Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:31:09
Üzenet elküldve: 2024-04-10 22:31:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*A háta mögött hagyott évek megtaníttatták vele, hogyan játsszon szerepeket, hogyan legyen esetenként elveszett kis lélek, aki csak a megváltást várja a becserkészett áldozatától. Azt is ugyan olyan mesterien űzi, amikor kurtizánként kell tündökölnie, de már a magabiztos úrhölgylétbe is belekóstolt. Hogy ki ő igazán? Szeretné megtudni, minden láncot levetve magáról. Nehéz nem színdarabot játszani és úgy csevegni, hogy ne felejtse el, hogy ő most tényleg Caelril. ~Thargok.~ Jegyzi meg, hiszen az, hogy ő honnan származik, arról vajmi kevés fogalma van, mivel emlékei közül hiányoznak súlyos darabok, de már beletörődött, hogy elvesztette őket. Olyan homály fedi el előle, amit a legragyogóbb fény sem tud kitisztázni.*
- Nem célom elbújni. Jegyezzenek csak. *Vállat von, majd a poharából hiányzó néhány korty űrét tölti meg a nedű táncával, ahogy elkezdi kezeiben forgatni .* - Bár talán nem jó ismertnek lenni ezen a helyen... vagy csak nem mindegy, hogy miről jutok eszükbe.
*Halvány mosoly kíséri szavait. Figyelmesen hallgatja mi az, ami bárkit hozzáköthet egy helyszínhez. Az, aki mindig úton volt nem tudhatja a biztonságérzet hogyan is alakulhat ki és meg sem tehette, hogy beleszeret a tenger illatába, vagy a táj szépségébe. Minél kevesebb a kötődés, annál könnyebb a távozás, de most kedve volna ragaszkodni. Ha tudja egyáltalán hogyan is kell.*
- Vonzó tud lenni, ha nem minden fényes. Itt talán épp úgy el lehet bújni, mint feltűnőnek lenni az arany szemekkel.
*A szórakozás lehetősége is éppoly idegen, mint a sziklaszilárd talaj a talpa alatt, de vágyik rá. Tetszik, ahogy Haldrian beszél, tényleg kielégítő lehet számára az ittlét. Ez neki is ad egy enyhe reménysugarat, hogy lelkének való helyet talált. Ijesztőnek hat, hogy nem kell gondolkodnia a továbblépésen. Nehezebb lehet leszokni erről, mint a részeges tengerésznek a rum bódító kortyairól.
A másik, máris következtetéseket von le.. "olyannak tűnsz". Csak poharát emeli erre magasra, hogy jóváhagyja szavait, pedig kevés az igazság benne. De higgye csak, hogy elkötelezett szándéka volt a kikötői lét. Egyszerre emelik ajkaikhoz a poharat, nem engedi levenni szemeit a férfiról, hiszen elméje legmélyébe ivódott, hogy minden részletet figyeljen.*
- Gyomrom? Gyomrom bármihez van, kedvem már nem biztos. *Hallatszik szavai nyomán az első halk nevetés. Nem fog zsákbamacskát árulni, neki nem a pénzszerzés a fontos, abból van elég. Elfoglaltságot akar, amitől élőnek érzi magát, miközben másét nem veszi el.* - Viszont a Sellőházat nem ismerem, mesélj róla kérlek.
*Felcsillan a szeme, hiszen érdekli mit is gondol, mi lehet neki való lehetőség. Maradási szándékát jelzi azzal, hogy végre lekerül róla a fekete köpeny, ami eddig takarta alakját. Egészen csinosnak mondható porhüvely ábrázolódik, miközben eltünteti a felesleges anyagot magáról. Fekete drágának tűnő bőr felsőrészének ujjai harisnyaszerű anyagból vannak szabva, így láthatóvá válik, hogy bőrére egy rózsa van tetoválva, minek szára úgy tekeredik hosszasan a felkarján, mintha csak egy drótot fűztek volna köré. Kifogástalan munkának tűnik. Másik kezét szimbólumok, apróbb képek tarkítják, de abban nem sok logika fedezhető fel.*
- Miközben ezeket készítem, *mutat a kezén lévő rajzokra* - sok történetet hallok, többen nyílnak meg a szúrások hatására, mint azt gondolnád. Kényszeresnek érzik elmesélni, miért is akarják a művet. Persze sokszor nem érdekelnek a mesék, de van akiből érdekes dolgokat lehet kipréselni, ha nem maguktól kezdenek bele is. De nem vagyok elveszett, izgasd fel az elmém, milyen lehetőségek vannak a tarsolyodban. *Most ő is beharapja ajkát, s úgy tűnhet éppen kikezdeni próbál a másikkal, de ez nincs így. Bár szórakozni jött és nem tudja hová jut az este, nem célja a másik becserkészése. Viszont izgalmasan cseverészni annál inkább.*
*A háta mögött hagyott évek megtaníttatták vele, hogyan játsszon szerepeket, hogyan legyen esetenként elveszett kis lélek, aki csak a megváltást várja a becserkészett áldozatától. Azt is ugyan olyan mesterien űzi, amikor kurtizánként kell tündökölnie, de már a magabiztos úrhölgylétbe is belekóstolt. Hogy ki ő igazán? Szeretné megtudni, minden láncot levetve magáról. Nehéz nem színdarabot játszani és úgy csevegni, hogy ne felejtse el, hogy ő most tényleg Caelril. ~Thargok.~ Jegyzi meg, hiszen az, hogy ő honnan származik, arról vajmi kevés fogalma van, mivel emlékei közül hiányoznak súlyos darabok, de már beletörődött, hogy elvesztette őket. Olyan homály fedi el előle, amit a legragyogóbb fény sem tud kitisztázni.*
- Nem célom elbújni. Jegyezzenek csak. *Vállat von, majd a poharából hiányzó néhány korty űrét tölti meg a nedű táncával, ahogy elkezdi kezeiben forgatni .* - Bár talán nem jó ismertnek lenni ezen a helyen... vagy csak nem mindegy, hogy miről jutok eszükbe.
*Halvány mosoly kíséri szavait. Figyelmesen hallgatja mi az, ami bárkit hozzáköthet egy helyszínhez. Az, aki mindig úton volt nem tudhatja a biztonságérzet hogyan is alakulhat ki és meg sem tehette, hogy beleszeret a tenger illatába, vagy a táj szépségébe. Minél kevesebb a kötődés, annál könnyebb a távozás, de most kedve volna ragaszkodni. Ha tudja egyáltalán hogyan is kell.*
- Vonzó tud lenni, ha nem minden fényes. Itt talán épp úgy el lehet bújni, mint feltűnőnek lenni az arany szemekkel.
*A szórakozás lehetősége is éppoly idegen, mint a sziklaszilárd talaj a talpa alatt, de vágyik rá. Tetszik, ahogy Haldrian beszél, tényleg kielégítő lehet számára az ittlét. Ez neki is ad egy enyhe reménysugarat, hogy lelkének való helyet talált. Ijesztőnek hat, hogy nem kell gondolkodnia a továbblépésen. Nehezebb lehet leszokni erről, mint a részeges tengerésznek a rum bódító kortyairól.
A másik, máris következtetéseket von le.. "olyannak tűnsz". Csak poharát emeli erre magasra, hogy jóváhagyja szavait, pedig kevés az igazság benne. De higgye csak, hogy elkötelezett szándéka volt a kikötői lét. Egyszerre emelik ajkaikhoz a poharat, nem engedi levenni szemeit a férfiról, hiszen elméje legmélyébe ivódott, hogy minden részletet figyeljen.*
- Gyomrom? Gyomrom bármihez van, kedvem már nem biztos. *Hallatszik szavai nyomán az első halk nevetés. Nem fog zsákbamacskát árulni, neki nem a pénzszerzés a fontos, abból van elég. Elfoglaltságot akar, amitől élőnek érzi magát, miközben másét nem veszi el.* - Viszont a Sellőházat nem ismerem, mesélj róla kérlek.
*Felcsillan a szeme, hiszen érdekli mit is gondol, mi lehet neki való lehetőség. Maradási szándékát jelzi azzal, hogy végre lekerül róla a fekete köpeny, ami eddig takarta alakját. Egészen csinosnak mondható porhüvely ábrázolódik, miközben eltünteti a felesleges anyagot magáról. Fekete drágának tűnő bőr felsőrészének ujjai harisnyaszerű anyagból vannak szabva, így láthatóvá válik, hogy bőrére egy rózsa van tetoválva, minek szára úgy tekeredik hosszasan a felkarján, mintha csak egy drótot fűztek volna köré. Kifogástalan munkának tűnik. Másik kezét szimbólumok, apróbb képek tarkítják, de abban nem sok logika fedezhető fel.*
- Miközben ezeket készítem, *mutat a kezén lévő rajzokra* - sok történetet hallok, többen nyílnak meg a szúrások hatására, mint azt gondolnád. Kényszeresnek érzik elmesélni, miért is akarják a művet. Persze sokszor nem érdekelnek a mesék, de van akiből érdekes dolgokat lehet kipréselni, ha nem maguktól kezdenek bele is. De nem vagyok elveszett, izgasd fel az elmém, milyen lehetőségek vannak a tarsolyodban. *Most ő is beharapja ajkát, s úgy tűnhet éppen kikezdeni próbál a másikkal, de ez nincs így. Bár szórakozni jött és nem tudja hová jut az este, nem célja a másik becserkészése. Viszont izgalmasan cseverészni annál inkább.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:41:53
Üzenet elküldve: 2024-04-10 21:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Ril. Az majdnem olyan, mint a Rel. Nem, mintha valaha így szólította volna a ház úrnőjét, de azért kellemes gondolat.
A méltatásra csak halovány mosoly a válasz. Mostanában kap ilyesmiből eleget. Szerencsére egészen más tónust kaptak ezek a hozzá intézett bókok, mióta a Hét Varjúban dolgozik, mint azelőtt a dokkok mentén tengődve.
A lány válasza merész, habár hazugságot vagy öntömjénezést nem hall ki belőle. Ettől még persze lehet, hogy csak lózung, de valahogy az a benyomása, hogy nem így van. Követi tekintetével a mozdulatot, ahogy a lány ajkához emeli a borospoharat, s mielőtt válaszolna a következő kérdésre, ő is ugyanígy tesz a sajátjával.*
-Tudom már, hol láttam ilyen tekintetet. *Harapja be ajkait.* -A thargoknál. Ott van egy-kettőnek sárga szeme. Állítólag azoknak, akik a legközelebb állnak az uralkodó családokhoz. De Te biztos nem vagy rokon. *Kúszik tekintete a hegyesedő fülek irányába.*
-Amúgy szép. Könnyen kiszúrható viszont. Itt a Kikötőben biztos hamar megjegyeznek majd a népek. *Leteszi a poharát, majd a pultra támaszkodik. Egy rövid pillanatig elgondolkodik, mit is feleljen a kérdésre.*
-A Kikötőhöz? A munka. A tenger illata, a sötét sikátorok, a könnyű élvezetek... Ezt a terepet ismerem. Jártam a tengeren és Artheniorban is, de... Egyik sem volt olyan, mint itt. *Elhúzza száját, de hamar ráncba szedi arcizmait.*
-Szóval szórakozásra vágysz. *Igyekszik azért palástolni a kínálkozó lehetőséget. Eszébe jut persze Alissäna is, ám... A munka az munka. Ez a tényállás pedig megnyugtatja lelkét. Lopva végig is méri a vendéget újra, ám a ruha takarásában túl sok izgalmat aligha fedezhet fel.*
-Olyannak tűnsz, mint aki nem véletlenül keveredett erre a helyre. Mármint a Kikötőbe. *Mert a fogadó dolgában azért egyáltalán nem biztos. Nem kérdez, nem forszírozza a dolgot; a kíváncsiság itt, a Kikötőben nagyon hamar öregít.*
-Van értelme maradnod. Itt mindenki megtalálja a számításait. Ha van hozzá gyomra persze. Neked van? *Most már nem bírja lenyelni a vigyort. Hamar ismét a pohárért nyúl. Továbbra sem tart a lánytól, még akkor sem, ha magabiztosan csengenek szavai.*
-A Sellőházban talán több minden van, de itt sem unatkozik az ember, erről biztosíthatlak. *Teszi hozzá nagy komoly képpel. Közben azért körbepillant a helyiségben, hátha nem nem sertepertél erre Mardeii, hogy aztán kipenderítse őt a pult mögül.*
-Talán tudok is neked valamit... *Folytatja színpadias sóhaj kíséretében.*
-Mármint munkát, ha a Kikötő érdekel. De ne szaladjunk annyira előre, elvégre nem tudom, miben vagy otthon igazán.
