//Fogadótér//
*A magán igen jól szórakozó elfet továbbra is gondolkodva mustrálja, láthatóan elbizonytalanítja abban, hogy honnan is ismeri. Valóban Wegtorenből ismerné? Ezt a lehetőséget viszonylag hamar el is hessegeti, leginkább a földijeivel mulatta az időt az otthoni ivókban, ritkán keveredett össze ilyen lichanechi szépfiúkkal. Nem az ő világa.*
- Tudja a fene honnan *legyint és immáron annyiban is hagyja a dolgot. Úgyis eszébe ötlik majd, talán kell némi szúrós szesz az emlékek felélénkítéséhez.
Daya a pofátlan csipkelődést bizonyosan sokkal rosszabbul tűrné, ha nem nevelkedett volna néha gyomorforgatóan prosztó matrózok, tengerészek és kereskedők között. Aki ennyi időt tölt férfiak között, az bizony kénytelen megszokni, főleg az amolyan nyilvánvalóan testi felhangú megjegyzéseket. Van az a pont persze, ahol ezt az eltanult higgadtságot maga alá gyűri azért az a hírhedt wegtoreni vérmérséklet, de egyelőre még egész kedélyesen fogadja a helyeztet.*
- A sorban állás kényelmesebb volna. Megvárjuk míg jól bekarmolok, egymás mögé álltok, aztán egyenként mindenkit megajándékozok néhány ősöreg wegtoreni beszólással. Nem a közös nyelven persze, azt addigra már úgyse fogom beszélni.
*Vázolja pipájával hevesen gesztikulálva tervét, még ki is jelöli mutogatva mindenki képzeletbeli helyét. A félvér valószínűleg nem annyira vevő erre a kifogásolhatatlan ötletre, ugyanis könnyes búcsút vesz tőlük, a kreolt pedig egy lusta intéssel nyugtázza ennek tényét. *
- Na hol az az átkozott pálinka? Jobb minél előbb letudni. *türelmetlenkedik egy sort, aztán ahogy kotnyeleskedése célt ér, kíváncsi zöldjei máris fürkészve vetülnek a csaposra. Mardeiinek hívják, ha jól értette ki a fattyú szavaiból.
Máris bizalmaskodva könyököl a pultra maga is, s hajol leheletnyit közelebb, készen állva, hogy szert tegyen némi információmorzsára.*
- Én kérdem *húzódik széles mosolyra a szája, de hiába harapdálja meg várakozva pipája szárát, a csapos nem ereszti bő lére. Sőt, még csak kurtára sem.
Látványosan megforgatja szemeit, mint valami unott kamaszlány, nem szereti az ilyen felesleges titkolózást, de kétségtelenül még inkább felkeltette érdeklődését a fogadó tulajának kiléte.
Egy pillanatnyi néma csönd után, míg kifundálja miképp is feleljen, kinyitja a száját.*
- Jadenar lánya Dayaneer kérdi *pontosít egy meglehetősen egyértelmű bemutatkozással. Fekete Jadenar neve persze tudja, hogy a legkevésbé sem ismerős a hegy ezen oldalán, egyszerűen csak a hozzá hasonló mezei városlakóknak odahaza nem jár hangzatos családi név. Az a vagyonosok kiváltsága, őt csak az apja neve illeti meg.* - És csupán merő kíváncsiságból. Hidd el, ha komoly szándékaim volnának az információval, ennél azért körültekintőbben próbálnám kipuhatolni.
*Szeme sarkából azért észreveszi az újonnan érkező félvért. Normális esetben nagy jelentőséget nem tulajdonítana neki, de ahogy letelepedik az egyik asztalhoz néha-néha mintha magán érezné a tekintetét, tetten persze nem sikerül érnie. Tudja, hogy a Kikötőbe érkezésével veszélyes vizekre evezett, akadnak azért errefelé régi ellenségei, nem is csoda, hogy egy röpke pillanatra úrrá lesz gondolatain a paranoia.*
- Ez a fiúcska is itt dolgozik? *célozza a kérdést esősorban Mardeiinek, de ha a Szöszi is tud válaszolni, neki is elhiszi a választ. Meg akar bizonyosodni róla, hogy nem valami nyakára küldött spicli.*