasson.*
-Igaza volt. *Hagyja helyben, hiszen egyébként ő is ismeri ezt a praktikát gyerekkorából, amikor még tudott olyasmit értelmezni, hogy másnap meg aznap és nem egy permanens alkoholizálás volt az egész napja. Aztán ahogy a megérkező bor jó felét felhajtja egyben, máris érzi, hogy kimegy tagjaiból a remegés és a feje is tisztulni kezd valamennyire. Persze idő kell, amíg a fogaskereket megolajozza az ital, de legalább már valami recsegés megindult.*
-Meg tudod csinálni a rántottát? *Pillant fel az elvonuló lányra, aki egyébként nem tűnik egy konyhatündérnek. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, felnyalábolja a poharat és megy Myyna után a konyhába. Múltkor akart tőle valamit kérdezni, de a nagy késelésekben és verekedésekben nem volt rá ideje, így majd most megteszi.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 23:12:04
Üzenet elküldve: 2023-06-29 23:12:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Érzi a mellé kanyarodó testet az övéhez simulni. Hallja a hangot de nem reagál rögtön. Roppant elégedett férfi most, akinek nincs gondja a világra. Nincsenek tervei vagy messzemenő gondolatai, egyszerűen csak van. Szórakozottan simít végig a lány combján, majd felemeli a fejét és végigpillant az ízlésesen domboruló, ám meggyötört testen.*
-Én óvatos lennék a helyedben a legközelebbel. Ki tudja, nem-e most lesz az? *Kedve éppenséggel lenne az ébenhajú elfhez, de alaposan kimerült.*
-Biztosan sikerül majd.
*Kisebb nehézségek árán felül. Kell néhány másodperc hozzá, hogy rájöjjön, mire gondol a lány. Felvont szemöldökkel pillant vissza rá a válla felett, még morog is valamit a szakálla alatt "fogadósasszonyokról" és "kiforgatott ígéretekről", de csak letelepszik Relael lába mellé, hogy teljesítse a számlát. Módszeresen halad végig, erősen végignyomkodva minden porcikáját az elf lábfejének.*
-Tudod, kik nyomkodtak lábakat odahaza? Szajhák és kéjfiúk. *Biztos benne, hogy odalenn örömmel jelentkezne bárki erre a feladatra. Relael fontosnak tartotta viszont őt felkérni. Még egyszer végigpillant a lányon, persze közben a munkát nem hagyja abba.*
-Megkapó vagy. De talán innod kéne egy olyan zöld löttyöt. Nem lenne jó, ha így látnának odalenn. *Neki már nincs a zsebében több. Egy ostoba elképzelés útján, miszerint ha összeönti őket, talán erősebb lesz, tönkretette készletét.*
*Érzi a mellé kanyarodó testet az övéhez simulni. Hallja a hangot de nem reagál rögtön. Roppant elégedett férfi most, akinek nincs gondja a világra. Nincsenek tervei vagy messzemenő gondolatai, egyszerűen csak van. Szórakozottan simít végig a lány combján, majd felemeli a fejét és végigpillant az ízlésesen domboruló, ám meggyötört testen.*
-Én óvatos lennék a helyedben a legközelebbel. Ki tudja, nem-e most lesz az? *Kedve éppenséggel lenne az ébenhajú elfhez, de alaposan kimerült.*
-Biztosan sikerül majd.
*Kisebb nehézségek árán felül. Kell néhány másodperc hozzá, hogy rájöjjön, mire gondol a lány. Felvont szemöldökkel pillant vissza rá a válla felett, még morog is valamit a szakálla alatt "fogadósasszonyokról" és "kiforgatott ígéretekről", de csak letelepszik Relael lába mellé, hogy teljesítse a számlát. Módszeresen halad végig, erősen végignyomkodva minden porcikáját az elf lábfejének.*
-Tudod, kik nyomkodtak lábakat odahaza? Szajhák és kéjfiúk. *Biztos benne, hogy odalenn örömmel jelentkezne bárki erre a feladatra. Relael fontosnak tartotta viszont őt felkérni. Még egyszer végigpillant a lányon, persze közben a munkát nem hagyja abba.*
-Megkapó vagy. De talán innod kéne egy olyan zöld löttyöt. Nem lenne jó, ha így látnának odalenn. *Neki már nincs a zsebében több. Egy ostoba elképzelés útján, miszerint ha összeönti őket, talán erősebb lesz, tönkretette készletét.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:53:24
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
*Egész teste libabőrös lesz Denjaar közelségétől, hangjától, leheletének forróságától. Ettől teljesen elragadtatja magát az elf, de még így is távol marad a gyönyör kapujától, amit cseppet sem bán. Elégedetten terül el ő is az ágyon, csak hangosan szuszog, időnként ismételten megremeg teste minden különösebb ok nélkül.
