Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-22 11:00:05
Üzenet elküldve: 2022-08-22 11:00:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Nell, Ranendyl, érintőlegesen a többiek//
*Arról neki még fogalma sincs, hogy Rel mellett mennyire kéne biztonságban éreznie magát. Hisz eddig nem igazán sikerült pár röpke szónál többet beszélniük egymással. De megérti, hogy a sűrűsödő társaság és a halott fickó ad épp elég elfoglaltságot neki. Az viszont egy óriási jócselekedet, s ezzel rögvest, még szinte ismeretlenül is a szívébe zárta a nőt, hogy élvezheti Nell gondoskodását.
A mosakodásban való közreműködésre elégedett mosollyal pillantgat időnként a nőre, mert valóban komoly fejtörést okoz, hogy a háta közepéről hogyan vakarja le a feltételezhető koszfoltot.*
- Átmenetileg is nagyon szép.
*Kuncog fel halkan, majd elnémul, ahogy végig hallgatja, miért is nem lenne okos, ha a nővel tartana a piacra. Azután pedig érkezik a végső és igen meggyőzőnek hangzó végszó. Az édesség. Ez már nagyobb okot ad arra, hogy szót fogadjon. Bolond lenne nem belemenni az egyezségbe. Meg igazából az az alvás is elég csábítónak tűnik.*
- Hát... rendben van.
*Sóhajt végül beletörődően. Bár egy kis része azért továbbra is a nőre tapadna, de azért teher sem akar lenni.*
- Azért vigyázz magadra.
*Pillant utána kissé keserűen, ahogy nekiáll készülődni, majd indulni. Ő pedig marad a dézsában, de tovább már nem viszi túlzásba. Még egyszer alaposan átmossa a haját, leöblíti az utolsó pár koszfoltot és fehérré vált valagát ki is veszi a vízből, melyre azért vet még egy utolsó undok pillantást. Aztán pedig egy undorodó fintorgással hőköl hátrébb, mikor meglátja a szinte szürkévé vált, piszkos vizet.*
- Ez biztos nem mind az én mocskom.
*Dünnyögi az orra alatt már csak magának. Aztán felkapja a koszos ingét a földről, s azt kifordítva itatja le magáról a vizet. Más pedig már nem marad hátra, hogy a szép színű ruhadarabba bújjon. Párszor megpördül benne vigyorogva, míg kiélvezi a puha és határozottan tiszta ruha ölelését. Nell jó tanácsát utána kezdi csak komolyabban fontolgatni. Talán tényleg hunynia kéne egyet, hogy egyszer az életben édes legyen az ébredés a nő arcát és a beígért ajándékokat látva. Még sosem kapott semmit, de azt mesélték, hogy elég jó érzés. Így el is dönti, hogy lepihen, de előtte azért csak lekukucskál, hogy hogyan alakulnak a dolgok a lentiekkel. Mezítlábasan csoszog el a lépcső tetejéig, s onnan kezdi kémlelni az ismét bővülőnek tűnő társaságot. Relaelék asztalához fordulva néz végig a nőn, a hóhajún, a fickón, aki már visszatért az ásásból és a tündéren is, de a mustra után már tovább is suhan az óriás nőre, aki a padlóról igyekszik eltűntetni a sötét fickó maradékát. Egy szájhúzással konstatálja, hogy egyáltalán nem irigyli ezért a hálátlan feladatért. Bizonyára ő sem így tervezte ezt a napot. Aztán két újabb érkező, akiből az egyik ugyan olyan idegen a számára, mint a többiek, viszont a másik...*
- Mi a... fene?
*Szaladnak fel magasra a szemöldökei, majd még szemeire is muszáj ökleivel rádörzsölni, hogy nem e csak képzelődik a fáradtságtól. Aztán pár tétova lépés lefelé a lépcsőn, s mikor bizonyosságot nyer, hogy nem az esze ment el vagy a látása romlott meg a fürdés alatt, egy halkabb, de örömteli sikkantással lódul meg lefelé. Csupasz talpa csattan a lépcső minden fokán, majd szökken a padlóra, hogy a rohamot folytassa a fiú felé. Hiszen arról fogalma sincs, hogy mennyire lehet fáradt rég nem látott barátja. A benne szétáradó öröm nem igazán engedi, hogy ezzel foglalkozzon. Minél közelebb ér annál biztosabb abban, hogy a látásával nincs semmi gond. Az utolsó lépéseknél pedig már el is rugaszkodik, hogy a vörös ingbe burkolt törékeny test belevetődjön a másik nyakába.*
- Ranendyl, hát te is idekeveredtél. Biztos, hogy szagra jössz.
*Vigyorodik el szélesen, mikor megérkezik és karjait a nyaka köré fonhatja. Az már más kérdés, hogy a fáradt fiú mennyire képes most megtartani az apró testet, vagy inkább a padlón kötnek ki végül. Azt sem tudhatja, hogy a nyúzott félvér egyáltalán mennyire veszi jó néven ezt a kitörő örömöt.*
//Nell, Ranendyl, érintőlegesen a többiek//
*Arról neki még fogalma sincs, hogy Rel mellett mennyire kéne biztonságban éreznie magát. Hisz eddig nem igazán sikerült pár röpke szónál többet beszélniük egymással. De megérti, hogy a sűrűsödő társaság és a halott fickó ad épp elég elfoglaltságot neki. Az viszont egy óriási jócselekedet, s ezzel rögvest, még szinte ismeretlenül is a szívébe zárta a nőt, hogy élvezheti Nell gondoskodását.
A mosakodásban való közreműködésre elégedett mosollyal pillantgat időnként a nőre, mert valóban komoly fejtörést okoz, hogy a háta közepéről hogyan vakarja le a feltételezhető koszfoltot.*
- Átmenetileg is nagyon szép.
*Kuncog fel halkan, majd elnémul, ahogy végig hallgatja, miért is nem lenne okos, ha a nővel tartana a piacra. Azután pedig érkezik a végső és igen meggyőzőnek hangzó végszó. Az édesség. Ez már nagyobb okot ad arra, hogy szót fogadjon. Bolond lenne nem belemenni az egyezségbe. Meg igazából az az alvás is elég csábítónak tűnik.*
- Hát... rendben van.
*Sóhajt végül beletörődően. Bár egy kis része azért továbbra is a nőre tapadna, de azért teher sem akar lenni.*
- Azért vigyázz magadra.
*Pillant utána kissé keserűen, ahogy nekiáll készülődni, majd indulni. Ő pedig marad a dézsában, de tovább már nem viszi túlzásba. Még egyszer alaposan átmossa a haját, leöblíti az utolsó pár koszfoltot és fehérré vált valagát ki is veszi a vízből, melyre azért vet még egy utolsó undok pillantást. Aztán pedig egy undorodó fintorgással hőköl hátrébb, mikor meglátja a szinte szürkévé vált, piszkos vizet.*
- Ez biztos nem mind az én mocskom.
*Dünnyögi az orra alatt már csak magának. Aztán felkapja a koszos ingét a földről, s azt kifordítva itatja le magáról a vizet. Más pedig már nem marad hátra, hogy a szép színű ruhadarabba bújjon. Párszor megpördül benne vigyorogva, míg kiélvezi a puha és határozottan tiszta ruha ölelését. Nell jó tanácsát utána kezdi csak komolyabban fontolgatni. Talán tényleg hunynia kéne egyet, hogy egyszer az életben édes legyen az ébredés a nő arcát és a beígért ajándékokat látva. Még sosem kapott semmit, de azt mesélték, hogy elég jó érzés. Így el is dönti, hogy lepihen, de előtte azért csak lekukucskál, hogy hogyan alakulnak a dolgok a lentiekkel. Mezítlábasan csoszog el a lépcső tetejéig, s onnan kezdi kémlelni az ismét bővülőnek tűnő társaságot. Relaelék asztalához fordulva néz végig a nőn, a hóhajún, a fickón, aki már visszatért az ásásból és a tündéren is, de a mustra után már tovább is suhan az óriás nőre, aki a padlóról igyekszik eltűntetni a sötét fickó maradékát. Egy szájhúzással konstatálja, hogy egyáltalán nem irigyli ezért a hálátlan feladatért. Bizonyára ő sem így tervezte ezt a napot. Aztán két újabb érkező, akiből az egyik ugyan olyan idegen a számára, mint a többiek, viszont a másik...*
- Mi a... fene?
*Szaladnak fel magasra a szemöldökei, majd még szemeire is muszáj ökleivel rádörzsölni, hogy nem e csak képzelődik a fáradtságtól. Aztán pár tétova lépés lefelé a lépcsőn, s mikor bizonyosságot nyer, hogy nem az esze ment el vagy a látása romlott meg a fürdés alatt, egy halkabb, de örömteli sikkantással lódul meg lefelé. Csupasz talpa csattan a lépcső minden fokán, majd szökken a padlóra, hogy a rohamot folytassa a fiú felé. Hiszen arról fogalma sincs, hogy mennyire lehet fáradt rég nem látott barátja. A benne szétáradó öröm nem igazán engedi, hogy ezzel foglalkozzon. Minél közelebb ér annál biztosabb abban, hogy a látásával nincs semmi gond. Az utolsó lépéseknél pedig már el is rugaszkodik, hogy a vörös ingbe burkolt törékeny test belevetődjön a másik nyakába.*
- Ranendyl, hát te is idekeveredtél. Biztos, hogy szagra jössz.
*Vigyorodik el szélesen, mikor megérkezik és karjait a nyaka köré fonhatja. Az már más kérdés, hogy a fáradt fiú mennyire képes most megtartani az apró testet, vagy inkább a padlón kötnek ki végül. Azt sem tudhatja, hogy a nyúzott félvér egyáltalán mennyire veszi jó néven ezt a kitörő örömöt.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-22 10:55:05
Üzenet elküldve: 2022-08-22 10:55:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
* A feléje küldött biccentést nem veszi észre, viszont a még magányosan heverő húsdarabot igen, így továbbra is az evéssel van elfoglalva. Szinte fel sem néz az asztaltól, így nem veszi észre az új vendégeket, s nem is figyeli hogy miről beszélnek körülötte. Legalábbis addig, amíg meg nem szólítja őt Relael. A szemébe néz, és vigyorog egyet. *
-Ez egy remek ötlet, jól hangzik.
* Az erszényt elveszi, majd miközben hallgatja Relael információit, dobálgatja a kezében az erszényt. Még sosem volt ennyi pénz nála, így jó érzés ennyi pénzt magánál tudni. Miután Rel befejezi az információátadást, Agin gondosan elrakja a pénzzel tömött erszényt. *
-Persze, nem lesz gond. Megértettem. * Fogalma sem volt, hogy majd merre menjen, vagy hogy ki ez a Learon Derin, és hogy hol van a birtoka, de ha problémája volt, eddig is megoldotta, most is megfogja.
Minden kétséget kizáróan jól esik ennyi pénzt birtokolni, de egy dolog még jobb: a bizalom. Nagyon örül annak, hogy Rel ennyire megbízik benne, és nem is tervez visszaélni vele. Az pedig hogy lovagolhat, csupán a hab a tortán, hiszen így most nem kell annyit sétálnia, mint ahogy eddig is tette. *
- Amint befejeztem az evést, rögvest elindulok. * Mondja Rel-nek, majd visszatér az evéshez. *
* A feléje küldött biccentést nem veszi észre, viszont a még magányosan heverő húsdarabot igen, így továbbra is az evéssel van elfoglalva. Szinte fel sem néz az asztaltól, így nem veszi észre az új vendégeket, s nem is figyeli hogy miről beszélnek körülötte. Legalábbis addig, amíg meg nem szólítja őt Relael. A szemébe néz, és vigyorog egyet. *
-Ez egy remek ötlet, jól hangzik.
* Az erszényt elveszi, majd miközben hallgatja Relael információit, dobálgatja a kezében az erszényt. Még sosem volt ennyi pénz nála, így jó érzés ennyi pénzt magánál tudni. Miután Rel befejezi az információátadást, Agin gondosan elrakja a pénzzel tömött erszényt. *
-Persze, nem lesz gond. Megértettem. * Fogalma sem volt, hogy majd merre menjen, vagy hogy ki ez a Learon Derin, és hogy hol van a birtoka, de ha problémája volt, eddig is megoldotta, most is megfogja.
Minden kétséget kizáróan jól esik ennyi pénzt birtokolni, de egy dolog még jobb: a bizalom. Nagyon örül annak, hogy Rel ennyire megbízik benne, és nem is tervez visszaélni vele. Az pedig hogy lovagolhat, csupán a hab a tortán, hiszen így most nem kell annyit sétálnia, mint ahogy eddig is tette. *
- Amint befejeztem az evést, rögvest elindulok. * Mondja Rel-nek, majd visszatér az evéshez. *
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-22 08:42:27
Üzenet elküldve: 2022-08-22 08:42:27
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Nell//
*Elképzelni sem tudja, hogy hányan fognak még érkezni. Ami azt illeti elég elismerésre méltó a létszám, ami úgy jött össze, hogy még hivatalosan meg sem nyílt a fogadó.