*Ril. Az majdnem olyan, mint a Rel. Nem, mintha valaha így szólította volna a ház úrnőjét, de azért kellemes gondolat.
A méltatásra csak halovány mosoly a válasz. Mostanában kap ilyesmiből eleget. Szerencsére egészen más tónust kaptak ezek a hozzá intézett bókok, mióta a Hét Varjúban dolgozik, mint azelőtt a dokkok mentén tengődve.
A lány válasza merész, habár hazugságot vagy öntömjénezést nem hall ki belőle. Ettől még persze lehet, hogy csak lózung, de valahogy az a benyomása, hogy nem így van. Követi tekintetével a mozdulatot, ahogy a lány ajkához emeli a borospoharat, s mielőtt válaszolna a következő kérdésre, ő is ugyanígy tesz a sajátjával.*
-Tudom már, hol láttam ilyen tekintetet. *Harapja be ajkait.* -A thargoknál. Ott van egy-kettőnek sárga szeme. Állítólag azoknak, akik a legközelebb állnak az uralkodó családokhoz. De Te biztos nem vagy rokon. *Kúszik tekintete a hegyesedő fülek irányába.*
-Amúgy szép. Könnyen kiszúrható viszont. Itt a Kikötőben biztos hamar megjegyeznek majd a népek. *Leteszi a poharát, majd a pultra támaszkodik. Egy rövid pillanatig elgondolkodik, mit is feleljen a kérdésre.*
-A Kikötőhöz? A munka. A tenger illata, a sötét sikátorok, a könnyű élvezetek... Ezt a terepet ismerem. Jártam a tengeren és Artheniorban is, de... Egyik sem volt olyan, mint itt. *Elhúzza száját, de hamar ráncba szedi arcizmait.*
-Szóval szórakozásra vágysz. *Igyekszik azért palástolni a kínálkozó lehetőséget. Eszébe jut persze Alissäna is, ám... A munka az munka. Ez a tényállás pedig megnyugtatja lelkét. Lopva végig is méri a vendéget újra, ám a ruha takarásában túl sok izgalmat aligha fedezhet fel.*
-Olyannak tűnsz, mint aki nem véletlenül keveredett erre a helyre. Mármint a Kikötőbe. *Mert a fogadó dolgában azért egyáltalán nem biztos. Nem kérdez, nem forszírozza a dolgot; a kíváncsiság itt, a Kikötőben nagyon hamar öregít.*
-Van értelme maradnod. Itt mindenki megtalálja a számításait. Ha van hozzá gyomra persze. Neked van? *Most már nem bírja lenyelni a vigyort. Hamar ismét a pohárért nyúl. Továbbra sem tart a lánytól, még akkor sem, ha magabiztosan csengenek szavai.*
-A Sellőházban talán több minden van, de itt sem unatkozik az ember, erről biztosíthatlak. *Teszi hozzá nagy komoly képpel. Közben azért körbepillant a helyiségben, hátha nem nem sertepertél erre Mardeii, hogy aztán kipenderítse őt a pult mögül.*
-Talán tudok is neked valamit... *Folytatja színpadias sóhaj kíséretében.*
-Mármint munkát, ha a Kikötő érdekel. De ne szaladjunk annyira előre, elvégre nem tudom, miben vagy otthon igazán.
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-09 23:35:15
Üzenet elküldve: 2024-04-09 23:35:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Jó vendéglátó, vagy épp emberismerő a fiú. Pontosan azt teszi, amit a vendég kíván. Pohár helyett egy üveg, vagy inkább kancsó, és a talpasban is csurig van töltve az ital, nem kimérve, ahogyan az szokás. Mosolya elégedett, pedig ez az érzés már rég költözött a szívébe. A kérdése több, mint tökéletes. Szereti, ha valaki jól kérdez, de a választ maga sem tudja, így hát a bemutatkozásra reagál először.*
- Caeril. Vagy Ril, ahogy tetszik.
*Hogy a nevét kinek mondta el utoljára, azt maga sem tudja, de az érzés olyan, mintha felszakadt volna tüdejéből az első lélegzet születésekor. Nem kell takargatni semmit, egyszerűen csak lehet saját maga. Ha netán megbánná, majd talál magának új nevet. De ki kell élvezze a szabadságát.*
- Tökéletes kérdések, egy tökéletes szájból. *A látszat ellenére nem bókol, de annyira átjárja őt az a jó érzés, hogy végre nem olyannal beszél, akit később meg kell ölnie, hogy felér egy újjászületéssel.*
- Nem is olyan egyszerű erre válaszolni. *Nézi, ahogy megissza az első kortyot, a nyak mozdulatát, s hogy a nedű nem lehet olyan szörnyű, hiszen még csak egy enyhe undor sem szökik végig a tekinteten.* - Látom, hogy nem úri lányoknak való a kikötő és azt is, hogy éjjel csak az közlekedik, akinek van hozzá bátorsága. *Veszi el végül a másik által letesztelt borral teli poharat, ami annyira csurig van töltve, hogy az első csepp végigfolyik annak oldalán. * -Nos nekem van. *Emeli ajkához, végig szemkontaktust tartva, s meg is ízleli az első fanyaran kellemes kortyot.* - Nem érdekel, hogy mitől kell félni, inkább az, hogy ki mellett érdemes elmenni. Vagy megállni.
*Teszi le a poharat, olyan óvatosan, hogy szinte hangja sincsen, ahogy a pulthoz ér.*
- De nem kell úgy előreszaladni. Nemrég érkeztem ide, csak szeretném magam jól érezni. Később még a részese is szívesen lennék az itteni mocskon felülemelkedőknek, de meg kell lássam, van-e értelme maradnom. Haldrian, téged mi köt ide ezen a helyen kívül?
*Az óarany szemeket nem tudja levenni a félvérre hajazóról, de inkább csak a társaságot élvezné, mint igazi információkat gyűjtene. Persze, ha kap némi morzsát, azt biztosan jó helyre raktározza el.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 23:37:59
*Jó vendéglátó, vagy épp emberismerő a fiú. Pontosan azt teszi, amit a vendég kíván. Pohár helyett egy üveg, vagy inkább kancsó, és a talpasban is csurig van töltve az ital, nem kimérve, ahogyan az szokás. Mosolya elégedett, pedig ez az érzés már rég költözött a szívébe. A kérdése több, mint tökéletes. Szereti, ha valaki jól kérdez, de a választ maga sem tudja, így hát a bemutatkozásra reagál először.*
- Caeril. Vagy Ril, ahogy tetszik.
*Hogy a nevét kinek mondta el utoljára, azt maga sem tudja, de az érzés olyan, mintha felszakadt volna tüdejéből az első lélegzet születésekor. Nem kell takargatni semmit, egyszerűen csak lehet saját maga. Ha netán megbánná, majd talál magának új nevet. De ki kell élvezze a szabadságát.*
- Tökéletes kérdések, egy tökéletes szájból. *A látszat ellenére nem bókol, de annyira átjárja őt az a jó érzés, hogy végre nem olyannal beszél, akit később meg kell ölnie, hogy felér egy újjászületéssel.*
- Nem is olyan egyszerű erre válaszolni. *Nézi, ahogy megissza az első kortyot, a nyak mozdulatát, s hogy a nedű nem lehet olyan szörnyű, hiszen még csak egy enyhe undor sem szökik végig a tekinteten.* - Látom, hogy nem úri lányoknak való a kikötő és azt is, hogy éjjel csak az közlekedik, akinek van hozzá bátorsága. *Veszi el végül a másik által letesztelt borral teli poharat, ami annyira csurig van töltve, hogy az első csepp végigfolyik annak oldalán. * -Nos nekem van. *Emeli ajkához, végig szemkontaktust tartva, s meg is ízleli az első fanyaran kellemes kortyot.* - Nem érdekel, hogy mitől kell félni, inkább az, hogy ki mellett érdemes elmenni. Vagy megállni.
*Teszi le a poharat, olyan óvatosan, hogy szinte hangja sincsen, ahogy a pulthoz ér.*
- De nem kell úgy előreszaladni. Nemrég érkeztem ide, csak szeretném magam jól érezni. Később még a részese is szívesen lennék az itteni mocskon felülemelkedőknek, de meg kell lássam, van-e értelme maradnom. Haldrian, téged mi köt ide ezen a helyen kívül?
*Az óarany szemeket nem tudja levenni a félvérre hajazóról, de inkább csak a társaságot élvezné, mint igazi információkat gyűjtene. Persze, ha kap némi morzsát, azt biztosan jó helyre raktározza el.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.09 23:37:59
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-09 22:58:10
Üzenet elküldve: 2024-04-09 22:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Térülne-fordulna, hogy bort hozzon az új jövevénynek, de az tovább fűzi a szavakat. Megáll ott a pult túloldalán az üres pohárral a kezében, onnan fürkészi az idegen hosszúfülűt.*
-Egy üveg bort. És két poharat. *Ereszt meg egy halovány mosolyt. A tegnap esti zajongás után üdítő a majdnem üres fogadótér, így kötélnek áll. Hamar visszatér egy kancsóval a kezében - tekintettel rá, hogy hordóból kell mérnie - és csurig tölti mindkét poharat.*
-Ez a hely érdekel... *Pillant körbe a fogadótérben.*
-Vagy az, ami kint van? *Biccent az ajtó felé. Nem ismerős számára a lány, így az az első benyomása, hogy nem kikötői.*
-Az én nevem Haldrian. *Mutatkozik be készségesen.*
-De talán könnyebb beszélnem neked a helyről... *Megnyomja az utolsó szót, majd ajkához emeli a borral teli poharat, hogy aprót kortyolhasson belőle. Ezúttal megengedte azt a luxust, hogy a jobbik fajtából hozzon. Hisz ezt kérte a vendég.*
-Ha tudom, miben utazol. Hogy mit keresel. Hogy honnan jössz. *Vállat von, pedig ezek igazán beszédes kérdések. Tisztában van vele, hogy a lány hazudhat is, s talán meg is teszi. Őt ez a legkevésbé sem zavarja, hisz a Kikötőben vannak.*
-Ha ezekre tudom a választ, könnyebb irányba állítani valakit. De azért el csak nem tévedtél. *Most megenged egy mosolyt. Akármelyik vendéggel nem merne megütni ilyen hangot, de ezúttal egy törékenynek látszó elf tévedt be. Ebből akkora baj nem lehet. Közben nem rest a lány felé tolni a neki szánt borospoharat.*
-Mesélni azt tudok, mindenről. Csak fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. *Szórakozottan túr hajába. Az efféle csevejek mozgatják meg igazán.*
*Térülne-fordulna, hogy bort hozzon az új jövevénynek, de az tovább fűzi a szavakat. Megáll ott a pult túloldalán az üres pohárral a kezében, onnan fürkészi az idegen hosszúfülűt.*
-Egy üveg bort. És két poharat. *Ereszt meg egy halovány mosolyt. A tegnap esti zajongás után üdítő a majdnem üres fogadótér, így kötélnek áll. Hamar visszatér egy kancsóval a kezében - tekintettel rá, hogy hordóból kell mérnie - és csurig tölti mindkét poharat.*
-Ez a hely érdekel... *Pillant körbe a fogadótérben.*
-Vagy az, ami kint van? *Biccent az ajtó felé. Nem ismerős számára a lány, így az az első benyomása, hogy nem kikötői.*
-Az én nevem Haldrian. *Mutatkozik be készségesen.*
-De talán könnyebb beszélnem neked a helyről... *Megnyomja az utolsó szót, majd ajkához emeli a borral teli poharat, hogy aprót kortyolhasson belőle. Ezúttal megengedte azt a luxust, hogy a jobbik fajtából hozzon. Hisz ezt kérte a vendég.*
-Ha tudom, miben utazol. Hogy mit keresel. Hogy honnan jössz. *Vállat von, pedig ezek igazán beszédes kérdések. Tisztában van vele, hogy a lány hazudhat is, s talán meg is teszi. Őt ez a legkevésbé sem zavarja, hisz a Kikötőben vannak.*
-Ha ezekre tudom a választ, könnyebb irányba állítani valakit. De azért el csak nem tévedtél. *Most megenged egy mosolyt. Akármelyik vendéggel nem merne megütni ilyen hangot, de ezúttal egy törékenynek látszó elf tévedt be. Ebből akkora baj nem lehet. Közben nem rest a lány felé tolni a neki szánt borospoharat.*
-Mesélni azt tudok, mindenről. Csak fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. *Szórakozottan túr hajába. Az efféle csevejek mozgatják meg igazán.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-08 09:09:01
Üzenet elküldve: 2024-04-08 09:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Amíg oda nem érnek hozzá, hogy kiszolgálják, addig felmér mindent, amit csak lehetséges. Az asztal, a székek, a berendezés, küllem, mind sokat elárul egy helyről, mégis hatalmas meglepetést tud okozni az egyértelműnek tűnő is. Épp úgy, mint az itt élő lények. Hiába a kedves arc, ha mögötte a legnagyobb kígyó tekereg méregfogakkal, hiába a morcos ábrázat, ha belül csak egy kis fényre vágyik. De mindennek ez a bája. Kiismerhetetlenség, megfejteni vágyás és meglepetések. Nincs ez másképp Caeril-el sem. Bár nem akarja másként eladni magát, van takargatnivalója. Az arany szemek megcsillannak, mikor végre a pult mögé lép a férfi, aki készségesen kiszolgálná őt. Természetesen ő is mér. Tetőtől talpig, vagy ameddig el nem tűnik a pult mögött a test. Mennyivel másabb úgy nézni valakire, hogy nem munka, vagy munkaeszköz, hanem egy valódi személy. Hogy a porhüvelyben láthat lelket is, nem pusztán célszemélyt. *
- Csak egy italt szeretnék. *Szól végül lágy hangján, ami még kedvesnek is mondható. Hasznos volt mindig is, hogy szépen ejti a szavakat. Milyen valóságos most minden.*
- Bort kérek, valami jobb fajtát. Megünneplem a költözésemet. *Vonásai kimérté váltak, mikor megjelent a másik, de megenyhültek a szavak sokasága után, nem kell játszadoznia. Nehéz róla leszokni. A pultra könyököl, amire támaszkodik a hegyesfülű, mégis embernek ható férfi.*
- Aztán meggondolom a vacsorát. *Gondolkodik, hogy kérdezzen-e valamit a kikötőről, de éppen eleget látott, és most leginkább csak részese szeretne lenni valaminek. Legyen az egy beszélgetés, vagy egy új munka, bármi, ami nem az, ami eddig volt. *
-Valakit éppenséggel keresek. *Húzódik mosolya szélesebbre.*
- Valakit, aki elfogyaszt velem egy üveg bort és megismerteti velem ezt a helyet. *Furcsán hangzik, de ő mindössze egy lakást akart, távol a régi életétől, s beköltözése után nem indult útnak "barátokat" vadászni, csak rótta a köröket, felmérve, hogy hol is kötött ki, avagy honnan kell később tovább állnia.*
- Úgy látom ma nem sokaknak támadt kedve iszogatni, így ha nincs jobb dolgod, akár te is lehetnél az a valaki.
