Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 17:34:22
Üzenet elküldve: 2024-05-04 17:34:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Fogadótér majd el //
// Caelril //
* ~ Honnan az a folyamatos mosoly? ~ lamentál mindhiába az okokon. Nem ismeri a nőket, és a mosolyok terén is elenyésző tapasztalattal rendelkezik. Ha ő egy sziklába vésett rejtvény Caelril számára akkor ez fordítva is igaz. Egy igazi rejtély, legalábbis az indítékait nézve.
A visszautasítás jeges záporként éri amit csak józan esze sugallata tud elállítani. ~ Játszik, de igaza van. ~ bólint kimérten. *
- Tudomásul vettem. - * nyugtázza érzelemmentesen és állja a megkeményedő tekintetet. ~ Más úton kell járnom. ~ engedi szét eddig összeillesztett ujjbegyeit miközben szemmel követi Cael távolodó hátsóját, mi a feszes bőrnadrágba bújtatva a lehető legfelzaklatóbb látvány az egész tavernában. Fejét elfordítva inkább az egyik felső sarokba mered ahol fáklyafény játszik egy elsárgult pókhálón, így nem veszi észre az elf gesztusát a maradék borral.
A pultnál gazdátcserélő erszény mérete viszont jócskán meglepi. Vagy a bor volt eszméletlenül drága vagy a más valami is történt amit nem vett észre. ~ Egy ilyen nőt akarsz megvásárolni? Ostoba! Hisz... ~ ebbe a pillanatba ökölbe szorul keze és erősen ráharap a nyelve hegyére. A fájdalom észveszejtő amit lehajtott fejjel igyekszik palástolni a visszatérő Caelriel előtt. Ennek az eredménye, hogy csakhamar kitölti látóterét a nő lábbelije. Lassan felemeli fejét, a méregzöld szempár így végigvándorol az előtte álló testen s mire a másik szemeibe mered Cael még láthatja a fájdalmat amit iménti tettével okozott magának. Hirtelen hátrébbtolja székét, mi éleset csikordul a padlón s miközben felemelkedik ültéből már ott is lóg a kétréthajtott daróc alkarján. *
- Ha odakint is ily vigyázó szemekkel fogsz figyelni lehet, hogy az első gödörbe kitöröd a bokád. - * néznek farkasszemet egészen közelről, de Xiltyn oldalralép s a kijárat felé indul. Ha Cael eddig nem vette észre az asztal takarása miatt, akkor most jól láthatja a mélységi széles övének mintázatait. Tekergő kígyók, köztük pedig almáknak tűnő motívumok. De Xiltyn már át is veti vállán darócát, mit csattal rögzít s még mielőtt az ajtóhoz érne, hogy azt kitárja az elf előtt csuklyát borít fejére. *
- Menjünk. Látni akarom a tengert. - * mondja, majd kilép a délutáni napsütésbe. *
// Caelril //
* ~ Honnan az a folyamatos mosoly? ~ lamentál mindhiába az okokon. Nem ismeri a nőket, és a mosolyok terén is elenyésző tapasztalattal rendelkezik. Ha ő egy sziklába vésett rejtvény Caelril számára akkor ez fordítva is igaz. Egy igazi rejtély, legalábbis az indítékait nézve.
A visszautasítás jeges záporként éri amit csak józan esze sugallata tud elállítani. ~ Játszik, de igaza van. ~ bólint kimérten. *
- Tudomásul vettem. - * nyugtázza érzelemmentesen és állja a megkeményedő tekintetet. ~ Más úton kell járnom. ~ engedi szét eddig összeillesztett ujjbegyeit miközben szemmel követi Cael távolodó hátsóját, mi a feszes bőrnadrágba bújtatva a lehető legfelzaklatóbb látvány az egész tavernában. Fejét elfordítva inkább az egyik felső sarokba mered ahol fáklyafény játszik egy elsárgult pókhálón, így nem veszi észre az elf gesztusát a maradék borral.
A pultnál gazdátcserélő erszény mérete viszont jócskán meglepi. Vagy a bor volt eszméletlenül drága vagy a más valami is történt amit nem vett észre. ~ Egy ilyen nőt akarsz megvásárolni? Ostoba! Hisz... ~ ebbe a pillanatba ökölbe szorul keze és erősen ráharap a nyelve hegyére. A fájdalom észveszejtő amit lehajtott fejjel igyekszik palástolni a visszatérő Caelriel előtt. Ennek az eredménye, hogy csakhamar kitölti látóterét a nő lábbelije. Lassan felemeli fejét, a méregzöld szempár így végigvándorol az előtte álló testen s mire a másik szemeibe mered Cael még láthatja a fájdalmat amit iménti tettével okozott magának. Hirtelen hátrébbtolja székét, mi éleset csikordul a padlón s miközben felemelkedik ültéből már ott is lóg a kétréthajtott daróc alkarján. *
- Ha odakint is ily vigyázó szemekkel fogsz figyelni lehet, hogy az első gödörbe kitöröd a bokád. - * néznek farkasszemet egészen közelről, de Xiltyn oldalralép s a kijárat felé indul. Ha Cael eddig nem vette észre az asztal takarása miatt, akkor most jól láthatja a mélységi széles övének mintázatait. Tekergő kígyók, köztük pedig almáknak tűnő motívumok. De Xiltyn már át is veti vállán darócát, mit csattal rögzít s még mielőtt az ajtóhoz érne, hogy azt kitárja az elf előtt csuklyát borít fejére. *
- Menjünk. Látni akarom a tengert. - * mondja, majd kilép a délutáni napsütésbe. *
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:29:12
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:29:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Foogadótér//
//Xiltyn - kicsit Rasdeher, Rovéna és Haldrian//
*Ha tudná mire gondolna a másik, akkor egyrészt nem lenne mit fejtegetnie, másrészt jót mulatna, mert bár nem idegen tőle a másik teste felfedezésének a gondolata, most sokkal inkább a pikkelyes részlet érdekelné. Ezentúl persze tényleg letaglózza a másik. Magabiztossága ott ül kettejük között, de belül kissé megszeppenve veszi tudomásul a tulajdon érdeklődését. Soha máskor nem engedett volna meg magának hasonlót, de úgy tűnik az új élettel jár némi kellemes kellemetlenség is, ami csak reméli, hogy nem veszi el a józan eszét és tud maradni az a hideg tudatosság benne, ami mindig.
Választ nem kap ugyan rá, de éppen elég, amit lát, márpedig a másikat mintha valóban sikerült volna egy kissé kizökkenteni, ami számára jó, mert még mindig megvan a képessége arra, hogy rendezze a szálakat. Lemosni akarva sem tudná magáról azt, ami belé ivódott a hosszú évek színháza okán, de igyekszik nem szerepeket felvenni. Nehezen, de tanulja magát.
Mosolya nem tud eltűnni, még ha halovány is, kíséri a víz útját, még az ében nyak mozgásában is, ahogy hűti vele magát és a gondolatokat, amiket csak sejteni vél.
A halk szavak miatt újra felveszi a nemrégiben elhagyott pózát, s közelebb hajol, rákönyökölve az asztalra, ami éket ver közéjük.*
- Egyelőre nem áll módomban elfogadni az ajánlatodat, információ híján. *Szögezi le kissé keményebb vonásokkal az arcán. Bár minden részlet csalogató, az életével nem áldoz senkinek, főleg, ha nem is tudja mivel kell szembenéznie. Keze lassan fonódik újra pohárra, ajkaihoz emeli, majd kiissza annak tartalmát, le nem véve a szemét Xil-ről.
Tölt még magának egy csekély mennyiséget, amíg gondolkodik. *
- Ezt előbb rendezem.
*Feláll, hátat fordítva a mélységinek, felsőjét pedig kimért lassúsággal igazítja meg, hogy tökéletesen álljon. Eztán elnyúl a kancsóig, amiben a felénél is több van még, majd útközben a szerelmesek asztalára teszi le, miközben kacsint egyet Rovéná-ra. Úgy látja ő issza azt. Nem fűz hozzá semmit, csak elindul, majd elindul Haldrian Rhuuv irányába, aki kezébe nyom 50 súlyos érmét.
Feltehetően elég lesz, sőt a gyorsaságát is megajándékozza egy kis plusszal.*
- Még találkozunk. *Búcsúzik el a félvértől, majd visszasétál Xil-hez, de innentől már folyamatosan rátapasztott szemekkel. Megáll, éppen olyan közel hozzá, hogy épphogy csak felállni tudjon tőle, majd az asztalon hagyott maradék kortyot is magába tölti.*
- Akkor induljunk, úgy gondolom van mit mesélned.
*Teszi le végül a kupát, ami pont akkorát koppan, hogy végítéletet mondhasson a távozásuk ügyében.*
//Xiltyn - kicsit Rasdeher, Rovéna és Haldrian//
*Ha tudná mire gondolna a másik, akkor egyrészt nem lenne mit fejtegetnie, másrészt jót mulatna, mert bár nem idegen tőle a másik teste felfedezésének a gondolata, most sokkal inkább a pikkelyes részlet érdekelné. Ezentúl persze tényleg letaglózza a másik. Magabiztossága ott ül kettejük között, de belül kissé megszeppenve veszi tudomásul a tulajdon érdeklődését. Soha máskor nem engedett volna meg magának hasonlót, de úgy tűnik az új élettel jár némi kellemes kellemetlenség is, ami csak reméli, hogy nem veszi el a józan eszét és tud maradni az a hideg tudatosság benne, ami mindig.
Választ nem kap ugyan rá, de éppen elég, amit lát, márpedig a másikat mintha valóban sikerült volna egy kissé kizökkenteni, ami számára jó, mert még mindig megvan a képessége arra, hogy rendezze a szálakat. Lemosni akarva sem tudná magáról azt, ami belé ivódott a hosszú évek színháza okán, de igyekszik nem szerepeket felvenni. Nehezen, de tanulja magát.
Mosolya nem tud eltűnni, még ha halovány is, kíséri a víz útját, még az ében nyak mozgásában is, ahogy hűti vele magát és a gondolatokat, amiket csak sejteni vél.
A halk szavak miatt újra felveszi a nemrégiben elhagyott pózát, s közelebb hajol, rákönyökölve az asztalra, ami éket ver közéjük.*
- Egyelőre nem áll módomban elfogadni az ajánlatodat, információ híján. *Szögezi le kissé keményebb vonásokkal az arcán. Bár minden részlet csalogató, az életével nem áldoz senkinek, főleg, ha nem is tudja mivel kell szembenéznie. Keze lassan fonódik újra pohárra, ajkaihoz emeli, majd kiissza annak tartalmát, le nem véve a szemét Xil-ről.
Tölt még magának egy csekély mennyiséget, amíg gondolkodik. *
- Ezt előbb rendezem.
*Feláll, hátat fordítva a mélységinek, felsőjét pedig kimért lassúsággal igazítja meg, hogy tökéletesen álljon. Eztán elnyúl a kancsóig, amiben a felénél is több van még, majd útközben a szerelmesek asztalára teszi le, miközben kacsint egyet Rovéná-ra. Úgy látja ő issza azt. Nem fűz hozzá semmit, csak elindul, majd elindul Haldrian Rhuuv irányába, aki kezébe nyom 50 súlyos érmét.
Feltehetően elég lesz, sőt a gyorsaságát is megajándékozza egy kis plusszal.*
- Még találkozunk. *Búcsúzik el a félvértől, majd visszasétál Xil-hez, de innentől már folyamatosan rátapasztott szemekkel. Megáll, éppen olyan közel hozzá, hogy épphogy csak felállni tudjon tőle, majd az asztalon hagyott maradék kortyot is magába tölti.*
- Akkor induljunk, úgy gondolom van mit mesélned.
*Teszi le végül a kupát, ami pont akkorát koppan, hogy végítéletet mondhasson a távozásuk ügyében.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:12:57
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:12:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Foogadótér//
//Caelril//
* Cael kijelentései egy fokkal magabiztosabbá teszik. Az éhes arckifejezés láttán viszont el kell gondolkozzon azon, hogy jelen szituációban ki a kígyó s ki az egérke?! A nő mimikája zavarba ejtő, szíve hevesen kalapál mitől halántékán egy lilás ér alig észrevehetően lüktetni kezd. Az érkező fejfájás előjelei. ~ Talányok. De vajon önmagukban is szereted-e őket vagy csupán a megfejtésük az ami mozgat? ~ mélázik az óarany szemekbe veszve. Tervének körvonalai már összeálltak elméjében, de ez a terv csak akkor lehet sikeres ha egyáltalán nem gondol rá. ~ Még megtudná és...~ szakítja meg tudatosan a veszélyes elképzelések áramlatát.
Cael következő megjegyzésével igazán meglepi. Mondhatni köpni-nyelni nem tud. Szemei elkerekednek sötét ajkai elnyílnak majd elmosolyodik. Mi mást tehetne? Atyja sokszor mesélt neki róla, hogy fajtája hímjei milyen hatással vannak a felszíni nőstényekre de erre azért nem gondolt volna. Most kezd csak rádöbbenni, hogy őt is rendkívül érdekli mi van az elf ruhája alatt de gondolatainak nem mer hangot adni csak nyel egy nagyot.
~ Még. ~ visszhangzik benne Cael kijelentése mitől ficeregni kezd székén. Hirtelen forró levegőtlenséget érez homlokára pedig kiül pár verejtékcsepp. ~ Tényleg azt akarja? Tőlem? Ilyen nyíltan? ~ dadog magában s egy hajtásra kiissza az asztalhoz érkező vizeskupát. Tiszta és hűsítő. Pont erre van most szüksége.
Miután megszabadult az ártó gondolatoktól végigsimít haján mint aki attól tart, hogy egy tincs elszabadult.
