Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-17 19:35:40
Üzenet elküldve: 2022-09-17 19:35:40
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Futólag Ezmee, Leon és Vasborda//
//Leginkább Myyna húgocskám és Ranendyl//
* Azon nem is érdemes meglepődni, hogy Nell teljesen más ruházatban tér vissza, mint amiben elment. Nem is tudja igazán, hogy mikor? Bár nem egyedül érkezik, mert a kikötőből újabb segítséggel, szekérháton tér vissza. Alkalmi kedvence és segítője szinte már illedelmesen segíti őt le, valamit azt a két kisebb ládát és tömött táskát, amivel összeszedett rövidke útja alatt. A ládák persze az övéi és ha már ide kötötte magát, hát el is hozza. Minden vagyona bennük van, már ha lehet ilyet mondani. Most csak annyit kér, hogy a két láda kerüljön be az épületbe. Igen, abba. Akármilyen kopott is kívül, lesz ez még jobb is. A táskát meg a kosarat már saját kis kezeivel hozza beljebb. Haragos kék bársony ruhájának hasítékaiból elő-elővillannak formás fehér lábai, ahogy átvág a még kissé poros és kopott épületen. Mosollyal köszönti a már ismerős öreg Vasbordát és az óriásnőt, aki egy idegen férfit készül kiszolgálni. *
- Ezmee, ha szépen megkérlek, fel tudnád nekem segíteni ezt a két ládát az emeletre?
* Mutatja, hogy miről is lenne szó. Majd mellé érve a kezébe csúsztat pár apróságot és halkan odasúgja neki. *
- Hoztam neked egy kis édességet, úgy tudom vannak gyerekeid. Meg neked egy üveg jóféle rumot. De ne szólj róla senkinek. Ajándék tőlem, neked.
* Nell nagyon kedves és bájos tud lenni bárkivel, ha akarja, és persze nem ingyen. Nem várja el, hogy csak úgy cipekedjen neki az óriásasszony. A jó szándék azért megvan. Ringó csípővel, hullámzó, épp csak fedett keblekkel sétál fel az emeletre. Ahol egy pihentebb arcú és tiszta, kissé kócos Myyna várja, meg egy fickó, akit nem igazán ismer. Aprócskát villan csak a szeme, leginkább az érdeklődés szintjén. *
- Vissza is jöttem kedveském. Hoztam neked sok mindent. Ühm, bemutatsz a barátodnak?
* Csípőre teszi kezét érdeklődve, miután leteszi a kosarat és a táskát a földre. De még milyen csípőre?! Szakmájának hírnöke a szép forma. *
//Leginkább Myyna húgocskám és Ranendyl//
* Azon nem is érdemes meglepődni, hogy Nell teljesen más ruházatban tér vissza, mint amiben elment. Nem is tudja igazán, hogy mikor? Bár nem egyedül érkezik, mert a kikötőből újabb segítséggel, szekérháton tér vissza. Alkalmi kedvence és segítője szinte már illedelmesen segíti őt le, valamit azt a két kisebb ládát és tömött táskát, amivel összeszedett rövidke útja alatt. A ládák persze az övéi és ha már ide kötötte magát, hát el is hozza. Minden vagyona bennük van, már ha lehet ilyet mondani. Most csak annyit kér, hogy a két láda kerüljön be az épületbe. Igen, abba. Akármilyen kopott is kívül, lesz ez még jobb is. A táskát meg a kosarat már saját kis kezeivel hozza beljebb. Haragos kék bársony ruhájának hasítékaiból elő-elővillannak formás fehér lábai, ahogy átvág a még kissé poros és kopott épületen. Mosollyal köszönti a már ismerős öreg Vasbordát és az óriásnőt, aki egy idegen férfit készül kiszolgálni. *
- Ezmee, ha szépen megkérlek, fel tudnád nekem segíteni ezt a két ládát az emeletre?
* Mutatja, hogy miről is lenne szó. Majd mellé érve a kezébe csúsztat pár apróságot és halkan odasúgja neki. *
- Hoztam neked egy kis édességet, úgy tudom vannak gyerekeid. Meg neked egy üveg jóféle rumot. De ne szólj róla senkinek. Ajándék tőlem, neked.
* Nell nagyon kedves és bájos tud lenni bárkivel, ha akarja, és persze nem ingyen. Nem várja el, hogy csak úgy cipekedjen neki az óriásasszony. A jó szándék azért megvan. Ringó csípővel, hullámzó, épp csak fedett keblekkel sétál fel az emeletre. Ahol egy pihentebb arcú és tiszta, kissé kócos Myyna várja, meg egy fickó, akit nem igazán ismer. Aprócskát villan csak a szeme, leginkább az érdeklődés szintjén. *
- Vissza is jöttem kedveském. Hoztam neked sok mindent. Ühm, bemutatsz a barátodnak?
* Csípőre teszi kezét érdeklődve, miután leteszi a kosarat és a táskát a földre. De még milyen csípőre?! Szakmájának hírnöke a szép forma. *
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:20:42
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ezmee//
*Leon egészen elképed, amikor hallja, hogy csak felmosó-víz van a terítéken, hiszen a hely minden szempontból megfelel egy ivónak és szemmel láthatóan iszik is valaki ott az egyik széken, ahogy azt a nő meg is említi.*
-Hogyan? *Rándul meg az arca egy pillanatra, ahogy ténylegesen felfogja, hogy itt bizony nem fog inni kapni. Összehúzott szemmel el is néz az öreg felé és annak pohara láttán már érzi is gyomrában azt a melegséget, ami akkor van, mikor belé kerül az alkohol. Keze kardja markolatjára kerül és egészen bizonyosan készen érzi magát arra, hogy most rávesse magát az öregre és levágja azokat a bütykös ujjakat, amiről a takarítónő beszélt. Szerencsére mielőtt oda is lépne, hogy tervét a gyakorlatban is alkalmazza, újabb mondat hangzik el, ami talán megment egy életet.*
-Hogyan? *Kérdezi újra, de már egész más hangsúllyal. Szinte hallható is a sóhaja, amikor megnyugszik, hogy bizony mégis kaphat inni és még választási lehetősége is van.*
-Bor, rum. Ami van. Mindegy. *Aztán egyszerűen otthagyja a nőt és leül a legközelebbi székre, de még mindig úgy szorongatja a kardját, mintha attól függene az itala. Valami olyasmi is átfut az agyán, hogy a nő csak meg akarja viccelni és tényleg felmosóvizet ad neki, de ezzel inkább nem is akar számolni. Még egy lapos pillantást vet az öreg felé, aztán Ezmeet figyeli, hogy kerít-e neki inni.*
*Leon egészen elképed, amikor hallja, hogy csak felmosó-víz van a terítéken, hiszen a hely minden szempontból megfelel egy ivónak és szemmel láthatóan iszik is valaki ott az egyik széken, ahogy azt a nő meg is említi.*
-Hogyan? *Rándul meg az arca egy pillanatra, ahogy ténylegesen felfogja, hogy itt bizony nem fog inni kapni. Összehúzott szemmel el is néz az öreg felé és annak pohara láttán már érzi is gyomrában azt a melegséget, ami akkor van, mikor belé kerül az alkohol. Keze kardja markolatjára kerül és egészen bizonyosan készen érzi magát arra, hogy most rávesse magát az öregre és levágja azokat a bütykös ujjakat, amiről a takarítónő beszélt. Szerencsére mielőtt oda is lépne, hogy tervét a gyakorlatban is alkalmazza, újabb mondat hangzik el, ami talán megment egy életet.*
-Hogyan? *Kérdezi újra, de már egész más hangsúllyal. Szinte hallható is a sóhaja, amikor megnyugszik, hogy bizony mégis kaphat inni és még választási lehetősége is van.*
-Bor, rum. Ami van. Mindegy. *Aztán egyszerűen otthagyja a nőt és leül a legközelebbi székre, de még mindig úgy szorongatja a kardját, mintha attól függene az itala. Valami olyasmi is átfut az agyán, hogy a nő csak meg akarja viccelni és tényleg felmosóvizet ad neki, de ezzel inkább nem is akar számolni. Még egy lapos pillantást vet az öreg felé, aztán Ezmeet figyeli, hogy kerít-e neki inni.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-16 12:28:39
Üzenet elküldve: 2022-09-16 12:28:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
*Ranendylnek fel sem tűnik, hogy kérdést kérdésre halmoz, így amikor Myyna ezt szóvá teszi bocsánatkérően lesüti tekintetét. Persze ez sem komoly megbánás, csupán egy ösztönös reakció tőle a meghunyászkodás. Egy félszeg mosoly jelzi is mindezt a lány felé.
Myyna puszija picit zavarba ejti, ahogy a közelsége is kissé kellemetlen most a számára, hiába látták már egymást számtalanszor zavarba ejtő helyzetekben is. Tekintetét elfordítja a leány bőrfelületéről, helyette inkább kézfejét bámulja, miközben körmei mellett a száraz bőrdarabot piszkálja. Igyekszik az esetleg megjelenő illetlen gondolatokat csírájában elfojtani, hiszen Myyna a barátja, akire vigyáznia kell. Jóformán testvéri viszony van közöttük, ami értékesebb annál, hogy egy nehezebb időszak okozta éhség miatt elrontsa.*
- Jól, igen. Új embernek érzem magamat.
*Valóban látványosan jobb a kedve, bár az arca még nyúzott kicsit, de ez hozzátartozik az ébredés folyamatához. Myyna az ajtóhoz sétál, amit a fiú feszült figyelemmel kísér nyomon. Ez rögvest egy kicsit felébreszti őt, főleg a kérdés, amit a lány az orra alatt mormol.*
- Miért fontos ez? Majd visszajönnek.
*Kérdezi meglepetten, és megfeszült izmokkal várja, hogy a lány szóljon, hogy menniük kell. De nem történik ez meg, helyette Myyna visszatér hozzá, és tovább cukkolja őt. Ranendyl némi homlokráncolással fogadja a megjegyzést, és készen áll, hogy rögvest visszavágjon.*
- Azért még várd ki a végét. Majd ha tíz estéből tízszer élve ébredünk, akkor örülhetünk igazán.
*A bökdösödő kezet hirtelen megragadja, hogy közelebb húzza magához a lányt, és ha sikerül, akkor az aprócska teremtést az ölébe húzza, hogy jó alaposan összekócolja tiszta, és ápolt haját. Ha akciója sikeresen zárul, akkor elengedi a másikat, elégedetten pillant rá, hogy végre kicsit jobban hasonlít Myyna régi önmagára, vagy arra a koszos utcakölyökre, aki Ranendyl is.*
//Myyna//
*Ranendylnek fel sem tűnik, hogy kérdést kérdésre halmoz, így amikor Myyna ezt szóvá teszi bocsánatkérően lesüti tekintetét. Persze ez sem komoly megbánás, csupán egy ösztönös reakció tőle a meghunyászkodás. Egy félszeg mosoly jelzi is mindezt a lány felé.
Myyna puszija picit zavarba ejti, ahogy a közelsége is kissé kellemetlen most a számára, hiába látták már egymást számtalanszor zavarba ejtő helyzetekben is. Tekintetét elfordítja a leány bőrfelületéről, helyette inkább kézfejét bámulja, miközben körmei mellett a száraz bőrdarabot piszkálja. Igyekszik az esetleg megjelenő illetlen gondolatokat csírájában elfojtani, hiszen Myyna a barátja, akire vigyáznia kell. Jóformán testvéri viszony van közöttük, ami értékesebb annál, hogy egy nehezebb időszak okozta éhség miatt elrontsa.*
- Jól, igen. Új embernek érzem magamat.
*Valóban látványosan jobb a kedve, bár az arca még nyúzott kicsit, de ez hozzátartozik az ébredés folyamatához. Myyna az ajtóhoz sétál, amit a fiú feszült figyelemmel kísér nyomon. Ez rögvest egy kicsit felébreszti őt, főleg a kérdés, amit a lány az orra alatt mormol.*
- Miért fontos ez? Majd visszajönnek.
*Kérdezi meglepetten, és megfeszült izmokkal várja, hogy a lány szóljon, hogy menniük kell. De nem történik ez meg, helyette Myyna visszatér hozzá, és tovább cukkolja őt. Ranendyl némi homlokráncolással fogadja a megjegyzést, és készen áll, hogy rögvest visszavágjon.*
- Azért még várd ki a végét. Majd ha tíz estéből tízszer élve ébredünk, akkor örülhetünk igazán.
*A bökdösödő kezet hirtelen megragadja, hogy közelebb húzza magához a lányt, és ha sikerül, akkor az aprócska teremtést az ölébe húzza, hogy jó alaposan összekócolja tiszta, és ápolt haját. Ha akciója sikeresen zárul, akkor elengedi a másikat, elégedetten pillant rá, hogy végre kicsit jobban hasonlít Myyna régi önmagára, vagy arra a koszos utcakölyökre, aki Ranendyl is.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-16 10:15:34
Üzenet elküldve: 2022-09-16 10:15:34
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Leon//
*Nem sok idő telhetett el, és egy újabb alak bukkan fel. Ezmee szitkozódik gondolatban, olyan cifraságok jutnak eszébe, amik eddig még sosem. Persze már az elf szuka is eltűnt, így kénytelen lesz ő foglalkozni az újdonsült "vendéggel", holott nem ő vonzza be őket, mint a szar legyeket.
Egy teátrális sóhajjal igyekszik rendezni vonásait, kicsit lecsillapítani frusztrációját, és felkészülni arra, hogy többnyire kedvesnek kell lennie.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé, és megtámaszkodik egy közeli szék háttámláján.*
- Hát cimbora, ha ez a feltétele, akkor itt nem lelsz cimborákra. A taverna még nincs nyitva, üresek a készletek. Csak felmosó vízzel tudok szolgálni.
*Mosolyra már nem telik, ellenben egy vállrándításra igen. Aligha tehet ő itt bármit is, sajnos a vízből nem képes bort varázsolni.*
- Vagy kitépheted a vénember bütykös ujjai közül az italát, de szerintem nem adja egykönnyen.
*Fejével Vasborda felé biccent, majd közelebb hajol, kicsit hangját is lejjebb veszi.*
- Lehet még harap is.
*Láthatólag eltöpreng a neki kiszabott feladaton, de sajnos nem sokra jut vele, főleg mert a gondolkodás nem az erénye.*
- Jól van, megoldjuk valahogy. Ülj le és mondjad mit óhajtasz? Bor, rum?
