Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:42:40
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:42:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Mai, Haldrian, Alissäna, Intath, kicsit Mardeii//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nori egyre inkább kezd gátlástalanná és szórakozottá válni. Az a bor nem csak bűnrossz, de erős is, a lányt viszont ez cseppet sem érdekli, csak iszik, amíg van előtte.
Jót mulat magában Mai határozott viselkedésén, már várná, hogy megcsókolja Haldrian-t, de azért nem bánja, hogy végül az ő kezei között köt ki a kis félelf, amire Nori részéről ő egy elégedett félmosolyt kap, Haldrian pedig egy kihívót és gúnyosat.*
- A démon szarvakat nehéz ám letörni! *Szól még Haldrian után a kelleténél talán hangosabban, majd még egy igazi vadmacskát utánzó mozdulattal a férfi után is kap feketére festett kis karmaival, mikor ő szabadkozva magukra hagyja őket.
Így egy rövid időre most ismét kettesben maradnak Mai-val, amit ő ki is használ, hogy kifejtse kétségeit a ma estével kapcsolatban.*
- Hm? *pillant Mai-ra, mikor a nevét hallja, mert addig Haldrian-t bámulta hátulról, ahogy a két elf asztalához caplat.* Mi az, hogy mit kell csinálni? Amit akarsz, nincsenek szabályok.
*Ezzel a válasszal valószínűleg nem lesz kisegítve szerencsétlen lány, de Nori-tól több ma este már nem telik. Az alkohol sikeresen elfeledtette vele a mai nap kudarcát, most már csak élvezni akarja minden hátralévő pillanatát.*
- Naná, hogy szórakozunk! *viszonozza a vigyort, hozzáadva azt a nagy adag magabiztosságot, ami Mai-ból még hiányzik.* Mer', mégis mit csinálnánk egy ilyen elbaszott nap után? *kérdez még vissza, de közben már a két tenyerét bámulja, egyiken a mély vágással, ami emlékezteti a Vérkertben átélt csalódásra. Magában csalódott. Egyelőre most képtelen megbízni a saját képességeiben, azok nélkül pedig nem marad más, csak a felelőtlen szórakozás és az élvezetek hajkurászása.
Tekintetét a füttyszóra kapja fel, és kíváncsian fordít hátat a pultnak, hogy nekidőlve páholyból figyelhesse az eseményeket.*
- Akkor most csendben figyelünk, mert elképzelhető, hogy azok ketten agyonverik egymást. *Ismerteti a történet lehetséges összefoglalóját Mai számára, miközben a pohara alján lévő kevéske bört lötyböli.*
- Remélem nem nagyon, mert akkor a mi szórakozásunknak is annyi, és szegény elf csajszi is pórul jár, mert ő, ahogy láttam, mindent megtesz, hogy megkaparintsa a szőkét.
*Pásztázó szemei a részegség ellenére továbbra sem hagynak ki semmilyen részletet, így az is feltűnik neki, hogy az erkélyről is tetszik valakinek a műsor. Magában viszont már azon gondolkozik, hogy melyiküknek szurkoljon.*
//Mai, Haldrian, Alissäna, Intath, kicsit Mardeii//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nori egyre inkább kezd gátlástalanná és szórakozottá válni. Az a bor nem csak bűnrossz, de erős is, a lányt viszont ez cseppet sem érdekli, csak iszik, amíg van előtte.
Jót mulat magában Mai határozott viselkedésén, már várná, hogy megcsókolja Haldrian-t, de azért nem bánja, hogy végül az ő kezei között köt ki a kis félelf, amire Nori részéről ő egy elégedett félmosolyt kap, Haldrian pedig egy kihívót és gúnyosat.*
- A démon szarvakat nehéz ám letörni! *Szól még Haldrian után a kelleténél talán hangosabban, majd még egy igazi vadmacskát utánzó mozdulattal a férfi után is kap feketére festett kis karmaival, mikor ő szabadkozva magukra hagyja őket.
Így egy rövid időre most ismét kettesben maradnak Mai-val, amit ő ki is használ, hogy kifejtse kétségeit a ma estével kapcsolatban.*
- Hm? *pillant Mai-ra, mikor a nevét hallja, mert addig Haldrian-t bámulta hátulról, ahogy a két elf asztalához caplat.* Mi az, hogy mit kell csinálni? Amit akarsz, nincsenek szabályok.
*Ezzel a válasszal valószínűleg nem lesz kisegítve szerencsétlen lány, de Nori-tól több ma este már nem telik. Az alkohol sikeresen elfeledtette vele a mai nap kudarcát, most már csak élvezni akarja minden hátralévő pillanatát.*
- Naná, hogy szórakozunk! *viszonozza a vigyort, hozzáadva azt a nagy adag magabiztosságot, ami Mai-ból még hiányzik.* Mer', mégis mit csinálnánk egy ilyen elbaszott nap után? *kérdez még vissza, de közben már a két tenyerét bámulja, egyiken a mély vágással, ami emlékezteti a Vérkertben átélt csalódásra. Magában csalódott. Egyelőre most képtelen megbízni a saját képességeiben, azok nélkül pedig nem marad más, csak a felelőtlen szórakozás és az élvezetek hajkurászása.
Tekintetét a füttyszóra kapja fel, és kíváncsian fordít hátat a pultnak, hogy nekidőlve páholyból figyelhesse az eseményeket.*
- Akkor most csendben figyelünk, mert elképzelhető, hogy azok ketten agyonverik egymást. *Ismerteti a történet lehetséges összefoglalóját Mai számára, miközben a pohara alján lévő kevéske bört lötyböli.*
- Remélem nem nagyon, mert akkor a mi szórakozásunknak is annyi, és szegény elf csajszi is pórul jár, mert ő, ahogy láttam, mindent megtesz, hogy megkaparintsa a szőkét.
*Pásztázó szemei a részegség ellenére továbbra sem hagynak ki semmilyen részletet, így az is feltűnik neki, hogy az erkélyről is tetszik valakinek a műsor. Magában viszont már azon gondolkozik, hogy melyiküknek szurkoljon.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:05:13
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Nori, Haldrian, egy kicsit Alissäna, Intath//
*Saját magán meglepődni már lassan ismerős érzéssé alakul. Valahogy amióta elhagyta otthonát, minden nap valamilyen új felismeréssel gazdagszik, ami saját magát illeti. Na meg a világ dolgai ugye, ami eddig a könyvtárakra és a családi kúriára, abban is inkább saját szobájára szűkült.
Amikor közel hajolnak egymáshoz a félvérrel, megmozdul benne valami, de ez teljesen más, mint amikor Yvon volt hozzá ilyen közel. Ebben nincs semmi érzelem, de mégis valami izgalmasat érez végigfutni az egész testén. Örömmel nyugtázza magában, hogy ez látszólag sikeres mozzanat volt a részéről, megy ez neki, ha akarja, márpedig elkezdte akarni. ~Ez is én vagyok?! Ez is.~ Talán ami még fokozni tudja ezt a kavalkádot az az, amikor Nori keze átvándorol derekára, és Mai szintén ösztönösen csípőjével hozzádől a másikhoz, hogy ne csak a kezét érezze, hanem egy kicsit magát a feketeséget is. Eközben még nem engedi el Haldrian tekintetét, kicsit még játszik. Tetszett neki, ahogy ajkait bámulta. Valószínű elkezdett hatni a mindenki szerint borzalmas bor is, enélkül nem olyan biztos, hogy ilyen kis bátor lenne.
Nori viszont mintha meghozta volna helyette a döntést, mint azt szavai és tekintete is mutatja, ami furcsa izgalommal tölti el. Sosem gondolt még hasonlóra sem, most pedig talán megtörténik vele? Hogyan kell ezt egyáltalán elképzelni?
Szerencse, hogy a férfi egy kicsit otthagyja őket így van ideje a barátnőjével pár szót váltani, csak azt nem tudja, hogy pontosan mit is akar tőle kérdezni. Ez is ritkaság számba megy.*
- De Nori... *Kezd bele halkan, kékjeivel a másik szemébe nézve, kutatva folyamatosan, hogy most mit is kéne éreznie. Ilyenről még csak soha nem is beszéltek egymással.* - Én nekem fogalmam sincs mit kell csinálni. *Ez csak részben igaz, de egy szerelmes első éjszakát ezzel, ami itt folyik nem lehet összevetni. Felhajtja hát a pohár borát és csak reméli, hogy van még annyi a kancsóban, hogy újra tudja tölteni. Egy biztos, nem tágít a lány mellől, érezni akarja, hogy ott van vele. Így már annyira nem is féltékeny.
Tekintete elvándorol a két búgó elfre, de nem hallja pontosan, hogy miről is esik szó, így nem is tulajdonít túl nagy jelentőséget semminek, csak szemrevételezi azt, ami körülötte zajlik. Figyeli a félvér útját, aztán ismét Norira koncentrál.*
- Akkor ma szórakozunk? *Vigyorodik el, de ha ismeri egy kicsit a barátnője, akkor láthatja szemeiben azt is, hogy nem olyan biztos magában, mint amennyire azt eljátssza.*
//Nori, Haldrian, egy kicsit Alissäna, Intath//
*Saját magán meglepődni már lassan ismerős érzéssé alakul. Valahogy amióta elhagyta otthonát, minden nap valamilyen új felismeréssel gazdagszik, ami saját magát illeti. Na meg a világ dolgai ugye, ami eddig a könyvtárakra és a családi kúriára, abban is inkább saját szobájára szűkült.
Amikor közel hajolnak egymáshoz a félvérrel, megmozdul benne valami, de ez teljesen más, mint amikor Yvon volt hozzá ilyen közel. Ebben nincs semmi érzelem, de mégis valami izgalmasat érez végigfutni az egész testén. Örömmel nyugtázza magában, hogy ez látszólag sikeres mozzanat volt a részéről, megy ez neki, ha akarja, márpedig elkezdte akarni. ~Ez is én vagyok?! Ez is.~ Talán ami még fokozni tudja ezt a kavalkádot az az, amikor Nori keze átvándorol derekára, és Mai szintén ösztönösen csípőjével hozzádől a másikhoz, hogy ne csak a kezét érezze, hanem egy kicsit magát a feketeséget is. Eközben még nem engedi el Haldrian tekintetét, kicsit még játszik. Tetszett neki, ahogy ajkait bámulta. Valószínű elkezdett hatni a mindenki szerint borzalmas bor is, enélkül nem olyan biztos, hogy ilyen kis bátor lenne.
Nori viszont mintha meghozta volna helyette a döntést, mint azt szavai és tekintete is mutatja, ami furcsa izgalommal tölti el. Sosem gondolt még hasonlóra sem, most pedig talán megtörténik vele? Hogyan kell ezt egyáltalán elképzelni?
Szerencse, hogy a férfi egy kicsit otthagyja őket így van ideje a barátnőjével pár szót váltani, csak azt nem tudja, hogy pontosan mit is akar tőle kérdezni. Ez is ritkaság számba megy.*
- De Nori... *Kezd bele halkan, kékjeivel a másik szemébe nézve, kutatva folyamatosan, hogy most mit is kéne éreznie. Ilyenről még csak soha nem is beszéltek egymással.* - Én nekem fogalmam sincs mit kell csinálni. *Ez csak részben igaz, de egy szerelmes első éjszakát ezzel, ami itt folyik nem lehet összevetni. Felhajtja hát a pohár borát és csak reméli, hogy van még annyi a kancsóban, hogy újra tudja tölteni. Egy biztos, nem tágít a lány mellől, érezni akarja, hogy ott van vele. Így már annyira nem is féltékeny.
Tekintete elvándorol a két búgó elfre, de nem hallja pontosan, hogy miről is esik szó, így nem is tulajdonít túl nagy jelentőséget semminek, csak szemrevételezi azt, ami körülötte zajlik. Figyeli a félvér útját, aztán ismét Norira koncentrál.*
- Akkor ma szórakozunk? *Vigyorodik el, de ha ismeri egy kicsit a barátnője, akkor láthatja szemeiben azt is, hogy nem olyan biztos magában, mint amennyire azt eljátssza.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-19 11:06:36
Üzenet elküldve: 2024-02-19 11:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Takarítás, csak megfigyelőként út feléd//
*Egy jó adag aranyt tenne rá, hogy őelőtte éppen csak, hogy takarították a lépcső feletti szekciót. Merthogy söpröget épp. Azzal, amit egy szekrényben talált. Alighanem akad ennél alkalmasabb eszköz is, de Ezméé úgy óvja az ócska seprűit, mintha aranyból szőtték volna őket.*
~Ki is kéne festeni itt-ott. De hol a fenébe találok ebben a rohadt Kikötőben valamirevaló festéket?~ *Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak elméjében, mikor éles füttyszó tölti be a fogadóteret.
Érdeklődve hajol ki a korlát felett, hátha valaki neki szól. A Kikötőben a hasonló nem lenne meglepő. A látottakból viszonylagosan képes leszűrni a kialakult szituációt, ugyanakkor nem avatkozik közbe. Legalábbis egyelőre. Az efféle helyzetek kezelése persze az ő feladata lenne, de reményei szerint a félvér kölyöknek van annyi sütnivalója, hogy maga is megoldja a kisasszony vendégének a dolgát. Úgyhogy fél füllel még hallgatózva, de ismét csak megragadja az ócska seprűt, hogy folytassa tevékenységét, s meri remélni, hogy senkihez sem kell hozzávágnia majd.*
*Egy jó adag aranyt tenne rá, hogy őelőtte éppen csak, hogy takarították a lépcső feletti szekciót. Merthogy söpröget épp. Azzal, amit egy szekrényben talált. Alighanem akad ennél alkalmasabb eszköz is, de Ezméé úgy óvja az ócska seprűit, mintha aranyból szőtték volna őket.*
~Ki is kéne festeni itt-ott. De hol a fenébe találok ebben a rohadt Kikötőben valamirevaló festéket?~ *Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak elméjében, mikor éles füttyszó tölti be a fogadóteret.