Ajánlata talán felkeltette a másik érdklődését így tovább léphetnek a beszélgetésben. Óvatosan összedörzsöli két kezét és újra az elf szemeibe néz. Egészen megszokta már annak a csodálatos szempárnak a látványát. *
- Azt egyelőre nem áll szándékomban megosztani veled. -* suttogja, mint aki már most titkot oszt meg a másikkal. * - A veszély mértéke elenyésző, cserébe viszont busásan megfizetlek. - * illeszti össze ujjbegyeit. * - Ha megittad a borodat járhatnánk egyet a dokkokban. - * néz az ajtó felé vágyakozóan mintha várná őket valami odakint.*
//Caelril//
* Cael kijelentései egy fokkal magabiztosabbá teszik. Az éhes arckifejezés láttán viszont el kell gondolkozzon azon, hogy jelen szituációban ki a kígyó s ki az egérke?! A nő mimikája zavarba ejtő, szíve hevesen kalapál mitől halántékán egy lilás ér alig észrevehetően lüktetni kezd. Az érkező fejfájás előjelei. ~ Talányok. De vajon önmagukban is szereted-e őket vagy csupán a megfejtésük az ami mozgat? ~ mélázik az óarany szemekbe veszve. Tervének körvonalai már összeálltak elméjében, de ez a terv csak akkor lehet sikeres ha egyáltalán nem gondol rá. ~ Még megtudná és...~ szakítja meg tudatosan a veszélyes elképzelések áramlatát.
Cael következő megjegyzésével igazán meglepi. Mondhatni köpni-nyelni nem tud. Szemei elkerekednek sötét ajkai elnyílnak majd elmosolyodik. Mi mást tehetne? Atyja sokszor mesélt neki róla, hogy fajtája hímjei milyen hatással vannak a felszíni nőstényekre de erre azért nem gondolt volna. Most kezd csak rádöbbenni, hogy őt is rendkívül érdekli mi van az elf ruhája alatt de gondolatainak nem mer hangot adni csak nyel egy nagyot.
~ Még. ~ visszhangzik benne Cael kijelentése mitől ficeregni kezd székén. Hirtelen forró levegőtlenséget érez homlokára pedig kiül pár verejtékcsepp. ~ Tényleg azt akarja? Tőlem? Ilyen nyíltan? ~ dadog magában s egy hajtásra kiissza az asztalhoz érkező vizeskupát. Tiszta és hűsítő. Pont erre van most szüksége.
Miután megszabadult az ártó gondolatoktól végigsimít haján mint aki attól tart, hogy egy tincs elszabadult.
Ajánlata talán felkeltette a másik érdklődését így tovább léphetnek a beszélgetésben. Óvatosan összedörzsöli két kezét és újra az elf szemeibe néz. Egészen megszokta már annak a csodálatos szempárnak a látványát. *
- Azt egyelőre nem áll szándékomban megosztani veled. -* suttogja, mint aki már most titkot oszt meg a másikkal. * - A veszély mértéke elenyésző, cserébe viszont busásan megfizetlek. - * illeszti össze ujjbegyeit. * - Ha megittad a borodat járhatnánk egyet a dokkokban. - * néz az ajtó felé vágyakozóan mintha várná őket valami odakint.*
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 12:00:11
Üzenet elküldve: 2024-05-04 12:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xiltyn//
*Az elméjét mostanság nem foglalta le semmi úgy, mint ez az eltelt kevés idő ennél az asztalnál. Rendkívüli módon élvezi, hiszen végre nem az emlékei cseppet sem idilli képei forognak benne, hanem valami egészen más, valami, ami végre megtörte a hatok óta magába révedést és az okok, kiutak keresését. Ez talán valami olyasmi. Ha csak néhány órára is, de talált valamit, ami teljesen más, mint eddig. Leginkább teljesen más célból érdekli, mint eddig. Ezért a megfejtésért nem fog aranyakat kapni és a végén sem folyik majd vér. Jó esetben.
A szemek végre tényleg találkoznak, s nem csak egy elhanyagolható pillanatra, ami úgy illan tovább, hogy a hűlt helye elhomályosodó foltokat okoz előtte a térben. Most belé vájnak és rendesen megfigyelheti azt. Annak mélyén sok mindent felfedezhet, de semmi olyat, ami egyértelmű. *
- Mi van izgalmasabb annál? *A mondat vége elhalványul, mintha nem is mondott volna semmit. Az óaranyak lassú mozdulattal követnek minden egyes moccanást, a csatokon megtört fényt, az anyagot, a kezet. Még a légzése is lelassul, mintha nem akarná, hogy az a halk szusszanás elvegye a figyelmét. Mikor a markolaton továbbsiklik, akkor tudatosult csak, hogy még egy ilyen helyen is léteznek elvetemültek, akik bármikor kést rántanának pofátlan kérdéseiért, vagy közeledéséért. Mert akár gyanús is lehet. Megállapodik valami furcsa pikkelyszerű képződményen, amit már-már majdnem tulajdon bőrének, vagy érdekes ruházatnak titulál, de amaz alig észrevehető mozgásba lendül. Az ajka lassan ívelődik felfelé, de nem alakul bájos mosollyá, sokkal inkább valamire éhezővé. Talán tényleg táplálja őt ez az átláthatatlan köd, ami rájuk ereszkedett. Felocsúdni sem volt idő, nemhogy kérdezni, amaz már el is tüntette képéről a babonázó szemeket, de még így is hátrahagyta neki a megszerzett tudás hiányát. Csak sejtelmek maradtak. Laposat pislog, de nem felejt, erre vissza kell térniük. Talán rossz helyen vannak.*
- Most már nem csak az érdekel mi van a kesztyűd alatt, hanem az is, hogy mi van a ruhád alatt. *Helyezkedik kényelembe és pofátlanul méri végig a másikat. Csak nem bírta ki, még sincsenek olyan rossz helyen. Persze ő most nem arra gondol, a kétértelműségében, hogy ma őt akarja az ágyában találni, vagy nem elsősorban arra, de ezt a másik pontosan tudja. Egy ilyen mondatot nem fog kihagyni, hátha kizökkenti Xil-t.
Haldrian náluk hagyja a bort, ő pedig köszönetképp biccent neki, de bármennyire is kedveli kopott tetoválású félvért, most nem kíváncsi rá annyira, mint a mélységire. Mintha egy kicsit még távolabb került volna tőle, de aztán meglepi.*
- Még. ~Egyszer azt is megtudom~. *A poharát megtölti, már csak azért is, a másik pedig megkapja a vizet és erre az időre csendben marad, túl sok lenne az asztal körüli nyitott fül.*
- Szóval rám költenéd az örökséged? Nahát... mégis, ki ellen kellene védelmet nyújtanom?
*Nem látni, hogy az ötletet élből elutasította volna, de való igaz, hogy jelenleg neki sincs szüksége munkára. Attól még felcsigázhatja annyira, hogy ettől eltekintsen és a másik szolgálatába álljon, de ez most már csak az ő döntése, nincs szüksége rá, hogy bármit elvállaljon. Az utolsó kiontott vér megfizette neki a keserű biztonságot.*
//Xiltyn//
*Az elméjét mostanság nem foglalta le semmi úgy, mint ez az eltelt kevés idő ennél az asztalnál. Rendkívüli módon élvezi, hiszen végre nem az emlékei cseppet sem idilli képei forognak benne, hanem valami egészen más, valami, ami végre megtörte a hatok óta magába révedést és az okok, kiutak keresését. Ez talán valami olyasmi. Ha csak néhány órára is, de talált valamit, ami teljesen más, mint eddig. Leginkább teljesen más célból érdekli, mint eddig. Ezért a megfejtésért nem fog aranyakat kapni és a végén sem folyik majd vér. Jó esetben.
A szemek végre tényleg találkoznak, s nem csak egy elhanyagolható pillanatra, ami úgy illan tovább, hogy a hűlt helye elhomályosodó foltokat okoz előtte a térben. Most belé vájnak és rendesen megfigyelheti azt. Annak mélyén sok mindent felfedezhet, de semmi olyat, ami egyértelmű. *
- Mi van izgalmasabb annál? *A mondat vége elhalványul, mintha nem is mondott volna semmit. Az óaranyak lassú mozdulattal követnek minden egyes moccanást, a csatokon megtört fényt, az anyagot, a kezet. Még a légzése is lelassul, mintha nem akarná, hogy az a halk szusszanás elvegye a figyelmét. Mikor a markolaton továbbsiklik, akkor tudatosult csak, hogy még egy ilyen helyen is léteznek elvetemültek, akik bármikor kést rántanának pofátlan kérdéseiért, vagy közeledéséért. Mert akár gyanús is lehet. Megállapodik valami furcsa pikkelyszerű képződményen, amit már-már majdnem tulajdon bőrének, vagy érdekes ruházatnak titulál, de amaz alig észrevehető mozgásba lendül. Az ajka lassan ívelődik felfelé, de nem alakul bájos mosollyá, sokkal inkább valamire éhezővé. Talán tényleg táplálja őt ez az átláthatatlan köd, ami rájuk ereszkedett. Felocsúdni sem volt idő, nemhogy kérdezni, amaz már el is tüntette képéről a babonázó szemeket, de még így is hátrahagyta neki a megszerzett tudás hiányát. Csak sejtelmek maradtak. Laposat pislog, de nem felejt, erre vissza kell térniük. Talán rossz helyen vannak.*
- Most már nem csak az érdekel mi van a kesztyűd alatt, hanem az is, hogy mi van a ruhád alatt. *Helyezkedik kényelembe és pofátlanul méri végig a másikat. Csak nem bírta ki, még sincsenek olyan rossz helyen. Persze ő most nem arra gondol, a kétértelműségében, hogy ma őt akarja az ágyában találni, vagy nem elsősorban arra, de ezt a másik pontosan tudja. Egy ilyen mondatot nem fog kihagyni, hátha kizökkenti Xil-t.
Haldrian náluk hagyja a bort, ő pedig köszönetképp biccent neki, de bármennyire is kedveli kopott tetoválású félvért, most nem kíváncsi rá annyira, mint a mélységire. Mintha egy kicsit még távolabb került volna tőle, de aztán meglepi.*
- Még. ~Egyszer azt is megtudom~. *A poharát megtölti, már csak azért is, a másik pedig megkapja a vizet és erre az időre csendben marad, túl sok lenne az asztal körüli nyitott fül.*
- Szóval rám költenéd az örökséged? Nahát... mégis, ki ellen kellene védelmet nyújtanom?
*Nem látni, hogy az ötletet élből elutasította volna, de való igaz, hogy jelenleg neki sincs szüksége munkára. Attól még felcsigázhatja annyira, hogy ettől eltekintsen és a másik szolgálatába álljon, de ez most már csak az ő döntése, nincs szüksége rá, hogy bármit elvállaljon. Az utolsó kiontott vér megfizette neki a keserű biztonságot.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 10:51:57
Üzenet elküldve: 2024-05-04 10:51:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Caelril kicsit Haldrian//
* Ha tudná, hogy mennyire érdekli a nőt, hogy mi, vagy ki lakozik az ő szemgolyói mögötti világba talán mosolyogna. Mert mindkét kérdésre vannak válaszok. Olyan válaszok amik elsőre rettentően hangzanának. Annak pedig kevés az esélye, hogy alig néhány percnyi ismeretség után máris olyasmik hagyják el ajkait amikkel épphogy csak körvonalazódó terveit ideje korán romba dönthetné. Ha valamit akkor azt megtanulta eddigi élete során, hogy az életét csak olyasvalakire bízhatja rá akinek az élete az ő kezében van.
Talán szórakozottsága vagy belső zavara ellenére nem értette eddig, ám a feléhajoló nő testbeszéde mihez egy meglepő kijelentés is társul végül lerántják a leplet értelme fogaskerekeiről, mik így kattoggva működésbe léphettek. A méregzöld szempár felfénylik -mintha a mélységi feneketlen kútból térne vissza hol eddig fogolyként időzött,- s vissza tér oda ahova normális esetben néznie kéne: Egyenest bele a színarany tavak tükröződő mélységeibe. Merész és tolakodó a tekintete, most először ő is mintha olvasni akarna a másikba. *
- Talányos lennék? -* veszi fel a kijelentést. Nem hajol közelebb, de nem is hátrál meg. * - Minden idegen egy nagy talány. Néha még azok is akiket ismersz. - * mered továbbrais az elf szemeibe. * - Szereted a talányokat Cael? - * emelkedik meg kérdően jobb szemöldöke közben pedig megindul a keze. Olyan mintha a szíjjak között kilátszódó markolat felé nyúlna de vékony ujjai végül is elkerülik a csiszolt fát. Helyette kissé följebb a két legfelső szíj közötti területet érinti meg min az elf szemek észrevehetik a kopottas fekete bőrtől való eltérést. Sok kis fekete pikkely - a szíjjak és csatok árnyékában, - mik mintha aprót vonaglanának a röpke érintés nyomán. Csak megérintette ruházatát semmi több. Keze visszavándorol az asztalra. A kettejük között pihenő falap erezete és tányérjuk megnyugtató látványa visszahozza a tavernába így kínos gyorsasággal térül el újfent tekintete a vizslató szempár útjából.
Kihunynak az imént még, a zöld minden árnyalatában lobogó lángok s köhhint párat. * - Mivel láttam, hogy érdekel mi van a kesztyűm alatt elmondom neked, hogy rajtam is dolgozott már egy művész. - * a bizalmas hangnembe a mondat végére ironizáló keserűség tolul. * - Ha érdekel másutt majd megmutatom. Biztos értékelni fogod. * - ebbe még valami tőrdöfésszerű is van. ~ Ti művészek mindig nagyra értékelitek egymást. ~ nevet magán gúnyosan. Az emlékek amiket ez a véletlen találkozás előhívott olyanok amiket nagyon igyekezett mélyre ásni.
