Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-09 15:22:51
Üzenet elküldve: 2024-08-09 15:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Hangosan felnevet a fél-elf kissé nagyképű és sajátos válaszára. Talán hangosabban is, mint amit az érdemelt volna. A harcos könnyen hiheti azt, hogy Agin csúfondároskodik hosszú és hangos nevetésével, de ilyesmiről persze szó sincs. *
- És kik voltak ezek az emberek, akiktől nem kaptál levelet?
* Kíváncsi rá, hogy vajon kiket is győzött le ez a férfi. Fegyverteleneket ugyanis könnyű leszúrni, ezt ő is megtapasztalta már. Egy igazi csata viszont már teljesen más tészta. *
- Vagy háborúban voltál? Úgy hallom, hogy az oly szörnyű, hogy a legerősebb férfiakat is elbátortalanítja.
* Persze ő minderről csak spekulálhat. Soha nem volt még háborúban, viszont kíváncsi azokra, akik már igen. Tekintetével átfut a férfin. Azon gondolkozik, hogy ha arra kerülne a sor, vajon letudná-e győzni őt egy kardpárbajban. Nem sokáig töpreng a válaszon, számára egyértelmű. *
- Egymásnak esni? Remélem nem. A faszi érdekében.
* Faszi alatt gondol itt Relael jelenlegi vendégére. Nem aggódik az esetleges fizikalitás miatt. Arra már rég rájött, hogy a Kisasszonyt nem kell félteni, meg tudja védeni magát. De ha történne is valami, a bűnös biztosan nem távozna élve.
Belekortyol a sörbe. *
* Hangosan felnevet a fél-elf kissé nagyképű és sajátos válaszára. Talán hangosabban is, mint amit az érdemelt volna. A harcos könnyen hiheti azt, hogy Agin csúfondároskodik hosszú és hangos nevetésével, de ilyesmiről persze szó sincs. *
- És kik voltak ezek az emberek, akiktől nem kaptál levelet?
* Kíváncsi rá, hogy vajon kiket is győzött le ez a férfi. Fegyverteleneket ugyanis könnyű leszúrni, ezt ő is megtapasztalta már. Egy igazi csata viszont már teljesen más tészta. *
- Vagy háborúban voltál? Úgy hallom, hogy az oly szörnyű, hogy a legerősebb férfiakat is elbátortalanítja.
* Persze ő minderről csak spekulálhat. Soha nem volt még háborúban, viszont kíváncsi azokra, akik már igen. Tekintetével átfut a férfin. Azon gondolkozik, hogy ha arra kerülne a sor, vajon letudná-e győzni őt egy kardpárbajban. Nem sokáig töpreng a válaszon, számára egyértelmű. *
- Egymásnak esni? Remélem nem. A faszi érdekében.
* Faszi alatt gondol itt Relael jelenlegi vendégére. Nem aggódik az esetleges fizikalitás miatt. Arra már rég rájött, hogy a Kisasszonyt nem kell félteni, meg tudja védeni magát. De ha történne is valami, a bűnös biztosan nem távozna élve.
Belekortyol a sörbe. *
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-09 12:23:20
Üzenet elküldve: 2024-08-09 12:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
*A neki szegezett kérdésre meglepetten pislog, majd aprót biccent. Nem hitte volna, hogy Learon emlegetésének hatására ilyen érzelmek csapnak fel valakiben. A heves reakcióra viszont rövidesen magyarázatot kap, így arcára ismét visszaköltözik a béke, miközben Valuryen érdekfeszítő elbeszélését hallgatja.*
- Ejha! Ez valóban úgy hangzik, mint amit Learon tenne.
*Az idősödő pásztormágus Relael is úgy ismerte meg, aki felettébb barátságos és önzetlen, nem csoda, hogy az elf is mellé csapódott, hogy mindezekkel lehetősége legyen visszaélni. Amellett pedig bebizonyosodni látszik, hogy a férfi túlzónak hangzó történeteiben van némi valóságalap, vagy egyszerre többjüket is megkörnyékezte a téboly.*
- Miféle mesternek kellett segítség?
*Tovább görgeti a beszélgetést látszólagos érdeklődéssel, ám a mágia igencsak távol áll tőle. Részben mert még mindig nem hisz benne igazán, részben abból az irigységből fakadóan, hogy ő nem rendelkezik semmilyen különleges adottsággal. S bár ez a téma nem áll oly közel a szívéhez, a lázadás viszont annál inkább, de mint fájó pont, melyet megnyomva még mindig vérzik, ezért igyekszik rövidre zárni a beszélgetés ezen részét.*
- Köszönöm az együttérzést, igazán jól esik.
*Mi tagadás empátiában valóban nem sokszor van része, de ezt főleg magának köszönheti. Ha része is van benne, ez is jellemzően egy eszköz számára, hogy elérje azt, amit akar, vagy szebb, gyöngébb képet fessen magáról.*
- Ó hogyne!
*Valójában fogalma sincs milyen lehet ez. Relael mindig konkrét célokkal vág neki útnak, csak úgy sétálgatni sem igen szokott elmenni.*
- Krestvir. Ő is varázstudó, igaz?
*Ismétli meg a nevet, s közben nekilát, hogy a teát elkészítse. Elsőként vizet rak fel a tűzre, ám a folyamat közben váratlanul megtorpan a férfi nevét hallva. Hagyja, hogy a szomorúság elinduljon mellkasából, s egészen átjárja őt a hosszú füle hegyétől a lábujjáig. Bénultsága rövid, csupán egy pillanatig tart, majd folytatja korábbi tevékenységét.*
- Hasonló neve van egy számomra kedves személynek is.
*Fordul mosolyogva Valuryenhez, s visszalép a pulthoz, hogy azon ismét megtámaszkodjon.*
- A nővérem neve Valea, de ő is mindig azt óhajtotta, hogy Valnak szólítsák.
*Röviden felnevet ezen. A nosztalgia és melankólia furcsa elegye hatja át.*
- Örvendek Valuryen! Az én nevem pedig Relael Ellerin lae'Natar, de a Rel éppen megteszi.
*A lángok lelkesen ölelik körbe az apró üstöt, ezért amint hátrapillant már bőséges gőz csap fel belőle. A vizet kellőképpen forrónak ítéli meg ebből, ezért egy ronggyal megfogja a kis üst nyelét, majd a már odakészített tealeveleket leforrázza vele. Bizonyosan volna még mit finomítani a technikáján, de nem sokszor szolgált fel teát, részben azért mert élete jelentős részében kiszolgálták, részben pedig amiatt, mert nem szereti a teát. Most mégis ott gőzölög előtte egy kupa, a másikat pedig a kedves vendégnek nyújtja oda.*
- Azt hiszem ez kamilla. Legalábbis remélem.
*Ráfúj egyet az ital tetejére.*
- Ha esetleg Hodaril volna, akkor elnézésedet kérem.
//Bagoly a varjúban//
*A neki szegezett kérdésre meglepetten pislog, majd aprót biccent. Nem hitte volna, hogy Learon emlegetésének hatására ilyen érzelmek csapnak fel valakiben. A heves reakcióra viszont rövidesen magyarázatot kap, így arcára ismét visszaköltözik a béke, miközben Valuryen érdekfeszítő elbeszélését hallgatja.*
- Ejha! Ez valóban úgy hangzik, mint amit Learon tenne.
*Az idősödő pásztormágus Relael is úgy ismerte meg, aki felettébb barátságos és önzetlen, nem csoda, hogy az elf is mellé csapódott, hogy mindezekkel lehetősége legyen visszaélni. Amellett pedig bebizonyosodni látszik, hogy a férfi túlzónak hangzó történeteiben van némi valóságalap, vagy egyszerre többjüket is megkörnyékezte a téboly.*
- Miféle mesternek kellett segítség?
*Tovább görgeti a beszélgetést látszólagos érdeklődéssel, ám a mágia igencsak távol áll tőle. Részben mert még mindig nem hisz benne igazán, részben abból az irigységből fakadóan, hogy ő nem rendelkezik semmilyen különleges adottsággal. S bár ez a téma nem áll oly közel a szívéhez, a lázadás viszont annál inkább, de mint fájó pont, melyet megnyomva még mindig vérzik, ezért igyekszik rövidre zárni a beszélgetés ezen részét.*
- Köszönöm az együttérzést, igazán jól esik.
*Mi tagadás empátiában valóban nem sokszor van része, de ezt főleg magának köszönheti. Ha része is van benne, ez is jellemzően egy eszköz számára, hogy elérje azt, amit akar, vagy szebb, gyöngébb képet fessen magáról.*
- Ó hogyne!
*Valójában fogalma sincs milyen lehet ez. Relael mindig konkrét célokkal vág neki útnak, csak úgy sétálgatni sem igen szokott elmenni.*
- Krestvir. Ő is varázstudó, igaz?
*Ismétli meg a nevet, s közben nekilát, hogy a teát elkészítse. Elsőként vizet rak fel a tűzre, ám a folyamat közben váratlanul megtorpan a férfi nevét hallva. Hagyja, hogy a szomorúság elinduljon mellkasából, s egészen átjárja őt a hosszú füle hegyétől a lábujjáig. Bénultsága rövid, csupán egy pillanatig tart, majd folytatja korábbi tevékenységét.*
- Hasonló neve van egy számomra kedves személynek is.
*Fordul mosolyogva Valuryenhez, s visszalép a pulthoz, hogy azon ismét megtámaszkodjon.*
- A nővérem neve Valea, de ő is mindig azt óhajtotta, hogy Valnak szólítsák.
*Röviden felnevet ezen. A nosztalgia és melankólia furcsa elegye hatja át.*
- Örvendek Valuryen! Az én nevem pedig Relael Ellerin lae'Natar, de a Rel éppen megteszi.
