//A gwuff, az elf és még egy fél//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony, igazi hangulat vezérelte lény, azt csinálja, amihez éppen kedve van. Egyértelmű, hogy a Dokival nagyon különböznek, mégis van olyan dolog, amit egyaránt kedvelnek. A pia és a kényeztetés. Az elf pont olyan, mint egy kellemetlen tüske a cipőjében napközben, viszont, amint kettesben vannak, átváltozik egy kényelmes és puha bundává, ami körbeöleli és amiben ruha nélkül a legélvezetesebb aludni. Persze tudja, hogy férfiból van, annak minden hátrányával együtt, kezdve a gondolkodással, ám ezt ügyesen ki lehet játszani, néhány jól irányzott mozdulattal vagy egy fél korty rummal. A heves csókváltásra válaszul, már mozdul is a csípője, hogy odapréselje a férfi ágyékához, jelezve, hogy ő bizony nem viccel. Az elszakadást egy sípolósra sikeresett sóhajtással veszi tudomásul, de távolabb nem mozdul. Már hajolna újra oda, mikor a kérdés érkezik. Megtörtént. Mégis jutott annyi vér a férfi agytekervényeinek, hogy kérdést fogalmazzon meg. Öreg hiba.*
- Ez egyelőre az én részem... szóval.. fogd be. *Hajol rá egy nagy levegőt véve a férfi ajkára ismét, erőszakos mohósággal tetézve a heves felszólalást. Érezhetően most az következik, hogy elveszi, amit akar, ha Intath ezt hagyja neki. Enyhén megemelkedik, a kezeit a másik vállain megtámasztva, hogy türelmetlenűl siettesse a férfit. Az ágyéka szorosan lapul az elfhez, talán azzal akarja kitapintani, hogy már szolgálatkész- e, avagy csak nem bír már magával, esetleg mindkettő. De nem árul zsákbamacskát, egy türelmetlen mondat bukik ki a száján.*
- Mire vársz még? *De válaszolni se hagyja, a kérdés csupán költői volt, már csókol is rá megint a szájára.*