*Amíg oda nem érnek hozzá, hogy kiszolgálják, addig felmér mindent, amit csak lehetséges. Az asztal, a székek, a berendezés, küllem, mind sokat elárul egy helyről, mégis hatalmas meglepetést tud okozni az egyértelműnek tűnő is. Épp úgy, mint az itt élő lények. Hiába a kedves arc, ha mögötte a legnagyobb kígyó tekereg méregfogakkal, hiába a morcos ábrázat, ha belül csak egy kis fényre vágyik. De mindennek ez a bája. Kiismerhetetlenség, megfejteni vágyás és meglepetések. Nincs ez másképp Caeril-el sem. Bár nem akarja másként eladni magát, van takargatnivalója. Az arany szemek megcsillannak, mikor végre a pult mögé lép a férfi, aki készségesen kiszolgálná őt. Természetesen ő is mér. Tetőtől talpig, vagy ameddig el nem tűnik a pult mögött a test. Mennyivel másabb úgy nézni valakire, hogy nem munka, vagy munkaeszköz, hanem egy valódi személy. Hogy a porhüvelyben láthat lelket is, nem pusztán célszemélyt. *
- Csak egy italt szeretnék. *Szól végül lágy hangján, ami még kedvesnek is mondható. Hasznos volt mindig is, hogy szépen ejti a szavakat. Milyen valóságos most minden.*
- Bort kérek, valami jobb fajtát. Megünneplem a költözésemet. *Vonásai kimérté váltak, mikor megjelent a másik, de megenyhültek a szavak sokasága után, nem kell játszadoznia. Nehéz róla leszokni. A pultra könyököl, amire támaszkodik a hegyesfülű, mégis embernek ható férfi.*
- Aztán meggondolom a vacsorát. *Gondolkodik, hogy kérdezzen-e valamit a kikötőről, de éppen eleget látott, és most leginkább csak részese szeretne lenni valaminek. Legyen az egy beszélgetés, vagy egy új munka, bármi, ami nem az, ami eddig volt. *
-Valakit éppenséggel keresek. *Húzódik mosolya szélesebbre.*
- Valakit, aki elfogyaszt velem egy üveg bort és megismerteti velem ezt a helyet. *Furcsán hangzik, de ő mindössze egy lakást akart, távol a régi életétől, s beköltözése után nem indult útnak "barátokat" vadászni, csak rótta a köröket, felmérve, hogy hol is kötött ki, avagy honnan kell később tovább állnia.*
- Úgy látom ma nem sokaknak támadt kedve iszogatni, így ha nincs jobb dolgod, akár te is lehetnél az a valaki.
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:43:56
Üzenet elküldve: 2024-04-07 22:43:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Hagyja, hadd pihenjen rá a munkára Alissäna. Alighanem neki is készül majd, azt pedig tudja már, hogy nem néhány perc ez a hosszúéletű kurtizán esetében. Bárhogy is ő a fogadótér felé veszi az irányt. A lépcsőt átszelve simítja hátra göndörödő sörényét, hogy rövid úton megpillantsa az egy szem árválkodó vendéget.
Hamar felméri a fogadóteret. Első pillantásra nem találja Mardeiit sehol, ez pedig azt jelenti, hogy neki kell kiszolgálnia a jövevényt. Nem, mintha ellenére lenne a dolog. Első pillantásra ugyan nem tudná megmondani, hogy félvérrel vagy elfel van-e dolga - utóbbiak különösen gyengéi - de ahogy mindig, úgy ezúttal is szívesen sürög-forog fehérnépek körül. Hamar meg is állapodik a pult mögött, hogy rátámaszkodhasson.*
-Mit adhatok? Italt? Ételt? Szobát? *Szólítja meg a tőle telhető legkellemesebb tónussal. Nincs borízű tengerész hangja, sem érces baritonja, úgyhogy ezt talán sikerrel is veszi. Egészen belejött már ebbe a szerepébe. Most pedig, hogy pihent is valamennyit, frissnek érzi magát. Nem rest alaposan megmérni a sötéthajú jövevényt, persze nem feltűnően megbámulva. Nem ismerős neki a lány, épp ezért társaságával sem kínálja, legalábbis egyelőre. Úgy is elválik, tart-e ilyesmire igényt az idegen. A sajátos szemszín nem kerüli el figyelmét, egy pillanatra meg is ragad rajta figyelme.*
-Bort tudok adni, esetleg sört. *Fűzi még tovább az ajánlatot.*
-Tojás, birkapörkölt, kenyér... *Vállat von. Nem felejti el megnézni magának Caelril ruházatát és fegyverzetét sem. Nagyon is sokat elárul az ilyesmi a viselőjéről. Őt pedig nem csak azért tartják, hogy itt legyen, ha nincs, ki felszolgáljon... Szemét és fülét is nyitva tartja.*
-De akár útba is igazíthatom, ha keres valakit, vagy valamit. *Csak nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját és az ajánlat mellé ne fűzzön valami kajánságot. Leginkább a saját szórakoztatására. Hisz a vendég nem tűnik épp veszélyforrásnak, ez pedig az ő hozzáállását is befolyásolja.*
*Hagyja, hadd pihenjen rá a munkára Alissäna. Alighanem neki is készül majd, azt pedig tudja már, hogy nem néhány perc ez a hosszúéletű kurtizán esetében. Bárhogy is ő a fogadótér felé veszi az irányt. A lépcsőt átszelve simítja hátra göndörödő sörényét, hogy rövid úton megpillantsa az egy szem árválkodó vendéget.
Hamar felméri a fogadóteret. Első pillantásra nem találja Mardeiit sehol, ez pedig azt jelenti, hogy neki kell kiszolgálnia a jövevényt. Nem, mintha ellenére lenne a dolog. Első pillantásra ugyan nem tudná megmondani, hogy félvérrel vagy elfel van-e dolga - utóbbiak különösen gyengéi - de ahogy mindig, úgy ezúttal is szívesen sürög-forog fehérnépek körül. Hamar meg is állapodik a pult mögött, hogy rátámaszkodhasson.*
-Mit adhatok? Italt? Ételt? Szobát? *Szólítja meg a tőle telhető legkellemesebb tónussal. Nincs borízű tengerész hangja, sem érces baritonja, úgyhogy ezt talán sikerrel is veszi. Egészen belejött már ebbe a szerepébe. Most pedig, hogy pihent is valamennyit, frissnek érzi magát. Nem rest alaposan megmérni a sötéthajú jövevényt, persze nem feltűnően megbámulva. Nem ismerős neki a lány, épp ezért társaságával sem kínálja, legalábbis egyelőre. Úgy is elválik, tart-e ilyesmire igényt az idegen. A sajátos szemszín nem kerüli el figyelmét, egy pillanatra meg is ragad rajta figyelme.*
-Bort tudok adni, esetleg sört. *Fűzi még tovább az ajánlatot.*
-Tojás, birkapörkölt, kenyér... *Vállat von. Nem felejti el megnézni magának Caelril ruházatát és fegyverzetét sem. Nagyon is sokat elárul az ilyesmi a viselőjéről. Őt pedig nem csak azért tartják, hogy itt legyen, ha nincs, ki felszolgáljon... Szemét és fülét is nyitva tartja.*
-De akár útba is igazíthatom, ha keres valakit, vagy valamit. *Csak nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját és az ajánlat mellé ne fűzzön valami kajánságot. Leginkább a saját szórakoztatására. Hisz a vendég nem tűnik épp veszélyforrásnak, ez pedig az ő hozzáállását is befolyásolja.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:42:23
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:42:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Élvezi a sötétet és a csendet, ami egy ilyen helyen talán másnak ijesztő is lehet, őt mégis feltölti. Mi lehet veszedelmesebb annál, mint amit elengedett? Merengő sétája közben tűnik fel neki a fekete éjjelt megtörő, ablakból kiszivárgó fény, ami úgy vonzza oda, mintha csak molylepke lenne. Egy kis ideig csak áll és próbálja felismerni, hogy ahová be kíván lépni, az valóban befogadja-e őt, vagy valami fertőbe toppan be. Végül nem teketóriázik tovább, egy ital úgy is jól esne. Költözése utáni esti sétáin kívül túl sok minden nem történt vele, amit rendkívüli módon élvezett, de már végre megbontaná magányának szorító köteleit.
Léptei még mindig magabiztosak, csak az tudja, hogy nem járt még itt, aki folyton itt ül, vagy épp kiszolgál, hiszen nem lehet ismerős az arca senkinek.
Csuklyáját lehajtja a fejéről, s egy hideg női óarany tekintet kezdi el pásztázni a tavernát, ami hamar megmelegszik, mikor ráeszmél, hogy nem jár olyan rossz helyen. Sötét haját is kiszabadítja, hogy hadd hullámozzon szabadon.
Halad befelé, közben pásztázza a helyszínt, felmérve, hogy hová is tette be bakancsos lábait. Valami hasonlóra volt szüksége, s ettől mosolya is felébred. Hamar a pulthoz ér és helyet is foglal, csak várva, hogy odafigyeljen valaki, aki kiszolgálja őt.