*A lángok lelkesen ölelik körbe az apró üstöt, ezért amint hátrapillant már bőséges gőz csap fel belőle. A vizet kellőképpen forrónak ítéli meg ebből, ezért egy ronggyal megfogja a kis üst nyelét, majd a már odakészített tealeveleket leforrázza vele. Bizonyosan volna még mit finomítani a technikáján, de nem sokszor szolgált fel teát, részben azért mert élete jelentős részében kiszolgálták, részben pedig amiatt, mert nem szereti a teát. Most mégis ott gőzölög előtte egy kupa, a másikat pedig a kedves vendégnek nyújtja oda.*
- Azt hiszem ez kamilla. Legalábbis remélem.
*Ráfúj egyet az ital tetejére.*
- Ha esetleg Hodaril volna, akkor elnézésedet kérem.
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-09 10:57:24
Üzenet elküldve: 2024-08-09 10:57:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Agin, talán kicsit túl kedves a számára. Legalábbis nem az ilyen fogadtatásokhoz van szokva. Így csak fapofával tűri, ahogyan a vörös cibálja a kezét. Ettvallder inkább egy jó kis kocsmai verekedéshez van hozzászokva, de a jelek szerint arról lekésett. Legalábbis, ha hihet annak, amit az imént hallott a gnómról. *
- Vagy úgy! Szóval ne érje szó a ház oldalát, és mindenki rendben lesz. Ezt még talán könnyű is lesz betartatni.
~ Csináljak valami érdekeset? Mi van, zsonglőrködjek előtte, vagy nyeljek kardot? ~
* Azért a kézcsókot hanyagolná. Nem hinné, hogy ezt megtűrné egy fattyútól. Sőt abban sem biztos, hogy a nemesek elfogadnák a fattyak jelenlétét. Nincs ideje ezen aggódni, mivel hamarosan eljön az ideje és jobb előbb túlesni ezen.
Utólag belegondolva egyértelművé válik, hogy nem felváltva forgatja azokat. Nem is érti miért tett fel ilyen ostoba kérdést. Talán az alkohol miatt, vagy kitudja. Nem válaszol a kérdésére, hagyja, hogy azt ő maga válaszolja meg. Utána bólogatni kezd. *
- Végül is igaz. Nekem lehet nem menne a kettő külön forgatása. Még nem kaptam levelet senkitől, akit legyőztem volna, hogy mekkora béna vagyok, szóval szerintem jól.
* Magához veszi az italt és koccint a vörössel. Nagy bajok lesznek még ebből, hacsak nem igyekszik a két nőszemély a saját csevejükkel. *
- Egy ideje már lent vannak. Csak nem estek egymás torkának.
* Pillant oda Agin irányába. Bár megnézne a cicaharcot, most inkább szeretné ezt hamarabb lerendezni és megtudni mi az a munka amihez kardra van szükségük. *
* Agin, talán kicsit túl kedves a számára. Legalábbis nem az ilyen fogadtatásokhoz van szokva. Így csak fapofával tűri, ahogyan a vörös cibálja a kezét. Ettvallder inkább egy jó kis kocsmai verekedéshez van hozzászokva, de a jelek szerint arról lekésett. Legalábbis, ha hihet annak, amit az imént hallott a gnómról. *
- Vagy úgy! Szóval ne érje szó a ház oldalát, és mindenki rendben lesz. Ezt még talán könnyű is lesz betartatni.
~ Csináljak valami érdekeset? Mi van, zsonglőrködjek előtte, vagy nyeljek kardot? ~
* Azért a kézcsókot hanyagolná. Nem hinné, hogy ezt megtűrné egy fattyútól. Sőt abban sem biztos, hogy a nemesek elfogadnák a fattyak jelenlétét. Nincs ideje ezen aggódni, mivel hamarosan eljön az ideje és jobb előbb túlesni ezen.
Utólag belegondolva egyértelművé válik, hogy nem felváltva forgatja azokat. Nem is érti miért tett fel ilyen ostoba kérdést. Talán az alkohol miatt, vagy kitudja. Nem válaszol a kérdésére, hagyja, hogy azt ő maga válaszolja meg. Utána bólogatni kezd. *
- Végül is igaz. Nekem lehet nem menne a kettő külön forgatása. Még nem kaptam levelet senkitől, akit legyőztem volna, hogy mekkora béna vagyok, szóval szerintem jól.
* Magához veszi az italt és koccint a vörössel. Nagy bajok lesznek még ebből, hacsak nem igyekszik a két nőszemély a saját csevejükkel. *
- Egy ideje már lent vannak. Csak nem estek egymás torkának.
* Pillant oda Agin irányába. Bár megnézne a cicaharcot, most inkább szeretné ezt hamarabb lerendezni és megtudni mi az a munka amihez kardra van szükségük. *
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-08 23:23:42
Üzenet elküldve: 2024-08-08 23:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Hevesen rázza meg Ettvallder sebhelyes kezét. Közben persze nem felejt el a fél-elf szemébe nézni. Vannak ugyanis olyanok, akik egy rövid szemkontaktus után meg tudják állapítani az illető személyiségét, és annak egész múltját. Agin nem tartozik közéjük. Semmire sem jön rá a tekintetből, kivéve hogy Ettvalldernek meg van mindkét szeme. Jó jel. *
- Nem olyan rossz hely ez. Ha valaki pofázik, azt szájon vágod s kész. Máskülönben van pia és nő. Más nem kell.
* Visszaemlékszik arra, hogy mi történt itt legutóbb, mikor valakit szájon vágtak, de hamar ki is rázza a fejéből. Azzal most nem dicsekedik. *
- Ó, nem kell aggódnod, biztos tetszeni fogsz a Kisasszonynak. Igazi baszó legénynek tűnsz. Csak ne untasd! Nem szeret unatkozni. Csinálj valami érdekeset! * Azon töri a fejét, hogy még milyen jó tanácsot adhatna a találkozásra készülő férfinek. * Ő nemesi születésű, szóval szereti a nagy gesztusokat. Tudod, kézcsókolás, meghajlás meg ilyenek.
* Ennyivel tud előrukkolni, de ezt elegendőnek is gondolja ahhoz, hogy a fél-elf ne legyen kiküldve az ajtón néhány rövid pillanat után.
Ettvallder karddal kapcsolatos megjegyzésére először felhúzza szemöldökét, majd elmosolyodik. Ő nem egészen erre gondolt, de ez is egy eshetőség. *
- Még szép, hogy mindkét kardot egyszerre forgatom. Máskülönben mi értelme lenne két kardnak?
* Elképzeli, ahogy harcról harcra cseréli a kardjait kedv vagy időjárás szerint. Mulattató gondolat. *
- Tudod azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet jobb a kardnál? * Hagy egy kis időt, ha esetleg a fél-elf közbe szólna a válasszal. Ha csendben marad, vagy helytelen választ mond, felemeli két ujját. * Két kard.
* Többet nem tesz hozza. Úgy gondolja, hogy a logika magáért beszél, nem kell azt magyarázni. *
- És te? Jól forgatod a kardot? Gyakran használod?
* Kedvenc pultosa is megérkezik, és két korsó sört tol az orruk elé. Agin előbb a sörre majd Mardeiira vigyorog. *
- Köszönöm, Mardeii. * Felemeli a korsóját. Amennyiben Ettvallder is így tesz, úgy koccint vele. * Úgy-úgy. Igyunk mindezekre!
* Nagy kortyokkal támadja meg az italát, mint aki már napok óta nem ivott. Szereti a Taverna sörét. Egyrészt mert részt vett a szállításában, másrészt mert nem az a lóhúgy, amit a Rókalyukban adnak. Persze nem issza ki egyből a korsót, hanem kissé hangos koppanással lerakja azt a pultra. *
* Hevesen rázza meg Ettvallder sebhelyes kezét. Közben persze nem felejt el a fél-elf szemébe nézni. Vannak ugyanis olyanok, akik egy rövid szemkontaktus után meg tudják állapítani az illető személyiségét, és annak egész múltját. Agin nem tartozik közéjük. Semmire sem jön rá a tekintetből, kivéve hogy Ettvalldernek meg van mindkét szeme. Jó jel. *
- Nem olyan rossz hely ez. Ha valaki pofázik, azt szájon vágod s kész. Máskülönben van pia és nő. Más nem kell.
* Visszaemlékszik arra, hogy mi történt itt legutóbb, mikor valakit szájon vágtak, de hamar ki is rázza a fejéből. Azzal most nem dicsekedik. *
- Ó, nem kell aggódnod, biztos tetszeni fogsz a Kisasszonynak. Igazi baszó legénynek tűnsz. Csak ne untasd! Nem szeret unatkozni. Csinálj valami érdekeset! * Azon töri a fejét, hogy még milyen jó tanácsot adhatna a találkozásra készülő férfinek. * Ő nemesi születésű, szóval szereti a nagy gesztusokat. Tudod, kézcsókolás, meghajlás meg ilyenek.
* Ennyivel tud előrukkolni, de ezt elegendőnek is gondolja ahhoz, hogy a fél-elf ne legyen kiküldve az ajtón néhány rövid pillanat után.
Ettvallder karddal kapcsolatos megjegyzésére először felhúzza szemöldökét, majd elmosolyodik. Ő nem egészen erre gondolt, de ez is egy eshetőség. *
- Még szép, hogy mindkét kardot egyszerre forgatom. Máskülönben mi értelme lenne két kardnak?
* Elképzeli, ahogy harcról harcra cseréli a kardjait kedv vagy időjárás szerint. Mulattató gondolat. *
- Tudod azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet jobb a kardnál? * Hagy egy kis időt, ha esetleg a fél-elf közbe szólna a válasszal. Ha csendben marad, vagy helytelen választ mond, felemeli két ujját. * Két kard.
* Többet nem tesz hozza. Úgy gondolja, hogy a logika magáért beszél, nem kell azt magyarázni. *
- És te? Jól forgatod a kardot? Gyakran használod?
* Kedvenc pultosa is megérkezik, és két korsó sört tol az orruk elé. Agin előbb a sörre majd Mardeiira vigyorog. *
- Köszönöm, Mardeii. * Felemeli a korsóját. Amennyiben Ettvallder is így tesz, úgy koccint vele. * Úgy-úgy. Igyunk mindezekre!