Kissé csalódottan konstatálja, hogy nincs a háznál alma. Csak biccent; És nem szól semmit arra sem, hogy Cael mégis újabb adag bort rendel de enyhe kétségei támadnak tervét illetően. ~ Lehet, hogy ő jobban bírja nálam. ~ tér napirendre a helyzet felett. Azon viszont nem tud tovább siklani, ahogy a másik viccet csinál az elutasításából. Egy ideig csak néz, nincs harag szemeiben csak egy jó adag magabiztosság. *
- Nem iszom több kupával ezért részeg sem leszek. Amúgy sem tudnál haza kísérni, hisz nem tudod hol tanyázom. - * a szavak úgy koppannak mint kövek a barlang falán s mosoly sem kíséri őket, viszont azok a bizonyos fogaskerekek most kattantak egy nagyot. * - De te igyál csak amennyi beléd fér. - * teszi hozzá enyhébben. Elvégre ez egy ivó és mindketten felnőttek. *
- Említetted, hogy korábban gazdagokat védtél. - * kanyarodik vissza mert most van itt az ideje. * - Csengő aranyakért az én védelmem is elvállalnád? - * nyílt és őszinte kérdés minek felvetése közben újra összekapaszkodik a két szempár.*
//Caelril kicsit Haldrian//
* Ha tudná, hogy mennyire érdekli a nőt, hogy mi, vagy ki lakozik az ő szemgolyói mögötti világba talán mosolyogna. Mert mindkét kérdésre vannak válaszok. Olyan válaszok amik elsőre rettentően hangzanának. Annak pedig kevés az esélye, hogy alig néhány percnyi ismeretség után máris olyasmik hagyják el ajkait amikkel épphogy csak körvonalazódó terveit ideje korán romba dönthetné. Ha valamit akkor azt megtanulta eddigi élete során, hogy az életét csak olyasvalakire bízhatja rá akinek az élete az ő kezében van.
Talán szórakozottsága vagy belső zavara ellenére nem értette eddig, ám a feléhajoló nő testbeszéde mihez egy meglepő kijelentés is társul végül lerántják a leplet értelme fogaskerekeiről, mik így kattoggva működésbe léphettek. A méregzöld szempár felfénylik -mintha a mélységi feneketlen kútból térne vissza hol eddig fogolyként időzött,- s vissza tér oda ahova normális esetben néznie kéne: Egyenest bele a színarany tavak tükröződő mélységeibe. Merész és tolakodó a tekintete, most először ő is mintha olvasni akarna a másikba. *
- Talányos lennék? -* veszi fel a kijelentést. Nem hajol közelebb, de nem is hátrál meg. * - Minden idegen egy nagy talány. Néha még azok is akiket ismersz. - * mered továbbrais az elf szemeibe. * - Szereted a talányokat Cael? - * emelkedik meg kérdően jobb szemöldöke közben pedig megindul a keze. Olyan mintha a szíjjak között kilátszódó markolat felé nyúlna de vékony ujjai végül is elkerülik a csiszolt fát. Helyette kissé följebb a két legfelső szíj közötti területet érinti meg min az elf szemek észrevehetik a kopottas fekete bőrtől való eltérést. Sok kis fekete pikkely - a szíjjak és csatok árnyékában, - mik mintha aprót vonaglanának a röpke érintés nyomán. Csak megérintette ruházatát semmi több. Keze visszavándorol az asztalra. A kettejük között pihenő falap erezete és tányérjuk megnyugtató látványa visszahozza a tavernába így kínos gyorsasággal térül el újfent tekintete a vizslató szempár útjából.
Kihunynak az imént még, a zöld minden árnyalatában lobogó lángok s köhhint párat. * - Mivel láttam, hogy érdekel mi van a kesztyűm alatt elmondom neked, hogy rajtam is dolgozott már egy művész. - * a bizalmas hangnembe a mondat végére ironizáló keserűség tolul. * - Ha érdekel másutt majd megmutatom. Biztos értékelni fogod. * - ebbe még valami tőrdöfésszerű is van. ~ Ti művészek mindig nagyra értékelitek egymást. ~ nevet magán gúnyosan. Az emlékek amiket ez a véletlen találkozás előhívott olyanok amiket nagyon igyekezett mélyre ásni.
Kissé csalódottan konstatálja, hogy nincs a háznál alma. Csak biccent; És nem szól semmit arra sem, hogy Cael mégis újabb adag bort rendel de enyhe kétségei támadnak tervét illetően. ~ Lehet, hogy ő jobban bírja nálam. ~ tér napirendre a helyzet felett. Azon viszont nem tud tovább siklani, ahogy a másik viccet csinál az elutasításából. Egy ideig csak néz, nincs harag szemeiben csak egy jó adag magabiztosság. *
- Nem iszom több kupával ezért részeg sem leszek. Amúgy sem tudnál haza kísérni, hisz nem tudod hol tanyázom. - * a szavak úgy koppannak mint kövek a barlang falán s mosoly sem kíséri őket, viszont azok a bizonyos fogaskerekek most kattantak egy nagyot. * - De te igyál csak amennyi beléd fér. - * teszi hozzá enyhébben. Elvégre ez egy ivó és mindketten felnőttek. *
- Említetted, hogy korábban gazdagokat védtél. - * kanyarodik vissza mert most van itt az ideje. * - Csengő aranyakért az én védelmem is elvállalnád? - * nyílt és őszinte kérdés minek felvetése közben újra összekapaszkodik a két szempár.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:50:41
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rasdeher, Rovéna, majd Caelril és Xiltyn//
*Az ő olvasatában - az út porától függetlenül - Rovéna bizony nem tűnik külcsínre sem pórnak, sem kikötőinek, sem egyszerű bérkardnak, mint a kompániája. De persze tévedni emberi dolog, s vele igen gyakran megesik. Még akkor is, ha csupán félig ember.
Bárhogy is, a rendelés már ott gőzölög az asztalon.*
-A dézsa a szobában, csak jelezzétek előre az óriásasszonynak, mikor szeretnék igénybe venni. Elég egy intés és tudni fogja. *Átnyújtja a szoba kulcsát a párocskának, majd Rilék asztala felé veszi az irányt.
Mielőtt bort töltene, a mélységi férfi egy mozdulattal jelzi, hogy nem kíván többet. Felpillant, majd az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Valóban almabor. Viszont gyümölcs nemigen van a háznál... Ritkán kérnek ilyesmit az utazók, csak ránk rohadna. *Valóban szokatlan kérés, és még ha igaza van is a férfinak afelől, hogy egy valamirevaló fogadóban akad gyümölcs, ő még nem járt ilyen helyen. Talán a Sellőházban adhatnak ilyesmit, ott minden van. Nem szabadkozik, elvégre nem fogadós ő, csak besegít és különben sincs kedve ilyesmihez. Helyette ott hagyja a kancsó bort az asztalon, majd egy pohár vízzel tér vissza Xiltyn részére.*
-A pultnál leszek, ha szükség lenne bármire. Elég fizetni a végén. *Arcára ragasztott mosollyal távozik. Egyelőre minden arcizmát munkába állítja hozzá, hogy ne üljön ki arcára unalma. Ahogy visszatér a pult mögé, jobban is szemügyre veszi az egybegyűlt társaságot. Ezúttal nem dús keblek és formás hátsók után kutat; az erszények vastagságát próbálja megítélni. Persze a szőke elf még itt van, botorság lenne a jelenlétében ilyesmivel próbálkozni. Mindenesetre fülén kívül szemét is nyitva tartja. Elvégre Relael mindkettőt kérte.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.04 09:54:03
//Rasdeher, Rovéna, majd Caelril és Xiltyn//
*Az ő olvasatában - az út porától függetlenül - Rovéna bizony nem tűnik külcsínre sem pórnak, sem kikötőinek, sem egyszerű bérkardnak, mint a kompániája. De persze tévedni emberi dolog, s vele igen gyakran megesik. Még akkor is, ha csupán félig ember.
Bárhogy is, a rendelés már ott gőzölög az asztalon.*
-A dézsa a szobában, csak jelezzétek előre az óriásasszonynak, mikor szeretnék igénybe venni. Elég egy intés és tudni fogja. *Átnyújtja a szoba kulcsát a párocskának, majd Rilék asztala felé veszi az irányt.
Mielőtt bort töltene, a mélységi férfi egy mozdulattal jelzi, hogy nem kíván többet. Felpillant, majd az elf szavaira egyetértően bólint.*
-Valóban almabor. Viszont gyümölcs nemigen van a háznál... Ritkán kérnek ilyesmit az utazók, csak ránk rohadna. *Valóban szokatlan kérés, és még ha igaza van is a férfinak afelől, hogy egy valamirevaló fogadóban akad gyümölcs, ő még nem járt ilyen helyen. Talán a Sellőházban adhatnak ilyesmit, ott minden van. Nem szabadkozik, elvégre nem fogadós ő, csak besegít és különben sincs kedve ilyesmihez. Helyette ott hagyja a kancsó bort az asztalon, majd egy pohár vízzel tér vissza Xiltyn részére.*
-A pultnál leszek, ha szükség lenne bármire. Elég fizetni a végén. *Arcára ragasztott mosollyal távozik. Egyelőre minden arcizmát munkába állítja hozzá, hogy ne üljön ki arcára unalma. Ahogy visszatér a pult mögé, jobban is szemügyre veszi az egybegyűlt társaságot. Ezúttal nem dús keblek és formás hátsók után kutat; az erszények vastagságát próbálja megítélni. Persze a szőke elf még itt van, botorság lenne a jelenlétében ilyesmivel próbálkozni. Mindenesetre fülén kívül szemét is nyitva tartja. Elvégre Relael mindkettőt kérte.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.04 09:54:03
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 02:50:46
Üzenet elküldve: 2024-05-04 02:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Ettvallder, Intath//
*Valóban érdekes dolgokat mesél a fajtárs. Az elf halványan hátra söpri a haját a füle mögé, hogy jobban hallja miről van szó mikor a halkabbra fogják a szót. Kíváncsi úgyhogy nem örül annak, hogy nem messze valaki elkezd röhögni.*
~Ezt elteszem magamnak.~
*A másik fel lett véve. Jelenleg. Újabb izgalmas hír. Mikor megszólítják akkor tekintetét a másikéba fúrja és vidáman elmosolyodik.*
-A történetemet névtelen alakoknak nem szoktam kiadni cimbora. Általában az vagyok akire szükség van akármiről is van szó. Viszont érdekes volt a meséd. Bredoc úr is ott volt? Biztos nem hagyott volna ki egy ilyen mulatságot. Hogy van mióta nem láttam?
//Ettvallder, Intath//
*Valóban érdekes dolgokat mesél a fajtárs. Az elf halványan hátra söpri a haját a füle mögé, hogy jobban hallja miről van szó mikor a halkabbra fogják a szót. Kíváncsi úgyhogy nem örül annak, hogy nem messze valaki elkezd röhögni.*
~Ezt elteszem magamnak.~
*A másik fel lett véve. Jelenleg. Újabb izgalmas hír. Mikor megszólítják akkor tekintetét a másikéba fúrja és vidáman elmosolyodik.*
-A történetemet névtelen alakoknak nem szoktam kiadni cimbora. Általában az vagyok akire szükség van akármiről is van szó. Viszont érdekes volt a meséd. Bredoc úr is ott volt? Biztos nem hagyott volna ki egy ilyen mulatságot. Hogy van mióta nem láttam?
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-04 00:09:20
Üzenet elküldve: 2024-05-04 00:09:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rovéna, Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fél-elf első benyomásai Rasról bizonyos kérdésekben egész pontosnak bizonyulnak. Kétségtelenül nem gondolta komolyan az ajánlatát, viszont szó sincs férfiúi büszkeségről. Őszintén komikusnak vélte már magát az ajánlatot is, nem hogy azt az arcot, amit a félvér vágott hozzá.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Való igaz, hogy mostanában nem engedhetem meg magamnak az ilyesfajta mulatságot. Kár, pedig felcsigáztál.
*Csatlakozik Rové színlelt csalódottságához, mielőtt még elvonulnának, hogy végre kettesben fogyasszák el a rendelésüket. Sajnos arról, hogy valami ütősebb itókával lecsillapítsa a fejében kavargó káoszt, le kell mondania. Emiatt behúz egy képzeletbeli strigulát a helynek, de erre nem fűz fel egy újabb gondolatcsokrot. Miközben az asztalhoz tartanak, még lopva az idillien falatozgató hegyes fülűekre pillant. ~Hmm, még nem fulladt meg. Talán most már megéri a holnapot.~*
- Óh, szóval már te is úrnő lettél? Érdekes, hogy manapság mindenki habos-babos ruhácskákban akarja riszálni a tomporát, vagy jelen pillanatban nem akarja, miközben parancsokat osztogat nekem!
*Szemöldöke összeszalad, és egy értetlen grimasszal bámul kérdőn Rovéra. Előbb Nori, most pedig a párja. Vajon összebeszéltek, hogy őt bosszantsák? A kérdés persze némi iróniát hordoz, s párja nem is tudhatja, hogy fogadott testvére jut eszébe a szellemes megszólalásáról.*
- Ha le is cserélnél valakire, nem egy ilyen nyáladzó ficsúrra, aki le sem tudja venni a szemét a seggedről. Ismerlek már… ismertelek annyira, hogy tudjam, a helyén tudod kezelni azokat a balfácánokat, akiket csak a farka vezet.
*Olyan kézenfekvőnek tűnik a válasz, de amíg helyet foglalnak, és megérkezik Haldrian a rendeléssel, alaposabban sorra veszi az eseményeket, attól kezdve, hogy beléptek ebbe az egész pofás kis krimóba. Nem beszélték meg előre, hogy mi fog történni, de mintha már évek óta ezt csinálnák. Rové, a bájával és csicsergésével kezeli az embereket, míg Ras mindent szemmel tart, tervez és ha kell közbelép. Mintha semmi sem változott volna. Mindig is így intézték a dolgokat.*
- Ráadásul azt hiszem, hogy minket egymásnak teremtettek. Nem emlékszel rám, mégis olyan, mintha semmit sem felejtettél volna. Amikor először elvesztetted az emlékeid, és eltűntél, volt egy társam. Egy mélységi. Össze sem volt hasonlítható veled. Veled minden olyan… egyszerűnek tűnik.
*A szaftos birkára szerencsére nem kell sokat várni, ami a korábban behúzott strigulát leradírozza Ras képzeletbeli jegyzeteiből. Végül is, rosszabbra számított, amikor Rovéna megemlítette neki a varjas cégért. Kanalával egy jókora adagot lapátol a szájába, és elismerően hümmög egyet. Messze jobb akárminél, amit az elmúlt hatokban az erdőben magának készített.*
- Ha legközelebb betérünk ide, én is szeretném, ha énekelnél. Most fáj a fülemnek ez a háttér nélküli zaj. A hangod tökéletesen illene ide!