*Nem sok idő telhetett el, és egy újabb alak bukkan fel. Ezmee szitkozódik gondolatban, olyan cifraságok jutnak eszébe, amik eddig még sosem. Persze már az elf szuka is eltűnt, így kénytelen lesz ő foglalkozni az újdonsült "vendéggel", holott nem ő vonzza be őket, mint a szar legyeket.
Egy teátrális sóhajjal igyekszik rendezni vonásait, kicsit lecsillapítani frusztrációját, és felkészülni arra, hogy többnyire kedvesnek kell lennie.*
- 'Napot!
*Biccent a férfi felé, és megtámaszkodik egy közeli szék háttámláján.*
- Hát cimbora, ha ez a feltétele, akkor itt nem lelsz cimborákra. A taverna még nincs nyitva, üresek a készletek. Csak felmosó vízzel tudok szolgálni.
*Mosolyra már nem telik, ellenben egy vállrándításra igen. Aligha tehet ő itt bármit is, sajnos a vízből nem képes bort varázsolni.*
- Vagy kitépheted a vénember bütykös ujjai közül az italát, de szerintem nem adja egykönnyen.
*Fejével Vasborda felé biccent, majd közelebb hajol, kicsit hangját is lejjebb veszi.*
- Lehet még harap is.
*Láthatólag eltöpreng a neki kiszabott feladaton, de sajnos nem sokra jut vele, főleg mert a gondolkodás nem az erénye.*
- Jól van, megoldjuk valahogy. Ülj le és mondjad mit óhajtasz? Bor, rum?
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:07:35
Üzenet elküldve: 2022-09-15 19:07:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Ranendyl//
*Ahogy a fiú hangját meghallja szemeit nem nyitja ki, de apró mosollyal simít a hajába. Amikor teljességgel megbizonyosodik róla, hogy nem álom ez az egész, csak akkor nyitja ki a szemeit.*
- Őszintén... fogalmam sincs. Egy ideje.
*Von egyszerűen vállat, majd apránként ő maga is felül. Noha mozdulatai igencsak erőltetettek és cseppet sem esik jól kikecmeregni a vízszintesből. Az újabb kérdésre ismét csak eltűnődik, végül megint csak vállrándítással felel először.*
- Magunkat ismerve nem sok lehetett, amíg aludtunk. De ez más, mint az utca. Talán most eltelt két óra is a pihenéssel.
*Vonogatja meg vigyorogva a szemöldökeit, de mélyen belül ez inkább tragikus, mintsem komédiába illő. A hideg kövön ritka volt, ha egy fél órát nyugodtan tudtak pihenni. Talán csak akkor, mikor már tényleg teljesen ki voltak merülve.*
- Csupa kérdés kérdés után. Nem pihented ki az aggodalmadat?
*Forgatja meg a szemeit, de hangjában érezni azt a pajkos piszkálódást, ami felfedi, hogy most pusztán csak a fiú vérét készül szipókázni. Mielőtt jönnének sorban az újabb válaszok ő is kicsúszik az ágy szélére, mezítlábas talpai nem igen érik le a padlót, de ez nem meglepő a magasított ágynak és az ő törpe méreteinek köszönhetően. Ezt egy kelletlen fintorral konstatálja is, majd még jobban lecsúszik, míg végül talpai toppannak a padlón. Ekkor már büszkén áll is fel és nyújtózik egy nagyot, ami mellé kíséretnek szegődik egy öblös ásítás is. A bordó ruhadarab így is alig combközépig csúszik fel, amit meg is kuncog, mikor már karjait leeresztve simítgatja el a gyűrődéseket.*
- Soha nem aludtam ilyen jól és minden a legnagyobb rendben.
*Sandít széles mosollyal hátra, majd az ágyat megkerülve érkezik a fiú elé, hogy lehajolva nyomjon egy apró csókot az orra hegyére.*
- Te jól aludtál?
*Marad is a szemérmetlen közelségben, ami mellé még egy komisz mosolyt is mellékel.*
- Kipihented magad? Nálad minden rendben?
*Viszonozza a kérdésáradatot, majd dolga végeztével egyenesedik ki, hogy az ajtóhoz totyogjon. Kíváncsiskodva, de óvatosan le ki rajta, hogy mi a helyzet a lentiekkel. Látni nem sokat lát, de már a nyüzsgő hangok sem töltik be a tavernát. Rel és a férfiak beszélgetését sem hallja, ahogyan Nell bájos hangját sem. Ellenben egy újabb idegen férfi hang felszűrődik. De most csak ennyi.*
- Hmm. Már elmentek? Nell pedig még nem jött vissza?
*Pillant hátra Ranenre, mintha ő tudhatná a válaszokat. Pedig ezen a téren ugyan olyan suták és tudatlanok mind a ketten. Csak hát a lány kezd egy kicsit aggódni. Nem tudja mennyi idő telhetett el azóta, hogy akármelyikük távozott. Ha Relék még nem is olyan rég, azért Nell már egy ideje elment. Bizonyára nem történt baj, de na. Most Ranen miatt nem kell aggódnia, mert itt van vele, ezért kell valaki más, aki miatt nyugtalankodhat. Végül inkább megrázza magát és visszaballag a fiú mellé.*
- Ugye, hogy nem volt olyan rossz ez a kis pihenő? És élve keltél.
*Böki finoman oldalba a könyökével, de továbbra is érződik, hogy igen élvezi a piszkálódást.*
//Ranendyl//
*Ahogy a fiú hangját meghallja szemeit nem nyitja ki, de apró mosollyal simít a hajába. Amikor teljességgel megbizonyosodik róla, hogy nem álom ez az egész, csak akkor nyitja ki a szemeit.*
- Őszintén... fogalmam sincs. Egy ideje.
*Von egyszerűen vállat, majd apránként ő maga is felül. Noha mozdulatai igencsak erőltetettek és cseppet sem esik jól kikecmeregni a vízszintesből. Az újabb kérdésre ismét csak eltűnődik, végül megint csak vállrándítással felel először.*
- Magunkat ismerve nem sok lehetett, amíg aludtunk. De ez más, mint az utca. Talán most eltelt két óra is a pihenéssel.
*Vonogatja meg vigyorogva a szemöldökeit, de mélyen belül ez inkább tragikus, mintsem komédiába illő. A hideg kövön ritka volt, ha egy fél órát nyugodtan tudtak pihenni. Talán csak akkor, mikor már tényleg teljesen ki voltak merülve.*
- Csupa kérdés kérdés után. Nem pihented ki az aggodalmadat?
*Forgatja meg a szemeit, de hangjában érezni azt a pajkos piszkálódást, ami felfedi, hogy most pusztán csak a fiú vérét készül szipókázni. Mielőtt jönnének sorban az újabb válaszok ő is kicsúszik az ágy szélére, mezítlábas talpai nem igen érik le a padlót, de ez nem meglepő a magasított ágynak és az ő törpe méreteinek köszönhetően. Ezt egy kelletlen fintorral konstatálja is, majd még jobban lecsúszik, míg végül talpai toppannak a padlón. Ekkor már büszkén áll is fel és nyújtózik egy nagyot, ami mellé kíséretnek szegődik egy öblös ásítás is. A bordó ruhadarab így is alig combközépig csúszik fel, amit meg is kuncog, mikor már karjait leeresztve simítgatja el a gyűrődéseket.*
- Soha nem aludtam ilyen jól és minden a legnagyobb rendben.
*Sandít széles mosollyal hátra, majd az ágyat megkerülve érkezik a fiú elé, hogy lehajolva nyomjon egy apró csókot az orra hegyére.*
- Te jól aludtál?
*Marad is a szemérmetlen közelségben, ami mellé még egy komisz mosolyt is mellékel.*
- Kipihented magad? Nálad minden rendben?
*Viszonozza a kérdésáradatot, majd dolga végeztével egyenesedik ki, hogy az ajtóhoz totyogjon. Kíváncsiskodva, de óvatosan le ki rajta, hogy mi a helyzet a lentiekkel. Látni nem sokat lát, de már a nyüzsgő hangok sem töltik be a tavernát. Rel és a férfiak beszélgetését sem hallja, ahogyan Nell bájos hangját sem. Ellenben egy újabb idegen férfi hang felszűrődik. De most csak ennyi.*
- Hmm. Már elmentek? Nell pedig még nem jött vissza?
*Pillant hátra Ranenre, mintha ő tudhatná a válaszokat. Pedig ezen a téren ugyan olyan suták és tudatlanok mind a ketten. Csak hát a lány kezd egy kicsit aggódni. Nem tudja mennyi idő telhetett el azóta, hogy akármelyikük távozott. Ha Relék még nem is olyan rég, azért Nell már egy ideje elment. Bizonyára nem történt baj, de na. Most Ranen miatt nem kell aggódnia, mert itt van vele, ezért kell valaki más, aki miatt nyugtalankodhat. Végül inkább megrázza magát és visszaballag a fiú mellé.*
- Ugye, hogy nem volt olyan rossz ez a kis pihenő? És élve keltél.
*Böki finoman oldalba a könyökével, de továbbra is érződik, hogy igen élvezi a piszkálódást.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:15:25
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy odaér az épület elé, egy kicsit megáll és megigazítja magán a ruháját. természetesen ez csak látszatintézkedés, hiszen közel egy hete nem fürdött és fehér inge hónaljban már erősen sárgul és nadrágja szárán, valamint csizmáján is némi megszáradt sár látható. Ez utóbbit megpróbálja kissé letopogni, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.* ~Végre! Szerelmem itt vagyok! Egyetlen igaz szerelmem a rum!~ *Arcán önfeledt vigyor terül szét már a gondolatra is, hogy ihat valamit, de mire az ajtót kinyitja a rumtól a felvizezett sörig már bármit legurítana, ha elé rakják. Hangosan köszönti a bent lévőket.*
-Barátaim! Jó napot! Végre valahára itt vagyok én! Leon! Valaki adjon inni és örök életre a cimborája leszek! *Azzal már ott is terem a személyzet mellett, aki éppen takarít valamit, Leont pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mi az. Remélhetőleg egy fél óra és a hányását fogja ugyanígy mosni majd a padlóról a nő.*
-Te asszonyság! Adj valami alkoholt, mert megveszek! Kifizetem, van pénzem, csak olyan régen ittam, hogy meghalok! *A végére hangja a derült és örömteliből már inkább ingerültnek hangzik.*
-Bármit adsz, én megiszom. *Pillant körbe, hogy hol is van az a bármi.*
-Barátaim! Jó napot! Végre valahára itt vagyok én! Leon! Valaki adjon inni és örök életre a cimborája leszek! *Azzal már ott is terem a személyzet mellett, aki éppen takarít valamit, Leont pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mi az. Remélhetőleg egy fél óra és a hányását fogja ugyanígy mosni majd a padlóról a nő.*
-Te asszonyság! Adj valami alkoholt, mert megveszek! Kifizetem, van pénzem, csak olyan régen ittam, hogy meghalok! *A végére hangja a derült és örömteliből már inkább ingerültnek hangzik.*
-Bármit adsz, én megiszom. *Pillant körbe, hogy hol is van az a bármi.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-15 09:16:58
Üzenet elküldve: 2022-09-15 09:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
*Ranendyl a gyengéd érintésre megrándul, nem ébred fel ugyan, csupán teste reagál a váratlan helyzetre. Láthatóan a mások közelségétől való tartás már egy nagyon mély tudatalatti beidegződés, ami mély álomban sem kapcsol ki. De Ranendyl ebből semmit sem érzékel, elégedetten szuszog, éppen csak nem horkol. Fáradtságából ítélve az is csoda, hogy egyáltalán levegőt venni van ereje.
Myyna kezei úgy vezethetik a fiút, ahogy akarják, a félvér engedelmesen idomul hozzá, ahogy egy hűséges korcsnak tennie kell. A fiatal férfi nem is ébredezik még egy ideig, így a leánynak akad ideje bőven az elmélkedésre. Csak nagy sokára válik Ranendyl légzése szaporábbá, felületesebbé, és mocorgása gyakoribbá. Rövidesen a környezeti zajokat is észlelni kezdi, szemhéjain keresztül a fényt, majd az illatokat és a Myyna közelségét is tudatosítja magában. Elégedetten morgolódva bújik még közelebb, és laposakat pislogva kezdi el szoktatni szemeit az ébrenléthez.
Myyna illata most nagyon más, sokkal kellemesebb. Persze őt sosem zavarta igazán a lányon lévő kosz, feltehetően rajta mindig több volt, ám a változás látványos. Érzi is, hogy bemocskolja érintésével a másikat, mégsem képes eltávolodni tőle. Amíg nem zavarják el, addig marad, ez mindig így volt.*
- Mióta vagy ébren?
*Kérdezi erőtlen hangon, és már többnyire képes hosszabb ideig nyitva tartani szemeit. Éppen a lepedő textúrájának tanulmányozásával van elfoglalva, majd pár gyanús koszfoltot vizsgálgat egészen behatóan.*
- Vajon mennyi idő telt el?
*Dünnyögi újabb kérdését Myynának, majd nagy sóhajjal hátára fordul. Kicsit kinyújtóztatja magát, izmait megfeszíti, majd hagyja ellazulni őket. Komotósan feltolja magát ülő helyzetbe.*
- Jól aludtál?
*Szemhéjait dörzsölgetve az ágy széle felé fordul, talpait a koszos földre teszi, próbálgatja a súlyát, majd cipője felvételével kezd el foglalatoskodni. Visszafordul Myynához, szemügyre veszi a lányt.*
- Minden rendben?
//Myyna//
*Ranendyl a gyengéd érintésre megrándul, nem ébred fel ugyan, csupán teste reagál a váratlan helyzetre. Láthatóan a mások közelségétől való tartás már egy nagyon mély tudatalatti beidegződés, ami mély álomban sem kapcsol ki. De Ranendyl ebből semmit sem érzékel, elégedetten szuszog, éppen csak nem horkol. Fáradtságából ítélve az is csoda, hogy egyáltalán levegőt venni van ereje.
Myyna kezei úgy vezethetik a fiút, ahogy akarják, a félvér engedelmesen idomul hozzá, ahogy egy hűséges korcsnak tennie kell. A fiatal férfi nem is ébredezik még egy ideig, így a leánynak akad ideje bőven az elmélkedésre. Csak nagy sokára válik Ranendyl légzése szaporábbá, felületesebbé, és mocorgása gyakoribbá. Rövidesen a környezeti zajokat is észlelni kezdi, szemhéjain keresztül a fényt, majd az illatokat és a Myyna közelségét is tudatosítja magában. Elégedetten morgolódva bújik még közelebb, és laposakat pislogva kezdi el szoktatni szemeit az ébrenléthez.