* Nagy kortyokkal támadja meg az italát, mint aki már napok óta nem ivott. Szereti a Taverna sörét. Egyrészt mert részt vett a szállításában, másrészt mert nem az a lóhúgy, amit a Rókalyukban adnak. Persze nem issza ki egyből a korsót, hanem kissé hangos koppanással lerakja azt a pultra. *
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-07 14:17:50
Üzenet elküldve: 2024-08-07 14:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ha valaki már ennyi éve űzi ezt a szakmát, akkor külön képessége fejlődik ki rá, hogy iránytű nélkül is megtalálja és felismerje a legkülönfélébb karavánpihenőket, italméréseket, ivókat, fogadókat, tavernákat és hasonló helyeket. Még akkor is, ha az ember ereiben ugyanannyi, vagy talán még több pancsolt rum is kering, mint vér.
Hátraszegett fejjel próbálja kisilabizálni az ajtó fölé akasztott cégért. Nem ismerős neki a hely. Ettől függetlenül egészen biztos benne, hogy ez milyen hely. Pont az, amire neki most szüksége van. Végignéz magán, újra felfedezi a kabátujjra száradt homokot - de hogy az hogy került oda?! Kelletlen mozdulatokkal söpri le a szemcséket, majd megigazítja a kabátot, végig simít annak hajtókáján. Ezután csak úgy, az ujjaival megfésülködik, és megdörgöli szakállát is. Sokat megadna most egy tükörért! Bár talán jobb is, ha nem látja, hogy mennyire sápadt, és hogy mekkora karikák vannak a szeme alatt az éjszakai dorbézolástól. Utolsó simításként még megigazítja a vállán átvetett szíjat amely a lant tokját tartja, mély levegőt vesz a város aromás levegőjéből, és kihúzza magát; így lép be.
Bent aztán körbenéz. Rutinos pillantással méri fel az asztalok helyzetét, elismerően hümment a kis pódium miatt, ami most mondjuk tele van pakolva, de na, bármikor le lehet azt takarítani. Első pillantásra: tetszik neki a hely. Jobbra, a pulthoz indul, lépései még messze nem a szokott ruganyosak, de már legalább nem tántorog. A pulthoz érve a legelső üres szabad székre huppan -ha van még olyan-, hálásan azért, hogy végre stabil helyzetben van, ahol nem kell állnia vagy mozognia. Stabilitását tovább növeli azzal is, hogy könyökeivel kissé megtámaszkodik a pulton, amíg sorára vár.*
Hátraszegett fejjel próbálja kisilabizálni az ajtó fölé akasztott cégért. Nem ismerős neki a hely. Ettől függetlenül egészen biztos benne, hogy ez milyen hely. Pont az, amire neki most szüksége van. Végignéz magán, újra felfedezi a kabátujjra száradt homokot - de hogy az hogy került oda?! Kelletlen mozdulatokkal söpri le a szemcséket, majd megigazítja a kabátot, végig simít annak hajtókáján. Ezután csak úgy, az ujjaival megfésülködik, és megdörgöli szakállát is. Sokat megadna most egy tükörért! Bár talán jobb is, ha nem látja, hogy mennyire sápadt, és hogy mekkora karikák vannak a szeme alatt az éjszakai dorbézolástól. Utolsó simításként még megigazítja a vállán átvetett szíjat amely a lant tokját tartja, mély levegőt vesz a város aromás levegőjéből, és kihúzza magát; így lép be.
Bent aztán körbenéz. Rutinos pillantással méri fel az asztalok helyzetét, elismerően hümment a kis pódium miatt, ami most mondjuk tele van pakolva, de na, bármikor le lehet azt takarítani. Első pillantásra: tetszik neki a hely. Jobbra, a pulthoz indul, lépései még messze nem a szokott ruganyosak, de már legalább nem tántorog. A pulthoz érve a legelső üres szabad székre huppan -ha van még olyan-, hálásan azért, hogy végre stabil helyzetben van, ahol nem kell állnia vagy mozognia. Stabilitását tovább növeli azzal is, hogy könyökeivel kissé megtámaszkodik a pulton, amíg sorára vár.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:38:46
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:38:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
*Az istenek, legyenek azok bármelyikek valószínűleg jót vidulnak azon, hogy itt ezen a nem várt helyen két fajtárs találkozik, s a szívük velejében igazából jobban aligha térhetnének el egymástól. De ez Valuryen egyáltalán nem tudja, egyáltalán nem jó emberismerő.*
-Micsoda véletlen!
*Feleli, s úgy rémlik neki hogy valójában találkozott már Tharggal, de nagyon régen, és nem is nagyon emlékszik rá.*
-A pásztormágus?!
*Kérdez vissza némileg fennhangon, de ez csak a meglepődöttségéből fakad.*
-Nahát tényleg milyen kicsit a világ. Tudja én ismerem őt, igaz csak egyszer találkoztunk még a mágustoronyban. Többedmagunk mentünk a mester felhívására elhárítani egy veszélyt mely Lanawin földjét fenyegette. Kedvesnek tűnt, megkínált a sajtjából is, és tanított néhány olyan varázslatot melyet még nem ismertem akkortájt.
*Látszik rajta hogy egy kedves emléket sikerült előidéznie a másiknak, s egy kicsit el is hallgat, hisz végül is nem kérdezték hogy ismeri-e vagy ilyesmi.*
-Ott volt a lázadáskor? Mélységesen sajnálom, remélem az azóta eltelt idő némileg gyógyított a sebeken.
*Arról ugyan fogalma sincs hogy pont vele mi történt a lázadáskor, de úgy képzeli hogy semmiképp sem lehetett kellemes.*
-Ennek örülök.
*Feleli széles vigyorral a képén.*
-Mert én meg nem szeretek komoran csöndben bámulni a messzeségbe mint valami zord kőszikla. Azok olyan unalmasak. Habár zordnak zordak.. Meg sziklák is.
*Ezen el is mélázik de csak egy röpke pillanatra. Ugyanis a szépen csengő szavak visszarántják a valóságba. Melegség önti el fülét, mert oly rég volt részük ilyesmiben, hogy illedelmesen fejet is hajt fajtársának.*
-A kiindulópont az az ingoványos vidék volt, a torony felé menet belebotlottam egy barátommal, Krestvirrel, valami gonosz dologba, de szerencsére sikerült megúsznunk. A célja pedig.. Nos hát célja nem igazán van, csak elindultam és erre hozott a lábam, tudja hogy van ez.
*Azért említi a nő nevét, hátha őt is ismerik errefelé, ha már Learont igen akkor lát rá némi esélyt.*
-Bármilyen jó, köszönöm! Csak legyen jó forró. Egyébként Valuryen vagyok, de szóltson nyugodtan csak Val-nak. Örvendek.
//Bagoly a varjúban//
*Az istenek, legyenek azok bármelyikek valószínűleg jót vidulnak azon, hogy itt ezen a nem várt helyen két fajtárs találkozik, s a szívük velejében igazából jobban aligha térhetnének el egymástól. De ez Valuryen egyáltalán nem tudja, egyáltalán nem jó emberismerő.*
-Micsoda véletlen!
*Feleli, s úgy rémlik neki hogy valójában találkozott már Tharggal, de nagyon régen, és nem is nagyon emlékszik rá.*
-A pásztormágus?!
*Kérdez vissza némileg fennhangon, de ez csak a meglepődöttségéből fakad.*
-Nahát tényleg milyen kicsit a világ. Tudja én ismerem őt, igaz csak egyszer találkoztunk még a mágustoronyban. Többedmagunk mentünk a mester felhívására elhárítani egy veszélyt mely Lanawin földjét fenyegette. Kedvesnek tűnt, megkínált a sajtjából is, és tanított néhány olyan varázslatot melyet még nem ismertem akkortájt.
*Látszik rajta hogy egy kedves emléket sikerült előidéznie a másiknak, s egy kicsit el is hallgat, hisz végül is nem kérdezték hogy ismeri-e vagy ilyesmi.*
-Ott volt a lázadáskor? Mélységesen sajnálom, remélem az azóta eltelt idő némileg gyógyított a sebeken.
*Arról ugyan fogalma sincs hogy pont vele mi történt a lázadáskor, de úgy képzeli hogy semmiképp sem lehetett kellemes.*
-Ennek örülök.
*Feleli széles vigyorral a képén.*
-Mert én meg nem szeretek komoran csöndben bámulni a messzeségbe mint valami zord kőszikla. Azok olyan unalmasak. Habár zordnak zordak.. Meg sziklák is.
*Ezen el is mélázik de csak egy röpke pillanatra. Ugyanis a szépen csengő szavak visszarántják a valóságba. Melegség önti el fülét, mert oly rég volt részük ilyesmiben, hogy illedelmesen fejet is hajt fajtársának.*
-A kiindulópont az az ingoványos vidék volt, a torony felé menet belebotlottam egy barátommal, Krestvirrel, valami gonosz dologba, de szerencsére sikerült megúsznunk. A célja pedig.. Nos hát célja nem igazán van, csak elindultam és erre hozott a lábam, tudja hogy van ez.
*Azért említi a nő nevét, hátha őt is ismerik errefelé, ha már Learont igen akkor lát rá némi esélyt.*
-Bármilyen jó, köszönöm! Csak legyen jó forró. Egyébként Valuryen vagyok, de szóltson nyugodtan csak Val-nak. Örvendek.
