Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 19:22:45
Üzenet elküldve: 2024-05-02 19:22:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Caelril//
*A köpeny lekerültével láthatóvá vállik kopottas fekete zubbonya min elől csatos szíjjak futnak keresztbe. Az egyik ilyen mögül valószínűleg egy tőr markolata kandikál ki. Ami kissé furcsa lehet, hogy a meleg idő ellenére felsőjének ujjai egészen le vannak tűrve, így a bőre csak jobb kézfején látszódik ki.
A tömeggel kapcsolatos meglátásaik találkoznak egy pontban: Ő sem szívesen jár a vásárba. Pláne nem napvilágnál. Szárazan, rekedtes hangon felnevet azonban hamar magába fojtja jókedvét.*
- Legyen inkább Cael! - * próbálja feloldani a kialakult helyzetet s a másik kacaját hallva a találkozás folyamán először el is mosolyodik. Mosolya pengevékony, feszült. Nem a legbizalomgerjesztőbb. Igyekszik továbbra is elkerülni, hogy a másik szemébe kelljen néznie. Valami meghatározhatatlan érzés azt diktálja, hogy az arany szempár veszélyes lehet rá. Az a benyomása ha hosszan elidőzne a nemesfém tavakban, nehezen szabadulhatna az asztaltól.
~ Hogy neked? Az égabrosz összes csillagára! Semmi. ~ nyel újra egy nagyot, ám a kupát előtte nem emeli ajkaihoz. *
- Örülök, hogy nem osztod a közhiedelmet. - * mondja derűvel hangjában. * - A többség mindig téved. - * teszi hozzá a mondást amit apja emlékiratiaba olvasott.
A másik szavaiból ítélve ő is annyira egyedül lehet mint Xil. Persze az is előfordulhat, hogy ez csak egy felvett póz, de egyelőre nincs oka kételkedni Cael szavaiban. Sőt. Kifejezetten szeretne hinni bennük. *
- Nekem sí... - * csúszik ki a száján a félmondat amit el is harap.* - Mióta a családom java elhagyta a várost egyedül vagyok. - * tart némi szünetet.* - Én enni jöttem ide. -*~És talán társaságért. ~ ismeri be magában kelletlenül miközben a ragura pillant.* - És te mit keresel Cael? - * teszi fel a kérdést enyhén felvont szemöldökkel s a találkozás folyamán másodszor is belenéz a nő szemébe.*
//Caelril//
*A köpeny lekerültével láthatóvá vállik kopottas fekete zubbonya min elől csatos szíjjak futnak keresztbe. Az egyik ilyen mögül valószínűleg egy tőr markolata kandikál ki. Ami kissé furcsa lehet, hogy a meleg idő ellenére felsőjének ujjai egészen le vannak tűrve, így a bőre csak jobb kézfején látszódik ki.
A tömeggel kapcsolatos meglátásaik találkoznak egy pontban: Ő sem szívesen jár a vásárba. Pláne nem napvilágnál. Szárazan, rekedtes hangon felnevet azonban hamar magába fojtja jókedvét.*
- Legyen inkább Cael! - * próbálja feloldani a kialakult helyzetet s a másik kacaját hallva a találkozás folyamán először el is mosolyodik. Mosolya pengevékony, feszült. Nem a legbizalomgerjesztőbb. Igyekszik továbbra is elkerülni, hogy a másik szemébe kelljen néznie. Valami meghatározhatatlan érzés azt diktálja, hogy az arany szempár veszélyes lehet rá. Az a benyomása ha hosszan elidőzne a nemesfém tavakban, nehezen szabadulhatna az asztaltól.
~ Hogy neked? Az égabrosz összes csillagára! Semmi. ~ nyel újra egy nagyot, ám a kupát előtte nem emeli ajkaihoz. *
- Örülök, hogy nem osztod a közhiedelmet. - * mondja derűvel hangjában. * - A többség mindig téved. - * teszi hozzá a mondást amit apja emlékiratiaba olvasott.
A másik szavaiból ítélve ő is annyira egyedül lehet mint Xil. Persze az is előfordulhat, hogy ez csak egy felvett póz, de egyelőre nincs oka kételkedni Cael szavaiban. Sőt. Kifejezetten szeretne hinni bennük. *
- Nekem sí... - * csúszik ki a száján a félmondat amit el is harap.* - Mióta a családom java elhagyta a várost egyedül vagyok. - * tart némi szünetet.* - Én enni jöttem ide. -*~És talán társaságért. ~ ismeri be magában kelletlenül miközben a ragura pillant.* - És te mit keresel Cael? - * teszi fel a kérdést enyhén felvont szemöldökkel s a találkozás folyamán másodszor is belenéz a nő szemébe.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 18:29:33
Üzenet elküldve: 2024-05-02 18:29:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xyltin//
*Már csak éppen annyira törődik a körülöttük lévőkkel, hogy beszédük háttérzajjá váljon, ami kellemesen veszi őket körül. Tud több helyre is figyelni egyszerre, de most a mélységi ragadta meg, így neki szenteli magát, amíg érdekesnek találják egymást. Talán tényleg nem megszokott az ő két népségük keveredése, főleg egy asztalnál, de Ril-t egyáltalán nem mozgatják olyasmi dolgok, hogy valakit csupán hovatartozása miatt kelljen gyűlölni. Tőle rosszabbakat kevesen tettek, így hát botor dolog lenne ítélkezni olyan felett, aki minden bizonnyal nem végezte ki a legjobb barátját némi aranyért cserébe.*
- Talán a vásári csődületben nem találkoztunk volna, mert elég kevés esélyt látok rá, hogy belemerészkedjek.
*Nézi végig ahogy megszabadul az őt takaró felső ruházattól, sokat el tud árulni a küllem, főleg, ha valaki nem azért ölti magára, hogy máshogy fessen, mint aki.
A kezét végül elfogadják és játékos vigyorral hallgatja a szavakat, majd a végére nevetéssé alakul. Mégis humoránál van a kormos, ami az ő végtelen nyugodtságának előkelő fűszere.*
- Rettenetesen? És a Caelril és Xiltyn? Igazi nyelvtörő. Maradjunk a rövidebbeknél.
*Szerencsére meghozzák az italaikat, és a másik ételét, amit remél, hogy nem azért tolt arrébb, mert azt gondolja, hogy az illem ilyet diktál. Igazából kétli. Hogy vajon tényleg a ragura éhes-e a másik, az kérdéses. *
- Milyen szerencse, hogy megkaptad. *Emeli fel poharát, mintha csak az egészségét kívánná, majd bele is kortyol. Tényleg jobbik faját kaphatott, mert nem húzza össze a száját, hanem jótékonyan árad szét ereiben már az első korty is.*
- És nekem mi bajom lehet? *Kérdez vissza, ő pedig az aranyakkal a másikat nézi, akkor is, ha amaz a válla fölött szúrt ki magának valamit, vagy valakit.* - A közhiedelem azt diktálja, hogy utálnunk kéne egymást, így hát ritka a párosunk egy asztalnál, de és nem hiszek ebben. Majd később lehet következtetéseket levonni, hogy ki kire veszélyes, vagy az-e egyáltalán. *Ő is kortyol még egyet. Valójában lehetne veszélyes bárkire nézve, de nem ezzel a céllal érkezett a kikötőbe, hanem pont, hogy hátra hagyta, ami volt. Megvédeni persze megtudná magát, de hogy tőle kelljen tartani? Most nem menne bele ilyen játékokba.* - De nemhogy ellenségeim, senkim nincs még itt.
//Xyltin//
*Már csak éppen annyira törődik a körülöttük lévőkkel, hogy beszédük háttérzajjá váljon, ami kellemesen veszi őket körül. Tud több helyre is figyelni egyszerre, de most a mélységi ragadta meg, így neki szenteli magát, amíg érdekesnek találják egymást. Talán tényleg nem megszokott az ő két népségük keveredése, főleg egy asztalnál, de Ril-t egyáltalán nem mozgatják olyasmi dolgok, hogy valakit csupán hovatartozása miatt kelljen gyűlölni. Tőle rosszabbakat kevesen tettek, így hát botor dolog lenne ítélkezni olyan felett, aki minden bizonnyal nem végezte ki a legjobb barátját némi aranyért cserébe.*
- Talán a vásári csődületben nem találkoztunk volna, mert elég kevés esélyt látok rá, hogy belemerészkedjek.
*Nézi végig ahogy megszabadul az őt takaró felső ruházattól, sokat el tud árulni a küllem, főleg, ha valaki nem azért ölti magára, hogy máshogy fessen, mint aki.
A kezét végül elfogadják és játékos vigyorral hallgatja a szavakat, majd a végére nevetéssé alakul. Mégis humoránál van a kormos, ami az ő végtelen nyugodtságának előkelő fűszere.*
- Rettenetesen? És a Caelril és Xiltyn? Igazi nyelvtörő. Maradjunk a rövidebbeknél.
*Szerencsére meghozzák az italaikat, és a másik ételét, amit remél, hogy nem azért tolt arrébb, mert azt gondolja, hogy az illem ilyet diktál. Igazából kétli. Hogy vajon tényleg a ragura éhes-e a másik, az kérdéses. *
- Milyen szerencse, hogy megkaptad. *Emeli fel poharát, mintha csak az egészségét kívánná, majd bele is kortyol. Tényleg jobbik faját kaphatott, mert nem húzza össze a száját, hanem jótékonyan árad szét ereiben már az első korty is.*
- És nekem mi bajom lehet? *Kérdez vissza, ő pedig az aranyakkal a másikat nézi, akkor is, ha amaz a válla fölött szúrt ki magának valamit, vagy valakit.* - A közhiedelem azt diktálja, hogy utálnunk kéne egymást, így hát ritka a párosunk egy asztalnál, de és nem hiszek ebben. Majd később lehet következtetéseket levonni, hogy ki kire veszélyes, vagy az-e egyáltalán. *Ő is kortyol még egyet. Valójában lehetne veszélyes bárkire nézve, de nem ezzel a céllal érkezett a kikötőbe, hanem pont, hogy hátra hagyta, ami volt. Megvédeni persze megtudná magát, de hogy tőle kelljen tartani? Most nem menne bele ilyen játékokba.* - De nemhogy ellenségeim, senkim nincs még itt.