Érdeklődve hajol ki a korlát felett, hátha valaki neki szól. A Kikötőben a hasonló nem lenne meglepő. A látottakból viszonylagosan képes leszűrni a kialakult szituációt, ugyanakkor nem avatkozik közbe. Legalábbis egyelőre. Az efféle helyzetek kezelése persze az ő feladata lenne, de reményei szerint a félvér kölyöknek van annyi sütnivalója, hogy maga is megoldja a kisasszony vendégének a dolgát. Úgyhogy fél füllel még hallgatózva, de ismét csak megragadja az ócska seprűt, hogy folytassa tevékenységét, s meri remélni, hogy senkihez sem kell hozzávágnia majd.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 23:19:45
Üzenet elküldve: 2024-02-18 23:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Intath, Haldrian, Alissäna//
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Udvariasság és finom modor. Általában ezt szokta alkalmazni a céljai eléréséhez ha pillangókról van szó. Hogy ez segít-e, azt nem tudja, de szívesen cseveg neki a lány és mesél a zöldszeművel kapcsolatos véleményéről is.*
-Okos lány vagy te. És érdekes személy lehet a te úrnőd. Nőként üzletet nyitni itt a kikötőben bátor dolog. Bár a sellőházat is úgy tudom Maydeleine kisasszony vezeti.
*Tapogatózik tovább egyelőre csak a szavak szintjén. Hisz a másféle közeledést kicsit elhalasztotta. Épp csak a bókok hallatán húzódik kissé közelebb a lányhoz. Ekkor történik, hogy a két érkező elvonja a figyelmét. Vagyis az egyik a gyilkos szerszámmal a hátán. Úgy néz ki megtalálta akit várt. Fél füllel próbál nem túl nagy sikerrel azok irányába hallgatózni, de a pillangó is izgalmas dolgokat kezd mesélni. Tekintete követi merre mutat a másik és szívesen hallaná annak a foltnak a történetét, de nagyon csúnyán félbe szakítják őket. A lány ettől zavarba is jön, de a dokinak arcizma se rezdül. Mikor az nekiáll mentegetőzni az elf egy lágy mosollyal a képén leinti, miközben hátradől a székén és a fattyú után füttyent. Ha az hátrafordul akkor a képéről soha le nem kopó mosollyal felé néző elfet láthatja ahogy két ujjával jelez neki, hogy lépjen vissza az asztalához. Ha így tesz akkor az egykori kalóz hangját fel nem emelve, normális hangerőn halálos nyugalommal közli vele a következőket.*
-Történt kettőnk közt egy kis félreértés, amit most helyre rakunk. Másodjára fordul elő, hogy hölgytársaságban vagyok és te meg mered engedni magadnak, hogy engem figyelembe se véve elhívd a partneremet. Első alkalommal türelmes voltam, de látom, hogy kár volt. Még egyszer előfordul, hogy tiszteletlen mersz velem lenni elvágom a torkodat. Érthető voltam?
*Haragnak vagy bármiféle hevességnek még csak szikrája sincs a hangjában, de aki egy kicsit is jó emberismerő az rájöhet, hogy attól még nem üres fenyegetésről van szó. Ezt igazolja az a kizárólag véreskezű gyilkosokra jellemző nyugalom amivel kifejtette a következményeket és a monológja végén arcára kiülő jégszobrokat megdideregtető komolyság. Eddig vidám tekintete most mint két penge szúrja át a felszolgálót. Mikor, azt mondta a pillangónak, hogy a helyiek féljenek tőle akkor erre célzott. A kikötőben annál ha valakit megsértesz talán csak az lehet veszélyesebb ha ezt eltűröd. Ő pedig nem fogja. Volt, hogy úgy félték itt, hogy mikor a fiúkkal végigmentek az dokkok kövein az emberek nem mertek még feléjük se nézni. Nehogy már egy semmirekellő pultos, semmibe merje őt venni!*
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Udvariasság és finom modor. Általában ezt szokta alkalmazni a céljai eléréséhez ha pillangókról van szó. Hogy ez segít-e, azt nem tudja, de szívesen cseveg neki a lány és mesél a zöldszeművel kapcsolatos véleményéről is.*
-Okos lány vagy te. És érdekes személy lehet a te úrnőd. Nőként üzletet nyitni itt a kikötőben bátor dolog. Bár a sellőházat is úgy tudom Maydeleine kisasszony vezeti.
*Tapogatózik tovább egyelőre csak a szavak szintjén. Hisz a másféle közeledést kicsit elhalasztotta. Épp csak a bókok hallatán húzódik kissé közelebb a lányhoz. Ekkor történik, hogy a két érkező elvonja a figyelmét. Vagyis az egyik a gyilkos szerszámmal a hátán. Úgy néz ki megtalálta akit várt. Fél füllel próbál nem túl nagy sikerrel azok irányába hallgatózni, de a pillangó is izgalmas dolgokat kezd mesélni. Tekintete követi merre mutat a másik és szívesen hallaná annak a foltnak a történetét, de nagyon csúnyán félbe szakítják őket. A lány ettől zavarba is jön, de a dokinak arcizma se rezdül. Mikor az nekiáll mentegetőzni az elf egy lágy mosollyal a képén leinti, miközben hátradől a székén és a fattyú után füttyent. Ha az hátrafordul akkor a képéről soha le nem kopó mosollyal felé néző elfet láthatja ahogy két ujjával jelez neki, hogy lépjen vissza az asztalához. Ha így tesz akkor az egykori kalóz hangját fel nem emelve, normális hangerőn halálos nyugalommal közli vele a következőket.*
-Történt kettőnk közt egy kis félreértés, amit most helyre rakunk. Másodjára fordul elő, hogy hölgytársaságban vagyok és te meg mered engedni magadnak, hogy engem figyelembe se véve elhívd a partneremet. Első alkalommal türelmes voltam, de látom, hogy kár volt. Még egyszer előfordul, hogy tiszteletlen mersz velem lenni elvágom a torkodat. Érthető voltam?
*Haragnak vagy bármiféle hevességnek még csak szikrája sincs a hangjában, de aki egy kicsit is jó emberismerő az rájöhet, hogy attól még nem üres fenyegetésről van szó. Ezt igazolja az a kizárólag véreskezű gyilkosokra jellemző nyugalom amivel kifejtette a következményeket és a monológja végén arcára kiülő jégszobrokat megdideregtető komolyság. Eddig vidám tekintete most mint két penge szúrja át a felszolgálót. Mikor, azt mondta a pillangónak, hogy a helyiek féljenek tőle akkor erre célzott. A kikötőben annál ha valakit megsértesz talán csak az lehet veszélyesebb ha ezt eltűröd. Ő pedig nem fogja. Volt, hogy úgy félték itt, hogy mikor a fiúkkal végigmentek az dokkok kövein az emberek nem mertek még feléjük se nézni. Nehogy már egy semmirekellő pultos, semmibe merje őt venni!*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 22:44:12
Üzenet elküldve: 2024-02-18 22:44:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Intath, Haldrian, Alissäna//
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Úgy érzi végérvényesen egyértelművé tette szándékát Intathot illetően, s a férfi vevő a közeledésére. Az persze nem zavarja, ha szolgáltatásait esetlegesen később vennék igénybe, elvégre a társalgást ő sokkal jobban élvezi.*
- Gyakorta féltékenyek egymásra, de ez az önbizalom hiányából fakad. Egyrészt a Kisasszony elég magabiztosnak tűnik, másrészt igyekszem aktívan éreztetni vele, hogy mellettem nem kell féltenie pozícióját.
*Talán kissé meglepően őszinte vallomás, de úgy érzi ezzel még igazán nem lépett át semmilyen határt, ellenben némi tudatosságról árulkodik. Alissäna nem óhajt olyan hatalmat magának, amivel talán elbírna, de egyáltalán nem vágyja, számára tökéletesen elegendő az, hogy végül arany üti a markát. Ha ezért némi megaláztatást kell eltűrnie, esetleg engedelmesen leszegnie a fejét, számára megéri. Legalább nem verik és éheztetik, ahogy egykoron, s választása is van. Talán ez utóbbi a legfontosabb a számára.*
- Valóban.
*Alsó ajkát beharapva kéreti magát, de társasága figyelme elkalandozik. Nem sérelmezi mindezt, csupán tudomásul veszi.*
- Nos *Örömmel megy bele a játékba, rögtön el is kezd töprengeni érvein, elvégre most a taverna minden kétes személyzete alaposan elbújt.*
- Akad néhány beszédes vérfolt a padló deszkáin, közöttük egy friss is.
*Rá is bök arra, ami talán a legnagyobb, s színe valóban mélyebb árnyalatú, mint a többié, amik már kifakultak a csizmák talpának koptatása miatt.
Már éppen kezdene lelkesen csicseregni, amikor Haldrian szakítja félbe. Kicsit össze is rezzen, hiszen nem számított a fattyú érkezésére.*
- Oh!
*Kissé tanácstalanul néz a távolodó tolvaj után, s tépelődik, hogy miként döntsön. Semmiképpen sem szeretné megbántani Intathot, esetleg a lehetőségétől elesni, de a munka az munka.*
- Elnézésedet kérem uram, úgy tűnik elszólít a kötelesség.
*Fáradtan sóhajt, mintha ellenére volna az egész, holott nincsen, hiszen ezért több aranyat is kérhet majd el.*
- Viszont élvezetes a társaságod. *Bátorkodik egy lágy mosollyal finom kezét a férfi combjára helyezni. Nem tesz túlzó, provokatív mozdulatot, csak a közöttük lévő távolságokat csökkenti fokozatosan.*
- Nem vennéd zokon, ha elhalasztanánk ezt a remek társalgást egy fertályórányival?
*Magabiztos kijelentés, ám Alissäna nem hiszi, hogy sokáig tartana a légyott, ha Haldrian is résztvevője annak.*
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Úgy érzi végérvényesen egyértelművé tette szándékát Intathot illetően, s a férfi vevő a közeledésére. Az persze nem zavarja, ha szolgáltatásait esetlegesen később vennék igénybe, elvégre a társalgást ő sokkal jobban élvezi.*
- Gyakorta féltékenyek egymásra, de ez az önbizalom hiányából fakad. Egyrészt a Kisasszony elég magabiztosnak tűnik, másrészt igyekszem aktívan éreztetni vele, hogy mellettem nem kell féltenie pozícióját.
*Talán kissé meglepően őszinte vallomás, de úgy érzi ezzel még igazán nem lépett át semmilyen határt, ellenben némi tudatosságról árulkodik. Alissäna nem óhajt olyan hatalmat magának, amivel talán elbírna, de egyáltalán nem vágyja, számára tökéletesen elegendő az, hogy végül arany üti a markát. Ha ezért némi megaláztatást kell eltűrnie, esetleg engedelmesen leszegnie a fejét, számára megéri. Legalább nem verik és éheztetik, ahogy egykoron, s választása is van. Talán ez utóbbi a legfontosabb a számára.*
- Valóban.
*Alsó ajkát beharapva kéreti magát, de társasága figyelme elkalandozik. Nem sérelmezi mindezt, csupán tudomásul veszi.*
- Nos *Örömmel megy bele a játékba, rögtön el is kezd töprengeni érvein, elvégre most a taverna minden kétes személyzete alaposan elbújt.*
- Akad néhány beszédes vérfolt a padló deszkáin, közöttük egy friss is.
*Rá is bök arra, ami talán a legnagyobb, s színe valóban mélyebb árnyalatú, mint a többié, amik már kifakultak a csizmák talpának koptatása miatt.
Már éppen kezdene lelkesen csicseregni, amikor Haldrian szakítja félbe. Kicsit össze is rezzen, hiszen nem számított a fattyú érkezésére.*
- Oh!
*Kissé tanácstalanul néz a távolodó tolvaj után, s tépelődik, hogy miként döntsön. Semmiképpen sem szeretné megbántani Intathot, esetleg a lehetőségétől elesni, de a munka az munka.*
- Elnézésedet kérem uram, úgy tűnik elszólít a kötelesség.
*Fáradtan sóhajt, mintha ellenére volna az egész, holott nincsen, hiszen ezért több aranyat is kérhet majd el.*
- Viszont élvezetes a társaságod. *Bátorkodik egy lágy mosollyal finom kezét a férfi combjára helyezni. Nem tesz túlzó, provokatív mozdulatot, csak a közöttük lévő távolságokat csökkenti fokozatosan.*
- Nem vennéd zokon, ha elhalasztanánk ezt a remek társalgást egy fertályórányival?
*Magabiztos kijelentés, ám Alissäna nem hiszi, hogy sokáig tartana a légyott, ha Haldrian is résztvevője annak.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 20:20:20
Üzenet elküldve: 2024-02-18 20:20:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Nori, Mai, kicsit Alissäna, Intath//
*Ha tudná, mily viszony munkálkodik a két leányzó között, bizonyosan jól szórakozna rajta. Egyenesen megpróbálna rájátszani Mai féltékenységére. Ugyanakkor se nem különösebben jó emberismerő, se nem gondolatolvasó, így megmarad annál, amit lát.