Köpenyét elkezdi kigombolni, de még nem veszi le, nem tervez sokáig maradni, de az esélyt megadja, hátha színfoltra lelt ezen a környéken, ami még meg sem mutatta neki igazán az arcát.*
*Élvezi a sötétet és a csendet, ami egy ilyen helyen talán másnak ijesztő is lehet, őt mégis feltölti. Mi lehet veszedelmesebb annál, mint amit elengedett? Merengő sétája közben tűnik fel neki a fekete éjjelt megtörő, ablakból kiszivárgó fény, ami úgy vonzza oda, mintha csak molylepke lenne. Egy kis ideig csak áll és próbálja felismerni, hogy ahová be kíván lépni, az valóban befogadja-e őt, vagy valami fertőbe toppan be. Végül nem teketóriázik tovább, egy ital úgy is jól esne. Költözése utáni esti sétáin kívül túl sok minden nem történt vele, amit rendkívüli módon élvezett, de már végre megbontaná magányának szorító köteleit.
Léptei még mindig magabiztosak, csak az tudja, hogy nem járt még itt, aki folyton itt ül, vagy épp kiszolgál, hiszen nem lehet ismerős az arca senkinek.
Csuklyáját lehajtja a fejéről, s egy hideg női óarany tekintet kezdi el pásztázni a tavernát, ami hamar megmelegszik, mikor ráeszmél, hogy nem jár olyan rossz helyen. Sötét haját is kiszabadítja, hogy hadd hullámozzon szabadon.
Halad befelé, közben pásztázza a helyszínt, felmérve, hogy hová is tette be bakancsos lábait. Valami hasonlóra volt szüksége, s ettől mosolya is felébred. Hamar a pulthoz ér és helyet is foglal, csak várva, hogy odafigyeljen valaki, aki kiszolgálja őt.
Köpenyét elkezdi kigombolni, de még nem veszi le, nem tervez sokáig maradni, de az esélyt megadja, hátha színfoltra lelt ezen a környéken, ami még meg sem mutatta neki igazán az arcát.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 23:03:57
Üzenet elküldve: 2024-03-05 23:03:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Semmire nem gondoltam igazán... Igazán. Csak beszélni. *Ismételten csak vállat von. Alissäna válaszai egyszerű frázisok csupán, nem többek annál, amiket a vendégei is hallanak. Nem üli meg lelkét a keserűség, legalábbis egyelőre. Csak ez a furcsa, kellemetlen szédülés az, ami hatalmába keríti.
Míg Alissäna elteszi az aranyat, ő munkát mímel, ám gondolatai oly messze járnak, hogy még a vak is láthatja.
Ebből ocsúdik a szóra, amit nem is ért meg először. Szürke tekintetét Alissänára emelve áll meg a törölgető mozdulatban, s hagyja, hogy leülepedjenek a hallottak. Látszik, mily nehéz ez az elfnek. Pontosan ezért tudja, hogy amit hall, az igaz.
Kellemeset bukfencezik gyomra, de igyekszik nem mutatni megkönnyebbülését.*
-El. *Hangja sokkal lágyabbnak hat, még egy halovány mosoly is átfut arcán. Nem szól semmit, hagyja, hogy Alissäna magára hagyja, ha úgy óhajtja. Megkapta a válaszát, méghozzá nagyon úgy fest, az igazit. Furcsa dolog, hogy aki ily mesterséget űz és ily átszellemülten tudja megjátszani magát annyi vendégnek, az ily nehezen birkózik meg a valódi érzelmekkel. Pontosan ezért nem is forszírozza a dolgot. Meghagyja a pillanatot annak, ami.
Szerencse, hogy Alissäna elvonul, mert így egyedül maradhat azzal a kósza vigyorral, ami arcára ül, miközben ismét nekilát eltörölni azt a poharat, amivel már jó öt perce küzd. Tudja, hogy nem változik semmi, és nem is szabad változnia. Szereti azt a patakmedret amiben ő, Alissäna, és amúgy az egész taverna csörgedez.*
-Semmire nem gondoltam igazán... Igazán. Csak beszélni. *Ismételten csak vállat von. Alissäna válaszai egyszerű frázisok csupán, nem többek annál, amiket a vendégei is hallanak. Nem üli meg lelkét a keserűség, legalábbis egyelőre. Csak ez a furcsa, kellemetlen szédülés az, ami hatalmába keríti.
Míg Alissäna elteszi az aranyat, ő munkát mímel, ám gondolatai oly messze járnak, hogy még a vak is láthatja.
Ebből ocsúdik a szóra, amit nem is ért meg először. Szürke tekintetét Alissänára emelve áll meg a törölgető mozdulatban, s hagyja, hogy leülepedjenek a hallottak. Látszik, mily nehéz ez az elfnek. Pontosan ezért tudja, hogy amit hall, az igaz.
Kellemeset bukfencezik gyomra, de igyekszik nem mutatni megkönnyebbülését.*
-El. *Hangja sokkal lágyabbnak hat, még egy halovány mosoly is átfut arcán. Nem szól semmit, hagyja, hogy Alissäna magára hagyja, ha úgy óhajtja. Megkapta a válaszát, méghozzá nagyon úgy fest, az igazit. Furcsa dolog, hogy aki ily mesterséget űz és ily átszellemülten tudja megjátszani magát annyi vendégnek, az ily nehezen birkózik meg a valódi érzelmekkel. Pontosan ezért nem is forszírozza a dolgot. Meghagyja a pillanatot annak, ami.
Szerencse, hogy Alissäna elvonul, mert így egyedül maradhat azzal a kósza vigyorral, ami arcára ül, miközben ismét nekilát eltörölni azt a poharat, amivel már jó öt perce küzd. Tudja, hogy nem változik semmi, és nem is szabad változnia. Szereti azt a patakmedret amiben ő, Alissäna, és amúgy az egész taverna csörgedez.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 21:56:45
Üzenet elküldve: 2024-03-05 21:56:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Egyre inkább úgy tűnik, hogy sikeresen eléri célját, s ahogy ez biztosabbá válik minden elmondott szó után, úgy egyre határozottabban üti fel fejét benne a megbánás. A simítás csupán tetézi ezt, amely éppen olyan kellemes számára, mint bármikor máskor, ám ennek most nem adja olyan érthetően jelét, mint amit szintén megszokhatott tőle Haldrian.*
- Én is jól érzem magamat veled.
*Feleli kurtán, s szerencséjére még éppen idejében ajkára harap, hogy visszafogja további "könyörtelen" kijelentéseit. Nem akarja teljesen elüldözni magától a fiút, csupán ezt a furcsa érzelmi köteléket szeretné azelőtt megszakítani, hogy bármelyikük is megbánná.*
- És kedvellek is Haldrian.
*Egy fakó, de bátorítónak szánt mosoly rögzül arcára, akkor is, ha a fattyú éppen nem pillant felé, ez is sejtetve ennek a gesztusnak az ösztönösségét. Egyfelől döbbent, nem számított semmi komolyra a kis kikötői fattyútól, s főleg nem ilyen határozott válaszra, másrészt annyira tanácstalan, hogy sokáig válaszolni is képtelen.*
- Mire is gondoltál konkrétan?
*Az arany említésére felkészíti magát, hogy a tolvaj újabb kifogásokkal odázza el a fizetést, amikor meglepetésére megjelenik egy tekintélyes összeg. Kedve volna elutasítani, ám egyrészt túl meglepett ehhez, másrészt túlzottan szereti az aranyat, hogy képes legyen ellenállni neki.*
- Honnan... mindegy is.
*Nem firtatja, úgy érzi nem most van itt az ideje erről kérdezősködnie. Dekoltázsába rejti az összeget, miközben a fiú elhúzódik tőle, amitől megfájdul a gyomra. Máris gyűlöli ezt az egészet, ezért szakad ki belőle meggondolatlanul a következő.*
- Zavart.
*Állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja fogait. Úgy érzi nem tud helyesen cselekedni ebben a helyzetben.*
- Ezért jöttem ki.
*Teszi még hozzá, majd kisétál a pult másik oldalára.*
- Fáj a hasam, lepihenek. Elleszel egyedül?
*Tanácstalanul szemügyre veszi a majdhogynem üres fogadóteret, addig sem kell Haldrian letört ábrázatával szembesülni.*
*Egyre inkább úgy tűnik, hogy sikeresen eléri célját, s ahogy ez biztosabbá válik minden elmondott szó után, úgy egyre határozottabban üti fel fejét benne a megbánás. A simítás csupán tetézi ezt, amely éppen olyan kellemes számára, mint bármikor máskor, ám ennek most nem adja olyan érthetően jelét, mint amit szintén megszokhatott tőle Haldrian.*
- Én is jól érzem magamat veled.
*Feleli kurtán, s szerencséjére még éppen idejében ajkára harap, hogy visszafogja további "könyörtelen" kijelentéseit. Nem akarja teljesen elüldözni magától a fiút, csupán ezt a furcsa érzelmi köteléket szeretné azelőtt megszakítani, hogy bármelyikük is megbánná.*
- És kedvellek is Haldrian.
*Egy fakó, de bátorítónak szánt mosoly rögzül arcára, akkor is, ha a fattyú éppen nem pillant felé, ez is sejtetve ennek a gesztusnak az ösztönösségét. Egyfelől döbbent, nem számított semmi komolyra a kis kikötői fattyútól, s főleg nem ilyen határozott válaszra, másrészt annyira tanácstalan, hogy sokáig válaszolni is képtelen.*
- Mire is gondoltál konkrétan?
*Az arany említésére felkészíti magát, hogy a tolvaj újabb kifogásokkal odázza el a fizetést, amikor meglepetésére megjelenik egy tekintélyes összeg. Kedve volna elutasítani, ám egyrészt túl meglepett ehhez, másrészt túlzottan szereti az aranyat, hogy képes legyen ellenállni neki.*
- Honnan... mindegy is.
*Nem firtatja, úgy érzi nem most van itt az ideje erről kérdezősködnie. Dekoltázsába rejti az összeget, miközben a fiú elhúzódik tőle, amitől megfájdul a gyomra. Máris gyűlöli ezt az egészet, ezért szakad ki belőle meggondolatlanul a következő.*
- Zavart.
*Állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja fogait. Úgy érzi nem tud helyesen cselekedni ebben a helyzetben.*
- Ezért jöttem ki.
*Teszi még hozzá, majd kisétál a pult másik oldalára.*
- Fáj a hasam, lepihenek. Elleszel egyedül?
*Tanácstalanul szemügyre veszi a majdhogynem üres fogadóteret, addig sem kell Haldrian letört ábrázatával szembesülni.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 21:07:55
Üzenet elküldve: 2024-03-05 21:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Persze, hogy tudom! *Tudja, mi a lány foglalkozása. Elmorzsol egy vigyort. Elvégre így ismerte meg a hosszúéletűt.
Olyan dolgot tapasztal, amit Alissänától eddig még sosem hallott; ágál. Ágál az ellen, ami az ő ajkait elhagyja. Ez a határozott válasz eltántorítana sok mindenkit, ő azonban ismeri annyira a lányt, hogy tudja, az efféle szituációkat nem így szokta kezelni. Egy-egy kedves mosoly és simítás, csitító, melegen oktató szó... Ilyet most nem tapasztal. Ugyanakkor nem olvas a lány fejében, fogalma sincs, hogy minek szól e szokatlan habitus. Talán tényleg annak, hogy eltántorítsa őt.*
-Igen. *Feleli egyszerűen, majd lerakja a pultra az eddig szorongatott poharat.*
-Én szeretem, ha a dolgokat nevén nevezik. *Furcsán határozottan hat ez szájából, ezért elütve kissé élét szavainak óvatosan végigsimít Alissäna vállán.*
-Én nem is akarom, hogy bármi változzon. Mármint... Jól érzem magam. *Vállat von. Igazat ad abban a lánynak, hogy ettől még nem változna semmi.*
-De lehet, hogy én gondoltam rosszul. Hisz tényleg aranyat kértél. *A kezébe vesz egy kósza rongyot, hogy munkához láthasson. Rejlik valami keserűség azért hangjában. Hiszen Alissäna a kurtizán és a kuncsaft szintjére húzza le kapcsolatukat. Történetesen viszont a lánynak az a dolga, hogy elhitessen dolgokat, s tán ő is a pók hálójába ragadt.*
-Tényleg. *Bőszen csörgő belső zsebébe nyúl, hogy aranyat bányásszon elő belőle, nem is keveset.*
-A mai munkádért. * Azzal Alissäna Lucthel elé tol a pulton 100 aranynak megfelelő érmét.