Azt érzi, hogy megkönnyebbült. Elgyötört, mégis könnyed. Mocskos, mégis megtisztult a fájdalom által. Az elméje pedig kivételesen csendesebb, mint általában. Szemeit lassan nyitogatni kezdi, bágyadtan pislog, majd hosszú pihenőjét követően feltolja magát négykézláb, hogy nehézkesen a férfi mell kússzon. Mellé veti magát, arcán a szokásos elégedett mosoly. Keresi a wegtoreni társaságát, de csak mert kellemes érzés testét a másikéhoz simítani.*
- Elismerésem Krultos.
*Hangja kissé rekedtes, elcsukló, meg is kell köszörülnie kiszáradt torkát.*
- Most bizony kifogtál rajtam.
*Behunyja szemeit, hogy ne lássa Denjaar diadalittas tekintetét. Így kimondva nem is tetszik neki amit hall, ezért gyorsan korrigálnia kell.*
- Meglátjuk legközelebb is sikerülni fog-e.
*A kancsó és a pohár felé pillant, de olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik most számára. Szíve szerint órákig meg sem mozdulnia, lehet így is fog tenni, elvégre most nem is kell sietnie.*
- Nos, úgy vélem én teljesítettem az én részemet, pedig elhiheted nekem, hogy nem gyakran tartom a szavamat.
*Röviden felnevet, s egy kicsit titkon reméli, hogy némi rosszallást kap válaszul megjegyzésére.*
*Egész teste libabőrös lesz Denjaar közelségétől, hangjától, leheletének forróságától. Ettől teljesen elragadtatja magát az elf, de még így is távol marad a gyönyör kapujától, amit cseppet sem bán. Elégedetten terül el ő is az ágyon, csak hangosan szuszog, időnként ismételten megremeg teste minden különösebb ok nélkül.
Azt érzi, hogy megkönnyebbült. Elgyötört, mégis könnyed. Mocskos, mégis megtisztult a fájdalom által. Az elméje pedig kivételesen csendesebb, mint általában. Szemeit lassan nyitogatni kezdi, bágyadtan pislog, majd hosszú pihenőjét követően feltolja magát négykézláb, hogy nehézkesen a férfi mell kússzon. Mellé veti magát, arcán a szokásos elégedett mosoly. Keresi a wegtoreni társaságát, de csak mert kellemes érzés testét a másikéhoz simítani.*
- Elismerésem Krultos.
*Hangja kissé rekedtes, elcsukló, meg is kell köszörülnie kiszáradt torkát.*
- Most bizony kifogtál rajtam.
*Behunyja szemeit, hogy ne lássa Denjaar diadalittas tekintetét. Így kimondva nem is tetszik neki amit hall, ezért gyorsan korrigálnia kell.*
- Meglátjuk legközelebb is sikerülni fog-e.
*A kancsó és a pohár felé pillant, de olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik most számára. Szíve szerint órákig meg sem mozdulnia, lehet így is fog tenni, elvégre most nem is kell sietnie.*
- Nos, úgy vélem én teljesítettem az én részemet, pedig elhiheted nekem, hogy nem gyakran tartom a szavamat.