Egy újabb vizes vödörrel érkezik meg, mit sem törődik az újonnan érkezőkkel. Semmi kedve és oka udvariaskodni, helyette a vérfolthoz sétál. Ráönt egy adag vizet, majd térdre ereszkedve erősen sikálni kezdi egy durva kefével. Egy koszos ronggyal felitatja amit tud, és a vödörbe csavarja. A víz rövidesen barnás vörössé válik, de legalább a folt halványul valamelyest. Sóhajtva feltápászkodik, hogy újabb adagot hozzon, közben ha Nell megjelenik, és szól távozásáról, akkor biccentve jelez felé, hogy tudomásul vette.*
//Nell//
*Elképzelni sem tudja, hogy hányan fognak még érkezni. Ami azt illeti elég elismerésre méltó a létszám, ami úgy jött össze, hogy még hivatalosan meg sem nyílt a fogadó.
Egy újabb vizes vödörrel érkezik meg, mit sem törődik az újonnan érkezőkkel. Semmi kedve és oka udvariaskodni, helyette a vérfolthoz sétál. Ráönt egy adag vizet, majd térdre ereszkedve erősen sikálni kezdi egy durva kefével. Egy koszos ronggyal felitatja amit tud, és a vödörbe csavarja. A víz rövidesen barnás vörössé válik, de legalább a folt halványul valamelyest. Sóhajtva feltápászkodik, hogy újabb adagot hozzon, közben ha Nell megjelenik, és szól távozásáról, akkor biccentve jelez felé, hogy tudomásul vette.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-22 08:25:25
Üzenet elküldve: 2022-08-22 08:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
- Fontos nő?
*Mosolyogva ismétli el a hangzatos jelzőt, ami láthatóan imponál neki. Végső soron Relael minden cselekedete arra vezethető vissza, hogy fontos szeretne lenni. Pótolhatatlan. Felejthetetlen.
Úgy tűnik Strat is vele ért egyet, amit szerencsére a másik férfi éretten fogad. Az elf nő nagyon jól tudja mennyire törékeny a férfiak önérzete, és mennyire fontos az, hogy óvatosan közölje velük az ember, hogy miért nem értenek vele egyet.*
- Köszönöm, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat. Nagyra értékelem.
*Az érkező Aginnak nem szentel különösebb figyelmet amíg még zajlik a társalgás, közben Rynsell is megérkezik, ami eltereli figyelmét. Relael felderülő arccal fogadja fajtársát.*
- Ahogy Strat mondta, ilyen a fontos nők élete.
*Megrántja vállait, majd drámaian szívére teszi kezét.*
- Eltűntél, már betegre aggódtam magamat.
*Szándékosan túlzó módon adja elő magát, hogy véletlenül se vegye őt senki komolyan.*
- Éppen indulni készülünk. Velünk tartasz, vagy inkább vigyázol itt a hölgyekre?
*Ugyan ha az elf férfi körbe pillant csupán az óriás asszonyt láthatja, de akár sejtheti is, hogy tegnap esti kellemes külsejű társaságuk is itt van valahol.*
- Agin, neked is lenne egy feladatom. Ha megpihentél, és otthonosabban érzed magadat, akkor kérlek menj el húsért. A fekete telivér ami itt ki van kötve, az az enyém, elviheted.
*Beszéd közben elő veszi 320 aranyat tartalmazó erszényét és Agin Nardannak adja át.
*
- A thargoknál van bor, kifizetve. Learon Derin birtokán, ha nem találsz el oda, akkor nyugodtan kérj útba igazítást. Aztán egy Trodd nevezetű pásztortól vehetsz húst, amennyi futja ebből. Nem hiszem hogy gond lesz, csak hivatkozz a rám.
*Igen sok bizalmat igényel tőle az, hogy ennyi pénzt és még hátasát is a fiúnak átadja, ám az bizonyította engedelmességét felé, és a nő igazán nem akar hálátlan lenni. Persze Agin elutasíthatja őt, úgy majd megbízz ezzel mást.*
- Nos, azt hiszem ideje volna elindulnunk. Kicsit már elgémberedtem itt.
*Lassan feláll helyéről, kicsit ki is nyújtóztatja magát. Nem igen pakol össze semmit, aligha lehet bármire szükségük, elvégre nem mennek messzire, addig is megválaszolja az esetleges kérdéseket, közben a csapat élére törve elindul, elvégre nincs okuk tovább vesztegetni az idejüket.*
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
- Fontos nő?
*Mosolyogva ismétli el a hangzatos jelzőt, ami láthatóan imponál neki. Végső soron Relael minden cselekedete arra vezethető vissza, hogy fontos szeretne lenni. Pótolhatatlan. Felejthetetlen.
Úgy tűnik Strat is vele ért egyet, amit szerencsére a másik férfi éretten fogad. Az elf nő nagyon jól tudja mennyire törékeny a férfiak önérzete, és mennyire fontos az, hogy óvatosan közölje velük az ember, hogy miért nem értenek vele egyet.*
- Köszönöm, hogy megosztottátok velem a gondolataitokat. Nagyra értékelem.
*Az érkező Aginnak nem szentel különösebb figyelmet amíg még zajlik a társalgás, közben Rynsell is megérkezik, ami eltereli figyelmét. Relael felderülő arccal fogadja fajtársát.*
- Ahogy Strat mondta, ilyen a fontos nők élete.
*Megrántja vállait, majd drámaian szívére teszi kezét.*
- Eltűntél, már betegre aggódtam magamat.
*Szándékosan túlzó módon adja elő magát, hogy véletlenül se vegye őt senki komolyan.*
- Éppen indulni készülünk. Velünk tartasz, vagy inkább vigyázol itt a hölgyekre?
*Ugyan ha az elf férfi körbe pillant csupán az óriás asszonyt láthatja, de akár sejtheti is, hogy tegnap esti kellemes külsejű társaságuk is itt van valahol.*
- Agin, neked is lenne egy feladatom. Ha megpihentél, és otthonosabban érzed magadat, akkor kérlek menj el húsért. A fekete telivér ami itt ki van kötve, az az enyém, elviheted.
*Beszéd közben elő veszi 320 aranyat tartalmazó erszényét és Agin Nardannak adja át.
*- A thargoknál van bor, kifizetve. Learon Derin birtokán, ha nem találsz el oda, akkor nyugodtan kérj útba igazítást. Aztán egy Trodd nevezetű pásztortól vehetsz húst, amennyi futja ebből. Nem hiszem hogy gond lesz, csak hivatkozz a rám.
*Igen sok bizalmat igényel tőle az, hogy ennyi pénzt és még hátasát is a fiúnak átadja, ám az bizonyította engedelmességét felé, és a nő igazán nem akar hálátlan lenni. Persze Agin elutasíthatja őt, úgy majd megbízz ezzel mást.*
- Nos, azt hiszem ideje volna elindulnunk. Kicsit már elgémberedtem itt.
*Lassan feláll helyéről, kicsit ki is nyújtóztatja magát. Nem igen pakol össze semmit, aligha lehet bármire szükségük, elvégre nem mennek messzire, addig is megválaszolja az esetleges kérdéseket, közben a csapat élére törve elindul, elvégre nincs okuk tovább vesztegetni az idejüket.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-21 22:35:09
Üzenet elküldve: 2022-08-21 22:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér a tőle megszokottnál jóval többet jártatta száját és tán ezt túlkompenzálva hallgatja végig teljes csendben a nő meglátásait az általa felvázolt tervekkel kapcsolatban, s bár az „agresszív módszerek” kifejezés hallatán egyik hófehér szemöldöke a másik fölé csusszan, inkább úgy dönt, hogy pusztán szemléltetési célokból nem tárja a nyilvánosság elé azon eszközeit, amelyekre valóban rásüthető lenne az agresszív jelző. Kétségkívül meg vannak a maga gondolatai mind a jelenlegi tervről, mind a felelősséghez való hozzáállásról, azonban ezeket továbbra is a jól megszokott ártatlan mosolya mögé rejti. A magvakat már elvetette, s ha netalántán minden kötél el találna szakadni s a dolgok másképp alakulnának, még a végén szárba is szökkenhetnek.
Az érkező tündér láttán, annak üdvözlésére az ülő helyzetéből adódó szolid meghajlással felel.*
- Strat.
*Ismétli el a korább hallott nevet.*
- Örvendek.
*Akárcsak az elf esetében, ugyanazon ártatlan mosollyal s érdeklődéssel követi az elhangzó szavakat. Az utolsó gondolatot hallva egy egyetértő bólintással nyugtázza azt, miközben az ő arcára is felszökik a kaján vigyor. Végül egy halk sóhajt követően megtöri önnön csendjét s szóra nyitja ajkait.*
- Azt hiszem egy kissé egy félreértettük egymást ami az általam felvázolt tervet illeti, azonban nem fogom firtatni a részleteit, ha a döntés már megszületett.
*A helyzet kezd egyre inkább komikussá válni a sorra felbukkanó idegeneket illetően, arról nem is beszélve időközben még az újdonsült sírásó is visszatér munkájából.*
~Hogyan repül az idő...~
*Érdeklődve figyeli a fiút, s a gépies érdektelenséget látva elégedett mosoly szökik hősünk arcára, mely hamar jóval visszafogottabb formát ölt legfrissebb vendégük üdvözletét hallva. Bár az feltehetőleg fittyet sem hány a félvér jelenlétére, azért megereszt felé egy biccentést üdvözlés céljából. Ugyan még lenne néhány kérdése a „főnökasszonyhoz”, helyette a táraságban betöltött egyfajta központi szerepét hátra hagyva húzódik vissza a képletes sarokba, mintegy felvéve a csendes megfigyelő szerepét s inkább teljes némaságban várja ki azt a pillanatot mikor végre fény derül azon kérdésre mely feltehetőleg vele kapcsolatban is felmerült már s valahogy így hangozhat: „Mégis ki a tököm ez a ficsúr?”*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér a tőle megszokottnál jóval többet jártatta száját és tán ezt túlkompenzálva hallgatja végig teljes csendben a nő meglátásait az általa felvázolt tervekkel kapcsolatban, s bár az „agresszív módszerek” kifejezés hallatán egyik hófehér szemöldöke a másik fölé csusszan, inkább úgy dönt, hogy pusztán szemléltetési célokból nem tárja a nyilvánosság elé azon eszközeit, amelyekre valóban rásüthető lenne az agresszív jelző. Kétségkívül meg vannak a maga gondolatai mind a jelenlegi tervről, mind a felelősséghez való hozzáállásról, azonban ezeket továbbra is a jól megszokott ártatlan mosolya mögé rejti. A magvakat már elvetette, s ha netalántán minden kötél el találna szakadni s a dolgok másképp alakulnának, még a végén szárba is szökkenhetnek.
Az érkező tündér láttán, annak üdvözlésére az ülő helyzetéből adódó szolid meghajlással felel.*
- Strat.
*Ismétli el a korább hallott nevet.*
- Örvendek.
*Akárcsak az elf esetében, ugyanazon ártatlan mosollyal s érdeklődéssel követi az elhangzó szavakat. Az utolsó gondolatot hallva egy egyetértő bólintással nyugtázza azt, miközben az ő arcára is felszökik a kaján vigyor. Végül egy halk sóhajt követően megtöri önnön csendjét s szóra nyitja ajkait.*
- Azt hiszem egy kissé egy félreértettük egymást ami az általam felvázolt tervet illeti, azonban nem fogom firtatni a részleteit, ha a döntés már megszületett.
*A helyzet kezd egyre inkább komikussá válni a sorra felbukkanó idegeneket illetően, arról nem is beszélve időközben még az újdonsült sírásó is visszatér munkájából.*
~Hogyan repül az idő...~
*Érdeklődve figyeli a fiút, s a gépies érdektelenséget látva elégedett mosoly szökik hősünk arcára, mely hamar jóval visszafogottabb formát ölt legfrissebb vendégük üdvözletét hallva. Bár az feltehetőleg fittyet sem hány a félvér jelenlétére, azért megereszt felé egy biccentést üdvözlés céljából. Ugyan még lenne néhány kérdése a „főnökasszonyhoz”, helyette a táraságban betöltött egyfajta központi szerepét hátra hagyva húzódik vissza a képletes sarokba, mintegy felvéve a csendes megfigyelő szerepét s inkább teljes némaságban várja ki azt a pillanatot mikor végre fény derül azon kérdésre mely feltehetőleg vele kapcsolatban is felmerült már s valahogy így hangozhat: „Mégis ki a tököm ez a ficsúr?”*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:29:15
Üzenet elküldve: 2022-08-21 21:29:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron, Strat, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ilyen egy fontos nő élete, nem igaz?