Myyna illata most nagyon más, sokkal kellemesebb. Persze őt sosem zavarta igazán a lányon lévő kosz, feltehetően rajta mindig több volt, ám a változás látványos. Érzi is, hogy bemocskolja érintésével a másikat, mégsem képes eltávolodni tőle. Amíg nem zavarják el, addig marad, ez mindig így volt.*
- Mióta vagy ébren?
*Kérdezi erőtlen hangon, és már többnyire képes hosszabb ideig nyitva tartani szemeit. Éppen a lepedő textúrájának tanulmányozásával van elfoglalva, majd pár gyanús koszfoltot vizsgálgat egészen behatóan.*
- Vajon mennyi idő telt el?
*Dünnyögi újabb kérdését Myynának, majd nagy sóhajjal hátára fordul. Kicsit kinyújtóztatja magát, izmait megfeszíti, majd hagyja ellazulni őket. Komotósan feltolja magát ülő helyzetbe.*
- Jól aludtál?
*Szemhéjait dörzsölgetve az ágy széle felé fordul, talpait a koszos földre teszi, próbálgatja a súlyát, majd cipője felvételével kezd el foglalatoskodni. Visszafordul Myynához, szemügyre veszi a lányt.*
- Minden rendben?
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:42:33
Üzenet elküldve: 2022-09-13 09:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Ej de erős ez a borocska. * Cuppant elégedetten az öreg, aki láthatóan minden figyelmét az alkoholnak szentelte, és szenteli még mindig. Egész jól elvan ő a sarokban, ha nem zavarják, akkor ő sem zavar senkit. Legalábbis addig, amíg van mit igyon. És úgy tudja, hogy van bőven, vagy ha még nincs, majd lesz. Hiszen valamiféle fogadóról, meg borokról is volt szó, ezekben elég biztos. Ahol ingyen bor van, ott pedig ő is megjelenik, mint kelés az altájakon a hosszú lovaglás után. Csak legyen gusztusa kinyomni bárkinek. Addig pedig tapad, mint maci a mézre. Elégedetten cuppog magának, meg a bornak, amit már el is nevezett Bornabásnak. Hiszen világ életében az alkohol volt az egyetlen barátja, vagy ha nem, az már olyan régen volt, hogy arra nem is emlékszik vissza az öreg. *
- Na gyere Bornabás, nézzük meg azt a pincét. * Próbál meg felkelni a székről, eredménytelenül. Hiába próbálja, remegő, vizenyős lábai fáradtak már, nem akarják megemelni a székről. *
- Vagy mégse. * Súgja halnak, hiszen érzi, hogy ezt a harcot felesleges most megvívni. Na persze nem béna, ha nagyon akarna, felkelne, de ahhoz jobban meg kellene erőltesse magát. Egyébként is, egyelőre van mit igyon, ha pedig odalent tényleg várja a keserű nedű, az nem megy sehova. *
- Na gyere Bornabás, nézzük meg azt a pincét. * Próbál meg felkelni a székről, eredménytelenül. Hiába próbálja, remegő, vizenyős lábai fáradtak már, nem akarják megemelni a székről. *
- Vagy mégse. * Súgja halnak, hiszen érzi, hogy ezt a harcot felesleges most megvívni. Na persze nem béna, ha nagyon akarna, felkelne, de ahhoz jobban meg kellene erőltesse magát. Egyébként is, egyelőre van mit igyon, ha pedig odalent tényleg várja a keserű nedű, az nem megy sehova. *
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-31 13:40:46
Üzenet elküldve: 2022-08-31 13:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*Mint oly sok fel nem tett kérdés, így hősünkké is megválaszolatlan marad. Pillantása a díszes társaságról hamar tova is vándorol poharára, melynek tartalmát finoman lötyköli meg, s tekintete elveszik a fodrozódó víz apró hullámaiban. Míg a beszélgetés tart, hol belekortyol az italba, hol pedig merengőn néz végig a termen, látszólag fittyet sem hányva az őt korul vevőkre. Ám látszat csalóka, ugyanis a félvér nagyon is figyel, mi több tanul. Akár a szivacs a vizet, elméje úgy issza magába minden jelenlévő arcát, gesztusait, mondatait. Persze ennyi alapján nemhogy átható képet nem kap a jelenlévőkről, de még csak különösebben hasznos információkat sem képes kisajtolni a hallottakból, eltekintve néhány apróbb részlettől melyeknek talán még hasznát veheti a későbbiekben. Végül hősünk elereszt egy fáradt sóhajt a nagyvilágba, majd unott tekintettel pillant körbe, miközben ujjai az asztallapra csúszva halk dobolásba kezdenek, ezzel mintegy kifejezésre juttatva a semmittevésből fakadó unalmát, vagy talán csak az indulás előtti izgalmát. Ki tudhatja?*
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*Mint oly sok fel nem tett kérdés, így hősünkké is megválaszolatlan marad. Pillantása a díszes társaságról hamar tova is vándorol poharára, melynek tartalmát finoman lötyköli meg, s tekintete elveszik a fodrozódó víz apró hullámaiban. Míg a beszélgetés tart, hol belekortyol az italba, hol pedig merengőn néz végig a termen, látszólag fittyet sem hányva az őt korul vevőkre. Ám látszat csalóka, ugyanis a félvér nagyon is figyel, mi több tanul. Akár a szivacs a vizet, elméje úgy issza magába minden jelenlévő arcát, gesztusait, mondatait. Persze ennyi alapján nemhogy átható képet nem kap a jelenlévőkről, de még csak különösebben hasznos információkat sem képes kisajtolni a hallottakból, eltekintve néhány apróbb részlettől melyeknek talán még hasznát veheti a későbbiekben. Végül hősünk elereszt egy fáradt sóhajt a nagyvilágba, majd unott tekintettel pillant körbe, miközben ujjai az asztallapra csúszva halk dobolásba kezdenek, ezzel mintegy kifejezésre juttatva a semmittevésből fakadó unalmát, vagy talán csak az indulás előtti izgalmát. Ki tudhatja?*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-30 22:39:48
Üzenet elküldve: 2022-08-30 22:39:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*Strat nagyot hümment, hogy ez a fontos nő jelzőre vonatkozik, vagy Nor'Deron szavaira az maradjon az ő titka.*
-De talán mindegy is. A saját asztalunknál aligha dönthetjük el, hogy mi legyen a sorsunk a leendő szövetségeseinkkel vagy ellenségeinkkel, nem tudjuk az ő álláspontjukat. Meg aztán amúgy is azt szokták mondani, hogy bármilyen stratégia vagy terv csak az ellenséggel való találkozásig él.
*Sokatmondóan vigyorog szélesen ahogy nyújtózkodik egyet. Ő maga sem tudja honnan lett most ennyi energiája, talán kezd némileg józanodni a másnaposságából. ~A bor tényleg segítethetett.~ Relael ügyes-bajos dolgokat intéz, árut rendeltet az igencsak hasznosnak tűnő fickóval, és megjelenik a tegnapi volt katona elf is. Csak biccent neki, láthatóan nem vele van dolga, és olyan rettentően túl jóban sem lettek egy nap alatt. Azért kuncog egyet mikor arra gondol, hogy meghívta őt a tőle lopott aranyból egy italra.*
-Induljunk? Induljunk.
*Vágja rá szinte rögtön a választ.*
-De.. Hová is? A patkányokhoz?
*Ezt leginkább csak úgy megerősítésként kérdezi.*
-Jut eszembe főnök, most már lehet?
*Az oldalára csap ahol a méretéhez képest nagyobbacskának tűnő tülök van. Emlékszik hogy mit ígért korábban és szeretné is betartani.*
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*Strat nagyot hümment, hogy ez a fontos nő jelzőre vonatkozik, vagy Nor'Deron szavaira az maradjon az ő titka.*
-De talán mindegy is. A saját asztalunknál aligha dönthetjük el, hogy mi legyen a sorsunk a leendő szövetségeseinkkel vagy ellenségeinkkel, nem tudjuk az ő álláspontjukat. Meg aztán amúgy is azt szokták mondani, hogy bármilyen stratégia vagy terv csak az ellenséggel való találkozásig él.
*Sokatmondóan vigyorog szélesen ahogy nyújtózkodik egyet. Ő maga sem tudja honnan lett most ennyi energiája, talán kezd némileg józanodni a másnaposságából. ~A bor tényleg segítethetett.~ Relael ügyes-bajos dolgokat intéz, árut rendeltet az igencsak hasznosnak tűnő fickóval, és megjelenik a tegnapi volt katona elf is. Csak biccent neki, láthatóan nem vele van dolga, és olyan rettentően túl jóban sem lettek egy nap alatt. Azért kuncog egyet mikor arra gondol, hogy meghívta őt a tőle lopott aranyból egy italra.*
-Induljunk? Induljunk.
*Vágja rá szinte rögtön a választ.*
-De.. Hová is? A patkányokhoz?
*Ezt leginkább csak úgy megerősítésként kérdezi.*
-Jut eszembe főnök, most már lehet?
*Az oldalára csap ahol a méretéhez képest nagyobbacskának tűnő tülök van. Emlékszik hogy mit ígért korábban és szeretné is betartani.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-26 19:46:14
Üzenet elküldve: 2022-08-26 19:46:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Ranendyl//
*Talán csak a fáradtság tehet róla, hogy a lent folytatott eszmecsere a kelleténél keserűbben zajlott, mint azt szerette volna. Főleg, hogy újra láthatja barátját, amire már hatok óta várt, amiben egy ideje már reménykedett. Hiszen az ő útjuk nem olyan egyszerű. Ha egyszer eltűnsz egy szó nélkül, akkor nem biztos, hogy valaha is ismét előkerülsz. A fiút pedig ettől féltette a legjobban. De a sors kifürkészhetetlen fonalát követve épp itt, épp most kerültek újból össze, így lehetne egy kicsit vidámabb is a viszontlátás.
De épp azon dolgozik, hogy a fáradt idegeit és testét egy kicsit megpihentesse. Talán akkor majd az ébredés és az egymásra találás is szebb lesz majd. Az álma legalább biztosan nyugodt, főleg miután a fiú is megérkezik. Noha mély álma miatt elméje nem tudja, hogy itt van vele a fiú, de a szíve és a teste érzi, így sok idő után először békés alvásban van része.
Ki tudja mennyi idő elteltével pedig az ébredés is üdítőbb. Nincs koszos utca kő, sem dermesztő hideg. Csak egy kissé poros, de nagyon kényelmes ágy és egy régi barát társasága. Halvány mosollyal simít a fiú kezére, majd óvatosan, hogy ne ébressze fel a hátára gördül. Ranen fejét finoman a mellkasára húzza, miközben egyik karjával anyáskodva karolja át. Majd kék szemei csendben fürkészik a plafont. Sok mindenről álmodott. A múlt keserűségéről, a jelen kérdéseiről és egy vágyott jövőről, ami túl szép, hogy ne legyen tele kétségekkel és bizalmatlansággal.*
~Talán igaza van. Csak egy ostoba reménykedés lehet. Pár naiv, kislányos gondolat. Lehet, hogy igaza van és el kéne innen húznunk, amíg nem zavarunk fel semmit.~
*Tűnődik magában a száját húzva, de egy kelletlen sóhajjal ad hangot annak, hogy nem igazán akaródzik kitennie innen a lábát. Viszont a fiút sem akarja egyedül hagyni. Meg, hát ő sem akar egyedül maradni. Fiatal fejének talán a legnehezebb döntése ez. Hisz "otthonát" sem hagyta maga mögött ennyire körülményesen. Elege lett és eljött. Most is elege van, de maradni akar.
A szemeit újra lehunyja, de vissza már nem alszik. Csak élvezi a csendet, Ranendyl testének melegét és a nyugalmat.*
//Ranendyl//
*Talán csak a fáradtság tehet róla, hogy a lent folytatott eszmecsere a kelleténél keserűbben zajlott, mint azt szerette volna. Főleg, hogy újra láthatja barátját, amire már hatok óta várt, amiben egy ideje már reménykedett. Hiszen az ő útjuk nem olyan egyszerű. Ha egyszer eltűnsz egy szó nélkül, akkor nem biztos, hogy valaha is ismét előkerülsz. A fiút pedig ettől féltette a legjobban. De a sors kifürkészhetetlen fonalát követve épp itt, épp most kerültek újból össze, így lehetne egy kicsit vidámabb is a viszontlátás.
De épp azon dolgozik, hogy a fáradt idegeit és testét egy kicsit megpihentesse. Talán akkor majd az ébredés és az egymásra találás is szebb lesz majd. Az álma legalább biztosan nyugodt, főleg miután a fiú is megérkezik. Noha mély álma miatt elméje nem tudja, hogy itt van vele a fiú, de a szíve és a teste érzi, így sok idő után először békés alvásban van része.
Ki tudja mennyi idő elteltével pedig az ébredés is üdítőbb. Nincs koszos utca kő, sem dermesztő hideg. Csak egy kissé poros, de nagyon kényelmes ágy és egy régi barát társasága. Halvány mosollyal simít a fiú kezére, majd óvatosan, hogy ne ébressze fel a hátára gördül. Ranen fejét finoman a mellkasára húzza, miközben egyik karjával anyáskodva karolja át. Majd kék szemei csendben fürkészik a plafont. Sok mindenről álmodott. A múlt keserűségéről, a jelen kérdéseiről és egy vágyott jövőről, ami túl szép, hogy ne legyen tele kétségekkel és bizalmatlansággal.*
~Talán igaza van. Csak egy ostoba reménykedés lehet. Pár naiv, kislányos gondolat. Lehet, hogy igaza van és el kéne innen húznunk, amíg nem zavarunk fel semmit.~
*Tűnődik magában a száját húzva, de egy kelletlen sóhajjal ad hangot annak, hogy nem igazán akaródzik kitennie innen a lábát. Viszont a fiút sem akarja egyedül hagyni. Meg, hát ő sem akar egyedül maradni. Fiatal fejének talán a legnehezebb döntése ez. Hisz "otthonát" sem hagyta maga mögött ennyire körülményesen. Elege lett és eljött. Most is elege van, de maradni akar.
A szemeit újra lehunyja, de vissza már nem alszik. Csak élvezi a csendet, Ranendyl testének melegét és a nyugalmat.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-25 13:15:22
Üzenet elküldve: 2022-08-25 13:15:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Körvonal//
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*A tegnapiak közül egyedül a tündért látja itt, a másik két fickó képe nem rémlik neki. Mondjuk ez egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy már találkoztak, a fürdő után történtekről nem sok mindent tud felidézni.