Most ő válik kissé távolságtartóbbá, ahogy odébb húzódik. Bárhogy is, de a kis pillangó szavai azért utat találnak füléhez. Nem az a fajta, aki könnyedén letörik, hisz jól tudja, hogy aligha változtat bármit ez a beszélgetés rajtuk. Ugyanakkor nem sokszor van olyan, hogy ily komoly szándékot villant meg bárki felé is, még ha csak szavak szintjén.*
-Persze, hogy tudom! *Tudja, mi a lány foglalkozása. Elmorzsol egy vigyort. Elvégre így ismerte meg a hosszúéletűt.
Olyan dolgot tapasztal, amit Alissänától eddig még sosem hallott; ágál. Ágál az ellen, ami az ő ajkait elhagyja. Ez a határozott válasz eltántorítana sok mindenkit, ő azonban ismeri annyira a lányt, hogy tudja, az efféle szituációkat nem így szokta kezelni. Egy-egy kedves mosoly és simítás, csitító, melegen oktató szó... Ilyet most nem tapasztal. Ugyanakkor nem olvas a lány fejében, fogalma sincs, hogy minek szól e szokatlan habitus. Talán tényleg annak, hogy eltántorítsa őt.*
-Igen. *Feleli egyszerűen, majd lerakja a pultra az eddig szorongatott poharat.*
-Én szeretem, ha a dolgokat nevén nevezik. *Furcsán határozottan hat ez szájából, ezért elütve kissé élét szavainak óvatosan végigsimít Alissäna vállán.*
-Én nem is akarom, hogy bármi változzon. Mármint... Jól érzem magam. *Vállat von. Igazat ad abban a lánynak, hogy ettől még nem változna semmi.*
-De lehet, hogy én gondoltam rosszul. Hisz tényleg aranyat kértél. *A kezébe vesz egy kósza rongyot, hogy munkához láthasson. Rejlik valami keserűség azért hangjában. Hiszen Alissäna a kurtizán és a kuncsaft szintjére húzza le kapcsolatukat. Történetesen viszont a lánynak az a dolga, hogy elhitessen dolgokat, s tán ő is a pók hálójába ragadt.*
-Tényleg. *Bőszen csörgő belső zsebébe nyúl, hogy aranyat bányásszon elő belőle, nem is keveset.*
-A mai munkádért. * Azzal Alissäna Lucthel elé tol a pulton 100 aranynak megfelelő érmét.
Most ő válik kissé távolságtartóbbá, ahogy odébb húzódik. Bárhogy is, de a kis pillangó szavai azért utat találnak füléhez. Nem az a fajta, aki könnyedén letörik, hisz jól tudja, hogy aligha változtat bármit ez a beszélgetés rajtuk. Ugyanakkor nem sokszor van olyan, hogy ily komoly szándékot villant meg bárki felé is, még ha csak szavak szintjén.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 20:28:00
Üzenet elküldve: 2024-03-05 20:28:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Úgy érzi, hogy kezdi valamelyest eltántorítani Haldriant, ami egyszerre szükséges és kellemetlen folyamat. Mint kihúzni egy fogat, melyről köztudott, hogy csak be fog gyulladni később. Immáron üres poharával a söntés mögé battyog, ahol Haldrian is tanyázik, majd a többi koszos, használt edény mellé teszi le.*
- Miért zavarna?
*Nem néz ezúttal a fiúra, helyette dolgokat pakol el, tesz máshova, láthatóan csupán mímeli a munkát. A legjobb ötlet az volna, ha most kihátrálna a kellemetlen beszélgetésből, de valahogy nincs szíve ehhez.*
- Azzal kefélsz, akivel szeretnél.
*Nem esik neki a durva szóhasználat, vagy inkább a kijelentés, ámbár az elf inkább előbbire fogja a dolgot. Természetesen most is kibújik a konkrét válaszadás alól.*
- Haldrian!
*Mondhatni elfehéredik, egészen úgy érzi, hogy ez a beszélgetés a semmiből jött. Kedve lenne megrázni a fiút, hogy térjen észhez.*
- Minden alkalommal amikor bármit is csináltunk, én fizetséget kértem. Tudod mi a foglalkozásom Haldrian.
*A tőle telhető legzordabb grimaszt igyekszik magára ölteni, de ez is harmat gyengére sikeredik, főleg mert a fattyú most is hatással van rá. Azt nem teljesen érti miért, s bosszantja ez a felismerés, de egyre kevésbé képes ezt meghazudtolni.*
- Mert te szeretnél az lenni? Egyébként is, az mit jelentene? Mi értelme egy megnevezésnek, ha úgysem változtat semmin? Egyikünk sem változtatna, és ezt te is jól tudod.
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 20:28:36
*Úgy érzi, hogy kezdi valamelyest eltántorítani Haldriant, ami egyszerre szükséges és kellemetlen folyamat. Mint kihúzni egy fogat, melyről köztudott, hogy csak be fog gyulladni később. Immáron üres poharával a söntés mögé battyog, ahol Haldrian is tanyázik, majd a többi koszos, használt edény mellé teszi le.*
- Miért zavarna?
*Nem néz ezúttal a fiúra, helyette dolgokat pakol el, tesz máshova, láthatóan csupán mímeli a munkát. A legjobb ötlet az volna, ha most kihátrálna a kellemetlen beszélgetésből, de valahogy nincs szíve ehhez.*
- Azzal kefélsz, akivel szeretnél.
*Nem esik neki a durva szóhasználat, vagy inkább a kijelentés, ámbár az elf inkább előbbire fogja a dolgot. Természetesen most is kibújik a konkrét válaszadás alól.*
- Haldrian!
*Mondhatni elfehéredik, egészen úgy érzi, hogy ez a beszélgetés a semmiből jött. Kedve lenne megrázni a fiút, hogy térjen észhez.*
- Minden alkalommal amikor bármit is csináltunk, én fizetséget kértem. Tudod mi a foglalkozásom Haldrian.
*A tőle telhető legzordabb grimaszt igyekszik magára ölteni, de ez is harmat gyengére sikeredik, főleg mert a fattyú most is hatással van rá. Azt nem teljesen érti miért, s bosszantja ez a felismerés, de egyre kevésbé képes ezt meghazudtolni.*
- Mert te szeretnél az lenni? Egyébként is, az mit jelentene? Mi értelme egy megnevezésnek, ha úgysem változtat semmin? Egyikünk sem változtatna, és ezt te is jól tudod.
A hozzászólás írója (Alissäna Lucthel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 20:28:36
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:22:05
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:22:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Pedig az alkímiával kapcsolatban igazán lehet hallgatni Norira, istenadta tehetsége van hozzá, csak még ő sem tudja magáról, hogy mennyire. Mindenesetre a lila ital egyelőre nála marad talonban, később még jól jöhet.
Közben Mai-nak is sikerül visszaemlékeznie a szőke elfre, akinek a nyomába erednek nemsokára. Mondjuk Nori szerint igazán elmondhatta volna azt is Alissänának, hogy hol keressék majd. Pusztán annyiból, hogy „Doki”, nehéz lesz megtalálni, de talán szőke elfből nem sok rohangál a kikötőben.*
- Csinos? Neked csinos volt? *Húzza félre a száját.* Hát úgy világított az a szőke lobonca, mint a napfény. Bruh! *Meg is rázza a fejét, hogy kifejezze nemtetszését, ami végül nem bizonyul jó ötletnek, mert eléggé megszédül tőle, de rövid, bénácska megtántorodás után azért sikerül visszanyernie az egyensúlyát.*
- Amúgy meg fogalmam sincs, hogy merre lehet. *Teszi még hozzá.
Még mindig nincs jól, de Mai következő mondatai annyira betalálnak, hogy szinte teljesen ki is józanodik miatta. Nem gondolta volna, hogy így, az alkohol hatása nélkül is ilyen pozitívan emlékszik vissza a csókra, a szeretlek szó meg úgy jött, mint derült égből a villámcsapás.*
- Hogy tessék? *Meg is ijed tőle, nem tud mit kezdeni az efféle kijelentésekkel.* Öhm, értem. *Jár az agya, hogy most erre mit reagáljon a hebegés-habogás meg az értetlen visszakérdezések helyett. Sajnos nem fog most az agya olyan jól, de azért sikerül kitalálnia valamit.*
- Nem, Mai, most nem. Csak különleges alkalmakkor kaphatsz csókot. Mmm, mondjuk olyankor, ha rossz kislány vagy, mint tegnap este. Bár, tudod, a rossz nem mindig rossz. Tegnap este tényleg szabadnak láttalak, fittyet hányva minden nemesi maszlagra. Csak éltél, és ez tetszett. Többet akarlak ilyennek látni!
*Ezzel a reggeli puszi elmarad, így Mai-nak kell odalépnie hozzá, Nori pedig ismét készségesen hagyja, hogy megkösse neki a zsinórokat. Utána már csak a fegyverét, köpenyét és a zsákját kell magához vennie, és már indulhatnak is.*
- Körbekérdezünk a lakónegyedben. Elég feltűnő látvány az az elf, biztosan látta valaki, hogy merre ment. Ha meg nem beszélnek, majd kivágom a nyelvüket.
*Ismerteti a haditervet, majd, ha Mai is összeszedte magát, és követi őt, akkor együtt távoznak a tavernából. Nori az ajtajára még visszanéz, mert mind az este megismétlése, mind a Haldrian által említett munka miatt visszavágyik még ide, de most új kaland vár rájuk.*
*Pedig az alkímiával kapcsolatban igazán lehet hallgatni Norira, istenadta tehetsége van hozzá, csak még ő sem tudja magáról, hogy mennyire. Mindenesetre a lila ital egyelőre nála marad talonban, később még jól jöhet.
Közben Mai-nak is sikerül visszaemlékeznie a szőke elfre, akinek a nyomába erednek nemsokára. Mondjuk Nori szerint igazán elmondhatta volna azt is Alissänának, hogy hol keressék majd. Pusztán annyiból, hogy „Doki”, nehéz lesz megtalálni, de talán szőke elfből nem sok rohangál a kikötőben.*
- Csinos? Neked csinos volt? *Húzza félre a száját.* Hát úgy világított az a szőke lobonca, mint a napfény. Bruh! *Meg is rázza a fejét, hogy kifejezze nemtetszését, ami végül nem bizonyul jó ötletnek, mert eléggé megszédül tőle, de rövid, bénácska megtántorodás után azért sikerül visszanyernie az egyensúlyát.*
- Amúgy meg fogalmam sincs, hogy merre lehet. *Teszi még hozzá.
Még mindig nincs jól, de Mai következő mondatai annyira betalálnak, hogy szinte teljesen ki is józanodik miatta. Nem gondolta volna, hogy így, az alkohol hatása nélkül is ilyen pozitívan emlékszik vissza a csókra, a szeretlek szó meg úgy jött, mint derült égből a villámcsapás.*
- Hogy tessék? *Meg is ijed tőle, nem tud mit kezdeni az efféle kijelentésekkel.* Öhm, értem. *Jár az agya, hogy most erre mit reagáljon a hebegés-habogás meg az értetlen visszakérdezések helyett. Sajnos nem fog most az agya olyan jól, de azért sikerül kitalálnia valamit.*
- Nem, Mai, most nem. Csak különleges alkalmakkor kaphatsz csókot. Mmm, mondjuk olyankor, ha rossz kislány vagy, mint tegnap este. Bár, tudod, a rossz nem mindig rossz. Tegnap este tényleg szabadnak láttalak, fittyet hányva minden nemesi maszlagra. Csak éltél, és ez tetszett. Többet akarlak ilyennek látni!
*Ezzel a reggeli puszi elmarad, így Mai-nak kell odalépnie hozzá, Nori pedig ismét készségesen hagyja, hogy megkösse neki a zsinórokat. Utána már csak a fegyverét, köpenyét és a zsákját kell magához vennie, és már indulhatnak is.*
- Körbekérdezünk a lakónegyedben. Elég feltűnő látvány az az elf, biztosan látta valaki, hogy merre ment. Ha meg nem beszélnek, majd kivágom a nyelvüket.