*Röviden felnevet, s egy kicsit titkon reméli, hogy némi rosszallást kap válaszul megjegyzésére.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 21:55:47
Üzenet elküldve: 2023-06-29 21:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sejteni vélte, hogy a lány minden tekintetben igénybe vett teste valahol feladja a gyönyört. Érzi a pánikot szeretőjén és nem az a fajta, aki gyönyört talál a hasonlóban. Ugyanakkor a kéj hajtja és nem hagyja, hogy túl sokat pihenjen a lány, hamar munkához lát.
Látja, miként tűr az elf és szíve mélyén egy csekélyke győzelmet érez. Lám, olybá fest, túl sok volt neki a wegtoreni bajnok. Egészen addig tart ez az állapot, míg meg nem hallja az őt biztató hangokat. Kicsit bosszantja is a dolog, főleg az eddigiek fényében. Mintha csak nem teljes erejét adná bele. Mindennek tetejébe közben érzi, hogy a vég közel, legalábbis az övé. A szűk és meleg fogadtatás alaposan kivesz az erejéből, miközben az ágy csak úgy recseg alattuk. Egészen megizzad a tempójuktól, Relael parancsszavai azonban tartják benne a tüzet.
Megfeszül egész testében, azonban mielőtt elöntené a kéj, visszahelyezi a wegtoreni lándzsát a rendeltetésszerű helyére. Az utolsó pillanatok ott érik, s még azután is rátesz egy lapáttal, hogy hivatalosan véget ért táncuk. Megfeszülő izmokkal dolgozik tovább még hosszú percekig, miközben karja átfonódik a lány nyaka körül. Ütemes nyögés és szuszogás jut osztályrészül Relael tarkójának, azzal együtt hajzuhatagának, míg a wegtoreni kimerülten hátra nem húzza magát az ágyon. Hullámzó mellkassal terül ki, csak fejét fordítva a lány felé pihegése közepette.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.29 21:57:35
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sejteni vélte, hogy a lány minden tekintetben igénybe vett teste valahol feladja a gyönyört. Érzi a pánikot szeretőjén és nem az a fajta, aki gyönyört talál a hasonlóban. Ugyanakkor a kéj hajtja és nem hagyja, hogy túl sokat pihenjen a lány, hamar munkához lát.
Látja, miként tűr az elf és szíve mélyén egy csekélyke győzelmet érez. Lám, olybá fest, túl sok volt neki a wegtoreni bajnok. Egészen addig tart ez az állapot, míg meg nem hallja az őt biztató hangokat. Kicsit bosszantja is a dolog, főleg az eddigiek fényében. Mintha csak nem teljes erejét adná bele. Mindennek tetejébe közben érzi, hogy a vég közel, legalábbis az övé. A szűk és meleg fogadtatás alaposan kivesz az erejéből, miközben az ágy csak úgy recseg alattuk. Egészen megizzad a tempójuktól, Relael parancsszavai azonban tartják benne a tüzet.
Megfeszül egész testében, azonban mielőtt elöntené a kéj, visszahelyezi a wegtoreni lándzsát a rendeltetésszerű helyére. Az utolsó pillanatok ott érik, s még azután is rátesz egy lapáttal, hogy hivatalosan véget ért táncuk. Megfeszülő izmokkal dolgozik tovább még hosszú percekig, miközben karja átfonódik a lány nyaka körül. Ütemes nyögés és szuszogás jut osztályrészül Relael tarkójának, azzal együtt hajzuhatagának, míg a wegtoreni kimerülten hátra nem húzza magát az ágyon. Hullámzó mellkassal terül ki, csak fejét fordítva a lány felé pihegése közepette.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.29 21:57:35
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 21:28:50
Üzenet elküldve: 2023-06-29 21:28:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael hazudna, ha azt mondaná, hogy az ilyesfajta vad játékok nem keltenek benne némi rémületet. a kockázat teszi annyira izgalmassá őket, ám egészen eddig nem merült fel benne, hogy Denjaar esetleg képes lenne megölni őt. Egészen addig, amíg a nadrágöv segítségével két lábra nem emeli őt a katona. Az eddig szűkösen elérhető levegő hamar teljesen elfogy, az elf pedig ösztönösen nyakához kap, hogy a bőr alá próbálja préselni ujjait, sikertelenül. Eközben a férfi csókért hajol érte, de nem kapsz viszonzást a küszködő leánytól, akinek arcszínét már nem csak az ütés nyoma kezdi el torzítani. Már majdnem megbarátkozik a gondolattal, hogy ilyen ocsmány, alávaló és nevetséges véget ér szintén ocsmány, alávaló és nevetséges élete, amikor Denjaar hagyja levegőhöz jutni őt.