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:43:23
Üzenet elküldve: 2024-05-02 17:43:23
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Miután átadott 17 aranytallért Haldrian Rhuuvnak 
nyugodt, puha léptekkel sétál a kiválasztott asztalhoz. Ha Ril alaposabban megnézi magának láthatja, hogy a mélységi lábbeliként csupán egy egyszerű sarut visel miből kikandikálnak lábujjai. Ami érdekes lehet még, hogy bal kezén vékony kesztyűt visel mi olyan sötét mint a bőre, így nem egyszerű kiszúrni. Ékszerént csupán egy vékony ezüstláncot visel mi mellkasáratapadva befut a zubbony alá. A csapos megjegyzése nem kerüli el az ő fülét sem, de érdemi válaszra nem méltatja pontosan azért nem, mert nem érti. Az elfek és éjbőrű testvéreik talán nem ülhetnek egy asztalhoz? Persze atyja mesélt neki a régi ellentétekről és az iratai között is talált számos arra utaló jelet, hogy az örege nem kedvelte a felszínieket, de erre akar most a legkevésbé gondolni. Nincs sok tapasztalata a többi faj képviselőivel de amíg nem érzi fenyegetve magát addig nincs mitől tartania.
Az asztalhoz érve megoldja darócának csatját majd a durva ruhadarabot a szék háttámlájára teríti.*
- Én most vagyok itt először. De a vásári csődületet inkább nevezném tömegnek mint eme lebuj szépen növekvő népét. - * próbál némi humort csempészni válasza végébe alkalmazkodva a helyzethez, miszerint is nyílik az ajtó, hogy a kricsmi újabb vendégeket fogadhasson örökkön aranyraéhes bendőjébe.
Miután kényelmesen elhelyezkedett épp csak egy pillanata van, hogy az aranyszín szempárt keresse s máris egy kéz nyúl felé. Meglepődni tűnik. Talán csak a pillanatnyi habozás teszi de már nyújtja is a kezét az asztal felett.*
- Légy üdvözölve Ril. Xiltynnek hívnak, de szólíthatsz Xilnek. Ril és Xil. Rettenetesen hangzik. - * mutatkozik be, de miközben kezeik összeérnek tekintete már szórakozottan elkalandozik.
Közben már érkezik is a birkapörkölt és az almabor, ami némi izgalommal tölti el. Eddig csak a vörösszínű testvérét fogyasztotta; Kíváncsi milyen a világosabb íze.*
- Köszönöm. - * biccent kurtán s hosszan néz a távolodó férfi után. A kígyó szempár eztán visszafordul Ril felé. Xiltyn gyorsan megnyalja ajkait majd a még gőzölgő fatányérost kissé odébbtolva kupája után nyúl.*
- Én is örülök, éheztem már egy kis... ragura. - * vándorol tekintete a még nyilván túl forró tálra miközben ajkához emeli a kupát is iszik. *
- Mi bajom lehet tőle ha veled ülök egy asztalhoz? - * kérdezi mellékesen miközben egy távoli pontra fókuszál valahol a nő jobb válla fölött. * - Ellenségeid vannak vagy te vagy a veszély? - * kortyol újra, immár nagyobbat.*
nyugodt, puha léptekkel sétál a kiválasztott asztalhoz. Ha Ril alaposabban megnézi magának láthatja, hogy a mélységi lábbeliként csupán egy egyszerű sarut visel miből kikandikálnak lábujjai. Ami érdekes lehet még, hogy bal kezén vékony kesztyűt visel mi olyan sötét mint a bőre, így nem egyszerű kiszúrni. Ékszerént csupán egy vékony ezüstláncot visel mi mellkasáratapadva befut a zubbony alá. A csapos megjegyzése nem kerüli el az ő fülét sem, de érdemi válaszra nem méltatja pontosan azért nem, mert nem érti. Az elfek és éjbőrű testvéreik talán nem ülhetnek egy asztalhoz? Persze atyja mesélt neki a régi ellentétekről és az iratai között is talált számos arra utaló jelet, hogy az örege nem kedvelte a felszínieket, de erre akar most a legkevésbé gondolni. Nincs sok tapasztalata a többi faj képviselőivel de amíg nem érzi fenyegetve magát addig nincs mitől tartania.Az asztalhoz érve megoldja darócának csatját majd a durva ruhadarabot a szék háttámlájára teríti.*
- Én most vagyok itt először. De a vásári csődületet inkább nevezném tömegnek mint eme lebuj szépen növekvő népét. - * próbál némi humort csempészni válasza végébe alkalmazkodva a helyzethez, miszerint is nyílik az ajtó, hogy a kricsmi újabb vendégeket fogadhasson örökkön aranyraéhes bendőjébe.
Miután kényelmesen elhelyezkedett épp csak egy pillanata van, hogy az aranyszín szempárt keresse s máris egy kéz nyúl felé. Meglepődni tűnik. Talán csak a pillanatnyi habozás teszi de már nyújtja is a kezét az asztal felett.*
- Légy üdvözölve Ril. Xiltynnek hívnak, de szólíthatsz Xilnek. Ril és Xil. Rettenetesen hangzik. - * mutatkozik be, de miközben kezeik összeérnek tekintete már szórakozottan elkalandozik.
Közben már érkezik is a birkapörkölt és az almabor, ami némi izgalommal tölti el. Eddig csak a vörösszínű testvérét fogyasztotta; Kíváncsi milyen a világosabb íze.*
- Köszönöm. - * biccent kurtán s hosszan néz a távolodó férfi után. A kígyó szempár eztán visszafordul Ril felé. Xiltyn gyorsan megnyalja ajkait majd a még gőzölgő fatányérost kissé odébbtolva kupája után nyúl.*
- Én is örülök, éheztem már egy kis... ragura. - * vándorol tekintete a még nyilván túl forró tálra miközben ajkához emeli a kupát is iszik. *
- Mi bajom lehet tőle ha veled ülök egy asztalhoz? - * kérdezi mellékesen miközben egy távoli pontra fókuszál valahol a nő jobb válla fölött. * - Ellenségeid vannak vagy te vagy a veszély? - * kortyol újra, immár nagyobbat.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 13:33:42
Üzenet elküldve: 2024-05-02 13:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ettvallder, Intath//
-Máskülönben biztosan. Ami az ételeket és az italokat illeti, aligha hallgatnék egy kikötői suhancra. *Rendezi le egy halovány mosollyal a témát. Tekintettel rá, hogy fültanúja volt a páros eszmecseréjének, nem igazán érinti meg Intath részéről az ifjút ért kritika. Kissé furcsának is találja, hogy az alighanem sokat látott és élt elf így ki van élezve valami kölyökre.*
-Sárvárosnak? *Kissé felhúzza szemöldökét, még a pohár törölgetésében is megáll. Most először látszik meglepettnek.*
-Nem, ez eddig nem jutott el a Kikötőbe. Hallottam volna. *Ha igaz, amit az idegen állít, az nagy hatással lehet az itteni életre is. Semmiképp sem jó hír számukra. Messziről jött vándor viszont azt mond, amit akar. Vagy tréfát űz velük, vagy valóban ő az első fecske a hírrel.*
-Tudsz erről többet is? Erről a Sárváros - városőr mizériáról. *Tompít némileg hangján, elvégre többen vannak a fogadótérben a megszokottnál. Az elf jelenléte nem zavarja, elvégre a kisasszony vendége. Folytatja a pohár törölgetését, de azért sűrűbben pislog Ettvallder felé.*
-Itt mindig van szükség bérkardra. *Ez igaz. Akik voltak, szétszéledtek, nem árt a vérfrissítés. Most jobban, mint eddig. Relael munkálkodása pedig könnyen hozhatja szükségességét a fegyverhez értőknek.*
-Mihez értesz? A fegyverforgatáson kívül. *Egyre érdekesebb a félvér.*
-Nem vagy rosszban senkivel a Kikötőben?
//Ettvallder, Intath//
-Máskülönben biztosan. Ami az ételeket és az italokat illeti, aligha hallgatnék egy kikötői suhancra. *Rendezi le egy halovány mosollyal a témát. Tekintettel rá, hogy fültanúja volt a páros eszmecseréjének, nem igazán érinti meg Intath részéről az ifjút ért kritika. Kissé furcsának is találja, hogy az alighanem sokat látott és élt elf így ki van élezve valami kölyökre.*
-Sárvárosnak? *Kissé felhúzza szemöldökét, még a pohár törölgetésében is megáll. Most először látszik meglepettnek.*
-Nem, ez eddig nem jutott el a Kikötőbe. Hallottam volna. *Ha igaz, amit az idegen állít, az nagy hatással lehet az itteni életre is. Semmiképp sem jó hír számukra. Messziről jött vándor viszont azt mond, amit akar. Vagy tréfát űz velük, vagy valóban ő az első fecske a hírrel.*
-Tudsz erről többet is? Erről a Sárváros - városőr mizériáról. *Tompít némileg hangján, elvégre többen vannak a fogadótérben a megszokottnál. Az elf jelenléte nem zavarja, elvégre a kisasszony vendége. Folytatja a pohár törölgetését, de azért sűrűbben pislog Ettvallder felé.*
-Itt mindig van szükség bérkardra. *Ez igaz. Akik voltak, szétszéledtek, nem árt a vérfrissítés. Most jobban, mint eddig. Relael munkálkodása pedig könnyen hozhatja szükségességét a fegyverhez értőknek.*
-Mihez értesz? A fegyverforgatáson kívül. *Egyre érdekesebb a félvér.*
-Nem vagy rosszban senkivel a Kikötőben?
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 13:14:31
Üzenet elküldve: 2024-05-02 13:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Caelril, Xyltin//
~Hogy mi baj lehet?~ *Hallotta ő történetét annak a már felszáradt vértócsának, aminek gazdája egy felvágott nyelvű sötételf volt. Annak pedig, hogy egy mélységi és egy felszíni hegyesfülű együtt iszogat, még a Kikötőben is csekély az esélye. De lám, itt vagyunk. Addig minden szép és jó, míg ily bájosan elcseverésznek.