*Ismerteti a haditervet, majd, ha Mai is összeszedte magát, és követi őt, akkor együtt távoznak a tavernából. Nori az ajtajára még visszanéz, mert mind az este megismétlése, mind a Haldrian által említett munka miatt visszavágyik még ide, de most új kaland vár rájuk.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 13:49:25
Üzenet elküldve: 2024-03-05 13:49:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Aligha tudná megállapítani, hogy Alissäna távolságtartóbb stílusa minek szól. Nehezen olvas a lányban, hisz amaz mesterien űzi szakmáját. Kissé elkedvteleníti a dolog, hisz könnyen lehet, hogy csak bele szerette volna látni amit akar - bár igaz, ami igaz, Nori is hasonlóképp véleményezte Alissäna távozását. Máskülönben, csak a saját megérzéseire hagyatkozva biztos nem hozta volna fel a témát a lánynak.*
-Nincs közöd. *Von vállat ő is, miközben merengve körbelögyböli a korty bort, ami a pohár alján maradt.*
-De attól még zavarhat. Nekem úgy tűnt. *Felpillant, majd megvakarja halántékát.*
-Vagy mindegy, kivel kefélek? Az is lehet, hogy rosszul láttam. Csak hát együtt alszunk, meg mindent megosztunk, néha meg még az ágyam is megosztjuk. És kedvellek is. Simán nevezhetnél a barátodnak. Fiúbarátodnak. *Beharapja ajkait. Nem riadt, nincs is igazán zavarban. Érdekli, vajon Alissäna szól-e bármit ehhez a megállapításhoz. Ő maga nem hencegne ezzel a dologgal különösképp, még a kikötői barátainak sem. Még az kéne, hogy házhoz járjanak az elfhez.*
*Aligha tudná megállapítani, hogy Alissäna távolságtartóbb stílusa minek szól. Nehezen olvas a lányban, hisz amaz mesterien űzi szakmáját. Kissé elkedvteleníti a dolog, hisz könnyen lehet, hogy csak bele szerette volna látni amit akar - bár igaz, ami igaz, Nori is hasonlóképp véleményezte Alissäna távozását. Máskülönben, csak a saját megérzéseire hagyatkozva biztos nem hozta volna fel a témát a lánynak.*
-Nincs közöd. *Von vállat ő is, miközben merengve körbelögyböli a korty bort, ami a pohár alján maradt.*
-De attól még zavarhat. Nekem úgy tűnt. *Felpillant, majd megvakarja halántékát.*
-Vagy mindegy, kivel kefélek? Az is lehet, hogy rosszul láttam. Csak hát együtt alszunk, meg mindent megosztunk, néha meg még az ágyam is megosztjuk. És kedvellek is. Simán nevezhetnél a barátodnak. Fiúbarátodnak. *Beharapja ajkait. Nem riadt, nincs is igazán zavarban. Érdekli, vajon Alissäna szól-e bármit ehhez a megállapításhoz. Ő maga nem hencegne ezzel a dologgal különösképp, még a kikötői barátainak sem. Még az kéne, hogy házhoz járjanak az elfhez.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 13:14:11
Üzenet elküldve: 2024-03-05 13:14:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Mai állapotára való tekintettel nem lepi meg az ölelés, s még jól is esik neki, elvégre a kurtizán a kedvességet mindig jó szívvel fogadja. A leány viszont tovább áll, ő pedig természetesen nem tartóztatja, addig borospoharának szélét cirógatja ujjbegyével. Kicsit kiélvezi pihenőjét, ami egészen addig tart, amíg Haldrian meg nem közelíti őt.*
- Te mindig itt ólálkodsz?
*Bár kijelentését a tőle megszokott mosoly is kíséri, de a pillangó érzékelhetően távolságtartóbb. Konkrét tényekkel ez aligha lenne alátámasztható, a fattyú viszont jó eséllyel képes megállapítani a különbséget.*
- Kedves teremtés, meg törékeny is. Ritka az ilyen, üdítő változatosság.
*A finom italba kortyol, ami kifejezetten jól esik a számára, s egy pohárkával még nem szokott a fejébe szállni, cserébe a kedve könnyedebb lesz a szesznek hála.*
- Igen.
*Nem jön zavarba a megállapítástól, de érzi, hogy merre tart a beszélgetés. Nem örül ugyan neki, de mégsem tesz ellene semmit.*
- Szükségtelen volt a további jelenlétem.
*Tárgyilagos kijelentését követően újra szólásra nyitja ajkait.*
- Ők a tieid, és nem az enyéim.
*Hanyagul megrántja vállait, majd újra italához fordul. Szent meggyőződése, hogy a történet itt véget is ér, ám Haldrian sokkal nyíltabban tárja elé spekulációját. Alissäna annyira meglepődik, hogy a bort félrenyelve kitartó köhögésben tör ki.*
- Jaj!
*Sajgó mellkasához kap, majd szeme sarkából is kitörli a felgyűlt könnyeket.*
- Már miért ne tetszene?
*Homlokát ráncolva állná a fattyú pillantását, de az mintha kerülné ezt. Zavarban van, ez egyértelmű, kicsit meg is töri ezzel Alissäna zordságát.*
- Azt csinálsz másokkal, amit csak szeretnél, nincs is semmi közöm ehhez.
*Mai állapotára való tekintettel nem lepi meg az ölelés, s még jól is esik neki, elvégre a kurtizán a kedvességet mindig jó szívvel fogadja. A leány viszont tovább áll, ő pedig természetesen nem tartóztatja, addig borospoharának szélét cirógatja ujjbegyével. Kicsit kiélvezi pihenőjét, ami egészen addig tart, amíg Haldrian meg nem közelíti őt.*
- Te mindig itt ólálkodsz?
*Bár kijelentését a tőle megszokott mosoly is kíséri, de a pillangó érzékelhetően távolságtartóbb. Konkrét tényekkel ez aligha lenne alátámasztható, a fattyú viszont jó eséllyel képes megállapítani a különbséget.*
- Kedves teremtés, meg törékeny is. Ritka az ilyen, üdítő változatosság.
*A finom italba kortyol, ami kifejezetten jól esik a számára, s egy pohárkával még nem szokott a fejébe szállni, cserébe a kedve könnyedebb lesz a szesznek hála.*
- Igen.
*Nem jön zavarba a megállapítástól, de érzi, hogy merre tart a beszélgetés. Nem örül ugyan neki, de mégsem tesz ellene semmit.*
- Szükségtelen volt a további jelenlétem.
*Tárgyilagos kijelentését követően újra szólásra nyitja ajkait.*
- Ők a tieid, és nem az enyéim.
*Hanyagul megrántja vállait, majd újra italához fordul. Szent meggyőződése, hogy a történet itt véget is ér, ám Haldrian sokkal nyíltabban tárja elé spekulációját. Alissäna annyira meglepődik, hogy a bort félrenyelve kitartó köhögésben tör ki.*
- Jaj!
*Sajgó mellkasához kap, majd szeme sarkából is kitörli a felgyűlt könnyeket.*
- Már miért ne tetszene?
*Homlokát ráncolva állná a fattyú pillantását, de az mintha kerülné ezt. Zavarban van, ez egyértelmű, kicsit meg is töri ezzel Alissäna zordságát.*
- Azt csinálsz másokkal, amit csak szeretnél, nincs is semmi közöm ehhez.
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 12:49:56
Üzenet elküldve: 2024-03-05 12:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Valamiért idegenkedik mindentől, amihez nem ért. Az alkímia éppen ilyen, de még a mágia is, ami pedig minden bizonnyal ott csörgedezik ereiben, de gondosan ellenáll minden kísérletezésnek. Ez is csak a családjára emlékeztetné. Persze tényleg van az az állapot, amikor szüksége lesz fejet hajtani, s talán pont a mai is egy ilyen. *
- Köszönöm, Nori! *Aztán átadja magát a készülődés fájdalmas rituáléjának, de ha választhatna, most az égadta világon senkire nem lenne kíváncsi, mindössze elheverne az ágyban, és fohászkodna egy felsőbb hatalomhoz. *
- Óh, hogy ő. *Bólogat és törnek elő az emlékek, az elf férfit már teljesen el is felejtette, pedig tudja, hogy kapott tőle valamit Nori. A továbbiak viszont tényleg ködösek, de nem is kutat értük túlzottan, úgyis utána kell menniük, mint kiderült.* - Itt nem láttam az utam során hasonló jelenséget, szóval talán nem lesz nehéz dolgunk. De te ismerősebb vagy erre… hol szaladgálhatnak csinos elf férfiak? *Lassan hajlandó csak igazán összeszedni magát, most még az állandóan könnyen kezelhető haja is olyan gubancosnak tűnik, hogy ujjai között megannyi kitépett szál mutatja, hogy művelete kicsit erőszakosra sikeredett. Ha lenne nála egy alkalmatosság, és nem mindig tulajdon kezét használná fésűnek akkor, biztos hálásabb lenne a lobonc is.
Ami azt illeti most pont Mai az, aki nem pirul el, láthatóan megvan az a létállapot, amikor tényleg nincs kedve szégyenlősködni, vagy úgy egyáltalán mélyebben gondolkozni, mint egy ebihal. *
- Szeretlek Nori! *Csücsörít, hátha oda megy a barátnője és tényleg kap egy reggeli csókot, bár ő ezt csak játékosságnak szánja, nem érzelmekkel telinek. Neki a tegnapi nap eseményei hozzájárultak ahhoz, hogy a legközelebb érezze magát a feketeséghez, de olyan természetes módon, amit eddig nem ismert. Vagy a kötelék észrevétlenül fűzte össze őket mégis és nem kellett hozzá semmilyen katartikus élmény, mindössze a szöveteik alatt történt meg csendesen.*
- Megoldom. *Ha marad a közelében a feketeség, akkor segít neki, ha nem jött oda az ártatlan puszi miatt, akkor ő ered a lány után és segít úgy megkötni a vértjét, hogy az ne legyen szoros, de azért tartson rajta. *
- Menjünk, mielőtt megint elkezd velem forogni a világ.
*Valamiért idegenkedik mindentől, amihez nem ért. Az alkímia éppen ilyen, de még a mágia is, ami pedig minden bizonnyal ott csörgedezik ereiben, de gondosan ellenáll minden kísérletezésnek. Ez is csak a családjára emlékeztetné. Persze tényleg van az az állapot, amikor szüksége lesz fejet hajtani, s talán pont a mai is egy ilyen. *
- Köszönöm, Nori! *Aztán átadja magát a készülődés fájdalmas rituáléjának, de ha választhatna, most az égadta világon senkire nem lenne kíváncsi, mindössze elheverne az ágyban, és fohászkodna egy felsőbb hatalomhoz. *
- Óh, hogy ő. *Bólogat és törnek elő az emlékek, az elf férfit már teljesen el is felejtette, pedig tudja, hogy kapott tőle valamit Nori. A továbbiak viszont tényleg ködösek, de nem is kutat értük túlzottan, úgyis utána kell menniük, mint kiderült.* - Itt nem láttam az utam során hasonló jelenséget, szóval talán nem lesz nehéz dolgunk. De te ismerősebb vagy erre… hol szaladgálhatnak csinos elf férfiak? *Lassan hajlandó csak igazán összeszedni magát, most még az állandóan könnyen kezelhető haja is olyan gubancosnak tűnik, hogy ujjai között megannyi kitépett szál mutatja, hogy művelete kicsit erőszakosra sikeredett. Ha lenne nála egy alkalmatosság, és nem mindig tulajdon kezét használná fésűnek akkor, biztos hálásabb lenne a lobonc is.
Ami azt illeti most pont Mai az, aki nem pirul el, láthatóan megvan az a létállapot, amikor tényleg nincs kedve szégyenlősködni, vagy úgy egyáltalán mélyebben gondolkozni, mint egy ebihal. *
- Szeretlek Nori! *Csücsörít, hátha oda megy a barátnője és tényleg kap egy reggeli csókot, bár ő ezt csak játékosságnak szánja, nem érzelmekkel telinek. Neki a tegnapi nap eseményei hozzájárultak ahhoz, hogy a legközelebb érezze magát a feketeséghez, de olyan természetes módon, amit eddig nem ismert. Vagy a kötelék észrevétlenül fűzte össze őket mégis és nem kellett hozzá semmilyen katartikus élmény, mindössze a szöveteik alatt történt meg csendesen.*
- Megoldom. *Ha marad a közelében a feketeség, akkor segít neki, ha nem jött oda az ártatlan puszi miatt, akkor ő ered a lány után és segít úgy megkötni a vértjét, hogy az ne legyen szoros, de azért tartson rajta. *
- Menjünk, mielőtt megint elkezd velem forogni a világ.