//Rovéna, Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fél-elf első benyomásai Rasról bizonyos kérdésekben egész pontosnak bizonyulnak. Kétségtelenül nem gondolta komolyan az ajánlatát, viszont szó sincs férfiúi büszkeségről. Őszintén komikusnak vélte már magát az ajánlatot is, nem hogy azt az arcot, amit a félvér vágott hozzá.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Való igaz, hogy mostanában nem engedhetem meg magamnak az ilyesfajta mulatságot. Kár, pedig felcsigáztál.
*Csatlakozik Rové színlelt csalódottságához, mielőtt még elvonulnának, hogy végre kettesben fogyasszák el a rendelésüket. Sajnos arról, hogy valami ütősebb itókával lecsillapítsa a fejében kavargó káoszt, le kell mondania. Emiatt behúz egy képzeletbeli strigulát a helynek, de erre nem fűz fel egy újabb gondolatcsokrot. Miközben az asztalhoz tartanak, még lopva az idillien falatozgató hegyes fülűekre pillant. ~Hmm, még nem fulladt meg. Talán most már megéri a holnapot.~*
- Óh, szóval már te is úrnő lettél? Érdekes, hogy manapság mindenki habos-babos ruhácskákban akarja riszálni a tomporát, vagy jelen pillanatban nem akarja, miközben parancsokat osztogat nekem!
*Szemöldöke összeszalad, és egy értetlen grimasszal bámul kérdőn Rovéra. Előbb Nori, most pedig a párja. Vajon összebeszéltek, hogy őt bosszantsák? A kérdés persze némi iróniát hordoz, s párja nem is tudhatja, hogy fogadott testvére jut eszébe a szellemes megszólalásáról.*
- Ha le is cserélnél valakire, nem egy ilyen nyáladzó ficsúrra, aki le sem tudja venni a szemét a seggedről. Ismerlek már… ismertelek annyira, hogy tudjam, a helyén tudod kezelni azokat a balfácánokat, akiket csak a farka vezet.
*Olyan kézenfekvőnek tűnik a válasz, de amíg helyet foglalnak, és megérkezik Haldrian a rendeléssel, alaposabban sorra veszi az eseményeket, attól kezdve, hogy beléptek ebbe az egész pofás kis krimóba. Nem beszélték meg előre, hogy mi fog történni, de mintha már évek óta ezt csinálnák. Rové, a bájával és csicsergésével kezeli az embereket, míg Ras mindent szemmel tart, tervez és ha kell közbelép. Mintha semmi sem változott volna. Mindig is így intézték a dolgokat.*
- Ráadásul azt hiszem, hogy minket egymásnak teremtettek. Nem emlékszel rám, mégis olyan, mintha semmit sem felejtettél volna. Amikor először elvesztetted az emlékeid, és eltűntél, volt egy társam. Egy mélységi. Össze sem volt hasonlítható veled. Veled minden olyan… egyszerűnek tűnik.
*A szaftos birkára szerencsére nem kell sokat várni, ami a korábban behúzott strigulát leradírozza Ras képzeletbeli jegyzeteiből. Végül is, rosszabbra számított, amikor Rovéna megemlítette neki a varjas cégért. Kanalával egy jókora adagot lapátol a szájába, és elismerően hümmög egyet. Messze jobb akárminél, amit az elmúlt hatokban az erdőben magának készített.*
- Ha legközelebb betérünk ide, én is szeretném, ha énekelnél. Most fáj a fülemnek ez a háttér nélküli zaj. A hangod tökéletesen illene ide!
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 21:11:17
Üzenet elküldve: 2024-05-03 21:11:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rasdeher, Haldrian//
*Ha túl sokáig tartunk célra egy kifeszített íjjal, egyre nagyobb lesz annak az esélye, hogy mellélövünk. Ez a rendelés is kezd ilyen irányt venni, na meg Rasdeher, aki egy pillanattal ezelőtt még feltűnésmentes kívánt lenni. Talán első ízben túl jól sikerült neki, bár nem úgy tűnik, mintha bánná a kialakult helyzetet. Mi több, láthatólag nagyon is jól szórakozik. Emlékeinek hiányában Rovéna képtelen megállapítani, hogy a férfi mindig ennyire magabiztos e téren, vagy ennyire jól kiismerték egymást azokban az időkben, melyek úgy tűntek el a lány elméjéből, mint levél öléről a reggeli harmat. Túl sokáig most mégsem agyalhat ezen. Nem is tudna, a pult túloldaláról érkező feleletre már belőle is kibuggyan a nevetés. Valószínűleg mindannyian érzik, mennyi meggyőző erő rejlik Haldrian szavaiban. Rovéna szélfútta, barna hajzuhatagával, poros csizmájával és mostanra csak mérsékelten fehér köpenyével pont úgy fest, mint a megannyi, gyaloghintón erre közlekedő tehetős úrinép. Ez van, ha az ember ilyen nívós helyre téved! A Haldrian Rhuuv arcán kitartóan tündöklő mosolynak azért elismeréssel adózik, miközben leszámol neki 55 aranyat. *
- Nagy kár, pedig én éreztem némi szikrát köztetek. *Biggyeszti el ajkait játszott lemondással, s miután fizetett, úrnőhöz méltóan illeszti kacsóját a felkínált kézbe, s könnyed léptekkel, mint a nyáréji szellő, Ras mellett haladva elindul az egyik szabad asztal felé.*
- Ugyan, kérlek! Egy igazi úrinő nem illegeti magát a személyzetnek. *Formálja a szavakat édesen kuncogva, egészen közel párja füléhez.*
- Másrészt, ennyire bízol magadban, Rasti? Honnan tudod, hogy te nem fogsz ugyanígy járni? *Pimasz kis mosoly ül ki az arcára, s közben ujjával játékosan végigsimít a férfi állvonalán, egészen állának hegyéig. Tudja, hogy elárulja szeme csillogása, de nem bánja. A hollós valószínűleg már jobban ismeri, mint ő saját magát jelenleg. Egy elnyújtott pillanatig elidőzik a tengerszín íriszekben, mielőtt elfoglalná a székét. Újra meg akarja ismerni az ő Rastiját, és ez az érzés teljesen felpezsdíti.
Hamarosan az asztalukra kerül minden, és meg kell hagynia, ránézésre minden megnyerőnek tűnik rajta. Kortyol egyet a söréből, majd kiválaszt egy tetszetős falatot, és az ajkai közé illeszti. Lábait közben keresztezi az asztal alatt, így az egyiket jókedvűen tudja lóbálni a másikra vetve.*
//Rasdeher, Haldrian//
*Ha túl sokáig tartunk célra egy kifeszített íjjal, egyre nagyobb lesz annak az esélye, hogy mellélövünk. Ez a rendelés is kezd ilyen irányt venni, na meg Rasdeher, aki egy pillanattal ezelőtt még feltűnésmentes kívánt lenni. Talán első ízben túl jól sikerült neki, bár nem úgy tűnik, mintha bánná a kialakult helyzetet. Mi több, láthatólag nagyon is jól szórakozik. Emlékeinek hiányában Rovéna képtelen megállapítani, hogy a férfi mindig ennyire magabiztos e téren, vagy ennyire jól kiismerték egymást azokban az időkben, melyek úgy tűntek el a lány elméjéből, mint levél öléről a reggeli harmat. Túl sokáig most mégsem agyalhat ezen. Nem is tudna, a pult túloldaláról érkező feleletre már belőle is kibuggyan a nevetés. Valószínűleg mindannyian érzik, mennyi meggyőző erő rejlik Haldrian szavaiban. Rovéna szélfútta, barna hajzuhatagával, poros csizmájával és mostanra csak mérsékelten fehér köpenyével pont úgy fest, mint a megannyi, gyaloghintón erre közlekedő tehetős úrinép. Ez van, ha az ember ilyen nívós helyre téved! A Haldrian Rhuuv arcán kitartóan tündöklő mosolynak azért elismeréssel adózik, miközben leszámol neki 55 aranyat.
*- Nagy kár, pedig én éreztem némi szikrát köztetek. *Biggyeszti el ajkait játszott lemondással, s miután fizetett, úrnőhöz méltóan illeszti kacsóját a felkínált kézbe, s könnyed léptekkel, mint a nyáréji szellő, Ras mellett haladva elindul az egyik szabad asztal felé.*
- Ugyan, kérlek! Egy igazi úrinő nem illegeti magát a személyzetnek. *Formálja a szavakat édesen kuncogva, egészen közel párja füléhez.*
- Másrészt, ennyire bízol magadban, Rasti? Honnan tudod, hogy te nem fogsz ugyanígy járni? *Pimasz kis mosoly ül ki az arcára, s közben ujjával játékosan végigsimít a férfi állvonalán, egészen állának hegyéig. Tudja, hogy elárulja szeme csillogása, de nem bánja. A hollós valószínűleg már jobban ismeri, mint ő saját magát jelenleg. Egy elnyújtott pillanatig elidőzik a tengerszín íriszekben, mielőtt elfoglalná a székét. Újra meg akarja ismerni az ő Rastiját, és ez az érzés teljesen felpezsdíti.
Hamarosan az asztalukra kerül minden, és meg kell hagynia, ránézésre minden megnyerőnek tűnik rajta. Kortyol egyet a söréből, majd kiválaszt egy tetszetős falatot, és az ajkai közé illeszti. Lábait közben keresztezi az asztal alatt, így az egyiket jókedvűen tudja lóbálni a másikra vetve.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:25:33
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:25:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ettvallder, Intath//
-Ez érdekes. *Szavai tömörek ugyan, de nincs bennük hammisság. Valóban értékes információkat hozott a félvér. Első dolga lesz beszámolni róla Relaelnek, ha visszatért.
Újratölti a harcos korsóját, csak egy szívdobbanásnyi ideig pillantva a szőke elf felé. Mivel amaz nem tesz hozzá a beszélgetéshez s nem is óhajt semmit, így egyelőre nem foglalkozik vele.*
-Rendben. Vedd úgy, hogy fel vagy véve. Szükség lesz a jó fegyverforgatóra. ~Főleg, ha igaz, amit mondasz.~
-Lenne egy-két dolog, amit el kell intézni. De egyelőre maradj és pihenj. *Közelebb hajol kissé a pult felett.*
-Sokan vannak itt ma. Tartsd nyitva a szemed. *Felegyenesedik, miközben letakarít néhány üres poharat a pultról. Közben a félvér megszólítja az elfet; az eddigiek fényében nem sok jóra számít, de lehet, hogy ezúttal meglepetés éri.*
//Ettvallder, Intath//
-Ez érdekes. *Szavai tömörek ugyan, de nincs bennük hammisság. Valóban értékes információkat hozott a félvér. Első dolga lesz beszámolni róla Relaelnek, ha visszatért.
Újratölti a harcos korsóját, csak egy szívdobbanásnyi ideig pillantva a szőke elf felé. Mivel amaz nem tesz hozzá a beszélgetéshez s nem is óhajt semmit, így egyelőre nem foglalkozik vele.*
-Rendben. Vedd úgy, hogy fel vagy véve. Szükség lesz a jó fegyverforgatóra. ~Főleg, ha igaz, amit mondasz.~
-Lenne egy-két dolog, amit el kell intézni. De egyelőre maradj és pihenj. *Közelebb hajol kissé a pult felett.*
-Sokan vannak itt ma. Tartsd nyitva a szemed. *Felegyenesedik, miközben letakarít néhány üres poharat a pultról. Közben a félvér megszólítja az elfet; az eddigiek fényében nem sok jóra számít, de lehet, hogy ezúttal meglepetés éri.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:00:03
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:00:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xiltyn kicsit Haldrian//
*A matriarchális berendezkedést ismeri Ril egészen jól elméletben, de vajmi kevés köze volt eddig hozzá, így még csak fel sem sejlik benne, hogy ez a kínálás ennek is köszönhető. A mérgezésre előbb gondolna, de ő maga nem egy paranoiás lélek, s túl sokan is vannak itt ahhoz, hogy ilyen próbálkozást feltételezzen.
Játéknak gondolja az egészet, bár nem tudja mire megy ki, így ezen agyal egész végig, viszont már belement. Tévúton járhat, de annál édesebb lesz a felismerés, ha végül rájön, mi is lakozik a méregzöld szemek mögötti világban. Mert rá akar jönni és ez már biztos. A mosolyt már megkapta, bár az sem kell mindig igazat állítson a viselőjéről.
A tál ismét középre kerül, de már nem figyel rá oda, sokkal jobban leköti a másik minden rezdülése. Csak egy finom kézmozdulattal tudatja, hogy nem kívánja már, ha mégis jelzést kapna arra vonatkozólag, hogy folytassa, amit megkezdett. Őszinte érdeklődés költözik belé, de nem gyúl benne vészfény, nem olyan ijedős, viszont olyan talányt kínál neki a mélységi, ami jobban uralma alá hajtotta, mint azt elképzelni tudta. Talán ezért állapodott meg mellette a pultnál. Mágnesként vonzza a rejtély és az izgalom, amiből hatok óta nem talált egyet sem.*
- Nem mindegyik én voltam, nekem is tanulnom kellett valakitől. Köszönöm. *Büszkén ível felfelé az ajka, tudja, hogy ebben jó. Nem szokása alul értékelni magát.* - Az ajánlatom még áll. *Villantja ki fogait is a sötét hús takarásából.
Ismét felnevet. Teljesen rossz az irány, már tudja. Képes volt azt gondolni, hogy valaki a városból a kikötőt érzi szerelmének. Hiba.*
- Akkor jól csinálod, egy teljes talány vagy, még az iróniádba is beletört a bicskám. *Hajol kicsit közelebb, amennyire az asztal engedi, egyáltalán nem érdekli mennyire terhes másnak a közelség, hiszen ő most fejt. Egy érdekes obszidiánba karistolt rejtvényt. Egészen felpezsdítette a vérét, és furcsán izgató.
Válaszolna az öröklés dolgára, de kedvenc csaposa ott is terem, s már szolgálná is ki az ő vágyait, ami nem egyezik a kormos elképzeléseivel. Annyi baj legyen. Megvárja, míg elmeséli a kívánalmát, még csak nem is furcsállja, miért is tenné? Sűrűn látni zöld almát falatozó sötételfeket a kikötőben. Bár annak nem örül, hogy nem kíván vele tovább iszogatni, az esélyt viszont meghagyja.*
- Azért egy kisebb kancsónyi még jöhet, legrosszabb esetben megmarad.