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:41:37
Üzenet elküldve: 2024-08-05 21:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Hogy mennyire a kedvenc pultosa a vörös kobakkal megáldott kölyöknek, arról halvány lila gőze sincs, de voltaképp nem is érdekli. Épp ezért egy szerény mosollyal engedi el a dolgot a füle mellett, s kitölti a két korsó sört, hogy a várakozók elé tolja.*
-Koccintsatok egyet. A fényes jövőre, magatokra, a Kikötőre, a kisasszonyra... Vagy amire jólesik. *Vállat von. Kicsit kivonja magát a beszélgetésből, hadd ismerkedhessen a kettő. Neki amúgy is akad feladata bőven; el kell rendeznie az emeletet, ahogy Relael kérte.*
~Fontos vendégek, fontos vendégek...~ *Bárhogy töri a fejét, nem tudná kitalálni. Az első megérzése az, hogy esetleg az az artheniori kereskedő jön vissza többedmagával. Legalábbis ő volt itt a legutolsó fontos vendég, akit fogadni kellett. Közben az is eszébe jut, hogy arról nem tett említést az elf, a vendégek vajon itt alszanak-e. Tekintettel rá, hogy a Kikötőben kevés az ilyen jellegű vendég - és különben is miért szállna meg a fogadóban, ha kikötői - ezért jobbnak látja, ha szól az óriásasszonynak a vendégszobák kapcsán.
Miközben az asztalokat tologatja és a székeket rendezgeti alájuk odafenn, fél füllel azért hallgatja Ettvallder és Agin eszmecseréjét odalenn.*
*Hogy mennyire a kedvenc pultosa a vörös kobakkal megáldott kölyöknek, arról halvány lila gőze sincs, de voltaképp nem is érdekli. Épp ezért egy szerény mosollyal engedi el a dolgot a füle mellett, s kitölti a két korsó sört, hogy a várakozók elé tolja.*
-Koccintsatok egyet. A fényes jövőre, magatokra, a Kikötőre, a kisasszonyra... Vagy amire jólesik. *Vállat von. Kicsit kivonja magát a beszélgetésből, hadd ismerkedhessen a kettő. Neki amúgy is akad feladata bőven; el kell rendeznie az emeletet, ahogy Relael kérte.*
~Fontos vendégek, fontos vendégek...~ *Bárhogy töri a fejét, nem tudná kitalálni. Az első megérzése az, hogy esetleg az az artheniori kereskedő jön vissza többedmagával. Legalábbis ő volt itt a legutolsó fontos vendég, akit fogadni kellett. Közben az is eszébe jut, hogy arról nem tett említést az elf, a vendégek vajon itt alszanak-e. Tekintettel rá, hogy a Kikötőben kevés az ilyen jellegű vendég - és különben is miért szállna meg a fogadóban, ha kikötői - ezért jobbnak látja, ha szól az óriásasszonynak a vendégszobák kapcsán.
Miközben az asztalokat tologatja és a székeket rendezgeti alájuk odafenn, fél füllel azért hallgatja Ettvallder és Agin eszmecseréjét odalenn.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-31 10:18:55
Üzenet elküldve: 2024-07-31 10:18:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* A meglepődöttsége hamar szertefoszlik, amint kifejezi, hogy csak útba akarja igazítani. Kezdhette volna ezzel is. Két szívroham között kell egy kis pihenő. *
- Vagy úgy! ÓÓÓ!
* Sajátosan leesik neki, hogy mégis mire akar kilyukadni Mardeii. Persze ez is csak burkolt megjegyzések közepette, amit csak a férfiak érthetnek egymás között. Ettvallder csak bólogat. Szavak nélkül is megértik egymást.
Nem várta, hogy válaszolni fog a kérdésére. Gondolta sajátosan lekoptatja vagy témát vált. Erre azonban nemcsak, hogy nem kerül sor, de még meg is kapja a választ a kérdésére. *
- A patkányok, mi?
* Lesüti a fejét és komoran bámul az üres poharára. Csak remélheti a félvér, hogy nem maradt senki, aki információt szivárogtathatott a sárvárosi csatáról. Ha mégis, akkor nem lesz fényes jövője a kikötőben.
Mikor lecsitítja, meglepődik. De nem azért mert váratlanul éri, hanem mert azt hiszi feltűnt neki az ábrázata. A vörös melléjük szegődik és Mardeii még a fáradságot is veszi, hogy bemutassa neki. Mintha ezeréves társak lennének, úgy viselkedik Agin. Jobbjáért nyúl. *
- Ismered a mondást. Szegény ember ne válogasson! *Kicsit se tévesszen meg senkit, hogy Ettvallder nem ember. Csak félig! A szegényről meg nem lehet nyilatkozni! * Ne aggódj! Nem késtél le semmiről. Egyelőre csak Mardeii döntött úgy, hogy kellek. Az igazi kihívás még csak most fog jönni!
* Azért reméli, hogy semmi „hozd el nekem az egyik tanácstag fejét. Az egy kicsit kemény első meló lenne. A sajátos megjegyzésén csak enyhén nevetni kezd a félvér. *
- Hát igen. Régen, ha egy kicsit is elrontottad a mozdulatot gyakorlat közben, vagy elejtetted, akkor rácsaptak karddal a kezünkre. Ha igazán kedvesek voltak, akkor visszarakták előtte a hüvelybe.* Persze ez hazugság, de ha már lúd, akkor legyen kövér. * És te mivel szabdalsz? Remélem egyszerre a kettővel s nem felváltva!
* Nem gyakran lát másokat kettő hasonló fegyverrel. Csak remélheti, hogy ezúttal valaki olyannal találkozott, aki nem egy, hanem egyszerre kettőt forgat. *
* A meglepődöttsége hamar szertefoszlik, amint kifejezi, hogy csak útba akarja igazítani. Kezdhette volna ezzel is. Két szívroham között kell egy kis pihenő. *
- Vagy úgy! ÓÓÓ!
* Sajátosan leesik neki, hogy mégis mire akar kilyukadni Mardeii. Persze ez is csak burkolt megjegyzések közepette, amit csak a férfiak érthetnek egymás között. Ettvallder csak bólogat. Szavak nélkül is megértik egymást.
Nem várta, hogy válaszolni fog a kérdésére. Gondolta sajátosan lekoptatja vagy témát vált. Erre azonban nemcsak, hogy nem kerül sor, de még meg is kapja a választ a kérdésére. *
- A patkányok, mi?
* Lesüti a fejét és komoran bámul az üres poharára. Csak remélheti a félvér, hogy nem maradt senki, aki információt szivárogtathatott a sárvárosi csatáról. Ha mégis, akkor nem lesz fényes jövője a kikötőben.
Mikor lecsitítja, meglepődik. De nem azért mert váratlanul éri, hanem mert azt hiszi feltűnt neki az ábrázata. A vörös melléjük szegődik és Mardeii még a fáradságot is veszi, hogy bemutassa neki. Mintha ezeréves társak lennének, úgy viselkedik Agin. Jobbjáért nyúl. *
- Ismered a mondást. Szegény ember ne válogasson! *Kicsit se tévesszen meg senkit, hogy Ettvallder nem ember. Csak félig! A szegényről meg nem lehet nyilatkozni! * Ne aggódj! Nem késtél le semmiről. Egyelőre csak Mardeii döntött úgy, hogy kellek. Az igazi kihívás még csak most fog jönni!
* Azért reméli, hogy semmi „hozd el nekem az egyik tanácstag fejét. Az egy kicsit kemény első meló lenne. A sajátos megjegyzésén csak enyhén nevetni kezd a félvér. *
- Hát igen. Régen, ha egy kicsit is elrontottad a mozdulatot gyakorlat közben, vagy elejtetted, akkor rácsaptak karddal a kezünkre. Ha igazán kedvesek voltak, akkor visszarakták előtte a hüvelybe.* Persze ez hazugság, de ha már lúd, akkor legyen kövér. * És te mivel szabdalsz? Remélem egyszerre a kettővel s nem felváltva!
* Nem gyakran lát másokat kettő hasonló fegyverrel. Csak remélheti, hogy ezúttal valaki olyannal találkozott, aki nem egy, hanem egyszerre kettőt forgat. *
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-31 01:21:37
Üzenet elküldve: 2024-07-31 01:21:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Meg sem lepődik azon, hogy Lisza és Mardeii szerint várnia kell a Kisasszonyra. Már elég ideje van itt ahhoz, hogy tudja, Rel mindig elfoglalt. Nem is idegeskedik emiatt, elvégre ő egyelőre a fogadótérben is jól el van. *
- Semmi gond. Ha várni kell, hát várni kell.
* Ezután bemutatásra kerül neki a mellette ülő ezüsthajú. Agin most jobban megnézi a férfit, majd egy vigyor keretében ki is villantja fogsorát. *
- Beszarás! Ettvallder, mi? * A fél-elf fele nyújtja jobbosát. * Már annyira éheztél, hogy itt kerestél valamit a fogadra? Agin vagyok. Ne haragudj, de lemaradtam a beavatásodról.
* Emlékszik arra, hogy ő mit tett azért, hogy bizonyíthassa rátermettségét és csatlakozhasson a Varjakhoz. Kíváncsi lenne, hogy a fél-elfnek mivel sikerült meggyőzni a Kisasszonyt. Észreveszi a kardot a jobbján, s azt is, hogy az az ő mindkét rövid kardjánál nagyobb. Figyelmét a sebek sem kerülik el az újonc kezein. *
- Kardforgató vagy, ugye? * Rámutat a kezekre * Kiejtetted a kezedből? Gyakori hiba.
* Közben Mardeii csapos feladatának tesz eleget, és már meg is kínálja Agint. *
- Ez egy remek ötlet. Jöhet. * Szól oda neki, és még mutatóujját is az irányába szegezi * Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc pultosom? Biztos mondtam már.
* Maradásra késztetik, de Agin amúgy sem tervezett elmenni. Inkább megvárja a sörét, és jobban megismeri új társát, már ha alkalma adódik rá. *
* Meg sem lepődik azon, hogy Lisza és Mardeii szerint várnia kell a Kisasszonyra. Már elég ideje van itt ahhoz, hogy tudja, Rel mindig elfoglalt. Nem is idegeskedik emiatt, elvégre ő egyelőre a fogadótérben is jól el van. *
- Semmi gond. Ha várni kell, hát várni kell.