Hagyja, hogy megállapodjanak az egyik asztalnál, majd egy pillanatra hátra megy a konyhába, hogy egy mélyebb fatányérba merjen a sűrű raguból. Szed mellé némi főtt burgonyát, s rövidesen a páros asztala mellett is terem, hogy kiszolgálja őket a kért étellel és az almaborral.*
-Ott leszek, ha kellene valami. *Int a pult felé, mert amott már várakozik is két újabb idegen.*
//Rasdeher, Rovéna//
*Ez nem az ismerős arcok estéje. Épp ezért alaposan megméri mindkettőt, ahogy fekete hajkoronáját sebtiben söpri hátra arcából. Előbb természetesen a hölgyet veszi szemügyre, s nem csak azért, mert ő szólította meg. A fegyverekről, az esetlegesen dudorodó erszényről hamar a kellemesen formás idomok és a hívogató ajkak látványa vonja magára figyelmét, de persze csak lopva méri meg, leginkább saját szórakozása végett.*
-Szoba az akad az emeleten. Ráadásul kiadó is. Egy szoba kell, vagy kettő? *Szürke tekintete most a férfira húzódik. Talán különös észrevétel a Kikötő színes forgatagában, de ők az első embervendégek ma. A férfi nem különb túlságosan azoktól a fegyverforgató átutazóktól, akik megfordulnak erre; kevésbé feltűnő öltözet, bőrvért, és a többi. Nem elég jó emberismerő hozzá, hogy olvasson a jelekből, de ha tudná, hogy mennyire nem óhajt itt lenni a férfi, bizonyosan megnyerőbb mosolyt villantana. Figyelme ugyanakkor jelenleg leginkább Rovénáé, ki alighanem a szószólója a párosnak és különben a szemnek is kedvesebb.*
-Étel is akad... Birkapörkölt pityókával ma este. Sör, bor... *Vállat von, majd ajkai széle gyanúsan felfelé rándul.*
-Fürdő a szobához dézsában. Esetleg társaság az estére. *Beharapja ajkait. Nem minden jöttmentnek kínál efféle szolgáltatást, megválogatja, kinek s mit. Egy próbát mindig megér az ilyesmi.*
//Caelril, Xyltin//
~Hogy mi baj lehet?~ *Hallotta ő történetét annak a már felszáradt vértócsának, aminek gazdája egy felvágott nyelvű sötételf volt. Annak pedig, hogy egy mélységi és egy felszíni hegyesfülű együtt iszogat, még a Kikötőben is csekély az esélye. De lám, itt vagyunk. Addig minden szép és jó, míg ily bájosan elcseverésznek.
Hagyja, hogy megállapodjanak az egyik asztalnál, majd egy pillanatra hátra megy a konyhába, hogy egy mélyebb fatányérba merjen a sűrű raguból. Szed mellé némi főtt burgonyát, s rövidesen a páros asztala mellett is terem, hogy kiszolgálja őket a kért étellel és az almaborral.*
-Ott leszek, ha kellene valami. *Int a pult felé, mert amott már várakozik is két újabb idegen.*
//Rasdeher, Rovéna//
*Ez nem az ismerős arcok estéje. Épp ezért alaposan megméri mindkettőt, ahogy fekete hajkoronáját sebtiben söpri hátra arcából. Előbb természetesen a hölgyet veszi szemügyre, s nem csak azért, mert ő szólította meg. A fegyverekről, az esetlegesen dudorodó erszényről hamar a kellemesen formás idomok és a hívogató ajkak látványa vonja magára figyelmét, de persze csak lopva méri meg, leginkább saját szórakozása végett.*
-Szoba az akad az emeleten. Ráadásul kiadó is. Egy szoba kell, vagy kettő? *Szürke tekintete most a férfira húzódik. Talán különös észrevétel a Kikötő színes forgatagában, de ők az első embervendégek ma. A férfi nem különb túlságosan azoktól a fegyverforgató átutazóktól, akik megfordulnak erre; kevésbé feltűnő öltözet, bőrvért, és a többi. Nem elég jó emberismerő hozzá, hogy olvasson a jelekből, de ha tudná, hogy mennyire nem óhajt itt lenni a férfi, bizonyosan megnyerőbb mosolyt villantana. Figyelme ugyanakkor jelenleg leginkább Rovénáé, ki alighanem a szószólója a párosnak és különben a szemnek is kedvesebb.*
-Étel is akad... Birkapörkölt pityókával ma este. Sör, bor... *Vállat von, majd ajkai széle gyanúsan felfelé rándul.*
-Fürdő a szobához dézsában. Esetleg társaság az estére. *Beharapja ajkait. Nem minden jöttmentnek kínál efféle szolgáltatást, megválogatja, kinek s mit. Egy próbát mindig megér az ilyesmi.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 08:25:44
Üzenet elküldve: 2024-05-02 08:25:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Mardeii, Intath//
* Neki is feltűnik az óriásnő. Azért, ha ő szolgálná, azért nem lenne ilyen szabad szájú. Elvégre a nőkkel szeret finomabban bánni, míg a férfiakkal szereti elengedni magát. Terül fordul a pultos és elé kerül a várva várt étel és ital. *
- Köszönöm.
* Elégedetten csapja össze kezeit, majd majd Mardeii Krils kezébe rak 19 aranyat.. Csuklyáját a fejéről leereszti, ezüstös haját ma még nem sikerült megmosnia, így egy kicsit még kócos. Elkezdi eszegetni az pörköltöt. Senkit se tévesszen meg a fiatalos ábrázata, mert ez az egyik megtévesztő jele. Ha egy valamije van az tapasztalat.*
~ Mi a fene? ~
* Közel sem olyan pocsék, mint amire számított. Kényelmes tempóban falatozgat a pultos meséjét hallgatva. A nagy vörösön kikerekednek a szemei, mintha mondana valamit erre, de inkább tartja a száját. A többi kicsit sem mozgatja meg a fantáziáját, azokra szeme se rebben. Szemei azonban újból meginognak a felé irányuló kérdésre. Először tartja a szemkontaktus, de a válasz előtt még iszik a söréből. *
- Csak, ha munkám van, akkor járok erre. Amúgy, *tart egy kis hatásszünetet * pont Artheniorból jövök. Hallottátok, hogy a városőrség nekiment sárvárosnak? Csúnya egy csata volt az.
* Nem folytatja, hátha tudnak erről, mert akkor nem érdekelheti őket ez a mese. Mondata közben azért az elfre is pillant egyszer, kétszer. Hátha van hozzáfűzni valója. Az újonnan érkező temérdek vendégre azért felkapja a fejét. Csak jönnek és jönnek. A félelf igazán magába mélyed, gondolkodik, hogy vajon ennyire jó lenne a hely? Kérdésére a söre a válasz. Amint belekóstol, kap is egy választ erre kérdésére. *
- Igazából pont ezért is jöttem. Elfogyott fent a munka, legalábbis most senkinek sincs szüksége egy bérkardra.
//Mardeii, Intath//
* Neki is feltűnik az óriásnő. Azért, ha ő szolgálná, azért nem lenne ilyen szabad szájú. Elvégre a nőkkel szeret finomabban bánni, míg a férfiakkal szereti elengedni magát. Terül fordul a pultos és elé kerül a várva várt étel és ital. *
- Köszönöm.
* Elégedetten csapja össze kezeit, majd majd Mardeii Krils kezébe rak 19 aranyat.
. Csuklyáját a fejéről leereszti, ezüstös haját ma még nem sikerült megmosnia, így egy kicsit még kócos. Elkezdi eszegetni az pörköltöt. Senkit se tévesszen meg a fiatalos ábrázata, mert ez az egyik megtévesztő jele. Ha egy valamije van az tapasztalat.*~ Mi a fene? ~
* Közel sem olyan pocsék, mint amire számított. Kényelmes tempóban falatozgat a pultos meséjét hallgatva. A nagy vörösön kikerekednek a szemei, mintha mondana valamit erre, de inkább tartja a száját. A többi kicsit sem mozgatja meg a fantáziáját, azokra szeme se rebben. Szemei azonban újból meginognak a felé irányuló kérdésre. Először tartja a szemkontaktus, de a válasz előtt még iszik a söréből. *
- Csak, ha munkám van, akkor járok erre. Amúgy, *tart egy kis hatásszünetet * pont Artheniorból jövök. Hallottátok, hogy a városőrség nekiment sárvárosnak? Csúnya egy csata volt az.
* Nem folytatja, hátha tudnak erről, mert akkor nem érdekelheti őket ez a mese. Mondata közben azért az elfre is pillant egyszer, kétszer. Hátha van hozzáfűzni valója. Az újonnan érkező temérdek vendégre azért felkapja a fejét. Csak jönnek és jönnek. A félelf igazán magába mélyed, gondolkodik, hogy vajon ennyire jó lenne a hely? Kérdésére a söre a válasz. Amint belekóstol, kap is egy választ erre kérdésére. *
- Igazából pont ezért is jöttem. Elfogyott fent a munka, legalábbis most senkinek sincs szüksége egy bérkardra.
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:49:23
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xyltin, Haldrian//
*Talán a gondolatnak teremtő ereje van, vagy csak szimplán kevés egy csapos kiszolgálni az éppen behömpölygőket, de megjelenik Haldrian, akihez intézni tudja a szavait borának ügyében. A mellette álló mélységi vagy nincs egészen humoránál, vagy tényleg egészen mást jelent kettejüknek a tömeg. Ril ettől függetlenül halványan felnevet és állja a másik fürkésző tekintetét, majd a sajátját olvasztja bele arra a pillanatra a méregzöldekbe, hogy eldöntse, akar-e ettől több szót váltani vele. Akar. Azért kinézte magának a szőke elfet is, mégis csak fajtárs, de tán oka lehet, hogy itt állapodott meg. Válaszolni még nem tud, mert már kérik is az aranyat tőlük, amit az ismeretlen készségesen fizet neki. *
-Óh, igazán köszönöm.
*Még megvárná a bort, hacsak nem az asztalnál történik a kiszolgálás, majd sarkon fordul, mert bizony Ril a férfivel fog tartani a kinézett hely irányába, hogy onnan figyelhesse milyen népekkel töltődik meg a taverna. Még futólag az elkapott megjegyzésre, kicsit késve válaszolván, hátra fordul és válla fölött jelentőségteljes mosolyt küld Haldrian-nak, s csak utána intéz még pár szót hozzá.* - Mi baj lehet?
*Aztán máris osztatlan figyelme az újdonsült asztaltársáé, aki első ezen a helyen, aki nem aranyat kér tőle, hanem neki fizet. Máris szimpatikus.
Nyílik az ajtó, s újabb két jövevény tér be rajta, akiket szintén nem rest végigmérni, még mielőtt elfoglalnák a helyüket. Még biccent is nekik a jó modor jegyében. Ahányan vannak itt, annyian különböznek, de őt pont ez tölti fel. Végre kiszakadhat a szürkeségből.*
- Mondom én, hogy tömeg. Amikor itt jártam ezelőtt a csapossal kellett igyak. *Nevet fel ismét, de nem rosszallóan. Jó volt az az este úgy ahogy volt, sokat megtudott a helyről, ahová lakni merészkedett, s ezért hálás.