*Méri végig Haldrian-t közben, akinek jócskán akad ma munkája, majd ha az elmegy közben a kívánságlistájukat összegyűjteni, visszafordul Xil-hez.*
- Mi bajod a borral? Az is alma. Legalábbis azt mondta. *Most az ő arca rezzenéstelen.* - Ha félsz, hogy nem találsz haza részegen, majd én elkísérlek. *Talán most ő viccel, talán nem. Ezt a másikra bízza. Még mindig a szemeit keresi, azokból könnyebb olvasni.*
//Xiltyn kicsit Haldrian//
*A matriarchális berendezkedést ismeri Ril egészen jól elméletben, de vajmi kevés köze volt eddig hozzá, így még csak fel sem sejlik benne, hogy ez a kínálás ennek is köszönhető. A mérgezésre előbb gondolna, de ő maga nem egy paranoiás lélek, s túl sokan is vannak itt ahhoz, hogy ilyen próbálkozást feltételezzen.
Játéknak gondolja az egészet, bár nem tudja mire megy ki, így ezen agyal egész végig, viszont már belement. Tévúton járhat, de annál édesebb lesz a felismerés, ha végül rájön, mi is lakozik a méregzöld szemek mögötti világban. Mert rá akar jönni és ez már biztos. A mosolyt már megkapta, bár az sem kell mindig igazat állítson a viselőjéről.
A tál ismét középre kerül, de már nem figyel rá oda, sokkal jobban leköti a másik minden rezdülése. Csak egy finom kézmozdulattal tudatja, hogy nem kívánja már, ha mégis jelzést kapna arra vonatkozólag, hogy folytassa, amit megkezdett. Őszinte érdeklődés költözik belé, de nem gyúl benne vészfény, nem olyan ijedős, viszont olyan talányt kínál neki a mélységi, ami jobban uralma alá hajtotta, mint azt elképzelni tudta. Talán ezért állapodott meg mellette a pultnál. Mágnesként vonzza a rejtély és az izgalom, amiből hatok óta nem talált egyet sem.*
- Nem mindegyik én voltam, nekem is tanulnom kellett valakitől. Köszönöm. *Büszkén ível felfelé az ajka, tudja, hogy ebben jó. Nem szokása alul értékelni magát.* - Az ajánlatom még áll. *Villantja ki fogait is a sötét hús takarásából.
Ismét felnevet. Teljesen rossz az irány, már tudja. Képes volt azt gondolni, hogy valaki a városból a kikötőt érzi szerelmének. Hiba.*
- Akkor jól csinálod, egy teljes talány vagy, még az iróniádba is beletört a bicskám. *Hajol kicsit közelebb, amennyire az asztal engedi, egyáltalán nem érdekli mennyire terhes másnak a közelség, hiszen ő most fejt. Egy érdekes obszidiánba karistolt rejtvényt. Egészen felpezsdítette a vérét, és furcsán izgató.
Válaszolna az öröklés dolgára, de kedvenc csaposa ott is terem, s már szolgálná is ki az ő vágyait, ami nem egyezik a kormos elképzeléseivel. Annyi baj legyen. Megvárja, míg elmeséli a kívánalmát, még csak nem is furcsállja, miért is tenné? Sűrűn látni zöld almát falatozó sötételfeket a kikötőben. Bár annak nem örül, hogy nem kíván vele tovább iszogatni, az esélyt viszont meghagyja.*
- Azért egy kisebb kancsónyi még jöhet, legrosszabb esetben megmarad.
*Méri végig Haldrian-t közben, akinek jócskán akad ma munkája, majd ha az elmegy közben a kívánságlistájukat összegyűjteni, visszafordul Xil-hez.*
- Mi bajod a borral? Az is alma. Legalábbis azt mondta. *Most az ő arca rezzenéstelen.* - Ha félsz, hogy nem találsz haza részegen, majd én elkísérlek. *Talán most ő viccel, talán nem. Ezt a másikra bízza. Még mindig a szemeit keresi, azokból könnyebb olvasni.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 18:13:04
Üzenet elküldve: 2024-05-03 18:13:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Caelril kicsit Haldrian//
*Elégedetten nyugtázza, hogy az étel nem mérgezett. Volt egy pillanat amíg az volt a megérzése, hogy a nő összedolgozik a pultossal aranyainak meglovasítása érdekében. ~ Ha ezt akarták volna a borodba teszik a szert. ~ érkezik egy hang elméje rejtett csarnokaiból. Mintha csak a saját hangja volna, de mégis valahogy más. Pont annyira, hogy kizökkentse őt pillanatnyi nyugalmából. A másik ok amiért megkínálta Cael sokkal egyszerűbb. A családnál ahol élt úgy tartotta a szokás, hogy a hímek csak azután vehettek az ételből, hogy a matróna és leányai már megkóstolták. Egyszerű illem, amiről ismét megfeledkezik. A villára tűzött falatoknak kaput nyitó, sötétre festett ajkak megtartják a méregzöld szempárt. Xiltyn figyeli ahogy a másik megrágja a falatokat s még közben is mosolyog. Ettől az éjbőrűnek is kedve támad mosolyogni amivel még magát is meglepi. ~ Talán így megnyerőbb vagyok. ~ mélázik miközben ajkai felfelé görbednek. *
- Köszönöm. - * veszi át a fényesen pörgő villát. Nem kísérletezne hasonló trükkökkel ezért csupán közelebbhúzza magához a tányért és véletlenszerűen falatokat kezd tűzdelni a villára. A helyzet abszurdítása az ő figyelmét teljesen elkerüli. Örül, hogy étel jut végre a gyomrába így csak harap, rág s közben néha lehunyja szemeit. Az evőeszköz csakhamar visszakerül a tányérra mibe az étel harmada még ott van. Kesztyűs kezével óvatosan középre tolja a pörköltet, közben gyorsan lenyalja ajkairól a vörösen gyöngyöző szaftot. Mint egy kígyó aki épp lenyelte az egérkét. ~ Milyen anyaggal érhette el, hogy olyan sötétek az ajkai? ~ fut át agyán a gondolat mielőtt még szóba jönnének a tetoválások.*
- A szimbólumok kidolgozottsága gyönyörködtet! - * feleli kimérten ám vegyül a hangjába jó kedv is. * - Annak tükrében, -* itt elakad és szorosan összepréseli ajkait majd kisvártatva folytatja is.* - tehát, hogy magadnak készítetted, ügyes kezed van. - * sikerül elég furcsán, darabosan dicsérnie, de mégiscsak dicsér.
Mikor a kikötőre terelődik a szó s kijelentését mintha elértené Cael, rövid torokköszörülés után ami talán a bornak köszönhető, ennyit mond:*
- Irónia volt szavaimba. -* legyint rá. A beszélgetés szerencsére továbblendül s Cael szomorkás szavai hallatán azon kezd morfondíronzni, hogy egy ilyen sürűn lakott helyen, hogy lehet az, hogy valaki mindig egyedül legyen?
Ám a következő mondatok még inkább szöget ütnek fejébe. ~ Gazdagokat védett. ~ kacagás odabent, de a felszín nem fodrozódik. ~ Miért most?~ sziszegi magában. Egy lehetőséget lát, de nem tudja még biztosan. Sőt, ahogy megfogalmazódik, egyből arra gondol, hogy el kell felejtse azonnal.
Valami azt sugallja neki ez a nő, szemben vele megbízható. Akarja, hogy az legyen. *
- Nem szorulok kétkezi munkára. - * talán csak a felhörpinetett kupa bor mondatja vele így mindenesetre elég nagyképűre sikeredett kijelentés. Pillanatokon belül ő is érezni kezdi ezt, így sűrűn pislogva hozzátoldja:*
- Örököltem. - * csak ennyit tud kinyögi mikor Cael intésére megérkezik a csaplár és egyből egy kancsónyi bort akar rájuk sózni. A mélységi fejében először mennyei trombitaszó harsan de erőt véve magán ez a szimfónia öblös vészharangok torz kongásába csap át. Kesztyűs balját a kiürült kupája fölé helyezi, jelezve, hogy nem kér több bort. Cael ihat amit csak szeretne, neki viszont vigyáznia kell. *
- Ha van friss víz a háznál annak örülnék. S tudja mit! - * emeli átható tekintetét a házúrra. * - Ha van két kemény zöld almája azt szívesen megvásárolnám. - * rövid szinte zavart szünet. * - Ha egy valamirevaló fogadós ad magára. Akkor mindig tart a háznál gyümölcsöket. -* újabb szünet. * - Nekem pedig a kedvencem a friss, zöld alma. - * ~ Nem piros nem sárga, nem puha és féreg mentes. ~ de ezt már csak magában mondja még ha ajkai mozognak is. Eztán Cael hajfonatain pihenteti meg tekintetét amik a kígyók tekergésére emlékeztetik mikor a nő feje mozdul. Egyszerre csábító és riasztó is.*
//Caelril kicsit Haldrian//
*Elégedetten nyugtázza, hogy az étel nem mérgezett. Volt egy pillanat amíg az volt a megérzése, hogy a nő összedolgozik a pultossal aranyainak meglovasítása érdekében. ~ Ha ezt akarták volna a borodba teszik a szert. ~ érkezik egy hang elméje rejtett csarnokaiból. Mintha csak a saját hangja volna, de mégis valahogy más. Pont annyira, hogy kizökkentse őt pillanatnyi nyugalmából. A másik ok amiért megkínálta Cael sokkal egyszerűbb. A családnál ahol élt úgy tartotta a szokás, hogy a hímek csak azután vehettek az ételből, hogy a matróna és leányai már megkóstolták. Egyszerű illem, amiről ismét megfeledkezik. A villára tűzött falatoknak kaput nyitó, sötétre festett ajkak megtartják a méregzöld szempárt. Xiltyn figyeli ahogy a másik megrágja a falatokat s még közben is mosolyog. Ettől az éjbőrűnek is kedve támad mosolyogni amivel még magát is meglepi. ~ Talán így megnyerőbb vagyok. ~ mélázik miközben ajkai felfelé görbednek. *
- Köszönöm. - * veszi át a fényesen pörgő villát. Nem kísérletezne hasonló trükkökkel ezért csupán közelebbhúzza magához a tányért és véletlenszerűen falatokat kezd tűzdelni a villára. A helyzet abszurdítása az ő figyelmét teljesen elkerüli. Örül, hogy étel jut végre a gyomrába így csak harap, rág s közben néha lehunyja szemeit. Az evőeszköz csakhamar visszakerül a tányérra mibe az étel harmada még ott van. Kesztyűs kezével óvatosan középre tolja a pörköltet, közben gyorsan lenyalja ajkairól a vörösen gyöngyöző szaftot. Mint egy kígyó aki épp lenyelte az egérkét. ~ Milyen anyaggal érhette el, hogy olyan sötétek az ajkai? ~ fut át agyán a gondolat mielőtt még szóba jönnének a tetoválások.*
- A szimbólumok kidolgozottsága gyönyörködtet! - * feleli kimérten ám vegyül a hangjába jó kedv is. * - Annak tükrében, -* itt elakad és szorosan összepréseli ajkait majd kisvártatva folytatja is.* - tehát, hogy magadnak készítetted, ügyes kezed van. - * sikerül elég furcsán, darabosan dicsérnie, de mégiscsak dicsér.
Mikor a kikötőre terelődik a szó s kijelentését mintha elértené Cael, rövid torokköszörülés után ami talán a bornak köszönhető, ennyit mond:*
- Irónia volt szavaimba. -* legyint rá. A beszélgetés szerencsére továbblendül s Cael szomorkás szavai hallatán azon kezd morfondíronzni, hogy egy ilyen sürűn lakott helyen, hogy lehet az, hogy valaki mindig egyedül legyen?
Ám a következő mondatok még inkább szöget ütnek fejébe. ~ Gazdagokat védett. ~ kacagás odabent, de a felszín nem fodrozódik. ~ Miért most?~ sziszegi magában. Egy lehetőséget lát, de nem tudja még biztosan. Sőt, ahogy megfogalmazódik, egyből arra gondol, hogy el kell felejtse azonnal.
Valami azt sugallja neki ez a nő, szemben vele megbízható. Akarja, hogy az legyen. *
- Nem szorulok kétkezi munkára. - * talán csak a felhörpinetett kupa bor mondatja vele így mindenesetre elég nagyképűre sikeredett kijelentés. Pillanatokon belül ő is érezni kezdi ezt, így sűrűn pislogva hozzátoldja:*
- Örököltem. - * csak ennyit tud kinyögi mikor Cael intésére megérkezik a csaplár és egyből egy kancsónyi bort akar rájuk sózni. A mélységi fejében először mennyei trombitaszó harsan de erőt véve magán ez a szimfónia öblös vészharangok torz kongásába csap át. Kesztyűs balját a kiürült kupája fölé helyezi, jelezve, hogy nem kér több bort. Cael ihat amit csak szeretne, neki viszont vigyáznia kell. *
- Ha van friss víz a háznál annak örülnék. S tudja mit! - * emeli átható tekintetét a házúrra. * - Ha van két kemény zöld almája azt szívesen megvásárolnám. - * rövid szinte zavart szünet. * - Ha egy valamirevaló fogadós ad magára. Akkor mindig tart a háznál gyümölcsöket. -* újabb szünet. * - Nekem pedig a kedvencem a friss, zöld alma. - * ~ Nem piros nem sárga, nem puha és féreg mentes. ~ de ezt már csak magában mondja még ha ajkai mozognak is. Eztán Cael hajfonatain pihenteti meg tekintetét amik a kígyók tekergésére emlékeztetik mikor a nő feje mozdul. Egyszerre csábító és riasztó is.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 16:26:08
Üzenet elküldve: 2024-05-03 16:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rasdeher, Rovéna, majd Caelril//
*Figyelmesen hallgatja Rovéna rendelését. Már csak azért is, mert nem kimondottan mozog otthonosan az efféle feladatokban és hajlamos elfelejteni ezt-azt. Ahogy kiderül, hogy amazok párban járnak, csak értően bólint - illetve bólintana, ha a szisszenésre nem kapná fel fejét.