* Ezután bemutatásra kerül neki a mellette ülő ezüsthajú. Agin most jobban megnézi a férfit, majd egy vigyor keretében ki is villantja fogsorát. *
- Beszarás! Ettvallder, mi? * A fél-elf fele nyújtja jobbosát. * Már annyira éheztél, hogy itt kerestél valamit a fogadra? Agin vagyok. Ne haragudj, de lemaradtam a beavatásodról.
* Emlékszik arra, hogy ő mit tett azért, hogy bizonyíthassa rátermettségét és csatlakozhasson a Varjakhoz. Kíváncsi lenne, hogy a fél-elfnek mivel sikerült meggyőzni a Kisasszonyt. Észreveszi a kardot a jobbján, s azt is, hogy az az ő mindkét rövid kardjánál nagyobb. Figyelmét a sebek sem kerülik el az újonc kezein. *
- Kardforgató vagy, ugye? * Rámutat a kezekre * Kiejtetted a kezedből? Gyakori hiba.
* Közben Mardeii csapos feladatának tesz eleget, és már meg is kínálja Agint. *
- Ez egy remek ötlet. Jöhet. * Szól oda neki, és még mutatóujját is az irányába szegezi * Mondtam már, hogy te vagy a kedvenc pultosom? Biztos mondtam már.
* Maradásra késztetik, de Agin amúgy sem tervezett elmenni. Inkább megvárja a sörét, és jobban megismeri új társát, már ha alkalma adódik rá. *
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-30 23:03:45
Üzenet elküldve: 2024-07-30 23:03:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Agin olyan mint egy szélvihar. Hirtelen bukkan fel, s szinte leteríti energiáival. Alissäna csak megszokott mosollyal arcán pislog az ifjú harcosra, s igyekszik felvenni annak ritmusát.*
- Igen. Akad egy-két elintéznivalónk.
*Fogja rövidre a magyarázatot, részben azért mert sietnének, részben pedig azért, mert nem hiszi, hogy Agint érdekelnék az unalmas részletek.*
- Ó azzal nem hiszem, hogy egyedül vagy most. Lassan sorszámokat kell majd osztogatni a Kisasszonyhoz.
*Kurta nevetése kíséretében legyint egyet, jelezve a fiatal férfinak, hogy nyugodtan feledje el gyönge viccét, s remélhetőleg ezzel nem sérti meg Agin férfiúi önérzetét, hiszen láthatóan amaz igen büszke arra, hogy szerinte fontos pozíciót tölt be a Kisasszony mellett.*
- Jó-jó!
*Feleli sietősen, s már Haldrian után toppan, aki vissza sem nézve tűnik el a taverna ajtajának túloldalán.*
- Oh, jó, ahogy szeretnéd.
*Neki valójában mindegy. Nem tűnik praktikusnak így megejteni az útjukat, de láthatóan a fattyút nem a logika, sokkal inkább izgatottsága motiválja.*
- Talán elfogadom.
*Ha a tolvaj rápillant, akkor közömbös arckifejezéssel és egy vállrándítással találkozik, de Alissäna nem tűnik sértettnek, vagy nyomott hangulatúnak, tehát sejteni vélheti, hogy a pillangó korábbi játékos csipkelődésének eshet ismét áldozatául.*
- Jókedvűnek tűnsz.
*Mondja, majd gyorsan még hozzáteszi.*
- Az vagy?
*Bizony az ő világukban a látszat aligha fedi a valóságot. A megjátszott jókedv elsősorban persze a kurtizánt jellemzi, de úgy véli Haldrian számára sem ismeretlen ez a fajta túlélési stratégia.*
*Agin olyan mint egy szélvihar. Hirtelen bukkan fel, s szinte leteríti energiáival. Alissäna csak megszokott mosollyal arcán pislog az ifjú harcosra, s igyekszik felvenni annak ritmusát.*
- Igen. Akad egy-két elintéznivalónk.
*Fogja rövidre a magyarázatot, részben azért mert sietnének, részben pedig azért, mert nem hiszi, hogy Agint érdekelnék az unalmas részletek.*
- Ó azzal nem hiszem, hogy egyedül vagy most. Lassan sorszámokat kell majd osztogatni a Kisasszonyhoz.
*Kurta nevetése kíséretében legyint egyet, jelezve a fiatal férfinak, hogy nyugodtan feledje el gyönge viccét, s remélhetőleg ezzel nem sérti meg Agin férfiúi önérzetét, hiszen láthatóan amaz igen büszke arra, hogy szerinte fontos pozíciót tölt be a Kisasszony mellett.*
- Jó-jó!
*Feleli sietősen, s már Haldrian után toppan, aki vissza sem nézve tűnik el a taverna ajtajának túloldalán.*
- Oh, jó, ahogy szeretnéd.
*Neki valójában mindegy. Nem tűnik praktikusnak így megejteni az útjukat, de láthatóan a fattyút nem a logika, sokkal inkább izgatottsága motiválja.*
- Talán elfogadom.
*Ha a tolvaj rápillant, akkor közömbös arckifejezéssel és egy vállrándítással találkozik, de Alissäna nem tűnik sértettnek, vagy nyomott hangulatúnak, tehát sejteni vélheti, hogy a pillangó korábbi játékos csipkelődésének eshet ismét áldozatául.*
- Jókedvűnek tűnsz.
*Mondja, majd gyorsan még hozzáteszi.*
- Az vagy?
*Bizony az ő világukban a látszat aligha fedi a valóságot. A megjátszott jókedv elsősorban persze a kurtizánt jellemzi, de úgy véli Haldrian számára sem ismeretlen ez a fajta túlélési stratégia.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:22:19
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Finoman felvonja szemöldökét a kérdésére megejtett válaszra. Elvégre meglehetősen szerteágazó feleletet kap.*
-Nem, nem erre akartam kilyukadni. Csak gondoltam ha útba igazítás kellene, hát itt vagyok. Példának okáért ajánlom melegen a Sellőházat lazításra. Ott aztán kipihenheti magát az ember... Ha érted, mire gondolok. *Sajátos félmosollyal pillant a férfi válla felett Alissäna irányába. Hamar öblögetésbe kezd, már ami a pillangó által összegyűjtött poharakat illeti.*
-Álláspontot? Nos... *Némileg előrehajol a pult felett. Most, hogy már csak ketten tartózkodnak a pultnál, megengedhet egy-két bennfentes információt.*
-A patkányok kedvelik ezt a helyet. De a bizalmukkal ne élj vissza azért, se a vendégszeretetükkel. A dokkokat pedig jobb, ha kerülöd. Aki rágcsálókkal barátkozik, az könnyen vízbe fúl. *Természetesen a Vihar Fiaira gondol.*
-Hátrább az agarakkal. *Szól megrendíthetetlenül nyugodt hangon, ahogy ismét nyílik a bejárati ajtó. Még tenyerét is felemeli csitítólag a vörös lobonc nagy hangú érkezésére.*
-Semmi említésre méltó nem történt. *Legalábbis olyan dolog nem, amibe érdemes lenne beavatni a férfiút.*
-A kisasszonynak vendége van. És ki kell várnod a sorod... Az úr is vele készül ugyanis beszélni. Ettvallder a tisztes neve, s immáron szintén a Taverna szolgálatában áll. *Futó pillantást intéz a félvér felé.*
-Addig dobd le magad. Iszol valamit? Egy hideg, csapolt sört? *Átveti vállán a törlőrongyot.*
-Csak ne kószálj messze. Úgy hiszem, dolgod lesz.
*Finoman felvonja szemöldökét a kérdésére megejtett válaszra. Elvégre meglehetősen szerteágazó feleletet kap.*
-Nem, nem erre akartam kilyukadni. Csak gondoltam ha útba igazítás kellene, hát itt vagyok. Példának okáért ajánlom melegen a Sellőházat lazításra. Ott aztán kipihenheti magát az ember... Ha érted, mire gondolok. *Sajátos félmosollyal pillant a férfi válla felett Alissäna irányába. Hamar öblögetésbe kezd, már ami a pillangó által összegyűjtött poharakat illeti.*
-Álláspontot? Nos... *Némileg előrehajol a pult felett. Most, hogy már csak ketten tartózkodnak a pultnál, megengedhet egy-két bennfentes információt.*
-A patkányok kedvelik ezt a helyet. De a bizalmukkal ne élj vissza azért, se a vendégszeretetükkel. A dokkokat pedig jobb, ha kerülöd. Aki rágcsálókkal barátkozik, az könnyen vízbe fúl. *Természetesen a Vihar Fiaira gondol.*
-Hátrább az agarakkal. *Szól megrendíthetetlenül nyugodt hangon, ahogy ismét nyílik a bejárati ajtó. Még tenyerét is felemeli csitítólag a vörös lobonc nagy hangú érkezésére.*
-Semmi említésre méltó nem történt. *Legalábbis olyan dolog nem, amibe érdemes lenne beavatni a férfiút.*
-A kisasszonynak vendége van. És ki kell várnod a sorod... Az úr is vele készül ugyanis beszélni. Ettvallder a tisztes neve, s immáron szintén a Taverna szolgálatában áll. *Futó pillantást intéz a félvér felé.*
-Addig dobd le magad. Iszol valamit? Egy hideg, csapolt sört? *Átveti vállán a törlőrongyot.*
-Csak ne kószálj messze. Úgy hiszem, dolgod lesz.
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-24 18:55:15
Üzenet elküldve: 2024-07-24 18:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér - el//
*Szerencséjükre Mardeii hamar visszatér a fogadótérbe, így legnagyobb megkönnyebbülésére Alissäna is elszakad a pulttól. Nem veszi fel, hogy a lány láthatóan nem fogékony szavaira; ha valamit megtanult, az az, hogy a kurtizánnak a munka az első. Amíg pedig ezt tiszteletben tartja, addig konfliktusuk sincs belőle.
