//Az elfelejtett meglepetés//
*Aprót bólint arra, hogy valamelyest rendbe hozta a kinézetét. Mivel Drun észrevette, valószínűleg látszik, bár, amilyen kócos-koszos volt, igazából nagyobb meglepetés lenne, ha nem vennék észre, hogy megfürdött.*
- Nem ettem semmit. *Válaszolja a fejét rázva. Nem merte elhagyni egy pillanatra sem a szobát, és amúgy is, az itteni ételekért valószínűleg fizetnie kellene, neki pedig nincs pénze ilyesmire. Szerezhetne néhány kedves vendég erszényéből, de ilyen állapotban azt sem akarta megkockáztatni.*
- Kérlek, minél hamarabb találjunk valamit, aki segít! *Kérleli a gnómot, hogy semmiképp se felejtsenek el foglalkozni a bilincseivel. Túl sokat nyafog miattuk, ez tény, de talán érthető.
Aztán Drun ismét az istenekkel jön, mire Maavie hevesen csóválja a fejét, picit talán még el is mosolyodik.*
- Az istenek nem segítettek nekem, de te igen. Neked vagyok hálás és nem nekik. *Ha az istenek akartak volna segíteni, akkor már rég megtették volna. Nem került volna hosszú időre börtönbe, és a szabadulása után sem került volna ilyen nyomorult helyzetbe. Pedig, mikor az artheniori temetőben találkozott azzal a lánnyal, azt hitte, minden rendben, de másnap reggelre ő is eltűnt. Maavie nagyon szomorú volt miatta.
Aztán Drun feltételezésén, hogy esetleg el akarja vágni a torkát, nagyon meglepődik, ahogy azon is, hogy a gnóm a padlóra fekszik az ágy helyett.*
- Izé, ez a te ágyad, gyere nyugodtan, feküdj ide! Majd én alszom a padlón, és… ha félsz tőlem, kötözz meg nyugodtan az éjszakára! Megértem…