Amit lát, az pedig különösen gatyafeszítő. Mai mozzanata nem csak bátor, de igen csak kihívó is. Meglepi őt. Belebámul a jégkék szemekbe, s szinte látja magát visszatükröződni rajtuk. Egy hosszú pillanatig megigézve időzik a telt ajkakon.*
-Azt nem gondolnám. *Dörmögi, miközben ráharap saját alsóajkára, majd visszakozik. Olybá tűnik, a két vendég feladni készül a leckét, ezt pedig felemásan fogadja. Elnézi, miként karolja át Nori a másik lányt, az ő agya pedig zakatolni kezd. Hogy maguktól oldódtak-e fel, vagy a bor jótékony hatása-e, azt nem tudja eldönteni, de végső soron nem is lényeges. Kitölt magának a kancsóból még egy pohár bort, hogy benedvesíthesse vele ajkait, majd fog még egyet, s azt is csurig tölti.*
-Hamar letöröm a szarvatok, ne aggódj. *Válaszolja meg kihívóan Nori felhívását.*
-Csak egy pillanat.
*Kioldalaz a pult mellett, egyenesen Alissäna és Inthath asztalát célozva meg. Egyenes derékkal állapodik meg az asztal mellett, hogy az ébenhajú pillangó elé tegye a bort, s tompított hangon, de azért nem kizárva rövid eszmecseréjükből Intathot sem, megszólítja a lányt.*
-Elkélne a segítség. A szobámban. *Int fejével a pultnál igen csak jól kedélyű "vendégek" felé biccentve. Egy illedelmes fejbiccentést bemutat még a nemesnek látszó, szőke elf férfi felé is, mielőtt ismét visszatérne a pulthoz és a két lányhoz. Fogalma sincs, hogy a kurtizán követi-e majd, de talán elkél a szakértelem is.*
-Szóval... Áttehetjük egy kényelmesebb helyre a székhelyet? *Igyekszik hidegvért kölcsönözni hangjára, habár ez nem könnyű ilyen kilátások közepette.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 20:20:42
//Nori, Mai, kicsit Alissäna, Intath//
*Ha tudná, mily viszony munkálkodik a két leányzó között, bizonyosan jól szórakozna rajta. Egyenesen megpróbálna rájátszani Mai féltékenységére. Ugyanakkor se nem különösebben jó emberismerő, se nem gondolatolvasó, így megmarad annál, amit lát.
Amit lát, az pedig különösen gatyafeszítő. Mai mozzanata nem csak bátor, de igen csak kihívó is. Meglepi őt. Belebámul a jégkék szemekbe, s szinte látja magát visszatükröződni rajtuk. Egy hosszú pillanatig megigézve időzik a telt ajkakon.*
-Azt nem gondolnám. *Dörmögi, miközben ráharap saját alsóajkára, majd visszakozik. Olybá tűnik, a két vendég feladni készül a leckét, ezt pedig felemásan fogadja. Elnézi, miként karolja át Nori a másik lányt, az ő agya pedig zakatolni kezd. Hogy maguktól oldódtak-e fel, vagy a bor jótékony hatása-e, azt nem tudja eldönteni, de végső soron nem is lényeges. Kitölt magának a kancsóból még egy pohár bort, hogy benedvesíthesse vele ajkait, majd fog még egyet, s azt is csurig tölti.*
-Hamar letöröm a szarvatok, ne aggódj. *Válaszolja meg kihívóan Nori felhívását.*
-Csak egy pillanat.
*Kioldalaz a pult mellett, egyenesen Alissäna és Inthath asztalát célozva meg. Egyenes derékkal állapodik meg az asztal mellett, hogy az ébenhajú pillangó elé tegye a bort, s tompított hangon, de azért nem kizárva rövid eszmecseréjükből Intathot sem, megszólítja a lányt.*
-Elkélne a segítség. A szobámban. *Int fejével a pultnál igen csak jól kedélyű "vendégek" felé biccentve. Egy illedelmes fejbiccentést bemutat még a nemesnek látszó, szőke elf férfi felé is, mielőtt ismét visszatérne a pulthoz és a két lányhoz. Fogalma sincs, hogy a kurtizán követi-e majd, de talán elkél a szakértelem is.*
-Szóval... Áttehetjük egy kényelmesebb helyre a székhelyet? *Igyekszik hidegvért kölcsönözni hangjára, habár ez nem könnyű ilyen kilátások közepette.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 20:20:42
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:29:16
Üzenet elküldve: 2024-02-18 19:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Mai, Haldrian//
*Egy halvány mosolyt ereszt meg Haldrian feltételezésére. Tényleg nem fog semmit megmutatni magából. Ha kíváncsi arra a vipera ölelésre, ki kell próbálnia, ahogy már korábban is említette.
Két dolog miatt szívesen felnevetne, de végül nem teszi. Az egyik az, hogy ha még a házigazda is szarnak titulálja a bort, akkor mégis miért ezt rakta eléjük? Mindegy, egynek jó lesz. Amúgy sem várhatják el, hogy ingyen is legyen, meg minőségi is. A másik vicces dolog pedig a férfi rögtönzött beceneve.*
~Mi az isten egyáltalán az a dorong?~
*Billenti oldalra a fejét kérdően, de most tőle nem megszokott módon egy kicsit csendben marad, hagyja a Mai-Haldrian szálat kibontakozni, közben iszogatja azt a borzalmas bort.
Csak akkor csillannak a fel a szemei, mikor az kerül szóba, hogy esetleg Mai a lányokat szereti, ő pedig csupán annyit válaszol rá, hogy tud szerezni magának, ha akar.*
~Vajon most rám gondolt?~ *Nem tudja miért, ösztönösen mozdul a karja, amivel most átkarolja Mai derekát. Nem lehet eldönteni, hogy ez az ölelés védelem vagy szeretet címszó alatt jut Mai-nak, de ekkor találkozik a tekintete is a másik lánnyal, aki Nori arcán biztató mosolyt láthat.
Miután megbizonyosodik róla, hogy kedvenc barátnőjével minden rendben, tekintetét újra Haldrian-nak szegezi.*
- Nincs olyan, hogy én, csak mi vagyunk. Ha tudod, hogy mi kell nekem, akkor azt is tudd, hogy mi kell nekünk, de ne csak tudd, hanem mutasd is meg! Ha így lesz, elfogadjuk az ajánlatodat a feltételeiddel együtt.
*Gyakorlatilag Mai nélkül hozza meg a döntést, de úgy látja rajta, hogy most már ő is hajlik a pozitív válasz irányába, csak eddig nagyon meg volt szeppenve szegény. A bor és a társaság majd oldja kicsit a hangulatát, utána már nem hiszi, hogy gond lenne vele. Ha még érezné azt a ragaszkodást is a lány részéről, amit ő maga érez Nori iránt, még biztosabb lehetne a dolgában, de így csak reméli, hogy már jól ismeri Mait ahhoz, hogy dönthessen nélküle.*
- Akkor hát, vigyázz ránk ma éjszaka, te, férfiak gyöngye! *Adja a lovat még egyszer Haldrian alá, miközben tovább piál. Már az sem számít neki, hogy ritka savanyú ez az izé, csak élvezi, hogy a fejébe száll az ital, és egyre kevésbé tud józanul gondolkodni.*
//Mai, Haldrian//
*Egy halvány mosolyt ereszt meg Haldrian feltételezésére. Tényleg nem fog semmit megmutatni magából. Ha kíváncsi arra a vipera ölelésre, ki kell próbálnia, ahogy már korábban is említette.
Két dolog miatt szívesen felnevetne, de végül nem teszi. Az egyik az, hogy ha még a házigazda is szarnak titulálja a bort, akkor mégis miért ezt rakta eléjük? Mindegy, egynek jó lesz. Amúgy sem várhatják el, hogy ingyen is legyen, meg minőségi is. A másik vicces dolog pedig a férfi rögtönzött beceneve.*
~Mi az isten egyáltalán az a dorong?~
*Billenti oldalra a fejét kérdően, de most tőle nem megszokott módon egy kicsit csendben marad, hagyja a Mai-Haldrian szálat kibontakozni, közben iszogatja azt a borzalmas bort.
Csak akkor csillannak a fel a szemei, mikor az kerül szóba, hogy esetleg Mai a lányokat szereti, ő pedig csupán annyit válaszol rá, hogy tud szerezni magának, ha akar.*
~Vajon most rám gondolt?~ *Nem tudja miért, ösztönösen mozdul a karja, amivel most átkarolja Mai derekát. Nem lehet eldönteni, hogy ez az ölelés védelem vagy szeretet címszó alatt jut Mai-nak, de ekkor találkozik a tekintete is a másik lánnyal, aki Nori arcán biztató mosolyt láthat.
Miután megbizonyosodik róla, hogy kedvenc barátnőjével minden rendben, tekintetét újra Haldrian-nak szegezi.*
- Nincs olyan, hogy én, csak mi vagyunk. Ha tudod, hogy mi kell nekem, akkor azt is tudd, hogy mi kell nekünk, de ne csak tudd, hanem mutasd is meg! Ha így lesz, elfogadjuk az ajánlatodat a feltételeiddel együtt.
*Gyakorlatilag Mai nélkül hozza meg a döntést, de úgy látja rajta, hogy most már ő is hajlik a pozitív válasz irányába, csak eddig nagyon meg volt szeppenve szegény. A bor és a társaság majd oldja kicsit a hangulatát, utána már nem hiszi, hogy gond lenne vele. Ha még érezné azt a ragaszkodást is a lány részéről, amit ő maga érez Nori iránt, még biztosabb lehetne a dolgában, de így csak reméli, hogy már jól ismeri Mait ahhoz, hogy dönthessen nélküle.*
- Akkor hát, vigyázz ránk ma éjszaka, te, férfiak gyöngye! *Adja a lovat még egyszer Haldrian alá, miközben tovább piál. Már az sem számít neki, hogy ritka savanyú ez az izé, csak élvezi, hogy a fejébe száll az ital, és egyre kevésbé tud józanul gondolkodni.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 17:32:05
Üzenet elküldve: 2024-02-18 17:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Nori, Haldrian//
*Nori viperájának szóba kerülése egy pillanatra elakasztja a lélegzetét, de már kezdi felvenni a fonalat, hogy mi történik. A két beszélgetőtársa nagyon kezd összemelegedni, Maiban pedig valami nagyon furcsa érzés kezd el tombolni. Erre egészen addig nem is figyelt, míg nem tudta, hogy pontosan miről is van szó és csak valami ártatlan játszadozásnak hitte a kis szócsatát. Elveszítette Yvont és Norit is majdnem, most pedig itt van vele és amennyire nem zavarta volna még pár perce az egyedüllét gondolata, most éppen annyira kezdi zokon venni, hogy valaki elvinné a társát, holmi forró éjszakára. Tőle.
Szerencsére Haldrian segíti abban, hogy kissé felvegye a ritmust, hiszen ő nem igazán jó ebben, nagyon kevéske tapasztalat jutott neki, de ha most nem lesz egy kicsit bátrabb, akkor hallgathatja a szomszéd szobából, hogyan szereti valaki jobban Norit, mint ő. Nem szerelmes belé, de annyira erősen kötődik, hogy füleiben érzi a lüktető szívének minden dobbanását a gondolattól. Meg valami egészen más izgalmat is, amit nem tud teljesen hová tenni.*
- Az igaz. Szórakozni azt szeretnénk. *Néz barátnőjére, kicsit kutatva annak szemeiben, de igazából magát keresi. Túl sok a gondolatból már megint. Inkább kortyol a rossz borból, ami neki nem is olyan szörnyű, lévén arról sincsen fogalma, hogy milyennek kell lennie a jónak. És el is akarja űzni a zavarát, amire pont tökéletes. A "Kikötő Dorongja" címen viszont majdnem elneveti magát. Önbizalomból jutott a másiknak az biztos, Mainak is lehetne egy kicsit több. Na de majd ezt pótolja ma az itallal. Az már egyszer bejött.
Közelebb hajol hozzá a pult fölött a férfi, ekkor belül eléggé megszeppen, de ki kell tartania, ma megengedheti magának talán, hogy kitombolja magát. Úgysem érdemli meg Yvon, hogy miatta szomorkodjon. De tényleg így kell szórakozni? Mindenesetre a pult fölött ő is közel hajol, éppen annyira, hogy alig válassza el ajkukat egy kis lélegzetnyi hely.*
- Azt gondolod nem tudnék magamnak szerezni? *Mosolyodik el még mindig nem hagyva sok teret egymás között. Közben poharát fogja a kezében és csak az választja szét őket, ha addig nem távolodik el a másik, hogy végül szájához emeli és Norira tekint inkább. Nem rest tölteni magának még egyet, hamar kezd elmosódni a sok gondolatfelhő. Fogalma sem volt, hogy tud így is viselkedni. Legalább már kezd valóban szórakoztató lenni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 17:32:24
//Nori, Haldrian//
*Nori viperájának szóba kerülése egy pillanatra elakasztja a lélegzetét, de már kezdi felvenni a fonalat, hogy mi történik. A két beszélgetőtársa nagyon kezd összemelegedni, Maiban pedig valami nagyon furcsa érzés kezd el tombolni. Erre egészen addig nem is figyelt, míg nem tudta, hogy pontosan miről is van szó és csak valami ártatlan játszadozásnak hitte a kis szócsatát. Elveszítette Yvont és Norit is majdnem, most pedig itt van vele és amennyire nem zavarta volna még pár perce az egyedüllét gondolata, most éppen annyira kezdi zokon venni, hogy valaki elvinné a társát, holmi forró éjszakára. Tőle.