Még ki sem lépnek az ajtón, már akadályba ütköznek, méghozzá a vörös üstökű férfiú személyében. Az nem átall megközelíteni Alissänát és be nem áll a szája; ugyanakkor túlságosan mehetnékje van már hozzá, hogy felvegye a kesztyűt. Morog valami köszönésfélét orra alatt, de azért magában elhatározza, hogy amint visszaért, "férfiasan elbeszélget" majd Aginnal.*
-Gyere! Ha sietünk, elkapjuk a Vashegyre tartó halas szekeret még. *Szavait természetesen a pillangónak intézi, s véletlenül sem avatná be gondolataiba most a lányt. Tudja, az biztosan megpróbálná lebeszélni bármi nemű vakmerőségről.
Hátra sem pillantva tárja ki az ajtót, hogy könnyeden kiszökkenjen a szabadba. Orrát rögtön megcsapja a számára kellemes, sós, tengeri levegő.*
-Tudom, elakarsz szaladni az ékszeredért... De előbb ejtsük meg a tharg piacot! Muszáj elvernem az aranyam. Megdolgoztam érte. *Nem bírja ki, muszáj elmorzsolnia egy elégedett vigyort.*
-És talán Te is kapsz valami szépet, ha jó leszel.
*Szerencséjükre Mardeii hamar visszatér a fogadótérbe, így legnagyobb megkönnyebbülésére Alissäna is elszakad a pulttól. Nem veszi fel, hogy a lány láthatóan nem fogékony szavaira; ha valamit megtanult, az az, hogy a kurtizánnak a munka az első. Amíg pedig ezt tiszteletben tartja, addig konfliktusuk sincs belőle.
Még ki sem lépnek az ajtón, már akadályba ütköznek, méghozzá a vörös üstökű férfiú személyében. Az nem átall megközelíteni Alissänát és be nem áll a szája; ugyanakkor túlságosan mehetnékje van már hozzá, hogy felvegye a kesztyűt. Morog valami köszönésfélét orra alatt, de azért magában elhatározza, hogy amint visszaért, "férfiasan elbeszélget" majd Aginnal.*
-Gyere! Ha sietünk, elkapjuk a Vashegyre tartó halas szekeret még. *Szavait természetesen a pillangónak intézi, s véletlenül sem avatná be gondolataiba most a lányt. Tudja, az biztosan megpróbálná lebeszélni bármi nemű vakmerőségről.
Hátra sem pillantva tárja ki az ajtót, hogy könnyeden kiszökkenjen a szabadba. Orrát rögtön megcsapja a számára kellemes, sós, tengeri levegő.*
-Tudom, elakarsz szaladni az ékszeredért... De előbb ejtsük meg a tharg piacot! Muszáj elvernem az aranyam. Megdolgoztam érte. *Nem bírja ki, muszáj elmorzsolnia egy elégedett vigyort.*
-És talán Te is kapsz valami szépet, ha jó leszel.
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-24 11:43:28
Üzenet elküldve: 2024-07-24 11:43:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
- Hát igen! Nehogy aztán már az első találkozásunkkor páros lábbal rúgjanak ki.
* Megenged egy kis kacagást magának. Aztán kitudja, lehet nem lenne akkora katasztrófa belőle. De inkább nem kísérletezné ki, hogy mennyire nagy a szerencséje. Ha már eddig eljátszotta a boldog hülyét, akkor már tartja magát a szerephez. *
- Megjegyzem.
* Kacsint kedvesen Alissäna irányába. Több idejük nem lesz egymásra, ugyanis Mardeii visszatér. Feltehetőleg az istállóból. Ezek szerint Intath indulásra kész. Már ahogy. Biccent egyet Intath után. Van egy sanda gyanúja, hogy nem utoljára látják egymást.
Jelenlegi kedvenc csaposa újfent a helyén és egyből egy kérdéssel indít. Ismerős kérdés, mintha válaszolt volna egy ilyenre, de lehet, hogy csak az alkohol játszik az emlékeivel. *
- Volt már szerencsém. Nem is olyan rég találkoztam egy kereskedővel. Az is olyan gyorsan távozott amilyen gyorsan érkezett. Persze nincs ellenségem ezeken a tájakon, ha erre akarsz kilyukadni.
* Persze közel sem biztos, hogy emiatt kérdezte, de jobb megelőzni a kellemetlen pillanatokat. Közben egy újabb tagot pillant meg a fogadóban. Úgy tűnik a vörös ismer mindenkit. Valószínű a banda tagja, de hogy milyen szerepe lenne az még kérdéses. Méghozzá egy olyan kérdés, amivel nem kíván most foglalkozni. Folytatja a Mardeiivel beszélgetést. *
- Milyen álláspontot foglaltok a kikötőben?
- Hát igen! Nehogy aztán már az első találkozásunkkor páros lábbal rúgjanak ki.
* Megenged egy kis kacagást magának. Aztán kitudja, lehet nem lenne akkora katasztrófa belőle. De inkább nem kísérletezné ki, hogy mennyire nagy a szerencséje. Ha már eddig eljátszotta a boldog hülyét, akkor már tartja magát a szerephez. *
- Megjegyzem.
* Kacsint kedvesen Alissäna irányába. Több idejük nem lesz egymásra, ugyanis Mardeii visszatér. Feltehetőleg az istállóból. Ezek szerint Intath indulásra kész. Már ahogy. Biccent egyet Intath után. Van egy sanda gyanúja, hogy nem utoljára látják egymást.
Jelenlegi kedvenc csaposa újfent a helyén és egyből egy kérdéssel indít. Ismerős kérdés, mintha válaszolt volna egy ilyenre, de lehet, hogy csak az alkohol játszik az emlékeivel. *
- Volt már szerencsém. Nem is olyan rég találkoztam egy kereskedővel. Az is olyan gyorsan távozott amilyen gyorsan érkezett. Persze nincs ellenségem ezeken a tájakon, ha erre akarsz kilyukadni.
* Persze közel sem biztos, hogy emiatt kérdezte, de jobb megelőzni a kellemetlen pillanatokat. Közben egy újabb tagot pillant meg a fogadóban. Úgy tűnik a vörös ismer mindenkit. Valószínű a banda tagja, de hogy milyen szerepe lenne az még kérdéses. Méghozzá egy olyan kérdés, amivel nem kíván most foglalkozni. Folytatja a Mardeiivel beszélgetést. *
- Milyen álláspontot foglaltok a kikötőben?
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-24 00:44:42
Üzenet elküldve: 2024-07-24 00:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Serény léptekkel közelíti meg a taverna épületét. Már egész otthonosan mozog a kikötőben. Ez nem csoda, hisz a Kisasszony már többször is küldte őt ide-oda. Egyébként már alig várja, hogy beszámoljon neki a fejleményekről. Nem is tesz kerülőutakat, egyből a taverna épületéhez siet.
Útját csak egy valaki zavarja meg, egy öreg hal árus, aki úgy gondolta, hogy jó ötlet a büdös halat Agin pofájába nyomni. *
- Vidd innen ezt, vagy seggbe rúglak!
* Szól rá az öregre, de nem áll meg. Egyből tovább halad, így nem is láthatja, ahogy az öreg rögtön felemeli a középső ujját az irányába, majd folytatja is a hal mutogatását.
A taverna ajtaja sem tudja megállítani. Könnyűszerrel túljut rajta, és belép a fogadótérre. Látómezőjét egyből két ismerős figura tölti ki. A hatalmas mosoly újfent felkerül az arcára, mikor meglátja Lisza karcsú és gyönyörű alakját. Habár köpenyt visel, és a fején is csuklya van, hiába. Agin ezer hasonló között is felismerné a fiatal kurtizánt. *
- Lisza! Ha tudnád, hogy milyen jól nézel ki a köpenyben. Persze anélkül még szebben.
* Kitárja a kezeit, hogy megölelje a lányt. Amennyiben az engedi, akkor így is tesz. *
- Ahogy látom a barátocskáddal épp indulóban vagytok.
* Futólag Haldrianra néz, de Lisza marad a figyelme középpontjában. *
- Én is szívesen mennék, de üzenetem van a Kisasszony számára. * Kissé büszkeséggel tölti el ezen kijelentése, hiszen így fontosnak érzi magát. * Azért remélem, hogy majd beszélhetek veled.
* Félreáll a duó útjából, hogy azok nyugodtan ki tudjanak menni. *
- Vigyázzatok magatokra! * Haldriannak is odabiccent egyet. * Szevasz!
* Igazából még a nevét sem tudja a kölyöknek, de annyira nem is érdekli, hogy ez feltűnjön neki. Főleg mikor az Lisza társaságában van.
A pult fele fordulva egyből meg is pillant még egy ismerős figurát, Mardeiit, a pultost. Vele indulása előtt tudott egy rövidet beszélni, úgyhogy természetesen most úgy beszél vele, mint akik ezer éve ismerik egymást. *
- Szevasz Mardeii. * Kiabálja még szinte az ajtótól, majd elindul a pult fele. * Mi történt amíg nem voltam itt? Volt gyilkosság?
* A vendéggel egyelőre nem foglalkozik, hiszen őt nem ismeri. Leül tőle egy székkel arrébb, és felkönyököl a pultra. Újra kérdez a pultos férfitól. *
- És a Kisasszony hol van? Beszédem van vele.
* Serény léptekkel közelíti meg a taverna épületét. Már egész otthonosan mozog a kikötőben. Ez nem csoda, hisz a Kisasszony már többször is küldte őt ide-oda. Egyébként már alig várja, hogy beszámoljon neki a fejleményekről. Nem is tesz kerülőutakat, egyből a taverna épületéhez siet.
Útját csak egy valaki zavarja meg, egy öreg hal árus, aki úgy gondolta, hogy jó ötlet a büdös halat Agin pofájába nyomni. *
- Vidd innen ezt, vagy seggbe rúglak!
* Szól rá az öregre, de nem áll meg. Egyből tovább halad, így nem is láthatja, ahogy az öreg rögtön felemeli a középső ujját az irányába, majd folytatja is a hal mutogatását.