*Mondja mosolyogva Relael szavaira, és készségesen közelebb húzódik a kettőshöz, majd helyet is foglal magának, és lomhán egy falat ételt manőverez a szájába amíg hallgat.*
-Nor'Deron.
*Biccent oda a férfinek, mert hát mégis csak így az illő ugye.*
-Fogós kérdés. Ha a véleményem érdekel én veled értek egyet. A Patkányok elég régóta itt vannak, és akárhogy és akármit is csinálnak, azt igencsak jól csinálhatják. Hiszen nem zargatja őket senki, riválisok persze akadhatnak, mint ahogy az most is fennállhat gondolom. Nem szívesen lennék harmadik ebben a feszült helyzetben, aztán olyan erősek sem vagyunk még, hogy méltó riválisnak nevezehessük magukat. Információ ide vagy oda. No meg megbocsásson uram, de nem olyan egyszerű olyan információhoz jutni, amivel sakkban lehetne őket tartani. Aztán meg ha harmadikok lennénk, össze is foghatnának ellenünk és akkor végképp húsleves adalék lenne belőlünk.
*Vesz egy nagyobb levegőt és kicsit közelebb hajol.*
-Jobb lenne egy kisebb szeletet kihasítani a tortából, egyezkedjünk a Patkányokkal, aztán ha később megváltoznának a szándékaink könnyebben tudjuk felgyújtani őket a picsába mint bizalmasaik. Elnézést.
*Vigyorog az orra alatt, talán még mindig a másnaposság beszélhet belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ilyen egy fontos nő élete, nem igaz?
*Mondja mosolyogva Relael szavaira, és készségesen közelebb húzódik a kettőshöz, majd helyet is foglal magának, és lomhán egy falat ételt manőverez a szájába amíg hallgat.*
-Nor'Deron.
*Biccent oda a férfinek, mert hát mégis csak így az illő ugye.*
-Fogós kérdés. Ha a véleményem érdekel én veled értek egyet. A Patkányok elég régóta itt vannak, és akárhogy és akármit is csinálnak, azt igencsak jól csinálhatják. Hiszen nem zargatja őket senki, riválisok persze akadhatnak, mint ahogy az most is fennállhat gondolom. Nem szívesen lennék harmadik ebben a feszült helyzetben, aztán olyan erősek sem vagyunk még, hogy méltó riválisnak nevezehessük magukat. Információ ide vagy oda. No meg megbocsásson uram, de nem olyan egyszerű olyan információhoz jutni, amivel sakkban lehetne őket tartani. Aztán meg ha harmadikok lennénk, össze is foghatnának ellenünk és akkor végképp húsleves adalék lenne belőlünk.
*Vesz egy nagyobb levegőt és kicsit közelebb hajol.*
-Jobb lenne egy kisebb szeletet kihasítani a tortából, egyezkedjünk a Patkányokkal, aztán ha később megváltoznának a szándékaink könnyebben tudjuk felgyújtani őket a picsába mint bizalmasaik. Elnézést.
*Vigyorog az orra alatt, talán még mindig a másnaposság beszélhet belőle.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:46:50
Üzenet elküldve: 2022-08-21 19:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Érintőlegesen Ranendyl//
- Azt a búbánatos rohadt eget! *suttogja maga elé, egy sötét, magányos sikátor falát támasztva, miközben arcát dörzsölve igyekszik elűzni a macskajajt. Vagy talán még részeg? Ez azon pillanatok egyike, mikor átkozottul nehéz lenne megmondani. Halvány lila gőze sincs arról, hogy a francba került éppen ide a Sellőház után, kevésbé lett volna fájdalmas egy kellemes ágyban kelni valami ledér társaságában, de hát ugye tintás férfi nem válogat. Ott fekszik le, ahol utoléri a szeszgőzös álom.
Néhány halovány emlékképbe kapaszkodva indul meg kissé még szédelegve. Rémlik még neki, hogy tegnap azt a romos épületet emlegette Relael, így hát összekaparva tájékozódási képességei maradékát rója most az utcákat, míg végül el nem éri célját. Vagy legalább is azt, amit annak gondol.*
~ Csak ne valami rohadt hodariltanya legyen ~ *Előfordul már, hogy belebotlott ilyesmibe, és bizony köszöni szépen, éppen elég volt egyszeri élménynek. A nyálcsorgató függők látványa a legkevésbé sem kellemes, arról nem is beszélve, hogy keselyűk módjára képesek rárepülni némi arany reményében az emberre, ha az nem tűnik szakadt koldusnak.*
- Kipp-kopp! *emeli meg hangját belépve, de egyből lüktetni is kezd a feje. Fájdalmasan felsóhajtva, halántékát masszírozva lépdel beljebb, s csaknem felbukik a szemlélődő félvér fickóban, de még éppen időben kikerüli. Maga is körbe pillant, alaposan megnézve a helyiséget magának, na meg az idegeneket, tekintete aztán végül megállapodik egy ismerős arcon.*
- Nahát mennyi új barátod lett hirtelen Relael *szól oda, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy megzavarja az éppen folyó beszélgetést.*
//Érintőlegesen Ranendyl//
- Azt a búbánatos rohadt eget! *suttogja maga elé, egy sötét, magányos sikátor falát támasztva, miközben arcát dörzsölve igyekszik elűzni a macskajajt. Vagy talán még részeg? Ez azon pillanatok egyike, mikor átkozottul nehéz lenne megmondani. Halvány lila gőze sincs arról, hogy a francba került éppen ide a Sellőház után, kevésbé lett volna fájdalmas egy kellemes ágyban kelni valami ledér társaságában, de hát ugye tintás férfi nem válogat. Ott fekszik le, ahol utoléri a szeszgőzös álom.
Néhány halovány emlékképbe kapaszkodva indul meg kissé még szédelegve. Rémlik még neki, hogy tegnap azt a romos épületet emlegette Relael, így hát összekaparva tájékozódási képességei maradékát rója most az utcákat, míg végül el nem éri célját. Vagy legalább is azt, amit annak gondol.*
~ Csak ne valami rohadt hodariltanya legyen ~ *Előfordul már, hogy belebotlott ilyesmibe, és bizony köszöni szépen, éppen elég volt egyszeri élménynek. A nyálcsorgató függők látványa a legkevésbé sem kellemes, arról nem is beszélve, hogy keselyűk módjára képesek rárepülni némi arany reményében az emberre, ha az nem tűnik szakadt koldusnak.*
- Kipp-kopp! *emeli meg hangját belépve, de egyből lüktetni is kezd a feje. Fájdalmasan felsóhajtva, halántékát masszírozva lépdel beljebb, s csaknem felbukik a szemlélődő félvér fickóban, de még éppen időben kikerüli. Maga is körbe pillant, alaposan megnézve a helyiséget magának, na meg az idegeneket, tekintete aztán végül megállapodik egy ismerős arcon.*
- Nahát mennyi új barátod lett hirtelen Relael *szól oda, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy megzavarja az éppen folyó beszélgetést.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:06:26
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:06:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
* A halott kormost és a többieket maguk mögött hagyják, és sikerül az egészet hallgatással elkerülni. Érzi, hogy Rel közelében ilyen téren majd biztonságban lesznek. Valami okból kifolyólag úgy érzi, a nő el tudja intézni, hogy ne zargassák, bántsák őket. Még ha most nem is tűnik így. Kis idő kell még és ki fog alakulni. Nem is tudja igazán, miért előlegezett ekkora bizalmat neki, hiszen csak egy megérzése van. Myyna mosakodni kezd, ő pedig csak ül a közelében és figyel. Ha lát egy-két kósza foltot, ami nem jönne le, vagy nem éri el, besegít óvatosan. Valóban kezd kicsit anyáskodni a lány fölött. *
- Csak átmenetileg kapod, mert nem igen a te méreted.
* Feleli a bordó ruhadarabra. S erősnek is találja most ezt a színt, így jut eszébe a Piactér és a bevásárlás. De ilyen ruhákban mégsem viheti magával a lányt. *
- Ez még nem igazán a te méreted, így nem lenne szerencsés odakint mászkálni. Viszont az előzőek meg túl koszosak ahhoz, hogy azokban tedd ki a lábad innen. Jobb lesz, ha néhány alap dolgot veszek neked. Később pedig már azok egyikében velem jöhetsz nyugodtan.
* Nem akarja sem koszosan kiengedni, sem túl lenge ruhában, még bajba kerülnének miatta. No nem mintha ő túlsággal felöltözve járna, de az megint más. *
- Szerintem maradj idefent és dőlj le egy kicsit, aludd ki magad. A történtek ellenére szerintem biztonságban vagy, nem kell félned. Én pedig egy-két óra múlva vissza is térnék. Legfeljebb három, ha várnom kell valamire. Alsóneműt és ruhákat is hozok neked. Talán egy kis édesség is belefér, ha szereted?
* Próbálja ilyen módon meggyőzni a lányt, hogy jobb, ha most itt marad és kialussza magát. Az ébredés pedig sok szép ajándékot hoz, mintha holmi ünnep lenne. Tud ő kedves is lenni, megnyerő, képes megnyugtatni másokat. Vagy felizgatni, de ez most nem az az idő. Ha sikerül megegyeznie, akkor Myyna marad, ő pedig összekapja magát. Az óriáslánynak szól, hogy piacolni megy, ha bárki keresné, s hogy hamar visszatér. *
//Myyna//
* A halott kormost és a többieket maguk mögött hagyják, és sikerül az egészet hallgatással elkerülni. Érzi, hogy Rel közelében ilyen téren majd biztonságban lesznek. Valami okból kifolyólag úgy érzi, a nő el tudja intézni, hogy ne zargassák, bántsák őket. Még ha most nem is tűnik így. Kis idő kell még és ki fog alakulni. Nem is tudja igazán, miért előlegezett ekkora bizalmat neki, hiszen csak egy megérzése van. Myyna mosakodni kezd, ő pedig csak ül a közelében és figyel. Ha lát egy-két kósza foltot, ami nem jönne le, vagy nem éri el, besegít óvatosan. Valóban kezd kicsit anyáskodni a lány fölött. *
- Csak átmenetileg kapod, mert nem igen a te méreted.
* Feleli a bordó ruhadarabra. S erősnek is találja most ezt a színt, így jut eszébe a Piactér és a bevásárlás. De ilyen ruhákban mégsem viheti magával a lányt. *
- Ez még nem igazán a te méreted, így nem lenne szerencsés odakint mászkálni. Viszont az előzőek meg túl koszosak ahhoz, hogy azokban tedd ki a lábad innen. Jobb lesz, ha néhány alap dolgot veszek neked. Később pedig már azok egyikében velem jöhetsz nyugodtan.
* Nem akarja sem koszosan kiengedni, sem túl lenge ruhában, még bajba kerülnének miatta. No nem mintha ő túlsággal felöltözve járna, de az megint más. *
- Szerintem maradj idefent és dőlj le egy kicsit, aludd ki magad. A történtek ellenére szerintem biztonságban vagy, nem kell félned. Én pedig egy-két óra múlva vissza is térnék. Legfeljebb három, ha várnom kell valamire. Alsóneműt és ruhákat is hozok neked. Talán egy kis édesség is belefér, ha szereted?
* Próbálja ilyen módon meggyőzni a lányt, hogy jobb, ha most itt marad és kialussza magát. Az ébredés pedig sok szép ajándékot hoz, mintha holmi ünnep lenne. Tud ő kedves is lenni, megnyerő, képes megnyugtatni másokat. Vagy felizgatni, de ez most nem az az idő. Ha sikerül megegyeznie, akkor Myyna marad, ő pedig összekapja magát. Az óriáslánynak szól, hogy piacolni megy, ha bárki keresné, s hogy hamar visszatér. *
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-18 21:12:49
Üzenet elküldve: 2022-08-18 21:12:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Kicsit Relael, Nor'Deron, Strat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Már ás egy ideje, amikor először megáll, és áttekinti a gödröt. Bár nem sok tapasztalata van a hullák elásásában, úgy gondolja, hogy ez már elég mély lesz. Kimászik a lyukból, és áldozata mellé lép. Akármennyire is szeretné, még mindig nem érez semmit. Még az étvágya sem ment el. Ahogy lenéz a sápadt holttestre, csupán arra gondol, hogy hogyan helyezze bele azt a sírjába. A hulla már eléggé merev, így egy kicsit nehezebb dolga van, de végül sikerül bele taszítania a sötételfet végső nyughelyébe. Vesz két nagy lélegzetet, majd elkezdi betemetni a gödröt.