Szerencsére Haldrian segíti abban, hogy kissé felvegye a ritmust, hiszen ő nem igazán jó ebben, nagyon kevéske tapasztalat jutott neki, de ha most nem lesz egy kicsit bátrabb, akkor hallgathatja a szomszéd szobából, hogyan szereti valaki jobban Norit, mint ő. Nem szerelmes belé, de annyira erősen kötődik, hogy füleiben érzi a lüktető szívének minden dobbanását a gondolattól. Meg valami egészen más izgalmat is, amit nem tud teljesen hová tenni.*
- Az igaz. Szórakozni azt szeretnénk. *Néz barátnőjére, kicsit kutatva annak szemeiben, de igazából magát keresi. Túl sok a gondolatból már megint. Inkább kortyol a rossz borból, ami neki nem is olyan szörnyű, lévén arról sincsen fogalma, hogy milyennek kell lennie a jónak. És el is akarja űzni a zavarát, amire pont tökéletes. A "Kikötő Dorongja" címen viszont majdnem elneveti magát. Önbizalomból jutott a másiknak az biztos, Mainak is lehetne egy kicsit több. Na de majd ezt pótolja ma az itallal. Az már egyszer bejött.
Közelebb hajol hozzá a pult fölött a férfi, ekkor belül eléggé megszeppen, de ki kell tartania, ma megengedheti magának talán, hogy kitombolja magát. Úgysem érdemli meg Yvon, hogy miatta szomorkodjon. De tényleg így kell szórakozni? Mindenesetre a pult fölött ő is közel hajol, éppen annyira, hogy alig válassza el ajkukat egy kis lélegzetnyi hely.*
- Azt gondolod nem tudnék magamnak szerezni? *Mosolyodik el még mindig nem hagyva sok teret egymás között. Közben poharát fogja a kezében és csak az választja szét őket, ha addig nem távolodik el a másik, hogy végül szájához emeli és Norira tekint inkább. Nem rest tölteni magának még egyet, hamar kezd elmosódni a sok gondolatfelhő. Fogalma sem volt, hogy tud így is viselkedni. Legalább már kezd valóban szórakoztató lenni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 17:32:24
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 16:43:38
Üzenet elküldve: 2024-02-18 16:43:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Haldrian, Mai//
*Ez a megjegyzés még kevés hozzá, hogy fülébe szökjön a vér, de azért arra elég, hogy Nori kimutassa a foga fehérjét.*
-Remélem, hogy azért kellemesebb, mint egy viperáé. *Persze birizgálja a fantáziáját a dolog.
Mai válaszán haloványan meglepődik. Ő persze mit sem sejt az előzményekről, az érzelmi intelligenciája pedig amúgy sem verdesi az eget, így csak elvigyorodik.*
-Ki beszélt itt az én szórakoztatásomról? Azt hittem, Ti jöttetek ide szórakozni. *Ugyanakkor hamar vállat von.*
-De ha nem akarod megismerni a... *Elmereng, hátha eszébe ötlik alami frappáns.*
-Kikötő Dorongját... *Kellemes hangzás van a rögtönzött címnek, azt meg kell hagyni. Mai igen csak feszültnek látszik, de elkönyveli magában, hogy a lány alighanem ilyen. Talán magába is fordul. Egy kicsit Myynára emlékezteti.*
-Azt a szart én nem iszom meg. *Pillant a kancsóra.*
-Na jó, egyet, mert a vendég kéri. *Azzal a lendülettel tölt is egy újabb pohárba.*
-De ha a lányokat szereted... *Hajol közelebb Maihoz a pult felett bizalmasan.*
-Azt is tudok neked szerezni. *Duruzsolja, miközben jelentőségteljes pillantást intéz Alissäna irányába a szavai nyomán, majd felegyenesedik. Amúgy is örülne, ha a kurtizán a közelében lenne, habár ha jól látja, alaposan leköti fajtársa jelenléte. Noha arcára nem ül ki, azért bosszús egy kicsit.*
-Elképzelések. *Pillant Norira.*
-Én tudom mi kell neked. Ennyi nem elég? *Bizonyosan kellően izgatott lenne, sőt, kimondottan sokat megtenne ezért az estéért, de igazán el van eresztve most, így megenged magának egy csekélyke önbizalmat. Persze abban a korban van, amiben röptében a legyet is, de mostanában igazán el van eresztve. Relael közelsége, Alissäna munkássága, Myna érdeklődése épp elég élménnyel szolgált számára, hogy valamiféle önmérsékletet erőltessen magára. Na persze ez nem jelenti azt, hogy az incselkedés nincs hatással rá. Szerencsére a pult jótékony jelenléte ezt jól álcázza.
Felhajtja borospoharának tartalmát, még el is fintorodik hozzá.* ~Ennek gyorsan el kell fogynia.~ *Jókora lendülettel rakja a kancsót a páros elé, hadd töltsenek maguknak újabb kört, ha úgy tetszik.*
-Az ilyen nádszálakra, mint Ti, vigyázni kell a Kikötőben. *Bólogat jól értesülten.*
-Férfi kell ide.
//Haldrian, Mai//
*Ez a megjegyzés még kevés hozzá, hogy fülébe szökjön a vér, de azért arra elég, hogy Nori kimutassa a foga fehérjét.*
-Remélem, hogy azért kellemesebb, mint egy viperáé. *Persze birizgálja a fantáziáját a dolog.
Mai válaszán haloványan meglepődik. Ő persze mit sem sejt az előzményekről, az érzelmi intelligenciája pedig amúgy sem verdesi az eget, így csak elvigyorodik.*
-Ki beszélt itt az én szórakoztatásomról? Azt hittem, Ti jöttetek ide szórakozni. *Ugyanakkor hamar vállat von.*
-De ha nem akarod megismerni a... *Elmereng, hátha eszébe ötlik alami frappáns.*
-Kikötő Dorongját... *Kellemes hangzás van a rögtönzött címnek, azt meg kell hagyni. Mai igen csak feszültnek látszik, de elkönyveli magában, hogy a lány alighanem ilyen. Talán magába is fordul. Egy kicsit Myynára emlékezteti.*
-Azt a szart én nem iszom meg. *Pillant a kancsóra.*
-Na jó, egyet, mert a vendég kéri. *Azzal a lendülettel tölt is egy újabb pohárba.*
-De ha a lányokat szereted... *Hajol közelebb Maihoz a pult felett bizalmasan.*
-Azt is tudok neked szerezni. *Duruzsolja, miközben jelentőségteljes pillantást intéz Alissäna irányába a szavai nyomán, majd felegyenesedik. Amúgy is örülne, ha a kurtizán a közelében lenne, habár ha jól látja, alaposan leköti fajtársa jelenléte. Noha arcára nem ül ki, azért bosszús egy kicsit.*
-Elképzelések. *Pillant Norira.*
-Én tudom mi kell neked. Ennyi nem elég? *Bizonyosan kellően izgatott lenne, sőt, kimondottan sokat megtenne ezért az estéért, de igazán el van eresztve most, így megenged magának egy csekélyke önbizalmat. Persze abban a korban van, amiben röptében a legyet is, de mostanában igazán el van eresztve. Relael közelsége, Alissäna munkássága, Myna érdeklődése épp elég élménnyel szolgált számára, hogy valamiféle önmérsékletet erőltessen magára. Na persze ez nem jelenti azt, hogy az incselkedés nincs hatással rá. Szerencsére a pult jótékony jelenléte ezt jól álcázza.
Felhajtja borospoharának tartalmát, még el is fintorodik hozzá.* ~Ennek gyorsan el kell fogynia.~ *Jókora lendülettel rakja a kancsót a páros elé, hadd töltsenek maguknak újabb kört, ha úgy tetszik.*
-Az ilyen nádszálakra, mint Ti, vigyázni kell a Kikötőben. *Bólogat jól értesülten.*
-Férfi kell ide.
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 16:05:27
Üzenet elküldve: 2024-02-18 16:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Haldrian, Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó úton halad a beszélgetés. Nori már ismét a zsebében érzi az ingyen szoba, ingyen ellátás lehetőségét, azaz, csak majdnem lenne ingyen. Az ár azonban egyáltalán nem olyan borsos, ráadásul neki sincs ellenére egy játékos este Haldrian-nal, csak Mait félti. A kérdéseit is inkább miatta teszi fel, mert az nem érdekli, ha kettejük közül a fekete özvegy történetéhez hasonlóan reggelre valamelyikük meghal, de a kis barátnőjére minden áron vigyázni akar.*
- Nem félek tőled, csak szeretem tudni, hogy mire számítsak. Gyanús voltál te nekem már a múltkor is, de mondhattad volna, hogy igazából csak egy inas vagy.
*Élvezi, hogy ide-oda dobálják a labdát Haldrian-nal, de természetesen ő sem engedi, hogy a másik nyerje a szópárbajt.*
- Ki kell próbálnod, és megtudod. Az ölelésem szorosabb tud lenni, mint egy viperáé.
*Ezúttal tényleg csak viccnek szánja a dolgot reagálva a pult mögött álló beszólására, de Mai, ismerve a Nori testébe költöztetett entitást, még akár ezt is értelmezheti egy, Haldrian-nak címzett fenyegetésként.
Haldrian figyelme közben ismét Mai-ra irányul, aki úgy látszik nem túl lelkes a megkötésre váró alkuért, amihez úgymond ő inkább a bónusz vagy az ajándék lenne Haldrian számára, már, ha nem kéretné magát.
Ha Mai jobban kifejtette volna a történetet Yvon-nal kapcsolatban, talán megértené az ellenkezését, de így nem igazán, főleg, ha igaz, amit mondott, és Yvon nem is létezik. A Sellőház említésére azért röviden felnevet. Miután nemrégiben felvilágosította Mai-t arról, hogy a Sellőház tele van kurvákkal, nem biztos, hogy Haldrian a legjobb kérdést tette fel a lánynak, így nem csoda, ha félre fogja érteni.*
- Én nem fogom őt győzködni, az a férfiak dolga. Szerintem nem sikerült eléggé lenyűgöznöd őt.
*Folytatja az élcelődést a férfivel, mert miért is ne tenné? Közben elveszi a poharat is, megkóstolja a bort, de a savanykás íz miatt kissé félrehúzza a száját. Ivott már jobbat is, de ő is úgy gondolja, hogy ingyen nem várhat csodát.*
- Hallottad, igyál te is velünk, közben még beszélgetünk, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az elképzeléseink. *Mondja Haldrian-nak, majd egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy ő mit kezdene Mai-val az ágyban, merthogy nem áll tőle távol a dolog, ha csak az Idyá-val és Nolie-val való kapcsolatára gondol vissza, de egyelőre ez még titok a kis barátnője előtt, viszont, ha a Vérkötelék valami úton-módon mégis létrejött kettejük között, valószínűleg már nem sokáig lesz az.*
//Haldrian, Mai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jó úton halad a beszélgetés. Nori már ismét a zsebében érzi az ingyen szoba, ingyen ellátás lehetőségét, azaz, csak majdnem lenne ingyen. Az ár azonban egyáltalán nem olyan borsos, ráadásul neki sincs ellenére egy játékos este Haldrian-nal, csak Mait félti. A kérdéseit is inkább miatta teszi fel, mert az nem érdekli, ha kettejük közül a fekete özvegy történetéhez hasonlóan reggelre valamelyikük meghal, de a kis barátnőjére minden áron vigyázni akar.*
- Nem félek tőled, csak szeretem tudni, hogy mire számítsak. Gyanús voltál te nekem már a múltkor is, de mondhattad volna, hogy igazából csak egy inas vagy.
*Élvezi, hogy ide-oda dobálják a labdát Haldrian-nal, de természetesen ő sem engedi, hogy a másik nyerje a szópárbajt.*
- Ki kell próbálnod, és megtudod. Az ölelésem szorosabb tud lenni, mint egy viperáé.
*Ezúttal tényleg csak viccnek szánja a dolgot reagálva a pult mögött álló beszólására, de Mai, ismerve a Nori testébe költöztetett entitást, még akár ezt is értelmezheti egy, Haldrian-nak címzett fenyegetésként.
Haldrian figyelme közben ismét Mai-ra irányul, aki úgy látszik nem túl lelkes a megkötésre váró alkuért, amihez úgymond ő inkább a bónusz vagy az ajándék lenne Haldrian számára, már, ha nem kéretné magát.
Ha Mai jobban kifejtette volna a történetet Yvon-nal kapcsolatban, talán megértené az ellenkezését, de így nem igazán, főleg, ha igaz, amit mondott, és Yvon nem is létezik. A Sellőház említésére azért röviden felnevet. Miután nemrégiben felvilágosította Mai-t arról, hogy a Sellőház tele van kurvákkal, nem biztos, hogy Haldrian a legjobb kérdést tette fel a lánynak, így nem csoda, ha félre fogja érteni.*
- Én nem fogom őt győzködni, az a férfiak dolga. Szerintem nem sikerült eléggé lenyűgöznöd őt.
*Folytatja az élcelődést a férfivel, mert miért is ne tenné? Közben elveszi a poharat is, megkóstolja a bort, de a savanykás íz miatt kissé félrehúzza a száját. Ivott már jobbat is, de ő is úgy gondolja, hogy ingyen nem várhat csodát.*
- Hallottad, igyál te is velünk, közben még beszélgetünk, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az elképzeléseink. *Mondja Haldrian-nak, majd egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy ő mit kezdene Mai-val az ágyban, merthogy nem áll tőle távol a dolog, ha csak az Idyá-val és Nolie-val való kapcsolatára gondol vissza, de egyelőre ez még titok a kis barátnője előtt, viszont, ha a Vérkötelék valami úton-módon mégis létrejött kettejük között, valószínűleg már nem sokáig lesz az.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 14:44:34
Üzenet elküldve: 2024-02-18 14:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Nori, Haldrian//
*Talán bezárt, talán csak nem szokott hozzá túlzottan ahhoz, hogy idegenekkel beszélgessen. Bár ez nem teljesen igaz, mert Nori is éppolyan idegen volt, mint most Haldrian, de a feketeséget lehetetlen volt kikerülni, aztán valamilyen természetfeletti módon kúszott közéjük a kötődés. De ez nem az a hely.