A taverna ajtaja sem tudja megállítani. Könnyűszerrel túljut rajta, és belép a fogadótérre. Látómezőjét egyből két ismerős figura tölti ki. A hatalmas mosoly újfent felkerül az arcára, mikor meglátja Lisza karcsú és gyönyörű alakját. Habár köpenyt visel, és a fején is csuklya van, hiába. Agin ezer hasonló között is felismerné a fiatal kurtizánt. *
- Lisza! Ha tudnád, hogy milyen jól nézel ki a köpenyben. Persze anélkül még szebben.
* Kitárja a kezeit, hogy megölelje a lányt. Amennyiben az engedi, akkor így is tesz. *
- Ahogy látom a barátocskáddal épp indulóban vagytok.
* Futólag Haldrianra néz, de Lisza marad a figyelme középpontjában. *
- Én is szívesen mennék, de üzenetem van a Kisasszony számára. * Kissé büszkeséggel tölti el ezen kijelentése, hiszen így fontosnak érzi magát. * Azért remélem, hogy majd beszélhetek veled.
* Félreáll a duó útjából, hogy azok nyugodtan ki tudjanak menni. *
- Vigyázzatok magatokra! * Haldriannak is odabiccent egyet. * Szevasz!
* Igazából még a nevét sem tudja a kölyöknek, de annyira nem is érdekli, hogy ez feltűnjön neki. Főleg mikor az Lisza társaságában van.
A pult fele fordulva egyből meg is pillant még egy ismerős figurát, Mardeiit, a pultost. Vele indulása előtt tudott egy rövidet beszélni, úgyhogy természetesen most úgy beszél vele, mint akik ezer éve ismerik egymást. *
- Szevasz Mardeii. * Kiabálja még szinte az ajtótól, majd elindul a pult fele. * Mi történt amíg nem voltam itt? Volt gyilkosság?
* A vendéggel egyelőre nem foglalkozik, hiszen őt nem ismeri. Leül tőle egy székkel arrébb, és felkönyököl a pultra. Újra kérdez a pultos férfitól. *
- És a Kisasszony hol van? Beszédem van vele.
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:31:08
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tapasztalatlanság és ittasság egyértelműen látszik a fattyún. Még titkolni se tervezi. A doki szánja, de nem tervezi ezt kimutatni. Haldrian is visszatér és milyen meglepő első dolga a dolgozó lányt elhívni a vendégétől.*
~Meg a faszomat azt! Kurva az vagy mi? Mert dolgozni még gecire nem láttam.~
*A nevét legalább megtudja, de nem is baj, hogy visszaérkezik a pultosuk. Az elf egyből fel is pattan a helyéről.*
-Na! Az biztos.
*A biccentést viszonozza, megveregeti Ettvalder hátát és jóval lezserebb mozgással mint ahogy megérkezett meg is indul az állatért. Ha nem akadályozza senki akkor az istállóból kézen vezetve viszi ki. A kikötőben nem ül fel a hátára. Így könnyebb. Főleg neki aki nem is olyan biztos lovas.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tapasztalatlanság és ittasság egyértelműen látszik a fattyún. Még titkolni se tervezi. A doki szánja, de nem tervezi ezt kimutatni. Haldrian is visszatér és milyen meglepő első dolga a dolgozó lányt elhívni a vendégétől.*
~Meg a faszomat azt! Kurva az vagy mi? Mert dolgozni még gecire nem láttam.~
*A nevét legalább megtudja, de nem is baj, hogy visszaérkezik a pultosuk. Az elf egyből fel is pattan a helyéről.*
-Na! Az biztos.
*A biccentést viszonozza, megveregeti Ettvalder hátát és jóval lezserebb mozgással mint ahogy megérkezett meg is indul az állatért. Ha nem akadályozza senki akkor az istállóból kézen vezetve viszi ki. A kikötőben nem ül fel a hátára. Így könnyebb. Főleg neki aki nem is olyan biztos lovas.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 16:26:34
Üzenet elküldve: 2024-07-23 16:26:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
*Első ránézésre Valuryen egy szívélyes alak, amolyan optimista figurának tűnik. Relael rühelli ezt a típust, ennek viszont leghalványabb jelét sem adja, s talán némi empátiát is taníthat számára a taverna, ahol ez alapján nem különböztetheti meg a vendégeket.*
- Tharg bizony.
*Valuryen kérdéséből azt ítéli, hogy nem ismeretlenek számára a thargok, s talán nem úgy, mint általában a népeknek, ezért bátorkodik folytatni további információkkal.*
- Egy kedves barátom készítette, a híres Learon Derin. Talán ismerős lehet a neve. Bevallom nagy rajongója vagyok a borának.
*A válasz előtt egy röpke pillanatig töpreng, még ízlelgeti mondandóját.*
- Kicsit talán az volnék. A lázadást követően befogadtak, s menedéket adtak a számomra a thargok, és egészen új aspektusát mutatták meg az életnek.
*Az erről alkotott véleményét jótékonyan elhallgatja. Végső soron persze nem bán semmit, minden megszerzett tudást nagyraértékel, elvégre ez a fő fegyvere, de az sem véletlen, hogy nem ő maga hasítja a tüzelőt annak ellenére, hogy tudja a mikéntjét.*
- Jaj, ugyan! Kedvelem ha nem fogóval kell kihúzni valakiből a szavakat. Na és ennek a hosszú útnak mi volt a kiindulópontja?
*Fajtársa hirtelen fellelkesülve köszönti őt az elfek nyelvén, mely számára is kellemes. Idejét sem tudja, hogy mikor hallotta a hosszúéletűek nyelvét, s bizony kicsit talán be is rozsdásodott.*
- Ni veren an le ñovaded!
*Üdvözli viszont a férfit széles mosollyal. Magában picit korrigálja kiejtését, ami töredezetté vált az évek óta pihentetett tudás miatt.*
- Valóban nem oly gyakori, főleg ezen a vidéken, s főleg olyan aki nem csupán a közös nyelvet ismeri. Mi szél hozott erre a sótól és halszagtól nehéz vidékre?
*Relael sem feledte el az ital ügyét, már éppen rákérdezne, hogy akkor megfelelne-e a bor Valuryennek, ám a férfi megelőzi őt.*
- Hümm, utána kell néznem. Bármilyen megfelelne?
//Bagoly a varjúban//
*Első ránézésre Valuryen egy szívélyes alak, amolyan optimista figurának tűnik. Relael rühelli ezt a típust, ennek viszont leghalványabb jelét sem adja, s talán némi empátiát is taníthat számára a taverna, ahol ez alapján nem különböztetheti meg a vendégeket.*
- Tharg bizony.
*Valuryen kérdéséből azt ítéli, hogy nem ismeretlenek számára a thargok, s talán nem úgy, mint általában a népeknek, ezért bátorkodik folytatni további információkkal.*
- Egy kedves barátom készítette, a híres Learon Derin. Talán ismerős lehet a neve. Bevallom nagy rajongója vagyok a borának.
*A válasz előtt egy röpke pillanatig töpreng, még ízlelgeti mondandóját.*
- Kicsit talán az volnék. A lázadást követően befogadtak, s menedéket adtak a számomra a thargok, és egészen új aspektusát mutatták meg az életnek.
*Az erről alkotott véleményét jótékonyan elhallgatja. Végső soron persze nem bán semmit, minden megszerzett tudást nagyraértékel, elvégre ez a fő fegyvere, de az sem véletlen, hogy nem ő maga hasítja a tüzelőt annak ellenére, hogy tudja a mikéntjét.*
- Jaj, ugyan! Kedvelem ha nem fogóval kell kihúzni valakiből a szavakat. Na és ennek a hosszú útnak mi volt a kiindulópontja?
*Fajtársa hirtelen fellelkesülve köszönti őt az elfek nyelvén, mely számára is kellemes. Idejét sem tudja, hogy mikor hallotta a hosszúéletűek nyelvét, s bizony kicsit talán be is rozsdásodott.*
- Ni veren an le ñovaded!
*Üdvözli viszont a férfit széles mosollyal. Magában picit korrigálja kiejtését, ami töredezetté vált az évek óta pihentetett tudás miatt.*
- Valóban nem oly gyakori, főleg ezen a vidéken, s főleg olyan aki nem csupán a közös nyelvet ismeri. Mi szél hozott erre a sótól és halszagtól nehéz vidékre?
*Relael sem feledte el az ital ügyét, már éppen rákérdezne, hogy akkor megfelelne-e a bor Valuryennek, ám a férfi megelőzi őt.*
- Hümm, utána kell néznem. Bármilyen megfelelne?
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:56:38
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:56:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
- Nem-e?
*Nehezen tudja ezt elképzelni a férfiról, igaz az is, hogy nem ismerik jól egymást, így az is megeshet, hogy Mardeii szórakozottságában elfelejt fontos információkat.*
- Biztos öregszik a vén róka és feledékennyé vált.
*Jegyzi meg rövid nevetés kíséretében, s legyint is rá egyet.*
- Ó jelenésed van a Kisasszonynál? Akkor valóban elkél a józanság.
*Baljós szavai ellenére hanglejtése mit sem változik, így az óva intés nehezen komolyan vehető, de nem is célja ráijeszteni a félvérre.*
- Ahogy szeretnél, hallgatok mindenre.
*Idő közben Haldrian is megjelenik, ami csak a fiú lágy érintésekor tűnik fel a számára. Egy pillanatra kizökken, de hamar sikerül felvennie a beszélgetés fonalát a vendéggel, aki most kitüntetett figyelemnek örvendhet. Még a kis tolvaj szavait is teljesen figyelmen kívül hagyja Alissäna.*
- A nevem egyébként Alissäna, de sokan csak Liszának szólítanak.
*Már éppen kezdene belemelegedni a társalgásba, amikor Mardeii felbukkan, s úgy hessegeti el őt, mint egy macskát aki belenyalt a tejbe.*
- Jól van már, megyek!
*Szórakozottan arrébb szökken, közben korábban hozott köpenyét ismételten alkarjára teríti, majd megfelelő távolságba érve a hátára penderíti és a csuklyát arcába húzza. Indulásra készen már csupán a gombbal bíbelődik, hogy a köpeny valamelyest takarja őt, ezzel csökkentve az esetleges késelés lehetőségét. Mivel játékos hangulatban van, ezért teátrálisan integetve búcsúzik a jelenlévőktől, miközben felzárkózik Haldrian mellé.*
- Nem-e?