Úgy sejti, hogy szerencséjére nem komoly ajánlatról van szó, inkább csak a férfiúi önbecsülés, vagy micsoda szól a vendégből. Már csak azért is gondolja ezt, mert van egy olyan megérzése, hogy ha Alissäna illegetné magát a pult mögött fordított esetben, a reakció sem lenne oly gunyoros. Persze nincs megsértődve, hisz ennél jóval kellemetlenebb dolgokkal is illették már a Kikötőben.*
-Nem a bor mellé, uram. Inkább azoknak a vendégeknek, akik... *Csak egy pillantással méri meg a vagyonosnak nem kimondottan tűnő idegent.*
-Akik megtehetik. *Egy udvarias mosollyal zárja sorait. Persze ez nem teljesen fedi a valóságot, hisz nem kimondottan sellőházi árakkal operálnak, de ezt Rasdehernek nem kell tudnia. Ő pedig aligha az a fajta, aki pofonokkal dolgozik, így továbbra is megmarad a finom szájtépésnél. Mégpedig ez a replika igen finomra sikeredett kikötői mércével. A továbbiakat bölcsen megtartja magának és összegzi a rendelést Rovéna felé fordulva.*
-Tehát két vacsora, sör és bor... Sajnos erősebb ital most nincs a háznál. *Pillant fel óvatosan. Hisz ami van, azt is vagy attól az artheniori kereskedőtől, vagy Thargföldről szerezték be. Van, ami bizony hibádzik.*
-És egy szoba két főnek, fürdővel. *Lassan fújja ki a levegőt, míg gyors fejszámolást végez.* ~És ha persze izgalmasabb társaság kellene...~
-51 arany, mindennel együtt. *Reméli, hogy jól számolt.*
-Azonnal hozom!
*Térül-fordul, hátramegy a konyhába, szól az óriásasszonynak a fürdő dolgát illetően, majd az asztaluknál is terem, két körben lerendezve a rendelést. Fatálak, evőeszköz, birkapörkölt burgonyával, egy kupa világos, s egy kupa bor Rasdehernek a jobb fajtából, de csak mert külön kiemelte. Különben minden további Mindkettejük felé töretlen mosollyal biccent, majd miután fizettek, hagyja őket turbékolni magukban.
Közben egy sajátos, sárga szempár csillanását érzi meg magán, s hamar ott is terem az asztal mellett. Felméri a terepet, majd egy pillantással nyugtázza azt az elf felé.*
-Itt is hagyhatok egy kancsó bort nektek. Vagy lenne más is?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.03 16:26:35
//Rasdeher, Rovéna, majd Caelril//
*Figyelmesen hallgatja Rovéna rendelését. Már csak azért is, mert nem kimondottan mozog otthonosan az efféle feladatokban és hajlamos elfelejteni ezt-azt. Ahogy kiderül, hogy amazok párban járnak, csak értően bólint - illetve bólintana, ha a szisszenésre nem kapná fel fejét.
Úgy sejti, hogy szerencséjére nem komoly ajánlatról van szó, inkább csak a férfiúi önbecsülés, vagy micsoda szól a vendégből. Már csak azért is gondolja ezt, mert van egy olyan megérzése, hogy ha Alissäna illegetné magát a pult mögött fordított esetben, a reakció sem lenne oly gunyoros. Persze nincs megsértődve, hisz ennél jóval kellemetlenebb dolgokkal is illették már a Kikötőben.*
-Nem a bor mellé, uram. Inkább azoknak a vendégeknek, akik... *Csak egy pillantással méri meg a vagyonosnak nem kimondottan tűnő idegent.*
-Akik megtehetik. *Egy udvarias mosollyal zárja sorait. Persze ez nem teljesen fedi a valóságot, hisz nem kimondottan sellőházi árakkal operálnak, de ezt Rasdehernek nem kell tudnia. Ő pedig aligha az a fajta, aki pofonokkal dolgozik, így továbbra is megmarad a finom szájtépésnél. Mégpedig ez a replika igen finomra sikeredett kikötői mércével. A továbbiakat bölcsen megtartja magának és összegzi a rendelést Rovéna felé fordulva.*
-Tehát két vacsora, sör és bor... Sajnos erősebb ital most nincs a háznál. *Pillant fel óvatosan. Hisz ami van, azt is vagy attól az artheniori kereskedőtől, vagy Thargföldről szerezték be. Van, ami bizony hibádzik.*
-És egy szoba két főnek, fürdővel. *Lassan fújja ki a levegőt, míg gyors fejszámolást végez.* ~És ha persze izgalmasabb társaság kellene...~
-51 arany, mindennel együtt. *Reméli, hogy jól számolt.*
-Azonnal hozom!
*Térül-fordul, hátramegy a konyhába, szól az óriásasszonynak a fürdő dolgát illetően, majd az asztaluknál is terem, két körben lerendezve a rendelést. Fatálak, evőeszköz, birkapörkölt burgonyával, egy kupa világos, s egy kupa bor Rasdehernek a jobb fajtából, de csak mert külön kiemelte. Különben minden további Mindkettejük felé töretlen mosollyal biccent, majd miután fizettek, hagyja őket turbékolni magukban.
Közben egy sajátos, sárga szempár csillanását érzi meg magán, s hamar ott is terem az asztal mellett. Felméri a terepet, majd egy pillantással nyugtázza azt az elf felé.*
-Itt is hagyhatok egy kancsó bort nektek. Vagy lenne más is?
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.03 16:26:35
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:59:55
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:59:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rovéna, Haldrian//
- Jó, miután rendbe jöttél, mindenre sort kerítünk, amire a szíved vágyik!
*A tőle telhető legfinomabb mosolyával jutalmazza társnőjét. Úgy tűnik jellemének nem minden aspektusára van hatással az emlékeit felzabáló féreg, s ez elszórja a bizakodás apró magjait a férfi szikes lelkében.
A pulthoz érve nem fordít túl nagy figyelmet a kiszolgáló személyzet szorgoskodására, helyette a vállai fölött hátrapillantva egy új perspektívából szemléli meg a fogadóteret. Rovéna egyébként is ügyesen a kezébe veszi az irányítást, így ő zavartalanul elveszhet a taverna falai között összeverődött kompánia tanulmányozásában. Tengerzöld íriszei pont elkapják, amikor a hely egyetlen sötételfe egy kimért mozdulattal asztaltársa elé tolja érintetlen fejadagját. Ras kikötőbéli tapasztalatai azt súgják, hogy a ragu hamar a hím arcán fogja végezni. ~Vajon késelésben, vagy mérgezésben halnak meg többen a Kikötőben?~ Meglepetésére az elf meg sem rezzen a furcsa szituációban, sőt a mélységivel kacérkodva az ajkai közé illeszt egy falatot.
Rasnak viszont nincs lehetősége megvárni az abszurd helyzet végkimenetelét. A pult mögül egy olyan ajánlat üti meg a fülét, amit képtelen lenne figyelmen kívül hagyni. Felszisszen, s szája elé kapja a kezét, hogy magába fojtsa a torkát csiklandozó nevetést. Szórakozott tekintetében ott bujkál egy csöppnyi értetlenség is, amikor visszafordulva a csaplárra emeli azt. Az ajkát beharapó bájgúnár látványára nem bírja tovább, nevetnie kell. Önkéntelenül is azon kezd gondolkodni, hogy ez a fickó tényleg ennyire idióta-e, vagy épp annyira tökös, hogy bármikor kész szembenézni szavainak következményével?*
- Hmm, ha tudom, hogy itt a bor mellé plusz szolgáltatásokat is nyújtanak, akkor már korábban is betértem volna. Talán szavadon foglak, szépfiú, és az éjszaka igénybe veszem a szolgáltatásaid!
*A gonosz vigyor ráragad a pofájára, miközben még egy kacsintással is nyomatékosítja előbbi szavait.*
- De addig nekem is megteszi egy adag a pörköltből, egy kupa jó bor és ha van valami ütősebb kerítésszaggatótok, azt is elfogadnám!
*Közben felkínálja kezét Rovénának, ezzel is jelezve pórul járt csaposnak, hogy a hölgy vele van. Így indulnak el egy szimpatikus asztalhoz.*
- Gyere Madárkám, addig üljünk le valahova! S ne légy rest megmutatni a vendéglátónknak, hogy miről is csúszott le!
*Utóbbi mondatát már csak a lány fülébe búgja.*
//Rovéna, Haldrian//
- Jó, miután rendbe jöttél, mindenre sort kerítünk, amire a szíved vágyik!
*A tőle telhető legfinomabb mosolyával jutalmazza társnőjét. Úgy tűnik jellemének nem minden aspektusára van hatással az emlékeit felzabáló féreg, s ez elszórja a bizakodás apró magjait a férfi szikes lelkében.
A pulthoz érve nem fordít túl nagy figyelmet a kiszolgáló személyzet szorgoskodására, helyette a vállai fölött hátrapillantva egy új perspektívából szemléli meg a fogadóteret. Rovéna egyébként is ügyesen a kezébe veszi az irányítást, így ő zavartalanul elveszhet a taverna falai között összeverődött kompánia tanulmányozásában. Tengerzöld íriszei pont elkapják, amikor a hely egyetlen sötételfe egy kimért mozdulattal asztaltársa elé tolja érintetlen fejadagját. Ras kikötőbéli tapasztalatai azt súgják, hogy a ragu hamar a hím arcán fogja végezni. ~Vajon késelésben, vagy mérgezésben halnak meg többen a Kikötőben?~ Meglepetésére az elf meg sem rezzen a furcsa szituációban, sőt a mélységivel kacérkodva az ajkai közé illeszt egy falatot.
Rasnak viszont nincs lehetősége megvárni az abszurd helyzet végkimenetelét. A pult mögül egy olyan ajánlat üti meg a fülét, amit képtelen lenne figyelmen kívül hagyni. Felszisszen, s szája elé kapja a kezét, hogy magába fojtsa a torkát csiklandozó nevetést. Szórakozott tekintetében ott bujkál egy csöppnyi értetlenség is, amikor visszafordulva a csaplárra emeli azt. Az ajkát beharapó bájgúnár látványára nem bírja tovább, nevetnie kell. Önkéntelenül is azon kezd gondolkodni, hogy ez a fickó tényleg ennyire idióta-e, vagy épp annyira tökös, hogy bármikor kész szembenézni szavainak következményével?*
- Hmm, ha tudom, hogy itt a bor mellé plusz szolgáltatásokat is nyújtanak, akkor már korábban is betértem volna. Talán szavadon foglak, szépfiú, és az éjszaka igénybe veszem a szolgáltatásaid!
*A gonosz vigyor ráragad a pofájára, miközben még egy kacsintással is nyomatékosítja előbbi szavait.*
- De addig nekem is megteszi egy adag a pörköltből, egy kupa jó bor és ha van valami ütősebb kerítésszaggatótok, azt is elfogadnám!
*Közben felkínálja kezét Rovénának, ezzel is jelezve pórul járt csaposnak, hogy a hölgy vele van. Így indulnak el egy szimpatikus asztalhoz.*
- Gyere Madárkám, addig üljünk le valahova! S ne légy rest megmutatni a vendéglátónknak, hogy miről is csúszott le!
*Utóbbi mondatát már csak a lány fülébe búgja.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:06:32
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:06:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xyltin, kicsit Haldrian//
*Egyre izgatottabbá válik, pedig végtelem nyugalom uralja általában az életét. Olyannyira nem tudja hová tenni a vele szemben ülőt, hogy elfelejti, mennyien is nyüzsögnek a pult körül, mintha kizárta volna őket teljesen. Csak a másik van és a szempár, amit valahogy sosem tud elkapni.
Már majdnem válaszol, hogy ő bizony nem kér semmit, de a másik elé tolja a saját tálát, így hát egy kis játszadozás mellett dönt. Előrébb hajol, elveszi az evőeszközt, amit Xil kapott. Ő bizony nem fogja levenni róla a szemét, csak arra a pillanatra, amikor beleszúrja a falat húsba a villáját, majd lassú mozdulattal emeli ajkaihoz és tünteti el az első falatot. Jól megrágja, miközben sejtelmes sötét, mégis bájos mosolya pedig az arcán ragadt. A következő percben ugyan ezt teszi egy szem krumplival is. Mikor lenyelte, a villát úgy forgatja a másik irányába, mint ahogyan a dobótőreit szokta megperdíteni, s markolatával felé nyújtja neki oda. Egy tányér, egy étkészlet.*
- Most már haraptam valamit. *Megragadta a szó érdekes éle, így ellene használja fel, s kimondja ő is.* - Te jössz.
*Dől végül hátra, s élvezi, hogy valamilyen egészen abszurd helyzetben találta magát. A felsízni és a mélységi közösen fogyasztják az ételt, ráadásul egyazon fatányérból. Idilli.
Mintha valami teljesen mást akart volna mondani neki Xil, mint amit sikerült. Igazán nagy fejtörést kezd okozni neki a sötételf, de nem adja fel. Szívesen áldozza az egész estéjét is arra, hogy megfejtsen belőle valamit. ~Ki vagy te?~*
- Atyád igen. És te? *Követi szemeivel a másikénak útját így már ketten nézik a kesztyűvel körülölelt obszidián kezet. De Ril visszasiklik ismét az arcra.*
- Megvan a szépsége igen. Olyan szépen beszélsz róla, mintha beleszerettél volna. *Fürkészi tovább a tekintetet, ami ismét csak válla fölött siklik el. Már nem tudja, hogy mit érezzen maga sem.* - Én még ennyire nem kedveltem meg. De jó lesz.
*Nem is engedte meg magának, hogy igazán átélje a hely varázsát, amennyiben van neki, de azt tudja, hogy neki való. Talán bemerészkedik majd a városba is alkalomadtán, de az nem most fog megtörténni.*
- Egyedül... nem tudom másként milyen. *És valóban nem. Emlékei hiányoznak arról a korról, amikor valakije is volt, pedig tudja, hogy valaki őt is megszülte. De bármi történik egyszerűen nem jut az emlékeihez, amik azért nem olyan rettentően rég tűntek el. A legidegesítőbb az egészben, hogy minden momentum meg van, mindössze a személyek tűntek el. Valaki csúf tréfát űz vele, de már nem hajlandó beleőrülni.* - Hmm. *Réved most ő kivételesen más pontra, amíg gondolkodik, hogyan is mondhatna olyan féligazságot, ami nem rettentene el bárkit.* - Többnyire gazdagokat védtem. De hátrahagytam, most már csak ez van. *Simít végig saját karján lassan.* - Itt még nem volt alkalmam dolgozni, de ami késik... *Mosolyodik el halványan.* - Te mivel keresed?