Köhögve, zihálva borul előre, meglehetősen erőtlenül. Légyottjuk önmagában eléggé igénybe veszi testét, különösen az előző közjáték után érzi kimerülve magát, így nem csoda, hogy a wegtoreni nem tapasztalja a korábbi ellenállást. A nemes lány fel sem fogja igazán a szavakat, csak kihasználja a rövidke pihenő idejét, amíg rá nem ébred, hogy mi Denjaar következő terve. Tenni ellene aligha tudna, de nem is igazán akar, csak egy sóhajjal fogadja el a helyzetet és fejezi ki nem tetszését.
Relael nehezen hangolódik vissza, ezért a férfi eleinte csak az összeszorított fogak között visszafogottan kipréselődő fájdalmas hangokat és az ökölbe szorított kezeket tapasztalhatja, ám a szeme sarkából partnerére pillantgató hosszúéletű rövidesen visszatalál az élvezet útjára, amit Denjaar elégedettségére egyértelműen a tudtára ad a lány. Eleinte csak kapkodó levegővételeit hamarosan rövid utasításokkal egészíti ki, annak reményében, hogy így kicsit ösztökélheti Krultost némi kitartásra, s határai feszegetésére, amíg csak ez lehetséges. Relael pedig jól sejti - hiszen saját testén is egyértelműen érzi a tiltakozást -, hogy pásztorórájuk rövidesen a végéhez közeledik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael hazudna, ha azt mondaná, hogy az ilyesfajta vad játékok nem keltenek benne némi rémületet. a kockázat teszi annyira izgalmassá őket, ám egészen eddig nem merült fel benne, hogy Denjaar esetleg képes lenne megölni őt. Egészen addig, amíg a nadrágöv segítségével két lábra nem emeli őt a katona. Az eddig szűkösen elérhető levegő hamar teljesen elfogy, az elf pedig ösztönösen nyakához kap, hogy a bőr alá próbálja préselni ujjait, sikertelenül. Eközben a férfi csókért hajol érte, de nem kapsz viszonzást a küszködő leánytól, akinek arcszínét már nem csak az ütés nyoma kezdi el torzítani. Már majdnem megbarátkozik a gondolattal, hogy ilyen ocsmány, alávaló és nevetséges véget ér szintén ocsmány, alávaló és nevetséges élete, amikor Denjaar hagyja levegőhöz jutni őt.
Köhögve, zihálva borul előre, meglehetősen erőtlenül. Légyottjuk önmagában eléggé igénybe veszi testét, különösen az előző közjáték után érzi kimerülve magát, így nem csoda, hogy a wegtoreni nem tapasztalja a korábbi ellenállást. A nemes lány fel sem fogja igazán a szavakat, csak kihasználja a rövidke pihenő idejét, amíg rá nem ébred, hogy mi Denjaar következő terve. Tenni ellene aligha tudna, de nem is igazán akar, csak egy sóhajjal fogadja el a helyzetet és fejezi ki nem tetszését.
Relael nehezen hangolódik vissza, ezért a férfi eleinte csak az összeszorított fogak között visszafogottan kipréselődő fájdalmas hangokat és az ökölbe szorított kezeket tapasztalhatja, ám a szeme sarkából partnerére pillantgató hosszúéletű rövidesen visszatalál az élvezet útjára, amit Denjaar elégedettségére egyértelműen a tudtára ad a lány. Eleinte csak kapkodó levegővételeit hamarosan rövid utasításokkal egészíti ki, annak reményében, hogy így kicsit ösztökélheti Krultost némi kitartásra, s határai feszegetésére, amíg csak ez lehetséges. Relael pedig jól sejti - hiszen saját testén is egyértelműen érzi a tiltakozást -, hogy pásztorórájuk rövidesen a végéhez közeledik.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2023-06-29 19:29:23
Üzenet elküldve: 2023-06-29 19:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A ráadás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nehéz lenne tagadni, hogy élvezi a szituációt, mi számára adatott. A kezében tartja a lányt és annak életét, miközben egyesülnek. Kíváncsi, vajon hogyan élte magát ki a lány azelőtt. Mikor még finom uracskák között forgott Artheniorban. Vajon kiszökött-e éjjelente, hogy a bájolgást háta mögött hagyva "valami más" után nézzen? Hogy kielégítse szükségleteit?