Hallgatja, mi zajlik a két játszadozó között, de egy darabig tényleg nem rájuk figyel elsősorban, hanem minden másra. Mai elég naiv, hogy teljesen felmérje, hogy mi is forog abban a két tekervényes elmében, akik éppen a közös éjszakát taglalják. Valahol ez olyan végtelenül kedves, hogy egyáltalán nem derül ki számára, hogy mire is hívják fel.
Először akkor mutatja jelét annak, hogy egyáltalán hallja őket, amikor felnevet azon, hogy megkérdezi a férfi, hogy Nori nem-e fél tőle. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy ilyesmi érzelmei lehetnek, amikor képzeletében egy orkot is játszi könnyedséggel szolgálna fel vacsorára egy kiadós kínzás után.
Kérdőn néz Norira, nem látni, hogy félne bármitől is, de jó lenne egy kis magyarázatra lelnie, hogy miről is beszélgetnek ilyen rébuszokban. *
- Sellőház? Ó... Nem, dehogy.
*Egy icipicit megtörik a tartása, egy másodpercre szertefoszlik arcáról az a fene nagy érzelemmentesség, amikor eszébe jut az, hogy miről is beszélgettek nem is olyan rég a feketeséggel. Akkor nagyon viccesnek tartotta, hogy akár kurtizánnak is el lehetne menni a Sellőházba, ha az jól fizet, de most úgy csapja arcon a valóság, hogy azonnal leesik neki, hogy mi is történne itt egy kis becsípés utáni pihentető alvás helyett, előtt. Gondolhatott volna persze másra is, de arról a helyről mindössze ennyit tud, miért is kéne mást feltételeznie.*
- Mai vagyok. Örülök, hogy megismertelek Haldrian, de köszönöm, de én inkább innék egy jót, mint téged szórakoztassalak. *Mosolya szavaihoz egyáltalán nem illően kedves. Persze, mint az már kiderült, tetszik neki a félvér, de az a kis tiszta lelke nem tud belegondolni sem, hogy úgy végződhessen a nap, hogy közösen töltsék. Amúgy is érzékenyen érinti az, amit nemrégiben nem fejtett ki a barátnőjének. Ha emiatt a kis mondat miatt nem veszi vissza a poharat, akkor elveszi és nagyot kortyol belőle, szinte érzi, ahogy lemossa a kellemetlen gondolatokat. Hogy milyen hatással lesz rá még egy kis ital, az a jövő zenéje.*
- De attól még ihatnál velünk egyet. *Csak azért javítja ki egy kicsit magát, hogy ne tűnjön bunkónak, mert azért elég kellemes dolog a férfi jelenléte, be kell vallani. És azt sem szeretné, hogy Nori miatta essen el az ingyen szállás lehetőségétől, mert azt biztosan nem köszönné meg. És sajnos tudja milyen, amikor kiakad.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 14:45:04
//Nori, Haldrian//
*Talán bezárt, talán csak nem szokott hozzá túlzottan ahhoz, hogy idegenekkel beszélgessen. Bár ez nem teljesen igaz, mert Nori is éppolyan idegen volt, mint most Haldrian, de a feketeséget lehetetlen volt kikerülni, aztán valamilyen természetfeletti módon kúszott közéjük a kötődés. De ez nem az a hely.
Hallgatja, mi zajlik a két játszadozó között, de egy darabig tényleg nem rájuk figyel elsősorban, hanem minden másra. Mai elég naiv, hogy teljesen felmérje, hogy mi is forog abban a két tekervényes elmében, akik éppen a közös éjszakát taglalják. Valahol ez olyan végtelenül kedves, hogy egyáltalán nem derül ki számára, hogy mire is hívják fel.
Először akkor mutatja jelét annak, hogy egyáltalán hallja őket, amikor felnevet azon, hogy megkérdezi a férfi, hogy Nori nem-e fél tőle. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy ilyesmi érzelmei lehetnek, amikor képzeletében egy orkot is játszi könnyedséggel szolgálna fel vacsorára egy kiadós kínzás után.
Kérdőn néz Norira, nem látni, hogy félne bármitől is, de jó lenne egy kis magyarázatra lelnie, hogy miről is beszélgetnek ilyen rébuszokban. *
- Sellőház? Ó... Nem, dehogy.
*Egy icipicit megtörik a tartása, egy másodpercre szertefoszlik arcáról az a fene nagy érzelemmentesség, amikor eszébe jut az, hogy miről is beszélgettek nem is olyan rég a feketeséggel. Akkor nagyon viccesnek tartotta, hogy akár kurtizánnak is el lehetne menni a Sellőházba, ha az jól fizet, de most úgy csapja arcon a valóság, hogy azonnal leesik neki, hogy mi is történne itt egy kis becsípés utáni pihentető alvás helyett, előtt. Gondolhatott volna persze másra is, de arról a helyről mindössze ennyit tud, miért is kéne mást feltételeznie.*
- Mai vagyok. Örülök, hogy megismertelek Haldrian, de köszönöm, de én inkább innék egy jót, mint téged szórakoztassalak. *Mosolya szavaihoz egyáltalán nem illően kedves. Persze, mint az már kiderült, tetszik neki a félvér, de az a kis tiszta lelke nem tud belegondolni sem, hogy úgy végződhessen a nap, hogy közösen töltsék. Amúgy is érzékenyen érinti az, amit nemrégiben nem fejtett ki a barátnőjének. Ha emiatt a kis mondat miatt nem veszi vissza a poharat, akkor elveszi és nagyot kortyol belőle, szinte érzi, ahogy lemossa a kellemetlen gondolatokat. Hogy milyen hatással lesz rá még egy kis ital, az a jövő zenéje.*
- De attól még ihatnál velünk egyet. *Csak azért javítja ki egy kicsit magát, hogy ne tűnjön bunkónak, mert azért elég kellemes dolog a férfi jelenléte, be kell vallani. És azt sem szeretné, hogy Nori miatta essen el az ingyen szállás lehetőségétől, mert azt biztosan nem köszönné meg. És sajnos tudja milyen, amikor kiakad.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 14:45:04
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 12:50:42
Üzenet elküldve: 2024-02-18 12:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Nori, Mia//
*Az neki is feltűnik, Mia mennyire szótlan. Habár nem hibáztatja érte, Norileina csacsog eleget helyette is.
Ha már Nori, olybá tűnik, hogy az emberleánynak felcsigázta a fantáziáját a találkozás. Vagy talán ő maga. Ez a gondolat simogatja hiúságát. Mi több, nem is kertel a lány, immáron félreérthetetlen célzással lő rá.*
-Az a dolgom, hogy kiszolgáljam a vendégeket, vagy mi. *Feleli sokat sejtetően.*
-Úgyhogy nincs jobb dolgom.
*Azzal a lendülettel csapja a rongyot a pultra, mint aki jól végezte dolgát.*
-Hogy biztonságban lesztek-e? *Egyrészt a királyi többes igazán kellemesen hangzik. Igyekszik megkeresni a jégkék szempárt, vajon amaz tényleg benne van-e a hepajban. Főleg úgy, hogy sokkal jobban boldogul a szende leányokkal, mint az olyanokkal, mint Nori. Egy kellemeset bukfencezik a gyomra is a gondolatra azért a hármas elképzelésre. Meri remélni, hogy bírni fogja szusszal - habár ott van Alissäna is, ha elkélne a segítség.*
-Csak nem félsz tőlem? *Finoman rándul szemöldöke, már-már elégedetten. Nem az a verőlegény típus. Nem az a fajta ifjú, aki öl a tekintetével, s nem is oly vaskos, mint a kikötői rakodók. Épp ellenkezőleg. Ugyanakkor valóban nincsenek hátsó szándékai, ahhoz túl csábító az ajánlat. Ráadásul ha minden vendéget megpróbálna kizsebelni, Relael rövid úton kitaposná a beleit, efelől nincs kétsége.
Egyebet nem szól rá, hisz szavak mögött biztosítékot keresni a Kikötőben igazán naiv gondolat.*
-Inkább attól kellene félni, hogy elegek lennétek-e egy ilyen kalandhoz. *Húzza el száját, mintha aggódna a dolgon. Mintha az ilyesmi nála mindennapos lenne. Természetesen csak nem akarja hagyni, hogy Nori irányítsa beszélgetésük fonalát.*
-Érvelni. *Vigyorodik el. Tekintete egy pillanat erejéig Maira esik, majd vissza Norira. Furcsa dolog ez, hisz a lány maga jött ide, hogy behajtsa ígéretét. Ráadásul másodmagával.
Engedelmesen térül-fordul, hogy hozzon egy kancsó bort. Persze a rosszabbik fajtából - ez egy kissé savanyú - mert tudja, hogy Relael nem szívelné, ha ingyen locsolná a finomabbikat.
Annak rendje és módja szerint ki is tölti a két vendégnek, majd a pultra könyököl.*
-Szerintem nem nehéz döntés ez. De jobb, ha vigyáztok, nem finomkodom. *Sóhajt színpadiasan, majd vállat von. Természetesen ahogy mindig, itt is el kell adnia magát. Neki már arra a gondolatra, hogy ezzel a kettővel itt megosztja az ágyát ágyékába buzog vére.*
-És Te? *Most Mait fürkészi, kissé előredőlve a pult felett.*
-A Sellőházból jössz? *Ott látott hasonló lányokat. Nem kellemetlen gondolat. Talán Nori tényleg olyan étvágyú, mint amilyennek mutatja magát. Nem rest sebtiben hátrasimítani sötét loboncát, csak a miheztartás végett.*
-Haldrian vagyok egyébként. *Nyújtja a két lány felé a borospoharat, a bemutatkozás persze Miának szól.*
//Nori, Mia//
*Az neki is feltűnik, Mia mennyire szótlan. Habár nem hibáztatja érte, Norileina csacsog eleget helyette is.
Ha már Nori, olybá tűnik, hogy az emberleánynak felcsigázta a fantáziáját a találkozás. Vagy talán ő maga. Ez a gondolat simogatja hiúságát. Mi több, nem is kertel a lány, immáron félreérthetetlen célzással lő rá.*
-Az a dolgom, hogy kiszolgáljam a vendégeket, vagy mi. *Feleli sokat sejtetően.*
-Úgyhogy nincs jobb dolgom.
*Azzal a lendülettel csapja a rongyot a pultra, mint aki jól végezte dolgát.*
-Hogy biztonságban lesztek-e? *Egyrészt a királyi többes igazán kellemesen hangzik. Igyekszik megkeresni a jégkék szempárt, vajon amaz tényleg benne van-e a hepajban. Főleg úgy, hogy sokkal jobban boldogul a szende leányokkal, mint az olyanokkal, mint Nori. Egy kellemeset bukfencezik a gyomra is a gondolatra azért a hármas elképzelésre. Meri remélni, hogy bírni fogja szusszal - habár ott van Alissäna is, ha elkélne a segítség.*
-Csak nem félsz tőlem? *Finoman rándul szemöldöke, már-már elégedetten. Nem az a verőlegény típus. Nem az a fajta ifjú, aki öl a tekintetével, s nem is oly vaskos, mint a kikötői rakodók. Épp ellenkezőleg. Ugyanakkor valóban nincsenek hátsó szándékai, ahhoz túl csábító az ajánlat. Ráadásul ha minden vendéget megpróbálna kizsebelni, Relael rövid úton kitaposná a beleit, efelől nincs kétsége.
Egyebet nem szól rá, hisz szavak mögött biztosítékot keresni a Kikötőben igazán naiv gondolat.*
-Inkább attól kellene félni, hogy elegek lennétek-e egy ilyen kalandhoz. *Húzza el száját, mintha aggódna a dolgon. Mintha az ilyesmi nála mindennapos lenne. Természetesen csak nem akarja hagyni, hogy Nori irányítsa beszélgetésük fonalát.*
-Érvelni. *Vigyorodik el. Tekintete egy pillanat erejéig Maira esik, majd vissza Norira. Furcsa dolog ez, hisz a lány maga jött ide, hogy behajtsa ígéretét. Ráadásul másodmagával.
Engedelmesen térül-fordul, hogy hozzon egy kancsó bort. Persze a rosszabbik fajtából - ez egy kissé savanyú - mert tudja, hogy Relael nem szívelné, ha ingyen locsolná a finomabbikat.
Annak rendje és módja szerint ki is tölti a két vendégnek, majd a pultra könyököl.*
-Szerintem nem nehéz döntés ez. De jobb, ha vigyáztok, nem finomkodom. *Sóhajt színpadiasan, majd vállat von. Természetesen ahogy mindig, itt is el kell adnia magát. Neki már arra a gondolatra, hogy ezzel a kettővel itt megosztja az ágyát ágyékába buzog vére.*
-És Te? *Most Mait fürkészi, kissé előredőlve a pult felett.*
-A Sellőházból jössz? *Ott látott hasonló lányokat. Nem kellemetlen gondolat. Talán Nori tényleg olyan étvágyú, mint amilyennek mutatja magát. Nem rest sebtiben hátrasimítani sötét loboncát, csak a miheztartás végett.*
-Haldrian vagyok egyébként. *Nyújtja a két lány felé a borospoharat, a bemutatkozás persze Miának szól.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 11:28:03
Üzenet elküldve: 2024-02-18 11:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
*Szeme folyamatosan ide-oda jár, próbál minél több információt begyűjteni a körülötte lévőkről. Sosem lehet tudni egy ilyen helyen, hogy ki mire készül. Még az is előfordulhat, hogy egy részeg fazonnak csak úgy kedve támad késsel hadonászni, nem árt óvatosnak lenni.