Ez sokkal hamarabb megy, mint a kiásás. Itt sem pihen, akármennyire is kínozza már az éhség, vagy esetleg a fáradtság. Amint betemette a tetemet, megpróbálja elsimítani a földet, hogy úgy tűnjön, mintha nem ástak volna el egy hullát a föld alá. Ez némileg sikerül is. Amint végez munkájával, egy kis gondolkozás után, ledobja az ásót, és a hátát az egyik fának támasztva, leül a földre. Úgy hiszi, illene mondania valamit. Csakhogy mivel nem érez semmit, nem tudja hogy mit mondjon. *
- Sajnálom, hogy megöltelek. Nem, ez így nem jó. * Mondja magában. * Nem sokra mész a sajnálatommal, nem igaz? Az igazság az, hogy csak azt sajnálom, hogy nem küzdhettünk meg szemtől szemben. Bár nem ismertelek, de jó harcosnak tűntél. Hidd el, ezt nem így akartam. * Lehajtja a fejét, és kuncog egy kicsikét magában. * De mindegy hogy mit akartam, mert már leszúrtalak, nem így van? Én itt vagyok fent, te meg lent a föld alatt. Akárhogy próbálok mentegetőzni, vagy a bocsánatodat kérni, ezt már nem tudom megváltoztatni.
* Kicsit még töpreng magában, ott a fa árnyékában, de nem sokáig, ugyanis a korgó gyomra nem engedi neki, hogy sokáig időzzön. Észreveszi magán, hogy eléggé koszos, sőt a ruháján kisebb vérfoltok is éktelenkedtek. Majd később kezd vele valamit. Felkel, letörli a koszt magáról, már amit letud, elveszi az ásót, és elindul a taverna felé. Ahogy elhagyja a sírt, nem néz vissza. Belép a tavernába, az ásót a falnak támasztja, és leül Relael-ék asztalához, ahol az étel van. Arcán se boldogságot, se szomorúságot nem lehet észrevenni. Az asztalnál ülőkkel nem foglalkozik, még a szemükbe sem néz. Majd később ráér ismerkedni, most enni akar. Szemét a füstölt húson tartja, amiből ehet végre. Kezét megdörzsöli, majd megragadja a húst, és enni kezd. Zsírba mártott kenyeret eszik még melléje, majd egy tojást is elvesz, amit nem tud olyan szépen meghámozni, de nem törődik azzal, ha egy-két héj darabka még rajta maradt. A hús mennyei, és csak örülni tud, hogy végre ehet. *
//Kicsit Relael, Nor'Deron, Strat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Már ás egy ideje, amikor először megáll, és áttekinti a gödröt. Bár nem sok tapasztalata van a hullák elásásában, úgy gondolja, hogy ez már elég mély lesz. Kimászik a lyukból, és áldozata mellé lép. Akármennyire is szeretné, még mindig nem érez semmit. Még az étvágya sem ment el. Ahogy lenéz a sápadt holttestre, csupán arra gondol, hogy hogyan helyezze bele azt a sírjába. A hulla már eléggé merev, így egy kicsit nehezebb dolga van, de végül sikerül bele taszítania a sötételfet végső nyughelyébe. Vesz két nagy lélegzetet, majd elkezdi betemetni a gödröt.
Ez sokkal hamarabb megy, mint a kiásás. Itt sem pihen, akármennyire is kínozza már az éhség, vagy esetleg a fáradtság. Amint betemette a tetemet, megpróbálja elsimítani a földet, hogy úgy tűnjön, mintha nem ástak volna el egy hullát a föld alá. Ez némileg sikerül is. Amint végez munkájával, egy kis gondolkozás után, ledobja az ásót, és a hátát az egyik fának támasztva, leül a földre. Úgy hiszi, illene mondania valamit. Csakhogy mivel nem érez semmit, nem tudja hogy mit mondjon. *
- Sajnálom, hogy megöltelek. Nem, ez így nem jó. * Mondja magában. * Nem sokra mész a sajnálatommal, nem igaz? Az igazság az, hogy csak azt sajnálom, hogy nem küzdhettünk meg szemtől szemben. Bár nem ismertelek, de jó harcosnak tűntél. Hidd el, ezt nem így akartam. * Lehajtja a fejét, és kuncog egy kicsikét magában. * De mindegy hogy mit akartam, mert már leszúrtalak, nem így van? Én itt vagyok fent, te meg lent a föld alatt. Akárhogy próbálok mentegetőzni, vagy a bocsánatodat kérni, ezt már nem tudom megváltoztatni.
* Kicsit még töpreng magában, ott a fa árnyékában, de nem sokáig, ugyanis a korgó gyomra nem engedi neki, hogy sokáig időzzön. Észreveszi magán, hogy eléggé koszos, sőt a ruháján kisebb vérfoltok is éktelenkedtek. Majd később kezd vele valamit. Felkel, letörli a koszt magáról, már amit letud, elveszi az ásót, és elindul a taverna felé. Ahogy elhagyja a sírt, nem néz vissza. Belép a tavernába, az ásót a falnak támasztja, és leül Relael-ék asztalához, ahol az étel van. Arcán se boldogságot, se szomorúságot nem lehet észrevenni. Az asztalnál ülőkkel nem foglalkozik, még a szemükbe sem néz. Majd később ráér ismerkedni, most enni akar. Szemét a füstölt húson tartja, amiből ehet végre. Kezét megdörzsöli, majd megragadja a húst, és enni kezd. Zsírba mártott kenyeret eszik még melléje, majd egy tojást is elvesz, amit nem tud olyan szépen meghámozni, de nem törődik azzal, ha egy-két héj darabka még rajta maradt. A hús mennyei, és csak örülni tud, hogy végre ehet. *
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-16 23:10:51
Üzenet elküldve: 2022-08-16 23:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron, Strat, Relael//
- Igen, érdekes.
*Helyesel Relael, majd egy megfelelő jelzőn gondolkodik, de talán az érdekesnél találóbb nincs is.*
- Mentségemre szóljon, hogy igazán rászolgált erre.
*Relael hiányos érvelését eltökélt bólintásokkal toldja meg, mintha ezzel szavai hitelesebbnek tűnnének.*
- Én mindig tárt karokkal, és nyitott szívvel fogadok mindenkit, de én sem tűrhetek el akármit.
*Ezúttal lemondóan, már-már szomorúan ingatja fejét, mintha valóban sajnálná a sötételf halálát. Talán valahol igen, de ehhez leginkább annak a ténynek van köze, hogy valaki élete az ő lelkén szárad. Ez még egészen újszerű gondolat. Nem feltétlenül kellemes, szerencséjére a bűntudat visszhangja elég tompának bizonyul. Egyelőre.*
- Nos, én nem feltétlenül látom ezzel a problémát.
*Lesöpri a morzsákat a kezéről, ezzel végérvényesen befejezve a csipegetést, amit ő étkezésnek szokott nevezni.*
- Azt hiszem ezt a lépcsőfokot semmiképpen sem tudjuk átugrani, de türelmem az éppenséggel van, így ezzel nem látok gondot.
*Aki persze jól ismeri Relaelt az jól tudhatja, hogy sem a türelem, sem pedig a meghunyászkodás nem kedvelt módszerek az elfnél, ám hajlandó komoly áldozatokat hozni, ha a szükség úgy diktálja. Szerencsére egyikük sem ismeri még igazán, így kijelentése akár még hihetőnek is tűnhet.
Nor'Deronnal nem értenek egyet, de ezzel nincs különösebb gondja. Meghallgatja a férfi véleményét, még biccent is időnként jelezve, hogy minden figyelme az övé. Még akár úgy is tűnhet, hogy tiszteletben tartja az ellenvéleményt, pedig ez sem több színjátszásnál.*
- Ezek nagyon agresszív módszerek, nem feltétlenül tartom hosszútávon jövedelmezőnek őket. Jobb kedvelem, ha a szövetségesek valóban azok, és nem kölcsönös megfélemlítésen alapul az üzleti kapcsolat. Ebben a konfliktusban pedig előbb utóbb állást kell majd foglalnunk.
*Megvonja vállait ezzel lerázva a felelősséget magáról abban az esetben, ha tévedne. De persze ő sosem téved.*
- Áh Strat, bocsánat! Mindig elsodródom mindenki mellől.
*Bocsánatkérő mosollyal próbál engesztelést szerezni a tündértől, amit egy szívélyes invitálás is követ körükbe. A felkínált szék mellett akad étel is, ha éppen megkívánná a tündér, erre viszont nem pazarol időt.*
- Éppen a stratégiát vitattuk meg Nor'Deronnal. Én azt javasoltam, hogy éljük azzal a lehetőséggel, hogy ismeretlenek vagyunk még sokak számára, és ajánljuk fel segítségünket a Patkányoknak a riválisaikkal szemben is, Nor viszont azt javasolta, hogy némi információszerzés után keressünk valami gyengepontot, amit felhasználhatunk a Patkányok ellen, hogy sakkban tartva őket egyenlő félként tekintsenek ránk.
*Rövid összefoglalóját követően tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd kérdőn a tündérre pillant.*
- Érdekelne a te javaslatod is, Strat. Oszd meg velünk kérlek!
*Míg a párbeszéd zajlik, addig az ajtó felé pillant, ahol már egy ideje eltűnt Agin a holttesttel. Reményei szerint a fiatal férfi nem keltette fel magára senki figyelmét, aki esetleg gondot jelenthet a testi épségükre nézve. Feladata éppenséggel lenne a számára, de ha amaz nem tér vissza rövidesen, akkor majd csak később tárja elé.*
- Igen, érdekes.
*Helyesel Relael, majd egy megfelelő jelzőn gondolkodik, de talán az érdekesnél találóbb nincs is.*
- Mentségemre szóljon, hogy igazán rászolgált erre.
*Relael hiányos érvelését eltökélt bólintásokkal toldja meg, mintha ezzel szavai hitelesebbnek tűnnének.*
- Én mindig tárt karokkal, és nyitott szívvel fogadok mindenkit, de én sem tűrhetek el akármit.
*Ezúttal lemondóan, már-már szomorúan ingatja fejét, mintha valóban sajnálná a sötételf halálát. Talán valahol igen, de ehhez leginkább annak a ténynek van köze, hogy valaki élete az ő lelkén szárad. Ez még egészen újszerű gondolat. Nem feltétlenül kellemes, szerencséjére a bűntudat visszhangja elég tompának bizonyul. Egyelőre.*
- Nos, én nem feltétlenül látom ezzel a problémát.
*Lesöpri a morzsákat a kezéről, ezzel végérvényesen befejezve a csipegetést, amit ő étkezésnek szokott nevezni.*
- Azt hiszem ezt a lépcsőfokot semmiképpen sem tudjuk átugrani, de türelmem az éppenséggel van, így ezzel nem látok gondot.
*Aki persze jól ismeri Relaelt az jól tudhatja, hogy sem a türelem, sem pedig a meghunyászkodás nem kedvelt módszerek az elfnél, ám hajlandó komoly áldozatokat hozni, ha a szükség úgy diktálja. Szerencsére egyikük sem ismeri még igazán, így kijelentése akár még hihetőnek is tűnhet.
Nor'Deronnal nem értenek egyet, de ezzel nincs különösebb gondja. Meghallgatja a férfi véleményét, még biccent is időnként jelezve, hogy minden figyelme az övé. Még akár úgy is tűnhet, hogy tiszteletben tartja az ellenvéleményt, pedig ez sem több színjátszásnál.*
- Ezek nagyon agresszív módszerek, nem feltétlenül tartom hosszútávon jövedelmezőnek őket. Jobb kedvelem, ha a szövetségesek valóban azok, és nem kölcsönös megfélemlítésen alapul az üzleti kapcsolat. Ebben a konfliktusban pedig előbb utóbb állást kell majd foglalnunk.
*Megvonja vállait ezzel lerázva a felelősséget magáról abban az esetben, ha tévedne. De persze ő sosem téved.*
- Áh Strat, bocsánat! Mindig elsodródom mindenki mellől.
*Bocsánatkérő mosollyal próbál engesztelést szerezni a tündértől, amit egy szívélyes invitálás is követ körükbe. A felkínált szék mellett akad étel is, ha éppen megkívánná a tündér, erre viszont nem pazarol időt.*
- Éppen a stratégiát vitattuk meg Nor'Deronnal. Én azt javasoltam, hogy éljük azzal a lehetőséggel, hogy ismeretlenek vagyunk még sokak számára, és ajánljuk fel segítségünket a Patkányoknak a riválisaikkal szemben is, Nor viszont azt javasolta, hogy némi információszerzés után keressünk valami gyengepontot, amit felhasználhatunk a Patkányok ellen, hogy sakkban tartva őket egyenlő félként tekintsenek ránk.