Ha eljutnak addig, leül a székbe, s megvárja míg a kormos is így tesz, majd az asztalra könyököl egyik kezével, a másikkal pedig a férfi felé nyúl, amolyan bemutatkozás gyanánt. *
- Ril.
*Teszi is meg, hogy elárulja nevének egy becézett részletét, majd fürkészi a másikat.* - Én aztán nemrég lakok itt, de a te félédet még nem láttam erre, örülök, hogy kimerészkedtél.
*Egyébként a bunkóság írmagja is hiányzik belőle jelen helyzetben, de elszokott attól, hogy úgy beszélgessen másokkal, hogy önmaga lehet, nem pedig egy szerep amit magára öntött. És még csak nem is a pultos ül vele szemben, akinek kötelezően kedvesnek kéne vele lennie, így mégis más a helyzet.*
//Xyltin, Haldrian//
*Talán a gondolatnak teremtő ereje van, vagy csak szimplán kevés egy csapos kiszolgálni az éppen behömpölygőket, de megjelenik Haldrian, akihez intézni tudja a szavait borának ügyében. A mellette álló mélységi vagy nincs egészen humoránál, vagy tényleg egészen mást jelent kettejüknek a tömeg. Ril ettől függetlenül halványan felnevet és állja a másik fürkésző tekintetét, majd a sajátját olvasztja bele arra a pillanatra a méregzöldekbe, hogy eldöntse, akar-e ettől több szót váltani vele. Akar. Azért kinézte magának a szőke elfet is, mégis csak fajtárs, de tán oka lehet, hogy itt állapodott meg. Válaszolni még nem tud, mert már kérik is az aranyat tőlük, amit az ismeretlen készségesen fizet neki. *
-Óh, igazán köszönöm.
*Még megvárná a bort, hacsak nem az asztalnál történik a kiszolgálás, majd sarkon fordul, mert bizony Ril a férfivel fog tartani a kinézett hely irányába, hogy onnan figyelhesse milyen népekkel töltődik meg a taverna. Még futólag az elkapott megjegyzésre, kicsit késve válaszolván, hátra fordul és válla fölött jelentőségteljes mosolyt küld Haldrian-nak, s csak utána intéz még pár szót hozzá.* - Mi baj lehet?
*Aztán máris osztatlan figyelme az újdonsült asztaltársáé, aki első ezen a helyen, aki nem aranyat kér tőle, hanem neki fizet. Máris szimpatikus.
Nyílik az ajtó, s újabb két jövevény tér be rajta, akiket szintén nem rest végigmérni, még mielőtt elfoglalnák a helyüket. Még biccent is nekik a jó modor jegyében. Ahányan vannak itt, annyian különböznek, de őt pont ez tölti fel. Végre kiszakadhat a szürkeségből.*
- Mondom én, hogy tömeg. Amikor itt jártam ezelőtt a csapossal kellett igyak. *Nevet fel ismét, de nem rosszallóan. Jó volt az az este úgy ahogy volt, sokat megtudott a helyről, ahová lakni merészkedett, s ezért hálás.
Ha eljutnak addig, leül a székbe, s megvárja míg a kormos is így tesz, majd az asztalra könyököl egyik kezével, a másikkal pedig a férfi felé nyúl, amolyan bemutatkozás gyanánt. *
- Ril.
*Teszi is meg, hogy elárulja nevének egy becézett részletét, majd fürkészi a másikat.* - Én aztán nemrég lakok itt, de a te félédet még nem láttam erre, örülök, hogy kimerészkedtél.
*Egyébként a bunkóság írmagja is hiányzik belőle jelen helyzetben, de elszokott attól, hogy úgy beszélgessen másokkal, hogy önmaga lehet, nem pedig egy szerep amit magára öntött. És még csak nem is a pultos ül vele szemben, akinek kötelezően kedvesnek kéne vele lennie, így mégis más a helyzet.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 06:08:32
Üzenet elküldve: 2024-05-02 06:08:32
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Ahogy közelebb ér a pulthoz, feltűnővé vállik kezdeti tévedése. Az asszony akit megszólított oly nagyra növekszik az alacsony hím előtt mintha óriás volna. Kezei között a liszteszsák mintha csak valami kis fűszerestasak volna, de mintha nem hallaná meg rekedtes hangját. Szerencsére nem kell megismételnie szavait, hisz előkerül egy újabb felszíni aki tisztes szavakkal, készségesen fogadja.Érzi,hogy a vizslató tekintet egyesével méri meg erszényei súlyát, de nem foglalkozik vele. Szórakozottan pillantgat a háttérben lógó edényekre s a polcokon sorakozó kifényesített kupákra ám mikor épp elfogadná a fiatalember ajánlatát egy újabb jövevény érkezik aki egyenesen mellette áll meg a pultnál s bármiféle teketóriázás nélkül kérdést intéz hozzá. A kígyó tekintet elidőzik egy ideig a gondosan készített hajfonatok hullámzásán majd egy pillanatra találkozik az aranyszín lélektükrökkel is s mivel a nő sem köszöntötte így ő is próbál hasonló, közvetlenmódon megnyilvánulni.*
- Tömeg? -*emelkedik meg kérdően fehér szemöldöke ahogy meglepetten körbepillant. Akadnak páran, de tömegnek nem nevezné még. Eddigre már lopva végigméri Caelrilt és a fényesen feszülő bőrnadrág látványától önkéntelenül is nyel egy nagyot.* - Ingyen semmit. -* mondja tényszerűen a csaplár helyett. *
- De ha gondod van az érmékkel erre az italra a vendégem vagy. -* hagyja el ajkait a meggondolatlan mondat s válaszra sem várva Haldrian elé csúsztatja az erszényből előszámolt 17 aranyat.*
- Ha megsül a lábas jószág fűszerezze be nekem jól s hozza ama asztalhoz! - * int fejével a galériát tartó oszlopok alatt álló egyik magányos asztal felé. *
- Ha kedved tartja velem tarthatsz... - * mondja könnyedebb hangon a nőnek majd sarkon fordul és a kiszemelt asztal felé indul, hogy ott várhassa meg az ebéd érkezését.*
*Ahogy közelebb ér a pulthoz, feltűnővé vállik kezdeti tévedése. Az asszony akit megszólított oly nagyra növekszik az alacsony hím előtt mintha óriás volna. Kezei között a liszteszsák mintha csak valami kis fűszerestasak volna, de mintha nem hallaná meg rekedtes hangját. Szerencsére nem kell megismételnie szavait, hisz előkerül egy újabb felszíni aki tisztes szavakkal, készségesen fogadja.Érzi,hogy a vizslató tekintet egyesével méri meg erszényei súlyát, de nem foglalkozik vele. Szórakozottan pillantgat a háttérben lógó edényekre s a polcokon sorakozó kifényesített kupákra ám mikor épp elfogadná a fiatalember ajánlatát egy újabb jövevény érkezik aki egyenesen mellette áll meg a pultnál s bármiféle teketóriázás nélkül kérdést intéz hozzá. A kígyó tekintet elidőzik egy ideig a gondosan készített hajfonatok hullámzásán majd egy pillanatra találkozik az aranyszín lélektükrökkel is s mivel a nő sem köszöntötte így ő is próbál hasonló, közvetlenmódon megnyilvánulni.*
- Tömeg? -*emelkedik meg kérdően fehér szemöldöke ahogy meglepetten körbepillant. Akadnak páran, de tömegnek nem nevezné még. Eddigre már lopva végigméri Caelrilt és a fényesen feszülő bőrnadrág látványától önkéntelenül is nyel egy nagyot.* - Ingyen semmit. -* mondja tényszerűen a csaplár helyett. *
- De ha gondod van az érmékkel erre az italra a vendégem vagy. -* hagyja el ajkait a meggondolatlan mondat s válaszra sem várva Haldrian elé csúsztatja az erszényből előszámolt 17 aranyat.*
- Ha megsül a lábas jószág fűszerezze be nekem jól s hozza ama asztalhoz! - * int fejével a galériát tartó oszlopok alatt álló egyik magányos asztal felé. *
- Ha kedved tartja velem tarthatsz... - * mondja könnyedebb hangon a nőnek majd sarkon fordul és a kiszemelt asztal felé indul, hogy ott várhassa meg az ebéd érkezését.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 00:11:55
Üzenet elküldve: 2024-05-02 00:11:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*A világítótoronynak megvan a maga varázslatos atmoszférája, de fertályórákat tölteni a hűvös, tengeren lovagló szélben még a legelhivatottabb tengerészeknek is kihívást jelent. Nem csoda hát, hogy az újra egymásra találó párocska úgy dönt, ideje továbbállni, és keresni egy tisztességes krimót, ahol megmelegíthetik átfagyott tagjaikat.
Rasnak, akár a sötét éjszakát kettészelő villám, úgy villan be a Rumos ismerős mocska. A koszt felejthető, az ágyaik helyett ezerszer választaná inkább a saját kezűleg eszkábált erdei fekhelyét, de megvan az az erénye, hogy akárhányszor térsz oda vissza, képtelen vagy benne csalódni. Mindig pontosan ugyanaz a borzalom vár, mint legutóbb.
Ezzel szemben a Hét Varjú az újdonság varázsával kecsegtet. Eddig vagy nem vett tudomást róla az elméje, annyira nincs benne semmi, amivel magához tudná csalogatni a lehetséges vendégek tekintetét, vagy legutóbbi Kikötői tartózkodása alatt még tényleg üresen állt a mostanra tavernaként működő épület. Akárhogy is, Rovéna javaslatára itt próbálnak szerencsét szállásügyben. ~Biztosan a madarak keltették fel a figyelmét.~ Jegyzi meg csak úgy magában, miközben szemével Éjfélt követve megállapodik tekintete a cégéren.
A kétszárnyas ajtót belökve váratlanul nagy tömeg fogadja őket. Míg csicsergős párja rögtön a közönségét látja bennük, addig Ras egészen más szemmel tekint rájuk. Igyekszik mindenkit sorban végigmérni, s ránézésre eldönteni, hogy vajon melyikük lehet Sa'Tereth hű szolgája, aki majd a vérét akarja venni? Amikor rájön, hogy egyikőjükről sem tudja ezt a halál egyszerű dolgot ránézésre leolvasni, kissé csalódik magában. A vendég mustrából Rovéna lágy orgánuma téríti magához.*
- Hogy mi? Énekelni? Nem tudom, Rové, nem akarom magunkra vonni a figyelmet. Ha lehet, vegyünk ki egy szobát és együnk valamit. Utána a szobában megbeszéljük a továbbiakat.