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-05 12:35:08
Üzenet elküldve: 2024-03-05 12:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Csak fél füllel hallgatja a társalgást. Meg kell hagynia, hogy bármennyire is kedveli a szende lányokat, Mai az ő ízlésvilágának túlságosan... Érzelmes. Nem, mintha ő tartózkodna az érzelmektől, de a Kikötő igazán hamar megtöri a "finom lelkeket". Olyan ez, mintha egy nyulat engednél a farkasodúba. Így viszont már érti, hogy miért mozog a lány Norival, aki ennek első és második pillantásra is gyökeres ellentéte.
Hamar egyedül maradnak Alissänával, ő pedig valahol hálás ezért.*
-Kedveled? *Természetesen Maira céloz, aki időközben már távozóra fogta. Somolyog egy sort, miközben szórakozottan a pultra támaszkodik. Kedvtelve legelteti tekintetét a karcsú hosszúéletűn. Mázli, hogy csak lézengenek a fogadótérben és tennivaló híján elcsípheti a lányt. A fülében még ott cseng Nori megjegyzése, na meg az is, ahogy a lány magára hagyta odafenn a szobában. A gondolat, ami agyába fészkel, ezúttal nem kenegeti önbecsülését a hiúság zsírjával, sokkal inkább kíváncsi.*
-Hamar otthagytál. *Húzza el száját, de csak a színpadiasság kedvéért.*
-Pedig a vevő az első. *Ugyan általában jól bánik a szavakkal, ezúttal nehezen találja meg, hogyan kellene feltennie a kérdést. Mivel Alissänával őszintének mondható a kapcsolata, s tudja, a lánnyal nem kell finomkodni, ezért végül ő sem kertel sokat. Egy kósza tincset füle mögé tűr, mielőtt megszólalna.*
-Nem tetszett, hogy összefeküdtem más lányokkal? *Kicsit talán izgatott, de igyekszik palástolni érzelmeit arcán és hangjában egyaránt. Le is süti szemeit hogy egy otthagyott borospoharat vegyen inkább szemügyre, míg a választ várja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 12:38:19
*Csak fél füllel hallgatja a társalgást. Meg kell hagynia, hogy bármennyire is kedveli a szende lányokat, Mai az ő ízlésvilágának túlságosan... Érzelmes. Nem, mintha ő tartózkodna az érzelmektől, de a Kikötő igazán hamar megtöri a "finom lelkeket". Olyan ez, mintha egy nyulat engednél a farkasodúba. Így viszont már érti, hogy miért mozog a lány Norival, aki ennek első és második pillantásra is gyökeres ellentéte.
Hamar egyedül maradnak Alissänával, ő pedig valahol hálás ezért.*
-Kedveled? *Természetesen Maira céloz, aki időközben már távozóra fogta. Somolyog egy sort, miközben szórakozottan a pultra támaszkodik. Kedvtelve legelteti tekintetét a karcsú hosszúéletűn. Mázli, hogy csak lézengenek a fogadótérben és tennivaló híján elcsípheti a lányt. A fülében még ott cseng Nori megjegyzése, na meg az is, ahogy a lány magára hagyta odafenn a szobában. A gondolat, ami agyába fészkel, ezúttal nem kenegeti önbecsülését a hiúság zsírjával, sokkal inkább kíváncsi.*
-Hamar otthagytál. *Húzza el száját, de csak a színpadiasság kedvéért.*
-Pedig a vevő az első. *Ugyan általában jól bánik a szavakkal, ezúttal nehezen találja meg, hogyan kellene feltennie a kérdést. Mivel Alissänával őszintének mondható a kapcsolata, s tudja, a lánnyal nem kell finomkodni, ezért végül ő sem kertel sokat. Egy kósza tincset füle mögé tűr, mielőtt megszólalna.*
-Nem tetszett, hogy összefeküdtem más lányokkal? *Kicsit talán izgatott, de igyekszik palástolni érzelmeit arcán és hangjában egyaránt. Le is süti szemeit hogy egy otthagyott borospoharat vegyen inkább szemügyre, míg a választ várja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 12:38:19
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 22:42:46
Üzenet elküldve: 2024-03-04 22:42:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mai reakcióján arra, miszerint Nori most épp képtelen ölni, már csak fájdalmasan mosolyog, merthogy ez azt jelenti, hogy tényleg nincs jól ő sem, de hát muszáj lesz összeszednie magát. Reméli, hogy ebben segít a rögtönzött hidegzuhany. Valamivel tényleg jobban érzi magát utána, de Nori szerint igazán csak az a bájital segíthet rajtuk, amit Mai első körben visszautasít.*
- Az alkímia erről szól. Mindenre van egy lötty, de ha te szeretsz szenvedni… *Billenti oldalra a fejét. Ő ugyan nem áll kedvenc barátnője kínlódásának útjába. Aztán, mintha Nori szavaira meggondolná magát, következő mondatában már nem ellenzi annyira a varázsitalt.*
- Nálam lesz. Ha kell, szólj! *Ő közben elkezdi megtörölni a haját és ügyetlenül az öltözködéshez is hozzáfog, miközben Mai szenved még egy kicsit, és hallhatóan annak sem örül, hogy már a programjuk is megvan mára.*
- Ne aggódj, én tudom hol vagy, nem kell keresned magad *mosolyog játékosan.* Amúgy igen, megkeressük Dokit. Alissäna szerint így hívják azt a szőke elfet, akivel az asztalnál ült tegnap este, mikor megérkeztünk. Alissäna azt mondta, mikor odaadta a gyógyitalt, hogy beszélni akar velem. Kíváncsi vagyok mit akar, de ezen a Doki néven és a kinézetén kívül nem tudtam meg róla többet, szóval kérdezősködni fogunk.
*A magyarázat után úgy tűnik, Mai beadja a derekát, és beleegyezik, hogy együtt keressék meg a férfit. Jó, ezt akkor megbeszélték, viszont a lány következő mondatának hallatán talán még kicsit el is pirul, és halvány, elégedett mosoly húzódik a szájára.*
- Tudom. Örülök, hogy élvezted. Kérsz még egyet? *Ugyanis részéről a csók nem csak a játék része volt és nem is az alkohol vitte rá a hülyeségre, hanem teljesen tudatosan és komolyan úgy érezte, hogy ő meg akarja csókolni Mai-t, és minden további nélkül megtenné újra most is, ha arról van szó.*
- Most nem tudod olyan szépen megkötni a vértem, mi? *Kérdezi, miközben ő már babrál a háta mögött a zsinórokkal.* Szerintem, ha meghúzom olyan szorosan, ahogy mostanában volt, akkor tényleg hányni fogok. *Nevetgél kínosan. Hát tényleg jól tönkretették magukat tegnap, de Nori véleménye továbbra sem változik: Megérte.*
*Mai reakcióján arra, miszerint Nori most épp képtelen ölni, már csak fájdalmasan mosolyog, merthogy ez azt jelenti, hogy tényleg nincs jól ő sem, de hát muszáj lesz összeszednie magát. Reméli, hogy ebben segít a rögtönzött hidegzuhany. Valamivel tényleg jobban érzi magát utána, de Nori szerint igazán csak az a bájital segíthet rajtuk, amit Mai első körben visszautasít.*
- Az alkímia erről szól. Mindenre van egy lötty, de ha te szeretsz szenvedni… *Billenti oldalra a fejét. Ő ugyan nem áll kedvenc barátnője kínlódásának útjába. Aztán, mintha Nori szavaira meggondolná magát, következő mondatában már nem ellenzi annyira a varázsitalt.*
- Nálam lesz. Ha kell, szólj! *Ő közben elkezdi megtörölni a haját és ügyetlenül az öltözködéshez is hozzáfog, miközben Mai szenved még egy kicsit, és hallhatóan annak sem örül, hogy már a programjuk is megvan mára.*
- Ne aggódj, én tudom hol vagy, nem kell keresned magad *mosolyog játékosan.* Amúgy igen, megkeressük Dokit. Alissäna szerint így hívják azt a szőke elfet, akivel az asztalnál ült tegnap este, mikor megérkeztünk. Alissäna azt mondta, mikor odaadta a gyógyitalt, hogy beszélni akar velem. Kíváncsi vagyok mit akar, de ezen a Doki néven és a kinézetén kívül nem tudtam meg róla többet, szóval kérdezősködni fogunk.
*A magyarázat után úgy tűnik, Mai beadja a derekát, és beleegyezik, hogy együtt keressék meg a férfit. Jó, ezt akkor megbeszélték, viszont a lány következő mondatának hallatán talán még kicsit el is pirul, és halvány, elégedett mosoly húzódik a szájára.*
- Tudom. Örülök, hogy élvezted. Kérsz még egyet? *Ugyanis részéről a csók nem csak a játék része volt és nem is az alkohol vitte rá a hülyeségre, hanem teljesen tudatosan és komolyan úgy érezte, hogy ő meg akarja csókolni Mai-t, és minden további nélkül megtenné újra most is, ha arról van szó.*
- Most nem tudod olyan szépen megkötni a vértem, mi? *Kérdezi, miközben ő már babrál a háta mögött a zsinórokkal.* Szerintem, ha meghúzom olyan szorosan, ahogy mostanában volt, akkor tényleg hányni fogok. *Nevetgél kínosan. Hát tényleg jól tönkretették magukat tegnap, de Nori véleménye továbbra sem változik: Megérte.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 20:00:49
Üzenet elküldve: 2024-03-04 20:00:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mókásan hathat a két lány szenvedése, még szerencse, hogy ezt rajtuk kívül senki nem látja, így egészen nyugodtan sóhajt és nyel néha nagyokat. A nevetést nem tudja megállni, de azt nem gondolta volna, hogy valaha a kacajt fájdalmas késszúrások fogják kísérni.*
-Norileina képtelen elvenni egy felkínálkozó életet. Hát, ezért érdemes volt ma felkelni.
*Volt szó a sötétségről másképp is, de azonnal a bekötött szem villan be, ami elégedettséggel tölti el. Vigyorog a másik nem túl edzett feltápászkodásán, de nem jegyzi meg neki.* - Ha nem képzelődhettem volna egy kicsit, akkor már a fürdés után visszamegyek a fogadótérbe. *Vonja meg a vállát, most még ahhoz is fáradt, hogy eltitkolja azt amit gondol, vagy érez. Igazán csodálatos érzés volt egy kicsit "Yvonnal" lenni, na meg Norival is, akit már nem kellett odaképzelnie, szimplán csak érezni. De ennyi elég is volt. Annyira nincs is szörnyen tetteit illetően, mint azt várta. Győzött a másnap kínkeserves béklyója efelett.
Végigköveti az utat a vízig, neki is kedve lenne ugyan ezt megtenni, de néhány percet biztosan várnia kell ezzel. * - Nem kell majd húznod, de egy kicsit azt érzem megérdemlem a szenvedést. Ha mindig van egy lötty, sosem tanulom meg, hogy mit nem szabadna tennem magammal, ahh. *Már meg is bánta, hogy nem fogadja el azonnal, így hát feláll és a dézsában maradt vízzel megmossa arcát ő is. Ha belelógatná a fejét, biztosan arccal előre esne bele és ott fullad meg. * - Na jó, talán ha nem lesz jobb hamarosan, akkor elfogadom. *Egy kis hatásszünet után eljut az agyáig az is, amit utána mondott a lány*
-Milyen Dokit? *Lehet, hogy tudnia kéne miről van szó, de az este ezen része vagy elveszett, vagy nem is hallotta a párbeszédet Alissäna és a barátnője között.* - Most komolyan meg kell keressünk valakit? Magamat sem találom. *Ül vissza az ágy szélére és beletemeti arcát a tenyerébe, majd egy újabb hatalmas sóhaj kíséretében felegyenesedik és bámulja a feketeséget.* - Jó, legyen. Azt hiszem amúgy sem akarok itt lenni sokáig. Egyébként jól csókolsz. *Nevet fel újra, az is kérdéses, hogy kijózanodott-e teljesen egyáltalán.*
*Mókásan hathat a két lány szenvedése, még szerencse, hogy ezt rajtuk kívül senki nem látja, így egészen nyugodtan sóhajt és nyel néha nagyokat. A nevetést nem tudja megállni, de azt nem gondolta volna, hogy valaha a kacajt fájdalmas késszúrások fogják kísérni.*
-Norileina képtelen elvenni egy felkínálkozó életet. Hát, ezért érdemes volt ma felkelni.
