//Fogadótér//
*Mikor elhangzik a szurkálódás a homályos szolgáltatásokkal kapcsolatban, önkéntelenül is széles vigyor terül el az arcán. Pillantásait egy rövid időre a félvér szürkéiben fúrja, s miközben elgondolkodva pipája szárára harap, a megadás gondolata sietve átszelel elméjén. Mindössze egy pillanat az egész, de elég ahhoz, hogy elképzeljen roppant élénken néhány pajzán jelenetet, de aztán máris tovaűzi az érett józanság. Nem engedheti meg magának, hogy elővigyázatlan legyen pár percnyi, vélhetőleg közepes minőségű mókáért cserébe. Még ha a hosszú hatok szánalmas magánya után rá is férne.*
- Szépfiú, ennél azért több kell, hogy elfáradjak.
*A pohárkájára pillantva a pálinka friss emléke kurtít egy rövid fintort ismét a képére, még el sem tűnt a szájából az íz maradéktalanul.*
- Felénk az ilyennel a latrinát pucolják *idézi fel magában annak a szúros löttynek a szagát, melyet valóban érzett már néhányszor, s nem lát kivetnivalót a hasonlatban. Szinte biztos benne, hogy egy és ugyanaz* - Ha a kisasszony látatlanban megfogad egy tanácsot, jobb ha szerez rumot. A kikötői ivó rum nélkül olyan, mint egy bordély wegtoreni pillangó nélkül.
*No persze egyáltalán nem magára célozgat, távol áll tőle az ilyesmi, s szerinte külső szemmel sem tűnik olyannak, mint aki ezzel keresné a kenyerét.
Úgy tűnik a szőke elfnek sem kell a szomszédba menni szemtelenkedésért. Kevesebbért is képelt már fel férfit siheder korában, de a nehéz évek sok türelemre tanították, még ha az néha oly könnyen oldódni is látszódik némi alkoholban. Szerencsére most egyáltalán nem húzza fel magát a pimaszságon, sőt, van némi elismerés zöldjeiben, amikor Intathra pillant.*
- Van az az alkohol *sóhajt fel kissé nosztalgikusan elmerengve, mintha már megesett volna korábban* - Mármint, ami után ilyen felelőtlen ígéreteket teszek persze.
*Ezzel kissé el is ereszti az ingyen sör reményében kifundált közös múltat.*
- Mennyi egy korsó? *kérdi a félvértől, de csak egy pillanatra fordul el az elftől, s máris visszahúzza a kíváncsiság.*
- Ó, ez nem pletyka *legyint, közben pedig pipáját vizslatva szomorúan állapítja meg, hogy elégett az összes dohány. Franc esne bele!* - Ez csupán kedélyes információcsere. Igazán nem ártunk vele senkinek. *Hangja végig mézesmázos, ahogy egy valódi kufárhoz illik, mosolya levakarhatatlan.*
- Városi hölgy? *veti fel első feltételezését majd emlékeiben kutatva felidézi a korábban hallott nevet, s magában ízlelgeti* - Hosszúfülű?
*Persze ezek mindössze elméletek, melyre a név csengéséből következtet, könnyebb volna sokkalta, ha a családnevét is tudná. *