*Rövid összefoglalóját követően tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd kérdőn a tündérre pillant.*
- Érdekelne a te javaslatod is, Strat. Oszd meg velünk kérlek!
*Míg a párbeszéd zajlik, addig az ajtó felé pillant, ahol már egy ideje eltűnt Agin a holttesttel. Reményei szerint a fiatal férfi nem keltette fel magára senki figyelmét, aki esetleg gondot jelenthet a testi épségükre nézve. Feladata éppenséggel lenne a számára, de ha amaz nem tér vissza rövidesen, akkor majd csak később tárja elé.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:28:24
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:28:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Főleg Rel és Nor'deron//
*Az események igencsak érdekes fordulatot vesznek, melynek nyomán bizony abbamarad az egyébként igencsak gyönyörű játéka, így Nell megszabadul a varázs alól, s egyébként is úgy látszik hogy van jobb dolga is mint Start fejét elcsavarni. ~Ne félj csillagom, majd visszatérünk rá ha nyugodtabb lesz minden.~ Gondolja magában, de csak egy aprócska főhajtást enged meg magának, majd tisztes szemlélőként vesz részt mindenben. Mivel neki külön nem szólnak, és nem is kérik a segítségét csak figyel. A nagyszájú hős elhull, ahogy az lenni szokott, talán máskor mosolyogna a dolgon de most még ehhez sincs kedve. Teljesen közönyös, s valahol az jár a fejében, hogy szegény óriásnőnek megint lesz mit takarítania. Azért még ott van a fülében Relael korábbi szava, és ahogy látja az egyre csak gyűlő társaság ellenére sem szakadt meg a gondolatmenet, sőt. Finom léptekkel közelít a nő felé, legyen akárki is a jelenlegi társalgópartnere.*
-Elnézést.
*Mondja halkan, de jól hallhatóan, s csak akkor folytatja ha nem látja jelét annak, hogy roppant mód zavarná őt.*
-Hol is tartottunk azzal a küldetéssel kapcsolatban? Örvendek.
*Biccent a fél-elf felé, de egyebet nem tesz egyelőre.*
//Főleg Rel és Nor'deron//
*Az események igencsak érdekes fordulatot vesznek, melynek nyomán bizony abbamarad az egyébként igencsak gyönyörű játéka, így Nell megszabadul a varázs alól, s egyébként is úgy látszik hogy van jobb dolga is mint Start fejét elcsavarni. ~Ne félj csillagom, majd visszatérünk rá ha nyugodtabb lesz minden.~ Gondolja magában, de csak egy aprócska főhajtást enged meg magának, majd tisztes szemlélőként vesz részt mindenben. Mivel neki külön nem szólnak, és nem is kérik a segítségét csak figyel. A nagyszájú hős elhull, ahogy az lenni szokott, talán máskor mosolyogna a dolgon de most még ehhez sincs kedve. Teljesen közönyös, s valahol az jár a fejében, hogy szegény óriásnőnek megint lesz mit takarítania. Azért még ott van a fülében Relael korábbi szava, és ahogy látja az egyre csak gyűlő társaság ellenére sem szakadt meg a gondolatmenet, sőt. Finom léptekkel közelít a nő felé, legyen akárki is a jelenlegi társalgópartnere.*
-Elnézést.
*Mondja halkan, de jól hallhatóan, s csak akkor folytatja ha nem látja jelét annak, hogy roppant mód zavarná őt.*
-Hol is tartottunk azzal a küldetéssel kapcsolatban? Örvendek.
*Biccent a fél-elf felé, de egyebet nem tesz egyelőre.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-05 10:39:58
Üzenet elküldve: 2022-08-05 10:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hosszú út kezdete//
//Kukucs//
*A Lakónegyedben nem várt dologgal szembesül, mégpedig a sokáig elhagyatott épület körül nyüzsgést észlel. Mivel jobb dolga nincsen, valamint mert kíváncsi is, ezért távolabbról vet egy futó pillantást a helyre. Valaki valakit cipel, ez már biztos, és mindketten véresnek tűnnek. Ez nem feltétlenül nyugtatja meg Ranendylt, fel is merül benne, hogy talán jobb ha tovább áll mielőtt még őt is így hurcolják majd el. De távolabbról szemlélődve ételt vesz észre az asztalon, meg egy óriást, aki takarít, és legjobb ismeretei szerint ez a hely egyébként is fogadóként funkcionált egykoron.
~ Ismét megnyitna? Érdekes. De vajon minek? ~
Bár kedvelt elfoglaltság a Kikötőben az alkoholizmus, viszont talán mégis felesleges egy újabb ivó, amikor mind a gazdagok megtalálják a nekik való szórakozást a Sellőházban, a hozzá hasonló nyomorultak pedig jó ha a Rumos Rókalyuk árát meg tudják fizetni.
Viszont ha megnyit a hely, akkor jó eséllyel munka is van itt. Talán ha segít kitakarítani a szobákat, akkor cserébe megpihenhet az egyikben egy vagy akár két este erejéig. Arról már álmodni sem mer, hogy ebben a fukar világban még aranyat is adjanak a munkájáért.
Kimerültnek viszont rendkívül kimerült, már alig áll a lábán, igazán rá férne egy kisebb alvás, ezért megkockáztatja, hogy közelebb merészkedjen. Tekintete ide-oda cikázik, senkin nem állapodik meg hosszabban, főleg nem a beszélgetőkön. Elég gorombák tudnak lenni az emberek, ha megzavarják őket. Az óriás asszony szintén nem tűnik túl szívélyesnek, ezért egyelőre kivár, hátha megpillant egy barátságosabb személyt, aki megszólítja őt.*
//Kukucs//
*A Lakónegyedben nem várt dologgal szembesül, mégpedig a sokáig elhagyatott épület körül nyüzsgést észlel. Mivel jobb dolga nincsen, valamint mert kíváncsi is, ezért távolabbról vet egy futó pillantást a helyre. Valaki valakit cipel, ez már biztos, és mindketten véresnek tűnnek. Ez nem feltétlenül nyugtatja meg Ranendylt, fel is merül benne, hogy talán jobb ha tovább áll mielőtt még őt is így hurcolják majd el. De távolabbról szemlélődve ételt vesz észre az asztalon, meg egy óriást, aki takarít, és legjobb ismeretei szerint ez a hely egyébként is fogadóként funkcionált egykoron.
~ Ismét megnyitna? Érdekes. De vajon minek? ~
Bár kedvelt elfoglaltság a Kikötőben az alkoholizmus, viszont talán mégis felesleges egy újabb ivó, amikor mind a gazdagok megtalálják a nekik való szórakozást a Sellőházban, a hozzá hasonló nyomorultak pedig jó ha a Rumos Rókalyuk árát meg tudják fizetni.
Viszont ha megnyit a hely, akkor jó eséllyel munka is van itt. Talán ha segít kitakarítani a szobákat, akkor cserébe megpihenhet az egyikben egy vagy akár két este erejéig. Arról már álmodni sem mer, hogy ebben a fukar világban még aranyat is adjanak a munkájáért.
Kimerültnek viszont rendkívül kimerült, már alig áll a lábán, igazán rá férne egy kisebb alvás, ezért megkockáztatja, hogy közelebb merészkedjen. Tekintete ide-oda cikázik, senkin nem állapodik meg hosszabban, főleg nem a beszélgetőkön. Elég gorombák tudnak lenni az emberek, ha megzavarják őket. Az óriás asszony szintén nem tűnik túl szívélyesnek, ezért egyelőre kivár, hátha megpillant egy barátságosabb személyt, aki megszólítja őt.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-04 22:14:31
Üzenet elküldve: 2022-08-04 22:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Főleg Rel, egy-egy kósza pillantás erejéig Agin és Myyna//
*Szeme szarkából figyeli ahogy a suhanc önmaga és Relael után, elvégre bár a félvér maga sem biztos abban pontosan miképp, azonban kizárhatatlan, hogy a nőnek legalább annyi köze van a sötételf halálához mint az ifjú kardforgatónak. A fiú döntését tudomásul véve bólint egyet, s halkan jó szerencsét kíván neki a félvér távoli hazájának errefelé ismeretlen nyelvén. Az újdonsült sírásó távozását követő megjegyzéseket két helyeslő bólintással konstatálja, gyenge tíz fokos dőlésszögben, a szemben ülő irányába. Utóbbi kissé színpadiasabbra sikerül, ezzel jelezve a nő számára, hogy sikeresen kivette a szót a hősünk szájából.
Egy pillanat erejéig még éppen sikerül elkapnia az emeletre igyekvő fiatal lány kíváncsi tekintetét melyet a félvér egy félmosollyal honorál.*
- Érdekes egy társaság ez.
*Jelenti ki, részben magának, részben Relaelnek.*
- Ha nem épp most hánytatok volna kardélre valakit, még azt hinném, hogy ez egy tisztes intézmény szerepét hivatott betölteni. - *Rövid hatásszünet hősünk részéről.* - Helyes. A megtévesztés sosem hátrány.
*A megjegyzését követő, felé szegeződő ujj látványára a félvér ismételten előhúzza bájgúnár vigyorát, s mintha csak eljövendő mondandóját szeretné nyomatékosítani, pillantását mélyen a nőébe fúrja.*
- Alábecsülni? Nem-nem. Királyságok dőltek már romba egy ilyen szép szempárért. Azonban mindig jobb, ha az ember biztosra megy.
*A továbbiakban félbeszakítás nélkül hallgatja a nő a tervét látványosan, már-már gyermeki lelkesedéssel s a vele járó csillogó szemekkel odafigyelve annak minden egyes részletére, majd mikor csend száll közéjük s beszélgetőpartnere egyértelmű jelét adja annak, hogy kíváncsi hősünk véleményére, az halk kuncogásba kezd.*
- Szó mi szó, lenne még mit finomítani a terven. Valóban előny, ha nem ismernek minket. Azonban ebből az előnyből akkor kovácsolhatsz igazán fegyvert, ha te ismered őket. Behatóan. Amit az elmondottak alapján ki is zárnék. Ezzel az ajánlattal valószínűleg annyit érünk majd el, hogy úgy ugráljunk, ahogy ők fütyülnek.
*Elereszt egy megfáradt sóhajt, majd baljával hajába túr, ujjai pedig meg sem állnak a tarkójáig, ahol elfoglalva helyüket, vakargatni kezdik azt, ezzel szimbolizálva a heves gondolkodást.*
- Valami olyan kell, amivel sakkban tarthatjuk őket. Amivel egyenlő félként tűnhetünk fel. Elsősorban a közelükbe kéne kerülni, információt gyűjteni róluk. Szóval nyújtsuk el a tárgyalást ameddig csak lehet, hogy legyen erre lehetőség. Ami pedig a riválisokat illeti. Szóba se hozd őket! Ebben a konfliktusban jobb, ha nem foglalunk állást. Elvégre nekünk csak jó az, ha lesz, ami eltereli a patkányok figyelmét rólunk. Már, ha persze hosszútávon tervezel a szolgálataimmal.
*Szúrja oda a végét kajánabbik vigyorával megtámogatva.*
//Főleg Rel, egy-egy kósza pillantás erejéig Agin és Myyna//
*Szeme szarkából figyeli ahogy a suhanc önmaga és Relael után, elvégre bár a félvér maga sem biztos abban pontosan miképp, azonban kizárhatatlan, hogy a nőnek legalább annyi köze van a sötételf halálához mint az ifjú kardforgatónak. A fiú döntését tudomásul véve bólint egyet, s halkan jó szerencsét kíván neki a félvér távoli hazájának errefelé ismeretlen nyelvén. Az újdonsült sírásó távozását követő megjegyzéseket két helyeslő bólintással konstatálja, gyenge tíz fokos dőlésszögben, a szemben ülő irányába. Utóbbi kissé színpadiasabbra sikerül, ezzel jelezve a nő számára, hogy sikeresen kivette a szót a hősünk szájából.
Egy pillanat erejéig még éppen sikerül elkapnia az emeletre igyekvő fiatal lány kíváncsi tekintetét melyet a félvér egy félmosollyal honorál.*
- Érdekes egy társaság ez.
*Jelenti ki, részben magának, részben Relaelnek.*
- Ha nem épp most hánytatok volna kardélre valakit, még azt hinném, hogy ez egy tisztes intézmény szerepét hivatott betölteni. - *Rövid hatásszünet hősünk részéről.* - Helyes. A megtévesztés sosem hátrány.