Megpróbál néhány szót elcsípni abból is, amit a két hegyesfülű diskurál oly bőszen az asztaluknál, de nem érti a szavakat, csak a testbeszédből következtet arra, hogy a csaj épp próbál rámászni a szerencsétlen férfire. ~Csak a szokásos…~ Igazából ő is hasonlóra készül Haldriannal, csak ő egy ígéretnyi előnyből indul.*
- Ezek szerint neked bejön.
*Válaszol halkan, vigyorogva Mai megjegyzésére, a bökés miatt pedig épp, hogy csak odébb húzza egy kicsit a derekát. A lánnyal a pulthoz lépve egyértelművé válik, hogy felismeri őt a kócos, és még az ajánlatát sem felejtette el. Nagyon helyes. A kiadó szobára hevesen kezdi rázni a fejét, mire a másik kapcsol is, hogy érdemes tovább szőni a gondolatot.*
- Gondolom aznap este is hasonló feltételek szerepeltek volna az ajánlatodban, viszont kérdezek tőled kettőt. Ma ugye nem fog hirtelen dolgod akadni, miután már beleéltem magam?
*Igazi trauma ez Norinak, hogy már a fejében elképzelte, milyen kényelmesen is fogja tölteni azt az éjszakát, aztán huss, az álom egyszer csak szertefoszlott.
Közben feltűnik neki az is, hogy Mai mennyire bezárt hirtelen. Nem beszél állandóan, nem kérdez, nem érdeklődik, mintha nagyon nem lenne mindegy a kis fekete tudós lánynak, hogy kinek nyílik meg. Esetleg fél, de azt is megérti. Rövid hatásszünet után a második kérdését is felteszi Haldriannak.*
- Mi a bizonyítékod arra, hogy biztonságban leszünk melletted? Azon kívül, hogy ha rosszban sántikálsz, elintézem, hogy a következő három napban a legszebb álmaid is rémálommá váljanak.
*Haldrian már ismeri Norit. Még ha nem is tartott sokáig az a találkozás, megtanulhatta, hogy mennyire nagy a szája, és a fenyegetés az ösztönös képességei közé tartozik, Mainak azonban feltűnhet, hogy tényleg mennyire csapongó Nori hangulatvilága. Nemrég még össze volt törve a Vérkertben, ennek pedig mostanra már nyoma sincs, pedig nem sok idő telt el azóta.
Mai egyébként továbbra is elég hallgatag, még akkor is, mikor a döntés pillanatában Nori azért rápillant, hogy meghallgassa az ő véleményét, de csak azt tudja meg, hogy inni akar.*
- Akkor adj egy-egy pohár bort, és mellette meghozzuk a döntésünket. Közben akár érvelhetsz is amellett, hogy mi az előnye, ha téged választunk a fizetés helyett.
*Mondja magabiztosan, mintha hirtelen mégis lenne pénzük a szobára.
Az asztalnál ülő elf társaság közben tisztán hallhatja Nori szavait, mert a feketeség nem arról híres, hogy ilyen helyzetben halkan beszél. Szereti hallatni a hangját, ha meggyőzésről vagy megfélemlítésről van szó.*
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
*Szeme folyamatosan ide-oda jár, próbál minél több információt begyűjteni a körülötte lévőkről. Sosem lehet tudni egy ilyen helyen, hogy ki mire készül. Még az is előfordulhat, hogy egy részeg fazonnak csak úgy kedve támad késsel hadonászni, nem árt óvatosnak lenni.
Megpróbál néhány szót elcsípni abból is, amit a két hegyesfülű diskurál oly bőszen az asztaluknál, de nem érti a szavakat, csak a testbeszédből következtet arra, hogy a csaj épp próbál rámászni a szerencsétlen férfire. ~Csak a szokásos…~ Igazából ő is hasonlóra készül Haldriannal, csak ő egy ígéretnyi előnyből indul.*
- Ezek szerint neked bejön.
*Válaszol halkan, vigyorogva Mai megjegyzésére, a bökés miatt pedig épp, hogy csak odébb húzza egy kicsit a derekát. A lánnyal a pulthoz lépve egyértelművé válik, hogy felismeri őt a kócos, és még az ajánlatát sem felejtette el. Nagyon helyes. A kiadó szobára hevesen kezdi rázni a fejét, mire a másik kapcsol is, hogy érdemes tovább szőni a gondolatot.*
- Gondolom aznap este is hasonló feltételek szerepeltek volna az ajánlatodban, viszont kérdezek tőled kettőt. Ma ugye nem fog hirtelen dolgod akadni, miután már beleéltem magam?
*Igazi trauma ez Norinak, hogy már a fejében elképzelte, milyen kényelmesen is fogja tölteni azt az éjszakát, aztán huss, az álom egyszer csak szertefoszlott.
Közben feltűnik neki az is, hogy Mai mennyire bezárt hirtelen. Nem beszél állandóan, nem kérdez, nem érdeklődik, mintha nagyon nem lenne mindegy a kis fekete tudós lánynak, hogy kinek nyílik meg. Esetleg fél, de azt is megérti. Rövid hatásszünet után a második kérdését is felteszi Haldriannak.*
- Mi a bizonyítékod arra, hogy biztonságban leszünk melletted? Azon kívül, hogy ha rosszban sántikálsz, elintézem, hogy a következő három napban a legszebb álmaid is rémálommá váljanak.
*Haldrian már ismeri Norit. Még ha nem is tartott sokáig az a találkozás, megtanulhatta, hogy mennyire nagy a szája, és a fenyegetés az ösztönös képességei közé tartozik, Mainak azonban feltűnhet, hogy tényleg mennyire csapongó Nori hangulatvilága. Nemrég még össze volt törve a Vérkertben, ennek pedig mostanra már nyoma sincs, pedig nem sok idő telt el azóta.
Mai egyébként továbbra is elég hallgatag, még akkor is, mikor a döntés pillanatában Nori azért rápillant, hogy meghallgassa az ő véleményét, de csak azt tudja meg, hogy inni akar.*
- Akkor adj egy-egy pohár bort, és mellette meghozzuk a döntésünket. Közben akár érvelhetsz is amellett, hogy mi az előnye, ha téged választunk a fizetés helyett.
*Mondja magabiztosan, mintha hirtelen mégis lenne pénzük a szobára.
Az asztalnál ülő elf társaság közben tisztán hallhatja Nori szavait, mert a feketeség nem arról híres, hogy ilyen helyzetben halkan beszél. Szereti hallatni a hangját, ha meggyőzésről vagy megfélemlítésről van szó.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-18 10:42:36
Üzenet elküldve: 2024-02-18 10:42:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
*Nagy kő esik le a szívéről, amikor Nori megengedi neki, hogy ne most folytassák ezt a témát. Túl jó mások elemzésében és megértésében, na de hogy saját magáról kelljen színt vallni? Arra most nem érett instabil lelke. *
- Persze, kifejtem.
*Bólint, kissé félszeg mosollyal, mert közben éppen az ajtón igyekeznek befelé, ahol Nori a bátrabb természetesen és előre megy. Ő csak követi a feketeséget és szokásosan felméri a terepet, mint mindig.
A nagy bámészkodásban el is kapja a kezét, hogy álljon meg, úgy fordul fél testtel felé, hogy hallgassa mit mond. A nagy mosolyt, amit el szeretne ereszteni szépen visszanyeli, itt nem szeretne még vihorászni, hanem az érzelemmentesebb arcát veszi elő.*
- És akkor nem válaszoltál, hogy jól néz-e ki. *Böki oldalba láthatatlanul az ingyen szobára vágyakozót.* - Hát, vele megértem, ha szeretnél szobát... vagyis tőle. *Állapítja meg csak úgy mellékesen még mindig nem mosolyogva, csak a hangján hallani, hogy mit is érez ezzel kapcsolatban.
Miután megbeszélték indulnak hát a fogadó sűrűjébe, ahol most már arcok is társulnak a testekhez, látja a vonásokat, hogy mit isznak, a testbeszédet. Nem gondolná, hogy ma túl veszélyes lesz az ittlét.
Kékjeivel figyeli a két elf kibontakozását egy pillanat erejéig, persze a férfinek is feltűnik, hogy megérkeztek. *
-Üdv. *Köszön végül ő is, nem túl bő lére eresztve, inkább csak nézelődik tovább, hagyva, hogy letudják a kis játszmájukat, aztán születhessen döntés arról, hogy kivel és hol is hálnak ma. Neki megteszi az egyedüllét is, ha Nori szórakozni akar. Teljesen megértené, a férfit elnézve, hogy erre adja fejét. De azért először még magának akarja a feketeséget, szórakozni végre egy kicsit, jól érezni magukat, aztán minden alakul, ahogy alakul.
Még egy gondolatmenet amiből kirántják. Haldrian intéz hozzá egy mondatot mire most már megenged magának egy halványabb mosolyt, de nem válaszol, mert amaz egyből a barátnőjével folytatja a diskurzust. Közben a kínálatot figyeli, úgy tűnik a bor szó kiejtése és a palackok felcsigázták annyira, hogy meg akarjon inni valamit. Ha már itt vannak, miért is ne.*
- Mondjuk egy bor jól esne.
*Nem néz egyikre sem, amikor ezt kimondja, még egy kicsit szeretne mellékszereplő lenni, amíg asszimilálódik az új környezethez és lényekhez.*
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
*Nagy kő esik le a szívéről, amikor Nori megengedi neki, hogy ne most folytassák ezt a témát. Túl jó mások elemzésében és megértésében, na de hogy saját magáról kelljen színt vallni? Arra most nem érett instabil lelke. *
- Persze, kifejtem.
*Bólint, kissé félszeg mosollyal, mert közben éppen az ajtón igyekeznek befelé, ahol Nori a bátrabb természetesen és előre megy. Ő csak követi a feketeséget és szokásosan felméri a terepet, mint mindig.
A nagy bámészkodásban el is kapja a kezét, hogy álljon meg, úgy fordul fél testtel felé, hogy hallgassa mit mond. A nagy mosolyt, amit el szeretne ereszteni szépen visszanyeli, itt nem szeretne még vihorászni, hanem az érzelemmentesebb arcát veszi elő.*
- És akkor nem válaszoltál, hogy jól néz-e ki. *Böki oldalba láthatatlanul az ingyen szobára vágyakozót.* - Hát, vele megértem, ha szeretnél szobát... vagyis tőle. *Állapítja meg csak úgy mellékesen még mindig nem mosolyogva, csak a hangján hallani, hogy mit is érez ezzel kapcsolatban.
Miután megbeszélték indulnak hát a fogadó sűrűjébe, ahol most már arcok is társulnak a testekhez, látja a vonásokat, hogy mit isznak, a testbeszédet. Nem gondolná, hogy ma túl veszélyes lesz az ittlét.
Kékjeivel figyeli a két elf kibontakozását egy pillanat erejéig, persze a férfinek is feltűnik, hogy megérkeztek. *
-Üdv. *Köszön végül ő is, nem túl bő lére eresztve, inkább csak nézelődik tovább, hagyva, hogy letudják a kis játszmájukat, aztán születhessen döntés arról, hogy kivel és hol is hálnak ma. Neki megteszi az egyedüllét is, ha Nori szórakozni akar. Teljesen megértené, a férfit elnézve, hogy erre adja fejét. De azért először még magának akarja a feketeséget, szórakozni végre egy kicsit, jól érezni magukat, aztán minden alakul, ahogy alakul.
Még egy gondolatmenet amiből kirántják. Haldrian intéz hozzá egy mondatot mire most már megenged magának egy halványabb mosolyt, de nem válaszol, mert amaz egyből a barátnőjével folytatja a diskurzust. Közben a kínálatot figyeli, úgy tűnik a bor szó kiejtése és a palackok felcsigázták annyira, hogy meg akarjon inni valamit. Ha már itt vannak, miért is ne.*
- Mondjuk egy bor jól esne.
*Nem néz egyikre sem, amikor ezt kimondja, még egy kicsit szeretne mellékszereplő lenni, amíg asszimilálódik az új környezethez és lényekhez.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 21:13:15
Üzenet elküldve: 2024-02-17 21:13:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Kell számára egy kevés idő, mire vissza tud fókuszálni a munkára. A pult alatt óvatosan elrendezi újdonsült vagyonkáját; minden zsebébe jut egy kevés. Elégedett, meleg érzés keríti hatalmába. Végre megtudja adni adósságait, sőt! Lehetőségek egész sorozata nyílik meg így előtte. Nem is feltétlen a Sellőházra gondol; ennyi pénzből annyi időre "bérli ki" Alissänát, amennyire nem szégyen. Neki pedig túl sok szégyenérzetet nem adtak az istenek.
Ilyen és hasonló gondolatok ragadják magukkal portörlés közepette, mikor egy nem várt hang üti meg hegyes füleit. Mutatós gazdáját is hamar felismeri; ez az a lány, aki nem is oly rég átesett rajta a dokkok mentén! Elidőzik az ébenfekete haj gazdáján, csak ezután méri meg társaságát. A törékeny testalkat és a sötét hajkorona emlékezteti valakire, még ha a hűvös tekintet nem is. A finom vonások arra engednék következtetni, hogy amaz félvér, ám nem von le elhamarkodott következtetéseket. Mindenesetre leplezetlenül tetszésére van, amit lát.
