//Kikötői vándor - Nyílt//
*A Hét Varjú Taverna cégérét nézegetve lép be a kétszárnyas ajtón, és azonnal egy másik világba csöppen. A benntérben a falakkal ellentétben kényelmes melegség fogadja. Az első dolog, ami feltűnik neki, az a sokféle ember, akik a tavernában időznek. A bejárat mellett, a pultnál egy magányos, kopaszodó férfi kortyolgatja italát, miközben átgondol egy térképet. A pult mögött egy fiatal lány tett-vesz, polcokról leemelve és töltögetve poharakba az italokat. A bal oldalon lévő emelvényen két férfi élénken beszélget valamiről, kézjeleket használva, hogy kifejezzék gondolataikat, míg az asztalok egyikénél egy hosszúhajú, szőke nő mereng, szemeit a földön heverő térképre szegezve. Wym óvatosan sétál be, elkerülve a kisebb tömegpontokat és a helyiséget felfedezve. Felfedezi az emeleti részt, ahol a nyitott terület ad lehetőséget egy jó panorámára a földszinti tevékenységekre. Az emeleten levő privát beszélgető rész olyan, mint egy magán szféra egyébként nyilvános helyen, és észreveszi a függönyökkel elválasztott kis beugrókat, ahol emberek beszélgetnek, kártyáznak, vagy egyszerűen csak pihennek. Amikor a földszintre visszatér, egy közeli asztalhoz lép, ahol két, középkorú férfi beszélget. Az egyiknek vastag szakálla volt, és Wym felé biccentett, miközben az asztalhoz közelített.*
- Úgy látom idegen vagy errefelé. *mondja a szakállas férfi, szemeivel a taverna többi részét pásztázva. Wym bólint.* - Igen, nem ismerem ezt a helyet.
- Nos, jól választottál, a Hét Varjú az egyik legjobb taverna a környéken. *jegyzi meg a másik férfi, akinek egy apró sebhely van az arcán. Wym mosolyog.*
- Köszönöm az ajánlást. Csak egy helyet kerestem, ahol megpihenhetek.
- Nos, akkor jó helyen jársz . *veszi át a szót a szakállas férfi, és koccint a poharával, mielőtt visszafordulna a barátjához. Wym mosolyogva hagyja őket, és egy szabad asztalhoz ül, ahonnan jól láthatja a taverna egészét, és hagyja, hogy a hely hangulata körülölelje. A meleg taverna légköre magával ragadja, ahogy a körülötte lévő embereket figyeli. A mélybarna fa asztalokon sokféle karakter üldögél. Vannak itt régi tengerészek, akik kalandjaikról mesélnek, fiatal kereskedők, akik a nap végén egy jó itallal kívánják magukat kényeztetni, és sötét sarkokban halkan beszélgető, rejtélyes idegenek is.
Egy csoport fiatal kalandor nevetve beszélget egy közeli asztalnál. Kardjaik és páncéljaik fénylenek a gyertyák lángjában, és a taverna többi vendége kíváncsian figyeli őket. A beszélgetéseikből kiderül, hogy nemrég tértek vissza egy veszélyes küldetésből, és most az új kihívásokat keresik.
Egy másik asztalnál két öregember csendben ül, csak a poharukba csörgő italukat kortyolgatva. Az arcukon a sok éves élettapasztalat nyomai látszanak, és Wym arra gondol, mennyi történetet tudnának mesélni, ha csak valaki megkérdezné őket. Ahogy szemét az ajtó felé veti, egy magas, sovány férfi lép be. Valami furcsa van a megjelenésében. A vendégek egy része megingatja a figyelmét, amikor a férfi belép, mintha felismernék őt, vagy talán csak a kisugárzása hozza ezt az érzést. Wym kíváncsisága nő. Ahelyett, hogy közelebb lépne a rejtélyes alakhoz, inkább egy másik asztalhoz megy, ahonnan jobban láthatja az ajtót. Vajon milyen új arcok lépnek még be a Hét Varjúba ezen az estén? Milyen történeteket, kalandokat és titkokat hoznak magukkal? Egy közeli ablaknál ülő nő egy madártollal ír valamit egy papírlapra. Talán verseket? Vagy talán levelet ír egy távoli szerettének? Wym elmosolyodik a gondolaton. Az idő gyorsan telik, és a taverna fokozatosan megtelik emberekkel. A hangulat kellemesen pezsegővé válik, a beszélgetések és nevetések keverednek a fa gerendák között. És ahogy a többi vendég között eltűnődik, úgy érzi, hogy a Hét Varjú tavernában mindenki megtalálhatja a saját helyét, ahol a múlt és a jövő találkozik, és ahol a történetek örökké élnek. Elérkezettnek látja az időt, hogy rendeljen, s keresi is a szemkontaktust valakivel, aki kiszolgálhatja.*