*A megjegyzését követő, felé szegeződő ujj látványára a félvér ismételten előhúzza bájgúnár vigyorát, s mintha csak eljövendő mondandóját szeretné nyomatékosítani, pillantását mélyen a nőébe fúrja.*
- Alábecsülni? Nem-nem. Királyságok dőltek már romba egy ilyen szép szempárért. Azonban mindig jobb, ha az ember biztosra megy.
*A továbbiakban félbeszakítás nélkül hallgatja a nő a tervét látványosan, már-már gyermeki lelkesedéssel s a vele járó csillogó szemekkel odafigyelve annak minden egyes részletére, majd mikor csend száll közéjük s beszélgetőpartnere egyértelmű jelét adja annak, hogy kíváncsi hősünk véleményére, az halk kuncogásba kezd.*
- Szó mi szó, lenne még mit finomítani a terven. Valóban előny, ha nem ismernek minket. Azonban ebből az előnyből akkor kovácsolhatsz igazán fegyvert, ha te ismered őket. Behatóan. Amit az elmondottak alapján ki is zárnék. Ezzel az ajánlattal valószínűleg annyit érünk majd el, hogy úgy ugráljunk, ahogy ők fütyülnek.
*Elereszt egy megfáradt sóhajt, majd baljával hajába túr, ujjai pedig meg sem állnak a tarkójáig, ahol elfoglalva helyüket, vakargatni kezdik azt, ezzel szimbolizálva a heves gondolkodást.*
- Valami olyan kell, amivel sakkban tarthatjuk őket. Amivel egyenlő félként tűnhetünk fel. Elsősorban a közelükbe kéne kerülni, információt gyűjteni róluk. Szóval nyújtsuk el a tárgyalást ameddig csak lehet, hogy legyen erre lehetőség. Ami pedig a riválisokat illeti. Szóba se hozd őket! Ebben a konfliktusban jobb, ha nem foglalunk állást. Elvégre nekünk csak jó az, ha lesz, ami eltereli a patkányok figyelmét rólunk. Már, ha persze hosszútávon tervezel a szolgálataimmal.
*Szúrja oda a végét kajánabbik vigyorával megtámogatva.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-04 09:16:16
Üzenet elküldve: 2022-08-04 09:16:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Főleg Nor, említés szintjén Agin//
*Önelégült férfi vigyor. Látott abból már eleget, mégis hatással van rá. Feltehetően amiatt, mert magabiztosságot sugall.*
- Rejtélyes.
*Dünnyögi, miután a hallottak emésztgetésébe merül. Bölcsnek tartja Nor'Deron hozzáállását, aki feltehetően tapasztaltabb nála az alvilági játszmákban. Ezt rövidesen az is alátámasztja, hogy a férfi milyen közönnyel veszi tudomásul a sötételf maradványainak tényét. Ez még Relaelnek is újdonság, akin ugyan mutatkoznak elkorcsosult személyiségjegyek, ám az is látható rajta, hogy még ismerkedik ezzel a világgal, aminek tagja szeretne lenni.
Nor'Deron javaslata tetszik számára, meg is jegyzi magának, hogyha legközelebb halottak testéről kell gondoskodni, akkor már esetleg kipróbálhassa. Ha már Aginra terelődik ezáltal a figyelme, akkor az elf nő szórakozottan követi nyomon ahogy a fiatal férfi elutasítva a segítséget egyedül küzd meg a súllyal.*
- Milyen lovagias.
*Mondja halkan Nornak, így feltehetően Aginhoz nem jutnak el szavai.*
- Így nem sokáig fogja itt bírni.
*Megrántja vállait mielőtt még azt feltételezik róla, hogy érdekli őt az új fiú sorsa. Egyelőre nem, bár tény, hogy jó pont volt számára az engedelmessége.
A beszélgetés viszont kezd végre érdekesebb irányt vetni, ez fel is lelkesíti Relaelt. Végre valakivel megvitathatja dolgait, aki úgy fest, hogy releváns véleményt tudna formálni a hallottakról.*
- Ugyan, ne becsüld le a két szép szememet!
*Mutatóujját szigorú, dorgáló módon Nornak szegezi.*
- Bizony sok bajból kihúzott már.
*Elégedett mosolya azt viszont nem sejteti, hogy mennyi bajba is keveredett már amiatt, hogy feltűnőbb jelenség. Vagy lehet pimasz természete lehet a felelős, viszont ha valaki Relaelt kérdezi biztosan a szépségét okolná.*
- Hátrány az, hogy nem ismernek minket, ám előny is.
*Egy főtt tojásért nyúl, beszéd közben óvatosan a héj eltávolításával bajlódik.*
- Olyan helyekre tudok bemenni, ahol a Patkányokat nem látják szívesen. Ez információkat, csempészeti lehetőségeket jelent.
*Aprólékos munkájának tökéletes a végeredménye. Egy kést vesz ezúttal a kezébe, hogy négybe vágja az ételt.*
- Valamint, úgy hallottam a Patkányoknak akad riválisa is. Mindig jó, ha az embernek akad segítsége, ha felül kíván kerekedni ellenfelein.
*Ismét megrántja vállait, majd a falat megrágásába kezd, és kérdőn felvonva szemöldökeit várja Nor'Deron meglátását, esetleg javaslatait.*
//Főleg Nor, említés szintjén Agin//
*Önelégült férfi vigyor. Látott abból már eleget, mégis hatással van rá. Feltehetően amiatt, mert magabiztosságot sugall.*
- Rejtélyes.
*Dünnyögi, miután a hallottak emésztgetésébe merül. Bölcsnek tartja Nor'Deron hozzáállását, aki feltehetően tapasztaltabb nála az alvilági játszmákban. Ezt rövidesen az is alátámasztja, hogy a férfi milyen közönnyel veszi tudomásul a sötételf maradványainak tényét. Ez még Relaelnek is újdonság, akin ugyan mutatkoznak elkorcsosult személyiségjegyek, ám az is látható rajta, hogy még ismerkedik ezzel a világgal, aminek tagja szeretne lenni.
Nor'Deron javaslata tetszik számára, meg is jegyzi magának, hogyha legközelebb halottak testéről kell gondoskodni, akkor már esetleg kipróbálhassa. Ha már Aginra terelődik ezáltal a figyelme, akkor az elf nő szórakozottan követi nyomon ahogy a fiatal férfi elutasítva a segítséget egyedül küzd meg a súllyal.*
- Milyen lovagias.
*Mondja halkan Nornak, így feltehetően Aginhoz nem jutnak el szavai.*
- Így nem sokáig fogja itt bírni.
*Megrántja vállait mielőtt még azt feltételezik róla, hogy érdekli őt az új fiú sorsa. Egyelőre nem, bár tény, hogy jó pont volt számára az engedelmessége.
A beszélgetés viszont kezd végre érdekesebb irányt vetni, ez fel is lelkesíti Relaelt. Végre valakivel megvitathatja dolgait, aki úgy fest, hogy releváns véleményt tudna formálni a hallottakról.*
- Ugyan, ne becsüld le a két szép szememet!
*Mutatóujját szigorú, dorgáló módon Nornak szegezi.*
- Bizony sok bajból kihúzott már.
*Elégedett mosolya azt viszont nem sejteti, hogy mennyi bajba is keveredett már amiatt, hogy feltűnőbb jelenség. Vagy lehet pimasz természete lehet a felelős, viszont ha valaki Relaelt kérdezi biztosan a szépségét okolná.*
- Hátrány az, hogy nem ismernek minket, ám előny is.
*Egy főtt tojásért nyúl, beszéd közben óvatosan a héj eltávolításával bajlódik.*
- Olyan helyekre tudok bemenni, ahol a Patkányokat nem látják szívesen. Ez információkat, csempészeti lehetőségeket jelent.
*Aprólékos munkájának tökéletes a végeredménye. Egy kést vesz ezúttal a kezébe, hogy négybe vágja az ételt.*
- Valamint, úgy hallottam a Patkányoknak akad riválisa is. Mindig jó, ha az embernek akad segítsége, ha felül kíván kerekedni ellenfelein.
*Ismét megrántja vállait, majd a falat megrágásába kezd, és kérdőn felvonva szemöldökeit várja Nor'Deron meglátását, esetleg javaslatait.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 22:25:14
Üzenet elküldve: 2022-08-03 22:25:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Nell//
*A visszakérdésre eléggé bamba fejjel pislog, de a végére azért a megvilágosodás is célba ér. Való igaz, hogy vannak helyzetek és helyek, ahol bátrabb dolog az efféle kérdéseket magunkba tartani. Idővel ezt is megtanulja majd, ahogy a vízhez is hozzászokik. Tényleg szeretne beilleszkedni ide, ha pedig az a követelmény, hogy időnként süket és vak legyen, esetleg játssza a hülyét, hát arra is hajlandó. Magához mérten ez elég meglepően érett gondolatnak tűnik, ami olyannyira meglepi, hogy még az sem tűnik fel, hogy ösztönös cselekedetként nekiáll mosakodni. Méghozzá jó alaposan, minek hála a kosz lassacskán eltűnik, hogy az alatta meglapuló hamvas, fehér bőr a felszínre kerülhessen. Egy kicsit pedig ismét beáll a csend. Csak a vízben pacsálás ad némi zajt, meg a lentről jövő beszélgetés, ami idefent már csak halk duruzsolás marad. Így arról fogalma sincs miről mehet az eszmecsere, bár az igazat megvallva nem is koncentrál oda. Világos tincseit is alaposan átmossa, ami így már nem is olyan fakó szürkés.
Közben pedig a csendben elmerülve felizzik újra a halott kormos, az őt körbe ölelő vértócsa, amitől kissé megdermedve harapja be az ajkát. Szerencsére Nell bájos hangja hamar visszazökkenti a valóságba, így nincs ideje arra, hogy túlságosan belemerüljön az emlékbe.*
- Hogy?
*Kapja is rá a tekintetét, majd kékjei tovább is siklanak a bordó darabra, aminek a színe azonnal elvarázsolja. Sosem volt még ilyen szép színű ruhája, így azonnal fel is vidul az előbb még mélabús tekintet. A piac emlegetésére viszont már újból a nőt fürkészi. Nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy Nell nélkül maradjon. A röpke pillanat alatt beállt ragaszkodás és a gyorsan neki szavazott bizalom miatt, meg azért, mert a többiekkel még nem igazán váltott egy szót sem, nem szívesen maradna itt lényegében egyedül. De persze azért a nőre sem akar akaszkodni, így csak egy szájhúzással körített vállvonással próbál beletörődni a dologba.*
- De addig mit csináljak? Most mindenki megbeszélget, meg hullát lapátol.
*Dünnyögi az orra alá.*
//Nell//
*A visszakérdésre eléggé bamba fejjel pislog, de a végére azért a megvilágosodás is célba ér. Való igaz, hogy vannak helyzetek és helyek, ahol bátrabb dolog az efféle kérdéseket magunkba tartani. Idővel ezt is megtanulja majd, ahogy a vízhez is hozzászokik. Tényleg szeretne beilleszkedni ide, ha pedig az a követelmény, hogy időnként süket és vak legyen, esetleg játssza a hülyét, hát arra is hajlandó. Magához mérten ez elég meglepően érett gondolatnak tűnik, ami olyannyira meglepi, hogy még az sem tűnik fel, hogy ösztönös cselekedetként nekiáll mosakodni. Méghozzá jó alaposan, minek hála a kosz lassacskán eltűnik, hogy az alatta meglapuló hamvas, fehér bőr a felszínre kerülhessen. Egy kicsit pedig ismét beáll a csend. Csak a vízben pacsálás ad némi zajt, meg a lentről jövő beszélgetés, ami idefent már csak halk duruzsolás marad. Így arról fogalma sincs miről mehet az eszmecsere, bár az igazat megvallva nem is koncentrál oda. Világos tincseit is alaposan átmossa, ami így már nem is olyan fakó szürkés.
Közben pedig a csendben elmerülve felizzik újra a halott kormos, az őt körbe ölelő vértócsa, amitől kissé megdermedve harapja be az ajkát. Szerencsére Nell bájos hangja hamar visszazökkenti a valóságba, így nincs ideje arra, hogy túlságosan belemerüljön az emlékbe.*
- Hogy?
*Kapja is rá a tekintetét, majd kékjei tovább is siklanak a bordó darabra, aminek a színe azonnal elvarázsolja. Sosem volt még ilyen szép színű ruhája, így azonnal fel is vidul az előbb még mélabús tekintet. A piac emlegetésére viszont már újból a nőt fürkészi. Nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy Nell nélkül maradjon. A röpke pillanat alatt beállt ragaszkodás és a gyorsan neki szavazott bizalom miatt, meg azért, mert a többiekkel még nem igazán váltott egy szót sem, nem szívesen maradna itt lényegében egyedül. De persze azért a nőre sem akar akaszkodni, így csak egy szájhúzással körített vállvonással próbál beletörődni a dologba.*
- De addig mit csináljak? Most mindenki megbeszélget, meg hullát lapátol.