Komótos mozdulattal helyezi vissza a poharat a pultra, benne a ronggyal, amivel eddig törölgette. Le sem veszi tekintetét a baljóslatú vigyorról, ámbár fantáziája nem rest rögtön elszaladni vele. Lassan, gondolatai között túrva a füle mögé tűr egy sötét tincset, majd a pultra támaszkodik, s csak eztán szólal meg.*
-Szállást. *Visszhangozza. Természetesen emlékszik rövidke találkozásukra és az "ajánlatára" is. Nem gondolta volna, hogy itt fogja találni a lány, rögtön másodmagával. Fogalma sincs, hogy mire megy ki a játék, de mivel van benne annyi mersz, hogy engedjen tulajdon szeszélyének, hajlandó rákontrázni.*
-Van szobánk kiadó. *Harapja be ajkait.*
-Vagy ígéretemhez híven akad szóba bérmentve is, némi borral kiegészítve a szolgáltatást. De azon osztoznunk kell. *Szürke szeme sokat ígérően elidőz Norin, majd Main is. Talán szerencsés nap köszöntött rá. Talán. Ugyanakkor van valami furcsa, sajátos önhittség Nori kiállásában, ami első ízben is óvatosságra intette. Nem volt szándékában továbbá megosztani azt az információt sem találkozásukkor, hogy ő mostanság leginkább csak vendégeket szolgál a portörlésen felül az említett fogadóban. Tekintete egy pillanatra elréved a két lány válla felett Alissäna és Intath elfoglalt párosa felé, de csakhamar ismét befókuszálja a két, kikötői mércével mérve igen csak mutatós vendéget.*
-Téged még nem is láttalak erre. *Pillant a porcelánbőrrel áldott fajtársra, már ha az. Persze nem óhajt nagyon eltérni a tárgytól, épp ezért kérdőn kúszik vissza a vigyorgó Norira.*
-Szóval? Mi a döntésetek?
*Kell számára egy kevés idő, mire vissza tud fókuszálni a munkára. A pult alatt óvatosan elrendezi újdonsült vagyonkáját; minden zsebébe jut egy kevés. Elégedett, meleg érzés keríti hatalmába. Végre megtudja adni adósságait, sőt! Lehetőségek egész sorozata nyílik meg így előtte. Nem is feltétlen a Sellőházra gondol; ennyi pénzből annyi időre "bérli ki" Alissänát, amennyire nem szégyen. Neki pedig túl sok szégyenérzetet nem adtak az istenek.
Ilyen és hasonló gondolatok ragadják magukkal portörlés közepette, mikor egy nem várt hang üti meg hegyes füleit. Mutatós gazdáját is hamar felismeri; ez az a lány, aki nem is oly rég átesett rajta a dokkok mentén! Elidőzik az ébenfekete haj gazdáján, csak ezután méri meg társaságát. A törékeny testalkat és a sötét hajkorona emlékezteti valakire, még ha a hűvös tekintet nem is. A finom vonások arra engednék következtetni, hogy amaz félvér, ám nem von le elhamarkodott következtetéseket. Mindenesetre leplezetlenül tetszésére van, amit lát.
Komótos mozdulattal helyezi vissza a poharat a pultra, benne a ronggyal, amivel eddig törölgette. Le sem veszi tekintetét a baljóslatú vigyorról, ámbár fantáziája nem rest rögtön elszaladni vele. Lassan, gondolatai között túrva a füle mögé tűr egy sötét tincset, majd a pultra támaszkodik, s csak eztán szólal meg.*
-Szállást. *Visszhangozza. Természetesen emlékszik rövidke találkozásukra és az "ajánlatára" is. Nem gondolta volna, hogy itt fogja találni a lány, rögtön másodmagával. Fogalma sincs, hogy mire megy ki a játék, de mivel van benne annyi mersz, hogy engedjen tulajdon szeszélyének, hajlandó rákontrázni.*
-Van szobánk kiadó. *Harapja be ajkait.*
-Vagy ígéretemhez híven akad szóba bérmentve is, némi borral kiegészítve a szolgáltatást. De azon osztoznunk kell. *Szürke szeme sokat ígérően elidőz Norin, majd Main is. Talán szerencsés nap köszöntött rá. Talán. Ugyanakkor van valami furcsa, sajátos önhittség Nori kiállásában, ami első ízben is óvatosságra intette. Nem volt szándékában továbbá megosztani azt az információt sem találkozásukkor, hogy ő mostanság leginkább csak vendégeket szolgál a portörlésen felül az említett fogadóban. Tekintete egy pillanatra elréved a két lány válla felett Alissäna és Intath elfoglalt párosa felé, de csakhamar ismét befókuszálja a két, kikötői mércével mérve igen csak mutatós vendéget.*
-Téged még nem is láttalak erre. *Pillant a porcelánbőrrel áldott fajtársra, már ha az. Persze nem óhajt nagyon eltérni a tárgytól, épp ezért kérdőn kúszik vissza a vigyorgó Norira.*
-Szóval? Mi a döntésetek?
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 20:02:55
Üzenet elküldve: 2024-02-17 20:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Intath, Haldrian, Alissäna//
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Az egyértelmű ajánlat hallatán a doki magabiztosan mosolyog.*
-Igen? Ha magányos leszek akkor majd számítok rád szépségem.
*Enged egy kicsit a dolognak. Közben csevegésük olyan vizekre kezd evezni ahova szerette volna. Ennek persze nem mutatja jelét csak egy kisebb meglepettséggel.*
-Főnökasszony tényleg? Ahogy másutt hallottam ritka, hogy nők kedvesek egymáshoz. Szerencsés vagy, hogy ilyet fogtál ki.
*Tekintete nem ereszti a lányt. Hogy a közeléből távozott a sertepertélő fattyú, azt is csak a fülével érzékeli. Közben szívesen szövi saját személyének misztikumát. A kikötői közegbe nem illő, furcsa hátason érkezett, látszólag veszélytelen alak, aki nem fél senkitől. Arra, hogy tartogatna néhány meglepetést csak magában kuncog és végre ő is a szájához emeli a kupáját. A következő bókok jól hangzanak kissé közelebb is hajol a másikhoz.*
-Valóban?
*Ekkor valami olyasmit tesz amit nem illik női társaságban. Elkalandozik a figyelme egy másik hölgy miatt. A két érkező vonja magára a doki tekintetét. Főleg a csuklyás a méretes kardal a hátán.~Nocsak!~A találó feltételezés hallatán meglepetten szétnéz.*
-Nyers közeg? Ahogy én látom itt mindenki olyan csiszolt személy, mint a kagylógyöngyök. Esetleg tévedek? Ha tudsz mesélni olyat, ami megváltoztatja a véleményem, azt szívesen meghallgatom szépségem.
//Egy kicsit Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Az egyértelmű ajánlat hallatán a doki magabiztosan mosolyog.*
-Igen? Ha magányos leszek akkor majd számítok rád szépségem.
*Enged egy kicsit a dolognak. Közben csevegésük olyan vizekre kezd evezni ahova szerette volna. Ennek persze nem mutatja jelét csak egy kisebb meglepettséggel.*
-Főnökasszony tényleg? Ahogy másutt hallottam ritka, hogy nők kedvesek egymáshoz. Szerencsés vagy, hogy ilyet fogtál ki.
*Tekintete nem ereszti a lányt. Hogy a közeléből távozott a sertepertélő fattyú, azt is csak a fülével érzékeli. Közben szívesen szövi saját személyének misztikumát. A kikötői közegbe nem illő, furcsa hátason érkezett, látszólag veszélytelen alak, aki nem fél senkitől. Arra, hogy tartogatna néhány meglepetést csak magában kuncog és végre ő is a szájához emeli a kupáját. A következő bókok jól hangzanak kissé közelebb is hajol a másikhoz.*
-Valóban?
*Ekkor valami olyasmit tesz amit nem illik női társaságban. Elkalandozik a figyelme egy másik hölgy miatt. A két érkező vonja magára a doki tekintetét. Főleg a csuklyás a méretes kardal a hátán.~Nocsak!~A találó feltételezés hallatán meglepetten szétnéz.*
-Nyers közeg? Ahogy én látom itt mindenki olyan csiszolt személy, mint a kagylógyöngyök. Esetleg tévedek? Ha tudsz mesélni olyat, ami megváltoztatja a véleményem, azt szívesen meghallgatom szépségem.
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 19:16:03
Üzenet elküldve: 2024-02-17 19:16:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Intath, Haldrian, Alissäna//
*Alissäna szeme sarkából érzékeli, hogy Haldrian ott sertepertél körülöttük, de nem foglalkozik ezzel különösebben, figyelme teljes egészé Intathnak szenteli.*
- Igazán sajnálatos.
*Hangja egészen együttérzőre sikerül, még őt is meglepi.*
- De remek vagyok ha vigasztalásról van szó.
*Fejét oldalra billentve kacér kis mosollyal tanulmányozza Intath reakcióját.*
- Igen, vigyáznak rám. A kisasszony kegyes úrnő, szobát és korlátlan fogyasztást is adott nekünk.
*Jótékonyan elhallgatja, hogy ennek ellenére nem kedveli Relaelt. Nem azért, mert sejtené, hogy Intath ismerőse annak a borzalmas némbernek, csupán szereti valódi érzéseit és szándékait megtartani magának. Egyébként is, eléggé tart a szeszélyes nemes kisasszonytól ahhoz, hogy ne szívesen hangoztassa mindenkinek mennyire ellenszenves a számára.*
- Ejha!
*Röviden felnevet. A magabiztos kijelentésre rögtön rá is harap a kurtizán.*
- Szóval tartogat néhány meglepetést, kedves uram.
*Megállapítását egy újabb apró korttyal szakítja meg, hogy csöpögős közeledését a csend valamelyest higíthassa.*
- A meglepetések a gyengéim, no meg a titokzatos férfiak.
*Persze kételkedik. Nehéz elképzelnie, hogy Intath megállná a helyét ebben a világban, ugyanakkor nem is becsüli alá. A Kikötőben gyakran nem az, mint aminek látszik.*
- Netalántán már jártál a Kikötőben korábban, uram? Látszólag nem hoz zavarba ez a nyers közeg.
*Alissäna szeme sarkából érzékeli, hogy Haldrian ott sertepertél körülöttük, de nem foglalkozik ezzel különösebben, figyelme teljes egészé Intathnak szenteli.*
- Igazán sajnálatos.
*Hangja egészen együttérzőre sikerül, még őt is meglepi.*
- De remek vagyok ha vigasztalásról van szó.
*Fejét oldalra billentve kacér kis mosollyal tanulmányozza Intath reakcióját.*
- Igen, vigyáznak rám. A kisasszony kegyes úrnő, szobát és korlátlan fogyasztást is adott nekünk.
*Jótékonyan elhallgatja, hogy ennek ellenére nem kedveli Relaelt. Nem azért, mert sejtené, hogy Intath ismerőse annak a borzalmas némbernek, csupán szereti valódi érzéseit és szándékait megtartani magának. Egyébként is, eléggé tart a szeszélyes nemes kisasszonytól ahhoz, hogy ne szívesen hangoztassa mindenkinek mennyire ellenszenves a számára.*
- Ejha!
*Röviden felnevet. A magabiztos kijelentésre rögtön rá is harap a kurtizán.*
- Szóval tartogat néhány meglepetést, kedves uram.
*Megállapítását egy újabb apró korttyal szakítja meg, hogy csöpögős közeledését a csend valamelyest higíthassa.*
- A meglepetések a gyengéim, no meg a titokzatos férfiak.
*Persze kételkedik. Nehéz elképzelnie, hogy Intath megállná a helyét ebben a világban, ugyanakkor nem is becsüli alá. A Kikötőben gyakran nem az, mint aminek látszik.*
- Netalántán már jártál a Kikötőben korábban, uram? Látszólag nem hoz zavarba ez a nyers közeg.
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 17:03:37
Üzenet elküldve: 2024-02-17 17:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
- Ha te mondod. *Bólint egy apró mosollyal arra, hogy jó, ha mindenki egy kicsit másmilyen. Ezen nem szokott filozofálgatni, főleg azért nem, mert eddig bárki mellé is szegődött, az a saját képére próbálta formálni őt is, szóval valahol Maival együtt mindketten életük első igazi szabadságát élik meg.
Közben már látják a tavernát maguk előtt, de azért annyi még belefér, hogy Yvonról faggassa egy kicsit a másik lányt, bár a válasz furcsa, érthetetlen, és Norinak valamiért tényleg az jut eszébe, hogy Mai is valamiféle elmebetegséggel küzdhet, ha már szeretőket képzel be magának. Vagy füllentett, az sem kizárt.*
- Tessék? Ne haragudj, de én ezt most egyáltalán nem értem. Mi az, hogy csak képzelted?
*Kérdez vissza rögtön, de Mai szerencséje tényleg az, hogy már a Hét Varjú Taverna ajtaja előtt állnak, így ezt a témát nem most fogják befejezni.*
- Ezt majd még kifejted.
*Ennyivel lezárja a barátnője számára kényelmetlen témát, majd ő lép be először a fogadóba. Azt mondják, hogy a férfinek kell előre mennie, hogy ha ütnek, ne a finom nőt érje a támadás, de mivel köztük férfi most nincsen, így Norira hárul ez a szerep.