*Úgy tűnik paranoiája rögtön súlyosbodni kezd, ahogy a tömeg közepén találja magát. Tenyere már szinte könyörög, hogy érezhesse kardjának biztonságot sugárzó markolatgombját. De mégsem sétálhat be egy kocsmába fegyverre tett kézzel! Ezért ő is a pultnak támaszkodva veti meg a lábait, és ahelyett, hogy kardjait babrálná, társa formás csípőjére helyezi a mancsát.*
*A világítótoronynak megvan a maga varázslatos atmoszférája, de fertályórákat tölteni a hűvös, tengeren lovagló szélben még a legelhivatottabb tengerészeknek is kihívást jelent. Nem csoda hát, hogy az újra egymásra találó párocska úgy dönt, ideje továbbállni, és keresni egy tisztességes krimót, ahol megmelegíthetik átfagyott tagjaikat.
Rasnak, akár a sötét éjszakát kettészelő villám, úgy villan be a Rumos ismerős mocska. A koszt felejthető, az ágyaik helyett ezerszer választaná inkább a saját kezűleg eszkábált erdei fekhelyét, de megvan az az erénye, hogy akárhányszor térsz oda vissza, képtelen vagy benne csalódni. Mindig pontosan ugyanaz a borzalom vár, mint legutóbb.
Ezzel szemben a Hét Varjú az újdonság varázsával kecsegtet. Eddig vagy nem vett tudomást róla az elméje, annyira nincs benne semmi, amivel magához tudná csalogatni a lehetséges vendégek tekintetét, vagy legutóbbi Kikötői tartózkodása alatt még tényleg üresen állt a mostanra tavernaként működő épület. Akárhogy is, Rovéna javaslatára itt próbálnak szerencsét szállásügyben. ~Biztosan a madarak keltették fel a figyelmét.~ Jegyzi meg csak úgy magában, miközben szemével Éjfélt követve megállapodik tekintete a cégéren.
A kétszárnyas ajtót belökve váratlanul nagy tömeg fogadja őket. Míg csicsergős párja rögtön a közönségét látja bennük, addig Ras egészen más szemmel tekint rájuk. Igyekszik mindenkit sorban végigmérni, s ránézésre eldönteni, hogy vajon melyikük lehet Sa'Tereth hű szolgája, aki majd a vérét akarja venni? Amikor rájön, hogy egyikőjükről sem tudja ezt a halál egyszerű dolgot ránézésre leolvasni, kissé csalódik magában. A vendég mustrából Rovéna lágy orgánuma téríti magához.*
- Hogy mi? Énekelni? Nem tudom, Rové, nem akarom magunkra vonni a figyelmet. Ha lehet, vegyünk ki egy szobát és együnk valamit. Utána a szobában megbeszéljük a továbbiakat.
*Úgy tűnik paranoiája rögtön súlyosbodni kezd, ahogy a tömeg közepén találja magát. Tenyere már szinte könyörög, hogy érezhesse kardjának biztonságot sugárzó markolatgombját. De mégsem sétálhat be egy kocsmába fegyverre tett kézzel! Ezért ő is a pultnak támaszkodva veti meg a lábait, és ahelyett, hogy kardjait babrálná, társa formás csípőjére helyezi a mancsát.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 22:12:47
Üzenet elküldve: 2024-05-01 22:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Nehéz volna megmondani, mikor volt utoljára ilyen jó hangulatában. Végre megtalálta Rastit! Vagy sokkal inkább Rasdeher őt, de ez igazán részletkérdés. A világítótornyot maguk mögött hagyva úgy lépked a Kikötő mocskos utcáin, mintha lábuk nyomán virágok nyílnának. Valahová tudata legsötétebb zugába temette a tényt, hogy ha bármi is kihajthatna mögöttük, az leginkább dögvirág lenne.
Vállán a férfi madarával halad a kanyargó utcákon a Taverna felé.*
- Biztos adnak ott valami kosztot is. Megtartom neked belőle a legjobb falatokat! Na, mit szólsz? Az tetszene, ugye? *Csacsogja útközben a tollasnak, noha most is épp a Rastól kapott csemegékkel eteti. Egyáltalán nem gondolja túlzásnak, mi több, elégedetten szemléli, hogy milyen hamar megújították barátságukat a hollóval. Még meg is vakargatja a fényes fekete fejecskéjét. Az ajtó előtt azonban egy pillanatra megtorpan, és mielőtt belépne, útjára bocsátja a szárnyast.*
- Túlságosan megtermett vagy te ide, szívem. *csicsereg játékosan, búcsúzóul a hollónak, miközben vet egy kósza pillantást a cégérre.
Jöttüket halk nyikorgással jelzi az ajtó, s belépve örömmel veszi észre, hogy igazán élettel teli helyet választottak. Ahol ennyien gyülekeznek, annak bizonyosan jó helynek kellene lennie.*
- Hű, ez nem valami unalmas lebujnak tűnik! Ekkora tömegnek már megérné énekelni. Mit gondolsz, Rasti? *Pillant fel párja tengerszín szemeibe, miközben beljebb libben a kellemes illatok irányába. Elsősorban azonban nem azzal a céllal érkeztek, hogy fellépő helyet keressen Rovénának. Ugyan a lány szeret élni a kínálkozó lehetőséggel, most lenne miről beszélniük. Ráadásul annyi kérdése van a férfihoz, hogy talán hajnalig ébren tartja velük. Kitelik tőle.*
- Üdv! Kiadó szobát keresünk éjszakára. Mennyire járunk rossz helyen? *Támaszkodik meg a pulton, egy elf nő közelében. Ha itt nem találnak szállást, akad más hely is a Kikötőben. Ugyan hallott néhány becsmérlő pletykát az ottani helyzetről, de ezek talán épp innen keltek szárnyra. A társaság ettől függetlenül ígéretes lehet, az étel illata hívogató, kár lenne már is továbbállni.*
*Nehéz volna megmondani, mikor volt utoljára ilyen jó hangulatában. Végre megtalálta Rastit! Vagy sokkal inkább Rasdeher őt, de ez igazán részletkérdés. A világítótornyot maguk mögött hagyva úgy lépked a Kikötő mocskos utcáin, mintha lábuk nyomán virágok nyílnának. Valahová tudata legsötétebb zugába temette a tényt, hogy ha bármi is kihajthatna mögöttük, az leginkább dögvirág lenne.
Vállán a férfi madarával halad a kanyargó utcákon a Taverna felé.*
- Biztos adnak ott valami kosztot is. Megtartom neked belőle a legjobb falatokat! Na, mit szólsz? Az tetszene, ugye? *Csacsogja útközben a tollasnak, noha most is épp a Rastól kapott csemegékkel eteti. Egyáltalán nem gondolja túlzásnak, mi több, elégedetten szemléli, hogy milyen hamar megújították barátságukat a hollóval. Még meg is vakargatja a fényes fekete fejecskéjét. Az ajtó előtt azonban egy pillanatra megtorpan, és mielőtt belépne, útjára bocsátja a szárnyast.*
- Túlságosan megtermett vagy te ide, szívem. *csicsereg játékosan, búcsúzóul a hollónak, miközben vet egy kósza pillantást a cégérre.
Jöttüket halk nyikorgással jelzi az ajtó, s belépve örömmel veszi észre, hogy igazán élettel teli helyet választottak. Ahol ennyien gyülekeznek, annak bizonyosan jó helynek kellene lennie.*
- Hű, ez nem valami unalmas lebujnak tűnik! Ekkora tömegnek már megérné énekelni. Mit gondolsz, Rasti? *Pillant fel párja tengerszín szemeibe, miközben beljebb libben a kellemes illatok irányába. Elsősorban azonban nem azzal a céllal érkeztek, hogy fellépő helyet keressen Rovénának. Ugyan a lány szeret élni a kínálkozó lehetőséggel, most lenne miről beszélniük. Ráadásul annyi kérdése van a férfihoz, hogy talán hajnalig ébren tartja velük. Kitelik tőle.*
- Üdv! Kiadó szobát keresünk éjszakára. Mennyire járunk rossz helyen? *Támaszkodik meg a pulton, egy elf nő közelében. Ha itt nem találnak szállást, akad más hely is a Kikötőben. Ugyan hallott néhány becsmérlő pletykát az ottani helyzetről, de ezek talán épp innen keltek szárnyra. A társaság ettől függetlenül ígéretes lehet, az étel illata hívogató, kár lenne már is továbbállni.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:52:05
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:52:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Elsősorban Caelril és Xiltyn, érintőlegesen Intath//
*Visszaérkezvén meglepetten konstatálja, hogy sokan tobzódnak a vendégtérben. Nem jött volna vissza magától, ám Alissäna pihen - legalábbis elmondása alapján nem óhajt most munkába állni. Neki sem sok foga fűlik hozzá, de látva a megannyi vendéget, kénytelen lesz besegíteni, hogy flottul menjen a dolog.
Óvatosan elsurran Mardeii mellett, aki épp egy idegen harcost és a szőke elfet szolgálja ki. Kissé be is húzza a nyakát, hogy ne legyen feltűnő jelenség. Elvégre nem is oly rég az elf kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba számára, s most annak is örülhet, hogy Alissäna fent maradt a szobájában. Mivel az óriásasszony továbbáll, így a férfi szavait ő veszi fel. Sebtiben hátrasimítja sűrű, fekete loboncát, majd a vendég felé fordul.*
-Üdvözlet jó uram. *Alaposan megméri az idegent. Nem sok sötételf császkál a kikötőben, Pirtianes távoli hely. Még akkor is, ha semmi feltűnő nincs első pillantásra a vándor öltözékében. Ő már csak hivatásból is felméri, kivel is van dolga. Akkor is, ha nem több egy pultosfiúnál jelenleg.*
-Birkapörkölt krumplival, ami épp a tűz felett melegszik. Ajánlom. Hozzá pedig akkor jó bor... *Oly lágy és meleg, már-már hívogató hangot üt meg, amilyet csak tud. A rendelést elismétli, leginkább azért, hogy benne is rögzüljön. Nehogy véletlen az ócska borból hozzon, amit a Rumos Rókalyukból hozattak.
