//Fogadótér//
*Hogy Intath csak viccelődik, vagy épp egy nagyon fájó emlék kapcsán felel némi keserűséggel Daya költőinek szánt kérdésére, nos, nehéz volna eldönteni. Esze ágában sincs elvitatni a szó súlyát, mélyre tud döfni ha kell, de míg nőknél a szívet sérti jobban, férfiaknál úgy tapasztalta, az önérzetbe szalad könnyebben éles pengéje. Bizony nincs is rosszabb, mint egy férfi, kinek büszkeségén vélt - néha talán valós - csorba esett. Azok bizony az éles nyelvű fehérnépeknél is veszélyesebbek.
Nem is kíván semmit hozzáfűzni a hosszúfülű szavaihoz, jól elgöcög az ezüstössel, figyelme sokkal inkább irányul Mardeiire. Szavaiból úgy veszi ki, túl sok izgalom nem érte a Kikötőt távolléte alatt, legalább is olyan szinten biztosan nem, ami amolyan külsős szemével jól látható. Belsőbb körökben bizonyára történt változás az erőviszonyokban, de nem valószínű, hogy erről itt és most fog tudomást szerezni.*
- Vagy úgy. *pillantásai egyértelműen üzenik, hogy a Patkányokra tett utalást értette, magában pedig némileg megkönnyebbülten sóhajt fel. Mocskos egy népség, szó se róla, de nem üzletelnek sem Cressyssel, sem a Velasco'rrákkal, s bizony jelen helyzetben ez most a legfontosabb.
Mivel maga is úgy hiszi, hogy a pultos ennél több információval már nem fog tudni szolgálni a részére, nem veszi különösebben zokon, hogy a többi vendégre is szán egy kis időt. A kreolhoz intézett javaslata pedig csak megerősíti előbbi elméletében.
A félvér már érkezik is vissza a titkos kis értekezéséből, hogy aztán figyelmét ismét némi pajkos hangvétellel fűszerezve a wegtoreninek szentelje. Noha mosolyra nem húzza száját most, zöldjei kedélyesen csillannak az ajánlatra.
Először még nem felel. Itala után nyúl, lendületeseket kortyol a barnasörből, s csaknem a felét egy szuszra kivégezve csattan a pulton a korsó feneke, hüvelykjével pedig letörli ajkáról az ital maradékát.*
- Csak utánad, Szépfiú *pattant fel végül helyéről majd még indulás előtt az urakra pillant* - Ha visszatértem folytathatjuk a játékot, addig is igyekezzenek nélkülem is jól mulatni!
*Szórja még viccelődve intelmeit, majd Haldrian felé lépdel, lecsapva ezzel az audiencia első helyét. Őszintén bízik benne, hogy a kisasszonnyal való beszélgetése mindkettejük számára hasznosnak bizonyul majd.*
- A kíséret költségeit majd menetközben kiszámítjuk. *akad össze pillantása sejtelmesen a szürkékkel*