*Dünnyögi az orra alá.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 20:54:34
Üzenet elküldve: 2022-08-03 20:54:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Kicsit szinte mindenki, Myyna//
* Igaz ami igaz, az utcai lét szinte mindennapos velejárója a halál. Erőszakos és durva, értelmetlen halál. Bár a halálnak ritkán van értelme. Vagy mégsem? Ilyesmivel nem törődik. Inkább próbálja a lányt megvédeni attól, hogy baja történjen. Hirtelen valamiként ragaszkodni kezdett hozzá. Kicsit szárnyai alá vette és ebbe most sok minden belefér. Egy kis kedvességgel és törődéssel majd kikupálódik Myyna. *
- Milyen fiú milyen karddal?
* Kérdez vissza Myyna halk kérdésére és közben kedves ártatlansággal mosolyog rá. *
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Én legalábbis így vagyok vele. Jobb nem belekeveredni az ilyesmibe. Na. Irány a víz.
* Kell egy kis noszogatás, hogy Myyna beüljön a dézsányi vízbe. Addig ő belekotor táskájába, amit, jut eszébe, szerencsésen magával hozott. Egy váltás ing van nála, ami bár nagy lesz Myyna számára, de a régi helyett jó lesz addig, amíg beszerzi, ami kellhet neki. *
- Ez a bordó ing megteszi addig, amíg elhozom minden holmim. Azokból tudok neked olyat adni, amit nyugodtan viselhetsz. Elmegyek majd a Piactérre is és veszek neked pár dolgot.
* Ahogy elnézi, kicsit térd fölé érhet majd neki az ing. Ami nem a legjobb most, de ez van. *
- Megvárom, amíg tiszta leszel. Utána elmegyek és elintézem, amit kell. Szeretném, ha itt maradnál. Mégis csak biztonságosabb.
//Kicsit szinte mindenki, Myyna//
* Igaz ami igaz, az utcai lét szinte mindennapos velejárója a halál. Erőszakos és durva, értelmetlen halál. Bár a halálnak ritkán van értelme. Vagy mégsem? Ilyesmivel nem törődik. Inkább próbálja a lányt megvédeni attól, hogy baja történjen. Hirtelen valamiként ragaszkodni kezdett hozzá. Kicsit szárnyai alá vette és ebbe most sok minden belefér. Egy kis kedvességgel és törődéssel majd kikupálódik Myyna. *
- Milyen fiú milyen karddal?
* Kérdez vissza Myyna halk kérdésére és közben kedves ártatlansággal mosolyog rá. *
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Én legalábbis így vagyok vele. Jobb nem belekeveredni az ilyesmibe. Na. Irány a víz.
* Kell egy kis noszogatás, hogy Myyna beüljön a dézsányi vízbe. Addig ő belekotor táskájába, amit, jut eszébe, szerencsésen magával hozott. Egy váltás ing van nála, ami bár nagy lesz Myyna számára, de a régi helyett jó lesz addig, amíg beszerzi, ami kellhet neki. *
- Ez a bordó ing megteszi addig, amíg elhozom minden holmim. Azokból tudok neked olyat adni, amit nyugodtan viselhetsz. Elmegyek majd a Piactérre is és veszek neked pár dolgot.
* Ahogy elnézi, kicsit térd fölé érhet majd neki az ing. Ami nem a legjobb most, de ez van. *
- Megvárom, amíg tiszta leszel. Utána elmegyek és elintézem, amit kell. Szeretném, ha itt maradnál. Mégis csak biztonságosabb.
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:43:32
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:43:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Kicsit szinte mindenki, Nell//
*Büszke mosolyt villant meg, amikor a hóhajú elfogadja az ételt. A kósza megjegyzést viszont bárgyú pillogással nyugtázza, ugyanis valóban sejtelme sincs arról, hogy mire is gondolhatott a férfi. Viszont nem sok időt hagy magának az ezen való elmélkedésre, mert már tényleg túl szeretne esni a fürdésen. Ahogy visszaérkezik Nell mellé már az óriás nő is eligazítja, amit egy hálás mosollyal köszön is meg, miközben rábiccent, hogy vette a lapot.
Viszont az indulást a felpörgött események igen gyorsan megfékezik. Az egyik pillanatban még Rel intézkedik a fiatal ficsúrral és a kormossal, a másik pillanatban meg már villan a penge, s az utóbbi élettelen teste puffan a padlón. Nell kedves sietsége ellenére van egy kis ideje megszemlélni a bővülő vértócsát, de utána már csak a háta mögötti beszélgetéseket hallja, ahogy a ficsúr elásni készül a szerencsétlent.
Finoman a nő kezére szorít és engedelmesen fordul is el a problémától. Viszont az arcán nem sok minden tükröződik vissza. Szinte érzelem mentes sóhajt hallat, ahogy megindul a lépcső felé a nő után. Az utcán tengődései alkalmával volt már szerencsétlensége hasonlót látni. Télidőben megfagyott koldust, tőrrel döfést egy koszos pokróc vagy egy falat kenyér miatt. Az első ilyen meghökkentette. Emlékszik, hogy még sírt is. Főként azért, mert akkor még biztosra vette, hogy ő rá is ilyen sors vár. Az idő teltével viszont olyan közömbös lett az ismeretlen holtak iránt, hogy túlzottan ez sem gyötri meg a lelkét. Legalábbis nem most. Az események gyors folyása, Nell hamari közbelépése segít abban, hogy talán még fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt igazából. Akár még a fáradtság is rásegíthet, ki tudja?
A lépcső tetejéről azért még visszasandít, de addigra már a ficsúr a vállára kapva viszi is a hullát, így kék pillantásai inkább ismét vissza siklanak a hószín üstökre. Aprót szusszan, majd készségesen hagyja, hogy a dézsához irányítsák.
Idejövetelük alatt végig csendben volt, viszont a gőzölgő vizet figyelve azért csak elgondolkodik, amit utána kénytelen is szavakba önteni, hogy kíváncsiságát is kielégíthesse.*
- Az a fiú a karddal... *Pillant fel Nell arcára.* Az bajba fog kerülni?
*Amíg a válaszra vár minden szemérem nélkül dobálja le magáról a mocskos göncöket, amit utána a lábával odébb is tol. Kérdése nem igazán azért merült fel, mert aggódna a fiú miatt. Szó sincs erről, hisz nem is ismeri. Csupán csak kíváncsi, hogy errefelé hogyan működnek a dolgok. Mert az utcán a koldusok miatt nem igazán szoktak büntetni vagy megtorolni. Hisz csak egy újabb "patkánnyal" kevesebb lett. Viszont a kormos nem tűnt koldusnak.*
- Nem túl szép kezdet, nem?
*Húzza el kissé a száját, miközben ujjait a vízbe mártja. Nem lehet panasza, a víz kellemesen meleg, csak hát túl vizes. De belement abba, hogy lecsutakolja magát, így neki is veselkedve mászik bele a dézsába.*
//Kicsit szinte mindenki, Nell//
*Büszke mosolyt villant meg, amikor a hóhajú elfogadja az ételt. A kósza megjegyzést viszont bárgyú pillogással nyugtázza, ugyanis valóban sejtelme sincs arról, hogy mire is gondolhatott a férfi. Viszont nem sok időt hagy magának az ezen való elmélkedésre, mert már tényleg túl szeretne esni a fürdésen. Ahogy visszaérkezik Nell mellé már az óriás nő is eligazítja, amit egy hálás mosollyal köszön is meg, miközben rábiccent, hogy vette a lapot.
Viszont az indulást a felpörgött események igen gyorsan megfékezik. Az egyik pillanatban még Rel intézkedik a fiatal ficsúrral és a kormossal, a másik pillanatban meg már villan a penge, s az utóbbi élettelen teste puffan a padlón. Nell kedves sietsége ellenére van egy kis ideje megszemlélni a bővülő vértócsát, de utána már csak a háta mögötti beszélgetéseket hallja, ahogy a ficsúr elásni készül a szerencsétlent.
Finoman a nő kezére szorít és engedelmesen fordul is el a problémától. Viszont az arcán nem sok minden tükröződik vissza. Szinte érzelem mentes sóhajt hallat, ahogy megindul a lépcső felé a nő után. Az utcán tengődései alkalmával volt már szerencsétlensége hasonlót látni. Télidőben megfagyott koldust, tőrrel döfést egy koszos pokróc vagy egy falat kenyér miatt. Az első ilyen meghökkentette. Emlékszik, hogy még sírt is. Főként azért, mert akkor még biztosra vette, hogy ő rá is ilyen sors vár. Az idő teltével viszont olyan közömbös lett az ismeretlen holtak iránt, hogy túlzottan ez sem gyötri meg a lelkét. Legalábbis nem most. Az események gyors folyása, Nell hamari közbelépése segít abban, hogy talán még fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt igazából. Akár még a fáradtság is rásegíthet, ki tudja?
A lépcső tetejéről azért még visszasandít, de addigra már a ficsúr a vállára kapva viszi is a hullát, így kék pillantásai inkább ismét vissza siklanak a hószín üstökre. Aprót szusszan, majd készségesen hagyja, hogy a dézsához irányítsák.
Idejövetelük alatt végig csendben volt, viszont a gőzölgő vizet figyelve azért csak elgondolkodik, amit utána kénytelen is szavakba önteni, hogy kíváncsiságát is kielégíthesse.*
- Az a fiú a karddal... *Pillant fel Nell arcára.* Az bajba fog kerülni?
*Amíg a válaszra vár minden szemérem nélkül dobálja le magáról a mocskos göncöket, amit utána a lábával odébb is tol. Kérdése nem igazán azért merült fel, mert aggódna a fiú miatt. Szó sincs erről, hisz nem is ismeri. Csupán csak kíváncsi, hogy errefelé hogyan működnek a dolgok. Mert az utcán a koldusok miatt nem igazán szoktak büntetni vagy megtorolni. Hisz csak egy újabb "patkánnyal" kevesebb lett. Viszont a kormos nem tűnt koldusnak.*
- Nem túl szép kezdet, nem?
*Húzza el kissé a száját, miközben ujjait a vízbe mártja. Nem lehet panasza, a víz kellemesen meleg, csak hát túl vizes. De belement abba, hogy lecsutakolja magát, így neki is veselkedve mászik bele a dézsába.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:44:44
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Nor'Deron, Relael, Ezmeerhalda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nem szeretne már sokat várakozni, túl akar esni a temetésen. Köszönetképpen biccent egyet Relael felé, amiért elmondta az ásó feltételezhető hollétét, majd elindul a konyha felé. A fehér hajú javaslatára kissé megtorpan. Visszafordul a már fogyóban levő étellel megterített asztal felé. Barátságosan rámosolyog a férfira. *
- Köszönöm javaslatod, de úgy gondolom, hogyha már át tudtam döfni a mellkasán a kardom, akkor már egy elfogadható sírt is kiáshatok neki. Legalább ezzel megadom neki a tiszteletet, ha már ezt egy tisztességes harccal nem sikerült neki megtennem.
* Nem szeretne senkivel sem rosszban lenni, főleg nem a jelenleg étkező párossal, ezért megpróbál minél barátságosabb hangnemet megütni. Tovább megy a konyhába. Relael-nek igaza volt, tényleg elég sok kacat van ott. Agin-nak kicsit kutakodnia kell, hogy találjon egy ásót, de legnagyobb örömére kap egyet. Kicsit kotyog a nyele, de megteszi. Legalábbis reméli, hogy nem fog eltörni, amíg nem végez a temetéssel. Levesz róla egy-két pókhálót, majd visszatér a holttesthez.
Azon gondolkozik, hogy kihúzza a padlón, vagy felvegye a vállára a sötételfet. Felpillant az óriás asszonyra, akit Relael Ezmee-nek szólított. *
- Köszönöm hölgyem, de magam is megbirkozom vele.
* Rávigyorog, majd újra elkomolyodik, mikor lenéz a testre. Arra jut, hogy megpróbálja felemelni, és a vállán kivinni a holttestet, ezzel is minél kevesebb vért hátrahagyva. Nem szívesen bízná ezt egy nőre, még akkor sem, ha a nő akiről beszélünk, egy óriás. Az ásót neki támasztja az egyik széknek, és leguggol a hulláért. Egy nagyobb erőlködés után, amit próbál nem kimutatni, sikerül felemelni a tetetemet. Jobb kezével elveszi az ásót, majd a bal vállán levő tetemmel elindul kifelé a taverna ajtaján. Lassan halad, nem akarja elejteni a nehéz holttestet.