Próbálja felvenni a fonalat a beszélgetésben, kibogozni az elkapott félmondatokból, miről is lehet szó, azonban ez nem is olyan egyszerű, mikor ocsortány másnapos az ember fia.
Meggyötört képén nyúzott mosoly terül el Relael hiteltelen színjátékát figyelve, mintha tudomást sem venne az iróniáról. Fényezi férfibüszkeségét, még ha nem is lehet komolyan venni az elf szavait.*
- Sajnálom, hogy olyan hamar kimásztam az ágyból. *Sóhajtja bocsánatkérőn, pedig minden szesztől sötét folt ellenére majdnem teljesen biztos abban, hogy nem történt közöttük semmi. Pimaszul villanó pillantásai talán el is árulják, nehezen megy most a színészkedés.
A nekiszegezett kérdésen elmélázva mustrál körbe az emlegetett hölgyeket keresve, kissé csalódottan méri végig az óriás asszonyt, aztán látszólag elgondolkodva szemléli a félvért és a tündért. Közben saját állapotát is mérlegeli, be kell látnia, a legkevésbé sincs jól, végül némi csönd után kiböki a feleletet.*
- Kénytelen leszel nélkülözni kellemes társaságom. Nem sok hasznomat vennétek most.
*Nehezére esik persze ezt beismerni, de nem hiszi, hogy túlságosan belopnák magukat a Patkányok szívébe, ha valamelyik cipőjére okádna. Már pedig ennek a veszélye még egy ideig biztosan fennáll.*
- Inkább ledőlnék.
//Agin, Rynsell, Strat, Nor'Deron, Relael//
*A tegnapiak közül egyedül a tündért látja itt, a másik két fickó képe nem rémlik neki. Mondjuk ez egyáltalán nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy már találkoztak, a fürdő után történtekről nem sok mindent tud felidézni.
Próbálja felvenni a fonalat a beszélgetésben, kibogozni az elkapott félmondatokból, miről is lehet szó, azonban ez nem is olyan egyszerű, mikor ocsortány másnapos az ember fia.
Meggyötört képén nyúzott mosoly terül el Relael hiteltelen színjátékát figyelve, mintha tudomást sem venne az iróniáról. Fényezi férfibüszkeségét, még ha nem is lehet komolyan venni az elf szavait.*
- Sajnálom, hogy olyan hamar kimásztam az ágyból. *Sóhajtja bocsánatkérőn, pedig minden szesztől sötét folt ellenére majdnem teljesen biztos abban, hogy nem történt közöttük semmi. Pimaszul villanó pillantásai talán el is árulják, nehezen megy most a színészkedés.
A nekiszegezett kérdésen elmélázva mustrál körbe az emlegetett hölgyeket keresve, kissé csalódottan méri végig az óriás asszonyt, aztán látszólag elgondolkodva szemléli a félvért és a tündért. Közben saját állapotát is mérlegeli, be kell látnia, a legkevésbé sincs jól, végül némi csönd után kiböki a feleletet.*
- Kénytelen leszel nélkülözni kellemes társaságom. Nem sok hasznomat vennétek most.
*Nehezére esik persze ezt beismerni, de nem hiszi, hogy túlságosan belopnák magukat a Patkányok szívébe, ha valamelyik cipőjére okádna. Már pedig ennek a veszélye még egy ideig biztosan fennáll.*
- Inkább ledőlnék.
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-24 18:25:33
Üzenet elküldve: 2022-08-24 18:25:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vérfolt körül//
*Teljesen kimerül az erőfeszítésben, de úgy véli egészen szép munkát végzett. Ha más nem, de a taverna a folt helyén már tiszta. Sajnos egyetlen segítsége is éppen az elf nővel tölti idejét, és az új leány is valamerre elkószált míg nem figyelt. Egy teátrális sóhajjal konstatálja, hogy egyedül maradt, ezért jobb híján a konyhába megy, azzal kezdi. A romlott vagy döglött dolgokat már kidobta korábban, így most annak lát neki, hogy rendszerezzen és valami rendet teremtsen. Egyik polcról lepakol, egy kupacba teszi a holmikat, letörli a portól és egérszartól ragadó fát. Elmossa, eltörölgeti a poharakat, tányérokat, kancsókat és valamiféle szisztémát igyekszik kialakítani.
Ezt követően zsákok és ládák mélyére néz, sajnos ott is talál egy-két döglött patkányt, el is gondolkodik, hogy megsüti őket a tűzön. A kölykeinek talán jó lesz.*
- Miért is ne?
*Felületesen dolgozik, ezért sok hús kárba megy, de most nincs ideje alapos munkát végezni. Nyársra tűzi a friss dögöket, és reménykedik benne, hogyha elég ideig süti őket, akkor nem kapnak el semmi hányós hasmenős kórságot a pulyái, mert akkor bizony kár volt a fáradtságért.
Már izzad, főleg mert a tűz ott ropog a konyhában, azért kimegy, hogy tiszta vizet hozzon, a koszosat kiönti a taverna elé. Talán ha nagyon igyekszik, és a drágalátos népek nem ölik meg egymást addig, akkor a konyhával, esetleg a fogadótérrel végezhet egy nap alatt.*
- Meg ha fülön csípem azt a lazsáló kis szukát. Vajon hova csavargott el?
*Teljesen kimerül az erőfeszítésben, de úgy véli egészen szép munkát végzett. Ha más nem, de a taverna a folt helyén már tiszta. Sajnos egyetlen segítsége is éppen az elf nővel tölti idejét, és az új leány is valamerre elkószált míg nem figyelt. Egy teátrális sóhajjal konstatálja, hogy egyedül maradt, ezért jobb híján a konyhába megy, azzal kezdi. A romlott vagy döglött dolgokat már kidobta korábban, így most annak lát neki, hogy rendszerezzen és valami rendet teremtsen. Egyik polcról lepakol, egy kupacba teszi a holmikat, letörli a portól és egérszartól ragadó fát. Elmossa, eltörölgeti a poharakat, tányérokat, kancsókat és valamiféle szisztémát igyekszik kialakítani.
Ezt követően zsákok és ládák mélyére néz, sajnos ott is talál egy-két döglött patkányt, el is gondolkodik, hogy megsüti őket a tűzön. A kölykeinek talán jó lesz.*
- Miért is ne?
*Felületesen dolgozik, ezért sok hús kárba megy, de most nincs ideje alapos munkát végezni. Nyársra tűzi a friss dögöket, és reménykedik benne, hogyha elég ideig süti őket, akkor nem kapnak el semmi hányós hasmenős kórságot a pulyái, mert akkor bizony kár volt a fáradtságért.
Már izzad, főleg mert a tűz ott ropog a konyhában, azért kimegy, hogy tiszta vizet hozzon, a koszosat kiönti a taverna elé. Talán ha nagyon igyekszik, és a drágalátos népek nem ölik meg egymást addig, akkor a konyhával, esetleg a fogadótérrel végezhet egy nap alatt.*
- Meg ha fülön csípem azt a lazsáló kis szukát. Vajon hova csavargott el?
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:51:04
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:51:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
- Aham. Szóval szép nők.
*Ranendyl tagadhatatlanul elfogult a szép nőkkel szemben. Valamiért jobban megbízik bennük - feltehetően a kedvesség látszata miatt -, annak ellenére is, hogy tudja mennyire alattomosak képesek lenni a szebbik nem tagjai. Futólag szemügyre veszi a már-már körberajongott elfet, és egy leheletnyi irigység fogja el. Ha tehetné, akkor lehet ő is ott legyeskedne, de jól tudja, hogy nem egy súlycsoportot képvisel úgy nagyjából a nők igen nagy százalékával. Azt viszont megérti ha Myyna jobban bízik bennük, feltehetően a lánynak különösen sokat jelent ha egy nő társa - főleg ha az idősebb és tapasztaltabb - gondoskodik róla.
Érzékeli, hogy talán kicsit túl messzire ment és negatív érzések jelentek meg a lányban, ami miatt bűntudata támad. Pont ezektől akarja megóvni Myynát, de a túlzott gyanakvása, és az ebből fakadó folytonos kritikus hozzáállása miatt Ranendyl sokszor csak azzá válik, amitől védelmezné a lányt.*
- Takarítás.
*Hümmenti rágcsálás közben, és ismételten apró biccentésekkel egészíti ki rövid megjegyzéseit.*
- Az jó. Kényelmes.
*Az azt követő mondatokra viszont megint megemelkednek szemöldökei, s bár visszafogja megjegyzéseit, de arcára van írva a véleménye. Ismeri a fogadóban megforduló embereket, ahogy azt is, hogy őket mi szórakoztatja, különösen gyanakvásra ad okot Myyna mutatós arcára irányuló dicséret.*
- Értem.
*Feleli kurtán, és küszködve bár, de sikerül visszafognia magát.
A vérfolt emlegetésénél számított rá, hogy valamennyire felzaklatja vele a lányt, annak reakciója viszont meglepi. Kicsit aggasztja valahol mégis megnyugtatja Myyna válasza. Egyetértően bólint.*
- Igazad van, jobb ha nem ártjuk bele magunkat.
*Nem if ritatja tovább a dolgot, különösen mert nem szeretné még tovább fokozni a fiatal lány egyébként is látszólag rossz, szorongó hangulatát.
Myyna közelsége minduntalan megnyugtatja őt, most sincs ez másképpen. Kedve lenne jó szorosan megölelni őt, ám nem rendelkezik elég akaraterővel ahhoz, hogy elszakadjon a tányértól. A keserű szavak hallatán felsóhajt, szemhéjait lezárja, mintha az egész csak egy szörnyű gyerekmese lenne, amivel az ifjakat riogatják és amint kinyitja szemeit eltűnik az egész. De ez nem egy rémálom, ez az ő valóságuk. Szeretne ellenvetéseit megfogalmazni Myynával szemben, helyette inkább hallgat. Az jól megy már neki.
Myyna végül elhúzódik tőle, ami fájdalmas most a számára. Rég látták egymást Ranendyl pedig éhezik a lány társaságára, ezért az amikor régi barátja elindul a lépcsők felé rögtön a maradék ételt begyűri a szájába. Nem tudja, hogy szabad e nekik ilyet, csak úgy birtokba venni egy szobát, de amíg nem szólnak rájuk, addig úgy veszi, hogy igen. A lépcsőfokokat megtéve küszködik a falatokkal, rág egyet-kettőt még rajtuk mielőtt leerőlteti a torkán.
A nyitott ajtó segít számára a kiigazodásban. Mire belép Myyna már egyenletesen szuszog. Halkan becsukja maga mögött az ajtót, ledobja cipőjét, hogy lábujjhegyen az ágyhoz sétáljon. Óvatosan a lány mögé kucorodik, hogy lehetőleg ne ébressze fel, majd átöleli, hogy karjaiba zárva ő is pihenhessen kicsit. Egy darabig figyeli még az ajtót hátha valaki rájuk kíván törni, és kizavarni őket, de valójában a kutyát sem érdeklik, ezzel a megnyugtató gondolattal pedig lassan ő is képes elszenderedni. Nem szokatlan számukra ez, nem csak azért, mert sokszor leltek vigaszt egymás társaságában, de telente elengedhetetlen is volt, hogy ne fagyjanak halálra.*
//Myyna//
- Aham. Szóval szép nők.
*Ranendyl tagadhatatlanul elfogult a szép nőkkel szemben. Valamiért jobban megbízik bennük - feltehetően a kedvesség látszata miatt -, annak ellenére is, hogy tudja mennyire alattomosak képesek lenni a szebbik nem tagjai. Futólag szemügyre veszi a már-már körberajongott elfet, és egy leheletnyi irigység fogja el. Ha tehetné, akkor lehet ő is ott legyeskedne, de jól tudja, hogy nem egy súlycsoportot képvisel úgy nagyjából a nők igen nagy százalékával. Azt viszont megérti ha Myyna jobban bízik bennük, feltehetően a lánynak különösen sokat jelent ha egy nő társa - főleg ha az idősebb és tapasztaltabb - gondoskodik róla.
Érzékeli, hogy talán kicsit túl messzire ment és negatív érzések jelentek meg a lányban, ami miatt bűntudata támad. Pont ezektől akarja megóvni Myynát, de a túlzott gyanakvása, és az ebből fakadó folytonos kritikus hozzáállása miatt Ranendyl sokszor csak azzá válik, amitől védelmezné a lányt.*
- Takarítás.
*Hümmenti rágcsálás közben, és ismételten apró biccentésekkel egészíti ki rövid megjegyzéseit.*
- Az jó. Kényelmes.
*Az azt követő mondatokra viszont megint megemelkednek szemöldökei, s bár visszafogja megjegyzéseit, de arcára van írva a véleménye. Ismeri a fogadóban megforduló embereket, ahogy azt is, hogy őket mi szórakoztatja, különösen gyanakvásra ad okot Myyna mutatós arcára irányuló dicséret.*
- Értem.
*Feleli kurtán, és küszködve bár, de sikerül visszafognia magát.
A vérfolt emlegetésénél számított rá, hogy valamennyire felzaklatja vele a lányt, annak reakciója viszont meglepi. Kicsit aggasztja valahol mégis megnyugtatja Myyna válasza. Egyetértően bólint.*
- Igazad van, jobb ha nem ártjuk bele magunkat.
*Nem if ritatja tovább a dolgot, különösen mert nem szeretné még tovább fokozni a fiatal lány egyébként is látszólag rossz, szorongó hangulatát.
Myyna közelsége minduntalan megnyugtatja őt, most sincs ez másképpen. Kedve lenne jó szorosan megölelni őt, ám nem rendelkezik elég akaraterővel ahhoz, hogy elszakadjon a tányértól. A keserű szavak hallatán felsóhajt, szemhéjait lezárja, mintha az egész csak egy szörnyű gyerekmese lenne, amivel az ifjakat riogatják és amint kinyitja szemeit eltűnik az egész. De ez nem egy rémálom, ez az ő valóságuk. Szeretne ellenvetéseit megfogalmazni Myynával szemben, helyette inkább hallgat. Az jól megy már neki.
Myyna végül elhúzódik tőle, ami fájdalmas most a számára. Rég látták egymást Ranendyl pedig éhezik a lány társaságára, ezért az amikor régi barátja elindul a lépcsők felé rögtön a maradék ételt begyűri a szájába. Nem tudja, hogy szabad e nekik ilyet, csak úgy birtokba venni egy szobát, de amíg nem szólnak rájuk, addig úgy veszi, hogy igen. A lépcsőfokokat megtéve küszködik a falatokkal, rág egyet-kettőt még rajtuk mielőtt leerőlteti a torkán.