*Volt szó a sötétségről másképp is, de azonnal a bekötött szem villan be, ami elégedettséggel tölti el. Vigyorog a másik nem túl edzett feltápászkodásán, de nem jegyzi meg neki.* - Ha nem képzelődhettem volna egy kicsit, akkor már a fürdés után visszamegyek a fogadótérbe. *Vonja meg a vállát, most még ahhoz is fáradt, hogy eltitkolja azt amit gondol, vagy érez. Igazán csodálatos érzés volt egy kicsit "Yvonnal" lenni, na meg Norival is, akit már nem kellett odaképzelnie, szimplán csak érezni. De ennyi elég is volt. Annyira nincs is szörnyen tetteit illetően, mint azt várta. Győzött a másnap kínkeserves béklyója efelett.
Végigköveti az utat a vízig, neki is kedve lenne ugyan ezt megtenni, de néhány percet biztosan várnia kell ezzel. * - Nem kell majd húznod, de egy kicsit azt érzem megérdemlem a szenvedést. Ha mindig van egy lötty, sosem tanulom meg, hogy mit nem szabadna tennem magammal, ahh. *Már meg is bánta, hogy nem fogadja el azonnal, így hát feláll és a dézsában maradt vízzel megmossa arcát ő is. Ha belelógatná a fejét, biztosan arccal előre esne bele és ott fullad meg. * - Na jó, talán ha nem lesz jobb hamarosan, akkor elfogadom. *Egy kis hatásszünet után eljut az agyáig az is, amit utána mondott a lány*
-Milyen Dokit? *Lehet, hogy tudnia kéne miről van szó, de az este ezen része vagy elveszett, vagy nem is hallotta a párbeszédet Alissäna és a barátnője között.* - Most komolyan meg kell keressünk valakit? Magamat sem találom. *Ül vissza az ágy szélére és beletemeti arcát a tenyerébe, majd egy újabb hatalmas sóhaj kíséretében felegyenesedik és bámulja a feketeséget.* - Jó, legyen. Azt hiszem amúgy sem akarok itt lenni sokáig. Egyébként jól csókolsz. *Nevet fel újra, az is kérdéses, hogy kijózanodott-e teljesen egyáltalán.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:54:17
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 766
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Még jó, hogy nem lát Mai gondolataiba, mert talán annyira tetszene, hogy végre ki akarja őt nyírni valahogyan, hogy innentől minden nap megitatna vele két kancsó bort. Így viszont ő jár rosszabbul, mert kénytelen összeszedni magát a feketeség csilingelő hangja hallatán. Figyeli, ahogy ő is ugyanúgy szenved, de neki valahogy sikerül felülnie, ami elismerést érdemel. A lány első mondata viszont olyannyira váratlan, hogy Nori hirtelen fel is nevet miatta, de gyorsan abbahagyja az újra fenyegetően érkező hányinger miatt.*
- Hízelgő, de most szerencséd van, mert képtelen vagyok rá, hogy megöljelek. *Minden további nélkül folytatja a viccet. Barátnője szavaiból úgy tűnik, nem igazán örül az este következményeinek, de Nori abban egy kicsit sem kételkedik, hogy megérte.*
- Tudom, hogy élvezted. Főleg a sötétséget. Tudod… *Mielőtt folytatná a mondatot, hatalmas erőfeszítések közepette neki is sikerül felülnie, de rosszabbul csinálja, mint egy öregasszony. Aztán úgy ülve előre dől, és úgy marad, míg megint abba nem marad a szédülés. Mikor végre visszanyeri az irányítást a teste felett, tincsei közül Mai-ra pillant.*
- Az a legjobb az éjszakában, hogy sötétben a világnak csak a fele látszik. A másik felét hozzáképzelheted. *Mosolyodik el, mert sejti, hogy Mai valami hasonlót élhetett át, mikor tegnap este be voltak kötve a szemei. Közben még jobban erőt vesz magán, kikászálódik az ágyból, és ahogy azt már ébredés után is tervezgette, tényleg belenyomja a fejét az otthagyott mosdótálban lévő, most már jéghideg vízbe. Mikor kihúzza, meglátja a saját tükörképét a víz tükrében, amit kellő önkritikával ki is nevet.*
- Borzalmasan festek, de így máris jobb… Amúgy van még egy lötty a hátizsákomban, ami segíthet rajtad. Kéred? Csak mert nem lesz kényelmes, ha a földön kell húznom téged magam után, amíg azt a Dokit keressük.
*Bátran feltételezi, hogy neki sikerül összeszednie magát annyira, hogy utazásra kész állapotba kerüljön. A levegő majd segít, meg ilyenek, legfeljebb tényleg elhányja magát egyszer-kétszer, de az belefér. Érezte ő már ennél rosszabbul is magát, de attól még ez is elég rossz, viszont sajnos a bájitalból csak egy van, elosztani meg nem érdemes, mert akkor egyiküknek sem fog hatni.*
*Még jó, hogy nem lát Mai gondolataiba, mert talán annyira tetszene, hogy végre ki akarja őt nyírni valahogyan, hogy innentől minden nap megitatna vele két kancsó bort. Így viszont ő jár rosszabbul, mert kénytelen összeszedni magát a feketeség csilingelő hangja hallatán. Figyeli, ahogy ő is ugyanúgy szenved, de neki valahogy sikerül felülnie, ami elismerést érdemel. A lány első mondata viszont olyannyira váratlan, hogy Nori hirtelen fel is nevet miatta, de gyorsan abbahagyja az újra fenyegetően érkező hányinger miatt.*
- Hízelgő, de most szerencséd van, mert képtelen vagyok rá, hogy megöljelek. *Minden további nélkül folytatja a viccet. Barátnője szavaiból úgy tűnik, nem igazán örül az este következményeinek, de Nori abban egy kicsit sem kételkedik, hogy megérte.*
- Tudom, hogy élvezted. Főleg a sötétséget. Tudod… *Mielőtt folytatná a mondatot, hatalmas erőfeszítések közepette neki is sikerül felülnie, de rosszabbul csinálja, mint egy öregasszony. Aztán úgy ülve előre dől, és úgy marad, míg megint abba nem marad a szédülés. Mikor végre visszanyeri az irányítást a teste felett, tincsei közül Mai-ra pillant.*
- Az a legjobb az éjszakában, hogy sötétben a világnak csak a fele látszik. A másik felét hozzáképzelheted. *Mosolyodik el, mert sejti, hogy Mai valami hasonlót élhetett át, mikor tegnap este be voltak kötve a szemei. Közben még jobban erőt vesz magán, kikászálódik az ágyból, és ahogy azt már ébredés után is tervezgette, tényleg belenyomja a fejét az otthagyott mosdótálban lévő, most már jéghideg vízbe. Mikor kihúzza, meglátja a saját tükörképét a víz tükrében, amit kellő önkritikával ki is nevet.*
- Borzalmasan festek, de így máris jobb… Amúgy van még egy lötty a hátizsákomban, ami segíthet rajtad. Kéred? Csak mert nem lesz kényelmes, ha a földön kell húznom téged magam után, amíg azt a Dokit keressük.
*Bátran feltételezi, hogy neki sikerül összeszednie magát annyira, hogy utazásra kész állapotba kerüljön. A levegő majd segít, meg ilyenek, legfeljebb tényleg elhányja magát egyszer-kétszer, de az belefér. Érezte ő már ennél rosszabbul is magát, de attól még ez is elég rossz, viszont sajnos a bájitalból csak egy van, elosztani meg nem érdemes, mert akkor egyiküknek sem fog hatni.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-03-04 17:55:14
Üzenet elküldve: 2024-03-04 17:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 718
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//Napváltás//
*Egyszer riad csak fel az éjjel, de amikor megpróbálná összerakni a képet, hogy mégis hol van és mit csinál, sokkal jobbnak látja, ha ismét behunyja a szemeit és azzal elkerül minden ébredező gondolatot és a hirtelen belenyilalló fejfájás keservét. Szerencsére nem kellett sok és újra vissza tud mélyedni a poklot elkerülő álmába. Annyit azért fészkelődik, hogy kicsit távolabb jusson Nori testétől, de mégis valamijéhez hozzábújjon legalább a fejével. A közelség az egyetlen ami nyugalomban tartja.
Amikor elkezd ébredni a barátnője és a szokásos reggeli táncát járja az ágyban, akkor már kénytelen lesz kinyitni a szemeit egy átkos pillanatra. Egy hatalmas lemondó hümmentés után nagyon gyorsan ismét bezárja azokat, hátha ebből ért Nori és békén hagyja. De nem, azzal az édes hangjával köszönti, amit máskor annyira szeret, most mégis megfojtaná a saját párnájával, csak maradjon csöndben. Persze amikor végre teljesen magához tér ezt a gondolatot elhessegeti és hamar rájön, hogy ez csak a bor okozta kín. Ha tehetné, most magzatpózban sírna, de talán még az is hányingert okozna. Hirtelen ül fel, ami nagyon meggondolatlan volt részéről, mert úgy érzi megmozdul az egész világ körülötte. Nem csak egy sima imbolygás, ez egy földrengés. *
- Most nem sírnék, ha meg akarnál ölni. *Nevet fel, miközben minden egyes hang kiadásánál a fájdalom élesen nyilall a fejébe.* - Tudod, ha még egyszer ezt akarom csinálni, meséld el, hogy másnap a halál gondolata édesebb volt mindennél. *Nagyot sóhajt, majd kissé karikás szemeivel a feketeségre néz, hogy mégis mennyi ideje van arra, hogy összeszedje magát. Teljesen biztos benne, hogy nem akar túl sok időt itt tölteni a másik.* - Te hogy vagy? Jól szórakoztál, miután lementem?
*Egy enyhe bűntudat simogatja végig tarkóját, de nem hajlandó vele sokat törődni, mert így józanul hálát adna bármilyen istenség kegyeinek, hogy leállította magát azelőtt, hogy megbecstelenítette volna Yvon emlékét. Tán ez nem helyénvaló gondolat sem így, sem úgy, de már az ébredései első percében is ezt látja.* -
//Napváltás//
*Egyszer riad csak fel az éjjel, de amikor megpróbálná összerakni a képet, hogy mégis hol van és mit csinál, sokkal jobbnak látja, ha ismét behunyja a szemeit és azzal elkerül minden ébredező gondolatot és a hirtelen belenyilalló fejfájás keservét. Szerencsére nem kellett sok és újra vissza tud mélyedni a poklot elkerülő álmába. Annyit azért fészkelődik, hogy kicsit távolabb jusson Nori testétől, de mégis valamijéhez hozzábújjon legalább a fejével. A közelség az egyetlen ami nyugalomban tartja.
Amikor elkezd ébredni a barátnője és a szokásos reggeli táncát járja az ágyban, akkor már kénytelen lesz kinyitni a szemeit egy átkos pillanatra. Egy hatalmas lemondó hümmentés után nagyon gyorsan ismét bezárja azokat, hátha ebből ért Nori és békén hagyja. De nem, azzal az édes hangjával köszönti, amit máskor annyira szeret, most mégis megfojtaná a saját párnájával, csak maradjon csöndben. Persze amikor végre teljesen magához tér ezt a gondolatot elhessegeti és hamar rájön, hogy ez csak a bor okozta kín. Ha tehetné, most magzatpózban sírna, de talán még az is hányingert okozna. Hirtelen ül fel, ami nagyon meggondolatlan volt részéről, mert úgy érzi megmozdul az egész világ körülötte. Nem csak egy sima imbolygás, ez egy földrengés. *
- Most nem sírnék, ha meg akarnál ölni. *Nevet fel, miközben minden egyes hang kiadásánál a fájdalom élesen nyilall a fejébe.* - Tudod, ha még egyszer ezt akarom csinálni, meséld el, hogy másnap a halál gondolata édesebb volt mindennél. *Nagyot sóhajt, majd kissé karikás szemeivel a feketeségre néz, hogy mégis mennyi ideje van arra, hogy összeszedje magát. Teljesen biztos benne, hogy nem akar túl sok időt itt tölteni a másik.* - Te hogy vagy? Jól szórakoztál, miután lementem?
*Egy enyhe bűntudat simogatja végig tarkóját, de nem hajlandó vele sokat törődni, mert így józanul hálát adna bármilyen istenség kegyeinek, hogy leállította magát azelőtt, hogy megbecstelenítette volna Yvon emlékét. Tán ez nem helyénvaló gondolat sem így, sem úgy, de már az ébredései első percében is ezt látja.* -
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477