Mindeközben a lánynak bőven van lélekjelenléte hozzá, hogy odalenn beszálljon a játékba. Hagyja egy darabon a dolgot, majd a bőrszíj végét kéz kézre fogva húzza hátra a lányt, egyenesen magára döntve a finom testet. Gyilkosok kedvelt póza ez, hisz az áldozat képtelen elérni őket, miközben az utolsókat rúgja. Fokozza a tempót odalenn, miközben úgy szorítja Relaelt egy pillanatig, hogy az elf talán még bele is kékül. Szerencsére elégszer volt táncpartnere a halál hozzá, hogy tudja, hol húzódnak a határok. Ha a hosszúéletű nyelve magától nem esne ki a levegőkapkodás közepette, úgy kénytelen ő maga érte menni ajkaival. Fejét előredöntve veszi birtokba a lány nyelvét sajátjával, miközben enged a szorításon. Leoldozza a bőrszíjat, és az ágy végébe dobja. Közben az alighanem még pihegő Relaelt ismét csak hasra löki, már ha az nem nyeri vissza idő előtt erejét és nem ellenkezik.*
-Tudják odalenn, hogy velem vagy. Azt akarom, hogy hallják is. *Egészen megrészegíti a kezébe adott hatalom. Finoman végigsimít a lány ajkain teste alá nyúlva néhányszor, majd egy másik testnyílást választ célpontjának. Kíváncsi, Relael ellenkezik-e, ahogy megérzi az ostromló férfiasságot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nehéz lenne tagadni, hogy élvezi a szituációt, mi számára adatott. A kezében tartja a lányt és annak életét, miközben egyesülnek. Kíváncsi, vajon hogyan élte magát ki a lány azelőtt. Mikor még finom uracskák között forgott Artheniorban. Vajon kiszökött-e éjjelente, hogy a bájolgást háta mögött hagyva "valami más" után nézzen? Hogy kielégítse szükségleteit?
Mindeközben a lánynak bőven van lélekjelenléte hozzá, hogy odalenn beszálljon a játékba. Hagyja egy darabon a dolgot, majd a bőrszíj végét kéz kézre fogva húzza hátra a lányt, egyenesen magára döntve a finom testet. Gyilkosok kedvelt póza ez, hisz az áldozat képtelen elérni őket, miközben az utolsókat rúgja. Fokozza a tempót odalenn, miközben úgy szorítja Relaelt egy pillanatig, hogy az elf talán még bele is kékül. Szerencsére elégszer volt táncpartnere a halál hozzá, hogy tudja, hol húzódnak a határok. Ha a hosszúéletű nyelve magától nem esne ki a levegőkapkodás közepette, úgy kénytelen ő maga érte menni ajkaival. Fejét előredöntve veszi birtokba a lány nyelvét sajátjával, miközben enged a szorításon. Leoldozza a bőrszíjat, és az ágy végébe dobja. Közben az alighanem még pihegő Relaelt ismét csak hasra löki, már ha az nem nyeri vissza idő előtt erejét és nem ellenkezik.*
-Tudják odalenn, hogy velem vagy. Azt akarom, hogy hallják is. *Egészen megrészegíti a kezébe adott hatalom. Finoman végigsimít a lány ajkain teste alá nyúlva néhányszor, majd egy másik testnyílást választ célpontjának. Kíváncsi, Relael ellenkezik-e, ahogy megérzi az ostromló férfiasságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1471-1490