A nyitott ajtó segít számára a kiigazodásban. Mire belép Myyna már egyenletesen szuszog. Halkan becsukja maga mögött az ajtót, ledobja cipőjét, hogy lábujjhegyen az ágyhoz sétáljon. Óvatosan a lány mögé kucorodik, hogy lehetőleg ne ébressze fel, majd átöleli, hogy karjaiba zárva ő is pihenhessen kicsit. Egy darabig figyeli még az ajtót hátha valaki rájuk kíván törni, és kizavarni őket, de valójában a kutyát sem érdeklik, ezzel a megnyugtató gondolattal pedig lassan ő is képes elszenderedni. Nem szokatlan számukra ez, nem csak azért, mert sokszor leltek vigaszt egymás társaságában, de telente elengedhetetlen is volt, hogy ne fagyjanak halálra.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-23 15:29:45
Üzenet elküldve: 2022-08-23 15:29:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Ranendyl//
*Nem lesz egyszerű menet, mire sikerül meggyőznie a fiút. Már, ha egyáltalán sikerülni fog. Mivel nem valami határozott, így nem biztos abban, hogy azok az érvek, amiket felhoz valóban elégségesek e. Annak ellenére, hogy Ranendyl eléggé gyanakvó és óvatos természet, java részében ő kettejük közül az okos és a józan eszű. De Myyna most biztos, hogy amit tesz az helyes. A csontjaiban érzi, hogy jó ez a hely és jó soruk lenne itt. De a fiú viselkedése és szavai azért kissé bizonytalanná változtatják. Jobb is, ha egy kicsit a két nőre terelődik a szó. Legalább észbe kap, hogy szép és jó, hogy áradozik róluk, mikor ő tudja, hogy pontosan kikről. Ellenben a fiúval.*
- Igaz is. Bocsánat. *Dörgöl zavartan a tarkójára.* Szóval Nell az a szép nő, aki az előbb ment el. Relael pedig a másik szép nő, aki ott van a fiúk társaságában.
*Bök az asztal felé, miközben már ajkait is rágni kezdi a gyülemlő feszültségtől. Rossz szokás, de a másik már jól tudhatja, hogy ez annak a jele, hogy kezdi magát sarokba szorítva érezni. A bóktól persze megenyhül, de agya továbbra is sebesen cikázik a megfelelő észérvet keresve, amitől nem fogja magát totál ostobán érezni, hogy valóban mondhatni vakon kezd el bízni egy csapat idegenben. Többek között ezért is szalad el olyan hirtelen az ételért. Meg persze azért, hogy gondoskodhasson a másikról. De a fő ok az, hogy addig is kitisztuljon a feje és ne hagyja magát olyan könnyen eltántorítani. Aztán visszatértével erős túlzás, hogy határozottabban, de már valamelyest nyugodtabban foglalja el a helyét. A puszi természetesen egy széles mosolyt vált ki belőle, így még a szövegelés előtt azért ábrándos és boldog arccal figyeli a fiú reakcióit az ételt látva. Teljesen átérzi a helyzetet. Ez jóval másabb koszt, mint a hatokkal ezelőtt kikukázott rohadt krumpli, meg a szalonna bőr.
A szúró megjegyzés és a rá kapott válasz után viszont már bűntudatosabban süti le a szemeit egy pillanatra, de nemsokra rá ismét határozottan csillogó szemekkel néz vissza a fiúra.*
- Takaríthatok akár. Elég nagy a hely ahhoz, hogy az óriás nő egyedül csinálja. Meg tudod, hogy a kis helyekre is elég szépen be tudok mászni. Csak úgy ragyogna a taverna. *Vigyorodik el szélesen.* Meg Nell azt mondta, hogy akár a vendégek kiszolgálásában, szórakoztatásában is segíthetek. Azt mondta csinos az arcom.
*Húzza ki magát büszkén. Addig már nem jut el a suta fejével, hogy más csinos arcú lányok milyen sokféleképp tudnak szórakoztatni. Az ő naivságából fakadóan Myyna csak abban a hitben van, hogy kilibben a rendelésekkel, aztán vissza a kiürült dolgokkal. Mosolyog és szépen néz. Ha meg nincs semmi ilyen munka, akkor akár énekelhet vagy fene tudja. Nell majd biztos pontosít, ha itt az ideje. De ezekkel láthatja Ranendyl is, hogy nincs félnivalója. Persze azt nem tudja, hogy a többieknek milyen sorsot szánnak itt, de a fiú ügyes kezű. Még akár a bútorok és a hely javítgatásában is lehet segítségükre. Később akár áruért mehet vagy ilyenek. Ebben sincs semmi gyanús vagy rossz. Persze ezt nem ő fogja eldönteni. Nem is akar senkit ötletekkel fárasztani, csak azt szeretné, ha itt maradna vele a fiú. De erőszakoskodni nem fog, úgy is elég önfejű ahhoz, hogy ha nem tetszik neki vagy nem tudja meggyőzni, akkor nem is fog itt maradni. Bár az biztos, hogy a szíve szakadna meg, de attól még úgy is láthatják egymást, ha erre jár. Csak az állandó aggodalom lesz a nehéz, hogy hosszú ideig is akár fogalma sem lesz majd róla mi lehet a fiúval. Így is nehezek voltak ezek a hatok nélküle.
A vér említésére viszont megfeszülnek arcán az izmok, egy pillanatra még az ajakrágásról is megfeledkezik. Olyan hirtelen történt az egész, Nell pedig olyan óvón igyekezett megvédeni a látványtól, hogy az attrakcióból nem sokat látott. A végeredményt is csak egy kurta időre pillanthatta meg. Mégis a halott test emléke most megint felzaklatja egy kicsit. Akkor is, ha nem ez volt az első, amit látott. Az asztal alatt rá is szorít ingének aljára, majd erőt véve magán teljesen érzelemmentes arccal pillant a fiú szemeibe.*
- Milyen vérfolt?
*Ejti is a költőinek szánt kérdést, ahogy nem olyan rég Nelltől hallotta.*
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Ezt egy szép és okos nőtől hallottam.
*Mosolyodik el halványan, majd ismét felkelve teszi át a széket a fiú mellé, s míg amaz az ételt élvezi, ő a vállára hajtja a fejét. Egy ideig csak csendben figyeli a fogyatkozó élelmet, végül hosszan felsóhajtva, kissé bánatos hangon szólal meg újra.*
- Épp azért bízom bennük. Rajtad kívül sosem volt velem kedves senki.
*Motyogja keserűséggel a hangjában.*
- Amikor nem loptunk, hanem tényleg dolgoztunk, kaptunk érte valaha egy jó szót? Egy köszönömöt? Mikor aranyhoz jutottunk és bementünk a fogadóba kidobtak. Mikor vigyáztunk a bárányokra a beígért aranynak a felét sem adták oda. Annak mi lett a vége? Szóvá tettük aztán törölgethettem a vért az orrodról.
*Érzi ahogy a méreg és a bánat keveréke egyszerre zúdul rá az emlékektől. Pedig ez még csak pár volt a sok közül. Semmibe sem nézik őket, sehol nem becsülik meg. De itt még le sem tett semmit az asztalra, de már ételt kapott és helyet ahol aludhat.*
- Lehet, hogy ostoba vagyok vagy naiv. Vagy nagyok a vágyaim, mert szeretnék egy otthont. De, ha most nem bízom, ha nem próbálom meg, akkor lehet, hogy egy életre marcangolni fog a tudat, hogy milyen ostoba voltam. Ez nem Arthenior.
*Ezzel a végszóval húzódik el a fiútól, majd ismét inkább mosollyal az arcán csókol finoman a másikéra. Végül felkelve borzol bele a hajába.*
- Csökönyös vagy, de megértem a te álláspontodat is. Tudom miért vagy ilyen kukacos. De most inkább lakj jól, azután, ha gondolod pihenj le. Én is azt teszem. Odafönt leszek.
*Már csak annyi marad hátra, hogy valóban felsétáljon. Elég sokat szakított a fiú nyakába, így jobb, ha hagyja a dolgokat leülepedni. A lépcső tetejéről azért még intéz egy kósza pillantást, s hiába húz vissza a szíve az asztalhoz, tovább halad a szobába, ahol a fürdést is intézte. Az ajtót azért nyitva hagyja, hátha valóban utána megy majd a fiú. Az ágy poros alaposan, így csak lerángatja a takarót. Ha már megfürdött akkor ne essen vissza a kosztengerbe. Azután rádől a matracra és élvezettel teli sóhajjal fúrja bele az arcát. Idejét sem tudja mikor volt ehhez szerencséje. Mikor pedig már elhelyezkedett, összegömbölyödve figyeli az ajtót, ha tényleg belépne rajta a másik. Egy idő után viszont engedelmeskedik nehéz szemhéjainak, s csak a nyugodt, egyenletes szuszogása jut el az ajtón túlra. Meg néha azért egy kis horkantás, annak jeleként, hogy tökéletes, pihentető alvásban van része.*
//Ranendyl//
*Nem lesz egyszerű menet, mire sikerül meggyőznie a fiút. Már, ha egyáltalán sikerülni fog. Mivel nem valami határozott, így nem biztos abban, hogy azok az érvek, amiket felhoz valóban elégségesek e. Annak ellenére, hogy Ranendyl eléggé gyanakvó és óvatos természet, java részében ő kettejük közül az okos és a józan eszű. De Myyna most biztos, hogy amit tesz az helyes. A csontjaiban érzi, hogy jó ez a hely és jó soruk lenne itt. De a fiú viselkedése és szavai azért kissé bizonytalanná változtatják. Jobb is, ha egy kicsit a két nőre terelődik a szó. Legalább észbe kap, hogy szép és jó, hogy áradozik róluk, mikor ő tudja, hogy pontosan kikről. Ellenben a fiúval.*
- Igaz is. Bocsánat. *Dörgöl zavartan a tarkójára.* Szóval Nell az a szép nő, aki az előbb ment el. Relael pedig a másik szép nő, aki ott van a fiúk társaságában.
*Bök az asztal felé, miközben már ajkait is rágni kezdi a gyülemlő feszültségtől. Rossz szokás, de a másik már jól tudhatja, hogy ez annak a jele, hogy kezdi magát sarokba szorítva érezni. A bóktól persze megenyhül, de agya továbbra is sebesen cikázik a megfelelő észérvet keresve, amitől nem fogja magát totál ostobán érezni, hogy valóban mondhatni vakon kezd el bízni egy csapat idegenben. Többek között ezért is szalad el olyan hirtelen az ételért. Meg persze azért, hogy gondoskodhasson a másikról. De a fő ok az, hogy addig is kitisztuljon a feje és ne hagyja magát olyan könnyen eltántorítani. Aztán visszatértével erős túlzás, hogy határozottabban, de már valamelyest nyugodtabban foglalja el a helyét. A puszi természetesen egy széles mosolyt vált ki belőle, így még a szövegelés előtt azért ábrándos és boldog arccal figyeli a fiú reakcióit az ételt látva. Teljesen átérzi a helyzetet. Ez jóval másabb koszt, mint a hatokkal ezelőtt kikukázott rohadt krumpli, meg a szalonna bőr.
A szúró megjegyzés és a rá kapott válasz után viszont már bűntudatosabban süti le a szemeit egy pillanatra, de nemsokra rá ismét határozottan csillogó szemekkel néz vissza a fiúra.*
- Takaríthatok akár. Elég nagy a hely ahhoz, hogy az óriás nő egyedül csinálja. Meg tudod, hogy a kis helyekre is elég szépen be tudok mászni. Csak úgy ragyogna a taverna. *Vigyorodik el szélesen.* Meg Nell azt mondta, hogy akár a vendégek kiszolgálásában, szórakoztatásában is segíthetek. Azt mondta csinos az arcom.
*Húzza ki magát büszkén. Addig már nem jut el a suta fejével, hogy más csinos arcú lányok milyen sokféleképp tudnak szórakoztatni. Az ő naivságából fakadóan Myyna csak abban a hitben van, hogy kilibben a rendelésekkel, aztán vissza a kiürült dolgokkal. Mosolyog és szépen néz. Ha meg nincs semmi ilyen munka, akkor akár énekelhet vagy fene tudja. Nell majd biztos pontosít, ha itt az ideje. De ezekkel láthatja Ranendyl is, hogy nincs félnivalója. Persze azt nem tudja, hogy a többieknek milyen sorsot szánnak itt, de a fiú ügyes kezű. Még akár a bútorok és a hely javítgatásában is lehet segítségükre. Később akár áruért mehet vagy ilyenek. Ebben sincs semmi gyanús vagy rossz. Persze ezt nem ő fogja eldönteni. Nem is akar senkit ötletekkel fárasztani, csak azt szeretné, ha itt maradna vele a fiú. De erőszakoskodni nem fog, úgy is elég önfejű ahhoz, hogy ha nem tetszik neki vagy nem tudja meggyőzni, akkor nem is fog itt maradni. Bár az biztos, hogy a szíve szakadna meg, de attól még úgy is láthatják egymást, ha erre jár. Csak az állandó aggodalom lesz a nehéz, hogy hosszú ideig is akár fogalma sem lesz majd róla mi lehet a fiúval. Így is nehezek voltak ezek a hatok nélküle.
A vér említésére viszont megfeszülnek arcán az izmok, egy pillanatra még az ajakrágásról is megfeledkezik. Olyan hirtelen történt az egész, Nell pedig olyan óvón igyekezett megvédeni a látványtól, hogy az attrakcióból nem sokat látott. A végeredményt is csak egy kurta időre pillanthatta meg. Mégis a halott test emléke most megint felzaklatja egy kicsit. Akkor is, ha nem ez volt az első, amit látott. Az asztal alatt rá is szorít ingének aljára, majd erőt véve magán teljesen érzelemmentes arccal pillant a fiú szemeibe.*
- Milyen vérfolt?
*Ejti is a költőinek szánt kérdést, ahogy nem olyan rég Nelltől hallotta.*
- Van, ami egyszerűen nem ránk tartozik. Ezt egy szép és okos nőtől hallottam.
*Mosolyodik el halványan, majd ismét felkelve teszi át a széket a fiú mellé, s míg amaz az ételt élvezi, ő a vállára hajtja a fejét. Egy ideig csak csendben figyeli a fogyatkozó élelmet, végül hosszan felsóhajtva, kissé bánatos hangon szólal meg újra.*
- Épp azért bízom bennük. Rajtad kívül sosem volt velem kedves senki.
