//Ranendyl, Nell, Myyna//
*Talán szerencséjük lesz most az egyszer az életben. Talán jobbra fordul a sorsuk. Persze már ő is belefáradt a megannyi kudarcba és pofán csapásba, de szent meggyőződése, hogy ez most más lesz. Biztosíték, garancia semmire sincs, de ha meg sem próbálják...
Így széles és boldog mosollyal fogadja, hogy Ranen nem hadakozik kézzel-lábbal az ötlet ellen. Nell pedig nem zárkózik el attól, hogy a fiú is maradhasson. Persze az egész úgy is Relen múlik, de kezdetnek már ez is megteszi.
Így eljött az ideje, hogy nyugton hagyja barátja idegeit, meg hát el is csavarják hamar a figyelmét. A ládák látványa hamar eljuttatja arra a pontra, hogy másra ne is tudjon odakoncentrálni. De az új izgalma, meg hát azé, hogy igazából sosem kapott ajándékot, hamar elcsavarja a fejét. Így a fiút elereszti egy arcára nyomott cuppanós puszi után, hogy a mutatott ládát szemre is vételezhesse. Főleg annak tartalmát.*
- Elf hímmel?
*Ragadja ki a lényeget, hisz a szappan az pont nem hozza lázba, hiába adta be a derekát egy fürdésre. Meg hát valószínűleg többre. De a pancsolás most úgy is Ranendyl gondja lesz előbb, ha jó benyomást akar tenni majd Relael előtt.
Így az édes és a hím egy mondatban és különös hangsúllyal való említésére csak egy fintort vág. Olyat, mint a kislányok, amikor arról kérdezik őket, hogy kezdenek-e már vonzódni a fiúkhoz.*
- Az jó, az remek.
*Bólogat is szaporán, mert biztos jó hír lehet, csak éppen ő nem konyít hozzá, hogy miért. Aztán meg már amúgy is a láda előtt térdel, s óvatosan, mintha minden benne rejlő darab törékeny lenne, pakolászni kezd.*
- Nővérkém ezek... ezek gyönyörűek.
*Szipog is meghatottan, de mielőtt utat törne magának pár gyerekes könny, gyorsan a szemére dörzsöl, hogy kiválogassa a leginkább kedvére valóakat. A döntés pedig hihetetlenül nehéz a számára. Leszámítva a tarisznyát, amiben hamar kiszimatolja a fánkokat. De először a ruha, mert vissza szeretné adni Nell blúzát, mielőtt kárt tenne a finom anyagban. Ahogy a kutakodással végez nagyjából döntésre jut. Már csak az ibolyaszín ruhácska és a mélykék blúz, hozzá illő szoknyával pihen a láda tetején. A lány pedig meggondolatlanul hamar és naivan kezdi is legombolni magáról a finom anyagot, amit aztán gondos hajtogatással tesz félre. Hogy azután ott álljon egy szál semmiben, a két kiválasztott ruhát nézve.*
- Szerintetek melyik lenne most jobb?
*Vakar tanácstalanul a tarkójára, egy pillanatig sem aggódva pőresége miatt. Hisz mégis ki előtt kéne szégyenlősnek lennie? Nem olyan rég fürdött meg Nell szeme láttára, meg amúgy is ő is lány. Ranendyl pedig a legjobb barátja, akivel szinte állandóan egymás mellett vannak. Ő is látta már pucéran a másikat. Igaz, hogy az sem most volt. De aki ismeri már tisztában van azzal, hogy elég lökött és naiv feje van ahhoz, hogy tisztában legyen azzal az illemmel, hogy fiatal lányok nem öltözködnek csak úgy fiúk előtt. Nem kérdés, hogy van még mit tanulnia. De most jobban lefoglalja az, hogy nem tud dönteni a két csodás ruhadarab között. Pedig jó lenne sikerrel járnia mihamarabb, mert már nagyon szeretné megosztani a fánkokat Ranendyllel és Nővérével.*