Egy ismerős arc is csatlakozik hozzájuk Ril személyében. Egy halovány mosollyal köszönti, de most a munka az első, ráadásul a lánynak akad társasága szerencsére. Ő pedig szeretne jó színben feltűnni Mardeii előtt.*
-Az étek tíz arany lesz. Az almabor hét. *Utóbbi említésekor Ril felé is fordul. Nem rest végigmérni őt sem, habár meglehetősen emlékezetes volt elsőre is.
Egyelőre nem moccan, megvárja az aranyakat.*
-Egy elf és egy sötételf. Ebből még jó nem sült ki. *Elvigyorodik, s közben mindkettejük felé markát tartja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 21:55:49
//Elsősorban Caelril és Xiltyn, érintőlegesen Intath//
*Visszaérkezvén meglepetten konstatálja, hogy sokan tobzódnak a vendégtérben. Nem jött volna vissza magától, ám Alissäna pihen - legalábbis elmondása alapján nem óhajt most munkába állni. Neki sem sok foga fűlik hozzá, de látva a megannyi vendéget, kénytelen lesz besegíteni, hogy flottul menjen a dolog.
Óvatosan elsurran Mardeii mellett, aki épp egy idegen harcost és a szőke elfet szolgálja ki. Kissé be is húzza a nyakát, hogy ne legyen feltűnő jelenség. Elvégre nem is oly rég az elf kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba számára, s most annak is örülhet, hogy Alissäna fent maradt a szobájában. Mivel az óriásasszony továbbáll, így a férfi szavait ő veszi fel. Sebtiben hátrasimítja sűrű, fekete loboncát, majd a vendég felé fordul.*
-Üdvözlet jó uram. *Alaposan megméri az idegent. Nem sok sötételf császkál a kikötőben, Pirtianes távoli hely. Még akkor is, ha semmi feltűnő nincs első pillantásra a vándor öltözékében. Ő már csak hivatásból is felméri, kivel is van dolga. Akkor is, ha nem több egy pultosfiúnál jelenleg.*
-Birkapörkölt krumplival, ami épp a tűz felett melegszik. Ajánlom. Hozzá pedig akkor jó bor... *Oly lágy és meleg, már-már hívogató hangot üt meg, amilyet csak tud. A rendelést elismétli, leginkább azért, hogy benne is rögzüljön. Nehogy véletlen az ócska borból hozzon, amit a Rumos Rókalyukból hozattak.
Egy ismerős arc is csatlakozik hozzájuk Ril személyében. Egy halovány mosollyal köszönti, de most a munka az első, ráadásul a lánynak akad társasága szerencsére. Ő pedig szeretne jó színben feltűnni Mardeii előtt.*
-Az étek tíz arany lesz. Az almabor hét. *Utóbbi említésekor Ril felé is fordul. Nem rest végigmérni őt sem, habár meglehetősen emlékezetes volt elsőre is.
Egyelőre nem moccan, megvárja az aranyakat.*
-Egy elf és egy sötételf. Ebből még jó nem sült ki. *Elvigyorodik, s közben mindkettejük felé markát tartja.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 21:55:49
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:50:43
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:50:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
-Az baszki!*Csettint egyet elégedetten mikor végre megkapja a nevet. Magától biztos nem jött volna rá. Főleg mert nem mutatkozott be neki.*Jó fiú? Akkor érdemes hallgatnom rá?
*Kérdez vissza utalva arra, hogy az a jó fiú húzta le a saját munkahelyét. Méghozzá mint kiderül ok nélkül hisz annyira nem rossz az a sör. Vicces ötlete miszerint próbára teszi a pultost mennyire bírja a szeszt derékba töri a fajtárs érkezése. Ki is fizeti a kikötői árakhoz nézve húzós összeget méghozzá még enni is rendel.*
~Van pénz baszki!~
*Az időközben felbukkanó óriásnő, aki úgy néz rajtuk végig mint a meleg trágyán kap ezért egy pimasz mosollyal társított kacsintást. Közben fél füllel hallgatja a semmitmondó pletykákat. Majd érkeznek még páran. Az első alakot félig oldalra fordulva méri fel mikor megérkezik. De nem tűnik érdekesnek. Mikor újra nyílik az ajtó akkor már a szemöldöke megemelkedik mert kezd élet lenni, de azon túl, hogy csinoska, az a lány se mozgatja meg különösebben. Nem is mellé ül. Az italába kortyolva egyelőre csak figyeli és hallgatja az eseményeket.*
-Az baszki!*Csettint egyet elégedetten mikor végre megkapja a nevet. Magától biztos nem jött volna rá. Főleg mert nem mutatkozott be neki.*Jó fiú? Akkor érdemes hallgatnom rá?
*Kérdez vissza utalva arra, hogy az a jó fiú húzta le a saját munkahelyét. Méghozzá mint kiderül ok nélkül hisz annyira nem rossz az a sör. Vicces ötlete miszerint próbára teszi a pultost mennyire bírja a szeszt derékba töri a fajtárs érkezése. Ki is fizeti a kikötői árakhoz nézve húzós összeget méghozzá még enni is rendel.*
~Van pénz baszki!~
*Az időközben felbukkanó óriásnő, aki úgy néz rajtuk végig mint a meleg trágyán kap ezért egy pimasz mosollyal társított kacsintást. Közben fél füllel hallgatja a semmitmondó pletykákat. Majd érkeznek még páran. Az első alakot félig oldalra fordulva méri fel mikor megérkezik. De nem tűnik érdekesnek. Mikor újra nyílik az ajtó akkor már a szemöldöke megemelkedik mert kezd élet lenni, de azon túl, hogy csinoska, az a lány se mozgatja meg különösebben. Nem is mellé ül. Az italába kortyolva egyelőre csak figyeli és hallgatja az eseményeket.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:32:29
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:32:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Ezidáig egy értékelhető helyet sem talált a Tavernán kívül, s Haldrian ajánlására elkerülte azt a Rumos Rókalyuk nevű borzadályt is. Az unalom úgy hatol csontjáig, mint a hideg szokott, tényleg nem kenyere, hogy a semmittevés töltse ki napjai legnagyobb részét. Kócos haját fonatba rendezi, magára ölti sokat takaró köpenyét, hogy szürke kisegérként vehesse birtokba a koszos utcákat. Saját átlagosságát csak az óarany szemek világító tükre töri meg, amivel pásztázza változott-e valami, de lemondóan konstatálja, hogy csak a szemét lett több. Nem panaszkodik, ő akarta.
Dobópengéjével játszadozik, mint szokott és ruganyos léptekkel közelíti meg a már ismert helyszínt, ahová belépve megcsillannak íriszei, ma bizony jócskán összegyűltek a népek, nem úgy, mint amikor neki kínálta magát harminc aranyért a félvér. Hiába kutatja a szemeivel, őt nem látja. Nálánál színesebb - vagy éppen sötétebb - egyéneket viszont igen, elismerően bólint is egyet, s lekapja magáról a szépen álcázó köpenyt, hogy mások is megláthassák ki is tért be közéjük. Tetoválásai átlátszanak a karját harisnyaként körülfonó anyagon, amihez már cseppet sem annyira átlátszó felsőrész dukál. Bőrnadrágja olyan szűk, hogy talány, hogyan is tud benne mozogni, de neki mégis sikerül. Fejét féloldalasan döntve nézi, ki is az, akit szívesen megkörnyékezne, majd úgy dönt, hogy egy pohár bor lesz elsősorban a társa.*
- Én pedig egy pohár bort. A jobbikból.
*Áll meg a mélységi mellett, kérdés, hogy miért is pont mellette találta magát, miközben fajtársból is akad. Mindegy. Vigyora megtölti élettel végre tekintetét, régóta várt egy napra, amikor zajlik is körülötte az élet.*
- Valamit ingyen osztogatnak, vagy mi ez a tömeg?
*Fordul Xiltyn felé, hogy végigmérhesse, miközben felteszi kérdését.*
*Ezidáig egy értékelhető helyet sem talált a Tavernán kívül, s Haldrian ajánlására elkerülte azt a Rumos Rókalyuk nevű borzadályt is. Az unalom úgy hatol csontjáig, mint a hideg szokott, tényleg nem kenyere, hogy a semmittevés töltse ki napjai legnagyobb részét. Kócos haját fonatba rendezi, magára ölti sokat takaró köpenyét, hogy szürke kisegérként vehesse birtokba a koszos utcákat. Saját átlagosságát csak az óarany szemek világító tükre töri meg, amivel pásztázza változott-e valami, de lemondóan konstatálja, hogy csak a szemét lett több. Nem panaszkodik, ő akarta.
Dobópengéjével játszadozik, mint szokott és ruganyos léptekkel közelíti meg a már ismert helyszínt, ahová belépve megcsillannak íriszei, ma bizony jócskán összegyűltek a népek, nem úgy, mint amikor neki kínálta magát harminc aranyért a félvér. Hiába kutatja a szemeivel, őt nem látja. Nálánál színesebb - vagy éppen sötétebb - egyéneket viszont igen, elismerően bólint is egyet, s lekapja magáról a szépen álcázó köpenyt, hogy mások is megláthassák ki is tért be közéjük. Tetoválásai átlátszanak a karját harisnyaként körülfonó anyagon, amihez már cseppet sem annyira átlátszó felsőrész dukál. Bőrnadrágja olyan szűk, hogy talány, hogyan is tud benne mozogni, de neki mégis sikerül. Fejét féloldalasan döntve nézi, ki is az, akit szívesen megkörnyékezne, majd úgy dönt, hogy egy pohár bor lesz elsősorban a társa.*
- Én pedig egy pohár bort. A jobbikból.
*Áll meg a mélységi mellett, kérdés, hogy miért is pont mellette találta magát, miközben fajtársból is akad. Mindegy. Vigyora megtölti élettel végre tekintetét, régóta várt egy napra, amikor zajlik is körülötte az élet.*
- Valamit ingyen osztogatnak, vagy mi ez a tömeg?
*Fordul Xiltyn felé, hogy végigmérhesse, miközben felteszi kérdését.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:53:02
Üzenet elküldve: 2024-05-01 16:53:02
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Mivel a ragu elfogyott és borból is csak a pimpósabb maradt, úgy döntött elhagyja otthonát és betér a kikötő hírhedt tavernájába. Úgysem járt még erre, korgó gyomrát pedig nem tudja figyelemen kívül hagyni bármennyire is jobban szeret hűvös, pinceszobájában tartózkodni.