*Motyogja keserűséggel a hangjában.*
- Amikor nem loptunk, hanem tényleg dolgoztunk, kaptunk érte valaha egy jó szót? Egy köszönömöt? Mikor aranyhoz jutottunk és bementünk a fogadóba kidobtak. Mikor vigyáztunk a bárányokra a beígért aranynak a felét sem adták oda. Annak mi lett a vége? Szóvá tettük aztán törölgethettem a vért az orrodról.
*Érzi ahogy a méreg és a bánat keveréke egyszerre zúdul rá az emlékektől. Pedig ez még csak pár volt a sok közül. Semmibe sem nézik őket, sehol nem becsülik meg. De itt még le sem tett semmit az asztalra, de már ételt kapott és helyet ahol aludhat.*
- Lehet, hogy ostoba vagyok vagy naiv. Vagy nagyok a vágyaim, mert szeretnék egy otthont. De, ha most nem bízom, ha nem próbálom meg, akkor lehet, hogy egy életre marcangolni fog a tudat, hogy milyen ostoba voltam. Ez nem Arthenior.
*Ezzel a végszóval húzódik el a fiútól, majd ismét inkább mosollyal az arcán csókol finoman a másikéra. Végül felkelve borzol bele a hajába.*
- Csökönyös vagy, de megértem a te álláspontodat is. Tudom miért vagy ilyen kukacos. De most inkább lakj jól, azután, ha gondolod pihenj le. Én is azt teszem. Odafönt leszek.
*Már csak annyi marad hátra, hogy valóban felsétáljon. Elég sokat szakított a fiú nyakába, így jobb, ha hagyja a dolgokat leülepedni. A lépcső tetejéről azért még intéz egy kósza pillantást, s hiába húz vissza a szíve az asztalhoz, tovább halad a szobába, ahol a fürdést is intézte. Az ajtót azért nyitva hagyja, hátha valóban utána megy majd a fiú. Az ágy poros alaposan, így csak lerángatja a takarót. Ha már megfürdött akkor ne essen vissza a kosztengerbe. Azután rádől a matracra és élvezettel teli sóhajjal fúrja bele az arcát. Idejét sem tudja mikor volt ehhez szerencséje. Mikor pedig már elhelyezkedett, összegömbölyödve figyeli az ajtót, ha tényleg belépne rajta a másik. Egy idő után viszont engedelmeskedik nehéz szemhéjainak, s csak a nyugodt, egyenletes szuszogása jut el az ajtón túlra. Meg néha azért egy kis horkantás, annak jeleként, hogy tökéletes, pihentető alvásban van része.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-23 14:22:45
Üzenet elküldve: 2022-08-23 14:22:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A neki szegezett kérdés hallatán csak felvonja szemöldökeit. Úgy érzi minden oka megvan arra, hogy aggódjon valami miatt, amit ismeretlenek szolgáltatnak nekik.*
- Ühüm, ühüm.
*Türelmes hallgatóság, közben bólogat is, amikor pedig a leányzó befejezte a kis históriát, akkor egy újabb kérdéssel fordul hozzá.*
- Na de kis a rosseb az a Relael meg Nell?
*A nevek hangzásából feltehetően nők, akik közül egyet látott távozni, s mintha egy éppen most készülne szintén elhagyni a fogadót, de ez nem jelent semmit.*
- Szép ez az ing. Jól mutat rajtad.
*Talán egy kis bókkal enyhítheti azt a nem túl szívélyes viselkedést, ahogy a lányt fogadta, bár Myynát ez feltehetően nem lepi meg. Ranendyl mindig ilyen. Gyanakvó, rideg, főleg ha mások előtt vannak, kettesben pedig egy engedelmes ölebbé szelídül. Ha szeretnék, akkor lehet még pitizne is olyankor.
Myyna türelemre inti, ő pedig kíváncsian, s aggódva követi nyomon a leány ténykedését. A másik ugyan ezt már nem láthatja, de Ranendyl minden izma megfeszül, keze ökölbe szorul, fogai csikorogva koccannak össze. Fél, hogy a társaság durván fog bánni a pimasz ifjúval, amiért zavarni fogja őket, s mindezt olyan természetességgel téve, mintha már legalább hatok óta ismernék egymást. Számára ez olyan, mintha egy katasztrófát látna bekövetkezni, és nem tehetne semmit ellene. De mint olyan sokszor, most is csak túlreagálja a veszély lehetőségét, és nem történik semmi. Talán csak az óriás asszony morgolódik valamit, de ő olyannak tűnik, aki minden különösebb ok nélkül teszi ezt, feltehetően nem is nekik címezi. Arról nem is beszélve milyen kellemetlen feladatot róttak ki rá.
Nem tagadhatja, hogy mennyire örül a kis akció végeredményének. Ábrándos tekintettel csodálja az elé rakott ételt, és nem túlzás azt mondani, hogy elérzékenyül a bőség láttán. Lehet egy gyengébb pillanatában meg is könnyezné ezt a soha nem tapasztalt kedvességet, hiszen a tányéron lévő ételek egyikében sem volt még része, legalábbis nem romlott, kidobott vagy félig megrágott formában. Ezen érzelmektől fűtve vetemedik arra a meggondolatlan cselekedetre, hogy az aprócska kézfej után kap, majd egy hálás puszit nyom Myyna ujjaira. Ha nem is ő vette az ételt, de Ranen szemében ő szolgáltatta ezt neki, s ezért nem rest hálásnak lenni.
Engedi, hogy Myyna kiszolgálja. Még jól is esik neki ez a kölcsönös gondoskodás, amit egymás irányába tanúsítanak.
Felsóhajt a nem feltétlenül gonosznak szánt, de éles megjegyzésre.*
- Nem tudhatom, ebben igazad van.
*Jól fel is sült, cserébe még egy szokatlan élménye is volt, amikor azt hitte egy ismerőst lát, közben nem is. A neki szegezett vádakra nem felel semmit, csak az asztalra könyökölve kezd el enni, nyakát behúzva, mint egy kutya mikor szégyelli magát. Az első falat után megsajdulnak ízlelőbimbói. Megkönnyebbülten, reszkető hangon sóhajt fel. A lány már tudhatja, hogy ez az elismerő hang mit jelenthet, mégpedig a „nem ettem még soha ilyen finomat” üzenetet rejti magában. Meg kell feszítenie izmait, hogy ne kezdjen habzsolni. Ezt ki kell élvezni, ki tudja meddig adatik meg nekik.*
- Én csak azt mondom.
*Kezd bele óvatosan miután lenyeli a nagyon alaposan megrágott falatot.*
- Hogy nem tudhatjuk mit kell tenni ezért cserébe.
*A szót át is adja Myynának, mert fene mód kíváncsi arra, hogy milyen ötletei vannak, mit kell majd itt tennie.*
- Az a vérfolt sem bíztató egyébként. Azért jó, ha nem bízol meg ennyire rögtön mindenkiben, mert kedvesek voltak hozzád.
*Egy utolsó óva intés sosem árthat, bár lehet ezzel már tényleg kihúzza a gyufát. Válla felett az óriásra pillant, ahogy az serényen súrolja a padlót. Talán még frissen kijön, de lehet mindig csúfondárosan ott fog sötétleni a többi között. Ez a hely biztosan látott már pár halált ha a deszkákra pillantva elkezdik tanulmányozni a jeleket.*
//Myyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A neki szegezett kérdés hallatán csak felvonja szemöldökeit. Úgy érzi minden oka megvan arra, hogy aggódjon valami miatt, amit ismeretlenek szolgáltatnak nekik.*
- Ühüm, ühüm.
*Türelmes hallgatóság, közben bólogat is, amikor pedig a leányzó befejezte a kis históriát, akkor egy újabb kérdéssel fordul hozzá.*
- Na de kis a rosseb az a Relael meg Nell?
*A nevek hangzásából feltehetően nők, akik közül egyet látott távozni, s mintha egy éppen most készülne szintén elhagyni a fogadót, de ez nem jelent semmit.*
- Szép ez az ing. Jól mutat rajtad.
*Talán egy kis bókkal enyhítheti azt a nem túl szívélyes viselkedést, ahogy a lányt fogadta, bár Myynát ez feltehetően nem lepi meg. Ranendyl mindig ilyen. Gyanakvó, rideg, főleg ha mások előtt vannak, kettesben pedig egy engedelmes ölebbé szelídül. Ha szeretnék, akkor lehet még pitizne is olyankor.
Myyna türelemre inti, ő pedig kíváncsian, s aggódva követi nyomon a leány ténykedését. A másik ugyan ezt már nem láthatja, de Ranendyl minden izma megfeszül, keze ökölbe szorul, fogai csikorogva koccannak össze. Fél, hogy a társaság durván fog bánni a pimasz ifjúval, amiért zavarni fogja őket, s mindezt olyan természetességgel téve, mintha már legalább hatok óta ismernék egymást. Számára ez olyan, mintha egy katasztrófát látna bekövetkezni, és nem tehetne semmit ellene. De mint olyan sokszor, most is csak túlreagálja a veszély lehetőségét, és nem történik semmi. Talán csak az óriás asszony morgolódik valamit, de ő olyannak tűnik, aki minden különösebb ok nélkül teszi ezt, feltehetően nem is nekik címezi. Arról nem is beszélve milyen kellemetlen feladatot róttak ki rá.
Nem tagadhatja, hogy mennyire örül a kis akció végeredményének. Ábrándos tekintettel csodálja az elé rakott ételt, és nem túlzás azt mondani, hogy elérzékenyül a bőség láttán. Lehet egy gyengébb pillanatában meg is könnyezné ezt a soha nem tapasztalt kedvességet, hiszen a tányéron lévő ételek egyikében sem volt még része, legalábbis nem romlott, kidobott vagy félig megrágott formában. Ezen érzelmektől fűtve vetemedik arra a meggondolatlan cselekedetre, hogy az aprócska kézfej után kap, majd egy hálás puszit nyom Myyna ujjaira. Ha nem is ő vette az ételt, de Ranen szemében ő szolgáltatta ezt neki, s ezért nem rest hálásnak lenni.
Engedi, hogy Myyna kiszolgálja. Még jól is esik neki ez a kölcsönös gondoskodás, amit egymás irányába tanúsítanak.
Felsóhajt a nem feltétlenül gonosznak szánt, de éles megjegyzésre.*
- Nem tudhatom, ebben igazad van.
*Jól fel is sült, cserébe még egy szokatlan élménye is volt, amikor azt hitte egy ismerőst lát, közben nem is. A neki szegezett vádakra nem felel semmit, csak az asztalra könyökölve kezd el enni, nyakát behúzva, mint egy kutya mikor szégyelli magát. Az első falat után megsajdulnak ízlelőbimbói. Megkönnyebbülten, reszkető hangon sóhajt fel. A lány már tudhatja, hogy ez az elismerő hang mit jelenthet, mégpedig a „nem ettem még soha ilyen finomat” üzenetet rejti magában. Meg kell feszítenie izmait, hogy ne kezdjen habzsolni. Ezt ki kell élvezni, ki tudja meddig adatik meg nekik.*
- Én csak azt mondom.
*Kezd bele óvatosan miután lenyeli a nagyon alaposan megrágott falatot.*
- Hogy nem tudhatjuk mit kell tenni ezért cserébe.
*A szót át is adja Myynának, mert fene mód kíváncsi arra, hogy milyen ötletei vannak, mit kell majd itt tennie.*
- Az a vérfolt sem bíztató egyébként. Azért jó, ha nem bízol meg ennyire rögtön mindenkiben, mert kedvesek voltak hozzád.
*Egy utolsó óva intés sosem árthat, bár lehet ezzel már tényleg kihúzza a gyufát. Válla felett az óriásra pillant, ahogy az serényen súrolja a padlót. Talán még frissen kijön, de lehet mindig csúfondárosan ott fog sötétleni a többi között. Ez a hely biztosan látott már pár halált ha a deszkákra pillantva elkezdik tanulmányozni a jeleket.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-23 11:47:27
Üzenet elküldve: 2022-08-23 11:47:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Ranendyl, kaja szerzés erejéig a másik asztaltársaság//
*Ha őszinte akarna lenni a témában bárkihez is, aki kérdezné, nem. Nem vár mentegetőzést, magyarázatot. Ennek ellenére érkezik a rövid indoklás az eltűnés ügyében. Meglepetten pislog párat a város nevét hallva, hisz ő maga is megfordult ott egyetlen egyszer. Bár a végkimenetellel nem dicsekszik, így ezt egyelőre inkább nem is említi meg, csak figyelmesen hallgat. Az ő körükben valóban szokás szerencsét próbálni, de a fiúhoz hasonlóan Myynát sem nyűgözte le a város nyújtotta lehetőség. Bár biztonság tekintetében bizonyosan kecsegtetőbb, mint a kikötő, de a lány sosem az okos döntéseiről volt híres. Kivéve ez alól a mostani helyzetet. Talán. Legalábbis, ha valóban hihet Nellnek. Márpedig egy utca kölyökben, főleg, ha róla van szó, aki sem veszélyt nem jelent, sem pedig nem olyan nélkülözhetetlen, hogy hazugsággal akarják ide csábítani, akkor ez így is van.*
- Most mit vagy úgy meglepődve?
*Sóhajt fel nyúzottan. Persze tudja ő, hogy miről van szó. Ő egyszerű, de néha zavaró rigolyának tudja be, hogy a fiú talán túlzottan gyanakvó a világgal szemben. Vagy pedig éppen az, hogy ő az okos, s a lány kevésbé. Hiszen a bizalom a részükről elég veszélyes dolog. Éppen ezért volt jó, amikor a fiú mellette volt és lépett, ha a lány hülyeséget akart volna csinálni. Ami valljuk be megterhelő lehetett, mert akadt ilyen helyzet bőséggel. De ahogy a mellékelt eset is mutatja, azért egyedül is boldogul.*
- Relael nem szereti a koszt és a koszos embereket. Azt mondta Nell. Kaptam enni, így a legkevesebb volt, hogy megfürödtem. Bár az őszintét megvallva attól azért egy kicsit tartok, hogy ezt sűrűbben elvárják tőlem.
*De a valamit valamiért elvet követve, ha továbbra is kap enni, hát fürdik. Nem nagy ár leküzdenie a víz okozta undort, meg be kell vallja, hogy egész jó érzés mikor nem ragad és bűzlik minden porcikája. Nem is beszélve arról, hogy már viszketni sem viszket.*
- Az inget is azért kaptam kölcsön. Hogy ne a csúnya, koszos ruhámban legyek. Szóval...