Közben azon gondolkozik, hogy keres egy megfelelő helyet a sötételfnek, ami nincs túl közel a tavernához, de túl távol sem akar menni ilyen súllyal a vállán. Valahol a fák között végső nyugalomra helyezheti a sötételfet. Elhagyja a tavernát, és bemegy az erdőbe. Nem megy sokat, ugyanis kap egy helyet, ami tökéletesen megfelel egy nyughelynek. Megpróbálja óvatosan lerakni a férfit, ami többé-kevésbé sikerül is, majd nagy levegőt vesz. ~ Ez hosszú lesz ~ gondolja, és nekifog az ásásnak. *
//Nor'Deron, Relael, Ezmeerhalda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Nem szeretne már sokat várakozni, túl akar esni a temetésen. Köszönetképpen biccent egyet Relael felé, amiért elmondta az ásó feltételezhető hollétét, majd elindul a konyha felé. A fehér hajú javaslatára kissé megtorpan. Visszafordul a már fogyóban levő étellel megterített asztal felé. Barátságosan rámosolyog a férfira. *
- Köszönöm javaslatod, de úgy gondolom, hogyha már át tudtam döfni a mellkasán a kardom, akkor már egy elfogadható sírt is kiáshatok neki. Legalább ezzel megadom neki a tiszteletet, ha már ezt egy tisztességes harccal nem sikerült neki megtennem.
* Nem szeretne senkivel sem rosszban lenni, főleg nem a jelenleg étkező párossal, ezért megpróbál minél barátságosabb hangnemet megütni. Tovább megy a konyhába. Relael-nek igaza volt, tényleg elég sok kacat van ott. Agin-nak kicsit kutakodnia kell, hogy találjon egy ásót, de legnagyobb örömére kap egyet. Kicsit kotyog a nyele, de megteszi. Legalábbis reméli, hogy nem fog eltörni, amíg nem végez a temetéssel. Levesz róla egy-két pókhálót, majd visszatér a holttesthez.
Azon gondolkozik, hogy kihúzza a padlón, vagy felvegye a vállára a sötételfet. Felpillant az óriás asszonyra, akit Relael Ezmee-nek szólított. *
- Köszönöm hölgyem, de magam is megbirkozom vele.
* Rávigyorog, majd újra elkomolyodik, mikor lenéz a testre. Arra jut, hogy megpróbálja felemelni, és a vállán kivinni a holttestet, ezzel is minél kevesebb vért hátrahagyva. Nem szívesen bízná ezt egy nőre, még akkor sem, ha a nő akiről beszélünk, egy óriás. Az ásót neki támasztja az egyik széknek, és leguggol a hulláért. Egy nagyobb erőlködés után, amit próbál nem kimutatni, sikerül felemelni a tetetemet. Jobb kezével elveszi az ásót, majd a bal vállán levő tetemmel elindul kifelé a taverna ajtaján. Lassan halad, nem akarja elejteni a nehéz holttestet.
Közben azon gondolkozik, hogy keres egy megfelelő helyet a sötételfnek, ami nincs túl közel a tavernához, de túl távol sem akar menni ilyen súllyal a vállán. Valahol a fák között végső nyugalomra helyezheti a sötételfet. Elhagyja a tavernát, és bemegy az erdőbe. Nem megy sokat, ugyanis kap egy helyet, ami tökéletesen megfelel egy nyughelynek. Megpróbálja óvatosan lerakni a férfit, ami többé-kevésbé sikerül is, majd nagy levegőt vesz. ~ Ez hosszú lesz ~ gondolja, és nekifog az ásásnak. *
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:37:12
Üzenet elküldve: 2022-08-02 19:37:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal - Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A tündér kellemes, bizsergető zenét játszik, s ő jó kedvűen táncol rá. Egy kis flörtölés még jól is esik, bár még fél szemmel így is Myyna felé figyel. S mivel nem zárta ki teljesen a környezetét, így észreveszi a hirtelen jött bajt, amit a kormosnak köszönhetnek. A kard rántására torpan meg táncában, talán ekkor hallgat el Strat zenéje is. S mikor a mélységi holtan rogy össze, felszisszen. *
- Basszus.
* Nem szarakodik tovább, az ilyesmiből jobb kimaradni. Így ügyet sem vetve az óriásasszony vakkantására, megfogja Myyna kezét. *
- Gyere, ne nézz arra.
* Nem tudja, hogy mennyi hullát láthatott életében a lány, szerinte nem sokat. S nem is ilyen közelségből. Így inkább kézen fogva az emelet felé indul, hogy a fürdővel kösse le a figyelmét. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A tündér kellemes, bizsergető zenét játszik, s ő jó kedvűen táncol rá. Egy kis flörtölés még jól is esik, bár még fél szemmel így is Myyna felé figyel. S mivel nem zárta ki teljesen a környezetét, így észreveszi a hirtelen jött bajt, amit a kormosnak köszönhetnek. A kard rántására torpan meg táncában, talán ekkor hallgat el Strat zenéje is. S mikor a mélységi holtan rogy össze, felszisszen. *
- Basszus.
* Nem szarakodik tovább, az ilyesmiből jobb kimaradni. Így ügyet sem vetve az óriásasszony vakkantására, megfogja Myyna kezét. *
- Gyere, ne nézz arra.
* Nem tudja, hogy mennyi hullát láthatott életében a lány, szerinte nem sokat. S nem is ilyen közelségből. Így inkább kézen fogva az emelet felé indul, hogy a fürdővel kösse le a figyelmét. *
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-02 15:40:07
Üzenet elküldve: 2022-08-02 15:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nő kérdését hallva, a félvér, hátát széke támlájának dönti s arcán olyannyira szélesre húzódik a vigyor, hogy még fogai is kivillannak.*
- Kár lenne kérkedni azzal, hogy mire vagyok képes. Maradjon csak meglepetés, elvégre legalább annyira szeretem meglepni a barátaim, mint az ellenségeim. Pláne, hogy sosem biztos a kettő közti különbség.
*Vigyorát sejtelmesen a pohara mögé rejti, majd ledönt néhány jóleső kortyot annak tartalmából. Ideje volt már, ugyanis saját vize, már valószínűleg a félúton is az ihatóság szélén egyensúlyozott, egy meglehetős ittas ember egyensúlyérzékével, a rosszabbik irányba dőlve. A frissítő után jóleső sóhajt hallat, majd figyelmét ismét Relaelnek szenteli.*
- Annyit azonban elárulhatok… - *Fejével a hulla felé bök, s mintha csak egy más ember venné át helyét, egyik pillanatról a másikra arckifejezést, s hangszínt vált. Vonásai kifejezéstelenné, szemei rideggé válnak.* - Nem riadok meg a látványától. Remélem ez eleget elmond.
*Ezt követően mind a tekintetébe mind az arcára visszatér a korábbi önfeledt derű, s akár egy éhező árva, olyan lelkesedéssel lát folytatja étke elfogyasztását. Bár a nő hazugságán átlát, hisz csupán csak az nem tenné ki nem akarná, úgy dönt nem teszi szóvá, főként azután nem miután megérzi az elfből áradó keserűséget s a gyászt. A félvérben újból megfogan egy kérdés. Egy kérdés mely nem csupán régi sebeket téphet fel, de a jövőben akár még hasznára is válhat, így félre is teszi, a megfelelő alkalomra.*
- Én eddig háromnál tartok. Bár mintha korábbi ivócimborám mellett a minap láttam volna még egyet, s a legszebb az egészben, hogy a kormosakat még csak bele sem számoltam. S ha már kormosak…
*Tekintetét jókedvűen Aginra szegezi.*
- Cimbora! Javaslom hagyd azt az ásót. Inkább keress egy lyukas hordót, na meg talán néhány nehéz követ, csak a biztonság kedvéért. Ha testet vissza akarod adni a természetnek, a tenger éppoly kiváló opció, mint a föld s még csak ásni sem kell hozzá.
*Ezzel a maga részéről egyelőre ennyiben is hagyja a témát, hogy teljes figyelmet szentelhessen az újonnan kínálkozó üzleti lehetőségek megvitatására. Vagyis hát nem egészen teljes figyelmet, ugyanis bár gyomra már némileg megbékélt, a tányérján még mindig maradt néhány falat amit legfőbb ideje eltűntetnie.*
- Csiripeltek ezt-azt a madarak.
*Válaszolja a nő kérdésre rezzenéstelen arccal, egy vállvonás kíséretében, majd harap egyet a kezében lévő zsírba tunkolt kenyérszeletből. Mire a nő végez a terv felszínes ismertetésével, hősünk éppen be is fejezi az étkét, száját pedig jobb híján egy a zsebéből előtúrt rongydarabba törli.*
- Ó kedvelem én az izgalmakat, elvégre nem véletlen vagyok most itt. Azonban… - *Látványosan körbe néz, arckifejezésébe némi csalódottságot csempészve.* - Van valami alkuképes ajánlatunk is, hogy ne jussunk a kolléga sorsára… - *Fejével ismét a holtest irányába bök.* - vagy mindössze a két szép szemeddel bírjuk őket rá az együttműködésre?
//Agin, Relael//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nő kérdését hallva, a félvér, hátát széke támlájának dönti s arcán olyannyira szélesre húzódik a vigyor, hogy még fogai is kivillannak.*
- Kár lenne kérkedni azzal, hogy mire vagyok képes. Maradjon csak meglepetés, elvégre legalább annyira szeretem meglepni a barátaim, mint az ellenségeim. Pláne, hogy sosem biztos a kettő közti különbség.
*Vigyorát sejtelmesen a pohara mögé rejti, majd ledönt néhány jóleső kortyot annak tartalmából. Ideje volt már, ugyanis saját vize, már valószínűleg a félúton is az ihatóság szélén egyensúlyozott, egy meglehetős ittas ember egyensúlyérzékével, a rosszabbik irányba dőlve. A frissítő után jóleső sóhajt hallat, majd figyelmét ismét Relaelnek szenteli.*
- Annyit azonban elárulhatok… - *Fejével a hulla felé bök, s mintha csak egy más ember venné át helyét, egyik pillanatról a másikra arckifejezést, s hangszínt vált. Vonásai kifejezéstelenné, szemei rideggé válnak.* - Nem riadok meg a látványától. Remélem ez eleget elmond.
*Ezt követően mind a tekintetébe mind az arcára visszatér a korábbi önfeledt derű, s akár egy éhező árva, olyan lelkesedéssel lát folytatja étke elfogyasztását. Bár a nő hazugságán átlát, hisz csupán csak az nem tenné ki nem akarná, úgy dönt nem teszi szóvá, főként azután nem miután megérzi az elfből áradó keserűséget s a gyászt. A félvérben újból megfogan egy kérdés. Egy kérdés mely nem csupán régi sebeket téphet fel, de a jövőben akár még hasznára is válhat, így félre is teszi, a megfelelő alkalomra.*
- Én eddig háromnál tartok. Bár mintha korábbi ivócimborám mellett a minap láttam volna még egyet, s a legszebb az egészben, hogy a kormosakat még csak bele sem számoltam. S ha már kormosak…
*Tekintetét jókedvűen Aginra szegezi.*
- Cimbora! Javaslom hagyd azt az ásót. Inkább keress egy lyukas hordót, na meg talán néhány nehéz követ, csak a biztonság kedvéért. Ha testet vissza akarod adni a természetnek, a tenger éppoly kiváló opció, mint a föld s még csak ásni sem kell hozzá.
*Ezzel a maga részéről egyelőre ennyiben is hagyja a témát, hogy teljes figyelmet szentelhessen az újonnan kínálkozó üzleti lehetőségek megvitatására. Vagyis hát nem egészen teljes figyelmet, ugyanis bár gyomra már némileg megbékélt, a tányérján még mindig maradt néhány falat amit legfőbb ideje eltűntetnie.*
- Csiripeltek ezt-azt a madarak.
*Válaszolja a nő kérdésre rezzenéstelen arccal, egy vállvonás kíséretében, majd harap egyet a kezében lévő zsírba tunkolt kenyérszeletből. Mire a nő végez a terv felszínes ismertetésével, hősünk éppen be is fejezi az étkét, száját pedig jobb híján egy a zsebéből előtúrt rongydarabba törli.*
- Ó kedvelem én az izgalmakat, elvégre nem véletlen vagyok most itt. Azonban… - *Látványosan körbe néz, arckifejezésébe némi csalódottságot csempészve.* - Van valami alkuképes ajánlatunk is, hogy ne jussunk a kolléga sorsára… - *Fejével ismét a holtest irányába bök.* - vagy mindössze a két szép szemeddel bírjuk őket rá az együttműködésre?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477