Az egyszerűség jegyében vállára kanyarította durva darócköpenyét minek csuklyája megvédi útközben a napsugaraktól. Megjelenése teljesen hétköznapi. Felsőtestét sötét bőrzubbonyba bújtatta mit elől szíjjakkal húzott szorosra. Nadrágja könnyed, buggyos zöldes anyagból varott darab mit derekán széles öv fog össze. Az övbe egy bőrdíszműves kígyókat és almákat mintázott. Fegyvert nem látni nála csupán egy tőr markolata kandikál ki a zubbonyán keresztülfutó szíjjak közül.
A tavernába lépve beleszimatol a helység kipárolgásaiba amiket egészen kellemesnek talál. Felleghajtójának csuklyáját hátravetve egyenest a pulthoz ballag.
Méregzöld tekintete megakad a szorgos gazdasszonyon ki épp a liszteszsákkal bajlódik. A felszálló fehér por egy pillanatra igézően csillog a behatoló napfény egy kóbor pászmájában. De a pillanat tovaszáll, a felhő leüllepszik Xiltyn pedig zavartan pislog maga elé. Hosszú idő óta nem érintkezett senkivel, így nehezen jönnek szájára a szavak.*
- Üdvözlet! - * köszönti a csap mögött állókat kissé kényszeredetten. A férfi elfoglaltabbnak tűnik így inkább az asszony felé intézi szavait.* - Valami jót harapnék; Amit ajánlanak. S ha akad mellé esetleg egy jó kupa bor is azzal még boldoggá is tehetnének. - * tekintete szórakozottan elkalandozik mintha csak a háznak beszélne viszont kezével közben leemel az övéről egy erszényt jelezve, hogy nem ingyen gondolta.*
*Mivel a ragu elfogyott és borból is csak a pimpósabb maradt, úgy döntött elhagyja otthonát és betér a kikötő hírhedt tavernájába. Úgysem járt még erre, korgó gyomrát pedig nem tudja figyelemen kívül hagyni bármennyire is jobban szeret hűvös, pinceszobájában tartózkodni.
Az egyszerűség jegyében vállára kanyarította durva darócköpenyét minek csuklyája megvédi útközben a napsugaraktól. Megjelenése teljesen hétköznapi. Felsőtestét sötét bőrzubbonyba bújtatta mit elől szíjjakkal húzott szorosra. Nadrágja könnyed, buggyos zöldes anyagból varott darab mit derekán széles öv fog össze. Az övbe egy bőrdíszműves kígyókat és almákat mintázott. Fegyvert nem látni nála csupán egy tőr markolata kandikál ki a zubbonyán keresztülfutó szíjjak közül.
A tavernába lépve beleszimatol a helység kipárolgásaiba amiket egészen kellemesnek talál. Felleghajtójának csuklyáját hátravetve egyenest a pulthoz ballag.
Méregzöld tekintete megakad a szorgos gazdasszonyon ki épp a liszteszsákkal bajlódik. A felszálló fehér por egy pillanatra igézően csillog a behatoló napfény egy kóbor pászmájában. De a pillanat tovaszáll, a felhő leüllepszik Xiltyn pedig zavartan pislog maga elé. Hosszú idő óta nem érintkezett senkivel, így nehezen jönnek szájára a szavak.*
- Üdvözlet! - * köszönti a csap mögött állókat kissé kényszeredetten. A férfi elfoglaltabbnak tűnik így inkább az asszony felé intézi szavait.* - Valami jót harapnék; Amit ajánlanak. S ha akad mellé esetleg egy jó kupa bor is azzal még boldoggá is tehetnének. - * tekintete szórakozottan elkalandozik mintha csak a háznak beszélne viszont kezével közben leemel az övéről egy erszényt jelezve, hogy nem ingyen gondolta.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:18:51
Üzenet elküldve: 2024-05-01 12:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-Haldrian. Jó fiú az. *Segíti ki a férfit a névvel, s igyekszik valamelyest finomítani is a fattyú helyzetén. Elvégre tanúja volt, hogy nem volt éppenséggel finom a lapnyitása az elfnél.
Mielőtt ismét szólásra nyitná száját, hogy háríthassa a meghívást, az újonnan érkező is csatlakozik hozzájuk. Így pedig már akad is ivócimborája a szőke hosszúéletűnek, amit egy jelentőségteljes pillantással ad az elf tudtára. Térül-fordul, hogy rövidesen az új vendég elé is lecsapja a jó fél literes korsót. Amennyiben bármelyik vendég csodálkozna az áron, ő még inkább ezt tenné; gyakori látogatója volt a fogadóknak Artheniorban, s tisztában van vele, hogy a kínált ár igen csak alacsony.
Rövidesen visszatér a még meleg birkapörköltel, s a hozzá való főtt krumplival. Csinos kis fatányérba van rendezve az étel, s az illata is jó.*
-Tíz arany lesz. *Töretlen a mosolya.*
-A népek száját? Itt, a Kikötőben, na lássuk... *Elmélázik, miközben feltűnik futólag az óriásasszony is a pult mögött. Bizonyosan jókedvében van, legalábbis nem mormog semmit az orra alatt.*
-A Rókus Hörri látta fújni a Nagy Vöröset a tengeren. Ez egy régi mendemonda a Kikötőben egy bizonyos szörnyetegről, ami hajókat roppant ketté a karjaival. *Egy maszatos pohár törölgetésébe kezd a nedves ronggyal.*
-De a Patkány Kirs váltig állította, hogy ő meg Rókus Hörrit látta igen csak ittasan kitámolyogni a Rumos Rókalyukból. Ki tudja, hol az igazság?
*Egy újabb poharat vesz a kezébe, miután a régit a helyére tette.*
-Wegtoreni urak mulatnak a Sellőházban. Két napja érkeztek. De a nevüket meg nem mondom. Valószínűleg ha tudnám, se tudnám kiejteni. És mi újság a nagyvilágban? Nem láttalak még erre.
*Szavait természetesen Ettvallder felé intézi, miközben lopva végigméri az idegent. Nem is bánja az újabb vendéget, mert elsőre olybá fest számára, Intath paprikás kedvében van.*
-Haldrian. Jó fiú az. *Segíti ki a férfit a névvel, s igyekszik valamelyest finomítani is a fattyú helyzetén. Elvégre tanúja volt, hogy nem volt éppenséggel finom a lapnyitása az elfnél.
Mielőtt ismét szólásra nyitná száját, hogy háríthassa a meghívást, az újonnan érkező is csatlakozik hozzájuk. Így pedig már akad is ivócimborája a szőke hosszúéletűnek, amit egy jelentőségteljes pillantással ad az elf tudtára. Térül-fordul, hogy rövidesen az új vendég elé is lecsapja a jó fél literes korsót. Amennyiben bármelyik vendég csodálkozna az áron, ő még inkább ezt tenné; gyakori látogatója volt a fogadóknak Artheniorban, s tisztában van vele, hogy a kínált ár igen csak alacsony.
Rövidesen visszatér a még meleg birkapörköltel, s a hozzá való főtt krumplival. Csinos kis fatányérba van rendezve az étel, s az illata is jó.*
-Tíz arany lesz. *Töretlen a mosolya.*
-A népek száját? Itt, a Kikötőben, na lássuk... *Elmélázik, miközben feltűnik futólag az óriásasszony is a pult mögött. Bizonyosan jókedvében van, legalábbis nem mormog semmit az orra alatt.*
-A Rókus Hörri látta fújni a Nagy Vöröset a tengeren. Ez egy régi mendemonda a Kikötőben egy bizonyos szörnyetegről, ami hajókat roppant ketté a karjaival. *Egy maszatos pohár törölgetésébe kezd a nedves ronggyal.*
-De a Patkány Kirs váltig állította, hogy ő meg Rókus Hörrit látta igen csak ittasan kitámolyogni a Rumos Rókalyukból. Ki tudja, hol az igazság?
*Egy újabb poharat vesz a kezébe, miután a régit a helyére tette.*
-Wegtoreni urak mulatnak a Sellőházban. Két napja érkeztek. De a nevüket meg nem mondom. Valószínűleg ha tudnám, se tudnám kiejteni. És mi újság a nagyvilágban? Nem láttalak még erre.
*Szavait természetesen Ettvallder felé intézi, miközben lopva végigméri az idegent. Nem is bánja az újabb vendéget, mert elsőre olybá fest számára, Intath paprikás kedvében van.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:18:58
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:18:58
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Ezmeerhalda is a környéken sertepertél, éppen a konyhából sétál ki pult mögé, ahol pakolni kezd, illetve ellenőrzi az alapanyagokat. Intath és Skyy szerencséjére nem ő szolgálja ki őket, mert akkor már bizonyosan kaptak volna egy büdös nagy pofont a nagy szájuk miatt. Persze az óriás asszony morcos képén látszik véleménye a két férfiról, akiknek még nagyobb szerencséje, hogy az árakat csupán magukban bírálták, melyekkel egyedül a Rumos Rókalyuk képes csupán vetekedni, s ott a minőség igen erősen megkérdőjelezhető.
Ezmee éppen a lisztet ellenőrzi, hogy nem-e atkás. Ahogy a méretes zsákot megmozdítja finom, fehér por száll a levegőbe, amit elhesseget arca elől. Mivel mindent rendben talál, ezért úgy dönt, hogy ideje némi kovászt készítenie, hogy friss kenyér is kerülhessen majd az étlapra.*
*Ezmeerhalda is a környéken sertepertél, éppen a konyhából sétál ki pult mögé, ahol pakolni kezd, illetve ellenőrzi az alapanyagokat. Intath és Skyy szerencséjére nem ő szolgálja ki őket, mert akkor már bizonyosan kaptak volna egy büdös nagy pofont a nagy szájuk miatt. Persze az óriás asszony morcos képén látszik véleménye a két férfiról, akiknek még nagyobb szerencséje, hogy az árakat csupán magukban bírálták, melyekkel egyedül a Rumos Rókalyuk képes csupán vetekedni, s ott a minőség igen erősen megkérdőjelezhető.
Ezmee éppen a lisztet ellenőrzi, hogy nem-e atkás. Ahogy a méretes zsákot megmozdítja finom, fehér por száll a levegőbe, amit elhesseget arca elől. Mivel mindent rendben talál, ezért úgy dönt, hogy ideje némi kovászt készítenie, hogy friss kenyér is kerülhessen majd az étlapra.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 08:13:34
Üzenet elküldve: 2024-05-01 08:13:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Látszatra az elfet nem zavarja a jelenléte, vagy csak nagyon jól titkolja. Az árra felemeli egyik szemöldökét. Volna egy két keresetlen szava erre, de kérhette volna szebben is az embert. Ereje nincsen vitatkozni, így annyiban hagyja az egészet. Ábrázatára visszakerül a szokásos pókerarc, egy mosollyal fűszerezve. *
- Kipróbálnám azt a pörköltet.