*Vonja meg a vállait, jelezve, hogy ez az alku nem volt olyan megterhelő a számára. Meg Ranendylnek sem kell attól tartania, hogy valami nem illő, ízléstelen vagy veszélyes dolgot kellett cserébe csinálnia.
Azután csak hallgatja a fiút, arca pedig egyre elképedtebbé válik, ahogy ismét körbe lengi a másikat a paranoia. A kérdésáradatot szinte unottan hallgatja végig, mert sejti, hogy a végére úgy is az lesz, hogy ostoba döntést hozott azzal, hogy ennyire a bizalmába fogadta az ittlévőket. Azzal nincs baja, hogy Ran sokszor atyáskodik felette. Jó érzés, hogy valaki vigyáz rá, de néha szereti, ha az önálló döntéseit elismerik, mint épeszű és okos gondolat. Meg hát azt még mindig nem tudta kinőni, hogy a fiú véleménye igenis sokat számít neki. De ahelyett, hogy ellenkezni kezdene vagy háborogni, inkább a kecsegtető részével próbálja felkelteni a másik érdeklődését.*
- Na várj egy kicsit.
*Tolja hátra magát székestől, majd felpattanva célozza meg a másik banda által befoglalt asztalt. Zavarni nem fog, most kivételesen neki is van dolga, viszont a vállak fölött azért bekukucskál, hogy hogy állnak még az étellel. Úgy tűnik szerencséje van, nem egy falánk banda ez. Az apró kéz be-be nyúlkál a tányérokhoz, hogy egy adaggal összeszedhessen egy üresen maradtra. Egy kis hús, tojás, kenyér, a késsel kanyarít a zsírból is. Közben a tőle telhető legügyesebb módon próbál feltűnésmentes maradni. Vagyis inkább zavarni nem akar. Így arra sem összpontosít, hogy miről mehet a társalgás. Azután kiemeli a társaságból a tányért, s sarkon perdülve totyog vissza a fiúhoz.*
- Egyél, azután pedig ha gondolod ledőlhetünk egy kicsit. Nincs megmérgezve. Már én is ettem belőle.
*Vigyorogva teszi elé a tányért, amiről lekapja a tojást, s ahogy visszaül nekiáll megpucolni azt a fiúnak.*
- Na akkor sorjában.
*Dől hátra a széken, amíg ujjai a tojás körül sürgölődnek. Közben a fiú arcát fürkészi, hogy valamennyire sikerült-e már megnyugodnia.*
- Jó hely, mert nem fogadtak ellenségesen. Kereken ma óta vagyok itt és még nem döntöttem el semmit.
*Igazából nagyjából de, eldöntötte. Nem erőltetek rá semmit. Nell pedig azt mondta, hogy egy kis munka befektetésével juthatna itt pénzhez és ellátáshoz. Az utóbbi a fő indok, hogy ne akarjon a tovább álláson gondolkodni. Tartozhatna valahová, nem kéne félnie attól, hogy mikor veszi el egy másik koldus a nehezen megszerzett dolgait, vagy attól, hogy napokig nem lesz mit enni. Nem kellene sikátorokban aludnia. Mi ez, ha nem csábító ajánlat? A Nell által kigondolt feladatok pedig elég egyszerűek és szimpatikusak a számára. Az pedig csak még jobbá tenné az egészet, ha Ranendylnek is lehetne itt maradása. Noha most lehet, hogy nem gondolná róla senki, de igenis ügyes, talpraesett és szorgalmas fiú.*
- És nem tudhatok semmit, csak érzem. Meg amúgy is, te honnan tudhattad, hogy lesz-e értelme Artheniorba menni?
*Szúrja oda kegyetlenül, közben a tojást is már megpucolva a fiú elé teszi.*
- Félállásban utánad indultam, bár gőzöm sem volt róla, hogy merre mentél. Mert ugye valaki mindig olyan titokzatos, ha hirtelen eszébe jut valami.
*Válaszolja nem kevés élcel és nehezteléssel a hangjában, de tényleg nem akarja bántani őt, annál sokkal fontosabb neki, hogy a viszontlátás alkalmával játssza a hisztis, vérig sértett kislányt. Így inkább elmosolyodva nyúl át az asztalon, hogy a fiú karjára fogjon, ismét bizalmasra halkítva a hangját.*
- Figyelj ide. Honnan tudod, hogy nem ez lesz az a lehetőség, amire olyan régóta vártunk? Hisz nézd meg, még sehol sem tartanak, de Relael volt olyan gondoskodó és hozott nekünk ételt. Úgy, hogy még igazából senki sem tett érte semmi érdemit. Legalábbis amióta én itt vagyok. Arról nem is beszélve, hogy még konkrétan azt sem tudom, hogy rám miben tudnak majd számítani. Bár ötleteket hallottam.
*Cirógat finoman a bőrére, hogy apránként próbálja nyugtatni a zaklatottnak vélt kedélyeit.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.23 11:50:37
//Ranendyl, kaja szerzés erejéig a másik asztaltársaság//
*Ha őszinte akarna lenni a témában bárkihez is, aki kérdezné, nem. Nem vár mentegetőzést, magyarázatot. Ennek ellenére érkezik a rövid indoklás az eltűnés ügyében. Meglepetten pislog párat a város nevét hallva, hisz ő maga is megfordult ott egyetlen egyszer. Bár a végkimenetellel nem dicsekszik, így ezt egyelőre inkább nem is említi meg, csak figyelmesen hallgat. Az ő körükben valóban szokás szerencsét próbálni, de a fiúhoz hasonlóan Myynát sem nyűgözte le a város nyújtotta lehetőség. Bár biztonság tekintetében bizonyosan kecsegtetőbb, mint a kikötő, de a lány sosem az okos döntéseiről volt híres. Kivéve ez alól a mostani helyzetet. Talán. Legalábbis, ha valóban hihet Nellnek. Márpedig egy utca kölyökben, főleg, ha róla van szó, aki sem veszélyt nem jelent, sem pedig nem olyan nélkülözhetetlen, hogy hazugsággal akarják ide csábítani, akkor ez így is van.*
- Most mit vagy úgy meglepődve?
*Sóhajt fel nyúzottan. Persze tudja ő, hogy miről van szó. Ő egyszerű, de néha zavaró rigolyának tudja be, hogy a fiú talán túlzottan gyanakvó a világgal szemben. Vagy pedig éppen az, hogy ő az okos, s a lány kevésbé. Hiszen a bizalom a részükről elég veszélyes dolog. Éppen ezért volt jó, amikor a fiú mellette volt és lépett, ha a lány hülyeséget akart volna csinálni. Ami valljuk be megterhelő lehetett, mert akadt ilyen helyzet bőséggel. De ahogy a mellékelt eset is mutatja, azért egyedül is boldogul.*
- Relael nem szereti a koszt és a koszos embereket. Azt mondta Nell. Kaptam enni, így a legkevesebb volt, hogy megfürödtem. Bár az őszintét megvallva attól azért egy kicsit tartok, hogy ezt sűrűbben elvárják tőlem.
*De a valamit valamiért elvet követve, ha továbbra is kap enni, hát fürdik. Nem nagy ár leküzdenie a víz okozta undort, meg be kell vallja, hogy egész jó érzés mikor nem ragad és bűzlik minden porcikája. Nem is beszélve arról, hogy már viszketni sem viszket.*
- Az inget is azért kaptam kölcsön. Hogy ne a csúnya, koszos ruhámban legyek. Szóval...
*Vonja meg a vállait, jelezve, hogy ez az alku nem volt olyan megterhelő a számára. Meg Ranendylnek sem kell attól tartania, hogy valami nem illő, ízléstelen vagy veszélyes dolgot kellett cserébe csinálnia.
Azután csak hallgatja a fiút, arca pedig egyre elképedtebbé válik, ahogy ismét körbe lengi a másikat a paranoia. A kérdésáradatot szinte unottan hallgatja végig, mert sejti, hogy a végére úgy is az lesz, hogy ostoba döntést hozott azzal, hogy ennyire a bizalmába fogadta az ittlévőket. Azzal nincs baja, hogy Ran sokszor atyáskodik felette. Jó érzés, hogy valaki vigyáz rá, de néha szereti, ha az önálló döntéseit elismerik, mint épeszű és okos gondolat. Meg hát azt még mindig nem tudta kinőni, hogy a fiú véleménye igenis sokat számít neki. De ahelyett, hogy ellenkezni kezdene vagy háborogni, inkább a kecsegtető részével próbálja felkelteni a másik érdeklődését.*
- Na várj egy kicsit.
*Tolja hátra magát székestől, majd felpattanva célozza meg a másik banda által befoglalt asztalt. Zavarni nem fog, most kivételesen neki is van dolga, viszont a vállak fölött azért bekukucskál, hogy hogy állnak még az étellel. Úgy tűnik szerencséje van, nem egy falánk banda ez. Az apró kéz be-be nyúlkál a tányérokhoz, hogy egy adaggal összeszedhessen egy üresen maradtra. Egy kis hús, tojás, kenyér, a késsel kanyarít a zsírból is. Közben a tőle telhető legügyesebb módon próbál feltűnésmentes maradni. Vagyis inkább zavarni nem akar. Így arra sem összpontosít, hogy miről mehet a társalgás. Azután kiemeli a társaságból a tányért, s sarkon perdülve totyog vissza a fiúhoz.*
- Egyél, azután pedig ha gondolod ledőlhetünk egy kicsit. Nincs megmérgezve. Már én is ettem belőle.
*Vigyorogva teszi elé a tányért, amiről lekapja a tojást, s ahogy visszaül nekiáll megpucolni azt a fiúnak.*
- Na akkor sorjában.
*Dől hátra a széken, amíg ujjai a tojás körül sürgölődnek. Közben a fiú arcát fürkészi, hogy valamennyire sikerült-e már megnyugodnia.*
- Jó hely, mert nem fogadtak ellenségesen. Kereken ma óta vagyok itt és még nem döntöttem el semmit.
*Igazából nagyjából de, eldöntötte. Nem erőltetek rá semmit. Nell pedig azt mondta, hogy egy kis munka befektetésével juthatna itt pénzhez és ellátáshoz. Az utóbbi a fő indok, hogy ne akarjon a tovább álláson gondolkodni. Tartozhatna valahová, nem kéne félnie attól, hogy mikor veszi el egy másik koldus a nehezen megszerzett dolgait, vagy attól, hogy napokig nem lesz mit enni. Nem kellene sikátorokban aludnia. Mi ez, ha nem csábító ajánlat? A Nell által kigondolt feladatok pedig elég egyszerűek és szimpatikusak a számára. Az pedig csak még jobbá tenné az egészet, ha Ranendylnek is lehetne itt maradása. Noha most lehet, hogy nem gondolná róla senki, de igenis ügyes, talpraesett és szorgalmas fiú.*
- És nem tudhatok semmit, csak érzem. Meg amúgy is, te honnan tudhattad, hogy lesz-e értelme Artheniorba menni?
*Szúrja oda kegyetlenül, közben a tojást is már megpucolva a fiú elé teszi.*
- Félállásban utánad indultam, bár gőzöm sem volt róla, hogy merre mentél. Mert ugye valaki mindig olyan titokzatos, ha hirtelen eszébe jut valami.
*Válaszolja nem kevés élcel és nehezteléssel a hangjában, de tényleg nem akarja bántani őt, annál sokkal fontosabb neki, hogy a viszontlátás alkalmával játssza a hisztis, vérig sértett kislányt. Így inkább elmosolyodva nyúl át az asztalon, hogy a fiú karjára fogjon, ismét bizalmasra halkítva a hangját.*
- Figyelj ide. Honnan tudod, hogy nem ez lesz az a lehetőség, amire olyan régóta vártunk? Hisz nézd meg, még sehol sem tartanak, de Relael volt olyan gondoskodó és hozott nekünk ételt. Úgy, hogy még igazából senki sem tett érte semmi érdemit. Legalábbis amióta én itt vagyok. Arról nem is beszélve, hogy még konkrétan azt sem tudom, hogy rám miben tudnak majd számítani. Bár ötleteket hallottam.
*Cirógat finoman a bőrére, hogy apránként próbálja nyugtatni a zaklatottnak vélt kedélyeit.*
A hozzászólás írója (Myynarinna Weloryon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.23 11:50:37
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-23 10:49:38
Üzenet elküldve: 2022-08-23 10:49:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
*Természetesen nem haragszik, valószínűleg sosem tudna tartósan mérges lenni a lányra, főleg akkor nem, ha a testi épségéről van szó. Ranendyl feltehetően azt becsüli legkevesebbre a világon, ezzel mondjuk a környezete is hasonlóképpen van, ezért is van állandó jelleggel összetörve a képe.*
- Rég volt, igen.
*Nem is tudja pontosan mióta, kicsit összefolynak számára a napok, de nagyjából hatokkal ezelőtt lehetett. Tudja, hogy némi magyarázattal is illenék szolgálnia, feltehetően Myyna is elvárja tőle.*
- Megpróbálkoztam Artheniorral, de nem sok sikerrel jártam.
*Megrántja vállait, mintha ez semmiség volna, holott egy-egy ilyen kudarc hosszútávon az életüket is jelentheti. Távolléte alatt nem sokat evett, láthatóan semennyit nem szedett magára, ellenben a hosszú út megviselte legyengült testét.*
- Fürödtél? Kölcsön kaptad?
*Meglepő, nem várt fordulatok. Ranendyl első reakciója a gyanakvás. Megszokta már, hogy semmi nincsen ingyen ebben a zord világban, már csak az a kérdés, hogy Myynának mit kellett adnia ezekért. Reméli semmi olyat, ami először megfordult a fejében, bár nem úgy ismeri a szilaj teremtést.*
- Éhes nem annyira.
*Ez valójában azt jelenti, hogy nem marja gyomrát a sav, mert a Rumosban elfogyasztott kenyér kicsit megnyugtatta azt, természetesen bármikor tudna enni. Akár addig, amíg bele nem pusztul, ez az időszakos éhezés hátránya. Ha egyszer ételhez jut, akkor képtelen önuralmat parancsolni magára.*
- De fáradt az igen.
*Sóhajtja, közben továbbra is szeme sarkából a másik asztalnál ülőket fürkészi. Nehezen enged le, nem is érti miért tűrnék meg csak úgy őt itt. Azért enged a lány unszolásának, és leül az egyik székre, ám ugrásra készen állapotban marad.*
- Jó hely? Mióta vagy itt? Nem elhamarkodott döntés ez? Honnan tudod, hogy bízhatunk bennük?