*Meglátja, hogy a másik kupája kiürült, amit nem hagyhat így, ezért hát, amint el tudja kapni Haldrian tekintetét, jelez neki, hogy ha ideje engedi felé is vegye az irányt.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.03 11:08:28
//Xyltin, kicsit Haldrian//
*Egyre izgatottabbá válik, pedig végtelem nyugalom uralja általában az életét. Olyannyira nem tudja hová tenni a vele szemben ülőt, hogy elfelejti, mennyien is nyüzsögnek a pult körül, mintha kizárta volna őket teljesen. Csak a másik van és a szempár, amit valahogy sosem tud elkapni.
Már majdnem válaszol, hogy ő bizony nem kér semmit, de a másik elé tolja a saját tálát, így hát egy kis játszadozás mellett dönt. Előrébb hajol, elveszi az evőeszközt, amit Xil kapott. Ő bizony nem fogja levenni róla a szemét, csak arra a pillanatra, amikor beleszúrja a falat húsba a villáját, majd lassú mozdulattal emeli ajkaihoz és tünteti el az első falatot. Jól megrágja, miközben sejtelmes sötét, mégis bájos mosolya pedig az arcán ragadt. A következő percben ugyan ezt teszi egy szem krumplival is. Mikor lenyelte, a villát úgy forgatja a másik irányába, mint ahogyan a dobótőreit szokta megperdíteni, s markolatával felé nyújtja neki oda. Egy tányér, egy étkészlet.*
- Most már haraptam valamit. *Megragadta a szó érdekes éle, így ellene használja fel, s kimondja ő is.* - Te jössz.
*Dől végül hátra, s élvezi, hogy valamilyen egészen abszurd helyzetben találta magát. A felsízni és a mélységi közösen fogyasztják az ételt, ráadásul egyazon fatányérból. Idilli.
Mintha valami teljesen mást akart volna mondani neki Xil, mint amit sikerült. Igazán nagy fejtörést kezd okozni neki a sötételf, de nem adja fel. Szívesen áldozza az egész estéjét is arra, hogy megfejtsen belőle valamit. ~Ki vagy te?~*
- Atyád igen. És te? *Követi szemeivel a másikénak útját így már ketten nézik a kesztyűvel körülölelt obszidián kezet. De Ril visszasiklik ismét az arcra.*
- Megvan a szépsége igen. Olyan szépen beszélsz róla, mintha beleszerettél volna. *Fürkészi tovább a tekintetet, ami ismét csak válla fölött siklik el. Már nem tudja, hogy mit érezzen maga sem.* - Én még ennyire nem kedveltem meg. De jó lesz.
*Nem is engedte meg magának, hogy igazán átélje a hely varázsát, amennyiben van neki, de azt tudja, hogy neki való. Talán bemerészkedik majd a városba is alkalomadtán, de az nem most fog megtörténni.*
- Egyedül... nem tudom másként milyen. *És valóban nem. Emlékei hiányoznak arról a korról, amikor valakije is volt, pedig tudja, hogy valaki őt is megszülte. De bármi történik egyszerűen nem jut az emlékeihez, amik azért nem olyan rettentően rég tűntek el. A legidegesítőbb az egészben, hogy minden momentum meg van, mindössze a személyek tűntek el. Valaki csúf tréfát űz vele, de már nem hajlandó beleőrülni.* - Hmm. *Réved most ő kivételesen más pontra, amíg gondolkodik, hogyan is mondhatna olyan féligazságot, ami nem rettentene el bárkit.* - Többnyire gazdagokat védtem. De hátrahagytam, most már csak ez van. *Simít végig saját karján lassan.* - Itt még nem volt alkalmam dolgozni, de ami késik... *Mosolyodik el halványan.* - Te mivel keresed?
*Meglátja, hogy a másik kupája kiürült, amit nem hagyhat így, ezért hát, amint el tudja kapni Haldrian tekintetét, jelez neki, hogy ha ideje engedi felé is vegye az irányt.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.03 11:08:28
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-03 08:30:41
Üzenet elküldve: 2024-05-03 08:30:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Mardeii, Intath//
* Úgy tűnik történetével felkeltette az érdeklődését az embernek. Az elfen nem látszik, vagy csak jól rejti kíváncsiságát. Azt mondjuk, direkt nem említi, mit is csinált ott, vagy kiknek az oldalán. Nagyban befolyásolhatná a kapcsolatukat. *
- Ez első kézből szerzett információ! Szemtanúja voltam a hatalomátvételnek!
* Jelenti ki, mielőtt újból enne a pörköltből. Utána ő is közelebb hajol. *
- Állítólag valami patkányt is célba vettek, valami Fog… Frakk… vagy esetleg Frogg. Nem tudom, hirtelen kellett meglépni, mielőtt még kitalálják, hogy én is cinkostárs vagyok.
* Monológja után felhörpinti a maradék sörét. Vigyáznia kell, ha sokat csavarja a történetet még a végén belegabalyodik. Próbál kevés dolgot említeni a történtekről, hogy ezzel se vonjon le hibás következtetéseket. Elégedetten bólint. Ha van szükség, akkor bizony pénz is van a dologban. Viszont a kérdésre elhúzza a száját. *
- Amihez kell. Amíg jól megfizetnek. Legyen valami rövid meló, vagy valami hosszabb dolog. Amíg az arany forog, addig én örülök. Ha volt is, látványomra felhúzzák a nyúlcipőt. De azért próbálok nem feltűnő lenni.
*Teszi hozzá, mielőtt nyúlna az üres korsójához. *
- Van még ebből?
* Reméli a pultos beéri ennyivel magyarázat gyanánt. Hisz nem szeretne ódákat zengeni magáról. A többiekkel ellentétben őt zavarja, ha sokáig kell magáról beszélnie. Persze közrejátszik az is, hogy szereti csavarni a történeteit, hogy abból is előnyt kovácsoljon. Újfent végigméri a mellette ülő elfet. Nem tűnik idevalósinak, de megeshet, hogy a látszat csal és ő is egy pszichopata. Sokat nem veszthet a megszólítással. *
- És neked mi a történeted?
//Mardeii, Intath//
* Úgy tűnik történetével felkeltette az érdeklődését az embernek. Az elfen nem látszik, vagy csak jól rejti kíváncsiságát. Azt mondjuk, direkt nem említi, mit is csinált ott, vagy kiknek az oldalán. Nagyban befolyásolhatná a kapcsolatukat. *
- Ez első kézből szerzett információ! Szemtanúja voltam a hatalomátvételnek!
* Jelenti ki, mielőtt újból enne a pörköltből. Utána ő is közelebb hajol. *
- Állítólag valami patkányt is célba vettek, valami Fog… Frakk… vagy esetleg Frogg. Nem tudom, hirtelen kellett meglépni, mielőtt még kitalálják, hogy én is cinkostárs vagyok.
* Monológja után felhörpinti a maradék sörét. Vigyáznia kell, ha sokat csavarja a történetet még a végén belegabalyodik. Próbál kevés dolgot említeni a történtekről, hogy ezzel se vonjon le hibás következtetéseket. Elégedetten bólint. Ha van szükség, akkor bizony pénz is van a dologban. Viszont a kérdésre elhúzza a száját. *
- Amihez kell. Amíg jól megfizetnek. Legyen valami rövid meló, vagy valami hosszabb dolog. Amíg az arany forog, addig én örülök. Ha volt is, látványomra felhúzzák a nyúlcipőt. De azért próbálok nem feltűnő lenni.
*Teszi hozzá, mielőtt nyúlna az üres korsójához. *
- Van még ebből?
* Reméli a pultos beéri ennyivel magyarázat gyanánt. Hisz nem szeretne ódákat zengeni magáról. A többiekkel ellentétben őt zavarja, ha sokáig kell magáról beszélnie. Persze közrejátszik az is, hogy szereti csavarni a történeteit, hogy abból is előnyt kovácsoljon. Újfent végigméri a mellette ülő elfet. Nem tűnik idevalósinak, de megeshet, hogy a látszat csal és ő is egy pszichopata. Sokat nem veszthet a megszólítással. *
- És neked mi a történeted?
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 22:38:07
Üzenet elküldve: 2024-05-02 22:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Rasdeher, Haldrian//
*Ha sejtené, hogy társa kellemetlen érzései a fogadóbeliek iránt honnan erednek, biztos jobban igyekezne, hogy megnyugtassa. A tiltakozását hallva lágyan felnevet, miközben beljebb haladnak.*
- Én sem ma gondoltam. Ha most ki kellene állnom dalolni, talán végig téged bámulnálak, Rasti. De egy másik alkalommal még betérhetnénk ide! *Válaszolja mosolyogva, miközben könyökével megtámaszkodik a pulton, állát pedig a tenyerébe fekteti. Innen pillant fel a kiszolgálásukra érkező Haldrianra nagy, barna lélektükreivel. Fejét kissé oldalra dönti, miközben érdeklődve hallgatja végig az elhangzó ajánlatot.*
- Hmm, ez egészen ígéretesnek tűnik. Te aztán tudod, hogy mi kell a vendégnek… *Mosolyodik el, mikor a lista végére érnek, s közben kissé felvonja egyik szépen ívelt szemöldökét.*
- Kezdjük az elején! A pörköltből mindenképp szeretnék egy adagot, és leöblíteném egy jó sörrel. Továbbá egy szobát, két főre. Szinte már érzem a bőrömön a forró fürdővizet. *Csaknem beleborzong a gondolatba. A világítótorony közelében nem sok menedéke volt a zabolátlan széltől, ezért mostanra kissé áthűlt. Egy fürdő talán felmelegíthetné.*
- Társaság… Nos, azt már megtaláltam. *Tekintetét a mellette álló Rasdeherre fordítja, s egy pillanatra buja csillogás költözik a szemébe. Másra nincs szüksége, ő a maga részéről leadta a rendelését.*
- Te mit fogyasztanál, Rasti? *Intézi a kérdést párjához ártatlanul, elvégre fogalma sincs, hogy a férfinak néha finoman szólva is rendhagyóak az étkezési szokásai.
Amíg a másik dönt, Rovéna kihasználja az alkalmat, hogy kicsit jobban megnézze magának a színes társaságot. Eddig csak futólag tette. Érdeklődését leginkább a mélységi, s különösen annak asztaltársa kelti fel. Ugyan innen nincs tökéletes rálátása a nő karján futó motívumokra, az ilyesmi mindig is lenyűgözte. Korábban látott már irigylésre méltó varratokat, melyekhez hasonlót csak valódi művészkezek képesek alkotni.*
//Rasdeher, Haldrian//
*Ha sejtené, hogy társa kellemetlen érzései a fogadóbeliek iránt honnan erednek, biztos jobban igyekezne, hogy megnyugtassa. A tiltakozását hallva lágyan felnevet, miközben beljebb haladnak.*
- Én sem ma gondoltam. Ha most ki kellene állnom dalolni, talán végig téged bámulnálak, Rasti. De egy másik alkalommal még betérhetnénk ide! *Válaszolja mosolyogva, miközben könyökével megtámaszkodik a pulton, állát pedig a tenyerébe fekteti. Innen pillant fel a kiszolgálásukra érkező Haldrianra nagy, barna lélektükreivel. Fejét kissé oldalra dönti, miközben érdeklődve hallgatja végig az elhangzó ajánlatot.*
- Hmm, ez egészen ígéretesnek tűnik. Te aztán tudod, hogy mi kell a vendégnek… *Mosolyodik el, mikor a lista végére érnek, s közben kissé felvonja egyik szépen ívelt szemöldökét.*
- Kezdjük az elején! A pörköltből mindenképp szeretnék egy adagot, és leöblíteném egy jó sörrel. Továbbá egy szobát, két főre. Szinte már érzem a bőrömön a forró fürdővizet. *Csaknem beleborzong a gondolatba. A világítótorony közelében nem sok menedéke volt a zabolátlan széltől, ezért mostanra kissé áthűlt. Egy fürdő talán felmelegíthetné.*
- Társaság… Nos, azt már megtaláltam. *Tekintetét a mellette álló Rasdeherre fordítja, s egy pillanatra buja csillogás költözik a szemébe. Másra nincs szüksége, ő a maga részéről leadta a rendelését.*
- Te mit fogyasztanál, Rasti? *Intézi a kérdést párjához ártatlanul, elvégre fogalma sincs, hogy a férfinak néha finoman szólva is rendhagyóak az étkezési szokásai.