* Fejében már összerakta képet. Nem itt fog lerészegedni az egyszer biztos. Előbb fog nincstelenné válni mintsem részeggé ilyen árak mellett. Közben elkezd turkálni erszényében, ehhez félretolja köpenyét, ami körbeöleli testét. Ezzel akarva, akaratlanul mutogatja kardját, de mit lehetne tenni? Egy oldalt van az erszényével. *
- Mi járja a népek száját manapság?
* Természetesen a szaftos pletykák azok, amik érdeklik. Tapasztalatai szerint a csaposok azok, akik mindent hallanak a pult mögül. Talán az itt lévő is hallott és megossza vele. Elvégre legyen ez egy rumos kóceráj vagy egy nemesi szálloda, a fizető vendég elégedettsége a legfontosabb. Kitudja? Lehet az elfet is beszédes kedvében találja, akkor neki is megeredhet a nyelve. Mindenesetre neki, mind a két lehetőség jó. Rosszabb esetben közös erővel visszaküldik a kedves anyukájába. *
* Látszatra az elfet nem zavarja a jelenléte, vagy csak nagyon jól titkolja. Az árra felemeli egyik szemöldökét. Volna egy két keresetlen szava erre, de kérhette volna szebben is az embert. Ereje nincsen vitatkozni, így annyiban hagyja az egészet. Ábrázatára visszakerül a szokásos pókerarc, egy mosollyal fűszerezve. *
- Kipróbálnám azt a pörköltet.
* Fejében már összerakta képet. Nem itt fog lerészegedni az egyszer biztos. Előbb fog nincstelenné válni mintsem részeggé ilyen árak mellett. Közben elkezd turkálni erszényében, ehhez félretolja köpenyét, ami körbeöleli testét. Ezzel akarva, akaratlanul mutogatja kardját, de mit lehetne tenni? Egy oldalt van az erszényével. *
- Mi járja a népek száját manapság?
* Természetesen a szaftos pletykák azok, amik érdeklik. Tapasztalatai szerint a csaposok azok, akik mindent hallanak a pult mögül. Talán az itt lévő is hallott és megossza vele. Elvégre legyen ez egy rumos kóceráj vagy egy nemesi szálloda, a fizető vendég elégedettsége a legfontosabb. Kitudja? Lehet az elfet is beszédes kedvében találja, akkor neki is megeredhet a nyelve. Mindenesetre neki, mind a két lehetőség jó. Rosszabb esetben közös erővel visszaküldik a kedves anyukájába. *
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-01 02:20:02
Üzenet elküldve: 2024-05-01 02:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A költői kérdést ő látszólag komolynak veszi és el is gondolkodik rajta.*
-Hú baszki! Ki is már? Tudom, hogy bunkóság, de mindig bajban vagyok a nevekkel. Az a másik pultos. A fattyú.
*Próbálja magyarázni. Hátha a másiknak ebből lejön kiről is van szó. A sör nem olyan vészes mint számítani lehetne rá. Hogy honnan van, azt természetesen nem tudja az elf leszűrni, de azt igen, hogy nem valami helyi "mester" kreálmányát tolták elé. Az úrnő neve legalább mond neki valamit. Kérdésére viszont mily meglepő, de nem kap választ. Elhúzza a száját és érdektelenül vállat ránt.*
-Szar lehet.*Majd felélénkül.*De ha már így alakult, hogy a főnökasszony nincs, ihatnál velem. Úgyse látja. Egyedül meg unalmas.
*Szinte alig mondja ezt ki már nyílik is az ajtó és új alak érkezik. Harcosféle. A stílusa nyers a külseje semmitmondó. De valami egyértelműen van a mozgásában. Int is pusztán a tekintetével méri fel a másikat, de nem szól hozzá. Csonka keze a zsebében, másikkal pedig szájához emeli a korsóját és meghúzza. Az ár hallatán nem mutatja, de azért meglepődik.*
~Na, baszdmeg! A sellőben kerül annyiba egy sör. Jól lehúzzák a nyomorultat.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A költői kérdést ő látszólag komolynak veszi és el is gondolkodik rajta.*
-Hú baszki! Ki is már? Tudom, hogy bunkóság, de mindig bajban vagyok a nevekkel. Az a másik pultos. A fattyú.
*Próbálja magyarázni. Hátha a másiknak ebből lejön kiről is van szó. A sör nem olyan vészes mint számítani lehetne rá. Hogy honnan van, azt természetesen nem tudja az elf leszűrni, de azt igen, hogy nem valami helyi "mester" kreálmányát tolták elé. Az úrnő neve legalább mond neki valamit. Kérdésére viszont mily meglepő, de nem kap választ. Elhúzza a száját és érdektelenül vállat ránt.*
-Szar lehet.*Majd felélénkül.*De ha már így alakult, hogy a főnökasszony nincs, ihatnál velem. Úgyse látja. Egyedül meg unalmas.
*Szinte alig mondja ezt ki már nyílik is az ajtó és új alak érkezik. Harcosféle. A stílusa nyers a külseje semmitmondó. De valami egyértelműen van a mozgásában. Int is pusztán a tekintetével méri fel a másikat, de nem szól hozzá. Csonka keze a zsebében, másikkal pedig szájához emeli a korsóját és meghúzza. Az ár hallatán nem mutatja, de azért meglepődik.*
~Na, baszdmeg! A sellőben kerül annyiba egy sör. Jól lehúzzák a nyomorultat.~
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-30 20:08:35
Üzenet elküldve: 2024-04-30 20:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Engedelmesen elmosolyodik a tréfán, habár legbelül elkönyvelte, hogy a vendégnek elfhez méltóan szar humora van.*
-Ki mondta, hogy boron kívül mást ne fogyasszék? *Költői a kérdés, nem is várja meg a választ. Térül-fordul, hogy egy korsó sörrel térjen vissza. Intath bizonyára meg fog lepődni a minőségen, ez ugyanis a Pegazus fogadóból van. Bár ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani.*
-Nem, az úrnő valóban házon kívül tartózkodik. Persze a dolgát nem köti egy csapos orra alá. *Szerény mosoly, ám a tekintete továbbra is jéghidegen csüng a férfin. Még ha valójában több is, mint csapos, ezúttal valóban nem avatta be az úrnő, merre megy. Egy kicsit talán zavarja is. Nem azért, mert túlgondolná pozícióját. Ám nem ártana tudnia, mikor várhatja vissza a nőt.
Ekkor fut be az idegen férfi. Szeme rebben csak az első szavakra, de nem gondol mögéjük túl sokat. Mivel az italválasztást rábízták, ezért természetesen a drágábból hoz. Ugyanazt kapja, mint Intath - világos sört. Azzal a különbséggel persze, hogy ezért már aranyat kér.*
-Kilenc arany lesz. *Támaszkodik meg a pulton, miután a férfi elé tolta az italt.*
-Szobát esetleg az éjjelre? Vagy ételt? Meleg még a birkapörkölt.
*Engedelmesen elmosolyodik a tréfán, habár legbelül elkönyvelte, hogy a vendégnek elfhez méltóan szar humora van.*
-Ki mondta, hogy boron kívül mást ne fogyasszék? *Költői a kérdés, nem is várja meg a választ. Térül-fordul, hogy egy korsó sörrel térjen vissza. Intath bizonyára meg fog lepődni a minőségen, ez ugyanis a Pegazus fogadóból van. Bár ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani.*
-Nem, az úrnő valóban házon kívül tartózkodik. Persze a dolgát nem köti egy csapos orra alá. *Szerény mosoly, ám a tekintete továbbra is jéghidegen csüng a férfin. Még ha valójában több is, mint csapos, ezúttal valóban nem avatta be az úrnő, merre megy. Egy kicsit talán zavarja is. Nem azért, mert túlgondolná pozícióját. Ám nem ártana tudnia, mikor várhatja vissza a nőt.
Ekkor fut be az idegen férfi. Szeme rebben csak az első szavakra, de nem gondol mögéjük túl sokat. Mivel az italválasztást rábízták, ezért természetesen a drágábból hoz. Ugyanazt kapja, mint Intath - világos sört. Azzal a különbséggel persze, hogy ezért már aranyat kér.*
-Kilenc arany lesz. *Támaszkodik meg a pulton, miután a férfi elé tolta az italt.*
-Szobát esetleg az éjjelre? Vagy ételt? Meleg még a birkapörkölt.
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:46:26
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:46:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mardeii, Intath//
* A fiatal férfi végül úgy dönt, megpihenteti fáradt végtagjait. Ennek megfelelőjeként az első meglátott fogadót célozza meg. Nagyot ránt az ajtón, és mikor belép, egy pillanatra megáll felmérni a terepet. Majd a pultot célozza. Nagyjából az elf mellé foglal helyet, hogy ezt ő megengedi, az most nem éppen érdekli. Kellet neki a pulthoz ülnie, ha nem. Főleg a pult mögötti embert figyeli. *
- Csapos! Egy italt, de ne valami selejtezett szart.
* Fáradt hangon közli a rendelését az emberhez. Miután végzett, azért kitekint csuklyája mögül, ezzel is felmérve, hogy ki mellé ült. Rég látott már elfet. Főleg azon gondolkozik, hogy ez is olyan öntelt képmutató e, mint a legutóbbi, akivel találkozott. Ám nem koptatja hangszálait a beszédre, így ennek felmérése elmarad. *
* A fiatal férfi végül úgy dönt, megpihenteti fáradt végtagjait. Ennek megfelelőjeként az első meglátott fogadót célozza meg. Nagyot ránt az ajtón, és mikor belép, egy pillanatra megáll felmérni a terepet. Majd a pultot célozza. Nagyjából az elf mellé foglal helyet, hogy ezt ő megengedi, az most nem éppen érdekli. Kellet neki a pulthoz ülnie, ha nem. Főleg a pult mögötti embert figyeli. *
- Csapos! Egy italt, de ne valami selejtezett szart.
* Fáradt hangon közli a rendelését az emberhez. Miután végzett, azért kitekint csuklyája mögül, ezzel is felmérve, hogy ki mellé ült. Rég látott már elfet. Főleg azon gondolkozik, hogy ez is olyan öntelt képmutató e, mint a legutóbbi, akivel találkozott. Ám nem koptatja hangszálait a beszédre, így ennek felmérése elmarad. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477