*Hangját visszafogja, még csak az kellene, hogy felfigyeljenek rá, és az egyik férfi átszúrja a mellkasát. Mind olyannak tűnnek a számára, akik képesek lennének rá. Igaz Ranendyl egy labdázó gyermektől is ezt sejtené hála szűnni nem akaró paranoiájának.*
- Hümm.
*Ellenvetései elcsitulnak az emlegetett munka lehetőségére. Valóban kecsegtető ez a számukra, főleg azért, mert bár elég kevés sikerrel, de a fiatal fiú mindig törekedett arra, hogy Myynára is vigyázzon. Persze a lány tud magáról is gondoskodni, időnként kénytelen magára hagyni őt, azért mégis van benne egy ilyen késztetés.*
- Hogy keveredtél egyáltalán ide?
//Myyna//
*Természetesen nem haragszik, valószínűleg sosem tudna tartósan mérges lenni a lányra, főleg akkor nem, ha a testi épségéről van szó. Ranendyl feltehetően azt becsüli legkevesebbre a világon, ezzel mondjuk a környezete is hasonlóképpen van, ezért is van állandó jelleggel összetörve a képe.*
- Rég volt, igen.
*Nem is tudja pontosan mióta, kicsit összefolynak számára a napok, de nagyjából hatokkal ezelőtt lehetett. Tudja, hogy némi magyarázattal is illenék szolgálnia, feltehetően Myyna is elvárja tőle.*
- Megpróbálkoztam Artheniorral, de nem sok sikerrel jártam.
*Megrántja vállait, mintha ez semmiség volna, holott egy-egy ilyen kudarc hosszútávon az életüket is jelentheti. Távolléte alatt nem sokat evett, láthatóan semennyit nem szedett magára, ellenben a hosszú út megviselte legyengült testét.*
- Fürödtél? Kölcsön kaptad?
*Meglepő, nem várt fordulatok. Ranendyl első reakciója a gyanakvás. Megszokta már, hogy semmi nincsen ingyen ebben a zord világban, már csak az a kérdés, hogy Myynának mit kellett adnia ezekért. Reméli semmi olyat, ami először megfordult a fejében, bár nem úgy ismeri a szilaj teremtést.*
- Éhes nem annyira.
*Ez valójában azt jelenti, hogy nem marja gyomrát a sav, mert a Rumosban elfogyasztott kenyér kicsit megnyugtatta azt, természetesen bármikor tudna enni. Akár addig, amíg bele nem pusztul, ez az időszakos éhezés hátránya. Ha egyszer ételhez jut, akkor képtelen önuralmat parancsolni magára.*
- De fáradt az igen.
*Sóhajtja, közben továbbra is szeme sarkából a másik asztalnál ülőket fürkészi. Nehezen enged le, nem is érti miért tűrnék meg csak úgy őt itt. Azért enged a lány unszolásának, és leül az egyik székre, ám ugrásra készen állapotban marad.*
- Jó hely? Mióta vagy itt? Nem elhamarkodott döntés ez? Honnan tudod, hogy bízhatunk bennük?
*Hangját visszafogja, még csak az kellene, hogy felfigyeljenek rá, és az egyik férfi átszúrja a mellkasát. Mind olyannak tűnnek a számára, akik képesek lennének rá. Igaz Ranendyl egy labdázó gyermektől is ezt sejtené hála szűnni nem akaró paranoiájának.*
- Hümm.
*Ellenvetései elcsitulnak az emlegetett munka lehetőségére. Valóban kecsegtető ez a számukra, főleg azért, mert bár elég kevés sikerrel, de a fiatal fiú mindig törekedett arra, hogy Myynára is vigyázzon. Persze a lány tud magáról is gondoskodni, időnként kénytelen magára hagyni őt, azért mégis van benne egy ilyen késztetés.*
- Hogy keveredtél egyáltalán ide?
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:02:36
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:02:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Ranendyl//
*A hirtelen rátörő örömöt hamar lelombozza a fiú. Vagyis igazából a becsapódásának köszönhető nyögés, és a tompa ütődés hangja, ahogy a fiú a lánynak hála karjával megtalálja az asztal szélét. Az arcán ragyogó mosoly hamar leolvad, hogy helyébe lépjen a bűnbánó tekintet és a bocsánatkérő őzike szemek. Ennek ellenére továbbra is a nyakán csimpaszkodik, ő maga ügyet sem vetve arra, hogy a társaság mely tagjának lehet figyelemfelkeltő a kitörő örömködése. Előbb-utóbb úgy is felfigyelt volna más is a fiúra, hisz nem köd ő, hogy hirtelen el tudjon oszolni. Az ő szorongása amúgy is hamar eltűnt, hála annak, hogy Nell a pártfogása alá vette. Meg hát a többiekre sem lehet panasza, még akkor sem, ha egy szót sem vagy pedig igen keveset beszélt a többiekkel.*
- Rég nem láttalak.
*Húzza össze szigorúan a szemeit. Ezzel együtt magyarázatot is adva, hogy miért ez a nagy lelkesedés. De azért bujkál benne a sértettség amiatt, hogy Ranendyl csak úgy elcsavargott mellőle.
De ezt a sértettséget hamar el is oszlatja a rátörő büszkeség, mikor az illatát megjegyzik. Ekkor már le is ereszkedik a nyakából, hogy kihúzva magát az ingben is tetszelegjen. A kérdések hatására, főleg az utolsóra, viszont ismét borongóssá válik. A szemeit megforgatva fonja össze karjait mellkasa előtt.*
- Először is képzeld el, fürödtem.
*Ölti ki a nyelvét, majd felszegett fejjel söprögeti le az ingét, ezzel együtt kisimítva pár gyűrődést is.*
- Másodszor pedig kölcsön kaptam, amíg nem lesz más.
*Kerüli meg a fiút, hogy az asztaltól kihúzzon két széket, az egyikre le is huppanva.*
- Úgy ismersz, mint aki lopni szokott?
*Tetetett sértettséggel dől hátra, ugyanis a válasz eléggé igenlő, ezt jól tudja ő is. De ez nem az a hely, s nem az a társaság, akiktől lopni szeretne bármit is. Főleg azért nem, mert a kapott bizalmat nem akarja kijátszani, ha cserébe nem kell az utcán tengődnie, főleg pedig haza sem kell mennie. Akkor már inkább odafagy az utcakőre télen.*
- Ülj le. Pihenj. Nem vagy éhes? Hozzak valamit? Lehet, hogy még van ott az asztalnál harapnivaló. *Bök a fejével a népes társasággal körbevont asztal felé.* Vagy aludnál egyet? Nekem is azt kéne. Nell azt mondta, hogy pihenjek le.
*Különös a hangjából és szavaiból visszahallani ezt az engedelmességet és szófogadást. De minden oka megvan arra, hogy változtasson egy kicsit a világ felé használt eddigi hozzáállásán.*
- Ne legyél betoji. Szerintem ez tényleg jó hely már most. Pedig láthatod, hogy van vele munka bőven.
*Ezzel pedig bizalmasan közelebb hajol a fiúhoz, hangját pedig jócskán lejjebb veszi, hogy biztosan csak kettejük füle között maradjon a mondanivaló.*
- És az tudod mit jelent? Munkát, Ran. Ahol pedig munka van ott van étel és szállás. Nincs utcán töltött hideg este, sem pedig a szemétből kiszedett ételmaradék.
//Ranendyl//
*A hirtelen rátörő örömöt hamar lelombozza a fiú. Vagyis igazából a becsapódásának köszönhető nyögés, és a tompa ütődés hangja, ahogy a fiú a lánynak hála karjával megtalálja az asztal szélét. Az arcán ragyogó mosoly hamar leolvad, hogy helyébe lépjen a bűnbánó tekintet és a bocsánatkérő őzike szemek. Ennek ellenére továbbra is a nyakán csimpaszkodik, ő maga ügyet sem vetve arra, hogy a társaság mely tagjának lehet figyelemfelkeltő a kitörő örömködése. Előbb-utóbb úgy is felfigyelt volna más is a fiúra, hisz nem köd ő, hogy hirtelen el tudjon oszolni. Az ő szorongása amúgy is hamar eltűnt, hála annak, hogy Nell a pártfogása alá vette. Meg hát a többiekre sem lehet panasza, még akkor sem, ha egy szót sem vagy pedig igen keveset beszélt a többiekkel.*
- Rég nem láttalak.
*Húzza össze szigorúan a szemeit. Ezzel együtt magyarázatot is adva, hogy miért ez a nagy lelkesedés. De azért bujkál benne a sértettség amiatt, hogy Ranendyl csak úgy elcsavargott mellőle.
De ezt a sértettséget hamar el is oszlatja a rátörő büszkeség, mikor az illatát megjegyzik. Ekkor már le is ereszkedik a nyakából, hogy kihúzva magát az ingben is tetszelegjen. A kérdések hatására, főleg az utolsóra, viszont ismét borongóssá válik. A szemeit megforgatva fonja össze karjait mellkasa előtt.*
- Először is képzeld el, fürödtem.
*Ölti ki a nyelvét, majd felszegett fejjel söprögeti le az ingét, ezzel együtt kisimítva pár gyűrődést is.*
- Másodszor pedig kölcsön kaptam, amíg nem lesz más.
*Kerüli meg a fiút, hogy az asztaltól kihúzzon két széket, az egyikre le is huppanva.*
- Úgy ismersz, mint aki lopni szokott?
*Tetetett sértettséggel dől hátra, ugyanis a válasz eléggé igenlő, ezt jól tudja ő is. De ez nem az a hely, s nem az a társaság, akiktől lopni szeretne bármit is. Főleg azért nem, mert a kapott bizalmat nem akarja kijátszani, ha cserébe nem kell az utcán tengődnie, főleg pedig haza sem kell mennie. Akkor már inkább odafagy az utcakőre télen.*
- Ülj le. Pihenj. Nem vagy éhes? Hozzak valamit? Lehet, hogy még van ott az asztalnál harapnivaló. *Bök a fejével a népes társasággal körbevont asztal felé.* Vagy aludnál egyet? Nekem is azt kéne. Nell azt mondta, hogy pihenjek le.
*Különös a hangjából és szavaiból visszahallani ezt az engedelmességet és szófogadást. De minden oka megvan arra, hogy változtasson egy kicsit a világ felé használt eddigi hozzáállásán.*
- Ne legyél betoji. Szerintem ez tényleg jó hely már most. Pedig láthatod, hogy van vele munka bőven.
*Ezzel pedig bizalmasan közelebb hajol a fiúhoz, hangját pedig jócskán lejjebb veszi, hogy biztosan csak kettejük füle között maradjon a mondanivaló.*
- És az tudod mit jelent? Munkát, Ran. Ahol pedig munka van ott van étel és szállás. Nincs utcán töltött hideg este, sem pedig a szemétből kiszedett ételmaradék.
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2022-08-22 14:43:21
Üzenet elküldve: 2022-08-22 14:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Körvonal//
//Myyna//
*Sután álldogál ott az ajtóban, látszólag ügyet sem vetnek rá, csak útban van. Éppen egy vértócsát bámul szinte már fanatikusan, amikor ebből az óriás nő megjelenése zökkenti ki. A foltot elkezdi feltakarítani, ami lassan eltűnni látszik. Elhessegeti a gondolatokat, hogy talán egy emberi élet maradványai voltak azok, egyfelől mert nem érdekli különösebben, másfelől nem az ő dolga és nem akar gondot azzal, hogy olyanba ártja magát amihez semmi köze. Már éppen készülne sarkon fordulni, amikor egy formás nő is távozik, de még éppen időben megpillant egy ismerősnek tűnő arcot.
Myyna gyorsabbnak bizonyul nála, már szapora léptekkel közeledik felé, Ranendyl ekkor még csak éppen eljut a felismerésig. Az apró lány olyan erővel csapódik neki, hogy ezzel minden levegőt kiprésel belőle, amit egy hangos nyögés kísér. Az egyetlen ok, amiért nem esnek el, hogy egy közeli asztalba sikerül megkapaszkodnia az ifjú félvérnek, de még így is megüti a karját a fallap sarkában.*
- Azért ez egy kicsit talán túlzás.
*Morgolódik a fiú, közben tekintetével a többieket fürkészi Myyna pár kósza tincse közül kilesve. Remélem nem vonnak magukra túl sok figyelmet, emiatt el is kezd szorongani, ám emiatt ráér még kicsit később aggódni.*
- Oh, milyen jó illatod van.
*Lepillant a leányra, és érdekes változást vél rajta felfedezni.*
- A ruhád is új, ez igen. Miből telt rá?
*Elgondolkodik, majd suttogva kiegészíti mondandóját egy újabb kérdéssel.*
- Ugye nem loptad?
//Myyna//
*Sután álldogál ott az ajtóban, látszólag ügyet sem vetnek rá, csak útban van. Éppen egy vértócsát bámul szinte már fanatikusan, amikor ebből az óriás nő megjelenése zökkenti ki. A foltot elkezdi feltakarítani, ami lassan eltűnni látszik. Elhessegeti a gondolatokat, hogy talán egy emberi élet maradványai voltak azok, egyfelől mert nem érdekli különösebben, másfelől nem az ő dolga és nem akar gondot azzal, hogy olyanba ártja magát amihez semmi köze. Már éppen készülne sarkon fordulni, amikor egy formás nő is távozik, de még éppen időben megpillant egy ismerősnek tűnő arcot.
Myyna gyorsabbnak bizonyul nála, már szapora léptekkel közeledik felé, Ranendyl ekkor még csak éppen eljut a felismerésig. Az apró lány olyan erővel csapódik neki, hogy ezzel minden levegőt kiprésel belőle, amit egy hangos nyögés kísér. Az egyetlen ok, amiért nem esnek el, hogy egy közeli asztalba sikerül megkapaszkodnia az ifjú félvérnek, de még így is megüti a karját a fallap sarkában.*
- Azért ez egy kicsit talán túlzás.
*Morgolódik a fiú, közben tekintetével a többieket fürkészi Myyna pár kósza tincse közül kilesve. Remélem nem vonnak magukra túl sok figyelmet, emiatt el is kezd szorongani, ám emiatt ráér még kicsit később aggódni.*
- Oh, milyen jó illatod van.
*Lepillant a leányra, és érdekes változást vél rajta felfedezni.*
- A ruhád is új, ez igen. Miből telt rá?
*Elgondolkodik, majd suttogva kiegészíti mondandóját egy újabb kérdéssel.*
- Ugye nem loptad?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477