Amíg a másik dönt, Rovéna kihasználja az alkalmat, hogy kicsit jobban megnézze magának a színes társaságot. Eddig csak futólag tette. Érdeklődését leginkább a mélységi, s különösen annak asztaltársa kelti fel. Ugyan innen nincs tökéletes rálátása a nő karján futó motívumokra, az ilyesmi mindig is lenyűgözte. Korábban látott már irigylésre méltó varratokat, melyekhez hasonlót csak valódi művészkezek képesek alkotni.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 22:24:47
Üzenet elküldve: 2024-05-02 22:24:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Ettvallder, Intath//
*A másik megjegyzésén ő is elmosolyodik. Miért szurkál oda ismeretlenül is egy kis takonynak, aki amúgy mikor megérkezik igyekszik feltűnően elsomfordálni mellette? Nem harag. Akkor már múltkor fegyvert rántott volna rá. Nem is mélyebb gyűlölet mert ha akart volna akkor intézkedett volna a fattyú haláláról. De jól gondolja a másik. Az elf mérlegel az ilyen helyzetekben és annyit nem számított neki az a kis összeszólalásuk. Aminek annyi volt a célja, hogy rendet tegyen mielőtt bárki más példát venne a fattyúról. Ez egyszerű unaloműzés és a múltkor felállított rend végső tisztázása. Ne baszakodjon a dokival, mert nem éri meg. Ezek után kicsit magába és az italába merülve követi figyelemmel a környezetét. Látszólag csak bambul és néha odafordul az újabb és újabb érkezők felé. Valójában az elf fülek végzik a dolgukat. Sárváros története őt is érdekli. Szimpatikus helynek tűnt. Méghozzá ez felértékeli a múltkor vett fekete varázsitalokat is.*
//Ettvallder, Intath//
*A másik megjegyzésén ő is elmosolyodik. Miért szurkál oda ismeretlenül is egy kis takonynak, aki amúgy mikor megérkezik igyekszik feltűnően elsomfordálni mellette? Nem harag. Akkor már múltkor fegyvert rántott volna rá. Nem is mélyebb gyűlölet mert ha akart volna akkor intézkedett volna a fattyú haláláról. De jól gondolja a másik. Az elf mérlegel az ilyen helyzetekben és annyit nem számított neki az a kis összeszólalásuk. Aminek annyi volt a célja, hogy rendet tegyen mielőtt bárki más példát venne a fattyúról. Ez egyszerű unaloműzés és a múltkor felállított rend végső tisztázása. Ne baszakodjon a dokival, mert nem éri meg. Ezek után kicsit magába és az italába merülve követi figyelemmel a környezetét. Látszólag csak bambul és néha odafordul az újabb és újabb érkezők felé. Valójában az elf fülek végzik a dolgukat. Sárváros története őt is érdekli. Szimpatikus helynek tűnt. Méghozzá ez felértékeli a múltkor vett fekete varázsitalokat is.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 21:44:13
Üzenet elküldve: 2024-05-02 21:44:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Caelril//
* Ha tudatára jutna, hogy Cael minden zuga dobótőröket rejt, valószínűleg kétségei merülnének fel de szerencsére egy sem tűnik fel neki. Akármilyen szórakozottan is viselkedik, nem tudja nem észrevenni, hogy a kialakuló beszélgetés alatt Cael végig a szemkontaktust keresi. Xiltyn viszont nem akarja ezt megadni neki; De inkább maga miatt nem. ~ Mit akarhat tőlem? Jó társaság a legkevésbé volnék. ~ mélázik magában miközben egy újabb korty almabtort táncoltat meg nyelve körül. A kupa tartalmába bámulva kénytelen saját magával szembenézni. Egy ideig állja a fodrozódó tekintetet, majd mikor a borban mintha megmozdulna valami gyorsan visszarakja az ivóedényt az asztalra.*
- Jobb szeretem hidegen. - * legyint könnyeden a nő felvetésére. Nem érezné illendőnek, hogy valakivel egy asztalhoz ül s míg ő falatozik a másik csak nézi. * - Te nem harapnál valamit? - * a harapás szót mintha furcsa éllel ejtené. * - Jobb az étvágyam ha nem egyedül eszem. - * toldja meg mondadóját. Hirtelen ötlettől vezérelve a még mindig gőzölgő tányért lassú mozdulattal Cael felé tolja. * - Örülnék neki. - * mondja tömören, de azt nem teszi hozzá miért?! Ha a másik elfogadja kínálását, vár és csendben figyeli, ahogy a krumpli és birkadarabok eltűnnek a nő sötét ajkai között; Ha nem kér, a tál továbbra is a helyén marad.
Figyelmesen hallgatja az elf szavait viszont amikor a tetoválás előkerül szemöldökei összetorlódnak s egyébként sima homloka is ráncba szalad. Ajkai elvállnak mintha mondani akarna valamit de épp csak nyelve hegyét dugja ki. A pillanat elmúlik, Xiltyn arca kisimul mégis keserédes, révedő hangon mondja:*
- Atyám értékelné. - * mered saját, kesztyűbe bújtatott baljára. * - Én születésém óta Artheniorba élek. Már nem ott mint régebben,- * gondol egykori otthonára a nemesnegyedben, a Dwirinthalen kúriára.* - de most sincs okom panaszra. A kikötő nekem is tökéletesen megfelel. - * mosolyog haloványan akár a hold éji felhők leple alatt.* - Mélyek és hűvösek a pincék, a tengeri szél fütyülése pedig olyan akár a barlangcsarnokokban elharsogott varázsszó. Éles és szilaj. * - bámul továbbra is a pontra Ril válla fölött. A szavak olyanok mintha nem is belőle jönnének. Furcsállja is saját hangját. Fel sem tűnik neki, hogy beszél.*
- A családom elköltözött. Én itt maradtam. -* köszörüli meg torkát s visszatér a megszokott hangszín. Kupáját megemeli és fenékig kiissza tartalmát majd zubbonyának ujjával megtörli a száját.*
- Hogy boldogulsz ilyen... -*keresi a megfelelő szót.* - egyedül? -* csettint nyelvével elégedetten. *
- Gondolom nem csak a művészeteddel keresed meg az élelemre valót!? - * bök hegyes álával Cael szimbólumokkal tarkított keze felé nehogy a másik félreértse. *
//Caelril//
* Ha tudatára jutna, hogy Cael minden zuga dobótőröket rejt, valószínűleg kétségei merülnének fel de szerencsére egy sem tűnik fel neki. Akármilyen szórakozottan is viselkedik, nem tudja nem észrevenni, hogy a kialakuló beszélgetés alatt Cael végig a szemkontaktust keresi. Xiltyn viszont nem akarja ezt megadni neki; De inkább maga miatt nem. ~ Mit akarhat tőlem? Jó társaság a legkevésbé volnék. ~ mélázik magában miközben egy újabb korty almabtort táncoltat meg nyelve körül. A kupa tartalmába bámulva kénytelen saját magával szembenézni. Egy ideig állja a fodrozódó tekintetet, majd mikor a borban mintha megmozdulna valami gyorsan visszarakja az ivóedényt az asztalra.*
- Jobb szeretem hidegen. - * legyint könnyeden a nő felvetésére. Nem érezné illendőnek, hogy valakivel egy asztalhoz ül s míg ő falatozik a másik csak nézi. * - Te nem harapnál valamit? - * a harapás szót mintha furcsa éllel ejtené. * - Jobb az étvágyam ha nem egyedül eszem. - * toldja meg mondadóját. Hirtelen ötlettől vezérelve a még mindig gőzölgő tányért lassú mozdulattal Cael felé tolja. * - Örülnék neki. - * mondja tömören, de azt nem teszi hozzá miért?! Ha a másik elfogadja kínálását, vár és csendben figyeli, ahogy a krumpli és birkadarabok eltűnnek a nő sötét ajkai között; Ha nem kér, a tál továbbra is a helyén marad.
Figyelmesen hallgatja az elf szavait viszont amikor a tetoválás előkerül szemöldökei összetorlódnak s egyébként sima homloka is ráncba szalad. Ajkai elvállnak mintha mondani akarna valamit de épp csak nyelve hegyét dugja ki. A pillanat elmúlik, Xiltyn arca kisimul mégis keserédes, révedő hangon mondja:*
- Atyám értékelné. - * mered saját, kesztyűbe bújtatott baljára. * - Én születésém óta Artheniorba élek. Már nem ott mint régebben,- * gondol egykori otthonára a nemesnegyedben, a Dwirinthalen kúriára.* - de most sincs okom panaszra. A kikötő nekem is tökéletesen megfelel. - * mosolyog haloványan akár a hold éji felhők leple alatt.* - Mélyek és hűvösek a pincék, a tengeri szél fütyülése pedig olyan akár a barlangcsarnokokban elharsogott varázsszó. Éles és szilaj. * - bámul továbbra is a pontra Ril válla fölött. A szavak olyanok mintha nem is belőle jönnének. Furcsállja is saját hangját. Fel sem tűnik neki, hogy beszél.*
- A családom elköltözött. Én itt maradtam. -* köszörüli meg torkát s visszatér a megszokott hangszín. Kupáját megemeli és fenékig kiissza tartalmát majd zubbonyának ujjával megtörli a száját.*
- Hogy boldogulsz ilyen... -*keresi a megfelelő szót.* - egyedül? -* csettint nyelvével elégedetten. *
- Gondolom nem csak a művészeteddel keresed meg az élelemre valót!? - * bök hegyes álával Cael szimbólumokkal tarkított keze felé nehogy a másik félreértse. *
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:12:00
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:12:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Xyltin//
*Már hozzászokott, hogy minden részletet meg kell figyelni. Most persze nem lenne rá akkora szükség, de nem árt, így a kikandikáló markolatot is kiszúrja, amire egy félmosoly fut át sötétre festett ajkán. Ő otthon hagyta kardját, teljesen fölöslegesnek érzi azzal feltűnést keltenie, de dobópengéi sokaságát rejti minden zuga. A kedvenc játékszere.*
- Jó, neked legyen Cael. *Ráncolt homlokkal nézi a másikat, aki mintha kerülné a szemkontaktust, éppen ezért kelti fel annyira az érdeklődését a miért. ~Már csak nem fél tőlem...~ A gondolaton szeretne jót vigyorogni, de rezzenéstelen marad az arca. Figyel továbbra is. A sötét nyak izmainak apró mozgását, ahogy nyel egyet a korty előtt, majd az arcvonásokra téved a szeme és azt próbálja meg fürkészni.*
- Hmm, ebben akár lehet is valami. *Hangja nyugodt, elmélkedő. Talán ebben nem tud teljesen egyetérteni, de jól tudja milyen az, amikor vezetett birkák bólogatnak, s szaladnak a karámba egymás után, mert az a dolguk. Nem gondolkodnak azon, hogy lehetne másképpen is, de nem is tudnak róla, hogy van más választás. Na meg vannak azok a bolondok, akik azt hiszik mindenkitől okosabbak, még ha százan is mondanak ellent. Ril egyik sem szeretne lenni.*
- Hát egyél, még a végén kihűl. Aztán annyi a vágyadnak.
*Helyezkedik el kényelmesebben a székben, egy kicsit lejjebb csúszva rajta, majd az asztal alatt elnyújtva keresztezi lábait. Fogalma sincs, hogy az asztal, vagy Xil lábát éri, miközben kinyújtóztatta tagjait, de nem néz le.* - Pont azt, amit csinálok. Bort és jó társaságot kerestem. *Nem fogja vissza a gondolatait, túl sokszor tette már. És még igazat is mond, a másik minden furcsasága ellenére, amire nem jön rá, hogy mi az. Mintha valamit takargatna. Feltűnően kerüli még mindig az íriszeket. Éppen ezért a ritka pillanatokkor még mélyebbre fúrja a zöldekbe a sajátját. * - Nemrég költöztem ide, a kikötő mocska pedig megfizethető volt és cseppet sem úri környezet, amitől a hideg ráz. És ilyeneket csinálok. *Húzza fel a kezén az áttetsző anyagot, hogy még inkább láthatóvá váljon az a keze, amin a megfejthetetlen szimbólumok sokasága díszeleg, látszólag mestermunkaként megrajzolva. A másikon kanyargó rózsát inkább nem mutogatná, elég ez így.* - Rajtad kevésbé lenne feltűnő, de ha egyszer úgy gondolod, szívesen... *Csak azért ered meg a nyelve, mert figyelgeti, hogy ez hozzásegíti e a mélységit ahhoz, hogy kicsit közvetlenebbé váljon. De az is lehet, hogy ő ilyen, ami szintén rendben van.*
//Xyltin//
*Már hozzászokott, hogy minden részletet meg kell figyelni. Most persze nem lenne rá akkora szükség, de nem árt, így a kikandikáló markolatot is kiszúrja, amire egy félmosoly fut át sötétre festett ajkán. Ő otthon hagyta kardját, teljesen fölöslegesnek érzi azzal feltűnést keltenie, de dobópengéi sokaságát rejti minden zuga. A kedvenc játékszere.*
- Jó, neked legyen Cael. *Ráncolt homlokkal nézi a másikat, aki mintha kerülné a szemkontaktust, éppen ezért kelti fel annyira az érdeklődését a miért. ~Már csak nem fél tőlem...~ A gondolaton szeretne jót vigyorogni, de rezzenéstelen marad az arca. Figyel továbbra is. A sötét nyak izmainak apró mozgását, ahogy nyel egyet a korty előtt, majd az arcvonásokra téved a szeme és azt próbálja meg fürkészni.*
- Hmm, ebben akár lehet is valami. *Hangja nyugodt, elmélkedő. Talán ebben nem tud teljesen egyetérteni, de jól tudja milyen az, amikor vezetett birkák bólogatnak, s szaladnak a karámba egymás után, mert az a dolguk. Nem gondolkodnak azon, hogy lehetne másképpen is, de nem is tudnak róla, hogy van más választás. Na meg vannak azok a bolondok, akik azt hiszik mindenkitől okosabbak, még ha százan is mondanak ellent. Ril egyik sem szeretne lenni.*
- Hát egyél, még a végén kihűl. Aztán annyi a vágyadnak.
*Helyezkedik el kényelmesebben a székben, egy kicsit lejjebb csúszva rajta, majd az asztal alatt elnyújtva keresztezi lábait. Fogalma sincs, hogy az asztal, vagy Xil lábát éri, miközben kinyújtóztatta tagjait, de nem néz le.* - Pont azt, amit csinálok. Bort és jó társaságot kerestem. *Nem fogja vissza a gondolatait, túl sokszor tette már. És még igazat is mond, a másik minden furcsasága ellenére, amire nem jön rá, hogy mi az. Mintha valamit takargatna. Feltűnően kerüli még mindig az íriszeket. Éppen ezért a ritka pillanatokkor még mélyebbre fúrja a zöldekbe a sajátját. * - Nemrég költöztem ide, a kikötő mocska pedig megfizethető volt és cseppet sem úri környezet, amitől a hideg ráz. És ilyeneket csinálok. *Húzza fel a kezén az áttetsző anyagot, hogy még inkább láthatóvá váljon az a keze, amin a megfejthetetlen szimbólumok sokasága díszeleg, látszólag mestermunkaként megrajzolva. A másikon kanyargó rózsát inkább nem mutogatná, elég ez így.* - Rajtad kevésbé lenne feltűnő, de ha egyszer úgy gondolod, szívesen... *Csak azért ered meg a nyelve, mert figyelgeti, hogy ez hozzásegíti e a mélységit ahhoz, hogy kicsit közvetlenebbé váljon. De az is lehet, hogy ő ilyen, ami szintén rendben van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477