Szerencsére bent egész nyugodtnak látszanak a körülmények, nincsenek is sokan. Nori gyanús alakok után kutatva mindig megnézi magának az összes vendéget. Az egyik távolabbi asztalnál törpök iszogatnak, egy másiknál pedig látszólag egy törékenynek tűnő ébenfekete hajú elf lány próbál megfűzni egy másik, daliás szőke herceget, aki mellesleg szintén elfnek tűnik már csak a magasságából ítélve is.
A szeme végül nem a vendégeken akad meg, hanem a pult mögött port törölgető alakon. Hirtelen megragadja Mai kezét, hogy ne menjen rögtön a pult elé, és viszonylag halkan, úgy szólal meg, hogy csak a lány hallja a mondandóját.*
- Várj, Mai! Azt hiszem, őt ismerem. Ő az a férfi, akiről meséltem neked, hogy faképnél hagyott nemrég a dokkoknál. Tartozik nekem egy szobával. Ha minden jól megy, ma ingyen lesz szállásunk.
*A fejébe is veszi, hogy egy kicsit eljátszadozik cimborájával, aki egy csodás éjszakát ígért neki szállással és minden földi jóval, aztán hirtelen „dolga akadt”, és csak úgy felszívódott minden ok nélkül. Muszáj kicsikarnia belőle, hogy betartsa az ígéretét. Most már csak nem akad a férfi részéről még egy ügy pont most, ami nem tűr halasztást.*
- Szép napot! *Köszön végül Haldrian felé, miután végre Maival együtt a pulthoz érnek, ha a lány végül követi őt.* Szállást keresünk, lehetőleg olcsón. Nincs esetleg valamiféle… visszautasíthatatlan ajánlatod?
*Arcára gonoszkás vigyor húzódik, kíváncsi, hogy a másik is felismeri-e őt, bár amennyire megnézte magának azon az estén a lányt, és egyébként is jellegzetes a kinézete, meglepődne, ha nem így lenne.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.17 17:04:44
//Egy kicsit Intath, Haldrian, Alissäna//
- Ha te mondod. *Bólint egy apró mosollyal arra, hogy jó, ha mindenki egy kicsit másmilyen. Ezen nem szokott filozofálgatni, főleg azért nem, mert eddig bárki mellé is szegődött, az a saját képére próbálta formálni őt is, szóval valahol Maival együtt mindketten életük első igazi szabadságát élik meg.
Közben már látják a tavernát maguk előtt, de azért annyi még belefér, hogy Yvonról faggassa egy kicsit a másik lányt, bár a válasz furcsa, érthetetlen, és Norinak valamiért tényleg az jut eszébe, hogy Mai is valamiféle elmebetegséggel küzdhet, ha már szeretőket képzel be magának. Vagy füllentett, az sem kizárt.*
- Tessék? Ne haragudj, de én ezt most egyáltalán nem értem. Mi az, hogy csak képzelted?
*Kérdez vissza rögtön, de Mai szerencséje tényleg az, hogy már a Hét Varjú Taverna ajtaja előtt állnak, így ezt a témát nem most fogják befejezni.*
- Ezt majd még kifejted.
*Ennyivel lezárja a barátnője számára kényelmetlen témát, majd ő lép be először a fogadóba. Azt mondják, hogy a férfinek kell előre mennie, hogy ha ütnek, ne a finom nőt érje a támadás, de mivel köztük férfi most nincsen, így Norira hárul ez a szerep.
Szerencsére bent egész nyugodtnak látszanak a körülmények, nincsenek is sokan. Nori gyanús alakok után kutatva mindig megnézi magának az összes vendéget. Az egyik távolabbi asztalnál törpök iszogatnak, egy másiknál pedig látszólag egy törékenynek tűnő ébenfekete hajú elf lány próbál megfűzni egy másik, daliás szőke herceget, aki mellesleg szintén elfnek tűnik már csak a magasságából ítélve is.
A szeme végül nem a vendégeken akad meg, hanem a pult mögött port törölgető alakon. Hirtelen megragadja Mai kezét, hogy ne menjen rögtön a pult elé, és viszonylag halkan, úgy szólal meg, hogy csak a lány hallja a mondandóját.*
- Várj, Mai! Azt hiszem, őt ismerem. Ő az a férfi, akiről meséltem neked, hogy faképnél hagyott nemrég a dokkoknál. Tartozik nekem egy szobával. Ha minden jól megy, ma ingyen lesz szállásunk.
*A fejébe is veszi, hogy egy kicsit eljátszadozik cimborájával, aki egy csodás éjszakát ígért neki szállással és minden földi jóval, aztán hirtelen „dolga akadt”, és csak úgy felszívódott minden ok nélkül. Muszáj kicsikarnia belőle, hogy betartsa az ígéretét. Most már csak nem akad a férfi részéről még egy ügy pont most, ami nem tűr halasztást.*
- Szép napot! *Köszön végül Haldrian felé, miután végre Maival együtt a pulthoz érnek, ha a lány végül követi őt.* Szállást keresünk, lehetőleg olcsón. Nincs esetleg valamiféle… visszautasíthatatlan ajánlatod?
*Arcára gonoszkás vigyor húzódik, kíváncsi, hogy a másik is felismeri-e őt, bár amennyire megnézte magának azon az estén a lányt, és egyébként is jellegzetes a kinézete, meglepődne, ha nem így lenne.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.17 17:04:44
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 16:25:45
Üzenet elküldve: 2024-02-17 16:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Felnevet, amikor Nori úgy gondolja kirángatná a könyvei közül. Igaz is, azt elfelejtette, hogy most már bárhol is telepedne le, az nem kell, hogy együtt járjon a magánnyal. Persze lakhat egyedül, de már számításba veheti azt, hogy van társasága és az nem csak a teleírt lapok.*
-Ennyire mások vagyunk mindannyian. Ez jó dolog. *Ki miben nevelkedett ugye. Vagy ugyan azt hozza, vagy a szöges ellentétét. Mainak már csak olyan tudja megmondani, hogy mit tegyen, akit a szívébe zárt annyira, hogy akarjon rá hallgatni. Vagy erőfölénnyel persze, de arra nem gondol.
Közelednek a vágyott hely felé, persze neki fogalma sincsen merre kell mennie, csak a feketeséget követi. A házak, vagy inkább romhalmazok, amiket lát, teljesen biztosítja arról, amit az előbb gondolt. Ez nem az ő világa. Noriért bármennyiszer sétálna erre, na de nem ez a megfelelő lakhatás, leginkább senki számára.
Szerencsére az elmúlt órák lenyomatai most nem annyira bélyegzik meg őket, beszélgetnek, ahogyan azt illik és ez eltereli a figyelmet, létezhetnek csak szimplán a kis barátságbuborékjukban.
Amikor a Tavernáról esik szó, bólogat, hogy érti, talán most szerencséjük lesz és akik bent várják őket, azok nem olyasmi népek, akiktől félnivalója lehet. Hiába van mellette Nori, ő magáról pontosan tudja, hogy nem egy ijesztő alak, tőr ide, vagy oda.
Végül megtörténik, Yvonról kérdezi a lány és nagyot nyel, remélve, hogy már beérnek végre a célba, hogy ne kelljen annyira kifejtenie, mert fogalma sincs, milyen hatással lesz rá, ha beszél róla.*
- Ó, Ő, hát... Ő...*Kezd bele magvas gondolataiba mélyen kifejező összefüggéstelen betűhalmazokkal.* - Ő már nincs, lehet, hogy csak képzeltem hogy van. *Néha elkalandozik a gondolattal, hogy csak hallucinált, de sajnos nem. Tekintetébe szomorúság költözik, de végül megérkeznek végre, és jóváhagyólag néz barátnőjére, hogy beléphetnek-e. Folytatja, ha kell a gondolatait, de most megakad egy kicsit, szerencsére, mert belépve be kell innia a kékjeivel a hely minden pontját. Itt ott vendégek, beszélgetés, viszonylag tágas tér, ők pedig csak mennek egyre beljebb az L alakú pult felé, ha csak valami úton-módon Nori nem áll meg.*
*Felnevet, amikor Nori úgy gondolja kirángatná a könyvei közül. Igaz is, azt elfelejtette, hogy most már bárhol is telepedne le, az nem kell, hogy együtt járjon a magánnyal. Persze lakhat egyedül, de már számításba veheti azt, hogy van társasága és az nem csak a teleírt lapok.*
-Ennyire mások vagyunk mindannyian. Ez jó dolog. *Ki miben nevelkedett ugye. Vagy ugyan azt hozza, vagy a szöges ellentétét. Mainak már csak olyan tudja megmondani, hogy mit tegyen, akit a szívébe zárt annyira, hogy akarjon rá hallgatni. Vagy erőfölénnyel persze, de arra nem gondol.
Közelednek a vágyott hely felé, persze neki fogalma sincsen merre kell mennie, csak a feketeséget követi. A házak, vagy inkább romhalmazok, amiket lát, teljesen biztosítja arról, amit az előbb gondolt. Ez nem az ő világa. Noriért bármennyiszer sétálna erre, na de nem ez a megfelelő lakhatás, leginkább senki számára.
Szerencsére az elmúlt órák lenyomatai most nem annyira bélyegzik meg őket, beszélgetnek, ahogyan azt illik és ez eltereli a figyelmet, létezhetnek csak szimplán a kis barátságbuborékjukban.
Amikor a Tavernáról esik szó, bólogat, hogy érti, talán most szerencséjük lesz és akik bent várják őket, azok nem olyasmi népek, akiktől félnivalója lehet. Hiába van mellette Nori, ő magáról pontosan tudja, hogy nem egy ijesztő alak, tőr ide, vagy oda.
Végül megtörténik, Yvonról kérdezi a lány és nagyot nyel, remélve, hogy már beérnek végre a célba, hogy ne kelljen annyira kifejtenie, mert fogalma sincs, milyen hatással lesz rá, ha beszél róla.*
- Ó, Ő, hát... Ő...*Kezd bele magvas gondolataiba mélyen kifejező összefüggéstelen betűhalmazokkal.* - Ő már nincs, lehet, hogy csak képzeltem hogy van. *Néha elkalandozik a gondolattal, hogy csak hallucinált, de sajnos nem. Tekintetébe szomorúság költözik, de végül megérkeznek végre, és jóváhagyólag néz barátnőjére, hogy beléphetnek-e. Folytatja, ha kell a gondolatait, de most megakad egy kicsit, szerencsére, mert belépve be kell innia a kékjeivel a hely minden pontját. Itt ott vendégek, beszélgetés, viszonylag tágas tér, ők pedig csak mennek egyre beljebb az L alakú pult felé, ha csak valami úton-módon Nori nem áll meg.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-17 12:31:54
Üzenet elküldve: 2024-02-17 12:31:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Intath, Haldrian, Alissäna//
*Nem figyel a cseverészésre. Arra koncentrál, hogy az érzésre igen csak kövér erszényből minél több tallért meglovasítson. Méghozzá olyan vaskosnak tűnik az az erszény, amilyen a Kikötőben ritkán fordul elő. Talán tényleg valami elf uraságot lop épp meg. Noha senki sem látja, az összpontosítás teljesen arcára ül, még csak nem is pislog. Szíve egészen heves tempóba ver a zsákmányt érezve; talán még nem is volt ennyi arany birtokában életében. Csak egy rövid pillanat erejéig pillant fel az Intath - Alissäna párosra, miközben szép lassan elhátrál. Utóbbi akarva-akaratlanul, de kitűnően űzi szerepét. Nehéz eldönteni, hogy szándékkal tesz-e, valószínűleg akkor sem járna el másképp a pillangó, ha nem lenne képben. Ugyanakkor nem kívánja próbára tenni szerencséjét, az biztos, hogy többé nem nyúl a hoszúéletű erszényébe.
Óvatosan nadrágja belső zsebébe rejti szerzeményét. Ha lesz ideje, majd jobban elosztja ruhaalkalmatosságai között. Most viszont csak arra fókuszál, hogy észrevétlen a pult mögé kerüljön és folytassa addigi tevékenységét; a portörlést. Szerencséjére minden képességgel megvan ehhez áldva; már csak az a kérdés, hogy a szerencse, mi oly kitartóan üldözi, kitart-e.*
*Nem figyel a cseverészésre. Arra koncentrál, hogy az érzésre igen csak kövér erszényből minél több tallért meglovasítson. Méghozzá olyan vaskosnak tűnik az az erszény, amilyen a Kikötőben ritkán fordul elő. Talán tényleg valami elf uraságot lop épp meg. Noha senki sem látja, az összpontosítás teljesen arcára ül, még csak nem is pislog. Szíve egészen heves tempóba ver a zsákmányt érezve; talán még nem is volt ennyi arany birtokában életében. Csak egy rövid pillanat erejéig pillant fel az Intath - Alissäna párosra, miközben szép lassan elhátrál. Utóbbi akarva-akaratlanul, de kitűnően űzi szerepét. Nehéz eldönteni, hogy szándékkal tesz-e, valószínűleg akkor sem járna el másképp a pillangó, ha nem lenne képben. Ugyanakkor nem kívánja próbára tenni szerencséjét, az biztos, hogy többé nem nyúl a hoszúéletű erszényébe.
Óvatosan nadrágja belső zsebébe rejti szerzeményét. Ha lesz ideje, majd jobban elosztja ruhaalkalmatosságai között. Most viszont csak arra fókuszál, hogy észrevétlen a pult mögé kerüljön és folytassa addigi tevékenységét; a portörlést. Szerencséjére minden képességgel megvan ehhez áldva; már csak az a kérdés, hogy a szerencse, mi oly kitartóan üldözi, kitart-e.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477