*Nehezen tudja ezt elképzelni a férfiról, igaz az is, hogy nem ismerik jól egymást, így az is megeshet, hogy Mardeii szórakozottságában elfelejt fontos információkat.*
- Biztos öregszik a vén róka és feledékennyé vált.
*Jegyzi meg rövid nevetés kíséretében, s legyint is rá egyet.*
- Ó jelenésed van a Kisasszonynál? Akkor valóban elkél a józanság.
*Baljós szavai ellenére hanglejtése mit sem változik, így az óva intés nehezen komolyan vehető, de nem is célja ráijeszteni a félvérre.*
- Ahogy szeretnél, hallgatok mindenre.
*Idő közben Haldrian is megjelenik, ami csak a fiú lágy érintésekor tűnik fel a számára. Egy pillanatra kizökken, de hamar sikerül felvennie a beszélgetés fonalát a vendéggel, aki most kitüntetett figyelemnek örvendhet. Még a kis tolvaj szavait is teljesen figyelmen kívül hagyja Alissäna.*
- A nevem egyébként Alissäna, de sokan csak Liszának szólítanak.
*Már éppen kezdene belemelegedni a társalgásba, amikor Mardeii felbukkan, s úgy hessegeti el őt, mint egy macskát aki belenyalt a tejbe.*
- Jól van már, megyek!
*Szórakozottan arrébb szökken, közben korábban hozott köpenyét ismételten alkarjára teríti, majd megfelelő távolságba érve a hátára penderíti és a csuklyát arcába húzza. Indulásra készen már csupán a gombbal bíbelődik, hogy a köpeny valamelyest takarja őt, ezzel csökkentve az esetleges késelés lehetőségét. Mivel játékos hangulatban van, ezért teátrálisan integetve búcsúzik a jelenlévőktől, miközben felzárkózik Haldrian mellé.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:15:29
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:15:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-A ló útra kész! Felnyergelve, jóllakatva, megitatva, kikefélve. Szép jószág. *Tekintetével rögtön Intathot keresi, ahogy belép a vendégtérbe. A dicséret sem üres frázis; valóban jóvérű hátasnak tűnt az állat. Ő maga pedig kimondottan kedveli a lovakat. Amilyen makacs jószágok, olyan kezesek is tudnak lenni, ha megfelelően bánnak velük. Ebben hasonlítanak kétlábú barátaikhoz. Általában.*
-Sicc. *A pult mögé fordul, s noha természetesen Alissänát célozza a terelgetés, Haldrian is nyugodtan magára veheti. A csapszék az ő birodalma. Megvárja persze, míg az elf kiszolgálja aktuális vendégét, de aztán elfoglalja jól megszokott, kényelmes pozícióját a söntésben.*
-Jó uram. *Biccent Intathnak, amennyiben valóban távozik a férfi.*
-Nem mondtad, jártál már a Kikötőben ezelőtt? *Kérdését Ettvallder felé irányítja, s ezt alátámasztandó, tekintetével is megkeresi magának. Halovány, udvarias mosoly játszik ábrázatán, ám a fürkésző szempár ezúttal is komolynak hat.*
-A ló útra kész! Felnyergelve, jóllakatva, megitatva, kikefélve. Szép jószág. *Tekintetével rögtön Intathot keresi, ahogy belép a vendégtérbe. A dicséret sem üres frázis; valóban jóvérű hátasnak tűnt az állat. Ő maga pedig kimondottan kedveli a lovakat. Amilyen makacs jószágok, olyan kezesek is tudnak lenni, ha megfelelően bánnak velük. Ebben hasonlítanak kétlábú barátaikhoz. Általában.*
-Sicc. *A pult mögé fordul, s noha természetesen Alissänát célozza a terelgetés, Haldrian is nyugodtan magára veheti. A csapszék az ő birodalma. Megvárja persze, míg az elf kiszolgálja aktuális vendégét, de aztán elfoglalja jól megszokott, kényelmes pozícióját a söntésben.*
-Jó uram. *Biccent Intathnak, amennyiben valóban távozik a férfi.*
-Nem mondtad, jártál már a Kikötőben ezelőtt? *Kérdését Ettvallder felé irányítja, s ezt alátámasztandó, tekintetével is megkeresi magának. Halovány, udvarias mosoly játszik ábrázatán, ám a fürkésző szempár ezúttal is komolynak hat.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:06:38
Üzenet elküldve: 2024-07-23 12:06:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Gyanúja beigazolódik; Alissäna valóban a fogadótérben sertepertél. Mardeiit hirtelenjében nem leli, így nem nehéz kitalálni, miért tüsténkedik a hosszúéletű pillangó a pult mögött ezúttal. Az ezüsthajú félvér alighanem a sorára vár, a szőke elf pedig... Ki tudja mire. Bárhogy is, hamar befordul a pult mögé. Alissänát csak egy gyengéd érintéssel üdvözli. Jóleső érzés végigsimítani a csípőjén elhaladtában, de nem akarja kizökkenteni tevékenységéből. Csupán fel akarja hívni a figyelmét a jelenlétére.*
-Indulhatunk? Tudod... Beszerzőkörút. *Derekát a pult szélének támasztva állapodik meg. Persze meg kell várniuk Mardeiit, nem vitás, de alighanem a csapos is hamar megkerül. A vendégekre ezúttal nem vet ügyet sem, elvégre nem az ő feladata a szórakoztatásuk most. Helyette kérdőn összevont szemöldökkel vizslatja Alissänát - és ha már ezt teszi, hát nem átall a finoman áttetsző ruhába bújt elfet alaposan megnézni magának. Nem, mintha rég látta volna, de a karcsú vonalak még most is megteszik hatásuk képzeletének birodalmában.*
*Gyanúja beigazolódik; Alissäna valóban a fogadótérben sertepertél. Mardeiit hirtelenjében nem leli, így nem nehéz kitalálni, miért tüsténkedik a hosszúéletű pillangó a pult mögött ezúttal. Az ezüsthajú félvér alighanem a sorára vár, a szőke elf pedig... Ki tudja mire. Bárhogy is, hamar befordul a pult mögé. Alissänát csak egy gyengéd érintéssel üdvözli. Jóleső érzés végigsimítani a csípőjén elhaladtában, de nem akarja kizökkenteni tevékenységéből. Csupán fel akarja hívni a figyelmét a jelenlétére.*
-Indulhatunk? Tudod... Beszerzőkörút. *Derekát a pult szélének támasztva állapodik meg. Persze meg kell várniuk Mardeiit, nem vitás, de alighanem a csapos is hamar megkerül. A vendégekre ezúttal nem vet ügyet sem, elvégre nem az ő feladata a szórakoztatásuk most. Helyette kérdőn összevont szemöldökkel vizslatja Alissänát - és ha már ezt teszi, hát nem átall a finoman áttetsző ruhába bújt elfet alaposan megnézni magának. Nem, mintha rég látta volna, de a karcsú vonalak még most is megteszik hatásuk képzeletének birodalmában.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:46:14
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:46:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Legyen bárki és bármilyen faj képviselője, egy fiatal leányzót ki saját maga keresi a férfiak társaságát, nemigen szokták visszautasítani. Pont ezért lepődött meg a kelleténél talán egy kicsit jobban a félvér. Elvégre régi társaiból kiindulva, mások nem szeretnének elpasszolni semmilyen lehetőséget. Ettvalldernek, mint akkor kezdőnek, nem adatta meg az élet ilyen lehetőségekkel. Persze azóta már lekerült a seggéről a tojásnak héja, de a régi szokásokat nehéz lemosni.
Mindenesetre a lány sajátos hangja megnyugtatja és visszahozza ebből a meglepődött transzból. Úgy tűnik neki kell foglalkozni a leánnyal, míg az ő ideje nem jön el, vagy pont fordítva? Elvégre, ha az elfet még egy lány sem hatja meg, akkor van e valami, ami megtudja? *
- Nocsak. Mardeii nem is említette, hogy lenne bor, mint választható ital. * Persze lehet csak nem emlékszik rá * Azonban megvagyok én az utolsó kupámmal. Nem szeretnék ennél jobban lerészegedve a ház úrnője elé állni. Lehet nem lennék túlzottan jó színben feltüntetve. Nevezz csak szimplán Ettvalldernek. És én hogyan szólíthatom kegyed?
* Persze egy gyengébb beszélgetés nem árt senkinek. Aztán kitudja mi lesz ebből! *
* Legyen bárki és bármilyen faj képviselője, egy fiatal leányzót ki saját maga keresi a férfiak társaságát, nemigen szokták visszautasítani. Pont ezért lepődött meg a kelleténél talán egy kicsit jobban a félvér. Elvégre régi társaiból kiindulva, mások nem szeretnének elpasszolni semmilyen lehetőséget. Ettvalldernek, mint akkor kezdőnek, nem adatta meg az élet ilyen lehetőségekkel. Persze azóta már lekerült a seggéről a tojásnak héja, de a régi szokásokat nehéz lemosni.
Mindenesetre a lány sajátos hangja megnyugtatja és visszahozza ebből a meglepődött transzból. Úgy tűnik neki kell foglalkozni a leánnyal, míg az ő ideje nem jön el, vagy pont fordítva? Elvégre, ha az elfet még egy lány sem hatja meg, akkor van e valami, ami megtudja? *
- Nocsak. Mardeii nem is említette, hogy lenne bor, mint választható ital. * Persze lehet csak nem emlékszik rá * Azonban megvagyok én az utolsó kupámmal. Nem szeretnék ennél jobban lerészegedve a ház úrnője elé állni. Lehet nem lennék túlzottan jó színben feltüntetve. Nevezz csak szimplán Ettvalldernek. És én hogyan szólíthatom kegyed?
* Persze egy gyengébb beszélgetés nem árt senkinek. Aztán kitudja mi lesz ebből! *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477